A Hon, 1870. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1870-06-11 / 132. szám

szen igazolhatók azon szempontból, hogy a köz­pont eléggé figyelembe vétetett volna és midőn ezen meggyőződését nyilvánítja,biztosítja a házat, hogy semmi alkalmat nem fog elmulasztani arra nézve, hogy azon vonalak, melyek e tekintetben hiányoznak, az ország központjának megszerez­tessenek (Helyeslés). Kétséget nem szenved, hogy az összeköttetés Sziszek-Budával, Zimony- Budával, vagy a szerb határoknak Buda-Pesttel, ez mind igen fontos az ország kereskedelmi politikájára nézve, és ha e tárgyak a ház előtt elő fognak fordulni, ő bizonyára min lesz az ellen­táborban. (Helyeslés.) Ajánlja a j­avaslat elfogadását. Ivánka Imre meg akarja szavazni Horvát­ország részére e vasutat, de nem akarja elhitetni Magyarországgal, sem senkivel e világon, hogy azt Magyarország érdekében építjük. Építjük tisztán Horvátország érdekében, építjük a ki­egyezésnek áldozatul! A­mi illeti Magyarországnak kereskedelmi érdekét, arra figyelmezteti a házat, hogy az ál­tal, hogy a vonalnak emelkedései sokkal na­gyobbak, minden mázsa áru, melyet az alföldi vasút Sziszekre vinni fog, legalább 15—20 kraj­­czárral lesz drágább és ez adót ismét Magyaror­szág fizeti. De ezt el lehet kerülni, és mégis teljesíthető Horváthország kivonata. Miután kapcsolatba hozatott az alföldi-fiumei vasút Eszék sziszeki r­észével a határörvidéki vasút t. i. a Mitrovicz- Gradiskai illetőleg brodi vonal, egy hozzáadást ajánl a ház figyelmébe, mely Magyarország és különösen a főváros kereskedelmi érdekeinek is megfelel, és ez az, hogy egyidejűleg építessék ki az Eszék-verpelyes vonal. Ez által meg­lesz az összeköttetés a Száva völgyével és ha ez meg­van, mindazon előnyök, melyek a magyaror­szági kereskedésre szükségesek, szintén meg lesznek. Határozati javaslata így szól: mondja ki a ház, hogy az Eszék-Nasu­czi Bosnia felé vezető vonal építésével egyidejűleg szárnyvonal építessék Verpelyéig. E vonal előnyei ezek : A szőnyegen levő törv.­javaslatban megvan mondva a határőrvidék mentiben Gradiskától Bródon át Mitrovitzig vasút fog építtetni azon alapr­ól,melyből a horvátországi vasutak épitetnek. Verpelye azon pont mely legközelebb fekszik a pro­­vinciáléhez, vagyis a provinciálé szélén Diako­­váron túl és közelebb összeköttetésbe hozza Eszéket ezen után és legolcsóbban a Bródi vo­nallal. A Bródi vonalat azért kell összeköttetés­be hozni a magyar fővárossal, mert egész Bosnia kereskedése Bródon van koncentrálva. Az egész alföldi kereskedés pedig Eszéken lévén közpon­tosítva, nem szükséges, hogy hegyen menjen a pálya, ha völgyön is mehet. Ezek az indokok melyeknél fogva ajánlja határozati javaslatát-Szólásra többen nem lévén feljegyezve, elnök szavazás alá bocsátja a­­javaslatot. A ház pártkülönbség nélküli nagy többsége elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Csak néhány képviselő maradt ülve. A részletes tárgyalás holnapi 10 órára ha­­lasztatott, ülés vége 2 órakor. Pest megye küldöttségei jelentése a köztörvényhatóságokról szóló tövényjavaslat tárgyában. (Vége.) Áttérünk ezek után a fentebb kijelölt 2. pont­ra: a törvényhatóságoknak a kormányhoz való viszonyára. A törvényjavaslatnak ide vágó szakaszaiból azon sajnos meggyőződést merítettük, hogy a ja­vaslatnak törvény­nyé alkotása­­által a hatósági ön­kormányzat teljesen megsemmisíttetnék. Ugyan­is a hatóság választott tisztviselői egyenesen a főispán és a központi kormány hatalma alá he­lyeztetnek, a hatóság által törvénytelennek vagy czélszerűtlennek tartott kormányrendelet elle­nében egyszer használt felterjesztés után annak feltétlen és azonnali végrehajtása rendeltetvén, a törvényhatóságnak ismét csak a régi sérelmi kérvényezés útja hagyatik fenn, a­­törvényható­ság vagy tisztviselőinek­­közigazgatási ügyekben netalán sérelmes intézkedései elleni fellebbezé­sek egyedül a belügyminiszter végérvényes el­döntése áthelyeztetnek," általában ezen szaka­szok oly szabályokat tartalmaznak, melyek nemcsak fenálló törvényeink s a törvényes gya­korlattal,de az alkotmányos jog fogalmával sem egyeztethetők össze. A megyék és kormány közötti viszony kör­­vonalazását illetőleg véleményünk köv.: a megyéknek, törvényeink s századok szente­sítette gyakorlat szerinti teljes önkormányzati jogát sértetlenül fentartatni kívánjuk, a kor­mányt csak­is az ellenőrzés, vagy főfelügyeleti jog illetvén meg. A törvényhatóságok úgy a kormány rendele­teit, valamint saját határozataikat választott tisztviselőik által hajthatják végre. A tisztviselők,hivatalukbani eljárásukért csak a törvényhatóságnak felelősek, a hanyagságuk vagy törvénytelen eljárásuk által okozott károk­ért azonban, mint alább fog"következni, kártérí­tési felelősséggel tartoznak. Szédítse hiú ábrándokkal, de szánta benne a ját­szótárs, a­ki olyan jó volt mindig hozzá, őt so­hasem bántotta. Hát mért bánt vele oly kegyetlenül ? Mért nyúlt Evelina olyan húrjához a szivének, a­mihez nem volt szabad nyúlnia ? Minek riasztotta fel festő palotája mellől ? Minek kérdezősködött az elrejtett kép felöl, mi az? Akármi! Hadd legyen virág! S ha virág, minek kérte azt magának? Ha hozzá nyúlt, kezére kellett ütni! — Az nem neki termett.... — S mit tegyek hát most ? Mi van számomra pá­abátra ? kérdé Evelina elcsüggedten, s könyben úszó szemeit választ kérve emelé Árpádhoz. A fiú gondolkozott rajta, megmondja-e neki? Ha kérte a poharat igya ki fenékig. » [Megmondom szép asszony. Önnek csak két dolog közt lehet választania. Mert a harmadikat, azt,­­hogy térjen vissza férjéhez Kaufman úrhoz, én nem tanácslom.Ha asszony volnék, inkább fe­küdném a­ Morgue asztalán,mint az ő hidegvérrel összerabolt milliói között. Tehát csak két vá­lasztása marad önnek : — maradni a színpadon mint eddig, fogadni a koszorúkat, tapsokat, a­hogy jönnek s válogatni a herczegekben ; — — vagy pedig — visszamenni , szenet talics­­kázni ! Evelina felkelt helyéről, shawlját szorosra húzta termete körül s elfogult hangon e szót re­begé: „köszönöm.“ És azzal elsietett. Árpád mégis megkönyezte, mikor eltávozni látta. De hát miért jött épen akkor, mikor­­ azt az arczképet festi ? Alig távozott el az urhölgy : Árpád kihúzta fiókját, megnézni, ha nem törlődött e el a nagy sietséges elrejtésben az a virág? Igazán virág volt. Egy szőke gyermek, kék szemekkel. Az ajtó megint nyílik. A képet megint el kell rejteni. Nem jön be senki, csak Árpád anyja szól be a nyíláson keresztül. — Árpád fiam ! Ki volt az a szép herczegasz­­szony, a­ki most téged meglátogatott ? — Ez anyám ! Egy szegény asszony, a­ki koldul. Hm. Csodálatos, milyen czifra koldusok van­nak ebben a Párisban. Selyemruhában és per­­sa sbawlban ! — Adtál neki valamit ? — Nem adtam neki semmit anyám. — Azt jól tetted fiam. Azzal becsukta az ajtót, s visszament hátulsó szobájába: fia inggallérjait varrni. (Folytatása következik.) Ha valamely kormányrendelet a törvényható­ság által a helyi viszonyok s fennforgó körülmé­nyek szerint nem czélszerűnek, vagy épen tör­vény­be ütközőnek találtatnék, valamint nem kí­vánjuk, hogy a törvényhatóság egyszerűen meg­tagadhassa a rendelet végrehajtását, úgy más részről nem óhajtjuk, hogy ilyen összeütközés esetében a kormány, mint fél, egyszersmind bíró is legyen­ vagy hogy sérelmi kérvény folytán, az országgyűlés bíráskodjék, annyival inkább sem, minthogy az országgyűlés maga kimondot­ta, hogy nem bíró, s nem is bíráskodik még az igazolási kérdésekben sem, ezért választván meg az igazoló bizottságot. Néretünk szerint, ily esetben legy­en joga a megyének, csupán egyszer felterjesztést tehetni, s ha a kormány kibocsátott rendeletének tör­vénytelenségéről a felirat által meg nem győ­­zetve, annak végrehajtását újólag elrendeli, — tekintve, hogy a törvényhozó, végrehajtó és bí­­rói hatalom három teljesen elkülönített fogalom — a rendelet törvényessége feletti kérdésben egy felállítandó államtörvényszék ítéljen, s a tör­vényesség vagy törvénytelenség kérdésének íté­let általi eldöntése után legyen csak a rendelet végrehajtandó vagy megszüntetendő. Ezen államtörvényszék kinevezés útján ala­­kíttassék, független, jól fizetett, elmozdí­hatlan vagyis élethosszig működő, s az országgyűlés képviselőháza által kijelölendő tagokból. Ha a megye valamely határozata a kormány által törvénytelennek tartatnék, főfelügyeleti jo­gánál fogva a kormány ezen határozatot ugyan­azon állam törvényszék elé terjesztheti, mely a kérdés felett végérvényesen dönt. Helyesnek sőt szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a kártérítési felelősség elve törvényben kimondassák. Ha a megye valamely határozata által, vagy tisztviselőjének nem helyes eljárása miatt egye­sek vagy testületek kárt szenvednének: mind a megye bizottmányának a kérdéses határozathoza­talában részt vett tagjai, mind esetleg az egyes tisztviselői kártérítéssel tartozzanak , s ez eset­ben a károsult fél, kártérítési keresetét a rende­­törvény útján az illető bíróság előtt érvényes­­síthesse. A konok perlekedők iránt azonban, a­mint ezt a törvényjavaslat is teszi 73-ik­j­ában, a tör­vényben intézkedés tétessék. Valamint arra is kiterj­esztendőnek vélnénk a törvényhozás figyelmét, hogy a kártérítési fele­lősségtől való félelem a bizottmány tagjait el­vonulásra s a közügyek iránti részvétlenségre ne indítsa. Minden­esetre pedig a törvény által meghatá­­rozandónak vélnék a határozathozatalra m­egkí­­vántató bizottmányi tagok legkisebb számát. Végre, miután merülhetnek fel rendkívüli ese­tek, midőn annak szüksége áll be, hogy a kor­mány a törvény félretételével, saját felelősségére adjon ki rendeletet, ezen törvény kiegészítő ré­széül kívánnánk körvonalaztatni azon rendkívüli esetek és körülményeket is, melyekben a kor­mány ily eljárásra feljogosítva, sőt kötelez­ve van. Az általunk kijelölt 3-ik pontot, a f­ő­i­s­p­á­n­i jogkört illetőleg, sajnálattal tapasztaljuk, hogy a törvényjavaslat 68 ik §-a által a főispán­ra ruházott kizárólagos kijelölési jog, a tisztvi­selők szabad választását teljesen képzeletivé teszi; továbbá, hogy a főispán oly más jogokkal is szándékoltatik felruháztatni, melyek alkotmá­nyos életünkben eddigelé ismeretlenek,­­ me­lyek mind oda c­éloznak, hogy a törvényjavas­latban többször hangsúlyozott önkormányzat ki­gúnyolásával, a megye tisztviselői, a központo­sított kormánytól tétessenek függővé. A megyei tisztviselők kijelölésére nézve óhaj­tanánk, ha a törvény a megyékre is a szab. ki­, városokról szóló 1848: XXIII. törvényczikkben meghatározott módot, a kijelölési bizottságot állapitná meg, azon különbséggel, hogy a kije­lölő bizottság elnöke, megyékben a főispán len­ne ; egyszersmind határozná meg a törvény azon minősítvényt is, melylyel az illető kijelölendő­­nek felruházva kell lennie. Különben a kor­mánynak főfelügyeleti jogánál fogva e mellett is megadatni vélnék azon jogot, hogy ha azt ta­lálná, miszerint a választott tisztviselők között­­ van olyan, ki a kellő képességgel nem bír, ez esetben ne maga bíráskodjék ugyan, hanem a képesség feletti kérdést a rendtörvényszék által bíráltathassa meg. Egyébiránt a főispánnak csak is eddigi tör­vényes jogkörét kívánjuk meghagyatni, mely szerint mint a kormány képviselője, a törvények megtartása és végrehajtása iránti főfelügyeleti jogot gyakorolja. — Legyen a főispánság — mint volt eddig — méltóság. Jelentésünk berekesztéséül, a köztörvényható­ságok rendezéséről szóló törvényjavaslatra néz­ve ismételve kijelentjük, hogy azt, a több szá­zados gyakorlat által üdvösnek bizonyult ön­­kormányzat megsemmisítése , a népképviselet eszméjének érzékeny megsértése, s általában a rajta átvonuló központosítási szellemnél fogva, a haladás zászlója alatt megalakult nemzeti kormány részéről sajnos hátralépésnek tekint­jük, s annak, ha a beterjesztett alakban törvény­t vas­ivé alkottatnék, üdvös eredményt semmikép­pem jósolhatunk. S ez okból felkérjük a tisztelt megye bizottmányát: járuljon kérvénynyel az or­szággyűlés képviselőházához az iránt, hogy ezen nagy horderejű törvény megalkotásánál, a min­den oldalról nyilvánuló jogos és méltányos köz­véleményt is azon czélból tekintetbe venni mél­­tóztassék , hogy ekkér ezen törvény alkotmá­nyunk szellemével megegyezőleg hozatván, tar­tós életnek s üdvös eredménynek biztosítéka le­gyen, s benne a nemzet közmegnyugvását talál­hassa. Mely előterjesztésünk után, vagyunk Pesten, 1870 évi junius 3-án. Aláírva: Beöthy Lajos alispán, mint a bizott­ság elnöke. Ilkey Sándor főjegyző, mint a bi­zottság jegyzője. Az emancipáció Rosnyón. Főbiránk Szeghő Zsigmond ur május 4-én jobb létre költözvén, a patres conscripti többeket meg­kínáltak a főbírói hivatalai, de azokazt elfogadni vonakodván, egy hóra Börcsházy József úr he­­lyettesitteték. Később junius 1-je napján hatá­rozott képviseleti gyűlésre minden 1867-iki vá­lasztó meghivatott végleges választásra. S ime egy Rozsnyó városában lakozó és adófizető iz­raelita sem adta be szavazatát, mivel a felhívás az 1867-iki választókról szól, s ők egyszerűen mellőztet­ek. Hogy feledékenységből nem történt, mutatja hogy bár gyéren lakozunk is e városban, mindig mindnyájunkat fellelnek, mihelyt tizedest kine­vezni vagy annak váltság­díjat fizetni, a vá­rosi vízi puskák szombati kezelés­e körül dolgoz­ni, ha a sétatér feltartásához, vagy a város kivi­lágítására adakozni kell, ha városunkban akár­­mely teher fel és kiosztandó. Bizonyítja továbbá a ki nem felejtést az ide mellékelt eredeti felhí­vás is. A főbírói választás tehát kivételesnek látszik. De valakit az országos képviselet vise­lésére jogosnak tartani és a városi főbíró válasz­tására nem, az visszás dolog. A hitfelek­ezetünknek megadott polgári jog alkalmakor legtöbb városok és városkák, meg­mutatták, hogy eddig nem tőlük függött a zsidó­ság mellőzése, egy kettőt hitfelekezetünk közül vagy tanácsba vagy képviseletbe megválasztot­tak. Itt Rozsnyón még megpendítve sem vala e húr, félvén bizonyosan mindenki a disharmo­­niától. Négy zsidó. Külföldi hírek.­ ­ A Montenegró és Törökország közt a Brdo birtoka felett véghatárvillongás volt és ebből a montenegrói képviselők megle­hetős zajt csaptak. Végre Podgoriczában egy vegyes bizottmány ült össze, mely Montenegro panaszát, miszerint legelőit veszik el, valamint a Vele és Male Brdo iránt támasztott követeléseit elintézze. A bizottmány tagjai, kik a párisi békekötést aláírt minden hatalmasságot kép­viselték, konstatálták előlegesen is azt, hogy a Montenegro szabad kerületének, Nahia Piperie­­nek lakói nem szenvednek hiányt legelőben, mint a­hogy ezt Montenegro folyton panaszta. Sőt ellenkezőleg azt tapasztalták, hogy Piperie­­nek nagyon is sok legelője van és marhái kitar­tására Male és Vele Brdo hegyekre egyátaljában szüksége nincs ; ezt, mi az orosz consult nem igen kellemesen lepte meg — azzal bizonyiták be, hogy Nahia Piperje még más községnek adott ki legelőket bérbe. De ennél még inkább meg­lepte a hatalmasságok képviselőit Montenegro képviselőjének azon kijelentése, hogy tulajdon­képen nem is lehet szó Montenegró jogáról ama két hegyre, tehát a sok jegyzék és emlékirat, melyet, kormánya e tárgyban írt, mind hazugsá­got tartalmazott. Ezt már az orosz consul nem tűrheté és tiltakozni kezdett Montenegro érde­kében, Montenegro képviselője ellen, mire termé­szetesen a hatalmasságok képviselői csak nevet­tek, így a conferentia azzal a határozattal vég­ződött, nagy Montenegrónak sem szüksége nincs Male és Vele Brdóra, hogy Nahia Piperienek lege­lője legyen, sem azokra joga nincs. Tehát Montenegro izgatásainak egyik fegyvere elveszett. — A munkások állapotjáról Massachussetsben, az állam törvényhozása egyik bizottmánya által, melynek czíme: „Bureau of Statistic and Labor“ egy 420 lapra terjedő ki­mutatást készíttetett. Gyárosok, iparosok, kéz­művesek, munkások és munkaadók vallomásai vannak e becses műben letéve és sok érdekes, statistikai adatot tartalmaz. Massachusset ipari fejlettsége és munkás viszonyai a legel­hala­­dottabbak Amerikában és így egész Amerikára ebből következtetést vonni nem lehet, de így is nagyon meglepő adatokat tartalmaz e könyv. Az ottani gyárakban feszültebb munkát folytat­nak és tovább dolgoznak, mint Németországon és Angliában. A gyermekeket a nehéz munkától védő törvény holt betű. Egy gyárkerület 17,455 munkásából 3055 nem tudott írni sem olvasni; egy másik telepen 1600-ból 885 nem tudott sem írni, sem olvasni. Légjárás és tűz elleni intézke­dések nagyon rosz állapotban vannak. A házbér rendkívül drága. Egy 14 négyszög­láb nagysá­gú szobáért 1 dollár 75 em bért fizetnek heten­ként, mi egy évre 120 porosz tallért tesz ki. Más­felől a munka­díj nem eléggé magas. Még roszabbul áll a női munka. Bostonban és kör­nyékén 30,000 nő él varrásból és hetenként 11 tallért szerezve, ebből 2 tallért 20 ezüst garast lakásért­ kell fizetnie. A varró gépnél lévők „2 évnél alig tartják ki tovább.“ Ha nincs munka, a szegény leányok egy pár centbről,száraz kenyé­ren élnek. Nagyon kevesen szereznek közülök annyit, hogy „tisztes ágyuk, elegendő élelmük és ruházatjuk legyen.“ „Igen gyakran testileg és szellemileg tönkre jutnak, mielőtt éltek tel­jes érettségéig jutnának. — Ez szomorú kép a szabad Amerikából. — De legalább láthatni a helyzetet, annál roszabb, hol még a bajt se is­­merik. — A csalhatatlansági vitából ki kell emelnünk egynéhány adatot : Donnet bibornok a zsinatig a csal­­hatatlanság hívei közé tartozott, de a zsinat el­járása őt is ellenzékké tette és egy nagy hatású beszédet tartott a csalhatatlanság ellen. Álta­lánosan felkelte továbbá a figyelmet egy nagyon öreg izlandi püspök, ki méltóságtelje­sen a szószékre lépve, ezt mondá: „Nem illik az egyházba egy oly­an dogmát behozni akarni, melyet a korábbi zsinatok nem akartak kimon­dani, mert az egyházra néz­ve veszélyesnek lát­szott és a lelkiösmereteket nyugtalanitá. Felhív­ja a püspököket, figyeljenek azon szavakra, me­lyeket ő a sir szélén kiált hozzájuk és kéré őket tegyenek egyetértésben és kérjék fel IX. Piust, hogy vonjon vissza egy oly javaslatot, mely Christus vallását és annak egységét az örvénybe sodor­­n­á. Nyugodtan, méltóságteljesen beszélt és a legmélyebb meggyőződésből, a gyűlést nagyon megható. Veret amerikai püspök (Savan­­nahból) 28-án (Máj.) nagy határozottsággal lé­pett fel a csalhatatlanság hívei ellen : a bibor­­nok követek „Rendre“ kiáltása felfojta beszé­­dét és s­z­a­v­a­z­a­tá­t szentségtörőleg a csalha­­tatlanságra szavazók közé számíták, de azért Veret nyugodt maradt. A dogma kimondása emlékére érmet csinál­nak, .’Aversjén ez áll: „Az Üdvözitő nyújtja a pápának az ég kulcsait“ ; a reversen : „IX. Pius képe.“ — A stuttgarti munkáscon­­g­r­e­s­s­u­s két határozatot hozott, az egyik vonatkozik a napi­ politikára: elhatározo­t­i, hogy az észak-német szövetség és vámparlament gyű­léseire elküldi ugyan választottjait, de meghagy­ja nekik, hogy negatíve viseljék magukat, mert a social democratia semmiféle compromissu­mot el nem ismer, de hol saját jelöltjét nem vi­heti keresztül, ott a ritkonelvűeket támogatja. A másik az agrárius kérdés.­ Ebben elhatároz az, hogy mivel a gépek miatt a kis gazdaság a ver­senyt a nagygyal ki nem állja, és mert a földes ereje közös, a föld közös társadalmi tulajdonnak nyilváníttassék és az állam a földet munkásegy­leteknek adja ki, és a bevétel szerződésszerüleg osztassék fel a tagok közt. Az átmenetet állam dominium, fideicommissum, egyházi vagyon és községi vagyonnal kell kezd­eni. — Hivatalos, Ő felsége Reviczky Sán­dort a miniszterelnökségnél megürült rendszeres osztálytanácsosi, egyszersmind elnöki titkári állomásra kinevezte.­­ A vallás- és tör­­okt. miniszter által a Léván állítandó fér­­fitanitó képezdéhez Mikovich László szakolczai tanár, Hudec Miksa puchói ágost. ev. lelkész és Szabó Lajos csurgói reform, gymnasiumi ta­nár neveztettek ki tanárokul, az igazg. teendők id. ellátásával Mikovich bízatván meg. Vjhrady Gábor beszéde, a műegyetem­i ifjúság által f. h. 4-én este az ő tiszteletére adot­t fáklyászene alkalmá­val. (Gyorsírói jegyzetek után Kedves ifjú ba­rátim ! Fogadják hálás köszönetemet nem e ki­tüntetésért, melyben önök engem érdemel s igényem nélkül részesítenek, hanem fogadják azt azon őszinte örömömért, a­melyet önök szíves üdvözlete azért támaszt kebelemben mert erősít azon meggyőződésemben, hogy gondolataink ta­lálkoztak. (Éljenzés) hogy megértettük egymást, hogy a közös czélra és e czélhoz vezető esz­közök megválasztására nézve egyetértünk (Él­jenzés). Közös czélunk, kedves ifjú barátim, a műegye­temnek Pestre áthelyezése (Éljenzés) és Pe­sten egy állandó országos műegyetemnek felállítása. Ne aggódjunk ifjú barátim, e czél elérését lehet hátráltatni, lehet bizonyos ideig meggátolni, de nem lehet azt véglegesen meghiúsítani (Éljenzés) mert ez meggyőződésem szerint az országos közvéleménytől nyeri támogatását s a népakarat ilyetén nyilvánulásának hosszasan ellenszegülni nem szabad és sikeresen nem is lehet. (Éljenzés.) Nem szabad, nem lehet egyoldalúan akarni azt, hogy az egyik testvér fővárosnak Budának emelkedése legyen csupán a főczél és a tudomány életadó forrásához való juthatás mi­nél nagyobb, megkönnyítése csupán másod­ren­dű czélul tekintessék (Éljenzés); mindnyájan akarjuk, hogy legyen a két testvér főváros, nagy, virágzó, legyen egykor mindkettő méltó székvárosa hazánknak; de ezen akaratunk nem terjedhet annyira, hogy ezt a tudomány rovásá­ra, hogy ezt a korunkban, különösen hazánk­ban oly­annyira szükséges reáltudományok kellő magaslatára emelkedő ifjúságnak anyagi és így szellemi kárával, tetemes hátrányával igyekez­zünk létesíteni (Éljenzés.) Nekünk ezen nagybecsű intézetet nem sza­bad oly fa alá helyezni, a­mely csak ezután a jövőben fog lombokat verni, ezután fog terebé­lyes ágakat hajtani. Nekünk e nagybecsű inté­zetet és ezen intézettel az ifjúságot oly fa alá kell állítanunk, a­mely már most életerős, életképes, szilárd törzszsel bír, a­melynek terebélyes koro­nája és árnyékot, biztos menhelyet adó lombjai, vannak, s ez Pest főváros. Ez az én meggyőződésem, ez kedves ifjú ba­rátom, a­mint látom az önöké is (Éljenzés.) — E közös meggyőződésnél fogva találkozunk itt e fáklyák fényénél, hogy baráti kezet nyújtva egymásnak, ösztönözzük, buzdítsuk egymást az előbb előbb haladásra, és a kijelölt közös czén­­nak, mielőbbi kivivására. És most ifjú barátim, isten önökkel! Fogad­­még egyszer hálás köszönetemet, fogadják azon forró óhajtásomat, hogy adjon önöknek a gondvi­selés folyvást tartó anyagi és erkölcsi erőt adjon mindég növekedő szellemi erőt, hogy ne csupán a tudományok csarnokába, hanem behatolhas­sanak a tudomány szentélyébe is, kihozván on­nan, a tiszta tudománynak a magas értelemnek szövétnekét, miként elhozák ide ezen égő fák­lyákat , és a tudomány szövétnekének segélyé­vel hatoljanak be a haza minden szögletébe, be­töltendők azon nagy és nemes társadalmi fela­datot, mely önök szép pályájához, az ipar, a szellemi és anyagi munka terén egyaránt és csaknem kizárólag kötve van,­­ hogy legyen nemzetünk a tudomány terén is méltó verseny­társ, a nálunk előbbre haladott nemzetek sorá­ban. Győzzék le önök ifjú barátim, mindenütt minden körülmény között a sötétséget, miként leküzdik azt e kis körben önök fáklyái, és da­­czoljanak önök minden elemmel a mely ellen­sége a tudománynak, felvilágosodásnak és igy a szabadságnak. — (Éljenzés), — miként da­­czolnak most e lobogó lángok a süvöltő szél ha­talmával és akkor kedves barátim, önöké leend a diadal babéra a melyet a tudomány félként bajnokai a hasa géniuszával, karöltve teendnek önök homlokára. Hogy ez igy legyen szivből kívánom. Isten önökkel! Éljen a haza! (Hossza­san tartó éljenzés, mialatt Várady Gábor, a kö­zülte álló műegyetemi ifjakkal kezet szorított.) X Kolozsvári levél jun. 4-ről. Vannak nemcsak malheuros emberek,de prae­­destinált boldogtalan országrészek is. — Ilyen Erdély! Mostanság valóban fel lehetne már írni a Ki­rályhágó tetejére azt, a­mi Dante poklának az ajtaján áll „Hagyjatok el minden reményt!“ A­mi például Kolozsvár városának még némi anyagi hasznot hozott t. i. a főtörvényszék és Gubernium, — az elvetetett, de meghagyatott a zsandár, (még szaporitni akarják) az osztrák törvény, a kir. biztos uz ő excellentiájának mind­nyájunk feje felett függő damokles kardja, és a legnyomoruságosabb törvénykezési- és közigaz­gatási rendszer. Hogy mily mostohán bánik a kormány épen azon országrészszel, a­honnan leghűségesebben támogattatik, onnan is kitűnik, hogy még az annyira fontos tanügyre sem fordít nálunk gondot. A­míg például Magyarországon a jogakadé­­miákon (többnyire alig 100 tanulóval) a taná­rok már hónapok óta húzzák a fel­emelt fizetéseket, addig a kolozsvári k­i­r­á­l­y­i jogakadémián (circa 2­2 száz hallgatóval) a ta­nárok mindez ideig, a régi nyomorúságos díja­zás mellett kénytelenek siülödni. Honnan jöjjön azután ily viszonyok közt az igazi öröm és buzgóság a tanításhoz? A­midőn a tisztelt képviselőházban szóba ho­zatott az erdélyi királyi jogakadémiai tanárok fizetésének felemelése, oda utasíttatott a közok­tatási miniszter úr, hogy erre póthitelt kérjen. Azóta ismét hónapok teltek el, és­­ még min­dig ott vagyunk a hol voltunk! Ugyan szépen kérjük dr. Szabó József tisztelt képviselőnket, igazítson valahogy a dolgon, mert az év vége felé haladunk. Hiszen például Horváth Boldizsár miniszter úr póthitelét a na­pokban az igen tisztelt ház egy pár szóval elin­tézte. Vagy már Erdély mindég és minden­ben Jókainak „Nepean“ szigetéhez hasonlít­son , a hol na­i­i­d­e­n el van átkozva. „Vere, quem Dii odere, paedagogum fecere.“ «BSS A magyar földtani társalér fi hó 8-án tartott szakülésében Szabó J. tanár az eruptiv kőzeteknek a kőszéntelepekre való viszhatásáról értekezett. Magyarországon három oly hely is­meretes, hol a kőszén eruptiv kőzetek által át­változott : Salgótarján, a hol bazalt, Pécs, hol diorit és Esztergom, hol trachyt kőzeteknek fel­­vetődése okozá a kőszéntelepek érintkezési lap­jainak elszenesülését. P­á­v­a­y Elek az egyp­­tusi piramisok környékének geológiai viszonyai­ról értekezett. Itt leginkább a nummalit kőzetek vannak kifejlődve. Az óriási gúlák és barlang­­sírok ily kőzetből épültek. Az eruptív kőzetek közül említésre méltó a Syenenál előforduló szép rózsapiros gránit. A pompás obeliskek, sphinxek és szarkofágok, mind ily anyagból ké­szültek. Végül említést tett Memnon szóló szob­ráról, melyről az a monda volt, hogy üdvözölni szokta a nap feljöttét. E hang, egy a szobor bel­sejében alkalmazott phonolithtábla segélyével idéztetett elő. Tóth Ágoston honv. közmünk, és közi. min. osztálytanácsos délkeleti Magyaror­szág térképét mutatá be, mely a bánsági hegye­ket, Erdély­t, Moldvát, Oláhors­ágot és Dobrud­­schot is magába foglalja. „A régi osztrák bombászkar.“ E czim alatt a „Vedette“ egy czikksorozat­ot közölt mostanában, melyből átvesszük a követ­kezőket : Állítják katonai körökben, hogy Görgey Ar­thur is tagja volt a bombászkarnak. De e kolle­giális „szerencséről“ le kell a türzérségnek mondani. Görgey katonai tanulmányait a tulai hidász-iskolában nyerte, honnan Ő, mint a hon­védség tábornoka, egy iskolatársát tábori hid­­mesterré nevezte ki. Görgey két szárnysegédes: a tüzes Leitner® ezredes, s a kevély —------­ezredes, az utóbbi valódi magyar; mindkettő az agg „Canerloa“ tanítványa, derék tüzérek s erős jellem mindkettő. Perczel Mór, a kit ezer hirlap, s több ezer „fe­csegő“ szintén a bombászkarhoz számít, soha se szolgált e csapatban. Az 5-dik lovassági se­regben (magyar) Pesten állomásozott, de már 48 előtt megkapta elbocsáttatását, lehetett ugyan őrmester, vagy ilyesféle,­­ de tiszt, vagy tüzér az ó austriai császári seregben Perczel Mór soha sem volt. Lukács és Redl Károly, mindkettő jeles fő, s előkelő tagja a testületnek, mint magyar tisztek, s magyar agitátorok, szokatlan figyelmet ébresz­tettek; mi több : Redl mint menekült, tevékeny-­­ sége által Törökországban, a politikai téren,­­ tárgya volt komoly diplomatiai alkudozásoknak s a magas porta, az osztrák udvar, s az orosz ka- I­binet között. Végre is elég ez egy egyszerű cs. k. austriai tüzérnek ! Egy igazi bécsi fiúnak, ki a harminczas évek­ben a bombászkarhoz tartozott, hallatlan tragikai vége volt. May honvédezredes, egy bécsi szalagkészítő legény fia, ifjan lépett be a karba, rövid idő múlva tűzmester lett, s nemsokára tiszt. A sereg­ben kevés barátja volt, mert a véglete a­ig kiáll­­hatatlan, sarkaszikus volt. 1848-ban a honvéd­séghez ment át, mit neki, mivel a tényleges austriai sereghez tartozott, nagyon szemére ve­tettek, — mert Görgey, Klapka, Perczel stb. ezen időben nem voltak már osztrák katonák ; May pedig átment a magyar sereghez. Mint ilyen a világosvári katastrópba után, midőn mint fo­goly először az orosz, azután az austriai sereg­nek adatott át, haditörvényszék elé állittaték; a haditörvényszék őt ismételt árulással vádolta, s épen szándékában volt őt kötélhalálra ítélni, midőn May megelőzte a végrehajtást, bécsi fog­ságában ágylepedőjét olajba mártván, begön­­gyöltte abba magát, s a leplet meggyujtotta. Ko­rán reggel félig megsülve, de még mint élőt ta­lálta őt a börtönőr a padlón. May kórházba vite­­ték, itt, rövid idő múlva iszonyú kínok közt ki­­­­múlt. Öngyilkosság, de oly eredeti öngyilkosság , ez, minek még gondolata sem szülemlik meg,­­ nem kivitele más élő­lény agyában, mint egy­­ valódi tüzérében.

Next