A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-21 / 218. szám

Reggeli kiadás. 218. szám. X. évfolyam ■ ■ii ..... ... Pest, 1872. Szombat, sept. 21. ^M1—^. . mi...... I. ..........................— Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. *7. földszM. GlSfizetési dij: Poitis küldve, T*gy Badapeetsc­h&.boi hordott reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . . . , i M 85 kr. 8 hónapra . . . . , , 5 n 60 B 6 hónapra.............................11 , 6 , Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfketés havonkint , . . . 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megküldtentő, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Siem­temtési i­ofiST: Ferencziek­ tere 7. síéi: A lap szellemi részét illet? í£5f®tes fefl­- Umáa­r a szerkesztőséghez intizoapi» Bérmentetlen levelek csak i.ratít sgegiset fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak Viasza. HIRDETÉSEK Mántúgy mint előfizetések a Uihdó-lllTf­talba (ferencziek­ tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás: „A H 0 N“ 3? -dik évi folyamára. SlftflntM 4mh­­Et-Ssa évre . . . SS ft — kr . el évre . . . 11 ft — kr. negyed évre . . . 5 ft 5© kr. flU#1 Külön előfizetési iveket nem küldünk esőt. Előfizetésre a posits« utalványokat kérjük has» ■tálul, amelyek bementesitése ti*­fiiig csak 5, 10 írton felül pedig tix krba kerül. As elő­­ietések a „Hon kiadó-hivatala“ csira alatt Fest, forsnd­siek­tere 7. sx. alá küldendők. A HOV kiftdó-hivatala. PEST,SEPTEMBER 20. Az „osztrák-magyar“ Lloyd szerződés. Az osztrák Lloyd hajózási társulattal kötött szerződés most másod ízben kerül a magyar törvényhozás előcsarnokába. Jelenleg kissé átidomított, félig magyar, félig osztrák öltözetben ugyan, de lénye­gére nézve igen csekély változtatással. De történt a külsőségekben is egy épen nem előnyös változás, a­mennyiben e szerződés most nem mint a magyar és osztrák miniszterekkel külön - külön kö­tött fordul elő, hanem mint olyan, mely a közös külügyminiszter és a Lloyd társu­lat között jött létre. Mi ebben kettős formasértést és ano­máliát látunk; egyiket, hogy a Lloyd tár­sulat mintegy külha­talomnak tekintetik, melylyel a legszorosabban vett belügyi kérdésben az osztrák-magyar külügyér szerződik ; másodszor, hogy a közös kül­­ü­gyér a magyar posta­ügy fölött rendel­kezvén, megint tovább megy illetéktelen hatalom köré terjesztésében s igy ez ügyet könnyen a delegátiók alá vonhatja, a ma­gyar miniszter és törvényhozás jogkörét ezzel is megcsorbitván. Nagy formahiánynak tartjuk azt is, mi tengeren nem csekély jelentőségű,hogy bár a társulat magát „osztrák-magyar“ czimmel ruháztatja fel, még a közös osz­trák-magyar lobogó viselése sincs jövőre biztosítva. Hozzátesszük mindezekhez, hogy a már 1871-ik év nov. 18-án kötött egyezmény csak most hozatik az országgyűlés elé, s az, mit már fait accomplinak lehet tekin­teni, csak oly formán jut a magyar tör­vényhozás e­lé, mintha az nem volna egyéb egy utólagosan registrált könyv­vezető bizottságnál. És most térjünk a dolog lényegére. Ha Magyarország egy magántársulat­tal posta­szerződésre lép és pedig oly te­temes öszveg erejéig vállal ezzel szemben kötelezettséget, akkor az első kérdés két­ségtelenül az : megérik-e a társulat által tett szogálmányok azt az összeget, melylyel az ország a Lloyd társulat subvenciójához járul? A miniszteri indokolás e tekintetben nem utasít el. Egyetlen erre vonatkozó tételt látunk a 33-ik oldalon, mely azt állítja, hogy Trieszt forgalmának 40% -ét magyar kiviteli czikkek képezték; bár ehhez is hozzá teszi és igen helyesen, hogy ennek is csak kisebb részét közvetí­tette — s ide tehetjük, — fogja közve­títeni a Lloyd-társulat.Ez a „kisebb rész“ pedig, ha tekintetbe vesszük,hogy fő keres­kedelmi kiviteli czikkünket a lisztet leg­inkább a távol nyűgöt vette igénybe s e czikk ezen irányú kivitelünknek legalább is 90%-át képezi, úgyszólván semmire száll alá. És igen nevezetes, mit megjegyeztetni is kérünk, hogy ezen új szerződésből épen a hazánkra nézve legfontosabb a Fiume és Brazília közötti éven­kénti 4 járat maradt ki, mely irány­ban eddig a magyar kereskedés leginkább irányult, tehát az egyetlen vonal, melyen a magyar kereskedelemnek nagy szolgálatokat lehetett tenni. Ezek szerint, hogy állunk a Lloyd tár­sulat szolgálmányaival szemben ? Dalmatia még ma tényleg nem tar­tozik a magyar korona területéhez. E sze­rint az egyetlen pont, mely valósággal magyar területet képvisel :Fiume. Azon­ban ma még sem az alföld-fiumei vasút nincs készen, sem a fiumei kikötő. E szerint még ma s talán még több évig, a magyar kiviteli czikkek sem Fiuménak, hanem Triesztnek irányulnak. Innen jut­nak igen kis mértékben a dalmát és al­bán partokra, legnagyobb részben a nyugati kikötőkbe, az északi tengerre és Brasilia felé. De hiszen a Lloyddal nem is áru, ha­nem posta­szerződés köttetett, mondja va­laki. Igaz, de ez annál kevésbé szól a sub­­ventio mellett, mert a Lloyd még azt a kevés magyar árut sem közvetíti, mely Dalmatia és kelet felé irányul, hol üzle­tünk úgy is kevés. Úgy de ha üzlet nincs, vagy igen csekély, mily csekély lehet erre felé a magyar posta köz­lekedés? Az igen meggyőző és talán könnyen beszerezhető adat lett volna, ha a közös külügyi, vagy a magyar kereskedelmi ministérium megszerezte volna a m­a­­gyarországi küldemények ará­­nyát, a Lloyd összes szállítási üzletéhez képest. Mert abba, hogy a minő­s tett szolgálmány, annyi legyen a fizetési arány,­­ ebbe hamarább bele­egyeznénk. De minő lehet ez ? Az itt a kérdés. Hozzávetőleg bátran kimondhatjuk, hogy az alig képviselheti néhány száza­lékát az öszes üzletnek. Nem pedig azért, mert Magyarország­nak leginkább nyerstermék üzlete nem kelet, hanem nyugat felé irányul. A mi kelet felé megy, annak is legtetemesebb része a Dunafejedelemségekben marad. Ezt pedig a Duna, a Fekete tenger utján közvetíti az évnek a "része alatt és csupán a téli 2—3 hó maradna fenn, midőn a nyers áru üzlete amúgy is pang. Gyors kereskedelmi tudósítások vitelére és vé­telére; a bosszú után járó Lloyd amúgy is képtelen,­azt elvégzi a táviró sodronya. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, va­lóban bámulandónak tartjuk, hogy az or­szágot, melynek pénzét annyira meg kel­lene e deficitdús években számlálni, egy egész öt évre terjedő postaszerződésbe bonyolítják, mely legfölebb azon pár év­re lenne megajánlható, a meddig Fiume fölemelkedvén, ha valóban szükséges, e pénzt legalább a magyar hajózás eme­lésére adhatnák ki. P. Szathmáry Károly. — A baloldali kör szombaton f. hó 21-én d. u. 5 órakor értekezletet tart. A „HOR“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Ötödik kötet: Athalie, (ISO. Folytatás.) A Maria Nostrai nő. Athaliet a törvényszék halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos me­rénylet miatt. A király kegyelme élethosszú fog­ságra változtatta e büntetést Athalie még most is él. Csak negyven év múlt el azóta, s ő most hat­vanhét éves lehet. Még most sem tört meg a lelke. Keményszívű, hallgatag, bűnbánatiam Mikor , többi nőfoglyok a templomba men­nek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magány börtönbe zárják, mert képes a többiek ajtatos­­ságát megzavarni. Midőn eleinte kényszerítették a templomba­­járásra, belekiáltott a pap ajtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!“ és odaköpött az ol­tár elé. Többször volt ez idő alatt nagy kegyelem­osz­tás. Országos öröm napjain százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet soha sem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra. A­kik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyer­jen, azoknak megmondta: „Engem úgy bocsássanak el innen, hogy a­mint én kiszabadulok, megölöm azt az asz­­szonyt!“ Még most is azt mondja . . . Pedig az az assszony régen porrá lett már, a miután sok évig szenvedett az utolsó tördö­­fés miatt, szegény beteg szívével. Nem tudott igazán boldog lenni soha ettől a szótól: „Tímár most is él!“ Mint hideg kísér­tet állt ez mindig örömei mögött. Meg volt vele mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni érté, leviteté magát Levetinczre; ne­hogy ha meghal, ama sírboltba temessék, a hol ki tudja, ki porladozik Tímár czimere alatt ? ott keresett ki magának egy csendes fűzfás partot a Dana mellett, azon a tájon, a­hol atyját el­­veszté, a­hol Ali Csorbadzsi a Duna fenekén nyug­szik ; olyan közel a „senki szigetéhez,“ mintha vonzotta volna őt oda valami titkos sej­tés ... Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája láthatják egymást szemközt. És a kincseken, miket Timár neki hagyott, nem volt áldás. Egyetlen fia volt Timéának má­sodik férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant birtok ép oly mesésen elpusztult a keze alatt, mint a­hogy előtámadt. Timéa unokája már ab­ból a kegyadományból él, a­mit Timár alapít­ványul hagyott elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána. A komáromi palota helyén is más épület van már, a Levetinczy sírbolt helyén erődítvényeket hánytak föl. Semmi nyoma a hajdani fénynek, gazdagságnak. pr............................................................... Hát a „Senki szigetén“ mit csinálnak most?! (Vége következik.) Szűkkeblűség. Az István téri színház még fel sem épült s már is több oldalról gördítenek akadályokat az igaz­gató, s ezáltal az egész ügy elé. A napokban töb­bek közt b. Orczy Bódog, a nemzeti színház­ inten­­dánsa egy levelet intézett Miklóssy Gyulához, a népszínház igazgatójához, melyet itt egész ter­jedelmében közlünk. „Tekintetes Miklóssy Gyula úrnak, a pesti ideigl. népszínház igazgatójának. A nemzeti színház az eredeti darabokat elei­től kezdve azon világos kikötéssel díjazta, hogy azokat Buda-Pesten csupán a nemzeti színház­nak leszen joga előadatni. T. Uraságod a köze­lebbi időben a budai színkörben is adatott ere­deti darabokat, de minthogy azok a nemzeti színház által kivett helyiségben adattak s a nem­zeti színház kötelezettségében levő előadásokat pótolták, ellenök nem tettem semmi kifogást föl­tételezvén, hogy tá­m­aságod az illető szerzők engedélyét is kikérte, vagy hogy kifogást ne te­hessenek, az előadással együtt járó fizetési kö­telezettséget teljesítette, a­mi nélkül a nemzeti színház igazgatóságának sincs joga az ily dara­bokat adatni. De T. Uraságod tegnap már a Fürst színházban is adatott egy eredeti darabot, a­nélkül, hogy a nemzeti színház igazgatóságá­nak mint az előadást illetőleg Buda-Pesten egye­dül jogosított tulajdonosnak beleegyezését előre kinyerte volna. Nekem, mint a nemzeti színház igazgatójá­nak, szoros kötelességem lévén ez intézet jogait épségben megőrizni és fentartani, lehetetlen e jogsértő eljárást szó nélkül hagynom, s ki kell jelentenem, hogy jövőre a nemzeti szín­házban adatott s általa díjazott eredeti darabok csupán az én előleges bele­egyezésem mellett lesznek adhatók még akkor is, ha az illető szerzők nem tennének ellene kifogást. Részemről t­ uraságod törekvését, s annak horderejét teljesen méltányolván, s vállalatának sikerét is óhajtván, a mennyiben a nemzeti szinház érdekeinek nagyobb sérel­me nélkül tehet­e­m, kész vagyok e részben bizonyos határokig engedélyeket tenni, s ezennel kijelentem, hogy ha az illető szerzők szintén bele­egyeznek, az oly eredeti darabok adatását, melyek a nemzeti színház műsorán jelenleg nincsenek, s melyeket közelebb b­e­­tanultatni nincs szándékom, egy­­átalában nem ellenzem, sőt megvá­logatva, de mindig előlegesen kinyert engedé­lyem mellett, az oly darabokat sem, melyek ná­lunk be vannak tanulva ,fentartván ekként magamnak a jogot megítélni, mennyiben egyeztethető meg a nemzeti színház érdekeivel az ily engedélyezett daraboknak az ön színpad­ján leendő adatása. Végül kijelentem azt is, hogy ha a nemzeti színház ügyei máskép fognak ren­­deztetni, s a népies darabokat s az alantabb járó drámai fajokat mellőzheti, vagy oly nép­színház keletkezik, mely a közönség igé­nyeit ez irányban teljesen kielégíti: az ily da­rabok előadhatási jogát véglegesen is a legna­gyobb készséggel ruházom át a népszínházra; magától értetődvén az esetben is, hogy a szer­zők irányában fennálló azon fizetési kötelezett­ség elvállalása mellett, mely most a nemzeti szín­házat terheli. Felszólítom tehát t.uraságodat, hogy az ügyet az itt mondottak értelmében szíveskedjék mi­előbb velem tisztába hozni, s addig az oly ere­deti darabok adatásától tartózkodni, melyekhez Budapesten csupán a nemzeti színháznak van joga. Pest, sept. 16. 1872. Br. Orc­zy Bódog, a nemzeti színház igazgatója. A nemzeti színház igazgatója e levélben oly jogra hivatkozik, melynek értelmében az ere­deti népszínművek adatása Buda-Pesten a nem­zeti színháznak kizárólagos jogát képezik. Mi megbízható forrásból értesültünk, hogy e jog a szó szoros értelmében nem áll fenn, csak Orczy báró úr hiszi azt úgy, mert e hiedelem talán az eddigi gyakorlatból származott le az intendáns úrra. De tegyük fel, hogy a nemzeti színház inten­dánsának csakugyan megvan e joga, akkor el­vártuk volna Orczy úr ismert loyalitásától, hogy e jogát annak rendje és módja szerint a nép­színház igazgatójával szemben nemcsak hogy nem alkalmazza azzal a szigorral, miről saját sorai tanúskodnak, hanem talál módot arra, hogy azt enyhítse és ezáltal a pesti népszínház fennállása elé nem gördít akadályokat. Vegyük komoly fontolóra a dolgot, s pillant­sunk egy kissé a jövőbe, s nézzük meg, minő káros következményei lehetnek annak, ha Orczy báró úr az említett jogát oly módon kívánja érvényesíteni, mint azt levelében kifejtette. Elő­ször is elvileg kimondván, hogy a nemzeti szín­ház igazgatója előleges beleegyezése nélkül a népszínházban nem adhatók azon eredeti dara­bok, melyek a nemzeti színházban adattak, még akkor is, ha az illető szerzők nem tennének ellene kifogást; ez már maga is elegendő arra, hogy a népszínház ügyét veszélyeztessék, mert itt mindig egy ember önkényére van bízva, hogy akkor és csak úgy adjon jogot valamely darab előadatására, ha azt a nemzeti színház érdekei­nek nagyobb sérelme nélkül teheti. E körülírás oly elastikus, hogy az intendáns úr közegei mindig igen könnyen rá fogják mondhatni, hogy ez a nemzeti színház érdekein sérelmet ejt, és egy kis részakarat mellett az intendáns úr ked­vezménye illusóriussá válhatik. Hogy Miklóssy több héttel vagy hónapokkal előbb tartozik engedélyt kérni e vagy ama da­rab adatására, ezt mindenki beláthatja, hogy nem kedvezmény, hanem épen megszorítás, mert a repertorrt — tapasztalatból tudjuk — a nem­zeti színház sem tudja változtatás nélkül csak egy hétre is megállapítani, ennélfogva Miklós­sytól sem kell azt követelni, hogy azt hónapokra előre megállapítsa. Az intendáns úr azon szavaira hivatkozva,hogy „ha oly népszínház keletkezik, mely a közönség igényeit ez irányban teljesen kielégíti, akkor a népies darabok előadhatási jogát véglegesen és a legnagyobb készséggel átruházza a népszín­házra : elvártuk volna, hogy az intendáns úr ez ígéretét ez alkalommal beváltsa; mert a nép­színház, melyet említ, csakugyan létre jött, s az által támogatta volna ez ügyet legjobban, ha az általa említett concessiot neki megadja. Orczy K.­nt beláthatja nélkülünk is, hogy a színművészet három irányának kellő betöltése a nemzeti szín­padon csak hátrányára van a nemzeti színház­nak; s most, midőn Pesten egy népszínház ala­kult, magának az intendáns úrnak azon kellene lenni, hogy a népszínműveket a nemzeti színház­ból egészen a népszínháznak engedje át. Ez­által a népszínház ügyének is lendületet adott volna, és a nemzeti színháznak csak hasznot hozott volna. Miklóssy úrról bizton feltesszük, hogy mindazon erőket, melyek a nemzeti színháznál e szakmában működnek, szívesen és ugyanazon feltételek mellett alkalmazta volna népszínházá­ban. Mi így láttuk volna leghelyesebben meg­oldva a pesti népszínház ügyét, s az intendáns al említettünk eljárása által hozzájárult volna ahoz, hogy az ideiglenes népszínház a közönség igényeit teljesen kielégítse. Orczy báró úr említi levelében, hogy a nép­színház horderejét méltányolja és a vállalat si­kerét is óhajtja; ha ez áll, a­min egy perc­ig sem kételkedünk, akkor legyen az intendáns úr meggyőződve, hogy a Miklósyval szemben kö­vetni szándékolt eljárása a sikert meghiúsítja. Mi részünkről, és úgy hisszük mindenki, a népszín­ház feladatát a népszínművek által tartja megol­dottnak, s ha épen ez elé gördíttetnek akadályok, akkor az egész ügy csak tengődni fog, s miha­marább végkép dugába dűl. Ha ezt az intendáns úr nem akarja, akkor önkényt következik, hogy a népszínházzal szemben más eljárást kövessen s ha e felett intézkedni neki egyedül nincs joga, tegyen lépéseket a belügyministériumnál azi­ránt, hogy az ügy az általunk jelzett módon megoldást nyerjen. Különben Miklósy úrtól is elvárja a sajtó és közönség, hogy a pesti nép­színháza érdekében ez elvi kérdést a nemzeti színház igazgatójával tisztázza, s meg vagyunk győződve, hogy az intendáns úr azon lesz, hogy az ügy kedvező megoldást nyerjen. E. B. Az osztályok köréből. Esti lapunkban közlött tudósításunkat az osz­tályok üléséről a következőkkel egészítjük ki: Az I-Iő osztály a törvényjavaslatokat lé­nyegtelen módosítások nélkül elfogadta. Előadó Kubinyi Árpád. A III-ik osztály szintén elfogadta a törvény­­­javaslatokat; lényeges módosítást a Ludovika akadémiára vonatkozólag tett, annak 6-ik §-ba beleigtatva Éber indítványára, hogy utasíttatik a honvédelmi miniszer, hogy a­ bemutatási jog gya­korlatának szabályozása iránt még ezen ország­gyűlés tartama alatt törvényjavaslatot terjesz­­szen elő. Nemkülönben­ a IV-ik osztály is elfogadta­­ a törvényjavaslatokat. A Montenegróval kötött szerződésben előforduló „osztrák magyar kor­mány“ kifejezésre nézve a kormányt felhívan­­dónak tartja az osztály arra, hogy e kifejezés helyett alkalmasabbat és a törvénynek megfe­lelőt hozzon javaslatba. Nem különben a Portu­gáliával kötött szerződésben előforduló osztrák magyar birodalom helyett osztrák-magyar mo­narchiát kíván létetni. A Ludovika akadémiára vonatkozó törvényja­vaslat 3-ik §-sából a harmadik kikezdést kiha­gyatni határozta az osztály,­ a másodikból pedig e szót „meghallgatása“ kihagyatni, s a monda­tot következőleg kívánja szerkeztetni: „a hon­­védelmi­ miniszer felterjesztése és el­­lenjegyzése mellett.“ Előadó Kvassay László. A Vi­d­ékosztály a törvényjavaslatok kö­zül a szerződésekről szólókat kivéve a Németor­szággal kötendőt s a Ludovikára vonatkozót tárgyalta és fogadta el. A Ludovikára vonatkozólag a 3-dik §-t követ­kezőleg szerkesztő. „Az intézet igazgató vezetése alatt áll, kinek oldala mellé egy aligazgató rendeltetik. Az igazgatót, aligazgatót és tanárokat a hon­védelmi minister ellenjegyzése mellet­t felsége nevezi ki. A tanítóknak, úgyszintén a kezelő és szolgaszemélyzetnek kinevezése a honvédelmi ministert illeti. Előadó Molnár Aladár, a Ludovikára vonat­kozólag Tavaszi Endre. A VII-d­ik osztály a szerződéseket és a Ludovica akadémiára vonatkozó törvényjavas­latokat tárgyalta és fogadta el. Előadó Eötvös Károly. A IX-d­i­k osztály valamennyi törvényja­vaslatot elfogadta. Lényeges változtatást a Lu­dovika akadémia 6-dik §-ára nézve tett, azt a kö­vetkezőleg szerkesztvén: Az 1808-ik évi VH-dik törvényeziknek a Lu­dovika Akadémia szervezetére vonatkozó hatá­rozatai hatályon kívül léteznek, s a jelen tör­vényben meghatározott czélnak megfelelő uj szervezet életbeléptetésére és a 1808-dik évi VII-dik törvényezikk 18-dik u­sán s az 1836-ik évi XL-dik törvényezikken alapuló bemutatási joggyakorlatának az ilyen bemutatásra jogosítot­tak meghallgatásával ideiglenes szabályozására , a honvédelmi minister hatalmaztatik fel olyan módon, hogy az ideiglenesen behozott szerveze­tet és szabályzatot végleges megállapítás végett az országgyűlés elébe terjeszsze. Előadó: Hedry Ernő. A központi bizottság délután 5 órakor megkezdi az osztályok által elfogadott törvény­­javaslatok tárgyalását. A bizottság ezen­­javaslatokat, kivéve a Lu­dovika akadémiáról és a Montenegro fejedelmé­vel kötött posta­szerződésről szóló­­javaslatokat, úgy a­mint azok a kormány által beterjesztettek, csak­is néhány stiláris módosítással, elfogadta. A Ludovika akadémia szervezéséről szóló­­ja­­vaslat tárgyalása, fontosságánál fogva, ezúttal elhalasztatott. A Montenegro fejedelmével kötött posta­szerződésről szóló­­javaslat pedig helye­sebb szövegezés végett a kormányhoz vissza­­utasíttatott. Különösen kifogásoltatott ú­ posta­­szerződés szövegében előforduló ezen kifejezés: „osztrák-magyar kormány“ mely elnevezésükét külön állam helyzetének semmikép sem fe­lel meg. A bizottság jelentését a legközelebbi nyilvá­nos ülésben fogja beterjeszteni,melyre nézve elő­adóul Szögyény László választatott meg.­­ A VK­-ik bíráló bizottság f. hó 17-én és 20-án tartott ülésében a hozzáutasí­­tott kérvények tárgyalásának következő sor­rendjét állapította meg: László Imre Szentes városi képviselő választása f. hó 24-én és eshe­­tőleg 25-én. — Hammersberg Jenő Tolnamegye színi kerülete képviselője választása sept. 30-án és eshetőleg oct. 1-én. — Tarnóczy Béla nyitra­­megyei választása oct. 3-án és eshetőleg october 4-én fog a bizottság országházi helyiségeiben tárgyaltatni. — A tárgyalás mindig reggeli 8 órakor kezdődik. — A honvédelmi minisztérium által megállapított békeelhelyezési tervezet a vártüzérség számára a király által következőleg változtatott meg: A magyar hatóságok terüle­tén a megállapítva volt 2 zászlóalj törzs, illető­leg 6-ik századkeret és 6 század helyett két zászlóalj törzs, ugyanannyi 6-ik századkerettel és 8 század jut, a Horvát-Slavon hatóságok te­rületére pedig 3 század helyett 1 zászlóalj törzs, és 6-ik századkeret, továbbá 4 század jut. Még pedig Pesten elhelyezendő 1 zászlóalj törzs, a 6-ik század kerettel és 1 század Komáromban, 1 zászlóalj törzs a 6 ik század kerettel és 4 szá­zad, Eperjesen 2 század, mely csapat elhelyezé­séről azonban Eperjes netaláni megerősítése ese­tében a hadügyi kincstár fog gondoskodni. Te­mesváron 1 század, Gyula-Fehérvárott 1 század, Károlyvárosban 1 zászlóalj törzs, a 6-ik század kerettel és 2 század, Eszéken 1 század és Pé­­tervárott szintén 1 század. A honvédelmi mi­­nisztérium most felhívja az illető törvényhatósá­gokat, hogy a béke­elhelyezés tárgyában eljáró illető vegyes helyi bizottságot fennebbiekre fi­gyelmeztesse. — Vasárnap reggel 10 órakor a képviselőház el-ik osztálya ülést tart. Tárgya még el nem végzett törvényjavaslatok. — A képviselőház osztályait ma leghosszasabban foglalkoztatta a Ludovica Aka­démia fölállítása s ennek módozatai között az úgynevezett fölajánlási jog­­us praesen­­tationis) kérdése. Az 1808-ik törvényczikk ugyanis az alapítóknak azon jogot adja, hogy alapítványaik után egy-egy növendéket ajánl­hatnak fölvétel végett a fölállítandó Ludoviceó­­ba. A fölajánlás módozatainak meghatározását azonban az országgyűlésnek tartotta fenn. 1808. óta azonban majdnem háromnegyed század járt le; a körülmények változtak s a mai idők, vi­szonyok az egykori alapítók fölfogásának nem felelnek meg. Az osztály- és családi érdekek, szemben a haza magasztos érdekei s a honvé­delem szent czéljával, minden valóban mivelt embernél háttérbe vonulnak. Közönséges katonai növelde helyett, minőről akkor gondol-

Next