A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-01 / 225. szám

— (A pesti állatkertnek) Marschall vendéglős 3 igen szép chamäleont ajándékozott. — (A budai hegyek közt) a hatóság en­gedélye nélkül épített kunyhókat s egyéb bormérő­helyeket, melyek gyanús személyeknek szoktak menedékül szolgálni, a biróság lerontatja. — (A biharmegyei honvédegylet) az 1849. október 6-án vértanúhalállal kimúlt gróf Batthyányi Lajos, az első független felelős magyar ministerium elnöke, Kis Ernő, /ulich Lajos, Dam­­janics János, Nagy Sándor József, gr. Vécsey Ká­roly, Török Ignácz, Lahner György, Knezics Ká­roly, Pöltenberg Ernő, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Schweidel József, Desewffy Aristid, Lázár Vilmos gyászos emlékezetére­l. évi October 6-kán délelőtt 9 órakor a nagyváradi lat. szert, székes­­egyházban gyász isteni tiszteletet fog tartani, miről úgy a honvéd bajtársakat, mint minden honpolgárt megöi az igazgató bizottmány. — (Arad város h­atár­áb­an) sept. 29-én éjjel 7 útonálló ugyanazon hely közelében, hol ne­hány hét előtt Schenk pécskai izraelitát megrabol­ták, állítólag Guttmann hajtsárait megtámadta, egy ökröt elraboltak, egy ellenszegülő hajtsárt jelenté­kenyen bántalmaztak és fenyegetődzve odább álltak, — (Maros Ludasról kebelrázó ese­ményt) registrálnak a K.K -ben. A levél így szól: gr. Bethlen László, a csak ezelőtt 3 héttel elhalt gr. Bethlen József fia sept. hó 2- án édes anyja és testvére elébe jött ide. Együtt költötték el az ebé­det a viszontlátás örömei között, s 3 órakor az egyik vendéglőből elindultak Nagy-Ikland felé; az anya és testvér külön kocsiban elöl, a gróf maga négy lovával kocsisa és legénye kíséretében utá­nuk alig haladott pár száz lépésnyire, s lovai megragadták, ekkor a gróf szekeréből kiugrott s oly szerencsétlenül, hogy kevés perez múlva meg­szűnt élni. Cgy A lengyel kérdés még mindig előtér­ben van Lajthán túl, s előtérben is marad mind­addig, mig annak végleges megoldásába vala­mely utat és módot nem talál a bécsi minisz­térium. A lengyelek szept. 29-iki határozatukkal meg­indították az oppositiót alkotmányos után az alkotmány ellen. A lembergi országgyűlés majoritása elhatározd megváltoztatni az ala­pot, melyre alkotmányát emelték a törvény szabta határok között. Mit tesz ez alkotmányos oppositióval szemben a kormány ? Azon gondolkodik épen, hogy mit tegyen Vagy megmarad „alkotmányosának s a lembergi országgyűlés többségének alkotmá­nyos úton keletkezett határozatát elfogadja, s azzal kiegyezkedik, vagy oly recipét ír Galiczia számára, melyben az absolut eljárásból lesz a legnagyobb adag. Bécsben két nézet uralkodik. Egyik, hogy a minisztérium várja be : a lengyel képviselők hadd terjes­szék az országgyűlés határozatait a reichsráth elé. Másik szigorúbb és gyorsabb el­járást tanácsol: feloszlatni az országgyűlést és egyenes választásokat rendelni el. Azok azt hi­szik, a reichsváth egyszerűen elutasítja a lem­bergi országgyűlés követeléseit s azzal meg l­eni oldva a kérdés; ezek az alkotmány érde­kében vélnek cselekedni, midőn minden oly lé­pést, mely a fennálló, de közmegelégedést nem nyújtható alkotmánya­al ellenkezik, határozot­tan kárhoztatnak. A legközelebbi lépés, melynek ez ügyben tör­ténni kell, felvilágosít majd a kormány politiká­járól. Ha igaz a hír, hogy ő felsége csakugyan megteszi galicziai útját, úgy remélni lehet, hogy a korona közbevetésével a lengyel nemzet jogos követelései ki fognak egyenlíttetni. — A közös hadügyminisztérium­ba­n a katonai hatóságok újjászervezése felett tanácskozó bizottság elvégezte munkálkodását , egyik bécsi lap már mutatványt is hoz e tanács­kozások eredményéről. Addig is, míg bővebben megismerkednénk az osztrák bizottság munkál­kodásával, csak azt jegyezzük meg, hogy a ma­gyar kormánynak a hadsereg körüli ügyekben semmi befolyása sem lesz. A magyar honvédelmi minisztériumról említés sem tétezik, mintha csak nem is léteznék a világon.­­ A cseh lapok beszélik, hogy Herbst miniszter visszalépése nagyon valószínű. Brestel és Plener állása meg van igatva. Kellersperg báró sept. 30-án Bécsbe utazott, úgy hallják, hogy négy heti szabadságidőt kér. A négy cse­h püspök, kik egy körlevél kibocsátásával izgat­tak a vallásügyi törvények ellen, vizsgálat alá fogatott. No, csakhogy valahára megértük, hogy törvény előtt a pap sem képez kivételt. A császár galicziai útját ismét emlegetik. Egyik helybeli lapunk távirata jelenti, hogy a látogatás nem so­kára meg fog történni; a császárt Giskra minisz­ter kíséri útjában. Possinger udvari tanácsos, ki Goluchowski helytartó helyére van kiszemelve, Giskra meg­hívása folytán Bécsbe ment. Külföld. Spanyolország. A forradalom az ország ura. De menjünk rendre.A spanyol kor­mány a következő sürgönyt intézte a külföldi követekhez : „Anglia madridi követe jelentvén, hogy kormánya el van határozva spanyol par­tokra hadi­hajókat küldeni, a tanács elnöke fel­hívta a britt kormányt, hogy azt ne tegye, mert a felkelő mozgalom nem érinti az angol alattva­lók érdekeit. Sir John Crampton biztosíta, hogy Stanley lord engedett e kívánságnak.­­A tanács elnöke megtudván ma, hogy a felkelők készül­nek bombázni Carthagenet és Corognet, tudtára adta az angol kormánynak , hogy a királynő kormánya nem felelhetvén azon károkért, me­lyek az angol alattvalókat ez esetben érik, az angol kormány oly intézkedéseket tehet, a­mi­nőket jónak lát.“ Az a fontos proclamatio, melyet a felkelés főnökei Cadixhoz 19 én intéztek, így hangzik : Spanyolok! Cadix városa, fegyverben az egész tartomán­­­nyal, a kikötőben levő tengerészettel és Carraca egész tengerész tartományával, ünnepélyesen ki­nyilvánítja, hogy a Madridban székelő kormány­nak az engedelmességet megtagadja.Biztos lévén, hogy mindazon polgárok hű tolmácsa,kik a mél­tóság minden érzetét nem vesztették el,el van ha­tározva le nem tenni a fegyveremig a nemzet vis­­­sza nem nyeri szuveranitását, nem nyilvánítja és végre nem hajtja akaratát. Lesz e oly spanyol, ki elég hideg hazája sze­rencsétlensége iránt, hogy megkérdezze e komoly esemény okát ? Ha sérelmeinket mélyen vizsgálnók, bajosabb lenne igazolni azt a nyugodtságot, a­mel­lyel azokat tű­rtük, a világ és történet előtt, mint azt a végelhatározásunkat, hogy azokért buszut állunk. Mindenik emlékezzék vissza és ti mind fegy­vert fogtok ragadni. Az alaptörvény lábbal van tiporva. A szava­zat megr­ontva fenyegetés és alárendelés által. A magánjog nem függ többé a közjogtól,hanem valamely hatalom önkényétől. A municipiumok feloszlatva. A közigazgatás és pénzügyek er­kölcstelenség és agioSageal tele. A köznevelés zsarolva. A sajtó néma, és az általános hallga­­gatás, melyet csak a gyakori értesítés a rög­tönzött vagyonról, az uj ügyekről, az uj királyi rendeletekről szakaszt meg, melyek fosztogatják a közkincstárt. Castillia czimei, melyet oly esz­telenül pazarolnak és a magas díj, a melyen azt megnyerték, a rendetlenség és vétek árulása; ilyen most Spanyolország. Spanyolok, k­i meri azt állítani: „Ennek mindig igy kell tartania.“ Nem, ez nem lesz igy, elég volt a botrány. E falak közzül, melyek mindig hívek voltak szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz, m­i­n­­den pártérdeket félre téve és csak a közjóra tekintve, mi titeket felhívunk, hogy csatlakozzatok azon dicsőséghez, hogy azt való­sítsuk. A mi hősi tengerészetünk, mely soha sem vett részt belegyenetlenségü­nkben, először kiáltván ki a riadót, világosan biz­onyítja,h­ogy itt nem egy párt panaszkodik, hanem hogy e kiáltás hazánk bensejéből szár­mazik. Azt akarjuk, hogy közös törvényesség, mind­nyájunk számára alkotva, tartson mindenkit tisz­teletben; mi azt akarjuk, hogy az, ki meg van bízva, hogy az alkotmányt tiszteletben tartsa és tartassa, ne legyen annak engesztelhetetlen ellene. Azt akarjuk, hogy az okokat, melyek a leg­felsőbb határozatokra befolynak, fennhangon mondhassuk el anyáink, nejeink és leányaink előtt; mi szabadság és becsületben akarunk élni. Azt akarjuk, hogy egy ideiglenes kormány tiszteletben tartsa az ország minden erejét, biz­tosítsa a rendet, és hogy az általános sza­vazás vesse meg politikai és társadalmi újra­­születésünk alapját. Mi, hogy rendü­letlen aka­ratunkat valósítsuk, számítunk minden szaba­delvű ember egyhangú és compact közreműkö­désére a veszély előtt, valamint a középosztályok támogatására is, melyek nem akarhatják, hogy izzadságuk gyümölcse ezentúl is gazdagítsa a börze embereit és a kegyenczeketj a rend barátjaira, ha azt az erkölcsiség és jogra akar­ják alapitni; a személyes szabadság bő barátai­ra, melyet mi a törvény oltalma alá helyezünk ; az oltár szolgáinak támogatására, kik mindenek előtt érdekelve vannak, hogy forrásában apad­jon ki a vétek és rész példa; az egész népre és egész Európa helyeslésére, mert lehetetlen,hogy a nemzetek tanácsában el legyen határozva, hogy Spanyolország megalázva éljen. Visszautasítjuk azon neveket, melyeket adnak már elleneink nekünk: lázadók azok,kik bármely helyzetben legyenek, minden törvényt megsér­tenek, és a haza hű szolgái azok, kik minden akadály daczára, visszaadják neki az elvesztett tiszteletet. Spanyolok, ragadjatok mind fegyvert! Ez az egyetlen mód megakadályozni a végromlást és ne felejtsétek el, hogy oly körülmények közt, midőn a népek magukat kormányozhatják, azok a tör­ténelembe kitörülhetetlen betűkkel írják be min­den ösztönüket és tulajdonságukat. Legyetek, mint mindig, bátrak és nemesek. Ellenségeink egyetlen reménye az, hogy mi szélsőségekre vetemedünk. Csalódtassuk tehát őket az első perczben, megmutatván magunk vi­­selete által, hogy mi a szabadságra mindig mél­tók leszünk, a melytől oly méltatlanul fosztottak meg minket. Ragadjatok fegyvert, nem a mindig gyászos gyűlölet befolyása alatt és nem a mindig tehetet­len haraggal, hanem inkább az igazság ünne­pélyes biztonságával, mely kardjára támasz­kodik. Éljen Spanyolország! Cadix szeptember 19. 1868. Aláírva: De la Forre herczeg, Juan Prim, Domingo Dulce, Francisco Serrano Bedoya, Ramon Novillos, Rafael Primo Rivera, Antonio Caballero de Rodas Juan Tópete. Mint táviratunk a reggeli lapban jelenti, No­­valiches marquis­t megverték, még pedig erősen, és Madridban a for­adalmi junta megalakult és ki is vonta a Bourbon család trónvesztését. A sevillai junta pedig a következő fontos ha­tározatokat hozta: Sevilla tartományi forradalmi juntája. Spanyolok! A sevillai forradalmi junta kötelességei else­­­­jét mulasztaná el, ha nem kezdené azon, hogy e tartomány lakóihoz és a nemzethez nem fordul­na, megismertetvén azokkal azon elveket, me­lyeket fentart és véd, mint e szerencsétlen or­szág újra születésének alapját, a melynek lelke­­sedettségét oly sok század zsarnoksága nem hüthette, ki, és melynek férfias erejét oly sok évi megaláztatás sem gyengíthette meg. den I. Az általános és szabad szavazat, mint min­hatalom törvényessége alapjának szen­­tesité­s, és mint olyannak, mely a nemzet aka­ratának egyedüli és hű kifejezése. II. A sajtó teljes szabadsága, minden cautio, felelős kiadó nélkül és csakis azon büntetések­hez alkalmazkodva, melyeket a Codex a rágal­mazás és gyanúsításra szab. III. Minden más szabadságnak gyakorlati és közvetlen szentesítése, mint a tanítási, vallási, dohány és iparszabadság stb. a vámtörvények okos és szabadelvű reformja, addig mig az or­szág állása megengedi, hogy a kereskedelmi szabadság teljesen felállittassék. IV. A halálbüntetés és a jövedelmi büntetési rendszer eltörlése. V. Hatályosan biztosított személyes bizton­ság, valamint a lakás és levelezés absolut sér­tetlensége. IV. Azon korcs alkotmány eltörlése , mely minket kormányoz, valamint azon organicus törvényeké is, melyek abból erednek és azok helyébe ideiglenes visszaállítása az 1856-iki Cortez határozatainak, eltörölvén az állammal-

Next