A Hon, 1871. augusztus (9. évfolyam, 175-200. szám)

1871-08-05 / 179. szám

179. szám. IX. évfolyam. Keceli kiadás: Fest, 1871. Szombat, augusztus 6. Kiadó-hivatal: Ferenciek-tere 7. sz. földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...... 6 „ 50 n 6 hónapra ...........................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Italgtatási dijs 9 hasábos ilyféli betű sora ... 9 kr. Belyesdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többlsori beigazás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . .25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető miniion köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 22 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különkül­­déséért felülfizetés havonkint . . , 80 kr 99** Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pinát postai utalványozással küldeni, mert en­nek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadó­hivatala. PEST, AUGUSZTUS 4. Nemzetiségi alkudozások. Ez egy speciális kellemetesség, mely­­nem jutott másnak e világon osztályré­szül, csak Ausztria-Magyarországnak. Érdekes lenne­­nagyon az alapokokat megvitatni, melyek a magyar osztrák mo­narchiát eme, sokszor nevetséges, de leg­többször balvégzetes jövőre mutató hely­zetbe bonyolították, melyből nem tudjuk, mikor és hogy fog kibontakozni. A történelem tanúsága szerint ezen kellemetlen államingadozásnak, ezen az állami consolidatióval merő ellentétet ké­pező ár- és apálynak, mélyen fekvő, tör­téneti alapja azon természetellenes eszme alapján fekszik, vagy ing, mely V­ik Ká­roly óta, a­ki Magyarországot, mint egy jeles történész mondja, öcscsének, „mint egy pár csizmát“ elajándékozta s mely azóta folyton a történeti jogok tagadása és a jogelvesztés elméletében s a leg-össze nem illőbb elemeknek összeolvasztási vá­gyában kereshető. Ez elv és e vágy igyekezett megsem­misíteni Csehországot, mint protestáns ál­lamot; meg is tette a kísérletet a har­­mincz éves háborúval, mely Csehország népességét három millióról nyolczszáz ezerre apasztotta; megkisérte ugyanezt Magyarországon is, midőn a bécsi hadi­tanácsban a Habsburg-ház spanyol ága megtette azon ajánlatot, mely jobb czélra lett volna érdemes, hogy a magyar Pro­testantismus és nemzeti függetlenségi el­vek kiirtására 40,000 harczost tartással együtt fog kiállítani. Ezen törekvések actiója, mely Il­ik Józsefnél érte el tetőzetét, s azóta,­talán meghajolva a lehetlenség előtt, valamivel alább hagyott, s a szerencsét­len lengyel nemzet lételének megsemmi­sítése képezik a lajthántúli épen nem amabilis confusiok alapját, mely a III-ik Napoleon nemzet tömörítési elve és Oroszország panslavisticus izgatásai által egyre nagyobb dimensiókat ölt. Ezen százados baj elintézésére tör a csak most megjelent Hohenwartra vonatkozó röp­­irat, melynek czélja az autonomicus sza­badságot Galiczián kezdeni meg, és ha itt a kísérlet a monarchia egységének sérel­me nélkül kivihetőnek mutatkozik, átvinni ugyanazt a többi örökös tartományokra is. Mi ezen autonomicus mozgalmaknál, bármennyire hív is föl Rieger úr a cse­hek pártfogolására, ez idő szerint — ha­bár nem is közönyös — de mégis csak­­ jóakaratú nézők lehetünk , annyit azon­ban jó lélekkel kifejezhetünk, hogy ha a megindított mozgalmak valóban és egyedül az illető nemzetek szabadabb mozogtatásának érdekében történnek,­­ azokat csak részvéttel és örömmel kísér­jük és üdvözöljük. A magyarországi nemzetiségi reactio története amazokétól sokban eltérő, köze­lebbi dátumú történelmi alapon fekszik. Itt a félig néhai osztrák kor­mány maga teremtette magának és nekünk is ezt a bajt, melynek a komoly meggon­dolás óráiban, ma már talán maga sem nagyon örül. Itt a „divide et impera“ jelszó volt az irányadó, s a magyar nemzet történeti jo­gainak tagadása mellett erőszakosan és természetellenesen szitogatták azt az ellen­szenvet, mely már 48-ban nemcsak ne­künk, de a roszul számító reactiónak is nyakára nőtt, midőn be kellett látnia, hogy a szláv és román elemeket ugyan sikerülhet a magyar függetlenségi törek­vések ellen megnyerni, de az a nyereség, mely ez által eszközöltetett a réven, újból elvész a vámon, és a­mit elvettek a mérleg egyik serpenyőjéből, az nem esik a má­sikba, tudniillik az övékbe, hanem­ a két perlekedő között egy harmadik fog örülni a besöpört eredménynek („In­ter duos litigantes tertius gaudet“). Ezek oly történelmi igazságok, melye­ket elvitatni nem lehet, mert ha nem is bizonyítaná a 48-iki történelem, hogy például az erdélyi reactio Erdélyt nem osztrák Bezirkekre, hanem római praefec­­turákra osztotta fel, s Horvátországban nem osztrák lelkesedés, hanem Gaytól kezdve máig az illyr szerepel , bizonyít­ják azt a mai nap eseményei és a máig el nem hallgattatott, egyre demonstráló mozgalmak. A tenger habjait hamar fölkorbácsolja a szélvész, de lecsillapításuk sokkal több időbe kerül; ez áll a nemzetek, mint egye­sek szenvedélyeire nézve is. És a­ki a fönnebb mondottakat, mint tényeket figyelembe veszi, az orvos­szerekről is határozott fogalma lehet,mely, szerény nézetünk szerint, két nagy baj eltávolításában fenekük. E hibák egyike, és épen nagyobbika, az egykori reactionárius elemek el nem távolításá­ban és szabad kezeiben fek­szik, melyek máig sem szűntek meg át­­kos munkáikat folytatni. A másik, csaknem oly tetemes hiba, hogy úgy Bécsben mint Zágrábban, az alku nem a nemzetek szívét és a va­lódi hatalmat kezekben tartók­kal történt, hanem egy mesterségesen al­kotott többséggel. Mert ha valaki akár az első, akár a második okot tagadná, miként történhet­nék, hogy — kivéve egyetlen esetet — ha tudniillik a nemzeti elemek teljesség­gel nem akarnak velünk szóba állani, — hogy még ott se jöjjön létre maradandó és az államalapok állandóságát biztosító egyesség, a­hol — mint például nemze­tünk a horvátokkal szemben, — a kiegye­zés pontozatainak betöltésére tiszta lap jön fölajánlva, s a pohárba a leg­tisztább bort önték. Azoknak, kik az örök ingadozást meg akarják szüntetni, két okot, illetőleg té­nyezőt kell eltávolítniok. Ha azután sem sikerül, akkor csak az idő vagy egy harmadik tényező adhatja a megoldás kulcsát. P. Szathmáry Károly.­ ­ A magyar országgyűlés új ülésszaka, mint az „Ung. Lloyd“ értesül, jövő sept. hó 14-ére fog összehivatni. A HON TÁRCZÁJA. Bismarck herczegi vagyona. (Scüwarzenbeck Lauenburgban.) (y. y.) A közelebbi nagyszerű diadalmak ju­talmául — mint tudva van — Bismarck gróf herczegi czimet és nagy uradalmat kapott. Ez uradalom oly kevéssé volt ezelőtt ismeretes, hogy annak viszonyairól és előbbi tulajdonosairól ma­guk a németországi hírlapok is téves adatokat közöltek. Átalában magáról a herczegségről is, melyben fekszik, oly keveset — s azt is csak oly hézagosan — találunk a földrajzi tankönyvek­ben s encyclopaedikus munkákban, hogy eddig az egészet csaknem a „terra incogniták“ közé lehetett számítanunk. Most azonban nemcsak a ■földrajzi ismeret, hanem politikai érdekeltség szempontjából is méltó róla kissé részletesebb tudomást szereznünk, mert Schwarzenbeck ma­holnap egy második Warzinná válhatik, hol Né­metország roppant sikerű politikájának lángeszű vezetője néha néha pihenni fog, pihenés közben újabb terveket szőve. A bécsi béke Lauenburg herczegség fölött bir­tokos társi joggal a porosz királyt és az osztrák császárt ruházta föl egykoron. A porosz király azonban e condominiumot 1,875,000 talléron vet­te meg az osztrák császártól. Azután e herczeg­­ség lovagjai és tartományi rendjei azzal a két érvvel járultak, Vilmos királyhoz, hogy kebelezze be Lauenburgot Poroszországba, „ősi alkotmá­nyuk fentartásával.“ Ennélfogva a herczegség személy­unióba lépett Poroszországgal, úgyhogy Vilmos király a lauenburgi herczeg czímét is fölvette, s mellette Bismarck egyszersmind Lau­enburg minisztere lett. Most e tartományi for­ma szerint bekeblezik s a Ratzenburgban ülé­sező utósó országgyűlés elhatározó,­hogy a gazdag uradalmak fele a herczegség számára tartomá­nyi alapot képezzen, a másik fele pedig (legalább egy millió tallérnyi értékű) a király szabad ren­delkezésére álljon. S ez utóbbival, mely a schwar­­zenbecki uradalomból és a Sachsenwald-ból (a tartomány délnyugati részéből) áll, a király úgy rendelkezett, hogy a háború után államcancel­­lárjának adta hotátió gyanánt. S ez a tarto­mánynak körülbelől hatodrészét képezi. Lauenburg herczegség, ez ősi szász birtok, melyet ennélfogva szász­ Lauenburgnak is ne­veztek, nevét a már csak romjaiban létező Lauen vagy J­övenburgtól kapta. Ezt a várat oroszlány Henrik háborúiban szlávok építették. A herczeg­ség égalja ugyanolyan, mint az egész észak-né­met mély síkságé, lágy telekkel és hűs nyarak­kal. A jég eléggé nedves s nagy zivatarok rit­kán fordulnak elő. A légköri csapadékok sem oly gyakoriak, mint a két Mecklenburgban. Az évi középmérsék körülbelöl 8, 5 m. sík föld, ke­vés halommal, néhol kisebb völgymélyedésekkel; a sitt fennhát azonban, mely Aarhunsig (Észak Jütlandban) húzódik, itt kezdődik. Különben az északi tavas­zik egy részét képezi. Schwarzen­­­becknek és a szász­ erdőnek nincsenek ugyan nagyobb tavai, de kisebb annál több van, mi lényegesen befoly a talaj termékenységére. To­vábbá a Bille vize kilenczedfél mértföld hosszá­ban fut át rajta. Az Aue pedig egy vízgazdag kis mellék­folyó, a szász­ erdőt folyja keresztül, több gyárnak kölcsönözve mozgató erőt. A herczegségnek sok jó országutja van, melyek már öt év előtt,több mint 13 mértföld hosszúra ter­jedtek, nagyon előmozdítva a lakosság kereske­delmi forgalmát. Schwarzenbeckben, mely az uradalom főhelye, a szél rózsa mind a négy fő­irányából utak futnak össze. Sőt a szász-erdőt is négy főút vágja át. A berlin-hamburgi vasút által mely az uradalmat és szász-erdő egy ré­szét metszi át,­­s az utasok figyelmét mindig is fölkelti itt a szép erdőség képe) e tartományrész kapcsolatban áll a­ lübeck-bücheni és bücheni lau­­enburgi pályákkal, vagy­is egy oly jelentékeny hálózattal, mely a haszon- és tűzi­fában gazdag erdőség s a termékeny uradalom számára igen nagy előnyt nyújt. Vannak továbbá hajózható tavai, folyói, a lübecki kereskedők által 1398- ban készítetett stecknitzi­ csatornája, melyek ál­tal az Elbével és keleti tengerrel áll kapcsolat­ban. Szóval a tizenkilencz négyszög mértföldnyi tartomány oly sok kitűnő közlekedési úttal bír, hogy a nagy német birodalomban alig lehetne találni második ily megáldott kis tartományt. Szóval, Bismarck herczeg meg lehet elégedve hálás császárjának ez ajándékával, bár maga a császár még sokkal inkább meglehet ministeré­­nek lángelméjével, mert a­kit ő herczeggé tett, az őt császárrá tette. Eszünkbe jut Illésházy, ki egykor azt mondá Mátyás főherczegnek: „Fenség, tegyen meg engem magyar nádornak, s én megteszem fenségedet magyar királynak !“ S megtette. A schwarzenbecki uradalom kitünően termé­keny. Már egy régi krónika szerint: „a tarto­mány java része az Elbe és Bille közt fekszik.“ S ez épp Schwarzenbeck. Továbbá a szász­ erdő is a tartomány legnagyobb egybefüggő erdő­sége, egy és egy negyed négyszög mértföldnyi, s kelet felé terjed a Bille-től, mely ott Holstein és Lauenburg közt határvonalat képez. A földes­urak birtokában összesen 52,564 holdnyi erdők voltak, tölgy, bükk és hárs fákkal borítva. A tartomány beterméséről kellő fogalmat nyújt azon adat, hogy a gabnanemüek és repere-ara­­tás hatod része kivitel tárgyit képezi. Burgo­nyát, hüvelyes veteményt és takarmányt is a belszükségleten túl bőven termesztenek. A herczegség lakossága körülbelül ötvenezer lélekből áll, mind ős német eredetűek. Egy négyszeg mértföldre 2416 lélek jut. Húsz év óta azonban a lakosság némileg gyérül, mert különösen az iparos osztályok ifjai Hamburg­ba, Kiel­be és Lübeckbe költöznek, mint a­hol a munkát jobban fizetik. A legtöbb lakos a Lu­ther egyházához tartozik. Az osztályokat ille­tőleg, a nemesi, polgári és pór­rendek éles ki­nyomatban válnak el. Nemesi birtok huszon­kettő van, nagyobbára fiágon öröklő hűbérja­­vak vagy allodiális jószágok. A legnagyobb birtokosok, báró Bü­low, gróf Bernstorff londoni porosz követ, továbbá a Kielm­anngegge, Witzen­­dorf, Brüsseln és Schrader családok. A polgári osztály három kis városban lakik. Ezek: Ratzeburg,­­Moren és Lauenburg. Ratze­­burg városa a tenger színe fölött hatvan lábnyi magas halmon fekszik s kellemes látványt nyújt. Lange azt mondta rá: „úgy néz ki, mint egy tál piros rák, zöld petrezselymek közt.“ Különben ezt a hasonlatot már ő előtte hasz­nálta Luther a thüringi kedves Arnstadtra.“ A parasztoknak korlátolt tulajdonjoguk van az általuk művelt föld felett; e szerint még mindig jobbágyok, k­k szerezhetnek ugyan jó­szágot, de szabadon nem adhatnak el. A herczegség ipara nem áll magas fokon, s csak Lauenburg városában találunk hajógyárat, fűrészmalmokat, téglaégetőket s gyufagyárakat. Inkább a mezei gazdaság és baromtenyésztés, a halászat, hajózás és kereskedés virágzanak. Fő kereskedelmi helyek Lauenburg és Mölln. Vajat nagy mennyiségben visznek ki. A lauenburgi gazdasági állatok : lovak, szarvasmarhák, juhok, sertések és méhek messze földön nagy hírnek ör­vendenek.­­ A hajózás élénk vízi forgalmat tart fenn Lübeck, Ratzeburg és Mecklenburg közt. Átalában az egész tartomány jólétet mutat, mely még magasabbra emelkedett azóta, mióta Lauenburg is a vámszövetséghez tartozik. Való­színű, hogy most még gyorsabban és nagy ará­nyokban fog fejlődni,miután első birtokosa a né­met föld leghatalmasabb embere lett, kinek szin­tén csak maga felé hajlik a keze, mint akárme­lyik ember fiának. A tartomány uradalmaiból mindig jelentékeny jövedelmi fölösleg maradt, évenkint rendesen kétszáz­ezer tallér, mit az elébbeni időkben Kopenhágába küldtek. Lauen­burg e jövedelemből födözé szükségleteit. A schwarzenbecki uradalom, vagy a Bismarck birtoka, negyedfél négyszeg mértföldnyi, vagyis 73 ezer hold, s 23 faluja van, körülbelül hat ezer lakóval. Az erdőrész 26,276 hold. Schwar­­zenbeck falu, hos királyi épületek is fekü­sz­­nek, Lauenburgtól északnak két mértföldre fek­szik. Van serfőzőgyára, szeszgyára, évenként kétsz­r marhavásárja. Továbbá van egy iparis­kolája, melyet még 1800-ban alapítottak, s benne télen át a környék 12—14 éves leányai díj nél­kül nyernek oktatást a női munkákban. Az egész uradalom értékét egy millió tallérra te­szik, s jövedelme a múlt évben is — minden költség levonása után — 34 ezer tallérra ment. De tavaly a szász­ erdőben nem történt jelenté­kenyebb favágatás, a­mi pedig jelentékenyen szokta szaporítani a jövedelmet. Kétségkívül igen értékes darabja ez a német földnek, bár korántsem oly roppant uradalom, min­ket itt-ott ma­gyar/­z orosz főurak bírnak. Annyi bizonyos, hogy Bismarck azt nagyon kiérdemelte császárjától, ki évek előtt még nem is álmodozott ama rendkívüli dicsőségről és ha­talomról, melyhez őt miniszerének sikergazdag politikája oly rövid idő alatt juttatá. [ Három kérdés az árva- és gyám­hatóság­ köréből. II. (Kegyelmi lények.) Áttérek fejtegetésem második tárgyára: a nagykárusitások, örökbefo­gadások és törvényesitések kérdésére. Mindhárom kegyelmi tény, mely tények alapjául rendszerint a gyámhatóság párt­fogó felterjesztései szolgálnak. Vajjon elég-e csak annyit mondanunk, hogy az árvaszék a nagykorúság, örökbefogadás és törvényesítés eseteiben véleményt terjeszt fel, mint a miniszeri közleményben olvassuk ? nem kell-e szabályozást arra is kiterjeszteni, hogy a kérvények mikép legyenek felszerelve ? Azok nem közönséges kérvények, tudni kell a közönségnek, mi kívántatik hozzájuk és tudni kell az árvaszéknek is , minő feltételekhez kösse pártfogó véleményét. E nélkül vége hosz­­sza nem lesz a pótlásoknak. A félnek vissza­adja az árvaszék, az árvaszéknek visszaad­ja a kormány. Még ez, még az hiányzik. A fel­­szerelési munkában eltelik a drága idő, szapo­rodik a munka, s egy-egy kérvény egész nagy csomaggá növi ki magát, mire elintéztetett. E kérvények kellékeit meghatározni igen ne­héz, de nem lehetetlen. A nagykorusítás kellé­keit nagyjában ismerjük, a volt helytartó tanács szabályrendeletéből és a gyakorlatból, de az örökbefogadással és a törvényesítéssel, mint rit­kább jelenségekkel, alig tudjuk mit tegyünk. Törvényeinken igen bajos elmenni. A­mit az örökbefogadásról rendelnek, ma már nem gya­korlati,mert az örökbefogadás egész rendszere az ősi és adományi javak különös természetével és a régi kiváltságos állással volt összefűzve. Kö­zönséges értelemben vett örökbefogadásról mit sem tudnak. De az örökbefogadó korára, az örökbe­fogadó és az örökbefogadott kiskorú közti kor­­különbségre nézve sem adnak semmi felvilá­­gosítást. Egy örökbefogadási kérvény kellékeit annál kevésbé sorolják elő. Hogy állunk a tör­vényesítéssel ? A törvényesítés törvényeink sze­rint háromféle: a szülök utólagos házassága által, pápai leirat által, és királyi kegyelem által. Itt csak az utóbbiról lehet szó, midőn a természetes szülök már nem kelhetnek össze, mert egyikök időközben meghalt. A törvénye­sítés e neméhez az egyházi hatóságok hozzájá­rulása­ is szükséges. Körülbelül ép oly ha­tározatlanságban vagyunk vele mint az örökbe­fogadási kérvénynyel. Mondjuk ki tehát a szabályrendeletben, mi kívántatik ily kérvényekhez, a fennálló törvény korlátai közt. Ha csupán a nagykárusítás kellé­keit soroljuk elő,mint a miniszeri közlemény teszi, a másik­ két­ cselekvény kellékeit pedig nem, igen félszeg munkát végezünk. Körülbelül azon felte­vésnek adunk helyet, hogy e kellékeket nem is­merjük. Természetesen csak a kiskorúakra lehetünk tekintettel, mert nagykorú egyének örökbefoga­dási és törvényesítési ügye nem tartozik az ár­vaszék bírálata és közvetítése alá. Megkísértem e kellékek elsorolását. Ha té­vedek bocsánat érte. Nagykorusítási kérvény kel­lékei: a) 20 éves kor, azt igazoló anyakönyvi kivonu' Ír járság. b) apai hatalom'alatt álló kiskorúra nézve az apa világos felszabadítása vagy annak igazolása, hogy a kiskorúnak saját háztartást engedett, vagy hogy a kiskorú saját kereskedéssel és gyárral bir, c) apai hatalom alatt nem álló kiskorúra nézve gyámjának és legközelebbi rokonainak u. m. nagykorú testvé­reinek, apai ágon levő nagybátyjainak és nagy­­nénjeinek ajánló és beleegyező nyilatkozatai, d) a községi elöljáróság esetleg a járási közgyám vagy szolgabiró bizonyítványa,hogy a nyilatkozó rokonokon kívül a kiskorúnak több kihallga­tandó rokona nincs és hogy a kiskorú vagyo­nának önálló kezelésére elmebeli érettségénél, takarékosságánál,és erkölcsös életmódjánál fog­va teljesen alkalmas, e) iskolai bizonyítványok. Örökb­efogadási kérvény kel­lékei : a) rendes örökbefogadási szerződés két példányban egyfelől az örökfogadó, másfelől az örökbefogadott kiskorú gyermek apja, vagy anyja esetleg gyámja közt, oly tartalommal,hogy az örökfogadott az örökfogadó házába és csa­ládjába felvétetik, mint házbeli családtag az örökfogadó apai hatalma alá kerül, annak csalá­di vezetéknevét kapja s mindazon "polgári jogok­ban részesül, melyek a házasságbeli törvényes gyermekeket illetik, szüleik irányában, b) ha az örökbefogadással a családi nemesség, czimer és rang átruházása is kapcsolatban van, erre néz­ve az örökbefogadó nagykorú testvéreinek és ha kiskorú testvérei is vannak, ezek gyámjainak beleegyező nyilatkozata. c) községi bizonyít­vány esetleg a járási közgyám, vagy szolgabíró bizonyítványa arról, hogy az örökbefogadónak saját törvényes és törvényesített gyermekei nin­csenek, és életkoránál, -.vagy betegeskedő álla­potánál fogva ezután sem lehet kilátás a gyer­mekekre, továbbá arról, hogy ellene erkölcsisé­­gi tekintetből semmi kifogás nem forog fenn . d) anyakönyvi kivonatok annak igazolására, hogy az örökbefogadó kora és az örökbefogadott kis­korú gyermek kora közt arányos különbség van, mely szerin köztük a szülői és gyermeki vi­szony nem természetellenes; c) hiteles telek­könyvi kivonat annak igazolására, hogy az t örök­befogadó szabadon rendelkezik vagyonával és az mint hitbizomány más örökösök számára nincs lekötve. Törvényesítési kérvény kellé­kei : a) az egyik természetes szülő halotti bizo­nyítványa, annak igazolására, hogy a házassá­gon kívül született kiskorú gyermeknek utóla­gos házasság általi törvényesítése lehetetlenné vált. b) a törvényesítendő kiskorú keresztlevele, annak igazolására, hogy az egyházi törvényesí­tés az illető egyházi hatóság részéről már meg­történt. c) a törvényesítendő kiskorú részére ki­rendelt különgyámnak, valamint a törvényes há­zasságbeli nagykorú gyermekeknek, és ha kis­korúak is vannak, ezek gyámjainak nyilatkoza­ta és beleegyezése a törvényesítésbe. d) a ke­resztszülők és más tanuk nyilatkozata és a közsé­gi elöljáróság, esetleg a járási közgyám vagy szolgabíró bizonyítványa arról, hogy a szülők a törvénytelen gyermek nemzésekor szabad álla­potban voltak, és érvényesen összekölhettek vol­na (például ha az elhalt­­szülő azt megelőzőleg házassági kapcsolatban élt, ki kell mutatni, hogy házastársától törvényesen el volt választva, vagy hogy az már akkor nem élt.) A legfelső leiratot az árvaszék mind­három esetben az érdeklettekkel hiteles másolatban közli, az örökbefogadási szerződés második ere­deti példányát, a legfelső jóváhagyás rávezet.­ Az állami számvitel törvényes szabályozása tárgyában az állami számvevőszék elnöke által lapunknak is megküldettek az általunk már említett kér­­dőpontok. „Azon elvből kiindulva, hogy ezen oly igen fontos törvényjavaslat tárgyában, mely követ­kezményeiben kétségen kívül az összes államház­tartásra jelentékeny befolyással lennt, — úgy­mond a hozzánk intézett levél — lehetőleg min­den szakértőnek véleményét kinyerhessem, van szerencsém az állam összes számvitelének szabá­lyozására vonatkozó, az állami számvevőszék által feltett „kérdőpontokat­“ a tekintetes szer­kesztőséghez is szíves tudomásul, és azon haza­fias kéréssel megküldeni, hogy azokat becses lapjában ismertetni, illetőleg saját, vagy mun­katársainak nagybecsű véleményét, különösen azon pontokra vonatkozólag, melyek nem köz­­igazgatási, hanem nemzetgazdászati téren mo­zognak, nyilvánosságra hozni méltóztassék.“ E figyelem s a tárgy fontossága is kötelessé­günkké teszik, hogy a velünk közlött kérdőpon­tok felett elmondjuk nézetünket mi is. Addig csak e kérdések ismertetésére szor­tkozunk. Mily elvek és alakban volnának elkülöníten­­dők a költségvetésben és a zárszámadásban a rendes bevételek és kiadások a rendkívüliektől, az ismétlődők az esetlegesektől, a személyesek a dologbeliektől, s különösen a költségvetési tör­vény fejezetei stb. miként volnának állandóan szabályozandók, hogy a számvevőségi közegek s az állami számvevőszék könyveiben eddig év­ről évre szükségessé vált és oly fáradságos mint zavaró változásoknak vége vettessék ? Nem volna-e czélszerű, a pótkezelést a pénz­tári eredményre nézve csakis a szállítmányosra és ellátmányosra, még­pedig három hóra meg­szorítani ? — a pénztári számadásokat dec­em­­ber hó végével, a forgalmi főkönyvet és a kiadá­si előírást vagy utalványozást pedig a következő év mart. hó végével berekeszteni? Szükséges-e az állami kiadásokra nézve to­vábbra is fentartani azon mostan dívó rend­szert, hogy a múlt évi hitel rovására márczius végéig utalványozni, és ápril végéig fizetni le­hessen ? s ha igen, nem volna-e czélszerű tör­­vényhozásilag megállapítani, hogy mindazon összegek, melyek a múlt év rovására április vé­géig fel nem vetettek, az államadóssági kamatok kivételével — elévülnek? Nem volna-e czélszerű oly helyeken, a­hol biztos alapra fektetett takarékpénztár létezik, az állami kiadásoknak teljesítését a takarék­­pénztárakra bízni ? Nem volna-e ez által kettős czél elérve : elő­ször az, hogy az állami pénzmaradványok után nyerendő kamatok nagyrész­én fedeznék a pénz­tári szolgálat költségeit, és másodszor, hogy forgalomba bocsáttatnék azon több millió fo­rintra rugó holt pénzmaradvány, mely jelenleg úgy az államra, mint a közforgalomra nézve hozzáférhető­en. Nem volna-e czélszerű az adókivetésre és a jogügyleti­ illetékek kiszabására, valamint ezek­nek és minden egyéb állami jövedelmeknek be­hajtására külön közegeket felállítani, minden megye székhelyén és a szab. kir., van sokban? s ha igen, miként lennének e­zen közegek szer­­vezendők?a törvényhatóságnak vagy pedig a pénzügyi igazgatóságnak volnának-e alárende­­lendők ? Az állami számvitelnek egyszerűsítése és a takarékosság szempontjából nem volna-e czél­szerű a só­hivatalokat megszüntetni és a sóei­­adást ugyanazon elvek szerint keleltelni, mint a dohányeladást, azaz : a mostani sóhivatalok ál­lomásain felállítandó nagytőzsérek által ? A bérbeadott államjószágok jövedelmének mai sré­sével kiadja, és a törvényesítést a leirat kelté­vel és számával egyszersmind az anyakönyvben is feljegyezteti: Dalmady Győző.

Next