A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-04 / 101. szám

Előfizetési árak HON' april—júniusi évnegyedére. April—júniusi évnegyedre 51rt 50kr. April—septemberi félévre 11n . April—decz. 3 negyedévre 16­­­60» Az esti kiadás postai különkül­déseért felülfizetés havonkint 30n Pest, martins hóban 1870. A .HON“ kiadóhivatala. PEST, MÁJUS 3. A földmivelési minisztérium és az állami jószágok. (M.) Általánosságban kimutattuk, hogy Magyarországon külön földmivelési mi­nisztériumot kell felállítani. A földmivelés körül,­sítt magánál a mezei gazdálkodás­nál is oly temérdek gazdaság közigazga­tási intézkedésire van szükség, hogy mér ezen szükség magában is eléggé indokol­ja a külön földmivelési minisztérium felál­lítását. De még sürgősebben követelik az államgazdasági tekintetek, hogy hazánk­ban (inkább mint bármely államban) kü­lön földmivelési minisztérium létesítessék. Ezen állam gazdasági tekintet a magyar kincstári és koronás jószágokból származ­tatandó le. A közjavadalmak, melyekhez a vallás és oktatásügyi állami jószágok is számítandók, Magyarország területének mintegy 12-ed részét, vagyis 470­0 mér­földet, tehát oly roppant állományt ké­peznek, minővel még az újabb kori ame­rikai államok is alig dicsekesznek, s mi­nőt Európa államaiban sehol sem talál­hatni. Jelenleg a közjavadalmak legnagyobb részben a pénzügyminiszter,s némi részben az oktatás és vallásügyi miniszter alatt állanak. És ezen tény már magában elég bizonyság arra nézve,hogy az állami jószá­gokon helyes gazdálkodást nem folytat­hatni. A pénzügyminiszter e javakat csak pénzügyi elvek szerint igazgatja, és a cul­­tumminiszter resortjában levő közjavak, szintén csupán jövedelmi forrásnak tekin­tetnek. Mindkét miniszternek arra kell a fő­­súlyt fektetni e jószágok kezelésénél,hogy azokból a folyó költségek fedezésére a lehető legnagyobb bevételt kapja. Pénz- és oktatásügyi miniszter az állam jószá­goknál csak arra tekinthet, hogy a jószág mint tőke megmaradjon, de az mnár nem tartozik hivatásához, hogy oly intézkedé­sekről és módokról gondoskodjék, me­lyek által az egyes jószágokat a gazda­sági haladásba vonja. Arra, hogy az egyes államjószágok, s azok együttesen mindinkább tökélete­sebb stádiumba hozassanak, hogy ré­szenként és egészben értékükben folyto­nosan emelkedjenek, okvetlenül megki­­vántatik, hogy igazgatásuk oly miniszté­riumra bizassék, mely e jószágokat nem tekinti eszköznek, mint a pénz­ügyi és cultusminisztérium, hanem ma­gukban c­z­é­l­nak veszi; és e miniszté­rium épen az leend, melynek feladata a földmivelés érdekeit előmozdítani. Igaz ugyan, hogy Lónyay úr pusztán az állami bevételek kedvéért is szüksé­gesnek látta az előbbi pazar és zsákmányo­ló rendszert megváltoztatni, az állami jószágigazgatósági szer­vezetet életbe léptetni, és egy sok tekintetben előnyösnek látszó hosszú tar­tamú bérrendszert elérendő czélul kitűzni. Azonban ő mindezen intézkedésekre mégis egészen iletéktelen,a pénz­ügyminisztériumban egészen más szem­pontból nézik az állami jószágokat és más elvek szerint határoznak, mint a földmi­velési minisztériumban. A pénzügyminisz­tériumban az állami bevételek el­­vei, a földművelési minisztériumban az ál­lami kiadások vagy mint közön­ségesen mondani szokás, a hasznos beruházá­sok szabályai irány­adók. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az állami jószágoknak nem kell jövedelmet hozni, hanem, hogy az államjószágok igazgatá­sánál oly elvekből kell kiindulni, m­e­­lyek szerint az állami ki­adások szüksége felismer­hető. Az állami bevétel és állami kiadás ügy két egészen külön tudományt képez. Előb­bi a pénzügy, utóbbi a gazda­sági közigazgatás tana. Az absolutistikus kormányok csak a bevétel­re szerettek gondolni, és azért a pénzügyi tudomány már roppantul ki van fejlődve, a kiadást önkényüleg eszközölték, a közigazgatás tana tehát még egészen ismeretlen tér. A pénzügyminiszter még most is csak arról gondoskodik, hogy le­hető nagy állami bevétele legyen, a ki­adás nála egészen mellékes ; a­mi épen eszébe jut a miniszteri tanács valamely tagjának, állami czélul declaráltatik, és ha van pénz, biz az erre könnyedén el is megyen, ha pedig nincs, miniszterünk hirtelen felszalad Bécsbe és kéz alatt jó provisioért még csak kieszközöl néhány milliót. Szóval, egész jelen állami gazdálkodá­sunknak még mindig megvan az a nagy hibája, hogy a hatalmat kezében tartó kormány és parlamenti pártja csak sok pénzt akar az állampolgároktól kisajtolni, és csakúgy könnyedén, többé kevésbé hasznosnak látszó czélokra elkölteni, arra azonban nem gondol sem a kormány,sem pártja, hogy a dolgok természete szerint mit kell tulajdonképen állami czéloknak tekinteni, mit kell az egyéni vagy társu­lati öntevékenységre hagyni, és nem na­gyon veszi tudományos bírálat alá azt sem, hogy az egyes tervbe vett czélok közül melyek a legsürgetőbbek. Bizonyság rá az állami jószágok mos­tani igazgatása is , mert e jószágok épen azon minisztérium alá vannak helyezve, melynek legfőbb gondja állami bevéte­lekről gondoskodni, pedig az összes ma­gyar birodalom területének egy 12 részét képező állami jószágoknál igen számos más egyéb és nehezebb teendő van, mint az, hogy akárminő bérösszeget átvegyen a pénzügyminiszter. Az­által, ha az állami jószágok a pénz­­ügyminisztérium kezéből a földművelési miniszter resortjába helyeztetnének, egy határozott államgazdasági reform lépést tenne Magyarország előre, mert a­­kérlel­­ketlen financzia teréről a nemzeti vagyon­nak egy nagy része a gazdasági közigaz­gatás terére helyeztetnék át. Osztrák ügyek. Újabban Kellersperg báróval folytak az alk­udozások, az osztrák al­kotmányviszály megoldása iránt De teljes egyet­értés még nem igen jöhetett létre köztük. Diffe­­renciák merültek föl Potocky és Kellersperg kö­zött, már a tartományi gyűlések feloszlatására nézve is. A jelenlegi kormány a tartományi gyű­léseket azonnal fel akarná oszlatni, hogy aztán az alkotmányviszályt újonnan választott, új ele­mekből alakult törvényhozó test segélyével oldja meg; a kormány e kérdésben nem akar tekin­tettel lenni arra, hogy várjon a megkezdett al­kudozások a nemzetiségi pártvezérekkel ered­ményre fogna-e vezetni. Kellersperg b. azonban időelőttinek tartja az új törvényhozó testület megalakítását mindaddig, míg a csehekkel , lengyelekkel folytatott alkudozások nem vezet­nek eredményre.­­ A lengyelekkel már legközelebb szintén­ megkezdetnek az alkudozások. Grochols­­ky, Goluchowsky stb. e czélból Bécsbe hi­vattak. — Horvátországi ügyek. A horv. szláv, országgyűlés majoritása már megvitatás alá vet­te a fiumei kiadást, s hogy vájjon beleegyez­­zék-e Horv. szlavonország a provisoriumba ? E kérdésnek nyilvános ülésben tárgyalása azonban valószínűleg el fog halasztatni mindaddig, míg a Pestre küldött 29 horo­­szláv, képviselő vissza­megy Zágrábba. A 29 képviselő ugyanis a pénz- Ügyminister által távirati úton Pestre hivatott, hogy némely halaszthatlan vasúti és adózási elő­terjesztések tárgyalásánál jelen legyenek, — Károlyvárról, a­mely jelenleg többnemű agitatióknak volt fészke — azt a hírt hozza egy lap, hogy a rend helyreállítása érde­kében a politikai agitatiókba ereszkedő B­e­n­k­o al­anagy, Horv. Szláv, országok nem rég kine­vezett katonai parancsnoka, a tisztikarhoz me­nesztett napiparancsban szigorúan meghagyta, hogy tartózkodjanak miden politikai agitá­cióktól.­­ A horv­­szláv, országgyűl­­­é­s osztályai jelenleg a választási s országgyű­lési szabályzattal foglalkoznak. Legközelebb a budget-bizottság fog megválasztatni. A majori­tás, pártértekezletén azt határozta, hogy Zivko­­vics indítványát a határőrvidéknek a horv. szláv, országgyűlésen való képviseltetésére vo­natkozólag, mint reactionariust visszautasitja. Szintúgy el fog vettetni Bulics indítványa hogy a közös (magyar-horv.) törvények revideáltas­­sanak. Végül határozatba ment hogy az eszék­­posegai vonal kiépítése sürgettetni fog — ellen­ben az eszék-bródi vonalat egyszerűen elejtik. TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. NEGYED S­K KÖTET. (Folytatás.) Nem! — Evelina! Ugyan legfőbb ideje volt, hogy Iván haza ke­rüljön a kőszéntárnájába ! Azalatt, míg ő Pesten segített tolni a szelet, nagy dolgok történtek a Bondavölgyben. Legelőször is az ő gyártelepétől egy futama­dé­snyira óriási új épületek támadtak, varázsla­tos gyorsasággal, mint a­hogy szoktak épületek emelkedni, a­miknél nem kérdik, mi mibe kerül? csak azt, hogy mikorra legyen kész, akármi áron? A részvények még ki sem voltak bocsátva, s már beleépített a consortium a vállalatba egy millió forintot. Mindenütt lázas gyorsaság: itt egy téglavető dolgozik gőzerőre, amott egy sodrony­­­vasút szállít épületanyagot az emelkedő falakhoz: egész agyaghalmok állnak már kihordott föld­munkálat után ; a kémények már füstölögnek; a tetőket már cserepezik. Egy egész utcza épül itten! Egy uj város ! Bauné úr nem irt Ivánnak ez építkezésekről semmit. Még egyebet is elhallgatott Bauné úr a távol levő előtt. Azt, hogy a tárnában megszületett az a har-­r­madik ijesztő szellem, mely vetekedik viheder­­­­rel és zuhatarral: a „strike.“ A munkások egy része el akar menni az új tárnába, a­mit elneveztek „úri telepnek.“ Ott felényivel magasabb munkabért ígérnek, mint a­mit Iván fizet. De bizony maga Bauné úr is felmondott, s ki­­nyilatkoztatá, hogy a részvényes társulatnál kínált igazgatói állomást sokkal előnyösebbnek találja magára nézve. Természetes dolog, hogy ő maga volt az, a­ki Iván munkásai közül kiszemelve a leghasznave­­hetőbbeket, azokat nagy munkabér ígéretével elcsábította a részvénytársulat szolgálatába. Most látta át Iván, milyen oktalanságot kö­vetett el, a­mikor az ő kedves barátja által ide­hozott felügyelőt befogadta a tárnájába. Ilyen a tudós ember ! Azt kikutatja, ha addig él is, hogy micsoda állatok éltek a kőszénben ezelőtt százezernyi esztendőkkel, hanem arra nem jön rá, hogy a concurrensét nem jó lesz oda ereszteni a kőszene közé. Azt pedig a legegyügyübb árendás is tudta volna, hogy a­mint az ő kedves barátja Felix azt mondja, hogy ő itt a szomszéd uradalom kő­szenét kiaknászni részvénytársulatot alakít, azon­nal pakolja fel mellé rögtön Bauné urat is: „ne­kem barátom itt többé lélekzetet venni sem maradsz!“ Hisz az ellenségét avatta be üzleti titkaiba! No hiszen tapasztalá, hogy az nem tartózko­dott a legjobban hasznát venni e titkoknak. Iván, megtudva a fenyegető bajt, összehívta munkásait, s azt mondta nekik: „Bajtársak, itt van egy új vállalat, mely nek­tek olyan nagy munkabért ígér, a­mit csak vesz­teség mellett adhat meg. Az én tornámon eddig nyereség volt. Én tehát felajánlom nektek, hogy eddigi munkabéreteken felül osztozzunk jövőre a nyereségen is. A­mit keresünk, felezzük meg. Esztendő végén elétek teszem a számadásaimat. Saját küldöttségetek megvizsgálja azt, s kiki megszolgált bére és munka­aránya szerint meg­kapja belőle az osztalékát. Ha ebbe beleegyez­tek, folytatjuk a munkát. Ha azonban jobbnak találjátok a részvénytárnához a magas napi díj kedvéért átmenni, én nem fogom magamat a versenyzésben egy sok milliómmal rendelkező társulat mellett tönkre tenni, hanem eladom ne­kik a tárnámat, s akkor azután bizonyosak le­hettek felőle, hogy mihelyt egy kézben lesz a két tárna, a munkabért le fogják megint szállí­tani. Azoknak, a­kik híven megmaradnak velem, egész életükre ajánlom ezt az alkut. Ennek a tárnának a haszna mindenkor felezve lesz mun­kások és tulajdonos között, a­míg én vagyok a tulajdonos.“ Ezt az ajánlatot sokan megértették, s ezt a részvénytársulat nem csinálhatta utána. Több felénél a munkásoknak szerződött Ivánnal, hogy megmarad és nem hagyja el az őstelepet. Egy nagy csapat azonban felbuzdítva bérenczizgatók által, átcsapott az úri telephez. A hiven maradtaknak aztán sok boszantást­­ kellett kiállni az elszakadtak részéről. Azontal­­ egy vasárnap sem múlt el verekedés nélkül a két tárna munkásai között.­­ Nem sokára tapasztalá Iván, hogy hatalmas versenytársa már talált ki valamit az ő sakkhú­­zása ellenében. Egyenkint tudósítók szokott vevői, a­kiknek szén, nyers vas és rudvas szállítmányokat szo­kott küldeni, miszerint a bondavári részvénytárna és kohó ötven perc­enttel olcsóbbért kínálja nekik a terményeket, jövőre tehát tőle is csak ilyen áron fogadhatnak el valamit. Ötven százalékkal magasabb munkabér, ötven százalékkal olcsóbb ára az előállított termék­nek ; ez annyit tesz, mint ingyen dolgozni. Bannénak kezében voltak Iván üzleti össze­köttetései ; azt tehette megrontására, a­mit akart. Iván még erre sem veszte el bátorságát. Visz­­szaírt minden eddigi üzletemberének, hogy sem a szenet, sem a vasat egy félfillérrel sem fogja alább adni, ha mind a nyakán marad is. Ennek azután az lett a következése, hogy a termelt szén és vas mind ott gyűlt halomra a félszerekben és raktárakban: alig fordult meg egy szekér a bondavölgyi fekete után. Tárna és kohó magának dolgozott. Ez azután igen rosz kilátás volt a hiven ma­radott munkásokra nézve. A szomszéd tárnabeli társak eleget csúfolták őket e miatt. Hol lesz a nyereség ? Osztozhatnak majd a vasrudakon, meg a nyers szénen. Iván megnyugtatta őket. Az év végén el fog minden kelni jó áron. Elvesztegetni nem szabad semmit. Ha a másik tárna teszi, tegye: ő nem megy utána. Mikor a gyártelep nagyszerű építkezései ké­szen voltak, az igazgatóság fényes ünnepélyt rendezett a vállalat felszentelésére. Távol Bécs városából lejöttek a főfő részvé­nyes uraságok, igazgató bizottmányi tagok és elnökök a megnyitási ünnepélyre. A gyártelep óriási raktárának tereme nagy­szerű étteremmé lett feldíszítve, az ablakok vi­­rággarrlandokkal körülfűzve, a mellékasztalok a munkások számára, a főasztal az úri vendé­gek számára megtérítve. Előre el lett híresztelve, hogy maga a herczeg is le fog jönni. Őt választotta meg a consortium a vállalat tiszteletbeli elnökévé. A herczegek, mint tudva van, legjobban értenek az iparválla­latokhoz, a különösen Tibald herczeg kitűnő nagy talentummal bír a spekuláczióra és számí­tásra, ő maga egy millió forint áru részvényt írt alá. Azt a milliót Kaufman kölcsönözte neki, azt a milliót a pondavári uradalomra táblázták be. Az a millió természetesen nem létezett sehol. Az ünnepélyt templomi szertartás előzte meg, melyen mint előre ki volt híresztelve, a nagyhirű­ Sámuel apát tartotta a szent misemondást. Úgy is illik. Mert ilyen magas rangú vendégek előtt, csak nem pontifikálhat egy olyan jámbor együgyü falusi plébános, mint Mahók tisztelendő uram. (Folytatás* következik.) . 101. szám. Vill. évfolyam. Reggeli feladás. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Elő­fizetési díj: Pattin küldve, vagy Budapesten ki­hos hordva reg­­geli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.............................1 k­t. 85 kr. 3 hónapra.............................5­­ 50 , 6 hónapra...........................11 .­­ , A p esti kiadás postai kubü­iküdéseért felül* fizetés havonkint . . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPII Pest, 1870. Szerda, május 4. »■■■ ■■■■ 1 ......................................... Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­i­­atás­ért . . 80 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. i . Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden­ köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. Replica a Naplónak. B. Zs. úr a „Pesti Napló “ban lejebb szállott önhittsége Olympusáról; most már nem tekint úgy le reára, mint egy félisten, most csak mint kéres beszél. Örvendetes jelenség, ha egyébért nem, már csak azért is, hogy könnyebben meg­érthetjük egymást. A másik jelenség, mit a mai „Napló“ban con­­statálnom kell, az, hogy a 4. §-t B. Zs. feladta, pedig múltkor csak erre támadott és csak erre hozott fel speciális eseteket, én a speciális esete­ket (mert csak erre lehete válaszolnom) mind­kettőnk szempontjából megvilágítom, és úgy igyekeztem bebizonyítani, hogy felfogásom he­lyes. B. Zs.tól azt vártam volna, hogy vegye fel a keztyüt (pardonnez ! hogy vivásról beszélek, ha B. Zs. szerint nem értek is hozzá,) és az épen­­ általa felhozott esetekben bizonyítsa be, hogy felfogásom és alkalmazásom helytelen. Nem, ő ezt nem tette, hanem ott hagyta a 4-ik §-t ese­teivel együtt és — tovább ment. Követem. Legelébb ráfogással kezdi. Azt mondja, hogy a­­javaslat 73. és 74. §-ainak azon határozatát sújtom „anathemával“, mely a legszabadelvűbb, t. i. hogy a biró minden általa okozott kárért a rendes bíróság előtt beperelhető és kárpótlásra ítélhető, s hogy én ezt „anathemával“ sújtom, azt B. Zs. ur csak annak tulajdonítja, hogy — e §§-okat nem olvastam. Köszönöm kegyességét, de — nem élek vele. A §§ okat olvastam és ezt­­ írtam róluk : „E­z haladás is.“ B. Zs. úr tehát, vagy nem olvasta czikkem e részét, vagy . — ráfogással élt. De azt hangsúlyozom újra, hogy a jogsére­lem“ esetei (ezekről a Napló is beszélt,) nem csak kárpótlásra szorítkoznak, és én bármely összeütközést a megyei hatóság és egyesek kö­­­­zött a belügyér elé utasítani nem akarok, hanem per tárgyának vettem azokat, és így a bíróság elé tartozónak tartom. Mert vagy csak kár­pótlásról van szó, s akkor nem tudom minek a­­ panaszt a belügyérnél tenni elébb, és nem egye­nesen a bíróságnál,­­bizonyára nem az igazság­szolgáltatás gyors­ításáért, hanem cen­­tralisatióért,­ vagy a kárpótláson kívü­l egyéb is fordul elő, de mindenesetre olyas vala­mi, a­miben a megye egyet, a panaszló mást ál­lít vagy követel, szóval vitás kérdés és így a­n­­n­a­k eldöntésére nem a belügyér (mint a Napló akarja) hanem az igazságszolgáltatás van hivatva. A 73. és 74. §. határozatát — is­métlem — helyeseltem, és ezt ki is jelentem, de nem a 4. §-t, és e­r­r­ő­l a „Napló“ elhallgatott. Menjünk tovább. Felhozza ellenem a II. §-t. Álljon itt szóról szóra : „88. §. Ha a vádlott nem ítélte­tett hivatalvesztésre, vagy nem valamely becstelenítő bűntény miatt marasztal­tatok el, azt, hogy az elmarasztalt tisztviselő és hivatalnok megtart­hatja-e hivatalát,— a közgyű­­lés dönti el. (49. §.) Ha a határozatban a főispán (főkirálybiró stb.) vagy az illető tisztviselő és hivatalnok meg nem nyugodnék, a kérdés fölött a belügyminiszter dönt.“ Itt két eset van: először az az eset, mikor egy hivatalnok nem ítéltetett hivatal­vesz­tésre , ez esetben a megye közgyű­lésének fen van tartva az a joga, hogy hatá­rozzon a felett: megtarthatja-e az illető egyén hivatalát vagy sem ? De ha a megyegyűlés azt határozza, hogy a hivatalnok hivatalát meg nem tarthatja, a me­gye egy vádlott és elítélt saját hivatalnoka, megsemmisítheti annak határozatát, ha a bel­­ügyérhez folyamodik ,mert a belügyér dönt.“ Így okoskodtam én, és azt mondom, hogy a 88. §. e határozata által a megyére a belügyér hi­vatalnokot erőszakolhat, és a megye saját hiva­talnoka annak határozatát megsemmisíttetheti a belügyér által, s így a belügyér kezében tartja a megyét. A „Napló“ ezt megerősíti, mert a belügyér beavatkozását szóró­szóra ezzel indokolta :­„Van­nak körülmények, hol (?) a vádlott nem ítél­tetett el ugyan bűntény miatt, de azért a közgyűlés még­sem akarja őt a megye tisztviselői között megtartani.“ Mi következik ebből? Az, hogy a megyének csak egy esetben van joga hivatalnokát elcsapni,s ez „a bűntény“ esetet, mert minden más esetekben a belügyér­ meg­tartására kényszerítheti. Nem azt teszi-e ez, hogy a megye hivatalnoka felett a bel- Ügyér rendelkezik ? Állítom én azt is másik esetképp, hogy a bel­ügyér bűnesetekben is ítél. B. Zs. úr azzal akar megc­áfolni, hogy a szöveg határozatlanságába burkolódik. Ugyanis a szöveg ezt mondja: „Ha a vádlott nem ítéltetett hivatalvesztésre, vagy nem valamely becstelenítő bűntény miatt marasztaltatott el.“ B. Zs. úr úgy értel­mezi ezt, hogy a mondat második felében lévő eset nem tartozik a belügyér elé, tehát egy bűneset se tartozhat. De kérdem, ki lehet-e e szövegből olvasni azt, hogy minden bűneset hivatalvesztéssel jár ? és nem képzel­hető az az eset, mikor a mondat első fele áll be : t. i., hogy az illető (bár bűnt követett el) nem ítéltetett hivatalvesztésre, de a megye elcsapja és ő a belügyérhez folyamodik a megye ellen ? Én a szövegből ezt kiolvasni nem tudom, külön­ben itt a szöveg a hibás, és B. Zs. urnak ép úgy lehet igazsága ez esetben, mint nekem; itt a szöveget magyarázni vagy újra szerkeszteni kell Azután bele kap B. Zs. úr a 28. §-ba. Perse szokott legélesebb fegyverét használja, — rám fogja, hogy nem olvastam. Pedig hát olvastam, de más szemmel, mint B. Zs. úr. E­b­ban én nem azt a határozatot támadtam meg (mint B. Zs. úr szeretné rám fogni) hogy a bi­zottmány minden második tagja 3 év múlva sorshúzás útján kilép, és így új elemek léphet­nek a bizottmányba, hanem azt, hogy a hivatal­nok 6 évre választatik, és a választmány (je­gyezze jól meg B. Zs. úr, választmány és nem bizottmány) 3 évre, és így két különböző (tehát megváltozott) választmány­­nyal kell működnie ugyanazon hivatal­noknak. Ezt nem tartom sem az administrate, sem a szabad választás szempontjából helyesnek, de er­ről B. Zs. úr egy szót se szól, hanem beszél a választmány és bizottmány közti viszonyról,ho­lott én beszéltem a választmány és hivatalnok közti viszonyról. Ez nagy különbség! Azt mondja a „Napló“ : szórakozottságból azt állítom, hogy az 52. §. értelmében több törvény­­hatóságnak egy főispánja lehet, holott ott csak a megyében lévő kis városokról van szó. Egy szó sem igaz ez állításból. Először is B. Zs. úr ösz­­szezavarja a törvényhatóságot és megyét, hogy rám fogja, miszerint én több megyének fő­­ispánjáról beszélek, holott én csak „helyha­tóságról“ beszéltem. S ez nagy különbség. Má­sodszor az sem áll, hogy az 52. §. csak a megyei kis városokról szól mert szólni szóra így hang­zik: A „vármegyének és a területén létező s­z­a­b­a­d királyi városoknak vagy több sza­bad királyi városnak egy és ugyan­­a­z­o­n főispánja lehet.“ Ez világos. Tehát s­z­a­­bad királyi városokról és nem kis (me­gyei hatóság alá tartozó) városról, és több szabad királyi városról van szó. — Most kérem ítélje meg az olvasó, hol van a szórakozottság vagy — eszmezavar ? Végül még azt is rám akarja fogni B. Zs. úr, hogy én az ellen keltem ki, hogy a hivatal­nokok, a megye gyűlésén eo ipso szóval bírnak. Én nem azt mondtam. Én csak ele­meztem a gyűlés elemeit, s fejtegettem, hogy melyik nem, független elem, s melyik melyik democrata és melyik conservativ, s ebből csak A mai Spanyolország. * ni. (y.) A köztársaság, mint államforma, méltán lelkesítheti mindazokat, kik az emberiség töké­­lyesü­lését óhajtják. Maga ez államforma azon-

Next