A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1869-11-25 / 272. szám
sm «**» ■ * lll.l. PEST, NOVEMBER 24 Bírák felelősége. Pest, nov. 24. A bírák felelősségét törvények és szabályok által biztosítani, bizonyosan nagy czél, de elérésének lehetősége a bírói kötelességek természeténél fogva felete kétséges. Hogy a biró hivatását a társaság érdekeivel megegyezőleg teljesítse, három kellék kívántatik eljárásában: lelkiismeretes szolgálat, a törvény elegendő ismerete és éles tehetség az előtte megforduló ügyek felfogásában. Lehet-e e kellékek mikép gyakorlását direct után felelősség alá vonni ? A nagy szabad nemzetek belátták az arra törekvés legyőzhetlen akadályait, s kerestek és találtak oly módokat, melyek által indirekt után biztosították a törvény és igazság részrehajlatlan kiszolgáltatását. Bizonyosan intézkedéseink javítájában leginkább nemzetünk saját körülményeire kell tekintenünk, de midőn példákat is szükség figyelembe venni, mi törvényhozóknál nem ritka eset, legilletékesebb reánk nézve, Anglia, mint legalkotmányosabb ország példája. Bármily gúnynyal szóljanak is némelyek az angol törvénykezésről, a bizodalom és tisztelet, melyyel az angol nemzet stélőszékei iránt viseltetik, elegendő cáfolat azon ócsárlásra. De még egy , és kétségkívül a szabadság embereinek figyelmét érdemlő adat gyanánt említeni kívánom azon tekintélyt, melylyel Észak- Amerikában bírnak az angol bíróságok. Nem újságczikkel, hanem azon bizottmánynak szavait idézem, mely az angol parliament által a törvények összevonása végett küldetett ki. (Report of the Commission on the Digest of Law.) Azon bizottmány 1867. évben tett jelentésében igy szólt: „New-York, valamint az Unió más státusainak törvényei is általánosságban alapfokra nézve ezen ország törvényein nyugosznak, mint azok léteztek, midőn a státusok függetlenségüket jelentették ki. Az azon idő előtt itélőszékeinken eldöntött esetek folyvást oly rendesen idéztetnek az amerikai itélőszékek előtt, mint Westminster Hallban, sőt a mi ítélőszékeink eldöntései egész a mai napig terjedelmesen idéztetnek és támaszul szolgálnak az indokolásban az amerikai törvényszékeknél.“ Mielőtt tovább mennék, megjegyzem, hogy e csekély értekezés csupán az országos bírákra vonatkozik. Szólván tehát az Angliában a birák tekintetében fenálló rendszerről, azoknak a kormánytól teljes függetlenítése volt az első lépcső arra, hogy a birák oly testületté váljanak, amilyennek ma nemzetök tiszteli. Tudva van a történetből, mily dísztelen eszköze volt egykor a biró a kormánynak Angliában, — annak emlékezete élesíti a nemzet őrködését birái függetlensége felett. Ott a kormány nem gyakorol felügyelést, mi oly könnyen fajul el beavatkozása a birák felett, — hiában hasonlítják a Lord kanczellárt a justizministerhez, — mint az ország főbírája a kabinet tagja, épen úgy, mintha nálunk az országbíró régi állásával egyszersmind a kormány tagja volna. Ő saját bírói udvarában ítél, de a többi országos bíróságok felett semmi hatást nem gyakorol.A kormány nemcsak a bírák teendőibe nem avatkozik, hanem a koronához tartozó megkegyelmezési jog gyakorlatában,melyet a belügyminiszter kezel, ez utóbbi a halálos ítélet megváltoztatását vagy megerősítését nem határozza el az illető bíró meghallgatása nélkül. De már a birák kinevezése a közönség igényeinek gondos szemmel tartása mellett történik. Bár többnyire, noha nem mindig, a napi minisztérium a maga pártfeleiből tölti be a megürülő birói hivatalokat, a közönségnek zúgolódásra ok soha sem nyújtatik, mert a kiszemelésnek mind a két párt eléggé tág tért nyit, s hozzá kell tenni, hogy a biró, mihelyt azzá lesz, megszűnik párthoz tartozni. Alsóház tagjává biró átalában nem választathatik, vagy az lenni megszűnik kineveztetése által.Felsőházi tag is a Lord kanczelláron kivül csak egy két legfőbb birói állomás viselője lehet. Meg kell említeni az országos birák csekély számát. Angliában, — kivéve Irelandot és Scotiát — tehát 22 millió lakosra, 27 bíró teljesíti mindazt,amit nálunk kir. curia, kir. tábla, fő-, váltó és kerületi törvényszékek által eszközöltetik. E körülmény kétségkívül könnyíti a kormány választását, mert ritkán fordul elő a kinevezés esete, és könnyebb kevés jelest találni, mint sokat. Azért, midőn valamely kinevezés történik, a közönség nincs meglepve valamely ismeretlennek hirtelen felemelése által,a kinevezettnek kitűnő tulajdonai már régen vonták a publicum figyelmét magukra, és a lapok részletesen írják le a kinevezettnek életpályáját. Ki birói székre vágyódik, annak korán kell köz és magán jellemét gondosan kezelni, a nyilvánosság éles szeme nemcsak a jelent vizsgálja, hanem hátra pillant a múltra is. A birói székek szaporítása azon tárgyak közé tartozik, melyek irányában a parlament keze legfukarabb. A kormánynak nincs hatalmában növelni a bírák számát, több évig hibában törekedtek a különböző minisztériumok, az ügyek halmaza tekintetéből, egy két székkel nagyobbítani a számot, míg végre a képviselői kétséges választások feletti ítéletnek a rendes bíróságokhoz áttétele a parliamentet meg nem győzte azon szükségről, hogy az előbbi 24 számot 27-re emelje. Hogy bíróságokra kitűnő férfiak alkalmaztassanak, biztosítja a bírák magas fizetéssel és nagy sociális ranggal felruházása is. A felemlített 27 bíró közül egynek sincs kevesebb fizetése, mint az első miniszternek, néhánynak van jóval több. A practicus nemzet előtt világos, hogy nagy talentummal bíró férfiak nem fognának oly pályára lépni, mely jogos ambitiójukat ki nem elégíti. Hogy a bírótól minden alkalom elvonva legyen, mely a részvét vagy előítélet indulatát támaszthatná lelkében, az informatio, akár a felek akár ügyvédeik által, nem szabad. Ő csak a bírói széke előtt hallottak szerint ítél. Történik olykor, hogy valamely fél, többnyire tudatlanságból, ügyét levélben ajánlja a bírónak. De az ily levelet a biró nyilvánosan felolvassa, b íróját megfeddi. A bíróhoz pedig megvesztegetés kísérletével közeledni, bűnbek tett; egy pár év előtt volt egy eset, melyben a fél pénzt csatolt ajánló leveléhez, s e merényletért bűnvádi eljárás alá vetve fogságra ítéltetett. Ha a bíró elmozdításra okot nem szolgáltat, őt sem elmozdítani, sem bármi agg kora mellett is, nyugalmazni nem lehet. Ellenkezőleg bizonyos szolgálati évek múlva neki van joga nyugdíj mellett viszszavonulni. Az elmozdítás útja szinte összehangzásban áll a bírót környező tisztelet egyéb részeivel. Itt nincsen szó a bűnökről, mert a bíró is, a bűnök bármi nemeire nézve, közönséges törvénynek van alávetve.Csak a hivatal folytatására képtelenné vagy érdemetlenné vált bíróról forog fenn szó,hanyagság, lelki vagy testi roskadás, rosz hírben állás eseteiben, ily esetekben a parlament mindkét háza által elfogadott felirás útján eszközöltetik az elmozdítás. S ez esetek tárgyalására nem létez semmi különös eljárás, semmi bírósági apparátus, mert itt bűnről szó nem lévén, ítéletnek sem lehet helye, a felirás minden tag által hozathatik elő, mint bármely más indítvány. Ritkák azonban hasonló esetek napjainkban, az utolsó két vagy három év előtt történt, midőn egy már elte 92-ik évében járó, s lemondani nem akaró biró iránt indítvány létetett. A biró jeles múltja gyengéd tárgyalást parancsolt, s az indítványt nem fogadták el, — hódolván az intésnek, mindazáltal nem sokára lemondott az agg bíró. De mind e biztosítékok : a kormány általi kinevezések népszerűsége, a tőle való függetlenség, a nagy jutalommal és állással megajándékozás,a pártokon kívül állás, elmozduhatlanság, a parlament követelésén kívül, mindezen garantiák elvesztenék rugójukat azon nagy mozgató erő nélkül, mely az angol közéletet minden ereiben keresztül járja, a nyilvánosság nélkül. Annak őrszeme nem csak az ítélő székek nyílt ajtain keresztül, hanem a sajtó tömérdek orgánumai által nyomról nyomra kiséri a törvénykezés folyamát, annak hű képét közli a nemzettel, s ezt képesíti az igazság pontos kiszolgáltatásáról, valamint a birák jeles vagy hiányos tulajdonairól meggyőződni, tevén ezt azon komolysággal és illemmel, mely főleg e téren az angol sajtónak szinkülönbség nélkül sajátja. Meglehet, mindez hiányos az absolut felelősség elérésére. De az intézmények is, mint minden emberi mű, tökéletlenek. Az ország törekedvén jó bírákat szerezni, polgári perekben feljebbvitelt vagy újítást engedvén, a bűnbekekben pedig esküdtszéket kötvén össze a bíróval, a társaság e téren egyes tagjai iránti kötelességét a tőle kitelhető módon kimerítette. A mi képviselőházunk, hogy a hazának derék bírákat szerezzen, más rendszert fogadott el: a fegyelem rendszerét, lealázván a bírót, midőn róla megelőzőleg ,tisztelet és bizodalom“ elleni számos, mert nem definiált, s azért önkény vagy mindenesetre discretia által határozandó vétségeket supponál,őt a kormány tisztjének, a közvádlónak mint fegyelemtartónak felügyelete alá helyezi, s a felállított fegyelmi hierarchiában majd lehető vádlottá vagy bíróvá formálja. Képzelhető-e a szörnyű bámulat, melylyel hasonló javaslat fogadtatnék, ha az angol bírák ellenében létetnék? De szükséges-e hazánk határain túl keresni megilletődést? Voltak Magyarországnak az utolsó 35 éven innen birái, kik gravitás és személyes méltóság vagy hajthatatlan függetlenség által a nemzet előtt dicső hírben állottak. Majláth György, Perényi Zsigmond, Császár Sándor, Földváry Ferencz, haláluk után is élve maradtak a nemzet emlékezetében. Ily férfiak önérzete nem gerjedt volna-e fel azon értesítésre, hogy fegyelem alá helyeztettek, hogy elkövethető vétségeik definiálása a discretiótól függ? S meg vagyok győződve, hogy mostani országos biráink közt is számos férfiú van, ki sértve lesz a fegyelem alá helyezés által. A képviselőházban Tisza képviselő úr az országos birák mikép elmozdítására nézve javaslatot tett, mely főelvében hasonlítva az angol rendszerhez, a biró méltóságát fentartotta volna. De javaslata, még mielőtt részleteit közölte volna, a többség tagadásán megtört. Sajátszerű okokkal támadták meg, majd az volt mondva, hogy jöhetnek zajos idők, melyekben az ország képviselete pártok martaléka lesz, — mintha a rendes idők számára hozott törvények a zivatarok követelményeihez szabva volnának alkotandók egy túlbuzgó többségi tag az indítványt azzal ostromlá, hogy a parliament által felirás nem lehetne részrehajlatlan, mert a kormány a biró ellen igazságtalanul léphetne fel, a többség pedig — ezen követ parliamentáris elvei szerint — a kormánytól függ. Váljon nem lehetséges-e ezen annyi hamis feltevésen — bírák roszaságán, képviselőház, kormány végrehajtásán nyugvó javaslatot átváltoztatni ? Nem volna-e a jelen eset alkalom arra, hogy a felsőház, rendeltetéséhez képest, az elhamarkodás következéseit elhárítsa és a törvényjavaslatot oly lényeges változásokkal küldje az alsóházhoz vissza, hogy a minisztériumnak módja legyen javaslatát a nemzet és az országos bírák jelleme iránt több bizodalmát kifejező alakban reformálni, és azokat inkább önérzetek emelése mint „fegyelem“ által magas rendeltetések az ország javához képesti teljesítésére buzdítani. Vukovics Sebő tegye azt nyakra főre és adjon a pénzügyérnek absolutoriumot. Hogy az országgyűlésre nézve mind erkölcsi, mint anyagi lehetlenség, ezen kívánságra ráállani, azt mi azonnal kimutatjuk e helyen. Tudomásul vesszük a „P. N.“ elkésett beismerését, hogy ez ügyben is teljes igazunk volt. Mindazonáltal a „P. N.“ által javasolt megoldást vissza kell utasítanunk. Tisztelt kollegánk egyszerűen úgy vélekedik, hogy az országgyűlés, miután nem képes Lónyay úr eddigi kezeügyét állítólagos zárszámadása alapján megvizsgálni, hagyja abban az egész ügyet, és, anélkül, hogy a múltakkal törődnék, szavazza meg Lónyay úrnak az 1870-iki költségvetést; a többi majd csak elrendelődnék. Hogy ez Lónyay úrra nézve nagyon is kényelmes volna, örömest megengedjük. Csakhogy nem szabad az országgyűlésnek sem a logikát arczul csapni, sem pedig az ország érdekeit feláldozni. A „P. N.“ állitása először is e hamis feltevésen alapul — „az 1868-ki zárszámadásnak mi köze sincs az 1870-ki költségvetéshez.“ — Ez hamis, tökéletesen hamis. Az 1870-ki költségvetés, bevételeit s kiadásait tekintve — egészen másként üt ki, aszerint amint az 1868-as év — mint ezt Lónyay hirhedt exposéje állítja — hat millió felesleget hagyott fenn, vagy pedig, a mint ma már ismételve be van bizonyítva , 85 milliónyi adóhátralékkal záródott be. E felől az országgyűlésnek okvetlenül tisztába kell jönnie, mielőtt az 1870-ki költségvetés vitatásába bocsátkoznék. Azonfelül ez esetben is tisztában kell lennie az országgyűlésnek, azon kételyek iránt, melyek Lónyay financziális tehetségei s megbizhatósága ellenében felmerültek, mielőtt 150 milliónyi adót s más jövedelmet kezeire bízna. Ezen általános indokból is tehát meg kell az 1870-ki költségvetés megszavazását az 1868-ai zárszámadás megbirálásának előznie. Hát most mi történjék ? értjük és becsüljük a „P. N.“ alkotmányos, aggályait, az országgyűlés csak nem igen hiti, hogy megszavazott költségvetés nélkül gazdálkodjanak be az 1870. évbe. Ezt mi legkevésbbé fogjuk javasolni, de ha az 1868. zárszámadás az idén már nem vizsgáltattatik, az 1870. évre pedig komoly költségvetés csak ezen vizsgálat eredménye után szavaztathatik meg, úgy számos precedens mutatja az egyszerű kibúvót. Az országgyűlés hatalmazza fel a pénzügyministert, hogy az 1870. év első negyedére bevételeket és kiadásokat az 1869. költségvetés alapján kezelje. Ez által megnyeri a szükséges időt az 1868. zárszámadás beható megbirálására, az 1870. budget komoly magvizsgálására és szilárd alapra fektetésére, a nélkül hogy az ország érdekeinek vétenének, vagy addig az ország pénzügyi gépezetének működését bármely részben megakadályoznák. Ez az egyetlen észszerű és teljesen alkotmányos megoldás, mely a fénforgó conflictussal megfér. Horn Ede, Pest, nov. 24. Három nap óta Pest oly jelenetek színhelye, minek itt 20—21 év óta nem fordultak elő. Népszyűlések tartatnak, hol a legborzasztóbb zavar minden tanácskozást lehetlenné tesz, s melyek macskazenével végződnek. E jeleneteknek okozója a katholikus felekezeti iskolák melletti izgatás ; a tüntetések tárgya Szilágyi Virgil, az izgatás lelke. Az olvasó ismeri már e kérdés fölötti véleményünket; kimondtuk azt elégszer , elég nyíltan. Mi határozott barátai vagyunk a közös iskoláknak; az oktatást, mely ellseje a polgári szükségleteknek, nem szabad a vallással, mely tisztán egyéni ügy, egybekeverni. Az oktatás és vallás nemcsak egymástól különböző dolgok, sőt némelykor egymással nem is egyeztethetők: az egyházi értelmezés a történelem, természettudományok, a bölcselet stb. tanításánál a szabad kutatást, mely minden oktatásnak alapja, gátolja. Azonfelül oda törekszik jelenkorunk,hogy az általános, s lehetőleg ingyen, de kötelező elemi oktatás behozatala által, ezt mindinkább a polgári társulat vagy az állam nyilvános ügyévé tegye; de sem az állam, sem a polgári társalom nem lehet felekezeti, mert ezáltal a modern államélet egyik alapfeltétele: az egyenlőség, agyrémmé vagy ép lehetlenséggé válnék. Úgy hisszük, elég volt ez általánosan elismert és méltánylott okokat csak futóan érintenünk, melyek minden művelt államban a felekezetesség nélküli iskolák terjedését eredményezék. Elég leend egyszersmind, mivel ez is általánosan el van ismerve s méltányolva, csak futólag arra emlékeztetni, hogy nálunk a felekezetesség nélküli iskolák mellett még külön okok is szólnak. Mi itt csak kettőnek felemlítésére szorítkozunk. A vallásfelekezetek és nemzetiségek egyenjogúsítása nálunk egészen új adatú, s egyelőre csak a törvénykönyvben létezik, hogy ez gyakorlati valóvá, társalmi igazsággá váljék, már a gyermekkornál, az iskolában, az iskola által kell az együttélést, a kibékülést, az egygyé olvadást megkezdenünk. Másrészt iskolarendszerünk — mint általán a haladás minden eszközei, — még annyira hátra vannak, s még annyi mulasztás pótolandó, hogy valamely község együttes ereje, s tehetségei is alig leendőek képesek a legkiáltóbb igényeknek is megfelelni; ha pedig az erők s eszközök felekezetek szerint megoszlanak, akkor minden igyekezet kárba veszett. Ezek után a Szilágyi Virgil úr által indított agitatiót, mint a haza és haladás barátjai, nagyon sajnálatosnak találjuk. Még mindig nem vagyunk képesek felfogni, miként vetődhetett egy férfiú, ki más téren nyíltságának, honszeretetének, a szabadság és a haladás ügyében kifejtett áldozatkész buzgóságának jeleit adá, azon furcsa időtlenségre, mely mostani agitatioját jellegzi. Mi tisztelünk minden vallásos meggyőződést és a legkorlátolatlanabb szabadságot óhajtjuk számára a szabad államban ; de csak azon múlhatlan feltétel alatt, hogy a templom és a magánház küszöbét át ne lépje, hogy ne kapjon oly térre, melynek mint olyannak, mi minden állampolgár érdekeit egyformán illeti, a szabadelvű államban felekezetesség nélkülinek kell lennie. Gondoskodjanak azon katholikusok, protestánsok, izraeliták, kiknek tetszik, gyermekeiket „vallásos“ nevelésben részesíteni, arról, hogy az egyházban, templomban, zsinagógában, az illető lelkipásztor magánlakásán, a szülői házban vagy bárhol, minél több és behatóbb vallásos oktatás nyujtassék nekik; ehez az államnak, társadalomnak semmi köze. De az iskola, felülről lefelé, alulról felfelé, maradjon minden felekezetességtöl ment. Azon okta is, melyben minden gyermeket részesíteni köteles a modern társadalom, melyre (legalább bizonyos fokig) jogosulva van azokat kényszeríteni, ezen oktatásnak a vallástól szigorúan elkülönítve, tökéletesen emancipálva kell lenni. A nyilvános iskola feladata, embereket, polgárokat nevelni; egészen más a felekezeti iskolák hivatása és czélja. Az iránt sem fogunk ellenmondásra találni, hogy ha a Szilágyi féle agitatio már magában véve is hazafiatlan és idétlen, úgy a szenvedélyes, kihívó fellépési modor,melyet Szilágyi Virgil úr kivált tegnapi népgyűlésében tanussta, még jó ügyet is népszerűtlenített volna: mennyivel inkább kelle népszerűtlenné tennie oly gyökeresen ellenszenves ügyet, mint a pápista papi iskolaizgatás . Kivált ha azon furcsa gárdát veszszük tekintetbe (kofák, inasok), kik a szószéket körülvevék. Mindazonáltal — barátjaink, különösen az egyetemi ifjúság körében, meg fogják engedni, hogy ez irányban is kendőzetlen nyíltsággal éljünk — mindazonáltal sajnáljuk, hogy az agitatio azon módon akadályoztaték, mikénen az a lovardában és a közteleken történt. A szellemi agitatio ellen szellemi fegyverekkel kell küzdeni és ezekkel kell azt legyőzni. Lelármázni, még azon esetben is, hia a másik oldalon kezdték a zajongást, nem használ, és — főképen — nem bizonyít semmit sem. Jól tudjuk, hogy a nevetési viszketeg vagy az indignatio, ha erősen ingereltetik, nem könnyen elnyomható; de igaz az is, hogy az ilyes gyülekezeteknek anyagi küldése az agitátoroknak a keresett al 272. szám VÉL évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: lottán küldve, vsigy Budapesten házbaa hordva rugeli és esti kiadás együtt: 1 hátlapra ....... 2 frt. 3 hónapra ....... 6 n 6 hónapra.........................................12 n Az esti kiadás különküldéséért felül fizetés havonkint...............................................30 kr. Au előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hét első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . , 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . , 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ( Ancial 1 Jimn Pest, nov. 24. Mint utolsó országgyűlési jelentésünkből ismeretes, az országgyűlés holnap tanácskozand pénzügyi bizottmányának az úgynevezett 1868-iki zárszámadást illető véleményes jelentése fölött. Már a „P. N.“ is kénytelen a kormánysajtó által kezdetben oly merészen tagadott conflictus létezését, mely ez ügyben a pénzügyminiszer és a pénzügyi bizottság között támadt, elismerni. „P. N.“ vallomásaiban még tovább megy : egészen egyetért múltkori nyilatkozatunkkal, hogy t. i. az országgyűlés semmi esetre sem állhat rá Lónyay követelésére ; tudvalevőleg Lónyay azt követeli, hogy az országgyűlés, a pénzügyi bizottmánynak úgy többsége mint kisebbsége nézetével ellenkezőleg, még ez idén végezze az említett állítólagos zárszámadásnak vizsgálatát, hogy