A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-01 / 125. szám
125. szám, IX. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. u, földszint. Mlgfizetési díj: Postán kfi.lva, vagy Budapesten hinkve hordva reggeli és esti fcsadis együtt: 1 hónapra .......................1 írt 85 kr. 3 hónapra .......................560 , 6 hónapra .......................112 — . Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti?, a ennek bármely napján történik is,nándekkor a hó alsír napjától fog számíttatni. Restell kiadás. Pest, 1871. Csütörtök., junius 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beigaaatási díj: 9 hasábos ilyféle betűt sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden baigtatásért . . 30 kr. fenjedelfcies hirdetések többszöri brigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. gS®*- Az előfizetési és hirdetményiül) a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. íit-AMintetlen levetek csak ismert kezektől fogadtattak aL— Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ! ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. arm Előfizetési felhívás „A HO N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr-Fél évre ....... 11 frt —kr. Negyed évre .................... 8 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldégűiért felülfizetés havonkint. 30 kr. KMSk efizetési íveket nem feSMSuafe, mert ®GeM sen* használja, s sokkal egyszerítib le a pénzt postai utalványozással küldeni, mert SHnek bérmentesítse csak $ krajciárSia feerS. A „HON“ Madóhivatalt. PEST, MÁJUS 31. A közös vámügy káros hatása. (M.) A közös vámügyről pár nap előtt itt czikkünkben kimutattuk, hogy a magyar államkincstárnak évenként csaknem húsz millió ftnyi vesztesége van az által, hogy Magyarország Ausztriával egységes vámterületet képez. Ezen direct veszteség azonban a vámügyi közösségnek csak egyik árnyoldala , e mellett abból még több hátrány is hárul az országra. Mielőtt ezekről részletesen szólanánk, előbb még a direct veszteségről akarunk némelyeket elmondani. Midőn előbb az osztrák-magyar vámterület összes vámbevételeit más országok vámbevételeivel párhuzamba helyeztük, kitűnt, hogy az öszmonarchia tiszta vámbevétele más államok hason bevételeihez képest nagyon csekély s a Magyarországra eső rész a m. korona 15 millió lakosával szemben elenyészőleg parányi. Azt is felemlítettük, hogy ha az Ausztriából Magyarországba hozott és itt elfogyasztott árukra eső vámtételek a magyar kincstárba folynának, hogy az országnak ebből évenként 18 — 19 millió ftnyi bevétele lehetne. E bevétel csak a mostani nagyon is észszerűtlen és hazánk közgazdasági viszonyainak tekintetbe vétele nélkül készült vámtarifa tételei szerint van számítva. Csaknem bizonyos, hogy ha a magyar korona területének határán oly vámtarifa léptetnék életbe, mely a hazai kívánalmak szerint állapíttatott meg, hogy ezen esetben vámbevételünk még nagyobb lenne. Igen különösnek tetszik előttünk,hogy a hazai kormánypárti lapok, melyek a közös állami gazdálkodás üdvösségét egyidőben oly fennen hirdették, az efféle állításokat és érveket szó nélkül hagyják. Azt hiszem, Magyarország pénzügyi tekintetben nincs oly helyzetben, hogy tízhúsz milliónyi évi bevétel szót sem érdemelne. Az önálló magyar vámügy ellenségei, kötelességüknek tarthatnák bizonyítgatni azt, hogy nekünk nincs igazunk, midőn a vámügyi közösséget károsnak és financziális tekintetben ránk nézve hátrányosnak mondjuk. Mutassanak fel csak egy szikrányi érvet is a mellett, hogy a közös vámügy jövedelmezőbb, mint a viszonyainknak megfelelőleg szervezendő önálló magyar vámrendszer. Az „elavult korszerűtlen" frasis a számok ellen tompa fegyver. De eltekintve a kétségbe vonhatlan financiális veszteségtől, gondoljuk meg csak kissé, hogy minő hatással van a vámügyi közösség a magyar mezőgazdaságra, iparra és kereskedelemre. Mezőgazdaságunkra az érvényben levő vámrendszer igen nagy súlylyal nehezedik. A gazdasági gép és eszközgyártás ugyanis Magyarországban s Ausztriában nem tart lépést a mezőgazdaság fejlődésével. Az osztrák-magyar területen gyártott gépek és gazdasági eszközök Északamerika, Anglia és Északnémetország gazdasági gépei és eszközei mellett roppant hátramaradást mutatnak. A külföldi és különösen az Északamerikai gépek és eszközök annyira tökéletesebbek az osztrák-magyar monarchia területén gyártottak mellett, hogy például közelebb egyik amerikai ismerősünk a nálunk legjobb hírben álló ekékről azt mondta, hogy „egy amerikai farmer az ilyekét ingyen sem venné meg, sőt még tíz dollárt is készséggel lefizetne, csakhogy oly nehéz eszközzel ne kelljen szántania“, az Ausztriában gyártott és Magyarországon is elterjedt sorvetőről pedig úgy nyilatkozott, hogy az nevetség tárgya Amerikában. Tény továbbá, hogy a magas vámtételek miatt az osztr határszélen keresztül csak igen nehezen juthatnak el Magyarországba a jeles külföldi gépek, így hazánkban leginkább bécsi gépgyárosok gazdagodnak meg, és oly külföldi ügynökök, kik valamely külföldön már elavult gépet hoznak be és árusítanak el. Természetes, hogy ily viszonyok között a magyar gazda kettős tekintetben károsul. Először, mivel jó külföldi géphez csak igen nehezen juthat, és másodszor, mivel a külföldi gépeket tetemesen megdrágítva kapja. Mit a gépekről mondtunk, azt a legtöbb iparczikkek fogyasztásáról is elmondhatjuk. Az osztrák iparosoknak monopóliumjuk van a magyar piacra, ők itt az osztrák határvám magas tételeivel távol tartanak tőlünk minden külföldi iparczikket és saját iparterményeiket nemzetközi verseny hiányában drágán árusíthatják el. Még szomorúbb helyzetben van a magyar ipar az osztrák határvám által. A legtöbb ipargyártásra szükséges anyagot a hazai kézművesek bécsiektől, vagy azok drága közvetítésével kapják. S minthogy a cseh, morva, siléziai vagy alsó-s felső ausztriai iparosok a termeléshez szükséges legtöbb tényezőt az anyagot és pénzt olcsóbban kapják (minek természetes oka, egyebektől eltekintve,főleg abban rejlik,hogy nevezett iparosok közvetlenebbül érintkeznek az európai nyugati államokkal, s hogy Magyarországon a bécsi banknak monopóliuma van) ők a magyar ipar keletkezését bizonyos iparágaknál már csírájában elfojthatják. És a tapasztalás csakugyan azt bizonyítja, hogy hazánkban aránylag sokkal több osztrák mint magyar iparcikk fogyasztatik. Az egész vámintézmény tulajdonképen arra szolgál, hogy általa a termelési tényezők tekintetében minden nemzet egyenlő versenyképességet sajátítson el más nemzettel. Nálunk a jelenlegi vám által épen ennek ellenkezője van elérve. Ausztria az érvényben levő vámszerződések és vámtételek által azt eszközli, hogy neki ipartermények eladására Magyarországon monopóliuma legyen. És ezzel a magyar nemzetközi kereskedelem is el van fojtva. — „A m a gy. - horvát kiegyenlítési revisió“ feliratú czikkben a zágrábi „Hervasska“ az úgynevezett nemzeti pártnak azt hányja szemére, hogy maga sem tudja, mit jelent az : „kiegyezési revisio mivel az államjogi értelemben valamit átvizsgálni annyit teszen, mint azt elvileg elismerni; de hogy lehet az azon pártnak elvileg elismerni, mely az 1868—1871. tartott országgyűlést törvénytelennek tekinti ? Értenek — úgymond — ha a „szlávoszerbek avagy Strossmayerianok“ jelszóul kitűzték volna: „új kiegyezés a magyarokkal,* de igy hogy lehet a nemzeti párt állítása szerint — „törvénytelen“ országgyűlésnek határozatait törvényes utón“ átvizsgálni? Nem-e az absurdum ? De menjünk a nemzeti párt logikájában tovább. Ti akarjátok — mond a „Horvatska* — „törvényes utón“ a kiegyezési revisiót, de itt azon kérdés támad fel: mit fognak a magyarok ahhoz mondani ? Vagy szívesen elfogadják, vagy nem. Ha reáállnak a revisióra, és úgy saját művüket esztelenül megdöntik — mit nyertetek ti a revisióval ? Azt, hogy a nemzet belátva, hogy csalók vagytok, három év múlva titeket követni fog. Mihelyt beszéltek a törvényes útról, akkor kell, hogy az 1868. országgyűlést is törvényesnek elismerjétek; de ha a magyarok a revistót visszautasítják, mi lesz akkor ? Nem marad egyéb, mint a törvénytelen útra átlépni, azaz fellázadni. Ki ellen ? A magyarok ellen, kik a törvényes téren találtatnak! Ily esetben Austriának a magyarokat támogatnia kell; — mire vezet tehát a kiegyezési revisió? Forradalomhoz, a nemzeti szerencsétlenséghez. De tegyük fel: Austria a törvényes úton álló magyarokat elárulja és a horvát forradalmároknak segédkezet nyújt — mi lesz akkor ? ezt a legkorlátoltabb eszű ember is felfoghatja, hogy a kiegyezési revisió, csak az osztrák czélokra, a megvesztegetett „szlávoszerbek és Strossmayeriánok“ által használt, gyalázatos és becstelen eszköz.mok terén — kevésbé többé — előrehaladt, a határőrvidék azonban intellektuális és anyagi fejlődésében belső szervezete által gátoltatván, egészen hátramaradt. Hogy a határőrvidéki intézmény czélszerűtlen, elavult, és hogy ott a jelenlegi állapot továbbra fenn nem tartható, azt valamint egyrészt a közvélemény egyhangúlag kimondotta, úgy másrészt az illetékes kormánykörök is átlátták, s ez okból az alkotmányosságnak a birodalom két felében történt behozatala után elkezdődtek a határőrvidék feloszlatása iránti tárgyalások. Ezen tárgyalásokhoz kötöttük mi határőrvidékiek minden reményeinket, s fájdalommal értesültünk akkor, hogy azok tárgyát csak két (horvát) ezred feloszlatásának kérdése képezi! S miután a most ismét felvett részbeni tárgyalások folyamáról és eredményéről tudomásunk nincsen, s a fennebbiek után ítélve azt kénytelenítetünk hinni, hogy ismét csak részletes feloszlatásról van szó, el nem mulaszthatjuk, ezen bennünket kiválóan érdeklő ügyben felszólalni. Felszólalunk pedig a delegátiók tárgyalásainak küszöbén, azért, mivel a delegátióban látjuk azon képviselő testületet, mely leginkább van hivatva ,arra, hogy mellettünk felszólaljon, amennyiben az 1867. XII. tcz. 38.§. szerint „a delegátió az országgyűlést ő felsége többi országainak ellenében képviseli,“ s e szerint ezen képviselet a közös kormány irányában is fenn áll ; a jogilag a magyar szent korona országaihoz tartozó határőrvidék pedig a közös hadügyminiszer kormánya alatt állván, a határőrvidék feloszlatásának kérdésére a delegátió fóruma döntő befolyással bír. S most szabad legyen nekünk határőrvidékieknek képviselőtestület hiányában a sajtó utján a fenforgó kérdésben néhány őszinte szót és kiválágot a magyar delegátióhoz intéznünk. Ha elvileg megállapittatott, vagy a jövendőben megállapittatnék a határőrvidéknek részletes feloszlatása, akkor véleményünk szerint a feloszlatás ott volna eszközlendő legelőször, hol annak a határőrvidék kebelében barátai vannak. Mi magyar határőrvidékiek nem tudják ugyan, mennyire érett meg a feloszlatás eszméje horvát határőrvidéki testvéreinknél, de ha hivtelt adhatunk a hírlapokban elterjedt híreknek, akkor horvát testvéreink — valószínűleg a horvát nemzetiségi, úgynevezett antiunionista párt által félre vezettetvén — a feloszlatás ellen vannak. Ily körülmények között igen temészetes, hogy a feloszlatás több- kevesebb nehézségekkel jár; holott ha az előbb ott —■ hol ezen eszmével a lakosság már megbarátkozott — keresztül vitetnék, nemcsak valószínű, de mondhatni bizonyos lenne, hogy a feloszlatás kérdését horvát testvéreink is felkarolnák. A magyar határőrvidék kebelében van egy intelligens és tekintélyes párt, mely a határőrvidéki lakosság szellemi és anyagi fejlődését csak a jelenlegi állapot megszüntetésében látván, mindig nyíltan harczolt a feloszlatás mellett; e párt bir Pancsován és Zimonyban a határőrvidéki lakosság közt igen elterjedt két hetilappal, melyekben e kérdés minden oldalról meghányatott; ezen pártnak eddigi fáradozásai eredményezték azt, hogy a magyar határőrvidéki lakosság hátramaradását szellemi és anyagi tekintetben átlátva, valóban sanyarú és mostoha helyzetének javulását csak a határőrvidék fel- ,oszlatásától, az ezt követendő szellemi fejlődéstől várhatóan, a feloszlatás kérdésével nemcsak megbarátkozott, hanem azt hőn óhajtja, s ebbeli óhajának lépten nyomon szavakban is ad ki- fejezést. Itt tehát a feloszlatás azonnal és minden aka- dály nélkül eszközölhető. Vajha ezen bő óhajunk s ahhoz kötött remé- nyeink a legközelebbi jövőben teljesülnének, hogy az 1848-ks törvények értelmében a közös magyar haza törvényhozó testületében mi is, érzelmeink és kívánalmaink tolmácsául áltaünk választandó képviselők által képviselve lehessünk! Beiska Béni. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 353. ülése május 31. A gácsországi vasút tárgyalása folyamában az esti lapunkban elmondottak után szót emelt továbbá Szontágh Pál (csanádi.) A fő hibát abban látja, hogy az első törvény meghozatott, mi a lázas siettetésnek és a speculatio körül támadt mozgalomnak volt az eredménye. Tommem fejtegette a „P. L.“-ben hogy e vasutat lehet 170 emelkedéssel épitni és szónokát e tekintetben legalább is oly tekintélynek tartja, mint Nyiryt, ezért a novellát szükségesnek nem tartván, azt nem fogadja el. Móricz P. kifejezéseit pedig szintén magáévá teszi. Madarász József Nyiryvel szemben, ki oly nagy politikai és technikai képzettséget vindikál magának, hogy 56 hivatalt is elvállal, megjegyzi, hogy a vasutak építésénél és megszavazásánál, sokkal tanácsosabb előbb megtenni még a részletekre nézve is a kutatást és az elővizsgálati intézkedéseket, hogy vajjon kivihetők lesznek-e azok, vagy nem, mintsem hogy utólagosan következzenek be ily körülmények, amelyeknek nem oka a közlekedési miniszter úr, hanem oka, hogy hazánk pénzével, vagyonával botrányos játékot akarnak űzni azok, kik ki akarják szegény hazánkat,zsákmányolni azért, hogy saját maguk, vagy családjuk számára szavaztassanak meg vasutat, először azon hitben, hogy hiszen az államnak nem kerül sokba és azután a részletes tanulmányozásnál mit épen a technikai tudományosságnak előbb kellett volna meggondolni, kivihetetlennek találjuk. Szapáry Gyula gr. azt tartja, hogy ezenjavaslat, mely az 1869. VI. t. sz. módosítását czélozza, előnyöket nyújt, azt tagadni nem lehet. Előny mindenesetre az, hogy e tvjavaslat által biztosíttatik ezen vasútnak a kitűzött határidő alatt leendő kiépítése; előny az is, hogy ez által ezen pályának létesülése biztosítva marad az által, hogy elvezettetik azon terrénumról, melyen folyvást csuszamlásoknak és rongálásoknak lett volna kitéve; előny, hogy az országnak nagyobb terheltetése és költsége nélkül 2 vágánynyal láttatik el, mely mellett a nagyobb emelkedés daczára is a szállítási képesség nagyobb lesz mint a csekély emelkedés mellett az 1 vágányú vonalnál. Előny ezenkívül,hogy a társulat részéről 350000 fttal több érték fektettetik be,mint ez a jelentésben részletesen előadatik,és,hogy ezen vasút hoszszát illetőleg rövidebb lesz, mint eredetileg terveztetett. Mindezek oly előnyök, melyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet, és melyek létezése mellett azt állítani, hogy ezenjavaslat semmi előnyt nem nyújt, bizonyára nem helyes. Szilágyi Virgil megjegyzi, hogy e tvjavaslatot az osztályok lelkiismeretesen tárgyalták és a közp. bizottság egyhangúlag fogadta el; ennélfogva Szathmáry K. és Madarász J. megjegyzéseit nem tartja alaposaknak. A tvjavaslat elfogadtatván részletes tárgyalás alapján, Simonyi Ernő az 1. §-nál emel szót, úgy látja, hogy Nyiry egészen ellenkezésben van principálisának , a miniszternek jelentésével. Ott ugyanis az mondatik, hogy lehet a vasutat Veo emelkedéssel építni, de az y40 azért engedélyeztetik, mert a vállalkozó társulat ezt kérelmezte. Nyiry azt hitte, hogy a háznak bármit is oda lehet dobni, minden helyes argumentum nélkül. Ezt tűrni nem lehet. Szilágyi Virgilnek azon érvelésére, hogy a vasutat/io emelkedéssel a csúszások miatt építni nem lehet és az i/io előnyös és czélszerű, megjegyzi, hogy ezt a ministeri jelentés alapján, (mely az Veo emelkedést lehetségesnek mondja) hierarchiai szempontból is indulva ki, nem foghatja fel. Nyiry Józsa azt válaszolja, hogy szabad a tvjavaslat védelmére oly érveket is felhozni, melyek a miniszeri jelentésben nem foglaltatnak. Egyébiránt szónok nem mint osztálytanácsos, hanem mint képviselő beszél a házban. Madarász József csak azt rója meg Nyiryben, hogy mint köztek, miniszeri osztálytanácsos a ministeri jelentéssel, mely független szakférfiak véleményén alapszik, merőben ellenkező érveket hozott fel. A tvjavaslat a közp. bizottságnak a 3-ik §-ra vonatkozó ezen módosításával elfogadtatván. Megengedtetik, hogy a Homonnától az ország határáig terjedő pályaszakasz 1872. június hó végéig a közforgalomnak átadassék. Következett a gömöri iparvasut tárgyalása. Simonyi Ernő nem fejtegeti, mennyire országos érdekű a vasipar fejlesztése; nem bonczolgatja, várjon Gömöre a legalkalmasabb pont ezen ipar fejlesztésére; de ha mindezt elismeri is, nem érti, hogyan lehet a tvjavaslatot oly formában előterjeszteni, mely ezen vasutak építésének egyetlen czélját, mely az államot érdekelheti, meghiúsítja. E tvjavaslat lehetetlenné teszi — országos szemponttól véve a dolgot —a vasipar fölvirágzását.Lehetségessé teszi ugyan, hogy az egyes birtokosok az általuk termelt vason többet nyerjenek, mint eddig, de ez nem országos érdek. Országos érdeknek azt tartaná, ha a magyar vas a külországi vassal a magyar piaczokon versenyképessé tétetnék, ez azonban épen ezen tvjavaslat által tétetik lehetetlenné. E vasutaknak ugyanis az a czélja, hogy Salgótarjánból köszént szállítsanak a gömöri vasbányákhoz , miszerint ott a vas olcsóbban előállíttathassék , és olcsón elszállíthassék. De ezen tvjavaslat azt mondja, hogy szerződés köttetett az ottani birtokosokkal, kik az államtól megkívánt áldozatnak körülbelül 5/V -ét magukra vállalják, ha ezt is csak tíz évre és ezért megkövetelik, hogy ezen tíz év alatt ők állapítsák meg a tarifát s megállapítják ezen szállítási árszabályt oly magasra, hogy a mellett egyes vasúthámorok tulajdonosainak jövedelme szaporodhatik ugyan, de országos szempontból a vasipart előmozdítani nem lehet. Egy krajcrárt sem szavaz meg e vasútra. Kerkapoly Károly arra figyelmezteti a házat, hogy azon kérdés, várjon a gömöri vidék vasipara méltó , arra, hogy ott vasút építtessék, nem most forog fenn, hanem fenforgott akkor, mikor annak érdekében először került a törvényhozás elé a vasútra vonatkozó engedélyokmány. A kérdés most az, hogy ez ügy azon változott formában, melyben az a ház elé most kerül, nagyobb áldozattal jár-e, mint járt volna előbb? Szóló azt hiszi, nem, miután 311 ezer forintnyi elsőbbségi kötvény különben is ki lett volna bocsátva, igaz, azon különbséggel, hogy az állam nem vállalt volna a jövedelemért garantiát, most pedig vállal. Ez hát terheltetés. De ez áron a 80 ezer frtnyi „A“ betűs részvény elenyészik és igy a 80 ezer írtnak megfelelőleg a jövedelem már megtalálja magában a vasutban a fedezetet s igy ennek kamatoztatása nem előzi meg az állam részéről befektetendő összeg kamatozását s az elsőbbségi kötvények kamatoztatása és törlesztése után fenmaradó jövedelmi többlet egészen az állam javára válik. Ide járul, hogy az állam 100000 írtja még a jövedelem elégtelensége esetén is jövedelmezni fog 4% ot, miután ennyit az érdekeltek most annak biztosítanak. Kérdés csak az, vájjon az így mutatkozó előny megérdemli-e azon áldozatot, hogy az első kötvényekért a garantiákat elvállalja az állam. Szóló meggyőződése szerint az előny megérdemli az áldozatot. A tariftát az illető vasipar érdekeltjei, miután maguk kívánták azt így megállapíttatni, nem tartják olyannak, mely a vasiparra megelőleg hasson, miután teljesen valószínűtlen az, hogy azon gyáriparosok úgy akarnák a tarifás megállapítani, hogy a mellett iparuk meg nem állhatna. E részben szóló őket illetékes f) bírónak tekinti, mint bármely képviselőt. Ami a forgalmat keletről nyugatra és nyugatról keletre illeti, szóla felolvassa az illetőknek hivatalos formában létező nyilatkozatát, kimutatván, hogy keletről nyugatra és megfordítva alacsony tarifa leend érvényben és csak a két diagonális vonalra lesznek magasabb tarifák. Egyúttal kifejti szóló, hogy a most foganatba vett eljárás által 2 rendszer egyesíttetik, mindkettőnek hibái kikerülésével és mindkettő előnyének szem előtt tartásával. Mert a vasút, mely e módon épül, olcsóbb pénzzel s kevesebb kiadással hozatik létre s mégis az állam dispositiója alatt marad. Kevesebb pénzzel, mint 100 ezer írttal az állam részére egy pálya egész jövedelmét biztosítani alig lehet. (Élénk helyeslés.) Szontágh Pál (gömöri) azt tartja, hogy e pálya fontossága jövőben még fokoztatni fog a kőszén szempontjából és az erdők faszénje is megközelíthető lesz a vasút által. A tarifa kérdése szerinte nem is annyira fontos itt, mert csak általánosságban rövid hat mértföldnyi távolságról van szó, míg másrészt az illetők, kik legcompetensebbek annak eldöntésére, hogy vájjon fogja-e ez a vasipart sújtani, vagy nem, úgy találták, hogy nem fogja sújtani. Pártolja a központi bizottság javaslatát. Iványi Dániel hangsúlyozza, hogy az államnak csak oly vasutak kiépítésére nézve szabad kötelezettséget vállalni, melyek országos érdekkel bírnak. Nem tagadja ugyan, hogy a gömöri vasutaknál az ország is érdekelve van, de mig azon főfontosságu vonalak sincsenek kiépítve, melyek az ország széléig visznek, addig nézete szerint mellékvonalak kiépítés® nem ajánlatos s azért a szóban forgó gömöri vasutat sem tartja oly fontosnak, hogy azt az állam pénzén kelljen kiépíteni. Csodálkozik, hogy a pénzügyminiszer, ki midőn az országos fontosságú fiumei kikötőről volt szó, lehetetlennek találta a folyó jövedelmekből még csak egy milliót is utalványozni, most a mértföldenkénti 100.000 írtra, tehát a szükséges sokkal nagyobb összegre nézve nem tesz ily nehézséget. Ezután különösen a magas árszabást rója meg, milyenhez hasonló sem a bel sem a külföldi pályáknál nem található. Kerkapoly Károly megjegyzi, hogy a fiumei kikötőre kívánt 1 millió írtra nézve azért kellett nehézséget tennie, mivel az a pénzügyi törvényben nem foglaltatik, minél fogva ott újabb teherről a kimutatott hiány szaporításáról volt szó, holott a gömöri vasút költsége már a budgetben is fel van véve, s újabb fedezetről való gondoskodás szükségét nem tételezi fel. A tvjavaslat részletes vita alapjául elfogadtatván, Simonyi E. a 3. 4. 5. 6. 7. §§. kihagyását indítványozza. Gerve István azt feleli Simonyi E. beszédére, hogy a kormány a vasutat nem adta el, sem az iráni szerződést nem kötött. — A §§. változatlanul elfogadtatnak az 5. §-ig, melynél Irányi Dániel kérdést intéz a pénzügyi és közlekedési miniszerhez, miért nem akarják ezen vasutat a vasúti kölcsönből kiépíttetni. Kerkapoly Károly erre azon felvilágosítást adja, hogy először azért nem, mert annyi vasút van már a vasúti kölcsönre utalva, amennyit abból kiépíteni nem lehet; de másodszor azért nem, mivel a kölcsönből kiépítendő vasutakra a kölcsönnek első helyen be kell tábláztatnia, itt pedig prioritások szándékoltanak kibocsáttatni. A ház azután az 5-ik, valamint a törvényjavaslat többi §§-ait változatlanul elfogadta. Hasonlókép elfogadta a szerződést is, melynek utolsó §-nál Simonyi Ernő felvilágosítást kér aziránt, hogy az eredeti szerződésen alá van-e írva a két tanú, mert a nyomtatott példányon nincs, — és másodszor: a Rimavölgy részéről a 432.000 frt aláírása megtörtént-e? ! Gorove István azt feleli, hogy az aláírás az , egész összegre megtörtént, s csupán rövidsége kedvéért vézetett bele a törvényjavaslatba: „Következnek az aláírások úgy, mint az eredeti I szerződésen állanak.“ Mi a tanuk aláírását illeti, elismeri, hogy az i nem eszközöltetett s azért kihagyatni kéri e három szót „két tanú jelenlétében.“ Miután még a központi bizottság előadója is hasonló értelemben nyilatkozott, elnök a törvényjavaslat harmadszori felolvasását a holnapi ülés napirendjére tűzi ki. Andrássy Gyula miniszterelnök bemutatja a tengeri hajók költözéséről és a vasúti összeköttetés további kiépítése tárgyában kötött szerződés 9. és 10 .§-ban foglalt vámmentességről szóló szentesített törvényczikkel, melyek kihirdettetvén, hasonló czélból a főrendiházhoz átküldetni fognak. Kerkapoly Károly, törv,javaslatotterjeszt elő Pest városa által területén létesítendő csatornázási és építkezési munkálatok befejezése végett felvétetni szándékolt kölcsön bélyeg és adó mentessége tárgyában, mely a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Következik a kérvények tárgyalása. Ezek a kérvényi bizottság véleménye szerint intéztelek el. Pozsony megye kérvényénél, az iskolatanácsok hatáskörének kiterjesztése iránt Szüllő Géza következő hat javaslatot adott be: „A vallás és közoktatási miniszter utasíttatik, minél előbb egy törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni, melyben az eddigi tapasztalatok folytán, tekintve az ügynek a közoktatás terén nagyfontosságú horderejét, az 1868-dik évi XXXVIII. t. sz. 14. §-a és a 124. §, akként módosíttatnék, hogy „minden népoktatási tanintézetek felett az állami főfelügyeletnél a kormány A magyar határőrvidék a delegátiók tárgyalásainak előestéjén! Az 1867. XII. tcz. által a dualismus inauguráltatván, valósággal egy „Irina“ teremtetett; mert mig a birodalomnak két — Lajthántuli és Lajthán inneni — fele alkotmányt s két egymástól független önálló parlamentáris kormányt nyert, addig a katonai határőrvidék — mint harmadik fél e szövetségben — a két alkotmányos monarchiaféltől egészenfüggetlenül — ha nem is hasonló rangban azokkal — régi szervezetében a közös hadügyminiszer kormánya alatt hagyatott. Ezen új korszak alatt az osztrák magyar monarchia két alkotmányos fele a szabadelvű reform