A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-11 / 134. szám
134-ik s",. Csütörtök, junius II. fiu adóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam IS Elftltetési dij: I FV.Suán küldve, vág; Budapesten hárhos hordva iinapra ....... 1 ■’ 15 napra.................................&, űrnapra..........................10 A 'stilappal együtty hónapra 2 A. ".i ilappal együ. negyedévre 6 Az t. iilajipal együt : ólévre Az előfizetés az év folytán megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénijirulék bérmentesiiv. kéretik beküldetni. szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-eö emelet. Szerkesztőinkért : Magyar utcza 8-dik szám S-dik emelet. frt 76 krfrt 26 kr. frt 60 kr. frt — kr. frt — kr. 12 frt — kr. minden hónapban POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási 51j i 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszeri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért 26 kr. ■P" Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, JUNIUS 10 Pest, jun. 9. A Századunk tegnapi számában jelent meg a következő czikk • Pest, jun. 8. Legközelebb megérkezik Pestre Napóleon herczeg. Üdvözöljük őt körünkben. Mi megkülönböztetjük a herczeg személyét a császár uralkodási elveitől, melyeket csak ritkán helyeselhetünk. És midőn meggyőződésünk sugallatát, s hazánk érdekeit követve, melyek békét kivánnak, néha élesebben meg kell támadnunk a császári politikát, ez egészen más irány, és ezzel soha sem tévesztjük össze a herczeg személyes nézeteit és személyét, ki mint tudva van a szabadelvüség és haladás hive. Mi soha sem feledkezhetünk meg azon háláról melylyel Napoleon herczegnek tartozunk, ki állandóan és következetes kitartással szüntelen az elnyomott nemzetek érdekében működött és működik. Szenvedésünk tizennyolcz éves korszaka alatt 1849-től egészen a magyar király megkoronáztatása napjáig, a herczegben nemzetünk mindig barátra vigasztalóra talált. Részvéte hazánk, s külföldön élő honfitársaink iránt soha se hült. Hozzánk és magához mindig hű maradt. Tudtunk szerint egyébiránt maga a herczeg az, ki a Chauvinismus politikáját Francziaországban legélesebben támadja, s legtevékenyebben működik azon,hogy Francziaország,Poroszország és az osztrák-magyar birodalom közt egyetértést létesítsen egy erős gát emelésére a naponkint mind jobban terjedő moskovitismus ellen. Üdvözöljük ismételve a herczeget a magyar földön, hol bizonyára mindenütt a legnagyobb rokonszenvre fog találni. Klapka György: Örvendünk, hogy ily czikket idézhetünk a tábornok úrtól, s aláírjuk azt, magunk részéről is, egész terjedelmében. Mert Napoleon herczeg valóban olyan szabadelvű ember s próbált barátja nemzetünknek, a milyennek Klapka által jellemeztetik. S ezért meg is illeti egyéniségét a köszönet és hódolat érzelmeinek meleg kitüntetése Magyarországon is, bármerre járjon. Midőn azonban a Napoleon herczeg iránti tisztelet s illetékes hála nyilatkozatait magunk részéről sem akarjuk gyengíteni vagy elhidegiteni , kötelességünknek tartjuk megjegyezni, hogy fogadtatása köztünk — ha lelkes lesz, s hogy ilyen legyen óhajtjuk — legkevésbé sem leend tüntetés azon háborus politika mellett, melyet az európai sajtó s jelesen a párisi független lapok Napoleon császár titkolt terveiben lenni állítanak. Hazánk érdekei — mint Klapka tábornok is hangsúlyozá — „békét kívánnak“, s ez érdekeket és „meggyőződésünk sugallatát“ követve, a herczeg személye és tudvalevő nézetei iránt készséges tiszteletünk kijelentésében vigyázzunk mindég az eszélyesség azon határkörében maradásra, amelyen túl a külföld előtt, könnyen és akaratunk ellen,mint a bonapartismus híveit s a „császári politika“ toborzottjait mutathatná be népünket a Németország ellen szövetségest hajhászók változatos serege. Lapunk olvasói ismerik nézeteinket azon politika felől, melyet Napoleon császár vezet — belügyileg a franczia szabadság elnyomására, külügyileg Európa nyugalmának lehetetlenitésére. S nem akarjuk, ezúttal ismételni a mit már többször elmondtunk. A herczeg jövetele azonban alkalmat ad egy pár, eddigelő elhallgatott észrevételünk előadására. Minisztériumunk — s hogy személyítsük a dolgot ennek legilletékesebb képviselőjében — jelesen a kormányelnök gróf Andrássy Gyula, valószínűleg tanácsosnál, mert hasznosnak tartja Magyarország igaz ügyére nézve, jogaink védelmét, igényeink előmozdítását, állásunk erősítését Páriából is támogatatni, a tuileriák urának szószólása által is biztosabbá tenni, a bécsi renctionariusok cselszövényei ellenében. S e párisi támaszt és szószólást azáltal igyekszik megnyerni, hogy hizeleg kissé a Napoleon császár terveinek és ezek részére egyt hangolni a bécsi udvart. Ha kormányelnökünk politikája így áll, a mint előadtuk — s értelmezésére nem nyerünk sugallatot mástól mint ítélő tehetségünktől, s a miniszter úr patrioticus szándékába vetett bizalmunktól — akkor a Napoleon herczeg iránti érzelem- nyilatkozatokban még sokkal nagyobb ildomot követel tőlünk a feladat , hogy ne a háború, hanem a béke elemeit szaporítsa népünk minden szava és tette. Távol van tőlünk, hogy hibáztassuk kormányunkat, ha Párisból is támogattatni igyekszik hazánk érdekeit azon kamarilla ellenében, mellyel küzdeni kell, míg végkép megsemmisül A miniszterelnök csak kötelességét teljesiti ezen széptevéssel is, s adja isten, hogy ne udvaroljon sikertelenül a Serie mellett sem. Az alkotmányos ellenzék bizonyára nem fogja kacsingatásait és találkáit roszra magyarázni addig, míg belőlük jót is várhat. De nincs kaland veszedelem nélkül, s félő, hogy a mi bonapartista édelgőink is tovább mennek mint akarnának, s egyszer aztán azon meglepetésre ébrednek fel, hogy alá kell írni a szövetség levelét, egy háborús életre s haláliglan. S ezért kell józan mértéket tartani a fogadás lelkesültségében, melyet Napóleon herczeg különben megérdemel mindenképen, de a melyből Napoleon császár békeellenes terveinek malmára hajtathatik minden meggondolatlan érzelem-hullámzás. Napoleon herczeget szívélyesen üdvözöljük hazánkban mi is, de Napoleon császár politikáját ne éljenezzük meg távolról sem, mert — mint Klapka tábornok is észleli — „ez egészen más irány.“ Csernátony. kamatot redukálta, nem hirdetett bankrottot, hanem csak a szelvényadót emelte 20 perczentre. De ez nem szelvényadó ám, tisztelt urak a reichsráthban, hanem valóságos kamatredukció. Az államadósságnak egy ötödrészbeni a levonása. Kamatredukzióról pedig szó sincs a törvényben s eszerint meg sem engedhető, hogy Ausztria saját maga élvezze csupán pénzügyi operatióinak gyümölcsét. Vagy ha így értelmezik Bécsben a törvény idevonatkozó pontját, valjon hol szűnik meg a szelvényadó , és hol kezdődik a kamatreductió? Melyik számnál? Talán a 25 nél vagy 35-nél? Bur kijátszása ez Magyarországnak. Mért nem történt meg a kamatreductió előbb, mielőtt még Magyarország nem vette magára az összeget ? Mert akkor kisebb lett volna azon összeg is, melyet Magyarország elvállalt. Ezt pedig nem óhajtotta Ausztria. És országgyűlési majoritásunk meghajlott Ausztria előtt. CDB A reichsráth legújabb határozata által,mely szerint 20 százalék vonatott le az államadósságból, oly igazságtalanság követtetett el Magyarországon, hogy nem tartjuk fölöslegesnek arra újólag fölhívni a közönség figyelmét. Magyarország anyagi jóléte forog szóban. Az ország roncsolt állapota ismeretes mindnyájunk előtt, azért senki sem vádolhat izgágasággal, ha ismételve szót emelünk ott, hol hazánk érdekét látjuk megtámadva. Emlékezhetünk rá, mily stádiumokon mentek keresztül a tárgyalások, melyeknek ezélja volt : Magyarország nyakába akasztani az osztrák államadósság egy részét. Kétkedve rázta fejét nem egy aggódó hazafi, ha valjon képes lesz-e a nemzet elviselni a terhet. Nem volt remény. Sokan, kik a kormánypárt könnyelműségével nem dicsekedhettek, megmozdítottak minden követ, hogy elmúljék tőlünk e keserű pohár. Az államhitelezők, tudjuk, mennyire megfejték az államot az elmúlt absolut uralom alatt; nem hitték tehát vagyonukban megkárosítani őket, akik azt tanácsolták, hogy mindenekelőtt az államadósság redukáltassék bizonyos összegre. És csak azután, ha a redukátió megtörtént, vállaljon át Magyarország egy majdan megállapítandó összeget. Hanem hát az ilyen jó tanács nem tetszett a kormánypártnak , jön nagy lárma. A bécsiek és a bécsiekkel a mi országgyűlésünk majoritása versenyezve tiltakoztak ellene. Az államadósság szent, ahhoz nyúlni nem szabad. Mit szólna Európa ? odaveszne hitelünk, amire a romjaiból üdülni kezdő Magyarországnak elkerülhetetlen szüksége van. No jó ! Legyen úgy. Ha az államadósságból teljességgel nem lehet levonni semmit , ha az államhitelezők érdekeit nem szabad sérteni, mert ezzel saját érdekeinket sértenénk leginkább, maradjon az államadóssági összeg annyi, amennyi eddig volt s a Magyarország által fizetendő summa határoztassék meg. A paktum elkészült. A törvénycikkbe beletették, hogy Magyarország fizet évenkint 32 millió forintot , a többit fizeti Ausztria. És mi csakugyan azt hittük, hogy a kormánypártnak és Ausztriának komoly szándéka az államhitelezők vagyonához nem nyúlni. Egészen azon meggyőződésben voltunk, hogy előttük az államadósság csakugyan szent. Hanem bezzeg, nem úgy tettek, a miként beszélőnek. íme, Ausztria most már mit sem tud arról, hogy ő valaha oly nagy tiszteletben kivánta tartatni az államhitelezők érdekeit . Ausztria, ami ellen ezelőtt oly nagy hangon protestált, most megcsinálja a kamatreduktiót; 20 perczentet levon az összes államadósságból s ennek folytán jelentékenyül kissebbiti adóssági járulékát. Íme, most kisül, hogy Ausztria csak addig nem akarta a kamatredukciót, míg nyakunkba nem kötötte az adósság egy jó nagy részét,amíg mi törvényileg nem köteleztük magunkat a fizetésre. Most, miután ez már megtörtént, jónak és helyesnek találja — bár elfátyolozottan — kihirdetni a bankrottot. Nem hisszük, hogy a mi majoritásunk tudott volna valamit Ausztria ebbeli szándékáról, hanem azt igenis hisszük, hogy Ausztria rettenetesen rászedte ezt a mi kormánypártunkat. A bécsiek ugyancsak bevitték őket a kelepcébe. Nagyon mulatságos volna ez, ha annyi áldozatába nem kerülne az országnak. Magyarország megfosztva vagyona legnagyobb részétől , a nép adózó ereje teljesen kimerítve, bizony, bizony nem kis felelőséget vett magára a kormánypárt, midőn oly roppant terhet vállalt a különben is elszegényedett országra.usztria válláról most óriási teher esik le , most milliókkal és milliókkal kevesebbet fizet, mint a kiegyezkedésnél részére jutott, míg mi, magyarok, szakadatlanul húzzuk az igát, egy mákszemmel sem könnyebbülvén rajtunk a teher. De hát lehetséges ez ? Igen, mert a 67-iki hibás törvényekben az is ott van, hogy a Magyarország által fizetendő összeg további változás alá nem esik, míg a kamatszelvények után járuló adók összege Ausztriát illeti. És Ausztria most azt mondja, hogy ő nem a z erdélyi vasúti kérdéshez. (Vége.) Azt mondják némelyek, hogy az erdélyi vasút építése körül Kolozsvár érdeke a fö, és ezen érdek fog szenvedni, ha a kolozsvári vonal Tövisen által a Küküllő völgyén vezettetik fel ; — de ezen állitás mindamellett, hogy érthetetlen,mennyiben indokolatlan, nem is való,— hiszen mentél többfelé kap kiágazást egy vasúti állomás, azon helység érdekeinek annál inkább kedvezve van, ha a kolozsvári vasút Fejérvár felé Tövisre, és onnan fel a Küküllő völgyén vezettetik. Kolozsvár érdeke nem csak hogy nem szenved ez által, de sőt előmozdittatik, mennyivel egy város helyett több mint 10 mással, és pedig nevezetes városokkal, Fejérvár, Szeben, Medgyes sat. és igen nagy vidékekkel jön összeköttetésbe ; — szenvedni fog talán Kolozsvár érdeke az által, hogy minekutánna Aradtól Fejérvárra vasat fog vezetni, mi még az idén létesítlend, a keleti kereskedelem ösztönszerüleg ezen utat fogja közlekedési utal felkarolni, — ezen feltevés, és az abból eredő félelem azonban lehet téves, és csakis a következmény fogja igazolni azt, — azonban ha szinte bizonyosság is rejlenék ezen feltevésben, ha a keleti kereskedelem önérdekéhez képest ezen vonalat fogja fel, tehetünk-e ellene? — és ha tehetnénk is, váljon Kolozsvár parányi érdekeiért tanácsos lenne-e a keleti kereskedelem érdekeit veszélyeztetni, és ez által azt hazánkból kiszorítni ? — és aztán, váljon a kolozsvári vonalnak travsfelá leendő elterelésével kikerültük-e a talán bekövetkezhető eshetőséget ? Nem, — mert nem állhat hatalmunkban az arad-fejérvári vonalat megakadályoztatni abban, hogy fel a Nagy-Küküllő völgyén tovább ne terjeszkedjék, és magát valahol a másik vonallal, ha szinte Brassónál is, össze ne kösse, — és ekkor a félt következmény mégis előáll, — és ha szinte hatalmunkban állana is az arad-fejérvári vonalat a Nagy-Küküllő völgyébe be nem ereszteni, váljon ezen hatalommali élés nem lenne e visszaélés ? Igazságos tény lenne-e Kolozsvár parányi érdekeért tönkre tenni két hosszú, minden terményekkel megáldott völgyet ? Ínségre, pusztulásra, a világtóli elmaradásra kárhoztatni számos városokat, és több német herczegséggel felérő nagy vidéket ? Azt mondják mások, hogy M.Vásárhely, a székelyföld fővárosa érdekéért terveztetne ezen eltérés , engem azonban nem képes meggyőzni semmi arról, hogy M.-Vásárhely érdeke igényelhetné azt, hogy a Nagy-Küküllő völgye vasutat ne kapjon, — megférhet mind a kettő egymás mellett, anélkül, hogy valamelyik érdeke háttérbe szorittatnék, —■ M -Vásárhely érdekét félteni nem kell, M.-Vásárhely tekintélyes város, mindig lesznek egyének, kik érdekében működni, tenni fognak. — M.-Vásárhely a miniszteriális vasúthálózati tervezetben is szárnyvonallal van ellátva, és jól tudjuk, hogy máris beszélnek egy Szigetről Szamosújváron, és a Mezőségen által M.-Vásárhelyre vezetendő vonalról, — a május 27 -i Honban pedig olvasható egy tudósitás, miszerint Vas Samu, és Társai előmunkálati engedélyért folyamodtak Brassó — Csíkszereda, — Gyergyó-Sz.-Miklós M.-Vásárhelyi vasutat illetőleg. — M.-Vásárhely tehát semmi esetre nem maradhat vasút nélkül, — minek akadályozni e szerint pillanatnyi érdekért az annyi évek során minden tekintélyek, és szakértők által czélszerűnek ismert Kolozsvár-Tövis-Nagy-Küküllő völgyön tervezet vasút Bürgetős felépítését , legyen meg mind a kettő ; de azért, hogy M.-Vá-sárhely minél előbb kaphasson vasutat, ne akadályoztassuk az általunk petitionált, leghamarább elkészülhető, a keleti kereskedelem tekintetéből felettestrgetős régi tervezet életbe léptetését, sőt egyesített erővel munkálódjunk azon, hogy mind a kettő létrehozassék vagy egyszerre, vagy, ha ez nem lehetséges, minekutánna a birodalom érdeke felette áll egyes város érdekének előbb a régi tervezet szerint,és azután a M.Vásárhelyi szerint. Vigyáznunk uraim ! nehogy a keleti kereskedelem leghamarább elkészülhető vonalát holmi nem eléggé indokolt félelem, vagy más érdek miatt akadályoztatni akarva, eszközlői legyünk annak, hogy azon kereskedelem egy más vonalat karoljon fel, mert a megbánás késő lesz, ha egyszer más tartományba keletre vezető vonal építtetik, és a kereskedelem azon indul meg,többé nem álland hatalmunkban azt hazánkba terelni ; de sőt attól is méltán lehet félni, hogy azalatt, míg mi a keleti kereskedelem útjáról tanácskozunk, egy más út fog elkészülni, s ekkor már nem leszen többé szó erdélyi keleti kereskedelmi vasútról. Vigyázzunk, nehogy az arad-fejérvári vonalat a Küküllő völgyébeni tovább terjeszkedésbe gátolni akarva, minekutánna alig lészen lehetséges kieszközölni, hogy ezen vonal Fejérvárról tovább ne terjeszkedjék, és ott, mintegy zsákutczába szoruljon, — ezen akadékoskodás által azon vonalat eredeti célja szerinti felépitésében éitsük , mert a szebeni érdek és a reactio tudni fog annyi befolyást gyakorolni, hogy azon vonal majdan Szebenbe, és onnan épen a közvélemény ellenére, az ország legnagyobb kárára a Veres-toronyon által Oláhországba vezettessék, és ekkor beleesünk azon roszba, mitől minden józan erdélyi ember háta borsódzott. Ne is ámítsuk magunkat azzal, hogy egy ily utat nem fogna az ország garantirozni, mert ha igazságos dolog, hogy egyik vidék útja az állam által garantiroztassék, az osztó igazság követeli, miszerént ezen garantia más vidéktől is meg ne tagadtassék, —• és aztán uraim ! az ember akaratja változó mind halálig ; ma meglehet, nem garantiroztatnék egy ilyszerü vonal, de pár évek eltelése után mások lehetnek a meggyőződések, — lám azok, vagy legalább azoknak nagy része,kik 1866-ban petitionáltak a Kolosvár-Tövis- Küküllő völgyi vasút mellett, alig másfél év alatt mennyire megváltoztak ; — minden bizonnyal így történnék a fehérvár-szebeni vonallal is — czélszerűbb tehát egy bekövetkezhető résznak most vágni el csapját, mi csak úgy eszközöltethető, ha a miniszteriális vasúthálózati tervezet e tekintetben változtatás alá nem jön. Egyébiránt, hogy stratégiai szempontból mennyire szükséges Kolosvárt Fejérvárral vasúti összeköttetésbe hozni, és hogy ezen öszveköttetés elmellőzhető-e ? megvitatni szakértők dolga lévén, erről hallgatok ; valamint annak is megvitatásába nem bocsájtkozom, mennyire lenne kielégítve a szász nemzetiség érdeke, ha a kolosvári vonal más felé tereltetnék, és az arad-fehérvári zsákutczába szoríttatnék ? ezt tenni a nemzetiség fiaihoz tartozik, én közülök igen keveset képviselek, azok érdekében pedig eleget tettem. Cicero pro domo sua, fogják mondani, kik soraimat bővebb megfontolás, és utángondolás nélkül fogják olvasni , és önzéssel fognak vádolni, hogy — mint a Nagy-Küküllő völgy lakosa , és azon völgy egyik városának képviselője — önérdekből léptem fel, — és kérdem én kisebbnagyobb mértékben nem önzők vagyunk-e mindnyájan ? — s nem tapasztaljuk e naponta, miként vasúti kérdéseknél megalakult, szilárdan álló pártok is széjjel szoktak bomladozni ? — csakhogy kérem alázatosan, jelen esetben az én önzésem talán nem valóságos önzés, és ha az, igenis igazolt, minthogy én az egész magyar birodalomnak, annyi évek óta szakadatlanul egyformán nyilvánított véleményét követem most is, — azt vitatva, és állítva czélszerűnek, hasznosnak, mit annyi évek óta czélszerűnek, hasznosnak állított minden magyar ember, minden magyar érdek , — míg ellenben a vitatott tervezettel felállók oly vonalat vettek pártfogásuk alá, mely még megvitatva, megbányva, országos tekintélyek által jónak nyilatkoztatva nincsen. Megbocsájtható lenne azonban, ha szinte önzésnek is neveztethetnék azon érzet, mely engem a Küküllő völgyén vezetendő vasút pártolására felhív, mert akép vagyok meggyőződve, hogy ha a kolozsvári vonal az eredeti illetőleg ministerialis tervezettől eltereltetik,és az arad-fejérvári vonalnak a küküllő völgybeni bemehetése meggátoltató, minekutánna az Fejérvárnál zsákutczába szorulva nem maradhat, és az élelmes pártérdek és reactio befolyása következtében minden bizonnyal Szebenbe vezettetik, az e kép a két vasút között szigetet formáló nagy és kis küküllő völgye, Erdély ezen kanaánja, hol mindenféle termesztmény bőven terem, ezen számos városokkal ellátott nagy’küküllői völgy még reményétől is el lesz esve annak,hogy valaha vasutat tő szavakkal nyilatkozik a megye előkelőbb tisztviselői ellen, hogy ha a megye elnézi, saját önmaga gyaláztatását írja alá. Nyári Pál indítványára a tiszt. ügyészi hivatal folyamodó ellen az 1848-iki 10. és 11. §. értelmében sajtópert indít. Főispáni helytartó a kérvény szavaiból s egyes tartalmából be nem tudható állapotot olvas ki, azért ajánlaná, hogy kérvényező előbb orvosilag megvizsgáltassák. Nyári Pál ezt nem helyeselné, mert kétféle őrültséget különböztet meg. Egyike malitiából származik , fajulhat is egész őrültséggé , hanem azért a vizsgálatot nem vélné az efféle rabulismusnál is alkalmazhatónak. A gyűlés a per megindítását, úgy amint indítványoztatott, elfogadja. Ezután következett volna a közegészségügyi bizottmány javaslatának tárgyalása, a közegészségügy helyhatósági szervezése tárgyában. De mivel a javaslat, csak május közepe felé került ki sajtó alól s így a bizottmány tagjai vele kellőleg meg nem ismerkedhettek — elhatároztatott, hogy a javaslat a jövő évnegyedes gyűlésen tárgyaltassék. Addig is, a példányok minden bizottmányi tagnak kiküldetnek, kik is a példányok árát 15 krt utólag fogják letenni. Olvastatott továbbá a közpálya-törvényszék véleményes jelentése, a rendezett tanácsú mezővárosok hagyatéki és árva, valamint gondnoksági ügyekben való illetékessége felől, az igazságügyi miniszter e tárgyra vonatkozó rendeletével. A megye ugyanis, saját törvényszékei részére igényelte a szóban forgó illetékességi jogot, s az 1848: 11 tcz. 5. §-ára támaszkodott. A minisztérium jóváhagyta a megye végzését, s most csak az iránt tesz kérdést : nem volna-e czélszerű, a rendezett tannácsú városok árvahatóságát a bekövetkező rendezésig meghagyni. A közpálya törvényszék bőven indokolt s helyesléssel fogadott jelentése, a status quo meghagyása mellett nyilatkozott, mind az érdekelt városok, mind a megye mostani körülményei, mind pedig a közviszonyok tekintetéből. Ehez képest Nyári Pál indítványára kimondatott, hogy a rendezett tanácsú mezővárosok árvahatósága iránt hozott megyei végzés odamódosittatnék, mikép a megye jövőre, csupán a felügyelet gyakorlására kiván szorítkozni. E felügyelet módozatai, melyek főkép a városok árva vagyonának nyilvántartásából állnak, azonnal életbe is léptetnek. A jövő ülés, a közbejött ünnep miatt, június 12-ikén fog megtartatni. Csiki István, Erzsébetvárosi képviselő: Nagy érdekeltséggel mentünk fel e közgyűlésre, melynek az egyház jelen állásában a politikai viszonyok átalakulása után, fontos szerep jutott osztályrészül. Mindenki komoly megilletődéssel várta az ülés megnyitását, midőn főtiszt, superintendens úr a gyűlés tagjaival együtt felállva egyszerű buzgó imát bocsátott ég felé, s hálát adva istennek, bizalommal kér a gyűlés mostani munkálkodására is áldást és kegyelmet. Azután a világi elnök gr. Ráday Gedeon úr üdvözli az egybegyült tagokat, röviden és egyszerűen vázolja a gyűlés teendőit, s felhívja ennek figyelmét különösen két tárgyra melyek a jelen gyűlés központját képezik, s melyeknek helyes megoldásától függ az ev. ref. egyház haladása és felvirágzása. Ez a fontos két tárgy a) az iskolák szükségeinek állam által segélyeztetése, az egyháznak az államhoz való viszonya és b) specifice az iskolaügy. Fájdalmas szivel emlékezik ezután az egyházkerület elhunyt kitűnő tagjairól. Patay József t, bíró és Ötvös Sándor tolnai egyh. megye főesperesséről s kéri a közgyűlést, hogy az elhunytak neveit jegyzőkönyvileg örökítse meg, mit a gyűlés átalános helyeslés közt meg is teszem Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A házszabályok szerint következett a gyűlés megalakítása, mely az egyh. megyék és illetékes iskolák követeinek igazolása után meg is történt. A mai gyűlés kiválóan nevezetes része a superintendensi jelentés. Főt. úr megragadólag és találóan ecseteli az egyházi élet állását mult évi ápril hava óta, mikor a magyar minisztérium kineveztetett. Az ország visszanyerte jogai nagy részét, alkotmányos élet lépett a sokfélekép megpróbált absolutismus helyébe : ily körülmények között az egyház figyelme azjl 848-ki XX. törv. cikkre irányult, melyben minden bevett vallás felekezet egyházi és iskolai szükségeinek közálladalmi költségek által való fedezése van kimondva. Nagy részben várták e törvény életbeléptetését és ez a várakozás és remény a múlt évben megzsibbasztotta egyházi életünket. E várakozás és remény zsibbasztólag hatott mindenre, mit az előbbi évek nyomása alatt buzgósággal karolt fel egyházunk, zsibbasztólag hatott az egyes egyházak és hívek áldozatkészségére, mert mindent e törvényczikktől vártak. Kimondja ezután hogy ezen remény és várakozás hiábavaló, mert a XX. t. c. keresztülvitele ha komolyan után gondolunk, teljes lehetetlen ; az volt a múltban is, de még lehetetlenebb az állam jelen helyzetében, midőn a nagy államadósság kamatai egy részének elvállalása és a közösügyi költségek annyira igénybe veszik az államkincstárat, hogy a legjobb szándék mellett sem lehet csak reményt is nyújtani az államsegélyre s így nincs miért illuzióban ringatni magunkat. Azonban tegyük föl , hogy e törvényczikk érvényesíttetni fog, kérdés nem lesz e veszélyes reánk nézve ? Az országban különböző vallásfelekezetek vannak melyeknek igényeik és tendentiáik is különbözők s meglehet, hogy ezen törv.czikk foganatosítása valamelyiknek érdekeit annyira fogná sérteni, milyenre tán nem is számítunk első pillanatban. De nem kell-e félni az autonóm egyházaknak, hogy mihelyt megnyerik az egyházi Mai ünnep miatt lapunk legközelebbi száma szombatján, 13-án fog megjelenni,és iskolai szükségek közállami fedezését ugyan Pest megye június 10-ki folytatólagos évnegyedek bizottmányi közgyűlése. B. Liptay Béla főispáni helytartó reggeli 10 órakor a gyűlést megnyitván, legelőször is a mult napon tartott ülés jegyzőkönyvei olvastattak fel s hitelesítettek. A pesti demokrata kör tárgyában hozott határozat a jegyzőkönyvben nagyon elnyújtottnak találtatván, Nyári Pál felszólalása szerint, miután a jegyzőkönyvben a feloszlatás specificum lévén, nem említhető, oda módosíttatott, hogy a megyehatóság egyesületi törvény hiányában csak az általános törvény által kezébe adott után s eszközökkel járhat el. (Helyeslés!) Halász Boldizsár s Almási Sándor bizottmányi tagok még, a jegyzőkönyvben előforduló „különben ily társulatok létezéséről a megyének tudomása sincs“ passus kihagyását is javasolták ; miután azonban a nyomaték nem e passuson leli alapját, a megye közönsége élénk helyeslése következtében benne maradt, s a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Ezután a megyei egyes megüresedett állomások betöltése került szőnyegre, és az üresedésben levő állomások felkiáltás utján rögtön be is töltettek. A solti orvosi állomásra dr. Holitser Károly , a pilisire Simonits J. A pilisi úti biztosi állomásra Vári Szabó János választatott meg. Főispáni helytartó több újonnan kinevezett tiszt, tisztviselő nevét is felolvasta a rendes tisztviselők megválasztása után. Közben Beöthy Lajos első alispán szólalt fel egy folyamodvány tárgyában, melyet Kondor Lajos felfüggesztett pilisi szolgabiró nyújtott be Pestmegye bizottmányához. E folyamodvány a legsértőbb kifejezésekkel illeti a vizsgálatra kiküldött Földvári alispánt s az egész küldöttséget, megsérti a megye tekintélyét. Szóló első alispán tekintetbe kéri vétetni ama körülményt is, hogy folyamodó legfeketébb gyanúsítással érinti a megyét, midőn folyamodványát háromszáz példányban kinyomatta s a bizottmányi tagok közt kiosztotta a végből, nehogy eredeti példánya elsikkasztassék. A kérvény felolvastatván általános botránkozást szült, mert oly kíméletlen, ildomtalan és sérélét ^ M . A dunamelléki ev. ref. superintendentia közgyűlése jun. 5-én.