A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)

1868-06-11 / 134. szám

134-ik s",. Csütörtök, junius II. fiu adóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam IS Elft­ltetési dij: I FV.Suán küldve, vág;­ Budapesten hárhos hordva iinapra ....... 1 ■’ 15 napra.................................&­­, űrnapra..........................10 A­­ 'stilappal együt­ty hónapra 2 A. ".i­­ ilappal együ. negyedévre 6 Az t. iilajipal együt : ólévre Az előfizetés az év folytán megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénijirulék bérmentesiiv. kéretik beküldetni. szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-eö emelet. Szerkesztőinkért : Magyar utcza 8-dik szám S-dik emelet. frt 76 kr­­frt 26 kr. frt 60 kr. frt — kr. frt — kr. 12 frt — kr. minden hónapban POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási 51j i 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásé­rt ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszeri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért 26 kr. ■P" Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, JUNIUS 10 Pest, jun. 9. A Századunk tegnapi számában je­lent meg a következő czikk • Pest, jun. 8. Legközelebb megérkezik Pestre Napóleon herczeg. Üdvözöljük őt körünkben. Mi megkülönböztetjük a herczeg személyét a császár uralkodási elveitől, melyeket csak rit­kán helyeselhetünk. És midőn meggyőződésünk sugallatát, s hazánk érdekeit követve, melyek békét kivánnak, néha élesebben meg kell támad­nunk a császári politikát, ez egészen más irány, és ezzel soha sem tévesztjük össze a herczeg személyes nézeteit és személyét, ki mint tudva van a szabadelvüség és haladás hive. Mi soha sem feledkezhetünk meg azon háláról melylyel Napoleon herczegnek tartozunk, ki ál­landóan és következetes kitartással szüntelen az elnyomott nemzetek érdekében működött és mű­ködik. Szenvedésünk tizennyolcz éves korszaka alatt 1849-től egészen a magyar király megkoronáz­­tatása napjáig, a herczegben nemzetünk mindig barátra vigasztalóra talált. Részvéte hazánk, s külföldön élő honfitársaink iránt soha se­­­ hült. Hozzánk és magához mindig hű maradt. Tudtunk szerint egyébiránt maga a herczeg az, ki a Chauvinismus politikáját Francziaor­­szágban legélesebben támadja, s legtevékenyeb­ben működik azon,hogy Francziaország,Poroszor­szág és az osztrák-magyar birodalom közt egyet­értést létesítsen egy erős gát emelésére a napon­kint mind jobban terjedő moskovitismus ellen. Üdvözöljük ismételve a herczeget a magyar földön, hol bizonyára mindenütt a legnagyobb rokonszenvre fog találni. Klapka György: Örvendünk, hogy ily czikket idézhe­tünk a tábornok úrtól, s aláírjuk azt, ma­gunk részéről is, egész terjedelmében. Mert Napoleon herczeg valóban olyan szabadelvű ember s próbált barátja nemzetünknek, a milyennek Klapka által jellemeztetik. S ezért meg is illeti egyéniségét a köszönet és hódolat érzelmeinek meleg kitüntetése Magyarországon is, bár­merre járjon. Midőn azonban a Napoleon herczeg iránti tisztelet s illetékes hála nyilatkoza­tait magunk részéről sem akarjuk gyen­gíteni vagy elhidegiteni , kötelességünk­nek tartjuk megjegyezni, hogy fogadta­tása köztünk — ha lelkes lesz, s hogy ilyen legyen óhajtjuk — legkevés­bé sem leend tüntetés azon háborus politika mellett, melyet az európai saj­tó s jelesen a párisi független lapok Napo­leon császár titkolt terveiben lenni ál­lítanak. Hazánk érdekei — mint Klapka tábor­nok is hangsúlyozá — „békét kívánnak“, s ez érdekeket és „meggyőződésünk su­gallatát“ követve, a herczeg személye és tudvalevő nézetei iránt készséges tisztele­tünk kijelentésében vigyázzunk min­dég az eszélyesség azon határkörében maradásra, a­melyen túl a külföld előtt, könnyen és akaratunk ellen,mint a bonapartismus híveit s a „császári poli­tika“ toborzottjait mutathatná be népün­ket a Németország ellen szövetségest haj­­hászók változatos serege. Lapunk olvasói ismerik nézeteinket azon p­olitika felől, melyet Napoleon csá­szár vezet — belügyileg a fran­­czia szabadság elnyomására, külügyi­­l­e­g­­ Európa nyugalmának lehetetlenité­­sére. S nem akarjuk, ezúttal ismételni a mit már többször elmondtunk. A herczeg jövetele azonban alkalmat ad egy pár, eddigelő elhallgatott észrevételünk elő­adására. Minisztériumunk — s hogy sze­mélyít­sük a dolgot ennek legilletékesebb képvi­selőjébe­n — jelesen a kormányelnök gróf An­drássy Gyula, valószínűleg taná­csosnál, mert hasznosnak tartja Magyar­­ország igaz ügyére nézve, jogaink védel­mét, igényeink előmozdítását, állásunk erősítését Páriából is támogatat­ni, a tuileriák urának szószólá­sa által is biztosabbá tenni, a bécsi renctionariusok cselszövényei ellenében. S e pá­risi támaszt és szó­szólást azáltal igye­ks­zik megnyerni, hogy hizeleg kissé a Napoleon császár tervei­nek és ezek részére egyt hangolni a bécsi udvart. Ha kormánye­lnökünk politikája így áll, a mint előadtuk — s értelmezésére nem nyerünk sug­allatot mástól mint ítélő tehetségünktől, s a miniszter úr patrioti­­cus szándékába vetett bizalmunktól — akkor a Napoleon herczeg iránti érzelem- nyilatkozatokban még sokkal na­gyobb ildomot követel tőlünk a feladat , hogy ne a háború, hanem a béke elemeit szaporítsa népünk minden szava és tette. Távol van tőlünk, hogy hibáztassuk kormányunkat, ha Párisból is tá­mogattatni igyekszik hazánk érdeke­it azon kamarilla ellenében, mel­lyel küz­deni kell, míg végkép megsemmisül A miniszterelnök csak kötelességét teljesiti ezen széptevéssel is, s adja isten, hogy ne udvaroljon sikertelenül a Serie mellett sem. Az alkotmányos ellenzék bi­zonyára nem fogja kacsingatásait és talál­káit roszra magyarázni addig, míg belőlük jót is várhat. De nincs kaland veszedelem nélkül, s félő, hogy a mi bonapartista édelgőink is tovább mennek mint akarnának, s egy­szer aztán azon meglepetésre ébrednek fel, hogy alá kell írni a szövetség levelét, egy háborús életre s haláliglan. S ezért kell józan mértéket tarta­ni a fogadás lelkesültségében, melyet Na­póleon herczeg különben megérdemel mindenképen, de a melyből Napoleon császár békeellenes terveinek malmára hajtathatik minden meggondolatlan ér­zelem-hullámzás. Napoleon herczeget szívélyesen üd­vözöljük hazánkban mi is, de Napoleon c­s­á­s­z­á­r politikáját ne éljenezzük meg távolról sem, mert — mint Klapka tábor­nok is észleli — „ez egészen más irány.“ Csernáto­ny. kamatot redukálta, nem hirdetett bankrottot, ha­nem csak a szelvényadót emelte 20 perczentre. De ez nem szelvényadó ám, tisztelt urak a reichsráthban, hanem valóságos kamatreduk­ció. Az államadósságnak egy ötödrészbeni a levonása. Kamatredukzióról pedig szó sincs a törvényben s eszerint meg sem engedhető, hogy Ausztria saját maga élvezze csupán pénzügyi operatióinak gyümölcsét. Vagy ha így értelmezik Bécsben a törvény idevonatkozó pontját, valjon hol szűnik meg a szelvényadó , és hol kezdődik a kamat­­reductió? Melyik számnál? Talán a 25 nél vagy 35-nél? Bur kijátszása ez Magyarországnak. Mért nem történt meg a kamatreductió előbb, mielőtt még Magyarország nem vette magára az összeget ? Mert akkor kisebb lett volna azon összeg is, melyet Magyarország elvállalt. Ezt pedig nem óhajtotta Ausztria. És ország­­gyűlési majoritásunk meghajlott Ausztria előtt. CDB A reichsráth legújabb határozata által,mely szerint 20 százalék vonatott le az államadósság­ból, oly igazságtalanság követtetett el Magyar­­országon, hogy nem tartjuk fölöslegesnek arra újólag fölhívni a közönség figyelmét. Magyarország anyagi jóléte forog szóban. Az ország roncsolt állapota ismeretes mindnyájunk előtt, azért senki sem vádolhat izgágasággal, ha ismételve szót emelünk ott, hol hazánk érdekét látjuk megtámadva. Emlékezhetünk rá, mily stádiumokon mentek keresztül a tárgyalások, melyeknek ez­élj­a volt : Magyarország nyakába akasztani az osztrák ál­lamadósság egy részét. Kétkedve rázta fejét nem egy aggódó hazafi, ha valjon képes lesz-e a nemzet elviselni a terhet. Nem volt remény. Sokan, kik a kormánypárt könnyelműségével nem dicsekedhettek, megmoz­dítottak minden követ, hogy elmúljék tőlünk e keserű pohár. Az államhitelezők, tudjuk, mennyire megfejték az államot az elmúlt absolut uralom alatt; nem hitték tehát vagyonukban megkárosítani őket, akik azt tanácsolták, hogy mindenekelőtt az államadósság redukáltassék bizonyos összeg­re. És csak azután, ha a redukátió megtörtént, vállaljon át Magyarország egy majdan megálla­pítandó összeget. Hanem hát az ilyen jó tanács nem tetszett a kormánypártnak , jön nagy lárma. A bécsiek és a bécsiekkel a mi országgyűlé­sünk majoritása versenyezve tiltakoztak ellene. Az államadósság szent, ahhoz nyúlni nem szabad. Mit szólna Európa ? odaveszne hitelünk, ami­re a romjaiból üdülni kezdő Magyarországnak el­kerülhetetlen szüksége van. No jó ! Legyen úgy. Ha az államadósságból teljességgel nem lehet levonni semmit , ha az államhitelezők érdekeit nem szabad sérteni, mert ezzel saját érdekeinket sértenénk leginkább, ma­radjon az államadóssági összeg annyi, a­mennyi eddig volt s a Magyarország által fizetendő sum­ma határoztassék meg. A paktum elkészült. A törvényc­ikkbe bele­tették, hogy Magyarország fizet évenkint 32 millió forintot , a többit fizeti Ausztria. És mi csakugyan azt hittük, hogy a kormány­pártnak és Ausztriának komoly szándéka az ál­lamhitelezők vagyonához nem nyúlni. Egészen azon meggyőződésben voltunk, hogy­­ előttük az államadósság csakugyan szent. Hanem bezzeg, nem úgy tettek, a miként be­szélőnek. íme, Ausztria most már mit sem tud arról, hogy ő valaha oly nagy tiszteletben kivá­­nta tar­tatni az államhitelezők érdekeit . Ausztria, a­mi ellen ezelőtt oly nagy hangon protestált, most megcsinálja a kamat­reduktiót; 20 perczentet le­von az összes államadósságból s ennek folytán jelentékenyül kissebbiti adóssági járulékát. Íme, most kisül, hogy Ausztria csak addig nem akarta a kamat­redukciót, míg nyakunkba nem kötötte az adósság egy jó nagy részét,a­míg mi törvényileg nem köteleztük magunkat a fize­tésre. Most, miután ez már megtörtént, jónak és helyesnek találja — bár elfátyolozottan — ki­hirdetni a bankrottot. Nem hisszük, hogy a mi majoritásunk tudott volna valamit Ausztria ebbeli szándékáról, ha­nem azt igenis hisszük, hogy Ausztria rettenete­sen rászedte ezt a mi kormánypártunkat. A bé­csiek ugyancsak bevitték őket a kelepc­ébe. Nagyon mulatságos volna ez, ha annyi áldo­zatába nem kerülne az országnak. Magyarország megfosztva vagyona legna­gyobb részétől , a nép adózó ereje teljesen kime­rítve, bizony, bizony nem kis felelőséget vett magára a kormánypárt, midőn oly roppant ter­het vállalt a különben is elszegényedett országra.­­­usztria válláról most óriási teher esik le , most milliókkal és milliókkal kevesebbet fizet, mint a kiegyezkedésnél részére jutott, míg mi, magyarok, szakadatlanul húzzuk az igát, egy mákszemmel sem könnyebbülvén rajtunk a teher. De hát lehetséges ez ? Igen, mert a 67-iki hi­bás törvényekben az is ott van, hogy a Ma­gyarország által fizetendő összeg további válto­zás alá nem esik, míg a kamatszelvények után járuló adók összege Ausztriát illeti. És Ausztria most azt mondja, hogy ő nem a­ ­z erdélyi vasúti kérdéshez. (Vége.) Azt mondják némelyek, hogy az erdélyi vasút építése körül Kolozsvár érdeke a fö, és ezen ér­dek fog szenvedni, ha a kolozsvári vonal Tövi­sen által a Küküllő völgyén vezettetik fel ; — de ezen állitás mindamellett, hogy érthetetlen,men­­nyiben indokolatlan, nem is való,— hiszen men­tél többfelé kap kiágazást egy vasúti állomás, azon helység érdekeinek annál inkább kedvezve van­, ha a kolozsvári vasút Fejérvár felé Tövis­re, és onnan fel a Küküllő völgyén vezettetik. Kolozsvár érdeke nem csak hogy nem szenved ez által, de sőt előmozdittatik, mennyivel egy város helyett több mint 10 mással, és pedig ne­vezetes városokkal, Fejérvár, Szeben, Medgyes sat. és igen nagy vidékekkel jön összeköttetés­be ; — szenvedni fog talán Kolozsvár érdeke az által, hogy minekutánna Aradtól Fejérvárra vas­at fog vezetni, mi még az idén létesítlend, a ke­leti kereskedelem ösztönszerüleg ezen utat fogja közlekedési utal felkarolni, — ezen feltevés, és az abból eredő félelem azonban lehet téves, és csakis a következmény fogja igazolni azt, — azonban ha szinte bizonyosság is rejlenék ezen feltevésben, ha a keleti kereskedelem önérdeké­hez képest ezen vonalat fogja fel, tehetünk-e el­lene? — és ha tehetnénk is, váljon Kolozsvár parányi érdekeiért tanácsos lenne-e a keleti ke­reskedelem érdekeit veszélyeztetni, és ez által azt hazánkból kiszorítni ? — és aztán, váljon a kolozsvári vonalnak travsfelá leend­ő elterelésével kikerültük-e a talán bekövetkezhető eshetősé­get ? Nem, — mert nem állhat hatalmunkban az arad-fejérvári vonalat megakadályoztatni abban, hogy fel a Nagy-Küküllő völgyén tovább ne ter­jeszkedjék, és magát valahol a másik vonallal, ha szinte Brassónál is, össze ne kösse, — és ek­kor a félt következmény mégis előáll, — és ha szinte hatalmunkban állana is az arad-fejérvári vonalat a Nagy-Küküllő völgyébe be nem eresz­teni, váljon ezen hatalommali élés nem lenne e visszaélés ? Igazságos tény lenne-e Kolozsvár pa­rányi érdekeért tönkre tenni két hosszú, minden terményekkel megáldott völgyet ? Ínségre, pusz­tulásra, a világtóli elmaradásra kárhoztatni szá­mos városokat, és­ több német herczegséggel fel­érő nagy vidéket ? Azt mondják mások, hogy M.­Vásárhely, a szé­­kely­föld fővárosa érdekéért terveztetne ezen eltérés , engem azonban nem képes meggyőzni semmi arról, hogy M.-Vásárhely érdeke igényel­hetné azt, hogy a Nagy-Kü­küllő völgye vasutat ne kapjon, — megférhet mind a kettő egymás mellett, a­nélkül, hogy valamelyik érdeke hát­térbe szorittatnék, —■ M -Vásárhely érdekét félte­ni nem kell, M.-Vásárhely tekintélyes város, min­dig lesznek egyének, kik érdekében működni, tenni fognak. — M.-Vásárhely a miniszteriális vasúthálózati tervezetben is szárnyvonallal van ellátva, és jól tudjuk, hogy már­is beszélnek egy Szigetről Szamosújváron, és a Mezőségen által M.-Vásárhelyre vezetendő vonalról, — a május 27 -i Honban pedig olvasható egy tudósitás, mi­szerint Vas Samu, és Társai előmunkálati enge­délyért folyamodtak Brassó — Csíkszereda, — Gyergyó-Sz.-Miklós M.-Vásárhelyi vasutat illető­leg. — M.-Vásárhely tehát semmi esetre nem maradhat vasút nélkül, — minek akadályozni e szerint pillanatnyi érdekért az annyi évek so­rán minden tekintélyek, és szakértők által czél­­szerűnek ismert Kolozsvár-Tövis-Nagy-Küküllő völgyön tervezet vasút Bü­rgetős felépítését , le­gyen meg mind a kettő ; de azért, hogy M.-Vá-­sárhely minél előbb kaphasson vasutat, ne aka­dályoztassuk az általunk petitionált, leghama­­rább elkészülhető, a keleti kereskedelem tekin­tetéből felette­st­rgetős régi tervezet életbe­ lépte­­tését, sőt egyesített erővel munkálódjunk azon, hogy mind a kettő létre­hozassék vagy egyszer­re, vagy, ha ez nem lehetséges, minekutánna a birodalom érdeke felette áll egyes város érdeké­nek előbb a régi tervezet szerint,és azután a M.­­Vásárhelyi szerint. Vigyáznunk uraim ! nehogy a keleti kereske­delem leghamarább elkészülhető vonalát holmi nem eléggé indokolt félelem, vagy más érdek miatt akadályoztatni akarva, eszközlői legyünk annak, hogy azon kereskedelem egy más vona­lat karoljon fel, mert a megbánás késő lesz, ha egyszer más tartományba keletre vezető vonal építtetik, és a kereskedelem azon indul meg,többé nem álland hatalmunkban azt hazánkba terelni ; de sőt attól is méltán lehet félni, hogy azalatt, míg mi a keleti kereskedelem útjáról tanácsko­zunk, egy más út fog elkészülni, s ekkor már nem leszen többé szó erdélyi keleti kereskedelmi vasútról. Vigyázzunk, nehogy az arad-fejérvári vonalat a Küküllő völgyébeni tovább terjeszkedésbe gá­tolni akarva, minekutánna alig lészen lehetséges kieszközölni, hogy ezen vonal Fejérvárról tovább ne terjeszkedjék, és ott, mintegy zsákutczába szoruljon, — ezen akadékoskodás által azon vo­nalat eredeti c­élja szerinti felépitésében éitsük , mert a szebeni érdek és a reactio tudni fog annyi befolyást gyakorolni, hogy azon vo­nal majdan Szebenbe, és onnan épen a közvéle­mény ellenére, az ország legnagyobb kárára a Veres-toronyon által Oláhországba vezettessék, és ekkor beleesünk azon roszba, mitől minden józan erdélyi ember háta borsódzott. Ne is ámítsuk magunkat azzal, hogy egy ily utat nem fogna az ország garantirozni, mert ha igazságos dolog, hogy egyik vidék útja az állam által garantiroztassék, az osztó igazság követeli, miszerént ezen garantia más vidéktől is meg­­ ne tagadtassék, —• és aztán uraim ! az ember aka­ratja változó mind halálig ; ma meglehet, nem garantiroztatnék egy ilyszerü vonal, de pár évek eltelése után mások lehetnek a meggyőződések, — lám azok, vagy legalább azoknak nagy ré­sze,kik 1866-ban petitionáltak a Kolosvár-Tövis- Küküllő völgyi vasút mellett, alig másfél év alatt mennyire megváltoztak ; — minden bizon­nyal így történnék a fehérvár-szebeni vonallal is — czélszerűbb tehát egy bekövetkezhető résznak most vágni el csapját, mi csak úgy eszközöltet­hető, ha a miniszteriális vasúthálózati tervezet e tekintetben változtatás alá nem jön.­­ Egyébiránt, hogy stratégiai szempontból men­­nyire szükséges Kolosvárt Fejérvárral vasúti ös­­­szeköttetésbe hozni, és hogy ezen öszveköttetés elmellőzhető-e ? megvitatni szakértők dolga lé­vén, erről hallgatok ; valamint annak is megvi­tatásába nem bocsájtkozom, mennyire lenne ki­elégítve a szász nemzetiség érdeke, ha a kolos­­vári vonal más felé tereltetnék, és az arad-fe­­hérvári zsákutczába szoríttatnék ? ezt tenni a nemzetiség fiaihoz tartozik, én közülök igen ke­veset képviselek, azok érdekében pedig eleget tettem. Cicero pro domo sua, fogják mondani, kik so­raimat bővebb megfontolás, és utángondolás nél­kül fogják olvasni , és önzéssel fognak vádolni, hogy — mint a Nagy-Kü­küllő völgy lakosa , és azon völgy egyik városának képviselője — ön­érdekből léptem fel, — és kérdem én kisebb­­nagyobb mértékben nem önzők vagyunk-e mind­nyájan ? — s nem tapasztaljuk e naponta, mi­ként vasúti kérdéseknél megalakult, szilárdan álló pártok is széjjel szoktak bomladozni ? — csakhogy kérem alázatosan, jelen esetben az én önzésem talán nem valóságos önzés, és ha az, igenis igazolt, minthogy én az egész magyar birodalomnak, annyi évek óta szakadatlanul egy­formán nyilvánított véleményét követem most is, — azt vitatva, és állítva czélszerűnek, hasz­nosnak, mit annyi évek óta czélszerűnek, hasz­nosnak állított minden magyar ember, minden magyar érdek , — míg ellenben a vitatott ter­vezettel f­elállók oly vonalat vettek pártfogásuk alá, mely még megvitatva, megbányva, országos tekintélyek által jónak nyilatkoztatva nincsen. Megbocsáj­tható lenne azonban, ha szinte ön­zésnek is neveztethetnék azon érzet, mely engem a Küküllő völgyén vezetendő vasút pártolására felhív, mert akép vagyok meggyőződve, hogy ha a kolozsvári vonal az eredeti illetőleg ministeri­­alis tervezettől eltereltetik,és az arad-fejérvári vo­nalnak a küküllő völgybeni bem­ehetése meggá­toltató, minekutánna az Fejérvárnál zsákutczá­­ba szorulva nem maradhat, és az élelmes párt­érdek és reactio befolyása következtében min­den bizon­nyal Szebenbe vezettetik, az e kép a két vasút között szigetet formáló nagy és kis kü­küllő völgye, Erdély ezen kanaánja, hol minden­féle termesztmény bőven terem, ezen számos vá­rosokkal ellátott nagy’küküllői völgy még remé­nyétől is el lesz esve annak,hogy valaha vasutat tő szavakkal nyilatkozik a megye előkelőbb tisztviselői ellen, hogy ha a megye elnézi, saját önmaga gyaláztatását írja alá. Nyári Pál indít­ványára a tiszt. ügyészi hivatal folyamodó ellen az 1848-iki 10. és 11. §. értelmében sajtópert indít. Főispáni helytartó a kérvény szavaiból s egyes tartalmából be nem tudható állapotot olvas ki, azért ajánlaná, hogy kérvényező előbb orvo­silag megvizsgáltassák. Nyári Pál ezt nem he­lyeselné, mert két­féle őrültséget különböztet meg. Egyike malitiából származik , fajulhat is egész őrültséggé , hanem azért a vizsgálatot nem vélné az efféle rabulismusnál is alkalmazha­­tónak. A gyűlés a per megindítását, úgy amint indít­­ványoztatott, elfogadja. Ezután következett volna a közegészségügyi bizottmány javaslatának tárgyalása, a közegész­ségügy helyhatósági szervezése tárgyában. De mivel a javaslat, csak május közepe felé került ki sajtó alól s így a bizottmány tagjai vele kel­lőleg meg nem ismerkedhettek — elhatározta­tott, hogy a javaslat a jövő évnegyedes gyűlé­sen tárgyaltassék. Addig is, a példányok minden bizottmányi tagnak kiküldetnek, kik is a példá­nyok árát 15 krt utólag fogják letenni. Olvasta­tott továbbá a közp­­álya-törvényszék vélemé­­nyes jelentése,­­ a rendezett tanácsú mezővárosok hagyatéki és árva, valamint gondnoksági ügyek­ben való illetékessége felől, az igazságügyi mi­niszter e tárgyra vonatkozó rendeletével. A megye ugyanis, saját törvényszékei részére igényelte a szóban forgó illetékességi jogot, s az 1848: 11 tcz. 5. §-ára támaszkodott. A minisz­térium jóváhagyta a megye végzését, s most csak az iránt tesz kérdést : nem volna-e czélszerű, a rendezett tannácsú városok árvahatóságát a be­következő rendezésig meghagyni. A közp­­álya törvényszék bőven indokolt s helyesléssel fogadott jelentése, a status quo meg­hagyása mellett nyilatkozott, mind az érdekelt városok, mind a megye mostani körülményei, mind pedig a közviszonyok tekintetéből. Ehez képest Nyári Pál indítványára kimon­datott, hogy a rendezett tanácsú mezővárosok árvahatósága iránt hozott megyei végzés oda­­módosittatnék, mikép a megye jövőre, csupán a felügyelet gyakorlására kiván szorítkozni. E felügyelet módozatai, melyek főkép a vá­rosok árva vagyonának nyilvántartásából áll­nak, azonnal életbe is léptetnek. A jövő ülés, a közbejött ünnep miatt, június 12-ikén fog megtartatni. Csiki István, Erzsébetvárosi képviselő: Nagy érdekeltséggel mentünk fel e közgyű­lésre, melynek az egyház jelen állásában a poli­tikai viszonyok átalakulása után, fontos szerep jutott osztályrészül. Mindenki komoly megillető­­déssel várta az ülés megnyitását, midőn főtiszt, superintendens úr a gyűlés tagjaival együtt fel­állva egyszerű buzgó imát bocsátott ég felé, s hálát adva istennek, bizalommal kér a gyűlés mostani munkálkodására is áldást és ke­gyelmet. Azután a világi elnök gr. Ráday Gedeon úr üdvözli az egybegyült­­ tagokat, röviden és egy­szerűen vázolja a gyűlés teendőit, s felhívja en­nek figyelmét különösen két tárgyra melyek a jelen gyűlés központját képezik, s melyeknek helyes megoldásától függ az ev. ref. egyház ha­ladása és felvirágzása. Ez a fontos két tárgy a) az iskolák szükségei­nek állam által segélyeztetése, az egyháznak az államhoz való viszonya és b) specifice az iskola­­ügy. Fájdalmas szivel emlékezik ezután az egy­ház­kerület elhunyt kitűnő tagjairól. Patay Jó­zsef t, bíró és Ötvös Sándor tolnai egyh. megye főesperesséről s kéri a közgyűlést, hogy az el­hunytak neveit jegyzőkönyvileg örökítse meg, mit a gyűlés átalános helyeslés közt meg is te­szem Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvá­nítja. A házszabályok szerint következett a gyűlés megalakítása, mely az egyh. megyék és illetékes iskolák követeinek igazolása után meg is tör­tént. A mai gyűlés kiválóan nevezetes része a su­­perintendensi jelentés. Főt. úr megragadólag és találóan ecseteli az egyházi élet állását mult évi ápril hava óta, mikor a magyar minisztérium ki­­neveztetett. Az ország vis­szanyerte jogai nagy részét, alkotmányos élet lépett a sokfélekép meg­próbált absolutismus helyébe : ily körülmények kö­zött az egyház figyelme azjl 848-ki XX. törv. cikk­re irányult, melyben minden bevett vallás feleke­zet egyházi és iskolai szükségeinek közálladalmi költségek által való fedezése van kimondva. Nagy részben várták e törvény életbeléptetését és ez a várakozás és remény a múlt évben m­eg­­zsibbasztotta egyházi életünket. E várakozás és remény zsibbasztólag hatott mindenre, mit az elő­bbi évek nyomása alatt buzgósággal karolt fel egyházunk, zsibbasztólag hatott az egyes egy­házak és hívek áldozatkészségére, mert mindent e törvényczikktől vártak. Kimondja ezután hogy ezen remény és várakozás hiábavaló, mert a XX. t. c. keresztülvitele ha komolyan után gon­dolunk, teljes lehetetlen ; az volt a múltban is, de még lehetetlenebb az állam jelen helyzetében, midőn a nagy államadósság kamatai egy részé­nek elvállalása és a közösügyi költségek annyi­ra igénybe veszik az államkincstárat, hogy a legjobb szándék mellett sem lehet csak reményt is nyújtani az államsegélyre s így nincs miért illuzióban ringatni magunkat. Azonban tegyük föl , hogy e törvényczikk érvényesíttetni fog, kérdés nem lesz e v­eszélyes reánk nézve ? Az országban különböző vallásfelekezetek van­nak melyeknek igényeik és tendentiáik is külön­bözők s meglehet, hogy ezen törv.czikk fogana­tosítása valamelyiknek érdekeit annyira fogná sérteni, milyenre tán nem is számítunk első pil­lanatban. De nem kell-e félni az autonóm egy­házaknak, hogy mihelyt megnyerik az egyházi Mai ünnep miatt­ lapunk legközelebbi száma szombatján, 13-án fog megjelenni,és iskolai szükségek köz­állami fedezését ugyan­ Pest megye június 10-ki folytatóla­gos évnegyedek bizottmányi közgyű­lése. B. Liptay Béla főispáni helytartó reg­geli 10 órakor a gyűlést megnyitván, legelőször is a mult napon tartott ülés jegyzőkönyvei ol­vastattak fel s hitelesítettek. A pesti demokrata kör tárgyában hozott ha­tározat a jegyzőkönyvben nagyon elnyújtottnak találtatván, Nyári Pál felszólalása szerint, miután a jegyzőkönyvben a feloszlatás specificum lévén, nem említhető, oda módosítta­tott, hogy a megye­hatóság egyesületi törvény hiányában csak az általá­nos törvény által kezébe adott után s eszközökkel járhat el. (Helyes­lés!) Halász Boldizsár s Almási Sán­dor bizottmányi tagok még, a jegyzőkönyvben előforduló „különben ily társulatok létezéséről a megyének tudomása sincs“ passus kihagyását is javasolták ; miután azonban a nyomaték nem e passuson leli alapját, a megye közönsége élénk helyeslése következtében benne maradt, s a jegy­zőkönyv hitelesíttetett. Ezután a megyei egyes megüresedett állomá­sok betöltése került szőnyegre, és az üresedés­ben levő állomások felkiáltás utján rögtön be is töltettek. A solti orvosi állomásra dr. Holitser Károly , a pilisire Simonits J. A pilisi úti biztosi állomásra Vári Szabó János választatott meg. Főispáni helytartó több újonnan kinevezett tiszt, tisztviselő nevét is felolvasta a rendes tiszt­viselők megválasztása után. Közben Beöthy Lajos első alispán szólalt fel egy folyamodvány tárgyában, melyet Kondor Lajos felfüggesztett pilisi szolgabiró nyújtott be Pestmegye bizottmányához. E folyamodvány a legsértőbb kifejezésekkel illeti a vizsgálatra ki­küldött Földvári alispánt s az egész küldöttséget, megsérti a megye tekintélyét. Szóló első alispán tekintetbe kéri vétetni ama körülményt is, hogy folyamodó legfeketébb gya­núsítással érinti a megyét, midőn folyamodvá­nyát háromszáz példányban kinyomatta s a bi­zottmányi tagok közt kiosztotta a végből, ne­hogy eredeti példánya elsikkasztassék. A kérvény felolvastatván általános botránko­­zást szült, mert oly kíméletlen, ildomtalan és sér­él­ét ^ M . A dunamelléki ev. ref. superinten­­dentia közgyűlése jun. 5-én.

Next