A Hon, 1873. április (11. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-22 / 92. szám
92. szám, XL évtől vám Itisuló-lil v Jital: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Kiőfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és asti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —kr. 6 hónapra........................................... 12 » » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Esti Vaciíta 1873. Kedd, ápril 22. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület 1. eme. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Horor POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, april 22. Budapest, april 22. A magyar delegatio tegnapi nyilvános ülése után, zárt értekezletet tartott, melynek tanácskozási tárgyát a delegatio további eljárásának megállapítása képezte. Több körülmény nehezíti e tekintetben az elhatározást — írja bécsi tudósítónk. —ilyen egyebek közt,hogy a főrendiház tagjai a legközelebbi napokban Pestre kénytelenek menni a költségvetés tárgyalására, s hogy az osztrák delegatio, melynek első nyilvános ülése csütörtökön lesz, midőn a fizetések felemelésének kérdése fog tárgyaltatni, nem kezdvén meg nyilvános tárgyalásait, a két delegatio határozatai közt felmerülő eltérések iránt biztos tudomással senki sem bírhat. E mellett a Skeneféle szerződés megvizsgálására kiküldött enquete mindeddig nem készült el jelentésével, pedig e kérdés a jelenlegi ülésnek legfontosabb tárgyát képezi. A mai értekezlet ennélfogva hosszas tanácskozás után abban állapodott meg, hogy mindenekelőtt tudomást fog szerezni a két delegatio közti eltérések iránt s csak ennek folytán állapítja meg működésének további menetét. Általános mindemellett azon nézet, hogy május első hetét a delegatiok együtt fogják tölteni. A Skene-féle szerződésre vonatkozólag egy másik bécsi levelezőnktől, ápril 21-től keltezve, következő sorokat veszszük : Holnapután tárgyalják a magyar delegatióban a Skene-féle ügyet. Valószínűleg a delegatió egyhangúlag ellene fog nyilatkozni, ami azt eredményezi majd, hogy a németek egyhangúlag mellette fognak nyilatkozni. Nem mintha ott jó szemmel néznék a Skene úr gazdálkodását, hanem egyszerűen azért, mert tudják, hogy akkor részben legalább Magyarországon is fog készíttetni a sereg ruházata és — egy előkelő német delegátus kifejezését szóról szóra idézem — „es darf nicht ein Czákó drühen gemacht werden.“ A Skene-féle ügy botrányosságához csatlakozik még egy másik. Említettük volt néhány nap előtt delegationális tudósításunkban, hogy Waenzel János és fia bécsi fegyvergyárosok egy kérvényt terjesztettek a magyar delegátió elé, melyben az osztrákmagyar hadsereg számára szabadalmazott találmányok szerint átalakított 600,000 fegyver után darabonkint 20 kv feltalálói díj megszavazását kérik, elutasítás esetén per útján szándékoznak igényeknek érvényt szerezni. Ez ügynek története következő : Midőn Königgraetz után kitűnt ,hogy mily nagy előny a hátultöltő fegyver, ő felsége parancsára Vilmos főherczeg elnöklete alatt egy bizottság ült össze az osztrák-magyar hadsereg hátultöltő fegyverekkel való ellátása fölött tanácskozandó. E tanácskozásba, mint versenyző, több fegyvergyáros is meghivatott, kik különféle rendszerű fegyvereket ajánlottak említett czélra. A versenyben a „Waenzel“-féle rendszer győzött, mint mely legalkalmasabbnak találtatott a már meglevő lőfegyvereknek a hadtan követelményei szerint való leggyorsabb és olcsóbb átalakítására. Waenzelék a feltalált rendszerre szabadalmat nyertek. Ő felsége ezután elrendelte, hogy a hadsereg lőfegyvere e rendszer szerint alakíttassák át. Waenzelék darabonkint 10 írtjával ajánlkoztak az átalakításra, a hadügyminisztérium azonban, nem tudjuk mi okból, másokra bízta a munkát darabonkint 11 írtért. Waenzelék e mellőzés ellen, mint a szabadalom tulajdonosai, fölszólalhattak volna, ezt azonban nem tették, mint mondják, hazafiságból, nehogy a hadsereg fölszerelését akadályozzák. Bíztak jogos igények kielégítésében még azért is, mert rendszerük legmagasabb jóváhagyásban részesült, s ugyancsak ő felsége parancsa folytán fogadtatott el a hadsereg számára. Követelés helyett azonban folyamodványnyal járultak a hadügyminisztériumhoz, kérvén „az egész világon legcsekélyebb díjul szokásos 40 krt“ darabonkint feltalálói díjat maguknak. Ekkor még csak 250 ezer fegyver átalakításáról volt szó. A hadügyminisztérium a folyamodás következtében fölszólította a folyamodokat, nyilatkoznának az iránt, hogy mily díjat igényelnének, ha az állam 500 ezer fegyver után fizetne. „Hazafiságtól és önzetlenségtől vezéreltetve“ — mondják Waenzelék — oda nyilatkoztunk, hogy ez esetben darabonkint 20 krjával megelégednénk.“ A hadügyminisztérium erre 15,000 frtot szabott nekik jutalmazásra. A szabadalom tulajdonosai ezt keveslik annál inkább, mert tényleg 600,000 darab fegyver alakíttatott át, s azóta folyamodtak már egyenesen ő felségéhez, többször a delegátióhoz, de folyamodványuk mindig csak a hadügyminisztériumnak adatott át elintézés végett, ez pedig következetesen megmaradt 15.000 frt mellett. Most utoljára folyamodnak, kérve, hogy maga a delegátió vizsgálja meg és intézze el ez ügyet s kijelentik egyszersmind, hogy elutasítás esetén a törvény rendes útján fogják szabadulásukat megvédeni. íme: ily gazdálkodást folytatnak, az adózók zsebeinek rovására, a közös hadügyminisztériumban. Az „Ellenőr“ e botrányos ügyhöz a következő, igen helyes commentárt csatolja: Ennyi a folyamodás rövid tartalma érdekes visszapillantásaival a közelmúlt coulissák megetti kedves játékaira, melyekben a népek bőre és vagyona állt koczkán. Már most igazán kiváncsiak vagyunk a szeme közé nézni annak a magyar delegátusnak, ki e kárpótlás gyanánt követelt összegből a Magyarországra eső részt elvállalni lelkismeretbeli dolognak tartaná. Fizessék meg a föltalálói díjat azok, kik a fegyverek átalakítására 10 forintjával vállalkozó Waenzel céget egy 11 fztos ajánlat kedvéért elütötték. Ily gazdálkodás napvilágra jött részletei mellett, nem hogy mi kötelezve érezhetnék magunkat újabb terheket rakni másokért a nép vállaira, de sőt jogunk volna az 1 frtnyi többletet, melylyel az országot a drágább ajánlat elfogadásával sújtották, a rosz lelkű sáfárok magánvagyonából visszatéríteni. Persze ez nálunk máskép szokott történni, s bizonyára ama hű gazdái az államvagyonnak, valamely csendes vidéki jószágon rendjellel nyakukon élvezik fáradozásaik jutalmát. Mi azonban nyomasztó pénzviszonyainak nevében kereken tiltakozunk a kárpótlásnak a mi rovásunkra való megszavazása ellen. Tessék kérdőre vonni azokat, kik azt okozták. Mi e véleményt szintén aláírjuk s részünkről szintén figyelmeztetjük a magyar delegatio tagjait, hogy a „kárpótlás“ megszavazását megtagadni hazafias kötelességüknek tartsák. A pápaválasztásra vonatkozólag időszerűnek tartjuk néhány adatot közölni azon röpirat után, mely közelebb megjelent s a pápaválasztás történetét s módozatait adja elő. E szerint VII. Gergely a leghatalmasabb pápa volt az utolsó, kinek választását a császár megerősítette. Már II. Miklós kinyilatkoztatta, hogy a pápaválasztásba csak a bibornokok folyhatnak be. Azóta III. Sándor, X. Gergely, V. Kelemen, IV. Pius, XV. Gergely, VIII. Orbán és VII. Kelemen a bibornokok által eszközlendő pápaválasztást külön bullákban szabályozták. A választás főbb mozzanatai ezek: tíz nappal a pápa halála után történik az új pápa megválasztása a jelenlevő bibornokok által, anélkül, hogy a távollevő bibornokokra várakoznának. A bibornokot semmiféle pápai censura sem foszthatja meg a választási jogától. A megválasztandó pápára nézve a kiközösítés sem képez akadályt. A választás maga egy zárt conclaveban történik. A választottnak a szavazatok legalább 2%-át kell bírnia. Ha e szám nem kerül ki az első választás alkalmával per accessum eszközlendő. A választás még compromissum útján választottak által is eszközölhető, de ez esetben az illetők nem szavazhatnak önmagukra. Végül közfelkiáltással is választható a pápa. Az újonnan választott pápa, ha még nem volna püspök, arra szentelendő és pedig a bibornokdékán (az ostiai püspök) által. A hármas korona jelzi az egyház hitét a szent háromságban. VI. Orbán óta (1378) a pápák szakadatlanul a bíbornokok sorából válsztattak. Az előtt laikusok is választattak a pápai méltóságra. XI. János (931) és XII. János (956), mindketten 20 éves korukban választattak meg pápákká és megválasztásukkor a vibigi rendhez tartoztak, hasonlókép VIII. Leo, ki I. Ottó császár által emeltetett a pápai székre. A meghalt pápa temetésének és az új pápa választásának szertartásai, formái és ünnepélyességei részletesen elő vannak adva a római rituáléban. A pápa halála esetén a nagy poenitentiarius és a Camerlengo folytatják hivatali működésöket. Ez utóbbi átveszi az államügyek (?) vezetését. A meghalt pápa a kimúlás után 24 órával bebalzsamoztatik s a palota egyik előszobájában ravatalra közszemlére tétetik. Harmadnapon hármas koporsóba zárva a Szent Péter templomba vitetik. Háború esetén a pápa nem csak Rómában, hanem más helyen is választható, így 1800-ban VI. Pius Velenczében választatott meg. Úgy látszik, a különböző dynastiák egyes tagjainak egybekelése napirenden van. Gizella főherczegnő egybekelését Lipót bajor főherczeggel april 20 -án Bécsben, megelőzte Albrecht porosz herczeg esküvője Mária szász-altenburgi herczegnővel Berlinben april 19-én. Most meg azt írják Kiewből a „Daily News“-nak, hogy azár egyetlen leányát az edinburgi herczeg fogja elvenni s az uj házaspár legalább egy fél évig Sz. Pétervárott az újonnan épült palotában fog lakni. Az ara hozománya egy millió rubel lesz. A házasság eddigi létrejövetelét a két ország között folytatott stipulatiok hátráltatták, melyeknek czélja megállapítani az időtartamát, mely alatt a házaspár egyik vagy másik országban fog tartózkodni. A tárgyalások azon megállapodásra vezettek, hogy a tartózkodás egyenlően osztassák meg évenként a két ország között. Spanyolországból , Barcellonából írják ápril 17-én a következőket: „300 karlista Quico Constantin vezetése alatt összerongálta a vasúti síneket Arbosnál, minek következtében a vonat kisiklott és számos emberélet esett áldozatul. Az utasokat kirabolták. A karlisták hadereje Cataloniában 8000 főre létezik, de legnagyobb részüknek nincs vezére. Saballs, Tristany, Valles és más karlista főnökök legfölebb 400 katonával rendelkeznek egyenként. A hadseregben a fegyelem mind jobban kezd helyreállni. A Granadellánál 1000 főnyi gyalogság és egy zászlóalj lovasságból álló köztársasági sereg megtámadta Valles karlista vezért s csapatját tökéletesen szétverte. Barcelonában Puycerda derék védői számára aláírási ívek bocsáttattak szét. Egy kis figyelmeztetés. Bécsi levelezőnktől veszszük a következő sorokat. Ifjabb időben nagyon sokat kezdik emlegetni a pesti és bécsi lapokban, milyen jó volna elárusítani a magyar állami erdőket, melyek úgy sem jövedelmeznek, csak vagy 4—472 “sótét. Tessék reá figyelni, ez a jótanács mind sűrűbben fog ismételtetni legközelebb és egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy az egész „közvélemény“ amaz államjavak elárusítását sürgeti. Ez a „közvélemény“ tulajdonkép egy bécsi konsortium véleménye, mely előbb az itteni „Winer Wald“ pusztításához fogott és mióta itt kitették a szűrét — ha rákerül a sor, majd elmondjuk milyen czifra dolgokért — most szeretné a magyar állami erdőket körmei közé kapni. Am az erdőket pár év alatt elpusztítaná és a zsebredugott milliókkal aztán félreállna, Magyarország pedig — melynek klimatikus viszonyainál fogva egyik életkérdését képezik erdőségeinek fentartása — évenként nézhetne egy nagy szárazság elé, nem is számítva a direkt és számokban kifejezhető kárt. A mit, pedig jövedelmezőségről beszélnek az nem igaz mert a magyar állami erdők — Diwald mintagazdasága óta — a legjobban jövedelmezők közé tartoznak egész Európában, mert miből 2—211206-et jövedelmeznek az erdőségek, a nélkül, hogy egy okos embernek eszébe jönne azokat eladni. Tessék tehát vigyázni jó eleve — fáj ismét valakinek ránk a foga! Vidéki levelezések. (Egy példás falu.) Tá rk á ny, ápr. 15. Tekintetes szerkesztő ur! Legyen szives becses lapjába felvenni jelen soraimat, melyek egy a maga nemében ritka mivelődéssel és képzettséggel biró helység lakosairól szólnak. Hogy mennyire hasznosak a falusi olvasó körök, arról úgy hiszem, mindenki meg van győződve s róla bővebben írnom felesleges, itt csak példát akarok felhozni, hogy mily kiható haszna van az említett köröknek, s e szép példán buzdulva, közhajtás lnne a haladás érdekében követni e példát máshol is. Komárom megye Tárkány nevű községében Színek Gábor uradalmi gazdatiszt elnöklete alatt 1867-ben „olvasó-kör“ alapittatott, melynek tagja vallás- és pártkülönbség nélkül minden feddhetetlen jellemű helységi lakos lehet. Alapításkor az egylet 60 tagot számlált. Elnöke a felemlített gazdatiszt, alelnöke pedig a helybeli ref. lelkész. Télen 14—16 lapot tart, úgy mint „Hon“, „Reform“, „Atheneum“, „Vasárnapi újság“ stb. nyáron 8—9 et. Az egylet évi költsége 250 — 300 frt,mely arányosan vettetik ki minden tagra. Hozat az egylet évenként 40—50 darab hasznos és a nép nevelésére alkalmas könyveket, folyóiratokat, stb. A múlt 1872-ik évben az egylet tagjai részvények utján 1325 forinton egy malmot vettek az egylet részére,s a malom évi hasznából pótoltatik az egylet kiadása, a fennmaradt tiszta haszon pedig felosztatik az egylet tagjai közt. így a múlt évben 620 frt volt a malom tiszta jövedelme, az olvasókör költségeire levonatott 319 frt a megmaradt 301 frt pedig szétosztatott a kör tagjai közt s igy a befizetett tőkére 22 °/c kamat jutott. Jelenleg 49 tagja van a körnek,tagdijt nem fizetnek mert a költségek mint említem a malom jövedelméből pótoltatnak. A malom az olvasó körnek örök és elidegenithetlen tulajdona,minél fogva annak fenntartója is, tehát a kör meg nem bukhatik. Gyűlés vagy egyéb ünnepélyes alkalommal az egylet zászlója kitétetik s ekkor minden tag pontosan megjelenik az egylet helységében. Esténként midőn a munka fáradalmaitól kimerülve jő meg a földmives,a helyett hogy a korcsmába menne dorbézolni elmegy az olvasó körbe s késő éjig olvas, elolvassa a lapokat mind elejétől végig. Annyira megkedvelték a kör tagjai az olvasást, hogy félre vonulva addig fel nem kelnek, mig a kezeik közt levő lapokat el nem olvasták. De van is ennek haszna, mert bárki beszél velük, értelmesen, mindent meggondolva, ritka tapintattal szólnak s válaszolnak. Ezekből csak az tűnik ki, hogy a népnevelésre nincs hathatósabb s gyorsabb eszköz az ily olvasókörök felállításánál. Hiszem, hogy e szép s nemes példát másutt is követni fogják, s akkor elmondhatjuk, hogy óriási léptekkel haladunk előre, mert csak azon nép fenmaradása és virulása biztos, mely nem adja át magát a henyélésnek, hanem hangyaszorgalommal igyekezik munkálkodni, szellemileg gyarapodni s ez által a mivelődés azon színvonalára emelkedni, hol bátran elmondhatja, hogy minta nép a külföld előtt. Ezeket tartottam szükségesnek megírni s kérésemet azon reményben újítom meg, hogy tek. szerk.nt befogadja soraimat szives közlés végett. Pármat vettek, látja az ámítás és ferdítés azon nemeit, melyek által az alispánnak sikerült a magas kormány figyelmét tévútra vezetni és azon meggyőződésre hozni, hogy az egész gyűlésterem ott hagyása csupán pártpolitika s látva különösen azon embernek magaviseletét, aki miatt egy egész éven át fel volt dúlva nemcsak a politikai élete eme megyének,de fel volt dúlva a közigazgatás, társadalmi élet, nem volt figyelem népnevelés, közegészségügyre legkisebb — mindezeket látva undorral fordult el azon embertől, ki mint titkos jezsuita — képes az ördöggel szövetkezni s képes magát a legszentebbet beszennyezni önző aljas czéljai kivihetésére. Valóban nem könnyű a gróf főispán ő maga helyzete, mert egyfelől belátja azt, hogy a bizottság önérzetes részének a gyűlésteremből kivonulása indokolt volt, másfelől oda kell működnie, hogy Kraszna megye nyugalmának helyreállítása anélkül történjék meg, hogy az általa miniszter kompromittálva ne legyen. No hát engedje meg magad, hogy én mint ellenzéki, de ezen ügyben a becsület és rend embere jöjjek méltóságodnak a közvélemény ítélőszéke előtt egy pár szóval segítségére. Nem akarom hosszasan előadni, hogy azon emberért volt feldúlva egy hosszú éven át megyénk nyugalma, aki 1861 ben azt tanácsolta írásban (amint erről a főispán szemeivel is meggyőződött) egy országgyűlésre menő képviselőnek, hogy a dynastiát csapják el és válaszszák királynak a Battyányi Lajos fiát igy lesz meg a históriai igazságszolgáltatás, — és ez az ember most Deák-pártinak portáltatja magát. Deák Ferencz — te puritán jellem, hová sülyedt neved, hogy azon, mint köpenyegen a latrok és zsoldosok osztoznak. Nem akarom ecsetelni, hogy ezen Lázár, kinek magának van tán 3 vagy 4 folyó kocsmája Somlyón, (50 politikailag szabadalmazott korcsma között) a B. Bánffy család felperessége alatt megindított arányosítási perben minden alkalommal a felperesek mellett nyilatkozott, másfelől pedig részt vett a városi képviselet által kiküldött jogügyi tanácsban s a városi képviseleti gyűlésben oly indítványokat tett, melyeknek elfogadása által az ügy tisztázása merőben meggátolva jön. Holott a regále eldöntése fogja képezni Sz.-Somlyó felvirágzásának talpkövét, de akkor ám a jogügyi bizottság tagjai nem kizárólag fogják kizsákmányolni (jogtalanul) az italmérés jövedelmét. És hogy Lázár János minden dolgában így járt el, ha önérdeke úgy hozta magával azt Kraszna megyében a legutolsó ember is tudja. Azonban ezeket s az ezekhez hasonlókat mellőzve csak a gyűléssel összefüggő viselt dolgait említem. Hogy ezt tehessen, vissza kell idéznem az olvasó emlékezetébe azon esetet, amidőn az alispán egy utczai botrányt rögtönözvén, (B. Bánffy Zoltánt goromba, szemtelennek nevezte,) azért gyáva, pimasz, gazember czimet kapott B. Bánffy Zoltántól, mivel sértő szavait sem visszavonni, sem azokért elégtételt adni nem akart. És most 11 hónap leforgása s annyi aljasság elkövetése után 1873. ápril 1-én írásban engedelmet kér a bárótól s késznek nyilatkozik ezen engedelemkérést bárhol és bárki előtt élő szóval is megtenni, egyszersmind a kir. ügyészséghez folyamodást jelent be, melyben az állítólagos párbajrahivásért beadott bűnvádi keresetét beszüntetni kéri. Bánffy Zoltán az engedelemkérést tudomásul vette s ez által a dolog személyi oldala elenyészett. Ezen előzmények után a gróf főispán ur óhajtván a vezetése alatt tartott első gyűlést minden zaj nélkül folytatni s végezni be, kérdést intézett a gyűlés termet ott hagyottakhoz, hogy nem volnának-e hajlandók megnyugodni ez alkalommal, ha az alispán szárazon kijelenti, hogy a közte és B. Bánffy Zoltán közt létezett kellemetlenség magánügyi része elintézve van s midőn tőlük megnyugtató válasz nyert — elment a Lázár clique compleusaihoz s azok előtt Lázár Jánosnak kijelentette, hogy csak annyit mondjon és azt intonálja, hogy a dolog magánügyi része elintézve van, és megnyílik a gyűlés, és felemelkedik Lázár s bámult világ. Lázár János alispán azelőtt pár perczcel tett ígéretével homlokegyenest ellenkezőleg kijelenti a közgyűlés előtt, hogy a közte és báró Bánffy Zoltán közt létezett kellemetlenség lovagias után elintézve van, és hivatkozik a főispán tanuságtételére, aki mint lovagias ember alig tudott egy pár mentő szót szóllani. Itt lett volna alkalom a közgyűlés előtt már ez egyetlen alapon is megmondani Lázárnak a keresztnevét, mert meg nem tartatván a nekünk tett ígéret, mi is fel voltunk oldva adott szavunktól, azonban a Gróf főispán úr személye iránti tekintetből nem kívántuk felhasználni ezen kedvező alkalmat, hiszen láttuk rajta az isten kezét, a ki midőn valakit megakar verni elveszi az eszét. A gyűlés szokás szerint az alispáni jelentésnek s ez alkalommal még egy pótjelentésnek felolvasásával kezdődött, mely szerint a vármegyében mindenek ékesen és jórendben vannak, de erre aztán következett az interpellálok özöne, melyre az alispán midőn minden argumentumból kifogyott — különösen midőn a szolgabirák jelentése is felolvastatván, kitűnt, hogy a szolgabirák s alispán jelentése között homlokegyenest ellenkező dolgok vannak, kijelentette , hogy az alispáni jelentést kénytelen volt előbb elkészíteni, mint a jelentések beérkeztek volna, s kérte a gyűlést, hogy rendelje meg a szolgabiráknak a pontosságot. No hát kell-e ennél fényesebb szegénységi bizonyítvány. Az egyik szolgabiró jelentését a szó teljes értelmében atómaira szedték szét s a gyűlés színe előtt minden pontjában „hazugságnak“ dedarálták, a nélkül, hogy a szolgabiró — ki mindezeket végig hallgatta, egyetlen árva szót szóllott volna mentségére, — pedig az alispán erről a szolgabiróról is azt jelentette, hogy megvizsgálván hivatalos irodáját azt helyesen s rendesen vezetettnek találta. Pedig ezen szolgabiró az igen becsületes ember ugyan, hanem annyit ért a szolgabirósághoz, mint a csizmadia a harangöntéshez. Legnagyobb megbotránkozást szült az alispánnak s illetőleg az ő elnöklete alatt működött állandó bizottságnak volt szolgabíró és jelenlegi országgyűlési követ Bocsánczy Adolffal szemben tanúsított galád eljárása. Az eset röviden ez. Van az alispáni cliquenek egy Kis Károly nevű főkortense, aki még a régi megye alatt engedetlenség miatt jegyzői állomásáról elcsapatott, — hamis írás készittés miatt a bizottmányi tagságból kizáratott, — jelenleg hivatali visszaélés miatt bűnvádi kereset alatt áll s a levéltitok szentségének megsértése miatt a postamesterségből kicsapatott. Ezen ember postamester korában összeveszvén az akkori jegyzővel ez utóbbit— egy postai vevényt nem adott rögtön vissza. Ezen szép erényekkel ékeskedő postamester a jegyzőt azonnal feladta a postaigazgatóságnak. A postaigazgatóság megkeresése folytán az alispán által kiküldetvén Bocsánczy— ő —mint akkori szolgabiró kiszállott Zoványra s ott a jellemteljes Kis Károly úrtól azon nyilatkozatot vette, hogy az ügy az eset után pár nappal békés után kiegyenlitve lett s ily értelemben megtette jelentését. Ennek daczára a postamester ur hónapok múlva megint panaszt emel a postaigazgatóságnál s a postaigazgatóságtól vanmi Czóbel elég impertinens a Bocsánczy jelentését hamisnak declarálni s az alispánt intézkedni hívja fel. Az alispán is kapott az alkalmon s kiküldötte Zoltán Ferencz szolgabirót, kinek Kis Károly ur segédje volt, s ámbár a volt jegyző határozottan állítja, hogy a vevényt visszaadta, hitelt nyer Kis Károly úr és az állandó bizottság szóbeli felfogással hamisnak nyilvánítja a Bocsánczi jelentését, kimondja, hogy az alispán compromittálva van a szolgabíró eljárása által, s minthogy Bocsánczi jelenleg nincs hivatalban, „sajnálatát fejezi ki“ — persze mindezeket az alispán elnöklete alatt s a nélkül hogy Bocsánczi megkérdezve lett volna, holott a megyei tiszti ügyész ezt határozottan sürgette. Ez eljárás felett felháborodott minden igaz clmü tag jobb érzése. A gyűlés kimondotta, hogy Lázár pártosává tette magát ez ügyben s eltiltotta minden ez ügybeni részvételtől. A Bocsánczy megkérdezésével a főjegyző bízatott meg s az állandó választmányban valamelyik szakbizottsági elnök fog elnökölni. A gyűlés legutolsó tárgya B. Bánffy Zoltánnak az alispán ellen beadott kérelme volt, melyben felsorolva azon positiv vádakat, melyek a magas országgyűlésben beadott panaszban is benne foglalvák — kéri a törvény értelmében a vizsgálat elrendelését s az alispán felfüggesztést. A kérelem kiadott az alispánnak felelet — s a tiszti ügyésznek véleményadás végett. A kérelem tárgyalása előtt a főispán négyszemközt csendesen felhívta az alispánt, hogy hagyja ott székét s távozzék a teremből, azonban erre mit se hajtott s csak miután egy bizottsági tag a törvényre hivatkozott s a főispán felhivta a távozásra, hagyta ott a termet. És most ítéljen az elfogulatlan olvasó ezen Lázárról és az ő companistáiról. A mi a gyűlést illeti, az a legnagyobb komoly higgadtsággal folyt le s mig egyfelől a főispán meggyőződhetett, hogy a bizottságnak azon része, mely azért az ő elnöksége alatt foglalta el ismét — az értelmiség zömét képezi, — másfelől mi is meggyőződtünk, hogy benne feltaláltuk azon lovagias jellemet, a kinek egyedüli czélja az igazság diadalra juttatási s egyetlen büszkesége lesz, ha a megyét visszaadhatja önnönmagának. Egy a kijöttek közül. Sz.-Somlyó, apr. 8. Kraszna megye főispán Haller Sándor ur vezetése alatt első évnegyedes közgyűlését f. hó 3. 4. és 5. napjain tartotta meg. Feszült érdekeltséggel várta e gyűlést a megye minden fia, mert ez alkalommal nyílt tere a bizottság azon tagjainak is, a kik a megye értelmiségének zömét képezik s a kik — az olvasó közönség előtt untig ismert Lázár alispán féle ügy miatt egy év óta távoltartották magukat a megye termétől, hogy részt vehessenek a megye ügyeinek vezetésében s a garázdálkodások tovább folytatásának meggátlására felemelhessék erélyes szavukat. És a gyűlés ezen tagjainak volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy a főispán anélkül, hogy azonosítaná magát akármelyik részszel , az igazság kiderítése, a lovagiasság szép fogalmának s régi tekintélyének visszaszerzésére kívánja fordítani egész erejét. De hogy mily nehézségekkel kell küzdenie s minő elemek azok, a melyek kormánypártnak nevezik magukat, de különben nem egyebek az önzés, a cinye-mintye személyeskedésnél — arról a főispánnak sem volt fogalma s most hogy látja a galádságokat, melyeket e hatalom polczán ülők elkö KÜLÖNFÉLÉK. — A magyar tudományos akadémia idei (XXXIII ik) nagygyűlése, illetőleg igazgatósági ülése s ünnepélyes köz ülés e következő rendben s napokon fog tartatni: május 17-én a megjelenés, este osztályértekezletek; 18-án az osztályértekezletek folytatása; 19-én rendes heti ülése a III-dik osztálynak; 20 án nagygyűlésed. u. 5 órakor; 21-én a nagygyűlés folytatása; 24-én igazgatósági ülés, déli 12 órakor; 25-én ünnepélyes közülés d. e. 10 órakor. — A budai tornakör május 4-dikén rendes félévi közgyűlését tartja, melyre a tagok meghivatnak. Tárgyalandók sora : választmányi jelentés az elmúlt évről, tisztújítás, az alapszabályokban némi változtatás, és netalán felmerülő indítványok eldöntése. A tagok felkéretnek, tekintve a tárgyalandók fontosságát, minél számosabban megjelenni. — Gyűlés helye : Budai főreáltanoda. Kezdete 3 órakor. Derük alelnök. — Nő szedők. Rudnyánszky Antonia könyvnyomdájában mult vasárnapon négy leánynövendék a nyomdászat művészetének tanulását bevégezvén, nagy ünnepélyességgel szabadittattak fel. — Fönn említett nyomdatulajdonosnő első hazánkban,ki szedőnők kiképzésére vállalkozott s a fölkarolt eszmét a legszebb sikerrel valósította. — A nagykunmadarasi női szörny, ki férjét összeapritotta, a kiről már régebben emlékeztünk, még mindig nyugodtan ül a karczagi börtönben. Elméje a legtisztábbnak bizonyult be, tettét most nem bánta meg, sőt a leghidegebb vérrel beszéli el, hogy ő teljes öntudattal vitte végbe ama borzasztó tettet. Újabban a „Debreczen“ eze int, másik gyanú is merült fel ellene. Nevezetesen lakott náluk férjének egy gazdag testvére, ki régebben tőlük nyom nélkül eltűnt, s annak hollétéről azóta semmi hír. Gyanítják, hogy talán a „szerető rokon“ kezei által múlt volna ki az árnyékvilágból._ A bécsi közkiállítás vezérigazgatója kibocsátá a látogatóknak szóló rendszabályzatot. Ebből tájékoztatásra kiemeljük a következő pontokat: A kiállítás máj. 1-jén nyílik meg és tart oct. 31-kéig; a naponkinti megnyitás és bezárás órája minden hó elsején adatik köztudomásra; a bejárásoknál alkalmazott pénztáraknál nem váltanak fel pénzt, minden látogatónak a bemeneti díjat pontosan megszámlálva kell befizetni; az idénybemeneti jegyek a tulajdonos nevére szólnak és csak kijelölt egyénre érvényesek; az elvesztett idényjegyért nem nyújtanak kárpótlást; az idényjegyek ápr. 21-től fogva kaphatók Pratertrasse Nro 42; a névre szóló jegyek, ha más használja, elvételnek, az ily visszaélés törvényes megtorlás alá is esik; a heti jegyek hét szelvényeikkel hét egymásra következő napra érvényesek; a heti jegy 5 frtba kerül; az ily heti jegyet több személy is használhatja, és akkor annyi szelvényt tépnek le, ahányan a kiállítást azzal meglátogatták; oly szelvények, melyeket nem a pénztárnok tép le, érvénytelenek ; heti jegyek máj. 2-kától fogva adatnak ki, de csak 4-kétől bírnak érvénynyel ; visszatérő jegyek nem adatnak; ki a kiállítási tér kerítését elhagyja, a belépésnél a bemeneti dijt újból fizeti; vasárnapokon és ünnepeken a belépti dij 50 kr, hétköznapon egy forint; kivételnek a megnyitási és a dijosztási nap, melyeken a belépti dij 25 forint, továbbá máj. 2 és 3 ka, mikor 5 frt, máj. 4 ke, mikor 2 frt a belépti dij; a kiállítás egész tar-