A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-16 / 113. szám

113. szám. XL évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1873. Péntek, május L1.. Szerkesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. IQado-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épilet földszint. Sllefi/t'li'wi díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli e­­sti kiadás együtt: 3 hónapra . . .........................6 frt —­ kr. 6 hónapra ... . Tld » - » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felüldzetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor "a"hó*első*napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok-é­ő­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 16. Budapest, május 16. A képviselőház mai ülése rövid volt. A két napirendre tűzött javaslat — a galicziai vasút engedélyokmányának módosításáról, s a közi. minisztérium tavalyi hitelmaradványai­nak felhasználásáról szóló javaslat hamar le­tárgyaltatok, csak az előadó Molnár Antal s Tisza miniszter szólván az átalános zajban. Az ülés Oláh Gyula s Madarász felszólalása s Pauler mentegetőzése után — a két ellen­zéki szónok az ellen kellvén ki, hogy a kor­mány hibás eljárása folytán a ház nem dol­­gozhatik — gyors véget ért. A bécsi börzeválság folytán beállt ese­mények — melyek közé első­sorban a bank­fel­függesztése tartozik — emlékezetbe hozták az osztrák nemzeti bank teljes közömbösségét a pesti piac­ válságaival szemben, és jobbol­dali közlönyök sem tehettek máskép, mint ráutalni a nemzeti bank ellenséges magatar­tására Magyarországgal szemben, valahány­szor a magyar pénzpiac­ érdekei támogatást követeltek ez intézettől, mely a bécsi bözze­szédelgők segélyezésére most oly áldozatkész­ségesen teszi folyóvá milliót. A „Napló“ re­­flectálva ma e körülményekre, kiemeli, hogy a magyar pénzpiacz eddigelé megóvta becsüle­tét, holott a bécsi börze ismételten botrányok­nak volt színhelye.. A pesti piacz tisztán sa­ját erejéből állja meg helyét, anélkül, hogy eddigelé a szaporított bankjegy-forgalomban csak legkevésbé is részesült volna. A bank­akta felfüggesztése első­sorban és túlnyomó­­lag a bécsi pénzvilág érdekében történt. A „Napló“ fölteszi azért a nemzeti bankról, hogy midőn korlátlan jegykibocsátási jogot élvez, akként fogja a bécsi piac­ot hitelben részesíteni, hogy a válság enyhülése után a túlemissiót ismét visszavon­hassa, s készfizetési képességét legalább saját ad­ója értelmében visszanyerje. Most a pesti piaczoz illetőleg a nemzeti bankon van a sor, hogy beváltsa ígéretét tettel is, és hogy a magyarországi fiókintézetek dotatioját a megszaporodott emissio arányában emelje fel. A „Napló“ elvárja a Bécsben időző miniszte­reinktől, hogy oda működjenek, miszerint a bank a pesti pénzpiac­ot haladéktalanul és kellő mérvben dotálja. Nem szükséges a jobb­oldali közlöny ez enunciatiojával szemben részünkről kiemelni, hogy a bank magyar fiókjainak dotálása a legkevesebb, mit Ma­gyarország cserébe kaphat azért, hogy a bank­akta felfüggesztésébe beleegyezett s ekkép az osztrák nemzeti bank lételét Magyarországon törvényesnek ismerte el. A bécsi tőzsde helyzetét így jel­lemzi a „F. Presse. Nem találunk szavakat, hogy a nyomorúságot leírjuk.) Ma ugyanaz a látvány, mint tegnap. Az egész világ a Schottenringen,senki a tőzsdeteremben. 11 óra tájban a tőzsdebiztos mintegy 80 nevet olva­sott fel, k­inek fizetésképtelensége bizonyos. A ki­­csengetéssel ez alkalommal felhagytak. A névlajstro­­mot tompa apathiával hallgaták meg, mely a néma kétségbeeséshez hasonlított. Válaszával későbben megérkezett a máj. 14-én megválasztott bizottság. Az alkudozás a hitelegylet, földhitelintézet, az alsó austriai leszámítoló bank és az anglo - bankkal, me­lyek állandón együtt üléseznek a hitelintézet helyi­ségében, eredménytelen maradt. A compensationális árfolyót a bankok nem fogadták el. "E hírre a fize­tésképtelenek száma hirtelen százra emelkedett. A nagy tőzsdeterem megnyitásával, vagy­is a déli üz­letben a rémület még nagyobb lett. A tőzsde és hi­telbank fizetés­képtelennek lett bejelentve s egy ezzel kapcsolatos más nagy intézetről is rebesgetik, hogy fizetésképtelen lett. 1 órakor azonban a tőzsde és hitelbank kinyilatkoztató, hogy nem lett fizetés­kép­telen. E bank ingatlanaira, jelzálogaira hirtelen köl­csönt­eszi."?..ölhetett ki és ezzel tartozásainak eleget tett. Mintha a rémületnek a legmagasabb fokot kel­let volna elérni, egyszersmind hírét hozták, hogy Bo­­schau az áh,­oszt, építő társulat és franco magyar bank igazgató tanácsosa magát meglőtte. A bukott Reitzer házzal való bonyodalmai voltak főleg oka annak, h­ogy ő elveszett. A compensationális árfolyamot azért nem akarta elfogadni a kiküldött tőzsdebi­zottság s a bankok választmánya, mivel ez által az összes bécsi tőzsde hivatalosan fize­tésképtelennek jelentette volna magát ki. Minden egyes hitelezőnek szabad tetszésére van hagyva, hogy neki tetsző compensatio­nális árfolyamot fogadjon el. A bécsi börzederoutera vonat­kozólag közöljük ma az ottani börzekamara következő határozatát: „A börzelátogató uraknak ezennel emlékezet­be hozatik, hogy az előbbi ügyletekből még fönma­­radt kiegyenlítetlen differenciák ma május 15-én csütörtökön kifizetendők. A­ki e kötelezettséget nem teljesíti, a károsult följelentésére fize­tésképtelennek nyilváníttatik. A múlt heti pénteki ügyletből fönmaradt telje­sítetlen zárkötések, s az azóta történt új ügyletekre vonatkozólag ma csütörtökön május 15-dikén tartá­si nap van. Ez ügyletek rendezése pénteken, május 16-kán teljesítendő; szombaton, május 17-én az ér­tékek átadása s a differentiált fizetése fog megtör­ténni. A­ki a mondott határnapokra nem tesz eleget kötelezettségének, a károsult följelentésére fizetés­képtelennek nyilváníttatik. A fizetésképtelenek név­sora egy a börzekamra irodájában nyilvánosan meg­tekinthető jegyzőkönyvbe igtattatik. „Az utóbbi napokban több tőzsdelátogató meg­­kísérlette a börzeügyletek megkötését megakadá­lyozni, és egyes személyiségek ellen kihágásokat követett el. A kamara felkéri a börzelátogató urakat saját érdekükben oda működni, hogy ily­e­n börze tevékenységét bénító s a bizalom visszatérését meg­akadályozó — események elkerültessenek. Minden rendzavarás a tőzsdetörvény 7. és 8-ik §§ értelmé­ben szigorúan fog fenyíttetni.“ Az egyévi önkénytesekre vonat­kozólag a „P. Lloyd“ ma azt írja, hogy irány­adó körökben tervben van két évvel meg­hosszabbítani a tényleges szolgálatot mind­azon önkénytesekre nézve, kik egy évi szol­gálat után nem nyerték el a tartaléktiszti qualificatiót. A nevezett lap határozottan el­ítéli e tervet, mely úgy látszik, a katonai obscurantismus egyik legújabb torzszülötte. A „Lloyd“ érvelése következőkben cul­­minál: „A törvény ily módosítása mindenekelőtt azon családokat sújtaná, melyeknek fiai önkénytesek a hadseregben. Nemcsak az, ki tanulmányait félbesza­kítja és polgári keresetforrását egy időre odahagyja, hogy eleget tegyen egy évi tényleges szolgálat által az általános védkötelezettségnek — hoz tetemes ál­dozatot az államnak , hanem maguk a családok is, melyek a hadsereg költségeit viselik. Az egy évi önkénytesek többet vesztenének három évi szolgálat által, mint a­mennyit ezáltal az állam nyerne. Meg­büntetni valakit azért, mert nem volt képes egy évi szolgálat után elnyerni a tartaléktiszti rangot, oly méltalanság lenne, melyet nem hagyhat helyben a törvényhozás,a­melytől a védtörvény megváltoztatása függ.Az egyévi önkénytes mint altiszt is be fogja tölteni helyét háború esetén, és csak előnynek tekin­tendő, ha minél több képzett altiszttel szaporodik a hadsereg. A Francziaországra való utalás helytelen. Az egy évi önkényteseket illetőleg fenálló törvény jó, csak helyesen vitessék ki.“ Részünkről megjegyezzük, hogy a tör­vényhozás nem hagyhatja helyben az általá­nos védkötelezettségről szóló törvény ily ér­­telembeni módosítását, ha tényleg e terv keresztülvitelét kísérlené meg a bécsi had­ügyminisztérium. A magyar intelligens fiatal­ság nem maradhat semmikép egy évnél to­vább azon hadsereg tényleges szolgálatában, melynek ügyeire nem bír befolyással Ma­gyarország kormánya, és melynek szelleme érintetlen maradt az alkotmányos állapot behatásaitól. Ha már a magyar fiatalság nem a honvédségben tehet eleget tényleges véd­­kötelezettségi szolgálatának, semmiesetre sem engedheti meg az országgyűlés, hogy újabb két évet legyen kénytelen eltölteni a közös hadsereg zászlói alatt. Ausztriában a választási előkészüle­tek veszik főleg igénybe a politikai pártokat. A választási bizottságok sok helyen megala­kultak már, sőt több helyen már a jelölteket illetőleg is történt megállapodás. Egyik bécsi kerület (Neuban) által dr. Schranck kére­tett föl a jelöltségre, mit az el is fogadott. Miesben Herbst, Falkenauban dr. B 1 é­s 1t állíttattak föl jelöltekül. Az olasz parlament még mindig a szerzettörvénynyel foglalkozik. A vita igen élénk, mondhatni heves fordulatokat vesz. A május 11-iki ülésben Berti folytatá a meg­előző napon megszakított beszédét és bizto­­sítá a kath. világot, hogy a pápaságnak nincs mitől tartania egy szabad nemzet részéről, mely szabad intézményekkel büszkélkedik. Del Z­­­o kétségbe vonja azt, hogy a nemzet méltóságával összeférhető lenne, vagy pedig a szükség kívánná, hogy a pápának új garantiák nyújtassanak, mielőtt elfogadta volna a már előbb nyújtottakat. Pisanelli kiemeli, hogy a tárgya­lás alatt levő törvényben nem annyira az állam és egyházközti viszonyról, hanem ar­ról van szó, hogy 464 convent, melynek 8151 szerzet­ tagja van, eltöröltessék; ki­fejezte egyszersmind azon reményét, hogy az egyház és állam között állandó béke fog bekövetkezni annyira, hogy Rómában a király és pápa, parlament, és zsinat, sajtósza­badság és syllabus békésen fognak egymás mellett megférni. Ruspoli hangsúlyozá, hogy nemcsak Olaszország, de egész Európa türelmetlenül várja a kolostortörvény feletti vita eredmé­nyét; ha a jezsuiták továbbra is Rómában tanyázhatnak, akkor hiába való és kár volt annak idejében rést törni a Porta Pián; a kormány e törvényben kedvezményeket tesz azon pártnak, mely­­örömmel üdvözölne az Alpeseken minden idegen lobogót és örömmel fogadna minden idegen hajót; a generalatu­­sok fentartásával megmaradna továbbra is a folytonos nehézségek és súrlódások kutfor­­rása, a kath. egyháznak nincs szüksége szer­zetes­rendekre és főleg a jezsuiták csak addig hódolnak a pápának, míg benne támaszukat találják. Erre kitört aztán a vihar. Mas­sari azt jegyzi meg többi között, hogy az előtte szóló „tribuni ékesszólással“ akar pompázni, mi­re Ruspoli azt válaszolta, miszerint szüksé­ges, hogy oly kamarában, melyben oly sok praetoriánus van, legyen egy tri­bün is. Ezt még hevesebb szóváltás követte. Egyik képviselő sem akarta visszavonni az általa használt kifejezést, míg végre Ruspoli félig meddig sajnálatát fejezte ki a történtek felett. Míg a kamara a szerzettörvénynyel fog­lalkozik, ugyancsak május 11-kén, mint táv­irataink is jelezték volt, nagy m­e­e­­­i­n­g volt czélba véve a törvény ellen azon form­á­ban, a­mint az tárgyalás alatt áll. Nagy számú tömegek kezdettek gyüle­kezni ily felkiáltásokkal: „Abbasso le corpo­­razion religiose! Abbasso il minisztero Lanza! Abbasso ! Preti! Viva la legge de 1866. Viva le Republica! A kormány már előreértesülve e mozga­lomról, megtiltotta a meeting tartását s midőn a tömeg a megtartandó meeting helyére nyo­mult, már azt rendőröktől találta elfoglalva. Innen a Quirinálba akart törni a tömeg, de a feljáratnál rendőrökkel s katonákkal találko­zott. Itt összekoc­czanásra került a dolog, több sebesülés történt, a nép egy küldöttsé­get akart meneszteni a királyhoz, hogy en­nek előadja a nép kívánságát, de aztán elál­­lott ettől. A feljáratnál ellenállásr­a találva, visszatértek a tüntetők és kisebb nagyobb tömegekben a város különböző utczáin vonul­tak végig hangoztatva fenebb jelzett felkiál­tásaikat. A rendbontók közül a kormány többeket elfogatott. Az angolországi republi­kánusok 50 dlubbjának 70 delegátusa május 12-én tartott Birminghamban egy kon­­gressust, melyben, mielőtt napirendre tértek volna át, John Brigthnak, Ballater, május 8 án kelt következő levele olvastatott fel az elnök, Cooper által : „Tisztelt uraim! Köszönöm a meghívást a ter­vezett értekezletre, habár azon nem jelenhetek meg. Ön bátorító szót kíván tőlem, de melyet én aligha adhatok. Sokkal könnyebb dolog valamely monar­chia megbuktatását előidézni, mint azt, amit annak helyére kell tenni, és én félek, hogy az , m­e­­lyet egy felforgatásért fizetnünk kell, sokkal nagyobb lesz, mint ez m­egérdemli. Elődeinknek egy monar­chia ostobasága és bűnei által megbuktatott monar­chia után majdnem egy évszázadig nem volt rende­zett, szilárd kor­mánya. Francziaország­­n­a­k egy századon át sok szerencsétlenséget és megaláztatást kell eltűrnie, mivel felforgatta a régi államformát és nem volt képes annak helyébe egy újat és biztosat állítani, mely átvette volna az örök­séget. Spanyolország ugyanazon súlyos helyzetben van és mi érdekkel és aggálylyal nézzük az experimentumot. Az utóbbi negyven év alatt törvényeinkben és államkormányzatunkban egész sorát kaptuk a ja­vításoknak, melyek más országok ily nemű intézke­déseivel bizton kiállják a versenyt, ha azokat még felül nem múlják. Ez okot ad nekünk reményre és bizalomra, hogy államkormányzatunkat oly jóvá te­hetjük, hogy a nép értelmesebb tagjai azt támogatni, tisztelni és szeretni fogják és mi lezt anélkül,hogy előidéznek azon viharokat,melyek egy régi monarchia megbuktatásától elvárhatlanok. Én nem ro­konszenvezem az önök törekvé­­s­e­i­v­e­­­sat. John Bright. A levél felolvasása után Bradlaugh, az ismeretes republ. agitator tartott beszédet, melyben erősen hangsúlyozta, hogy az angol republikánusok csak törvényes és morális eszközökkel törekednek czéljuk felé: az an­gol köztársaság megalapítására és proclamá­­lására. Ezt csak úgy érhetni el, ha republi­kánus eszmék terjesztésével a republikánus párt képviselőkkel fog bírni a parlamentben, lassan kint oly számmal, hogy ezek segélyével megváltoztathatók legyenek azon törvények, melyeken a monarchia nyugszik. A királyi család — úgymond — csak egy parlamenti adtó alapján ül a trónon s most e törvény megszüntetésére kell törekedni az alkotmány határain belül. Ha e törvény meg lesz szün­tetve, vége a monarchiának is. — Végre el­határozta a congressus, hogy a különböző republi­klubbok „nemzeti republikánus ligá­vá“ fognak szerveztetni. — A pesti tőzsde helyzete ma keve­set változott. A tőzsdelátogató közönség száma nem nagy. Tegnap a medio liquidatio ugyan sok nehéz­séggel járt s az elszámolást nem lehetett bevégezni. Néhány coulissier zavarban volt, de ezek fizetéskép­telensége magában véve még keveset jelent. Este hírül hozták, hogy a nemzeti bank pesti fiókja a le­számítolást 4 millió rendelkezésére bocsátott újabb összeggel folytatni fogja. Ma a déli órákban a tőzsde­terem még egészen üres volt, a tőzsdefolyosót és az épület környezetét azonban a szokottnál sokkal sű­rűbben rajongta körül a tőzsdeközönség. Látni lehe­tett, hogy a bécsi válság decomponálólag hat az üz­letre. A közönség kis apró csoportokra oszolva al­kudozo­tt a rendezés felett. De a hangulatot egész­ben véve a viszonyokhoz képest nyugodtnak mond­hatjuk. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Borsod s Szepesmegye kér­vényét Rákóczy hamvainak hazaszállítása iránt (Helyeslés.) Borsodmegye kérvényét a tűzkárbizto­­sítás államivá tétele, s ugyan Borsodmegye kérvé­nyét a katonabeszállásolás szabályozása ir­ánt, továbbá Sopron megye közönségének kérvényét a községi önmegadóztatásra vonatkozó törvény módosítása iránt. Mind e kérvények kiadatnak a kérvényi bizott­ságnak. Radó Kálmán, a gazdasági bizottság előadó­ja benyújtja a ház május havi költségvetését. A hol­napi ülés napi­rendjére tűzetik. Következik ezután a napi­rend, az I­­gácsor­­szági vasút engedélyokmányának némi módosításá­ról szóló javaslat tárgyalása. Szeniczey Ödön jegyző olvassa a javaslatot. Molnár Antal közp. biz. előadó : két lényeges módosítást tartalmaz a javaslat. Egyik az emelkedé­si arány lejebb szállításáról, másik a határszéli vo­nal elkülönzött megnyitásáról szól. Mindkettőt a for­galom megkönnyítése, esetleg gyorsabb eszközöl­­hetése teszi szükségessé. Kéri tehát a javaslat elfo­gadtatását. A javaslat erre átalánosságban, azután pedig részleteiben — a közp. biz. csekély styláris módosí­tásaival — elfogadtatik. Következik ezután a közi. miniszter 72-ik hi­telmaradványainak felhasználásáról szóló javaslat. Wachter Frigyes jegyző olvassa a javas­latot. Molnár Antal: Tudva van, hogy e hitelma­radványok föl voltak véve az idei budgetbe is. De a pénzügyi bizottság törölte onnan ez összegeket, azon utasítással, hogy később nyújtson be ez iránt külön javaslatot. Ez megtörtént s e javaslat áll most a ház előtt. Az összes hitelmaradvány most 12 millió. A központi bizottság elfogadta ez összeget a pénzügyi bizottság szövegezése szerint s ajánlja a háznak is elfogadásra. Tisza Lajos : Itt eltérés volt a pénzügyi bi­zottság s a miniszter között. A miniszter úgy fogta fel a ház határozatát, hogy minden hitelmaradvány fölveendő a póthitelbe, míg a ház bizottsága úgy magyarázta, hogy csak azok, melyek az új budget­­ben fölvetettek. Ez azonban gyakorlati nehézséggel nem járván, ő hozzá­járult a javaslathoz. Erre a javaslat átalánosságban, s azután a pénzügyi bizottság szövegezése szerint részleteiben is elfogadtatik. Elnök : A mai ülés napirendje e szerint ki van merítve. Oláh Gyula: A napirendhez kivan szólani. — Mártius vége óta a ház mit sem tett. Összejött husz perczes ülésekre, de érdemleges munkálkodása sem­mi. Értené ez eljárást, ha rendezett állam lennénk ha nem lennének megoldatlan kérdéseink. De mert­­ vannak, mert ott van a közegészségügy, ott van az­­ egyetemi kérdés pártszempont alá nem eső kérdései, s lenne tehát dolog. Ha nem teszünk semmit, az a kormány hibája. Ő nem akar e mulasztásnak része­se lenni, nem engedheti, hogy Magyarország képvi­selőháza részes legyen. Nem akar határozatot initiál­­ni, hanem fölhívja a kormányt, járjon el lelkiismere­tesebben. (Élénk helyeslés.) Pauler Tivadar: Nem tudja hova ezérzott az előtte szóló. A jelen ülésszak csakhamar be fog zá­ratni, addig csak pár sürgős javaslatot lehet tárgyal­ni. Azutánra lesz elég javaslat, felsorolja az általa már­is benyújtott javaslatokat. A kormányt nem érheti tehát vád. A legtöbb javaslat az előtanácsko­­zás stádiumába van s ezért nem kerülhet tárgya­lás alá. Madarász József (Nagy zaj jobbról.) Bocsá­­natot kérek, alig van 11 óra, az ülés szét­megy, s a­­ legközelebbi ülésen, mikor valószínűleg más dolgunk is lesz, kellene elmondanom megjegyezéseimet az igazságügy miniszter válaszára. Igaz, hogy vannak ő neki benyújtott javaslatai, melyek még nem intéz­­ték el. De vannak kötelességmulasztásai is- ilyen a vallásszabadság s a polgári házasság, a­melyre néz­ve határozat által utasítva van. (Pauler elutasítólag int kezével.) Bocsánatot kérek, igenis utasítva van. Ha nem akarja teljesíteni, elhagyhatja a miniszté­riumot, de míg a határozat megváltoztatva nincs, teljesítenie kötelesség. (Élénk, hosszas helyeslés.) Ott van a kir. kisebb hosszonvételek ügye és még annyi más. Ezt mind teljesíteni kell. (Helyeslés balról.) Elnök : Határozat nem imitáltatván, miután az ülésnek egyéb tárgya nincs, azt feloszlatom. Leg­közelebbi ülés holnap reggel lesz. Ülés vége 11 órakor. 2) a város tulajdonát képező legelőből a miké­­csai részt halastó épités ürügye alatt elvonta, ezen 2—300 hold terület helyett a városnak semmi kár­pótlást nem adott. 3) mert Lele telepitvényes község lakosai irá­nyában oly állást foglal el, mint főuraink közül a leg­kegyetlenebb.­­) mert 1873. évben, a midőn a makói r. k. néptanítók sovány fizetésük mellett majdnem az éhenhalással küzdöttek és segélyért hozzá folya­modtak, őket semmi segélyben sem részesité, sőt a paedagogia és minden emberi érzelem gúnyára őket a levesosztó-intézethez utasitá. Ennek ellenében a bá­náti népiskolákat tanszerekkel, tanitóikat pénzzel segélyezte. Quo simus origine nati asiquando, signa damus, vagyis a püspök ur születése és szive szerint­i flamand. 5) Mert a múlt évben, midőn Makó város kül­­döttségileg kérelmezett nála, hogy a püspök ur által alapítandó fiú vagy leánynevelő intézetek valame­lyikét városunkba helyezze; a 30000 lakossal bíró város tekintélyes küldöttségét nem csak el nem fo­gadta, hanem előre leszökött Oraviczára. 6) Mert az 5) alatt említett fiú- vagy leány­­nevelő intézetet a bánságba helyezte el, idegen ajkú­ak részére idegen tannyelv és rendszer szerént, vá­rosunk kérelmét, honnan százezerekre menő jöve­delmét hozza, figyelmen kívül hagyta nem csak, hanem azokkal idegen nyelvű nemzetisé­geket ápolva, a magyar nemzetiségért semmit sem áldoz. 7.) mert indokolatlan gyűlöletében annyira megy, hogy nem egyszer nyilatkozott, miszerint örül, ha makói embert látnia nem kell; midőn ennek daczára városunkban megjelen, apostoli kötelmeit azáltal véli leróhatni, hogy a lelei és kopáncsi pusz­tákon levő marháit és birkáit meglátogatja, a r. kath. normál iskolát azonban kerüli. Ez a püspöki uradalom és részben a püspök urnak személye szerinti 7 főbűne, melyeknek tudatá­ban ne csodálkozzék a püspök ur, hogy amilyen a jó nap, olyan a fogadj isten. Van azonban a püspök urban némely méltány­landó érzelem; ez legközelebb abban nyilvánult, hogy a macskazenét követő reggelen összeszedette csókmókját s városunkból elszelelt azon kijelentés­sel, hogy mig él, többé határát át nem lépi. Quam­­prius sit tibi terra levis!— vagy is a feledékeny­­ség pora borítsa neved! Gyászfátyolt a múltra. .... A kenetteljes pap úrnak adott macskazene után nem feledkeztek meg a műkedvelők a csend­őröket kirendelő Szél Ákos megyei főjegyző és alis­páni helyettesről sem, s ablakai alatt a legsikerül­tebb másodlagos macskazenével tisztelegtek. Köszönje ezt az illető azon embertelen és alkot­mányos tisztviselőhöz nem illő utasításnak, melyet a kirendelt csendőröknek adott; —mert noha jól tud­ta, hogy a macskazenét a város intelligentiája szán­dékolja, mégis a résztvevők elfogatását vagy közé­jük tüzelést rendelt; — hogy ez nem történt, csak annak köszönhető, hogy a pandúr zsinóros dolmánya alatt valami nemesebb dobog, mint a helyettes alis­pán ur salon­kabátján belül. Így van, midőn Dz­­dinszky alispán ur az országgyűlésen van, s itthon egy gyermek kormányoz. Incompatibilitás jöjjön el a te országod! Dr. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 16. Elnök: Bittó István. Jegyzők Mihályi Péter, Szeniczey Ödön, Wächter Frigyes. A miniszterek közül jelen vannak Szapáry, Tisza, Pauler, Zichy. Vidéki levelezések. (Macskazene és még valami.) Makó május 10. Sajátságosan lephet meg mindenkit, hogy a múlt időknek némi reminiscentiája jelentkezett a magyar alföld egyik legnagyobb városában; macska­zene in optima forma, mely azonban nem mint haj­danában politikai, hanem társadalmi és culturai ér­demekért adatott. Kinek ? A fekete gárda egyik ki­váló tagja — Bonnaz Sándor csanádmegyei püspök urnak. 1873. év május hó 9-én estve Makó város ka­­putos ifjúságának egy jelentékeny része által vezet­tetve a 3 nap óta városunkban időző Bonnaz püspök ur ablakai alatt számosan megjelenvén, daczára a városi és megyei egyesitett csendőrség töltött fegy­verei, villogó szuronyai és revolvereinek, daczára a zsinóros hüvelyekbe bujtatott nyagyméltósá­g püs­pöki istálló-személyzet által mérgesen forgatott vas­villák és egyéb felszerelt eszközöknek, jön a készlet­ben tartott eszközök és utánzott állati hangoknak impozáns zöngedezménye, melyből a „helyre tyu­­tyu-tyu“ kiválóbb és alkalomszerű helyei sem hi­ányzottak. Ezen feltűnő jelenség jelzője egyrészről azon társadalmi kórállapotnak, melylyel nemzetünk éle­tében újabb időben többször találkozhatui, de egy­szersmind jelzi azon mély meghasonlást, mely a csa­nádmegyei püspök és Makó városa között már évek óta létezik. Ezen meghasonlásnak okai: 1.) a püspöki uradalom már a legelőelkülön­­zés után eszközölt Maros-szabályozásnál a Szagolynak nevezett kis nyomást a város tulajdonából elvonván azt a város hozzájárulása nélkül a szomszédos Toron­tói megyei birtokosoknak bocsátó át anélkül, hogy a városnak kárpótlást adott volna. Közkiállítási dolgok. A külföldi lapok véleményéből a kiállításról közöltünk már egynémelyeket. Ma folytatjuk e szem­lét s adjuk a külföldi sajtó megjegyzéseinek érdeke­sebb részét ismét. Az „Indepen­dance beige“ a megnyi­tási ünnepélyről emlékezvén meg, igy ír: Az ural­kodó kísérete, bála a magyar mágnásoknak, ragyogó látványt nyújtott. Magyarország minden megyéjé­nek megvannak sajátságos jelmezei,melyek egymástól szinben, anyagban s prémezésben különböznek, de e sokféleségben ízlés és gazdagság nyilvánul. Gon­dolják el önök a legértékesebb szöveteket, a leggaz­dagabb hímzést s a legragyogóbb szinpompájú ék­szereket ; ebez nagy értékű láncz a dolmányon, s a régi aranyműves munka egész pazarságával készült vitézkötés — s a képet megnyerik önök. S e kincsek nem tegnapról valók; ezek már viselőik őseit is hi­­sziték- s egynémely görbe kard, mely most az ural­kodó egyik másik kísérőjének oldalán lóg, nehéz csorbáit még a török háborúk időszakában nyerte.“ A „Journal des Debats“ levelének, mely meglehetős hideg hangon van tartva, zárszavai igy hangzanak: A közkiállítás tehát meg van nyitva, a nagy könyvnek, mely a művészet és ipar sikeréről és diadalmáról fog bennünket értesíteni, elkészült czimlapja s előszava; de valamint Párisban s Lon­donban, úgy Bécsben is a könyv többi lapjai csak hetek után lesznek megírhatók, mert sok nincs még befejezve, sok alig megkezdve. Elővigyázatból tart­suk hát vissza mindaddig ítéletünket, míg a közkiál­lítás egész fényét megmutatja.“ A „Kölnisebe­­ig“ szellemdús levelezője Max Schlesinger természetesen igen előnyösen is­merteti a kiállítást, bár viszásságain nyargaló humo­ra olykor-olykor a vagdalkozás oly nemét ölti, mely a derék bécsieket aligha­nem ébreszti föl olykor- oly­kor azon édes önelégültség hangulatából, melybe Bécs világvárossá emelkedésének ezen újabb jelen­sége óta annyi élvezettel merültek. E hó 7-én a kiállítást 14,564 egyén látogatta,ezek közt 6400 fizetett. A német koronaherczeg ép akkor akart átmenni egy részén, midőn azt fényképezték. A herczeg s kísérete polgári öltözetben lévén, nem ismerték meg, s egy őr részéről nem épen oly módon tartóztathatott föl, mint a­hogy a koronaherczegekkel az őrök beszélni szoktak, ha szoktak. Arról, hogy ez őr kap e a kiállítás végén valami német császári ér­demjelt „hivatalos eljárásban tanúsított buzgalmáért“ arról nem szól a profétia, hanem­­ egy bécsi lap vezérczikkben tárgyalja, mennyit árt a kiállításnak a szó szerint a rendeltekhez ragaszkodó, elnézést nem ismerő hivatalos túlbuzgalom. *■ A Práter fahrt, melynek fénye az idén a kedvezőtlen időjárás folytán május elsején nagyon elhalványult, tulajdonkép folyó há­t­án ment végbe. E napon oly szakadatlan kocsisort látott Bécs, melyre egyhamar nem emlékeznek még legrégibb lakói sem.­­ A király és királyné födött kocsiban esti hat óra felé hajtattak a práterba, hol az úgynevezett „Lufthaus“-ig kocsizva, ott kó-

Next