A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-15 / 211. szám

gyógyigényeknek és a humanitási czéloknak megfelelnek. Aztán dr. Giacich németül értekezett a kőmű­­tétekről. Dr. Arányi, dr. Vaskovics Jenő koritniczai fördő­orvos értekezésének tartalmát német nyel­ven. Aztán­­ különösen érdekes bonczolásának eredményéről értekezett, azokat ábrákkal illus­­trálva. Dr. Hamary Dániel egy gutaütési, majd nyavalyatörési,harmadnapos vészes váltóláz eset­ről értekezett. — Ily esetet dr. Otrobán Nándor is fölemliti. — Érdekes vita keletkezett in­nen az apoplexia és a váltóláz fölött. Dr. Poor­a . ... értekezett. Dr. Oláh Gyula előadást tartott eddigi myco­logiai tanulmányáról. Dr. Török József művét a „császármetszésről“ dr. Poor olvasta föl. Aztán dr. Poor az izzag (ekrem) fogalmáról értekezett. Elnök kéri a tagokat a jegyzőkönyv hitelesí­tése végett holnap reggel 8 órakor megjelenni, s aztán előadást tart, egy görvélyes láb után visz­­szamaradt hegyes szögletű térdzsugor esetről. Az értekezések az évkönyvbe fölvétetni határoz­tatók. Az ásvány-, föl­d-­é­s vegytani szakosztály szept. 10-én tartott ülésén elnök Houchard az ülést megnyitván, legelsőben is a múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván, hi­telesíttetik. Ezután Mosel Antal sóügyi előadó a marosujvári só­­tömzsről értekezik, a marosujvári sóbányákat ábrázoló képeket mutatva be. Pulszky Károly olasz nyelven olvasta „az ember a kőkorszakban Európában.“ Bernát József vázolja azon tetemes földszaka­dásokat, melyek a múlt évben a Balaton éjsza­­ki partján képződtek. Továbbá a természetvizs­gálók alapszabályainak megváltoztatására 3 pontból álló javaslatot ad be, hogy azon esetben, ha az pártolásban részesülne, a zárülés elé ter­jesztessék. A szűkülés magáévá teszi. Houchard József az elnöki széket átadja Mo­ses Antalnak, értekezendő a magyarországi só­­ügyekről nemzetgazdászati és pénzügyi tekin­tetből. Ismét Houchard elnöklete alatt tart elő­adást : Dr. Kremmer József „a Tiszavidéket alkotó hegycsoportozatnak földtani szerkezetéről, főkép kiemelvén az ott előforduló Serpentin kőzetet és az abban található branzitot, ebből szép pél­dányt mutat be. A fölolvasott értekezések az évkönyvbe fölvé­tetni határoztatóak. Ezután a jegyzőkönyv — hitelesíttetvén, az ülés működését befejezve — eloszlott. Eredeti külföldi levelezések: Turin, sept 11. (M) Míg a miniszter­tanács azon töri a fejét hogy megkisértse-e az uj választásokat ? az alatt a Corteleona-i választó kerület Billia ügyvé­det, egyikét azoknak, a­kik a Mazzini összees­küvés gyanúja miatt az aleszandriai várban fogva tartatnak, nagy szótöbbséggel választá meg követül. A kormáynak sehogy sem igazolt szigorkodásaira lehet-e ennél nyíltabb válasz ? Nem hisszük azonban,hogy a b­erke használjon, ha az egész nemzet szava a közvélemény nem bír hatással,hogy fogná számba vehetni egy kor­mány egy választó­kerület nyilatkozatát ? Az ellenzék az új követ szabadon bocsátását köve­teli s mint mondják,az szőnyegre is került a mi­niszter­tanácsban, a nélkül azonban, hogy ez ügyben határozat hozatott volna. Ki tudja, nem fog-e elnapoltatni a határozat mindaddig, míg a választás igazolva leend, mert mint az Opini­­one Nacionale­-ból értesülünk, a belügyér a Corteleoni tanácsot, mely választó­bizottmánnyá átalakult, feloszlatni szándékozik,s így ki tudja, hogy a legtörvényesbnek hitt választást az igaz­­ságügyér nem fogja-e törvénytelennek tartani, s az új követet a ház megnyitásáig börtönben hagyni ? A kormánylapok eleinte tagadták, hogy a ministérium meghasonlott, most ugyan elisme­rik, hogy létezett a miniszterek közt nézetkü­lönbség, de hogy általános, vagy bár részletes válságról szó sincs, s ne is legyen válság, míg a pénztár s a pénzügyek be nem rendeztettek, mindenesetre azután óhajtandó, hogy a válság ne legyen extra parlamentáris. Egy kir. rendelet módosítja a hitel, ipar­a a kereskedelmi társaságok feletti ellenőrködési rendszert. Jövő nov­ elsejétől fogva megszűnnek a kir. felügyelők, s a kereskedelmi kamra két tagjából s a tartományfőnökből álló bizottmány által leendnek helyettesítve; a társaságok nyil­vánosan fognak beszámolni, a hitelintézetek pe­dig havi kimutatások által fogják megismertetni helyzetöket a közönséggel. Nem ártott volna ugyan, ha a kormány sokkal előbb gondolkozott volna ezen olyannyira érdekes tárgyról, mennyi visszaélésnek elejét vehette volna , de jobb ké­sőn ,mint soha sem, mindenesetre Mordini úr a nemzet elismerésére számot tarthat.­­- A vakok intézetének bizottmánya ál­tal elkövetett botrány tárgyában a sérelmet szenvedett igazgatótól levelet vettünk, melyet egész készséggel közlünk, mert, bár hallomás után irt czikkünk egy két részletét helyreiga­zítja is, egészben véve megerősíti a bizottmány­nak általunk megrótt tettét, és teljesen igazolja azon mély indignatiót,melynek kifejezést adtunk. Mi teljes joggal fejezhettük ki rászólásunkat, mert évek hosszú során át figyelemmel kísértük a vakok intézetét, mint a humanitásnak emelt egyik kiváló intézetet, és ez idő alatt nem tud­tuk a bizottmánynak egy oly tettét sem felje­gyezni, mely az intézetnek akár anyagilag akár szellemileg hasznára lett volna. Ellenben birunk az adatok egész halmazával, melyek ha nem is részakaratot, de hanyagságot és tudatlanságot bizonyitnak. Ezen adatokat mi, ha az ügy nem intéztetnék úgy el, mint azt ez országos érdekű intézet­­java megkívánja, nem fogunk tartóz­kodni közölni, hogy a közönség ítélje meg ma­radhat-e csak egy perezre is ily kezekben a va­kok ügye! Az érdemes igazgató urat pedig felkérjük, hogy erélyes fellépésében ne tántoríttassa el magát, kövesse a megkezdett ösvényt továbbra is, melyen már eddig is jó nevet szerzett magá­nak, és melyet járva az intézetet a mostoha ke­zek nyomása alatt is oly fokra emelte, melyért a szerencsétlen vakok háláját, és ez nagy jutalom, kiérdemelte. Egyszersmind kérjük, hogy az ügy állását és menetét időközönként, ha egyébként nem jönne tudomásunkra, velünk közölni szí­veskedjék. A vett levél így szól: A „Hon“ esti kiadásának f. é. szept. 13-diki 209-ik számában engem legközelebb érdeklő közlemény jelent meg. Épen nem kívánatos, hogy a lapok ezen felmerült ügyben téves közle­ményekkel lépjenek a nagy­közönség elé. És miután az imént említett közlemény is nem ment egészen ilyenektől , kötelességemnek tartom, azokat helyreigazítani. Először is arról, hogy én Eötvös József bárót, a kultuszminiszter­­ nagyméltóságát, József fő­­herczeg ő fensége beleegyezéséről értesítettem volna, nem tudok semmit. Másodszor ő Nagyméltóságával bokros el­foglaltsága miatt nem beszélhetvén, nem is nyi­latkozhatott. Harmadszor az intézet rögtöni elhagyása sem egészen rögtöni, mert nagy kegyesen megenged­tetett még október 31 ig az intézetben marad­nom ; hivatalos működésemben azonban rögtön, azaz szept. 6-án függesztettem fel. Ami pedig magát a botrányt illeti, az nem a felfüggesztésben van, hanem azon körülmény­ben, hogy a kultuszminiszter­­ nagyméltósága létezőnek sem tekintetett, s jóváhagyása ki sem kéretett. Pedig tudniok kellene jól azon urak­nak, hogy a dicsőült nádor tudta és beleegyezé­se nélkül ők a tanári karból senkit sem fel nem függeszthettek, sem el nem bocsáthatták. Nádor nem létében ezen hatáskör senki más által jogo­san nem gyakorolható, mint a kultuszminiszter által. Ez az egyik. A második az, hogy a bizottmány tagjainak egy része, egy füst alatt feladó, vádló és bíró. A harmadik pedig az, hogy titkos kémrendszert tartanak fel az intézetben, s ilyen titkos kémek vádjára, elhatárzák elbocsáttatásomat, nem is szembesítvén, s meg sem nevezvén az illetőket előttem. Negyedszer az, és itt van a „lapis offensio­­nis“, hogy Strohmayer Ferencz s a bizottmány ballépéseit és hanyagságát, melyek iránt fen­­sőbb helyen bebizonyult panaszok merültek fel, magaméul vallani s bűnbakul egyáltalán senki­nek sem akartam szolgálni ; a kiadott jelszó ér­telmében tehát vagy nekem, vagy neki mennie kellett; de övék lévén a hatalom a vakok inté­zetében, már csak azért is nekem kell mennem, mert holló hollónak soha ki nem vájja a szemét. Bűnöm az, hogy az intézet országosításában csekély tehetségemhez képest fáradoztam, mert nem nézhettem, hogy legyen az ország szívében egy uralkodó ház­beli kitűnő nádor által alkotott humánus intézmény, mely drága pénzen a bi­zottmány szellemi és erkölcsi tehetetlensége miatt vakokat neveljen a temetőknek, koldusoknak és bordélyházaknak; fáradoztam, mert ismerem a buzgó nádor számtalanszor kifejezett szándékát és országositási törekvéseit 1827, 1829, 1840 és 1844 ből, kinek ez intézet szivéhez forrva volt; és végül fáradoztam, mert ismerem a korán el­hunyt István nádor Pozsonyból 1848. évi de­­czember 1-éről 1211. szám alatt kelt levelét, melyben a bizottmányt felhívja, hogy az in­tézet vagyoni állapotáról szóló teljes kimutatást terjeszsze az országgyűlés elé, mint ez már múlt országgyűléseken történt, hogy országos tárgyalás alá vétethessék. Ezeket jól tudván, nem tételezhető fel, hogy József főherczeg ő fensége ellenszenvével talál­kozzék az intézet országosítása. Az én bűnöm tehát az, hogy én kicsiny, ke­vés ember, oly hatalmas és nagy emberek pél­dája után indultam, midőn sokkal kényelmesebb lett volna Strohmayer Ferencz és a többiek után indulnom, egyszer másszor a sárba jutnom, de legalább megmarad állásom, s talán még ke­gyelmi morzsákra is számíthattam volna. Alulírott védelmét, mint felfolyamodást a törvényes fórumhoz, a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz adta be, azon kéréssel, hogy a pesti vakok intézeti bizottmány felfüggesztő és elmozdító végzése függesztessék föl, míg a vizsgálat a többi­­ vádpontra nézve megejtetik , mert őrültnek kellene lennem, vagy legalább is oly szűk látkörrel bírnom, mint a pesti vakok intézete bizottmánya, hogy maga­mat bűnösnek tekintsem azon törekvésemért, mely életem legnemesebb hivatását képezte. Királyi biztost nem kértem, mert az eljárás módját egészen a nagyméltóságu magy. kir. közoktatásügyi minisztérium bölcs belátására bíztam. Maradtam tisztelettel a tekintetes szerkesz­tőségnek. Pest, 1869. évi sept. 14-én. Dr. Mihályik Izidor. Vidék­ levezezés Mindszent, (Csongrádm.) szeptemberben (Országos vásárjog. Polgári kör Népnevelés. Községi is­ko­­la. Áldozatkészség.) Mindszent köz­ség négy országos vásárt kért a m. kir. földmű­velés- ipar és keresk. ministertől, fölajánlván vá­sári jövedelmét a népnevelés előmozdítására, kérelme t­ljesittetett, a négy országos vásár megadatott. Az első egész ünnepélyességgel ez év január 10-én a nép örömére meg is nyitta­tott. De ez által a m­inden jóra és szépre fogé­kony lakosság nem volt kielégítve, hiányzott neki a szellemi élvezet t. i. a közös társalgás általi miveltség terjesztése és az eszmecsere által ezek tisztázása, tömörülni kezdett és ezen tö­mörülés felállította a „Polgári kör“ czim alatti egyletet, mely ma már 110 tagot számlál, kik három évre kö­telezték magukat 5 esztr. ért. fo­rint tagsági díj lefizetésére. Az alapszabályok elkészíttetvén a belügymi­­nistériumhoz helybenhagyás végett felterjesz­tetvén megerősítve és helybenhagyva vissza is érkeztek. Tekintetes szerkesztő úr! az alakuló gyűlést csak látni kellett, hogy az ember szíve örömében repíssen ; a külömbféle rangú és ren­dű tagok egymás mellett foglaltak helyet és hallgatták figyelmesen egymást. Ilyen volt a polgári kör alakuló gyűlése, le­döntetett a válaszfal, mely a polgárokat egy­mástól elválasztotta, most közösen, egymást gyámolítva haladunk azon az ösvényen, mely az emberi czél elérésére vezet. A polgári kör a következő hírlapokat jártat­­ja : a Hont, és esti lapját együtt, a Pesti Naplót, az Ungarischer Lloydot, az Igazmondót, a Va­sárnapi és Politikai Újdonságot együtt, az Esti Lapot, a Szegedi Híradót, az Üstököst, a Bors­­szemjankót, a Magyarországot és a Nagyvilágot, a gazdasági lapokat. Összesen 11 -et. A polgári kör létrehozásában közreműködők s fáradhatlan buzgalommal előre törekvők kö­zött felemlítendők: Schmidt Ferdinánd úr a pol­gári kör elnöke, ki jó tanácsosa), útbaigazítás­sal, sőt mi több, anyagi áldozattal is hajlandó volt az egyletet segíteni, Wimmer Károly köz­birtokos úr, ki értelmesen fejté ki az egyesü­lésnek kiszámíthatlan hasznait, ha szükség kí­vánja, anyagi áldozatát sem vonja meg az egy­­lettől.Pölös Ferencz,Mihály Antal s többek mind köztiszeletben álló polgárok, kik minden nehéz­séget előre haladt koruk daczára minden kitel­hető módon iparkodtak eltávolítani. Julius elején Vidovich Antal központi szol­­gabiró a község házánál népgyülést tartott a békés és csongrád megyei tanfelügyelő úrnak a községhez intézett azon felhívása következtében, miszerint nyilatkozzék, hogy iskoláit felekezeti vagy községinek tekinti-e. A kérdés feltevése nagy vitatkozásra adott alkalmat, annyival is inkább, miután az egész község, mely körülbe­lül 9 ezer és néhány száz lelket számlál, egy pár száz zsidó lakoson kívül — kiknek iskolá­juk sincs — mind római katholikus; míg végre az lett a vita eredménye, hogy a jelen volt la­kosok felekezet nélkülinek nyilvánították : egy 23 tagból álló iskolai szék azonnal fel is állít­tatott. Később az iskolai szék saját kebeléből elnöknek Schmidt Ferdinánd uradalmi tiszttar­tó urat, alelnöknek Elekes Pál közbirtokost, jegyzőnek Hám János tanitót, iskolai gondnok­nak Wimmer Lajos kiképzett tanitót válasz­totta. Végül nem hagyhatom felemlités nélkül, mi­szerint augustus havában Vidovich Antal köz­ponti szolgabíró úr vezetése mellett tartott köz­ségi tanácskozásban azon örvendetes határo­zat kell,miszerint a lelkes tanács és lakosság részint befizetett részint befizetlen legelői adót, mely egyeseknek lett volna visszafizetendő, úgy a leengedett adót is hozzá­értve, mely 4304 ft 28 krt tesz, iskolai építkezése­k­­r­e egyhangúlag megszavazta, úgy azonban hogy az 1870, 71, és 1872 években rovassék le­tt község részéről,­ és adassék át az iskolai szék rendelkezésére. Én erre azt mondom, hiszem, hogy tettes szerkesztő úr is azt mondja: *) él­jen Mindszent községének tanácsa és közönsége. Hám János tanító. KÜLFÖLD. Napóleon császár szept. 10-diki párisi körútját a „Gaulois“ ekkép írja le : „D. u. fél háromkor indult ki a császár és császárné az udvari kiséret egy részével S.­Cloudból. A csá­szár és neje zárt kocsiban ültek, melynek nagy üvegtábláin át könnyen föl lehetett ismerni a beteget, kinek arczán a súlyos baj nyomai még meglátszanak. A második kocsiban volt a szol­gálattevő orvos, a kamarás és két udvari hölgy; a harmadik kocsiban Galand, a császári rendőr­főnök s Napóleon első ügynöke foglalt helyet. A császár a boulognei erdőn az elyséi mező­kön, place Concorde, rue Royale és a boulevar­­dokon keresztül hajtatott. Az új operatőrre érve a jockeyk a császár parancsára megállították a lovakat, a tulajtáros pedig a menetet jobbra fordítá, hogy a rue de la paix-n visszatérjenek S.-Cloudba. A „France“ átvevén e közleményt, hozzáteszi, hogy a császár sétakocsizása feletti megelégedését fejezte ki. Csak csodálkozását nyilvánította azon mozgások felett, melyeket az elmenőknél tapasz­talt. „Úgy látom, hogy nagy betegnek mondtak engem,“ mondá a császár, „hogy annyira cso­dálkoznak látásomon.“ A kölni lap levelezője a császár e kirándulá­sáról írja. A nézőközönséget majdnem önkényte­­lenül szánakozás fogta el, midőn a mindenesetre igen beteg férfiút, kinek sikerült egy 40 millió­ból álló nemzetet 17 évig féken tartani, Páris utczáin végig hurczoltatni, hogy művének, me­lyet örök időkre hitt teremtve, még egy kis időt adjon. A hintók lépésben haladtak. A boulevardo­­kon nem volt nagy közönség, mert senki se vár­ta a császár megjelenését, sehol sem hallatszott egy örömhang sem. Nem lehet mondani, hogy fagyasztó hidegen viselte magát a közönség, ha­nem majdnem ünnepélyesnek mondható hallga­tása. Az első pillanatban senki nem akart benne hinni, hogy a császár valóban Párisban járt. A császár e látogatását az „Independance“ tudósítója következő megjegyzéssel kíséri: „Bi­zonyos emberekre nézve a biztonság ismét visz­­szatért. Mintha ezzel sok változott volna ! Mi­kor fogjuk már egyszer botor félelmünket le­győzni ? Mikor fogjuk felfogni, hogy a józan emberi észnek és nem egyes életének kell a mi palládiumunknak lenni ? A császárnak e séta talán emberfeletti erőlködésbe, a császárnénak talán kínos félelmébe került, és mindez azért, mert mi francziák nem szokhatunk azon gondo­lathoz, hogy egy országnak fejedelmétől függet­len életet kell vezetnie, és hogy egy valóságos népnek intézményeiben kell oltalmat keresnie minden veszélyek ellen.“ — A Brüsselben megjelenő „La Meuse“ félhi­vatalos párisi levelezője jó forrásból tudja, hogy Napoleon császár legközelebb fia javára lemon­dani szándékszik. Napóleon ha lenne ez esetben regens. — A regensségi kérdés különben már több ideje napi kérdés a párisi börzén, hol ha­tározottan egy regensséget szabályzó törvényt kívánnak. — Érdekes polémia fejlett ki az „Opinion Nationale“ (Napoleon bg. közlönye) és a „Fi­garo“ közt. Az „Opinion II.“ egy czikkben egyenesen Napoleon hg. régensségét ajánlá. A „Figaro“ a következő drastikus czikkel felelt rá : Francziaországnak nincs érdekében , mint Girardin urnak demokrata ő fenségének eré­nyeit és tehetségeit magasztalni. Mi a közönsé­get újra óvjuk azon veszélytől, hogy Napoleon legnek valami fontosságot tulajdonítóan, kivéve azon szándékkal, hogy az államügyektől elmoz­­díttassék. Ő csász, fensége császárnak álmodja magát — egy Napoleon hg. nélkül. De mindenki tudja Francziaországban, hogy a herczeg a legroszabb despota. Cayenne és Lambessa, kivételes törvények, néma sajtó, a budget mint iz­raeli titok, ezt hozná ránk a császár unokaöcscsével kötött uj haszonbéri szerződés. Francziaország a császárság alkot­mányaival szemben áll és kedve szerint fog ve­lük elbánni. De isten mentse attól, hogy uj dy­nastiát teremtsen. Ki különben a hget ismeri, belátja, hogy több komolysággal beszélünk ró­l) Azt bizony, tiszta szivből! Szerk, la, mint megérdemlené. Utolsó szavunkat mond­juk is azért ki. Mi oly uralomnak tűrtük el erőszakoskodását, mely a nevezeti szellemet nem tudta megérteni.­­• E tapasztalatok után, nem féltjük hazánkat, hogy nevetsé­gessé tegye magát. A tragoedia után ez bohózat volna. Caesar után Falstaffunk volna.“ Az államcsin előtt a­lig mint államférfin a republikánusokkal tartott, mint magán­ember a bonapartistákkal. Az államcsin után mint állam­férfi házának hü szolgáját játszotta, mint ma­gán­ember minden oppositióval, még az orleanis­­ták és Thierspártiakkal is tartott. 1851-ben t. i. a republikánusoknál lehető akart maradni, és nagybátyjánál, a siker esetében, nem akarta magát lehetlenné tenni. 1851. után érdeke haj­lamaiban és meggyőződésében fordulatot tett kí­vánatossá. Az 1850-ki demokrata dec. 2-kán megtagadta aláírását egy tiltakozástól, de máso­kat aláírásra nógatott. Másnap fenséges czímet, adományozást és osztály­tábornoki egyenruhát adatott magának. Uj meggyőződéséhez és a csá­szár csillagához hű maradt, míg minden jól ment. Mihelyt fekete pontok mutatkoztak a l­ét­­határon, a herczeg sietett ajaccioi beszédét meg­tartani, hogy a democratáknak ismét bemutassa magát. Azóta bevándorolta a világot, hogy fias­­coját elrejtse és hogy elhitesse, miszerint ő ne­heztel. Ma azt akarja velünk elhitetni, hogy a szabad császárságot személyesíti.“ Az „Opinione Nationale“-ban Gueroult vála­szol e czikkre, azt mondva, hogy nem ösmeri Napoleon hget. Erre a „Figarói a következőket válaszolja vissza: „Mi a hget abból ösmerjük, a­mit tett, s nem abból, a­mit mondott, és ismételjük : Mi nem hiszszük azt, mit mondott.... Guéroult azt kérdi: jobb-e az erőszakos megrázkódtatást be­várni, mely minket a republika karjaiba vetne. Erre válaszolom, hogy ha erőszakos rázkódás áll be, a köztársaság az egyedüli lehető megol­dás, és én meg vagyok szokva az ország akara­tának magamat alávetni. Váljon 1851-ben elő voltunk-e készítve a császárságra? 1848-ban és 1792 ben elő voltunk-e készítve a köztársaság­ra ? A franczia nemzet mindent elviselhet — ezt ép most bizonyitá be — és minden hibát jóvá te­het. 1792 óta Francziaország,nem tekintve az első és második restauratio 15 évét, mindig köztársa­ságban élt, majd consullal,majd dogéval, majd el­nökkel élén; még sohasem volt és még ma sincs végleges kormánya, és a napóleoni dynastia csak az­nap lesz megalapítva, midőn IV. Nap­oleon III. Napóleon koronáját teendi fejére.“ „Guéroult nem akar republikát, mert nem vagyunk rá „előkészítve,“ a császárságot fogad­ja el,mert az szabadelvű tesz.Helyébe, ha elfogad­nám az átmenetet, ügyemet nem bíznám Napóle­on hire. Nem mondanám: „Nem kell a császár­né régensnőnek, mert asszony, külföldi és mert jámbor; nem mondanám : Napóleon iget aka­rom, mert szabadelvű beszédeket tart.“ Latra vetném mindkét személyiséget és mondanám •• A császárnénak nem áll érdekében, régensséget a jövőben meghosszabbítani. Ez egy főpont.­­ továbbá asszony , tehát megvárhatni, hogy az ügyleteket sem nagyban sem részleteiben nem maga vezetné, hanem szabad utat engedne a minister felelősségnek és a parlamenti kormány­nak. Ő jámbor, meglehet. De a jövő császár 13 éves ; öt év múlva az ő miséinek és jámborsá­gának nem volna jelentősége. Mi Napóleon hget illeti, ez minden odaadása mellett a császár iránt a császárság alkotmányainak nem akarja magát alávetni. Ez rész­jel, ez becsvágyra mu­tat. A becsvágyó ember azonban nem becsületes és egy becsvágyó fejedelem nem tartja meg es­küjét. Mint régens Napoleon Lg kísértetbe fog jönni, hogy császárrá tegye magát; meg aka­rom ettől kímélni. Egyébiránt a lig egyszers­mind ingadozó, szabadelvű szavakban, zsarnok tetteiben; ez rosz választás volna. Egy jó ked­vező kilátásunk volna, hogy nem csinálna há­borút.“ Párisban azt hiszik, hogy a „Figaro“ e czik­­ke a császárné pártjától (Roucher, Lavalette stb.) eredt. Ha ez igaz, akkor a két párt közt nagy az ellenségeskedés. ÚJDONSÁGOK. Pest, szept. 14. — Guyon Richard volt honvédtábornok neje e hó 8-án Párisban meghalt. — Tűzvész. Múlt éjjel Tomcsin falu Tu­­rócz mellett két ház kivételével leégett. — Egy­­­f­­­u, ki már több éven át nagyobb családoknál nevelősködött, szerény feltételek mellett nevelő­ül ajánlkozik. Értekezhetni e lap szerkesztőségénél. — A tegnap e­lőtt délutánra hirdetett népgyűlés csakugyan megtartatott a gáz­gyár előtti térség közepén. Most is mint múltkor, egy nagy vörös zászló, e fölirattal „Egyesülje­tek munkások ! — jelölte az emelvényt, melyen az elnök Pohl József és a jegyzők foglaltak he­lyet. A népgyűlést fél 4 kor Sárközy a budai ha­jógyár munkása nyitotta meg jól sikerült verse­­zettel, mely többször élteté a munkásnép atyját, az ősz Táncsics Mihályt. Ezután magyar és né­met nyelven fölolvastatott azon bizottmány jelen­tése, mely a lakásszükség enyhítése tárgyában a miniszterelnöknél és a városhatóságnál járt. A jelentés azon biztosítással, hogy a munkások számára télen is lakha­tő ideiglenes barlakok építtessenek, elfogadtatott. A népgyűlés második tárgyát­ egy a kolostorok eltörlését czélzó hatá­rozati javaslat képezte. Schlesinger hosszabb beszédben fejtegette a kolostorok veszélyes vol­tát, s végül indítványozza, hogy azok eltörlésé­ért a népgyűlés petitionáljon az országgyűlés­hez. Beszéltek e tárgyban a jelenvoltak zajos helyeslése közt Ronge és, dr Grósz Károly. Vé­gül a munkások szabad egyesülése és az általá­nos szavazatjog behozatala iránt került elő egy indítvány, melyet a népgyülés általános helyes­léssel elfogadván esti 7 óra táján eloszlott. — Ő felsége, tegnap Budára érkezett tudósítás szerint ma indul el Bécsből s anélkül, hogy Budán kiszállana, egyenesen Gödöllőre megy. Meddig időzik ott ő felsége, vagy mikor jő Budára, még nem tudni. — Dr. Grósz Lipót miniszteri titkár egy memorandumot készít a belügyminisztérium megbízásából, melynek czíme lesz : „Emlékirat a hazai betegápolási ügy keletkezése, fejlődése s jelenlegi állásáról, különös tekintettel a beteg­ápolási költségekre.“ — Hajnélküli embertörzs Ausztráliában. Nem­régiben Ausztrália belsejé­ből a benszülöttek közöl egy sajátságos ember ho­zatott Sydneybe, kinek feje kopasz s egyéb testé­nek részein teljesen hiányzik a szőr. Azon ember­törzs, melyhez tartozik, állítólag épen szőrnél­­külisége által különbözik a többiektől. Ezen példány a Darling egyik forrásfolyója mellől Ballonneból származik, hol egyedül találhatók a szertelen férfiak és nők. Kevesen vannak, csa­ládi körükben békeszeretők, s egészen különbö­ző nyelvjárással beszélnek, mint a velük szom­szédságban lakó törzsek, melyekkel nem is köz­lekednek. Mondják, hogy a szörnélküliség on­nan származnék, mivel szomorúság jeléül min­den szőrtől iparkodnak testeket megtisztítani. Az ausztráliai képes újság február 22. szá­ma, egy ily szőrnélküli ember rajzát adta fény­kép után. — A dunaföldvári hölgyek által a magyar gőzhajótársaság nyugdíjalapjára ren­dezett tánczvrgalom közel négyszáz forintot jö­vedelmezett. E bál eszméje Höke Dániel tolna­­megyei főmérnök szellemdús leánya Höke Jo­­sefa kisasszonytól származott,ki a kivitel és ren­dezés körül is a legnagyobb buzgósággal járt el, s ki ezért emlékül egy ezüstből művészien dol­gozott virágtartót kapott, melyet a gőzhajótár­­saság hivatalnokai nevében az igazgató ,Szath­­máry Károly a bál estéjén nyújtott át. A virág­tartó egy négy ágú vasmacskát ábrázol, mely­nek szára és kapái gazdagon aranyozvák, s ezüst kötelekkel és lánczokkal van körül tekerve, a vasmacska ágai közé pedig egy szénkosár van állitva filigrám fonásból, s ez képezi a virág­bokréta tulajdonképi tartóját. A mű Bécsben készült. L „Moh“ stragánsürgön­yei. ZÁGRÁB, szept. 14. A tartomány­gyű­lés mai ülésében a dán bemutatá az egyes osztályok főnökeit. A 22A° millióra menő országos budget 26 tagú bizottsághoz utasíttatott. BERLIN, szept. 14. A Humboldts ünne­pély nagyszámú néptömeg és egyletek résztvétele mellett ma ment végbe a meg­állapított programja szerint. Humboldts­­ham­ban a főpolgármester tarta az ünnepi beszédet. BÉCS, szept. 14. Az izraeliták ünnepe miatt ma este a börze zárva volt. LEMBERG, szept. 14. A ma tartott népgyülekezet azon határozatot fogadá el, mely általános szavazatjogot kíván; to­vábbá az 1861-iki városi választási rend visszaállítása és a városi képviselők szá­mának szaporítása kívántatik. Továbbá azon várakozás fejeztetik ki, hogy a füg­getlen választók a választási reformok behozataláig tartózkodni fognak a válasz­tásoktól. Dobrzanski az általános válasz­tási jogot ellenzi. A gyülekezetét kevesen látogatták. BERLIN sept. 14. Cseh nyug. vasút 91­/4. Ga­licziai vasút 101V.- Államvasut 204 V2. Önkény­­ten köles. 138 V2. Metaliques49. Hitelsorsj. 87'/2. Bécs 827/8.1860-ki sorsj. 78. 1864-ki sors. 627*.' — Ezüst köles. 62—.— Hitel részv. 104 V2. Nemzeti kölcsön 56■/,. MANHEIM, szept. 14. Búza kész áru 123/*, határidőre 127*. Rozs k. á. 93/*. Árpa k. á. 9%, k. i. 9­74- Zab k. á. 4­/6, k. i. 16. Olajmag k. á. 22 és­ k. i. 21­2. PÁRIS, szept. 13. Liszt szept. 61, oct. 62.50, nov. 63. Szesz szept. 63, oct. 62.50, nov. 61.50. AMSTERDAM,szept. 13. A búza csendes, rozs hel­yen változatlan, mart.­­208, repere april 77­­2. ANTWERP, szept. 13. A petroleum kelete jó, ára 56 frank. Nemzeti színház. Aug. 15. „A jó falusiak“ színmű 5 felv. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A hazai molnárok nagygyűlése. A mezőgazdasági ipar minden ágai között el­ső helyet foglalja el hazánkban a malomipar, melylyel Magyarország a nemzetközi verseny terén is diadalmasan helyt áll. Nagyon is ter­mészetes tehát, hogy ezen kifejlődött iparunk fejlettebb organizatiát s tevékenyebb­­Önigazga­tást igényel, mint az országnak más kevésbbé előre haladott ipara. Örömmel üdvözöljük ezért is a pest budai malmok képviselőinek azon el­határozását, melylyel f.é. nov. hó 20-ára a hazai malomipar érdekében egy általános magyar molnárgyülést hívtak egybe. A képviselőség felhívása így hangzik : * Pest, sept. 10. A malomiparnak rohamos és nagyszerű kifej­lődése Magyarországon s az ezáltal előidézett ha­talmas verseny sürgősen igényli némely czélsze­­rű reform behozatalát, az időfolyamában mutat­kozott visszásságoknak megszüntetését. Csak az egyesült akarat és egyesült tetterő leend képes a kijelölt czélt sikeresen előmozdí­tani. E meggyőződéstől vezéreltetve czélszerű­­nek látják alalk­ottak a közös érdekeket érintő ügyek feletti tanácskozás és határozathozatal végett egy Pesten folyó év nov. 20 án tartandó általános magyar molnárgyű­lést indítványba hozni. Az összes hazai malom­iparosok ezen a közös érdekek ápolására l­eg­­először ajánlkozó alkalmat bizonyára készséggel fogják megragadni. Az egyelőre közös tanácskozmány és határo­zathozatal alá jövő előterjesztések : a) Általános b­ehozatala a liszteladásnak zsák­­­kal együtt. b) Értekezés malombiztosítási egyesülés tár­gyában. c) Az eladási módozatok feletti megálla­podás. d) A tőzsdeszerüleg szabályzott jegyek (Mar­ke) behozatala. Azon malombirtokos és igazgató urak, kik gyéb általános érdekű inditványokat akarna-

Next