A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-25 / 45. szám
45. szám. XI. évfolyam. * ........................... . I I n .• n ■ Beggel kiadás. Buda-Pest, 1873. Vasárnap, febr. 28. ■■ ■ — ................... ■■'■»■■...---------------------------------.....-------------------------------Kiadóhivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Polán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..............................2 írt —kr. 8 hónapra..............................6 _ „ 6 hónapra..............................12 „ — „ Az esti kiadás postai különbüléséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szorbesattesi iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések s kiadó hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldeni«. Előfizetési felhívás Xl-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . . . , 12 frt Negyedévre ... 6 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz frtig csak, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala“ czím alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala. B uda-Pest, február 22. A valódi közigazgatási reform. Közigazgatási rendszerünknek továbbfejtését, illetőleg reformálását hangsúlyozta a pénzügyi bizottság, az országgyűlés és a sajtó. Valóban már eddig sok olyan történt e téren nálunk, mit az újabb tudományos vívmányokkal és gyakorlati követelményekkel megegyeztetni nem lehet, és ha a jogállam fogalmának meg akarunk felelni, még soknak kell történni, amiről úgy látszik nálunk még vagy nem gondolkoznak, vagy azokkal épen ellenkező eszmékkel foglalkoznak Mert a parlamentarizmusnak egyik főhibája az, hogy egy változó kormány kezében lévén a kormányzás és közigazgatás nagy része, és másfelől e kormány a parlamenti többség részre hajló,leginkább politikai és kevésbé szakértő vagy jogi ellenőrzése alatt állván, igen sok olyan történhetik, ami a jog, sőt az alkotmányosság fogalmával is merőben ellenkezik. Mert mindazok, kik a tudományos irodalomban azzal a még meg nem oldott kérdéssel foglalkoztak, hogy a parlamenti kormánynak mekkora hatásköre lehet egy jogi és önkormányzati alapokon fekvő államban — eltérnek ugyan a mértékre nézve, (mert ez elsősorban gyakorlati kérdés, tehát megoldására a tudomány ép oly befolyással van, mint a nemzeti sajátság és helyi viszonyok), de abban mindnyájan megegyeznek, hogy a jogi állam és önkormányzat fogalma ép úgy, mint a részrehajlatlan, gyors közigazgatás érdeke azt követeli, hogy a politikai szeszélyek befolyása alatt álló, változó kormány kezébe csak a törvényhozás és kormányzás irányadására legszükségesebb hatalom adassék. Minden egyéb bizassék részben az állandósított, de szoros közigazgatási ésogi felelősség, valamint törvényszéki ellenőrzés alatt álló központi szakhivatalokra és más részben a helyi autonómiára. Ezt a kérdést Anglia úgy oldi meg, hogy kormányával változik 34 hivatalnok és változatlan már a központban a „staff appointment,amely jelenleg 156 fő és 1485 alsóbb hivatalnokból áll. Úgy oldá meg továbbá, hogy a választási ügyeket, a közigazgatási jogsérelmeket, az illetékességi kérdéseket, a hivatali visszaéléseket bizta a „Queensbench“ bíróságára, a közigazgatást bizta az önkormányzatra és ennek mindenben: jogi és közigazgatási, pénzügyi és rendőri ellenőrzését, valamint ezen ügyekben való bíráskodást bizta a békebírói intézményre. Tehát a kormány hatásköre részben a szakhivatalok, részben a bírói ellenőrzés, részben az önkormányzati széles működési kör által meglehetősen korlátolva van. Belgium is parlamentáris ország. De itt a központi hivatalok egészen a kormánytól függnek. Azonban a közigazgatási jogsérelem, az illetékességi ügyek, a választási ügyek egészen ki vannak a kormány kezéből véve és a legfőbb törvényszékre bízva. A közigazgatást pedig viszi a 9 tartományi gyűlés választott „állandó bizottsága“ és a szintén választott községi tanácsok és önkormányzati hivatalok. Az ország 203 békebírói kerületet képez, de már itt inkább alsóbb igazságszolgáltatási közeg, mint közigazgatási ellenőr a békebiró. A rendőrség ép úgy választás alá esik, mint a nemzetőrség tisztikara az őrnagyig. A munkakörök területi felosztása egészen összevág. Láthatjuk ezekből, hogy a „modern“ Belgium sem fél az önkormányzattól, a választott hivatalnokoktól — habár a közigazgatás jogi ellenőrzése benne nincs is úgy kifejlődve, mint Angliában, és a központi hivatalok szervezésében is a változó kormánynak nagy befolyást engedett. Épen ezen hibákban szenved a continens mindenik parlamentáris országa és így hazánk is. Pedig most már a tudomány oly meszsze megy követeléseiben, hogy pl. Gneist (ki a közigazgatás jogi felfogásában és a Parlamentarismus természetének kifejtésében páratlan tekintély) határozottan ezt mondja: „Mikor a kormány pártkormányra van bízva, a közigazgatási sérelmekkel, újonczozással, parlamenti választás vezetésével és beligazgatással (nem kormányzással) nem foglalkozhatik az.“ De mi a közelebbi években ellenkező irányban haladtunk Az önkormányzatot megnyirbálták, a legtöbb teendőt a kormány kezében öszpontosították, kinevezésétől függővé tettek 60 ezer hivatalnokot, és az egész hivatal sereg, az egész közigazgatás minden jogi és közigazgatási ellenőrzés nélkül a minisztériumra van bízva. Továbbá a bírói kiküldésektől elkezdve az illetékességi kérdésekig, a közigazgatási sérelmekig, a választási ügyekben való bíráskodásig igen sok jogi kérdés eldöntése van bízva egy pártkormányra. Nemsokára kezében fogja öszpontosítani a közigazgatáson és igazságszolgáltatáson kívül a rendőri és közlekedési ügyeket is — minden ellenőrzés, minden jogorvoslás kizárásával. Mert egy országgyűlési többség politikai ellenőrzését nem lehet sem jogi, sem közigazgatási ellenőrzésnek nevezni, mert az nem jog és közigazgatási szabályok szerint dönt, hanem csakis opportunitási szempontból; márpedig ez minden jogeszmének felforgatása. Ezekből láthatjuk, hogy ha a jogállamot, ha a szakértő központi igazgatást és az önkormányzatot egészséges alapokra akarjuk fektetni és amennyiben már valamelyik elem megvan, azon meg akarjuk tartani, akkor az eddigi iránynyal merőben ellenkező irányba kell haladnunk. A központi hivatalok számát apasztani, azokat szakosztályok szerint osztva állandósítani, de egyszersmind előleges szakvizsgák alá és folytonos jogi, közigazgatási ellenőrzés alá vonni kell. Minden választási ügyet, melyben politikai jogokról van szó, minden illetékességi és közigazgatási kihágást, melyben önkormányzati vagy egyéni jogokról van szó , bíróság ellenőrzése alá kell tenni. De az önkormányzat terén is sok a teendő. Némelyek a megyék czélszerűbb felosztását és ezek kebelében is a katonai, igazságszolgáltatási, közigazgatási, pénzügyi , telekkönyvi illetékesség összevágó felosztását követelik. Ez helyes. Csak hogy gondoljuk meg azt, hogy a választási, szegény, rendőri, egészségügyi, adóügyi, honossági, közmunka és békebírói teendők és illetékesség tekintetében még semmi sincs határozva, márpedig a munkakörök területi felosztására nevezetes befolyással lesznek ez ügyek is a szerint, amint a kormány, megye és község közt ama jog és munkakörök különbözőiig lesznek felosztva. Tehát itt sok függ attól , hogy mily alapelvek szerint lesz rendezve adó, rendőrségi, egészség és közmunka stb. ügyünk. itt Annyi áll, hogy az önkormányzati teendőknek az egyes hatóságok közti és azokban való területi felosztását a különböző munkakörök összevágó beosztása szerint kell keresztül vinni. E tekintetben a történelmi fejlődésű Anglia nem törvényhozási, hanem önkormányzati egyezségek útján 1832. óta annyira haladt, hogy az Alfred óta addig változatlanul maradt és nagyon eltérő közigazgatási felosztás, melynek alapja az egyházi felosztás (parish) volt — szépen összeolvadt 660 Poorlaw unióná (mely az önkormányzat adóztatási súlypontja) és 697 rendőri kerületté, ezekbe osztódott be a katonai, útügyi és egyházi felosztás is. Szóval, a munkakörök a történelmi fejlődés szükségszerű törvényénél fogva összeolvadtak. Ennek nálunk is be kell következni. Csak hogy nálunk a munkakörök sincsenek még megszabva. Azt hisszük, ezen kellene kezdeni. Hegedűs Sándor: A baloldali kör vasárnap f. h. 23-kán d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A Deákpárt vasárnap febr. 23-dikán d. u 6 órakor értekezletet tart. — A „Pesti Napló“ arról értesül, hogy a lengyelek részt fognak venni a delegátió tagjainak megválasztásában, ami a legközelebbi pénteken történik, s arról, hogy elhagynák a reichsrattot, értesült körökben mit sem tudnak. — A bécsi spanyol követ, ki állomásán meghagyatik, tegnapelőtt nyújta át gr.Andrássy külügyminiszternek Castellar sürgönyét, melyet mi már közöltünk. A nagyhatalmak kabinetjei abban egyeztek meg, hogy a tényleges spanyol kormánynyal a diplomatiai összeköttetést az eddigi módon folytatják, de a köztársaság hivatalos elismertetését illetőleg bevárják a helyzet tisztázását. Amadé lemondásának egyik oka gyanánt tünteti fel a florenczi „Gazetta“ római levelezője azt is, hogy az államkincstár annyira üres volt, hogy Amadé a saját zsebéből volt kénytelen fedezni a szükséges kiadásokat s csak a királynénak, Viktóriának 4 millió frankjába került a kétévi uralkodás. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva ccaMWMS /T* • / ‘ / / , -fi . , JC Mi '• -tv -------------- h , Közoktatásügyünk igazgatása. Józan gondolkozású egyén előtt egészen felesleges bizonyítani, hogy közoktatásügyünk előhaladásának legfőbb gátja a vallás- és közoktatási ministeriumoknak egy kézben egyesítése. Nem is akarunk jelenleg e sokat vitatott esz- I B2Mflitaa A „HON“ TÁRCZÁJA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Eled rész. Az örök harcz. Harmadik kötet. A király tesz. (49. Folytatás.) Császár és király akart ő Hermione Peleia előtt lenni, s midőn meglátta őt magához ily közel, gyermekké lett! Az a boldog idő jutott eszébe, mikor egymást legelőször látták, mint gyermekek; mikor szüleik örömkényező szemei előtt gyűrűt váltottak. Az oly régen volt már! De azért a király még sem állhatta meg, hogy elfeledve minden fejedelmi méltóságát, félig vágyó örömtől, félig daczos elhatározástól hajtva, oda ne siessen hozzá és kezét ne nyújtsa neki, s midőn megkaphatta a viszonzó kezet, ott ne tartsa azt magánál, s a leggyöngédebben ne szólítsa őt nevén: — Hermione! — Felséges úr! — Mi egykor neveinken hívtuk egymást. — Akkor neveink egyenlők voltak. Trónörökös volt mindkettőnk czime. Ön most császár és király — én pedig Sacheris Hermione Peleia kisasszony vagyok. — Oh ne gúnyolódjál. — Nem gúny ez, fölség. Száraz való. Hivatalosan van ez tudtomra adva. Fölséged törvényszékei mondták ezt ki itéletileg. íme itt az Ítélet. Ez hozott ide engem. Ezzel átnyújta a czári herczegnő a magával hozott iratot a királynak. — Ki merte ezt tenni! — kiálta fel lángoló haraggal a király, midőn megpillanta a borítékra írott nevet. — Tekintsen bele fölséged és meg fogja érteni. A király végig olvasta az iratot. Eleinte a bámulat és a boszuság tölté el lelkét, de egyszerre kezébe akadt a veres fonál, mely e cselszövény gubancsát megoldja. Akkor aztán viszszatért nyugalma. — Nekem van tudomásom ez ügyről. Tatrangi Dávid menyasszonyát Szentivánfai Rozálit a Sabina visszaköveteli magának. — S erre joga van a szentesített alapszabályok és a gyámi hatalom erejénél fogva. A törvényszék kénytelen volt a Sabinának igazat adni. — Ezt mondja a jogtudornőd? — Ő itt van velem. — Hm. — Nem volt jogtudornőd a szentmarxi nőiskola növendéke ? — Igen fölség! — Értem. És most ő adta neked azt a tanácsot, hogy hozzám jöjj. — Mit kivánsz tőlem ? — Fölség! Még nem alázott meg annyira a sors, hogy minden büszkeségről letegyek. Nem az bánt, hogy nekem, mint Sacheris kisasszonynak a helyhatóság utolsó kérszolgája előtt is kaput kell nyittatnom. Én tudom becsülni a polgárok közötti egyenlőséget. De ahol az egyenlőség fennáll, ott minden polgárnak a háza az ő vára: „my house is mi castle!“ S olyan törvény ott nincs, mely bárkinek is jogot adjon a „király nevével“ más házába betörni. Ez országban szabad az. De viszont vannak kivételek, melyek jogot adnak egyes házak birtokosainak, hogy kapuikat minden világi hatóság elől bezárják. Ezek a kolostorok. — ügye ? szóla közbe a király. Egyet villámlottak szemei. Jól találta ki sejtelme a talány nyitját. — Én házamat nyomorultak ápoldájává avattam fel. Azok a nők, kik e házba belépnek, viselik a szentek glóriáját s a martyrok töviskoszorúját. Isten látja azt jól. De az emberek nem látják. A parabolana-menhely csak magányápolda, nem fölszentelt zárda. Én tehát, hogy magamat és a velem együtt lakó tiszteletreméltó nőket minden jelen és jövendő zaklatástól megmentsem, folyamodtam pápa ő szentségéhez, hogy a parabolana menhelyet avassa fel kolostorrá, s engemet erősítsen meg abban, mint fejedelemnőt. A pápai breve megjött, ime itt van. S én elhoztam azt felségedhez, hogy „placetum regium“-át kérjem hozzá. Remélem fölséged nem fogja rész néven venni Sacherit Hermione kisasszonytól, ha mégis „fejedelemnő“-vé lenni vágyik. Egészen belelátott most már a király a cselszövénybe. Nem Mazzur és társainak brutális erőszakoskodása volt itt a mozderő. Az csak a gép volt. Most aztán tudta már a király, hogy mit fog tenni, hogy mit kell tennie ? Számítottak az ő gyöngeségére! Azt vélték, hogy az északi Nihil országától annyira retteg, hogy nem meri megsérteni annak egyik közegét, hogy nem meri királyi vaskertyűs kezével torkonragadni Mazzur és társai ezégének hydráját! Hanem hogy inkább engedi szerelmesét, saját eljegyzett mátkáját a világtól megválni s zárdafejedelemnővé lenni, hogy a szégyentől így oltalmazza meg. Sokszor megesett az már, hogy egy szelid emberből hőst csináltak, az által, hogy még jobban meg akarták alázni. „Ha!“ Ez egy szótagú hang hagyta el a király ajkát. Lehetett az nevetés, vagy dacz, vagy önkérdezés hangja. — Átvette Hermionetól a pápai brevét. — Tehát te zárdafejedelemné akarsz lenni Hermione. Szólt a bizalmas nyájasságtól enyhített hangon. Lásd, én is zárdafejedelem vagyok itten: a „szegénység,“ „alázatosság“ és „nőtlenség“ hármas fogadalmával. — Aláírásomat kívánod ? — Akkor meg kell látogatnod cellámat. — Akarod-e ? — Hiszen mi szentek vagyunk mind a ketten, és mégis összekötve. „Marimonium Sancti Josephi!“ — A két úrhölgy kövessen bennünket. — Meglátogatod-e velem cellámat ? A király karját nyújtó Hermionénak, a czári beveregnő egy parancsoló pillantást vetett kisérőnői felé, azzal a király karjára támaszkodva, engedé magát annak dolgozó szobájába vezettetni. A két udvarhölgy megállt a szoba nyitott ajtajában s hallhatott egy-egy szót, a mit a király és a herczegnő egymással beszélt. A király leülteté Hermionét az egyszerű kar- székbe, mely Íróasztala előtt volt. — Nézd, ez itt az én oltárom. Szólt Íróasztalára mutatva. Itt szoktam Istennel beszélni, országaim sorsáról, lelkem nehéz küzdelmeiről. Itt hullanak senkitől nem látott kényeim: itt álmodom ébren senkitől nem sejtett örömeimről. Oh az egész világon ez az egyedüli hely, ahol nyugton érzem magamat. Ez az én oltárom. És lásd: ennek „peristeriuma“ is van. Benne áll a szent kép, melyhez lelkemet fölemelem, és a zsolozsmák, miket hozzá elsohajtok. Akarod e képet látni ? A király felnyitó íróasztala peristeriumszerü rejtekét s kivette abból azt a könyvet, melynek legelső lapjára Hermione arczképe volt festve. A herczegnő szemeit önkénytelen ellepte a köny, midőn arczképét megismerd. — Olvasd el a zsolozsmákat is. Hermione bárhová nyitott a könyvben, nem talált abban mást, mint lángoló szerelmet; büszke, égben járó, napsugártiszta szerelmet; fájó, fejedelmi kínokkal teljes szerelmet; földet megingató, tengert felforgató, lánczra vert óriások szerelmét. Egész fölháborodottan kelt föl az asztaltól és arcra lángolt; de abban a lángban épen annyi volt a büszke harag, mint a szenvedélyes szerelem. „Árpád!“ szólt megragadva a király kezét, s először szóltta őt nevén — egész önfeledten,— „arra, hogy mi ily szavakat mondjunk és viszonozzunk egymásnak, — kettőnk közül egyikünknek királynak kellene lenni! — S nem vagyok-e én az ? „Nem!“ Ez a szó oly hangosan volt mondva, hogy meghallhaták azt az ajtóban állók is — és találgathatók belőle, várjon miről beszélnek „ők?“ — Nem vagy az! A mely országban fényes nappal, az uralkodó szemei előtt felütheti sátorát a rabszolgakereskedés, s vásárra viheti a nemzet leányait ezer számra s eladhatja külföld minden sybaritásnak; —amely országban a menekült szerencsétlent a külföldi üldöző kérszolgái asylumából kiverhetik; — a mely országban pénz veszi meg a törvényt; — a mely országban a fosztogatásnak rendszere van, a gyalázatnak temploma van; — a mely országban a trónban ülőnek mindenki parancsol, de ő nem parancsol senkinek: annak az országnak a feje nem király; — csak megkoronázott báb!. . . Ez fenhangon volt mondva! — Nem tehetett róla. — Kitört szivéből a rég ápolt keserv. — Ingerelve volt rá. — A király vallomása oly villanyszikra volt, melynek a kitörést elő kellett idéznie. A király pedig bámulva nézte a csodaszép haragvó alakot — és hallgatott. És szemei nem tudtak megválni e szép villámló szemektől. Hermione leküzdé lihegő keble viharát. —Kérem, fölség, szólt a király asztalán heverő pápai brévere mutatva: Legyen olyan kegyes, és írja rá, hogy „placet.“ — Azt kívánod, hogy aláírjam nevemet ? kérdé a király, mélyen tekintve a herczegnő szemeibe. — Könyörgöm. — Jó. Tehát aláírom a nevemet. A király megmarta tollát. Hermione herczegnő keserű nyugalmat erőszakolt magára. A király aztán fogta azt a másik iratot, mely íróasztalán feküdt, annak a végsorai után irá alá nevét. A pápai brevet pedig fogta és félreteve egy mellék asztalra. — Megtörtént. Aláírtam. — Mit ? fölség! — Azt a törvényt, melyet országgyűlésem hozott a kolostorok eltörlése iránt. Azt kívántad, hogy király legyek: — király leszek! Eddig nem voltam az; ezután az leszek. — De akkor az égre mondom, te királyném fogsz lenni! Elbocsátom azokat a ministereimet, kik kezeimre, lábaimra tekergőztek mint a fanyüg, s akadályoztak minden szabad mozdulatban. Fel akarok emelkedni és haladni! Kezembe akarom venni a zászlót, mely a becsületesek, a szabad emberek zászlója. Járni akarok öneszem és ön szivem vezetése után. S akkor aztán, ha rám akar szakadni a világ, az én fejemet találja legfelül. — Akkor mindkettőnket együtt találja! Rebegé mélyen elfogadva a herczegasszony s mind két kezét nyujtá a királynak. s Ah mennyi heves csókkal lett e kéz elhalmozva. A király egészen elfeledő, hogy tanuk is vannak jelen, a kik mindent látnak és hallaméről szólani, csak egy pár kétségbevonhatlan tényt sorolunk elő közoktatásügynek igazgatása köréből, hogy a közoktatásügyi miniszer költségvetésének küszöbön álló tárgyalása alkalmával figyelmeztessük a törvényhozó testületet, mily mélyen behatolt ezen társadalmi rákfene közvetlen a kormányzatba is s ennélfogva mily sürgős annak mielőbb sikeres gyógyítása. A közoktatásügyi ministérium központi igazgatását 141 személy intézi. Nem akarjuk felemlíteni, hogy ezen személyek között egy — első rangú osztálytanácsosi fizetéssel — állandóan vidéken él s ott ismét ugyanezen minister alá tartozó állandó tisztet tölt be, hogy egy másik távol a ministériumtól lapszerkesztéssel foglalkozik, egy harmadik szintén tekintélyes hivatalnok, idejének nagy részét Bécsben tölti stb. •S csak azt említjük fel, hogy a tisztviselők 20-da teljes hat osztály, oly ügyekkel foglalkozik, melyeknek sem a cultussal, sem a közoktatásügygyel közelebbi viszonyuk nincs. Ezek a hírhedt alapítványok. Csak egy párt sorolunk elő közülök ízelítőként. 1. Adamovits családjabeli 6 ifjú segélyezése. 2. Ivlobusiczky Antalné fiutódai segélyezése. 3. Két nemes árvaleány 6 évi neveltetése a pesti angol kisasszonyok zárdájában. 4. Tiz magyarországi nemes hölgy ellátása. 5. Szegénysorsu hivatalnokok segélyezése. 6. Azon nyitramegyei nőszemélyek felsegélyezése, kik az evang. vagy helvét hitvallásról a kath. hitre tértek. 7. A bécsi papnöveldében tanuló g. kath. növendékek segélyezése. 8. Rom. kath. czélok segélyezése (irodalmi megvásárlások.) 9. Raics apát emlékszobrára stb. S mindezen dolgokért, melyek között — mint a fentebbi sorozatból láthatjuk, nem csak tisztán magánügyek, de állam s nemzetiségellenes alapítványok vannak,az állam évenkint mintegy kétszáz ezer frtért tart külön tisztviselőszemélyzetet s irodát. De még ez hagyján! Magában a minisztérium kebelében 6 éven át nem tudtak annyira menni, hogy az egyházi s iskolai ügyek szigorúan elkülönítve kezeltessenek. Nem említjük azt, hogy az elnöki osztály vezetője a prímásnak személyes lekötelezettje s hogy ugyanezen egyén fia papok kegyelméből él; nem említjük, hogy az izraeliták ügyeit kizárólag protestánsok intézik el stb., itt csak azon főhiányt emeljük ki, melyet legveszélyesebbnek s egyúttal egy kis jóakarattal legkönnyebben megorvosolhatónak tartunk. A ministérium 5 szakosztályból áll. Az első a katholikusok, a negyedik a görög keleti egyház ügyeit intézi, az ötödik az alapítványi s gazdászati ügyeket. Eddig renden van. De hogy van a többi. A második szakosztályhoz — egy egyén felügyelete alá — tartozik a protestánsok, unitáriusok és zsidók ügyein kívül az összes népnevelés ügye; a harmadikba van sorolva az egyetemek, gymnasiumok s az akadémia ügyén kívül a kath. gymnasiumok ösztöndíjainak, alapítványainak elintézése. Minő ferdeség ez! Nem úgy jön-e ez ki, mintha a népiskoláknak eo ipso a katolikusoknak, a felsőbb intézeteknek pedig szükségkép katolikusoknak kell lenniök, azaz más szóval, ha a protestáns pap és egyház szólal fel a tanfelügyelő vagy a közös iskola ellen, mindkettőnek ugyanazon előadója, ugyanazon védelmezője lesz , ki a bíróval egy személy s megint a katolikus clerusnak nem lehet a" tankerületi főigazgatók ellen felszó- l lalni (isten mentsen tőle, hogy a kegyes páterek