A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-22 / 269. szám
SU269. szám. IX. évfolyam Reggeli kiadás: Pest, 1871. Szerda, november 22. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 86 kr. 8 hónapra ........................6 „ 60 „ 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . S5 kr. JpfT* Az előfizetési és hirdetményidij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden kö*lemény a szerkesztőségbe* intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert birsektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Egész évre . . . 33 frt — ki Fél évre . , Ift frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tizárba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 21. Mit várunk az új külügyminisztertől ? Magyarországnak századokon át volt alkotmánya — mint mondák — papiroson ; szabad volt néha merész dolgokat is beszélni az országgyűlésen vagy megyeházán, de a „német“ oda túl körme közé nevetett és azt mondá : „beszélj csak beszélj ! Azért a mi kezünkben van minden hajad szála; mi rendelkezünk vagyonodról, kereskedésedről, a külföld előtti tekintélyedről, európai állásodról s gondunk lesz reá, hogy a világ ne tudjon rólad semmit.“ Most egy szerencsétlen, vagy ha az illetőnek úgy tetszik, szerencsés véletlen azt juttatta fölül — századok óta első példa — aki oly hosszasan volt alul : a külügyek élén magyar születésű miniszter áll. Mi nem kívánunk tőle sem kárpótlást, sem boszút az elmúltakért. Magyarország vagy saját politikai és erkölcsi súlyánál fogva belehelyezkedik azon méltóságba, vagy nem. Első esetben nincs szüksége sem boszúra, sem kárpótlásra, utóbbiban sem méltó, sem képes egyikre sem. Mi csak igazságot, mi csak azon osztályrészt követeljük Magyarország részére, melyet századok előtt Magyarország egy része (Erdély)tettleg gyakorolt, melyet gáládul vettek el tőle; (lásd vasvári béke) mely ellen sohasem szűnt meg teljes erélylyel megtenni óvását (Wesselényiliga, Thököly, Rákóczy) s melyet ma fejlettebb anyagi és szellemi ereje után sokkal nagyobb joggal követelhet. Magyarország a monarchiának területileg felét képviseli; kereskedelmi kivitelének legalább egyharmadát bírja; külügyi diplomatiájának harmadát tettleg fizeti. (Quota.) Az igazság, méltány, jog egyaránt követeli tehát: először, hogy ott, hol Magyarország érdekei Ausztria fölött közvetlenül előtérben állnak, mint Törökországban, a Dunafejedelemségben, sőt a közeli szomszédság jogánál fogva még Oroszországban is, megbízható magyar születésű diplomaták kezén legyenek. A helyzet épen kedvező. A nevezetes konstantinápolyi állomás megürült, s azt csak egy túlbuzgó osztrák sem vitathatja el, hogy mi Törökország által közelebbről vagyunk érdekelve. ? Az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy Oroszországban s a Dunafejedelemségekben sem voltunk még rokonszenves idegenek által sem képviselve soha. Sem jogilag, sem méltány szerint nem nyertünk polgártársaink részére ott elégtételt ; ott levő nyelvrokonaink elnyomásnak, pusztulásnak vannak kitéve; érdekeink visszájan képviselve. Megvárjuk az új külügyminiszertől, hogy a Magyarország részéről fizetett quotát a diplomatában általában érvényesítse, s másodszor ott érvényesítse, hol a mi érdekeink sokkal nagyobbak és közelebbiek, mint az Ausztriáéi. Ha a kémrendszernek barátai volnánk, s elvileg nem tartanánk helyesebbnek egy egészen külön, bár gazdaságosan beállított magyar diplomatát; azt mernék ajánlani, hogy ahol osztrák a nagykövet, legyen az első attaché magyar és megfordítva, de ettől elállunk. Csak azt ne tessék újra mondani, hogy: szlah, bizony mi szívesen megtennők, de nincs emberünk. Ugyan kérem,ne keressünk portentumokat s ne adjunk saját hazánkról szegénységi bizonyítványt. Mi merjük állítani, hogy legalább két anynyi diplomatának és consulnak való emberünk van, mint Ausztriának. Maga a 48 — 49-es emigratió egy tekintélyes contingenst ad e tekintetben,melyet a jelenlegi külügyminiszter jól ismerhet. — másodszor megvárnák és pedig oly jog szerint, mely a jelenlegi közös alkotmányt sem sérti, hogy a magyar kereskedelmi érdekek főálláspontjait magyar ügynökökkel lássa el. Itt sem fogadunk el semmi mentséget. Százszor bebizonyítottuk, hogy a magyar kereskedelmi érdek nem egy helyütt nemcsak hogy nem egy az osztrákkal, sőt versenytársai vannak. Az emberhiány sem szolgálhat mentségül. Más hatalmak kereskedelmi ügynökei is csak egyszerű, ügyes kereskedőféle egyének, s fájdalom, hazánk fiai anynyira szét vannak szórva, hogy mindenhol találhatni nem egyeseket, de egész magyar társulatokat. És itt sokkal, lényegesebb a jóakarat és becsületesség, mint a nagy képzettség. Kívánságainkból tehát nem engedünk s elvárjuk azoknak létesítését az uj külügyminisztertől. P. Szathmáry Károly — A baloldali kör tegnapesti (nov. 21.) értekezlete a pénzügyi bizottságnak a cs. k. Dunagőzhajó-társaság szerződésére vonatkozó véleményét általánosságban magáévá teszi s az ugyanezen társulat megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatot kisebb módosításokkal elfogadja. — Auersperg Adolf herczegnek a kormányra hivatását már egy oldalról sem vonják kétségbe, de a felől is megegyezők a tudósítások, hogy a provisorium vagy tíz nap előtt nem fog véget érni. Ma már egy kész minister névsor is forog közkézen. Hir szerint Kellersperg is belép Auersperg ministériumába és pedig a belügyministeri tárczát venné át — ezt azonban tartózkodással vesszük. A hir még Rechbauer-ről, Wazer - ról, Grocholskiról és Washington -ról szól, mint az Auersperg-kabinet tagjairól. — Auersperg ma fogja programmját az alkotmányhű párt kitűnőbb tagjai elé terjeszteni; a tanácskozmányban részt fognak venni a többi közt: Rechbauer, Sturm, Herbst, Giskra, Chlumetzki, Blitzfeld és Truti. A tanácskozás, mire e sorok megjelennek, már tán megtartatott. Auersperg tegnap fogadtatott ő felsége által, az andienczia három éra hosszatt tartott. — A praesumtiv miniszterelnök mára ismét meg volt hiva ő felségéhez. — A „Tagblatt“ egy pesti leveléből vesszük ki, a nélkül, hogy hitelességéről kezeskednénk, miszerint Andrássy a lengyelekkel a kiegyezkedést csak a reichsrathban akarja létesíteni, de azt a reichsrath összejövetele előtt biztosítva szeretné látni. Ekkor aztán a többi nemzetiségekkel minden kiegyezkedési kísérlet teljesen perkorreszáltani fog. — A „Czas“ Kossuth programjáról szólván, azt módosítással elfogadja : nem akarja a personal uniót, hanem magyar hegemónia alatt egy osztrá foederatiót. Ez a „Czas“ nézete szerint — azon zászló volna, mely a nemzeteket öszhangzásba hozná. A dualismusról azt mondja, hogy az azon napon el volt temetve,midőn Andrássy külügyérré lett. A HÓK TÁRCZÁJA. Schmidt Julián Jókairól. A magyar irodalom az utóbbi időben tüzetes méltatás tárgyát képezi a külföld s különösen Németország előtt. Jobban kezdenek velünk foglalkozni s szívesen beismerik, a mit nem rég még tagadni szerettek, hogy van szellemi életünk s e szellemi életnek figyelemre méltó életerős, méltánylást érdemlő sajátságai. A magyar faj, melyet annyira szerettek kulturtekintetben a többi keleti fajokkal egy rangfokozatba helyezni, ma már kivívta magának, hogy elismerjék rendkívüli szellemi tehetségeit, melyeket csak a folytonos fegyverzetes és a bekövetkezett elnyomatás gátolt, hogy a czivilizatió élén álló nemzetek szellemi vívmányaival egyenrangú eredményeket mutassanak elő az ámuló világnak. Lassan kint megérkezik tán az idő, lesznek talán kedvező körülmények, amik meg fogják engedni, hogy kipótolhassuk századok mulasztásait s akkor beszélnek felőlünk még többet is. Most be kell érnünk azzal, hogy tudja felőlünk, miszerint élünk, hogy van szellemi életünk is s ennek olyan mozzanatai, amik előtt — még azoknak végtelenül hiányos ismerete mellett is — nem tartja méltósága alattinak elismeréssel emlékezni meg a külföld. Hátha még egészen ismerné. Széchenyit, Kossuthot, Eötvöst, Petőfit stb. úgy emlegetik, mint akikkel bírni a leggazdagabb irodalommal bíró nemzetnek is becsületére válnék s nem tagadják meg tőlük az érdemet, hogy hatalmasan mozditák elő nem csak saját fajuk,de mondhatni az egész civilisatio haladását. Ez utóbbinak műveit a silány fordítás, a ferdítés és selejtes felületesség, melylyel bemutatták, sem foszthatta meg azon hatásuktól, hogy a külföld szépirodalmunkra is vessen egy figyelmes pillantást, s ma már oda jutottunk, hogy a magyar művek fordítását nagy előszeretettel keresi a német közönség szépirodalmi folyóirataiban és a könyvpiaczon. Közelebb is a jelesebb német ítészek egyike, Schmidt Julián, két terjedelmes czikket szentel Jókainak az „Augsb. Allgemeine Zeitungban,“ melyről méltán elmondhatná Heine, hogy az irodalmi munkásság tudományos ismertetésében egyik elsőrangú tekintély. Schmidt Jókait természetesen német szempontból bírálja meg, holott Jókai helyes megítélése magyar álláspontot föltételez, miután par excellence nemzeti költő s műveiben is ott a legnagyobb, a hol tisztán nemzeti. Természetes, hogy ez egy idegen ítészre idegenszerű hatást gyakorol s nem ritkán megvesztegeti ítéletét a költő terhére. Továbbá Schmidt csak egy-két németre —roszul — fordított műve után hoz ítéletet Jókai irodalmi munkássága fölött, holott az egész Jókai megítélésére az egész Jókai ismerete volna szükséges. De Schmidt Julián szava így is eléggé nyomatékos arra, hogy figyelmet gerjeszszen, s miután tudtunkkal ez az első eset, midőn egy jeles elsőrendű műitész egy magyar regényíróval a lehető elfogulatlanul, sőt tagadatlan jóakarattal foglalkozik, megkísértjük a jelen sorokban együvé fűzni említett közleményét, elhagyván belőle azon helyeket, melyek tisztán nemzetünk politikai helyzetével s annak a nemzeti jellem és gondolkozásra gyakorolt hatásával foglalkoznak. Húsz év óta — így szól hosszabb bevezetés után — fáradozik Kertbeny hazája költőit Németországban meghonosítani. Hogy ez nem sikerült neki a kívánt mérvben, annak oka abban rejlik, hogy eddig csaknem egyedül a lantos költészetre szorítkozott. A regény, mely különben is a legmodernabb költői alak, az előzetes tanulmányhoz azért a legalkalmasabb, mert a nép valódi életét, helyzeteit és eszményeit leghívebben képes előtüntetni. Magyarország máris nagy számú regényírókkal bír; egy előttem fekvő nyomtatott jegyzék szerint Jókai a 152-dik. Ő a legtermékenyebb valamennyi közt, s úgy látszik, a legolvasottabb is. Művei elterjedtségéről oly magas számot hallottam, hogy le se merem írni, mivel az messze túlszárnyalja azt az arányt, melyhez a mi német íróink szokva vannak. Irataiból helyes következtetéseket vonhatunk közönségének ízlése, gondolkozásmódja és érzelmei felől. Műveinek minden lapja elárulja, hogy ő nemzetiségileg nem elfogult magyar, de komolyan törekszik a nyugati civilisatió gyümölcseit elsajátítani. Törekvését, mely a polgári elem megszilárdításában s hazája javára fordításában áll, csak helyeselni lehet. Művei közül a „Fekete gyémántok“ kerültek legelőször kezemhez. Rögtön meglátszik ebből, hogy rendkívüli tehetséggel van dolgunk, habár e tehetség miként alkalmazása felett lehetetlen ismételve fejet nem csóválnunk. Nyilván a franczia iskola növendéke s leginkább Sue Eugene befolyása látszik meg rajta. Suenek főérdeme, hogy széles ecsettel fest. — Egyszerű,erőteljes, merész vonásokkal, oly világosan állít elő bizonyos helyzeteket és alakokat, s annyira beleedzi a képzeletbe, hogy lehetetlen többé elfeledni. Színei nem felelnek meg az ízlésnek, az árnyalást nem tüntetik fel eléggé, de erőteljesek. A legbotorabb érzelmeket is úgy tudja bemutatni, hogy legalább tudjuk, mit akar. Eszközeiben azonban ép oly kevéssé válogatós, mint megoldandó feladataiban. Az igazság iránti tisztelet hiányzik nála. szilárd, biztos, a temészet benső szükségességéből rejlő és cselekvő jellemeket nem találunk műveiben, az embereket minden léptennyomon olyanokká teszi, a milyenekre szüksége van : vájjon önmagukkal összhangban maradnak-e, az előtte közönyös. Eszméinek mély erkölcstelen alapjáról nem szükség szólnom , mert e tekintetben Jókai semmaikép sem követhet. De szinezése és vonásai hasonlók az övéihez. Jókai valódi virtuóz s tetszik magának, ha lehetetlen feladatokkal küzdhet. Ez állítás bebizonyítására, Schmidt beleereszkedik a „Fekete gyémántok“ fejtegetésébe s felhozza az égő kőszénbányát, melyet Berend Iván egymaga olt el. E helyzetről — úgymond — nem állítom, hogy lehetetlen, de semmi esetre sem olyan, hogy észlelet tárgyát képezhesse, mert a valóságban felhozott oltószer csakugyan nincs még feltalálva. — De a költő annyira fel tudja izgatni az olvasó képzeletét, hogy az egész eseményt valamennyi érzékével észlelni véli s hisz benne. Érdekes látni, hogy bánik el tárgyával, épen ellenkezőleg ,mint Dickens. Ezt képzelete képei annyira megragadják, hogy egészen elveszteni látszik önuralmát. Az elemek külső háborgása, háborgásba hozza saját lelkét is, mely feloszlik elemi alkaterőire, s ezek roppant hatalommal hatnak, de úgy, hogy az öntudat teljesen meg van fosztva jogaitól. Jókai azonban az elemek háborgása között nyugodt marad,ő a helyzetet előbb rendszeresen beosztotta magának minden részleteiben s ez önkényes alakítást annyira beékelte emlékezetébe, hogy minden pillanatban képes magát tájékozni s egy föltevése sem ellenkezik a másikkal. Hangulata teljesen az, a mi hőséé, ki az erőt és ellenerőt pontosan kiszámitá s azért sohasem hozható zavarba, így foly az ő elbeszélése látszólag szárazon és józanan, de e mellett a szin oly határozottan tűnik elő, hogy a hatás teljes. — Helytelen lenne Jókait a virtuositás tekintetében Dickens mellé állítani, de én azt hiszem, hogy az ő módszere a helyes : nem csak mert tárgyilag correctebb, de hatásában tartósabb is. Első pillanatra Dickens magával ragad ugyan, de a kényszer, mit az olvasó képzeletére gyakorol, fáraszt elvégre is, lehangol s csökkenti a hatást. Jókait hatalmas ecsetére nézve Suevel hasonlítom össze,itt hozzá kell tennem, hogy határozottság, korrectség tekintetében messze felülmúlja őt. Sue egy fejezeten keresztül sem képes phantasiáját féken tartani. Jókai nagyon emlékeztet Poe Edgar amerikai íróra, aki szinte szeret hihetetlen dolgokkal foglalkozni, de a kivitelben egy szániművész, egy geometer lelkiismeretességével jár el. Ugyan ez észrevételt teszi Schmidt a „hatodik világrész“ ismertetésénél is. Költői tekintetben — úgymond — a fejezetben az író a képzeletnek oly hatalmát mutatjabe, mint Qulliver, s más oldalról mint Robinson Crusoe költője. — Az előadó (Berend) egy pillanatra sem esik ki komolyságából s a természet egyik törvénye a másik után küldetik a torlaszra, hogy a lehetlent megalkotni segítsen. — Épen ez által emelkedik rendkívül a komikai hatás s szívesen nézzük a phantastikus képet, habár csodálkozunk is azon, hogy a költő maga is hinni látszik, amit állít. Amilyennek ő az éjszaki sark alatti életet képzeli, olyannak kellene lenni szerinte az életnek mindenütt. Hasonló szilárd reális alapra fektetett phantastikus rajzokra minden más regényében és novellájában is akadunk. Bárcsak e reatistikus módszert a társadalmi állapotokra is alkalmazta volna, melyeknek rajza a „fekete gyémántok“ nagy részét képezi a börze, a részvény-szédelgés, a főrend részvétele ebben, stb. Lehet, hogy helyesen rajzol itt is, de nem azt a hatást teszi, amit rajzol. Itt a költő Sue biablonszerü modorában jár el, a triviális váltakozik a hallatlannal s hiában keressük az összefüggést. — Épen igy tesz az egyház küzdelmének leírásánál a keletkező felvilágosodás ellen, itt-ott fel- Mai számunkhoz egy félív melléklet van csatolva. A pesti népszínházi bizottság ülése. Nov. 21-én. (E. B.) A pesti népszínház telkének ügyével megbízott bizottság ma délelőtt 11 órakor tartott ülést, melyen Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnökölt. Gerlóczy tanácsnok előadta a bizottság eddigi működését, melynek köréből egy három tagú albizottság küldetett ki, Gerlóczy, Tavaszi és Steiger választmányi tagokból, azon megbízással, hogy a színház telkének ügyében javaslatot terjesszenek a bizottság elé. A nevezett választmányi tagokból álló albizottság tüzetes tárgyalás alá vette az ügyet, s különféle propositiok és nézetek merültek fel. Legelőször abban kellett megállapodniok, váljon a József vagy Ferenczvárosban szemeljenek ki telket az építendő színház részére.E mellett nehézségképen merült fel, hogy a beépített helyek tetemes költségbe kerülnek. Szóban volt a dohány és síp utczában levő telek, de ezzel szemben az az ellenvetés merült fel, hogy igen közel fekszik a nemz. színházhoz. A József és Ferenczváros érdekeit kívánták szemmel tartani az által, hogy a kerepesi uton a tót evang. templom szomszédságában levő Fuchs féle telket megtekintették és megszerzését tervezgették. De tekintve, hogy e vidék még nem igen van beépítve, e telket is figyelmen kívül hagyták. Végre abban állapodtak meg, hogy a népszínháznak a magyarosodás ügyét is szemügyre kell venni, s ezen indokoknál fogva legczélszerűbbnek tartották a népszínház számára a Terézvárosban keresni telket. A Terézváros legnépesebb s legnagyobb, számosra vannak ott mulató helyek és színházak, s az ott lakó elemnek leginkább van szüksége színházra; ehez járul még, hogy e városrészben legkedvezőtlenebb arányban van képviselve a magyarság. Mindezen indokok a mellett szólnak, hogy legczélszerűbb a népszínházát e városrészbe építeni,csak úgy kell azt szervezni,hogy a közönség bizalmát kiérdemelje. A Terézvárosban színháznak legmegfelelőbb tér a Hermina tér; jobb, czélszerűbb, alkalmasabb helyet ennél alig lehetne találni. A térből 1000 k ölnyi telek áll ott a népszínház rendelkezésére. Financziális szempontból is ez az egyedüli tér az, mely a legkedvezőbb megoldást adja Itt nem lehet semmi akadály, a beépítés által sem, s e tér jelenleg a város birtokában van. A bizottság ebben megállapodott, s Gerlóczy két tervet is készített e térhez irányítva. Tavaszi örül, hogy a bizottság azon helyet találta legczélszerűbbnek, melyet ő ajánlt. A jövőt szemügyre véve is, e telek bizonyult legalkalmasabbnak, mert ha idővel még egy népszínházra lesz szükség, akkor azt a József vagy Ferenczvárosba lehet építeni, s a kellő arány meglesi. Indítványozza : állapodjanak meg e telekben, tegyék meg a lépéseket a megszerzés iránt. Lépjenek érintkezésbe a pénzügyi bizottsággal,hogy mielőbb a beépítéshez lehessen fogni. Steiger részletesebben adja elő Gerlóczy előterjesztését. A Fuchs-féle telket nem találták elég nagynak, mivel az csak 800 □ ös terjedelmű és 72 ezer forintba kerülne. A terézvárosi Hermina tért találták legalkalmasabbnak, s szakértők véleményét is kikérték, s általán helyeselték e választást. A színészek részéről megkérdezték Molnárt és Szerdahelyit, akiknek véleménye szerint egy ily színház 3000 nézőt foglalhat magába, s ha szombaton fél ház, vasárnap egész ház van, a színház fennállása a 13 ezer fából biztosítva van.Gerlóczy két tervet mutat be, az egyiken a színház homlokzata a városligeti fősugárúttal egy irányban van , a másodikon a színház beljebb van vive és homlokzata előtt egy kis tér van felhagyva/ hová parkot lehet építeni, vagy oszlopot emelni. A homlokzat 20 □ öl, a hátsó rész 28 □ ölre van véve; hossza 40 Q öl, mely telekre a legpompásabb színházat lehet építeni. A bizottság a két terv közül a másodikat tartja czélszerűbbnek, s ezt fogja a közmunkák tanácsához fölterjeszteni, s reméli, hogy beleegyezését nem fogja megtagadni.Ha ezt a közmunkák tanácsa helybenhagyja, közölni kell ezt a tőke megállapítására kiküldött bizottsággal; kikérendő tőle a költségvetés, hogy így kész tervezettel és költségvetéssel lehessen a közgyűlés elé terjeszteni. Tavaszi a sugárúttól belebb eső tervet ajánlja, s a kis térre Petőfi szobrát ajánlja elhelyezni. B. Orczy Bódog nem találja hátrányosnak a nemzeti színházra azt, hogy a népszínház a dohányutczába építtessék. A bizottság elfogadta a Hermina tér iránti előterjesztést ; a tervek közül a másodikat fogadta el, úgyszintén Tavaszi indítványát is a Petőfi szobor felállítása iránt. Ezzel az ülés eloszlott, min Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 21-én. A ház mai ülésében is folytatta az ipartörvényjavaslat tárgyalását, mely eddigelé meglehetős csendesen, hogy ne mondjuk lanyhán folyt. Azonban a 77. § nál, melyben az ipartársulatok alapszabályaikat a kormánynak felterjeszteni köteleztetnek, annál élénkebb vita keletkezett. A szélsőbaloldalon ezt úgy az iparmint társulati szabadság szempontjából támadták meg, hangsúlyozván, hogy ez csak rendőrállamban állhat fenn. A balközép, főleg Tisza Kálmán ezen tételt már azért is szükségesnek állítá, nehogy a szabad egyesülés örve alatt azon ezéhek ismét visszajöhessenek, melyeknek eltörlése ezen ívjavaslatnak legfőbb szándéka. Ily értelemben nyilatkozott Szávy is. A szélső bal nem tágított, hanem névszerinti szavazást kért, melynek következtében a 77. §. első bekezdésének eredeti szövege mellett szavazott 123, ellene pedig 93 képviselő. Ez képezte a mai ülésnek sarkpontját. Esti lapunkban elmondottak után szót emel a 77. §. tárgyalásánál Helfy Ignátz. Szóló hajlandó lett volna Madarász módosításával elfogadni a §-t, hogy t. i. az alapszabályok tudomás végett terjesztessenek fel a kormányhoz, mert ezt administratív szempontból, habár csak statistikai adatok gyűjtése végett is, elfogadhatónak tartja, azonban, miután Nehrebeczky felszólalásából arról győződött meg, hogy a kormányférfiaknak czéljuk nemcsak az, hogy tudomással bírjanak a társulatok létrejöttéről, mert erre nézve elegendő volna, hogy a megalakulással egyidejűleg értesíttessék a kormány, hanem miután, úgy látszik, hogy a társulatok jogainak megszorítása a czél, Irányi módosítványára szavaz. Hoffmann Pál a szöveget egyedül Várady Gábor módosítványával fogadja el, mert Mukicsénak elfogadása által a törvény czélja volna eltévesztve, miután a kormány csak úgy őrködhetik a fölött, ha vájjon a törvény intézkedése megtartatik-e, ha az alapszabályokról nem az alakuló gyűlésből, hanem az alakuló gyűlés előtt szerezhet tudomást. Hivatkozik Schweitzra, hol nem csak felterjesztetnek tudomásszerzés végett az alapszabályok, hanem egyenesen a kormánytanácstól tétetik függővé minden oly társulat, mely vagyoni műveleteket visz véghez. Lázár Ádám a szerkezetet Irányi módosítványával fogadja el, mert nem akarja az ipartársulatokat a ministeri omnipotentiának,melybe , ha oly jezsuita módra illesztetett be, kitenni. Hoffmannak Schweitzra történt hivatkozására megjegyzik hogy ő (Hoffm.) azt légi könyvekből böngészte ki, miután az újabb fejlemények szerint az ipar társulatok csak az illető községnek jelentik be magukat, de alapszabályok tudomásvételéről vagy helybenhagyásáról szó sincs. Csernátony Lajos csak Hoffman beszéde következtében szólal fel, miutn ebből az tűnik ki, hogy Hoffman nem elégszik meg azzal,hogy a kormány szerezzen tudomást a társulatok alapszabályairól, hanem azt kívánja, hogy azokat helyben is hagyhassa , amit pedig szónok nem fogadhat el, miután azt tartja, hogy a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is a különböző társulatokról tudomást venni és ez Amerikában is így van; de hogy a kormány helyben is hagyhassa az alapszabályokat, ezt szónok nem teheti magáévá. Kállay Ödön azt tartja, hogy Simonyi argumentátiója csak akkor lesz megdöntve, ha a kormány és ellennézetűek által bebizonyíttatik, hogy a kormányi felügyelet szükséges, ami pedig nem történt, és szónok nem is ismerheti el. Szónok azt kívánja, hogy a bejelentés az alakulás előtt történjék, hogy így a kormány ne akadályozhassa az illető társulatok mielőbbi megalakulását. Horn Ede tiltakozik azon assimilatio ellen, melyet Hoffmann felállított, mintha ebből az következnék, hogy a ház fenn akarja tartani a concessionális rendszert, melyet a kormány maga sem akar fentartani. Szónok ellene szavaz az előleges bemutatásnak s azt kívánja, hogy az alapszabályok az alakuló gyűlésből terjesztessenek fel. Hoffman ezzel szemben megjegyzi, hogy ő nem védelmezte a concessionális rendszert, hanem az egyszerű felügyeleti jog gyakorlását Csíky Sándor következő módosítványt nyújt be:a 77-ik második sorába e szavak helyett „az alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlésből“ kell felterjeszteni, a 4-ik sorban e szó után „ministernek“, tétessék „tudomás végett.“