A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)

1868-06-03 / 127. szám

Kérelem. A f. év május 2-án a kassai gyors­vonatnak Pestre megérkezése alkalmával — egy ismeretlen tettes — az indóháználi tolongást hasz­nálva fel — útitáskám szíjjait észrevétlenül elvág­ván — testemről a táskát elorozta — minek foly­tán kijelentve azt, hogy a táskában levő apróságo­kat az illető megtarthatja, sőt, hogy a méltó ha­tósági büntetést sem fogom az illetőn követelni, kérem, hogy az abban volt 1849-ik évi augusztus 10-én Lugoson kelt okmányt a Hon szerkesztősé­génél tegye le — s ha az sértetlenül megmaradt, tekintélyes összegben fog az illető általam része­síttetni. — H. A. A „Nép Zászlójáénak egyik szerkesztője Án­­dor Imre ur felelni akart nekem valamit arra a multkor elmondott vádamra , miszerint a Mada­rász-féle kérvény a haza veszedelmére van in­tézve, mert a haza védelmének elmulasztását követeli. A vádat nem találtam a válaszban megerőtle­­nítve, hanem találtam helyette egy sereg szemé­lyeskedést, a­mi nem tartozott volna a dologra. De ha Áldor Imre úr jónak látta előhozni, hát nem bánom, tartozzék ez is a dologra. Áldor Imre úr legelőször is saját személyét védi , a­mit én meg nem támadtam ; nem szól­tam én Áldor Imre­mról se jót, se roszat. El­mondja érdemeit, hogy ő Kossuth politikájá­nak szolgája, mert ő szerinte Kossuth mel­lett nem lehet senki más egyéb, mint szolga; tehát én sem lehetek más, mint Kossuth szolgája. Ez nem igy­ád. Én vagyok Kossuthnak nagy tisztelője , t­e szol­­ája soha senkinek nem vol­tam, egyedül hazámnak és nemzetemnek ; s a ki nekem parancsol és irányt ad, az egyedül hazámnak és nemzetemnek boldogsága és fenn­maradása. Kossuth élete emberi határok között terjed ; óhajtom, terjedjen bár sokáig, de ha egyszer véget ér, Áldor ur uratlanul marad,mig a hazának örökké kell élni, s az én uram a nemzet, nem halhat meg nálam nélkül. Ismerek sokakat, kik most Kossuth szol­gáinak vallják magukat , s kik az átkos emlékezetű Schmerling kormány alatt épen oly­aü s­z­o­l­g­á­i voltak az osztrák zsar­nok kormánynak. Áldor Imre úr közelről láthatta őket, mert akkor maga is a „Bécsi Híradó”nak, Schmerling lapjának rendes bel­munkatársa volt. Én ugyan kész vagyok elhinni azt, hogy a­mi legátkosabb volt ez osztrák érzelmű hirlap tar­talmában, azt nem Áldor úr írta , sőt hogy ott is becsületesen töltötte be helyét ; de emlékeztet­nem kell Áldor urat arra, hogy azon bécsi hír­lap, melynek ő tehetségeit oda­adta, az osztrák kormány által volt alapítva ; tagjait a bécsi kor­mány fizette a közadóból , czélul tűzte ki vele Magyarország megsemmisítését, szidalmazta :en­ne a nemzet legszentebb érzelmeit, bevádolta ál­tala a becsületes hazafiakat és a „Bécsi Híradó­nak“ bizony nagy része volt abban, hogy a két­ségbeesett nemzet oda törjék meg, hogy lemond­va szilárd magatartásáról a Deák-párti politikát mint mentő eszközt ragadja meg a Schmerling által készített s a „Bécsi Híradó“ által dicsőített pokolból. Ezt juttassa magának eszébe Aldor Imre úr, és a midőn egy ily hazaáruló vállalatból, mely osztrák bérért magyar nemzetet pusztítani indult meg, tisztán akar előjönni ; előbb becsülje meg azokat az embereket, kik akkor az általa is szolgált „Bécsi Híradó“ ellenében védelmez­ték a haza ügyét, a nép szabadságát, az alkot­mány szentségét. Én nem tagadom meg senkinek azt a jogát, hogy a té­­útról az igaz útra térhessen ; de köve­telem igen is, hogy azon becsületes hazafiakat, kik minden időben­­ azájok szent ügyéért küzdöt­tek, ugyanazon urak ne hajigálják meg most Kossuth nevében kövekkel, a­kiknek három év előtti ügyfeleik Schmerling szolgálatában haji­­gálták sárral. Ily köhajitás felém az, hogy én most nem me­rek a nép érdekében elég bátran szólni, félve a büntetéstől. Én mertem a haza javáért, a nép­­felszabadulásért, az alkotmányért szót emelni hirlap útján akkor, midőn katonai törvényszék elé állíták a szerkesztőket ; négyszer álltam hadi törvényszék előtt mint szerkesztő ; el is ítéltek egy évi nehéz fogságra, ezer forint birságra, a­miért védelmeztem hazámat ; ki is ültem a bör­tönt, míg ki nem bocsátottak, nem könyörögve senkinek ; fizettem és nem kértem a nemzettől, hogy térítse meg a káromat ; — hanem a­mit mint költő kerest­em, azt ráfizettem a lapomra, hogy álljon fel egy ellenzéki közlöny, mely fen­­tartsa a nemzet örök jogainak zászlóját, az ül­döztetések legkeserűbb éveiben, a midőn Aldor úr az üldözök táborában állt, Madarász úr pedig félrevonult és hallgatott — én nem panaszkod­tam mindezekért soha. Küzdelmem, munkám, veszteségem,szenvedésem —mind kötelesség volt; nem hánytam fel a hazának soha; most sem a kö­zönségnek mondom azt el, csupán ÁRLr úrnak, hogy tudja meg felőlem, a­mit eddig nem tudott. Jókai Mór.“ Tírssa, május 30. (B­i­z­o­tt­m­á­n­y­i g­y­ű­l­és, páratlan feladás, képviselő vá­lasztási mozgalmak.) A f. hó 25-én s folytatva tartott bizottmányi gyűlésen, Péchy Tamás első alispánnak képviselővé lett megvá­lasztatása folytán, megürült alispáni széknek be­töltése képezé a legfőbb tárgyat. A gyűlést meg­előzött értekezlet megállapodása szerint, Lacsny Vincze szólt először. Indítványozza, hogy a bizott­mány fogadná el az alispán lemondását ; fogadná el, mert a lemondás nemes indokból történt, fogad­ná el, mert megyei határozattá emeltetett azon elv, hogy senki tisztviselő és képviselő egy személy­ben nem lehet. Minthogy pedig a bizottmány főké­­pen az alispáni széknek mi módon leendő betöltése végett hivatott egybe, az új választás történjék meg azonnal ; ö az érdem elismerése, — a hála kifejezése és a tett szolgálatok megjutalmazásaul első alispánnak újonnan is P­é­c­h­y Tamást ajánlja. Ez ajánlás riadó éljenekkel fogadtatván, Péchy Tamás első alispánnak egyhangúlag megválasz­tatott s képviselői mandátuma lejártáig, hivatala Teleky Péter m­ásodalispán által helyettesittetett, ez utóbbinak teendői pedig Glósz Ernő törvény­széki elnökre bízattak. Méltó helyesléssel fogadá a bizottmány Teleky Péternek azon nyilatkozatát, hogy ámbár ö Deákpárti, mindazáltal — m­e­g­­győződése ellenére is — a megye szel­lemében fogja a közigazgatást vezérelni. — Tud­tomra Abauj megye az egyedüli, melynek kor­mánypárti tagjai nem dicsekesznek azzal, hogy világos kisebbségek daczára, többségben vannak. A további gyűlés legérdekesebb tárgyát képező Czitó Dániel, Kassa városa főbirájának a ministe­­riumhoz felterjesztett s innen a megye bizottmá­nya és a város képviselő testületéhez vizsgálat végett leküldött feladása, mely­en három ügyvé­det név szerint, és még több általa megnevezendő­­két örökös silentiumra kér kárhoztatni, mint kik a vagyon, becsület és élet biztonságot veszélyez­tetik. E megfoghatlan vád megvizsgálására érdekte­len bizottság küldetett ki, s minthogy az itteni ügyvédi kar egyik tagja sem tudhatja, vajon, kik lesznek „a még megnevezendők“, a bizottságba egyetlen ügyvéd sem választatott, s úgy a helybe­li ügyvédi egylet, mely az ügyet magáénak tekin­ti, a közönség kiváncsi vág­gyal néz eléje a vizs­­gá­lt eredményének. Május 17-én furcsa meglepetésre ébredett vá­rosunk közönsége. A 65-iki képviselő választáskor oly nevetséges módon megbukott kékvérű párt, a helybeli német lapban a jövő képviselő válasz­­­­tásra figyelmezteti a közönséget és jelenlegi áta­­lánosan kedvelt képviselőnket, egy béren ez toll által „pieris masculusnak“ nevezvén, gr. Zichy Rezsőt ajánlja, kinek jobboldali programmját — mint biztos kétforrásból tudom — már a lap jövő száma hozandja. A czikk köz­megbotránkozást okozott, s ha a nevezett grófnak, ki eddig falusi magányában ismeretlen de nyugodtan élt, t­i­z­en­­k­é­t szavazónál még kevesebbet akarnak szerez­ni : kérünk több hasonszellemű és irályn czikket, a czél el leend érve. Hazai belügyek. — A balázsfalvi román gyűlés hatá­rozata, melyet kivonatilag egy táviratunkban közöltünk, a „Gazeta Transsylvaniei“ és az Os­ten szerint így hangzik : Tekintve azon általános elégületlenséget, te­kintve azon előre látható­ veszélyt, mely a román nemzetet, nyelvet és vallást a jelenlegi körülmé­nyek közt fenyegeti, tekintve, hogy ezen más­ként segíteni nem lehet, mint ha az egyenlőség elve úgy nemzetiségi mint vallásfelekezeti te­kintetben alkalmazásba jő : az örvény szélén forgó hazánk és vallásunk iránti kötelességér­­zettel indíttatva, — midőn nincs más mentség, mint nemzetünk jogos kívánalmainak kielégíté­se, kijelentjük, hogy renditletlenül megmara­dunk azon elvek és követelések mellett, melye­ket a nemzet az ő általános, törvényes gyüleke­zetében 1848 május 15-én ünnepélyesen pro­­clamált, és pedig : I. Erdély autonómiája mellett nyilatkozunk, a mint azt a leopoldianum diploma s a pragmatica sanctio értelmezik, annál is inkább, mivel a hor­­vát-sláv tartományok autonómiája is elismerte­tett, habár ezen országok viszonya Magyaror­szághoz különbözik Erdély viszonyától Magyar­­országhoz. II. Kívánjuk, hogy ismét életbeléptessenek az 1863—64-iki nagyszebeni országgyülés törvény­­czikkelyei, melyen a törvényhozó test illetékes tényezői által szavaztattak meg, melyek ő felsége által szentesitettek, kihirdetettek és tényleg is gyakorlatba léptek s melyek által a román nem­zet mint regnicolar­ nemzet elismertetett, nyelve és vallása biztosíttatott. III. Kívánjuk, hogy a­z erdélyi ország­gyűlés ismét összehivassék a valódi népválasztás alap­ján, jog és igazság szerint azon volnm értelmé­ben, melyet a román kisebbség az 1865-ki ko­lozsvári országgyűlésen beadott , miután a pesti országgyűlést nem tarthatjuk feljogo­sítva arra , hogy az erdélyiek számára kö­telező törvényeket alkosson ; valamint mi azon erdélyieket is, kik ez országgyűlésen részt vesznek, nem ismerhetjük el országunk törvényes képviselőinek. Tekintve, hogy a jelen viszonyok közt nincs más terünk, meggyőződésünk érvényesítésére,ar­ra szorítkozunk azokat nyilván kimondani, hogy így legalább kötelességünket mint állampolgá­rok teljesítsük, és egyszersmind a kormánynak szolgálatot tegyünk, midőn nyilván feltárjuk azon rész hangula­tot, melyet Erdély ügy­eiben köve­tett magatartása által előidézett. Illés és Veres tiszt, jegyzők kérvénye szállásbér iránt. Laffert bárónő felfolyamodása, az 1499. sz. megyei határozat ellen. Gubodi Lászlónak mint Molnár Mihály volt megyei írnok árvái gyámjának kérvénye háromhavi fizetés utalvá­nyozása iránt. Pest­, Pilis és Soltai egyének e hó 9-én kezdődő évnegyedes közgyűlésén következő tár­gyak kerülnek szőnyegre : Az alispán évnegyedes jelentése. — A belügy­minisztérium jelentése Ő felsége a királynőnek szerencsés lebetegedése s hogyléte, valamint a királyi magzat egészségi állapota felől. — A belügyminiszter rendelete az ápril 7-én szente­sitett s kihirdetés végett átküldött I. és III. tezik­­kel együtt ; ugyanaz a demokrata kör betiltása iránt; ugyanaz a külföldi hatóságokkal ma­gyar nyelven folytatható levelezés tárgyában ; ugyanaz azon bűnösök üldözése és elfogatása tár­gyában, kik más hatóságok területére menekül­tek. — Az igazságügyminiszterium rendelete Majthényi szül. Beniczky Mária ingatlan hagya­tékának felosztására kinevezendő bizottmány iránt. — A közgazdasági minisztérium rendelete a súly- és ármérték szabályozása s a közlekedési eszközök állapota iránt. Bizottsági jelentés a megyék rendezése, me­gyei örültek háza, községi elöljárók és jegyzők napidijai iránt. — A megyei egészségügyi bi­zottmány jelentése A huslimitatió végett kikül­dött bizottság jelentése. — A börtönügy rende­zésével megbízott küldöttség jelentése. Az egész­ségügyi biz. jelentése a lelenczek neveinek tárgyában. A főisp. helyettes jelentése Forster György tiszt. esküdt kinevezése tárgyában. Az alispán jelentése a honvédelmi miniszteriumnak a mult évi ujoncz hátralék tárgyában kiadott rendelete felöl. A megyei árvaszék jelentése az árvák összeírása, a szolgabiráknál levő hagya­téki ügyek elintézési módja s a központi árva­hatóság felől. — A Schubert Ignácz lemondása következtében üresedésbe jött utibiztosi hely be­töltése. A központi ügyészség jelentése a sze­szes italok kimérése körül követendő eljá­rás tárgyában. Horváth főügyész jelentése a megyei központi kőnyomdában előfordult visszaélések tárgyában. Muraközy tiszt, főügyész jelentése Sziklay letéti pénztárnok óvadéka iránt. Halász Móricz főmérnök jelentése a közlekedési utak szélessége iránt. Könyvvivői jelentések az 1865 okt. 10 én választott központi bizottmányi képviselő-választás alkalmával történt kiadások­ról s Molnár Ignácz kerületi helyettes orvos na­pidijairól. Battha föszolgabiró jelentése az al­pári csendőrbiztos lakása s könyomdai hátralé­kos költségek iránt. Szilágyi Lajos szolga­biró jelentése a csepelszigeti utak felöl. A jászok és kunok átirata, mely az országgyűléshez a kassa oderbergi, hatvan szolnoki és pest-újvidéki vasút tárgyában beadott felirathoz van csatolva. Békés megye átirata egy a koldulás megakadályozása iránt hozott határozat melléklésével. Mátyási: Eredeti külföldi levelezés, Parié, máj. 29. Guéroult Adolf, az „Opinion Nationale“ főszer­kesztője, ki mint a franczia politikának és jour­­nalistikának annyi nevezetessége az előtt L. Simon követője volt, lapjában az 1841-ki L. Si­­mon-féle „ Globe-“ból egész sereg kivonatot hoz, melyeket alkalmasint ő maga szerkesztett, s melyekről azért teszünk említést, mivel ezekben Németország kiváltképen pedig Poroszország és Ausztria jövője valódi látnoki szemmel van megjósolva. „Ausztria“ Így szólnak e czikkek, nem nagyhatalom. Ez idő szerént csak azon álla­mok mondhatók nagy hatalmaknak, melyeknek civilizáló küldetésük van, melyek az emberisé­get a haladás pályájára szorítják, kizárván az erkölcsiség, az ipar és a tudomány me­zejét. Bármily ügyetlenségeket követett is el Fran­­czia­, Angol , vagy Porosz (értsd egész Német-) ország , mégis ezek a nagyhatalmak, elyek a többit mind túlszárnyalják .Németország,mint szö­vetség,melynek középpontja Poroszország s mely kivált Porosz-, Szász-, Bajorországból és Wür­­tembergből áll, fáradhatlan buzgalommal fekszik neki a tudom­ányos kutatásoknak. Roppant töme­ge a történeti, törvénytudományi, metaphisicai és természettudományi bUVératoknak áll rendelte­tése.Németország nagy hatalom.Képviseli mivelő­­dés fejlődését az értelem és tudomány szempontjá­­ból.Szerző kimutatván, hogy Franczia, Angol, Né­met és Oroszország az egyedüli nagyhatalmak Eu­­rópában,s hogy Ausztria tartományai közül többet, még pedig a fontosabbakat, például Galicziát és a lombard velenczei királyságot, csak erő­hatalommal tartja magához csatolva igy foly­tatja az 1831-ben kelt czikk: — „Ausztria az alárendelt országok közé fog sülyedni, mely­nek erkölcsi, iparos és tudományos nevelése a két nyugati nagyhatalomra vár : a Berlin körül csoportosuló Németország lesz az, a­mi Fran­­cziaország a spanyol félszigetre nézve leent, a­mi Angolország Izlandnak s a mi Nápoly Olasz­országnak stb. Olaszország ekkor meg fog szűn­ni az apostoli felség kormánypalotája alá tar­tozni.. . Ausztria sorsának könyvébe meg van írva, hogy el kell buknia,s a végleges bukás,me­lyet mi itt mostan előre megjóslunk neki, már ki van mondva azon egymásra következő veresé­gekben, melyeket V. Károly óta szenvedni kény­telen. Ausztria, a császárok ez öröké, a hűbéri­ség ezen középpontja, kénytelen hanyatlani a hűbériség hanyatlásával, s megjegyzendő, hogy kivált Francziaország volt az, mely Ausztriát fokról fokra alább nyomta. S mig Ausztria ha­nyatlott, addig egy más hatalom tűnt elő , mely egyre növekedett, még azon csapások súlya alatt is, melyekkel ellenei agyon akarják sújtani, — s ez Poroszország, melynek felvilágosodott lakos­sága a tudományos mozgalom élére állt, s mely egy egészen békés természetű egységes Német­ország megalkotására van hivatva, így teljesen civilizátor­ hivatással Bíró egységre, mely a hű­béri hatalmi egység helyére lépend, mely utóbbi roszul volt alkotva, roszul vezetve s melynek központja Ausztria volt. Azon nagy befolyás, melylyel jelenleg Poroszország bir, bebizonyítja, hogy az ő ideje is elérkezett s hogy Ausztria kö­zel áll sírjához." Sadova előtt 25 es­ztendővel írta a „Globe ;“ „ha Poroszország ezt a „jelszót német egység“ ny­ltan kimondaná, ha Poroszország ezen sza­vának őszinteségét bebizonyítaná az által, hogy a szabad országok, mint Franczia és Angolor­szág szövetségét keresné s népének alkotmányos szabadságot adna­­ . ha a hűbéri előjogok­nak, melyeknek nyomása alatt egész Németor­szág munkásosztálya nyög, ellenségévé nyilat­koztatná magát ; ha az elviselhetlen vámok ellen nyilatkoznék ; eltörölne minden gyanút, mely őszinte törekvését érhetné, s maga köré gyűjt­­hetné az alább rendelt német államokat. S mivel kívánjuk, hogy Poroszország teljes mértékében fogja fel magasztos hivatását,mely reá a német ál­lamok élén vár, őszintén sajnáljuk ama boldogta­lan irányt, melyet politikájában észlelni vélünk. Poroszországnak szüksége van Francziaország szövetségére, mert ezen s az Angolországgal való szövetség nélkül okve­tlenül egy alárendelt hatalom polczára hanyatlik. Mit jelentenek tehát ama nevetséges igények, hogy Elszász, Lille és Metz vétessenek ki a franczia uralom alól? Ezen az uton Poroszországra csak bukás vár s veszély­ben forog nemcsak saját existentiája, hanem az egész emberiség érdeke, mert minden halasztás, mely a Franczia Angol Porosz szövetséget éri, árt az emberiségnek.“ E jóslatot régen írták s már egy része teljese­désbe ment ; de igen természetes, hogy a franczia publicista szeme elé fátyolt vont a hazaszeretet, úgy hogy saját hazája hanyatlását nem láthat­ta előre, s azon intést,melyet akkor Poroszország­hoz intézett, most több joggal intézhetni saját ha­zájához. Minden pillanat, melyben Francziaország tovább marad a visszamenés e pályáján, kárára van az emberiségnek. Most is leginkább vezetne czélhoz a szabad nemzetek : Franczia-, Angol- és Poroszország szövetsége. Azt sem láthatta szerző előre, hogy Ausztria ki fogja heverni sebeit­­ Magyarország által. Szerk.: De mégis helyesen jegyezte meg , hogy ezen államnak sem Német-, sem Olaszországban nincsen missiója. Hauszmann úr, mint császári biztos, saját sze­mélyében védelmezendi Páris városának a­yét a földhitelintézettel kötött szerződésből támadott vitában. Eddigelé konokul vonakodott a bizott­ság által követelt okmányokat átadni. A Seiie département praefectusa ez alkalommal senatorrá fog kineveztetni. Beszélik, hogy Humbert olasz herczeg köze­lebb látogatást fog tenni Berlinben s ez alkalom­mal fiatal nejét is bemutatandja az udvarnál. Bonaparte Pirre herczegtől e napokban egy röpirat jelenend meg Brüsselben, melynek czi­­me : „Hypothese d’une campagne sur le Rhin“ lesz, s hangja igen Larczias leend. A herczeg azt hiszi, hogy a Rajnát alkotta a gondviselés vá­laszvonalul a két nemzet közé. Francziaország nem maradhat a Waterlooi vereség befolyása alatt, annál kevésbé,mivel az Poroszország újabb diadalai által még súlyosabbá vált. Szerencsére, ennek a Bonaparte Péternek semmi­vel nincs több befolyása, mint akármmoly más Péternek. Bukarest, máj. 28. A magyar parlamenthez benyújtott s a „Hon“ hasábjain közlött kérelmünkben megjegyeztem volt, hogy a bukuresti csász. kir. konzulsá­gnál egyetlen egy magyar őrmester van. Ma már bizton írhatom, hogy egy sincs. Ez egyetlen magyar fiú olyan hibát követett el, mit a törvény §-ai meg nem bocsáthatták, s igy a mai gyors- kocsival átkü­ldetik hazánkba. A mit tehettünk megtettük sorsa könnyítésére, de itt nem tart­hattuk meg s ezt ő sem akarta. Br. Eder főkon­­zul ur, kinél hárman tegnap megjelentünk, saj­nálkozását fejezte ki a felett, hogy kénytelen len e lépést megtenni, s hogy többé sorsán nem változtathat. Eszünkbe jutnak itt Haram basa 1859, Jakobi 1862, Danilla 1862. és Moldován 1863-ki mind itteni konzulsági hivatalnokok bűntényei, kik iránt talán mégsem volt a tör­vény olyan kérlelhetetlen. De nem akarom hon­fitársam hibáját védeni sem takargatni. Egy ha­láleset felvételére volt kiküldve, hol 25 cs. kir. aranyat nem irt fel, mely eset most kitudódott s bár rokonai azonnal lefizették a pénzt érezte, neki bűnhődni kell. Csak arra akarom a magyar par­lamentet figyelmeztetni, hogy most már egyetlen magyar őrmester sincs a bukaresti cs. k. osztrák konzulságnál s igy annyival több okunk van, kérelmünket becses figyelmébe ajánlani. A filareti népünnepről egész hasábokat kö­zölnek a kormánylapok. Szerintem legszebb oldala ez ünnepnek a fejedelemnek a hadügyér­­hez intézett következő levele: „Ügyes ur! Ama tisztelet, mel­­ly­el az emberiség iránt viseltetem és az a szeretet, melyet a harczfiak iránt érnek, kik mint honfiak és honvédek kettős rokonszen­­v­met bírják, arra indítottak, hogy töröljem el a hadseregben azon büntetést, mely legkevésbé alkalmas a katonában a becsület és erkölcsi ér­zést feltüzelni, ama büntetést, melyet sohasem szentesítettem másként mint fájó szívvel. Óhajtom ügyét ur, hogy trónralépésem évnap­­ján a világ legtöbb had­erejénél már­is elitélt testi büntetés nálunk is szűnjék meg és pótoltas­sékt az emberies elvekkel megegyezőbbel. Ké­rem azért, hogy terjes­szen a parlament elébe azonnal javaslatot, mely az én határozatomat hozhassa öszhangzatba a katonai büntető tör­vénykönyvvel.“ A másik szintén a fejedelemnek válasza, melyet a bukaresti főbíró (prímár) ü­d­vözlő beszédére adott a diadal kapu előtt : „Kép­viselő urak ! Primar­ir ! Ma két éve a román nép legelőbb nyilatkozott mellettem fővárosa ál­tal; bizonyos, hogy e nyilatkozat határozott sor­sunk felett.Ifjú remén­nyel és hittel voltam a jö­vő felöl. Azóta bejártam Romániának minden szögletet s láttam, hogy Bukarest hü tükre volt a nemzet érzelmeinek. A nemzettel való ezen folytonos érintkezés megerősitett az első benyo­más felöl s biztosított azon nép erénye felöl, melynek élére a gondviselés szólított fel. Elfo­gadom tehát hízelgő üdvözletüket, mert vissza­hat az, az egész nemzetre, miután egy szabad nemzetnek uralkodója nem lehet más, mint a nemzet hű kifejezése, annak valódi képviselője. Az ünnepélyt megzavaró zivatar 24 ezer mé­cset tett tönkre és számos röppentyűt. Azonban az eső, melyet oly régen vártunk, sokszorosan kárpótolta e veszteséget. A kormánylapok nem is készek az Isten szembetűnő gondviselését figyelmébe ajánlani a megázott kö­zönségnek. A „Romanul“ zokon vette, hogy a jobboldal nem vett részt ez ünnepélyben, s mai vezérczikkében menydörög újból a bojarismus ellen. „Beszélje­tek, beszéljetek becsületes bojárok, mert so­kan kétkedzhettek valódi szándékaitokon ; be­széljetek , mert megvalljuk mi sem hit­tük, hogy annyira el vagytok vakulva, misze­rint épen a Regler­entra akartok visszatérni, legalább a Conventiót hittük ; beszéljetek, beszél­jetek merőben, mert minden madár hangja után veszend el.“ E mérges kitörésre Kosztachi repa­­ranó moldvai bojárnak, a Neue Freie Presseben — a R. szerint ez o­s­z­t­r­á­k-m­agyar lapban — közlött levele szolgáltatott okot, melyben em­lített bojár azt irta, hogy Romániában most a demagógia teljes virágzásban van , s hogy Ro­mániában még nincsen viers­élat. A „Romanul“ tegnapi száma egy erdélyi ro­mán leveléből kivonatot közöl, melyet én még rövidebbre fogok. író egészen természetesnek ta­lálja, ha az erdélyi románok ügye Romániában cs­ak másodrendű kérdés. Mindenekelőtt Romá­niát kívánja megszilárdulva látni,csak ne feledjék a moldva-románok,hogy ha Erdélyben a romaniz­­mus meg nem erősödik, olynan fogja legelőbb is veszély fenyegetni Romániát. Ki ura a várnak, a­z ura a vár terének is. A­ki uralkodni fog Er­dély­ben,az fogja örökre elnyerni Romániát. A Da­­coromaniát most még pium desideriumnak tartj­a, de ha magyar honvédelem valahogy létra jövend, Románia e részről sohasem leend biztonságban. A moldorománok tehát ne ármány­kodjanak egy­más között, hanem fogjanak kezet. Reméli, hogy a bukaresti országgyűlés tekintetbe veendi a bras­sói román tanodát, hogy czéljának megfelelhes­sen. Erdélyben egy román akadémia felállítása a végczél. Ezután egész Moldva románia fő figyel­mét Hátszegre és Fogarasra vonni óhajtja,Negru és Dacia fővárosaira. Fogaras vidékén 80 ezer román küzd nem annyira nyomorral, mint tudat­lansággal*) Hátszeg országában 180 ezer romá­non urkodik 4 ezer magyar és magyarított ro­mán**). Mily gúny, szégyen és barbár bélyeg(sic) sőt veszély is ez Kis és Nagy-Oláhországra néz­ve 1***) Szászvároson, a románok lakásainak kü­szöbén, készül egy 8 osztályú magyar ta­noda , melyben a románok elrontják nyelvü­ket, ha el nem vesztik egészen. Tehát Fo­garasra kellene egy négy osztályú román iskola, Hátszegre 4 elemi, 8 gym. osztály, Abrud­­bányára 4 elemi és egy bányász iskola , a .az moldorománia segedelméből. Váljon egyszerre nem lesz-e igen sok, ennyit kérni Romániától? Na de ez nem a mi dolgunk. Nekünk csak az esik zokon, hogy erdélyi román atyánk fiai még könyvr adományt sem tudnak kérni anélkül, hogy min­ket barbárokn­k ne nevezzenek romániai testvé­reik előtt. Kérjenek, csak ne barbározzanak annyit. Bízzuk mindketten a mivolt Európára annak megítélését, hogy ki minő mellék­nevet érdemel. Ezt talán megtehetnték mind a ketten. R. L. magára vállalta volt, most szakminiszterekre akarja bízni. Félhivatalos részről jelentik, hogy több szövetségi minisztérium alakítása forog szóban, ezek közt egy a katonai ügyek igazga­tására és­ egy a szövetségi pénzügyekre. A többi szakü­gyek később fognak szakminiszterekre bízatni. Más hírek szerint a szakszövetségi mi­nisztériumok azonnal föl fognak állíttatni. Hogy e minisztérium felelős legyen, most még csak a német lapok forró óhaja. Francziaország. Az algíri főkormányzó és az érsek közt fenforgó különségek tárgyában a párisi „Moniteur“ két levelet tesz közzé, melyek szövege felületesen tekintve igen ártatlan, me­lyek azonban nagy horderővel bírnak, és meg­erősítik, hogy a második császárság algíri kor­mánya, valamint az anyaországban úgy itt is fe­jét alázattal lehajtja a klérus hatalma előtt. Az algíri érsek és Niel marsainak leveléből meg­tudjuk, hogy a jámbor propaganda és a nagyban űzött Mortára gyártás fentartatik. Tehát a klérus győzelmeskedett a kormányzó erélyes fellépése ellenében. A franczia senatusban a tanszabadság fölött folyt vita itt nem fejeztetett be egészen. A párisi rendőrség attól tartván, hogy Lee tanárnak meg­­támadtatása Bonnéechose bíbornok által a tanu­lók közt heves jeleneteket fog előidézni, az or­vosi egyetem előtti téren mintegy szász rendőri szolgát helyezett el. És csakugyan, midőn Sée megjelent, a tanulók által, kik nagy számmal gyülekeztek össze, lelkesen üdvözöltetett, rend­zavarások azonban nem fordultak elő s a tanu­lók Sée felszólítására nyugodtan távoztak el, de nem oszoltuk szét, hanem­ az Ecole Pratique ud­varára mentek, hol már több más tanuló várt reájuk. Alig vonultak be az udvarra, a rendőrség azonnal bezárta a vaskapukat, s a tanulók mint­egy félóráig bezárva maradtak, midőn megjelent az or­­­osi kar dékánja, Wurtz­ur, s a rendőrök­től az iskolába bebocsáttatást követelt, a­mi némi habozás után meg is adatott neki. Wurtz­ur erre alkudozni kezdett a rendőr biztossal s erélyes fellépése folytán az ostromállapotot csakugyan megszüntették, mire a tanulók szét­oszoltak. Ez történt máj. 26 án. Máj. 27 ikén ismét fordultak elő tüntetések a latin negyedben. A Vulpian előadása után mint­egy 200 tanuló összeállott, hogy in corpore Sainte-Beuvehez menjenek, a szerencsét kíván­janak neki a senatusban tartott beszédéért. ]A rendőrség azonban eme tömeget szétoszlásra kénysz­erítette. Egy csapat erre Machelard­ur lakása elé vonult, ki Lée tanárral rósz lábon áll. Erre összeütközés merült fel a rendőrség és a tanulók között, mely utóbbiak közöl többen befogattak Egy tanuló meg is sebesült s jelen­leg a Charité kórházban fekszik. Lée tanár más­nap ismét élénk ovatiókkal fogadtatott. Néhány tanuló csakugyan eljutott Sainte-Benve lakásá­ra, ki őket barátságosan fogadta. Olaszország: Az olasz k­épviselőház azon törvényjavaslatot tárgyalja, melynek értelmé­ben az eltörlött szerzetesrendek tagjai, kik nem az eltörlés előtt tettek szerzetesi fogadalmat, némi nyugdíjjal láttatnának el.Az áldozatok 250, s a fráterek 144 líra évi nyugdijt kapnak, de csak azok, kik még az 50 évet el nem érték. Azon szerzeteseknek,kik római és átalában ide­gen kolostorokhoz tartoztak, nem lehet igényük nyugdíjra. Chambord gr. üdvözlő levelet intézett II. Fe­­rencz nápolyi királyhoz Girgenti gr. házassága alkalmából, s abban egyebek közt mondja: A jó franczia nép szerencsére kezdi felfogni,hogy azon egyetlen törzs, mely alatt Francziaország dicső­sége és a nép szabadsága kifejlődött, nagy öröm IV. Henrik törzse, m ig a bitorlás uralma alatt csak rövid fénye volt a hiú dicsőségnek, melyre két ízben a legkegyetlenebb kiábrándulás és Francziaország nemzeti becsületének legkemé­nyebb megaláztatása következett E nemes nép megérti továbbá, hogy minél inkább elfordul Francziaország a Bourbonoktól, annál inkább fogynak őseimtől nyert szabadsá­gai. E negyven éves szomorú tapasztalat közel van a gyümölcsözéshez s nem lehet távol a nap, melyen e nemes és szerencsétlen nemzet vissza­nyert törvényes királyát s ezzel boldogságát, dicsőségét és szabadságát.“ Az olasz kormány arra használja ezen iratot, hogy vele Párisban a római nápolyi udvar ellen izgasson. KÜLFÖLD, Németország. Az éjszak német szövetség­­kanczellár, Bismarck gr. az e hivatalban közpon­tosított ügyeket, melyek kizárólagos vezetését *) Bákó és Román megyékben >­0 ezer magyar küzd épen úgy egyetlen magyar iskola nélkül. **) Román megyében hány románitott magyar fa­lu van ? ! ***) És minő szegénységi bizonyítvány ez 180 ezer románt sőt Oláhországot is,, 4 ezer magyartól és ma­rrosodott romántól félteni ! Táviratok. Pária, máj. 31. A császár és császárné Rou­en­be utaztak az ottani gazdasági kiállításra. Pária, jun. 2. A „Constitutionnel“ meghazud­tolja, hogy Rouenben három egyén befogatott volna azon okból, hogy a császárra merényletet szándékoztak intézni. Rouen, máj. 31. A császár két rögtönözött beszédet tartott ; az első a maire-hez volt intézve s constatálja az iparű­ző és gazdálkodó lakosság által kiállott szenvedéseket s kifejezi azon re­ményt, hogy e szenvedések véget értek; a második beszéd a bibornokhoz intéztetett, s így szól : ne válas­szuk el az isten iránti szere­­tetet a hazaszeretettől soha. A lelkesedés igen nagy. Róma, máj. 30. Az „Osservatore Romano“ Írja : Állíthatjuk, hogy a Chambord grófnak tu­lajdonított s gróf Girgenti házassága alkalmá­ból irt levél hamis. Brüssel, jun. 2. A trónutód aggasztó egész­ségéről szóló hírek meghazudtoltatnak, ő már javulásban van. Pétervár, május 31. A „Journal de St. Pe­tersburg“ dementirázza a „Correspondence de Nund-Est“ azon hírét, hogy a bukaresti orosz konzul utasítást kapott volna Bratianu támoga­tására, s hogy az orosz kabinet elhatározta vol­na fenntartani a Bratiano-minisztérium­­ot. Bukarest, május 31 Az itteni „Alliance Iz­raelite“ egy küldöttsége a­z itteni osztrák kon­zulnak különös köszönetet mondott a község nevében az izraeliták ügyének fáradhatlan tá­mogatásáért. Alexandria, máj. 30. Az osztrák főkonzul a császár nevében az alkirály jelenlé­tben nagy ünnepélyességgel nyújta át a trónörökösnek a vaskoronarend nagy szalagját. Csütörtökön a trónörökös megkérte a főkonzult, hogy adja át a császárnak tiszteletteljes köszönetét. Washington máj. 30. (tengeralatti távirat) Grant elfogadta a chicagói conventió által részé­re felajánlott elnökjelöltséget. Johnsont kinevezte Schofieldet hadügyi titkárnak s a senatus meg­erősítette e kinevezést. New­ York máj. 21. („Deutschland“ nevű­ gőzhajóval érkezett.) Állítják, hogy az impeach­­­men's vezető a kamarában új vádczikkre gyűjt adatokat.

Next