A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-01 / 99. szám
levőleg az állampolgárok, átlagos vagyonviszonyaik szerint, több kategóriára voltak felosztva: minél magasabb az átlagos vagyonállapot, annál szélesebb volt a választási jog, a választandó képviselők számára nézve. Ennek mégis van némi értelme, ha egyáltalában elismerik a vagyont fokmérőül a választási képességre és jogra nézve. Azon felül itt teljesen alapos azon feltevés, hogy minden osztály a maga köréből azon személyiségeket választandja, kik tehetségeik, jó nevök, tekintélyük által legajánlatosabbak arra. A 20. §-ban az enyhítő körülményeknek nyoma sem látszik; itt a pénzzsák a legabsolutabb módon, a legképviseletképesb elemként van oda állítva. És mily mértéktelen terjedelemben! A legmagasabb adót fizetők nem szolgáltatnak kevesebbet a törvényhatósági képviselethez, mint az egésznek teljes felét! Oly megyében, mely 200,000 lakossal bír, 300 legmagasabb adót fizető és annyi befolyást fog gyakorolni, mint a többi 199,700 lakos között találkozó választók együttesen! Hiában keressük egy csak félig-meddig plausibilis érv nyomát is, mely, erre hallatlan előjogosítás mellett felhozható volna. Hogy a 300 legfőbb adózó több vagy csak annyi értelemmel, tehetséggel, politikai becsületességgel is bírna, mint a többi 199.700 lakos együttvéve , azt ugyan a legbigottabb mammonimáció és a legfelfuvalkodottabb plutokrata sem fogja állítani. Tegyük fel — mi ugyan mai napság absolute meg nem engedhető, — hogy a megyei vagy városi képviseletnek elsősorban a nyers anyagi magánérdekeket vagyis a birtokot kell képviselnie; még ez esetben sincsen igazolva ama roppant előjogosítás. Korunkban, melyben a vagyonosság mindinkább egyenvonal alá jut, nagyon ritkán fog előfordulni, hogy a népesség egy igen csekély töredéke annyi anyagi érdeket és birtokot foglalna magában, mint az összes népesség többi tömeges része. Ehhez járul még, hogy a képviselőtest másik felében, mely a választásra hagyatik fen, a pénzelem vagyis a nyers birtok úgy is jelentékeny helyet fog magának megszerezni tudni. A municipális törvényjavaslat 20. §-e tehát egyszerűen arra megy ki, hogy a megyék, kerületek és városok képviseletével egy sereg jól megbízott pénzzsák ruháztassék fel. Nem ismerünk rendszert, mely minden modern nézetet egy politikai vagy adminisztratív testület qualificatioja és feladata felől brutálisabb módon gúnyolna. Mi bizonynyal nem kedveljük a régi születési aristokratiát, de mindenesetre százszorta több értelme és jogosultsága van az ő erő jogosultságának mint azon adóscala-aristokratiáénak, melyet Rajner úr akar a magyar alkotmány lánczaiba bevezetni. A választott képviselőség elvét tényleg és merészen megsérteni avval, hogy a választmány felére nézve a választást egészen megszüntetik, és e mellett a választási elv tagadását tisztán a nyersanyagi birtok javára confiscálni akarni: oly észellenes, reactionárius cselekedet, minőt egy alkotmányos állam kormánya már rég nem kísérelt meg. Erős meggyőződésünk, hogy e tévútra térés, e hajmeresztő anachronismus Magyarországban is egyhangúlag el fog ítéltetni. Horn Ede. — A képviselőház 7-ik osztálya elvetette az igazságügyminiszeri törvényjavaslatokban a járásbíróságok eszméjét. — A „Hepp hepp“. Eddig csak sejtettük, de a M. A. mai számának egy czikke teljesen meggyőzött minket arról, hogy az egri lyceumi nyomdából kikerült pasquili r. kath. pap irta. A határozott tájékozottság e nyomtatvány ügyeiben, a felszólalásnak az ismeretes plébános nyelvből vett kifejezései, a czikk megjelenésének helye és alakja kétségtelenné teszik e föltevést. Az egri czikkező egyébiránt nem találja ama művet botrányosnak. Szánjátok őt! — A közokt. miniszter egy körrendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, melyben előadja, hogy elérkezettnek látja az időt, hogy az eddigi kíméletes eljárás helyett teljes erélylyel és hivatalos szigorúsággal kell az 1868. XXXVIII. t. sz. rendeleteinek az egyes községekben való részletes végrehajtásához fogni. — Ennélfogva különösen arra hívja fel a tanfelügyelőket, hogy 1. azon községeket, melyek törvény szerint kötelesek uj iskolát állítani, erre teljes erélylyel, s ha kell, a törvényhatóságok segélyével is sürgessék ; hogy 2. a legalább is 5000 lakossal bíró községeket felső népiskola állítására figyelmeztessék ; hogy 3. szigorúan ügyeljenek fel, miszerint a létező közsiskolákban a törvény rendeletei felszerelést, oktatást, fizetést sat, illetőleg szigorúan megtartassanak, hogy 4. különösen gondot fordítsanak, hogy az iskolaszékek és községi elöljáróságok folytonosan ügyeljenek a tanköletes gyermekek rendes iskoláztatására, és, hogy végre 5. a felekezeti, társulati s általában mindazon iskoláknál, melyek felett a kormány csak a felügyeleti jogot gyakorolja, szigorúan őrködjenek a törvények pontos megtartására. Az egyetemi és feözéptanodai törvényjavaslatok dolgában kiküldendő bizottság tagjaiul a jobb és baloldal közös megegyezésével kijelöltettek: Tisza Kálmán, Sarlády Áron, K. Simonyi Lajos, P. Szathmáry Károly, Horvát Mihály,Csengery Antal, Pulszky Ferencz, Trefort Ágoston, Hoffmann Pál, A földművelési minisztérium. (M.) A magyar kormány kebelében a pénzügyminiszter távozása folytán, bekövetkező személyváltozások valószínűleg lényeges átalakításhoz fognak vezetni a minisztériumok belső berendezését illetőleg is. Nem nagyon remélhető ugyan, hogy ezen átalakítás, a minisztériumok rendszeretlen beosztását minden hibájából ki fogja vetkőztetni, azonban, mint a viszonyok jelenleg állanak, éppen a személyek kérdése által látszik valószínűleg az, hogy a földmivelési minisztérium, az újjáalakulásból fejlettebben , erőteljesebben és rendszeresebben fog kibontakozni. Köztudomású, hogy jelenleg a földmivelési minisztérium az ipar és kereskedelmi tárcával egyesítve is, a miniszteri tanácsban a legalárendeltebb és legtehetlenebb szerepre van kárhoztatva. A földmivelési budget az utóbbi években a nevetségesig szerény volt más nagy ügyek mellett. Maga a miniszter tartózkodó volt, s mintegy oly állást foglalt el, ki még nincs hivatva a tevékenység terére lépni, s ki csak csendben, észrevétlenül a jövendő évek számára készíti elő (ha ugyan készíti) nagyszerű terveit. De a közgazdasági minisztérium ezen szerény magaviselete valójában nem volt több a látszatnál; a gazdaközönség nyugodtan várt, de hiába, a földmivelési miniszter nagyszerű terveivel nem állott elő, hanem úgy apránként belekezdett egy-egy kisszerű újításba, idegen eszmék, intézmények utáncsinálásába. A gazdaközönség eképen, a földmivelési minisztérium munkálatainak is csak meglátta egy egy parányi gyümölcsét, és azzal meg is volt elégedve. Azonban a mélyebb gazdasági bölcselő, s a miniszteri feladatokat a hazai gazdasági állapotok szerint mérlegelő polgár, pillanatilag sem feledő, hogy a magyarországi közgazdasági miniszterre kitűnő hivatás, magasztos és nagyszerű feladatok várakoznak. Több ízben kifejezést is nyert azon óhaj, hogy a földmivelés számára külön tárczát kell szerezni; a gazdaközön-ség öszhangzó nyilatkozata sürgető legelsőbb is az 1868. év tavaszán az országos gazdasági értekezlet határozataként, hogy külön földművelési minisztériumot kell állítani; előzőleg és utólagosan is hangoztatá e kívánságot a sajtó, előkerült az később az országgyűlésen is. Maga a minisztérium is helyeselni látszott ez eszmét, de keresztülvitelét halogatták, és így az általános óhaj úgyszólván feledékenységbe temettetett. A miniszteri combinatiók alkalmából pár nap előtt újra rávezettetett a közvélemény interpellatio alakjában a külön földmivelési minisztérium szükségére. Most tehát e tárgygyal mi is tüzetesebben akarunk foglalkozni,remélvén, hogy talán sikerülni fog az illető magas körök nehézkes és ingatag elhatározási akaratát végleges határozattá érlelni. Mindenki igen jól tudhatja, hogy mily állapotban van hazánkban a földmivelés, az erdészet, mezei gazdálkodás, kertészet, szőlőmivelés, baromtenyésztés. A statistikából mindenki kiolvashatja, hogy a földmivelés, az ipar, kereskedelem vagy bármi egyéb életmód mellett mennyire túlsúlyban van; a nemzet zömét, a nemzet törzsvagyonát a gazda közönség, és ennek javai képezik; minden egyéb, mi az országban van, a mezőgazdaságra támaszkodik. A földművelés tehát összes állami és társadalmi viszonyainknak, a nemzet összes anyagi és szellemi munkásságának, az összes nemzeti művelődésnek és vagyonosodásnak alapját képezi. És mégis a mostani állami szervezet mellett a magyar földművelésre oly csekély gond van fordítva, hgy az illető döntő befolyással bíró férfiak még csak érdemesnek sem találtak külön minisztériumot alapítani, és hogy a földművelésre fordított állami eszközök évenként egy-két milliót is alig tesznek, holott az iszonyú összegre menő állami bevételeket, közvetlenül legnagyobb részben és közvetve csaknem egészen, a mezőgazdaság szolgáltatja. Pedig legkevésbé sem mondhatni, hogy a földművelés terén kevés teendője van a kormánynak; azon roppant hátramaradás, melyben a magyar nemzet más nyugati culturállamokhoz képest hosszú időn át tartó nemzetellenes gazdasági politika folytán sülyedt, oly hézagokat hagyott a földművelés minden terét felölelő gazdaságokban, hogy itt a mulasztásokat helyrehozni, a hiányokat megszüntetni, az elavult helyébe modern dolgokat állítani, a művelési módokra rendszeresítőleg, felOrdódy Pál, Szabó József, Koncz Gyula, Rónay Jáczint,, Bujanovics Sándor. A szélső bal részéről választandó tagra a kijelölés még nem történt meg. *------ A közmunka tanácsba Pest város részéről megválasztanak Széher Mihály 120, Csengery Antal 116, Szentkirályi Mór 106, Preuszner József 99, Ullmann Károly 68, Tavaszszy Endre 62, szavazattal, lesztőleg hatni, a szunnyadozó gazdasági erőket felkelteni, csak nagyszérvű közigazgatási intézkedések által lehet. Erre pedig egy csakugyan szakavatott, erélyes és elegendő állami eszközök felett rendelkező földművelési miniszter lehet hivatva. A telekhivatalokról. Az igazságügyminiszter úr január 20 ikától kelteze s az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslatnak 29. §. a telekkönyvi intézményre vonatkozik. A törv.javaslat e szakaszának alapul okvetlen azon helyes meggyőződés szolgált, miszerint nemcsak a tiszék székhelyétől távolabb eső járásokra, de a népesebb községekre nézve is üdvös hatású, ha a jogosultak a betéteket könnyűszerrel, nagyobb utazás, vagy költekezés nélkül megszemlélhetik, s telekkönyvi jogaikra, úgyszólván saját házukból felügyelhetnek, mi pedig telekkönyvek központosítása esetén nem történhetik. A czél tehát szép és üdvös, de vájjon kivihető-e a trvj. szerént, s nem von-e maga után olyan hátrányokat, melyek igen magas árát képezendik a nyert előnyöknek ? Bocsátkozzunk a részletekbe, vegyük figyelembe a jövő gyakorlatot s annak következéseit. A tjv. szerint az eredeti tikveknek a kivételes községek s vidékekre nézve nem a birtokbiráskodást gyakorló kir. trszékeknél, hanem az illető község vagy járásbíróságoknál szervezendő telekhivatalok által kell vezettetni s kezeltetni, s következéskép a betétekre vonatkozó beadmányokat is csupán ezen telekhivatalokhoz kell benyújtani, és nem a birtok-biráskodást gyakorló kir.tszékhez is, — mely — minthogy a betét nála nem vezettetik, csak oly módon volna képes azokat elintézni, ha előbb a beadmányt az illető telekhivatalhoz, beigtatás és véleményadás végett visszavárólag átküldené, mi pedig azon fölül, hogy kétszeres munka volna, még a telekkönyvi beadmányoknál annyira fontos elsőbbségi jog elhatárzását is lehetlenné tenné oly esetekben, midőn ugyanegy tikkos tulajdonra két, egymást kizáró, vagy egyformán elsőbbségi jogot igénylő beadmány nyúttatnék be részben a kir. trvszék, részben a vidéki telekhivatalnál. Én már magában azt, hogy a kérvények elintézésére, az egyedül jogosult, birtokbirósági jogot gyakorló kir. trvszékhez ne lehessen közvetlenül folyamodni, hanem, hogy minden tikkvs ügynek először a vidéki telekhivatal retortáján kelljen átmenni, mielőtt, talán nagy idővesztéssel a kir. trvazékhez érkezhetnek, — igen sajátságos és olyan intézkedésnek tartom, mely az illető község vagy vidék lakosainál semmi előnyt nem biztosít. Mert hiszen ezekre nézve, minthogy az elintézés különben is kb. tervszéknél történhetik csupán, nem lehet különös fontosságú az, váljon a benyújtás a tszék, vagy a telekhivatal igtató hivatalában történik e mig ellenben távolabb lakó, s talán a telekhivatalok elhelyezésével valamely vidéken — minthogy az nem egyöntetű s gyakran változható — ismeretlen, de telkvi kérvények beadására jogosítottakra nézve a legkellemetlenebb s talán több ízben veszélyes leend Nem megtörténhetik-e például, hogy a kérvényeket nem oda nyújtják be, a hova a törvény, hanem a hova természet és a helyzet szerint tartoznak. A megkeresett tvszék, vagy község a legjobb esetben a beadmányt hivatalból az illető telekhivatalhoz, s illetve tészéhez fogja áttenni, — az első azon megkeresés kíséretében, hogy azt beigtatván, s az illető betétnél megjegyzvén, a jogviszony iránt adandó véleményezés mellett, elintézés végett visszajuttassa. Azonban eltekintve ettől: — hogyan fog a biró oly telekkönyvi jogra vonatkozólag ítélni, melynek eredeti betétét meg nem szemlélheti, melynek állását csupán, több rendbeli levelezés által kieszközölt, de mindamellett hiányos jelentések nyomán sejtheti? Az ítéletért a felelősség a bírót terheli, de hát hogy feleljen oly valamiért, mit saját tapasztalatából — betét nem léte miatt — legjobb akarat mellett sem tudhat. Hogyan fognak a telekkönyvi kiigazítási keresetek elintéztetni és a perfeljegyzések szikvi végrehajtás eseteinél e rendszer nyomán nem a legnagyobb nehézségek, kellemetlenségek, sőt komoly veszélyek állhatnak-e elő ? Mennyi baj, szükségtelen munka, bizonytalanság, mennyi összeütközés, félreértés fog az ügydarabok át és visszaküldözgetése által előállani, s mi még több, mennyi idő fog az által elvesztegettetni! Mennyi félreértésre fog okot szolgáltatni, ha egy tvszék területén több, hasonló számú tlkvi határozat lát; napvilágot mert hihetőleg a tvszéknél nem fog alakitatni egy központi tlkvi igtatói hivatal, de a határzatnak a központ számát adná, már egyszer beigtatott ügydarabra vonatkozólag ! Mennyi czéltalan költekezés oly igtatói hivatalok berendezése végett, melyeknek alig lesz teendője, vagy legfeljebb oly csekély, hogy éreztek egy igtatót s telekkönyvvezetőt fizetni nem méltó, mennyi visszaélhetési alkalom, minthogy a telekhivatalok a tvszéki elnök által részint a távolság, részint más okok miatt nem ellenőriztethetnek kellőleg, s mennyi tér ama gyom számára, mely zugirászatnak neveztetik ; mert miután az ügyvédek a perrendtartás és egyéb törvénykezési viszonyok által legnagyobb részben a túszékek helyiségére vonatnak, a vidéki telekhivatalok a zugirászoknak leend aranybányája. És mindez miért ? Csupán azért, hogy a felek a beadmányoknál netalán szükséglendő postaköltséget ne legyenek kénytelenek viselni. Ugyanis: mi nyereség hárul abból egy község, vagy vidékre, hogy a tikvi beadmányokát a telekhivatalok igtatójába s nem az illetékes tvszékhez kell beadni ? semmi, minthogy elintézés végett az Ügydarab — bár hivatalból, tehát nem a felek, de az állam költségére, — a tjav. szerint is a tvszékhez, mint tlkvi hatósághoz, s elintézés után innen ismét a tlkvi hivatalhoz juttatandó vissza. S hát a tlkvi okmánytárral mi történik ? Ezért — ámbár az a telek — mint a kezelési hivatalnál kell, hogy maradjon (itt pedig kétségtelenül több esélynek lesz kitéve, mint volna a központban) a tvszéknek, mint tlkvi hatóságnak kell felelősnak lennie. Mindezek ellenében a tjav. indokaiban azon egyetlen nyomósok hozatik föl, hogy szükséges, miszerint a betétek az érdeklettek által lehetőleg kevés fáradsággal figyelemben tartathassanak. Én nem tagadom a tjav.abeli intézkedésének üdvös voltát, de sőt állítom, hogy a telekkönyvek nyilvántartásával nemcsak néhány járásbíróság, s nemcsak azon községek volnának megbizandók, melyek a tjav.-ban érintettek, hanem kivétel nélkül minden járásbirósági és mindazon népesebb községek, melyek maguknak e kedvezést, a nyilvántartási könyvek rendes vezetésének ígérete mellett igénylik, hogy így a birtokviszonyok bárki által és azonnal egész kényelemmel legyenek figyelemmel kísérhetők. De, hogy az ebből eredő előnyt a fölhozott hátrányok mellőzésével elérhessük, szükségtelenek a tervezetbe hozott vidéki telekhivatalok. Vezessék a kir. tvszékek a területükön fekvő minden vidék telekkönyveit eredetiben, s a járásbíróságoknak és községeknekadassanak az őket érdeklő tikvek csupán hiteles másolatban. Telekkönyvi beadványok elfogadására legyenek csak az illetékes tvszékek mint tlkvi hatóságok igtatói hivatalai feljogosítva. Mit vesztenek ez által a vidékek ? én azt hiszem , semmit, mert hiszen azon beadványok elintézése, melyeket a vidéki tlkvi hivatalok fogadnak el, a tj. szerint is az illetékes tvszék elé lévén terjesztendők elintézés végett, a különbség csak az, hogy míg a tb. szerinti telekhivataloktól a beadmányok a tvszékhez minden héten egyszerhivatalos úton küldetnek be, addig a nyilvántartási rendszer mellett, a fél nem lévén kötve a tőle nem függő hivatalos beküldés idejéhez, önmaga gyorsabban fogja beadmányát eljuttatni az eredeti telekkönyveket vezető kir. tvszékhez, mely viszont azt további véleménykérés, s egyéb idővesztés nélkül azonnal elintézni lesz képes. Hogy pedig a vidéki nyilvántartásoknál a nyilvántartási hiteles másolatok pontosak s hiteltkönyvnek tekinthetők legyenek, hogy a czélnak épen úgy, mintha eredetiek volnának, megfeleljenek, hogy a telekkönyvi jószágtestek és jogok állását folyton és hűn visszatükrözzék, a tvszékeknek előírandó lenne, miszerint minden telekkönyvi mozzanat, mely az eredeti betéteknél előfordul, az érdekelt nyilvántartási hivatalokkal rögtön, hivatalos tudósítvány, vagy a határzat egy hivatalos példányán közöltessék. És mily előny származnék ebből ? Az, hogy az igazságügyi miniszter úr által kitűzött üdvös czél nemcsak a tóban érintett egyes részekre, hanem az ország minden vidékére nézve elévetnék, anélkül, hogy e trjavaslatban tervezett rendszer folytán előállandott zavarok, bizonytalanságok, munkapazarlások, idővesztések, félreértések, veszélyek stb. fölmerülésétől félni kellene; anélkül, hogy a bíróságok oly valamiért tétessenek felelőssé, melyért felelősséget vállalniok lehetlen anélkül, hogy különösen telekkönyveknél fölöttébb szükséges országos egyöntetűség áldozatul ejtetnék. Margitay Dezső, Lukács Ignác nádudvari kerületi képviselő jelölt programmja. Meggyőződésem, hogy Magyarország hatalmas és virágzó csupán akkor lesz, ha az 1848-ban alkotott törvények valósággá fognak létezni, összes politikai működésem azért arra szentelendem, hogy e valóság bekövetkezzék ; e czélból arra törekszem, hogy Magyarország s az osztrák tartományok között a kapocs a personál unió alapján az uralkodó személye legyen, hogy Magyarország mint független és önálló országnak legyen önálló hads pénzügye, úgy, hogy saját pénzes fiainak vére felett csak az országgyűlés, a koronázott királylyal egyetértve, rendelkezhessék; ezért szükséges, hogy a delegátiós közösügyi minisztériumok, melyek feleslegesek is, költségesek is, törvényhozási úton eltöröltessenek, a szabadság, egyenlőség és testvériesség nevében, a vallások szabad gyakorlata valóban életbe léptetessék, a vallás papjai rangban, méltóságban egyenlők legyenek a népnevelési törvény az ország lakosságának nyugalmára átalakíttassák s ingyen kötelezett oskoláztatás hozassák be, a nemzetiségekkel, Magyarország méltósága fentartása mellett, testvériesen ki kell békülni, szükséges a közös teherviselést igazságosan elrendelni, hogy az valóság legyen és ezen elvet alkalmazni nem csak az adók viselésénél, hanem a közmunka szolgálatnál, a katonaság beszállásolásánál s minden egyéb közterheknél is. Az igazságszolgáltatás gyors s olcsó legyen választott bírák által. — A megyét s községet a democratia alapján ugy kell rendezni, hogy az bástyája maradjon az alkotmánynak; a hivatal viselésre ne bírjon előjoggal sem születés, sem vagyon, hanem a képesség s becsületes tiszta jellem, az 1848-diki honvédeknek erkölcsi elösmerést kívánok szavazni, rokkantjainak anyagi gyámolítást nyújtani. Nyugdíjat azoknak adni, kik az országnak hasznos szolgálatot tettek, a földmivelést, ipart s kereskedelmet elősegítő nemzeti független bankot sürgetek felállíttatni, a múlt szomorú korszakból ránk maradt és most is fennálló intézményeket, melyek a nép erkölcsiségét rontják, mint a dohány monopólium stb. eltöröltetni kívánom, egyszóval a haladó századi kor kívánalmaihoz alkalmazkodva,oda igyekszem működni,hogy oly törvények alkottassanak, melyek képesek az országot hatalmassá, a lakosságot boldoggá tenni. Nádudvar, ápril 19. Törvényjavaslat az arányosításról és tagosításról az ország erdélyi területének városaiban, szabad és vegyes községeiben. Erdély városaira szabad és vegyes községeire nézve az arányosítás és tagosítás iránt a következők rendeltetnek. I. Arányosítás. Az arányosítás tárgyait képezik nemcsak a a jelenleg közösen és osztatlanul használt külső fekvőségek, hanem azok is, amelyek a közös birtokból — a a közbirtokosok beleegyezése nélkül, s községileg kezelt közös birtoknál az illetékes hatóságok jóváhagyása nélkül —ezen folytatás a mellékleten, törvény életbe léptét megelőző 32 évet túl nem haladott idő előtt elfoglaltattak. 2. §. Ha több község birtokosai állanak ily közösségben, az illetmény mindenekelőtt minden egyes községre nézve állapítandó meg. Ezen megállapításnál a következő kulcsok és pedig az alábbi sorrendben alkalmazandók: a) a községek között létező szerződések, a közös birtok használására vonatkozó ítéletek, s a birtoklás arányára vonatkozó más okiratok; b) azon osztály, mely szerint ugyanazon községek között hasonló jogi természetű más közösbirtok elosztása vagy arányosítása eszközöltetett; c) ha a legközelebbi tíz év alatt a közös birtok a használásra nézve közmegegyezéssel felosztatott , ezen gyakorlat; d) azon összeg, mellyel egyik vagy másik község a közös birtokra esett adóban vagy más teherben a másik község beleegyezésével saját külön vagyonából részt vett; e) azon esetre, ha a felebbi bizonyítékok egyike sem léteznék, s ha a községek máskép ki nem egyeznének, a községek illetményei, tekintettel a 4. §. rendeletére, a községi birtokosok összes belső és külső birtokainak területe arányában határozandók meg. 3. §. Az egyes község tagjainak illetménye az általuk eddig kizáró joggal békésen használt, avagy a 2. §. értelmében kihasított közös birtokból a következő elvek szerint állapíttatik meg: 1. Ha a birtokosok a közös birtokot a legközelebbi 32 év alatt természetben és évenkint felosztva ugyanazon mennyiségben használták, ezen gyakorlat szerint, ha pedig 2. A közös birtok utáni adót s más terheket a birtokosok egyéni kivetés útján fedezték, ezen teherviselés arányában állapítandó meg mindegyiknek illetménye. 4. §. Amennyiben a 3. §-ban felsorolt kulcsok egyike sem alkalmazható, mindegyiknek illetménye az egyesek által leirt külső és belső birtokok területe arányában állapítandó meg olyformán, a hogy ezen számításnál a közösből tett foglalások kihagyassanak, és b) hogy a belső telkek területe háromszoros mennyiségben számíttassék. 5. §. Akit a közös birtokból, jogérvényes szerződés vagy bírói ítélet alapján, határozott térmennyiség vagy határozott mennyiségű és minőségű haszonvétel illet, annak illetménye a birtokrendezés alkalmával és ezen jogosultság arányában meghatározandó. 6. §. Azokat,kik a közös birtokot jogérvényes szerződés vagy 32 évet túlhaladó békés gyakorlat alapján,avagy csak községi illetményüknél fogva határozatlan mennyiségben szabadon haszonélvezik , ha az egyezség vagy bírói ítélet által megállapított kulcs szerint nagyobb illetményt nem igényelhetnek, a legkisebb birtok a közbirtokossal egyenlő mennyiség illeti. 7. §. Ha ez arányosítás kulcsa iránt a közmegegyezés nem sikerül, azt a bíróság ítélet által állapítja meg. , Érvényes közmegegyezésre megkivántatik : a) községeknél, hogy mindenik községnek e czélra választott és felhatalmazott képviselői beleegyezzenek ; b) közbirtokosoknál, hogy minden birtokos kellőleg megidéztessék, és hogy közülök senki ellent ne mondjon. 8. §. Mindegyik közbirtokos kívánhatja a közös birtokból járó illetményének természetbeni elkülönítését: 1. Szántóföldek-, rétek-, kaszálók-, legelőkés havasoknál feltétlenül; 2. erdőknél egy fával benőtt havasoknál akkor, ha illetményére legalább 100 catastralis hold esik; 3. nádasoknál, ha a birtokosok birtokaránylagos többsége kívánja. A mennyiben valamely erdő közös használata több község birtokosait illeti, a felosztás községenkint eszközlendő, ha az egyik községre eső illetmény 100 catastralis holdat nem is tesz. 9. §. Az igy elkülönített birtokrészek összes haszonvételei csak a tulajdonost illetik. 10. §. Azon foglalásokra nézve, melyek az 1. §. értelmében szinténarányosítás tárgyát képezik, a következők rendeltetnek: a) a közös birtok természetbeni felosztása esetében (8. §.) az elfoglalt rész a birtokos illetményébe betudandó, és amennyiben illetménye kevesebbet tesz, az elfoglalt birtokrész vagy visszafoglalandó, vagy a foglaló által, a közbirtokosok közt felosztás czéljából, annak valódi értéke megfizetendő; b) ha csak a közös birtok használásának aránya állapíttatott meg és a közös használat fentartatik : az elfoglalt birtokrész a hasznos beruházások becsértékének megtérítése mellett viszszafoglalandó. Ha azonban ezen beruházások értéke az elfoglalt birtokrész értékét túlhaladja, a közbirtokosok javára a birtokrész értéke a foglaló által megtérítendő. 11. §. Azon községi vagyon, mely folytonos gyakorlattal kizárólag községi közjövedelmi forrásul használtatott s mint ilyen, egyéni ingyenhasználat tárgya nem volt, — valamint azon községi vagyon is,mely okiratilag a községi szükségletek fedezésére rendeltetett, sem arányosításnak, sem elosztásnak nem tárgyai, s ezután is a rendelt czélra kezelendők. Amennyiben egyes városok úgynevezett küldő allodiummal (majorsági birtokkal) bírnak, ezen, a magántulajdon természetével hasonjogú vagyon sem lehet arányosításnak vagy elosztásnak tárgya. 12. §.Ha a közbirtokosok az őket illető közösbirtok haszonvételeit egészben vagy részben községi czélok fedezésére engedték át, ezen körülmény őket a haszonvételek arányosításában és a birtok (8. §.) felosztásában nem gátolja; kötelesek azonban a községi szükségletek fedezéséről más módon gondoskodni. 13. §: A lelkészeknek s az iskolatanítóknak a közös birtokok rendezése alkalmával erdő- és legelő-illetőségük az egész közös birtokból adandó ki, és pedig ha a megállapított kulcs szerint több jogot nem bizonyítanak, ami a lelkészeket annyi erdő- és legelő járandóság illeti, a mennyi a közbirtokosok mindegyikét külön-külön illetné azon esetben, ha a közös birtok a közbirtokosok száma szerint — fejenkint — arányosittatnék. Oly községben, hol a közös birtokhoz jogosult felek különböző hitfelekezetűek, legyenek akár anya, akár fiók-egyház tagjai az egész közös birtokból kiszámított lelkészi illetményhez, a különböző hitfelekezetek lelkészei a közön-