A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-16 / 113. szám
megzavartatni nem engedi (Hosszas éljenzés. Sokan távozni készülnek. A kormánybiztos elmegy a zavargók felé a kapuhoz). Tisza László a nagy zajban ritka lélekjelenléttel felkiált: Uraim ! Ne hagyjuk magunkat (Nem hagyjuk !) Ne hagyjuk magunkat ily czélzatos fellépések által félrevezettetni. Uraim! a mi feladatunk nem a zajongás, de sokkal magasztosabb (Lelkes felkiáltások : Úgy van !) sem hogy magunkat néhány egyén kihágásai által az előttünk levő fontos tárgy elintézésében megzavartatni hagyjuk (Élénk helyeslés). Ne mozduljunk uraim ! A haza szent nevében kérem, ne mozduljunk! (Mozgás : kivülről zaj. Felkiáltások : Ne mozduljunk ! maradjunk !) Egy hang: Engedelmet kérek, szégyenlem is, hogy ki kell mondanom, de a mogyorósiak erőszakoskodnak és verekednek a kapunál. (Nagy zaj). Pap Miklós: Nem lehet tagadni, hogy az ellenpárt egy nyomorult demonstratiót kezdett meg, de azért helyt maradunk! (Nem hagyjuk el helyeinket! Kivülről nagy zaj. Bent mozgás). Voith József: Uraim! Az erőszak tetőpontját érte! A kaput és kerítést megrohanták, már kövekkel és botokkal be is törtek. (Nagy zaj). Mi kik a gyűlést bejelentés után tartjuk, maradjunk helyben. (Helyt maradunk!) Mi meghalunk az igazságos ügyért, de helyeinket el nem hagyjuk (felkiáltások : ne mozduljunk!) Még kis ideig tart a zaj , közbie felkiáltások : Uraim! Megszaladtak! futnak a támadók! (Ez intermezzó részleteit tegnapi lapunkban közölt marosvásárhelyi levelünkben találhatja fel az olvasó „Vidéki levelek“ rovatában.) Tisza László: Uraim! (Halljuk!) helyre van állítva a csend. Folytatom beszédemet. Elmondtam a 9-es bizottság részéről jelentésemet, de nem mondtam el egy fő dolgot, azt t. i. amire most összetett kezekkel kérem a haza szent nevében önöket, hogy akárminemű fellépés történjék is az ellenpárt részéről, tartsuk mi meg méltóságos hidegvérűségünket. (Élénk tetszés). A történelem ítélni fog ellenfeleinknek e tette felett; mi tűrjünk ügyünk igazságához illő komolysággal ; mert hiszen a magát megtagadó higgadtság szülte a matyírokat és a matyrok sírjain emelkedett fel az emberi szeretet, a jogegyenlőség az igaz és tiszta keresztyénség (Éljenzés.) Ha ily higgadtan viseli pártunk magát ezután is mint most: isten szabad ege alatt mondhatom, nincs messze ügyünk diadala (Éljen !) Ezzel a 9 es bizottság nevében jelentését befejezvén, megbízatását a nagygyűlés kezébe leteszi. (Hosszasan tartó éljenzés.) Moldován Gergely felolvassa azon kerületek jegyzékét, melyek itt magukat képviseltették. Tisza László az előterjesztendő hat javaslat indokolását könnyűnek mondja, mert az maga magát indokolja, s mert az a pesti országos baloldali gyűlésen elfogadottal lényegben azonos. Szükségesnek tartja azonban a közjogi kérdésre nézve megjegyezni, hogy az ellenzékre intézett azon támadás, mintha ez ennek vitatásával a reformokat megakadályozta volna, teljesen alaptalan. Az ellenzék csak néha-néha bocsátkozott a közjogi alap vitatásába, olyankor, midőn az nem volt szoros összeköttetésben a napirenden levő kérdésekkel, de arra is maga a kormány és támogatói kényszerítették , midőn a jobboldal valóságos reformkérdéseket ezen czím alatt elodázott, hogy ezen reformok a fenálló közjogi alap mellett keresztül nem vihetők, ilyenkor kényszerülve volt az ellenzék rámutatni, hogy ez alapot a haza érdekében meg kell változtatni. Igenis az ellenzék gátolta a népjogokra mért csapásokat, miket reform czime alatt osztott a többség a biróválasztási, virilitási törvényekben s a képviselőválasztásról és ötéves országgyűlésről szólójavaslatokban sat, ellenben sok üdvös reform épen az ellenzék kezdeményezésére jött létre (államszámvevőszék) mások pedig hathatós támogatásával,mint a honvédség, ipartörvények, gátrendőrség, vízszabályozással, igen sok reformot pedig épen magat a kormánypárt gátolt meg. A nemzetiségek megnyugtatását a kölcsönös érdekeltség fölismerésétől reményű ; hiszi, hogy a nem magyar ajkúak fölismerendők, miszerint a nemzetiségek közti visszavonása reactió érdekeit szolgálja. Egyhangú elfogadásra ajánlja a határozati javaslatot. A határozati javaslat ezután lelkesült éljenzések közt elfogadtatik. Bakcsi Ferencz indítványozza, hogy egy ötös végrehajtó bizottság neveztessék és erre a következőket hozza javaslatba u. m. Sámi László, Tisza László, b. Bánffy Dezső, Bereczky Sándor és Papp Miklós. (Elfogadtatik.) Orbán Balázs indítványára a gyűlés táviratilag hódolatát és ragaszkodását jelenti Tisza Kálmánnak és Ghyczy Kálmánnak. Ghyczynek különösen azon okból, hogy a törvényhozási tért ismét elfoglalja. Tisza László a kerületek küldötteit, az ellenzéki körök elnökeit és jegyzőit, valamint a baloldali követjelölteket a d. u. órákra értekezletre hívja meg. Ezután Sámi László buzgóságra és kitartásra intvén az elvbarátokat, a gyűlés Sámis Tisza éltetése közt d. u. 1 órakor nyugodtan eloszlott. A „Magyar Újságában azt olvastuk, hogy Fehérmegye váli kerületében Salamon Lajos, balközépi ellen Tóvölgyi Titusz lépett fel, de nehogy Ürményi, a jobboldali jelölt győzzön, a két ellenzéki jelölt közül aki kisebbségben lesz, az vissza fog lépni. Erre az a megjegyzésünk, hogy sem Tóvölgyi úr fellépéséről, sem a fenebb említett alkuformáról nem tudunk semmit, mert annak helye sem lehet, miután Salamon Lajos a kerület ellenzéki választóinak osztatlan bizalmát bírja. Újpesten, máj. 12 én tartott a jobboldal értekezletet, melyre alig egynéhányszál ember jelent meg — mint levelezőnk írja, — a közönség nagy része, mely baloldali, távol tartotta attól magát. . Az értekezlet előtti napon ott járt Beniczky Ferencz — korona jószágigazgató és jobboldali jelölt,ki pedig azelőtt nem tartottta méltónak csak arra felé járni is, annál kevésbbé leereszkedni a „tömeghez.“ De most, a választások küszöbén fűt-fát igér Újpestnek, hogy legyen, mit meg nem adni és meg nem adhatni. Levelét aztán igy végzi tudósítónk: Újpest község értelmes lakosságától pedig, mely számtalanszor nyílt homlokkal vallotta magát baloldalinak, elvárjuk, hogy húsos fazekakhoz támaszkodó apostolokra nem fog hallgatni, — tántorithatlanul marad régi követe Beniczky Ödön mellett— kiről tudja, hogy nem szédelgő hazafi — nem korona jószágigazgató, — hanem független önálló — a ki magának jó gazda — az a haza ügyének is jó sáfárja, volt és lesz. Választási mozgalmak. A baloldali országos végrehajtó bizottsághoz felterjesztett jelentés nyomán nyilvánosságra hozzuk, miszerint Bács megye omoraviczai választókerületének máju - év Omoraviczán tartott értekezletén a párt részéről egyhangúlag Pilaszanovics József jelöltetett ki baloldali képviselőjelöltnek. Váczon az ellenzéki választók folyó hó 12-én képviselőjük kijelölése tárgyában gyűlést tartottak, melyen oly nagy volt a megjelentek száma, hogy a gyűlést szabad ég alatt kellett megtartani. A választók mindannyija Degré Alajost óhajtván képviselőül, egy díszes küldöttség ment érte, s Degre rövid időn meg is jelent a nyári lakását Váczon tartó Simonyi Ernő kíséretében; lelkesen üdvözöltetek, s programmját elmondván a váczi kerület képviselőjelöltjének kikiáltatott. Közkívánatra Simonyi Ernő foglalta el ezután az emelvényt, és igen szépen sikerült rögtönzetben emelte ki azon szép érdemeket, melyeket Degré hosszas közpályáján a haza ügyei körül szerzett és talpraesetten figyelmeztetvén a választópolgárokat azon nagy fontosságra, melylyel a jelenlegi választások a hazát illetőleg bírnak. Vidéki levelezés. Nógrád megye, május 7. (Jól áll az ellenzék az országban.) A losonczi májusi gyapjúvásár mindég nevezetes szokott lenni, mert ott a megye birtokosai jönnek össze és számos külföldi látogatja. A mostani, mely e héten tartatott, minden eddiginél érdekesebb volt, mivel ez alkalmid szolgált öt megye politikai pártállásának megbírálására. Számtalan volt itt a vidéki, úgy hogy a vendéglők befogadni képesek nem voltak, sokan magánházaknál szóltak és mégis alig volt egykettő köztök jobboldali, mindenki csak azt beszélte, hogy Pestben, Hevesben, Gömörben és Hontban, de még Nógrádban is a balpárt van többségben. Mi ugyan a fúziószerződés folytán ennek nem vesszük hasznát, de jó ezt tudomásul feljegyezni. Hontból egy Rutkai nevű jobboldali úr volt itt, ismerjük, mert tőlünk ment oda. Ez ugyan azt állítá, hogy Hontban a jobboldal lesz a győztes, azonban tudjuk, hogy ez az a párt egyik feje, pedig ahol ilyen fők vezetik az ügyet, ott nem lehet hinni a győzelemben. Ezen az állandó elnök, de nincsen köszönet benne, mert vagy alszik az elnöki székben, vagy veszekedik tiszttársaival felfuvalkodó és akadékoskodó természeténél fogva. A párt vezére Majláth alispán szép eszű ember, de tiszttársai irányában valóságos pasa, rideg és zaklató modorával meggyűlöltette magát. Világos tehát, hogy ily pártfőnökök alatt kihalt a lelkesedés és erély, mely szerint előre el van már csatájuk vesztve. “ (Missios János jelöltsége.) Pécska, máj. 9. Az „Alföld“ május 5-iki számában a vezérczikkíró jeremiádokat zengedez és krokodil könyeket hullat a pécskai magyar ellenzék azon magatartása felett, miszerint egy román nemzetiségű, de minden tekintetben jeles hazafit, Missies Jánost tűzte ki megválasztandó követjelöltjéül. Czikkiró legelébb is azt mondja, hogy „e lépéssel a pécskai kerületi ellenzék több mint szegénységi bizonyítványt állított ki magának s magyar-ellenes eszközöket használ fel akaratának érvényesítésére.“ Ugyan kérdjük, mivel, talán azzal állítottunk ki szegénységi bizonyítványt, hogy félretéve minden nemzetiségi tekintetet, egyedül csak a hazaszeretet és testvériesülés érzetétől vezéreltetve, egy oly jeles tulajdonokkal ékeskedő férfiút jelöltünk ki, kinek tisztult nézetei, lángoló hazaszeretete,szabadság, egyenlőség és testvériségre törekvő elvei, egy jeles város Temesvár közbizalmát szerezték meg már a múltban annyira, hogy őt a legszebb polgári kitüntetésben — az országos képviselővé választásban — részesítette. Magyarellenes eszközöket pedig talán azzal használunk fel, hogy őt kijelölvén választókerületünk románajkú polgárai is hozzánk csatlakoztak az ő megválasztatása érdekében ? De hát baj ez ? Bár minden kerületben úgy volna, hogy magyar és más nemzetiség semmiféle mellékérdekek és czélok által nem vezéreltetve oda működnének, hogy közös hazánk — mely mindnyájunknak léteit, fentartást és boldogságot nyújt — minél inkább felvirágozzék, s olyan képviselőt választanának, ki ez elvek igazságától át van hatva. Most pedig a czikkíró azon kérdésére akarunk válaszolni, hogy tapasztaltuk-e azt újabb időkben román vagy szerb polgártársaink részéről, hogy azok, hol saját nemzetiségükben jelölt lép fel, ott egy magyar nemzetiségű és érzésű jelölt mellett lelkesüljenek s azt az illető román vagy szerb jelölt ellen támogassák ? Kijelentjük, hogy igenis tapasztaltuk, és nem kell erre messze mennünk, mert épen a pécskai kerületben 1869-ben történt, hogy a sumlaki románok mindnyájan, az ó-pécskai románok pedig részben magyar és pedig kormánypárti jelöltre szavaztak. De most mi is merjük kérdezni váljon volt-e rá eset, hogy a hol a magyar lakosság csak megközelíti is számban a románokat valamely választó kerületben nem-e magyar jelöltet állított fel s igyekezett keresztülvinni, példa rá az 1867-diki pécskai képviselőválasztás, hol pedig az azon időben összeírt magyarság majdnem csak felét képezte az összeirt választóknak a románokkal szemben. — E tekintetben tehát nem sokat vethetünk egymás szemére. Hogy mi magyar választók Missits János megválasztására törekszünk, azt a czikkíró „szomorú dicsőségnek“ nevezi. No mi nem irigyeljük az ő dicsőségét és hazafiságát, mert ha a miénk és az övé közt kell választanunk, mindenkor szebb, hazafiasb a mienk, mert felülemelkedve a nemzetiségi, felekezeti és más tekinteteken minden polgárt magyar hazafinak, egy politikai nemzet tagjának tekintünk, s velük egyetértésre jutni törekszünk a czélra, hogy a közbéke, a közboldogság annál inkább felvirágozzék , mig ön és£pártja elfelejtve Magyarhon legnépszerűbb írójának Jókainak 1865-ben épen az aradmegyei magyarokhoz intézett szavait, hogy „nekünk a különféle nemzetiségeket nem legyőzni, hanem megnyerni kell, most is folyvást arra törekszik, hogy a nemzetiségi súrlódás nem hogy elenyészszék, hanem új tápot nyerjen, különben a pécskai baloldal nemes indokból származott kijelölését nem támadnák meg. De különben is önöknek nincs joguk bennünket megtámadni, mert ha önök e hazára és a magyar nemzet életérdekeire nézve oly károsnak tartják a nemzetiségek ellárását, ha önök meg vannak győződve, hogy az ő képviselőik nem Magyarország területi épségének fentartására, hanem annak ellenkezőjére törekszenek , ez esetben nem a lett volna önök kötelessége, hogy 4 kerületet átengedjenek nekik czéljaik valósítására, hanem az, hogy tisztességes fegyverekkel küzdjenek ellenük e 4 kerületben is. De önöknek szándéka nem ő volt. Önök maguk is meg vannak győződve, hogy ez nincs így, s megyénkben a nemzetiségi kérdés nem vet oly magas hullámokat, hanem önök célja az volt, hogy ily eljárás mellett, 2 kormánypárti képviselőt lesz szerencséjük a kormány szekerének tolására megválaszthatni. Elismerik önök, hogy nekünk ellenzéki polgároknak nem áll érdekünkben, hogy ezt önök valósítsák, hanem kötelességünk ellene küzdeni, s csak e kötelességet teljesítjük akkor, midőn egy kipróbált, ellenzéki elveket valló jeles hazafit, Missits János urat akarjuk megválasztani, mely ténynyel az ő hazafias érzelmeit, testvériség, egyenlőség és szabadságra irányzott törekvéseit szóval, szeretett hazánknak javára, üdvére és boldogságára czélzó munkálkodását óhajtjuk megtisztelni. s Úgy látszik, hogy a czikkíró a „Honban“ megjelent „Hazánk és nemzetiségek“ czimü röpiratot sem kisérő figyelemmel, mert különben nem mondaná hazánk és nemzetiségünk ellenségének tisztelt jelöltünket; ön megtámadta őt addig, mielőtt politikai hitvallását előadta volna, tehát megkeresztelte a gyermeket, még mielőtt megszületett volna. Tudja-e ön czikkíró úr, hogy ezen czikke egy erős fegyvert szolgáltatott kezünkbe önök pártja ellen, mert legalább meg fogják belőle érteni román polgártársaink, hogy milyen jóindulattal viseltetnek önök irántuk, s miképen gondolkoznak törekvéseikről, s lesz gondjuk reá, hogy valahogy az önök jelöltjére ne szavazzanak. Ön azt mondja, hogy mi „veszélyes fegyverrel játszunk, mely okvetlenül ellenünk fog fordulni, mert lehetlenné fogja tenni, hogy a hazáját szerető magyar polgár velünk tartson és támogasson minket.“ — Az ellen nem volna önnek kifogása, hogyha magyar baloldali jelöltet állítanánk fel, s annak megválasztatásán munkálkodnánk, mert arról legalább tudnak, hogy nemzetünk hű tagja, de mai nap, más nemzetiségbelinek előnyt adni, egy, bár elvileg tőlünk eltérő de magyar hazafi felett, ez kárhoztatásra méltó, s az ellen önöknek, mint magyar polgároknak tiltakozniok kell.“ Mi Missics János urat, mint baloldali elveket valló hazafit léptettük fel, tekintet nélkül arra, melyik nemzetiséghez tartozik, s azt is kijelentjük, hogy ha egy román sem laknék választókerületünkben , mint baloldaliak rá adnák szavazatunkat a fentebb kifejezett elvek alapján. Arra pedig ön ne is számítson, hogy a pécskai kerületi ellenzék közt szakadást idézzen elő azáltal, hogy biztasson bennünket egy másik baloldali jelölt felállítására — mint ezt czikkével elérni akarta, — mert nagyon megtanítottak önök ezelőtt három esztendővel, s most jobban összetartunk, mert csak az összetartás biztosíthat bennünket, önöknek titokban szőtt mesterfogásaik ellen. Román polgártársaink is, miután önöknek róluk való kedvező (?!) véleményét ismerik, bizonyára meg tudják különböztetni a konkolyt a tisztabuzától, s bizonyára inkább csatlakoznak hozzánk, kik javukat akarják, mint önökhöz, kik úgy szeretik őket, hogy majd megeszik! Hogy pedig ily hosszasan fejtettük ki a kérdéses egybeni nézetünket, annak oka abban rejlik, hogy nekünk nem igen van időnk önök rendszeres támadásaira felelgetnünk, s ezutánra nézve mi tőlünk irkálhatnak badarnál badarabb dolgokat ellenségekkel való szövetkezésről s tudja Isten miféle dolgokról — melyeket úgy sem hisz senki mi ezekre felelni nem fogunk, hanem haladunk kitűzött utunkon meglevőn győződve, hogy az helyes és jóra vezet. Még azt a jó tanácsot adjuk önöknek ! ne törődjenek a mi hazafiságunkkal s eljárásunkkal, „seperjenek inkább önmaguk előtt.“ Végezzük ezzel: Éljen Missits János a pécskai kerület képviselőjelöltje. A pécskai kerület baloldali központi bizottmányának üléséből, jegyzetté Kovács Ferencz pártjegyző, hogy majd a többség majd a kisebbség hallgattassa el ellenfelére irányzott pártütegeit. A pártgyűlések nem egyebek, mint a közvélemény nyilatkozatai; a közvélemény pedig, mely a tényekből születik s lelkesedéssel táplálkozik, természeténél fogva nem ismer alkut. Ha e nézetem tévességéről bárki is meggyőz, elmondom a meakulpát, s akkor velem könnyen meg lehetne alkudni. Rigályi Gyula úr cáfolatának még egy pontja tűnt szemembe, melyben ugyanis a személyét illető ráfogásokat nehezteli- S meg kell vallanom e pontnál, hogy ez teljes félreértésen alapul. Nem is utalok a sorok közötti értelemre, mert azt tartom, világos szavaim eléggé bizonyítják, hogy a gömöri ellenzéknek Ragályi Gyula úr iránt táplált becsülését én nem csak osztom, de sőt sokaknál inkább tudom őt méltányolni, s ezen méltánylás indított azon óhajtásom kifejezésére, vajha ne vetette volna latba e kérdésben tekintélyét és befolyását, mely kérdés különben személyes érdemeiből senki előtt le nem von, de a pártügynek mégis árthat. Ennyit viszonzásul a cáfolatra. S most áttérek a jolsvai választókerület követjelölő ellenzéki gyűlésére, mely tegnap május 11-én a jolsvai fürdőben, szép számú közönség jelenlétében tartatott meg. A nyilvános értekezést egy szűkkörű tanácskozmány előzte meg, azon feladat megoldásában fáradozván, hogy a választókerület kebelében levő négy város érdekét lehetőleg egy személyben öszpontositsa, vagy jobban mondva, egy férfiút találjon a választókerületben s legfeljebb a megyében, ki a szétágazó kívánalmak legtöbbjét egyesítse magában. Felszólittatott N.-Rőcze városának két derék, előkelő polgára K. Gy., ki a múlt 1869-ik évi választás alkalmával is jelöltje volt az ellenzéknek, s T. A. ügyvéd, ki e polgári tisztre sokoldalú minősítéssel bir, — de mindketten határozottan kijelentették, hogy miután a választó kerület ellenzéki polgárainak osztatlan bizalmát nem bírják, tartózkodnak a párt megoszlatásától, sőt ellenkezőleg ígérik, hogy teljes erejök szerint azon lesznek, miszerint az értekezlet által kijelölendő más elvtárs sikerhez, kívánt eredményhez juthasson. Valóban dicséretes önzetlenség a sokak előtt panslavismus gyanújában álló polgártársak részéről, kivált akkor, midőn Pelsucz tősgyökeres magyar választói ugyan e gyűléshez intézett levelükben a türelmetlenség magyarhoz nem illő jeleit adták. A pelsuczi ellenzék tagjai ugyanis azt írták, hogy ők néhány feltétel alatt hozzánk fognak csatlakozni,melyek közt nevezetesebbek, hogy a képviselőjelölt vagy a kereskedő, vagy iparos, vagy földműves osztályhoz tartozzék,hogy ne legyen tót , különösen ne legyen a.rőczei lakos stb. mire a tanácskozmány természetesen azt mondta, hogy bár csak már jelöltek volna is valakit az említett osztályukból! Én pedig azt gondoltam magamban : én többet követelek képviselőmtől, követelem ugyanis azt, hogy ne vagy kereskedő vagy iparos vagy földmives, hanem kereskedő is, iparos is, földmives is, szóval demokrata legyen , hogy ne legyen tót, se magyar, se német, se oláh, se szerb, hanem legyen tót is, magyar is, német is, oláh is, szerb is, szóval legyen hazafi , igazságos törvényhozó ; hogy legyen katholikus és kálvinista, görög és lutheránus, zsidó és unitárius, — szóval, legyen szabadelvű ; mert nem esik ítélet alá ha magán életében valaki kérges kezével ekét fog, — vagy finom ujjai között perczegő tollával verset ir, ha édes otthonában katholikus vagy unitárius akar maradni, ha az országházon kívül tótul, németül vagy magyarul élteti a hazát — csak általán véve éltesse; — de igenis beszámítás alá esik, ha a törvényhozás termében egyoldalú s hiú ábrándok kergetésében fecsérli el hazafi erejét. A soká tartott előértekezlet után végre ifjú lelkületű s agy hazaszeretettel felékesített 80 éves elnökünk Czékus Mihály ügyszeretetre buzdító beszéddel megnyitotta a gyűlést, mely a különböző vélemények türelmes meghallgatása után a lehető legszebb egyetértés mellett azt határozta : kerestessék meg a pesti közp. végrehajtó bizottmány, hogy nekünk egy ellenzéki érzelmű ismert egyéniséget ajánljon, kit ha a minél előbb tartandó pártgyűlés jelöltül elfogad, alapos reményünk lehet a győzelemre. Asztal felett ősi szokás szerint áldomást ittunk a két baloldal egyetértéséért, mely Czékus Mihály elnökségében személyesittetett; Kossuth Lajos nagyhazánkfiáért, kinek ez Üdvkivánat távsürgönyöztetett is; Kalina Györgyért mint a választó kerület polgári osztályának egyik kiváló tagjáért; Jolsva városáért s másokért, — mígnem a hanyatló nap a kedélyes mulatás befejezését hozta magával, s.. .b. hogy a haza érdekét mindig elébe teszi a város érdekének. Beszédét szűnni nem akaró éljenzés követte. Beszéltek még Zajácz József és Benes János polgárok tót nyelven, különösen azt hangsúlyozva az egybegyült választók előtt, hogy ne higgjenek azon ámításnak mivel a jobboldal részéről ámittatnak, hogy ilyen amolyan jót fog tenni a városnak, ha valami nagy befolyású férfit választanak meg képviselőül. Különben is nekünk — mondá — szőr kegyajándék nem kell. 2-szor a haza kárával és veszteségével városunknak kedvezményeket szerezni nem akarunk, mivel különben is csak ott lehetnek egyes részek hol dogok és megelégedettek, hol az egész az. Végre Kégly Gusztáv tartott egy gyönyörű lelkes beszédet, melyet egyhamar nem fog elfelejteni senki ki azt hallotta, egyetértésre és buzgalomra serkentve a választópolgárságot s intve egyszersmind, hogy óvják meg szeplőtlenségökben azon szabadságot, melynek oly szentnek kell lenni minden polgára előtt e hazának ,mint a női erénynek,a melyet áruba bocsátani nem szabad; mert ha egyszer áruba bocsáttatik, elveszti értékét és soha többé vissza nem szerezhető. Ezek után lelkes éljenzések között lakására kísértük szeretett képviselőjelöltünket zeneszó és zászlóval, mindnyájan. Legvégül este fáklyászenével tiszteltük meg jelöltünket, s midőn lakása előtt a zászlókkal és fáklyákkal kört képeztünk, Sütő József ügyvéd tolmácsoló a választóközönség érzelmeit, lelkes szavakban adta elő, hogy eddigi működése elismeréséül kívánták választói őt megtisztelni. Ezek után a tengernyi sokaság lelkes és szünni nem akaró éljenzések közt a legszebb rendben oszlott el. Egy választópolgár. (Pártértekezlet.) Csetnek, máj. 12. Eredetileg csak a jólsvai választó kerület ellenzéki gyűléséről akartam valami keveset írni, de minthogy épen most olvasom Ragályi Gyula úrnak a „Hon“ máj. 11-ki számában, a tornaljai ellenzéki központi gyűlésről korábban írt jelentésem ellen intézett cáfolatát, amazt megelőzőleg erre is kénytelen vagyok némi észrevételeket tenni. Elfogadom ama helyreigazítást, hogy a kérdéses jobboldali ajánlatot Ragályi Ferdinand, mint a párt elnöke terjesztette elő, s megvallom, e tekintetbeni tévedésem onnan ered, hogy kissé később érkezvén, épen akkor léptem a terembe, midőn Ragályi Gyula úr sorolta elő az egyezkedés okszerűségét támogató érveit. De azt tartom, ez a dolog lényegén mit sem változtat, mert nem az indítványozó, hanem az indítvány ellen volt és van még ma is kifogásom. Hogy a jobboldal ajánlata elfogadtatott, azt én egy szóval sem állítottam, sőt ha részletekbe akartam volna bocsátkozni, meg kellett volna vallanom, hogy pártunk egyezkedési feltételeiben már benn láttam az eredménytelenség magvait, s azért nem is ezek ellen, de általában az egyezkedés ellen emeltem szót, jött volna az bár a legkedvezőbb feltételek mellett létre. Mert nézetem szerint, a választók pártgyűlései nem hasonlítanak sem két vagy három szerződő államhatalomhoz, de még csak az országgyűlés párttömürületeihez sem, melyeknél fensőbb hazai érdekek gyakran megengedik, sőt követelik. Vidliczkay József számadó beszéde és jelöltsége. Nagy lelkesültség.) Nyíregyháza, május 10. E hó 9-kén tartotta meg szeretett képviselőnk Vidlicskay József követjelentési beszédjét, melyben szép rendben sorolá elő mindazon törvényeket, melyek az elmúlt három évi időszak alatt alkottattak."Kiemelve közüle azokat, melyeket a haza és nemzet érdekében üdvösnek és haladást jelzőnek, valamint külön kiemelve azokat, melyek hátralépést és a hazára kárt foglalnak magukban. A város „Széchenyi liget“ nevet viselő sétahelyén délután 3 órakor több mint 2000 minden rendű és rangú hallgató volt jelen, kik szeretett képviselőnk láttára lelkes éljenekbe törtek ki és a száraz tényeket elősoroló beszédjének egyes pontjait helyesléssel, azokat pedig melyekben az országos ellenzékről szólt, kitörő lelkes éljenekkel fogadta. Megható jelenet volt az, midőn bal körünk elnöke öt rövid de őszinte nyílt szavakban a képviselőjelöltségre, városunk balpárti érzelmű választói nevében fölkérte, a jelenvolt polgárság szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta fölléptetését s itt tűnt ki legjobban szerettünknek önzetlen hazaszeretete, ugyanis midőn köszönetét fejezé ki a meghívásért, egyszersmind kijelenté, hogy ha tudnak oly egyént a választópolgárok, ki ezen díszes állomást jobban betöltené mint ő, szívesen helyt ad másnak, mivel ő világosan kijelenti, hogy ott, hol a haza érdekeivel e város érdeke vagy jogos követelése forog szóban, el fog mindent követni, hogy annak érvényt szerezzen, de ott hol a városnak hasznot, a hazának pedig kárt tenne azáltal,ott nem hogy a város érdekében a haza érdeke ellen, hanem világosan kijelenti. (Jobboldali szabadosság.) * 1—„aj Apa, máj. 12. Semmi sem oly hű tükre a jobboldal, vagy helyesebben a kormánypárttal derűre borúra szövetkezett ulramontánpárt conservativismusának, újra castokat teremtő szégyenteljes törekvésének , mint saját eljárása, a polgárok jogait még saját pártján sem tisztelő gőgjének minden lépten feltárása. Állításomat ténynyel bizonyítandom be. A kormánypárt meg van győződve saját hibáiról és ismeri jól az emberi szellem haladó természetét és az igazságra törekvő hajlamát, ugyanazért midőn hatalmát és uralmát, továbbra is meg akarja tartani, minden létező eszközt, tisztességeset és gyalázatosat magához ölel. Ambitio, hivatallal édesgetés, több évre kötött szerződésnek a lejárat előtti felmondása, szabadfászás, kaszáló, legelő, még — miként az Üstökös legközelebbi száma adomaként hozta, — tehén is szerepel a kortes eszközök között. De mindenek előtt és felett pénz, pénz és ismét pénz az a bűvös csengettyű, melynek hangja és kedves alakja megszédíti a polgár eszét. Pápa városában még mielőtt a választási mozgalom megindult, de még azután is a jobboldali körökben fenn és lenn egy név hangzott: Kerkapoly Károly ministeré. Csak Eszterházy úr. és a plébánia nem szólott semmit, gondolván magukban, hiszen kezünkben van az istennek és földnek minden hatalma, ti beszéljetek, gondoljatok, amit tetszik, majd mi annak idejében teszünk. És úgy lett. Egyszerre, mintha a szél hozta volna szárnyain, Zichi Antal neve hangzott, de csak gyéren, az elégületlenség és annak világos jele a suttogás, zugás-bugás azonnal feltárta a valót. Utóvégre eljött az értekezlet, a főkertesek, mint a papagályok már mondták szünet nélkül a nevet :Zichi Antal,a pápai jobboldali képviselőjelölt. És úgy lett. Mintha igaza volna gróf Eszterházynak és plébániának, hogy hiszen kezükben van az Istennek és földnek minden hatalma. Zichi ki lett tűzve jelöltül. Meg is jött május 9-én délután 3 órakor. Fogadtatása minden tüntetési erőlködés mellett nem volt feltűnő. Csak az tűnt fel, hogy a nagyobb rész a baloldalt éltette. Este volt sok fáklya, kevés választópolgár kezében. És hangzottak a kenetteljes igék a plébánia kegyeltjének malasztos ajkairól. Zichy Antal többi között azt mondá, hogy: „nem annyira megtiszteltetésért, mint inkább áldozatkészségből lépett fel; most már nem tudom, hogy bukására czélzott-e,vagy pedig megtisztelői iránti kegy teljes leereszkedés volt e szavakban. Azzal fejezte be, beszédjét, „erős meggyőződése, miszerint annyit fog létesíteni Pápa város érdekében, hogy még azok is meg fogják tisztelni bizalmukkal jövőben, kik most e bizalmat megvonták tőle.“ Szép remény. De bizton hiszem, hogy e reménye minden emberi számítás szerint hiú. Mert megköszönheti, ha most meg nem bukik, nem hogy még jövő választáskor a baloldalt is megtérítse. Nekem erős hitem, hogy bukik, mert, akinek pártján is van egy kis önérzete, és hazafiúsága, nem fog olyan jelöltre szavazni, kit egy pár nagy úr erőszakolt arra. A baloldal Tarczy Dezső jogtanárt és ügyvédet léptette fel, a hírneves Tarczy Lajos természettudós és bölcsész fiát. Reményünk alapos, midőn győzelmében bízunk. Adja isten hogy úgy legyen! ■------------------------------------------------—— e Folytatás a mellékleten. Pestváros közgyűlése. Május l6-ikén. A ‘Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésen felolvastatott a királynak Lónyay Menyhért gr. miniszerelnökhöz intézett leirata, melyet a közgyűlés felállva hallgatott végig és megéljenezett. Az országos lelenczügyi társulat részére lelenczház felépítése czéljára egy városi telek adományozása iránt beadott előterjesztésében az Orczykert keleti résén 1500 □ ölnyi terület engedtetett át a nemzeti társulatnak, azon kikötéssel, hogy 3 év alatt az építések foganatba vétessenek. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta, csak a 3 év helyett 5 évre tette a határidőt, mely idő alatt a társulat köteles az építkezéseket eszközölni. A kétnyúl-utcza és keresztutczai iskolák építési terve és költségvetése elfogadtatott. A kétnyul-utczai költségei 125,977 frtot, a kereszt-utczaié 96,700 frtot tesznek. Az Erzsébet sétány körüli járda rakatáshoz szükséges összeg fedezése tárgyában még 3642 frt többlet mutatkozván a közgyűlés az összeget megszavazta. Olvastatott a gazdasági bizottmány előterjestése a halott fuvarozás és házi sz®