A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-01 / 147. szám
un. 3UUt£M&iHKttS»S£Ü Kia«. Postán küldve, Vagy Budapesten hara reggeli és esti Mark együtt,: 1 hónapra......................i írt. 85 5 hónapra......................5 „ 50 „ 6 hónapra • . . . 11 „ — # A* esti kiadás kulcskldéseért felülfíseté® havon kint.......................................SO kr. Az előesetés az év folytán minden hónapban megkendhető, s ennek bármely napján történik is, a videokor a hó elév napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1890. Péntek, julius 1 Szerkesztési iroda : Ferencziek őre Beiktatási díj # hasábos ilyféle betű sora . 5 Bélyegdij minden beutatásért 30 Terjedelmes hirdetések többszöri 1 lett kedvezőbb föltételek alatt vétel Nyílt-tér) 5 hasábos petit sorért Az előfizetési- és hirdetine. kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető : remény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak isn . fogadtatnak el. — Kéziratok nem adi Előfizetési árak „A HO N“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre írt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — » Az esti kiadás postai különküldéseért felüdlfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. mi külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, JUNIUS 30 Circumdederunt.. .. Megkondult a vészharang. Szomorúan, fájdalmasan szólt, mert szomorú és fájdalmas jelenetről adott hírt. Temetkezésre hivá össze mindazokat, akik a mindennapi küzködés és babrálásnál feljebb is emelkednek, s érdeklődnek a közügyek iránt. Ma vette kezdetét a megye eltenetése. Nem én neveztem el igy Magyarország törvényhozásának azon adtusát, melyhez épen ma fogott. Így nevezi ezt a jelenetet mindenki, akiben van fogalom és helyes érzék a társadalmi és politikai szabadság iránt; mindenki, ki azzal álnltá magát a mai napig, hogy szabad országnak a polgára. Ily nagy érdeklődést még nem tanúsított a nemzet valamely közügy iránt. Andrássy Gyula grófnak miniszterelnökké történt kineveztetése alig hasonlítható azon érzéshez, melylyel ma a törvényhozás termébe tódultak azok, kik nem közönyösek közügyeink fejlődése iránt. Akkor mi is örvendeztünk az örvendezőkkel, » az önkivületes mámor első perczében megéljeneztük Andrássy grófot, — mert hiszen húsz évig volt üres az a hely, honnan az első miniszterelnököt vérpadra hurczolták. — Ma megbántuk szivből azt az éljent! Akkor — bár nem tartoztunk Andrássy gr. bámulói közé — de mégis rágalmazónak neveztük volna azt, ha valaki meg merte volna jósolni , hogy három év múlva az Andrássy gr. elnöksége alatti kormány el fogja temetni Magyarország önkormányzatát. A mit borús sejtelmeink legkomorabb perczeiben is képtelenségnek tartottunk, s aminek elhitetésére nem volt volna elég a legkínosabb kárhozattal való fenyegetés sem. — Íme, ahhoz már hozzá fogott a képviselőház. Ily komoly, ünnepélyes méltósággá alig nyílt meg vita, mint ma. Érezték, kellett érezniük mindnyájuknak azt a hivatást, mely ma reájuk, mint törvényhozókra várt. Kellett érezniük a megoldás nagy horderejét és fontosságát is, — mely gyümölcseiben nemzedékekre fog kihatni. Ma a vita higgadtan és komolyan folyt. De hogy a meggyőződés ereje, ama gúnyos játék láttára, mely vele űzetik — ki fog törni, s hogy a vita talán a szenvedélyességig fog csapni, azt előre meg lehet jósolni. Nagyobb és végzetteljesebb következményeiben az a kérdés, hogy miként oldatik meg Magyarországnak önkormányzata, mint Ausztriához való viszonyának rendezése. Mert gyökerei alól a nemzet életének első jelenségeiben erősödnek meg; innen hatnak felfelé, és hibás fejlődése, mesterkélt elfajulása meghiúsítja a jó közjogi formák között elérhető eredményt is; míg ellenkezőleg oly önkormányzat, mely a nemzet életképes fejlődését nem akadályoztatja, mely nem erkölcstelenít, s a társadalmat nem alacsonyítja az állam és a hazasom szolgájává, még hibás és rosz közjogi formák mellett is garantiája a haladásnak és szabadságnak. A vitához legelsőbb Peressel Béla szólt, mint a központi bizottság előadója. Látszott rajta az elfogultság, hogy ő reá bizatott oly ügynek védelme, melyet a hazája jövőjét szívén viselő férfi nem védelmezhet. Szólt az önkormányparlamentáris rendszer közti össze-s ellenségről, a virilis szavazatok és stóll a bizottmányok indokoltságáról, de hogy meggyőzött volna valakit a tonnányi előterjesztés hazafiságáról, azt nem hihetjük, ha csak azokat nem erősítette meg Intőkben, kik azzal a jelszóval léptek ma be a törvényhozás termébe: agyonütjük a megyét akár mi is történjék azután. Utánaa Tisza Kálmán indokolt benyújtott s lapunk olvasói előtt egész terjedelmében ismeretes határozati javaslatát. Dicséretére legyen mondva a jobboldalnak, ma nem zajongott úgy mint máskor ; tán érezte maga is ama nagy igazságok valóságát, melyeket Tisza elmondott, hogy megakadályozza a törvényhozótestületet oly munka szentesítésétől, melynek neve: örvény. Tisza beszédére vonatkozólag lapunk egymás helyére kell utalnunk az olvasót, hol azt egész terjedelmében feltalálja. Mi szerény commentárralnem akarunk levonni semmit annak nagyszerűségéből. "Jászai mint valóban mélyen gondolkozó államférfin mutatá be magát ott, hol az önkormányzat s a parlamentáris rendszer közti viszonyról szólt; midőn kimutatá, hogy a törvények alkalmazása nem tétezhetik a parlamenti majoritások eséseitől függővé, és hogy valódi áldást hozó önkormányzat csak ott létezhetik, hol a parlament majoritásának nem adatik egyszersmind bíráskodási szerepkör. E beszéd a viták sarkpontját képezendi. A nagy alkotmányos elveket, melyeket ép úgy helyeseknek ismert fel a theogrh, mint haszonnal alkalmazhatóknak a gykorlat, agyonütni lehet, de megczáfolni nem. Valószínűleg agyon is fogják ütni oly féle argumentumokkal, hogy „ földesztók vannak az országban.“ A nagy csata kezdetét vette. De a tátolgó üreg szélén — melybe életerős fejlődésünk egyik leghatalmasabb eszközét akarják temetni, — azt az institutiót, melynek eltemetését nehéz időkben fogjuk leginkább, legkeservesebben megbánni — a, sir szélén, kérve kérjük a törvényhoó testületet, s hivatkozunk hazafias érzetére — ne temesse el azt az institutiót, mág még nem halott, csak alszik, de éltképes és életet adó. A circumdederunt szomorú hangjai — biunk nemzetünk geniusában! — nem a mgye, nem az önkormányzat, hanem azok fejei fölött fognak összecsapni, kik könnyelműen és bátorul meg akarták ölni. Lukács Béla: A törvényhatóságok szervezése ügyében, Ezen országgyűlési ülésszak képviselő választásra Szabolcs megyében a töleki kerületben, a jobb oldal, tetemes költség pazarlás mellett, soha e kerületben még nem létezett pártot alaktott s ezen párttöredék tovább terjedhetését megátlandók, az elbizakodás kényelmes pamlagát elhagyva a kerület székhelyén mi is értekezlete jöttünk össze, mely alkalommal a közbizalom az elnökválasztásra nézve, igénytelen személyemben öszpontosult. Ezen állásomnál fogva midőn a törvényhatóság szervezési,már a ház asztalára letett törvényjavaslatot a lapokból olvastam, hazafias kötelességemnek éreztem a kerületbe értekezletet hívni össze, tanácskani e fontos ügy felett. Az értekezlet junius 17-én össze is jött, s daczára a szorgos munkaidőnek, kivált a középosztály értelmisége, lágy mérvbe képviselve volt; a törvényjavaslat elolvastatott, nagyon hidegen fogadtatott, s indiványom következtében egyhangúlag elhatároztatott, miszerint egy küldöttség által elkészitendő kérvény nyujtassék a képviselőházhoz az iént, hogy a beadott törvényjavaslat módosittasék, s a szervezés az 1848-ik XVI szakasza szelemében átidomittassék. Elhatároztatott az is, miszerint a testvér belterületek is hason nyilatkozatra szólíttassanak fel, ha netalán elfére elvüknél fogva, nem minden irányban vannak is velünk egy értelembe: meg vagyok győződve minda mellett, hogy ezen törvényjavaslaton módosítani óhajtanak, s a megyei autonómiát, föl kívánják tartani. Mudrány János, Országgyűlés. A képviselőke 197. ülése jan. 30-án A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitatása megindult. Tisza Kálmán terjedelmes beszéde nem engedi, hogy a többi szónokoknak beszédjéből ez alkalommal csak kivonatot is közöljünk. kénytelenek vagyunk ezt esti lapunkra halasztani. Itt csak annyit említünk meg, hogy Tisza K. után Elekes György s László Imre indokolták ismert határozati javaslataikat, s végül Rajner Pál kelt annyit megtámadott törvényjavaslata védelmére, kinek beszédét szintén egész terjedelmében fogjuk közölni. Az ülés d. u. 2 órakor oszlott el, s a tanácskozás folytatását holnapra halasztotta el. Tisza Kálmán: T. ház! Miután a tárgyalás a jelen törvényjavaslat fölött már megkezdődött — habár még ma is fekszik a ház asztalán egy el nem döntött határozati javaslat a tárgyalásnak elhalasztása iránt, tekintve hogy ezen határozati javaslat beadása előtt a t. ház már határozott volt e tekintetben, én azt tartom,hogy azon kérdésre, tárgyaltassék-e most vagy nem, többé reflectálni nem lehet;azonban létezvén azon határozati javaslat, nem arra magára, de azokra melyeket annak beadatása alkalmával hallottam egy-két egyszerű megjegyzést tenni, azt tartom hogy helyén lesz, helyén lesz annyival inkább, mert hallottunk ezen alkalommal egy olyan, a parlamentarizmussal és a szabadság eszméjével ellenkező elvet kimondatni, melyet — nehogy a ház keblében úgy hangozzzék el, mintha ezen elvet mindnyájan osztanák, sizó nélkül hagyni nem lehet (Helyeslés a baloldalon.) Az mondatott ugyanis ellenünkben és megtámadásunkra, különösen Simonyi Lajos dr. már elbukott és épen azért most szóba sem jöhető indítványa megtámadására, hogy nem szükséges sőt nem is szabad amikép a közvélemény nyilatkozása megvárassék,mert hiszen a közvélemény nyilatkozik 3 évről—3 évre, azután tessék hallgatni, azaz az mondatott, nem a tisztelt túloldal részéről, — kénytelen vagyok kimondani, nehogy gyanúsítással vádoltassam. — Elekes György képviselő úr volt szives e praelectiot tartani, — az mondatott, hogy ha a képviselők a közvéleményt figyelembe kívánják venni, ez meghamisítása volna a parlamentarismusnak ; ez tudja isten, miféle souffrage universellere vezetne. Azt hiszem tehát, hogy igenis a törvényhozási teendőket végzi a törvényhozás, és első helyen a képviselőhöz, azmit a törvényhozás elhatároz, természetesen nem fog még egyszer másoknak megszavazása alá bocsáttathatni, de épen azért, mert így van, és mert mi népképviselők vagyunk, épen azért mert nekünk kötelességünk oly törvényeket alkotni, melyek a közvélemény megelégedését, vagy legalább megnyugvását bírják, ezt tartom, nekünk első helyen kötelességünk folytonos figyelemmel lenni a közvélemény nyilvánulására,vezetni,utat mutatni, igazgatni a közvéleményt, hol kell és lehet, de arává lenni, annak ellenére eljárni nekünk nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Különben Iván J. képviselő úr az ő consequentiáiban okoskodásának helyességét igen szépen föltüntette, mert miután megmagyarázza, hogy mily helytelen a közvélemény tekintetbe vétele, mindjárt utánna határozati javaslatot nyújt be arra nézve, hogy mielőtt a Királyföldre nézve valami történék, annak véleménye hallgattassák meg. ( bevetés) Én csak azt sajnálom, hogy azért, hogy egészen következetes maradhasson magával, ezen határozati javaslatát meg nem toldotta egy szakaszszal, azaz hogy miután elmondja, hogy a királyföldi törvényhatóságok hallgattassanak meg és azután történjék róluk intézkedés, még hozzá nem tette, hogy egyébiránt pedig az országos közvéleménynek nyilatkozni ilyen és ilyen büntetés terhe alatt nem szabad. (Derültség halfelől.) Ez lett volna a consequentia, azonban sajnálom ha ez által a t. képviselő urat megszomorítom, kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy őt ezen észjárás feltalálásának dicsősége nem illeti. Igaz, ő neki volt tartva ezen teljes logicai eljárást oly közvetlenül egymás mellé helyezni, hogy mindenkinek szemeibe tűnjék; de ezen eljárást épen ezen irányban méltóztassék a t. jobboldal már 2 év óta követni. Mert már 1868-ban ugyancsak úsa Királyföld irányában méltóztatták mondani azt, hogy midőn többi erdélyi törvényhatóságokra nézve,a törvény életbe lép, ott majd csak a meghallgatás után fognak intézkedni Ezzel szemben a múlt évben, épen most, körülbelül egy esztendeje, midőn mit óhajtottak, hogy a közvélemény nyilatkozásának alkalom adassék, méltóztattak ezt és úgy megtagadni, mint a jelen esetben, de a jelen esetben is megújítani, hogy ezen kis részére nézve hazánknak intézkedni csak akkor lehet, majdha hivatalosan meghallgatva lesznek. En, képviselőház azt, hogy a különböző történelmi fejlődésű és különböző viszonyú törvényhatóságok belszervezetében amennyiben szükséges, a körülményeknek megfelelő különbségek tétessenek, részemről tökéletesen osztom és ha a törvjavaslat érvényesítené, ezt minden ily viszonyok között levőkre érvényesíteni, különösen a városi törvhatóságokra is ezen határig, csak a belszervezet határáig; egyiránt helyesnek találnám. De nem érthetem azt, hogy miért kelljen az ország törvényhatóságainak egy részére nézve még a jogkör tekintetében is különbséget tenni; midőn különben a legellentétesebb viszonyok, sociális, erkölcsi, anyagi, szellemi körülmények közt élő törvényhatóságokat, ha léteznek is azokra nézve némely igen csekély kivételek, mégis tökéletesen egy kalap alá szoktatni akarják. Ennek oka lehetne az, hogy az igen t. minisztérium, meghozatván már egyszer az 1868. törvény, a lefolyt két év alatt elmulasztotta az illető törvényhatóságokat meghallgatni. Azonban ez oly nagy hanyagság lenne, melylyel én a minisztériumot vádolni nem akarom. Másik oka lehetne — de előre bocsátom, hogy én ezt sem hiszem , hogy a minisztérium a többi törv. hatóságok jogkörének megszorításához, az illető urak szavazatát akarta megszerezni, azon remény által, hogy rájuk nézve kivételt fog tenni. (Élénk helyeslés balról). Mondom még ezt sem hiszem (Felkiáltások balfelől: De mi hiszszük!) Mi lehet tehát oka? Alig találhatnánk fel egyebet, mint kettőt: az egyik az, hogy az azon törvényhatóságokban élő kiváltságolt osztálynak Bécsben nyelvi fajrokonai vannak; a másik lehetne az, hogy az igen t. kormány következetesen akart eljárni, következetesen mondom,pedig látszólag következetlenül, fövetverm annyiban, amennyiben ugyanazt a utat akarta követni,amelyet követett, például a nyugdíjak kérdésénél; kivételes lété , részesíteni azokat, akik hazánk ellen, sújtani azokat a kik mellette szolgáltak (Élénk helyeslés balfelöl. Hogy én ezt nem helyeslem t.hát, azt mondani is felesleges. A központi bizottság 1. előadója bővebben elemezte, hogy mért fogadja el a bizottság a törvényjavaslatot, kifejtette azt is, hogy némely pontjaiban tett változtatásokat, melyeket nem lát aggályosaknak. Ami ezen megváltoztatásokat illeti, tökéletesen igaza van a tisztelt előadó úrnak, midőn azokban semmi aggályra okot nem lát, mert az eredeti törvjavaslat s az általa módosított törvényjavaslat éppen a kijelölés kezdetében is úgy hasonlít egymáshoz mint egyik tojás a másikhoz (Derültség bal felöl) mert az, hogy a főispán candidál, vagy pedig egy oly bizottság melyhez három tagot a megyei bizottság; de három tagot a főispán jelöl ki, s a negyedik (derültség balfelöl) az tökéletesen mindegy. így igen természetes, hogy a központi bizottságnak ilynemű változtatások iránt semmi néven nevezendő aggályai nincsenek. Egyben azonban elismerem, hogy ily módosítások iránt nem csak aggályai nem lehetnek, sőt azok jobban megfelelnek az eredeti törvényjavaslat szellemének, amennyiben az egész törvényjavaslaton azon szellem vonul át, látszólag adni és biztosítani jogokat, de azokat tényleg megsemmisíteni. (Helyeslés balfelől, ellenmondások jobb felől. Halljuk!) Ennyiben a központi bizottság módosításai jobban illenek a törvénybe, mint az eredeti szerkezet, amennyiben a kijelölési jogra nézve követett nyílt és őszinte eljárás a szerkezetben feltalálható egyéb eljárással ellentétben áll. Annak okául, miért haladnak nálunk oly lassan a reformkérdések felhozta a t. előadó úr, hogy mi történelmi fejlődésünk folytán inkább ragaszkodunk a joghoz, mintsem hogy a szükséges változtatásokat megtenni szeretnék. Szó sincs róla — tökéletesen igaz, — hogy a joghoz való csökönyös ragaszkodás ellensége minden józan reformnak, de engedelmet kérek a t. előadó úrtól, nézzünk végig azokon amiket eddig tettünk: váljon ma már vádolhatja-e valaki a jelen képviselőházat a jogokhoz való csökönyös ragaszkodással? (Derültség bal felől.) Különben én a magam részéről őszintén nyilvánítom, hogy minden oly joghoz, melyben akár az országos és politikai, akár az egyéniszabadság biztosítékát látom, ragaszkodtam és ragaszkodni fogok, és hogy soha el nem fogom ismerni azt, hogy abban álljon a reform, hogy az ily jogok eltörlése által egyúttal a szabadságnak, az országos politikai s egyéni szabadság biztosítékai eltöröltessenek. (Helyeslés balfelől.) Ez lehet reform, absolut államban, de nem szabad államban. (Felkiáltások balfelől: Igaz!) Hogy igen sok függ attól, mily szempontból vizsgál meg az ember valamely kérdést, ez tökéletesen igaz; én igen természetszerűnek, valóban helyesnek találom, hogy az, ki a centralisatio szempontjából bírálja meg e törvényjavaslatot, azt szívesen elfogadja,mert ily módon e törvényjavaslatban a centralisatio önkormányzat álarcza alatt beviszi a nemzetbe azon centralisatiót, melylyel ha őszintén, s egyenesen kínálnák meg, bizonyosan vissza fogná azt utasítani. (Helyeslés bal felöl.) A t. központi előadó úr a javaslat sarkpontja gyanánt említette fel a 20-ik szakaszt, vagyis azon szakaszt,melyben a legtöbb adót fizetők virilis szavazata mondatik ki E szakaszra magára elmondandom későbben véleményemet, most csak arra vagyok bátor megjegyzést tenni, mit ő mondott, hogy t. i. a választás semmiféle korlátolása által nem látja a cselt annyira elérve, mint a virilis szavazat útján, és hogy a közvetett választás a képviseletnek minden nemei közt legroszabbnak mondható. Én tehát, bár adott viszonyaink közt saját énemről szólva, a közvetett választást kész lennék elfogadni, egyátalában nem akarok annak védelmére kelni. Tudom hogy elvi szempontból az is igen helyesen és alaposan támadható meg. De azt tanultam még gyermekkoromban hazánk egy köztiszteletben álló fiától, hogy minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál. Ha már minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál, akkor a képviseleti rendszert érhető legnagyobb csapás az, ha az megöletik. E t javaslat pedig nem helytelenül aplicálta a képviseleti rendszert, nem roszul, nem túlságig korlátozta, hanem a bizottság tagjainak felére nézve tökéletesen megtagadta. Bármily rész legyen tehát, akár minő képviseleti rendszer, a t. javaslat által annak helyébe állított rendszer annál bizonyosan roszabb, mert az a halál. A t. központi bizottság azt mondja indokolásában, hogy oly törvényhatóságok, melyek korlátlanul megtagadhatnák az állam kormányrendeleteinek foganatosítását, lehetetlenné tennék az országos kormányzat felelősségének, és azzal a parlamentarizmusnak keresztülvitelét Tökéletesen igaza van, csak hogy nem tudom ki akarja azt, hogy a törvényhatóságok korlátlanul megtagadhassák az államkormány rendeleteinek foganatosítását. Én legalább részemről igenis azt óhajtom, hogy sem törvényhatóság, sem senki más törvényes rendeletek végrehajtását meg ne tagadhassa, és mindenkikire közigazgatási teendők vannak bízva felelős legyen a törvényes rendeletek végrehajtásáért. Csakhogy én még más valamit is követelek, és ez az, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtásáért is felelős legyen mindenki, parancsolta legyen azok végrehajtását az állam kormány, vagy bárki más. Ha valaki, én akarom, hogy a rendeletek végrehajtassanak, én nem ruházok és nem ruháznék fel soha semmiféle viszonyok közt törvényhatóságot azon joggal, hogy azok a rendeletnek törvényességébe kötve azt határtalanul visszaút,sifkr és ne teljesítsék; csakhogy én Aubegjen ne történhesse meg, s bülvei; keresem, hogy a törvény felen ég-7 3 ki f .több - ■-«’ végrehajt letek törvényessége iránt kétség t . rögtön azonnal egy független, sémi bármely párt, kormánytól nem is felüli bírói hatóság ítéljen. Én t. hát, ezt nem mint valamitsozom fel, — méltóztassanak szétn & hat szabad állam van, azaz oly sz bau álla..!, a melyben az egyéni és testületi »z isi,a unván, ezt egy vagy más formában ad rá i. • .t lehet találni — erről különben, későbben, bővebben fogok szólani. Még azt is mondja a központi tévében — csak ezen pontjára karói sor,r - fiectálni, mert azon négy pontra ben előadja, hogy mi minden hagyatott meg a megyének, reflectálni szükséges mert hogy valóban megmarad-e törvény későbbi elemzéséből betűnni, hogy a törvényjavaslat, egyes szakaszokban, hogy mindegyének megmaradnak, de a kövéeszók által ezen jogokat mind , és illusoriusokká teszi. (Élénk ben. H a mi mondom, az említett per mondja a közp. bizottság, hogy tődve arról is, hogy addig jó közi...izgatás nem lesz, mig a személyes felelősség , a közdolgok kezelésének minden ágár, ítékeresen és következetesen be nem a testületekre több bizatik, mint a széf joga. Itt ismét csak attól függtünk a személyes felelősség és fó... formáját behozatala alatt, mert hiszen azon az egyes rendeletek végrehajtását s tilten, a valóságok, mint testületek nem esz élet már igen régen megoldotta, út.leg, de megoldotta gyakorlatilag, összes Magyarországnak minden törvény hat A- gánál végrehajtatnak a közigazgató felében mozgó rendeletek, alispánok gármesterek, szóval az illető tisztvistt csak abban lehet különbség, úgy én folytonosságot nem láthatom abban, úgy ezen legalsó közeg is indirecte egyenponti kormány parancsnoksága alatt nem ott, hiszem, hogy a személyes érdeke azt kívánja, hogy akik a tét végrehajtják, azok az önkormányzati terek legyenek valóban kifolyása, s azt azok által vegyék a rendeleteket, azok gyenek felelősek, a testületeket magukat a további felelősség azokért, amit a tisztviselőik által teljesíttetnek. De a jarvaslat még annak sem felel meg, amit ponti bizottság is akar: e sikeres ellenőr Mert hiszen, hogy sikeresen ellenőrizni valamit egy egyénnek, vagy testületnek folytonos tudomásának kell lenni az irát mi történt. A törvényjavaslat szerint ped a kormányrendeletek közül, amelyek érrehajtásánál pedig szintén szükséges az ködés a törvényhatósági bizottságok csak azt, és épen annyiban fogják megtudni, annyiben az alispán jónak látja velük tudata nem látja jónak, megy az administratív fél és az ellenőrködésre hivatott testületeknél csak tudomása sincs arról, hogy mit haznak. Különben tehát a tárgyalás alatt levő fő javaslatot valamint határozati javaslatlyot beadni szerencsém volt, reszegetni nem kívánom. Én úgy hisze hog.R.sározati javaslatom bevezetésében ez .? számlálva arra, hogy ezen részletes vita alapjául sem fogozati javaslatomban pedig a lette, ívelőgé indokolják önmagukat. A a bővebb indoklás szükséges akkor történnék, ha bekövetkék, ami fog bekövetkezni, hogy határom . av.vitáe elfogadtatnék a részletes vita ak az abban lefektett elvek az általam, ha bevonatván vita tárgyává tétetné szabályok adta jogomnál fogva lesz az abban lefektetett elveket védeni, igaz értelmeket ha roszul értetnének ,■ zitani. Ezzel tehát jelenben a ház rasztani nem akarom, csakis nz elvre nézve, mely a törvényjava , túl vonul, teszek még észrevételt kább azért, hogy tökéletesen hogy oly elvek azok, melyek, az kénytelen az egészet elvetélések tekintetében egyes gyökeres kiigazítás nem sekenne, mint az egész törvény dolgozni. Az első ok a miér'el nem a törvényjavaslatot még-:íz' . . . sem, mint már említem a hatóságokat belszerke egyformává akarja tenni egyéb törvényhatóságokkal; tökéletesen mondom, mert nem aprólékosak és nem elvbeliek azok, mik ajavaslatban eltérést jeleznek (ügy van balfelől) de nem fogadhatom el t. hát azon módnál fogva sem, a mely szerint ezen javaslat a bizottságokat öszszeállitani kivágja Én tudom,az ezen törvényben adott virilis jog végül, hogy hír ,en az nem is !privilegium, hia mellett e jog -akorolhat, dik S'/oka, ki, tán maguk mielőtt kézimánkkal keresték kenyerüket, és viszont, kirekesztetnek abból a" .v.«. családok tagjai, ha kellő qualificatióval nem birnak, hoay te', nem privilégium. Igaz, ez aem aristocs privilegium, UE meg nem szűnt, azért a képviseleti rendszer allója lenni meg nem szűnt; igaz,hogy nenä áltat0m* tikus, de plutocraticus alap;ikonmyuggizik.CU./ | van bal felől.) Én részemrfí gyík,sesn * a másik privilégiumnak barátja ne gyök, de a történelem hosszú toll'aurára is ‘ik |L'a* 1 tor utalni, hogy az adatomatikus prl «».ok I igazolhatlanok, hogy küinösen egy bizonyog fejlettségében a nemzetnek, mint ma már nál mik fei.Oí, hanem abja rét de- n is, tartók, hogy s plat-istaniáastk sm abban, "kényel.