A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)
1868-11-02 / 252. szám
elárusítója, egy szóval mindene, ő bocsátotta e kis helyiséget a egylet rendelkezése alá, egyúttal a raktárnak is, míg neje és leánya az elárusítók. Van az egyletnek 85 tagja, leginkább szegény munkások és évenként 10,000 ft forgalmat csinál. Van 2000 ft tiszta alaptőkéje, és 1500 ft benhagyott tagsági osztalék dij, mely utóbbi összeget kivehetik az illetők. Elbeszélte házigazdám azon okokat, melyek miatt Augsburgban, egy ily gyári városban hol oly sok munkás van, nem jutott több tag 80 nál az ő egyletjére. Ennek oka, mint mondá az, hogy az emberek türelmetlenek, hogy ha ma 1 forintot befizetnek, már holnap 5 forint osztalékot akarnának kivenni. — No ez máshol is megtörténik. Elmondott egyébiránt egy esetet, mely egy szegény munkással történt, ki az egylet tagja volt. Az illető rendesen az egyletnél vásárlott már egy évig, midőn meghívást kap egy würtembergi gyárba, és majdnem azon állapotba jutott volna, hogy ez állomást tüstént be nem töltheti, mivel mint egyik napról a másikra élő munkásnak az útra pénzelnem volt De miután a fogyasztási egylet rendes vevője volt, a maga tudtán kívül 43 frtot gazdálkodott már össze és ez összeg kifizettetvén neki, azonnal elhagyhatta családjával együtt Augsburgot és elfoglalhatta kedvező állomását. Van még Augsburgban egy másik, nemrégiben alakult fogyasztási egylet is, gyári munkásokból, de ezeknek saját áru helyisége nincs, hanem kereskedőkkel kötött szerződések következtében a „Marken Systemt“ követik, mi abból áll, hogy az egyleti tagok az egyleti pénztárnoktól beváltanak egy-egy pénzzel egy értékű pléh jegyet, amellyel a szerződésileg kötelezett kereskedőknél vásárolnak; ez eljárásnál előnyük csak anyiban van, hogy az év végén a kereskedők a kikötött százalékos engedményt kifizetik, s az az egyleti tagok közt szétosztatik. Az ily eljárás alig lehet jótékony a szegény munkásra nézve, mivel úgy az áruk minőségére, mint a mértékre nézve nincs ellenőrség, tehát csupán a kereskedők becsületeségétől függ, hogy a munkás hamisítatlan , és jó mértékű árut kapjon. Mint ez egylet elnöke mondá ■, ezt ők belátják, és erős elhatározásuk, amint csak lehet, saját áruhelyiséget nyitni, de hogy ez ügyben tehessenek valamit, kénytelenek voltak e módhoz folyamodni, mely nekik nem került semmi költségbe, és talán mégis hozott valamit a konyhára. Igaz lehet, de nem elégséges. (Folytatjuk.) Liptay Pál: A jogászok gyászünnepélye alkalmával nev.én Forinyák Géza sirja fölött köv. beszédet tartotta Hegedűs Sándor jogász . Eljöttünk a sirhoz, mely egy reményteljes ifjút fed s vele együtt sok meg nem valósult vágyat, reményt, törekvést. Egy ifjú és talán egy nemzet vágyait. Nincs ifjú, kinek ne lennének szép, nagy vágyai, s kivált ha társadalmi állás és tehetség is táplálja azokat, mint Forinyák Gézában. A vágyak magas röptűekké válnak, — s annál gyászosabb a vég, annál meglepőbb, leverőbb a jelenség, ha azokat ifjú szárnyalásukban a halál metszi el. De födi e sir talán egy nemzet vágyait is, mert az elnyomás alatt a vágy nagyobb, szebb, önzéstelenebb, és az elkeseredettség azon pillanatában, melynek Forinyák lett áldozatja, talán a legmagasabban szárnyal. A vágy mellett e sírba van eltemetve sok remény is, azon remények, melyeket egy lelkes, fiatal élethez kötött a haza, szülő és barát; oly remények melyeket egy lelkes fiatal maga alkot magának; és vajjon nem egy nemzet reményei közül is sok ? hisz az elnyomás amaz idejében reményeink már nagyok voltak s a mily nagy az elnyomás, oly nagy volt a remény is a függetlenséghez, szabadsághoz. És végre fede sir sok törekvést, oly törekvéseket, melyeket az ábrándos ifjú eleinte lepke alakban üz, de melyek később egy nagy czéllá tömörülnek össze, melyekért feláldozza minden tehetségét, minden reményét, minden boldogságát . És födi esir egy nemzet akkori törekvéseit is, mert a zsarnok kormány ama gyűlöletének, a rendszer teljes megutálásának amaz idejében a nemzetnek, habár elfojtott titkos, de mégis erős átalános törekvései más irányúak, más czélúak voltak, mint a mostaniak és a nemzet politikai gondolkozása más utat követett, mint most. Sajátságos az élet és a történet. Ha nincs Virginia, talán Róma nem lesz szabaddá, ha nincsenek az ellenálló püspökök . Anglia most talán zsarnokság alatt nyög, ha nincs Bastille, talán nem lesz Francziaország a szabadság hősévé, ha nincsenek a bostoni matrózok,talán Amerika most is gyarmat,ha nincs egy kevéssé gyűlölt Bourbon a többi által száműzve, talán Spanyolország most nem ura önmagának. Nekünk is van Forinyák Gézánk. Az ő halálának nem voltak oly rögtön és oly kielégítő következései, mint amaz eseteknek ; de mindegy , a kezdet meg volt, a haza él, s mi hű társai annak és hű fiai ennek, dacoljunk a múlandóság e helyén a szabadság akadályaival és kiáltsuk elhunyt barátunk sírján : Éljen a haza! Voronieczky sírja fölött Fridrich József jogász tartott beszédet, melyből ezeket közöljük: A velünk együtt sokat szenvedett lengyel nemzet dicsőültjei között a hála és kegyelet legmelegebb érzetével kell visszagondolnunk a hősre, kinek tetemeit e sirhalom födi.Woronieczky herczeg az elsők közt volt,ki saját költségén mintegy 400 főnyi lengyel vadászzászlóaljat toborozva, felajánlotta szolgálatát szent ügyünk védelmére. Együtt küzdött velünk, együtt vérzett el kisded, de a hősi bátorságban óriási csapata legjobbjainkkal. Őt azonban megkímélte a csaták öldöklő angyala, s nem engedte, hogy fegyverrel kezében tegyen hitvallást nemzetünk szent ügye mellett ; megkímélte őt, hogy a dicső harczi halál helyett, melyet a nemzet koszorús költője Petőfi oly szépen megénekelt szégyenletes halállal: bitófán ontsa ki az ifjú életet. Szégyenletes halállal ? Oh nem ! fényes trónná emelte a bitófát annyi nemes lélek, mely rajta vértanúi halált szenvedett, Woronieczky herczeg Szegeden fogatott el, azon perezben, midőn épen menekülni akart, hogy az életet, mely már nem volt övé, ezernyi sebből vérző hazánk számára megmentse. Bírái felszólíták őt,kérjen kegyelmet, ő azonban nemes büszkeséggel utasítá vissza ez ajánlatot. „Nem fogadok el kegyelmet; — úgymond — attól, ki holnap elfeledkezik mai ígéretéről.“ S a lelkes ifjú, kit az ég minden testi és lelki áldásaival oly bőven elhalmozott, a hölgyek kegyencze, katonái bálványa élte tavaszában, alig huszonhat éves korában inkább a bitófát választá, mintsem kegyelmet fogadjon el elleneitől. Húsz év merült azóta alá a semmiségbe, s Woroniecky emléke. — sajnos — vajmi kevesek előtt élt még. De e keveseknél örök az. Él Woronieczky emléke, s élni fog örökké az ifjúság lelkében. Hisz ifjú volt ő is, fényes jövővel maga előtt, s mindenét, életét, vagyonát hozta nemzetünkért áldozatul. Legyen e perez — ifjú hős — tanunk, hogy újra élsz sziveinkben. — Nyugodjanak békével poraid, sz ifjúság őrködni fog emléked felett, s lelkesülni dicső példádon. Hamar Leo villanyos vasúti dörzsfékezőjével múlt csütörtökön tartatott meg a második kormánybizottsági kisérlet a magyar északi pályán. Ez alkalommal a tökéletesített találmány mutattatott be a bizottságnak. A közlekedési minisztériumot Langer osztálytanácsos képviselte, a vasúti felügyelőség részéről jelen voltak Ambrozovits Béla főfelügyelő, Weiss és Fakh felügyelők, Marzsó és Horch biztosok. A vasúti igazgatóság részéről jelen volt Stampf igazgató, Győry főmérnök, Csermák közlekedési főnök és Forcher gépgyár vezető,az egyetemet végre Petzwal Ottó tanár képviselte. A kísérletek ismét a kőbányai lejtőn történtek, oly módon, hogy a villanyos fékerő egyenlő körülmények közt hasonlittatott össze a mostani bremzelőkkel. Az eredmény igen kedvező volt Hamar találmányára, mert míg a kézi bremzelő egy esetben 108 ölnyi térségen állította meg a tíz kocsiból álló vonatot, a Hamar-féle bremzelö segélyével az már 75 ölte megállóit; a kézi csavarbremzelő használatánál be kell még tudni azon időveszteséget, mely a bremzelési jel perczétől a tényleges bremzelésig mutatkozik. Ennek beszámításával Hamar bremzeléje mindig félannyi térségen képes a vonatokat megállítani, mint a kézicsavar fékkel eszközölhető. A bizottság többszörös kísérlet után, melyek mind a találmány előnyeit bizonyíták, azon kedvező véleményt nyilvánítá, hogy különösen személyvonatoknál a Hamarféle villanyos dörzsfék gyors és biztos működése által a közlekedés biztonsága emeltetni fog. A küldöttség ezenfelül igen tetszőleg nyilatkozott a dörzsfékkel összeköttetésben levő villanyos jelző (Signal) készülék felett, melynek segélyével a vonatvezető a villanyhuzal rendben létéről minden pillanatban meggyőződhetik, másrészt pedig a conduktorok a vonat bármelyik kocsijáról jelt adhatnak a mozdonyvezetőnek, miáltal lehetségessé van téve, hogy a vonalon magántámadó valamely baj esetén a mozdonyvezető rögtön értesíttetik, s ekkop a vonatnak megállítása rögtön eszközöltetik. A kiküldött bizottság, mint halljuk, már most jelentést teend a közlekedési minisztériumnak, amely e fontos gyakorlati találmány felett továbbra intézkedni hivatva van. — Egy jelen volt. Izsák 1868. oct. 28. Ha álmában látna az ember ilyen véres jelenetet, olyan jól esnék felébredni, most pedig valóság lévén e jelenet, — jó volna elaludni, jó volna nem látni, nem hallani, és nem érezni. Városunktól 1 */* óra távolságnyira eső Agasegyháza és Kerekegyháza közt menő uton a Kecskemétre menő izsáki pénzes szekérpostát megtámadták. A bevégzett véres catastrófa után Safári J. ur jévén Kecskemétről, mondá, hogy 3 hulla s egy megégett kocsi van az utón ; katonát is említvén senki nem kétkedett, hogy az nem posta. Azonnal kiment a városi hatóság, s a 3. szerencsétlent behozták a városházához. Az első hulla katonáé; jobb oldalán az alsó borda alatt van meglőve; a 2-dik hulla a posta kocsisé, ez, mint eddig ki lehetett venni, nem kapott lövést, hanem a feje van összeverve; a kettő fiatal; a 3-dik hulla egészen össze van égetve, különösen az arca megégetése mesterkéltnek látszik, mely is azt gyanitatja többekkel, hogy ez rablók közül való lehetett, s a katona lőhette le, mielőtt őt lelőtték, s hogy meg ne ismerje széki, a kocsira feltették, s maguk a rablók égették volna meg. Egy tárcza darab volt nála, s ebben 3 vagy 4 félig égett hatos — ezen kis iatkával: „Én Szuhaji Péter a béremet kikaptam.“ A csizmája igen szuptilis magyar csizma; némelyek meg úgy vélekednek, hogy valami oly vándor legény lehetett, ki elfáradván, a kocsira felkérezett. Különben majd a bonczolás, és többféle után nyomozás ad erről felvilágosítást. Csernyus György biztos ur ép városunkban volt ez alkalommal, de midőn az eset felöl értésie tett: azonnal elment Tassra ; annyit megtett, hogy egyetlen egy hadnagyot kiküldött nyomozni ; elmente után sokan nehezteltek, s L. kecskeméti biztos urnak, midőn hozzánk érkezett, elmondák Csernus úr intézkedéseit. Átalában úgy van meggyőződve az egész város, hogy jobb lett volna minden hadnagyot nem Tass felé, hanem a vérengző vadak nyomozására indulni. Nem az első e helyen már a rablás; most 4 éve is életbe került, s tán 4000 ftba, most is 3 élet 8 2842 ft 51 kr lett az áldozat; régóta könyörög már az izsáki postahivatal ez útnak nappalra változtatásáért, s ez tőle mind idáig megtagadtatott; ha még idáig nem , hát most már (3 dik rablás 100 év alatt.) csak meggyőződhetik az illető felsőbbség, hogy e kis magyar Szahara egyszersmind Sodomája honunknak; 4—6 mértföldre madár röppenésnél, s az avar kóróknak zizzenésén kívül az ember egyebet nem hall; s ha mégis lassan vontatva haladunk e homok tengeren s meg-meglátunk holmi pislogó tanyai mécset , imádkozzunk körűlé, mint oltár körül és meg vagyunk győződve, hogy érdemes volt ott imádkozni, mert az ördögök oltárának mécse volt az. Ez a személy és vagyonbiztosság nálunk; mégis föl mernénk fogadni, hogy ha e tárgyban a jelentés bemegy a megyére, nem fog a mi vidékünk secundát kapni; pedig hát Törkő Lajost, Babáknak sógorát — a vidék retteget betyárját is csak 8 napja,hogy határunkban fogták el, s e mellett egy szegény embert saját házánál fej•