A Hon, 1870. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-23 / 67. szám
-«.■MrtHggl 67. szám. Vffl. árfolyam. «F- — .. ,sdP? L ! Reggel! kiadas. Pest IS70. Szerda, mari 23. Kiadóhivatal: f^tremaiak tara 7. az. földszint GIMkjHeil dji Footin keidre, vjigj Budapesten hitbe« hord»» reggeli Se esti kiedre együtt: I hónapra.......................1 Éri 88 k*. 5 hónapra ..... S a 50 a 6 hónapra _ . . . .11.--» la esti kiadóé pr*tai különkfudéseért felfillaetet hazonkint . . . . . SO kr. 1« elfifi «etés la év folytán minden hónapba« »eghez.ehető , » ennek bármely napján történik ■*. mindenkor » hó első naplátó.' rott számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■SS® Szerkesztési Iroda : Farencziek tere 7. sz. Bilgitttl díjt 9 hasábos ilyféle betű sor» . . . 9 kr. Bélyegdíj minden beitatásért . . 80 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása mellett kedvesőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 86 kr. tg®T* ei előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. Eefizetési felhívás „H & N“ ápril— júniusi évnegyedére. Közeledvén az előfizetési idő, tisztelettel figyelmeztetjük a twi t. et. előfizetőinket, kiknek előfizetése folyó naartiushó végével lejár, előfizetésüknek idején megújítására. A lap tartalmát illetőleg tudatjuk t. előfizetőinkkel, hogy amennyiben a szedők strckje miatt hátralékban maradtunk, a jövő folyamban igyekezni fogunk azt mellékletekkel pótolni. Az előfizetés megtételére, miután előfizetési ívet a lap mellett nem fogunk küldeni, ajánljuk a postai utalványokat, mint a legjutányosabb és legpélszerübb előfizetési módot felületési árak: April—júniusi évnegyedre . 6 frt 50 kr. April—septemfaeri félévre . 11 „ — » April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 60 „ Az esti kiadás postai különküldéseért felüezetés havonkint 30 n Pest, martius hóban 1870. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, MARTIUS 22 Mit jósolnak és mit terveznek? ÜL A politikai helyzet megítélése végett azt kell kérdenünk, ha van-e az orosz propagandának magában Oroszországban kellően mivelt talaja? A panszlavismus tana nem az orosz nép fejében támadt. A szláv fajok politikai élete a községi rendszerből fejlődött, és alig van nép, mely a centralisatio ellen nagyobb gyűlölséggel viseltetik , mint az orosz. A panszlavismus, mint a centralisatio, Oroszországban idegen ültetvény. Az orosz nép zömében a pánszláv rajongás nem talált legkisebb viszhangra sem. Az aristocratia lapjainak sincs pánszláv iránya A moszkvai pánszláv mozgalomnak kezdetben nem volt más értelme és más czélja, mint belizgatás a német eredetű aristocratia és bureaucratia ellen, és ezen német-ellenes izgatás most sem szűnik. Csak e napokban történt, hogy az orosz kormány a charkowi egyetem jogtanárává Hottenberger nevű németet kinevezvén, 300 jogtanuló azonnal engedélyt kért,hogy tanulmányait más egyetemben folytathassa, és más tudományokat hallgató 500 ifjú a jogászokhoz csatlakozni készült. De nem lehet azon tényt figyelembe nem vennünk, hogy mióta Katkov és Leonijev lapja a Moskovskija Vjedomosti, továbbá Birzevijja Vjedomosti és a Grotos határozott német-ellenes s egyszersmind pánszláv irányt vettek, az aristocratiai jellegű teoszpopolita lapok, mint a Vjest, a Nedela, Djelo, Szt.-Petersch, Vjedomosti, és a Vlastnik Europy olvasó közönsége napról napra fogy, míg Ratkov lapjának olvasó köre napról napra növekedik, mit azonban nem csupán a pánszláv tendentiának, hanem inkább a német-ellenes, tehát leginkább belügyi irányának kell tulajdonítani. Bismark lapja a szövetségi tervezetekről a minapában mondá, hogy minden szövetségi jóslatnak van saját patrónusa. Az egyik ijeszt, a másik kapacitás. Azon ijesztő szövetségek egyike az orosz-porosz szövetség, melynek czélja Ausztria feldarabolása. A német tartományok Poroszországhoz csatoltatnának, a szlávok pedig Oroszországhoz. E szövetségnek tervezete és jóslatai „Bécsből“ kerülnek ki és leginkább lengyel lapokban terjesztetnek. Czélja könnyen felismerhető: a lengyeleket az orosz annexio mumusával a Reichsrathba beijeszteni. Az osztrák-porosz alliance nem más, mint egy orosz lidérc. Az orosz lapok ezen szövetségi hírt különös előszeretettel azon czélból kultiválják, miszerint Ausztria politikáját a keleten Oroszországnak és a szlávoknak denunciálják.E manoeuvre nem új, de pánszláv körökben soha sem veszti el hatását. E szövetségi hír speciese egy török-osztrák alliance, melynek czélja a szlávok emancipatióját megakadályozni. A kútfő ugyanaz, t. i. orosz sugalmazás. Az oroszok figyelmét kelet felé vonja, a szlávokban pedig táplálja az orosz védelem reményét. Az osztrák-franczia-olasz alliancet a Goulois vette legújabban patrociniuma alá, még pedig épen azon perczben,melyben Olaszország gyanús szemmel tekintett Bécsre. Annyi bizonyos, hogy ily szövetség terve olasz főben nem támadt. Olaszban Isztriára, Dalmátiára és a magyar tengerpartra kacsingat, annyit pedig csak tud, hogy csupa szövetségi barátságból azt Ausztriától el nem kérheti, Ausztriának pedig cserébe semmit sem adhatna. Hát ki tudná megmondani, ha van-e a magyar kormánynak is valami politikája? Azt látjuk, hogy a magyar képviselők többségét épen úgy beijesztették a delegátióba, mint a lengyeleket a Reichsrathba. A folytonos bókolás vágya mindig ellensége a politikai ildomnak, és a kegyvesztés félelme kioltja egy nap a honvéd kitagadásával a nemzet honszerelmi aspiratióit, és másnap megszavazza elleneinek jutalmát. És Tisza Kálmán igen találóan bélyegezte ezen politikát,midőn beszédét e szavakkal fejezte be : „ha egy nemzet oda kényszeríttetik, hogy hálátlan legyen azok iránt, a kik érette küzdöttek, és jutalmazza azokat, a kik életére törtek, azon nemzetből ki lesz ölve az önérzet. „Megérti-e ezt az Andrássy kormány ? Halljuk már most a cislaithán írók szózatait is. Helfert Ausztria és Oroszországról szóló röpiratában azt mondja : „Osztrák viszonyaink sajátságaihoz tartozik, hogy egy általános kormánypolitika mellett, a lakosság különböző elemei számára még két, sőt még több politikának is tért engednek, melyek oly időben, midőn folyamuk duzzad , csaknem nagyobb sulyérvényre jutnak, mint az általános politika. Ez eset a híres Ausgleich óta állott be a magyar politikával, mely mellett, noha szűkebb körben, a teuton politika is érvényt követel. Mióta pedig a teutonismus szorongattatik, a polonismus is mint tényező számításba jön.“ Mi legyen mindezen politika? a cislajbhán író állításaiból meg nem tudjuk, de jó alkalom az neki az olasz pártot Dalmátiában vádolni, hogy muszka érdekben dolgozik, a lengyeleknek szemére vetni, hogy ők az elnyomók, hogy nem csak 1848, hanem már 1340. óta a rutheneket elnyomván, a muszka uralom javára dolgoznak és végre kárörvendő huhogással a magyarismus halálát jósolja. A magyarismus, úgymond, egy századdal elkésett, jelen pillanatnyi győzelme jövőre csak vereségét készíti elő. Ha az még egy évtizedig úgy megyen, az orosz betörésre a talaj Lajthától a Barczaságig és a Kárpátok déli lejtőjétől a Száva balpartjáig úgy lesz előkészítve, hogy Fachereff és táborkara jobban nem is kívánhatná. „A legelső orosz katona, ki Magyarország határát át fogja lépni, mint felszabadító fog fogadtatni, és a mesterséges (magyar) uralom büszke alkotványa mint kártyaház fog azon népek örömrajongó tapsai közt összeomlani, kiket külső kényszer-eszközökkel alávetni tudott, de velök a jogosult rokonszenv kötelékei által testvérisülni nem.“ Ily szeretetteljesen nyilatkoznak azok, kiknek elnyomásunkra csinált adósságait és a quotát fizetjük.Csak szoktassák uraim a nemzetet a koldus tarisznyához, és míg van miből, csak jutalmzzák meg a muszkabehivókat, miszerint Helfert jóslata ne maradjon szégyenben, és legyen ismét az ki megtapsolja a legelső kozákot, ki az ország határát át fogja lépni. így szépen fogunk haladni a jog, kultúra és reform vívmányainak igéretföldje felé ! L u d v i g h. TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. MÁSODIK KÖTET. Soirées a margamantes. (Folytatás.) Oigátszerü s a ! Son volt bizar! Egyszerre föltette magában minden magyar ember, hogy ő ezentúl magyar lesz. Bizarr gondolat! Tessék ezt lefordítani valami más nyelvre. A hírlapok dythgrambokat írtak a pompás magyar viseletről, mely minden rendű néposztály rögtöni divatruhája lett, az attiláról, a dolmányról, a bogláros övről, hát még az arany csipkés főkötőről! hát még az eszményi pártáról ! „Százszorta szebb minden asszony!“ N’en parlons plus! S' is scho’ vorbes! Az utczán pergett a sarkantyú, nagy, nagyobb, legnagyobb taréjjal; az ékszerész kirakatok antik gombokkal, csattokkal voltak tele, sastoll, darutoll repkedett a kalapok mellett s nem volt a Somogyban kurta szűr, a székely földön teke, Debreczenben fürtös guba, Gyöngyösön gombos mente, Kecskeméten tornyos főkötő, Túronsüveg, Kőrösön viktoriadolmány, mely biztosítva lett volna, hogy himet nem varrnak felöle, s Pesten, bálokban, reumokban, magas körökben be nem mutatják: ős apáknak, Attilának, Budának helyt kellett állni, hogy köntöseiket leszabják, rég megholt poétáknak, Csokonainak, Kazinczynak meg kellett engedni, hogy zsinór hieroglyphokban örökítessenek, — s e hieroglyphoknak értelme volt ! Azok a zsinór kacskaringók egy látható protestatio voltak, melyet ha írni, nyomtatni nem lehetett, — kivarrtak zsinórból. A legelőkelőbb körökben ki volt adva a rendelet, hogy csak nemzeti öltözetben fogadtatnak el látogatók, — s ha valaki megkisérle egy úri estélyen fekete frakkban megjelenni, azt koczkáztatta, hogy a legelső úri ember, akivel találkozik, azt fogja neki mondani, hogy „ugyan lieber Johann, bringen Sie mir ein Glas wasser.“ A népviselet szükségképen összekeverte az osztályokat. A gróf olyan divatot hordott, mint a kocsisa. Sokan úgy érezték, hogy jó volna egymással megismerkedni. E nemes óhajtásnak eleget tettek a főúri estélyek, amik között Theudelinda grófnő soirées amalgamantesei egyik nevezetesebb korrajzi vonást szolgáltattak. Ott találkozott egymással főúr és költő, akadémiai tag és praelanus, művész, hegedűs, zongorász, festész, szobrász, színész, kritikus és maecenas, tanár, orvos, publicista, újságíró, sportsman, és minden színezetű politikus. Ragyogó társaságok voltak azok, — úgy — in thess. Ami csak szépség és bűbáj van a főrangú körökben, a legdélibb hölgytársaság, oly pompában, mintha királyi tánczestélyre jött volna, s ami még a pompánál is fényesebb, a fiatalság, a kellem, a műveltség nimbusza, mely őket oly megkülönböztetettekké teszi, a mi csak históriai név *van a főnemesi aranykönyvben s népemlegette név a szellem világában, együtt, egymáshoz közel hozva! Hanem az amalgama bizony nehezen fogott. Pedig Isten látja, hogy megvolt a jó szándék mindenkiben. Emmanuel gróf, a kedves öreg, ha megfoghatj tott egy újságíró celebritást, oly nemes igyekezettel törte a kedvéért azt a nyelvet, amit csak most tanul, a magyart, hogy lehetetlen volt el nem ismerni felőle, miszerint azon szilárd elhatározásánál, miszerint ezentúl csak magyarul fog beszélni, ha nehezen megy is, csak az a másik fogadása versenyez, hogy ezentúl csak magyar csizmát fog viselni, melynek felhúzása lehúzása egy álló órát szokott igénybe venni. Cserében viszont egy fiatal publicista izzad hatalmasan abban a fáradságban, hogy egy idegen születésű, de Magyarországért rajongó grófnőnek franczia nyelven adjon feleleteket olyan kérdéseire, amiket nem értett. Persze tökéletesen ért francziául, de csak ha izomzatva látja. Azonban a nyelvészeti akadályok még nem olyan nagy baj. De a théma! Emberek, akiket először mutatnak be egymásnak, s kik egészen különböző életkörben forognak, s aztán keresik, hogy mi módon tudjanak a másik világába valahogy áthatolni. Leo gróf dicséri Káldori drámaírónak tíz év előtt látott drámáját, amit a kritika kegyetlenül lerántott. Első műve volt. Maga is rosznak találja. Az utóbbiak persze jobbak. Már most aztán ez azt hiszi, hogy vagy nem látta a többi műveit a gróf, vagy ironizál vele. Viszont Kinizsi a tudós meg akarja mutatni Oscar bárónak, hogy ismeri nevezetes érdemeit a sport terén, s beszél neki a legközelebbi lóversenyről, s firtatja, hogy mely dijakra fog futtatni ? A körülállók elfordulnak. Mindenki tudja, hogy Oscar eladta a verseny paripáit a tavalyi veszteségei miatt s visszavonult a turfról. Kákori fiatal újdondász azonban egészen otthonosan akarja magát érezni az idegen társaságban, fecseg saus géné mindenkivel, aki szemközt jön rá. Azon themája elég : napi pletykák. Egy szép fasorriurral,aki igazi mágnási típuszt visel minden vonásán, beleereszkedik abba a pletykába, hogy most már a budai várban is fognak estélyeket adni s oda is hivatalosak lesznek a magyar főurak. „Váljon elmegy-e valaki ?“ — Kérdi a főur. „Legfeljebb Guidó gróf!“.— „De én ugyan nem megyek!" —Az újdondász akkor veszi észre, hogy annak mondott egy nagy sottiset a szemébe, a kivel ismeretlenül beszélt. Ki tudja hány emberrel gorombáskodhatott már igy incognioban, a mióta itt van ! István gróf, Theudelinda grófnő unokabátyja tökéletes olvasott és mivelt ember, ki a világ minden költőjét összeolvasta. Annálfogva igen jól véli mulattatni azt a fiatal poétát, a ki hazafias verseivel hirtelen népszerű nevet szerzett magának, ha odaszoritja egy szegletbe s ott elkezd vele értekezni a világirodalomról. Idéz neki Burnsből, Shelleyből. Ismeri a Spencer „Fairy queen“-jét ? Bevégzett műnek tartja-e Milton elvesztett „paradicsomát?" Mi véleménye van Dryden iskolájáról ? Wordsworthot szereti-e jobban, vagy Byront ? Talál-e szellemrokonságot a Frithiofs saga s Ossian regéi között ? Mit szól a „legende des siecles“-hez ?„Valjon lehet-e, hogy ezáltal Hugo Victor Dante fölé emelkedik? Nem kár-e, hogy az „amadissa“-ok genje letűnt? Tassonak ad-e elsőséget az olaszok közt, vagy Ariostonak ? Tart e valamit Metastasio improvisatioi felől? Mi a véleménye az olasz „Commedia erudita" hatása felől ? Ismeri-e már franczia fordításban Hariri arabs költeményét „Antár élete". Hát az indus „Lakentalát" ismeri-e angol fordításban? — Plane egyszer azzal támadja meg, hogy az Odüszszea mennyivel szebb görög eredetiben, mint latin fordításban. A szegény versíró pedig azalatt porhanyóvá lő a pirító tűzben, mert ő soha sem szokott egyebet olvasni, mint a saját verseit. Geniális ember, de saját kadencziáin kívül semmit sem ismer ; annálfogva, amint e veszedelmes rencontreból megszabadulhat, úgy fogja jövőre messziről kikerülni ezt a tudományban telhetetlen grófot, mint a csörgő kigyót. De akik a „japani expeditioból" legjobban megjárták, azok lehettek, kiket azon kitüntetés ért, hogy Bondaváry Angela grófnőnek bemutattassanak. Angela grófnő elassiens szépség. Angela grófnő nagyatyja politikai celebritás. Nagy név. Különféle nimbusz környezi. Jó is, rósz is. Annálfogva semmi sem természetesebb, mint hogy a szép gróf kisasszonynak bemutatott halandó lakója a lateiner világnak, a harmadik szóváltásnál már elkezd Bondaváry Tibáld grófról, nagyatyjáról beszélni, és obligate tudakozódni. Arra aztán Angela grófnő egy szót sem szól többet az előtte állóhoz, hanem hagyja azt ott állni, és beszélni, amig ki nem fogy, s odább nem megy. Több szavát nem hallja az a grófnőnek. (Folytatjuk.) Adakozások. A honvédmenházra: Kohn Sámuel Zentáról küldött 2 ftot. Kovács Mór színigazgató Egerből egy előadás jövedelméből a Főv. Lapok utján küldött 49 ftot. Egy kőszegi magán körben farsang alatt gyűlt és Szabó István ügyvéd által felküldetett 65 ft és 2 db arany. Vanika Ferencz Dubniczon gyűjtött 50 ftot. Holnapy Mihály P. Gyaluról küldött 5 ftot. A gyulai polgári körben mart 15-en adakoztak 13 ftot.Nagyvárad város adott 200 ftot. Csontos Mihály közhírt. Alsó-Biiken ajándékozott részére törvényesen megítélt 20 ftot. A kapolcsi izr. ifjúság mart. 18-adiki báljából bejött 18 ft. A Batthyány szoborra: Károlyi Lajos szipigazgató egy pécsi előadás jövedelméből küldött 26 ftot. Nagyvárad város adott 100 ftot. Az aradi vértanuk szobrára, a dobsinai kaszinó febr. 26-ki báljából bejött 36 ft 40 kr.tot terjesztett a képviselő ház elé s azokat indokolásaikkal együtt a hirlapszerkesztőségekhez is megküldé. Az egyik törvényjav. a felebbviteli bíróságoknál alkalmazott ítélő bírák számának meghatározásáról szól s így hangzik: 1. §. Addig is, míg a törvényhozás a fifelebbviteli bíróságok szervezetét, a szóbeliség és közvetlenség alapján behozandó törvénykezési rendszernek megfelelőleg véglegesen megállapíthatná, — az ítélő bírák létszámára nézve, a jelenleg fennálló felebbviteli bíróságoknál, következők határoztatak: 1) a marosvásárhelyi kir. Ítélő táblánál 1 elnök, 3 tanácselnök, 20 rendes- és 4 pótbiró ; 2) a pesti kir. Ítélő táblánál 1 elnök, 1 alelnök, továbbá 10 tanácselnök, 90 rendes- és 31 pótbiró; 3) a m. k. Curia legfőbb ítélőszéki osztályánál 1 elnök és 6 tanácselnök, továbbá 42 rendes bíró. 4) A m. k. Curia semmitő-osztályánál (semmitőszék) 1 elnök és 1 alelnök, továbbá 16 rendes biró alkalmaztatik. 2. §. A kir. váltófeltörvényszék feloszlattatván, annak hatásköre a pesti kr. Ítélő táblára ruháztatik át. A kir. váltófeltörvényszéknél alkalmazott ítélőbirák, továbbá a segéd- és kezelő személyzet, jelen rangjuk és fizetésük megtartásával, a pesti kir. táblához tétetnek át, akik közül a birák az 1. §. 2. pontjában érintett létszámban bennfoglaltatnak. 3. §. Az igazságügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy addig, mig a m. kir. Curia legf. itélőszéki osztálynál felhalmozódott hátralékok elintéztetnek, a legf. itélőszéknél a pesti kir. tábla itélő bírái közül tizenhatot kisegítő birákat alkalmazhasson. E törvényjavaslathoz terjedelmes indokolás és költségvetés van csatolva. Amarra később még visszatérünk, ebből közöljük a főbb tételeket, melyek szerint a bírói létszám szaporítása egészben véve 260,989 ftba kerül, miből a semmitőszékre 3200, a legfőbb ítélőszékre 61,949, a pesti kir. Ítélő táblára 195,840 ft esik. A második törvényjavaslat az 1868. 54. t. ez. némely szakaszainak módosításáról szól s következőleg hangzik: 1. §. A polg. törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. 54. t. ez. 5. szakaszának a semmitőszékre vonatkozó intézkedése eltöröltetvén, a helyett rendeltetik . A semmitőszék, az elnökön kívül 4 s illetőleg 6 vagy 8 tagú tanácsban határoz a szerint, amint a semmiségi panasz valamely első-, vagy pedig a másod- vagy harmadbiróság eljárásából merült fel. .2 §. Ugyanazon törvény 293. szakasza akkér módosíttatik, hogy a konok perlekedők 100 fttól 1000 forintig terjedhető birsággal büntetendők s ezen büntetést köteles mulhatlanul kiszabni a harmadbiróság s illetőleg a másodbiróság mindazon esetekben, a melyekről az érintett szakasz rendelkezik. 3. §. A 303. szakasznak határozata azon esetekre is kiterjesztetik, melyekben a fél egyedül semmiségi panaszt emelt ugyan, de azt a semmitőszék merőben alaptalannak találta. Az ehhez csatolt indokolásból arról értesülünk, hogy a m. évi jun. 1-től dec. végéig befolyt semmiségi panaszok száma 5265 darabra ment s az. év két első havában annyira szaporodott, hogy az idén valószínűleg meg fogja haladni a 12 ezeret. Jelenleg a semmitőszék egy elnökön s alelnökön kívül 16 szavazó bíróból áll, s két tanácsban működik. Mindenik tanács hetenkint rendesen , s igy egy éven át 208 ülést tarthat. Egy-egy ülésben átlag 20 darab ügy lévén elintézhető : ekképen egy-egy tanács évenkint 4160, a két tanács pedig összesen 8320 ügydarabot képes elvégezni, vagyis csak kétharmadát annak, ami valószínűleg befolyni fog. Minthogy egy-egy tanács hetenként 4 ülésnél többet nem tarthat, mert különben abíráknak nem maradna idejük az ügyek tanulmányozására, a hátralékok felszaporodásának meggátlására csak két mód van: vagy a létszám szaporítása, vagy pedig olyatén intézkedés, hogy a létező létszámból az eddigi két tanács helyett három tanács legyen alakítható. A törvényjavaslat 1 § a ezen utóbbi módot választá, ami csak úgy lehetséges, ha eltöröltetik az 1868 : 54. t. cz.5. §-ának azon merev intézkedése, mely szerint a semmitőszék az elnökön kívül 6 tagú tanácsban ítél. E helyett az 1. §. azon javaslatot tartalmazza, hogy a semmitőszék az elnökön kiinl 4 s illetőleg 6 vagy 8 tagból álljon a szerint, amint a semmiségi panasz tárgyát valamely első vagy a másod vagy harmadbiróság eljárása képezi. Ez által eleget vél tenni a javaslat a takarékosság igényeinek a nélkül, hogy megsértené azon elvet, melyet az 1868 : 54. tcz. a fölebbvitel rendezésénél vezérfonalul követett, hogy t. i. a fölebbviteli bíróságnál a tanács két taggal erősebb legyen azon bíróságénál, a melynek eljárása fölött szél. A 2. és 3. §-hoz: A polg. törvénykezési rendtartás életbelépte óta felmerült tapasztalatok mutatják, hogy a merőben alaptalan s csupán boszantásra vagy a per húzására számított perorvoslatok száma igen nagy. A polg. törvk. rendtartás tartalmaz ugyan intézkedéseket a visszaélések meggátlására, de azok nem elég szigorúak s igy a czélnak meg nem felelnek. A 293. §. szerint a konok perlekedés eseteiben, 10-től 390 ftigy terjedhető büntetést határoz. E rendelkezés két tekintetben ki nem elégítő. Egyrészt, mert nem mondja ki határozottan, hogy a büntetést hivatalból kell kiszabni. Másrészt, mert a büntetés csekély, nem áll semmi arányban azon haszonnal vagy kedvteléssel, melyet a per elhúzódásából vagy a boszantásából a felek reménylenek. A m. k. kúria semmitő-osztálya ismételt felterjesztésben oda nyilatkozott, hogy a visszaélések igen nagy száma oly esetekben jelentkezett, melyek a 303. §. szerkezete alá sorolhatók nem voltak. A jelen javaslat 3. §-a — úgymond az indokolás, a 303. §. határozatát kiterjeszti, anélkül, hogy eltérne azon indoktól, mely általában a törvényhozást arra bízta, hogy az alaptalan semmiségi panaszra pénzbüntetést szabjon. A harmadikjavaslat a törvények kihirdetéséről szóló 1868: III. t. sz. 4. §-ának módosításáról szól, mely is következőleg módosíttatik : 1. §. Amennyiben az időpont, amelyben valamely törvény hatálya kezdődik, magában a törvényben megállapítva, vagy ezen időpont megállapítása a minisztériumra bízva nincs , minden törvény kötelező ereje, annak az országgyűlésen tett kihirdetését követő 15-ik napon kezdődik. Ez indokolás előre bocsátja, hogy a Magyarország és Horvát-szlavón Dalmát országok között létrejött egyezség folytán, a közös törvények a közös országgyűlésen hirdettetnek ki. Az 1868. III. törvényczikkely 4-ik szakaszában fennálló szabályt, mely szerint a törvények kötelező ereje az országos törvénytárban tett megjelenésüket követő 15-ik napon veszi kezdetét, a közös törvényczikkelyekre nézve tovább fentartani nem lehetett. Mert ez szükségessé tette volna, hogy míg a törvénytár horvát kiadása elkészül , a magyar kiadás se tétessék közzé, nehogy ugyanazon törvény, a magyar észt korona különböző országaiban külön-külön időpontban lépjen életbe. Ha a közös törvényekre nézve szükségessé vált e szabály: nincs ok, amiért a nem közös törvényekre nézve a korábbi eltérő szabály fentartassék, sőt könnyen zavart idézhetne elő, ha a közös és nem közös törvények közt, a hatálybalépés időpontjának kiszámítása tekintetében különbség állíttatnék fel. ------Az igazságügyminiszter — mint országgyűlési tudósításunkból is értesülhetnek olvasóink — mai nap több törvényjavasla