A Hon, 1871. december (9. évfolyam, 277-301. szám)

1871-12-16 / 289. szám

289. szám, IX. évfolyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra .........................5­­­60 , 6 hónapra .........................11» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Esti kiad­ás. Pest, 1871. Szombat, december 16. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvecebb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. fi©" Az . Kifizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köl­temény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP, PEST, DECEMBER 16. Pest, decz. 16. Az orosz hivatalos lap, mint reg­geli lapunk táviratai közt látható, leg­újabban az osztrák-magyar monarchiá­nak szolgál egy barátsági nyilatkozattal, mely mintegy megerősítése annak, mit Bismarck lapja a hét elején a három ha­talom, — osztrák-magyar, német s orosz — egyetértésére elmondott. Igen fontos, sőt következményeiben, közvetlen ked­vező eredménynyel nyilatkozó lehet a czikk azon tétele, melyben az orosz biro­dalom nyíltan szakít a panslavizmus „utó­piáival.“ Az orosz kormány e nyilatko­zatát, mihelyt megérkezik, bővebben is közlendítik. Az osztrák alkotmányhivek arc­a az örömtől sugárzik. Tagadhatatlan, hogy szomorúságra nem is lenne okuk. Az ed­dig megejtett, pedig nagyobbára irány­adó, választások részint csak egyes új he­lyeket szereztek az alkotmány­hí­veknek, részint egész landtagtöbbségét biztosítók számára,­­ mint ez Felső-Ausztriában történt. De azt is a győzelmek közé szá­míthatják, hogy némely helyeken, mint például Csehországban, az eddig elfoglalt állások egyikéből sem szoríttattak ki. A morvaországi városok azon választási csat­atérek közé tartoznak, hol az alkot­mányhivek csak egyes helyeket nyertek ugyan, de ebbeli győzelmüket is eléggé jelentékenynek tarthatják. A kis Vorarl­berg azonban nem igen volt rajta, hogy az alkotmány­híveknek örömet szerezzen, mert húsz képviselője közül csak öt tar­tozik az alkotmány­párthoz. Krajnában is csak három alkotmányhű jelölt került ki az urnából. Röviden összegezvén az eddi­gieket: nem lehetetlen, hogy Vorarlberg és Krajna megtagadja a reichsrath-vá­­lasztásokat s hogy mindkét helyen egye­nes választásokat kell kiirni. A választások tegnap folytattatak. Ezek közt első helyen a morva­országi nagy­­birtokosok választása áll. Ezen választá­soktól függ a reichsrath sorsa. A morva nagybirtokosok közt ő felségének is van szavazata, de ő annak gyakorlatától egy­szer mindenkorra elállt. A porosz képviselőház a budget­­vitával bajlódik, s udvarias szóváltások után megszavazza a minisztérium által kért tételeket. A szövetségtanácsot pedig Las­­kernek a reichstag illetékességi köre tá­gítására nézve beadott indítványa foglal­koztatja. A szövetségtanács bizottsága el­lene nyilatkozott e javaslatnak, s újabban maga a szövetségtanács is. Würtemberg­­ben az igazságügyminiszter egy interpel­­láczióra felelve kijelentette, hogy, bár egész terjedelmében nem pártolhatja a kérdéses javaslatot, átalánosságban azon­ban nem ellene annak. Berlini hivatalos lapok a würtembergi s a bajor kamara partikularizmusát teszik e határozatért fe­­lelelőssé. Francziaországból a nemzetgyűlés egy új viharos üléséről hoz hírt a táv­írda. A koronaékszerek eladására vonat­kozó indítvány kerülvén tárgyalás alá, Dahiiel az eladás ellen szólalt fel, hang­súlyozván, hogy erről az alkotmány vég­­megállapításáig nem is lehet szó, de kü­lönben is hiszi, hogy az ideigl­ köztársa­ságot legitimista monarchia fogja követni. Erre a baloldalról roppant zaj támadt, míg a jobboldal tapsviharban tört ki. Különben Versaillesból a monarchisták közt újabban is nyilatkozó egy szakadás­ról imák, mely nehézzé teszi e párt egy­értelmű működését. A legitimisták közül vagy 60-an Franchieu marquis vezérlete alatt fölléptek s igen hatásosan védik in­direkte a provizóriumot az Orleanisták üzelmei ellen. E tisztavérű legimisták, kik az Orleans herczegekben nem látnak mást, mint egy bitorló bitorlásra törő utódait, a fehér zászló s a párisi gróf eme törbetlen hívei — jelenleg igen jó szolgálatot tesz­nek — az Orleansokkal szemben tanúsí­tott oppositiójukkal — a köztársaság ügyének. A nemzetgyűlés zajos vitáinál sokkal messzebb ható fontossággal bír a műkö­dés,melyet a hadsereg újjá­szervezé­sére nézve kiküldött bizottság fejt ki. E bizottság legközelebbi üléséről a „Siecle“ a követezőket jelenti: „A bizottság e hó 13-ai ülésében folytatta Chasseloup-Laubat tervének megvitatását. Föl­­hivatván arra, hogy szavazzon általánosságban az 1 § fölött, a bizottság egyhangúlag az általános kötelező hadkötelezettség mellett nyilatkozott. Az ülés folyamán Chabaud-Latour hivatalosan jelentette,hogy a köztársaság elnöke s a hadügyminiszer, kerülve minden parlamenti konfliktust, elállt azon tervtől, hogy egy új had­sereg bizottság kiküldését fogja kérni, a­hogy a jelenleg működő bizottság elé fogják további ja­vaslataikat terjeszteni. Állítják, hogy a köztár­saság elnöke a bizottság kebelében csak két ta­got tudott toborzani saját tervezetének, s ezek : Ducrot és Chanzy tábornokok.“ Más oldalról azonban azt írják, hogy még Thiers és Chanzy is elhagyták Thiers se hideg se meleg tervét, s hogy csak sze­mélyes barátja, Barante szavazott mellet­te, s a bizottság többi negyvennégy tagja egyhangúlag ellene. A walesi herczeg betegségének jobbra fordultáról szóló első híreket az utóbb jövők is csak megerősítették, s az angol közvélemény fölocsúdhatik azon folytonos izgalomból, melylyel e betegség mozzanatait követte. Az angol lapok az orosz czár to­­asztjával foglalkoznak, s az abban nyilat­kozó békés irányzatot — a szélső orosz párt a franczia szövetséghez hajló szándé­­kaival szemben — megnyugvással veszik tudomásul. Országgyűlés. A képviselőház ülése dec. 16-án. Elnök Somssich Pál 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyző Széll: A kormány részéről jelen van Tisza, Panner, Szlávy. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Huszár Imre bemutatja Torontál megye kér­vényét házi adója iránt,oly megjegyzéssel hogy a kérv. bizottság akkorra mutassa be erre vonat­­kozó jelentését, mikor a kormány a törvényha­tóságok házi adója iránt törvény­javaslatot ter­­jesztene be, hogy ezzel egyidejűleg tárgyalható legyen.­­ A kérv. bizottsághoz utasittatik azon kérvénynyel együtt, melyet Hodosin adott be egy belügyéri rendelet megsemmisítése végett. Nehrebeczky Sándor a nyíregy­házi-ungvári vasútra vonatkozólag, Fodróczy Sándor pedig a varasdi-zapresies vasútra nézve intéz interpella­te a köztek, ministerhez. Mindkét interpellate közöltetni fog. Széll Kálmán bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését Móricz Pálnak közelebb beadott hat. javaslatára nézve, a kisdedóvoda segélyezése iránt beadott kérvényre, a gyorsiroda személyze­tének lakbér felemelés iránti kérvényére, a vas­úti kölcsönre és a pesti körútra szükséges 500.000 frtra vonatkozólag.­­ Továbbá bemutatja a közp. bizottság jelentését a föld-, ház-, c­ukor-, személyes kereseti-, jövedelmi, bor-, hús- és bélyegadókra nézve. A közp. bizottság ezen jelentései holnapra napirendre tűzetnek. Kvassay László bemutatja a központi bi­zottság jelentését a dohányjövedék meghosszab­bítására nézve, egyszersmind bejelenti, hogy erre nézve négy osztálynak különvéleménye van. — Ki fog nyomatni. Győrffy Gyula bemutatja a közp. bizottság­nak a főrendek által az ipartörvényja­vaslatra tett módosítványokra nézve kö­vetkező jelentését : Az osztályok előadóiból alakult központi bi­zottság a főrendiház 1871-ik évi deczember hó 5-én tartott 133-ik ülésének jegyzőkönyvi ki­vonatát tárgyalás alá vevén, az ipartörvényja­vaslat 70-ik § ára vonatkozó módosítást elfo­gadta, és ennek folytán indítványozza, hogy a 70. §. utoló bekezdése következőleg módosít­­tassék: „Ezen törvény 42-ik § ának b) pontja valamint a tanonczok . . . . “ (a többi marad a szöveg szerint.) Hasonlólag helyesli azt, hogy a 72.dik §-ban e szó után „készpénzben“ a következő szavak tétessenek „és pedig ha az üzlet természetéből folyólag máskép nem egyezkedett.“ A 104. és 105. §- ra nézve azonban a köz­ponti bizottság a képviselőház szerkezetének változatlan megtartását kéri, mert a főrendiház azon ellenvetését, mintha a hírlapi biztosíték kérdése az ipartörvény keretébe nem tartoznék, alaposnak el nem ismerheti. Az ipar fogalma magában foglal minden üzle­tet, mely valamely áruczikk­ó előállítására vagy eladására vállalkozik. Ilyen a hirlap kiadói üz­let is, mely ép oly iparág, mint bárminő más gyáros vagy kereskedői vállalat. Azon körülmény, hogy a hirlapok előállítása főleg szellemi munkásságnak tulajdonítandó, a vállalat ipari minőségén mit sem változtat, és pedig részint azért, mert alig képzelhető iparág, mely csupán fizikai erőt venne igénybe, de azért is, mert itt nem a szellemi munkásokról (az írókról) van szó, hanem a kiadókról, kik az üz­let anyagi részével foglalkoznak. Igazolják e nézetet azon külföldi törvényhozá­sok is, melyek a hírlapkiadói üzletre vonatkozó szabályokat az ipartörvény egyéb rendeletei közé iktatták. Az iparágak közé sorolta ez üzletet a kormány eredeti előterjesztése is. Ha pedig nem lehet kétségbe vonni azt, hogy a hírlap kiadói üzlet iparág, akkor azon indo­kolatlan állítás, hogy a biztosíték kérdése az ipartörvény keretébe nem tartozik, minden ala­pot nélkülöz. Mert a biztosíték fizetésének szabálya nem egyébb, mint törvényes korlátozás, mely az üz­let megkezdésének akadályát képezi. Az ily kor­látozás fentartásának vagy megszüntetésének kimondása pedig épen és sajátlag ez ipartörvény hivatásai közé tartozik. A főrendiháznak fenőbb említett és csupán ala­ki ellenvetését nagy mértékben gyengíti még az is, hogy a közlött jegyzőkönyvi kivonatban a kér­dés érdemére nézve semmi észrevétel sem tétez­vén, ezen körülmény a központi bizottságot feljo­gosítja annak örvendetes tudomásul vételére, mi­szerint elvileg a hírlap kiadói biztosíték eltörlé­sének helyes voltára nézve a két ház között egyetértés létezik. Ezeknek figyelembe vételén kívül a 105 §-ra vonatkozó főrendi módosítás azért sem fogadha­tó el,mert annak a törvényben kimondása,hogy a Horvát-Slavonországban fennálló sajtótörvények azért maradnak érintetlenül, mert „ezek iránti intézkedés a Horvát-Slavon országgyűlés auto­nóm hatásköréhez tartozik“ — csupán csak in­dokolás lévén, mint ilyen szokatlan s feles­leges. Midőn tehát a központi bizottság a képv.­ház által megállapított 104. és 105 §§-okat változat­lanul megtartatni javasolja, kéri a t. házat, hogy ennek indokolásául e jelentésnek ide vo­natkozó pontjait a főrendiházzal közölni méltóz­­tassék. — Ki fog nyomatni. Következik a kérvények tárgyalása. Ezek minden vita és megjegyzés nélkül a kérv. bizottság véleménye szerint intéztettek el. Ezután következik a közlekedési bud­­g­e­t folytatólagos tárgyalása. A vita tegnap a vasútépítészeti igazgatóság rovatánál szakíttatott. A vita fonalát felveszi Irányi Dániel, ki hat­ javaslatot ad be, mely szerint a közmű és közlekedés miniszter utasít­­tatik, hogy valamennyi vasúti vonalon osztály­különbség nélkül vasúti kocsiknak úgy éjjel, mint nappal leendő fűtése iránt haladéktalanul intézkedjék. Tisza Kálmán azt, adja hozzá,hogy az első és második osztályban alkalmazott me­legítő palac­kok a többi osztályokban is alkal­maztassanak. Tisza módosítványa mellett szólal­nak fel G h­y c­z y K. és Zs­e­d­é­n­y­i. Végül Iványi Kat. javaslata Helfy, Tisza Lajos és Csa­nádi megjegyzései után Tisza Kálmán módosít­­ványával fogadtatott el.Tudósításunk bejártakor P­é­c­h­i T. kezd szólni. Az ülés tovább foly. Mai reggeli lapunkban az osztályokból hozott tudósításunkból télihiba következtében kimaradt,­­ hogy a központi bizottság a fő­rendiháznak az ipartörvényjavaslatra tett mó­dosítását a hírlapi biztosítékra nézve elvetette és a háznak előbbi határozatát t. i. az e 11 . r­­­éls­t fentartatni javasolja. Ezen ügyre nézve Győrffy Gyula a központi előadó. Indokolás: a föld-, ház-, jövedelem-, személyeskereseti­ adóról, a dohán­yjövedékről, bor- és húsfogyasztási adóról, a bélyeg, illetékek és díjakról, valamint a pénzügyi törvényszékekről és ezek eljárásáról szóló törvények és szabályok hatályának meghosszabbítása iránti tör­vényjavaslatokhoz. Az elősorolt adótörvények ideiglenes hatályá­nak meghosszabbításáról szóló törvényjavasla­tok általános indokolásakép felemlítem, hogy ezen adótörvények­­ hatálya folyó deczember hó végével lejár, s hatályuk további meghosszabbí­tását az 1872. évi államkiadások fedezhetése szükségessé teszi. Az 1871. évi államköltségvetés tárgyalása al­kalmával kilátásba helyeztem, hogy a dohány­­jövedékről és ez a koradóról szóló reform-tör­vényjavaslatokat még ez év folytán a törvény­hozás elé terjeszthetem. Remény­em is, hogy az említett törvényjavaslatok még e mos­tani országgyűlés tartama alatt beterjesztet­hetnek , ugyanazért a dohányjövedékről és a czukoradóról szóló törvények hatályának meg­hosszabbítását akkor kérem, a­mennyiben a tör­vényhozás időközben másként nem intézked­nék. A czukoradó iránti reformtörvényjavaslatra nézve a Lajthán túli pénzügyminiszerrel a meg­állapodás már létrejött, s annak a törvényhozás elé terjesztésével csak azért kell várnom, mivel a szeszadótörvényben létesítendő reformok iránt a tárgyalások még folyamatban vannak, e két adónem tárgyában pedig, miután azok rokonter­mészetűek, a megfelelő javaslatokat együttesen szándékozom a törvényhozás elé terjeszteni. Addig is azonban, míg e reform-törvényjavas­latok életbeléptethetők lennének, szükséges a fentebb érintett okból a tisztelettel bemellékelt adótörvények ideiglenes hatályát meghosszabbí­tani, sőt némelyiknél a viszonyokhoz képest módosításokat is hozni javaslatba. Nevezetesen: a) A jövedelem­adónál a javaslatba hozott mó­dosítás a jövedelmi adóalap megállapítására néz­ve gyakorlatban lévő szabályok egymással ellen­kező rendeleteinek megszüntetését s ez­által a jövedelmi adó kivetésében biztos eljárás létesí­tését czélozza. A jövedelmi adóról szóló 1868. XXVI-ik t. sz. 2. §-a ugyanis azt rendeli, hogy „jövedelemadó alá tartozik a részvénytársulatok évi tiszta jö­vedelme,“ ezen tiszta jövedelem megálapítha­­tása czéljából pedig a szabályok 82 § ának b. pontja azt rendeli, hogy „a nyers jövedelemből le nem vonhatók a vállalatban vagy üzletben fekvő tőkék kamatai,“ míg ezzel ellenkezőleg a 83. §. rendelete szerint a nyers jövedelemből „levonhatók az üzlet tőkeadósságainak kamatai.“ A javaslatba hozott módosítás szerint az utób­bi szabályrendelet érvényen kívül helyeztetik, a 82. § b. alatti pontja pedig akkér egészíttetik ki,­s illetőleg világosíttatik, hogy a vállalatban fekvő és a vállalat vagy üzlet fentartására for­dított tőkék közt, legyenek ezek a vállalatnak akár sajátjai, akár kölcsönzöitek, különbség ne tétethessék, miután e különbségtétel a jövede­lemadó kivetésénél félreértésekre s a felszólam­lásoknál jogosulatlan követelésekre szolgált okul, s e különbségtétel a gyakorlatban jelentő­séggel nem bír,mert a vállalat fentartására s foly­tatására fordított tőke ép oly feltétele a vállalat fenállásának , mint a vállalat megalapítására fordított alaptőke; s nem egyszer ennek elégte­lensége teszi szükségessé amannak hitel utjáni beszereztetését. — A mennyiben a részvény­­társulatokat az 1870-diki XLIX. t. sz. 2. §. 3. f. pontja feljogosítja, hogy a vállalatban levő tő­kék kamatjai után járó jövedelmi adót az illető hitelezőknek beszámíthassák , a részvénytársula­tok ezen adót úgy is csak előlegezik, azt saját­lag azon adókötelezettek viselvén, a­kik a ka­matban részesülnek. Az említett 83. §-nak azon rendelete sem ma­radhat érvényben, mely szerint a nyers jövede­lemből levonható az adókötelezett fél vesztesége, melyet esetleg hason, vagy más iparágnál szen­vedett,miután a vállalat vagy üzlet, melynek jö­vedelmében veszteség mutatkozik, a fennálló adótörvény értelmében jövedelem-adó fizetésre nem köteleztethetik ugyan, de ezen veszteség egy másik vállalatnál a mutatkozó tiszta jöve­delmi adóalapot nem támadhatja meg, mert a do­log természete szerint minden önálló vállalatnak és üzletnek külön adótárgyat kell képeznie,már csak azért is, nehogy magukba véve adóképte­len , így haszontalan vállalatok mesterségesen tartassanak fenn. b) A bor- és húsfogyasztási adóra vonatkozó szabályok 83. és 84. §§-ai helyett úgy az igaz­ságnak, mint a fogyasztási adó jelenleg szokásos kezelésének inkább megfelelő rendelkezések ho­zatnak javaslatba. Ezen §§-ok ugyanis azt ren­delik, hogy oly esetekben, midőn egyik beszedé­­si körből a másikba p. o. A. beszedési körből a beszedési körbe leölt vagy levágott marha husa átszállíttatik, ezen hústól vagy szalonnától járó fogyasztási adó a B. beszedési körben csak azon esetben nem lesz megfizetendő, ha kincstári kö­zegek által kiállított adótárczával igazoltatok, hogy ezen fogyasztási adó az A. beszedés­i kör­ben már lerovatott, míg ezen adó teljesített be­fizetésének igazolásául a magukat megváltott községek vagy fogyasztási adóbérlők által kiállí­tott új adótárczák hiteles bizonyítványként el nem fogadhatók. Ezen szabály azon körülménynél fogva, hogy a húsfogyasztási adó kezelését nagy részben nem maga a kincstár,hanem vagy maguk a községek, vagy bérlők gyakorolják, a húsipar forgalmát nagy mértékben korlátolja, mert az iparos kincs­tári közeg által kiállított adókárczát csak a leg­ritkább esetben szerezhet, s így azon veszélynek teszi ki magát, hogy ugyanazon egy fogyasztási czikktől kétszer kell a fogyasztási adót, megfizet­nie. Minélfogva ezen §§-oknak a törvényjavas­latban foglalt azon módosítását, hogy hiteles bi­­zonyítványkép ne csak a kincstári közegek, ha­nem a magukat megváltott községek, úgy a bér­lők által kiállított adótárczák is elfogadtassa­nak,úgy az igazság a húsipar előmozdítása iránti tekintetet tette szükségessé. A módosítása egyéb pontjai a kincstári érdekek megóvása tekinteté­ből hozattak javaslatba. c) A bélyeg-illetékek és díjakra nézve javas­latba hozott módosításokat részint a kincstár jö­vedelmeinek biztosítása,részint az illeték- és díj­fizetésre kötelezett felek iránti méltányosság te­szi szükségessé. Tapasztaltatok ugyanis, hogy a váltóktól járó bélyeg-illeték mostani lerovási módja mellett a kincstár kijátszása nagy mérvben lehetővé vá­lik, a­minek egy részben legalább eleje fog vé­tetni, ha a váltó-bélyegilleték kizárólag kincstári bélyegzett váltó-űrlapok használata által lesz a felek részéről leróható. Ezen rendszabály élet­beléptetése az 1872-ik évi ápril he­l­ső napjával venné kezdetét azon okból, mert a szükséglet­nek megfelelő váltó-űírlapok kiállítása hosszabb időt fog igénybe venni. A 3., 4. és 5. §§-okban foglalt határozm­­ányokat pedig, a javaslatba ho­zott rendszabály következetes keresztülvitele te­szi szükségessé. A közúti vaspálya-vállalatok által a személy­szállítástól járó Vj­krnyi bélyegilletéknek fe­­lényi összegre leszállítása azon okból hozatik javaslatba, mert tagadni nem lehet, hogy ezen illeték a gőzmozdonyú vaspálya-vállalatok által hasonló czímen fizetendő illetékhez képest arány­lag magas. A javaslatba hozott illetékleszállítás folytán beálló jövedelem­csökkenés azonban pótoltatni fog a gőzmozdonyú vaspályák eddigi illetékmax múltának megszüntetése által. A névváltoztatásért fizetendő díjaknál azon szabályrendelet érvényen kívü­l helyezése hoza­tik javaslatba, mely szerint a nemes renden levő folyamodók a kérvényre felhasználandó öt forint bélyegilletéken kívül, az engedélyért még külön 1­­5 forintnyi dijt is tartoznak fizetni, míg ez utóbbi dij lefizetésre a nem nemes osztálybeli folyamodók nem köteleztetnek, javaslatba­ hoza­tik, mivel ezen szabály rendelete a közter­hek egyenlő viselésének elvével öszhangban nem áll, továbbá mivel a névváltoztatási engedély megnyerése folytán kiváltságokban vagy külön jogkedvezményekben a nemes renden lévő folya­modók épúgy nem részesülnek, mint a nem ne­mesek. A pénzügyi törvényszékek fentartása iránti törvényjava­slatban foglalt felhatalmazás csak a horvát slavon­országi pénzügyi törvényszékekre és az eljárási szabályoknak ezek irányában leendő fentartására vonatkozik, azon okból, mert az elsőfolyamodásu pénzügyi törvényszékek Ma­gyarországon és Erdélyben 1872. év kezdetével megszűnnek s helyettük a pénzügyi téren felme­rülő panaszok és ügyek tárgyában az 1870. XXXI. t. sz. 18. §-a rendelkezéséhez képest, ha­sonló hatáskörrel az első folyamodású rendes k­­­örvényszékek fognak intézkedni, mely törvény­­székek felállítása, úgy ezek számára is az eljá­rási szabáyok további fenntartása iránt tör­vényjavaslatot az igazságügyminiszer fog egy­idejűleg a törvényhozás elé terjeszteni, ezen eljárási szabályokra nézve általában megjegyez­vén, hogy ezek mind­addig érvényben tartandók míg törvényhozás útján pénzügyi büntető tör­vénykönyv életbeléptetve nem lesz. Egy ily büntető­ törvénykönyv iránti törvény­javaslatot egyébiránt a vezetésem alatt álló mi­­nistérium illető szakosztályával már készíttettem s azt a törvényhozás elé terjeszteni azonnal kész vagyok, mihelyt annak tárgyalását az ország­gyűlés teendői megengedik. Ez okból kérem a csatolt törvényjavaslatban is a felhatalmazást a törvényhozás további intézkedéséig megadatni. A fővárosi közmunkák tanácsából. Az ülés deczember 14-én d. u. 4 órakor gróf Szapáry Géza alelnök által megnyittatván, ol­vastatott a Buda-Pest általános szabályozása és szépítésére beérkezett terveknek bírálata tekin­tetéből alakított jury határozata. E határozat a jury minden egyes tagjaival, továbbá azon területekkel, melyek kebelükből ezen juryhez képviselőket küldöttek, mindkét városi közönséggel, valamint az egyes ministe­­ri uniókkal közöltetni fog, s egyszersmind kimon­datott, hogy az egyes díjak, a pályázati Prog­ramm értelmében, deczember 15-én ki fognak szolgáltatni. A végleges szabályozási terv kidolgozásával, a műszaki osztálylyal egyetemben, a műszaki bizottság bízatott meg. Hogy mindazon ingatlanságokra nézve, me­lyek a sugárút kisajátítási vonalába esnek, s melyeknek tulajdonosai még ezen ideig az átbo­­csájtás iránt egyességre nem léptek, — a kisa­játítási eljárás mihamarább befejeztethessék, fel fog kéretni a közlekedésügyi miniszer­­úr, mi­szerint a szükséges intézkedéseket saját részéről, a lehetőleg rövid idő alat megtenni szíves­kedjék. A számvevő osztály által az 1872 évre be­mutatott költségvetési előirányzat, valamint az egyes alapoknak f. é. januártól­ novemberig terjedő idő alatti pénzforgalmáról tett jelentés átvizsgálás és véleményezés végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki. A közleked­ési minister úr által, a margitszi­geti összekötő híd tervezetének tanulmányozá­sára alakítandó bizottsághoz a fővárosi közmun­kák tanácsa saját kebeléből Preuszner József tanácstag urat küldötte ki. A ministeriumnak leirata, hogy a budai láncz­­híd fő jobb és baloldalán fekvő terek az 1872. évi ősz folyamában már munkálatba fognak vé­tetni,­­ tudomásul és a műszaki osztály utasít­va lett, hogy ezen tereknek már elfogadott sza­­bályozási tervei alapján az ide vonatkozó költ­ségvetési előirányzatot minél hamarább mu­tassa be. Pest város közönségének abbeli átirata alkal­mából, hogy a Szeg utcza a kemniczi utczáig megnyittatott, figyelmeztetni fog a városi közön­ség, miszerint igen czélszerű­ volna, ha a kérdé­ses utcza egész a Király utczáig kinyittatnék, a­hol is ez a meghosszabbított Hársfa utczával ta­lálkozva egy új közlekedési év fogna létesít­­tetni. Pestváros közönsége által, a Rózsa és Sarok utczák szabályozására­­vonatkozón bemutatott tervek, minden megjegyzés nélkül helybenha­gy­attak. A Pesten építendő magyar népszínházát ille­tőn, a főv. közmk. tanácsa ezen fontos nemzeti intézmény eszméjétől áthatva, saját részéről mindent örömmel megteend, hogy a nyilvánult kezdeményezés, a lehetőleg gyorsan, az óhajtott sikerhez juthasson. Azon reményben, hogy a népszínháznak a boulevardon eszközlendő építése el fog fogadtat­ni, szépségi tekintetekből elhatároztatott, hogy a színház ne a házak vonalába hanem azon belül építtessék. Az erre kijelölt hely, a Herminatér, a kivánt czélnak teljesen megfelelend, hol is a színház előtt egy kis szabad tér fog képződni, a­mely azonban sem piaczni nem szolgálhat, sem pedig két vagy egy lovas bérkocsik által elfoglalható nem lesz. A fentebbi tárgygyal kapcsolatban Reményi Ede úrnak azon kérvénye vezetett tárgyalásaié, melyben a létesítendő Petőfi-szobor felállításához egy alkalmas helynek kitűzését kéri. Miután a főv. közm. tanácsa ezen kérvényből értesült, hogy a­ szobor előállítására elegendő alap áll rendelkezésre, azt hiszi, hogy a szobor bizottság véleménye szerint is, a létesítendő szobor felál­lítására­­ a boulevardon építendő népszínház előtti tér legalkalmasabb helyül szolgálna, mi­által magának a térnek dísze is emeltetnék. Mindkét ügyre nézve a városi közönség érte­­sittetni rendeltetett. Kapcsolatban a főv. köz. tanácsának a sugár­út házhelyeinek beosztása iránt tett intézkedé­sére, a magy. mérnök és építészeti egylet 11. tagja által készített tervek nyujtattak be az egy­let részéről a főv. közm. tanácsához. Ezen tervek átvizsgálás és ez alapon teendő jelentéstétel vé­gett a műszaki bizottságnak adattak ki. Az 1870 X. t. czikk 16. §. értelmében a főv közm. tanácsát illető főfelü­gyeleti jog miként le­endő gyakorlásának meghatározása iránt, — Éber Nándor közmunka tanácsos inditványa folytán — egy bizottság azzal külde ért ki,hogy ezen jog gyakorlatára nézve véleményt adjon s javaslatának módozatait terjessze elő . Miu­tán azonban ezen felügyelet mindkét város viszo­nyaival teljes összefüggésben van,a városi közön­ségek ennek folytán előlegesen a következő kér­dések iránti felvilágosítás végett meg fognak ke­restetni és ugyan: a rakpartok építése és felügye­lete; utak építése és fentartása,utczák és tér k bur­kolatának készítése és fentartása iránt, a pöcze és egyéb levez­e­tő csatornák javítása és tisztoga­tása ; a vízvezetési ügy kezelése , felügye­lete és ellenőrzése, végre a jégszesz világítás ke­zelése és ellenőrzése iránt.

Next