A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-01 / 50. szám
50. szára. XI. évfolyam, Kiadó -hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................G frt *er-6 hónapra............................................... ... » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás Buda-Pest, 1873. Szombat, márt. 1. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEI*, szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, március 1. Budapest, márt. 1. A ház mai ülésén a napirend első tárgya a kérvények tárgyalása, a második két kiküldendő bizottság tagjaira való szavazása volt. A ház az ülés e részén a szokott egyhangúsággal esett át. Csak ezek leteltével — 3/*12-kor — következett a cultusminiszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A VIII. bíráló bizottság ma reggel hirdette ki a Horn Ede választása ellen beadott kérvény iránti határozatát, mely megfelelt az iránta ápolt reményünknek. A bizottság 3 szóval 2 ellen Horn Ede választását végleg igazolta, s a kérvény elvettetett. Bécsi levelezőnktől tegnapi dátummal következő sorokat veszszük: Az alkotmány hű párt elhatározta, a delegátióba Giskrát nem kandidálni többé, daczára annak, hogy a kiegyezés óta folyton és minden delegatiónak olt tagja. (Giskra nem is választatott be a delegációba. Szerk.) Ez az első lépés, melylyel az alkotmányba párt a corruptio embereinek megvetését akarja nyilvánosan tudtul adni. Erről a témáról írok önöknek legközelebb még igen érdekes dolgokat. — Dr. Herbst ugyan beválasztatik a delegatióba, de a választást el nem fogadja, mert— saját szavait idézem— „okos ember a hadügymiiszter gorombaságait el nem tűrheti. Az osztrák delegatiónak egyáltalában az idén nagyon szomorú, szegényes kinézése lesz. — Akármit mondjon a „P. Lloyd“ a bankügyi alkudozások ma rosszabbul állanak, mint a budai protokollum aláírásakor. A polgári házasság eldöntött kérdésére térissza a „Pesti Napló“ s elégedetlenségének kifejezést ad a fölött,hogy „oly nagy elvi dolgok, mint a polgári házasság és a vallásszabadság ügye“ csak közbevetőleg intéztettek el. Az ellen is kifogása van a „P. Naplódnak, hogy az említett kérdésekhez hasonló fontos reform-kérdések „minden rendszer nélkül dobatnak a discussióba.“ — Mi részünkről ez aggodalmakat a vallásszabadság s a polgári házasság kérdésével egyáltalán nem tartjuk alaposaknak. Mindkét kérdés sokkal inkább össze van forrva a legújabb kor tudományos és társadalmi vívmányaival, sokkal inkább meg van világítva minden oldalról, semhogy azokkal ma már minden elfogulatlan gondolkodó ne volna tisztában. Ha azonban a „Pesti Napló“ czikkének idézett részeit nem oszthatjuk is, a befejezéssel tökéletesen egyetértünk s azt megelégedéssel idézzük. Mindezen körülmények azonban — hja a „P. N.“ — természetesen mellékesek. A fő az, hogy a képv. ház megtette ez irányban az első lépést és most a többség köréből várjuk a másodikat, elfogadható törvényjavaslatok előterjesztését. A kormány még most ez ügyben is vezetheti a házat; ha sokáig késedelmezik, nem nyeri vissza a vezérszerepet. Érdekes és figyelemre méltó, hogy Somsich Pál, ki ma a „Reforméban e lapnak általunk is idézett országgyűlési szemle-czikkére vonatkozólag nyilatkozik — mily okokat hoz föl arra nézve, hogy ő és többen Irányi határozati javaslata ellen szavaztak. Közöljük e nyilatkozatot a mint alább következik, néhány bevezető sor elhagyásával, egész terjedelmében. Úgy vagyok, s úgy voltam a tegnapi ülésben is meggyőződve — hangzik Somsich Pál nyilatkozata — hogy Iványi Dánielnek határozati javaslatában foglalt két fontos kérdés — a vallásszabadság és polgári házasság felett, rég tisztában kell lenni minden gondolkozó főnek ; a haza határain belől és kívül, szóval és írásban egyaránt bőven meg lőnek vitatva e kérdések, úgyhogy hitem szerint az,kinek ezek megoldásának szüksége vagy szükségtelensége felett mai napig sincs határozott nézete, az alig fog valaha ilyennel bírni. Továbbá bár láttam, hogy csekély számú, de mégis határozatképességű a ház, és a pártok aránya a jelenlevők közt igen megüti azon arányt, melyben azok egymáshoz teljes számúlag állanak, úgy hittem, miként helyesen nyilatkozhatik ezen annyiszor megbeszélt, megolvasott, tehát teljesen ismert kérdések fölött azonnal, s nem szükséges ezeket újabb ismét 2—3, talán több napokat is elrabló diskusszió tárgyává tenni; ezen indokoknál fogva szavaztam a rögtöni felvételre, s meg vagyok arról győződve, hogy mint tegnap, úgy fogott volna a ház e tárgy felett nyilatkozni egy hosszú diskusszió után is. Azon megjegyzésére a „Reform“ országgyűlési tudósítójának, hogy én és többen nem szavaztunk a határozati javaslat elfogadása mellett, részemről ennek igen egyszerű oka az, mert én azt óhajtottam volna, hogy a kormány ezen fontos kérdések megoldására vezető lépéseket saját ösztönéből, minden pressió nélkül tegye meg, mit az illető szakminiszter úrtól reménytem nekem úgy, mint az egész háznak méltán lehet. A józan konzervatizmusnak nem lehet feladata az idő menetét megállítani, és a kor méltányos követelményeinek fejlődését megakadályozni akarni; — ez a reakczió dolga. — A józan konzervatizmus hazafias kötelességeinek öntudatával feladatának ismeri a rohamos, éretlen aspirácziókat fékezni, a megérett kérdéseket a létező méltányos érdekeknek lehető legcsekélyebb sérelmével megoldani, és ezáltal az emberiség tökéletesedésére törekvő buzgóságot a józan haladás biztos pályáján megőrizni!“ Eddig a nyilatkozat, melyből megelégedéssel olvassuk, hogy Somsich Pál véleménye szerint sem lehet föladata a „józan conserva- tizmusnak“ az idő menetét megállítani s hiszszük is, hogy Somsich Pál és vele a józan conservatizmus hívei nem is fogják ezt megkísérelni, hanem, ha a polgári házasság behozataláról s a vallásszabadságról szóló törvényjavaslatok a ház elé terjesztetnek — annak elfogadásához fognak szavazatukkal járulni ők is. Ismertettük volt röviden annak idejében a spanyol kormány tagjait. Mint olvasóink is tudják, a spanyol nemzetgyűlés febr. 25-én meguyita a kormányt 5 új tagot választván abba. Most ezeket akarjuk néhány sorral bemutatni olvasóinknak. Tutan (pénzügyér) azelőtt rövidáru kereskedő volt Barcelonában s többször választatott meg képviselőnek. Daczára szerény származásának a pénzügyi kérdésekben, melyeket többször nagy szakavatottsággal tárgyalt a cortesben — tekintély. Politikai és gazdasági elvei radikálisok, sőt tán nagyon is azok és socialistikus színezetűek. Acosta (hadügyér) gyalogsági tiszt volt, kit Prim tábornoki rangra emelt, hogy őt az 1868-ks forradalomban tanúsított közreműködéséért kárpótolja. Acosta erélyes jellemű ember és derék katona hírében áll. Ő Cordoba hadügyérnek, kinek szerencsétlen kormányzását kíméletlenül kárhoztatta, határozott ellenfele volt s a lemondó tüzérségi tisztek ügyét magáévá tette. Nem minden alap nélkül várják tőle, hogy oly intézkedéseket fog tenni, melyek alkalmasak lesznek a hadseregben megingatott fegyelmet helyreállítani, de daczára erélyességének, nagy bajt fognak neki okozni a tüzérségi zavarok. C h a o (közmunka miniszter) kitűnő publicista és rég óta republikánus hírlapszer A „HON“ TÁRCZÁJA. Nemzeti színház. („Régi urak.“ Színmű 5 felvonásban. Irta báró Horváth Miklós. Először adatott a nemzeti színpadon febr. 28-án.) No már ez azután derék egy darab. Örökzöld babért biztosít annak homlokára, a ki irta. Örök elismerést a drámabiráló bizottságnak, mely előadásra ajánlotta és örök hálát a nemzeti intendánsnak, aki fényes kiállítására, új jelmezekre, díszes decoratiókra bizonyosan néhány ezer forintot elköltött, amint az a majdan ad calendas graecas megvizsgálandó színházi számadásokból ki fog derülni. Lehetetlen köszönetet nem szavaznunk azoknak, akik e jeles mű előadatását elkövették, miután e tényükből világosan kiderül, mennyire szivükön viselik az eredeti művek sorsát s mennyire igyekeznek őket a nagyérdemű közönséggel megkedveltetni ilyen jeles művek szinrehozatala által. Aztán bizonyságul szolgál arra is, hogy mily kitűnő aesztetikai érzékkel, finom, műértő ítélettel biró urak ők egyenként és közönségesen. Tudniillik az atlanti óceán közepén elsülyed egy hajó. Amint az ilyen körülmények között rendesen szokás, minden ember a más megmentésére gondol s igy esik meg aztán, hogy egy szerecsen rabszolga, talán a könyebb úszás kedvéért, nyakába ragad egy visító gyereket s tömérdek habozás után kiúszik vele Francziaországba. Mi ez egy szerecsen rabszolgának ? Itt azután a gyermek felnő, megtanul szépen klavirozni, lévén az „Frankhonban“ a múlt század közepén olyan módi, mint ma nálunk a kintorna, megházasodik, támad egy husz esztendős leánya, a kivel aztán tart egyenest Magyarországba s beszállásolja magát nemzetes Csavari fiskális uramhoz és lakozik nálajs leányostul. Mert hát az atyjától, mikor az a tengerben elsülyed s az orkán túlkiáltja szavait, azt a nevezetes titkot örökli, hogy ő magyar. De mint afféle nyughatatlan tengeri ember, megunja a dicsőséget a fiskális urnál is, aki pedig nagyon jó embernek látszik, mert a kisasszony később még papucsot is stikkel neki a születése napjára, és azt mondja neki, hogy commendálja őt be valami jóravaló famíliához zongoramesternek, mert már régen nem muzsikált. No ez könnyű dolog szörnyen, mert a fiskális egy kliense, gróf Szirthegyi, aki milliomos olygarcha s fő jellemvonása az, hogy felesége a feleségének, tudjuk, hogy a magyar előidőkben minden magyar főur papucshős volt — épen efféle mesterembert keres a fiához. Dictum factum, a fiskális bemutatja védenczeit a grófi háznál s azokat ott rögtön szegődtetik. De mig Francois, a zongoramester a kastély kilátásában gyönyörködik, addig a szobában maradt leánya sorra nézi a családi füstös portraitkat s egyiknek orrát, másiknak gombjait rakván össze képzeletében, alkot magának belölök egy ideált, melyről azt hiszi, hogy ő abba szante pede beletudna szeretni. A mi aztán meg is történik, mert a ház fia megjelen, néma mimikával jelenti, hogy menynyire el vannak ragadtatva, s mivel a fiú épen most éli kamaszéveit a mikor még a nőkkel bánni nem tudunk, ott hagyja szótlanul a faképnél az elárault leányt, kinek tátva marad a szája a nem várt ideál megjelenésére s még kevésbé vár eltávoztára s bizonyosan ájultan vetné magát valamelyik fauteuilbe, ha a függöny legördülése meg nem akadályozná ezt a szörnyű szerencsétlenséget. A második felvonásban már észreveszi a méksás mama ,aki tekintélyes egy persona, kiöltözve Medicis Katalinnak , Mária Theréziának és madárijesztőnek, s oly gravitással lépdelve, mintha nehezére esnék; azonfelül úgy kell kibuzogatni belőle nagy kínnal a szót, mintha gombolyagot tartana a szájában, melynek száját nagyon restell kiereszteni) észreveszi, mondjuk, hogy fia beleszeretett a klavirmajszter lányába s ez olyan szemtelen, hogy még viszonozza is. Ezt a viszonyt fel kell bontani, még pedig finomul, mint m ilyen magas nevelésű é delnőtől várni lehet. Rögtön behivatja az egész falut, melynek más dolga nincs, mint ez alkalomra készen lesni az ajtóban, s ott a parasztasszonyok jelenlétében tulajdon magas kezeivel letépi a szegény leány fejéről a kopfputzot (chignon a múlt században nem lévén még oly gyakori). E finom ezérzásra aztán a zongoramester elhordja magát a kastélyból leányostól s visszaszármazik Csavari fiskálishoz, kinél időközben megjelent egy idegen s kezeire bízott egy csomó írást, amikből kiderül, hogy a Szirthegyi birtoknak törvényes tulajdonosa nem más, mint Frangois,a megalázott zongoramester. Ezek az iratok nem fúltak a tengerbe, hanem elnyelte őket egy czethal, abból került ide magyar országba, mely az időben tömérdek halzsírt és halhéjat fogyasztott. A becsületes, jószivü prókátornak most már nincs elsőbb dolga, mint rárontani a mocsoktalan becsületére, ősi nevének tisztaságára, czimének fényére rendkívül féltékeny Szirthegyi családra, előadni nekik jó vastag stílusban, hogy ők most már földönfutó koldusok, miután a jogos birtokos előkerült. Hanem hát van mód a dolgon segíteni. Azok az okmányok eredetiek, másodpéldány róluk nincs sehol, a tanuk elhaltak. Tegye meg tehát gróf Szirthegyi a maga érdekében azt a szívességet, vegyen kezébe egy revolvert, törjön be a fiskális szobájába, az iratok ott lesznek az asztalon, azokat lopja el. A becsületére féltékeny főúr egy felvonáson keresztül hallgatja hideg vérrel ezeket a kecsegtető ajánlatokat, amikért az ügyvéd nem kíván egyebet, mint a jószágok egy negyedrészét. A büszke oligarchának eszébe se jut,hogy ezt a szemtelen gazembert más közönséges teremtés, még ha nem örökölt is oly fényes, tiszta czimert őseitől, egyszerűen ki fogná rúgni az ajtón, hanem hallgatja minden felindulás nélkül, míg csak a felesége azt nem mondja, a hogy mir ez mégis csak plus quam egyszerű szemtelenség. Az ügyvéd aztán máskép próbált szerencsét. Van neki egy görbe szájú fia, eszébe jut a Kolumbus-tojás, hogy jó volna azzal a leányt a kire az a tömérdek vagyon néz összeházasítani. Hanem amint épen javában conspirál e tárgyban magzatával csukott ajtó mögött, —a beszélgetést a leány egyikhang mögül kihallgatja. S amint a két conspirátornak eszébe jut egy pillanatra kitekinteni, vájjon nem ólálkodik-e valaki a szomszédban ? a leány előkerül a függöny mögül, s egy hosszú teonológ után, mely alatt folytonosan remeg, hogy meglepik, magához veszi az irományokat, s utcza neki, kiszalad velük azon az ajtón, amit egy fertályórával előbb erősen becsuktak kulcscsal, riglivel, lakattal. A leány az irományokkal egyenesen a kastélyba rohan, miután odahaza nincs alkalmas kandalló, a melyik ily fontos okmányok fölemésztésére méltó volna. Bejön a kastélyba, tűzre dobja az iratokat. A nemes Szirthegyi família az irományok, de még inkább azok megsemmisülte után azonnal megjuhászodik s most megint intra dominium lévén, kezd a szegény korában lenézett, meggyalázott, megtaposott leánynyal emberi módra beszélni. Sőt még az urfi is, a ki a pipogyaságban annyira túl tt®5 atyján, hogy mikor anyja a még ekkor szegény leány fejéről letépte a fejdiszt , anyjának adott igazat s azzal gyáván elűzte a háztól azt, akit szeret, — még ez a hitvány ember is azzal tetézi jellemtelenségét, hogy most már védelmére kél birtokai törvényes örökösének, mikor Csavari fiskális brachialis assistentiával kutatni jön az ellopott irományokat. Végül következik aztán az általános csokoládé a magas aristocratikus család, jószágaik törvényes urait nem habozik nagy kegyesen kebelébe fogadni, elvétetvén koldusbotra jutott fiókkal a dúsgazdaggá lett leányt, kit, mikor ők voltak dúsgazdagok s a leány szegény, nem csak megvetetek, de meg is gyaláztak. Ily szép morált ritka darabban találhatni s annyi válogatott lehetetlenséget kevés mit bsz ily szerencsésen felölelni. S ha hozzá veszszük, hogy a színészek mily kitünően emelték ki e darab előnyeit, hogy Szigeti József a gőgös aristokrata szerepében mekkora ásitásokat igyekezett művészileg elfojtani, hogy Pauline asszonyságnak a büszke delnő alakjában mind costumojével, mind játékában mennyire sikerült az émelygősséget, unalmasságot és kiállhatatlanságot a lehető legmagasabb művészi tökélyre emelni, anélkül, hogy természetességéből veszített volna, hogy Inere fényes öltözőjében mennyire eltudta hitetni az emberrel, hogy ő tulajdonképen nem is annyira egy harminchat ősapát számláló nemzetség utolsó sarja, aki egyenest Árpádtól származik, mint inkább csak mágnás-costumébe csempészett vagyonhajbász iparlovag : lehetetlen nem reménylenünk, hogy ez a darab még sokszor fogja gyönyörködtetni a magyar közönséget s a nemzeti színháznak valóságos reportok-darabja lesz. Feuillet, kinek „szegény ifjú története“ cz’tű darabja nagy hatást látszott gyakorolni a költő phantasiájára, bizonyára örvendett volna, ha czukros érémjét ily zsírosan, fokhagymás kolbászokkal és nagy darab szalonnákkal felruházottan feltálalni látja. Szentül meg vagyunk győződve, hogy a közönség maga is osztja a roppant tetszést, melyet bennünk ez a darab előidézett. Abból legalább, hogy a karzaton négy többé, a földszinten pedig vagy iít kevésbé vaskos tenyér lelkesedésében majd leszakadt a működésben, s hogy néhány torok rekedtté kiabálta magát a szerző utáni sóvárgásában, azt kell gyanítanunk, hogy a publikum ég a vágytól ezzel a darabbal mielőbb találkozhatunk valahol. Ma Budavár közönségét ijesztgetik vele, kesztő volt. Egy jeles és nagy részrehajlatlansággal tartott spanyol történelmet is irt, mely a függetlenségi harcz idejétől (1808.) II. Izabella királyné nagykorúságáig terjed. Chao mérsékelt republikánus. Az 1868-iki ideiglenes kormány alatt távirdaigazgató volt, azóta mostanáig képviselő volt. Somi (gyarmatügyi miniszter) újdonsült republikánus s parlamenti beszédében mint a rend embere tüntette ki magát. Azt hiszik róla, hogy a tengerentúli tartományokkal szemben, melyek igazgatása reá bizatott, conservativ politikát fog követni. C r e y c o (tengerészetügyi miniszter) csak nem rég emelkedett az ellentengernagyi állomásra. Ő és Acosta c a radicális párthoz tartoznak a köztársasági kormányban. Pályáját a tengerészetügyi minisztérium irodájában kezdte meg. Megcsontosult bureaukrata elvei, nézetei, legkevésbbé mondhatók szabadelvűeknek. Castelar a következő levelet intézett Arthur Arnold nevű, londoni barátjának Madridból febr. 19-én: „Nagy örömmel vettem f. hó 13-ai levelében kifejezett jó kívánságait. Nagyon örülök azt tudni, hogy kormányunk Anglia mdén osztályának rokonszenvét bírja s biztosítom önt, hogy a kormány mindent el fog követni e bizalom fentartására és megérdemlésére. A köztársaság az események rendületlen logikája következtében jött létre és czólunk , gondos eljárás által azt fentartani. Utolsó forradalmunk óta a népjog legnagyobb részét kivívtuk. Ma már azt csak fejlesztenünk és egy békés köztársaság formájába kell öntenünk. Hogy ezt tehessük, benn zavartalan rendre és a külföld rokonszenvére van szükségünk és én biztos vagyok benne, hogy e czél elérésénél nem fogja ön tőlem jó barátságát megtagadni. Őszintén üdvözlöm önt, kedves barátom- Emilio Castelar. A franczia nemzetgyűlés tegnapelőtt vette tárgyalás alá a 30-as bizottság jelentését. A tárgyalás folyamáról kimerítőbb részletes adatok nem érkeztek, mint melyek tegnapi lapunk egyik párisi táviratában foglaltattak. Közöltük volt a napokban a 30-as bizottság jelentésében foglalt törvényjavaslatot is. Most ezzel szemben Marcel Barthe a köztársasági baloldal részéről a tárgyalás folyamában következő ellenjavaslatot fog beterjeszteni : „ 1. ez. A nemzetgyűlés két kamarából áll: egy képviselőházból és egy senatusból (vagy revisia-kamarából.) A képviselőházban terjesztetnek be legelőbb a törvényjavaslatok és határozati javaslatok. Egyedül a képviselőháznak van joga mandátuma letelte előtt önmagát feloszlatni. A senatusnak feladata a képviselőház által elfogadott minden törvényt és határozatot felülvizsgálni. Ha azt tartja, hogy valamely törvényjavaslatot vagy határozatot visszavenni, vagy módosítni kell, küldessék vissza az előterjesztés a képviselőháznak, mely azt bizonyos idő alatt újra tárgyalás alá veszi. Az új tárgyalás alkalmával az előterjesztés véglegesen megállapittatik. 2. ez. A köztársaság elnökét az egyesült két kamara választja egy bizonyos időre mely 5 évet túl nem haladhat. Az elnök újra választható. 3. ez. Állíttassék fel egy alelnökség, vagyis oly közeg, mely a köztársasági elnök akadályoztatása, halála vagy visszalépése esetében a végrehajtó hatalom functióit vigye. 4. ez. A jelenlegi nemzetgyűlés érvényben marad azon napig, melyben az új kamarák összeülnek. Thiers urnak, mint a köztársaság elnökének hatalma azon napig tart, melyben őt az uj népképviselet vagy újra megválasztja vagy leteszi. 5. ez. A választási törvény revisio alá kerül oly czélból, hogy a választó azonossága megállapittassék és a választások meghamisításának eleje vézessék. Azonban az általános szavazatjog sértetlenül fentartatik és a választási lajstromba való beiktatásra megkívánt lakástartam egy éven túl nem terjedhet. 6. ez. A nemzetgyűlés nem oszlik fel addig, míg a fentnevezett kérdésekben nem intézkedett. A kormány terjessze be a nemzetgyűlésnek a megfelelő tvjavaslatokat. 7. ez. A köztársaság elnökének viszonya a nemzetgyűléshez a leendő két kamara összeállításáig következőleg szabályoztatik. (Itt következnek aztán a 30-as bizottság tvjavaslatának első czikkei némi módosításokkal.) Az angol parlament február 24-iki ülésében Cardwell hadügyminiszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, melynek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarítást tüntet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a megtakarítás még 400,000 fonttal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután hogy ez előirányzat 462,754 főnyi katonaságra van felvéve, noha a rendes britt hadsereg most csak 154,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabadságolás körül felmerült panaszokra térvén át, megjegyezte, hogy nem áll oly roszul a dolog, mint sokan gyanítják és 23,000 újoncz vonatik be évenként, hogy a hadsereg felebbi létszámát folyton kiegészítse. A militia 129,000 főre megy. Az önkénytesekről sajnálattal jegyezte meg, hogy ezeknek száma újabb időben jelentékenyen csökkent. Ezután egy „katonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, ki a hadsereg fővezérének oldala mellett szoros figyelemmel kisérné a vasutakat, távirdavonalakat, a közlekedési eszközöket stb . képes lenne ezekről bármely pillanatban tüzetes felvilágosítást nyújtani a főhadvezérnek; e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napi zsoldja jelenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezésre 4 V* penny s maradt tiszta napi zsold 10’A pennyi, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak felel meg, a titkár szerint a jelen körülmények között e fizetés csekély s a ház átalános helyeslése közt indítványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levonáson felül egy shillingben állapittassék meg. A hadügyi titkár beszéde, mely két óra hosszat tartott, a ház mindkét oldalán átalános tetszéssel fogadtatott s a hadügyi budget tárgyalásának megkezdése jövő csütörtökre tűzetvén ki, némely csekélyebb fontosságú tárgyak elintézése után az ülés véget ért. A svárczi egyházi zavarok és bonyodalmak még egygyel szaporodtak. A St. Galleni egyházmegye püspöke f. hó 19-én küldötte át a kormánytanácsnak azon böjti rendeletet, melyben a csalhatatlansági dogma kihirdettetik és lelkismeretben minden katholikusra nézve kötelezőnek jelentetik ki. A kormánytanács szigorúan kijelenté a püspöknek, hogy nem fog megtűrni semmiféle oly tant, mely ellenkezik az állam hatalmával s annak jogkörébe vág; úgy szintén a büntető birónak fogja átszolgáltatni mindazokat, kik túlkapásaikkal az egyéni vallási és hitszabadságra pressiót gyakorolnak vagy a különböző hitfelekezetek közti gyűlöletet, ellenszenvet vagy egyenetlenséget keltik fel. A baloldali kör tegnap esti (febr.28.) értekezletén a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezte. Módosítás történt a bizottságra nézve. A törvényjavaslat azt a változtatást teszi a 1868. XVI. tvezikkre ide vonatkozó részén, hogy a bizotságok jövőben,csak az adóhivatalok új székhelyén működjenek, tekintve azon nagy távolságot, melyben némely községek az adóhivatalok székhelyeihez fekszenek. Az értekezlet a törvény fentartása mellett EK maradt. Továbbá az a változtatás történt, hogy a foci amáziára nézve a folyó évre a határidő a törvénykihirdetésétől számítandó 30 napban állapittatik meg.A bélyeg és illetékekről szóló törvjavaslatra nézve indítvány jelentetett be, melyet is fogadtatott. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése márt. 5. Elnök :Bánó József, jegyzők : Szeniczei, Wächter, Tombor. A miniszterek közül jelen vannak: Trefort, Pauler. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Barta Miklós Udvarhelyszéken megválasztott képviselő, a 30 nap leteltével véglegesen igazoltatott. Zsucskál Mihály bemutatja Surina István torstváni reálgimnasiumbeli igazgatónak kérvényét az országgyűlési nyomtatványok megküldése tárgyában. Ráday Gedeon gróf az aradvidéki tanitóegyletnek kérvényét nyújtja be az ország többi vidékein levő tanitóegyletek közti díjtalan levelezés engedélyezése érdekében. Horánszky Nándor Kis-Telek mezővárosa számos lakosának kérvényét mutatja be Majthényi Dezső a jezsuiták kitiltásáról szóló hat. javaslata elfogadása iránt. Vidacs János több Pest bel-, ferencz- és józsefvárosi lakos kérvényét nyújtja át a Mészáros utcza nyílásánál tervezett Dunahíd kiépítése iránt. Mind e kérvények a kérv. bizottsághoz tétetnek át. MileticS Szvetozár a következő interpellatiót intézi a belügyminiszterhez: „A belügyminiszter fölhivatik, hogy az újvidéki polgármester választása ügyében a 27-ik ülésben hozzá intézett interpellatióra mennél előbb feleljen.“ Közöltetik az illető miniszterrel. Csanády Sándor: A kir. ügyészségnek Sluba Benedek perbefogathatása iránti kérvényének tárgyalása a múlt szombatról az oknál fogva halasstatván el, mivel az ez ügyre vonatkozó iratok nem voltak kinyomatva: fölkéri a házat, hogy miután e kívánalomnak már elég van téve, tűzze ki az ügyet a jövő szombati ülés napirendjére .Elfogadtatik. Következik ezután a napirend,a kérvények tárgyalása. Ocsay Pál kérvényénél 1849-iki kárainak megtérítése iránt felszóllal. Csiky Sándor, s kéri ez ügyek elintézésére vonatkozó határozati javaslatának jövő szombatra napirendre tűzését. Elnök föl akarja tenni ez iránt a kérdést, Justh József tiltakozik az ellen, hogy e kérdés felett a ház most határozhasson. Szólnak még e kérdéshez Madarász és Péchy, mire Csiky kérelme mellőztetik, s a ház a bizottság véleményét egyenesen elfogadja. Bökény János hasontárgyú kérvényénél Lázár Ádám módosítványt nyújt be az iránt, hogy a miniszter — kihez a kérvény utasíttatik — egyszersmind utasítandó lenne, hogy ez iránt jelentést tegyen minél előbb. Lázár módosítványa mellőztetik. Több pest-bel-, ferencz- és józsefvárosi lakosnak az alsó Dunahíd kiépítéseiránt benyújtott kérvényénél Vidacs János módosítványt nyújt be, hogy a miniszter minél előbb erről jelentést tenni utasíttassék. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök felteszi a kérdést a bizottsági indítvány elfogadása iránt. Kelly és Péchy követelik, hogy ez indítvány ne úgy tétessék fel, mintha annak elfogadása , Vidacs módosítványának elfogadását kizárná. Kerkapoly Károly kijelenti, hogy a miniszer úgy is fog e tárgyban, és minél előbb, jelentést terjeszteni a ház elé. Vidacs János ebben megnyugszik s módosítványát visszavonja. A többi kérvények ellenmondás nélkül, a bizottság által ajánlott módon intéztetnek el. Következik ezután a napirend második tárgya, a pénzügyi bizottság kiegészítésére, s az id. büntető eljárás átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira való szavazás. Tombor Iván jegyző olvassa a névsort. A ház tagjai — közmegállapodás folytán — a reggeli lapunkban közölt névsorra szavaznak. A szavazás eredménye a hétfői ülésen fog kihirdettetni.