A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1872-05-16 / 113. szám

megzavartatni nem engedi (Hosszas éljenzés. Sokan távozni készülnek. A kormánybiztos el­megy a zavargók felé a kapuhoz). Tisza László a nagy zajban ritka lélekjelen­léttel felkiált: Uraim ! Ne hagyjuk magunkat (Nem hagyjuk !) Ne hagyjuk magunkat ily czél­­zatos fellépések által félre­vezettetni. Uraim! a mi feladatunk nem a zajongás, de sokkal ma­­gasztosabb (Lelkes felkiáltások : Úgy van !) sem hogy magunkat néhány egyén kihágásai által az előttü­nk levő fontos tárgy elintézésében megzavartatni hagyjuk (Élénk helyeslés). Ne mozduljunk uraim ! A haza szent nevében kérem, ne mozduljunk! (Mozgás : kivülről zaj. Felkiáltások : Ne mozduljunk ! maradjunk !) Egy hang: Engedelmet kérek, szégyenlem is, hogy ki kell mondanom, de a mogyorósiak erőszakoskodnak és verekednek a kapunál. (Nagy zaj). Pap Miklós: Nem lehet tagadni, hogy az el­lenpárt egy nyomorult demonstratiót kezdett meg, de azért h­elyt maradunk! (Nem hagyjuk el helyeinket! Kivülről nagy zaj. Bent mozgás). Voith József: Uraim! Az erőszak tetőpont­ját érte! A kaput és kerítést megrohanták, már kövekkel és botokkal be is törtek. (Nagy zaj). Mi kik a gyűlést bejelentés után tartjuk, maradjunk helyben. (Helyt maradunk!) Mi meg­halunk az igazságos ügyért, de helyeinket el nem hagyjuk (felkiáltások : ne mozduljunk!) Még kis ideig tart a zaj , közbie felkiáltások : Uraim! Megszaladtak! futnak a támadók! (Ez intermezzó részleteit tegnapi lapunkban kö­zölt maros­vásárhelyi levelünkben találhatja fel az olvasó „Vidéki levelek“ rovatában.) Tisza László: Uraim! (Halljuk!) helyre van állítva a csend. Folytatom beszédemet. Elmond­tam a 9-es bizottság részéről jelentésemet, de nem mondtam el egy fő dolgot, azt t. i. a­mire most összetett kezekkel kérem a haza szent ne­vében önöket, hogy akárminemű fellépés történ­jék is az ellenpárt részéről, tartsuk mi meg méltóságos hidegvérűségünket. (Élénk tetszés). A történelem ítélni fog ellenfeleinknek e tette felett; mi tűrjünk ügyünk igazságához illő ko­molysággal ; mert hiszen a magát megtagadó higgadtság szülte a matyírokat és a m­atyrok sír­jain emelkedett fel az emberi szeretet, a jog­­egyenlőség az igaz és tiszta keresztyénség (Él­jenzés.) Ha ily higgadtan viseli pártunk magát ezután is mint most: isten szabad ege alatt mondhatom, nincs messze ügyünk diadala (Éljen !) Ezzel a 9 es bizottság nevében jelentését be­fejezvén, megbízatását a nagy­gyűlés kezébe leteszi. (Hosszasan tartó éljenzés.) Moldován Gergely felolvassa azon kerüle­tek jegyzékét, melyek itt magukat képvisel­tették. Tisza László az előterjesztendő hat­ javaslat indokolását könnyűnek mondja, mert az maga magát indokolja, s mert az a pesti országos bal­oldali gyűlésen elfogadottal lényegben azonos. Szükségesnek tartja azonban a közjogi kérdésre nézve megjegyezni, hogy az ellenzékre intézett azon támadás, mintha ez ennek vitatásával a reformokat megakadályozta volna, teljesen alap­talan. Az ellenzék csak néha-néha bocsátkozott a közjogi alap vitatásába, olyankor, midőn az nem volt szoros összeköttetésben a napirenden levő kérdésekkel, de arra is maga a kormány és támogatói kényszerítették , midőn a jobboldal valóságos reformkérdéseket ezen czím alatt el­odázott, hogy ezen reformok a fenálló közjogi alap mellett keresztül nem vihetők, ilyenkor kényszerülve volt az ellenzék rámutatni, hogy ez alapot a haza érdekében meg kell változtatni. Igenis az ellenzék gátolta a népjogokra mért csapásokat, miket reform czime alatt osztott a többség a biróválasztási, virilitási törvényekben s a képviselőválasztásról és ötéves országgyűlés­ről szóló­­javaslatokban sat, ellenben sok üdvös reform épen az ellenzék kezdeményezésére jött létre (államszámvevőszék) mások pedig hathatós támogatásával,mint a­ honvédség, ipartörvények, gátrendőrség, vízszabályozás­sal, igen sok refor­mot pedig épen­ magat a kormánypárt gátolt meg. A nemzetiségek megnyugtatását a kölcsönös ér­dekeltség fölismerésétől reményű ; hiszi, hogy a nem magyar ajkúak fölismerendők, miszerint a nemzetiségek közti visszavonás­­a reactió érde­keit szolgálja. Egyhangú elfogadásra ajánlja a határozati javaslatot. A határozati javaslat ezután lelkesült éljenzé­sek közt elfogadtatik. Bakcsi Ferencz indítványozza, hogy egy ötös végrehajtó bizottság neveztessék és erre a követ­kezőket hozza javaslatba u. m. Sámi László, Ti­­sza László, b. Bánffy Dezső, Bereczky Sándor és Papp Miklós. (Elfogadtatik.) Orbán Balázs indítványára a gyűlés távirati­lag hódolatát és ragaszkodását jelenti Tisza Kál­mánnak és Ghyczy Kálmánnak. Ghyczynek kü­lönösen azon okból, hogy a törvényhozási tért ismét elfoglalja. Tisza László a kerületek küldötteit, az ellen­zéki körök elnökeit és jegyzőit, valamint a balol­dali követjelölteket a d. u. órákra értekezletre hívja meg. Ezután Sámi László buzgóságra és kitartásra intvén az elvbarátokat, a gyűlés Sámis Tisza éltetése közt d. u. 1 órakor nyugodtan eloszlott. A „Magyar Újságában azt olvastuk, hogy Fehérmegye váli kerületében Salamon La­jos, balközépi ellen Tóvölgyi Titusz lépett fel, de nehogy Ürményi, a jobboldali jelölt győzzön, a két ellenzéki jelölt közül a­ki kisebbségben lesz, az vissza fog lépni. Erre az a megjegyzé­sünk, hogy sem Tóvölgyi úr fellépéséről, sem a fenebb említett alkuformáról nem tudunk semmit, mert annak helye sem lehet, miután Salamon Lajos a kerület ellenzéki választóinak osz­tatlan bizalmát bírja. Újpesten, máj. 12 én tartott a jobboldal ér­tekezletet, melyre alig egynéhány­­szál ember jelent meg — mint levelezőnk írja, — a közönség nagy része, mely baloldali, távol tartotta attól magát. . Az értekezlet előtti napon ott járt Beniczky Ferencz — korona jószágigazgató és jobboldali jelölt,ki pedig azelőtt nem tartottta méltónak csak arra felé járni is, annál kevésbbé leereszkedni a „tömeghez.“ De most, a választások küszöbén fűt-fát igér Újpestnek,­­ hogy legyen, mit­­ meg nem adni és meg nem adhatni. Levelét aztán igy végzi tudósítónk: Újpest­ község értelmes lakosságától pedig, mely számtalanszor nyílt homlokkal vallotta magát baloldalinak, elvárjuk, hogy húsos fazekakhoz támaszkodó apostolokra nem fog hallgatni, — tántorithatlanul marad régi követe Beniczky Ödön mellett­­— kiről tudja, hogy nem szédelgő hazafi — nem korona jószágigazgató, — hanem független önálló — a ki magának jó gazda — az a haza ügyének is jó sáfárja, volt és lesz. Választási mozgalmak. A baloldali országos végrehajtó bizottsághoz felterjesztett jelentés nyomán nyilvánosságra hozzuk, miszerint Bács megye o­moraviczai választó­kerületének máju - év Omoravi­­czán tartott értekezletén a párt részéről egyhan­gúlag Pilaszanovics József jelöltetett ki baloldali képviselőjelöltnek. Váczon az ellenzéki választók folyó hó 12-én képviselőjük kijelölése tárgyában gyűlést tar­tottak, melyen oly nagy volt a megjelentek szá­ma, hogy a gyűlést szabad ég alatt kellett meg­tartani. A választók mindannyija D­e­g­r­é Alajost óhajtván képviselőül, egy díszes küldött­ség ment érte, s Degre rövid időn meg is jelent a nyári lakását Váczon tartó S­i­m­o­n­y­i Er­nő kíséretében; lelkesen üdvözöltetek, s pro­­grammját elmondván a váczi kerület képviselő­­jelöltjének kikiáltatott. Közkívánatra S­i­m­o­n­y­i Ernő foglalta el ezután az emelvényt, és igen szépen sikerült rög­­tönzetben emelte ki azon szép érdemeket, melye­ket Degré hosszas közpályáján a haza ügyei kö­rül szerzett és talpraesetten figyelmeztetvén a választópolgárokat azon nagy fontosságra, mely­­lyel a jelenlegi választások a hazát illetőleg bírnak. Vidéki levelezés. Nógrád megye, május 7. (Jól áll az ellenzék az országban.) A losonczi májusi gyapjúvásár mindég neve­zetes szokott lenni, mert ott a megye birtokosai jönnek össze és számos külföldi látogatja. A mostani, mely e héten tartatott, minden eddigi­nél érdekesebb volt, mivel ez alkalmid szolgált öt megye politikai pártállásának megbírálására. Számtalan volt itt a vidéki, úgy hogy a ven­déglők befogadni képesek nem voltak, sokan magánházaknál szóltak és mégis alig volt egy­­kettő köztök jobboldali, mindenki csak azt be­szélte, hogy Pestben, Hevesben, Gömörben és Hontban, de még Nógrádban is a balpárt van többségben. Mi ugyan a fúziószerződés folytán ennek nem vesszük hasznát, de jó ezt tudomásul feljegyezni. Hontból egy Rutkai nevű jobboldali úr volt itt, ismerjük, mert tőlünk ment oda. Ez ugyan azt állítá, hogy Hontban a jobboldal lesz a győztes, azonban tudjuk, hogy ez az a párt egyik feje, pedig a­hol ilyen fők vezetik az ügyet, ott nem lehet hinni a győzelemben. Ezen az állandó elnök, de nincsen köszönet benne, mert vagy alszik az elnöki székben, vagy ve­szekedik tiszttársaival felfuvalkodó és akadékos­kodó természeténél fogva. A párt vezére Majláth alispán szép eszű ember, de tiszttársai irányá­ban valóságos pasa, rideg és zaklató modorá­val meggyűlöltette magát. Világos tehát, hogy ily pártfőnökök alatt kihalt a lelkesedés és erély, mely szerint előre el van már csatájuk vesztve. “ (Missios János jelöltsége.) P­é­c­s­k­a, máj. 9. Az „Alföld“ május 5-iki számában a vezér­­czikkíró jeremiádokat zengedez és krokodil könyeket hullat a pécskai magyar ellenzék azon magatartása felett, miszerint egy román nemzetiségű, de minden tekintetben jeles haza­fit, Missies Jánost tűzte ki megválasztandó kö­­vetjelöltjéül. Czikkiró legelébb is azt mondja, hogy „e lé­péssel a pécskai kerületi ellenzék több mint sze­génységi bizonyítványt állított ki magának s magyar-ellenes eszközöket használ fel akaratának érvényesítésére.“­­ Ugyan kérd­jük, mivel, talán azzal állítottunk ki szegénységi bizonyítványt, hogy félretéve minden nemzeti­ségi tekintetet, egyedül csak a hazaszeretet és testvériesülés érzetétől vezéreltetve, egy oly je­les tulajdonokkal ékeskedő férfiút jelöltünk ki, kinek tisztult nézetei, lángoló hazaszeretete,sza­badság, egyenlőség és testvériségre törekvő el­vei, egy jeles város Temesvár közbizalmát sze­rezték meg már a múltban annyira, hogy őt a legszebb polgári kitüntetésben — az országos képviselővé választásban — részesítette. Magyar­ellenes eszközöket pedig talán azzal használunk fel, hogy őt kijelölvén választó­kerületünk ro­mánajkú polgárai is hozzánk csatlakoztak az ő megválasztatása érdekében ? De hát baj ez ? Bár minden kerületben úgy volna, hogy magyar és más nemzetiség semmiféle mellék­érdekek és czélok által nem vezéreltetve oda működnének, hogy közös hazánk — mely mindnyájunknak léteit, fentartást és boldogságot nyújt — minél inkább felvirágozzék, s olyan képviselőt válasz­tanának, ki ez elvek igazságától át van hatva. Most pedig a czikkíró azon kérdésére akarunk válaszolni, hogy tapasztaltuk-e azt újabb idők­ben román vagy szerb polgártársaink részéről, hogy azok, hol saját nemzetiségükben jelölt lép fel, ott egy magyar nemzetiségű és érzésű jelölt mellett lelkesüljenek s azt az illető román vagy szerb jelölt ellen támogassák ? Kijelentjük, hogy igen­is tapasztaltuk, és nem kell erre messze mennünk, mert épen a pécskai kerületben 1869-ben történt, hogy a sumlaki romá­nok mindnyájan, az ó-pécskai románok pedig rész­ben magyar és pedig kormánypárti jelöltre szavaz­tak. De most mi is merjük kérdezni váljon volt-e rá eset, hogy a hol a magyar lakosság csak meg­közelíti is számban a románokat valamely vá­lasztó kerületben nem-e magyar jelöltet állított fel s igyekezett keresztülvinni, példa rá az 1867-diki pécskai képviselőválasztás, hol pedig az azon idő­ben összeírt magyarság majdnem csak felét ké­pezte az összeirt választóknak a románokkal szemben. — E tekintetben tehát nem sokat vet­hetünk egymás szemére. Hogy mi magyar választók Missits János meg­választására törekszünk, azt a czikkíró „szomorú dicsőségnek“ nevezi. No mi nem irigyeljük az ő dicsőségét és hazafiságát, mert ha a miénk és az övé közt kell választanunk, minden­kor szebb, hazafiasb a mienk, mert felül­emelked­ve a nemzetiségi, felekezeti és más tekinteteken minden polgárt magyar hazafinak, egy politikai nemzet tagjának tekintünk, s velük egyetértésre jutni törekszünk a czélra, hogy a közbéke, a közboldogság annál inkább felvirágozzék , mig ön és£pártja elfelejtve Magyarhon legnépszerűbb írójának Jókainak 1865-ben épen az aradmegyei magyarokhoz intézett szavait, hogy „nekünk a­­ különféle nemzetiségeket nem legyőzni, hanem megnyerni kell, most is folyvást arra törekszik, hogy a nemzetiségi súrlódás nem hogy elenyész­­szék, hanem új tápot nyerjen, különben a pécs­kai baloldal nemes indokból származott kijelölését nem támadnák meg.­­ De különben is önöknek nincs joguk bennünket megtámadni, mert ha önök e hazára és a magyar nemzet élet­érdekeire nézve oly károsnak tartják a nem­zetiségek ellárását, ha önök meg vannak győ­ződve, hogy az ő képviselőik nem Magyarország területi épségének fentartására, hanem annak ellenkezőjére törekszenek , ez esetben nem a lett volna önök kötelessége, hogy 4 kerületet áten­gedjenek nekik czéljaik valósítására, hanem az, hogy tisztességes fegyverekkel küzdjenek ellenük e 4 kerületben is. De önöknek szándéka nem ő volt.­­ Önök maguk is meg vannak győződve, hogy ez nincs így, s megyénkben a nemzetiségi kérdés nem vet oly magas hullámokat, hanem önök c­élja az volt, hogy ily eljárás mellett, 2 kormánypárti képviselőt lesz szerencséjük a kormány szekeré­nek tolására megválaszthatni.­­ Elismerik önök, hogy nekünk ellenzéki polgároknak nem áll ér­dekünkben, hogy ezt önök valósítsák, hanem kö­telességünk ellene küzdeni, s csak e kötelességet teljesítjük akkor, midőn egy kipróbált, ellenzéki elveket valló jeles hazafit, Missits János urat akarjuk megválasztani, mely ténynyel az ő haza­fias érzelmeit, testvériség, egyenlőség és szabad­ságra irányzott törekvéseit szóval, szeretett ha­zánknak javára, üdvére és boldogságára czélzó munkálkodását óhajtjuk megtisztelni. s Úgy látszik, hogy a czikkíró a „Honban“ megjelent „Hazánk és nemzetiségek“ czimü röp­iratot sem kisérő figyelemmel, mert különben nem mondaná hazánk és nemzetiségünk ellensé­gének tisztelt jelöltünket; ön megtámadta őt ad­dig, mielőtt politikai hitvallását előadta volna, tehát megkeresztelte a gyermeket, még mielőtt megszületett volna. Tudja-e ön czikkíró úr, hogy ezen czikke egy erős fegyvert szolgáltatott ke­zünkbe önök pártja ellen, mert legalább meg fogják belőle érteni román polgártársaink, hogy milyen jó­indulattal viseltetnek önök irántuk, s miképen gondolkoznak törekvéseikről, s lesz gondjuk reá, hogy valahogy az önök jelöltjére ne szavazzanak. Ön azt mondja, hogy mi „veszélyes fegyverrel játszunk, mely okvetlenül ellenünk fog fordulni, mert lehetlenné fogja tenni, hogy a hazáját sze­rető magyar polgár velünk tartson és támogas­son minket.“ — Az ellen nem volna önnek ki­fogása, hogyha magyar baloldali jelöltet állíta­nánk fel, s annak megválasztatásán munkálkod­nánk, mert arról legalább tudnak, hogy nemze­tünk hű tagja, de mai nap, más nemzetiségbe­linek előnyt adni, egy, bár elvileg tőlünk eltérő de magyar hazafi felett, ez kárhoztatásra méltó, s az ellen önöknek, mint magyar polgároknak tiltakozniok kell.“ Mi Missics János urat, mint baloldali elveket valló hazafit léptettük fel, tekintet nélkül arra, melyik nemzetiséghez tartozik, s azt is kijelent­jük, hogy ha egy román sem laknék választó­kerületünkben , mint b­alo­l­d­ali­ak rá adnák szavazatunkat a fentebb kifejezett elvek alapján. Arra pedig ön ne is számítson, hogy a pécskai kerületi ellenzék közt szakadást idézzen elő az­által, hogy biztasson bennünket egy másik bal­oldali jelölt felállítására — mint ezt czikkével elérni akarta, — mert nagyon megtanítottak önök ezelőtt három esztendővel, s most jobban összetartunk, mert csak az összetartás biztosít­hat bennünket, önöknek titokban szőtt mesterfo­gásaik ellen. Román polgártársaink is, miután önöknek róluk való kedvező (?!) véleményét ismerik, bizonyára meg tudják különböztetni a konkolyt a tisztabuzától, s bizonyára inkább csatlakoznak hozzánk, kik javukat akarják, mint önökhöz, kik úgy szeretik őket, hogy majd megeszik! Hogy pedig ily hosszasan fejtettük ki a kér­déses egybeni nézetünket, annak oka abban rejlik, hogy nekünk nem igen van időnk önök rendszeres támadásaira felelgetnünk, s ezutánra nézve mi tőlünk irkálhatnak badarnál badarabb dolgokat ellenségekkel való szövetkezésről s tudja Isten miféle dolgokról — melyeket úgy sem hisz senki mi ezekre felelni nem fogunk, hanem haladunk kitűzött utunkon meglevőn győ­ződve, hogy az helyes és jóra vezet. Még azt a jó tanácsot adjuk önöknek ! ne tö­rődjenek a mi hazafiságunkkal s eljárásunkkal, „seperjenek inkább önmaguk előtt.“ Végezzük ezzel: Éljen Missits János a pécskai kerület képviselőjelöltje. A pécskai kerület baloldali központi bizott­mányának üléséből, jegyzetté Kovács Ferencz pártjegyző, hogy majd a többség majd a kisebbség hallgat­tassa el ellenfelére irányzott pártütegeit. A pártgyűlések nem egyebek, mint a k­ö­z­v­é­­lemény nyilatkozatai; a közvélemény pedig, mely a tényekből születik s lelkesedéssel táplálkozik, természeténél fogva nem ismer al­kut. Ha e nézetem tévességéről bárki is meg­győz, elmondom a meakulpát, s akkor velem könnyen meg lehetne alkudni. Rigályi Gyula úr c­áfolatának még egy pont­ja tűnt szemembe, melyben ugyanis a személyét illető ráfogásokat nehezteli- S meg kell valla­nom e pontnál, hogy ez teljes félreértésen ala­pul. Nem is utalok a sorok közötti értelemre, mert azt tartom, világos szavaim eléggé bizo­nyítják, hogy a gömöri ellenzéknek Ragályi Gyula úr iránt táplált becsülését én nem csak osztom, de sőt sokaknál inkább tudom őt méltá­nyolni, s ezen méltánylás indított azon óhajtá­som kifejezésére, vajha ne vetette volna latba e kérdésben tekintélyét és befolyását, mely kérdés különben személyes érdemeiből senki előtt le nem von, de a pártügynek mégis árthat. Ennyit viszonzásul a c­áfolatra. S most áttérek a jolsvai választókerület kö­­vetjelölő ellenzéki gyűlésére, mely tegnap május 11-én a jolsvai fürdőben, szép számú közönség jelenlétében tartatott meg. A nyilvános értekezést egy szűkkörű tanács­­kozmány előzte meg, azon feladat megoldásában fáradozván, hogy a választókerület kebelében levő négy város érdekét lehetőleg egy személy­ben öszpontositsa, vagy jobban mondva, egy férfiút találjon a választókerületben s legfeljebb a megyében, ki a szétágazó kívánalmak legtöbb­jét egyesítse magában. Felszólittatott N.-Rőcze városának két derék, előkelő polgára K. Gy., ki a múlt 1869-ik évi választás alkalmával is jelöltje volt az ellenzék­nek, s T. A. ügyvéd, ki e polgári tisztre sok­oldalú minősítéssel bir, — de mindketten hatá­rozottan kijelentették, hogy miután a választó kerület ellenzéki polgárainak osztatlan bizalmát nem bírják, tartózkodnak a párt megoszlatásá­­tól, sőt ellenkezőleg ígérik, hogy teljes erejök szerint azon lesznek, miszerint az értekezlet ál­tal kijelölendő más elvtárs sikerhez, kívánt eredményhez juthasson. Valóban dicséretes önzetlenség a sokak előtt panslavismus gyanújában álló polgártársak ré­széről, kivált akkor, midőn Pelsucz tősgyökeres magyar választói ugyan e gyűléshez intézett le­velükben a türelmetlenség magyarhoz nem illő jeleit adták. A pelsu­czi ellenzék tagjai ugyanis azt írták, hogy ők néhány feltétel alatt hozzánk fognak csatlakozni,melyek közt nevezetesebbek, hogy a képviselőjelölt vagy a kereskedő, vagy iparos, vagy földműves osztályhoz tartozzék,hogy ne legyen tót , különösen ne legyen a.­rőczei la­kos stb. mire a tanácskozmány természetesen azt mondta, hogy bár csak már jelöltek volna is va­lakit az említett osztályukból! Én pedig azt gondoltam magamban : én töb­bet követelek képviselőmtől, követelem ugyanis azt, hogy ne vagy kereskedő vagy iparos vagy földmives, hanem kereskedő i­s, ipa­ros i­s, földmives is,­­ szóval demokrata le­gyen , hogy ne legyen tót, se magyar, se német, se oláh, se szerb, hanem legyen tót is, magyar is, német is, oláh is, szerb is, szóval legyen ha­zafi , igazságos törvényhozó ; hogy legyen ka­­tholikus és kálvinista, görög és lutheránus, zsidó és unitárius, — szóval, legyen szabadelvű ; mert nem esik ítélet alá ha magán életében valaki kérges kezével ekét fog, — vagy finom ujjai kö­zött perczegő tollával verset ir, ha édes otthoná­ban katholikus vagy unitárius akar maradni, ha az országházon kívül tótul, németül vagy magya­rul élteti a hazát — csak általán véve éltesse; — de igenis beszámítás alá esik, ha a törvény­­hozás termében egyoldalú s hiú ábrándok kerge­­tésében fecsérli el hazafi erejét. A soká tartott előértekezlet után végre ifjú lelkületű s agy hazaszeretettel felékesített 80 éves elnökünk Czékus Mihály ügyszeretetre buz­dító beszéddel megnyitotta a gyűlést, mely a kü­lönböző vélemények türelmes meghallgatása után a lehető legszebb egyetértés mellett azt ha­tározta : kerestessék meg a pesti közp. végrehajtó bizottmány, hogy nekünk egy ellenzéki érzel­mű ismert egyéniséget ajánljon, kit ha a minél előbb tartandó pártgyűlés jelöltül elfogad, alapos reményünk lehet a győzelemre. Asztal felett ősi szokás szerint áldomást ittunk a két baloldal egyetértéséért, mely Czékus Mi­hály elnökségében személyesittetett; Kossuth Lajos nagyhazánkfiáért, kinek ez Üdvkivánat távsürgönyöztetett is; Kalina Györgyért mint a választó kerület polgári osztályának egyik ki­váló tagjáért; Jolsva városáért s másokért, — mígnem a hanyatló nap a kedélyes mulatás be­fejezését hozta magával, s.. .b. hogy a haza érdekét mindig elébe teszi a város érdekének. Beszédét szűnni nem akaró éljenzés követte. Beszéltek még Zajácz József és Benes János polgárok tót nyelven, különösen azt hangsúlyoz­va az egybegyült választók előtt, hogy ne higg­­jenek azon ámításnak mivel a jobboldal részéről ámittatnak, hogy ilyen amolyan jót fog tenni a városnak, ha valami nagy befolyású férfit válasz­tanak meg képviselőül. Különben is nekünk — mondá —­­ szőr kegyajándék nem kell. 2-szor a haza kárával és veszteségével városunknak ked­vezményeket szerezni nem akarunk, mivel kü­lönben is csak ott lehetnek egyes részek hol do­gok és megelégedettek, hol az egész az. Végre Kégly Gusztáv tartott egy gyönyörű lelkes beszédet, melyet egyhamar nem fog elfe­lejteni senki ki azt hallotta, egyetértésre és buz­galomra serkentve a választó­polgárságot s intve egyszersmind, hogy óvják meg szeplőtlenségök­­ben azon szabadságot, melynek oly szentnek kell lenni minden polgára előtt e hazának ,mint a női erénynek,a melyet áruba bocsátani nem sza­bad; mert ha egyszer áruba bocsáttatik, elveszti értékét és soha többé vissza nem szerezhető. Ezek után lelkes éljenzések között lakására kísértük szeretett képviselőjelöltünket zeneszó és zászlóval, mindnyájan. Legvégül este fáklyászenével tiszteltük meg jelöltünket, s midőn lakása előtt a zászlókkal és fáklyákkal kört képeztünk, Sütő József ügyvéd tolmácsoló a választóközönség érzelmeit, lelkes szavakban adta elő, hogy eddigi működése elis­meréséül kívánták választói őt megtisztelni. Ezek után a tengernyi sokaság lelkes és szün­ni nem akaró éljenzések közt a legszebb rendben oszlott el. Egy választó­polgár. (Pártértekezlet.) Csetnek, máj. 12. Eredetileg csak a jólsvai választó kerület el­lenzéki gyűléséről akartam valami keveset írni, de minthogy épen most olvasom Ragályi Gyula úrnak a „Hon“ máj. 11-ki számában, a tornaljai ellenzéki központi gyűlésről korábban írt jelen­tésem ellen intézett c­áfolatát, amazt megelőző­leg erre is kénytelen vagyok némi észrevétele­ket tenni. Elfogadom ama helyreigazítást, hogy a kér­déses jobboldali ajánlatot Ragályi Ferdinand, mint a párt elnöke terjesztette elő, s megvallom, e tekintetbeni tévedésem onnan ered, hogy kissé később érkezvén, épen akkor léptem a terem­be, midőn Ragályi Gyula úr sorol­ta elő az egyezkedés okszerűségé­t támogató ér­veit. De azt tartom, ez a dolog lényegén mit sem változtat, mert nem az indítványozó, ha­nem az indítvány ellen volt és van még ma is kifogásom. Hogy a jobboldal ajánlata elfogadtatott, azt én egy szóval sem állítottam, sőt ha részletekbe akartam volna bocsátkozni, meg kellett volna vallanom, hogy pártunk egyezkedési feltételei­ben már benn láttam az eredménytelenség mag­vait, s azért nem is ezek ellen, de általában az egyezkedés ellen emeltem szót, jött volna az bár a legkedvezőbb feltételek mellett létre. Mert nézetem szerint, a választók pártgyűlései nem hasonlítanak sem két vagy három szerződő ál­lamhatalomhoz, de még csak az országgyűlés párttömü­rületeihez sem, melyeknél fensőbb hazai érdekek gyakran megengedik, sőt követelik.­ ­Vidliczkay József számadó beszéde és jelölt­sége. Nagy lelkesültség.) Nyíregyháza, május 10. E hó 9-kén tartotta meg szeretett képviselőnk Vidlicskay József követjelentési beszédjét, mely­ben szép rendben sorolá elő mindazon törvényeket, melyek az elmúlt három évi időszak alatt alkot­­tattak."Kiemelve közüle azokat, melyeket a haza és nemzet érdekében üdvösnek és haladást jelző­nek, valamint külön kiemelve azokat, melyek hátralépést és a hazára kárt foglalnak ma­gukban. A város „Széchenyi liget“ nevet viselő séta­helyén délután 3 órakor több mint 2000 minden rendű és rangú hallgató volt jelen, kik szeretett képviselőnk láttára lelkes éljenekbe törtek ki és a száraz tényeket elősoroló beszédjének egyes pontjait helyesléssel, azokat pedig melyekben az országos ellenzékről szólt, kitörő lelkes éljenek­kel fogadta. Megható jelenet volt az, midőn bal körünk elnöke öt rövid de őszinte nyílt szavakban a képviselőjelöltségre, városunk balpárti érzelmű választói nevében fölkérte, a jelenvolt polgárság szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta föllépteté­sét s itt tűnt ki legjobban szerettünknek önzet­len hazaszeretete, ugyanis midőn köszönetét fe­­jezé ki a meghívásért, egyszersmind kijelenté, hogy ha tudnak oly egyént a választó­polgárok, ki ezen díszes állomást jobban betöltené mint ő, szívesen helyt ad másnak, mivel ő világosan kijelenti, hogy ott, hol a haza érdekeivel e város érdeke vagy jogos követelése forog szóban, el fog mindent követni, hogy annak érvényt szerezzen, de ott hol a városnak hasznot, a hazának pedig kárt tenne azáltal,ott nem hogy a város érdekében a haza érdeke ellen, hanem világosan kijelenti. (Jobboldali szabadosság.) * 1—„aj Apa, máj. 12. Semmi sem oly hű tükre a jobboldal, vagy helyesebben a kormánypárttal derűre borúra szövetkezett ulramontánpárt conservativismusá­nak, újra castokat teremtő szégyenteljes törek­vésének , mint saját eljárása, a polgárok jo­gait még saját pártján sem tisztelő gőgjének minden lépten feltárása. Állításomat ténynyel bi­zonyítandom be. A kormánypárt meg van győződve saját hi­báiról és ismeri jól az emberi szellem haladó természetét és az igazságra törekvő hajlamát, ugyanazért midőn hatalmát és uralmát, tovább­­­­ra is meg akarja tartani, minden létező eszközt, tisztességeset és gyalázatosat magához ölel. Am­­bitio, hivatallal édesgetés, több évre kötött szerződésnek a lejárat előtti felmondása, szabad­­fászás, kaszáló, legelő, még — miként az Üstö­kös legközelebbi száma adomaként hozta, — te­hén is szerepel a kortes eszközök között. De mindenek előtt és felett pénz, pénz és ismét pénz az a bűvös csengettyű, melynek hangja és ked­ves alakja megszédíti a polgár eszét. Pápa városában még mielőtt a választási moz­galom megindult, de még azután is a jobboldali körökben fenn és lenn egy név hangzott: Ker­­kapoly Károly ministeré. Csak Eszterházy úr. és a plébánia nem szólott semmit, gondolván ma­gukban, hiszen kezünkben van az istennek és földnek minden hatalma, ti beszéljetek, gondol­jatok, a­mit tetszik, majd mi annak idejében te­szünk. És úgy lett. Egyszerre, mintha a szél hozta volna szárnyain, Zichi Antal neve hang­zott, de csak gyéren, az elégületlenség és annak világos jele a suttogás, zugás-bugás azonnal fel­tárta a valót. Utóvégre eljött az értekezlet, a fő­­kertesek, mint a papagályok már mondták szü­net nélkül a nevet :­Zichi Antal,a pápai jobboldali képviselőjelölt. És úgy lett. Mintha igaza volna gróf Eszterházynak és plébániának, hogy hiszen kezükben van az Istennek és földnek minden hatalma. Zichi ki lett tűzve jelöltül. Meg is jött május 9-én délután 3 órakor. Fo­gadtatása minden tüntetési erőlködés mellett nem volt feltűnő. Csak az tűnt fel, hogy a nagyobb rész a baloldalt éltette. Este volt sok fáklya, ke­vés választó­polgár kezében. És hangzottak a kenetteljes igék a plébánia kegyeltjének malasz­tos ajkairól. Zichy Antal többi­ között azt mondá, hogy: „nem annyira megtiszteltetésért, mint in­kább áldozatkészségből lépett fel;­ most már nem tudom, hogy bukására czélzott-e,vagy pedig megtisztelői iránti kegy teljes leereszkedés volt e szavakban. Azzal fejezte be, beszédjét, „erős meggyőződése, miszerint annyit fog létesíteni Pápa város érdekében, hogy még azok is meg fogják tisztelni bizalmukkal jövőben, kik most e bizalmat megvonták tőle.“ Szép remény. De bizton hiszem, hogy e reménye minden emberi számítás szerint hiú. Mert megköszönheti, ha most meg nem bukik, nem hogy még jövő választáskor a baloldalt is megtérítse. Nekem erős hitem, hogy bukik, mert, a­kinek pártján is van egy kis önér­zete, és hazafiúsága, nem fog olyan jelöltre sza­vazni, kit egy pár nagy úr erőszakolt arra. A baloldal Tarczy Dezső jogtanárt és ügyvédet léptette fel, a hírneves Tarczy Lajos természet­tudós és bölcsész fiát. Reményünk alapos, midőn győzelmében bízunk. Adja isten hogy úgy legyen! ■------------------------------------------------—— e Folytatás a mellékleten. Pestváros közgyűlése. Május l6-ikén. A ‘Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésen felolvastatott a királynak Lónyay Menyhért gr. miniszerelnök­­höz intézett leirata, melyet a közgyűlés felállva hallgatott végig és megéljenezett. Az országos lelenczügyi társulat részére lelen­czház felépítése czéljára egy városi telek adományozása iránt beadott előterjesztésében az Orczykert keleti résén 1500 □ ölnyi terület engedtetett át a nemzeti társulat­nak, azon kikötéssel, hogy 3 év alatt az építések foganatba vétessenek. A közgyűlés az előterjesz­tést elfogadta, csak a 3 év helyett 5 évre tette a határidőt, mely idő alatt a társulat köteles az építkezéseket eszközölni. A kétnyúl-utcza és kereszt­­utczai iskolák építési terve és költség­­vetése elfogadtatott. A kétnyul-utczai költségei 125,977 frtot, a kereszt-utczaié 96,700 frtot tesznek. Az Erzsébet sétány körüli járda raka­­táshoz szükséges összeg fedezése tárgyában még 3642 frt többlet mutatkozván a közgyűlés az összeget megszavazta. Olvastatott a gazdasági bizottmány előterjes­tése a halott fuvarozás és házi sz®­­

Next