A Hon, 1868. július (6. évfolyam, 149-175. szám)
1868-07-01 / 149. szám
hídra iparkodó valamennyi bér- és teherkocsi legnagyobb része a kecskeméti, egyetemi és úri utczán, mint legegyenesb vonalon halad át a városon. Az is ismeretes dolog, hogy a vonal legszűkebb helyeit az egyetemi és az úri utczának a szerviták szöglete körüli része képezi, különösen ez utóbbi hely olyannyira keskeny, a kocsiút nincs köt öl, hogy a szemközt találkozó szekerek egymás kikerülése végett kénytelenek mindannyiszor a gyalogjárdák fele részét occupálni, már pedig, miután a közlekedés itt a nap minden órájában igen élénk, a szekerek folytonos akadozás, a gyalogosok pedig az elgázoltatás veszélyének vannak kitéve, különösen a téli fagyos, csúszós időben. Másik ily veszedelmes pont a kigyó és úri utcza sarka, hol négy utcza szögellik össze, melyek oly szerencsétlenül állják el egymás nyílását, hogy az egymás ellen robogó kocsik csak az összeütközés pillanatában láthatják meg egymást. Csak a napokban voltunk kénytelen tanúi, amint a kígyóutczából elődöczögő hosszú sereskocsi oldalába a Sebestény utczából előhömpölygő omnibus beleakadt, s míg ezek nagy nehezen egymást kerülgeték , egyik az úri utcza, másik a Ferencziek tere felé tartva, az alatt e térről s az úri utczából néhány bérkocsi robogott be a szűk körbe, a zavar még nagyobbá tételére; pár percz alatt a négy kocsi annyira összeékelte egymást a szűk helyen, s az épen déli 12 órakor haza felé siető népség oly kényelmetlen helyzetbe jutott a durrogató, szitkozódó s egymással hajba kapni készülő kocsisok közt, hogy az egész kis bábeli zavarhoz hasonlított ; ha pár tüzesbverü ló kerül össze, kész a veszedelem. Az egész baj abból származik, mert a Ferencziek teréről a kigyóutczába vezető köz sarokházai nagyon kiszögelnek, — min úgy hiszszük a Curia és a mellette álló sarokháznak lehordása és újra építésével — midőn az igazságügyminiszterium is ideköltözik — segítve lesz, s a mostani sarokház egy része e szűk tér szélesítésére beépítetlen hagyaték. Másik baj itt a Ferencziek terét elzáró ,láncz, mi által az úri utczába törekvő kocsik kényszerítve vannak az Iskola utcza, Sebestény tér és Sebestyén utczán nagy kerülőt tenni. — Addig is, míg itt a majd alább megemlítendő változás történnék — legczélszerűbb volna a Curia előtt elvezető kocsi utat fa koczkákkal kirakni, mi a kocsik zörgését és lármáját megszüntetné. — a Curia említett újra épitésénél pedig a tanácstermeket hátul az udvar felöl kellene elhelyezni hová azután semmi küszörej be nem hatna. Egyúttal tanácsos volna ez újra épitésnél az igen szűk, pedig élénk közlekedésü és sötét iskola-utczát is kevéssé, — legalább egy öllel, — megszélesbiteni; ellenkező esetben a curiának ez utczára szolgáló hivatal szobáiban nappal is virágot kellene gyújtani. Nem mulaszthatjuk el itt a t. ez. épitőbizottság figyelmét a városház tőszomszédságában épen most épülőfélben levő sarokházra is felhívni ; itt is három utcza szögelik össze, s a kígyó és a városház utczából előrobogó kocsik itt is ép oly kevéssé láthatják egymást az utolsó pillanatig. Mily könnyű volna most mindjárt e sarokház szögletét kissé beljebb húzni. Nem ártott volna e műtétet a váczi- és régiposta utczák sarkain épen felemelt háznál is produkálni; még jobb lett volna ezelőtt egy évvel, midőn a korona kávéház épületből is lehetett volna tompa szögletet csinálni; a harmónia félig már így megvolna a két sarkon, s ha idővel a Mocsonyi és a szemközti másik sarokházra kerülne az építés — itt is ismétlődhetnék, ez által egy szép kis gömbölyű térség alakulandott, mi néhanapján a nagy tolongás elkerülése végett igen jó lett volna. Hanem persze a t. ez. mérnöki hivatalnak is előre kellene ilyesekre gondolni. Ami a servitauri utczai szűk helyet illeti, miután a servitateleknek úgyis legközelebbi átalakítása várható, reményljük, hogy ez esetben az itt mondottakról illető helyen nem felejtkeznek meg. Még egy pár ily javítható pont volna a belvárosban, s miután a forgalom napról napra sokszorozott mérvben növekedik, jó lesz ezeket is előjegyezni. Ily hely volna a Fehérhajó s a vele szemközti sarokház, itt is három utcza szögellik össze, s itt különösen a Fehérhajónak anélkül is szemetszúró szöglete a maholnapi építésnél mindenesetre lemetszendő volna. Nem kellene még elfelejtkezni a zsibárus utczának a vácziba szögeléséről; e két sarokház is, úgy hisszük, nem soká vár újraépítésére, de ha évek telnek is, egykor mégis teljesíthető lesz, ha előjegyeztetik. Lesz még talán több ily, a forgalom könnyítésére javítható pont is, s hiszszük, hogy az illetők figyelmét erre fölhíva, azok felismerendik az ily helyeket. Azt is hisszük, hogy a kisajátítási törvény életbeléptével s előfordulandó építkezés alkalmával — lesz a városnak talán annyi pénze, hogy az igy elesendő pár négyszögölet kárpótolhatja. Polgár pedig mint rendesen szokott lenni nagyobb visszatérési határidőre. (□) A múlt hó 27-én Triesztbe indult két vonaton Pestről sokan mentek, bár nem annyian, mind pünkösdkor. Nagy-Kanizsán ebéd volt, de oly undorító és piszkos, töredezett edényekben hozták a vendégek elé, hogy az éhes közönségnek bizony elment étvágya a kóstolástól is, nem hogy a jóllakástól.Pragerhofnál a budai vonat 2 óra hosszant várt a bécsi vonatra, mellyel sokkal több kiránduló érkezett. Steinbrückben még a zágrábi vonat csatlakozott hozzánk. It szintén az volt a baj, hogy nem lehetett annyit kapni, amennyi kellett volna. Nabrezinát elhagyva láttuk meg először az annyira óhajtott tengert, az Adriát. Az egész kiránduló sereg a vonat jobb oldalára fordult, csakhogy lássák a nagy kékzöld vizet.Triesztbe egy negyed 7-kor érkeztünk, s bár ugyancsak kaptunk a szállodákhoz vezető társas kocsikon, mégis volt hely elég s nem lett volna szükséges magánlakásokba költözködni. * A társaság nagyobb része délelőtt még Miramareba rándult ki, hol a kert eredeti, leleményes s rendkívüli ízléssel összeállított egyes részei, a verandák, alagutak, virágágyak stb elbájolják a nézőt. Ide leginkább kocsin és naszádon rándultak ki, bár az utóbbiak kissé megijedtek,midőn délután 3 óra után e tenger habzani és zajlani kezdett. Az ebéd igen eloszlott a magyarok leginkább Molnár György hazánkfia szép nagy sorházába gyűltek össze, hol olasz és magyar konyha egyaránt található, bor és sör jó. Az esti 6 órára ígért Lloyd gőzös majd öt órakor indult, mivel a tenger annyira nyugtalankodott, hogy vihar kitörését is várták, de ami szerencsére elmaradt. Pontban hat órakor megindult az „Australia“ nevű nagyobb nevű Lloyd gőzös, egy magyar induló zenéje mellett. A Lajos bajor herczeg nevet viselő erdélyi magyar gyalogezred zenekara játszott több csárdást és utóbb a „Rákóczyt.“ Erre kitörtek a magyarok lelkes éljenei és ujjái, a derék fiúk pedig ismételtek minden magyar darabot. Este V19-kor érkezett vissza a gőzös a Mólóra, hol a nagy közönség várta a kirándulókat. Innen igen eloszlott a társaság, sokan hazamentek aludni, de még többen a Trieszt körül fekvő nyaralószerű vendéglőkbe, hol zene is volt. Másnap délelőtti 11-kor indultunk vissza Adelsberg felé, búcsút véve Trieszttől, a tengertől és Miramaretől, megrabolva fige, narancs, és czitrommal. Adelsbergbe d. u. 2 óra után és 3 órakor indultak a vendégek a világhirü csepegőkő barlang felé ostromolva leírásokért a csepegő kőfigurákat áruló krajnaiakat. Innen 3—4 órai barangolás után visszament a társaság az indóházhoz, hol a vonattal kijött magyar ezred mulattatta az áru raktárból ebédlővé alikitott teremben a vendégeket. Általános beszéd és óhajtás tárgya Velencze volt, panaszkodtak, hogy miért nem vettük fel Adria gyöngyét is a programmba. Alakult is egy utazókból álló bizottság, mely a bécsi igazgatósághoz sürgönyt intézett Pragerhofból, de másnap déli 12-ig sem kaptak választ, s így e terv abban maradt. Valóban óhajtandó volna, hogy jövőre nézve a programmból ki ne hagyják Velenczét mivel akár vasúton, akár hajón csak 6 órányira van — most is ezzel volna a kéjvonat teljes és valódi kéjvonat. Mert ez nagyon rövid idő, mivel a kártyák csak a kéjvonat tartamára szállottak, nem Gróf Chorinszky pere. (Folytatás.) Erre Lopresti báró vallomásai olvastatnak fel, melyek már az Ebergényi-perből ismeretesek. Egy rendőri jegyzet, melyet Bécsben nem olvastak fel, azt mondja, hogy K. L. adósságai miatt nem érezte magát Bécsben biztosságban, s hogy azért minduntalan más szállása volt. E. Figyelmeztetem az esküdteket, hogy Lopresti tanú nem erősíté vallomásait esküvel, s hogy ennélfogva azokat a törvény értelmében óvatossággal kell fogadni. Rampacher Tivadar tanú megjelen, és azt mondja, hogy általános állításait részletezni akarja,mert az ő viszonyát Chorinsky grófhoz a sajtó nem fogta fel helyesen Tanú részletesen beszéli el — mialatt egy papirosból olvas — a gróffal való találkozását, — a doboz elküldését, — a gazdeutschmeister utáni tudakozódást, — a gróf látogatását november 11-én, melyen azt mondó neki, hogy unokanővére Münchenbe utazván,leveleit hozzá — Rampacherhez — czimerendi; saját látogatását nov. 22 én este Ebergénynél, melyen a gróf őt hevesen kitolta az ajtón. — Erre tanú hazament és azt mondá nejének : Vagy Júlia, vagy a gróf, vagy én, de egyikünk bolond. — Müncheni küldetéséhez érve azt mondja tanú, hogy azzal bízatott meg, tudakolja ki, „váljon egy bizonyos személy ott él-e vagy sem.“ Végül meg kell még jegyeznem — mondja Ramp. — hogy kezdettől fogva azt hivém, miszerint a gr. fejében nincs rendén a dolog. Egy tárgyról rögtön másikra tért át s egy perczig sem volt nyugodt. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a gr. nem hihette, hogy Ebergényi ilyesmit tenni képes volna. E. Mennyit kapott ön a gróftól ? — Tanú (közbeszólva) Mire ? — E. Brünni útjára. — T. 30 ftot. Elnök felszóllitja a tanút: ismételje azon kézmozdulatot, melyet a gróf tön, midőn a semmire kellő deutschmeisterről szólt. — T. (Megteszi a kézmozdulatot.) Ez nálunk Ausztriában valami veres félét jelent. (Derültség.) E. Miért nyilatkozik ön most különösen a vádlott szellemi állapotáról ? — T. A grófot tökéletesen őrültnek tartom. — Chorinsky dühösen felugrik.— E. Maradjon ön ülve, még elég alkalma lesz felelni. — Ch. leül, de még sokáig dühösen topog lábával. T. Chorinsky gróf néha E. J. előtt letérdelt, sirt és kérte őt, maradjon hű hozzá. Ha az ember 36 éves és még igy . . . akkor bizony .. . — E. nagyon szerelmes. E. (vádlotthoz.) Most szólhat ön. — Ch. Amit Ramp. mondott, igaz. A dobozról mit sem tudtam. Novemb. 21-én, midőn Münchenből visszatért, Júlia igen gyengéd volt irányomban, de mégis boszantott és aggasztott. Azt mondá, hogy Münchenben szerencsétlenség történt, de felkiáltott: „Gusztáv, én ártatlan vagyok. Én kimondhatlanul szerettem őt, és most is azt hiszem, hogy ártatlan. Ismételve állítom, hogy semmiről sem tudtam, s hogy Júliát ártatlannak tartottam. — Államügyész : Azt mondta-e ön, hogy tudakozódjék, vájjon aefnő él-e még, vagy — mint tegnap mondá — csak arról szerezzen tudomást, hogy van ? — Ch. Nagyon ingerült voltam, és sebesen beszéltem, tudom. . . — Államügyész. A vizsgálóbíró előtt. . . — Chorinsky Bocsássa meg államügyész úr, hogy szavába vágok, de a vizsgálóbíró előtt sok hamis állítást tettem, mert Júliának egy szóval sem akartam ártani. — A4. u. Igen,de még később is, midőn már megvallotta a müncheni utat, azt mondá ön, hogy Rampachert Horváth V. miatt küldé Münchenbe. — Ch. Azt csak Júliának mondtam. — Á. u. Ez már harmadik állítás. — Ch. Én csak annyit tudok, hogy Júliát nem tartom bűnösnek. Az államügyész Rampacherhez akar fordulni, de ekkor vádlott rögtön felugrik és azt mondja: még egyet, kérem. Eszem megzavarodásáról senkinek sincs joga beszélni, ezt egyszer mindenkorra kikérem magamnak. —■ E: Mérsékelje magát. Mindenesetre jogosan szólhat arról bárki, mert azzal csak nézetét mondja el. — Ch. (Igen ingerül en.) Az hazugság ! Kérdezzék meg bajtársimat. Épen ez időben oly munkálataim voltak a táborkarnál, melyek az egész elmét igényelik, s kötelességemet helyesen végezem. Tehát minden czélzást lelkiállapotomra kikérek. — E. Mondtam már, hogy ez egyéni nézet, melyet itt mindenkinek joga van nyilváni-