A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-21 / 218. szám
Reggeli kiadás. 218. szám. X. évfolyam ■ ■ii ..... ... Pest, 1872. Szombat, sept. 21. ^M1—^. . mi...... I. ..........................— Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. *7. földszM. GlSfizetési dij: Poitis küldve, T*gy Badapeetsch&.boi hordott reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . . . , i M 85 kr. 8 hónapra . . . . , , 5 n 60 B 6 hónapra.............................11 , 6 , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfketés havonkint , . . . 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megküldtentő, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Siemtemtési iofiST: Ferencziek tere 7. síéi: A lap szellemi részét illet? í£5f®tes fefl- Umáar a szerkesztőséghez intizoapi» Bérmentetlen levelek csak i.ratít sgegiset fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Viasza. HIRDETÉSEK Mántúgy mint előfizetések a Uihdó-lllTftalba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás: „A H 0 N“ 3? -dik évi folyamára. SlftflntM 4mhEt-Ssa évre . . . SS ft — kr . el évre . . . 11 ft — kr. negyed évre . . . 5 ft 5© kr. flU#1 Külön előfizetési iveket nem küldünk esőt. Előfizetésre a posits« utalványokat kérjük has» ■tálul, amelyek bementesitése ti*fiiig csak 5, 10 írton felül pedig tix krba kerül. As előietések a „Hon kiadó-hivatala“ csira alatt Fest, forsndsiektere 7. sx. alá küldendők. A HOV kiftdó-hivatala. PEST,SEPTEMBER 20. Az „osztrák-magyar“ Lloyd szerződés. Az osztrák Lloyd hajózási társulattal kötött szerződés most másod ízben kerül a magyar törvényhozás előcsarnokába. Jelenleg kissé átidomított, félig magyar, félig osztrák öltözetben ugyan, de lényegére nézve igen csekély változtatással. De történt a külsőségekben is egy épen nem előnyös változás, amennyiben e szerződés most nem mint a magyar és osztrák miniszterekkel külön - külön kötött fordul elő, hanem mint olyan, mely a közös külügyminiszter és a Lloyd társulat között jött létre. Mi ebben kettős formasértést és anomáliát látunk; egyiket, hogy a Lloyd társulat mintegy külhatalomnak tekintetik, melylyel a legszorosabban vett belügyi kérdésben az osztrák-magyar külügyér szerződik ; másodszor, hogy a közös külügyér a magyar postaügy fölött rendelkezvén, megint tovább megy illetéktelen hatalom köré terjesztésében s igy ez ügyet könnyen a delegátiók alá vonhatja, a magyar miniszter és törvényhozás jogkörét ezzel is megcsorbitván. Nagy formahiánynak tartjuk azt is, mi tengeren nem csekély jelentőségű,hogy bár a társulat magát „osztrák-magyar“ czimmel ruháztatja fel, még a közös osztrák-magyar lobogó viselése sincs jövőre biztosítva. Hozzátesszük mindezekhez, hogy a már 1871-ik év nov. 18-án kötött egyezmény csak most hozatik az országgyűlés elé, s az, mit már fait accomplinak lehet tekinteni, csak oly formán jut a magyar törvényhozás elé, mintha az nem volna egyéb egy utólagosan registrált könyvvezető bizottságnál. És most térjünk a dolog lényegére. Ha Magyarország egy magántársulattal postaszerződésre lép és pedig oly tetemes öszveg erejéig vállal ezzel szemben kötelezettséget, akkor az első kérdés kétségtelenül az : megérik-e a társulat által tett szogálmányok azt az összeget, melylyel az ország a Lloyd társulat subvenciójához járul? A miniszteri indokolás e tekintetben nem utasít el. Egyetlen erre vonatkozó tételt látunk a 33-ik oldalon, mely azt állítja, hogy Trieszt forgalmának 40% -ét magyar kiviteli czikkek képezték; bár ehhez is hozzá teszi és igen helyesen, hogy ennek is csak kisebb részét közvetítette — s ide tehetjük, — fogja közvetíteni a Lloyd-társulat.Ez a „kisebb rész“ pedig, ha tekintetbe vesszük,hogy fő kereskedelmi kiviteli czikkünket a lisztet leginkább a távol nyűgöt vette igénybe s e czikk ezen irányú kivitelünknek legalább is 90%-át képezi, úgyszólván semmire száll alá. És igen nevezetes, mit megjegyeztetni is kérünk, hogy ezen új szerződésből épen a hazánkra nézve legfontosabb a Fiume és Brazília közötti évenkénti 4 járat maradt ki, mely irányban eddig a magyar kereskedés leginkább irányult, tehát az egyetlen vonal, melyen a magyar kereskedelemnek nagy szolgálatokat lehetett tenni. Ezek szerint, hogy állunk a Lloyd társulat szolgálmányaival szemben ? Dalmatia még ma tényleg nem tartozik a magyar korona területéhez. E szerint az egyetlen pont, mely valósággal magyar területet képvisel :Fiume. Azonban ma még sem az alföld-fiumei vasút nincs készen, sem a fiumei kikötő. E szerint még ma s talán még több évig, a magyar kiviteli czikkek sem Fiuménak, hanem Triesztnek irányulnak. Innen jutnak igen kis mértékben a dalmát és albán partokra, legnagyobb részben a nyugati kikötőkbe, az északi tengerre és Brasilia felé. De hiszen a Lloyddal nem is áru, hanem postaszerződés köttetett, mondja valaki. Igaz, de ez annál kevésbé szól a subventio mellett, mert a Lloyd még azt a kevés magyar árut sem közvetíti, mely Dalmatia és kelet felé irányul, hol üzletünk úgy is kevés. Úgy de ha üzlet nincs, vagy igen csekély, mily csekély lehet erre felé a magyar posta közlekedés? Az igen meggyőző és talán könnyen beszerezhető adat lett volna, ha a közös külügyi, vagy a magyar kereskedelmi ministérium megszerezte volna a magyarországi küldemények arányát, a Lloyd összes szállítási üzletéhez képest. Mert abba, hogy a minős tett szolgálmány, annyi legyen a fizetési arány, ebbe hamarább beleegyeznénk. De minő lehet ez ? Az itt a kérdés. Hozzávetőleg bátran kimondhatjuk, hogy az alig képviselheti néhány százalékát az öszes üzletnek. Nem pedig azért, mert Magyarországnak leginkább nyerstermék üzlete nem kelet, hanem nyugat felé irányul. A mi kelet felé megy, annak is legtetemesebb része a Dunafejedelemségekben marad. Ezt pedig a Duna, a Fekete tenger utján közvetíti az évnek a "része alatt és csupán a téli 2—3 hó maradna fenn, midőn a nyers áru üzlete amúgy is pang. Gyors kereskedelmi tudósítások vitelére és vételére; a bosszú után járó Lloyd amúgy is képtelen,azt elvégzi a táviró sodronya. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, valóban bámulandónak tartjuk, hogy az országot, melynek pénzét annyira meg kellene e deficitdús években számlálni, egy egész öt évre terjedő postaszerződésbe bonyolítják, mely legfölebb azon pár évre lenne megajánlható, a meddig Fiume fölemelkedvén, ha valóban szükséges, e pénzt legalább a magyar hajózás emelésére adhatnák ki. P. Szathmáry Károly. — A baloldali kör szombaton f. hó 21-én d. u. 5 órakor értekezletet tart. A „HOR“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Ötödik kötet: Athalie, (ISO. Folytatás.) A Maria Nostrai nő. Athaliet a törvényszék halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet miatt. A király kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést Athalie még most is él. Csak negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet. Még most sem tört meg a lelke. Keményszívű, hallgatag, bűnbánatiam Mikor , többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magány börtönbe zárják, mert képes a többiek ajtatosságát megzavarni. Midőn eleinte kényszerítették a templombajárásra, belekiáltott a pap ajtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!“ és odaköpött az oltár elé. Többször volt ez idő alatt nagy kegyelemosztás. Országos öröm napjain százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet soha sem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra. Akik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjen, azoknak megmondta: „Engem úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm azt az aszszonyt!“ Még most is azt mondja . . . Pedig az az assszony régen porrá lett már, a miután sok évig szenvedett az utolsó tördöfés miatt, szegény beteg szívével. Nem tudott igazán boldog lenni soha ettől a szótól: „Tímár most is él!“ Mint hideg kísértet állt ez mindig örömei mögött. Meg volt vele mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni érté, leviteté magát Levetinczre; nehogy ha meghal, ama sírboltba temessék, a hol ki tudja, ki porladozik Tímár czimere alatt ? ott keresett ki magának egy csendes fűzfás partot a Dana mellett, azon a tájon, ahol atyját elveszté, ahol Ali Csorbadzsi a Duna fenekén nyugszik ; olyan közel a „senki szigetéhez,“ mintha vonzotta volna őt oda valami titkos sejtés ... Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája láthatják egymást szemközt. És a kincseken, miket Timár neki hagyott, nem volt áldás. Egyetlen fia volt Timéának második férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant birtok ép oly mesésen elpusztult a keze alatt, mint ahogy előtámadt. Timéa unokája már abból a kegyadományból él, amit Timár alapítványul hagyott elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána. A komáromi palota helyén is más épület van már, a Levetinczy sírbolt helyén erődítvényeket hánytak föl. Semmi nyoma a hajdani fénynek, gazdagságnak. pr............................................................... Hát a „Senki szigetén“ mit csinálnak most?! (Vége következik.) Szűkkeblűség. Az István téri színház még fel sem épült s már is több oldalról gördítenek akadályokat az igazgató, s ezáltal az egész ügy elé. A napokban többek közt b. Orczy Bódog, a nemzeti színház intendánsa egy levelet intézett Miklóssy Gyulához, a népszínház igazgatójához, melyet itt egész terjedelmében közlünk. „Tekintetes Miklóssy Gyula úrnak, a pesti ideigl. népszínház igazgatójának. A nemzeti színház az eredeti darabokat eleitől kezdve azon világos kikötéssel díjazta, hogy azokat Buda-Pesten csupán a nemzeti színháznak leszen joga előadatni. T. Uraságod a közelebbi időben a budai színkörben is adatott eredeti darabokat, de minthogy azok a nemzeti színház által kivett helyiségben adattak s a nemzeti színház kötelezettségében levő előadásokat pótolták, ellenök nem tettem semmi kifogást föltételezvén, hogy támaságod az illető szerzők engedélyét is kikérte, vagy hogy kifogást ne tehessenek, az előadással együtt járó fizetési kötelezettséget teljesítette, ami nélkül a nemzeti színház igazgatóságának sincs joga az ily darabokat adatni. De T. Uraságod tegnap már a Fürst színházban is adatott egy eredeti darabot, anélkül, hogy a nemzeti színház igazgatóságának mint az előadást illetőleg Buda-Pesten egyedül jogosított tulajdonosnak beleegyezését előre kinyerte volna. Nekem, mint a nemzeti színház igazgatójának, szoros kötelességem lévén ez intézet jogait épségben megőrizni és fentartani, lehetetlen e jogsértő eljárást szó nélkül hagynom, s ki kell jelentenem, hogy jövőre a nemzeti színházban adatott s általa díjazott eredeti darabok csupán az én előleges beleegyezésem mellett lesznek adhatók még akkor is, ha az illető szerzők nem tennének ellene kifogást. Részemről t uraságod törekvését, s annak horderejét teljesen méltányolván, s vállalatának sikerét is óhajtván, a mennyiben a nemzeti szinház érdekeinek nagyobb sérelme nélkül tehetem, kész vagyok e részben bizonyos határokig engedélyeket tenni, s ezennel kijelentem, hogy ha az illető szerzők szintén beleegyeznek, az oly eredeti darabok adatását, melyek a nemzeti színház műsorán jelenleg nincsenek, s melyeket közelebb betanultatni nincs szándékom, egyátalában nem ellenzem, sőt megválogatva, de mindig előlegesen kinyert engedélyem mellett, az oly darabokat sem, melyek nálunk be vannak tanulva ,fentartván ekként magamnak a jogot megítélni, mennyiben egyeztethető meg a nemzeti színház érdekeivel az ily engedélyezett daraboknak az ön színpadján leendő adatása. Végül kijelentem azt is, hogy ha a nemzeti színház ügyei máskép fognak rendeztetni, s a népies darabokat s az alantabb járó drámai fajokat mellőzheti, vagy oly népszínház keletkezik, mely a közönség igényeit ez irányban teljesen kielégíti: az ily darabok előadhatási jogát véglegesen is a legnagyobb készséggel ruházom át a népszínházra; magától értetődvén az esetben is, hogy a szerzők irányában fennálló azon fizetési kötelezettség elvállalása mellett, mely most a nemzeti színházat terheli. Felszólítom tehát t.uraságodat, hogy az ügyet az itt mondottak értelmében szíveskedjék mielőbb velem tisztába hozni, s addig az oly eredeti darabok adatásától tartózkodni, melyekhez Budapesten csupán a nemzeti színháznak van joga. Pest, sept. 16. 1872. Br. Orczy Bódog, a nemzeti színház igazgatója. A nemzeti színház igazgatója e levélben oly jogra hivatkozik, melynek értelmében az eredeti népszínművek adatása Buda-Pesten a nemzeti színháznak kizárólagos jogát képezik. Mi megbízható forrásból értesültünk, hogy e jog a szó szoros értelmében nem áll fenn, csak Orczy báró úr hiszi azt úgy, mert e hiedelem talán az eddigi gyakorlatból származott le az intendáns úrra. De tegyük fel, hogy a nemzeti színház intendánsának csakugyan megvan e joga, akkor elvártuk volna Orczy úr ismert loyalitásától, hogy e jogát annak rendje és módja szerint a népszínház igazgatójával szemben nemcsak hogy nem alkalmazza azzal a szigorral, miről saját sorai tanúskodnak, hanem talál módot arra, hogy azt enyhítse és ezáltal a pesti népszínház fennállása elé nem gördít akadályokat. Vegyük komoly fontolóra a dolgot, s pillantsunk egy kissé a jövőbe, s nézzük meg, minő káros következményei lehetnek annak, ha Orczy báró úr az említett jogát oly módon kívánja érvényesíteni, mint azt levelében kifejtette. Először is elvileg kimondván, hogy a nemzeti színház igazgatója előleges beleegyezése nélkül a népszínházban nem adhatók azon eredeti darabok, melyek a nemzeti színházban adattak, még akkor is, ha az illető szerzők nem tennének ellene kifogást; ez már maga is elegendő arra, hogy a népszínház ügyét veszélyeztessék, mert itt mindig egy ember önkényére van bízva, hogy akkor és csak úgy adjon jogot valamely darab előadatására, ha azt a nemzeti színház érdekeinek nagyobb sérelme nélkül teheti. E körülírás oly elastikus, hogy az intendáns úr közegei mindig igen könnyen rá fogják mondhatni, hogy ez a nemzeti színház érdekein sérelmet ejt, és egy kis részakarat mellett az intendáns úr kedvezménye illusóriussá válhatik. Hogy Miklóssy több héttel vagy hónapokkal előbb tartozik engedélyt kérni e vagy ama darab adatására, ezt mindenki beláthatja, hogy nem kedvezmény, hanem épen megszorítás, mert a repertorrt — tapasztalatból tudjuk — a nemzeti színház sem tudja változtatás nélkül csak egy hétre is megállapítani, ennélfogva Miklóssytól sem kell azt követelni, hogy azt hónapokra előre megállapítsa. Az intendáns úr azon szavaira hivatkozva,hogy „ha oly népszínház keletkezik, mely a közönség igényeit ez irányban teljesen kielégíti, akkor a népies darabok előadhatási jogát véglegesen és a legnagyobb készséggel átruházza a népszínházra : elvártuk volna, hogy az intendáns úr ez ígéretét ez alkalommal beváltsa; mert a népszínház, melyet említ, csakugyan létre jött, s az által támogatta volna ez ügyet legjobban, ha az általa említett concessiot neki megadja. Orczy K.nt beláthatja nélkülünk is, hogy a színművészet három irányának kellő betöltése a nemzeti színpadon csak hátrányára van a nemzeti színháznak; s most, midőn Pesten egy népszínház alakult, magának az intendáns úrnak azon kellene lenni, hogy a népszínműveket a nemzeti színházból egészen a népszínháznak engedje át. Ezáltal a népszínház ügyének is lendületet adott volna, és a nemzeti színháznak csak hasznot hozott volna. Miklóssy úrról bizton feltesszük, hogy mindazon erőket, melyek a nemzeti színháznál e szakmában működnek, szívesen és ugyanazon feltételek mellett alkalmazta volna népszínházában. Mi így láttuk volna leghelyesebben megoldva a pesti népszínház ügyét, s az intendáns al említettünk eljárása által hozzájárult volna ahoz, hogy az ideiglenes népszínház a közönség igényeit teljesen kielégítse. Orczy báró úr említi levelében, hogy a népszínház horderejét méltányolja és a vállalat sikerét is óhajtja; ha ez áll, amin egy percig sem kételkedünk, akkor legyen az intendáns úr meggyőződve, hogy a Miklósyval szemben követni szándékolt eljárása a sikert meghiúsítja. Mi részünkről, és úgy hisszük mindenki, a népszínház feladatát a népszínművek által tartja megoldottnak, s ha épen ez elé gördíttetnek akadályok, akkor az egész ügy csak tengődni fog, s mihamarább végkép dugába dűl. Ha ezt az intendáns úr nem akarja, akkor önkényt következik, hogy a népszínházzal szemben más eljárást kövessen s ha e felett intézkedni neki egyedül nincs joga, tegyen lépéseket a belügyministériumnál aziránt, hogy az ügy az általunk jelzett módon megoldást nyerjen. Különben Miklósy úrtól is elvárja a sajtó és közönség, hogy a pesti népszínháza érdekében ez elvi kérdést a nemzeti színház igazgatójával tisztázza, s meg vagyunk győződve, hogy az intendáns úr azon lesz, hogy az ügy kedvező megoldást nyerjen. E. B. Az osztályok köréből. Esti lapunkban közlött tudósításunkat az osztályok üléséről a következőkkel egészítjük ki: Az I-Iő osztály a törvényjavaslatokat lényegtelen módosítások nélkül elfogadta. Előadó Kubinyi Árpád. A III-ik osztály szintén elfogadta a törvényjavaslatokat; lényeges módosítást a Ludovika akadémiára vonatkozólag tett, annak 6-ik §-ba beleigtatva Éber indítványára, hogy utasíttatik a honvédelmi miniszer, hogy a bemutatási jog gyakorlatának szabályozása iránt még ezen országgyűlés tartama alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő. Nemkülönben a IV-ik osztály is elfogadta a törvényjavaslatokat. A Montenegróval kötött szerződésben előforduló „osztrák magyar kormány“ kifejezésre nézve a kormányt felhívandónak tartja az osztály arra, hogy e kifejezés helyett alkalmasabbat és a törvénynek megfelelőt hozzon javaslatba. Nem különben a Portugáliával kötött szerződésben előforduló osztrák magyar birodalom helyett osztrák-magyar monarchiát kíván létetni. A Ludovika akadémiára vonatkozó törvényjavaslat 3-ik §-sából a harmadik kikezdést kihagyatni határozta az osztály, a másodikból pedig e szót „meghallgatása“ kihagyatni, s a mondatot következőleg kívánja szerkeztetni: „a honvédelmi miniszer felterjesztése és ellenjegyzése mellett.“ Előadó Kvassay László. A Vidékosztály a törvényjavaslatok közül a szerződésekről szólókat kivéve a Németországgal kötendőt s a Ludovikára vonatkozót tárgyalta és fogadta el. A Ludovikára vonatkozólag a 3-dik §-t következőleg szerkesztő. „Az intézet igazgató vezetése alatt áll, kinek oldala mellé egy aligazgató rendeltetik. Az igazgatót, aligazgatót és tanárokat a honvédelmi minister ellenjegyzése mellett felsége nevezi ki. A tanítóknak, úgyszintén a kezelő és szolgaszemélyzetnek kinevezése a honvédelmi ministert illeti. Előadó Molnár Aladár, a Ludovikára vonatkozólag Tavaszi Endre. A VII-dik osztály a szerződéseket és a Ludovica akadémiára vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyalta és fogadta el. Előadó Eötvös Károly. A IX-dik osztály valamennyi törvényjavaslatot elfogadta. Lényeges változtatást a Ludovika akadémia 6-dik §-ára nézve tett, azt a következőleg szerkesztvén: Az 1808-ik évi VH-dik törvényeziknek a Ludovika Akadémia szervezetére vonatkozó határozatai hatályon kívül léteznek, s a jelen törvényben meghatározott czélnak megfelelő uj szervezet életbeléptetésére és a 1808-dik évi VII-dik törvényezikk 18-dik usán s az 1836-ik évi XL-dik törvényezikken alapuló bemutatási joggyakorlatának az ilyen bemutatásra jogosítottak meghallgatásával ideiglenes szabályozására , a honvédelmi minister hatalmaztatik fel olyan módon, hogy az ideiglenesen behozott szervezetet és szabályzatot végleges megállapítás végett az országgyűlés elébe terjeszsze. Előadó: Hedry Ernő. A központi bizottság délután 5 órakor megkezdi az osztályok által elfogadott törvényjavaslatok tárgyalását. A bizottság ezenjavaslatokat, kivéve a Ludovika akadémiáról és a Montenegro fejedelmével kötött postaszerződésről szólójavaslatokat, úgy amint azok a kormány által beterjesztettek, csakis néhány stiláris módosítással, elfogadta. A Ludovika akadémia szervezéséről szólójavaslat tárgyalása, fontosságánál fogva, ezúttal elhalasztatott. A Montenegro fejedelmével kötött postaszerződésről szólójavaslat pedig helyesebb szövegezés végett a kormányhoz visszautasíttatott. Különösen kifogásoltatott ú postaszerződés szövegében előforduló ezen kifejezés: „osztrák-magyar kormány“ mely elnevezésükét külön állam helyzetének semmikép sem felel meg. A bizottság jelentését a legközelebbi nyilvános ülésben fogja beterjeszteni,melyre nézve előadóul Szögyény László választatott meg. A VK-ik bíráló bizottság f. hó 17-én és 20-án tartott ülésében a hozzáutasított kérvények tárgyalásának következő sorrendjét állapította meg: László Imre Szentes városi képviselő választása f. hó 24-én és eshetőleg 25-én. — Hammersberg Jenő Tolnamegye színi kerülete képviselője választása sept. 30-án és eshetőleg oct. 1-én. — Tarnóczy Béla nyitramegyei választása oct. 3-án és eshetőleg october 4-én fog a bizottság országházi helyiségeiben tárgyaltatni. — A tárgyalás mindig reggeli 8 órakor kezdődik. — A honvédelmi minisztérium által megállapított békeelhelyezési tervezet a vártüzérség számára a király által következőleg változtatott meg: A magyar hatóságok területén a megállapítva volt 2 zászlóalj törzs, illetőleg 6-ik századkeret és 6 század helyett két zászlóalj törzs, ugyanannyi 6-ik századkerettel és 8 század jut, a Horvát-Slavon hatóságok területére pedig 3 század helyett 1 zászlóalj törzs, és 6-ik századkeret, továbbá 4 század jut. Még pedig Pesten elhelyezendő 1 zászlóalj törzs, a 6-ik század kerettel és 1 század Komáromban, 1 zászlóalj törzs a 6 ik század kerettel és 4 század, Eperjesen 2 század, mely csapat elhelyezéséről azonban Eperjes netaláni megerősítése esetében a hadügyi kincstár fog gondoskodni. Temesváron 1 század, Gyula-Fehérvárott 1 század, Károlyvárosban 1 zászlóalj törzs, a 6-ik század kerettel és 2 század, Eszéken 1 század és Pétervárott szintén 1 század. A honvédelmi minisztérium most felhívja az illető törvényhatóságokat, hogy a békeelhelyezés tárgyában eljáró illető vegyes helyi bizottságot fennebbiekre figyelmeztesse. — Vasárnap reggel 10 órakor a képviselőház el-ik osztálya ülést tart. Tárgya még el nem végzett törvényjavaslatok. — A képviselőház osztályait ma leghosszasabban foglalkoztatta a Ludovica Akadémia fölállítása s ennek módozatai között az úgynevezett fölajánlási jogus praesentationis) kérdése. Az 1808-ik törvényczikk ugyanis az alapítóknak azon jogot adja, hogy alapítványaik után egy-egy növendéket ajánlhatnak fölvétel végett a fölállítandó Ludoviceóba. A fölajánlás módozatainak meghatározását azonban az országgyűlésnek tartotta fenn. 1808. óta azonban majdnem háromnegyed század járt le; a körülmények változtak s a mai idők, viszonyok az egykori alapítók fölfogásának nem felelnek meg. Az osztály- és családi érdekek, szemben a haza magasztos érdekei s a honvédelem szent czéljával, minden valóban mivelt embernél háttérbe vonulnak. Közönséges katonai növelde helyett, minőről akkor gondol-