A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-03 / 127. szám
Kérelem. A f. év május 2-án a kassai gyorsvonatnak Pestre megérkezése alkalmával — egy ismeretlen tettes — az indóháználi tolongást használva fel — útitáskám szíjjait észrevétlenül elvágván — testemről a táskát elorozta — minek folytán kijelentve azt, hogy a táskában levő apróságokat az illető megtarthatja, sőt, hogy a méltó hatósági büntetést sem fogom az illetőn követelni, kérem, hogy az abban volt 1849-ik évi augusztus 10-én Lugoson kelt okmányt a Hon szerkesztőségénél tegye le — s ha az sértetlenül megmaradt, tekintélyes összegben fog az illető általam részesíttetni. — H. A. A „Nép Zászlójáénak egyik szerkesztője Ándor Imre ur felelni akart nekem valamit arra a multkor elmondott vádamra , miszerint a Madarász-féle kérvény a haza veszedelmére van intézve, mert a haza védelmének elmulasztását követeli. A vádat nem találtam a válaszban megerőtlenítve, hanem találtam helyette egy sereg személyeskedést, ami nem tartozott volna a dologra. De ha Áldor Imre úr jónak látta előhozni, hát nem bánom, tartozzék ez is a dologra. Áldor Imre úr legelőször is saját személyét védi , amit én meg nem támadtam ; nem szóltam én Áldor Imremról se jót, se roszat. Elmondja érdemeit, hogy ő Kossuth politikájának szolgája, mert ő szerinte Kossuth mellett nem lehet senki más egyéb, mint szolga; tehát én sem lehetek más, mint Kossuth szolgája. Ez nem igyád. Én vagyok Kossuthnak nagy tisztelője , te szolája soha senkinek nem voltam, egyedül hazámnak és nemzetemnek ; s a ki nekem parancsol és irányt ad, az egyedül hazámnak és nemzetemnek boldogsága és fennmaradása. Kossuth élete emberi határok között terjed ; óhajtom, terjedjen bár sokáig, de ha egyszer véget ér, Áldor ur uratlanul marad,mig a hazának örökké kell élni, s az én uram a nemzet, nem halhat meg nálam nélkül. Ismerek sokakat, kik most Kossuth szolgáinak vallják magukat , s kik az átkos emlékezetű Schmerling kormány alatt épen olyaü szolgái voltak az osztrák zsarnok kormánynak. Áldor Imre úr közelről láthatta őket, mert akkor maga is a „Bécsi Híradó”nak, Schmerling lapjának rendes belmunkatársa volt. Én ugyan kész vagyok elhinni azt, hogy ami legátkosabb volt ez osztrák érzelmű hirlap tartalmában, azt nem Áldor úr írta , sőt hogy ott is becsületesen töltötte be helyét ; de emlékeztetnem kell Áldor urat arra, hogy azon bécsi hírlap, melynek ő tehetségeit odaadta, az osztrák kormány által volt alapítva ; tagjait a bécsi kormány fizette a közadóból , czélul tűzte ki vele Magyarország megsemmisítését, szidalmazta :enne a nemzet legszentebb érzelmeit, bevádolta általa a becsületes hazafiakat és a „Bécsi Híradónak“ bizony nagy része volt abban, hogy a kétségbeesett nemzet oda törjék meg, hogy lemondva szilárd magatartásáról a Deák-párti politikát mint mentő eszközt ragadja meg a Schmerling által készített s a „Bécsi Híradó“ által dicsőített pokolból. Ezt juttassa magának eszébe Aldor Imre úr, és a midőn egy ily hazaáruló vállalatból, mely osztrák bérért magyar nemzetet pusztítani indult meg, tisztán akar előjönni ; előbb becsülje meg azokat az embereket, kik akkor az általa is szolgált „Bécsi Híradó“ ellenében védelmezték a haza ügyét, a nép szabadságát, az alkotmány szentségét. Én nem tagadom meg senkinek azt a jogát, hogy a téútról az igaz útra térhessen ; de követelem igen is, hogy azon becsületes hazafiakat, kik minden időben azájok szent ügyéért küzdöttek, ugyanazon urak ne hajigálják meg most Kossuth nevében kövekkel, akiknek három év előtti ügyfeleik Schmerling szolgálatában hajigálták sárral. Ily köhajitás felém az, hogy én most nem merek a nép érdekében elég bátran szólni, félve a büntetéstől. Én mertem a haza javáért, a népfelszabadulásért, az alkotmányért szót emelni hirlap útján akkor, midőn katonai törvényszék elé állíták a szerkesztőket ; négyszer álltam hadi törvényszék előtt mint szerkesztő ; el is ítéltek egy évi nehéz fogságra, ezer forint birságra, amiért védelmeztem hazámat ; ki is ültem a börtönt, míg ki nem bocsátottak, nem könyörögve senkinek ; fizettem és nem kértem a nemzettől, hogy térítse meg a káromat ; — hanem amit mint költő kerestem, azt ráfizettem a lapomra, hogy álljon fel egy ellenzéki közlöny, mely fentartsa a nemzet örök jogainak zászlóját, az üldöztetések legkeserűbb éveiben, a midőn Aldor úr az üldözök táborában állt, Madarász úr pedig félrevonult és hallgatott — én nem panaszkodtam mindezekért soha. Küzdelmem, munkám, veszteségem,szenvedésem —mind kötelesség volt; nem hánytam fel a hazának soha; most sem a közönségnek mondom azt el, csupán ÁRLr úrnak, hogy tudja meg felőlem, amit eddig nem tudott. Jókai Mór.“ Tírssa, május 30. (Bizottmányi gyűlés, páratlan feladás, képviselő választási mozgalmak.) A f. hó 25-én s folytatva tartott bizottmányi gyűlésen, Péchy Tamás első alispánnak képviselővé lett megválasztatása folytán, megürült alispáni széknek betöltése képezé a legfőbb tárgyat. A gyűlést megelőzött értekezlet megállapodása szerint, Lacsny Vincze szólt először. Indítványozza, hogy a bizottmány fogadná el az alispán lemondását ; fogadná el, mert a lemondás nemes indokból történt, fogadná el, mert megyei határozattá emeltetett azon elv, hogy senki tisztviselő és képviselő egy személyben nem lehet. Minthogy pedig a bizottmány főképen az alispáni széknek mi módon leendő betöltése végett hivatott egybe, az új választás történjék meg azonnal ; ö az érdem elismerése, — a hála kifejezése és a tett szolgálatok megjutalmazásaul első alispánnak újonnan is Péchy Tamást ajánlja. Ez ajánlás riadó éljenekkel fogadtatván, Péchy Tamás első alispánnak egyhangúlag megválasztatott s képviselői mandátuma lejártáig, hivatala Teleky Péter másodalispán által helyettesittetett, ez utóbbinak teendői pedig Glósz Ernő törvényszéki elnökre bízattak. Méltó helyesléssel fogadá a bizottmány Teleky Péternek azon nyilatkozatát, hogy ámbár ö Deákpárti, mindazáltal — meggyőződése ellenére is — a megye szellemében fogja a közigazgatást vezérelni. — Tudtomra Abauj megye az egyedüli, melynek kormánypárti tagjai nem dicsekesznek azzal, hogy világos kisebbségek daczára, többségben vannak. A további gyűlés legérdekesebb tárgyát képező Czitó Dániel, Kassa városa főbirájának a ministeriumhoz felterjesztett s innen a megye bizottmánya és a város képviselő testületéhez vizsgálat végett leküldött feladása, melyen három ügyvédet név szerint, és még több általa megnevezendőkét örökös silentiumra kér kárhoztatni, mint kik a vagyon, becsület és élet biztonságot veszélyeztetik. E megfoghatlan vád megvizsgálására érdektelen bizottság küldetett ki, s minthogy az itteni ügyvédi kar egyik tagja sem tudhatja, vajon, kik lesznek „a még megnevezendők“, a bizottságba egyetlen ügyvéd sem választatott, s úgy a helybeli ügyvédi egylet, mely az ügyet magáénak tekinti, a közönség kiváncsi vággyal néz eléje a vizsgált eredményének. Május 17-én furcsa meglepetésre ébredett városunk közönsége. A 65-iki képviselő választáskor oly nevetséges módon megbukott kékvérű párt, a helybeli német lapban a jövő képviselő választásra figyelmezteti a közönséget és jelenlegi átalánosan kedvelt képviselőnket, egy béren ez toll által „pieris masculusnak“ nevezvén, gr. Zichy Rezsőt ajánlja, kinek jobboldali programmját — mint biztos kétforrásból tudom — már a lap jövő száma hozandja. A czikk közmegbotránkozást okozott, s ha a nevezett grófnak, ki eddig falusi magányában ismeretlen de nyugodtan élt, tizenkét szavazónál még kevesebbet akarnak szerezni : kérünk több hasonszellemű és irályn czikket, a czél el leend érve. Hazai belügyek. — A balázsfalvi román gyűlés határozata, melyet kivonatilag egy táviratunkban közöltünk, a „Gazeta Transsylvaniei“ és az Osten szerint így hangzik : Tekintve azon általános elégületlenséget, tekintve azon előre látható veszélyt, mely a román nemzetet, nyelvet és vallást a jelenlegi körülmények közt fenyegeti, tekintve, hogy ezen másként segíteni nem lehet, mint ha az egyenlőség elve úgy nemzetiségi mint vallásfelekezeti tekintetben alkalmazásba jő : az örvény szélén forgó hazánk és vallásunk iránti kötelességérzettel indíttatva, — midőn nincs más mentség, mint nemzetünk jogos kívánalmainak kielégítése, kijelentjük, hogy renditletlenül megmaradunk azon elvek és követelések mellett, melyeket a nemzet az ő általános, törvényes gyülekezetében 1848 május 15-én ünnepélyesen proclamált, és pedig : I. Erdély autonómiája mellett nyilatkozunk, a mint azt a leopoldianum diploma s a pragmatica sanctio értelmezik, annál is inkább, mivel a horvát-sláv tartományok autonómiája is elismertetett, habár ezen országok viszonya Magyarországhoz különbözik Erdély viszonyától Magyarországhoz. II. Kívánjuk, hogy ismét életbeléptessenek az 1863—64-iki nagyszebeni országgyülés törvényczikkelyei, melyen a törvényhozó test illetékes tényezői által szavaztattak meg, melyek ő felsége által szentesitettek, kihirdetettek és tényleg is gyakorlatba léptek s melyek által a román nemzet mint regnicolar nemzet elismertetett, nyelve és vallása biztosíttatott. III. Kívánjuk, hogy az erdélyi országgyűlés ismét összehivassék a valódi népválasztás alapján, jog és igazság szerint azon volnm értelmében, melyet a román kisebbség az 1865-ki kolozsvári országgyűlésen beadott , miután a pesti országgyűlést nem tarthatjuk feljogosítva arra , hogy az erdélyiek számára kötelező törvényeket alkosson ; valamint mi azon erdélyieket is, kik ez országgyűlésen részt vesznek, nem ismerhetjük el országunk törvényes képviselőinek. Tekintve, hogy a jelen viszonyok közt nincs más terünk, meggyőződésünk érvényesítésére,arra szorítkozunk azokat nyilván kimondani, hogy így legalább kötelességünket mint állampolgárok teljesítsük, és egyszersmind a kormánynak szolgálatot tegyünk, midőn nyilván feltárjuk azon rész hangulatot, melyet Erdély ügyeiben követett magatartása által előidézett. Illés és Veres tiszt, jegyzők kérvénye szállásbér iránt. Laffert bárónő felfolyamodása, az 1499. sz. megyei határozat ellen. Gubodi Lászlónak mint Molnár Mihály volt megyei írnok árvái gyámjának kérvénye háromhavi fizetés utalványozása iránt. Pest, Pilis és Soltai egyének e hó 9-én kezdődő évnegyedes közgyűlésén következő tárgyak kerülnek szőnyegre : Az alispán évnegyedes jelentése. — A belügyminisztérium jelentése Ő felsége a királynőnek szerencsés lebetegedése s hogyléte, valamint a királyi magzat egészségi állapota felől. — A belügyminiszter rendelete az ápril 7-én szentesitett s kihirdetés végett átküldött I. és III. tezikkel együtt ; ugyanaz a demokrata kör betiltása iránt; ugyanaz a külföldi hatóságokkal magyar nyelven folytatható levelezés tárgyában ; ugyanaz azon bűnösök üldözése és elfogatása tárgyában, kik más hatóságok területére menekültek. — Az igazságügyminiszterium rendelete Majthényi szül. Beniczky Mária ingatlan hagyatékának felosztására kinevezendő bizottmány iránt. — A közgazdasági minisztérium rendelete a súly- és ármérték szabályozása s a közlekedési eszközök állapota iránt. Bizottsági jelentés a megyék rendezése, megyei örültek háza, községi elöljárók és jegyzők napidijai iránt. — A megyei egészségügyi bizottmány jelentése A huslimitatió végett kiküldött bizottság jelentése. — A börtönügy rendezésével megbízott küldöttség jelentése. Az egészségügyi biz. jelentése a lelenczek neveinek tárgyában. A főisp. helyettes jelentése Forster György tiszt. esküdt kinevezése tárgyában. Az alispán jelentése a honvédelmi miniszteriumnak a mult évi ujoncz hátralék tárgyában kiadott rendelete felöl. A megyei árvaszék jelentése az árvák összeírása, a szolgabiráknál levő hagyatéki ügyek elintézési módja s a központi árvahatóság felől. — A Schubert Ignácz lemondása következtében üresedésbe jött utibiztosi hely betöltése. A központi ügyészség jelentése a szeszes italok kimérése körül követendő eljárás tárgyában. Horváth főügyész jelentése a megyei központi kőnyomdában előfordult visszaélések tárgyában. Muraközy tiszt, főügyész jelentése Sziklay letéti pénztárnok óvadéka iránt. Halász Móricz főmérnök jelentése a közlekedési utak szélessége iránt. Könyvvivői jelentések az 1865 okt. 10 én választott központi bizottmányi képviselő-választás alkalmával történt kiadásokról s Molnár Ignácz kerületi helyettes orvos napidijairól. Battha föszolgabiró jelentése az alpári csendőrbiztos lakása s könyomdai hátralékos költségek iránt. Szilágyi Lajos szolgabiró jelentése a csepelszigeti utak felöl. A jászok és kunok átirata, mely az országgyűléshez a kassa oderbergi, hatvan szolnoki és pest-újvidéki vasút tárgyában beadott felirathoz van csatolva. Békés megye átirata egy a koldulás megakadályozása iránt hozott határozat melléklésével. Mátyási: Eredeti külföldi levelezés, Parié, máj. 29. Guéroult Adolf, az „Opinion Nationale“ főszerkesztője, ki mint a franczia politikának és journalistikának annyi nevezetessége az előtt L. Simon követője volt, lapjában az 1841-ki L. Simon-féle „ Globe-“ból egész sereg kivonatot hoz, melyeket alkalmasint ő maga szerkesztett, s melyekről azért teszünk említést, mivel ezekben Németország kiváltképen pedig Poroszország és Ausztria jövője valódi látnoki szemmel van megjósolva. „Ausztria“ Így szólnak e czikkek, nem nagyhatalom. Ez idő szerént csak azon államok mondhatók nagy hatalmaknak, melyeknek civilizáló küldetésük van, melyek az emberiséget a haladás pályájára szorítják, kizárván az erkölcsiség, az ipar és a tudomány mezejét. Bármily ügyetlenségeket követett is el Franczia, Angol , vagy Porosz (értsd egész Német-) ország , mégis ezek a nagyhatalmak, elyek a többit mind túlszárnyalják .Németország,mint szövetség,melynek középpontja Poroszország s mely kivált Porosz-, Szász-, Bajorországból és Würtembergből áll, fáradhatlan buzgalommal fekszik neki a tudományos kutatásoknak. Roppant tömege a történeti, törvénytudományi, metaphisicai és természettudományi bUVératoknak áll rendeltetése.Németország nagy hatalom.Képviseli mivelődés fejlődését az értelem és tudomány szempontjából.Szerző kimutatván, hogy Franczia, Angol, Német és Oroszország az egyedüli nagyhatalmak Európában,s hogy Ausztria tartományai közül többet, még pedig a fontosabbakat, például Galicziát és a lombard velenczei királyságot, csak erőhatalommal tartja magához csatolva igy folytatja az 1831-ben kelt czikk: — „Ausztria az alárendelt országok közé fog sülyedni, melynek erkölcsi, iparos és tudományos nevelése a két nyugati nagyhatalomra vár : a Berlin körül csoportosuló Németország lesz az, ami Francziaország a spanyol félszigetre nézve leent, ami Angolország Izlandnak s a mi Nápoly Olaszországnak stb. Olaszország ekkor meg fog szűnni az apostoli felség kormánypalotája alá tartozni.. . Ausztria sorsának könyvébe meg van írva, hogy el kell buknia,s a végleges bukás,melyet mi itt mostan előre megjóslunk neki, már ki van mondva azon egymásra következő vereségekben, melyeket V. Károly óta szenvedni kénytelen. Ausztria, a császárok ez öröké, a hűbériség ezen középpontja, kénytelen hanyatlani a hűbériség hanyatlásával, s megjegyzendő, hogy kivált Francziaország volt az, mely Ausztriát fokról fokra alább nyomta. S mig Ausztria hanyatlott, addig egy más hatalom tűnt elő , mely egyre növekedett, még azon csapások súlya alatt is, melyekkel ellenei agyon akarják sújtani, — s ez Poroszország, melynek felvilágosodott lakossága a tudományos mozgalom élére állt, s mely egy egészen békés természetű egységes Németország megalkotására van hivatva, így teljesen civilizátor hivatással Bíró egységre, mely a hűbéri hatalmi egység helyére lépend, mely utóbbi roszul volt alkotva, roszul vezetve s melynek központja Ausztria volt. Azon nagy befolyás, melylyel jelenleg Poroszország bir, bebizonyítja, hogy az ő ideje is elérkezett s hogy Ausztria közel áll sírjához." Sadova előtt 25 esztendővel írta a „Globe ;“ „ha Poroszország ezt a „jelszót német egység“ nyltan kimondaná, ha Poroszország ezen szavának őszinteségét bebizonyítaná az által, hogy a szabad országok, mint Franczia és Angolország szövetségét keresné s népének alkotmányos szabadságot adna . ha a hűbéri előjogoknak, melyeknek nyomása alatt egész Németország munkásosztálya nyög, ellenségévé nyilatkoztatná magát ; ha az elviselhetlen vámok ellen nyilatkoznék ; eltörölne minden gyanút, mely őszinte törekvését érhetné, s maga köré gyűjthetné az alább rendelt német államokat. S mivel kívánjuk, hogy Poroszország teljes mértékében fogja fel magasztos hivatását,mely reá a német államok élén vár, őszintén sajnáljuk ama boldogtalan irányt, melyet politikájában észlelni vélünk. Poroszországnak szüksége van Francziaország szövetségére, mert ezen s az Angolországgal való szövetség nélkül okvetlenül egy alárendelt hatalom polczára hanyatlik. Mit jelentenek tehát ama nevetséges igények, hogy Elszász, Lille és Metz vétessenek ki a franczia uralom alól? Ezen az uton Poroszországra csak bukás vár s veszélyben forog nemcsak saját existentiája, hanem az egész emberiség érdeke, mert minden halasztás, mely a Franczia Angol Porosz szövetséget éri, árt az emberiségnek.“ E jóslatot régen írták s már egy része teljesedésbe ment ; de igen természetes, hogy a franczia publicista szeme elé fátyolt vont a hazaszeretet, úgy hogy saját hazája hanyatlását nem láthatta előre, s azon intést,melyet akkor Poroszországhoz intézett, most több joggal intézhetni saját hazájához. Minden pillanat, melyben Francziaország tovább marad a visszamenés e pályáján, kárára van az emberiségnek. Most is leginkább vezetne czélhoz a szabad nemzetek : Franczia-, Angol- és Poroszország szövetsége. Azt sem láthatta szerző előre, hogy Ausztria ki fogja heverni sebeit Magyarország által. Szerk.: De mégis helyesen jegyezte meg , hogy ezen államnak sem Német-, sem Olaszországban nincsen missiója. Hauszmann úr, mint császári biztos, saját személyében védelmezendi Páris városának ayét a földhitelintézettel kötött szerződésből támadott vitában. Eddigelé konokul vonakodott a bizottság által követelt okmányokat átadni. A Seiie département praefectusa ez alkalommal senatorrá fog kineveztetni. Beszélik, hogy Humbert olasz herczeg közelebb látogatást fog tenni Berlinben s ez alkalommal fiatal nejét is bemutatandja az udvarnál. Bonaparte Pirre herczegtől e napokban egy röpirat jelenend meg Brüsselben, melynek czime : „Hypothese d’une campagne sur le Rhin“ lesz, s hangja igen Larczias leend. A herczeg azt hiszi, hogy a Rajnát alkotta a gondviselés válaszvonalul a két nemzet közé. Francziaország nem maradhat a Waterlooi vereség befolyása alatt, annál kevésbé,mivel az Poroszország újabb diadalai által még súlyosabbá vált. Szerencsére, ennek a Bonaparte Péternek semmivel nincs több befolyása, mint akármmoly más Péternek. Bukarest, máj. 28. A magyar parlamenthez benyújtott s a „Hon“ hasábjain közlött kérelmünkben megjegyeztem volt, hogy a bukuresti csász. kir. konzulságnál egyetlen egy magyar őrmester van. Ma már bizton írhatom, hogy egy sincs. Ez egyetlen magyar fiú olyan hibát követett el, mit a törvény §-ai meg nem bocsáthatták, s igy a mai gyors- kocsival átküldetik hazánkba. A mit tehettünk megtettük sorsa könnyítésére, de itt nem tarthattuk meg s ezt ő sem akarta. Br. Eder főkonzul ur, kinél hárman tegnap megjelentünk, sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy kénytelen len e lépést megtenni, s hogy többé sorsán nem változtathat. Eszünkbe jutnak itt Haram basa 1859, Jakobi 1862, Danilla 1862. és Moldován 1863-ki mind itteni konzulsági hivatalnokok bűntényei, kik iránt talán mégsem volt a törvény olyan kérlelhetetlen. De nem akarom honfitársam hibáját védeni sem takargatni. Egy haláleset felvételére volt kiküldve, hol 25 cs. kir. aranyat nem irt fel, mely eset most kitudódott s bár rokonai azonnal lefizették a pénzt érezte, neki bűnhődni kell. Csak arra akarom a magyar parlamentet figyelmeztetni, hogy most már egyetlen magyar őrmester sincs a bukaresti cs. k. osztrák konzulságnál s igy annyival több okunk van, kérelmünket becses figyelmébe ajánlani. A filareti népünnepről egész hasábokat közölnek a kormánylapok. Szerintem legszebb oldala ez ünnepnek a fejedelemnek a hadügyérhez intézett következő levele: „Ügyes ur! Ama tisztelet, mellyel az emberiség iránt viseltetem és az a szeretet, melyet a harczfiak iránt érnek, kik mint honfiak és honvédek kettős rokonszenvmet bírják, arra indítottak, hogy töröljem el a hadseregben azon büntetést, mely legkevésbé alkalmas a katonában a becsület és erkölcsi érzést feltüzelni, ama büntetést, melyet sohasem szentesítettem másként mint fájó szívvel. Óhajtom ügyét ur, hogy trónralépésem évnapján a világ legtöbb haderejénél máris elitélt testi büntetés nálunk is szűnjék meg és pótoltassékt az emberies elvekkel megegyezőbbel. Kérem azért, hogy terjesszen a parlament elébe azonnal javaslatot, mely az én határozatomat hozhassa öszhangzatba a katonai büntető törvénykönyvvel.“ A másik szintén a fejedelemnek válasza, melyet a bukaresti főbíró (prímár) üdvözlő beszédére adott a diadal kapu előtt : „Képviselő urak ! Primarir ! Ma két éve a román nép legelőbb nyilatkozott mellettem fővárosa által; bizonyos, hogy e nyilatkozat határozott sorsunk felett.Ifjú reménnyel és hittel voltam a jövő felöl. Azóta bejártam Romániának minden szögletet s láttam, hogy Bukarest hü tükre volt a nemzet érzelmeinek. A nemzettel való ezen folytonos érintkezés megerősitett az első benyomás felöl s biztosított azon nép erénye felöl, melynek élére a gondviselés szólított fel. Elfogadom tehát hízelgő üdvözletüket, mert visszahat az, az egész nemzetre, miután egy szabad nemzetnek uralkodója nem lehet más, mint a nemzet hű kifejezése, annak valódi képviselője. Az ünnepélyt megzavaró zivatar 24 ezer mécset tett tönkre és számos röppentyűt. Azonban az eső, melyet oly régen vártunk, sokszorosan kárpótolta e veszteséget. A kormánylapok nem is készek az Isten szembetűnő gondviselését figyelmébe ajánlani a megázott közönségnek. A „Romanul“ zokon vette, hogy a jobboldal nem vett részt ez ünnepélyben, s mai vezérczikkében menydörög újból a bojarismus ellen. „Beszéljetek, beszéljetek becsületes bojárok, mert sokan kétkedzhettek valódi szándékaitokon ; beszéljetek , mert megvalljuk mi sem hittük, hogy annyira el vagytok vakulva, miszerint épen a Reglerentra akartok visszatérni, legalább a Conventiót hittük ; beszéljetek, beszéljetek merőben, mert minden madár hangja után veszend el.“ E mérges kitörésre Kosztachi reparanó moldvai bojárnak, a Neue Freie Presseben — a R. szerint ez osztrák-magyar lapban — közlött levele szolgáltatott okot, melyben említett bojár azt irta, hogy Romániában most a demagógia teljes virágzásban van , s hogy Romániában még nincsen viersélat. A „Romanul“ tegnapi száma egy erdélyi román leveléből kivonatot közöl, melyet én még rövidebbre fogok. író egészen természetesnek találja, ha az erdélyi románok ügye Romániában csak másodrendű kérdés. Mindenekelőtt Romániát kívánja megszilárdulva látni,csak ne feledjék a moldva-románok,hogy ha Erdélyben a romanizmus meg nem erősödik, olynan fogja legelőbb is veszély fenyegetni Romániát. Ki ura a várnak, az ura a vár terének is. Aki uralkodni fog Erdélyben,az fogja örökre elnyerni Romániát. A Dacoromaniát most még pium desideriumnak tartja, de ha magyar honvédelem valahogy létra jövend, Románia e részről sohasem leend biztonságban. A moldorománok tehát ne ármánykodjanak egymás között, hanem fogjanak kezet. Reméli, hogy a bukaresti országgyűlés tekintetbe veendi a brassói román tanodát, hogy czéljának megfelelhessen. Erdélyben egy román akadémia felállítása a végczél. Ezután egész Moldva románia fő figyelmét Hátszegre és Fogarasra vonni óhajtja,Negru és Dacia fővárosaira. Fogaras vidékén 80 ezer román küzd nem annyira nyomorral, mint tudatlansággal*) Hátszeg országában 180 ezer románon urkodik 4 ezer magyar és magyarított román**). Mily gúny, szégyen és barbár bélyeg(sic) sőt veszély is ez Kis és Nagy-Oláhországra nézve 1***) Szászvároson, a románok lakásainak küszöbén, készül egy 8 osztályú magyar tanoda , melyben a románok elrontják nyelvüket, ha el nem vesztik egészen. Tehát Fogarasra kellene egy négy osztályú román iskola, Hátszegre 4 elemi, 8 gym. osztály, Abrudbányára 4 elemi és egy bányász iskola , a .az moldorománia segedelméből. Váljon egyszerre nem lesz-e igen sok, ennyit kérni Romániától? Na de ez nem a mi dolgunk. Nekünk csak az esik zokon, hogy erdélyi román atyánk fiai még könyvr adományt sem tudnak kérni anélkül, hogy minket barbároknk ne nevezzenek romániai testvéreik előtt. Kérjenek, csak ne barbározzanak annyit. Bízzuk mindketten a mivolt Európára annak megítélését, hogy ki minő melléknevet érdemel. Ezt talán megtehetnték mind a ketten. R. L. magára vállalta volt, most szakminiszterekre akarja bízni. Félhivatalos részről jelentik, hogy több szövetségi minisztérium alakítása forog szóban, ezek közt egy a katonai ügyek igazgatására és egy a szövetségi pénzügyekre. A többi szakügyek később fognak szakminiszterekre bízatni. Más hírek szerint a szakszövetségi minisztériumok azonnal föl fognak állíttatni. Hogy e minisztérium felelős legyen, most még csak a német lapok forró óhaja. Francziaország. Az algíri főkormányzó és az érsek közt fenforgó különségek tárgyában a párisi „Moniteur“ két levelet tesz közzé, melyek szövege felületesen tekintve igen ártatlan, melyek azonban nagy horderővel bírnak, és megerősítik, hogy a második császárság algíri kormánya, valamint az anyaországban úgy itt is fejét alázattal lehajtja a klérus hatalma előtt. Az algíri érsek és Niel marsainak leveléből megtudjuk, hogy a jámbor propaganda és a nagyban űzött Mortára gyártás fentartatik. Tehát a klérus győzelmeskedett a kormányzó erélyes fellépése ellenében. A franczia senatusban a tanszabadság fölött folyt vita itt nem fejeztetett be egészen. A párisi rendőrség attól tartván, hogy Lee tanárnak megtámadtatása Bonnéechose bíbornok által a tanulók közt heves jeleneteket fog előidézni, az orvosi egyetem előtti téren mintegy szász rendőri szolgát helyezett el. És csakugyan, midőn Sée megjelent, a tanulók által, kik nagy számmal gyülekeztek össze, lelkesen üdvözöltetett, rendzavarások azonban nem fordultak elő s a tanulók Sée felszólítására nyugodtan távoztak el, de nem oszoltuk szét, hanem az Ecole Pratique udvarára mentek, hol már több más tanuló várt reájuk. Alig vonultak be az udvarra, a rendőrség azonnal bezárta a vaskapukat, s a tanulók mintegy félóráig bezárva maradtak, midőn megjelent az orosi kar dékánja, Wurtzur, s a rendőröktől az iskolába bebocsáttatást követelt, ami némi habozás után meg is adatott neki. Wurtzur erre alkudozni kezdett a rendőr biztossal s erélyes fellépése folytán az ostromállapotot csakugyan megszüntették, mire a tanulók szétoszoltak. Ez történt máj. 26 án. Máj. 27 ikén ismét fordultak elő tüntetések a latin negyedben. A Vulpian előadása után mintegy 200 tanuló összeállott, hogy in corpore Sainte-Beuvehez menjenek, a szerencsét kívánjanak neki a senatusban tartott beszédéért. ]A rendőrség azonban eme tömeget szétoszlásra kényszerítette. Egy csapat erre Machelardur lakása elé vonult, ki Lée tanárral rósz lábon áll. Erre összeütközés merült fel a rendőrség és a tanulók között, mely utóbbiak közöl többen befogattak Egy tanuló meg is sebesült s jelenleg a Charité kórházban fekszik. Lée tanár másnap ismét élénk ovatiókkal fogadtatott. Néhány tanuló csakugyan eljutott Sainte-Benve lakására, ki őket barátságosan fogadta. Olaszország: Az olasz képviselőház azon törvényjavaslatot tárgyalja, melynek értelmében az eltörlött szerzetesrendek tagjai, kik nem az eltörlés előtt tettek szerzetesi fogadalmat, némi nyugdíjjal láttatnának el.Az áldozatok 250, s a fráterek 144 líra évi nyugdijt kapnak, de csak azok, kik még az 50 évet el nem érték. Azon szerzeteseknek,kik római és átalában idegen kolostorokhoz tartoztak, nem lehet igényük nyugdíjra. Chambord gr. üdvözlő levelet intézett II. Ferencz nápolyi királyhoz Girgenti gr. házassága alkalmából, s abban egyebek közt mondja: A jó franczia nép szerencsére kezdi felfogni,hogy azon egyetlen törzs, mely alatt Francziaország dicsősége és a nép szabadsága kifejlődött, nagy öröm IV. Henrik törzse, m ig a bitorlás uralma alatt csak rövid fénye volt a hiú dicsőségnek, melyre két ízben a legkegyetlenebb kiábrándulás és Francziaország nemzeti becsületének legkeményebb megaláztatása következett E nemes nép megérti továbbá, hogy minél inkább elfordul Francziaország a Bourbonoktól, annál inkább fogynak őseimtől nyert szabadságai. E negyven éves szomorú tapasztalat közel van a gyümölcsözéshez s nem lehet távol a nap, melyen e nemes és szerencsétlen nemzet visszanyert törvényes királyát s ezzel boldogságát, dicsőségét és szabadságát.“ Az olasz kormány arra használja ezen iratot, hogy vele Párisban a római nápolyi udvar ellen izgasson. KÜLFÖLD, Németország. Az éjszak német szövetségkanczellár, Bismarck gr. az e hivatalban központosított ügyeket, melyek kizárólagos vezetését *) Bákó és Román megyékben >0 ezer magyar küzd épen úgy egyetlen magyar iskola nélkül. **) Román megyében hány románitott magyar falu van ? ! ***) És minő szegénységi bizonyítvány ez 180 ezer románt sőt Oláhországot is,, 4 ezer magyartól és marrosodott romántól félteni ! Táviratok. Pária, máj. 31. A császár és császárné Rouenbe utaztak az ottani gazdasági kiállításra. Pária, jun. 2. A „Constitutionnel“ meghazudtolja, hogy Rouenben három egyén befogatott volna azon okból, hogy a császárra merényletet szándékoztak intézni. Rouen, máj. 31. A császár két rögtönözött beszédet tartott ; az első a maire-hez volt intézve s constatálja az iparűző és gazdálkodó lakosság által kiállott szenvedéseket s kifejezi azon reményt, hogy e szenvedések véget értek; a második beszéd a bibornokhoz intéztetett, s így szól : ne válasszuk el az isten iránti szeretetet a hazaszeretettől soha. A lelkesedés igen nagy. Róma, máj. 30. Az „Osservatore Romano“ Írja : Állíthatjuk, hogy a Chambord grófnak tulajdonított s gróf Girgenti házassága alkalmából irt levél hamis. Brüssel, jun. 2. A trónutód aggasztó egészségéről szóló hírek meghazudtoltatnak, ő már javulásban van. Pétervár, május 31. A „Journal de St. Petersburg“ dementirázza a „Correspondence de Nund-Est“ azon hírét, hogy a bukaresti orosz konzul utasítást kapott volna Bratianu támogatására, s hogy az orosz kabinet elhatározta volna fenntartani a Bratiano-minisztériumot. Bukarest, május 31 Az itteni „Alliance Izraelite“ egy küldöttsége az itteni osztrák konzulnak különös köszönetet mondott a község nevében az izraeliták ügyének fáradhatlan támogatásáért. Alexandria, máj. 30. Az osztrák főkonzul a császár nevében az alkirály jelenlétben nagy ünnepélyességgel nyújta át a trónörökösnek a vaskoronarend nagy szalagját. Csütörtökön a trónörökös megkérte a főkonzult, hogy adja át a császárnak tiszteletteljes köszönetét. Washington máj. 30. (tengeralatti távirat) Grant elfogadta a chicagói conventió által részére felajánlott elnökjelöltséget. Johnsont kinevezte Schofieldet hadügyi titkárnak s a senatus megerősítette e kinevezést. New York máj. 21. („Deutschland“ nevű gőzhajóval érkezett.) Állítják, hogy az impeachmen's vezető a kamarában új vádczikkre gyűjt adatokat.