A Hon, 1872. augusztus (10. évfolyam, 176-200. szám)
1872-08-30 / 199. szám
199. szám. X. évfolyam. Esti kiadás: Fest, 1872. Péntek, aug. 30. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten máshol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ... . . . 1 frt 85 kr. 5 hónipra..............................5 „ 60 „ 6 hónapra..............................11 » „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban siegkezdhetik, s ennek bármely napján történik, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. fizekkessztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. -------------------rü—TFgaiii POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadottivitalba (ferencziek tere 1. szám) küldendők. Fest, augusztus 30. Pest, aug. 30. Tegnap több órán át miniszertanács tartatott, melynek tárgyát az országgyűlés elé terjesztendő kormányjavaslatok képezték. A ministertanácson szóba került Bittó képviselőházi elnöksége, illetőleg a megüresedett igazságügyministeri tárcza betöltése is. Hír szerint Bittó utódjául Pauler cultusminister van kiszemelve, aki ugyan inkább helyén lesz az igazságügyi, mint az oktatásügyi ministeri széken, de akinek határozatlanságától s notóriussá vált erélytelenségétől az igazságügy terén sem várhatunk sokat. Oktatásügyi miniszernek a hír több nevet emleget; az „emlegetettek“ közt van Zichy Antal volt pestvárosi tanfelügyelő is. A miniszerválság tehát egyelőre csak részleges marad, ha ugyan igazat adhatunk a „Reforménak, mely azt írja, hogy „Lónyay gr. állása ma szilárdabb, mint bármikor miniszerelnöki székének elfoglalalása óta.“ Mi szerezte meg Lónyay „kormányelnöki állásának“ e rendkívüli „szilárdságot?“ — arról hallgat a „Reform.“ Csak nem a Lévay-affaire dicsősége ? A Szlávy-demonstrátióban sem vagyunk képesek e szilárdság okát föllelni. E demonstrációra vonatkozólag egyébiránt arról értesítenek hiteles oldalról bennünket, hogy azt pesti iparos és kereskedői körökben Szlávy elbocsáttatásának híréré indították. A demonstráló egyébiránt aligha van csak Lónyay ellen intézve, mivel a tüntetés okául, kérdezősködésünkre, körülbelül oly választ nyertünk, amelyben a fölindulás legnagyobb mérve rejlett a fölött, hogy a cabinet ez egyetlen nem-compromitt á 11, érdemes tagját (Szlávyt) akarja ravaszul szőtt intriga a cabinetből elválásra kényszeríteni. Mi a Szlávy-demonstráció ilyetén magyarázata után azon hírt is valószínűnek tartjuk , hogy készülőben van egy másik demonstráló is, e „ravasz intriga“ szövője, vagy szövői ellen. Ki ez, vagy kik ezek — azt nem tudjuk. Annyit azonban tudunk, hogy ha Posner Károly Lajos úr ez ellen-demonstratió élére állna, hamarabb elnyerhetné a „Reform“ által említett nemesi oklevelet. A „Reform“ mai czikkében Lónyay dicséretétől áradozik. Teljék benne öröme. Az igaz, hogy néhány héttel ezelőtt meg a lehető legnagyobb gyűlölség által szájába adott vádakat szórta ugyanezen kormányra — de hát: sapienti est consilium mutare . . . Egyébiránt nem is a „Reform“ oldalfordulataival akarunk foglalkozni. Nem is reflectáltunk volna e czikkre, ha ugyan azt nem olvassuk abban, hogy a baloldalon vannak „belátó önzetlen hazafiak“, kik Magyarországnak erős kormányt kívánnak s nem tudnak ennek élére alkalmasabb embert Lónyaynál. Amióta a „Reform“-ot a balközép orgánumává választotta, nem merjük ugyan balközépi jól értesültségét kétségbevonni, de reméljük, hogy a „Reform“ a baloldal és Lónyay barátsága után a tíz és víz megférhetőségét is legközelebb jelenthetni fogja. A „Pesti Napló“ a fusióról ir s ezzel kapcsolatban a jövő pártalakulásról is megemlékszik. A reformpártról nem hiszi, hogy 5—6 tagjánál többje lenne. A jobb-, balközépi és szélsőbaloldali clubbon kívül, a „Napló“ szerint, lesz külön nemzetiségi párt s lesz egy szász clubb is. A berlini császár-találkozás alkalmával, amelyen újabb hírek szerint számos német uralkodó fejedelem is részt fog venni, valószínűleg sept. 7-dikén Berlin ünnepélyesen ki fog világíttatni. Berlin tanácsa ötezer tallért ajánlott föl a városház kivilágítására. A porosz demokrata lapok e pazar bőkezűség fölött megbotránkozásuknak adták kifejezést. A jezsuiták Németországból,zavargások előidézése mellett, vonulnak ki. E galád népség Essenben a tanulatlan munkás-tömeget elég lelketlen volt fölizgatni s zavargásra ingerelni. Az esseni helyi lap e zavargásról a következőket írja: „Ezen zavargások miatt katonaságot kellett regnirálni, mely 2 zászlóaljnyi erővel tegnap (26-án) reggel 7 óra tájban Düsseldorfból meg is érkezett. A tanácsháznál a főőrség állíttatott föl, s a kath. kaszinóban, a jezsuita kollegium mellett, erős katonai osztály helyeztetett el, az ottani kerület biztosítására. Ezenkívül folytonosan, erős katonai és zsandárőrjáratok vonultak végig az utczákon, mig a lovas zsandárság a Limbecker stb.-tért ürítette ki, s tartotta szabadon. Több egyének összejövetele vagy együttjárása, kelése el van tiltva, sőt még az ablakok és kapuk bezárása is elrendeltetett, úgy hogy városunknak ostromállapotba való helyezéséből nem sok hiányzik. A közbiztossági közegek és katonaság elleni némi ellenszegülések miatt több elfogatás történt, sőt néhány sebesülés is előfordult. ... A múlt éjjel még különös katonai rendszabályok is vétettek alkalmazásba, mivel valamennyi jezsuita elutazása a kormány részéről ma reggelre rendeltetett el,s így az utolsó jezsuiták ma reggel 6 órakor elhagyták városunkat, anélkül, hogy több zavargás előfordult volna. A katonai rendszabályok természetesen még alkalmazásban vannak, s hogy meddig tartanak, ez iránt semmi bizonyosat sem lehet hallani.“ Trouvileból Thiers tartózkodása helyéről, azt írják, hogy Thiers, a hadügyminiszer és a tegnap Trouvillebe érkezett tábornokokkal egy, a hadsereg újraszervezését illető javaslaton dolgozik. A „Köln. Zig“-nak írják Páriából, hogy azon bizottságok, amelyek a sept. 4-diki ünnepélyek rendezésével voltak elfoglalva, kijelenték, hogy mivel a kormány az ünnepélyeket betiltotta, azok nem fognak megtartatni. Ha még felemlítjük, hogy a franczia megyei tanácsok ülésezéseiket csöndben tartják, s hogy minden oldalról constatáltatik az országban uralkodó rend — fölemlítettük az összes Francziaországból érkezett fontosabb híreket. A spanyol republikánusok a választások előtt a következő, Castellar, Figueras és többek által aláírt kiáltványt intézték a spanyol néphez . Két nap alatt megnyíltak a választások, és önök megfeledkeznének kötelességeikről, meg igaz ügyekről, meg elveikről, ha átengednék a csatatért monarchista ellenfeleiknek. A néppártok életföltétele a küzdelem, a visszavonulás reájuk nézve a halál. Most a küzdelem minden tekintetben a legtörvényesebb téren történik, és önöknek részt kell abban venni. Aki megveti a politikai jogok gyakorlását, az méltatlannak mutatja magát azok élvezésére. Siessenek önök mindnyájan az urnákhoz s támogassák egész erélylyel a köztársaság jelöltjeit. — Az ingadozás és kétségeskedés nem időszerűek. A párt csaknem egyhangúlag a megmértőzés mellett nyilatkozott; minden republikánus, bármi legyen is egyéni meggyőződése, meghajolni köteles ez egyetértés előtt. Minő politikai párt lehetséges ott, hol a többség akarata nem érvényesülne a kisebbség célzatai fölött ? Európa összes republikánusai reánk függesztik figyelmöket, várják a választások eredményét, hogy ítéletet mondjanak fölöttünk, hogy számba vegyék erőnket, hogy felismerjék nálunk a monarchia helyzetét s megjövendöljék, minő sors vár holnap a demokratára. Az új eszmék jövőjét nem üres szavakból, vagy nevetséges szájhősködésekből ítélik meg, de a társadalmi élet fontos nyilvánulásaiból. A francziák példájára mutassuk meg, hogy minden választási küzdelem újabb vereség a monarchiára nézve és röviden első a föderált demokrata köztársaság kora. — Madrid, 1872. aug. 22. A republikánusok részvétele ezen fölhívás következtében a választáson igen elénk volt szerezni a tiltakozásnak, melyen most dolgozik Antonelli bibornok s mely több olasz hírlap szerint „memorandum“ alakban nem sokára meg fog jelenni. A nagy zsinat folytatásának kérdése újra szőnyegre került, a franczia püspökök sürgetése következtében; ezek azt óhajtják , hogy a zsinat minél előbb fejezze be munkálatait s bezárassék, minthogy az eddig hozott határozatok nem lévén a kánonok értelmében szentesítve, azok ellen utóbb kifogások támadhatnának s még érvényességök is kétségbe vonathatnék. A franczia főpapok azután a mostani „béke időszakot“ igen alkalmasnak találják a zsinat folytatására, s több franczia várost megneveznek, melyben a zsinat atyák nemcsak szívélyes fogadtatásra számíthattnának, hanem, mely kész volna a zsinat költségeket födezni A zsinatnak nem kellene, soká tartani, mert a javaslatok kilévén már dolgozva, azok tárgyalása egynéhány ülés alatt könyen befejezhető lenne.A pápának nem is kellene személyesen megjelenni a zsinaton, mert a régi bevett szokás szerint a pápa legátusok által képviseltetheti magát a zsinaton, úgy látszik azonban, hogy öszige a jó tanácsot és a szép ajánlatot nem hajlandó elfogadni, s hihetőleg a zsinat bezárás gondját utódjára fogja bízni, vagy ha lenne még elegendő ideje s hozzá némileg kedves a zárünnepélyt végrehajtani, úgy azt bizonyosan nem Francziaországban, hanem Rómában fogja tenni. A „Fanfulla“ úgy értesül, hogy Olaszország még a munkásmozgalmaknál is veszélyesebb rész fenyegeti, ugyanis az Internationale a fekete párt segélyével az összes fegyenczek fellázítását s — esetlegesen — megszöktetését tervezi. Ha ezen pokoli terv igazán létezik, s ha azt kivívni sikerülne, igazán , régóta nem látott pusztulás s vérpatak fogna bekövetkezni. Szerencse azonban, hogy az ily nagyszerű tervek többnyire megszoktak hiúsulni, s úgy történt ezzel is, minthogy a kormány arról több fegyencz által értesülve, erélyesen intézkedett, hogy a tervet - mielőtt a kivitelére csak gondolni lehessen -- meghiúsítsa. Londonból arról értesülünk, hogy az angol vasúti társaságok, tekintve a tüzelő s a vas árának rendkívüli fölemelését elhatározták úgy a személy, mint az áruvitelbért fölemelni. Az új árjegyzék jövő hó 1-jén fogna életbe lépni. Egy franczia társaság ajánlkozott az Elbaszigetbeli vasbányák megvételére; a társaság 8 napot engedett megfontolásra, melyek eltelte után ajánlatától fölmentve tekintendné magát, ha az alatt az olasz kormány vele alkuba nem bocsátkozik. A déli osztrák s felső olasz vasutak elkülönítésére vonatkozó kérdés megoldása jövő októberig elnapoltatott azért, mert Cambray-Digny úr most Bécsbe nem mehet. Igaza volt tehát, vagy tán helyesbben nagyon jól volt értesülve a „Monitore delle Strade Fern“ akkor, midőn alig hogy ezen kérdés megpendíttetett, azt jósolta, hogy az elkülönítés kérdése bizony nem egy hamar fog megoldatni. Jövő októberben az 1841-42 iki l-ső korosztály , az 1846-47-ki 2-ik ]korosztálybeli tartalékosok s a tartalékhoz tartozó tisztek fegyver alá fognak szálíttatni, hogy a fegyverkikezelésben s a hadi szolgálatban magukat begyakorolhassák. A „Manit. ind. Deom“ egy új pénzügyi műtétről beszél, melynek czélja a romai vasutak segélyzése volna. A kölcsönt biztositná a kormány s ennek következtében a romai vasutakkal kötött szerződés a mennyiben a biztosítékot illeti módositatni fogna. A kölcsönző felek közt bécsi tőzsdék is szerepelnének. Az olasz képviselőház jövő november 20 án fog megnyílni. No a képviselők csak nem fognak panaszkodhatni, hogy ki sem nyugodhatták magukat ! de hát a közügynek nem árt e a hosszú nyugalom ? hogy az ingatlan felét 30 frttal számítva, ide véve az épületeket is, az árt 27,470 frtban állapítsák meg annyival inkább,mert nem kért e felszólamláskor 19310 frtot. Felperes néhány szóban csak azt válaszolja, hogy a telek 1869. jan. 17-én 4000 írtért vétetetett, s hogy az épületek alig érnek valamit, továbbá a szomszédok telkei azért vétettek meg 19,500 írtért, mert részint nagyobbak a kérdésben forgó teleknél, részben jó épületekkel bírnak ; ezek szerint a megállapított becsár igen méltányos. A vitázat befejeztével elnök röviden összefoglalja azok tartalmát, mire az esküdtek szemlét kérvén, az elrendeltetik; az ülés az esküdtek visszaérkeztéig felfüggesztetik. A megejtett szemle után az esküdtek 7 szóval 5 ellenében a kisajátítási árt 18760 ftban állapították meg. Elnök az itélettel jogérvényre emelvén az ülést feloszlatta. Turin, aug. 27-én. (M.) Néhány héttel ezelőtt hire járt, hogy a franczia követ — ki ideiglenesen Florenczben tartózkodott — nemsokára Rómába fog menni; most azonban ismeretlen okból Tournier úr változtatva előbbi szándékán, elhatározta: az olasz kir. udvarhoz többé vissza nem térni. Ezt a Vatikán oda akarja magyarázni, hogy az olasz kormány,daczára a franczia külügyér abbeli felszólításának, nem akarván a Jézus nevéről nevezett kolostort s a szürkenénék zárdájának elfoglalására vonatkozó kir. rendelet végrehajtását elnapolni, a franczia követ tehát szerinte mintegy tiltakozásképen, határozta volna magát el azon lépésre. Hogy mi okból változtatott Tournier az előbbi tervén? azt a tények majd utóbb ki fogják deríteni, annyi azonban bizonyos, hogy az olasz kormány — ha csakugyan áll a a fenntebb említett felszólítás — nem sérthette meg a franczi kormányt az által, hogy a zárdákat melyekre a közérdek annyi igényt tart, elfoglaltatta, minthogy az elfoglalás a jezsuiták beleegyezésével történt. Igaz ugyan, hogy utóbb a jámbor atyák vissza akarták venni az adott beleegyezést, hogy az nem sikerülvén nekik, az elfoglalás ellen tiltakoztak, de ez oly kérdés, melybe idegen kormánynak beleszólania nem lehet, s melynek megoldása, véleményem szerint, a törvény hatáskörébe tartozik. Azért én a Vatikán magyarázatának nem hiszek, s be fogom várni, hogy a tények derítsék föl a franczia követ — mindeddig rejtélyes — határozatát. Egyébiránt úgy látszik, hogy ezen magyarázat főczélja: hatályt kisajátítási esküdtszéki tárgyalás. Ma tárgyaltatott a közlekedési ministeriumnak, kit Pordán Imre jogi megbízott képviselt, Rosner Adolf ellen a Terézváros városliget utcza 189. A 190—194 terv. 8 sz. alatti ingatlana iránt indított kisajátítási pere. Elnök volt Bogisich, jegyzőül Fejér Imre működött. Az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Luczenbacher Pál, Mérő János, Heinrich A., Nehrhaft Antal, Grabovszky Gy., Hettinger M., Szabó Pál, Prückler János, Klenovics Gy., Leitner M., Molnár Endre, Radoczai Ferencz. Póttagok: Dr. Agerasztó és Eckbauer. A gyűlés megnyitása és az elnök előadása után felolvastatik felperesi képviselő keresetlevele, mely szerint Rosner Adolf, ingatlana a Sugárútba esvén, esküdtszéki kisajátítása szükségessé vált, mert alperes a becsárként megszabott s megújult 11.484 frtot elfogadni nem akarta, noha az ingatlan árát igen méltányosan fedezi, hanem a felszámlaláskor 19310 frtot követel. Alperes képviselője Arndtner K. ügyvéd tiltakozik, hogy az ingatlan egészben kisajátittas-ék, mert ez egész sem a Sugárút, sem a körútba nem esik; tiltakozik még azért is, mert a becsárt 1300 frtban állapít meg az ingatlan □ ölét, holott még a kisajátítás előtt 25—30 frtot fizettek alperes tulajdonához közel fekvő ingatlanok □ öléért. Ezek után a kisajátítási törvény azon rendelete ellen szólal föl, melyek az oly ingatlanok kisajátítását is elrendeli, melyekre egészben „ egyátalán nincs” szükség. Felhozza, hogy védence átengedi ingyen a kisajátítás alá eső részt, csak hagyják meg neki a fenmaradó */s részt; továbbá, hogy a tőszomszédságában levő telkek mindegyike 19,500 és 20,500 adattak el, igy a 11,484 frt oly csekély, hogy ebbe bele nem nyugodhatik, hanem kéri. Törvényszéki csarnok. A kecskeméti nagy bímper. Szeged, aug. 28. Rablás, gyilkosság és emberölés és tolvajság. A szegedi várban működő aradi törvényszék kiküldött tanácsa folyton nagyszámú hallgatóság előtt tartja tárgyalásait. E jelen nevezetes bűnügy tényvázlata következő. Az 1863-ik évi tél kezdetén id.Tényi Ferencz kecskeméti lakos egy Elias nevű — eddig ismeretlen tartózkodása zsidó és Drabant Imre lajosmizsei földmives által figyelmessé tétetvén arra, hogy Bartal József lajosmizsei puszta-birónál, ki az adópénzeket szokta beszedni, sok pénz van, s hogy ahoz könnyen hozzá lehetne jutni, elhatározta magában őt kirabolni. E czélból társakul fiát is, Tényi Ferenczet, Habrán Györgyöt, Tükör Gubicza Józsefet, Kádár Mártont, Kuti Istvánt, Kátai Kis Imrét, Domonyik Józsefet, Kovács Gergelyt, Lantos Lajost és Hornyák Jánost szólította fel, s őket ügyének kiviteléhez mégis nyerte. Összejöveteli helyül a benei puszta lön kijelölve s itt nevezettek nagy része több ízben meg is jelent, de mivel mindanynyiszor egyik másik hiányzott közülök, s a bűnös szövetség tagjai nem mindnyájan jöhettek össze különösen pedig Éliás zsidó egyszer sem jelent meg, a tervezett rablás kivitelét mindannyiszor elhalasztották. így történt hogy egy ily összejöveteli napon az 1863 évi decz. 12—13 közötti éjjelen a két Tényi Ferenczen kivül még Habrán György, Tükör Gubicza József, Kádár Márton, Domonyik József és Lanter Lajos megjelenvén a kitűzött helyen, a mivel a rablás megkisértése fennebb érintett ok miatt ismét elmaradt, Lantos Lajos indítványa folytán hazatértek közben bementek Tényi Gergely lajosmizsei tanyájára s onnan a juhakolból, annak ajtaját észrevétlenül kinyitván 28 db birkát loptak el s azokat magokkal elhajtván, egymás közt felosztották. Ezen leirt tolvajság után egy hétre dec. 19-én ismét összejöttek a szövetségesek ők pedig most már — Tükör Gubicza József kivételével, ki ezúttal elmaradt, — teljes számmal az emlitett benei pusztán, a honnan azután Kálai Kis Imre és Kuti István kocsijain a lajosmizsei pusztákra mentek. Ide körülbelül esteli 7 óra tájban érkezve meg,a kocsikat melyekről a mizsei erdőnél leszállottak Hornyák János és Kuti István felügyeletére bízták. Innen azután elkendőzöd arczokkal s legnagyobb részben botokkal, egy lőfegyver — és pisztolylyal ellátva — mely utóbbiak id. Tényi Ferencz és Kátai Kis Imrénél voltak — ezeknek vezetése mellett egyenesen a pusztabiró lakásához mentek. A pusztabiró házánál épen ekkor ültek le vacsorához, és pedig a konyhából balra eső szobában Bartal József és neje; a konyhában pedig Holézsi Anna a tűzhely körül foglalatoskodott, mig a többi cselédség nem. Bábics József kocsis, Benke Vendel gulyás, Nagy Pál béres és Szaszkó János házi szolga a földön körben ülve esteliztek. Ily helyzetben találták a háziakat a betörő rablók, kik közöl a konyhába először is id. Tényi Ferencz lépett be, felhúzott s a cselédségre irányzott pisztolyával e szavak kíséretében: „meg ne mozduljatok,mert meghaltok!“ Utánna Kátai Kis Imre kétcsövű fegyverével és a többiek is a konyhába nyomultak, mely jelenetre a szolgáló megrémülten, jajveszékelve a szobába szaladt, a férfi cselédek pedig sorban a fal mellé félénken meghúzódtak. Mikor a szolgáló a szobaajtaját, melyben Bartal és neje vacsoráltak kinyitotta s a szobába menekült id. Tényi Ferencz pisztolyát rácsettentette, s nehány társával utána nyomult. E közben Bartal József is észrevevén a veszélyt, helyéből felszökött s a rablók által benyitott ajtó védelmére sietett s azt megfeszített erővel a kívülről befele jövő nyomások ellen oltalmazta.A betörési kísérlet mindig erősebb len s a pusztabiró már már lankadni érzé erejét, de feleségének oda kiáltotta, hogy puskáit húzza fel, mire a rablók egy pillanatra nyomással felhagytak, mely időközt Bartal arra használta fel, hogy az ajtót hirtelen becsukta. Ekkor felfogván egyik puskáját, azzal az ajtón keresztül a konyhába lőtt, mire a rablók megijedve egyik vezérük felhívására a konyhából kivonultak, annak ajtaját magok után behúzva. A rablók távozása Babics József kocsist arra bátoritá, hogy a konyhaajtó üveg ablakán kitekintsen , azon pillanatban azonban a rablók egyike, — id. Tényei Ferencz, vagy Kálai Kis Imre, — a konyhába lőtt s ezen lövés Babics Józsefnek mellébe és szivébe fúródván, rögtön meghalt. Ezután a rablók eltávoztak. A szokatlan zajra azonban a puszta birónak apósa Makai László és ennek fia Makai János, kik egy melléképületben már aludtak — felébredvén, felöltözködvén, éppen akkor értek a konyhaaitóhoz, miden a rablók futásnak eredtek. Makai László itt megállott, Makai János azonban bement a konyhába és a pusztabiró lakszobájával szemben levő hivatalszobába akart bemenni. Bartal József a lövés által okozott résen át megpillantotta a hivatalszoba ajtaja előtt mozgó alakot s azt rablónak vélve, rálőtt. A lövés Makai János hasüregébe hatott be, minek következtében az rövid idei kínlódás után meghalt. Ezen itt leírt bűntény tettesek önbeisrvezésén alapszik, s időközben elhalt Lantos Lajos, Kádár Márton és Hornyák János, kivételével, nevezettek bűnösöknek nyilváníttattak. — Elias nevű felbujtó ellenében pedig a további eljárás, netaláni kézre kerüléséig fölfüggesztetett. Kocsis György szabadszállási lakos kárára — Kinter János ellen alkalaazott erőszakkal — elkövetett rablás. Ezen rablás tényvázlatát röviden a következőkben foglaljuk össze: Az 1864-ik évi február 2-án Egy zivataros éjjelen Muzsiai János, Bajdor János, Miks Tóth Gergely és Gózon János — ez utóbb nevezett és Muzsiainak felhívása folytán , birkalopási czélból a balázsi hegyek közé összegyűltek az u. n. sashegyi erdő szélén, s innét Kocsis György szabadszállási lakosnak balázsi tanyájára mentek. Midőn a kitűzött helyre értek az általuk okozott zörejre kutyaugatás támadt, melyre az egyik tanyai épületből Kincses János tanyai kertész kijővén, ezt vádlottak azonnal megragadták, s miután fejét saját szűrével beborították, kezeit pedig hátrakötözték, az istállóba lökdösték s ott a juhakol kulcsának előadására kényszeritették. Ez a fenyegetéseknek engedve, a kívánt kulcsot átadta, melyhez a rablók hozzájutván, a juhakolból a rablók összesen 32 darab birkát kihánytak s azokat magokkal elhajtották; Kincses Jánost pedig folyton megkötözött állapotában az istállóban hagyták. A rablók a birkákat egymás közt felosztották, melyeket egyesek részint saját szükségleteikre használtak fel, részint pedig ismeretlen vevőknek árusítottak el. Ezen rablása elkövetésit Muzelai János és Bajdor János, — és pedig az első azon körülményt is, hogy társait ő szólította fel; az utóbbi pedig az erőszaknak általa történt alkalmazását is beismeri, miért is ők ezen rablási bűntényben, önvallomásaik által helyreállított alanyi tényálladék folytán, bűnösökül ismertettek fel. Időközben elhalt Miksi Tóth Gergely és Gózon János ellenében a további eljárás megszüntettetett. Paksi Mózes László kárára elkövetett rablás. Az 1864. évi máj. havában id. Lutheránus Balog András, Kátai Kis Imre kecskeméti lakostó megtudván azt, hogy Paksi Mózes László monostori haszonbérlőnek nagyobb mennyiségű pénze van, annak kirablására társaiul Habran Györgyöt, Füles Faragó Józsefet, Lantos Lajost és Hatvani Lászlót nyerte meg és ezek társaságában, a kecskeméti májusi , úgynevezett zöld vásárt követő csütörtökön a monostori pusztára kimenvén, ugyanott Paksi Mózes László, tanyai lakásán éjjeli 10—11 óra tájban megjelentek. A házigazda nejével és 4 éves kisfiával a pitvar ajtó mellett aludtak, s csak akkor ébredtek fel, midőn a rablók közül néhányan reájuk törve, őket alvó helyükön lenyomták s ágynemüekkel hirtelen betakarván, fenyegetések köztit pénzük átadására szólították fel. Mialatt ez történt, s vádlottak egyike a szorongatott Paksi László zsebéből 10 ftot tartalmazó pénztárczáját kivette, mások az istálóba mentek be, s az ott talált Paksi Mózes Istvánt , a házigazda testvérét ütlegelések között az udvarra kiharczolták. A többiek ez alatt a dulakodás közben Paksi M. László zsebéből kiesett szobakulcs keresésével foglalkoztak, mely kedvező időpontot és körülményt Paksi Lászlóné arra használta fel, hogy a konyhából kiugorva a szomséd tanyáraütött s ott segítségért kiáltozott. Midőn a rablók ezt észrevették, azonnal felhagytak további erőszakoskodásaikkal, s elhagyva a tanyát, odább álltak; útközben az elrablott pénzen megosztoztak s a tárczát a benfoglalt levelekkel együtt a tanya közelében eldobták. Ezen rablási bűntény tárgyi tényálladékát illetőleg káros és vádlottak egybehangzó vallomásaik által helyreállítják. Az alanyi tényálladékra nézve vádlási alapot nevezett tettesek önbeismerő vallomása nyújt, miért is bűnösöknek nyilváníttatnak. Időközben elhalt Lantos Lajos és Hatvani László ellenében a további eljárás megszüntettetett. A váczi községi iskoláról. Vácz, aug. 27. Vácz városa még nem bir közös iskolával, jóllehet ennek felállítására vonatkozó ministeriális rendelet két éve hogy leérkezett. Városunk atyái bölcs hallgatással fogadták a felsőbb rendeletett,mert az iskola felállításáról csak hallgatni volt szabad, de érdekében tenni vagy csak beszélni is nem, egy nagy