A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-04 / 101. szám
Előfizetési árak HON' april—júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre 51rt 50kr. April—septemberi félévre 11n . April—decz. 3 negyedévre 1660» Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30n Pest, martins hóban 1870. A .HON“ kiadóhivatala. PEST, MÁJUS 3. A földmivelési minisztérium és az állami jószágok. (M.) Általánosságban kimutattuk, hogy Magyarországon külön földmivelési minisztériumot kell felállítani. A földmivelés körül,sítt magánál a mezei gazdálkodásnál is oly temérdek gazdaság közigazgatási intézkedésire van szükség, hogy mér ezen szükség magában is eléggé indokolja a külön földmivelési minisztérium felállítását. De még sürgősebben követelik az államgazdasági tekintetek, hogy hazánkban (inkább mint bármely államban) külön földmivelési minisztérium létesítessék. Ezen állam gazdasági tekintet a magyar kincstári és koronás jószágokból származtatandó le. A közjavadalmak, melyekhez a vallás és oktatásügyi állami jószágok is számítandók, Magyarország területének mintegy 12-ed részét, vagyis 4700 mérföldet, tehát oly roppant állományt képeznek, minővel még az újabb kori amerikai államok is alig dicsekesznek, s minőt Európa államaiban sehol sem találhatni. Jelenleg a közjavadalmak legnagyobb részben a pénzügyminiszter,s némi részben az oktatás és vallásügyi miniszter alatt állanak. És ezen tény már magában elég bizonyság arra nézve,hogy az állami jószágokon helyes gazdálkodást nem folytathatni. A pénzügyminiszter e javakat csak pénzügyi elvek szerint igazgatja, és a cultumminiszter resortjában levő közjavak, szintén csupán jövedelmi forrásnak tekintetnek. Mindkét miniszternek arra kell a fősúlyt fektetni e jószágok kezelésénél,hogy azokból a folyó költségek fedezésére a lehető legnagyobb bevételt kapja. Pénz- és oktatásügyi miniszter az állam jószágoknál csak arra tekinthet, hogy a jószág mint tőke megmaradjon, de az mnár nem tartozik hivatásához, hogy oly intézkedésekről és módokról gondoskodjék, melyek által az egyes jószágokat a gazdasági haladásba vonja. Arra, hogy az egyes államjószágok, s azok együttesen mindinkább tökéletesebb stádiumba hozassanak, hogy részenként és egészben értékükben folytonosan emelkedjenek, okvetlenül megkivántatik, hogy igazgatásuk oly minisztériumra bizassék, mely e jószágokat nem tekinti eszköznek, mint a pénzügyi és cultusminisztérium, hanem magukban czélnak veszi; és e minisztérium épen az leend, melynek feladata a földmivelés érdekeit előmozdítani. Igaz ugyan, hogy Lónyay úr pusztán az állami bevételek kedvéért is szükségesnek látta az előbbi pazar és zsákmányoló rendszert megváltoztatni, az állami jószágigazgatósági szervezetet életbe léptetni, és egy sok tekintetben előnyösnek látszó hosszú tartamú bérrendszert elérendő czélul kitűzni. Azonban ő mindezen intézkedésekre mégis egészen iletéktelen,a pénzügyminisztériumban egészen más szempontból nézik az állami jószágokat és más elvek szerint határoznak, mint a földmivelési minisztériumban. A pénzügyminisztériumban az állami bevételek elvei, a földművelési minisztériumban az állami kiadások vagy mint közönségesen mondani szokás, a hasznos beruházások szabályai irányadók. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az állami jószágoknak nem kell jövedelmet hozni, hanem, hogy az államjószágok igazgatásánál oly elvekből kell kiindulni, melyek szerint az állami kiadások szüksége felismerhető. Az állami bevétel és állami kiadás ügy két egészen külön tudományt képez. Előbbi a pénzügy, utóbbi a gazdasági közigazgatás tana. Az absolutistikus kormányok csak a bevételre szerettek gondolni, és azért a pénzügyi tudomány már roppantul ki van fejlődve, a kiadást önkényüleg eszközölték, a közigazgatás tana tehát még egészen ismeretlen tér. A pénzügyminiszter még most is csak arról gondoskodik, hogy lehető nagy állami bevétele legyen, a kiadás nála egészen mellékes ; ami épen eszébe jut a miniszteri tanács valamely tagjának, állami czélul declaráltatik, és ha van pénz, biz az erre könnyedén el is megyen, ha pedig nincs, miniszterünk hirtelen felszalad Bécsbe és kéz alatt jó provisioért még csak kieszközöl néhány milliót. Szóval, egész jelen állami gazdálkodásunknak még mindig megvan az a nagy hibája, hogy a hatalmat kezében tartó kormány és parlamenti pártja csak sok pénzt akar az állampolgároktól kisajtolni, és csakúgy könnyedén, többé kevésbé hasznosnak látszó czélokra elkölteni, arra azonban nem gondol sem a kormány,sem pártja, hogy a dolgok természete szerint mit kell tulajdonképen állami czéloknak tekinteni, mit kell az egyéni vagy társulati öntevékenységre hagyni, és nem nagyon veszi tudományos bírálat alá azt sem, hogy az egyes tervbe vett czélok közül melyek a legsürgetőbbek. Bizonyság rá az állami jószágok mostani igazgatása is , mert e jószágok épen azon minisztérium alá vannak helyezve, melynek legfőbb gondja állami bevételekről gondoskodni, pedig az összes magyar birodalom területének egy 12 részét képező állami jószágoknál igen számos más egyéb és nehezebb teendő van, mint az, hogy akárminő bérösszeget átvegyen a pénzügyminiszter. Azáltal, ha az állami jószágok a pénzügyminisztérium kezéből a földművelési miniszter resortjába helyeztetnének, egy határozott államgazdasági reform lépést tenne Magyarország előre, mert akérlelketlen financzia teréről a nemzeti vagyonnak egy nagy része a gazdasági közigazgatás terére helyeztetnék át. Osztrák ügyek. Újabban Kellersperg báróval folytak az alkudozások, az osztrák alkotmányviszály megoldása iránt De teljes egyetértés még nem igen jöhetett létre köztük. Differenciák merültek föl Potocky és Kellersperg között, már a tartományi gyűlések feloszlatására nézve is. A jelenlegi kormány a tartományi gyűléseket azonnal fel akarná oszlatni, hogy aztán az alkotmányviszályt újonnan választott, új elemekből alakult törvényhozó test segélyével oldja meg; a kormány e kérdésben nem akar tekintettel lenni arra, hogy várjon a megkezdett alkudozások a nemzetiségi pártvezérekkel eredményre fogna-e vezetni. Kellersperg b. azonban időelőttinek tartja az új törvényhozó testület megalakítását mindaddig, míg a csehekkel , lengyelekkel folytatott alkudozások nem vezetnek eredményre. A lengyelekkel már legközelebb szintén megkezdetnek az alkudozások. Grocholsky, Goluchowsky stb. e czélból Bécsbe hivattak. — Horvátországi ügyek. A horv. szláv, országgyűlés majoritása már megvitatás alá vette a fiumei kiadást, s hogy vájjon beleegyezzék-e Horv. szlavonország a provisoriumba ? E kérdésnek nyilvános ülésben tárgyalása azonban valószínűleg el fog halasztatni mindaddig, míg a Pestre küldött 29 horoszláv, képviselő visszamegy Zágrábba. A 29 képviselő ugyanis a pénz- Ügyminister által távirati úton Pestre hivatott, hogy némely halaszthatlan vasúti és adózási előterjesztések tárgyalásánál jelen legyenek, — Károlyvárról, amely jelenleg többnemű agitatióknak volt fészke — azt a hírt hozza egy lap, hogy a rend helyreállítása érdekében a politikai agitatiókba ereszkedő Benko alanagy, Horv. Szláv, országok nem rég kinevezett katonai parancsnoka, a tisztikarhoz menesztett napiparancsban szigorúan meghagyta, hogy tartózkodjanak miden politikai agitációktól. A horvszláv, országgyűlés osztályai jelenleg a választási s országgyűlési szabályzattal foglalkoznak. Legközelebb a budget-bizottság fog megválasztatni. A majoritás, pártértekezletén azt határozta, hogy Zivkovics indítványát a határőrvidéknek a horv. szláv, országgyűlésen való képviseltetésére vonatkozólag, mint reactionariust visszautasitja. Szintúgy el fog vettetni Bulics indítványa hogy a közös (magyar-horv.) törvények revideáltassanak. Végül határozatba ment hogy az eszékposegai vonal kiépítése sürgettetni fog — ellenben az eszék-bródi vonalat egyszerűen elejtik. TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. NEGYED SK KÖTET. (Folytatás.) Nem! — Evelina! Ugyan legfőbb ideje volt, hogy Iván haza kerüljön a kőszéntárnájába ! Azalatt, míg ő Pesten segített tolni a szelet, nagy dolgok történtek a Bondavölgyben. Legelőször is az ő gyártelepétől egy futamadésnyira óriási új épületek támadtak, varázslatos gyorsasággal, mint ahogy szoktak épületek emelkedni, amiknél nem kérdik, mi mibe kerül? csak azt, hogy mikorra legyen kész, akármi áron? A részvények még ki sem voltak bocsátva, s már beleépített a consortium a vállalatba egy millió forintot. Mindenütt lázas gyorsaság: itt egy téglavető dolgozik gőzerőre, amott egy sodronyvasút szállít épületanyagot az emelkedő falakhoz: egész agyaghalmok állnak már kihordott földmunkálat után ; a kémények már füstölögnek; a tetőket már cserepezik. Egy egész utcza épül itten! Egy uj város ! Bauné úr nem irt Ivánnak ez építkezésekről semmit. Még egyebet is elhallgatott Bauné úr a távol levő előtt. Azt, hogy a tárnában megszületett az a har-rmadik ijesztő szellem, mely vetekedik vihederrel és zuhatarral: a „strike.“ A munkások egy része el akar menni az új tárnába, amit elneveztek „úri telepnek.“ Ott felényivel magasabb munkabért ígérnek, mint amit Iván fizet. De bizony maga Bauné úr is felmondott, s kinyilatkoztatá, hogy a részvényes társulatnál kínált igazgatói állomást sokkal előnyösebbnek találja magára nézve. Természetes dolog, hogy ő maga volt az, aki Iván munkásai közül kiszemelve a leghasznavehetőbbeket, azokat nagy munkabér ígéretével elcsábította a részvénytársulat szolgálatába. Most látta át Iván, milyen oktalanságot követett el, amikor az ő kedves barátja által idehozott felügyelőt befogadta a tárnájába. Ilyen a tudós ember ! Azt kikutatja, ha addig él is, hogy micsoda állatok éltek a kőszénben ezelőtt százezernyi esztendőkkel, hanem arra nem jön rá, hogy a concurrensét nem jó lesz oda ereszteni a kőszene közé. Azt pedig a legegyügyübb árendás is tudta volna, hogy amint az ő kedves barátja Felix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom kőszenét kiaknászni részvénytársulatot alakít, azonnal pakolja fel mellé rögtön Bauné urat is: „nekem barátom itt többé lélekzetet venni sem maradsz!“ Hisz az ellenségét avatta be üzleti titkaiba! No hiszen tapasztalá, hogy az nem tartózkodott a legjobban hasznát venni e titkoknak. Iván, megtudva a fenyegető bajt, összehívta munkásait, s azt mondta nekik: „Bajtársak, itt van egy új vállalat, mely nektek olyan nagy munkabért ígér, amit csak veszteség mellett adhat meg. Az én tornámon eddig nyereség volt. Én tehát felajánlom nektek, hogy eddigi munkabéreteken felül osztozzunk jövőre a nyereségen is. Amit keresünk, felezzük meg. Esztendő végén elétek teszem a számadásaimat. Saját küldöttségetek megvizsgálja azt, s kiki megszolgált bére és munkaaránya szerint megkapja belőle az osztalékát. Ha ebbe beleegyeztek, folytatjuk a munkát. Ha azonban jobbnak találjátok a részvénytárnához a magas napi díj kedvéért átmenni, én nem fogom magamat a versenyzésben egy sok milliómmal rendelkező társulat mellett tönkre tenni, hanem eladom nekik a tárnámat, s akkor azután bizonyosak lehettek felőle, hogy mihelyt egy kézben lesz a két tárna, a munkabért le fogják megint szállítani. Azoknak, akik híven megmaradnak velem, egész életükre ajánlom ezt az alkut. Ennek a tárnának a haszna mindenkor felezve lesz munkások és tulajdonos között, amíg én vagyok a tulajdonos.“ Ezt az ajánlatot sokan megértették, s ezt a részvénytársulat nem csinálhatta utána. Több felénél a munkásoknak szerződött Ivánnal, hogy megmarad és nem hagyja el az őstelepet. Egy nagy csapat azonban felbuzdítva bérenczizgatók által, átcsapott az úri telephez. A hiven maradtaknak aztán sok boszantást kellett kiállni az elszakadtak részéről. Azontal egy vasárnap sem múlt el verekedés nélkül a két tárna munkásai között. Nem sokára tapasztalá Iván, hogy hatalmas versenytársa már talált ki valamit az ő sakkhúzása ellenében. Egyenkint tudósítók szokott vevői, akiknek szén, nyers vas és rudvas szállítmányokat szokott küldeni, miszerint a bondavári részvénytárna és kohó ötven percenttel olcsóbbért kínálja nekik a terményeket, jövőre tehát tőle is csak ilyen áron fogadhatnak el valamit. Ötven százalékkal magasabb munkabér, ötven százalékkal olcsóbb ára az előállított terméknek ; ez annyit tesz, mint ingyen dolgozni. Bannénak kezében voltak Iván üzleti összeköttetései ; azt tehette megrontására, amit akart. Iván még erre sem veszte el bátorságát. Viszszaírt minden eddigi üzletemberének, hogy sem a szenet, sem a vasat egy félfillérrel sem fogja alább adni, ha mind a nyakán marad is. Ennek azután az lett a következése, hogy a termelt szén és vas mind ott gyűlt halomra a félszerekben és raktárakban: alig fordult meg egy szekér a bondavölgyi fekete után. Tárna és kohó magának dolgozott. Ez azután igen rosz kilátás volt a hiven maradott munkásokra nézve. A szomszéd tárnabeli társak eleget csúfolták őket e miatt. Hol lesz a nyereség ? Osztozhatnak majd a vasrudakon, meg a nyers szénen. Iván megnyugtatta őket. Az év végén el fog minden kelni jó áron. Elvesztegetni nem szabad semmit. Ha a másik tárna teszi, tegye: ő nem megy utána. Mikor a gyártelep nagyszerű építkezései készen voltak, az igazgatóság fényes ünnepélyt rendezett a vállalat felszentelésére. Távol Bécs városából lejöttek a főfő részvényes uraságok, igazgató bizottmányi tagok és elnökök a megnyitási ünnepélyre. A gyártelep óriási raktárának tereme nagyszerű étteremmé lett feldíszítve, az ablakok virággarrlandokkal körülfűzve, a mellékasztalok a munkások számára, a főasztal az úri vendégek számára megtérítve. Előre el lett híresztelve, hogy maga a herczeg is le fog jönni. Őt választotta meg a consortium a vállalat tiszteletbeli elnökévé. A herczegek, mint tudva van, legjobban értenek az iparvállalatokhoz, a különösen Tibald herczeg kitűnő nagy talentummal bír a spekuláczióra és számításra, ő maga egy millió forint áru részvényt írt alá. Azt a milliót Kaufman kölcsönözte neki, azt a milliót a pondavári uradalomra táblázták be. Az a millió természetesen nem létezett sehol. Az ünnepélyt templomi szertartás előzte meg, melyen mint előre ki volt híresztelve, a nagyhirű Sámuel apát tartotta a szent misemondást. Úgy is illik. Mert ilyen magas rangú vendégek előtt, csak nem pontifikálhat egy olyan jámbor együgyü falusi plébános, mint Mahók tisztelendő uram. (Folytatás* következik.) . 101. szám. Vill. évfolyam. Reggeli feladás. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Pattin küldve, vagy Budapesten kihos hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 kt. 85 kr. 3 hónapra.............................5 50 , 6 hónapra...........................11 . , A p esti kiadás postai kubüiküdéseért felül* fizetés havonkint . . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPII Pest, 1870. Szerda, május 4. »■■■ ■■■■ 1 ......................................... Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiatásért . . 80 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. i . Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. Replica a Naplónak. B. Zs. úr a „Pesti Napló “ban lejebb szállott önhittsége Olympusáról; most már nem tekint úgy le reára, mint egy félisten, most csak mint kéres beszél. Örvendetes jelenség, ha egyébért nem, már csak azért is, hogy könnyebben megérthetjük egymást. A másik jelenség, mit a mai „Napló“ban constatálnom kell, az, hogy a 4. §-t B. Zs. feladta, pedig múltkor csak erre támadott és csak erre hozott fel speciális eseteket, én a speciális eseteket (mert csak erre lehete válaszolnom) mindkettőnk szempontjából megvilágítom, és úgy igyekeztem bebizonyítani, hogy felfogásom helyes. B. Zs.tól azt vártam volna, hogy vegye fel a keztyüt (pardonnez ! hogy vivásról beszélek, ha B. Zs. szerint nem értek is hozzá,) és az épen általa felhozott esetekben bizonyítsa be, hogy felfogásom és alkalmazásom helytelen. Nem, ő ezt nem tette, hanem ott hagyta a 4-ik §-t eseteivel együtt és — tovább ment. Követem. Legelébb ráfogással kezdi. Azt mondja, hogy ajavaslat 73. és 74. §-ainak azon határozatát sújtom „anathemával“, mely a legszabadelvűbb, t. i. hogy a biró minden általa okozott kárért a rendes bíróság előtt beperelhető és kárpótlásra ítélhető, s hogy én ezt „anathemával“ sújtom, azt B. Zs. ur csak annak tulajdonítja, hogy — e §§-okat nem olvastam. Köszönöm kegyességét, de — nem élek vele. A §§ okat olvastam és ezt írtam róluk : „Ez haladás is.“ B. Zs. úr tehát, vagy nem olvasta czikkem e részét, vagy . — ráfogással élt. De azt hangsúlyozom újra, hogy a jogsérelem“ esetei (ezekről a Napló is beszélt,) nem csak kárpótlásra szorítkoznak, és én bármely összeütközést a megyei hatóság és egyesek között a belügyér elé utasítani nem akarok, hanem per tárgyának vettem azokat, és így a bíróság elé tartozónak tartom. Mert vagy csak kárpótlásról van szó, s akkor nem tudom minek a panaszt a belügyérnél tenni elébb, és nem egyenesen a bíróságnál,bizonyára nem az igazságszolgáltatás gyorsításáért, hanem centralisatióért, vagy a kárpótláson kívül egyéb is fordul elő, de mindenesetre olyas valami, amiben a megye egyet, a panaszló mást állít vagy követel, szóval vitás kérdés és így annak eldöntésére nem a belügyér (mint a Napló akarja) hanem az igazságszolgáltatás van hivatva. A 73. és 74. §. határozatát — ismétlem — helyeseltem, és ezt ki is jelentem, de nem a 4. §-t, és erről a „Napló“ elhallgatott. Menjünk tovább. Felhozza ellenem a II. §-t. Álljon itt szóról szóra : „88. §. Ha a vádlott nem ítéltetett hivatalvesztésre, vagy nem valamely becstelenítő bűntény miatt marasztaltatok el, azt, hogy az elmarasztalt tisztviselő és hivatalnok megtarthatja-e hivatalát,— a közgyűlés dönti el. (49. §.) Ha a határozatban a főispán (főkirálybiró stb.) vagy az illető tisztviselő és hivatalnok meg nem nyugodnék, a kérdés fölött a belügyminiszter dönt.“ Itt két eset van: először az az eset, mikor egy hivatalnok nem ítéltetett hivatalvesztésre , ez esetben a megye közgyűlésének fen van tartva az a joga, hogy határozzon a felett: megtarthatja-e az illető egyén hivatalát vagy sem ? De ha a megyegyűlés azt határozza, hogy a hivatalnok hivatalát meg nem tarthatja, a megye egy vádlott és elítélt saját hivatalnoka, megsemmisítheti annak határozatát, ha a belügyérhez folyamodik ,mert a belügyér dönt.“ Így okoskodtam én, és azt mondom, hogy a 88. §. e határozata által a megyére a belügyér hivatalnokot erőszakolhat, és a megye saját hivatalnoka annak határozatát megsemmisíttetheti a belügyér által, s így a belügyér kezében tartja a megyét. A „Napló“ ezt megerősíti, mert a belügyér beavatkozását szórószóra ezzel indokolta :„Vannak körülmények, hol (?) a vádlott nem ítéltetett el ugyan bűntény miatt, de azért a közgyűlés mégsem akarja őt a megye tisztviselői között megtartani.“ Mi következik ebből? Az, hogy a megyének csak egy esetben van joga hivatalnokát elcsapni,s ez „a bűntény“ esetet, mert minden más esetekben a belügyér megtartására kényszerítheti. Nem azt teszi-e ez, hogy a megye hivatalnoka felett a bel- Ügyér rendelkezik ? Állítom én azt is másik esetképp, hogy a belügyér bűnesetekben is ítél. B. Zs. úr azzal akar megcáfolni, hogy a szöveg határozatlanságába burkolódik. Ugyanis a szöveg ezt mondja: „Ha a vádlott nem ítéltetett hivatalvesztésre, vagy nem valamely becstelenítő bűntény miatt marasztaltatott el.“ B. Zs. úr úgy értelmezi ezt, hogy a mondat második felében lévő eset nem tartozik a belügyér elé, tehát egy bűneset se tartozhat. De kérdem, ki lehet-e e szövegből olvasni azt, hogy minden bűneset hivatalvesztéssel jár ? és nem képzelhető az az eset, mikor a mondat első fele áll be : t. i., hogy az illető (bár bűnt követett el) nem ítéltetett hivatalvesztésre, de a megye elcsapja és ő a belügyérhez folyamodik a megye ellen ? Én a szövegből ezt kiolvasni nem tudom, különben itt a szöveg a hibás, és B. Zs. urnak ép úgy lehet igazsága ez esetben, mint nekem; itt a szöveget magyarázni vagy újra szerkeszteni kell Azután bele kap B. Zs. úr a 28. §-ba. Perse szokott legélesebb fegyverét használja, — rám fogja, hogy nem olvastam. Pedig hát olvastam, de más szemmel, mint B. Zs. úr. Ebban én nem azt a határozatot támadtam meg (mint B. Zs. úr szeretné rám fogni) hogy a bizottmány minden második tagja 3 év múlva sorshúzás útján kilép, és így új elemek léphetnek a bizottmányba, hanem azt, hogy a hivatalnok 6 évre választatik, és a választmány (jegyezze jól meg B. Zs. úr, választmány és nem bizottmány) 3 évre, és így két különböző (tehát megváltozott) választmánynyal kell működnie ugyanazon hivatalnoknak. Ezt nem tartom sem az administrate, sem a szabad választás szempontjából helyesnek, de erről B. Zs. úr egy szót se szól, hanem beszél a választmány és bizottmány közti viszonyról,holott én beszéltem a választmány és hivatalnok közti viszonyról. Ez nagy különbség! Azt mondja a „Napló“ : szórakozottságból azt állítom, hogy az 52. §. értelmében több törvényhatóságnak egy főispánja lehet, holott ott csak a megyében lévő kis városokról van szó. Egy szó sem igaz ez állításból. Először is B. Zs. úr öszszezavarja a törvényhatóságot és megyét, hogy rám fogja, miszerint én több megyének főispánjáról beszélek, holott én csak „helyhatóságról“ beszéltem. S ez nagy különbség. Másodszor az sem áll, hogy az 52. §. csak a megyei kis városokról szól mert szólni szóra így hangzik: A „vármegyének és a területén létező szabad királyi városoknak vagy több szabad királyi városnak egy és ugyanazon főispánja lehet.“ Ez világos. Tehát szabad királyi városokról és nem kis (megyei hatóság alá tartozó) városról, és több szabad királyi városról van szó. — Most kérem ítélje meg az olvasó, hol van a szórakozottság vagy — eszmezavar ? Végül még azt is rám akarja fogni B. Zs. úr, hogy én az ellen keltem ki, hogy a hivatalnokok, a megye gyűlésén eo ipso szóval bírnak. Én nem azt mondtam. Én csak elemeztem a gyűlés elemeit, s fejtegettem, hogy melyik nem, független elem, s melyik melyik democrata és melyik conservativ, s ebből csak A mai Spanyolország. * ni. (y.) A köztársaság, mint államforma, méltán lelkesítheti mindazokat, kik az emberiség tökélyesülését óhajtják. Maga ez államforma azon-