A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-01 / 200. szám

ták mondani, hogy ezeket nem szeretjük. Fölháborodva azon, hogy az ő kikötőjébe tudta nélkül a hajóraj kikötött, nemrégiben így kiáltott fel: „Valóban érdemes hajórajt küldeni ide, hogy engem megakadályozzon Caprerát elhagyhatni. Lennék csak húsz évvel fiatalabb — szeretném, látni, ha vajjon e pánczélos hajók képesek lennének-e elmenetelemben megakadályozhatni.“ — Különben Garibaldi jó egészségnek örvend, de magányos szigetén idegen s jó barát előtt egyenlőn visszavonul. Nagyon boszus volt egy hivatalnok eljárása miatt, ki azon különös mandátummal jelent meg a szigeten, a tábornok léptei felett őrködni. A jelen pillanatban senki sem tudja, hogy Garibaldi hol van. A félelem, mely Rómában uralkodik, ebből könnyen megmagyarázható. A „Gazette du Midi“ szerint a florenczi franczia követ, Malaret a Napoleon stincepre nem ment a diszmenettel, hanem kerülő utakon egy bárkában ért el az Ariohoz. Malaret ur, kit már azért se szeretnek,mert franczia követ, azon fülül dölyfössége által az olasz nép gyűlöletét is magára vonta úgy, hogy komoly demonstratióktól tartottak. Balla Gergely szoknyában, 1860. aug. havában Zemplén megye Sajó-Hidvég községi jegyző Müller (felvett néven Rákóczy) Józsefhez került egy kinézésére nézve magas, barna nő, szekérrel és két lóval, kocsis nélkül, úgy adván ki magát,mint menekült, ki 1849 óta folytonosan bujdosik, mivel ekkor honvédezredes volt, születésére nézve pedig gróf Almásy leány, gróf Almásy Júlia. Ezen nő csakhamar szerelmi viszonyba lépett a jegyzővel, s az által többeknél mint régi katona honvéd pajtása (a jegyző kifejezése) mulattatott be. Minden józanabb gondolkozású ember belátta ugyan, hogy e nő grófné nem lehet, és nem más, mint egy kalandor nő, csaló vagy rabló azonban ő élt háboritlanul a fent irt községben a jegyzővel, honnan két három napra, néha úgy pár hétre is el eltávozott. Elment a többek közt a debreczeni vásárra, s elvitt magával egy hídvégi embert, azt a két lóval elfogták, a nő a vásárban eltűnt, az ember egy havi fogság után kiszabadult, később a nő is visszatért Hidvégre új fogaton. Feltűnő volt, hogy akkor, olykor sok pénzt láttak nála, egy kulcsot küldött a postás, jött értte öt hatszáz forint, midőn kérdezték: honnan jön az, azt felelte egy vagy más uradalmából, gyapjú vagy búza ára; majd később jelent meg a község házánál a jegyző lakásán — hol már házi nagyságos asszony volt,—egy férfi is, kit ispán úrnak czimezett ezt küldözgette szélylyel az uradalmakba, hová maga is eljárt szekerén, gyalog vagy vasúton, ilyenkor mindig az első helyen. Ha Hidvégen a jegyzőnél volt megitatta maga lovait, kisorolta a jegyző szobáját, kiszappanozta ruháit. 1866. dec. havában már felszerelte a jegyző házát új csíkos bútorzattal, asztalát ezüst kanalakkal, késekkel, magát arany gyűrűkkel, ruházattal. A tőle tudakozódó köznépnek, asszonyoknak mutogatta a golyó helyeket miket állítólag 1819-ben csatában kapott, mutogatta a tőrt és pisztolyokat, mikkel fel volt szerelve. Ezen nő 1867. május havában Zemplén megye Gesztely kerületi csendbiztos által Hidvégen elfogatott, azóta Ujhelyben van fogva, de a nyomozás vizsgálat korán sem oly gyors, mint Debreczen vidékén Balla Gergely viselt dolgaiban, itt 15 hó lefolyt, még sem történik semmi A nő Szirmára való (Miskolcz mellé), paraszt születésű Varga Juliána, élő törvényes férje Debreczenyi János hegykerülő Mhkolczon. — Hogy mióta játsza szerepét, s mi nevek alatt, mikor vette fel a gróf Almási Julia özv. Radecky Ferenczné nevet, nem tudjuk annyit tudunk, hogy 1864 és 6ö-ben II ven vidékén temérdek csalást vitt végbe; Tiszanánán okleveles szülésznőnek adta ki magát, ott egy ideig lakott is, majd Hidvégend után a jegyzővel szerelmi viszonyban élt,egybe akaart kid,e végre hamis anyakönyvi kivonatokat állított ki gróf Almási Julia név alatt, az orosházi evang. lelkészi hivataltól, megerősítse annak pecsétjével, bár törvényes férje Debreczeni János helykerülő most is él, azonban az egybekelés előtt elfogatott. Mi eddig vártunk s nem hoztuk e dolgot nyilvánosság elé, tartván tőle, hogy a hatóságnak a nyomozásban talán még hátrányára lesz közlésünk, de miután tudjuk azt, hogy elfogatása után harmad napra, ha állítólagos ispánja, — ki egyébiránt Sramko nevű tímár Orosházáról, — el nem fogatik ugyancsak Hidvégen úgyszólván a nép által s be nem kisértetik Ujhelybe, a kalandornőt szabadon bocsátják , mint politikai martyrt, — miután eddig sem történik semmi nyomozás tudtunkkal Hidvégen, sem tartózkodása főhelyén; a jegyző a nép józanabb részének akarata ellenére is hivatalában van, a nő által házához hordott bútorok, ezüst, vas, porczellán neműek semmi vizsgálat, zár alá nem vétettek, onnan lassankint elfogynak, a jegyző jóformán kérdőre sem vonatott, miután az ügyről hallgatnak, ott hol nem kellene hallgatni, most 15 hónap múlva csak némi részleteket közlünk e kalandornő életéből, hogy e közlés által is felhivassék Zemplén megye törvényszéke ez ügyben a tevékenységre, vizsgálatra, mit ha már tett volna, lehet, hogy eddig sok csalás, sőt rablás is jöhetett volna világosságra. A nép figyelemmel kíséri az ily ügyek menetét, a késedelmes léha eljárás nem a legjobb hatással van reá. Azoknak, kiknek e nővel egy vagy más tekintetben összekötitésük volt, még csak ennyit: A nő magas, férfias, izmos, igen barna piros, mintegy 40 éves, öltözete csinos, sokszor selyem, télen hermelin prémes bunda. Az ország minden részével ismerős, beszédében szmtalan első rendű családokat előhord, s bár írni,olvasni nem tud, mégis sok levelezései voltak. N. N. Az igazságügyérnek az árvaügyben adott legújabb körirata igy szól : A törvényhozásnak egyik kiváló s legnemesebb teendője lévén azok soráról gondoskodni, — akik korhiány, testi vagy elmebeli fogyatkozásnál fogva a törvény különös oltalmát igénylik : az árva és eszes analóg ügyek rendezését egy általános polgári törvénykönyv életbe léptéig nem lehet halasztanom. És a törvényhozásnak e tárgyban javaslatot teendő, nem egyedül azt óhajtom, hogy egy sürgős feladat megoldassák s egy jelentékeny tétel legyen ismét törölve a kor s a nemzeti jólét követelményeinek nagy számából , hanem egyszersmind úgy akarok a feladatnak megfelelni, hogy az árvaügyek a szakértelem által nyújtott tapasztalatoknak, a közhangulat jogos kívánalmainak, sőt amennyire lehetséges, a helyi viszonyoknak megfelelőiig rendeztessenek. Tanúságos adatokat ez irányban a törvényhatóságoktól várok, mint amelyek az érintett ügyekkel folytonosan foglalkozván, jó mértékben megszerezhetik mindazon ismereteket, melyekre egy kimerítő árvaügyi törvényjavaslat előkésztésénél szükségem leezü. Ehhez képest felhívom a megye közönségét, hogy a következő kérdésekre részletes s indokolt jelentésben nyilatkozzék : 1) Mily módozata van használatban a gyámság betöltésének a hatóság területén ; váljon az árvák atyja — közgyám — képvisel-e minden kiskorút, vagy külön gyám rendeltetik minden kiskorú számára? 2) Mily okok teszik egyik vagy másik módozatot előnyösebbé, s mily okok miatt nem ajánlható az ellenkező ? 4) Mik a jelen árvapénz kezelés modalitásaimk elfegei és hiányai? 4) Mikép lehetne elhárítani az utóbbiakat ? 5) Mily kezelési módozat lenne a bérviszonyokhoz képest legczélszerübb ? A jelentést folyó évi okt hó végéig elvárom. Számitok a törvényhatóságok hazafias közremüködésére azon teljes mértékben melylyel a nemzeti becsületnek s a kiskorúak érdekeinek tartozunk. Pesti közúti vasúttársaság. A „Hon" folyó évi augusztus 29-én kiadott 198. számú esti lapjában „egy pesti polgár“ úgy adja elő Kövesdi Daninak a lóvonatú vaspályáknál állítólag gyakran előforduló balesetek végleges rmnggátlását czélzó találmánya történetét, mintha nekünk az még július hó elején felajánltatott volna, de mintha mi elmulasztottuk volna annak kísérlet alá vételét. A tényállás következő: Folyó évi Julius 21 én egy f. évi július 20-án kelt levél érkezett hozzánk Kövesdi Dani aláírásával, melyben nevezettrról értesít benőnket, hogy egy igen kevésbe kerülő védhálózatot dolgozott ki, melynek vonatainkon teendő alkalmazása által minden szerencsétlenségüknek eleje lesz vehető, s hogy e találmányát nekünk bemutatni kész. — Mi még az nap értesítettük Kövesdi urat miszerint várjuk a rajzok közötetetését. Erre Kövesdi ur 1. évi jul. 22 én kelt levelében azt irta,hogy találmányát addig, mig az szabadalom által biztosítva nincsen, nyilvánosságra nem hozhatja, s a rajzokat is csak egy szakértő bizottmánynak s csak akkor volna kész bemutatni, ha a találmány kellő titokban tartását mi biztositjuk. — vilát látván, hogy Kövesdi ur találmánya, még ha az czélszerünk bizonyulua is, — a szabad dlóm hiánya miatt egyelőre úgy sem alkalmazható, nem mard egyéb tendőnk hátra, mint bevárni Kövesdi ur találmányának a szabadalom kinyerése után r mélhető közzétételét, — mert a bizottsány által titokban tartást, mint nem tőlünk függőt, nem biztosíthattuk. — így állott ezek ügy f. évi julius 22 én s amint látni méltóztatik, Kövesdi a posta állításon kívül, hogy ő egy védhálót kidolgozott, velünk semmi egyebet nem tudatott. Kérdjük már most, hogyan vegyük mi a találmányt kísérlet alá, la róla azon kivül, hogy ád.tólag létezik, semmi egyebet sem tudunk ? A midia pedig Kövesdi ur 1. hó 21 én személyesen jővén el hozzánk, a kérdéses találmány rajzát nekünk bemutatta, bár az éjjen jelen volt kocsigyátónk késégbe vonta a remélt eredményt, mi mégis a szerkezet megkísérlését rögtön elrendeltik, s feltakla úr ajánlkozását, miszerint a próbát saját költségeire eszközölhesse, nem fogadván el, a kérdési védhálózat a mi költsünkre készül, úgy, hogy már legfeljbb holnap alkalmunk lesz annak czélirányosságát gyakorlatilag is megpróbálhatni. Ezen alkalommal nem hagyhatjuk emlitettelenül a kérdéses czikk irójának azon — nyilván ellenszenves indulatu kifkadását sem, mintha a hajmeresztő balesetek pályánkon napirenden lennének s mintha azokat mi közönyöséggel néznők. Tudtunkkal 1868. évben két szerencsétlen eset adta magát elő, az egyik f. év aug. 16-án,a midőn egy 102 éves aggnő — miként hallatszik nem is szándéktalanul — került egy vonatunk alá, a második pedig f. hó 26 án, a midőn egy kis fiú állítólag valaki által félre löketve, közvetlenül a vonat előtt elesett s igy nem volt megmenthető. De ezen eseteket sem nézte senki közönyösséggel. Egyébiránt biztosíthatjuk a kérdéses czikk íróját, hogy a balesetek elkerülése mindenkor fő gondunk volt és lesz is, ha szabad az esetek arányából a gondviselés fokára következtetést vonni, akkor öndicsekvés nélkül mondhatjuk azt is hogy valamennyi létező közúti vaspályák közül a pestire fordittatik a legnagyobb gond, mert a többiek mindegyikénél előfordult balesetek a kezcők között levő adatok szerint sokszorosan haladják felül az általunk fájlalt esetek számát. H e v r i k Pál, titkár. Az iparéletből 111. Többször ötlik szemünkbe egyegy ipar érmék, mely a közön égések közül egészen kiválik, s melynek szemléleténél önkénytelen fülsohajtunk • A, az Anglia! az a Belgium! — És mily nagy leszen csodálkozásunk midőn e tárgyról meghalljuk, hogy az bizony nem Angliában vagy Belgiumban készült, hanem itt helyben A. vagy B. mesternél Hol lakik e csókolni való mester? hol ez as aranyba foglalni méltó üzlet ? Címet ide ! hogy föltalálhassuk — És hajha czm után menve, eljutunk egy elhagyott utrza Ieget hagyatottabb házának legszurtosabb zugába, hol nagy megfejtetésünkre se műhelyt, se munkást, se mestert, csupán egy mosással foglalkozó nőt találunk sehány gyermeket, kiknek egyike valaszi .Alig a „mosás“ miatt, születése innepélyes pillanatában viselt öltözetében játszik a szoba ny rkos talaján. A másik gyermek egy széken csiklábalva, az atya mtt asztalán lelhető szerszámokat rongálja kitartó buzgalommá, és gy tovább.