A Hon, 1871. augusztus (9. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-05 / 179. szám
179. szám. IX. évfolyam. Keceli kiadás: Fest, 1871. Szombat, augusztus 6. Kiadó-hivatal: Ferenciek-tere 7. sz. földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...... 6 „ 50 n 6 hónapra ...........................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : Ferencziek tere 7. sz. Italgtatási dijs 9 hasábos ilyféli betű sora ... 9 kr. Belyesdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többlsori beigazás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . .25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető miniion közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 22 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . , 80 kr 99** Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pinát postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadóhivatala. PEST, AUGUSZTUS 4. Nemzetiségi alkudozások. Ez egy speciális kellemetesség, melynem jutott másnak e világon osztályrészül, csak Ausztria-Magyarországnak. Érdekes lennenagyon az alapokokat megvitatni, melyek a magyar osztrák monarchiát eme, sokszor nevetséges, de legtöbbször balvégzetes jövőre mutató helyzetbe bonyolították, melyből nem tudjuk, mikor és hogy fog kibontakozni. A történelem tanúsága szerint ezen kellemetlen államingadozásnak, ezen az állami consolidatióval merő ellentétet képező ár- és apálynak, mélyen fekvő, történeti alapja azon természetellenes eszme alapján fekszik, vagy ing, mely Vik Károly óta, aki Magyarországot, mint egy jeles történész mondja, öcscsének, „mint egy pár csizmát“ elajándékozta s mely azóta folyton a történeti jogok tagadása és a jogelvesztés elméletében s a leg-össze nem illőbb elemeknek összeolvasztási vágyában kereshető. Ez elv és e vágy igyekezett megsemmisíteni Csehországot, mint protestáns államot; meg is tette a kísérletet a harmincz éves háborúval, mely Csehország népességét három millióról nyolczszáz ezerre apasztotta; megkisérte ugyanezt Magyarországon is, midőn a bécsi haditanácsban a Habsburg-ház spanyol ága megtette azon ajánlatot, mely jobb czélra lett volna érdemes, hogy a magyar Protestantismus és nemzeti függetlenségi elvek kiirtására 40,000 harczost tartással együtt fog kiállítani. Ezen törekvések actiója, mely Ilik Józsefnél érte el tetőzetét, s azóta,talán meghajolva a lehetlenség előtt, valamivel alább hagyott, s a szerencsétlen lengyel nemzet lételének megsemmisítése képezik a lajthántúli épen nem amabilis confusiok alapját, mely a III-ik Napoleon nemzet tömörítési elve és Oroszország panslavisticus izgatásai által egyre nagyobb dimensiókat ölt. Ezen százados baj elintézésére tör a csak most megjelent Hohenwartra vonatkozó röpirat, melynek czélja az autonomicus szabadságot Galiczián kezdeni meg, és ha itt a kísérlet a monarchia egységének sérelme nélkül kivihetőnek mutatkozik, átvinni ugyanazt a többi örökös tartományokra is. Mi ezen autonomicus mozgalmaknál, bármennyire hív is föl Rieger úr a csehek pártfogolására, ez idő szerint — habár nem is közönyös — de mégis csak jóakaratú nézők lehetünk , annyit azonban jó lélekkel kifejezhetünk, hogy ha a megindított mozgalmak valóban és egyedül az illető nemzetek szabadabb mozogtatásának érdekében történnek, azokat csak részvéttel és örömmel kísérjük és üdvözöljük. A magyarországi nemzetiségi reactio története amazokétól sokban eltérő, közelebbi dátumú történelmi alapon fekszik. Itt a félig néhai osztrák kormány maga teremtette magának és nekünk is ezt a bajt, melynek a komoly meggondolás óráiban, ma már talán maga sem nagyon örül. Itt a „divide et impera“ jelszó volt az irányadó, s a magyar nemzet történeti jogainak tagadása mellett erőszakosan és természetellenesen szitogatták azt az ellenszenvet, mely már 48-ban nemcsak nekünk, de a roszul számító reactiónak is nyakára nőtt, midőn be kellett látnia, hogy a szláv és román elemeket ugyan sikerülhet a magyar függetlenségi törekvések ellen megnyerni, de az a nyereség, mely ez által eszközöltetett a réven, újból elvész a vámon, és amit elvettek a mérleg egyik serpenyőjéből, az nem esik a másikba, tudniillik az övékbe, hanem a két perlekedő között egy harmadik fog örülni a besöpört eredménynek („Inter duos litigantes tertius gaudet“). Ezek oly történelmi igazságok, melyeket elvitatni nem lehet, mert ha nem is bizonyítaná a 48-iki történelem, hogy például az erdélyi reactio Erdélyt nem osztrák Bezirkekre, hanem római praefecturákra osztotta fel, s Horvátországban nem osztrák lelkesedés, hanem Gaytól kezdve máig az illyr szerepel , bizonyítják azt a mai nap eseményei és a máig el nem hallgattatott, egyre demonstráló mozgalmak. A tenger habjait hamar fölkorbácsolja a szélvész, de lecsillapításuk sokkal több időbe kerül; ez áll a nemzetek, mint egyesek szenvedélyeire nézve is. És aki a fönnebb mondottakat, mint tényeket figyelembe veszi, az orvosszerekről is határozott fogalma lehet,mely, szerény nézetünk szerint, két nagy baj eltávolításában fenekük. E hibák egyike, és épen nagyobbika, az egykori reactionárius elemek el nem távolításában és szabad kezeiben fekszik, melyek máig sem szűntek meg átkos munkáikat folytatni. A másik, csaknem oly tetemes hiba, hogy úgy Bécsben mint Zágrábban, az alku nem a nemzetek szívét és a valódi hatalmat kezekben tartókkal történt, hanem egy mesterségesen alkotott többséggel. Mert ha valaki akár az első, akár a második okot tagadná, miként történhetnék, hogy — kivéve egyetlen esetet — ha tudniillik a nemzeti elemek teljességgel nem akarnak velünk szóba állani, — hogy még ott se jöjjön létre maradandó és az államalapok állandóságát biztosító egyesség, ahol — mint például nemzetünk a horvátokkal szemben, — a kiegyezés pontozatainak betöltésére tiszta lap jön fölajánlva, s a pohárba a legtisztább bort önték. Azoknak, kik az örök ingadozást meg akarják szüntetni, két okot, illetőleg tényezőt kell eltávolítniok. Ha azután sem sikerül, akkor csak az idő vagy egy harmadik tényező adhatja a megoldás kulcsát. P. Szathmáry Károly. A magyar országgyűlés új ülésszaka, mint az „Ung. Lloyd“ értesül, jövő sept. hó 14-ére fog összehivatni. A HON TÁRCZÁJA. Bismarck herczegi vagyona. (Scüwarzenbeck Lauenburgban.) (y. y.) A közelebbi nagyszerű diadalmak jutalmául — mint tudva van — Bismarck gróf herczegi czimet és nagy uradalmat kapott. Ez uradalom oly kevéssé volt ezelőtt ismeretes, hogy annak viszonyairól és előbbi tulajdonosairól maguk a németországi hírlapok is téves adatokat közöltek. Átalában magáról a herczegségről is, melyben fekszik, oly keveset — s azt is csak oly hézagosan — találunk a földrajzi tankönyvekben s encyclopaedikus munkákban, hogy eddig az egészet csaknem a „terra incogniták“ közé lehetett számítanunk. Most azonban nemcsak a ■földrajzi ismeret, hanem politikai érdekeltség szempontjából is méltó róla kissé részletesebb tudomást szereznünk, mert Schwarzenbeck maholnap egy második Warzinná válhatik, hol Németország roppant sikerű politikájának lángeszű vezetője néha néha pihenni fog, pihenés közben újabb terveket szőve. A bécsi béke Lauenburg herczegség fölött birtokos társi joggal a porosz királyt és az osztrák császárt ruházta föl egykoron. A porosz király azonban e condominiumot 1,875,000 talléron vette meg az osztrák császártól. Azután e herczegség lovagjai és tartományi rendjei azzal a két érvvel járultak, Vilmos királyhoz, hogy kebelezze be Lauenburgot Poroszországba, „ősi alkotmányuk fentartásával.“ Ennélfogva a herczegség személyunióba lépett Poroszországgal, úgyhogy Vilmos király a lauenburgi herczeg czímét is fölvette, s mellette Bismarck egyszersmind Lauenburg minisztere lett. Most e tartományi forma szerint bekeblezik s a Ratzenburgban ülésező utósó országgyűlés elhatározó,hogy a gazdag uradalmak fele a herczegség számára tartományi alapot képezzen, a másik fele pedig (legalább egy millió tallérnyi értékű) a király szabad rendelkezésére álljon. S ez utóbbival, mely a schwarzenbecki uradalomból és a Sachsenwald-ból (a tartomány délnyugati részéből) áll, a király úgy rendelkezett, hogy a háború után államcancellárjának adta hotátió gyanánt. S ez a tartománynak körülbelől hatodrészét képezi. Lauenburg herczegség, ez ősi szász birtok, melyet ennélfogva szász Lauenburgnak is neveztek, nevét a már csak romjaiban létező Lauen vagy Jövenburgtól kapta. Ezt a várat oroszlány Henrik háborúiban szlávok építették. A herczegség égalja ugyanolyan, mint az egész észak-német mély síkságé, lágy telekkel és hűs nyarakkal. A jég eléggé nedves s nagy zivatarok ritkán fordulnak elő. A légköri csapadékok sem oly gyakoriak, mint a két Mecklenburgban. Az évi középmérsék körülbelöl 8, 5 m. sík föld, kevés halommal, néhol kisebb völgymélyedésekkel; a sitt fennhát azonban, mely Aarhunsig (Észak Jütlandban) húzódik, itt kezdődik. Különben az északi tavaszik egy részét képezi. Schwarzenbecknek és a szász erdőnek nincsenek ugyan nagyobb tavai, de kisebb annál több van, mi lényegesen befoly a talaj termékenységére. Továbbá a Bille vize kilenczedfél mértföld hosszában fut át rajta. Az Aue pedig egy vízgazdag kis mellékfolyó, a szász erdőt folyja keresztül, több gyárnak kölcsönözve mozgató erőt. A herczegségnek sok jó országutja van, melyek már öt év előtt,több mint 13 mértföld hosszúra terjedtek, nagyon előmozdítva a lakosság kereskedelmi forgalmát. Schwarzenbeckben, mely az uradalom főhelye, a szél rózsa mind a négy főirányából utak futnak össze. Sőt a szász-erdőt is négy főút vágja át. A berlin-hamburgi vasút által mely az uradalmat és szász-erdő egy részét metszi át,s az utasok figyelmét mindig is fölkelti itt a szép erdőség képe) e tartományrész kapcsolatban áll a lübeck-bücheni és bücheni lauenburgi pályákkal, vagyis egy oly jelentékeny hálózattal, mely a haszon- és tűzifában gazdag erdőség s a termékeny uradalom számára igen nagy előnyt nyújt. Vannak továbbá hajózható tavai, folyói, a lübecki kereskedők által 1398- ban készítetett stecknitzi csatornája, melyek által az Elbével és keleti tengerrel áll kapcsolatban. Szóval a tizenkilencz négyszög mértföldnyi tartomány oly sok kitűnő közlekedési úttal bír, hogy a nagy német birodalomban alig lehetne találni második ily megáldott kis tartományt. Szóval, Bismarck herczeg meg lehet elégedve hálás császárjának ez ajándékával, bár maga a császár még sokkal inkább meglehet ministerének lángelméjével, mert akit ő herczeggé tett, az őt császárrá tette. Eszünkbe jut Illésházy, ki egykor azt mondá Mátyás főherczegnek: „Fenség, tegyen meg engem magyar nádornak, s én megteszem fenségedet magyar királynak !“ S megtette. A schwarzenbecki uradalom kitünően termékeny. Már egy régi krónika szerint: „a tartomány java része az Elbe és Bille közt fekszik.“ S ez épp Schwarzenbeck. Továbbá a szász erdő is a tartomány legnagyobb egybefüggő erdősége, egy és egy negyed négyszög mértföldnyi, s kelet felé terjed a Bille-től, mely ott Holstein és Lauenburg közt határvonalat képez. A földesurak birtokában összesen 52,564 holdnyi erdők voltak, tölgy, bükk és hárs fákkal borítva. A tartomány beterméséről kellő fogalmat nyújt azon adat, hogy a gabnanemüek és repere-aratás hatod része kivitel tárgyit képezi. Burgonyát, hüvelyes veteményt és takarmányt is a belszükségleten túl bőven termesztenek. A herczegség lakossága körülbelül ötvenezer lélekből áll, mind ős német eredetűek. Egy négyszeg mértföldre 2416 lélek jut. Húsz év óta azonban a lakosság némileg gyérül, mert különösen az iparos osztályok ifjai Hamburgba, Kielbe és Lübeckbe költöznek, mint ahol a munkát jobban fizetik. A legtöbb lakos a Luther egyházához tartozik. Az osztályokat illetőleg, a nemesi, polgári és pórrendek éles kinyomatban válnak el. Nemesi birtok huszonkettő van, nagyobbára fiágon öröklő hűbérjavak vagy allodiális jószágok. A legnagyobb birtokosok, báró Bülow, gróf Bernstorff londoni porosz követ, továbbá a Kielmanngegge, Witzendorf, Brüsseln és Schrader családok. A polgári osztály három kis városban lakik. Ezek: Ratzeburg,Moren és Lauenburg. Ratzeburg városa a tenger színe fölött hatvan lábnyi magas halmon fekszik s kellemes látványt nyújt. Lange azt mondta rá: „úgy néz ki, mint egy tál piros rák, zöld petrezselymek közt.“ Különben ezt a hasonlatot már ő előtte használta Luther a thüringi kedves Arnstadtra.“ A parasztoknak korlátolt tulajdonjoguk van az általuk művelt föld felett; e szerint még mindig jobbágyok, kk szerezhetnek ugyan jószágot, de szabadon nem adhatnak el. A herczegség ipara nem áll magas fokon, s csak Lauenburg városában találunk hajógyárat, fűrészmalmokat, téglaégetőket s gyufagyárakat. Inkább a mezei gazdaság és baromtenyésztés, a halászat, hajózás és kereskedés virágzanak. Fő kereskedelmi helyek Lauenburg és Mölln. Vajat nagy mennyiségben visznek ki. A lauenburgi gazdasági állatok : lovak, szarvasmarhák, juhok, sertések és méhek messze földön nagy hírnek örvendenek. A hajózás élénk vízi forgalmat tart fenn Lübeck, Ratzeburg és Mecklenburg közt. Átalában az egész tartomány jólétet mutat, mely még magasabbra emelkedett azóta, mióta Lauenburg is a vámszövetséghez tartozik. Valószínű, hogy most még gyorsabban és nagy arányokban fog fejlődni,miután első birtokosa a német föld leghatalmasabb embere lett, kinek szintén csak maga felé hajlik a keze, mint akármelyik ember fiának. A tartomány uradalmaiból mindig jelentékeny jövedelmi fölösleg maradt, évenkint rendesen kétszázezer tallér, mit az elébbeni időkben Kopenhágába küldtek. Lauenburg e jövedelemből födözé szükségleteit. A schwarzenbecki uradalom, vagy a Bismarck birtoka, negyedfél négyszeg mértföldnyi, vagyis 73 ezer hold, s 23 faluja van, körülbelül hat ezer lakóval. Az erdőrész 26,276 hold. Schwarzenbeck falu, hos királyi épületek is feküsznek, Lauenburgtól északnak két mértföldre fekszik. Van serfőzőgyára, szeszgyára, évenként kétszr marhavásárja. Továbbá van egy ipariskolája, melyet még 1800-ban alapítottak, s benne télen át a környék 12—14 éves leányai díj nélkül nyernek oktatást a női munkákban. Az egész uradalom értékét egy millió tallérra teszik, s jövedelme a múlt évben is — minden költség levonása után — 34 ezer tallérra ment. De tavaly a szász erdőben nem történt jelentékenyebb favágatás, ami pedig jelentékenyen szokta szaporítani a jövedelmet. Kétségkívül igen értékes darabja ez a német földnek, bár korántsem oly roppant uradalom, minket itt-ott magyar/z orosz főurak bírnak. Annyi bizonyos, hogy Bismarck azt nagyon kiérdemelte császárjától, ki évek előtt még nem is álmodozott ama rendkívüli dicsőségről és hatalomról, melyhez őt miniszerének sikergazdag politikája oly rövid idő alatt juttatá. [ Három kérdés az árva- és gyámhatóság köréből. II. (Kegyelmi lények.) Áttérek fejtegetésem második tárgyára: a nagykárusitások, örökbefogadások és törvényesitések kérdésére. Mindhárom kegyelmi tény, mely tények alapjául rendszerint a gyámhatóság pártfogó felterjesztései szolgálnak. Vajjon elég-e csak annyit mondanunk, hogy az árvaszék a nagykorúság, örökbefogadás és törvényesítés eseteiben véleményt terjeszt fel, mint a miniszeri közleményben olvassuk ? nem kell-e szabályozást arra is kiterjeszteni, hogy a kérvények mikép legyenek felszerelve ? Azok nem közönséges kérvények, tudni kell a közönségnek, mi kívántatik hozzájuk és tudni kell az árvaszéknek is , minő feltételekhez kösse pártfogó véleményét. E nélkül vége hoszsza nem lesz a pótlásoknak. A félnek visszaadja az árvaszék, az árvaszéknek visszaadja a kormány. Még ez, még az hiányzik. A felszerelési munkában eltelik a drága idő, szaporodik a munka, s egy-egy kérvény egész nagy csomaggá növi ki magát, mire elintéztetett. E kérvények kellékeit meghatározni igen nehéz, de nem lehetetlen. A nagykorusítás kellékeit nagyjában ismerjük, a volt helytartó tanács szabályrendeletéből és a gyakorlatból, de az örökbefogadással és a törvényesítéssel, mint ritkább jelenségekkel, alig tudjuk mit tegyünk. Törvényeinken igen bajos elmenni. Amit az örökbefogadásról rendelnek, ma már nem gyakorlati,mert az örökbefogadás egész rendszere az ősi és adományi javak különös természetével és a régi kiváltságos állással volt összefűzve. Közönséges értelemben vett örökbefogadásról mit sem tudnak. De az örökbefogadó korára, az örökbefogadó és az örökbefogadott kiskorú közti korkülönbségre nézve sem adnak semmi felvilágosítást. Egy örökbefogadási kérvény kellékeit annál kevésbé sorolják elő. Hogy állunk a törvényesítéssel ? A törvényesítés törvényeink szerint háromféle: a szülök utólagos házassága által, pápai leirat által, és királyi kegyelem által. Itt csak az utóbbiról lehet szó, midőn a természetes szülök már nem kelhetnek össze, mert egyikök időközben meghalt. A törvényesítés e neméhez az egyházi hatóságok hozzájárulása is szükséges. Körülbelül ép oly határozatlanságban vagyunk vele mint az örökbefogadási kérvénynyel. Mondjuk ki tehát a szabályrendeletben, mi kívántatik ily kérvényekhez, a fennálló törvény korlátai közt. Ha csupán a nagykárusítás kellékeit soroljuk elő,mint a miniszeri közlemény teszi, a másik két cselekvény kellékeit pedig nem, igen félszeg munkát végezünk. Körülbelül azon feltevésnek adunk helyet, hogy e kellékeket nem ismerjük. Természetesen csak a kiskorúakra lehetünk tekintettel, mert nagykorú egyének örökbefogadási és törvényesítési ügye nem tartozik az árvaszék bírálata és közvetítése alá. Megkísértem e kellékek elsorolását. Ha tévedek bocsánat érte. Nagykorusítási kérvény kellékei: a) 20 éves kor, azt igazoló anyakönyvi kivonu' Ír járság. b) apai hatalom'alatt álló kiskorúra nézve az apa világos felszabadítása vagy annak igazolása, hogy a kiskorúnak saját háztartást engedett, vagy hogy a kiskorú saját kereskedéssel és gyárral bir, c) apai hatalom alatt nem álló kiskorúra nézve gyámjának és legközelebbi rokonainak u. m. nagykorú testvéreinek, apai ágon levő nagybátyjainak és nagynénjeinek ajánló és beleegyező nyilatkozatai, d) a községi elöljáróság esetleg a járási közgyám vagy szolgabiró bizonyítványa,hogy a nyilatkozó rokonokon kívül a kiskorúnak több kihallgatandó rokona nincs és hogy a kiskorú vagyonának önálló kezelésére elmebeli érettségénél, takarékosságánál,és erkölcsös életmódjánál fogva teljesen alkalmas, e) iskolai bizonyítványok. Örökbefogadási kérvény kellékei : a) rendes örökbefogadási szerződés két példányban egyfelől az örökfogadó, másfelől az örökbefogadott kiskorú gyermek apja, vagy anyja esetleg gyámja közt, oly tartalommal,hogy az örökfogadott az örökfogadó házába és családjába felvétetik, mint házbeli családtag az örökfogadó apai hatalma alá kerül, annak családi vezetéknevét kapja s mindazon "polgári jogokban részesül, melyek a házasságbeli törvényes gyermekeket illetik, szüleik irányában, b) ha az örökbefogadással a családi nemesség, czimer és rang átruházása is kapcsolatban van, erre nézve az örökbefogadó nagykorú testvéreinek és ha kiskorú testvérei is vannak, ezek gyámjainak beleegyező nyilatkozata. c) községi bizonyítvány esetleg a járási közgyám, vagy szolgabíró bizonyítványa arról, hogy az örökbefogadónak saját törvényes és törvényesített gyermekei nincsenek, és életkoránál, -.vagy betegeskedő állapotánál fogva ezután sem lehet kilátás a gyermekekre, továbbá arról, hogy ellene erkölcsiségi tekintetből semmi kifogás nem forog fenn . d) anyakönyvi kivonatok annak igazolására, hogy az örökbefogadó kora és az örökbefogadott kiskorú gyermek kora közt arányos különbség van, mely szerin köztük a szülői és gyermeki viszony nem természetellenes; c) hiteles telekkönyvi kivonat annak igazolására, hogy az t örökbefogadó szabadon rendelkezik vagyonával és az mint hitbizomány más örökösök számára nincs lekötve. Törvényesítési kérvény kellékei : a) az egyik természetes szülő halotti bizonyítványa, annak igazolására, hogy a házasságon kívül született kiskorú gyermeknek utólagos házasság általi törvényesítése lehetetlenné vált. b) a törvényesítendő kiskorú keresztlevele, annak igazolására, hogy az egyházi törvényesítés az illető egyházi hatóság részéről már megtörtént. c) a törvényesítendő kiskorú részére kirendelt különgyámnak, valamint a törvényes házasságbeli nagykorú gyermekeknek, és ha kiskorúak is vannak, ezek gyámjainak nyilatkozata és beleegyezése a törvényesítésbe. d) a keresztszülők és más tanuk nyilatkozata és a községi elöljáróság, esetleg a járási közgyám vagy szolgabíró bizonyítványa arról, hogy a szülők a törvénytelen gyermek nemzésekor szabad állapotban voltak, és érvényesen összekölhettek volna (például ha az elhaltszülő azt megelőzőleg házassági kapcsolatban élt, ki kell mutatni, hogy házastársától törvényesen el volt választva, vagy hogy az már akkor nem élt.) A legfelső leiratot az árvaszék mindhárom esetben az érdeklettekkel hiteles másolatban közli, az örökbefogadási szerződés második eredeti példányát, a legfelső jóváhagyás rávezet. Az állami számvitel törvényes szabályozása tárgyában az állami számvevőszék elnöke által lapunknak is megküldettek az általunk már említett kérdőpontok. „Azon elvből kiindulva, hogy ezen oly igen fontos törvényjavaslat tárgyában, mely következményeiben kétségen kívül az összes államháztartásra jelentékeny befolyással lennt, — úgymond a hozzánk intézett levél — lehetőleg minden szakértőnek véleményét kinyerhessem, van szerencsém az állam összes számvitelének szabályozására vonatkozó, az állami számvevőszék által feltett „kérdőpontokat“ a tekintetes szerkesztőséghez is szíves tudomásul, és azon hazafias kéréssel megküldeni, hogy azokat becses lapjában ismertetni, illetőleg saját, vagy munkatársainak nagybecsű véleményét, különösen azon pontokra vonatkozólag, melyek nem közigazgatási, hanem nemzetgazdászati téren mozognak, nyilvánosságra hozni méltóztassék.“ E figyelem s a tárgy fontossága is kötelességünkké teszik, hogy a velünk közlött kérdőpontok felett elmondjuk nézetünket mi is. Addig csak e kérdések ismertetésére szortkozunk. Mily elvek és alakban volnának elkülönítendők a költségvetésben és a zárszámadásban a rendes bevételek és kiadások a rendkívüliektől, az ismétlődők az esetlegesektől, a személyesek a dologbeliektől, s különösen a költségvetési törvény fejezetei stb. miként volnának állandóan szabályozandók, hogy a számvevőségi közegek s az állami számvevőszék könyveiben eddig évről évre szükségessé vált és oly fáradságos mint zavaró változásoknak vége vettessék ? Nem volna-e czélszerű, a pótkezelést a pénztári eredményre nézve csakis a szállítmányosra és ellátmányosra, mégpedig három hóra megszorítani ? — a pénztári számadásokat december hó végével, a forgalmi főkönyvet és a kiadási előírást vagy utalványozást pedig a következő év mart. hó végével berekeszteni? Szükséges-e az állami kiadásokra nézve továbbra is fentartani azon mostan dívó rendszert, hogy a múlt évi hitel rovására márczius végéig utalványozni, és ápril végéig fizetni lehessen ? s ha igen, nem volna-e czélszerű törvényhozásilag megállapítani, hogy mindazon összegek, melyek a múlt év rovására április végéig fel nem vetettek, az államadóssági kamatok kivételével — elévülnek? Nem volna-e czélszerű oly helyeken, ahol biztos alapra fektetett takarékpénztár létezik, az állami kiadásoknak teljesítését a takarékpénztárakra bízni ? Nem volna-e ez által kettős czél elérve : először az, hogy az állami pénzmaradványok után nyerendő kamatok nagyrészén fedeznék a pénztári szolgálat költségeit, és másodszor, hogy forgalomba bocsáttatnék azon több millió forintra rugó holt pénzmaradvány, mely jelenleg úgy az államra, mint a közforgalomra nézve hozzáférhetően. Nem volna-e czélszerű az adókivetésre és a jogügyleti illetékek kiszabására, valamint ezeknek és minden egyéb állami jövedelmeknek behajtására külön közegeket felállítani, minden megye székhelyén és a szab. kir., van sokban? s ha igen, miként lennének ezen közegek szervezendők?a törvényhatóságnak vagy pedig a pénzügyi igazgatóságnak volnának-e alárendelendők ? Az állami számvitelnek egyszerűsítése és a takarékosság szempontjából nem volna-e czélszerű a sóhivatalokat megszüntetni és a sóeiadást ugyanazon elvek szerint keleltelni, mint a dohányeladást, azaz : a mostani sóhivatalok állomásain felállítandó nagytőzsérek által ? A bérbeadott államjószágok jövedelmének mai srésével kiadja, és a törvényesítést a leirat keltével és számával egyszersmind az anyakönyvben is feljegyezteti: Dalmady Győző.