A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)
1873-08-01 / 176. szám
176. műn. XI. évfolyam, « Kiad . Ihivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hói) ",pra...........................................6 írt — kr. 6 hónapra ...... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elsőnapjától számittatik. Est feladás. Budapest, Péntek, aug.1 Szerkesztési iroda, s Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —— Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, augusztus 1. Budapest, aug. 1. A „P. Lt.“ nevezetes sürgönyt hoz tegnapról, így hangzik: Miután a pesti kisegítő egylet ügykezelésében oly óvatosságot tanúsított, hogy a mellett a netaláni veszteségek fejében szolgálandó külön biztosítási díj komoly követelése fölöslegessé válik, s a nemzeti bank igazgatósága ma önkényt elhatározta, hogy a pesti kisegítő egylet számára a kamatlábat a bankkamatlábra csökkenti. A m. k. pénzügyminiszter közbenjárására határozatba ment továbbá, hogy leszámítolásra két bejegyzett cég által ellátott s a pesti fiók váltókészletét kiállott váltók is elfogadtatnak. Ellenben az aradi pénzintézeteknek külön hitelért benyújtott kérvénye elős a, pesti kisegítő egylethez utasíttatott. A főváros tervhatósági szervezésének elhalasztásáról így nyilatkozik ma a „Pester Lloyd“. Már régebben alapos aggályainkat fejezek ki az iránt, hogy a főváros tényleges egyesítése s a törvényhatósági közegek megalkotása halasztást szenved, s nem történik meg oly időben, mint ezt elettől fogva múlhatlan követelményűnek tartók, s mint eleinte szándékba is volt véve. Azóta oly tapasztalatokat tettünk, melyek föltevésünknek teljesen igazat adnak, s igazolják, hogy a főváros egyesítésének s szervezésének műve nem fog befejeztetni ez évben. Mindenekelőtt sajnálatos, hogy a fővárosi törvény keresztülvitelét célzó munkálatok, már jó ideje pihennek s hogy erre nézve végleg még épen semmi nem intéztetett el. A legtöbb azon férfiak közül, kiknek e tekintetben fontos teendőik vannak, távol van Pesttől s mások fogják őket követni. A 34-es küldöttség is hátralékban van némely munkálatával s hogy akarják ezeket, és még a közös közgyűlést is, szeptember vége előtt létrehozni, alig elgondolható. S mégis, legalább a jogügyi bizottságnak meg kell még szeptember első felében választatnia. A legtöbb adót fizetők névsora nincs tudva, a reclamationális eljárás meg sincs kezdve, s ha megkezdetik, a legsajnos abban üt ki, mert a legtöbb érdekelt távol van Pesttől. A statisticai hivatalban a legtöbb adót fizetők névsora — amennyiben választói jogukat igénybe vették — már-már készen van ugyan s csak az igazolóbizottság elnökének visszatértére várnak, hogy mindent megtegyenek, amit a törvény rendel. Nagy munka vár azután a belügyminisztériumra. Itt még tudniillik mit sem vettek tárgyalás alá a közös közgyűlések szervezeti munkálatából és a belügyminiszter kijelenté, hogy az összes munkálatokat be kell várni, hogy felettük határozhasson, mert a szervezési terv egyes részei külön-külön meg sem ítélhetők. Biztos hallomás szerint a belügyminiszter e czélra most egy enquetet hívand öszsze s bizton várható, hogy ez sok időt veene igénybe, s hogy a szervezési munkálat nem egy lényeges határozatának megváltoztatásával járand. Azok felett ismét a közös közgyűlésnek kellene tanácskoznia és bizonyos, hogy e megújított eljárás a választásokat is el fogja halasztatni. Ily körülmények közt az érdekelt körök azt hiszik, hogy a municipális választások legjobb esetben az év végén fognak megkezdődni. Ehez annál kevésbé írunk commentárt, mert magából a fennebbi sorokból látható, hogy a halogatás elsősorban az illető szervezési munkálatok nem elég gyors elkészültéből ered . A városi tanácsi bizottság úgy látszik jól érzi magát helyén, minek sietne tehát el onnan, mikor senki sem bántja. A törvényhatóságok kikerekítését tárgyazó kormánymunkálat, írja a „Pesti Napló,“ már majdnem teljesen kész és szintén az őszi ülésszakban terjesztetik a törvényhozás elé. A munkálat, mint halljuk, a jelenlegi hiányos megyei területi felosztásnak radikális kijavítását czélozza, a magyar felvidéken több megyét (Árva,Turócz, Liptó) összeolvaszt, Erdélyben pedig igen nevezetes változtatásokat javasol. A kormány e javaslattól a közigazgatás olcsóbbá és jobbá tételét várja s ez mindenesetre egyike a legnevezetesebb lépéseknek a közigazgatás újraszervezésére. Ha e javaslat végrehajtása s törvénynyé tétele is oly pontos gyorsasággal történik, mint a fővárosi törvényé, bizonyára fogják jótéteményét élvezni — a jövő század magyarjai. A spanyolországi viszonyokról kimerítő tudósítások feküsznek előttünk, melyekből kiemeljük a következőket: Don Carlos Turittoban,Elisando közelében van. Itt bevárja Ebe hadtestét,mely több ágyúval rendelkezik. Tejada tábornok ennélfogva elrendelte a republikánus csapatok öszpontosítását Elisondoban és kétségbeesett harczra van kilátás. Legújabb karlista tudósítások szerint a karlistáknak Navarrában 10,000, Biscayaban 4000, Alanaban 1000 s Guizpez Coaban szintén 100 főnyi hadsereggel bírnak. Tehát a legvérmesebb karlista jelentések szerint is Don Carlos még csak 20,000 emberrem rendelkezik. E guerilla légió e szerint korántsem oly nagy, hogy a köztársasági csapatok, ha jól vezényeltetnek és helyre áll tökéletesen a fegyelem, azokat ha nem is egy csapásra, de lassanként meg ne semmisíthetnék. Sabailo átlépett Cardonez folyón és Lampedosba érkezett. Tristan y Suriában, a többi karlista főnökök Salentben vannak. Mint Madridból július 29-kén távírják, a carlisták Marededesnél (?) nagy vereséget szenvedtek. 700 republikánus katona kiszabadíttatott a karlisták kezei közül. A cartagenai felkelők következőleg alakították meg a kormányt: Contreras elnök és tengerészet, Roque Barcia külügy, Ferrer hadügy, Romero közmunka, Sauvale pénzügy. Az insurgensek hivatalos lapja egy határozatot tesz közzé, mely directorium felállítását rendeli el. Mindamellett Cartagenából jövő levelek azt tudatják, hogy a felkelők között naprólnapra terjed a lehangoltság. Cortreras trikot árgus szemekkel őrzik a felkelők, mert attól tartanak, hogy a dolgok roszra fordultával megszökik. Katonái és tengerészei egymásra hagyják el zászlóikat. A granadai felkelők szabadlábra helyezték az ottani püspököt, kit eddig fogva tartottak. A bankárok nagy része, miután tisztázták, ügyeiket külföldre menekültek. Az insurgensek különböző czimek alatt adókat vetnek ki a gazdagokra. Saragossában a közvélemény és a hangulat a rend és a kormány részén áll. Castellonba a republikánus csapatok ellenállás nélkül hatoltak be és feloszlatták a forradalmi juntát. Madridban július 28-kán a baloldal és centrumbeli képviselők értekezletet tartottak egy közös ellenzéki programm megállapítása iránt, de nem jutottak eredményre, sőt 30 centrumbeli képviselő a jobboldalra csapott át, hogy így támaszul szolgáljanak a kormánynak. Az értekezleten Tutan és Pim Margall más barátjai a baloldalt okozták és tették felelőssé a haza balsorsa miatt. A barcelonai „Cronica“ következő hivatalos kimutatását közli az igualadai veszteségeknek: A republikánusok részéről: 61 halott, melynek fele a katonákra, fele pedig a polgárokra esik; 89 sebesült, ebből 10 a katonákra, a többi a polgárokra esik. A karlisták részéről 120 halott és 300 sebesült. A tűz áldozata két gyár és 8 más magánház lett. A városra 10,000 piaszternyi hadisarct vettetett ki; a karlisták 150 embert vittek el maguskal foglyokul vagy keresekül. Hogy mit művelnek a szélső, felforgató elemek Spanyolország egyes részeiben és kantonaiban, melyekben felül kerekedniök sikerült, azt a madridi „Prenza“ következőleg adja elő: „A cantonok souverainitása kétségbeejtő mérveket ölt. Granada canton következő rendeleteket tett közzé: az első a gazdagokra 100,000 euro adót vet ki; a második minden templom lerombolását, a harmadik az összes államjavak lefoglalását és igazgatásuk átvételét, a negyedik az összes bírói szeméyek letételét rendeli el. Hiányzik bennünk a nyugalom úgymond a nevezett lap — hogy előszámlálhassuk mindezen borzasztó tényeket, melyeket csak orgiákban lehetett volna kigondolni. — Az ami Sevilla cantonban történt, messze hátra hagyja maga után a granadai eseményeket. Sevillában a tulajdon collectivnek jelentetett rí. A munkások a gyárak tulajdonostársai lettek, az adókat kizárólag csak a gazdagok viselik. Az őrültség és tévely e fokát nem lehet emberi főre megérteni. Ha a kormány nem gondoskodik gyorsan segélyről, ha nem alkalmazza a törvény teljes szigorát e népvandálokkal szemben, a nemzet csakhamar elvesztendi benne helyezett bizalmát. A spanyol tengerészeti minister, Jacobo Obeyro következő jelentést terjesztett be közelebb a cortesnek: »Azon súlyos helyzet közepette, melybe az ország a belharczok következtében már régen jutott, egy uj és szomorú bonyodalom kapott lábra, mely annál jelentékenyebb, mivel külföldi súrlódásokra is vezethet. Néhány tengeri hajónk, melyek a carthagenai kikötőben állomásoztak, szövetkeztek a felkelőkkel, aegénység fellázadt törvényes elöljárósága ellen és bűnös czélzataiknak elérésére a földközi tengerre szálltak. A spanyol kormány nem lehet bűnrészese egy ily eljárásnak, mely páratlan a haditengerészet évkönyveiben; a kormány nem engedheti meg, hogy a hajók politikai ürügyek alatt kalóztetteket vigyenek végbe, melyek lealázzák Spanyolországot a többi nemzetek előtt. Mert a népjog szerint kalózhajónak tekintendő mindazon vízi jármű, mely az illető kormánytól nem bir szabályszerű megbízást, vagy melynek nincs oly tisztje, ki a közhatalmat törvényszerűleg képviseli. Ezért van szerencsém a következő javaslatot előterjeszteni, mely hivatva van arra, hogy a bajt gyökerében elfojtsa. 1. Az „ Almanza,“ „Viktoria,“ „Mendez-Nunez“ és „Fernando el Catholico,“ valamint a felkelők többi hajói kalózhajóknak tekintendők az idegen hatalmasságok által, ha a spanyol vizeken vagy azokon kívül találtatnak. 2. A külhatalmak hajóinak kapitányai felhatalmaztatók, hogy nevezett hajókat elfogják, a spanyol kormány pedig fentartja magának, hogy a diplomatikus után azok tulajdonát követelhesse. 3. Hasonlókép kalóz hajóknak jelentetnek ki mindazok, melyek felkelői minőségben tengerre szállnak a félsziget valamely kikötőjéből. Madrid, jul. 20. 1873.“ Tanodai értesitvények. 23. Sopron városi felsőbb leánytanoda. Riesz József, e tanoda elismer szakképzettségű igazgatója, a múlt évben sokkal jobban állittotta öszsze ezen értesítőt, mint jelenleg s most magában a tantervben — csaknem megfoghatatlanul —a hanyatlást is látunk, a földrajz tanításánál a paedagogia kívánalmainak nem felel meg egészen. Az intézetben, mely nézetünk szerint a jobbak közé tartozik, jelenleg 2 osztály áll fenn 56 növendékkel 10 tanár s tanítóval. A taneszközök gyűjteménye még igen hiányos. 24. A tapolczai gazdsági szakosztálya felsőbb népiskola. E hiányt pótló jeles kis intézet egészen a törvény szellemében van vezetve. Csak egy évi fennállása daczára az intézet már elég jól fel van szerelve s a város ajándékozása folytán 12 holdnyi terjedelmű minta gazdasággal is bir. Jelenleg 24 tanuló s 6 tanár van benne, úgy látjuk, hogy már az első évben mind a négy osztályt felállították. Szerencsések, ha e nehézséggel sikerült megküzdenök elméleti tekintetben is; hogy a gazdasági kezelés eredménydús volt, azt ez értesítőből is eléggé látjuk. 25. Pesti polgári fiúiskola. Az értesítő, melyet Roller Mátyás állított össze, nem nyújt teljes képet az intézetről. A tanterv (helyesben csak a tananyag) csaknem másolata a miniizteri rendeletnek s ezen kivül csak a tanszergyűjtemény s az érdemsorozat van részletezve. Az intézetben 12 tanár működött s három osztályában (az első kettős) 101 növendék képeztetett ki. Tanszerei igen jók. Egy pár tanuló segélyt is nyert. Nagy baja volt ez évben ezen intézetnek a tanítók nagy változása. Az értesítő elején Paszlavszky József valóban jeles értekezést irt: „Nézetek a földrajz tanítására nézve a polgári iskolában“ a szemléltetés s más paedagogiai elvek alapján. 26. A II.-Kanizsai polgári fiúiskola. Ezen intézet még csak egy éve áll fenn s mint a tapolczai gazdasági felsőbb népiskola nagyrészt Baja fáradozásai folytán. Két osztály volt ezen első évben 56 növendék s 5 tanárral. Az értesítő igen hiányosan van szerkesztve s úgy látszik,a miniszteri taneszközökön kivül alig egy pár mégis a szereztetett számára. Több tanuló részeltetett jótéteményben. A jövő oktoberben a harmadik osztály is fel fog állíttatni. 27. A bajai állami tanitó képez de. Ezen intézet jelenleg már 3 évi tanfolyama, 12 tanár s 78 tanulóval, kik most 64 államsegélyben részesült. Az intézet életéből igen érdekesnek tartjuk hogy ez évben uj házat nyertek s nem csak gazdajaági mintakertet, de — igen helyesen — meteorológiai észleldét is állítottak fel, legalább kezdettek meg. Különben az értesítő nagyon kevésről ad tudósítást s nagy részét a szakemberek előtt úgy is ismert, másoknak pedig igen érdektelen körrendeletek töltik be, köztök még a német kicsapott deákok nevei is igen feleslegesen. Értekezést dr. Bartsch Samu irt következő czim alatt: A természetrajzban van e képző elem, és ha igen, hogyan lehet és kell azt az oktatásnál érvényre emelni ? Szerző határozottan a szemléltetés s önmunkásság elvét fogadja el 28. A piaristák pesti főgymnasiuma. Igen gyenge összeállítású, leginkább csak az érdemsorozat közléséből áll. Van 13 rendes, 5 rendkívüli tanár s öszvesen 418 növendék, kik közül azonban csak 349 tett vizsgálatot. Érettségi vizsgát tett 38. Az értesítés előtt egy valóban kuriózumként szolgálható értekezés van bizonyos Nagy Alajos nevű piaristától: „A gymnasium feladata a jellemképzés dolgában“ czim alatt, melyben a lehető legnagyobb obscurantismussal támad meg minden szabadelvű irányt s különösen a természettudományokat s végül azon eredményre jut, hogy „vissza kell állítanunk az eszmék uralmát“, azaz magyarán : »Tereljük vissza az önállóvá lett gondolkozást a dogmatika butító uralma alá.« Különben az értekezés igen üres s leszámítva egy pár idézetet, semmi figyelemre méltó sincs benne. 29. A pestvárosi főreáltanoda. Ezen nagy birű intézet sokkal ismeretebb lapunk olvasói előtt, sem hogy elégnek ne tekintenék néhány szám elősorolását. Az intézetben 28 tanár s több hitoktató működik. A hatodik osztályon kívül mindenikhez egy parallel osztály van mellékelve, az elsőhöz kettő s mégis túltömöttek az egyes osztályok. A tanulók összes száma 904. Az intézet felszerelése némely tekintetben mintaszerű. Az Intézeti ifjúság közt komolyabb irányú önképzőkör s egy kétezernél nagyobb tőkével rendelkező segélyegylet létezik, mely ez évben 229 ft 26 kt adott ki. A gyermekek közt, mit nem tartunk helyesnek nyilvános adakozások is gyűjtöttek. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a mindennap ismétlődő s elkerülhetetlen hivatalos formaságok, jelentések, napi szemlék, valamint egyéb házrendi szabályok teljesítése szintén időveszteséggel járnak, hogy továbbá az intézeti helyiségek tisztítása szombatonként szintén fél napig foglalkoztatja az egyes szakaszok munkásait, ha még e mellett számításba veszszük azt is, hogy különösen oly intézetekben, hol ifjabb fegyenczek is vannak, a tanítás is hetenként 10 — 15 órát vesz igénybe: kitűnik, hogy a fegyencz naponként legalább 3 órával kevesebbet dolgozik, mi a szabad munkás, oly különbség, mely 6250 munkás mellett naponként 36250,18750 órát, vagyis a napot 12 munkaórára számítva 1562 napot és napi keresetül 15 krajczárt felvéve minden nap 234 frt 30 krt és egy évben 297 munkanapra számítva 69,5-17 forint 10 krajczárt tesz ki. Miután az állam a javítási elvet elfogadta, köteles is a fegyenczek szellemi ápolásáról gondoskodni, azokra iskolatanítás által oktató és javítólag hatni a szünórák által azoknak egészségét fentartani és bennök a társadalomnak becsületes és szorgalmas polgárokat adni, miáltal a látszólagos anyagi kár elegendőképen egyensúlyoztatik. Mindezek mellett azonban az iskolai, valamint a vallástani órák kevesbítése sok esetben a javítási elv veszélyeztetése nélkül is eszközölhető volna. A házi rend azon határozata is, mely szerint a fegyenczeknek nyáron át is már 7 órakor vacsoráinak és 81 órakor (tehát még világos nappal) lefeküdniük kell, figyelmesen vizsgálva a munkaórák szaporítása érdekében szintén módosítható volna. 2. A fegyenczek keresetének kisebbségére befolyással bír azon körülmény is, hogy azok szeszes és erősítő italok hiányában a néha kielégítő, de nem eléggé változatos tápozás mellett a szabad levegőt és mozgást nélkülözve nem bírnak annyi erővel és kitartással a munkában és e szerint nem is dolgozhatnak annyit, mint a szabad munkások, nem is kereshetnek tehát ugyanazon időben annyit, mint ezek. 3. A fegyenczek csekély keresetének további fő oka azon feltűnő ügyetlenség és tudatlanság, melyet a fegyházi fogságra ítéltek különösen fogságuk elején az ipari munká -ban tanúsítanak. A rövid idejű fogságra ítélt fegyenczek gyors változása a tudatlansággal kapcsolatban akadályul szolgál a kifejlettebb és nagyobbszerű munka és üzletvitelnek; hogy ez csakugyan úgy van, arról bizonyságot szolgáltatnak azon fogházak, melyekben különösen hosszabb időre elitélt fegyenczek tartatnak és melyek aránylag sokkal nagyobb pénzbeli eredményt tudnak felmutatni. 4. A fegyházi munkakezelés kedvezőtlen eredményének további oka másrészről a kevésbé pontos és egybevágó könyvvitel hiányában és ennek célszerűtlen berendezésében, továbbá a kellőleg pontos és rendszeres ellenőrízés hiányában keresendő. adó. 1) A rendszeres könyvitel, mely az intézet egész üzletkezelésére kiterjed, főtényezője az üzleti rendnek és nagy mértékben képes elősegíteni az intézeti üzlet fölvirágzását. Ennek elérésére mindenek előtt szükséges, hogy mindazon könyvek, melyek az üzletvitelre vonatkoznak, a termény és anyag bevásárlásától kezdve egész a gyártmány elszállításáig, egymással szoros összefüggésben, egymással összevágók és egymást kölcsönösen ellenőrzők legyenek, úgy hogy az óvatlan is könnyen áttekinthesse és mindjárt fogalmat szerezhessen magának az egész üzletvitelről Ezzel ellentétben a száviteli gépezet mai alakjában oly czélszerűtlen és komplicált, hogy a leggyakor-. lottabb és legtapasztaltabb számvivő, illetőleg ellenőr is alig tud kibonyolódni a számok és jegyzések cacsából és ennélfogva csak igen nehezen, nagyon szorgalmas és figyelmes tanulmányozás után bír magának némi fogalmat szerezni az intézeti üzletvitelről. Hogy mily könyvek volnának szükségesek, továbbá hogyan és mily szabályok szerint kellene azokat berendezni és vezetni ezen vitatás körébe nem tartozik. 2. Sikeresebb eredmény elérhetése czéljából igen czélszerű volna ha legalább az intézetben gyakorolt legfontosabb munkaágak számára szakértő felügyelők alkalmaztatnának. Minthogy ezek szakükbeli foglalatosságuk mellett a biztonsági szolgálatot is elláthatják a kiadási többlet nem is lehet igen nagy s ha különösen tekintetbe veszzük, hogy ily módon szakavatott ügyes és értelmes munkafelügyelők alkalmaztatván, a fegyenczek is könnyebben tanulják meg az illető munkaágat és hamarább képesek szerezni is, ezen látszólagos kiadási többlet teljesen pótoltatik az ügyes munkások által elérhető jövedelem-szaporodás által. Ezen szakfelügyelői intézmény már több fegyházba be is van hozva és oly előnyösnek bizonyult, hogy igen kívánatos volna, ha minél előbb a többi fegyházakban is meghonosítnák. A fegyházi munkavitel előnyére szolgálhatna az is, ha az e részre megállapított hitel nem volna annyira korlátolt és ennek alkalmazása iránt az elöljáróság szabadabb eljárási joggal ruháztatnék fel, hogy ez képesítve legyen a nyersanyagok bevásárlására nézve a netán kedvezőbb időviszonyokat felhasználni. Legczélszerűbb volna, ha a különösen nagyobb mennyiségű nyersanyagok, mint p. o. gyapjú, kender, stb. bevásárlását a szakavatott hivatalnok kíséretében az illető elöljáró személyesen eszközölné, amennyiben ismeretes, hogy a vásárlást személyesen tevén, sokkal jobb és olcsóbb árut kapunk mint írásbeli vagy utazó ügynökök közbenjárásával történő vétel útján. Ajánlatos volna továbbá, hogy az intézetek a részükre netalán tett adományozások fölöslegéből és egyéb megtakarítható jövedelmekből egy tőkét alakítsanak maguknak, melyből betáni rendkívüli beszerzések, javítások, építkezések stb. törlesztethetnének. 4. Az intézetnek látszólagosan csekélyebb szükségleteit, melyekhez az egyes iparágaknál használatos mellékletek és egyéb anyagok számíttatnak, soha sem szabad kicsinyben vásárolni, hanem mintegy félévenkint nagyban és nagykereskedőktől veendők, kik amellett hogy készpénzfizetésnél megfelelő scontot engednek, az árut magát is olcsóbban és jobb minőségben adhatják, mint a kiskereskedő. Sok ezer forintot lehetne ezen módon is megtakarítani. A nyers termények és anyagok olcsó bevásárlása és egy üzleti tőke alapítása, tehát főszükségletek a fegyenermunka jövedelmének emelésére. 5) Hogy a munkakezelés a fegyintézetekben Fegyházi munkaviszonyokról. (Hölldorfer zweibrückeni fegyházigazgató adatai után.) Reső Ensel Sándor. A bajor igazságügyérség 1872-ik évi budgetjének megvitatásánál úgy találtatott, hogy 15 fegyházban levő 6250 fegyencz évbeli munkakeresete 241,600 frtot tesz ki, úgy hogy egy személy napi keresetet is ad ki volna. Ezen kereset a kézművesek és iparosok mai keresményéhez viszonyítva elenyésző csekély, e szerint ezen kérdés alapos megvitatása és oly eszközök feltalálása, melyek általábat megszüntethetnék, annál is inkább kívánatos, miután itt tetemes összegekről van szó. Czikkiró számos évi különböző fegyházakban szerzett tapasztalatok alapján megkísérli röviden előadni mindazon okokat, melyekből e hátrány származik, különösen pedig: A) Mi oka annak, hogy a fegyencz a szabad munkáshoz viszonyítva oly keveset keres s e szerint nem is képes az államnak érte tett kiadásait pótolni ? B) Miként lehetne a fegyházakban a munkakezelést észszerűbben és jövedelmezőbb módon berendezni ? ad A) 1. Mindenek előtt nem szabad felednünk, hogy a házi rend határozatainak pontos keresztülvitele mellett a fegyencznek naponként csak rövid munkaideje marad. Míg a szabad munkás naponként legalább 12 órát szünetlenül dolgozik , addig a fegyencz az isteni tisztelet, tanítás, szünetek, sétaórák, étkezés által stb. — a vasárnapot bele nem számítva .— hetenként 24* vagyis naponként 4 */2 órát veszt munkaidejéből, úgy hogy ő télen nyáron átlag 97* órát dolgozik napjában, tehát naponként 2*/2 órával kevesebbbet, mint a szabad munkás, észszerűbbé és jövedelmezőbbé tétessék, a legyen ezeknek folytonosan és szakadatlanul jövedelmezi munkákkal kell ellátva lenniök, ez pedig elévethetnék azáltal, hogy a fegyenczek, máfa) az intézet, b) a hadsereg, c) egyéb állami szükségletek fedezésére dolgoznának. Munkahiány s az ez okból való szünetelések ekkor bizonyára a ritkaságok közé tartoznának. Az összes haszon e szerint az államé volna, migyen vállalkozók számára való munkáltatás és kereskedelmi czikkek készítése mellett a főnyereség rendesen egy harmadikra száll. E szerint igen ajánlatos volna a belga fegyházak mintájára szövős fonó gyárakat és oly műhelyeket berendezni, melyekben a katonaság számára lövegeket, bőrczikkeket, köteleket, bádogárukat, kertyüket, keféket, bojtokat, fehérneműt, harisnyákat, hímzéseket stb. készítenének. Ezen intézmény az államra nézve annál nagyobb haszonnal járna, minthogy ily módon jobb minőségű czikkeket olcsóbb áron kapna, mint a magánvállalkozóktól, kik ha netán olcsón adják is a húst, azután annak an-nál hígabb a leve. Hány milliót lehetne így az államnak, különösen háború kitörésekor megtakarítani ? Különben ezen intézmény sem zárná ki azt, hogy egyes iparágakban, melyek kevésbé egyszerűek és különös ügyességet igényelnek bizonyos meghatározott munkadíj mellett dolgoztattatnék, mely esetben a munkaadó (vállalkozó) tartozik a nyersanyagot szolgáltatni. Főleg tanácsos volna különös súlyt fektetni oly munkaágakra, melyek még az országban nincsenek meghonosulva, ezáltal nem csak biztos eszköz nyuttatnék a fegyeneznek kiszabadulta után való megélhetésre, hanem mi több, az egész nemzeti ipar emeltetnék, a mennyiben uj utak nyittatnának számára s a fegyenezmunkás többé nem volna hátráltató vetélytársa a szabad iparosnak. Ilyen munkaágak volnának többek közt az ékszerészeti (bijouterie) munkák, a selyem és bársonyszövés, a schallgyártás stb. Nagyobb pénzbeli eredmény elérése Czéljából végre ajánlatos volna a munkakezelésben működő intézeti hivatalnokoknak az évi nyereségből bizonyos százalékos jutalmat juttatni, miáltal ezeknek buzgalma nemcsak az intézet, hanem saját érdekükben is növekedvén, annál nagyobb gondot fordítanának arra, hogy a czikkek jól és minél jövedelmezőbben értékesíttessenek. Ha tehát végre mindazon okokat összefoglaljuk, melyeknél fogva a fegyenczmunkás keresete oly csekély a szabad munkás keresetéhez viszonyítva, látjuk, hogy azok a következők: 1. A fegyencz igen rövid munkaideje, erő és kitartás hiánya, 2. tudatlanság és ismeretlenség az ipari munkák terén, 3. a rövid időre ítélt fegyenczek gyors változása az inézetben, 4. az egységes könyvezetős és ellenőrzés hiánya. Ezek ellenében mindazon intézmények, melyek a munkakezelés eredményének javítására szolgálhatnának. 1. A könyvvezetés czélszerű berendezése és kiterjesztése az egész munkakezelésre. 2. Szakfelügyelők alkalmazása. 3. Munkakezelési tőkealapítvány. 4. A nyersanyagok nagybani olcsóbb vétele. 5. A fegyenczek szüntelen foglalkoztatása az intézet, hadsereg és állam szükségleteinek fedezésénél. 6. A fegyenczeknek bizonyos munkadíj melletti foglalkoztatása, mely esetben a vállalkozó köteles a nyersanyagot szolgáltatni. 7. A munkakezelés körül működő hivatalnokoknak osztalékban való részesítése az évi nyereményből. Hazánk fegyház igazgatói is felvehetnek tollukat e téren. KÜLÖNFÉLÉK. — A pestvárosi főreáltanodában tegnap délelőtt 10 órakor tartatott meg a zárünnepély. Békey Imre városi tanácsnok és a tanbizottság elnöke megnyitván az ünnepélyt, az ifjúság éneke és szavalatai után kiosztattak a jutalmak a legjobb tanulók között; 10 tanuló, a rajzban tett előmenetelért 1—1 aranyat kapott, a tanács pedig a Szilágyi alapból 5 jó, de szegény tanulónak egyenkint 20 frtot osztatott ki. Végül Mraz VI. osztályú tanuló az ijaság nevében búcsúbeszédet tartott. A józsefvárosi alreáltanodában a zárünnepély szintén tegnap is 9 órakor tartatott meg Ballagi Mór elnöklete alatt. Az igazgató megnyitó beszédje után az ifjúság egy kart énekelt, melyre következtek szavalatok magyar, német és franczia nyelven. A tanoda kitűnő növendékei értékes könyvjutalmakat kaptak buzdításul, a tanács pedig a Szilágyi alapítványból . szegény, de jó tanulónak 25—20 frtnyi jutalmakat osztott ki; 4 tanuló a szavalatban tett előmenetelért kapott jutalmat. A jutalom után Ballagi Mór lelkes beszéddel serkentette a tanulókat munkára, mire az ünnepély „Tied vagyok, tied hazám« czímű dal éneklésével záratott be. — A kolera a fővárosban. Jul. 30 án fölmerült új choleraesetek: Budán 5, Pesten 62. — Az erdei emberek, kik a bécsi világkiállításon oly nagy feltűnést okoztak, ma délelőtt 11 órakor mutatták be magukat először a főváros közönségnek, mely azonban az első bemutatás előnyeit nem igen sietett kizsákmányolni. Akik azonban elmentek megnézni e két csodás természettüneményt, nem bánták meg. Az öreg Andreant bemutatója 55 évesnek mondja középtermet izmos vállakkal, kissé nehézkes járással. Egész arczát mintegy 5 hüvelyknyi hosszú gesztenyebarna lágy hajzat borítja; kinézése a színes selyem ruha daczára, melybe bujtatták minden, csak nem igéző, de különben igen solid lelkületű embernek mondják. Sokkal elevenebb, olyan mint a csik, kisfia a 3 éves Fedor, kinek arczát apjáéhoz hasonlóul világos szőke, ezüst színbe játszó selyemlágy haj borítja. Két kis pofácskáján már igen szépen ki van fejlődve a cotlett-szakáll. Igen kényelmesen meg lehet őket vizsgálni, mert minden széksor előtt végig haladnak. Érdemes őket megnézni, nincs rajtuk humbugszerű semmi.