A Hon, 1868. december (6. évfolyam, 277-299. szám)
1868-12-01 / 277. szám
— (A bécsi egyet. magy. clabb) 1868. dec. 5-én esti 7% órakor tartja első alakulási ünnepélyét.Lerchenfelderstrasse a grüne Thorn helyiségében,melyre minden távollevő tagtársaink barátilag meghivatnak. Bécs, november 28-án 1868. Stauber Béla e. i. elnök Freisinger Lajos e. i. jegyző. — (A m. k. t. e. jogh. segélyző egylet) bizottmánya f. hó 26-án tartott e. i. II. rendes segélyző gyűlésében 260 ft készpénz és 15 havi ebédjeggyel összesen 57 joghallgatót segélyzett akként, hogy 2 joghallgató nyert 4—4 13 5—5, 24 6—6, 1—7, 2 8—8 ftnyi segély, b 15 egyegy havi ebédjegyet. — A segélyegylet egyik főczélja, a szegényebb sorsú joghallgatók részére conditiók szerzése lévén, szabad legyen ezúttal újból felkérnem mindazont. urakat, kiknek nevelők, tanítók, vagy irodasegédekre van szükségök, hogy ebbeli megbízásaikkal hozzám fordulni szíveskedjenek, ki is a legnagyobb készséggel igyekezendem óhajaiknak eleget tenni. Kelt Pesten 1868. nov. 30. Várady Béla e. i. titkár. — (A n.-kőr ősi) h. h. lyceum bölcsészeti osztályainak növendékei, az önk. hivatalnokait megválaszták köv. renddel. Elnök Losonczy László tanár, alelnök Silling Kálmán, titkár Halász János főjegyző Biczó Pál, másodéves bölcsészet hallgatók. A budapesti munkásegylet alapító tagjai vasárnap f. hó 29-én megtartották a lapokban előre hirdetett értekezletet, melyben a munkáskérdés könnyebb megoldhatja és a munkásegyletek szervezése, és rendezésére Rohonyi Géza egy életre való inditványnyal lépett föl. Nézete szerint legjobb eszköz lenne a föllebb említett egylet fölvirágoztatását illetőleg odahatni, hogy a munkás mielőbb birtokába juthasson azon eszközöknek, melyek által szellemi kiképzését stb. legsikeresebben elérheti. — „Ha a tudósnak meg van akadémiája, a művésznek csarnoka, a kereskedőnek tőzsdéje, a földmivelőnek köztelekje, miért kellene egyedül a munkásnak hajléktalannak lennie ? Egy oly munkás háznak felállitatását ajánlja tehát, mely nemcsak külsőleg hasson, hanem melyhez állandó ipartársat tartatnék főn, hol továbbá a szükséges tantárgyak előadatására iskolák alapittassanak s egy nagyobbszerü terem állana rendelkezésére az egylet által rendezendő munkás gyűlésekre, országos munkás összejövetelekre stb. Egyhangúlag elfogadtatván, az indítvány, Rohonyi Géza , Steinacker Ödön , Kiss Kálmán és Miklósovits József urakból álló szűkebb körű bizottmány választatott meg, a szükséges előmunkálatok kidolgozására, nevezetesen memorandumok elkészítésére, melyekben a közgazdászati minisztérium, az országos iparegyesület és az ország összes iparostestületei fel lennének szólítandók az eszme támogatására. Hogy ezen indítvány mennyire karoltatott fel lelkesedéssel, erről a legszebben tanúskodik Kiss Kálmán, s Komorner Soma urak nagylelkű ajánlata, kik közül az első azonnal 500 ftot, második pedig 100 ftot ajánlott a fenemlitett czélra. Külföld. Dunai fejedelemségek. Táviratilag közöltük már, hogy Ghika a lelépett Bratiano helyén már ministeriumot is alkotott. Most a helyzet illustratiojához közlünk egyes híreket. A hadügyminister rendeletében az „Osten“ szerint a katonaiskola növendékeinek meghagyatik, hogy kivált Galiczia és Észak-Magyarországot tanulmányozzák hadtani szempontból. Az osztrák hadügyminister egy főtisztet küldött volt ki, a romániai körülmények tanulmányozására, — az Isten szerint — ki az országot álruhában át meg átutazta és vissza érkezett. Jelentésében jelzi a nagy erőfeszítést, mit Románia tett, de egyszersmind megjegyzi, hogy ezek túl voltak becsülve, — de két dolog feltűnt: az egyik, hogy a kormány behozta minden községbe a vasárnapi czéllövést és másik, hogy hadi utakat készitnek, különösen figyelmeztet arra, mely az Erdély és Bukovina közti szegletét Moldvának futja át. A „Perseveranza“ a magyar posta díj alól kivonatott s ezt akarják tenni a a „Romannal“lal is. Görögország. Az ideiglenes krétai kormány tiltakozása így hangzik : „Mi a kandioták képviselői, főnökei és vezérei, tudomást vettünk egy a portánál levő külföldi követekhez nyújtott petitioról, melyet nehány renegát készített és mely ellen határozottan tiltakozunk, mert az semmikép se fejezi ki vágyainkat és óhajainkat. Mi ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk, hogy a candioták, lelkesülve azon eszméért, melynek valósításáért oly sok vagyont és vért áldoztunk, hogy minden bárminemű kormányt a sultantól visszautasítunk és csak a szabad Görögországgal való egyesülésünkben van czélunk. Kelt Malvessiaban 1868. November 2. következnek az aláírások. A felkelés ereje láthatólag növekedik. Ugyan Mehemed Ali a sphakiotai hegyek közzé szorította őket, de ott szaporodnak.A görög kormánylap kijelenti, hogy a cretai felkelőket hazatérésre felszólító felhívás tanúsított volt. A szerb hivatalos „Vidovdan“ pedig a görög consul hitelesítése alkalmával megjegyzi, hogy Görögország és Szerbia érdekei egyek lévén, az egyetértésre mindkettő nagy súlyt fektet, Stanley beszédére pedig megjegyzi, hogy a függetlenség és nem monarchiára való törekvés tartja izgatottságban keletet és a török kormány rész kormánya elnyomása és hiányos igazságszolgáltatása. E néhány oda vetett vonásból is sok conbinatiot lehet csinálni. Spanyolország.Az „Imperial“ kormánypárti lap egy „Spanyolorszország“ becsülete czimű czikket ad, melyben emlékezetbe hozza,hogy mikor Izabella ötszáz millió kölcsönt kért, a tőkepénzesek siettek aláírni és a mostaniaknak ezt veti szemökre : Ha a ti hazafiságtok őszinte, siessetek megmenteni a forradalmat, mely a békét és a szabadságban a rendet képviseli. Ha önzéstek fenekén gyűlölitek a forradalmat, mondjátok meg őszintén azért, hogy az ország tudja és ne várjon semmit tőletek. De tudjátok meg, ha a forradalom bukik, ha a haza bukottnak nyilvánítja magát és azután jó a kétségbeesés, mely anarchiát szül, annak senki se lesz oka, annak következményeit csak ti fogjátok hordani, de anélkül, hogy az az elégtételetek lenne, hogy tiltakozhatnátok, mert kezeitekben volt az eszköz a catastropha kikerülsére. Jaj nektek, ha e végzetes nap elérkezik.Ennek oka,hogy valami 200 millióra lenne szükség még eddigelé csak egy hatoda van aláírva. A portugál és spanyol kormány alkudoznak az utasok, portéka és élelmi szállítás könnyítése iránt. Ez iránt három szerződés van. Az egyik szerint a portéka-szállítás jegyzett vagyonokban a franczia határról szállíttatnék Portugálba. A másik szerződés egy vámdelegatio felállításáról szól oly formán, hogy egy spanyol delgatio lenne Lissabonban,egy portugál Madridban az utasok pakkjának megvizsgálására, hogy ez által az Elvas és Bajadz zban fennálló vámformalitások kikerülhessenek. Egy harmadik szerződésben Spanyolország a fris tengeri halaknak szabad bevitelt engedne. Barcelonában 22-én volt meg a két párt manifestatiója. Míg a palotatéren a 3 párt egyesülését és monarchiát kértek, a Catalonia téren a munkások, tanulók és a falusi lakosság küldöttjei a demokratákkal egyesülve a köztársaságot éltették, és a monarchisták által elfoglalt térre mentek. Összeütközéstől lehete félni, de nem történt, semmi, mindkét párt békésen oszlott el. A madridi republicanus comité a következő táviratot kapta Saragossából : „Több , mint 200 ezer ember a szabad ég alatt egybegyülve kikiálta a köztársaságot, mint amely a legjobb kormányforma.“ A gyűlés elnöke : Juan Pabla Soler. Titkár : Calisto Armio. Sevillában is 22-kén nagy republicanus tüntetés volt, az utczákon vonultak keresztül. Caceresben egy republicanus comité alakult. Manifestumában a respublicát nyilvánítja a democrat eszméknek megfelelő kormányformának. De kijelenti, hogy ezért nem akar meghasonlást támasztani a democraták közt. Csak küzdeni fog a republikánus eszmék győzelméért. A közös hadügyminisztérium előterjesztése az eddigi kezelési eredmények felett, melyek a szárazföldi hadsereg 1868-ik évi rendes költségvetésével elérettek. A hadügyminisztérium a hadsereg rendes szükségletére az 1868. közigazgatási évre 72,500000 ftnyi államjavadalmazást igényelt. A költségvetés előtárgyalásánál, melyben a közös minisztériumon kívül még a két felelős országos minisztérium is, törvényes befolyásának érvényesíthetése miatt részt vett, 3,207000 ftnyi átalány levonás határoztatott, miután a két állam kedvezőtlen pénzügyi állapota erre kényszerített, és egyúttal oly megtakarításokra melyek még a védrendrendszer életbeléptetése, előtt az átmeneti időszakban eszközölhetők valának, biztos reményünk volt. Ennek következtében az 1868. január 20-án átnyújtott közös költségvetés előterjesztésében a szárazföldi hadsereg részére az 1868. évre 69.290.000 ftnyi államjavadalmazás kéretett. A lehetőség, a szükségletet ezen összeggel fedezni, azon feltevéshez volt kötve, hogy az eledel és a termesztményekre vonatkozó egységárak, melyek a szükségleti tételek alapjául vétettek, a tettleges beszerzéseknél növekedést nem szenvednek. Ezen egységárak tiz évi átlag alapján, a három legdrágább év kihagyásával s egy bizonyos százalékos levonással számítottak ki. Az árak egybeállítása 1967. július havában történt, a legjelentékenyebb élelmezési czikkek ára apadni fog. Időközben azonban részint rész termés Nyugat-Európában, részint pedig roppant kiterjedést nyert gabnakivitelünk épen ellenkezőt, t. i. egészen szabálytalan áremelkedést okozott, úgy, hogy az előrányzott tételek összehasonlításánál már ez év január havában a tettleges szükségletnél körülbelül 4.700,000 fttal való felemelése elkerülhetlennek mutatkozott. Az idecsatolt egybehasonlító tabellás kimutatás részletesen mutatja azon nagyjelentőségű különbséget, mely a legfontosabb eledelbeli és termesztményi czikkekre nézve az 1868-diki költségvetésbe fölvett s a tettleges beszerzési árak között létezik. Így állt a dolog, a midőn az alulirt hadügyminiszter majdnem egy időben a magas delegatiók összejöttével a hadügy vezetését átvette. Akkoriban ő már az összes kormány által tárgyalt és a magas delegativ iknak átnyújtandó költségvetést készen találta, mely tehát befolyása nélkül készült és melyet ö leglényegesebb alkatrészére, t. i. a természetbeni élelmezés kiszámítására nézve — szemben a tettleges árviszonyokkal — megfelelőnek nem tarthatott. Az alulirt hadügyminiszter az 1868-ik évre való hadügyi költségvetés tárgyalásakor kiemeli, hogy az engedélyezett államjavadalmazással alig leend képes a szükségletet fedezni és e tekintetben felelőséget nem vállalhat. Ugyanis a hadügyi albizottság 1. évi február 21-én tartott Xl-ik ülés jegyzőkönyvében a következő található : „Szavazás által megállapittatott, hogy a titkos kiadásokra szánt 20000 ftnak, a katonai ménesekre, gazdaságokra s csődörraktárakra praeliminált összegnek kiválasztása, továbbá azon 3,207000 ftnak törlesztése mellett, melyet már maga a közös minisztérium is törölhetőnek elismert, megaláltatnak az egyes tételek alatt foglalt summák azon világos megjegyzéssel, hogy a virement átalában megengedtetik, hogy igy az egyik, vagy másik pont alatt beállt, vagy beállható hiány fedezhető legyen az egyedünnen meggazdálkodások által.“ „Hadügyér úr erre kijelenté, hogy az élelmi árak emelkedésének kijelölt módon felegyenlíthetéséért felelőséget nem vállalhat.“ Ugyanazon alkalommal a hadügyminiszter az éjszak-német szövetség hadseregének költségvetésére utalt, mely megengedi, hogy az esetben, ha a beszerzési árak magasbra emelkednek, mint előirányoztatott, az itt származott nagyobb szükséglet fedezésére póthitel kérethessék. Felemlíté továbbá, miszerint mit sem fog mulasztani, minden irányban megtakarításokat és leszállításokat eszközölni; azonban ezen megtakarítások mellett is bekövetkezhetik azon eset, hogy az előirányzatban lévő árak elégtelensége, fedezetea szükségletet eredményezene. A birodalmi tanács bizottságának 1868-ik évi február 29-én tartott VH-ik ülésében hasonló nyilatkozatot tett az alóíírt hadügyér. A magas delegátiók azon véleményhez ragaszkodtak, miszerint azon különbség, mely a térin ssztményekre előirányzott egységárak és a töleges beszerzési költségek között fölmerül, a költségvetés egyes tételeire nézve engedélyezett