A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1868-05-16 / 114. szám
Ily eszmék, ily törekvések hívták életre a „Magyar Történelmi Társulatot. Fölösleges és nem czélomhoz tartozó lenne itt ez eszméknek bővebb fejtegetése: megtették azt Elnökeink már több alkalommal megnyitó beszédeikben. Az én feladatom ezúttal a krónikásé. A történelmi Társulat eddigi történetét, munkálkodását kell vázolnom. Mielőtt azonban ezt tenném, vessünk egy pillantást társulatunk jelen állapotára,hogy meglássuk : termékeny földbe hintetett-e el a mag, hogy megtudjuk : minő érdekkel fogadó, minő támogatásban részesítő a történetkedvelő közönség, eladandó törekvéseinket? A Magyar Történelmi Társulat új, zsenge intézmény , még csak egy éves sem. S ha abból akarnánk következtetést vonni nemzetünknek dicső múltja iránt mindinkább emelkedő érdekeltségére, ébredező részvétére , hogy mily pártolásban részesült s részesül fönt érintett czélra alakult társulatunk : honfiúi örömmel mondhatnék ki, hogy az arány részünkre kedvezőnek, — sőt tán — viszonyainkat tekintve — fölötte örvendetesnek is volna nevezhető. Társulatunknak ugyanis mostanáig összesen 70 alapító és 654. évdíjas tagja van, — összesen tehát 724. Ezenkívül kiadványaink iránt könyvárusi uton is oly szép részvét mutatkozott, hogy a „Századok“ 1867-ik évi első füzetéből immár második kiadást kelle rendeznünk. Pénztárunk állapota mult april hó végével ime ez: gróf Mikó Imre 1000 ftos, gróf Károlyi György 200 ftos, Almássy Pál szintén 200 ftos és 64 más alapitó tag 100—100 ftos alapítványa, összesen 7800 ft. Mely összegből 3100 ft részint földhitelintézeti és földtehermentesitési értékpapírok, részint magánkötelezvények által van képviselve. Ezen alapítványi egész tőkének ötös kamatja 390 ft. Évdijas tag mindössze 654 lévén,— 1 ik közül 591 1867-től, 63 pedig 1868-tól kezdve kötelezte magát, — a tőlök várandó jövedelem tesz 3270 ftot , ehhez hozzáadván az alapítványok kamatját : összesen 3660 ft. Hátralékban van az 1867-ik évről 83 évdijas tag, annyi mint 415 ft. Takarékpénztári betétekben a társulat keletkezése óta gyümölcsözőleg el volt helyezve 6058 ft. Ebből társulati költségekre 1868. ápril végéig kiadatott 1775 ft 50 kr. Maradt tehát kamatozás alatt 4282 forint 50 krajczár. Ennyit röviden társulatunk jelen állásáról. Szolgáljon ez bizonyságául annak , hogy az eszme életre való volt, viszhangot keltett, s hogy egy csak az imént keletkezett és tisztán tudományos czélú társulat iránt az eddigi pártoltatással meg lehetünk elégedve. Fejezzük ki abbeli óhajtásunkat , bár e nemes részvét ne lankadjon, sőt folyton erősbüljön! Mert csak úgy képesíthet az bennünket, a hazai történetbuvárlat működő tagjait, a Társulatunk által kitűzött czélok elérésére, ha a tanúsított gyámolítás az eddigi arányban egyre növekedik, ha egyletünk tagjai folyvást szaporodni fognak. Ezek előre bocsátása után lássuk a magyar történelmi társulat keletkezési és működési történetét. Ebben három phasist különböztethetünk meg : I. Indítványozás és keletkezés. II. Alakulás, szervezkedés. III. Tényleges működés. A két első csak mintegy bevezetésül szolgál a főrésznek, a harmadiknak. Már régibb idő óta felmerült a m. tud. Akadémia történettudományi osztálybeli tagjai között egy szélesb alapokra helyezendő, a történetírókat s kutatókat a szakkedvelő közönséggel szorosabb érintkezésbe hozandó történelmi társulat eszméje. Ennek helyességét, az ily társulat szükségességét az illetők mind elismerték, a minden rendszeres szervezet nélkül úgyszólván csak családias alapon fennállott dunántúli történetkedvelői összejövetelek sikere edig bátorításul szolgált vala. Az eszme ekkér érlelődvén, végre midőn az 1867-ik év elejével hazánkra szebb napok viradtak, s a társulási törekvéseknek is megnyílt a kedvező idő , az eszme egyik legbuzgóbb táplálója Pesty Frigyes,fölszólitá Ipolyi Arnoldot , hívná össze az akadémiai történetiró osztály tagjaiból magán értekezletet, a történelmi társulat kezdeményezésére. Ez értekezlet 1867. február 2-kán, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Nagy Iván, Pesty Frigyes, Ráth Károly,Rómer Flóris, Thaly Kálmán, Torma Károly és Wenzell Gusztáv akad. tagok között csakugyan meg is tartaték, s öt nap múlva, febr. 7-kén másodszor is összettte, a tikor a fentebbi kilencz tagon kivül még Csengery Antal, Horváth Mihály és Toldy Ferencz akad. r. tagok is részt venek a tanácskozmányban. Az indítvány e két értekezlet alkalmával minden oldalról megvittatatván, a magy. történelmi társulat létrehozása elhatároztatott főelvet megállapítottak, a kezdeményező 12 tag pedig előleges bizottsággá alakult, Horváth Mihály elnöklete alatt. A bizottság tollvivője — Thaly Kálmán — megbizatott az alapszabálytervezet és aláírásra felszólító körlevelek kidolgozásával. Végeztetett, hogy mihelyt 100 aláíró jelentkezik, a csak magán uton eszközlendő gyűjtések folytán : a társulat azonnal megalakultnak lesz tekintendő, s az ideiglenes elnök fölkéretik az alakító közgyűlés egybehívására. A kezdet tehát e két értekezlet által meg volt téven. A körlevelek mártius 10-én kiadattak, s oly lelkesen fogadtattak az Ügybarátok részéről, hogy az aláírók száma ápril végéig nemcsak hogy a 100-at fölülhaladó, sőt a háromszázat megközelité. Ennek folytán,a társulat megalakultak tekintethetett, s Horváth Mihály az első közgyűlést 1867. május 15-kére összelátta. Megnyitó beszédében („Századok“ 1867. folyam 3.1.) részletesen kifejtette a magyar történelmi társulat czéljait feladatát, s felhívta a gyülekezetét a szervezkedésre. Ez mindjárt meg is kezdetett az alapszabály tervezet pontonkénti megvitatásával ; némi módosítások után a munkálat a közgyűlés által elfogadtatott, s az ideiglenes elnök által, felsőbb megerősítés végett, a magy. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetett. Miután az alapszabályok a miniszteri helyben hagyást május 26-kán megnyerték. Horváth június 13-kára ismét egybehiva a közgyűlést, az elnökség és választmány megalakítása s a társulat működése megkezdhetésére nézve szükséges előintézkedések megtétele végett. Elnökökké megválasztattak gr. Mikó Imre, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold; az igazgató választmány pedig a következő 45 tagból alakíttatott meg : Balássy Ferencz, Botka Tivadar, Csaplár Benedek, Csengery Antal, Doboczky Ignácz, b. Eötvös József, Érdy János, gr. Eszterházy János, Fabó András, Frankl Vilmos, Glembay Károly, Gyárfás István, Haán Lajos, Hajnik Imre, Henszlmann Imre, Horváth Árpád, Horváth Elek, Jakab Elek, Karácsony Mihály, Knauz Nándor, Kovács István (Nagy Ajtal), ifj. Kubinyi Ferenc, Lehoczky Tivadar, báró Mednyánszky Dénes, Nagy Iván, Nagy Imre (Alsó-Szopori) , báró Nyáry Albert, Pauler Gyula, Pesty Frigyes, Pulszky Ferencz, Ráth Károly (Győri), Révész Imre, Sómer Flóris, Somhegyi Ferencz, Szabó Károly, Szilay Ágoston, Szilágyi István, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Toldy Ferencz, Torma Károly, Teöreök Gyula (árvái), Véghelyi Dezső, Waltherr Géza, Wenzel Gusztáv. E választmány azonnal megkezdé működését, s miután a legsürgetőbb szervezkedési ügyeket még az napi ülésében elintéző , kissé távolabbi határidőre, július 2-dikára tűzte ki újabb ülését, hogy a társulat tisztviselői megválasztásának a választmányt illető jogával a vidéken lakó vál. tagok is élhessenek. A júliusi vál. ülést gr. Mikó Imre elnök közlelkesedéssel fogadott beszéddel (1. „Századok“ 1867. folyam 12.) nyitá meg, melyben a Magy. Történelmi Társulat czéljait kifejté , különösen hangsúlyozván annak működő tagjai tudományos feladatát, kijelölé a követendő irányt. — ő amaga ezen ülésen egyszersmind 1000. frtnyi alapitványnyal járult a társulat tőkéjéhez. E választmányi ülés megválasztá a társulat szerkesztő-titkárává Thaly Kálmánt, pénztárnokává Pesty Frigyest, jegyzőjévé Pauler Gyulát, ügyészévé Fischer Kálmánt. Intézkedett a társulat havi közlönye, még azon hóban megindult „Századok“ ügyében, s a rendes havi ülések idejét állandólag meghatározó. És ezzel a társulat munkálkodási folyama, a kész mederbe vezettetvén, megindult. A működési időt ezen naptól, 1867. július 2-kától kell számítanunk. (Folytatása következik.) több mint 10 helyre candidált, Makó Albert javára. Utánna rögtön jó második jelölés szinte oly férfiakból, kikért magát saját pártja sem érdekli : a baloldal hallgat, a jobb oldaliak azonban erősen megoszolva kiáltják a Tolnai és Szőke nevet; a többség a jobb oldalról is biztosan Tolnaié tán kétszeressen is, a fő ispány azonban Szőkét nevezi ki. Jó a harmadik kinevezés, ismét mint az előbbinél két provisoristát s egy dühös jobb oldalistát hozva, a baloldal hallgat, a jobboldal pedig csaknem egy szívvel s lélekkel a pártjukbelit kiáltja, a főispány azonban előbbi részrehajló eljárását szépítendő, most anélkül hogy valaki kívánná, szavazatot rendel. A baloldal nem szavaz, a szavazatszedő küldöttség, mert a szavazat nagyon lanyhán foly, több ízben bekiált szavazók után, azonban többszöri felhívás után is az erejét megfeszített párt 92 szavazatnál többet összeszedni nem bír, mi közül egyik jelölt 7, másik 8 s végre a győztes Kolonai Samu 77 szavazatot kapott. E tehát azon nagy erő, melyet Szatmárban több mint egyhavi toborra. Után a jobboldal minden erejét kifejtve felmutatni tudott ; igaz, hogy a főispányi szerencsétlen candidátió őket sem nagyon villanyozta fel, úgy hogy hisszük miszerin a tiszta s szeplőtelen Deákisták inkább szerettek volna baloldalisták által túlszárnyaltatni, mint sem a végkielégítést nyert provisoristák által szorittatni háttérbe, mert megyénkben a Deákisták a közép baloldaliakkal sokkal inkább összeférnek, mint a minden körülmény közt szolgálni kész csúszó mászó haddal. 1. 1. I. Hazai belügyek. Nagy-Károly,máj.8.1868. Szátm.megye bizottmánya e hó 7-ik napjára rendkívüli gyűlésre hivatott össze. A tárgy miért e rendkívüli összehívás történt, 3 törvényszéki üres állomás betöltése volt. Mielőtt magát a választás miként lefolytát érinteném, meg kell említenem, hogy ez alkalom első volt a már hónapok óta vajúdó jobboldal részéről, melyet minden erejének megfeszítésével fel akart arra használni, hogy létezésének s erejének tanúságát adja. A gyűlés megnyitása után elvtársunk Mándy indítványozza, hogy minden gyanúsítások elkerülése s a kedélyek teljes megnyugtatása tekintetéből minden választás külön külön szavazat által döntessék el, miután sokan vannak a teremben, kik szavazati képességgel nem bírnak. Erre a főispány nyilvánítja, miszerint a választás megkezdésével a szavazattal nem bírók vonuljanak a melléktermekbe, a votizálásra vonatkozólag hivatkozik a gyakorlatra, s igéri, hogy mint eddig tévé, most is ha a felkiáltásból tisztán ki nem vehető a többség — de csak is azon esetben,— a szavazatot megrendeli. Ezután kinevezvén a szavazatszedő küldöttséget, megkezdi a candidatiót, s mond három oly nevet, mely közül a baloldal egyet sem akar, de még a jobboldal sem nagy lelkesültséggel fogadja a candidáltakat. A főispány azonban kimondja a választást annak javára , kit már a múlt tisztújításkor is a központi főszolgabiróságtól lefelé Zemplén-S. A. Ujhely. Zemplén megyében, habár tehetős és erős conservativ párttal szemben, s daczára hogy megyénk sajátos helyzeténél fogva sokan kérkedve merik sisakjukat levenni, s nyíltan lépni ki a sorompóba , ez idő szerint a szabadelvű párt vívmányaként annyi eredményt jegyezhet fel, hogy a f. hó - én végleg megalakult baloldali kör a megye függet- len értelmiségének nagyobb részét hívei közé számíthatja ! E napon tartott közgyűlés alkalmával a baloldali kör elnökéül egyhangúlag megválasztatott megyénk érdemdús veteránja Szemere Miklós , alelnökökül Wass Gyula és Dókus József, pénztárnokul id. Farkas Lajos, ügyészül Zöldy Antal, jegyzőnek Bernáth Elemér választattak meg. A helybeliek közül 12, a vidékiek részéről 36, összesen 48 választmányi tag. Körünk ekként alakulva, működését megkezdő, annak életéről — a szerkesztőség engedelmével — időnként megemlékezendünk W. D.*) KÜLFÖLD Olaszország. Több oldalról erősítik azon állítást, hogy Napóleon hg legutóbbi Olaszországban léte alkalmával császári nagybátyja megbízásából a római kérdés tárgyában egyetértést iparkodott létesíteni a franczia és florenczi kormány közt. Mily neműek voltak javaslatai, melyeket a hg kormánya nevében tett, egyelőre titok, melyről csak annyi hallik, hogy a hg azon esetben,ha bizonyos feltételeket elfogad Olaszország, a franczia csapatoknak haladéktalan viszszavonását helyezte újjnlátásba az egyházi államból. úgy látszik azokban, hogy épen e feltételek melyhez a csapatok visszavonása az egyházi államból kötve volt, az olasz kormánynak nem voltak ínyére, minthogy Menabrea gr. a hgnek kereken kijelentette, hogy bármily nagy súlyt is helyez az olasz kormány az idegen beavatkozás megszüntetésére érdekei és méltósága tiltják a Francziaországtól tett feltételek elfogadását. Ezen határozott elutasításra Napóleon hg minden egyezkedési törekvéssel felhagyott, és talán Malaret meghivatása ez esettel áll összefüggésben , úgy látszik, hogy amily mértékben tartózkodó az olasz kormány a római kérdésben, olyannyira igyekszik a franczia kormány a helyzetét tisztázni és azt megoldás felé vezetni. Hogy ezen újabb eset nem szolgál arra, hogy az eddig is feszült viszonyt Francziaország és Olaszország közt jobbra fordítsa,világos, és úgy látszik hogy Páriában kezdik fölismerni azt, hogy az olaszokkal viszonyukat alapjában megrontották és hogy az eshetőleges szövetségre Olaszországgal nem számolhatna ei Törökország. A „Patrie“ közli a szultánnak máj. 10-én mondott beszédét, melyet a franczia mintára alakított államtanácsban mondott. Többi közt azt mondá: „Minden törvény“ a közjólétnek köszöni törvényszerű jellegét. Ha régi törvényeink megfelelnének országunk szükségleteinek,azon rangot foglalnék el, melyet a többi európai államok. A lakosság közti meghasonlás csak növeli az állam nyomorát. Az államtanács *) E levél elejét nem közöltük, mert az félreértésen alapult. Hivatkozott elvbarátunk nem szólít az „ellenzéki“ körök alakulása, hanem azoknak tévesztett elnevezése ellen. (Szerk.) szentesíti a végrehajtó és birói hatalom megosztásának elvét. Kívánatos, hogy a tanács tagjai az államot csak egy testnek tekintsék, melynek feladatává van téve, hogy a közjólétet és a közoktatás terjesztését biztosítsa, melyek szívemen fekszenek. Bármily vallásfelekezetbeliek legyenek is alattvalóink e haza gyermekei, ellenséges indulatnak nem szabad konbek férkőzni. Mindenki kövesse vallását. Kötelességet teljesítek, midőn mindenkinek jogát elösmerem, és azon elveket megösmertetem, melyek engem vezérelnek és korunk követelményeit képviselik.“ A „Patrie“ t arról értesítik, hogy a keresztények ezen beszédet nagy megelégedéssel és a mohamedánok is jól fogadták. Az államtanács jelenleg 41 tagból áll, kik közül 28 mohamedán, 11 keresztény és kettő zsidó. Feladata: új törvények kidolgozása, a költségvetés tárgyalása és jelentéstevés minden közigazgatási rendszabályok felett. Amerika Az Egy államokban egy valaki díjat tűzött ki azon ember befogatására,ki a lapok által egész terjedelmében közlött Johnson pertárgyalását elejétől végig elolvasta. Ha Johnson pertárgyalása fölött az Egyesült Államokban így tréfálódznak, sok volna tőlünk azt kívánni, hogy untassuk vele közönségünket, és ahelyett, hogy a már ismert indokolást ismételve felhozzuk,közöljük egy new-yorki lap ítéletét a végtárgyalásról. „A vádolás nem egy tekintetben előnyben volt a védelemmel szemben. A képviselőház igen jól választotta meg szószólóit , míg az elnök az övéivel szerencsétlen volt. Standery, a legtehetségesebb közülök, fáradozásába belebetegedett. Curtis megtette a mit lehetett, de beszéde oly elviselhetlenül unalmas volt, hogy a közönség megszökött előle, a senatorok elaludtak vagy egyébbel bíbelődtek. Nelson, Johnsonnak földije és régi barátja, nem tett mást, mint dicsbeszédet mondott védencze jelleme fölött, mely a legkomolyabbnak is mosolyt csalt arcára, és insultálta a senatust. Beszéde oly élénken emlékeztetett Johnsonéira, hogy mindenki ráismert sugalmazására, és oly megfoghatlanul tapintatlan volt, hogy a védő legveszélyesebb vádlóvá lett. Mindnyájat , kik a vádlott mellett szót emeltek, mintegy bénító átokként súlyosodott azon tudat, hogy ők oly embert és ügyet iparkodnak védelmezni, melyet a közvélemény rég elítélt. Annál könnyebben oldották meg feladatukat a vádlók, és hol ily mértékben bírja az egyik rész az előnyt, helyén van a részvét a másik gyöngébb félre. Táviratok: Kopenhága, máj. 15. A dán koronahg házassága a svéd herczegnővel végleg elhatároztatott. A házasság jövő évben megy végbe. Pária, május 15. A kamara tegnapi ülésében Thiers egy polit, recriminatiokkal teljes beszédben a szabad kereskedelem ellen nyilatkozik, élesen hangsúlyozva a békítő politika szükségét. Paris, már 14. Forcade miniszter felelve Thiersnek mondá: Sajnálja, hogy a kereskedelmi politikai tárgyalásokba politikai reeriminatiok vonatnak be. A jelen nehézségeit nem szabad a múltat vádolva nehezíteni. A Rajnán túban is vannak szellemek, melyek nemzeti érzékenységet iparkodnak kelteni midőn azt mondják, hogy Poroszország nyert, de Németország Luxembourg és Mantua kiürítése által vesztett. Hagyjuk az eseményeket ítélni a történet fölött. Működjék ön közre, hogy a béke lecsillapítás által biztositassék. Anglia maga is, noha hagyományos politikát követ, elejtette a hannoveri dynastiát, és nem haragot szítva, fogják a kereskedelmi válságokat megszüntetni. Smirna, máj. 9. Négy olasz hadihajót várnak ide. Belgrád, máj. 14. Oroszország hivatalosan tudatta itt, hogy Szerbiát illetőleg, minden kötésszerü jogáról lemond és oly orosz alattvalók, kik Szerbiában laknak, szerb törvények alá tartoznak. Athén, máj. 9. (Évk. Triesten át a levantepostával.(Krétából 3 képviselő érkezett meg a kamarába. Slakia tartományban csata volt,mely két napig tartott, a törökök visszanyomattak és egészen a tengerig űzettek. Caneaban 3 elfogott felkelőt agyonlőttek. Az itteni angol követ Krétába, Frigyes dánig pedig Constantinápolyba utazott, gr. Chambord is odahagyta Athént. Krétából azt írják hogy Anglia azt kívánja, hogy a krétaiak az ő védelmét kérjék. Egy kis megjegyzés: A „Hon“ május 9 -i tározójából értesülök, mikép a múzeumi falképek tervezetében, melyet Than Mór és Lotz Károly jeles festészeink készítenek, I. Béla mint a bányászat és pénzverés lehozója van ábrázolva. Ez igen hibás felfogás, mert mind a bányászat, mind a pénzverés már I. Béla előtt ismeretes volt hazánkban. Ugyanis a cseh Baibin (Epitom. rer. Bohém. Lib. III. p. 163.) előadásából tudjuk, miszerint a morvákkal szövetkezett őseink 953-ban a zdiaziai és csaszlani bányákat elfoglalták, s tíz évnél tovább birtokolták. Ugyanezen történésztől értesülünk, hogy midőn Bretiszlav cseh herczeg a Morvahonba rontó lengyeleket legyőző, a foglyok egy részét Magyarhonba bányamivelésre adta el. (Lib. III. p. 126.) Úgy hiszem , ebből eléggé világos, hogy már a vezérek alatt volt nemzetünknek bányászata. Ami pedig a pénzverést illeti : már a mult században bebizonyíták, hogy szent István volt annak behozója. És a jelen század folytán szereplő érmészeink (Schönvisner, Rupp, Finály, és Végh Ödön) szintén ezen nézet hívei. Nem lehet itt czélom e tárgy bővebb fejtegetése, melyet már mások úgyis elég kimerítőn tárgyaltak volt, hanem igenis czélomhoz tartozik kijelenteni azon bő kívánságot , vajha a tervező urak szíveskednének e szerény figyelmeztetést felhasználni ez egyébkép igen jeles terv némi módosítására, mert ellenkező esetben a készülendő festmény az idejövő külföldi előtt nem a nemzeti dicsőség, hanem saját miveltségi történelmünkben való járatlanságunk hirdetője lehet. Fridrich István: Újdonságok. Pest, május 15. —■ (Simonyi Ernő) Német Ürögh megválasztott képviselője ma délután érkezett meg Páriából Pestre, és a „Nádor“ szállodában szállt meg.— A szeretett hazájától 19 éven át távol volt, elveihez hű hazafit barátai és választóinak küldöttsége őszinte örömkifejezések közt üdvözölték. Isten hozta ! — (Szentiványi Vincze hétszemélynök) május 14 én Sárospatakon meghalt. — (Gr. Pálffy János), ki pár éve 12 évre 100 — 100 ft alapítványt tett Pozsonyból kiszármazott technikusoknak újabban 50—50 ft ösztöndijt alapított 3 évre a pozsonyi lyceuránál. — (A képvielőlőház pénzügyi bizottságában) eddig az adók behajtása,a telekadója háziadó és a jövedelmiadó tárgyaltattak. Az e törvényjavaslatok tárgyában hozott határozatok azonban valószínűleg még módosíttatni fognak, minthogy szerkezetükre nézve, részint azonban elvi tekintetben is függőben hagyattak. Az adókbehajtását illetőleg azon határozat hozatott, hogy az adók nem mint a törvényjavaslat ajánlja, havon int, hanem negyedévenkint fizettessenek be, éspedig mindenkor az illető negyed derekáig. Későbbi befizetéseknél halasztási kamatok fizetendők, korábbi befizetéseknél azonban 4°/0 leszámítolás engedélyeztetik az adófizetőnek. — A telekadó tárgyában végleges határozatok csak a többi törvényjavaslatok tárgyalása után fognak hozatni, azonban Horvát- és Tótországot illetőleg az eddigi eljárás egyelőre továbbra is fentartatik. — A házi adóban a törvényjavaslattól lényegesen eltérő határozatok indítványoztattak. A házbéradó mindenütt megmaradott,hol eddig behozatott, és pedig akkép, hogy Budapesten 24% , azon helyeken hol a bérházak száma nagyobb, mint a tulajdonosok által lakott házaké, 20%, valamennyi többi városban és községben pedig házbéradó fejében 15% lesz fizetendő, azonban úgy, hogy Budapesten mint eddig 15%, más városokban és községekben pedig a bruttó jövedelem 30%a lesz levonandó. Azon városokban és helységekre nézve hol a bérházak száma csekélyebb mint a tulajdonosok által lakott házaké, a házosztályadó hozatott javaslatba. Ennek felszámításának alapul szolgál a lakszobák száma, és pedig olykép, hogy egy ház egy szobával fizet 60 krt, két szobával 1 ft 60 kr, 3 szobával 3 ftot, 4 szob. 5 ftot, 5 szob. 8 ftot, 6 szob. 10 ftot, 7 szob. 13 ftot, 8 szob. 16 ftot, 9 szob. 20 ftot, 10 szob. 24 ftot, 11 szob. 28 ftot, 12 szob. 32 ftot évenkint. Tizenkét szobán felül minden uj szoba után 2 ft 50 krral több számittatik fel. A jövedelmi adóban nem létettek jelentékeny módosítások, csak az 5 sk -ban említetteken kivül még felszabadittatik a jövedelmi adó alól a király czivillistája, a külhatalmak követei, az államhivatalnokok napidíjai. Az 1-ső és 3-ik osztályú jövedelem megadóztatása iránt a törvényjavaslat javaslatai majdnem változatlanul hagyattak ; a 2-dik osztályúnál azonban azon módosítás ajánlhatott, hogy 6000 ft jövedelmen felül minden 100 ft után 5 ft helyett 10 ft fizetendő. A 11. § lényegesen megváltoztatott. A haszonbérlők a haszonbér után 3% helyett csak 200 százalékot, az ügyvédek,orvosok, sebészek, bábák, tanítók, mérnökök 15° 10 helyett lakbérük után 12—-20 százalékot, a kereskedők és iparosok 20 százalék helyett lakbérük után 15—20 százalékot fizetnének e javaslat szerint jövedelmiadóul tekintettel a családi tagok számára. A leglényegesebb változtatás alá esett a 17 dik és következő szakaszuk. A jövedelmi adó megbecsülésére az adófizetők és a fiskus választják a becslőbizottság tagjait ; ha ezen tagok az elnök iránt nem tudnak megegyezni, akkor városokban a belügyminister, a megyékben a főispán által jelöltetik az ki. Felszólamlásoknál mindkét TÁRCZA. A szerelem bolondjai. Regény Jókai Mórtól. (Folytatás.) Ilonna arcza pirosra volt hevülve. Szégyenlette magát és Aladárt, örült diadalának és pirult miatta. Szégyenlette az ostoba helyzetet, melyben neki, a fiatal leánynak, egy ifjút, (kinek virágaival annyit ábrándozott), egy szilaj izetlen merényletért igy kellett megbüntetnie , igy küzdenie vele, mint diáknak diáktársa ellen. Aladár pedig sápadt volt a szégyentől. Felvette elhullatott kalapját , s rekedtes hangon e szókat mondá Ilonkának : — ön engem megölt. Ilonka elfordult tőle s lelkéből kívánta neki, hogy bár lett volna hegyes vitéz a kezében,hogy járt volna keresztül a szívén a döfése. Menjen hát, haljon meg , ha meg van ölve. Aladár el is ment. Kismamájának annyit sem mondott,hogy „befellegzett,“ attól ugyan hiába is búcsúzott volna , mert az még most sem tudott magához térni a nagy nevetéstől. És azután nem is tért többet vissza , és úgy el tudott tűnni, hogy senki sem tudta, hova lett ? Volt útlevele a külföldre, elmehetett a világba,amerre akart. Hogy a Dunába nem ölte magát, onnan gyanítható, mert eltűnése napján még felhatalmazásokat adott ügyvédének az apja ellen megindított per dolgában s egyúttal utalványt is, hogy ha visszatértéig valami pénzhez jutna, abból fizettessék vissza Lemming úrnak a rátett költség. Végül, ha két év alatt vissza nem találna térni, vagy hamarább halálhírét hoznák, ott hagyta végrendeletét. Tehát meg nem halt, annyi bizonyos. Melanie azonban el volt ragadtatva Ilonkától. Kedvesem!ön egy valóságos Amalazonba, ön úgy vívott,mint egy orleansi szűz. Mondja ön, tanult ön vívni ? — Igen. Gyermekkoromban a testgyakorló intézetben. — Ah, ez fölséges tudomány ! Az valami gyönyör. A levegőben játszani a tér hegyével s azt mondani : vigyázz, vagy meghalsz ! A két szemet az ellenség két szemébe szegezni, s akkor aczélt aczél ellen feszíteni , a vakmerő támadót félreháritani s aztán visszadöfni, hogy a vas a lelkén menjen keresztül.... ! A delnő összeborzadt — a kéjtől , a mint ezt magának elmondta. — Óh én mindig úgy szerettem volna megtanulni vívni , csak lett volna kitől. De férfi vívó mestertől nem tanulhatok. Meg is szólnának érte. Lássa ön, ön adhatna nekem mindennap egy órát a vívásból. — Ah, asszonyom. — Nos, mit „ad asszonyom.“ — Hiszen én magam sem sokat tudok. — De, láttam, úgy verte ön az urfit, mint egy spadassin. — Zavarba jött , s elfeledte, amit tudott. — No én nekem az untig elég volna, amit ön tud. Szánja rá magát. Még egy óra napjában, az angol leczkével egyfolytában. A testmozgás önnek sem fog megártani. — Aztán én mindig kocsin küldöm haza, hogy meg ne hűtse magát, ha fel lesz hevülve. — Aztán fizetek önnek havonkint száz forint tandíjt. Ilonkát megfogta az ajánlat. Szép pénz. Aztán semmiért. Egy kis előrelépés, hátralépés , karmozdulatok fel és le. S ha mindezért jobban fizetnek, mint az angol nyelvtudományért. Kissé szokatlan ugyan, hogy egy fiatal szép leány a művészetnek ezzel a nemével keressen pénzt , de a kereset tisztességes, nincs rajta mit előre szégyenleni, utóra megbánni. — Jól van asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni. — No ! ennek igazán úgy örülök, mint a kisfiuk a majálisnak. Ah, ezzel egy régi vágyam lesz betöltve. Valahányszor egy kardot, tört láttam magam előtt, mindanynyiszor úgy szerettem volna azzal úgy tudni vágni, szúrni, ahogy a férfiak tudnak. Nézze ön , nem elég erősek-e karjaim ? S azzal felgombolta ruhája ujját s feltűrve azt könyökéig, büszkélkedett szép gömbölyű karjaival , miken iparkodott megfeszíteni az izmokat. — Holnap mindjárt hozzá kezdünk ugye ? Ön megrendeli a kellékeket. Mik kellenek hozzá ? — Néhány vitéz ; egy-egy hamar eltörik ; két kebelvéd szarvasbörböl, két vlkertyű, és két sodrony álarcz. Aztán egy szál hosszú lágy fa deszka, amin a vívóknak mozogni kell , mert a fénymázon és a szőnyegen nem lehet vívni. — Derék ! nagyon derék , csak parancsolja ön meg. A kék termet fogjuk vívóteremnek használni; akkor bezárjuk az ajtókat, hogy senki se zavarhasson bennünket. Igazság ! Nekünk alkalmatlan lesz ezekben a hosszú ruhákban vívni, különösen nekem ezzel a szertelen amerikai krinolinnal. — Bizony, mikor én vívni tanultam, akkor még kis leányi ruhában jártam. — Hát csináltatok mind a kettőnknek rövid ruhákat, mint a kis leányoknak. Egész amazon jelmezt. Nem fog bennünket senki meglátni benne. Bezárjuk az ajtókat, lefüggönyözzük az ablakokat. Egyedül magunk állunk szemtül szemben s mi nem fogjuk egymást kinevetni, ugye bár, derék lesz ? , Ilonka ráhagyta. Melanie pedig már annyira kedvet kapott e szeszélyéhez, hogy nem hagyott békét Ilonkának addig, mig az két lovag veszszővel az első tempókat meg nem mutatta neki, nagyokat sikoltott ugyan, mikor a lovagvessző hegye valahol a testéhez ért, mert csiklandós volt, hanem azért folyvást kiáltozta: „pompás! felséges!* Nem is tanult aznap angolul. Hanem mikor vége volt az órának, Íróasztalához futott s egy százast kihalászva az összejárt papírok közül, azzal az első havi dijt előre kezébe eretett Ilonkának a vivás leczkékért. Szegény gyermek ! úgy örült annak a pénznek! úgy sietett vele haza , hogy átadhassa aggódó anyjának. Van már miből tűzifát szerezni a télre, orvost, gyógyszertárt kifizetni, a ház betegének kényelmesebb ellátásról gondoskodni , a házbért félretenni. Nem kell már küzdeni naponkénti nyomorral, lemondással. Száz forintból olyan sok kitelik. Még nehéz időkre megtakarítani való is marad. És mindezt mi szerzi? nem az, amire egy nő büszke: nem a szépsége, nem a szelleme, nem a művészete , hanem egy kis testi ügyesség : olyan tulajdon, aminek soha sem hitte volna, hogy hasznát vegye ; ami aranyalmét termő fává lett egy szeszélyes urhölgy phantasiájának tündér földébe tévedve. Azt hinné az ember, hogy Ilonkának ez már csak tréfa volt, és mulatság. De nem volt az. Épen azért, mert tréfa volt az és mulatság. Otthon a legmélyebb gyász; — egy őrjöngő apa kiáltásaitól megszakgatott álomkerülte el ; — egy ideges anya örök remegése ; — egy néma testvér állati ragaszkodása az egyetlenhez, ki őt megérti; a nappal siralma, az éj sóhajtásai; a s riverte élet egyik reggeltől a másikig. És ebből naponkint kiragadva két óra a mulatságnak, a játéknak, melyben nevetni, tombolni, vijjongani kell , mert fizetnek érte. Mikor aztán vége van a játéknak, a tréfának, a sikongatásnak , akkor arra gondolni, hogy milyen szomorú élet volt ez alatt odahaza! Mikor Ilonka mentését fölvette, hogy a tanórára induljon, mikor lenyugtatá háborgó atyját, mikor lecsókolá anyja könyert, s aztán megtudott szökni testvérétől, nagyot sóhajtott. Ez a sóhajtás azt mondá : menjünk mulatni. De mikor ez ad kenyeret. — Keserű ugyan , de mégis kenyér. (Folyt, köv.)