A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-22 / 93. szám

93-ik sz. Szerda, april 22. Kiadósrivatel : Fest, towcasu­k terén ?. sz. földszint Hatodik évfolyam Elftflsetiésl dlji F^rslin k0l4ve. »*sry Budapest«» Háchoa borán i bSnspr* . ... 1 frt 7ai St» 6 teeniprs . * frt if. bt S n­ínapra . . .to fn au st &» SstUajtpsi sgyfltt egy Kauaars ? ftj — ki Ah KsSJsppal együtt apír jellérre­l írt — fol ti Estil»]«pftl együtt félé­rt« . il frt — *». As elSÜKstís »» 4t foíytísj mimiar h6«Zpfe«J» mfyksedteetii, • eiineSi b&rtaeiy ospjio törtí-ísii tg, mJndtHskor * hí oís.’í napjitíl íf>( «»ávaíttMnS «•sím pBusjlralil- límniMiiT, bítrttk bobsli.i.t SiarMsctict­rada: F*r»a«sf»k ura z-ig ai» I •sirku­ltí lokál. : Maí?*r [Utu »-NIV atám b-dlk «aalet. POLITIKAI E8 KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. 3 « S SI a í É » ! dlJ t 1 fei. A a .. *3 *t'f.ít( Bakit a..rg . J Jf. S®y*i -‘y *»*«»•* b*ágtiAi»ii\ . . . s8 kr. Ter. '* .-.ít Uetírr.t. tóÍ,bss0ri frsiÁtab&B n.l* lett hs*tvrr#frl. aitíteiel, *l*tt riUtottk ÁL — Hyii. tér. ?.­..­.ai»«g petit Bérért . SS let. ■S »««•‘Hé.!- as} A Up ki*dí hleete.IH.ee kS!i3«14S (Feraaesick tsre 7. ea. fetâiaiatj '*■ i*p rérïit líí«t6 mindea hte Umtag t «geirkaïKtneigheg intieeudâ- P.?ra»Mrt»Ö»* ieeelsh inl loHit lemwMf! t9g*h'.-; -ath «! PEST, ÁPRILIS 21. Turin, apr. 17. Ha egy újabb Montesquieu vagy Gib­bon az osztrák birodalom hanyatlása vagy netalán felbomlása okairól írni fog, azo­kat nem csak a zsarnoksággal versenyt haladó demoralisatioban fogja keresni, s nem csak azon jelenetekből felderíteni, melyek mint erkölcsi következmények az elnyomási rendszer alatt támadtak és a jognak s családi boldogságnak épen úgy mint az emberiség legnemesebb érdekei­nek, az anyagi haladásnak szintúgy mint a nemzeti közművelődés és szabadság korszerű kívánalmainak útjába állottak , de főképen figyelemmel lesz azon hamis tanokra, melyek a legnagyobb politikai lelkiismeretlenséggel terjesztettek. E ha­mis tanok közt első helyet foglalnak, az államvallás, concordatum és nemzetisé­gekről csattanó szavakkal terjesztett tév­eszmék. E téveszmékből támadt a pan­­szlavismus propagandája , melynek fő eszközévé az osztrák kormány magát felavatta. Meglehet, sőt hiszem, hogy átlátja, mi­ként azon eszköz, melyet hazánkba ve­tett, a keleti szél elkapja s saját házának fedelére veres kakas színében felviheti. De azon orvosi tapasztalásról sem kell megfelejtkeznünk, melyet a történelem számos példával támogat, hogy a beteg ember úgy, mint a beteg állam abban a nyavalyában hal meg , melytől legin­kább fél. A külföldi lapok Ignatief­s Beust pár­beszédjét közlik. Mi benne a való s mi nem, azt, úgy gondolom, a magyar mi­niszterelnök sem tudná megmondani, mert a Deák féle kiegy­ezkedésnek egyik fővonása épmn az, hogy a magyar minisz­tériumi­ak csak sötétben lehessen tapoga­­tódzni, s hogy ő nem adhat irányt, hanem csak lesheti az alkalmat, miben kedves­­kedhessék Bécsnek Magyarország pénz - véradói szolgálatával. A két miniszter pár­beszéde egy oly­kor s korbeli tanújel, mely még akkor is intésül szolgálhatna, ha a párbeszédből egy szó sem lenne igaz, mert az osztrák hagyományos politiká­nak egyik jellemvonása az , hogy az orosz­nak ellentállni soha sem tudott. Gyűlöli ötét azon mértékben, melyben tőle fél. S miután a terjeszkedés és foglalás politiká­járól épen oly kevéssé mondott le, mint le nem mondott a pétervári udvar, s le nem mondott Napóleon császár, mindig az osztozás előnyei, nem pedig a népek érdekei lesznek a politikai mérvadók. Úgy a mint Lengyelhon felosztásában a Pruthbeli s Visztulabeli szomszédságot elfogadta, úgy a dunait is hajlandó lesz elfogadni, ha tőle irtózik is. Miklós czár f­élreismervén nyugati Európa nézeteit, vagy bízván a reactio szolgálatába, elégnek vélte, ha Seymour lorddal tanácskozik a beteg ember örök­ségéről. Most Pétervárott azt hihették, hogy jobb lesz egyenesen a bécsi bokorból a nyulat kiugratni, vagy épen közö­s va­dászatot rendezni, sőt a bécsi kabinetet egyenesen a konstantinápolyi örökséggel megkínálni, csakhogy az orosz a Dunához térhessen s Galicziára kezét tehesse. A többit úgy is megtenné a panszlavis­­mus. S mig Bécsből ily hirek kerülnek, azt mondaná az őrködő s figyelmes olvasó, hogy dél­keleti szomszédainknál, hol a panszlavistikus elemeknek egy terjedel­mes tér nyílt, az önfentartás ösztöne ha­talmasabban kezd nyilatkozni,mint a pan­­szlavismus csalékony álomábrái képesek voltak őket elhódítani. A „revue orientale“ pánszláv izgatások hírében álló szerkesztője, a Zágrábból ki­utasított Rigondaud egy rövid czikket kö­zöl Bán Mátyás szerb író kéziratban levő munkájából, melynek czíme „Le Néo­sla­­visme.“ Nem szólhatunk magáról a mun­káról, hanem csak a kivonatról. Maga az író mindenkor egy tevékeny tagja volt a balkán-félszigeti szláv mozgalmaknak ; ha nem csalatkozom, Dalmátországból ke­rült Szerbiába. Róla is átalános volt a vé­lemény, hogy a panszlavismusnak adep­­tusa. Úgy látszik most, a panszlavismustól elfordul, mert mint mondja, a szlávoknak jelenlegi programmja egészen más mint a panszlavismusé. Különös egy előérzet vagy fordulat, hogy épen egy szláv s különösen egy szerb hirdeti a „neoszlavismus“ programm­­ját. Hisszük, hogy a programm őszinte, és hogy felállított elveinek gyakorlati al­kalmas­ágában nem akar kivételt engedni; azaz, hogy a­mit a szlávok érdekében igazságosnak ismer s vall, más nemzetek­től sem találandja azt megtagadhatónak. Első elve a programmnak , hogy „ma­ga a nyelv“ nem elegendő arra, hogy egy nép akár területi akár politikai önállósá- i got követelhessen. Államalakításnál a geo­graphiára s históriára épen oly tekintettel kell lenni, mint az ethnographiára. A to­pograph­iai követelmények a természetes határok elvével összeegyeztetendők. Bán neoszlávizmusa szerint egy oly állam, melynek természetes határai közt több nemzetiség lakik,csak föderatív rend­szer útján constituálhatja magát, de h­­­a különböző nemzetiségek sem területileg, sem számilag nem tömörültek, csak azon nyelv válhatik hivatalossá s központi kor­mánynyelvvé, melyet a honalapító nép beszélt csakhogy azon nemzetnek mely az országnak nevét adta, s a kormánynak nyelvét kölcsönzi, a többi népeknek, me­lyek területén vagy tartományaiban lak­­­nak, köteles megengedni, hogy a majo­ritás nyelvét használhassák az általuk la­kott tartományokban. A­mi a kisebb zömöket vagy gyarma­tokat illeti, ők Bán Mátyás programmja szerint, ethno-politikai jogra igényt nem tarthatnak, bármi nagy legyen is azon befolyásuk, melyet az ország összes la­kosai irányában gyakorolnak. „Ők csak néptöredékek“, melyek más törzstől, más omág földjétől elszakadtak. Ha ilyen gyarmatok ethno-politikai jogokat élvez­ni akarnak, viszszamehetnek saját hazá­­jukba azon néptörzshöz, melytől elvál­tak, vagy ha új hazájukat elhagyni nem kívánnák, kell hogy nemzet­politikai egyé­niségeikről mondjanak le, élvezzék egye­temben a többi polgárokkal a polgári közjogokat és elégedjenek meg ha nemzeti­ségük kultusát házi tűn­helyüknél azon szabadsággal ápolhatják, melyet a közös szabadság minden polgárnak egyenlőn biztosít. A szerb író programm­­ kivonatából ezen kívül még kiolvastam, hogy Ma­gyarországra nézve kívánja, miszerint szláv-román szövetséget fogadjon el. Ezen programm, ha franczia kivonatát jól megértettem, vagyis inkább, ha a ki­vonat hű kifejezése a szerb író gondolatá­nak, nem más mint a XV-dik s XVI-dik század viszonyainak korunkhoz való ujá­alakítása. Magyarország a dunai tartomá­nyokhoz szomszéd szövetségi de egyszers­mind suzerainitási viszonyban állott, most e viszony tisztán szövetségi s semmiben sem suzerainitási lenne. Tudjuk, hogy maga a szó elég volna őket ellenségeink­ké tenni, s úgy hiszem nincs az egész or­szágban senki, ki oly eszeveszett gondo­latra jönne , hogy a magyar király keleti s déli szomszédainknál más mint erkölcsi befolyást gyakoroljon, vagy ha­zánknak velők más viszonya legyen mint tisztán szövetségi. A szláv faj feloszlató képességgel bir.­­ azon fermentationalis anyag, mely nem egyszerre, hanem lassan feloszlatja a kü­lönböző nemzetiségeket ; csak a német elem tudott neki ellenállni, s talán a felis­merés ezen ösztönéből eredt a­­német elem elleni bizalmatlansága s gyűlölködé­se. A római s a görög birodalom inkább e kovász lassú hatása alatt bomlott fel, mint a gallusok, hunnok, longobardok, avarok stb. buzogánya alatt ; s a török birodalom is kevésbé a szláv ágyuktól, mint a görög-szláv elem feloszlató hatása alatt rogy össze. A történelem leginkább a nagy esemé­nyeket szokta világító kritikája alá venni, s igen gyakran a lassan rágó elemek ki­kerülik figyelmét, mint a lassú viz, mely partot mos, s a legtermékenyebb talaj he­lyébe csak kavicsot hagy, mig amazzal más vidéket termékenyít. A nemzetiségi hamis tanok megzavar­ják nem csak a politikai s terület-egységi, hanem a szabadsági fogalmakat, sőt a igazság s honszeretet elveit s sugallatait is. Azon tanok egy közállapotot létesítet­tek, melyet csak az igazság, a kölcsönös engedékenység s a közös érdek képes megszüntetni. Magyarországnak már ezen közálla­pot következéseinél fogva, nem csak a német­ egységi kérdésben, de még Orosz­hon irányában is azon kell lennie, hogy a kormány­nyal a legszigorúbb semleges­séget megőrizze. Nemcsak önállási, de ön­­fentartási érdeke követeli, sőt parancsolja, hogy az osztrák kormányt „terjeszkedési“ vágyában még erkölcsileg se támogassa. S ez épen oly szükséges a Dunánál, mint a Kárpátoknál. Én a jelesen szerkesztett „évnegyedi szemlében“ ugyanis nem csekély meg­­döbbenéssel azt olvastam, hogy a „Hon“ állítólag másként gondolkodik, sőt hogy hiszi, miképen dynasticus háborúval hely­re lehetne állítani Lengyelországot és a magyar népet ily háborúra fellelkesíteni. Én nem tudom, honnan vette az „évne­gyedi szemle“ ezen vádként hangzó állí­tást. Minden háborúban legelső kérdés az, mik lehetnek a győzelem előnyei ? Tán a majoritás, annál inkább pedig a szélsőbal még el nem fel­ejtette, hogy a Solferino­­nál­ vereség szabadította fel az országot a garázda Bach kormánytól, s hogy egy esetleges szadovai győzelem csak valami Haynau őrültséggel potencirozott Bach kormányt támaszthatott volna fel. Nem állítom, hogy dynastikus háború­nak nem lehetnének jó következései, csak­hogy hazánk históriájából nem tudok ese­tet, hogy az ország érdekének tekintetbe vétele nélkül megindított dynastikus győ­zelmes háború az ország szabadságára nézve valaha jó következéseket hozott volna. Egy porosz Szadova országunk te­rületét s különösen nemzetiségünket csak osztrák győzelem esetében fenyegethette, pedig a majoritás épen ily győzelmet kí­vánt ; míg egy dynastikus lengyel hábo­rúban a vereségnek ugyanazon eredmé­nye lenne, mint a győzelemnek : elveszne Magyarország. Nincs Magyarhonban úgy gondolom senki, ki Lengyelhon felszabadítását nem óhajtaná, s tán semmi sem lenne köny­­nyebb, mint a magyar népet ily háború­ra fellelkesíteni , csakhogy akkor Lengyel­­ország megosztrákosítása nem jelentené Lengyelhon s még kevésbé Magyarhon önállását. A históriából tudjuk, hogy ha a lengyelek Báthory István helyett Miksa osztrák főherczeget ültették volna a kirá­lyi székbe, talán nem lenne már mit véde­nünk, nem is mit reménylenünk. Egy független Lengyelország Magyar­­ország érdekében áll, s e függetlenséget az összes európai érdükek előbb-utóbb ki fogják vívni. Ezen érnek a magyar kirá­lyé is, de csak úgy, ha a históriai tapasz­talások intéseit követi, s nem az osztrák kabinet hagyományos politikáját. Ezeknél fogva nem érthetem, hogy le­hessen a Honra reá­fogni, hogy dynasti­kus háborúkkal kívánná Lengyelországot viss­zaállítani, mely háborúk Magyaror­szág végromlását még győzelem esetében is maga után vonnák. Ezt Lengyelország papi érdekei kívánhatnák, de a lengyel nemzetnek óhaja nem az, hogy muszka jármot osztrákkal cseréljen fel. Egyátalában Magyarországnak óvakod­ni kell a feloszlató elemekkel való szoros kapcsolati érintkezésektől. A geographiai helyzeteknek is vannak nemzetközi köve­telményeik, melyek alól egy nemzet sem oldhatja fel magát; e követelmények s egyrészt a német egység, másrészt az orosz hatalom terjesztése s a függő keleti kérdések szükségessé teendnek egy új­kori „antemuralet“, mely egy lengyel s ma­gyar független országban vagy egy du­nai szövetségben, de nem egy potenciro­zott Ausztriában lesz feltalálható. Ludvigh: Különféle. A párisi Liberté egy levelet közöl Lan­­dauból. Ide fordítom azt szólni szóra, mert a benne foglalt eszmét jó terjeszteni mindenfelé s minden nyelven, hogy utaltassák meg elvégre a háborúskodó politika minden országban. Landau, april 13. 1868. Az erdők és halmok, melyek a Rajna balpart­ján a harcz-hegyek medrét zárják be, hóval és jéggel vannak fedve. Az esztendő, mely ilyen roszul kezdődik, tán ennél is roszabbul fog végződni, s ha az aratás rosz, mit fog tenni az adószedő, ki kétszer, há­romszor annyit kell hogy behajtson mint régeb­ben ? Hogy fogalma legyen önnek a közérzület­ről, mely a német népséget átjárta, olvassa el a következő költeményt, mint tolmácsát a jelenlegi hangulatnak : „A jó isten küld nektek gyönyörű virágokat, s adni fog zamatos gyümölcsöket, így mutatja meg, mennyire kifogyhatatlan az ő jósága min­denki iránt. „Ha én volnék helyében, másként tennék s megbüntetnélek titeket bűneitek által. „Spárga helyett szuronyokat, dinnye helyett golyókat , a kalászok helyet kardokat, láncsá­­kat és tőröket­ termesztenék számotokra. „A szőlő-gerezdekből nem édes nedvet, hanem csupa vért sajtolnátok. „S a cseresznye, baraczk és szilva­termés he­lyett kapnátok gránátot és kartácsot. „S aztán szólanék hozzátok : lakjatok jól, os­tobák, mig végre felnyílnak szemeitek s belát­játok minő gyümölcse lehet munkáitoknak.“ Girardin­e költői levelet a vezérczikkek közt közlé. A németekről szél, hogy hallják meg a francziák is. Úti a nyerget, hogy értsen belőle a szamár is. Az Igazmondó legutóbbi számában van egy főczikk, mely telkemből van írva, s miután írója jelenleg nincs Pesten s a H­o­n e pár nap alatt általam vezettetik, ide nyomatom azt, hogy olvastassák mentői nagyobb körben : Igazmondó és Gondos Tamás poli­tizálásai. Gondos Tamás: Dicsértessék Kossuth Lajos ! Igazmondó. Hát bizony dicsértessék, mert megérdemli, hanem csak az a kérdés, hogy kik által és mi módon dicsértessék. Gondos Tamás. Hát én azt hiszem, hogy min­denki által és minden módon dicsértessék. Igazmondó. Én pedig azt hiszem, hogy csak a tisztességes és becsületes hazafiak által dicsér­tessék , és csak olyan módon, a­mely az ő nevét fényesíti és nem homályosítja , s a hazára csak áldást­ hoz, nem veszedelmet. Gondos Tamás. De hát lehetne az, hogy Kos­suth nevét még a nem tisztességes és nem be­csületes hazafiak is szájukra vennék , s aki e névvel megindul, az nem áldást, hanem vesze­delmet hozhatna a hazára ? Igazmondó. Mondok rá példákat. Egy helyen van egy zugprókátor, a ki árvák pén­zének elsikkasztásáért hosszasan börtönben ült, s mindenféle alacsony vétkeiért ki van zárva a tisztességes emberek társaságából ; ez, hogy bo­­szut álljon a törvényeken,melyek őt megbüntet­ték, elmegy a csapszékek látogatóihoz s ott azon kezdi, hogy „éljen Kossuth.“ Ott nem kérdik, hogy ki volt, mi volt ? elég, ha azt mondja, hogy „éljen Kossuth !“ elfogadják nagy hazafi­nak. Maga körül enődíti a szegény sorsú népet, felizgatja a kabátban járó polgártársak ellen , igér nekik csoda dolgokat , osztozást a más va­gyonában, nem fizetést, nem dolgozást, paradi­csomot, Isten országát, a­hol csak a terített asz­talhoz kell ülni ; a közben kicsalja a sok ezer­nyi szegény ember zsebéből az utolsó garast is, a kinek a sincs, irat alá vele váltat, a minek majd azután utána megy az ökre ; igér neki érte Kossuth nevében nagy jutalmakat; feliz­gatja a törvényes hatóságok ellen a munkás embereket, abban a reményben, hogy majd meg­buktatja velük a törvényt magát; ez persze nem történik meg, mert a törvényt védelmezi a hatalom, a zavargók közé lőnek, három négy jámbor családapa elesik a felbujtogatott tö­meg közül, a többi haza szalad és átkoz­za a bujtogatót , a­ki a markába nevet, s meg van elégedve az eredménynyel, mert az a három négy ártatlan ember esete öt híres ember­ré tette. Da hát ilyen emberek által és ilyen mó­don dicsértessék-e Kossuth ? Gondos Tamás: Már azt magam sem hinném. Igazmondó. Menjünk tovább. Másik he­lyen van egy csoport kicsapott Schmerlingféle, meg Bachféle Beamter , a­kik addig,míg Schmer­ling meg Bach virágzottak, legjobban nyúzták a népet, üldözték a hazafiakat, Kossuthkutyáknak csúfoltak bennünket, elnyomták nemzetiségün­ket, elexequálták utolsó garasunkat, bebörtönöz­ték legjobb embereinket; és most, midőn a ma­gyar alkotmány hatalmánál fogva a nép szaba­don választva tisztviselőit, ők mindenünnen ki­maradtak, mint a káposztatorzsa a hóból, el­mennek más vidékre, hol még senki sem ismeri őket, feldugják a piros tollat , elkiáltják magu­kat, hogy „éljen Kossuth !“ s aztán még ők kez­denek el legjobban izgatni a kormány ellen ; a­melynek bizony lehetnek, vannak is hibái, hibás intézkedései ; és a­mely hibák ellen mi is felszó­lalunk, felszólal és orvoslást szerez az or­szággyűlés, felszólal és tiltakozik a megyék és városok képviselete, a hírlapok , de hog­y minden egyes ember ellene szegüljön annak a törvénynek, a­mi neki nem tetszik, az nem megy, az fenekestül felforgatná az országot. Azok a gyanús kicsapott beamterből vált­ozga­­tók épen ezt akarnák, remélve, hogy megint visszajön a drága Schmerling világ, ez az alkot­mányos kormány megbukik, s akkor ismét ők préselhetik ki a népből az olajat. Csakhogy ezek nem érnek ezért, mert a hatalom védi a törvé­nyeket, s megint csak három négy ártatlanul eleső jámbor ember vére fizeti meg a mulatságot. Hát ilyen emberek által, és így kell-e dicsérni Kossuthot ? Gondos Tamás. Már erre is csak a fejemet csóválom. Igazmondó. Menjünk még tovább. Szanaszé­­lyos az országban, hol nem magyarajku nemze­tiségek laknak, bérencz káborgók azzal izgatják, lazítják a testvérnépeket a magyarok ellen, hogy ők Kossuth nevében dolgoznak , azoknak is első és utolsó szavuk az, hogy „éljen Kos­suth !“ s ezzel a jelszóval akarnak megindítani egy forrongást, melynek vége hazánk szétda­­rabolása , a magyar nép kiirtása lenne, é­s ők maradnának az uratlan ország gaz­dái. Hiszen ezek sem fognak ezért érni, mert a hatalom védi az ország területét és nyu­galmát , s ismét csak három négy elámított ember vére lesz áldozata e törekvésnek, a­mi­nek a sikerét ha a hatalom nem gátolná meg csí­rájában, mi magunk fojtanánk azt el. De hát az ilyen embereknek és az ilyen czélokra szabad-e Kossuth nevét fölhasználni? Így engedjük-e di­csértetni Kossuthot ? Gondos Tamás: Nem biz­azt. Igazmondó. De gyaláztatni se engedjük. Di­csérjék őt a tiszták , a becsületes hazafiak azál­tal, ha népszerető szabad elveit a közéletben is foganatosítják ; dicsérjék az által, hogy az ő ha­zaszeretetében nevelik fiaikat , ha azt a dicsősé­get, melylyel az ő neve jár együtt, folytonos fé­nyében megtartják ; ha a hazát és nemzetet tart­ják legfőbb kincsnek. Eként dicsérjék őt Azo­kat pedig, kik csak szennyes nyelveiket akar­ják fényesíteni Kossuth nagy nevével, s aljas czélok takarójául használják az ő hazafias tisz­ta zászlóját, azokat lökjük ki magunk közül. Menjenek oda, ahonnan jöttek, a reactióhoz. Jókai távollétét felhasználom még arra is, hogy elmondjam lapjában azt, a­mit angolra közelebbről fordított egyik regényéről mond a londoni jeles hetilap, a Spectator, ápril 11-ki irodalmi bírálója. „Az új földes­ur“ van szóban Patterson úr fordítása szerint, s a bírálat felette következő : „Hogy Jókai Mór irodalmi érdemeit általános­ságban becsülhessük meg, arra nem lehet jo­gunk, mert csak egyik regényét csíherjük a azt is csak fordításban. E­hhez járul még, hogy az élvezet tere egészen uj lévén — hasonló a ma­gunkéhoz s mégis oly más, tele társalmi élel­mekkel, melyek szivünkhez szólanak,és sajátsá­gokkal melyeknek eredeti zamatját öröm ízlelni — kábaság lenne Jókai Mór írói hatalmát ez egyetlen műve után határozni el. De annyit mondhatunk, hogy rég az ideje, a­mióta nekünk annyi érvet szerzett egy regény, mint az, mely előttünk fekszik. Patterson úr tiszta és folyékony nyelvű angolságban adja azt elénk, s habár ezt az eredetivel összehasonlítani nem bírjuk is, feltehetjük mégis, hogy hosszas tartózkodása Magyarországon s jártassága a magyar iroda­lomban, kezesség gyanánt vehetők a fordítás hűségéről is. „A­mi e könyvben különösen élvezetes, az az események és jellemek nagy változatossága és élénksége. A jellem nincs úgy tanulmányozva és vonatozva, mint a­hogy­­azt mi megszoktuk George Eliot-tól , s a kidolgozás nem hat oly mélyre egyiknél sem ; de alig van egyetlen alak is benne, melynek ne volna meg a maga saját humora vagy pathossza avagy jellemző helyi színe. S ez alakokból, e két kis kötetben, van egy egész sereg s eleven mindannyi s bámulatos csoportozatokban törnek mind a fejlemény együttes elősegitésére. A mese ideje azon tiz év egyikére van téve, melyben Magyarország 1849. után Ausztria irányában a szenvedőleges ellent­­állás terén küzdött.“ — Itt a S­p­e­c­t­a­t­o­r ismerteti a regény szö­vegét s jelesen Garanvölgyi jellemét, és idézi a párbeszédet,mely­ben ez elmondja Ankerschmit­­nek, hogy miként feledheti el az ember a német nyelvet. — S aztán igy szól : „Az öreg úr lelkülete teljes összehangzásban van, eleitől végig, a képletes sofismálás ezen ha­talmas darabjával. Ezen nagyszerű és megható történelmi ábrázolat sokkal érthetőbbé teszi előttünk , angolok előtt, a magyar had­járat egész terjedelmét , azt is, mely fegy­verrel harczolt s azon nagyobb szerűt is, mely a polgári szilárdságban állott. A német lo­vag Ankerschmidt is élénken van festve, de ez már köznapiasabb alak előttünk is..........A két fő személy mesteri jellemzésén kívül is van egy csapat kisebb szereplő, csodás életteljességben. Ott van az osztrák kém, a fekete kabinet ágen­se .... Ez ember gaz tulajdonainak képe is­mertetve van egy fejezetben, mely meglepő­­leg állítja őt elénk ... A humor, mely a mese ármányos részein átömlik, e mű legkitűnőbb sa­játságai közé tartozik s emlékeztet Walter Scot legsikerültebb rajzaira a skótos furfangosságá­­nak képeiben. A nők sem állnak alább. A b­e­­d­esprit Pajtayné tán kissé túlzott de . . . rend­kívül mulattató ... A német gourvernant, Nata­lie kisasszony tökéletes, s a kis hősnő Eliza egyike a legkedvesebb és gyöngédebb rajzok­nak, melyet valaha láttunk. Egészben véve el­mondhatjuk, hogy nem emlékszünk regényre, mely oly kis keretben s oly gyors mozgással annyi eredeti alakot és társalmi­­újdonságot állí­tott volna elő élvezetünkre, mint „az új földes ur.“ A regény azon része, mely a Tisza áradá­sát festi, rendkívül érdekes.“ Valószínű,hogy a Spectator ezen bírálata után a magyar kritika jobboldali része ke­vésbé fogja elismerni mint valaha, hogy Jókai nem épen rész regényhó. Csernátony dk Mi a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk Ausztria szabadelvű mozgalmai iránt s e rokon­­szenvü­nknek iparkodtunk is mindannyiszor kifejezést adni, valahányszor arra a szomszéd állam szabadelvű népe nekünk alkalmat szol­gáltato­tt tiszteletben tartjuk a népek jogait, sőt megragadva minden alkalmat, segítjük őket azok kivívásában, de aztán mi sem akarjuk ám látni, hogy jogos követeléseinkben akadékos­kodjék egynémely absolutistikus szellemű bé­csi lap. Mióta a honvédelem kérdése napirendre ke­rült, a két Presse szakadatlanul a magyar önálló hadsereg létesítése ellen izgat, pedig jól tudja, hogy ez az összes nemzet követelése, hogy Magyarország a nemzeti hadsereg eszmé­jétől soha el nem áll. A régi Presse ma az osztrák egységes hadse­reg fenntartása mellett ugyanazon megrögzött vaksággal küzd, mint a­milyennel küzdött húsz éven át a Bach és Schmerling-féle intézmények mellett. Ma épen úgy a hadsereg egységében látj­a az állam existentiáját, mint látta akkor a hírhedt centralista törekvéseiben. A jogtagadás, mely tannak a vén Presse lelkes védője volt, a 66 iki évben megtermette gyümöl­­csét.De ez,úgy látszik,nem volt neki elég.Most újra e tan hirdetőjéül csap fel, s ha tovább is meg­marad mellette, a mai viszonyok épen oly szé­pen alakulnak, hogy nem sokára másodszor is élvezheti gyümölcsét. Vigyázzon Magyarország, úgy­mond a Presse,­­ mert állhatatos ellenszegülése újra Sadovát teremt a birodalom számára. A Pressének tehát még most sem jött meg annyira az esze, hogy belátná, miszerint Sadovát nem a magyar nemzet állhatatos ragaszkodása a joghoz, hanem az otromba osztrák politika idézte elő. Bizony jó lesz vigyázni — de nem annyira nekünk, mint inkább a Pressének, mert ha még egyszer bekövetkeznék a sadovai gyászos éj, reg­gelre már csak hűlt helyét találvá Ausztriának. Ami a honvédelmi kérdés jelenlegi állását il­leti, nem tudjuk, mennyire haladtak már a Bu­dán megkezdett tanácskozások, és hogy van-e a tanácskozásoknak valami eredményese azt tud.

Next