A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-22 / 93. szám

czenbacher János, Lechner Gyula, Mandl Ignácz, Mandl Pál, Neustadt Gusztáv, Preuszner József, Pózner Károly Lajos, Dr. Reich Ármin, Sacelláry György, Schossberger Henrik,Schweiger Márton, Simon Florent, Strasser Alajos, Szumrák Fri­gyes, Tököry Sándor, Vecsey Sándor, Wahr­­mann Sándor, Dr. Weizer Károly. Pest-terézváros. Dr. Batizfalvy So­ma, Balassa István, Barnay Ignácz, Beliczay Imre, Bolländer János, Csillag Gábor, Dobos Ferencz, Eggenhoffer Péter, Fuch Ignácz, Ho­­litscher Fü­löp, Heidlberg Mór, Höffler György, Hirsch Ignácz, Helfenstein Máté, Herz László, Jálits Kálmán, Klemens János, Krumpholz Mi­hály, Mérő János, Mogáts József, Mendl István, Markóczy Vincze, Piatrik Ferencz, Prohászka Endre, Rémey Antal, Smiedlechner György, Schweiger Adolf, Schimmer György, Stromayer Ferencz, Schön József, Steindl Rezső, Szilvássy László, Sebastiani Frigyes, Török József, Voigt Nándor, Wéber János, Wallenfeld Károly, Zwakk József, Zettner Ede, Zettner Károly­ , Pest-Józsefváros, Auspicz Róbert, Ács Lajos, Crettier Károly, Feleky Miklós, Dr. Gold- Btein Ignácz, Korcsák József, Kaján Sándor, Kovács Endre (asztalos), Kleineisel József, Krauz Lajos, Dr. Ladányi István, Leitersdorfer Lipót, Molnár Endre, Nagy István (asztalos), Xántus János, Radocsay Ferencz, Rökk Szilárd, Schusz­­ter János, Sztupa György, Szentkirályi Mór, Simkovics Mihály, Toperczer János, Tanhoffer Pál, Winter Jakab, Windisch Ferencz ifj. P­e­s­t-F­erenczváros. Smiedlechner Ká­roly, Boldog Lajos, Böhm Alajos, Cousen Mi­hály, Dobronyi János, dr. Glück Ignácz, Hirsch Mihály, Jécsy Károly, Korizmics László, Tóth István, Márkus Ignácz, Nasztl Mór, Nagel Ár­min, Oszberger Ferencz, Rozenbaum Simon, Pfeffer János, Richter József, Szemerédi István, Kerstinger György, Wolf István. Vegyes apróságok. Nem tudom, ismer-e a physica oly körülhatá­rolt testet, a­minek súlypontja ne legyen. Aligha ismer s bátran tűzhetne ki díjat rá a Magyar Tudós Akadémia, nem kellene attól félnie, hogy valaki elnyeri. Miért ? egyszerű okból, csak az­ért, mert mindenki messze keresné, holott igen közel van. Mikor Magyarország szépen körülnyirbált szárn­nyal,nehogy elröpüljön, visszakapta alkot­mányát s hire járt, hogy az országgyűlést össze­hívják: ezeket a dolgokat diplomata irál­lyal ek­­kép fejezték ki: „a birodalom keleti felének súlypontja Budapestre helyeztetik.“ A súlypont elhelyezése alatt tehát az ország­gyűlés összehivása értetett. Míg az együtt ült, addig Magyarország súlypontja Buda-Pesten volt. De most a súlypont elment provincziára, vadászni, halászni, madarászni — uj jelöltsége­ket — s Magyarországnak jelenleg de facto súlypontja nincs. Íme a körülhatárolt test, mely­nek súlypontja nincs. — Az akadémiai jutalom­ról e fölfedezésért nagylelkűen lemondok. Hanem azt már igen is jól tudja a physika, arra nem is szükség jutalmat kitűzni, hogy az olyan test, melynek súlyponta oly vándorszere­pet visz, mint­­ most Magyarországé, s hol van, hol nincs, az olyan test állapota felette labilis s nem tudhatni, mikor jut eszébe lábbal fordulni az égnek. Nem vetek neki öt-hat hetet, s meglássátok, hogy Magyarország is fenekestül felfordul. Csakhogy mi már megszoktuk ezt az állapo­tot, lévén annak gyönyörű szép alkotmányos ne­ve : — országos választások. Hogy aztán ez országos választások egyúttal országos áldomások, a­miknek következtében tótágast áll a világ s a súlypont szilárdan csak­ugyan nem tarthatja magát, mit tehet arról a választó közönség, mikor a jobboldalnak annyi bora van ?* Csodálatos, hogy az élet a képviselő-jelöltnél egészen másnemű qualificátiót állít fel, mint a törvény. Íme egy párbeszéd, melyet egy fültanú­­tól hallottam: K­ortesvezér: Képviselőjelölt kellene az x i kerületbe. Pártbizottmány: lm itt van Y. derék, tudományos, jellemes ember, szilárd hazafi. Kortesvezér: Hogy esze és becsülete van, azt úgy­is tudom, mert különben nem ajánlanák az urak. Hanem hát pénze van-e ? Pártbizottmány: Azt nem tudjuk. Kü­lönben úgy his­szük, hogy nem vásárol ember­húst. Kortesvezér: Akkor hát beszólunk a má­sik pártnál. Pártbizottmány: Isten hitével. Hanem arról biztos lehet kegyelmetek, hogy a­ki meg­veszi a választókat, jogával fog élni s ki is vágja hátukból a vételárt.* A­z új választó-kerü­letbeliek kétségbe vannak esve: nincs ellenjelölt. Kedvetlenül biztosítják az urakat, hogy ők bizony nem száraz malom. Fütykös András főkolompos fülére húzza a gubát s azt mondja, hogy ő oda se hederít ennek a választásnak. — Hát csakugyan nem jön el, Figyelmed vá­lasztani?— kérdi tőle egyik is, másik is, a­ki tudja, a megelőzött választásoknak az öreg lelke volt. Ez visszamozdul: — Mit válas­szak — egyből? * A „reform párt“ mutogatja már foga fehérét. A „Haladás“-ban gr. Károlyi Ede ő méltósága elmélkedik a felsőház reformjáról, melyre nézve a következő fenkölt idea keletkezett magas agyában: „Én — úgymond — három factorból kí­vánnám a felsőházat alakítva látni, és pedig •• „1-szer, egynegyedben a korona által, minis­zéri ellenjegyzés mellett, élethossziglan törté­nendő kinevezések; „2-szer, felében a jelenleg örökös joggal bí­rók és jogosult utódjaik által, egy bizonyos qualificatiót és függetlenséget biztositó census mellett választottakból, — mint a skót és angol felsőházban — s mindig csak két országgyűlési tartamra történnének a választások. Az így fel­sőházi­­ tagokká választottak közül a koronának hatalmában állhatna örökös joggal miniszeri ellenjegyzés mellett, egyeseket kinevezni, de ezektől már a választottaknál nagyobb, az egyéni függetlenséget teljesen biztositó census követeltetnék ; ide értvén a korona által juta­lomként örökös jogot nyerteket is, kik szintén az említett módon történendő választások utján jutnának a felsőházba; és végtére „3-or, egy negyedrészben a testületek, mint megyei, városi bizottságok, egyetemi testület, magyar akadémia és a kereskedelmi főkamarai testületek által történendő választások utján, melyek nemzetiségi szempontból egyetemesen választanának és pedig úgy, hogy a választan­dók névsorába mindegyik testület határozandó arányban 2 vagy 3 jelöltet ajánlanának, ezen ajánlatok a ministerium által összesítve egy névsorban az illetőkhöz visszaküldetnék, hogy az ajánlottak közül a határozandó és előírt számban válas­szanak. Az ez után legtöbb sza­vazatot nyert egyének volnának a­­ választottak, „két oszággyűlési időtartamra, és úgy mint az örökös joggal­ bírók.“ Ilyen fogalma van e méltóságának egy a kor kívánalmai szerint reformált felsőházról. Ab una disce omnia. Ebből a reform-mu­tatványból elképzelhetjük, milyenek lehetnek a többi reformok az uj párt ideája szerint. Elég egy sütetből egy lepény.* Hire jár, miszerint azon terv, hogy a képvi­selőválasztások csak minden ötödik évben ismét­lődjenek, a pesti házi urak sürgetésére lett meg­érlelve a minisztertanácsban. Több házi ur ugyanis valami névnapról vagy keresztelőről reggel felé vetődvén haza, sehogy sem tudott rá­akadni saját házára. Kétszer há­romszor botorkált végig azon az utczán, a­mely­ben tudomása szerint házának tegnap este még lenni kellett sdeniqne, minden keresés sikertelen volt. Elmentek tehát a városházára, s panaszol­­kodtak, hogy az ő házukat currentáltassák, mert a múlt éjjel ellopta valaki. Úgy sikerült aztán a városi szemfüles köze­gek segítségével rá­akadni nagy nehezen az el­sikkadt házra. De uramfia, mennyire megválto­zott a ház fisiognomiája tegnap óta! Még tiszta fővel is mesterség volt rá ismerni. A második emelettől le egészen a pincze ab­lakokig tele volt raggatva piros, zöld, kék, fejér, nemzetiszin czédulákkal, melyeknek mindegyi­kén ott virított egy „Éljen Radocsa!“ „Éljen Lipthay Béla!“ „Éljen Jókai Mór!“ tűvel hegy­gyel összevissza, egymás hátára sűrűn, úgy hogy az egész falon lehetetlen volt felfedezni egy te­nyérnyi falat. Csoda-e, ha a kissé mámoros házi urnák nem jutott mindjárt eszébe, hogy a rengeteg plaká­tok alatt ház is lehet valahol ? Törs Kálmán­ úgy nem fog segélyeztetni Pest városa sem, s így ily czim alatti jövedelmi tétel is a város ez évi költségelőirányzatában helyt nem foglalhat. Azután két körülményre hivatkozik a miniszté­rium : az egyik az, hogy midőn a város közös­ségének országos érdekek kielégítése körül, leg­inkább pedig a nevelés terén nagyszerű áldozat­­készséggel szerzett érdemeit senki sem tagad­hatja, az is bizonyos, hogy az állam maga ré­széről is az összes hon lakosság adóképességé­nek igénybe vételével a főváros emelkedése és felvirulása előmozdításához oly költségek vise­lésével járult és járul, melyek eredményekben nemcsak a főváros jellegének teendenek eleget, de a fővárosi lakosság és közvetve a főváros, mint testület anyagi jólétét is hatalmasan elő­mozdítani igen is minősitsék. A másik pedig az, hogy több jelentékeny város jóval nagyobb köz­ségi adót visel, mint Pest, például Sopron 1871. évben lakosainak egyenes államadója minden forintjára 30, Székesfehérvár 40, Győr 40 és Szeged épen 69,4 krajczárt vetett ki, nem is említve a 40 és 60 százalék között kimért pót­adót. Igaz ugyan, hogy a fogyasztási adónemek a fővárosi lakosokra rendesen súlyosabban ne­hezednek mint a vidékiekre, de a fővárosi la­kosság aránytalanul kedvezőbb keresményi vi­szonyok között élvén, a fokozott közlekedés s a foglalatosság nemeinek sokszorozása a fogyasz­tási adónemek által előidézett hátrányt nem csak hogy merőben ellensúlyozza, de a lakosok adóképességét tetemesen emeli. A miniszter a dolog ezen állásában nem kételkedik, hogy azon esetben ha az egyes kiadási tételeknél a lehetősé­gig eszközlendő leszállítás s a rendes jövedelmi forrásoknak időközben netalán bekövetkezendő szaporítása által a hiányzat fedezhető nem volna­­a város a mulhatlanul tenni kellendett költsé­gek fedezhetése tekintetéből a községi pótléknak szükségessé vált felemelését elhatározandja, meg lévén győződve, hogy a város, mely oly sok alkalommal tanúsított ügyszeretete és buzgalma által az idő követeléseinek színvonalára emelke­dett — további áldozattól sem fog vissza­riadni. Sok vonzót fog találni e művek között, me­lyeknek nagyobb része kivált a nép, a szellemi műveltségben annyira hátramaradt magyar nép felvilágosítására és oktatására van írva s me­lyek között például az 1846-ban megjelent „Népkönyv“ oly figyelmet és érdekeltséget tudott kelteni, a­milyenhez foghatóval addig alig egy-két magyar irodalmi termék (talán Jósika „Abafi“ ja, Széchenyi „Hitele“ és Farkas Sándor „Éjszaka menkai utazásai“) dicsekedhetett. E művek legnagyobb részét a bennök hirdetett szabadelvű tanok miatt elkoboztatta a reactió hatalma, mielőtt megjelentek volna, másik tete­mes nagy része pedig, az, melyet föld alatti rej­­tekében, szeme világát elvesztve trónnal tett pa­­­pírra a nemzet és szabadság öreg martyrja, még ma is mintha föld alatt volna, mert eddig még napvilágot nem látott. Ki akarjuk adni e müveket, s bizton his­szük, hogy e szándékunkban hazánk lelkes közön­sége bennünket támogatni fog. A kiadandó mű­vek több kötetet fognak tenni, melyek olcsó áron együtt, sőt egyenkint is áruba lesznek bo­csátva. Az első közlemény Táncsics Mihály „Emlékiratai­t fogja tartalmazni, mely rendkívül érdekes munka még sehol nem jelent meg, s úgy fognak utána következni a többi munkák csinos, népszerű kiállításban, oly árak mellett, miket a legolcsóbbra szabni a nagy kö­zönség buzgó pártfogása bizonyára lehetővé te­szi nekünk. E sorainkkal csak előlegesen figyelmeztetni óhajtottuk a t. közönséget Táncsics Mihály mű­veinek megjelenésére, s midőn az anyaggal és kiadási költségelőirányzattal tisztába leszünk, tudatni fogjuk az előfizetési föltételeket is. A magyar közönség bizonyára igazolni fogja az öreg martyrnak benne vetett bizalmát, az által, hogy vállalatunkat buzgó pártolásába fo­gadni kegyes leend. Pest, 1872. ápr. 20. Csávolszky Lajos. Hol­l­ós László. Tors Kálmán. — Pest városa 1872. évre szóló költség előirányzata a belügy­­ministerium által bírálat alá vétetvén annak az egyes előirányzott tételek ellen úgy a házi pénz­tárban, valamint a letéthivatalnál kezelt alapokat illetőleg lényeges észrevétele nincsen. A kivetett 20­0­0 városi pótadóból várt eredménynek beszá­mítása után még fenmaradó 905470 írt pénz­tárhiány fedezésére nézve a ministerium követ­kező észrevételeket tesz. A város közönsége nem csak az 5% iskolaadó kivetésének tv. adta jogá­val jelenleg sem kíván élni, mi ellen egyébiránt, miután inkább csak az adózás czíme forog kér­désben, kifogás nincs, hanem a sok éven át vál­tozatlanul fentartott 20 % községi adó feleme­lésének kikerülhetése tekintetéből az egész fen­­maradt pénztárhiány fedezését egyszerűen az államra véli átruháztatni, még­­pedig két czím alatt: 1. Mert nézete szerint az állam köteles a rendőri költségekhez hozzájárulni, és 2­ or azért mert a város közönsége úgy mint az a megyei hatóságoknál czéloztatott, aránylagos államadó leengedéshez vagy annak megfelelő összeg utal­ványozásához igényt tart A rendőri költségekre nézve a minisztérium azoknak az ideiglenesség tartamára való megtérítését ismét csak kilátásba helyezi; kimondván, hogy ezen költségek meg­térítésének mérve most meg nem állapítható, miután e kérdés tárgyalás alatt van, miért is a háztartási előirányzatban rendőri költségek ál­­lam járuléka czimén 1872. évre az e részben fo­lyamatban lévő tárgyalás bevégezte előtt, mi sem előiráyozható.­­ Az államadó leengedésre nézve pedig a ministerium szerint tekintetbe veendő, hogy valamint eddig a szabadalmazott királyi városok közigazgatási költségeik vise­lésében az állam részéről nem segélyeztettek. Vidéki levelezés. (Tóth Kálmán számadása.) Baja, ápr. 18. Országgyűlési képviselőnk Tóth Kálmán f. hó 16-án tartá számadását a városház nagy termé­ben. A terem telve volt hallgatókkal, sokan be sem is fértek. Tóth Kálmán minden beszédéről, felszólalásá­ról és szavazásáról részletesen számot adott. Az adreszvitáról többi közt így szólt: „Kifejtettem akkor politikai álláspontomat, melynek jelszava : a­mit nyertünk, megőrizni, a­mit elvesztettünk, azt idő és körülmények sze­rint visszaszerezni. Megtámadtam azon állítást, hogy a közjogi oppositió akadályozza a refor­mokat , nem más akadályozza azt, mint azon félénk politika, mely semmi érdeket nem akar megsérteni, hogy aztán a legnagyobbat, a köz­érdeket sértse meg ; a­kik jó lábon akarnak állani a feudalistákka­l, az ultramontánokkal, s a hatalom minden felmerülhető eszközeivel, azok nem állhatnak jó lábon a­­ reformokkal.“ Melegen védte az ellenzék magatartását a választási törvényekkel szemközt, s többi közt ezt mondá: „A Parlamentarismus a többség uralma, s ha a többség ezen uralom f­öltételét elvesztette, an­nak soha nem lehet oka a kisebbség, hanem mindig valamely, a többség által elkövetett hiba vagy mulasztás, mind ez esetben az említett nagyfontosságú javaslatok késő beterjesztése volt.“ Előszámlálta városunk ügyében tett tevékeny­ségét is, a Ferencz csatorna, a királyi törvény­szék, az állami praeparandia, városunk önálló törvényhatósággá emeltetése s a báttaszék-baja­­szabadkai vasút ügyében tett felszólalásait. De nem ezekért kapta a legmelegebb éljent, hanem azért, hogy a trrl­­. bélyeg eltörlését hat évi agitatio után keresztül vitte ; szépen jellemzi polgárainkat, hogy nem a maguk érdeké­nél lelkesedtek fel leginkább. A számadás végeztével dr. Ivánovics Pál, a bajai baloldal elnöke szólalt föl s szokott szép dialectikájával hívta föl volt képviselőnket, hogy vállalja el újra a jelöltséget; folytonos éljenek kisérték felhívó szavait. Este nagyfényü fáklyászene volt több ezernyi néptömeg jelenlétében, melynél vol­t leendő képviselőnket Dömötör Zuárd ügyvéd üdvö­zölte, az egész nagy tért átható roppant hang­jával. Tóth Kálmán itt leginkább arról szólt, hogy a­miket városunkért tett, azok egyszersmind or­szágos érdekek voltak; többi közt ilyenfor­mán szólt: „Egykor, mint fiatal költő bolyongva önök erdei közt, hányszor énekeltem meg, hogy szülő­földemet mennyire szeretem; mily szép sors, hogy az isten nekem önök kegye által megen­gedte, hogy a miről ifjú koromban ábrándoztam, azt mint férfi, legalább némi részben, valósít­hattam.“ Végül körülbelül ezt mondá: „Adjon isten a hazának mindenfelé oly szelle­met, minő Baja polgárait lengi át; akkor a bal­oldal többségre jut, s ha ez meglesz, meg fog­juk czáfolni azon hazugokat, kik azt állítják, hogy mi tűzbe lángba akarjuk borítani az or­szágot ; mi programmunkat keresztül fogjuk vin­ni s képesek leszünk országos érdekeinket a fe­jedelem érdekeivel összeegyeztetni.“ Tóth Kálmán erre a tömeg közé jött s a nagy sokaság által kisértetvel­ ment a színházba, hol „Dobó Katicza“ előadását a jeles szabadkai színtársulattól rögtönzött képlet előzte meg; a szerző életnagyságu képe a színpadon fel volt koszoruzva s ez előtt bengáliai tűzfény mellett éneklé az egész személyzet a „Szózatot.“ Másnap képviselő­jelöltünknél több egylet tisztelgett, többi közt azon bizottság is, mely Ba­ján állandó színházat akar építeni. Tóth Kál­mán megígérte, hogy legelső uj darabját ná­lunk fogja először adatni állandó színházunk alapjára. Képviselőjelöltünknek még nincs ellenjelöltje s valószínű, hogy nem is lesz; azok is, kik je­löltünk politikai elveit nem osztják, méltányolni tudják volt képviselőnk sikereit s számos jobb­oldali is aláirt a fáklyás zenére.­­y—s. Tisztujitás (Schwarcz Gyula.) Székesfehérvárit, ápril 19-én. Az újabb törvények alapján alakuló városi helyhatóság folyó hó 16-án tartotta első közgyű­lését, melyben a szokásos disz­beszédek után lett a tisztválasztás czéljából a kijelölő bizottság három tagja megválasztva, és három főispánilag kinevezve, mely bizottság alakulása az egyetér­tésről, a pártszellem mellőzéséről mondott szép­­hangzású nyilatkozatokat rögtön arczul csapta, miután a hattagú bizottságból minden baloldali kizáratott. A javíthatlanokról ezúttal is bebizo­nyult, hogy compromissumot nem tűrnek, szép szavakban pazarok, cselekedetben erőszakosak. A tisztválasztás napját jóval előbb a főispán f. hó 18-át tűzte ki a leendő bizottság hozzájáru­lása nélkül, az 1870-ki 42-dik t. sz. 53. §-sa világos értelme ellenére, mely §. az önkormány­zatot ellenőrizni igen, de az önkormányzatot gya­korolni is nem engedi. A főispánnál benyújtott folyamodások utján a kijelölő (párt) bizottság, ha szerezhet is másfél nap alatt kellő tájékozást, de nem lehetnek kü­lönbözők azon tagok jogaitól, kik a főispánnal naponkint értekeznek. Ez irányban beadott és szóval is indokolt in­dítvány ellen a főispán csak egy czáfolatlan ér­vet hozott fel, akaratát hangsúlyozván, misze­rint azt a városi bizottság netán többsége elle­nében is végre fogja hajtani. A másik érvet,hogy az első gyűlésen (gyanusítólag keserűségre ve­zető) jogi vita nincs helyén — komolyan érv­nek venni nem lehet. Ezen főispán nyilatk­ozatot hódolattal látszott venni a bizottság, főleg a virilisek nagy része. Az indítványozó sem óhajtván a miniszterhez való fellebbezést, indítványát visszavonta, és megelégedett azon eredmén­nyel, miszerint a közvélemény tájékozva lett az új alkotmány je­lentőségéről. Folyó hó 18-án tegnap volt a tisztválasztás, vagy inkább tisztújítás, mely a polgárok válasz­tó akaratát volna visszatükrözendő, de a virilis törvény, úgy a főispáni rendszer gyorsan termi meg gyanított gyümölcseit, miszerint a válasz­tás, mely a polgárok jogait a bizottságra ru­házza, közel jutott a főispáni kinevezéshez az ál­tal, hogy az úgyis szűkkeblű törvény végrehaj­tása a választást a kinevezés jelentőségére fogja alásülyeszteni. A társadalomnak hatalomra szabadalmazott tagjai, s ezekre támaszkodó érdekfelei félnek a legnemesebb értelemben vett demokratia fej­lődésétől is, és menedéket keresnek a szuro­nyok százezrei mögött. Ezek az önkény gya­korlására a népjog elnyomására is szövetkeznek, pedig eléri őket elébb utóbb rész cselekedetük átka, ségére.fájdalom! mindannyiunk szerencsétlen­A tegnapi tisztújítás eredménye lehangolja a közvéleményt. Ezen szomorú érzetnek kívána­tos csalódása megsemmisítheti bár ezen kedvet­lenséget, de létezése nyomasztó ma. A polgármesteri állomásra kijelölt férfiak egyike volt Pribék Antal, ki harmadfél év óta, mint helyettes, a polgárok osztatlan szeretetét, tiszteletét bírja, ki miután a közélet méltatlan­ságai iránt fogékony, s így sérülékeny volt, a köz­­rokonszenv daczára is a független magánpolgár békéje után visszavágyott és csakis egy népes értekezlet kérelmének engedett, midőn a jelölt­séget elfogadta. A második jelölt volt Novák Kálmán, az ön­kény szomorú idejéből ismert, jelenleg a taka­rékpénztár ügyésze, a pénzemberek, ma virili­sek által ezen hivatalra mint alkalmasnak talált férfiú. Ez utóbbi jelöltet P. A. ellen keresztül erő­szakolni nagy volt a feladat. Megindult tehát a takarékpénztár törzskari hadjárata éjjel nappal. Az egyesek megnyerése végett folyt a perma­nens korteskedés a baráti, üzleti s egyéb viszo­nyok befolyása utján. P. Antal minden egyéb létező és nem létező hivatalok felajánlása, ígé­rete által a jelöltségtől való visszalépésre egész az undorodásig ismételten otthon úgy mint házon kívül ostromoltatott. A pártok fölött állam­ köte­les is útnak indult a bizonytalannak megszerzé­sére. Végre segített azon erőszak, mely társa­dalmi viszonyainkat a válságok felé tereli, mely a lelkiismeret logikáját mai nap oly sokszor kicsufolja. Ennyi munkásságnak eredménye lett,­­ hogy 38 szavazattal P. A. 45 ellenében elesett. Őszinte könyek bizonyiták az elesés dicsőségét. Újra minden oldalról jött egyéb hivatalokra az egye­sült ajánlat hozzá, de ingatlannak találta ez a férfiút, kinek elesése csak fokozta irányába a köztiszteletet, mely felér ellenfele győzelmével. A baloldalinak czímzett P. A. eleste után a többi tiszti állomások betöltésénél, a győzelem következetesen tőlünk elpártolt, hét—tíz szava­zattal gyengébb lévén a baloldaliak serege. Fele részben régi tisztviselőink helyükön meg­maradtak. Pártszempontból nem csekély veszteségnek tűnik fel a 18 ki­választás eredménye, melyet részben elősegített Schwarz Gyula urnak utóbbi időben tanúsított nyilvános szereplése. Azonkí­vül, hogy a városi közü­gyekkel sohasem foglal­kozott, s minket, a bizottságba megválasztóit, s általában őt válfaira emelő pártját sohasem tá­mogatta, a tisztválasztásnál is nagy későn, mi­kor megjelent, ellenfeleinktől nyert szavazatla­pokat adott az urnába, elég vagy szándékos gondatlansággal-ez ő tudja. Azonfelül a múlt időből fenmaradt vonzalomnak öntudatlan ösz­­tönszerűségével a párt erejét, összetartását, re­mekül zsibbasztotta, s így nem egyedül, hogy elpártolt a most hálás jobboldali tisztelőihez, de azok örömére a független baloldali, szóval a bal­oldaliak egy részét áprilisba küldeni ma is tudja és folytatja, melynek bekövetkező keserű visz­­hatásáért Schwarz Gyula leszen jövőben felelős. □ Paks, ápr. 14. A „Reform“ ápr. 12-iki számában megvető mosolylyal olvastuk azon névtelen czikket, mely a paksi kerület ellenzéki választóinak kigúnyo­lására igen ügyetlenül s még igaztalanabbul van írva. Az egész czikkből kirí, hogy Szeniczey Ferencz ur szeretné kedves Ödön fia számára a képviselőséget állandósítani, s látva most, hogy az 1869-ki bivaly-traktából sokan kimaradtak 1872-ben, mint a vízben fuldokló ember szalma­szálhoz kapkodva bérencz-tollhoz folyamodik, hogy deákpárti bizottságának epéjét alaptalan vádakban, és semmikép sem igazolható állítá­sokban öntse ki, az egész kerület balpárti vá­lasztóira. A czikkíró szegénységi bizonyítványt emleget. Sajátságos észjárás­ szegénységi bizonyít­­ványról beszélni egy választó kerületben,melynek 1869 —72 ki országgyűlésén Szeniczey Ödön volt a képviselője, a kiről Tolnamegyének paksi és szegszárdi járásán kívül a magyar hazában azt sem tudták, hogy méltoztatott-e becses meg­jelenésével e világot megtisztelni? Szegénységi bizonyítványról beszélni még akkor sem lehetne, ha egy országos jobboldali kapacitás foglalta volna el a paksi kerületnek képviseletét; de Szeniczey Ödön úr országgyűlési működését te­kintve épen a czikkíró ad magáról szegénységi bi­zonyítványt,ha Simoncsics Béla urat,mint a paksi választó­kerület balpárti követjelöltjét nem hi­szi annyira képesítettnek, mint a­milyen Szeni­czey Ödön úr. Simoncsics Béla urat volt szerencsénk több alkalommal körünkben üdvözölni, kit nyájas, minden ember iránt előzékeny, udvarias modora miatt mindannyian megszerettünk; a mi pedig politikai hitvallását illeti, azt igen érthetőleg nyilvánította a nem rég szétosztott pogrammjá­­ban, mely valamennyiünknek,a köztetszését meg­nyerte. Valóban kificzamult észjárás kell ahoz, hogy valaki ezen, a szó szoros értelmében sza­badelvű programmot a gr. Károlyi Ede-féle re­form­párt ürességével összehasonlítsa. Ha kese­rűek akarnánk lenni, mi már tudnánk alapos vádakat hozni fel a deákpárti matadorok gyö­nyörű eljárására! Hisz ki nem hallott azon ijesztgetésekről, hogy ez, vagy amaz a község, ha nem lesz jobboldali, elveszti vásár­jogát, hogy a dohánytermelést szintén elveszti ? — úgy viszont a kecsegtető ígéreteket, példa, hogy a d.-földvári uradalommal folyó perben csak is Szeniczey Ödön segíthet, mert ö a mindenható ! Biz ezek csak mind ügyetlen fogások. Czikkírónak azt tanácsoljuk, hogy más felé fordítsa szekere rúdját, ha jobbpárti választókat akar ügyetlenül kezelt hálójába csalogatni. Mi híven s rendüthetlen szilárdsággal fogunk Simon­csics Béla balpárti képviselő­jelöltünk mellett megmaradni, s annak megválasztására minden tőlünk kitelhető erővel közreműködni. A jobb párt pedig tegyen, a­mit akar, szomorú szerepet váljon a kormány által bőven osztogatandó ju­­dás-pénz diadalra fogja-e juttatni? Vederemo: Többen a paksi balpárti választók nevében. Párt­ szervezkedés, — bizalmi szavazat a balpártnak.) Ákos, ápr. 15. Megyénk — Közép Szolnok — Tasnád vá­lasztó­kerületében, egész a legutóbb lefolyt orsz. képviselő választásig, két párt létezett; szélső­bal- és kormány­párt; — míg ugyanazon vá­lasztást megelőző, nagy számú értelmiség által tartott, előleges értekezlet Bagossy Sándort kép­viselő-jelöltséggel meg nem tisztelte, ki ezen bizalmat balközép szellemű programmal fogadta csak el. A választók nagy része ismervén Bagossy Sándor szilárdságát és nemes törekvéseit, programmját elfogadta és ugyanez elvét szilár­dul követni határozta; és bár egyesek lelketlen intriguája által méltó helyéről, — a kerület nagy kárára, — kiszorittatott, párthívei mind­ekkoráig ezen elv mellett szilárdul megálltak. A felhívás „egy tartandó országos balközép értekezletre,“ a nemes lelkű hazafit uj tevékeny­ségre szólitá, minek következtében a középbal­párt híveit újból tömöríti Ákoson, hol is az el­nöklete alatt tartott gyűlések alkalmával több ha­tározat , n. m.: az orsz. értekezletre képviselők választása és felküldése, a legszorosabb együ­tt­­tartás a párt érdekeit elősegítő több határozat, különös tekintettel arra, hogy oly egyén nyer­heti meg csak a köz bizalmát követjelöltségre, ki a pártnak valóban becsületére válik. A leg­utóbbi 14-bén tartott gyűlés határozata folytán pedig, jegyzőkönyvileg hazafias elismerés sza­vaztatott a balközépnek szilárd magatartásáért a lefolyt viták alatt, különösen vezérférfiainak nevenként, mi sürgöny utján azonnal az orsz. balközép párt elnökének meg is küldetett. A kör erélyes működése, Bagossy Sándor vezetése mellett, kerületünkben, pártunk győ­zelmét valóban biztosítja is; de helyes ez igy miután megyénkben tettleg megalakulva egye­dül van. Kopeczky Aladár, KIlLÖHFÉLtK. — A választási mozgalmak az egés országban megindulván, kérjük vidéki elvbará­tainkat, szíveskedjenek választókerületük moz­galmairól időről időre értesíteni lapunkat. = V. Ferdinánd volt magyar királ­ys osztrák császár tegnap ülte meg Prágába 79-dik születésnapját. V. Ferdinánd ezelőtt negy­venkét évvel koronáztatott magyar királ­lyá ha le nem mond vala, a leghosszabban uralkod magyar királyok közé tartozott volna.­­ Az iparmúzeum felépítését­ nézve, melynek mielőbbi valósítása közóha képez, s melynek a város egy 70' '■ □ ölnyi tő­két ajándékozott, most uj terv fo­g szóban­i valósitása az eddigiek között talá legközeleb áll. Tervben van ugyanis az ipa múzeumot i országos gazdasági egyesület telk n a gazdas­gi múzeummal egyesítve építtetni föl. A gazd­sági egyesület telke elég nagy s az iparmuser a gazdaságival sok tekintetben oly közel roko­ságban áll, hogy egyesítésük czélszerünek mon­ható. Azonkívül a Köztelek épületében eddig helyezett gazd. muzeum számos oly tárgggl rendelkezik, mely szorosan az iparmuzeum tartoznék. Mint értesülünk, ez irányban legké­­sebb döntő tanácskozmányok fognak tartatni. — A városerdőben (nagy séta 28. sz. a.) május hó 1-től kezdve naponta 6 órától 8-ig tornakertet nyit Zöld F­rencz végzett bölcsész, tanárjelölt és okleve tornatanító, ki már huzamosabb idő óta mt­­­dik úgy a nevelés, mint a torn­ászat terén. Mi midőn mindinkább kezdik belátni, hogy me­nyire kiegészítő és fontos része a tornászat a velésnek, a közönség csak örömmel fogadni ezen uj vállalatot s részünkről is melegen ad­­juk azt azon szülők figyelmébe, kik gyermeki­nek a tornászaiban alapos kiképeztetést a óhajtanak. — Akadémiai osztályúié­s. 1 főn, f. hó 22-én délutáni 5 órakor az I-ső (ny és széptudományi) osztály tart ülést. Tárgy; következők: I. Riedl Szende l.­t. „A dissi Folytatás a mellékleten

Next