A Hon, 1870. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-11 / 132. szám
szen igazolhatók azon szempontból, hogy a központ eléggé figyelembe vétetett volna és midőn ezen meggyőződését nyilvánítja,biztosítja a házat, hogy semmi alkalmat nem fog elmulasztani arra nézve, hogy azon vonalak, melyek e tekintetben hiányoznak, az ország központjának megszereztessenek (Helyeslés). Kétséget nem szenved, hogy az összeköttetés Sziszek-Budával, Zimony- Budával, vagy a szerb határoknak Buda-Pesttel, ez mind igen fontos az ország kereskedelmi politikájára nézve, és ha e tárgyak a ház előtt elő fognak fordulni, ő bizonyára min lesz az ellentáborban. (Helyeslés.) Ajánlja a javaslat elfogadását. Ivánka Imre meg akarja szavazni Horvátország részére e vasutat, de nem akarja elhitetni Magyarországgal, sem senkivel e világon, hogy azt Magyarország érdekében építjük. Építjük tisztán Horvátország érdekében, építjük a kiegyezésnek áldozatul! Ami illeti Magyarországnak kereskedelmi érdekét, arra figyelmezteti a házat, hogy az által, hogy a vonalnak emelkedései sokkal nagyobbak, minden mázsa áru, melyet az alföldi vasút Sziszekre vinni fog, legalább 15—20 krajczárral lesz drágább és ez adót ismét Magyarország fizeti. De ezt el lehet kerülni, és mégis teljesíthető Horváthország kivonata. Miután kapcsolatba hozatott az alföldi-fiumei vasút Eszék sziszeki részével a határörvidéki vasút t. i. a Mitrovicz- Gradiskai illetőleg brodi vonal, egy hozzáadást ajánl a ház figyelmébe, mely Magyarország és különösen a főváros kereskedelmi érdekeinek is megfelel, és ez az, hogy egyidejűleg építessék ki az Eszék-verpelyes vonal. Ez által meglesz az összeköttetés a Száva völgyével és ha ez megvan, mindazon előnyök, melyek a magyarországi kereskedésre szükségesek, szintén meg lesznek. Határozati javaslata így szól: mondja ki a ház, hogy az Eszék-Nasuczi Bosnia felé vezető vonal építésével egyidejűleg szárnyvonal építessék Verpelyéig. E vonal előnyei ezek : A szőnyegen levő törv.javaslatban megvan mondva a határőrvidék mentiben Gradiskától Bródon át Mitrovitzig vasút fog építtetni azon alapról,melyből a horvátországi vasutak épitetnek. Verpelye azon pont mely legközelebb fekszik a provinciáléhez, vagyis a provinciálé szélén Diakováron túl és közelebb összeköttetésbe hozza Eszéket ezen után és legolcsóbban a Bródi vonallal. A Bródi vonalat azért kell összeköttetésbe hozni a magyar fővárossal, mert egész Bosnia kereskedése Bródon van koncentrálva. Az egész alföldi kereskedés pedig Eszéken lévén központosítva, nem szükséges, hogy hegyen menjen a pálya, ha völgyön is mehet. Ezek az indokok melyeknél fogva ajánlja határozati javaslatát-Szólásra többen nem lévén feljegyezve, elnök szavazás alá bocsátja ajavaslatot. A ház pártkülönbség nélküli nagy többsége elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Csak néhány képviselő maradt ülve. A részletes tárgyalás holnapi 10 órára halasztatott, ülés vége 2 órakor. Pest megye küldöttségei jelentése a köztörvényhatóságokról szóló tövényjavaslat tárgyában. (Vége.) Áttérünk ezek után a fentebb kijelölt 2. pontra: a törvényhatóságoknak a kormányhoz való viszonyára. A törvényjavaslatnak ide vágó szakaszaiból azon sajnos meggyőződést merítettük, hogy a javaslatnak törvénynyé alkotásaáltal a hatósági önkormányzat teljesen megsemmisíttetnék. Ugyanis a hatóság választott tisztviselői egyenesen a főispán és a központi kormány hatalma alá helyeztetnek, a hatóság által törvénytelennek vagy czélszerűtlennek tartott kormányrendelet ellenében egyszer használt felterjesztés után annak feltétlen és azonnali végrehajtása rendeltetvén, a törvényhatóságnak ismét csak a régi sérelmi kérvényezés útja hagyatik fenn, atörvényhatóság vagy tisztviselőinekközigazgatási ügyekben netalán sérelmes intézkedései elleni fellebbezések egyedül a belügyminiszter végérvényes eldöntése áthelyeztetnek," általában ezen szakaszok oly szabályokat tartalmaznak, melyek nemcsak fenálló törvényeink s a törvényes gyakorlattal,de az alkotmányos jog fogalmával sem egyeztethetők össze. A megyék és kormány közötti viszony körvonalazását illetőleg véleményünk köv.: a megyéknek, törvényeink s századok szentesítette gyakorlat szerinti teljes önkormányzati jogát sértetlenül fentartatni kívánjuk, a kormányt csakis az ellenőrzés, vagy főfelügyeleti jog illetvén meg. A törvényhatóságok úgy a kormány rendeleteit, valamint saját határozataikat választott tisztviselőik által hajthatják végre. A tisztviselők,hivatalukbani eljárásukért csak a törvényhatóságnak felelősek, a hanyagságuk vagy törvénytelen eljárásuk által okozott károkért azonban, mint alább fog"következni, kártérítési felelősséggel tartoznak. Szédítse hiú ábrándokkal, de szánta benne a játszótárs, aki olyan jó volt mindig hozzá, őt sohasem bántotta. Hát mért bánt vele oly kegyetlenül ? Mért nyúlt Evelina olyan húrjához a szivének, amihez nem volt szabad nyúlnia ? Minek riasztotta fel festő palotája mellől ? Minek kérdezősködött az elrejtett kép felöl, mi az? Akármi! Hadd legyen virág! S ha virág, minek kérte azt magának? Ha hozzá nyúlt, kezére kellett ütni! — Az nem neki termett.... — S mit tegyek hát most ? Mi van számomra páabátra ? kérdé Evelina elcsüggedten, s könyben úszó szemeit választ kérve emelé Árpádhoz. A fiú gondolkozott rajta, megmondja-e neki? Ha kérte a poharat igya ki fenékig. » [Megmondom szép asszony. Önnek csak két dolog közt lehet választania. Mert a harmadikat, azt,hogy térjen vissza férjéhez Kaufman úrhoz, én nem tanácslom.Ha asszony volnék, inkább feküdném a Morgue asztalán,mint az ő hidegvérrel összerabolt milliói között. Tehát csak két választása marad önnek : — maradni a színpadon mint eddig, fogadni a koszorúkat, tapsokat, ahogy jönnek s válogatni a herczegekben ; — — vagy pedig — visszamenni , szenet talicskázni ! Evelina felkelt helyéről, shawlját szorosra húzta termete körül s elfogult hangon e szót rebegé: „köszönöm.“ És azzal elsietett. Árpád mégis megkönyezte, mikor eltávozni látta. De hát miért jött épen akkor, mikor azt az arczképet festi ? Alig távozott el az urhölgy : Árpád kihúzta fiókját, megnézni, ha nem törlődött e el a nagy sietséges elrejtésben az a virág? Igazán virág volt. Egy szőke gyermek, kék szemekkel. Az ajtó megint nyílik. A képet megint el kell rejteni. Nem jön be senki, csak Árpád anyja szól be a nyíláson keresztül. — Árpád fiam ! Ki volt az a szép herczegaszszony, aki most téged meglátogatott ? — Ez anyám ! Egy szegény asszony, aki koldul. Hm. Csodálatos, milyen czifra koldusok vannak ebben a Párisban. Selyemruhában és persa sbawlban ! — Adtál neki valamit ? — Nem adtam neki semmit anyám. — Azt jól tetted fiam. Azzal becsukta az ajtót, s visszament hátulsó szobájába: fia inggallérjait varrni. (Folytatása következik.) Ha valamely kormányrendelet a törvényhatóság által a helyi viszonyok s fennforgó körülmények szerint nem czélszerűnek, vagy épen törvénybe ütközőnek találtatnék, valamint nem kívánjuk, hogy a törvényhatóság egyszerűen megtagadhassa a rendelet végrehajtását, úgy más részről nem óhajtjuk, hogy ilyen összeütközés esetében a kormány, mint fél, egyszersmind bíró is legyen vagy hogy sérelmi kérvény folytán, az országgyűlés bíráskodjék, annyival inkább sem, minthogy az országgyűlés maga kimondotta, hogy nem bíró, s nem is bíráskodik még az igazolási kérdésekben sem, ezért választván meg az igazoló bizottságot. Néretünk szerint, ily esetben legyen joga a megyének, csupán egyszer felterjesztést tehetni, s ha a kormány kibocsátott rendeletének törvénytelenségéről a felirat által meg nem győzetve, annak végrehajtását újólag elrendeli, — tekintve, hogy a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom három teljesen elkülönített fogalom — a rendelet törvényessége feletti kérdésben egy felállítandó államtörvényszék ítéljen, s a törvényesség vagy törvénytelenség kérdésének ítélet általi eldöntése után legyen csak a rendelet végrehajtandó vagy megszüntetendő. Ezen államtörvényszék kinevezés útján alakíttassék, független, jól fizetett, elmozdíhatlan vagyis élethosszig működő, s az országgyűlés képviselőháza által kijelölendő tagokból. Ha a megye valamely határozata a kormány által törvénytelennek tartatnék, főfelügyeleti jogánál fogva a kormány ezen határozatot ugyanazon állam törvényszék elé terjesztheti, mely a kérdés felett végérvényesen dönt. Helyesnek sőt szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a kártérítési felelősség elve törvényben kimondassák. Ha a megye valamely határozata által, vagy tisztviselőjének nem helyes eljárása miatt egyesek vagy testületek kárt szenvednének: mind a megye bizottmányának a kérdéses határozathozatalában részt vett tagjai, mind esetleg az egyes tisztviselői kártérítéssel tartozzanak , s ez esetben a károsult fél, kártérítési keresetét a rendetörvény útján az illető bíróság előtt érvényessíthesse. A konok perlekedők iránt azonban, amint ezt a törvényjavaslat is teszi 73-ikjában, a törvényben intézkedés tétessék. Valamint arra is kiterjesztendőnek vélnénk a törvényhozás figyelmét, hogy a kártérítési felelősségtől való félelem a bizottmány tagjait elvonulásra s a közügyek iránti részvétlenségre ne indítsa. Mindenesetre pedig a törvény által meghatározandónak vélnék a határozathozatalra megkívántató bizottmányi tagok legkisebb számát. Végre, miután merülhetnek fel rendkívüli esetek, midőn annak szüksége áll be, hogy a kormány a törvény félretételével, saját felelősségére adjon ki rendeletet, ezen törvény kiegészítő részéül kívánnánk körvonalaztatni azon rendkívüli esetek és körülményeket is, melyekben a kormány ily eljárásra feljogosítva, sőt kötelezve van. Az általunk kijelölt 3-ik pontot, a főispáni jogkört illetőleg, sajnálattal tapasztaljuk, hogy a törvényjavaslat 68 ik §-a által a főispánra ruházott kizárólagos kijelölési jog, a tisztviselők szabad választását teljesen képzeletivé teszi; továbbá, hogy a főispán oly más jogokkal is szándékoltatik felruháztatni, melyek alkotmányos életünkben eddigelé ismeretlenek, melyek mind oda céloznak, hogy a törvényjavaslatban többször hangsúlyozott önkormányzat kigúnyolásával, a megye tisztviselői, a központosított kormánytól tétessenek függővé. A megyei tisztviselők kijelölésére nézve óhajtanánk, ha a törvény a megyékre is a szab. ki, városokról szóló 1848: XXIII. törvényczikkben meghatározott módot, a kijelölési bizottságot állapitná meg, azon különbséggel, hogy a kijelölő bizottság elnöke, megyékben a főispán lenne ; egyszersmind határozná meg a törvény azon minősítvényt is, melylyel az illető kijelölendőnek felruházva kell lennie. Különben a kormánynak főfelügyeleti jogánál fogva e mellett is megadatni vélnék azon jogot, hogy ha azt találná, miszerint a választott tisztviselők között van olyan, ki a kellő képességgel nem bír, ez esetben ne maga bíráskodjék ugyan, hanem a képesség feletti kérdést a rendtörvényszék által bíráltathassa meg. Egyébiránt a főispánnak csak is eddigi törvényes jogkörét kívánjuk meghagyatni, mely szerint mint a kormány képviselője, a törvények megtartása és végrehajtása iránti főfelügyeleti jogot gyakorolja. — Legyen a főispánság — mint volt eddig — méltóság. Jelentésünk berekesztéséül, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatra nézve ismételve kijelentjük, hogy azt, a több százados gyakorlat által üdvösnek bizonyult önkormányzat megsemmisítése , a népképviselet eszméjének érzékeny megsértése, s általában a rajta átvonuló központosítási szellemnél fogva, a haladás zászlója alatt megalakult nemzeti kormány részéről sajnos hátralépésnek tekintjük, s annak, ha a beterjesztett alakban törvényt vasivé alkottatnék, üdvös eredményt semmiképpem jósolhatunk. S ez okból felkérjük a tisztelt megye bizottmányát: járuljon kérvénynyel az országgyűlés képviselőházához az iránt, hogy ezen nagy horderejű törvény megalkotásánál, a minden oldalról nyilvánuló jogos és méltányos közvéleményt is azon czélból tekintetbe venni méltóztassék , hogy ekkér ezen törvény alkotmányunk szellemével megegyezőleg hozatván, tartós életnek s üdvös eredménynek biztosítéka legyen, s benne a nemzet közmegnyugvását találhassa. Mely előterjesztésünk után, vagyunk Pesten, 1870 évi junius 3-án. Aláírva: Beöthy Lajos alispán, mint a bizottság elnöke. Ilkey Sándor főjegyző, mint a bizottság jegyzője. Az emancipáció Rosnyón. Főbiránk Szeghő Zsigmond ur május 4-én jobb létre költözvén, a patres conscripti többeket megkínáltak a főbírói hivatalai, de azokazt elfogadni vonakodván, egy hóra Börcsházy József úr helyettesitteték. Később junius 1-je napján határozott képviseleti gyűlésre minden 1867-iki választó meghivatott végleges választásra. S ime egy Rozsnyó városában lakozó és adófizető izraelita sem adta be szavazatát, mivel a felhívás az 1867-iki választókról szól, s ők egyszerűen mellőztetek. Hogy feledékenységből nem történt, mutatja hogy bár gyéren lakozunk is e városban, mindig mindnyájunkat fellelnek, mihelyt tizedest kinevezni vagy annak váltságdíjat fizetni, a városi vízi puskák szombati kezelése körül dolgozni, ha a sétatér feltartásához, vagy a város kivilágítására adakozni kell, ha városunkban akármely teher fel és kiosztandó. Bizonyítja továbbá a ki nem felejtést az ide mellékelt eredeti felhívás is. A főbírói választás tehát kivételesnek látszik. De valakit az országos képviselet viselésére jogosnak tartani és a városi főbíró választására nem, az visszás dolog. A hitfelekezetünknek megadott polgári jog alkalmakor legtöbb városok és városkák, megmutatták, hogy eddig nem tőlük függött a zsidóság mellőzése, egy kettőt hitfelekezetünk közül vagy tanácsba vagy képviseletbe megválasztottak. Itt Rozsnyón még megpendítve sem vala e húr, félvén bizonyosan mindenki a disharmoniától. Négy zsidó. Külföldi hírek. A Montenegró és Törökország közt a Brdo birtoka felett véghatárvillongás volt és ebből a montenegrói képviselők meglehetős zajt csaptak. Végre Podgoriczában egy vegyes bizottmány ült össze, mely Montenegro panaszát, miszerint legelőit veszik el, valamint a Vele és Male Brdo iránt támasztott követeléseit elintézze. A bizottmány tagjai, kik a párisi békekötést aláírt minden hatalmasságot képviselték, konstatálták előlegesen is azt, hogy a Montenegro szabad kerületének, Nahia Piperienek lakói nem szenvednek hiányt legelőben, mint ahogy ezt Montenegro folyton panaszta. Sőt ellenkezőleg azt tapasztalták, hogy Piperienek nagyon is sok legelője van és marhái kitartására Male és Vele Brdo hegyekre egyátaljában szüksége nincs ; ezt, mi az orosz consult nem igen kellemesen lepte meg — azzal bizonyiták be, hogy Nahia Piperje még más községnek adott ki legelőket bérbe. De ennél még inkább meglepte a hatalmasságok képviselőit Montenegro képviselőjének azon kijelentése, hogy tulajdonképen nem is lehet szó Montenegró jogáról ama két hegyre, tehát a sok jegyzék és emlékirat, melyet, kormánya e tárgyban írt, mind hazugságot tartalmazott. Ezt már az orosz consul nem tűrheté és tiltakozni kezdett Montenegro érdekében, Montenegro képviselője ellen, mire természetesen a hatalmasságok képviselői csak nevettek, így a conferentia azzal a határozattal végződött, nagy Montenegrónak sem szüksége nincs Male és Vele Brdóra, hogy Nahia Piperienek legelője legyen, sem azokra joga nincs. Tehát Montenegro izgatásainak egyik fegyvere elveszett. — A munkások állapotjáról Massachussetsben, az állam törvényhozása egyik bizottmánya által, melynek czíme: „Bureau of Statistic and Labor“ egy 420 lapra terjedő kimutatást készíttetett. Gyárosok, iparosok, kézművesek, munkások és munkaadók vallomásai vannak e becses műben letéve és sok érdekes, statistikai adatot tartalmaz. Massachusset ipari fejlettsége és munkás viszonyai a legelhaladottabbak Amerikában és így egész Amerikára ebből következtetést vonni nem lehet, de így is nagyon meglepő adatokat tartalmaz e könyv. Az ottani gyárakban feszültebb munkát folytatnak és tovább dolgoznak, mint Németországon és Angliában. A gyermekeket a nehéz munkától védő törvény holt betű. Egy gyárkerület 17,455 munkásából 3055 nem tudott írni sem olvasni; egy másik telepen 1600-ból 885 nem tudott sem írni, sem olvasni. Légjárás és tűz elleni intézkedések nagyon rosz állapotban vannak. A házbér rendkívül drága. Egy 14 négyszögláb nagyságú szobáért 1 dollár 75 em bért fizetnek hetenként, mi egy évre 120 porosz tallért tesz ki. Másfelől a munkadíj nem eléggé magas. Még roszabbul áll a női munka. Bostonban és környékén 30,000 nő él varrásból és hetenként 11 tallért szerezve, ebből 2 tallért 20 ezüst garast lakásért kell fizetnie. A varró gépnél lévők „2 évnél alig tartják ki tovább.“ Ha nincs munka, a szegény leányok egy pár centbről,száraz kenyéren élnek. Nagyon kevesen szereznek közülök annyit, hogy „tisztes ágyuk, elegendő élelmük és ruházatjuk legyen.“ „Igen gyakran testileg és szellemileg tönkre jutnak, mielőtt éltek teljes érettségéig jutnának. — Ez szomorú kép a szabad Amerikából. — De legalább láthatni a helyzetet, annál roszabb, hol még a bajt se ismerik. — A csalhatatlansági vitából ki kell emelnünk egynéhány adatot : Donnet bibornok a zsinatig a csalhatatlanság hívei közé tartozott, de a zsinat eljárása őt is ellenzékké tette és egy nagy hatású beszédet tartott a csalhatatlanság ellen. Általánosan felkelte továbbá a figyelmet egy nagyon öreg izlandi püspök, ki méltóságteljesen a szószékre lépve, ezt mondá: „Nem illik az egyházba egy olyan dogmát behozni akarni, melyet a korábbi zsinatok nem akartak kimondani, mert az egyházra nézve veszélyesnek látszott és a lelkiösmereteket nyugtalanitá. Felhívja a püspököket, figyeljenek azon szavakra, melyeket ő a sir szélén kiált hozzájuk és kéré őket tegyenek egyetértésben és kérjék fel IX. Piust, hogy vonjon vissza egy oly javaslatot, mely Christus vallását és annak egységét az örvénybe sodorná. Nyugodtan, méltóságteljesen beszélt és a legmélyebb meggyőződésből, a gyűlést nagyon megható. Veret amerikai püspök (Savannahból) 28-án (Máj.) nagy határozottsággal lépett fel a csalhatatlanság hívei ellen : a bibornok követek „Rendre“ kiáltása felfojta beszédét és szavazatát szentségtörőleg a csalhatatlanságra szavazók közé számíták, de azért Veret nyugodt maradt. A dogma kimondása emlékére érmet csinálnak, .’Aversjén ez áll: „Az Üdvözitő nyújtja a pápának az ég kulcsait“ ; a reversen : „IX. Pius képe.“ — A stuttgarti munkáscongressus két határozatot hozott, az egyik vonatkozik a napi politikára: elhatározoti, hogy az észak-német szövetség és vámparlament gyűléseire elküldi ugyan választottjait, de meghagyja nekik, hogy negatíve viseljék magukat, mert a social democratia semmiféle compromissumot el nem ismer, de hol saját jelöltjét nem viheti keresztül, ott a ritkonelvűeket támogatja. A másik az agrárius kérdés. Ebben elhatároz az, hogy mivel a gépek miatt a kis gazdaság a versenyt a nagygyal ki nem állja, és mert a földes ereje közös, a föld közös társadalmi tulajdonnak nyilváníttassék és az állam a földet munkásegyleteknek adja ki, és a bevétel szerződésszerüleg osztassék fel a tagok közt. Az átmenetet állam dominium, fideicommissum, egyházi vagyon és községi vagyonnal kell kezdeni. — Hivatalos, Ő felsége Reviczky Sándort a miniszterelnökségnél megürült rendszeres osztálytanácsosi, egyszersmind elnöki titkári állomásra kinevezte. A vallás- és törokt. miniszter által a Léván állítandó férfitanitó képezdéhez Mikovich László szakolczai tanár, Hudec Miksa puchói ágost. ev. lelkész és Szabó Lajos csurgói reform, gymnasiumi tanár neveztettek ki tanárokul, az igazg. teendők id. ellátásával Mikovich bízatván meg. Vjhrady Gábor beszéde, a műegyetemi ifjúság által f. h. 4-én este az ő tiszteletére adott fáklyászene alkalmával. (Gyorsírói jegyzetek után Kedves ifjú barátim ! Fogadják hálás köszönetemet nem e kitüntetésért, melyben önök engem érdemel s igényem nélkül részesítenek, hanem fogadják azt azon őszinte örömömért, amelyet önök szíves üdvözlete azért támaszt kebelemben mert erősít azon meggyőződésemben, hogy gondolataink találkoztak. (Éljenzés) hogy megértettük egymást, hogy a közös czélra és e czélhoz vezető eszközök megválasztására nézve egyetértünk (Éljenzés). Közös czélunk, kedves ifjú barátim, a műegyetemnek Pestre áthelyezése (Éljenzés) és Pesten egy állandó országos műegyetemnek felállítása. Ne aggódjunk ifjú barátim, e czél elérését lehet hátráltatni, lehet bizonyos ideig meggátolni, de nem lehet azt véglegesen meghiúsítani (Éljenzés) mert ez meggyőződésem szerint az országos közvéleménytől nyeri támogatását s a népakarat ilyetén nyilvánulásának hosszasan ellenszegülni nem szabad és sikeresen nem is lehet. (Éljenzés.) Nem szabad, nem lehet egyoldalúan akarni azt, hogy az egyik testvér fővárosnak Budának emelkedése legyen csupán a főczél és a tudomány életadó forrásához való juthatás minél nagyobb, megkönnyítése csupán másodrendű czélul tekintessék (Éljenzés); mindnyájan akarjuk, hogy legyen a két testvér főváros, nagy, virágzó, legyen egykor mindkettő méltó székvárosa hazánknak; de ezen akaratunk nem terjedhet annyira, hogy ezt a tudomány rovására, hogy ezt a korunkban, különösen hazánkban olyannyira szükséges reáltudományok kellő magaslatára emelkedő ifjúságnak anyagi és így szellemi kárával, tetemes hátrányával igyekezzünk létesíteni (Éljenzés.) Nekünk ezen nagybecsű intézetet nem szabad oly fa alá helyezni, amely csak ezután a jövőben fog lombokat verni, ezután fog terebélyes ágakat hajtani. Nekünk e nagybecsű intézetet és ezen intézettel az ifjúságot oly fa alá kell állítanunk, amely már most életerős, életképes, szilárd törzszsel bír, amelynek terebélyes koronája és árnyékot, biztos menhelyet adó lombjai, vannak, s ez Pest főváros. Ez az én meggyőződésem, ez kedves ifjú barátom, amint látom az önöké is (Éljenzés.) — E közös meggyőződésnél fogva találkozunk itt e fáklyák fényénél, hogy baráti kezet nyújtva egymásnak, ösztönözzük, buzdítsuk egymást az előbb előbb haladásra, és a kijelölt közös czénnak, mielőbbi kivivására. És most ifjú barátim, isten önökkel! Fogadmég egyszer hálás köszönetemet, fogadják azon forró óhajtásomat, hogy adjon önöknek a gondviselés folyvást tartó anyagi és erkölcsi erőt adjon mindég növekedő szellemi erőt, hogy ne csupán a tudományok csarnokába, hanem behatolhassanak a tudomány szentélyébe is, kihozván onnan, a tiszta tudománynak a magas értelemnek szövétnekét, miként elhozák ide ezen égő fáklyákat , és a tudomány szövétnekének segélyével hatoljanak be a haza minden szögletébe, betöltendők azon nagy és nemes társadalmi feladatot, mely önök szép pályájához, az ipar, a szellemi és anyagi munka terén egyaránt és csaknem kizárólag kötve van, hogy legyen nemzetünk a tudomány terén is méltó versenytárs, a nálunk előbbre haladott nemzetek sorában. Győzzék le önök ifjú barátim, mindenütt minden körülmény között a sötétséget, miként leküzdik azt e kis körben önök fáklyái, és daczoljanak önök minden elemmel a mely ellensége a tudománynak, felvilágosodásnak és igy a szabadságnak. — (Éljenzés), — miként daczolnak most e lobogó lángok a süvöltő szél hatalmával és akkor kedves barátim, önöké leend a diadal babéra a melyet a tudomány félként bajnokai a hasa géniuszával, karöltve teendnek önök homlokára. Hogy ez igy legyen szivből kívánom. Isten önökkel! Éljen a haza! (Hosszasan tartó éljenzés, mialatt Várady Gábor, a közülte álló műegyetemi ifjakkal kezet szorított.) X Kolozsvári levél jun. 4-ről. Vannak nemcsak malheuros emberek,de praedestinált boldogtalan országrészek is. — Ilyen Erdély! Mostanság valóban fel lehetne már írni a Királyhágó tetejére azt, ami Dante poklának az ajtaján áll „Hagyjatok el minden reményt!“ Ami például Kolozsvár városának még némi anyagi hasznot hozott t. i. a főtörvényszék és Gubernium, — az elvetetett, de meghagyatott a zsandár, (még szaporitni akarják) az osztrák törvény, a kir. biztos uz ő excellentiájának mindnyájunk feje felett függő damokles kardja, és a legnyomoruságosabb törvénykezési- és közigazgatási rendszer. Hogy mily mostohán bánik a kormány épen azon országrészszel, ahonnan leghűségesebben támogattatik, onnan is kitűnik, hogy még az annyira fontos tanügyre sem fordít nálunk gondot. Amíg például Magyarországon a jogakadémiákon (többnyire alig 100 tanulóval) a tanárok már hónapok óta húzzák a felemelt fizetéseket, addig a kolozsvári királyi jogakadémián (circa 22 száz hallgatóval) a tanárok mindez ideig, a régi nyomorúságos díjazás mellett kénytelenek siülödni. Honnan jöjjön azután ily viszonyok közt az igazi öröm és buzgóság a tanításhoz? Amidőn a tisztelt képviselőházban szóba hozatott az erdélyi királyi jogakadémiai tanárok fizetésének felemelése, oda utasíttatott a közoktatási miniszter úr, hogy erre póthitelt kérjen. Azóta ismét hónapok teltek el, és még mindig ott vagyunk a hol voltunk! Ugyan szépen kérjük dr. Szabó József tisztelt képviselőnket, igazítson valahogy a dolgon, mert az év vége felé haladunk. Hiszen például Horváth Boldizsár miniszter úr póthitelét a napokban az igen tisztelt ház egy pár szóval elintézte. Vagy már Erdély mindég és mindenben Jókainak „Nepean“ szigetéhez hasonlítson , a hol naiiden el van átkozva. „Vere, quem Dii odere, paedagogum fecere.“ «BSS A magyar földtani társalér fi hó 8-án tartott szakülésében Szabó J. tanár az eruptiv kőzeteknek a kőszéntelepekre való viszhatásáról értekezett. Magyarországon három oly hely ismeretes, hol a kőszén eruptiv kőzetek által átváltozott : Salgótarján, a hol bazalt, Pécs, hol diorit és Esztergom, hol trachyt kőzeteknek felvetődése okozá a kőszéntelepek érintkezési lapjainak elszenesülését. Pávay Elek az egyptusi piramisok környékének geológiai viszonyairól értekezett. Itt leginkább a nummalit kőzetek vannak kifejlődve. Az óriási gúlák és barlangsírok ily kőzetből épültek. Az eruptív kőzetek közül említésre méltó a Syenenál előforduló szép rózsapiros gránit. A pompás obeliskek, sphinxek és szarkofágok, mind ily anyagból készültek. Végül említést tett Memnon szóló szobráról, melyről az a monda volt, hogy üdvözölni szokta a nap feljöttét. E hang, egy a szobor belsejében alkalmazott phonolithtábla segélyével idéztetett elő. Tóth Ágoston honv. közmünk, és közi. min. osztálytanácsos délkeleti Magyarország térképét mutatá be, mely a bánsági hegyeket, Erdélyt, Moldvát, Oláhorságot és Dobrudschot is magába foglalja. „A régi osztrák bombászkar.“ E czim alatt a „Vedette“ egy czikksorozatot közölt mostanában, melyből átvesszük a következőket : Állítják katonai körökben, hogy Görgey Arthur is tagja volt a bombászkarnak. De e kollegiális „szerencséről“ le kell a türzérségnek mondani. Görgey katonai tanulmányait a tulai hidász-iskolában nyerte, honnan Ő, mint a honvédség tábornoka, egy iskolatársát tábori hidmesterré nevezte ki. Görgey két szárnysegédes: a tüzes Leitner® ezredes, s a kevély —------ezredes, az utóbbi valódi magyar; mindkettő az agg „Canerloa“ tanítványa, derék tüzérek s erős jellem mindkettő. Perczel Mór, a kit ezer hirlap, s több ezer „fecsegő“ szintén a bombászkarhoz számít, soha se szolgált e csapatban. Az 5-dik lovassági seregben (magyar) Pesten állomásozott, de már 48 előtt megkapta elbocsáttatását, lehetett ugyan őrmester, vagy ilyesféle, de tiszt, vagy tüzér az ó austriai császári seregben Perczel Mór soha sem volt. Lukács és Redl Károly, mindkettő jeles fő, s előkelő tagja a testületnek, mint magyar tisztek, s magyar agitátorok, szokatlan figyelmet ébresztettek; mi több : Redl mint menekült, tevékeny- sége által Törökországban, a politikai téren, tárgya volt komoly diplomatiai alkudozásoknak s a magas porta, az osztrák udvar, s az orosz ka- Ibinet között. Végre is elég ez egy egyszerű cs. k. austriai tüzérnek ! Egy igazi bécsi fiúnak, ki a harminczas években a bombászkarhoz tartozott, hallatlan tragikai vége volt. May honvédezredes, egy bécsi szalagkészítő legény fia, ifjan lépett be a karba, rövid idő múlva tűzmester lett, s nemsokára tiszt. A seregben kevés barátja volt, mert a véglete aig kiállhatatlan, sarkaszikus volt. 1848-ban a honvédséghez ment át, mit neki, mivel a tényleges austriai sereghez tartozott, nagyon szemére vetettek, — mert Görgey, Klapka, Perczel stb. ezen időben nem voltak már osztrák katonák ; May pedig átment a magyar sereghez. Mint ilyen a világosvári katastrópba után, midőn mint fogoly először az orosz, azután az austriai seregnek adatott át, haditörvényszék elé állittaték; a haditörvényszék őt ismételt árulással vádolta, s épen szándékában volt őt kötélhalálra ítélni, midőn May megelőzte a végrehajtást, bécsi fogságában ágylepedőjét olajba mártván, begöngyöltte abba magát, s a leplet meggyujtotta. Korán reggel félig megsülve, de még mint élőt találta őt a börtönőr a padlón. May kórházba viteték, itt, rövid idő múlva iszonyú kínok közt kimúlt. Öngyilkosság, de oly eredeti öngyilkosság , ez, minek még gondolata sem szülemlik meg, nem kivitele más élőlény agyában, mint egy valódi tüzérében.