A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-01 / 226. szám
. sli kiadat 226. szám. X* évfolyam. Pest, 1872. Kedd, oct. 1. Kiadó-hivatal: Ferensziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy budapestiül hitér Ira reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt 8'okr. 3 hónapra............................5 n 50 6 hónapra............................. „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóihiva° tilla (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Pest, Oktober 1 Pest, okt. 1. A ház mai ülése kevés érdekeset ígért, s nem is sokkal nyújtott többet. A napirenden kívül: Madarász József adott be egy határozati javaslatot, mely által a szélsőbal feliratának nézete szerinti hiányait kívánja orvosoltatni, s az igazoló bizottságok tettek jelentéseket. Ezek közül fölemlítjük azt, hogy Vojnics Barnabás választása ellen vizsgálat rendeltetett el; ez az első jobboldali, akinek választása iránt egy kis aggályt érez a jobboldal lelkiismerete. Különben erre nézve is jellemzetes, hogy e választás megvizsgálásával Schmaus Endrét bízta meg az igazoló bizottság, ki a bácskai jobboldal teremtménye, s midőn az elnök Spen eskületételre szólíta föl, nagyon elmerült beszélgetésben Vojnics Barnabással. E választás tudvalevőleg az, hol egy szavazat többséget csak egy szavazó szavazatának az illető egyén tiltakozása daczára Vojnics javára történt számításával tudtak erőszakolni. E választónak írásbeli hiteles nyilatkozata volt a kérvényhez mellékelve. Az is érdekes, hogy a II. bíráló bizottság jegyzőkönyvének azt a részét, mely Vojnics Barnabás úr választásáról szól, s az ottani üzelmeket, mint nekünk mondják, botrányos színben tüntetik föl, az illetők jobbnak látták a házban fel nem olvastatni. A magyar delegáció. A hadügyi albizottságának tegnap esti hat órakor tartott ülésében tárgyalás alá vétetett a rendes szükséglet czim szerinti megállapítása. Az első czim szükségletének tárgyalása előtt az albizottság a szolgák illetményeinek szabályozását célzó előterjesztést elfogadta. Az I-ső czim „Központi vezetés“ tételenkint tárgyaltatott. Az I-ső tétel „hadügyminiszterium“ szükségleténél, a 4-ik osztályfőnöki állomásra szükséges 6.888 írt továbbá irodai kiadásokra 6300 ft elfogadtatott s e tétel szükséglete az 1872-ik évre megállapítottnál ez összegekkel megszavaztatott, 2- ik tétel „Ő felsége katonai irodája“ a fizetésemelés elejtéséből eredő külömbözet leszámításával 47,164 ftban megállapittatott. 3- ik tétel „főhadi hadosztály, és katonai parancsnokságok“ az 1872. évre megállapított öszszegben 294,058 főt elfogadtatott. 4- ik tétel „katonai figyelőség“ az ügyelőség személyzete felemelésének elejtésével 564,376 frt megszavaztatott (törlés 61 sor.) 5 fk tétel „városi vár és térparancsnokságok“ az 1872-ik évre megállapított összeg 181,300 ft megszavaztatott (törlés 22,909.) A bankkérdésről a kormányhoz közel álló lapok azt írják, hogy a kormány élénken foglalkozik azzal s e ha 8 dikán vagy 10-dikén,amidőn ő felsége Budára visszatér, végleges határozat fog hozatni. Az osztrák pénzügyminister Kerkápoly jegyzékére már válaszolt s a magyar pénzügyministernek e jegyzékre adandó felelete most állapíttatik meg. A pénzválságot emlegető hírek — e félhivatalos közlemények szerint — túlzáson alapulnak. Az osztrák bank a magyarországi filiálék dotátióját e pillanatig nem szorította meg s noha egyes pesti intézetek ellen legújabban tanúsított eljárása helytelen: ez eljárás ellenében, mint félhivatalos részről biztosítanak, a helybeli pénzpiac saját erőiben elegendő segélyt bír. Pest városa legújabban 20 milliót helyezett kölcsönéből helybeli pénzintézeteknél , a frankó-magyar bank tőkéjét 6 millióval gyarapította, az anglo-magyar bank 4 millióval s a hitelbank 3 millióval fogja gyarapítani. A pénzügyminiszer a kincstári utalványokból augustus és September hóban körülbelül 3 milliót váltott be. E 18 milliónyi tőke a helybeli pénzpiac javára vár. Örvendetes tudomásul veszszük minda felebbieket, mind a félhivatalos lapok ama biztosítását, hogy a bankügy minden részre nézve megnyugtatóan fog megoldatni. Az iránt azonban nem mulaszthatjuk el aggodalmunkat kifejezni, hogy e félhivatalos közlemények nem lesznek alkalmasak eloszlatni teljesen ama félelmet, melyet az osztrák bank dotátiójának beszüntetéséről szárnyalt hírek keltettek. A franczia állandó bizottság sept. 26-án tarto 5-ik ülését, melyben Remusat és Lefrank ministerek is részt vettek. Marcial Delpit panaszt emel a „Soir“ által közölt azon czikk ellen, melyben az állíttatik, mintha Thiers közelebb így nyilatkozott volna: „A radikálisok mintegy öntudatlanul a mérséklet és törvényesség terére léptek, míg némelyek, mint pl. Delpit, annyira elragadtatják magukat hevök által, hogy ők lesznek az izgatók.“ — Az ilyen gyanúsítások — úgymond Deloit — annál sajnálatraméltóbbak, mivel oly lapban jelennek meg, melyről tudva van, hogy a kormány befolyása alatt áll. Lefrank minister erre azt feleli, hogy ha a lapok koholmányait és tendentiósus állításait akarná ellenőrizni, akkor alig szentelhetne egy órát az államügyeknek. — Egyébiránt azon lapokban is, melyek Thiers politikáját védelmezik, hiában keresne az ember valamely inspirátiót a kormány részéről. M o r n a y marquis : „Fájdalom,nemcsak hirlapi czikkék, de hivatalos okmányok is forognak fenn. Értem Barthelémy St.Hilaire válaszait a megyei tanácsoknak, főleg Saune - et Loire megye tanácsa 33 tagjának adott válaszát. Ez utóbbiban azt állítá a kormány feje, hogy a commune-mozgalmak miatt nem történnek többé elfogatások. Ez okból indíttatva érzem magamat, hogy a hadügyérhez írjak, ki nagy megnyugtatásomra azt válaszolta, hogy a kormány szándékszik az igazságszolgáltatás menetét gátolni, hanem a közbéke érdekébengyorsított eljárást tart szeme előtt.“Laboulaye:„Az ellenmondás a két nyilatkozatban csak látszólagos. Már kezdettől óta azon személyek üldözése,kik a communenak mint közkatonák szolgáltak, többnyire abban hagyatott, s ez most csak elvül van elfogadva. Más tekintetben az igazságszolgáltatás rendes folyamát követi.“ Laroche foucauld Bissaccia: „Főleg nagyon sajnálatos dolog, hogy B. St. Hilaire oly levelekkel compromittálja a kormányt, melyek egyenesen a bordeauxi egyezménybe ütköznek. Önök nevetnek, (több baloldali képviselőhöz fordulva) de én még tovább megyek: Thiers úr saját lakásán Bordeauxban mielőtt a végrehajtó hatalom reá ruháztatok volna, saját magam és számos más képviselő jelenlétében odanyilatkozott, hogy a jövő, a leendő megoldás nem lehet egyéb, mint a monarchia. Erre aztán mi reá szavaztunk, s meggyőződésem jelenleg is az, hogy a köztársaság tönkre teszi Francziaországot. De legyen bármint, annyi bizonyos, hogy mindenkinek meg kell tartani a bordeauxi egyezményt.“ Noel Parfait: „A departementális törvény tárgyalásánál nyíltan el volt ismerve, hogy a megyei tanácsnokok gyűléseiken kívül feliratot intézhetnek a kormányhoz.“ Kergorlay: Ez a legnagyobb becstelenség!“ (Zaj) Ab o vil-e: „Chanzy Ilek és társai felirata nyilván az Ardennek megyei tanácsából s kikerültnek jeleztetett.“ B a z e : „Semmi csürés-csavarás! Az aláírók collectiv s mint illető megyei tanácsnak tagjai lépnek föl. — Ez határozottan törvénysértés.“ Lucet: „Az ember kénytelen azt hinni, hogy álmodik, ha azthallja, hogy oly egyénektől, kik általános szavazattal választottak, megtagadtatik azon jog, hogy saját nevökben valamely egyéni véleményt nyilvánítsanak. A törvény csak politikai discussiókat akart kizárni a megyei tanácsokból, mert különben foederalistikus államformát alkotott volna, azonban nem tiltotta meg a polgároknak, hogy gyűlésen kívül véleményeiknek kifejezést adjanak, s ha ezt teszik, csakis jogukat és szabadságukat veszik igénybe.“ Marcial Delpit: „Kénytelen vagyok a kormányt nyilatkozatra kérni. A törvény, nézetem szerint, ki van játszva, ha némely megyében, néhány számú tanácsnok , legtöbbnyire törpe kisebbség , nagyon gyakran interp o c u 1 a (Ohó!) összeáll és a köztársaság elnökéhez feliratot intéz. (Ellenmondás következtében Delpit visszavonja „inter p ocu 1 a“ kifejezését.)Grévy elnök figyelmezteti szónokokat, hogy maradjanak vita közben az illem határai között. Laroche foucauld: „Ha a kérdéses feliratok számosabbak lettek volna, a nemzetgyűlés egybehívását indítványoztam volna. “A belügyér: „A kormány a megyei, kerületi és községi tanácsok törvénytelen határozatait megsemmisítette, azonban a Thiers úrhoz intézett üdvözlő feliratokban nem láthatott törvénysértést.“ Larochefoucauld: „Francziaországban minden embernek van joga a jövő államformával foglalkozni csak egynek nincs és ez az elnök, kit ez iránt a tribünön letett eskü köt. Thiers ur Chanzy tokhoz intézett válaszában kötelességét megszegte, mert ott bizonyos államforma elfogadásáról beszél. Thiers ur helyzete most az, ami hajdan Napoleon Lajos herczegé volt, meg kell tartania fogadását. Abel ügyér tiltakozik ez analógia ellen s tagadja, hogy Thiers valaha megfeledkezett volna kötelmeiről. Ezen viharos ülést azért közlék lehető terjedelmesen, mert sok fényt vet Francziaország viszonyaira s következtetni enged a monarchisták üzelmeire és magatartására. Spanyolországról csak kétes híreket constatálhatunk ezúttal. A spanyol lapok egy része azt híreszteli, hogy a karlista lázadás mind nagyobb mérveket ölt Catalona és Biscayaban. A kormánynyal közelebbi viszonyban levő lapok szerint pedig Sabars fölkelő vezér csapatai teljesen tönkre vannak téve. Az ultramontanismus nyakas és vakmerő magatartását eclatansul illustrálja a genfi pseudo püspök legújabb példája, ki nem hajtva a svájczi nemzeti tanács határozatára, mely őt hivatalától és functióitól megfosztá, daczolva a nemzeti tanácscsal, ezen határozat kelte után is folytatá püspöki functióit és bérmást. — A genfi kormánynak úgy látszik nem marad más hátra, minthogy tekintélyének és határozatának erővel is érvényt szerezzen. vtimwmvrjiiSEa*rz&MMxmmoKsrim ». «rartiownn minin azon kijelentésemben a ház, hogy nagyobb öszszeget nem lehetett kieszközölni. Különben ez összegnek a nagyobb városok közti forgalom tekintetében fölemelése iránt minden lehetőt el fogok követni. (Helyeslés.) A ház erre általánosságban elfogadja a javaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Olvastatnak az egyezmény pontjai, melyek mind megjegyzés nélkül elfogadtattak. Utána napirendre kerül az 1869. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összeg födözéséről szóló tvjavaslat. Széll Kálmán ajánlja elfogadásra a központi bizottság nevében e törvényjavaslatot. Csanády Sándor kijelenti,hogy ő Boba, de soha, sem ez előtt, sem ezután, semmiféle közösügyi költséget meg nem szavazott, nem is fog megszavazni. Nem szavazza tehát ezt sem. A ház mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadja e javaslatot. Napirendre kerül ezután az 1870-ik évben létesített előlegezési hitelművelet költségeinek födezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülés tovább foly. — A VII. bíráló bizottság folyó September hó 30-án tárgyalván Hammersberg Jenő Tolna megye színi kerület-képviselőjének választását a vizsgálat elrendelését tartotta szükségesnek és a vizsgálat eszközlésével Lukács Béla képviselőt bízta meg. Országgyűlési tudósítás, A képviselőház ülése okt. 1. Bittó István elnök tíz órakor pontban megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyve, s utána több, kevésbé érdekes előterjesztés után Madarász József határozati javaslatot nyújt be, amelyben a szélsőbal feliratának neki nem tetsző néhány tételét módosíttatni indítványozza. Kinyomatni s kioszttatni rendeltetik. Madas Károly benyújtja a II. igazoló bizottság jelentését, amely szerint Szepesy Gyula, Pulszky Ferencz, Tavaszy Endre, Szende Béla, Sachsenheim Albert, Just Kálmán és Kardos Kálmán igazoltattak . Vojnics Barnabás ellen azonban vizsgálat elrendelését tartotta szükségesnek, e vizsgálással azonban nyelvi akadályok miatt saját kebeléből senkit nem bízhatván meg, átlrt az állandó igazoló bizottsághoz. Az állandó igazoló bizottság Schmaus Endrét bízta meg e vizsgálattal. Frileszky Tádé keszti a IX. igazoló bizottság jelentését, mgy szerint Goda Béla és Maximovic valós képviselők végleg igazoltattak. Következik az a napirend, az az először a németországgal kötött postaszerződésről szóló tvjavaslat. A javaslat felolvastatván, Molnár Aladár jelenti, hogy a központi bizottságnak sem általánosságban, sem részleteiben nincs észrevétele. Nikolics Sándor, szintén óhajtja a szerződés minél előbbi létrejövetelét, s ezért nem ajál részletes módosításokat, hanem elmondja nézeteit általánosságban. Először a postautalványokra, postaelőlegekre nézve tesz megjegyzést. Nem tartja elégnek az ott maxiumnak jelzett 50 tallért, s ennek fölebbemelését kéri. De másodszor neta helyeselheti a szerződésnek azt a pontját, mely a Thurn-Taxis herczegi család postamentességét tárgyalja. (Helyeslés balról.) Szlávy József kereskedelmi miniszter megjegyzi, hogy a postautalványokra azért nem lehetett nagyobb összeget megadni és kieszközölni, mert kisebb postahivataloknál nem lehet annál nagyobb összeget készletben tartani. Magyarországon 100 frt ez összeg, Németországon ezt is sokalták, s így jön megállapodás az 50 tallérban. Ami a Thurin-Taxis család postamentességet illeti, ezt Németországban régibb szerződés alapján — régen élvezte e család. Nem tartotta oly fontosnak, hogy miatta az egyezmény sorsa jöjjön kérdésbe. (Helyeslés jobbról.) Csernátony Lajos nem nyugtatta meg, mit a minister mondott. Az nem áll, hogy azért nem adhat nagyobb összegre engedélyt a kormány, mert a kis postahivatalok nem tarthatnak nagyobb összeget készletben, mert hiszen az, hogy hány utalványt adhat föl valaki, nincs korlátozva. Ha egy 50 frtra rúg, kettő százra. Kér ez iránt felvilágosítást. Szlávy Jószef: Úgy hiszem, megnyugszik Egy rész kezekbe került bank. (MI)Amúgy .a kölcsönös bizosító bank sept hó 12-én bezárt rendkívüli közgyűlésének eredménye általános megbotránkozást szült a tisztességesebb fővárosi körükben. A Dobler, Millassin féle válaszmányi névsort szánalmas szörnyülködéssel olvassa a fővárosi közönség azon része, melynek tudomása van arról, hogy kik Pest városában a leghirhedtebb uzsorások. Többektől hallottuk, hogy „a magyar kölcsönös biztosító bank rész kezekbe került.“ Igaz, hogy e bank ügyeinek vezetése eddig sem a legszerencsésebb kezekre volt bízva s a választmány kebelében találkoztak olyanok is, kik a pénzpiacz kedvezőtlen conjecturáit saját előnyükre s a társulat kárára kiaknázták 48—60 %-03 intézeti váltót helyezvén el s maguknak még provisiót is vettek, mint ezt a közgyűlésen egyik volt választmányi tag Milassin pártjának értésére adta, nehogy az új választmányba azorások választassanak. De egészben véve a kölcsönös biztosító bank mégis meglehetős szerencsésen kihúzta az időt a közgyűlésig. Az összes díjbevételek az év folyamában 78.000 frtra mentek. A károk 79.000 frtot tettek , az igazgatási költség 47.000 frtra ment s igy a deficit 48.000 frt. Részletezve: a jégbiztositási bevétel 32 000 frt, káreset 50.000 frt, tűzbiztositási bevétel 45.000 frt, káreset 25 frt, központi igazgatás 22.000 ft, vidéki igazgatás 25.000 ftKörülbelül e számokból lehet látni, hogy a kölcsönösbiztositó bank a közgyűlésig minő eredménynyel működött s hogy vagyoni állása minő. A 48,000 frtnyi deficit 150,000 frtnyi alaptőke mellett utóvégre is tűrhető volna, ha meggondoljuk, hogy a leköszönt választmány maga beismerte, hogy nem értett a biztosítási üzlethez, s hogy az intézetnek szorultság esetén 18— 60%-kal kellett fizetni. E deficitet kárpótolhatja némileg azon körülmény, hogy a banknak most már országszerte rendezett ügynökségei vannak, — s ha a most tartott közgyűlés egy oly választmányt alakított volna, mely odaadással és szakismerettel vezérelte volna az üzletet, ám a veszteség könnyen helyre lett volna hozva. A rendkívüli közgyűlés azonban ezt nem tette. Sőt e közgyűlés ellenkezőleg igen szerencsétlen eredményre vezetett. A vidéki főnökök, kik a fővárosi ügyeket csak távolról, vagy egyátalában nem ismerik, azon szerencsétlen gondolatra jutottak — miután őket valószínűleg egy pesti faiseur tévútra vezette — hogy az ideiglenes bizottságot s ezzel együtt az intézet pesti tagjait majorizálva önkényüleg intéznék a bank sorsát. Külön értekezleten elhatározták, hogy D. V. urat megteszik vezérigazgatónak s az illető faiseurrel egy oly választmányi névsort állítottak össze, melyben több kétes jellemű pesti üzér s néhány üzleti dolgokban teljesen tájékozatlan ismert nevű ur s csak egy-két elfogadható név van , csalétekül pedig Horn Ede nevét bigyeszték a névsor élére — ennek tudta nélkül. A közgyűlésen aztán csakugyan majorizálták is az ideiglenes bizottságot, holott ez mindent megtett, hogy a kölcsönös biztosító bankot jó útra vezérelje. A bizottság veresége nagyon rosz benyomást tett mindazokra, kik a helyzetet a maga valóságában felismerték és az intézet megmentése iránt érdekkel viseltetnek. Egyik volt választmányi tag indíttatva érezte magát kijelenteni, hogy 11,000 frtnyi jótállását ez intézetért biztosítsák azonnal, mert ő a megejtett választások után ezt is veszélyeztetve látja. Elnök bejelenti lemondását azon megjegyzéssel, hogy ne kiváják, miszerint lemondását indokolja. A kisebbségben maradt párt a gyűlés bezárta előtt visszavonult, semmi befolyást nem akarván többé gyakorolni az intézeti ügyekre, s jegyzőkönyvileg is kifejezést kívántak adni annak, hogy ők az ezután történhető dolgokért a felelősséget magukról elhárítják. A győzelmes párt ezután másnapra is prolongálta a közgyűlést. E taggyűlésről a sajtó nem is volt értesülve. Itt a biztosító bank elnökéül Rátonyi, igazgatóul Hegyesi K. volt , 11 a kerti igazgató lett megválasztva, aki ez oknál fogva nagyon otthonos lehet a biztosítási üzletben. De legnevezetesebb eset volt e gyűlésen Doboly felszólalása. Ezen sentimentális erdélyi szónok azzal állt elő, hogy az ő hazájában levő „atyafiának“ Holtzer ügynöknek fizetését emelje fel a közgyűlés 2200 frtra, mert ő ennek az urnak megígérte, hogy a fizetés javítását a közgyűlésen ki fogja eszközölni. D. lévén a győzelmes párt speakere, ki a választások előtt „jót állását mindenért“ veté a latba : kérelmét teljesíteni kellett. Az önzetlenség (!) ilyestén nyilatkozatai után a közgyűlés kölcsönös köszenetek és hálálkodások közt oszlott el. Szükségesnek tartottuk mindezt a közönség tájékozása végett nyilvánosságra hozni, mert nagyon veszélyesnek tartjuk azt, midőn egy megbizatlan elemekkel maturált választmány egy nagy és üdvösnek látszó eszmével agitálhat, és így kiszálllíthatlan károkat okozhat, oly károkat minőket közelebb a miskolczi kiházasító botránynál tapasztalni lehetett.A kölcsönös biztosító bank ugyanis most akarja megkezdeni az életbiztosítást, ügyetlen vagy pláne ügyes önző kezekben ez oly eredményekre vezethet, mint az „Albert“ Angol biztosító hirhedt esete felmutaott. És a legsajnosabb e dolognál, hogy itt sem az érdekeltek, sem a nagyközönség nem ellenőrködhetik s a ma elkövetett csalást, vagy hibák csak évek múlva termik meg vészes gyümölcsiket. Semmi sem könnyebb, mint az életbiztositásnál ezrekkel megkárosítani a társulatot úgy, hogy az egy két évig fölfedezetlen maradjon; s midőn a turpisság kiderül az illeték absolutoriummal sőt egymásnak ünnepélyesen megszavazott köszönetnyilvánításokkal már háttérbe léptek, s őket már többé senki sem vonhatja számadásra. De még a tűz- és jégbiztosítási szakban sem tudhatják az illető biztosítók, vájjon egy lelkiismeretlen választmány nem károsítja-e meg őket s várjon nem kellene-e oly nagy pótfizetéseket teljesíteni, melyekre egyáltalában nem gondoltak , mert a választmány halomra csinálhatja a lebegő adósságokat, pláne ha a tagok között oly emberek vannak, kik az uzsoraműveletekben nagymesterek. Óva intjük tehát mindazokat, kik a kölcsönöt biztosító társulat ügyeire befolyással lehetnek, vagy azzal összeköttetésre lépnek, vigyázzanak jól, mert “kinya van a kertben!“ Az egyetemi uj rektor felavatása. A magy. kir. tudományos egyetem ma délelőtt 10 órakor tartotta új rektorának felavatását. Az egyetemi tanárok és hallgatók egészen megtöltötték a nagy hisztenet, s nemsokára megjelent az egyetem rektora Toldy Ferencz a négy kar dékánjai és tanárai kíséretében. Az emelvényen elfoglalván helyét előadta a lefolyt tanév történetét. Az első részben szólott az egyetem beléletéről. Volt a lefolyt évben az egyetemen a téli félévben 2503, a nyári félévben 2072 hallgatója, s így a tanulók száma a lefolyt évekhez képest nem mutat apadást. Hatalmas fejlődést nyert az egyetem a tanerők szaporodása, a kormány támogatása és a törvényhozás bölcs gondoskodása által. Legkedvezőbb arányt mutat a jogi, kevésbé kedvezőt az orvosi, legkevésbé megnyugtatót a bölcsiszesi kar; a theologiai pedig a sülyedés bélyegét hordja magán. A haza egyetlen egyetemének ilyetén állása nem kedvező hőmérője ifjúságunk tudományszomjának. De amennyire megdöbbentő képet mutat a számarány, ép oly megnyugtató azon eredmény, melyet a kis népesség munkája által felmutatott. Erről tanúskodnak a nagy számú tudori felavatások, a sűrü könyvtári látogatások, a pályadolgozatok, egyesületi és segédegyletek virágzása. A joghallgatók 24 ezer, az orvoshallgatók 17 ezer, a gyógyszerész hallgatók egylete 6 ezer forintnyi vagyonnal rendelkezik, s mindannyian nagy mérvű segélyzéseket eszközöltek a lefolyt évben is. Alakulóban van olvasókör az egyetem összes rendbeli hallgatói köréből, mely államsegélyben részesül. Az ifjúság szelídül, komolyodik, minek jele az is, hogy a lefolyt évben egy rendőri fenyítés sem fordult elő. A könyvtárt 36 ezeren látogatták. Az egyetemen működött 121 férfi, ezek közül 50 rendes, 22 rendkívüli, 41 magántanári tanító működött. A második részben előadja azon intézkedéseket, melyek az egyetem belszervezete és anyagi viszonyaira vonatkoznak. Megemlíti a könyvtártelek ügyében folytatott per befejezését, a szaktudorság behozatala iránt tett lépéseket, a magyar nyelvnek behozatalát a hittudományi karba, s ezzel köszönetet mondva azon szives támogatásért, melyet a tanártársai részéről tapasztalt, éljenzések közt befejezi beszédét. Erre Bita Dezső hittudománykari dékán meglehetős üres és untató beszédben búcsúszott el a volt rektortól, mire Toldy az uj rektort dr. Hatala Pétert feldíszítette a rektori aranylánczczal átadta neki rektori székét. A mint Hatala az emelvényre lépett zajos éljenzésekkel fogadta a hallgatóság, s Bita Dezső üdvözölte őt, mint új rektort, szerencsét kívánva működésére. Ezután Hatala Péter tartotta székfoglalóját a hittudományi szabadságról tartott beszédjével. Előre bocsátá az ész feladatáról szóló bölcsészeti fejtegetését, áttért tulajdonképeni tárgyára s meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy a hittudomány sem emencipálhatja magát az ész ítélete alól, hiába rejtőzik az isteni kinyilatkoztatások palástja alá, ez neki nem fog tekintélyt adni, s csak nevetségessé teszi a józan ész előtt. Azért a vallásnak is csak azt kell és szabad tanítani, mi a józan észbe nem ütközik, s ha a vezérfonalt akár butaságból, akár elfogultságból mellőzni akarják, az ész hivatva van nem minden tartózkodás nélkül kimondani ítéletét. Az egyház ennek folytán nem követelhet magának feltétlen tekintélyt stb. Ezek voltak azon eszmék, melyeket a felvilágosult rektor a hallgatóság zajos éljenzései és némelyek fészkelődései között elmondott. Ezzel az ünnepély Hantala éltetése közt 12 órakor szétoszlott.