A Hon, 1873. szeptember (11. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-15 / 211. szám
211. szám. XI. évfolyam Esti kiadás, Budapest, 1873. Hétfő, sept. 16. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizet«» díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 5 hónapra . .................................- 6 frt — kr. 6 hónapra 12 * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor ,» kör első alapjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, September 15. Budapest, sept. 15. A horvát országgyűlés múlt szombati ülésén a kormány beterjesztette az 1873-ik év első hónapjára vonatkozó indemnity-törvényjavaslatot, továbbá a keleti s a protestáns egyházra vonatkozó javaslatokat. — A codifikáló bizottság az egyetemi s zsidó-egyenjogositási, a pénzügyi bizottság az 1873. évi budgetről szóló törvényjavaslatra nézve adja be jelentését. — Ezután Ja kics a fenyegető ínség dolgában interpellál. — Jurkovics osztálytanácsos azt feleli, hogy a magyar kormány által kötendő inségkölcsönből Horvátország is két millióban részesül. Gondja lesz a kormánynak ezenfelül más módozatokra is, így egy eszéki cég — Klein D. V. — azon ajánlata hogy fél milliót 6 és három évi lefizetés mellett előlegez, a ház elé fog kerülni. — A ház a választ tudomásul veszi. — Horvát Mirkó az úrbéri maradványok. — Bronz Mór az 1867 előtti adóhátralékok iránt interpellál. Az illető interpellátiók kiadatnak a kormánynak. Muzler egy külön nemzetgazdasági bizottság választását, Mrazovics a codificáló bizottság kiegészítését indítványozza. A legközelebbi ülés napirendjére tűzetnek. Ezután a kérvények tárgyalása következett. Vitát vagy inkább felszólalást csak Bukari törvényhatóság néhány községének az attól való elválasztásra vonatkozó kérvényei keltettek, melyekre nézve Vakanovics és Zmaics felszólalása után elhatároztatott, hogy a kormánynak kiadatnak, figyelembe vitel végett. A legközelebbi — szerdai — ülésen az 1873- as budget tárgyaltatik. Az insbrucki egyetemen jövőre fontos reformok vannak kilátásba helyezve. A jezsuita rend kiváltsága, hogy a hittani facultás tanszékeit kizárólag rendjebeli tanárokkal töltse be, eltöröltetett, s jövőre a theologiai facultáson tanszéket foglalhat minden hittanár, aki az egyetemi tanárság követelményeinek eleget tesz. A hittanárokat jövőre ép úgy mint az egyetem többi tanárait a kormány fogja kinevezni. A theológiai fakultáson jelenleg működő tanárok rendes fizetéssel mint rendesek és rendkívüliek lesznek alkalmazva, amennyiben képességük az egyetemi tanároktól követelt igényeknek megfelel. E reform mindenesetre figyelmet érdemel és az első lépés, mely után még liberálisabb reformokat várhatunk. Ideje is, hogy a kormányok a jezsuita gazdálkodás megtöréséről gondoskodjanak , mely rendállam az államban akart lenni. Mac -Mahon teljhatalmának meghosszabbítására vonatkozó híreket a Havas hivatalos közleménye több ízben megczáfolja, minek folytán a „Temps“, mely e híreket közölte, jónak látta hátrálni, mindazáltal azt hiszi, hogy az általa fellebbentett tervek valószínűleg nem a nemzetgyűlés visszajövetele előtt, még talán a minisztertanácsban sem fognak tárgyaltatni, míg az alkotmányi előterjesztések napirendre nem kerülnek. Minden formális elhatározás e peretben felesleges és időelőtti volna; miért volna e megkötés, mikor még két havi idő van ? Mikor a kabinetről beszélünk , a miniszterek többségéről akartunk beszélni, melyek azt képezik, és akár maguk között, akár politikai barátjaikkal és környezetükkel folytatott beszédjeikben azon szándékot nyilatkoztatták ki, melyet mi olvasóinkkal közöltünk.“ A Tempsnek e nyilatkozata igaz lehet. Hogy a kormány most azt állítja, hogy e lap közleménye valótlan, csak azt mutatja, hogy vagy szégyenük bevallani, hogy ott kezdik a dolgot, ahol Thiersnek félben kellett hagyni és Mac Mahon teljhatalmának meghosszabbítását a kamara által akarják indítványba hozni, vagy hogy a fusio megint fellobbanóban van, így a „Rep. Frsng.,“ mely a fusiót már eltemette , ma hirtelen azon meggyőződésre jó, hogy csalódás volt azt hinni, hogy a fusionisták magukat legyőzötteknek tartják. Az állandó bizottság utolsó üléséről közöljük a párisi érsek hirhedt körlevelének ügyét. Noel Parfait: Barátaim nevében egy egyszerű és rövid kérdést intézek a kormányhoz, teljes tudatában, hogy kellemetlenérre lépek. A politikai s vallási tüntetések közt, melyek néhány hó óta oly zajjal és korlátlansággal űzetnek, van néhány, mely joggal aggaszthatja a közérzületet. A püspöki levelekről szólok, melyekben a politika nagyobb szerepet játszik, mint a vallás. Mindenekfelett pedig a párisi érsek utolsó körleveléről szólok. E levél oly mérvben ellenséges Olaszország iránt, melynek kormánya barátja Francziaországnak, hogy az olasz kormány kötelességének hitte ezt eltiltani. Mi ebben valóságos veszedelmet látunk hazánkra s kérdjük, mit tett a kormány ez ultramontán dühöngés hatálytalanítására. B rogle : Válaszom szintén rövid és egyszerű. Az okmányok, melyekről szó van távol állnak a kormánytól, s mi befolyással sincsenek politikájára. Tudva van, hogy e politika május 24-ke óta mindig igen nyilvánosan volt intézve, s körüliratott kétszer elnöki üzenetben, egyszer egy diplomátiai köztudósítványban. Érzelmeink teljesen ismervek, barátságosak azok minden idegen hatalom iránt. Következéskép a levél, melyet Noel-Parfait említett, tőlünk teljesen idegen. Nincs miért bírálgassuk természetét, fontosságát. Ha politikánk ellen támadást tartalmaz is, bennünket nem alterál semminő tekintetben. Noél-P a rf a it: A miniszter válasza kielé-gít engem. Broglie: Politikánkat jóváhagyták az elnök üzenetei s a nemzetgyűlés helyeslése. Mahy: Mi olybá vesszük Broglie úr szavait, mint a körlevél közvetett helytelenítését. — (Több hang : Nem, nem ! A körlevél nem tartozik a kormányra !) Rochefoucauld: Broglie csak egyszerűen azt mondta, hogy a kormány távol áll a dologtól. Furcsa azonban a liberálisok részéről a támadás az érsekek szólásszabadsága ellen. Ezzel az inefidens befejeztetik. Érdekes társalgás folyt Di1 mer Emil exminiszterelnök és a londoni „Hour“ czímű lap párisi levelezője között, Olliviernek Biella nevű sardiniai falu közelében, Pollonában fekvő villájában. A társalgás a háború kitöréséről és a német-franczia háborúról folyt. E társalgásból jónak láttuk a következő érdekesebb részleteket közölni: „Mi indította önt a hadüzenésre ?“ kérdé a levelező az exminisztert. Ollivier igy válaszolt: »A Bismarck-féle jegyzéknek közlése által az angol lapok elég világot vetettek e kérdésre. E jegyzéket, melyet az oppositio felolvastatni kivánt, és melyek tételét kétségbe vonták, ma mindenki ismeri és érti. Nem oszlatja-e el a rajtunk elkövetett jogtalanság feletti kételyt ? Én azon szándékkal léptem hivatalba, hogy a békét tőlem telhetőleg fentartsam. Szükséges volt ez azon szabadelvű czélokra, melyekre magamat szentelem jóllehet, tudtam, hogy a három év előtt a tribünön tartott beszédek után nehéz lesz ezeket valósítani. De Francziaország nem tűrhetett meg porosz herczeget a spanyol trónon.“ A levelező azon megjegyzésére, hogy a veszély talán mégsem volt oly nagy, mint a minőnek azt tartották. Ollivier ezt erélyesen tagadta. »Poroszország az ő jelöltjét, ha egyszer Madridban van, fentartotta és erélyesen támogatta volna. Mazarintól Thiersig minden franczia államférfi azon véleményben volt, hogy Francziaország nem tűrhet német herczeget a spanyol trónon. E pont feletti nézeteinket lehetetlen volt ki nem fejezni. Azt mondják diplomatánk ügyetlen volt. Nem akarok mindent, és mindenkit védeni, de emlékezni fog, hogy működésünk sok tekintetben sikeres volt. Első szavunkra Prim lemondott a hohenzollerni hercegről, Németország visszavonta a jelöltséget, hogy ki által, az mindegy. A háborút el lehetett volna kerülni, de anélkül, hogy megkérdezték volna, egy szerencsétlen pillanatban, melyet örökké sajnálandok, garantiát kértek Vilmos királytól. Én ekkor, békeelveimhez híven lemondhattam volna, de azon reményben, hogy jóvá tehetem a dolgot, maradtam. Én egy kabinet tanácsban indítványoztam, hogy a garantiák megtagadását ne vegyük casus bellinek. A garantiát megtagadták, de hadat nem üzentek. Azt mondják, én a háborút siettettem. Ellenkezőleg mindent elkövettem,amit csak lehetett,hogy megakadályozzam. Feláldoztam magam minden formális kérdésen felülemelkedtem , de miután egész Európa szeme előtt mondták ránk a gyalázatot, kénytelenek voltunk az elénk dobott keztyűt felvenni. Francziaország sohasem bocsáthatta volna meg nekünk, ha a rajtunk elkövetett sérelmet elviseljük. A békét a legutolsó perczig fentartottam és minden veszély eloszlatva látszott, midőn juli 31-én Grammont herczeg szobámba lépve, a szavakkal : »íme itt lát ön egy embert, a kit arczul csaptak,“ az említett jegyzéket mutatta meg nekem. Nem lehetett tovább habozni. A nép bántalmazott, hogy nem akarom a háborút és azóta ócsárolnak, hogy megkezdettem. Lelkiismeretem, mint politicusé tiszta.“ „Sokan vádolják önt, hogy szövetségesek szerzése nélkül bocsátkozott háborúba,“ jegyzé meg a levelező. „Szövetségesek nélkül, ez a történelem más lapja, melyet újra kell megírni. Nagyon is sikerült szövetségeseket szerezni. Bírtuk az olasz király és Ausztria-Magyarország uralkodójának sajátkezűig írt kötelezettségét, hogyan várhattunk volna jobb és biztosabb szövetséget Kérdés volt, várjon várjunk-e még egy keveset, vagy azonnal kezdjük meg a háborút. Moltke biztatta Bismarkot, hogy Poroszország katonai segédforrása sohasem volt jobb helyzetben és csak roszabb lehet, míg Francziaországé javulhat. Bismark siettette a dolgot, hogy Olaszországot és Ausztria-Magyarországot hozzánk való csatlakozásában megakadályozza. Az ő tevékeny támogatásuk felett nem volt kétség, az írott bizonyíték meg van és napfényre fog hozatni. — »Nem kétlem, mondá a levelező, hogy Olasz- és Ausztria-Magyarország támogatta volna Francziaországot, ha az első ütközetekben győz“, „vagy — vágott közbe Ollivier ha megállapodott volna. Ezt meg is tehette volna, ha, ahelyett hogy nyolcz napot nem veszít, Steinmetzet lerombolja, és egy sereget tol Bajor- és Poroszország köré. Ki a hibás, hogy e nyolcz nap elveszett, és a kifőzött tervet ki nem viték Azt mondják a sereg nem volt kész, de kitűnően volt szervezve. A 250,000 ember elegendő volt, hogy az első összeütközést megtegyük. A katonai baklövéseket nem krll az államférfiaknak betudni. A veszély idején egyetértésnek kellett volna uralkodni, de ez nem történt, hallgatag coalitio képződött az udvar és oppositio pártja között, hogy a minisztériumot megdöntsék. A császárt és a sereget Párisban akartam visszahozatni, így Pária megszállása és a sept. 4-iki forradalom lehetetlen lett volna. Ezalatt tanácskozhattunk volna, Olasz ■ és Ausztria-Magyarországot a síkra vihettük volna, s három hónap alatt fényes elégtételt vehettünk volna az első vereségekért. Ezt sem az udvari párt, sem a baloldal nem akrta. Sept. 4-ike romba dönté a császárságot és befejezte Francziaország balvégzetét. Chevandier és magam elhatároztuk, inkább tönkre jutni, mint a botránynak engedni. A törvényhozó testületet három napra egybehívtuk volna, hogy támaszt keressünk, és azután feloszlattuk volna , mert meg voltunk győződve, hogy permanens parlamenttel és forradalomra készülő népséggel nem lehet a háborút szerencsével folytatni.“ Ezt Ollivier ékesszóló, és valóban a meggyőződés hangján állitá — írja a levelező. „Az udvar tanácsosai és a baloldal egyesült, — folytatá Ollivier — hogy a császár visszajövetelét megakadályozzák, és igy minden elveszett. E nap elhatározom, hogy nem szövetkezem oly politikával, mely engem elárul s visszaléptem. Minden részül ment, a balvégzet egymást érte; az emberek igazságtalansága arra töre-kedett, hogy a felelősséget azokra hárítsák, kik legkevésbé érdemlik az ócsárlást. Mások hibáját elfeledték, s az egész terhet nekünk kell czipelni.“ A társalgás többi része Francziaország jövő politikájára vonatkozott. Ollivier a monarchia emberre és Chambord gróf uralmától sok üdvösét remél. A madridi kormány a tartalékosok behívása által rövid időn 330,000 embert szándékozik hadilábra állítani. Serano nincs az újonnan kinevezett tábornokok közt. Míg a lázadás Dél-Spanyolországban tetőpontját érte el, a carlisták pénzszükségben vannak s nem használhatják fel az alkalmat. Lovasság hiányában nem tudnak a castiliai síkokba előre vonulni. A 2000 magyar ló tehát, melyek Don Carlos nyilatkozata szerint bajor lovászok által idomittatnak, úgy látszik még nem tűzképes. Cabecilla Gerondo carlista , Plencia faluban rendeletet adott ki, hogy téli öltönyök készítésére 24, tizennyolcz éves lányt küldjenek hozzá. E rendelet nagy aggodalmat keltett a faluban az anyák és lányok között. A 24 leányt mindazáltal katona őrizet alatt a szülőhelyüktől négy mértföldnyire fekvő faluba kisérték a hol most dolgoztatják őket. A cortes többsége ülésén,melyről közelebbről szólottunk a többség Sálmezőn minisztériumának elismerést és köszönetet szavaz és felkéri Senor Don Emilio Castelart, hogy minisztériumot alkosson, előre is biztosítván számára mindazon jogokat és hatalmat melyre szüksége letud. Erre Castelar a következő feltételeket szabta ki : A megkegyelmezés előjoga kizárólagosan a végrehajtó hatalmat illeti. A republikánusok bizalmatlansága azon katonák iránt, kik a köztársaságnak nem szolgáltak, szűnjék meg és semmi akadály sem forog fen jövőre ezek alkalmazásában. Teljhatalom, hogy a hadsereget, mely a nagy carlista háborúban 220,000 emberből állott, megerősíthesse. A polgári őrség az új törvény szerint a polgári rendőrség minden szabadelvű párt embereiből, egy fél millió fegyver beszerzése e katonaság számára. Egy 4 — 500 milliónyi kölcsön, akár mint kényszerkölcsön, vagy más módon, mely kizárólag csak a carlista háborúra fordítandó. Hatalom, melynek erejénél fogva az alkotmányos garantiát felfüggesztheti és az argentiamentokat és követségeket feloszthassa, melyek közvetve vagy közvetlenül a carlistáknak támogatói. Végül azt mondja, hogy e feltételek egyike se tagadtassék meg. A gyűlés azokat teljesen és szó szerint elfogadta. A svájczi nemzeti tanács felülvizsgáló bizottsága jelenleg a szövetség felülvizsgálati javaslata felett vitatkozik, melyet a szövetségtanács tett át hozzá. E bizottságban a centrális és cantonális párt is képviselve van. A túlsúlyban levő szabadelvű déli svájczi foederalistikus árnyalat cserben hagyta hajdani ultramontan szövetségeseit, és már előre azt követelik a centralistáktól, hogy legalább az államegyházi viszonyokat szövetségileg rendezzék és a naponkint terjeszkedő ultramontanismus átalános svájczi egyházi czikkelyek által féket vessen. E kedvező találkozási pont e kérdésben a két párt között megmaradt az egységes katonai ügyben is. A két párt alkalmasint belátva a veszélyt, mely az ultramontanismus által fenyegeti, nem nagy nehézséggel megtalálják minden ügyben az egyezési pontot.A centralisták feladják követeléseiket, ott, hol a haza veszélyeztetése nélkül tehetik és a liberális foederalisták tiszteleteljesen hátrálnak, mely czélra a centralisták nekik arany hidakat építenek. Az ultramontán csoport boszankodva áll, belátva ezúttal biztos bevezetését. — A »M. Politika« írja. A »Srbski Narod« után több lap irja, hogy a metropolitai szék legfölebb a jövő hó közepéig be fog töltetni; és pedig Gruics Nikanor patr. administrator uz ő excellentiája fog kineveztetni. — Hiteles oldalról értesültünk, hogy ezen állítás legalább egyelőre, teljesen alaptalan, és a metropolitai szék betöltése, mint azzal egybefüggő szerb egyházügyi kérdéseknek megoldása iránt a kormány körében még semminemű megállapodás nem történt.« A „HON“ TÁRCZÁJA. Würtemberg ipartanodái. (Die Entstehung und Entwickelung der gewerblichen Fortbildungsschulen in Württemberg. Herausgegeben auf Veranlassung der k. Commission für die gewerblichen Fortbildungsschulen. Stuttgart: Grüninger, 1873.) (Gy- A.) Az ipartanodák iránt országszerte élénk részvét uralkodik s csaknem mindenütt igyekeznek ily tanodákat létesíteni. Szakirodalmunk e téren egyáltalán nincs s igy kénytelenek vagyunk előlegesen a külföld egyes példáit figyelembe venni. Egy elöhaladt ország ipartanodáinak állapotáról épen most jelenvén meg a hivatalos tudósítás, alkalmat veszek magamnak, hogy abból a reánk nézve tanúságos részleteket e lap olvasóival is megismertessem. Mindenekelőtt egy pár számot kell felhoznom, hogy olvasóim a württembergi iparosképző intézetek elterjedéséről fogalmat nyerjenek. Württemberg királyság területe 354 □ mértföld s lakossága 1,780 ezerre megy s igy jelentékenyen kisebb még a hajdani Erdélyországnál is s mégis ezen kis országban nem kevesebb, mint 169 iparosképző intézet áll fenn s ezekből 47 faluhelyen van (Würtenbergben a faluk 500 lakosnál többet ritkán számlálnak.) 1854-ben az ily intézetek száma az egész országban még csak 25 volt. Ma már egyedül a külön rajz iskolák száma 33-ra megy s 9 nő ipartanoda áll fenn. Több iskolában kereskedelmi tantárgyakra, másokban a művészeti előismeretekre is oktattatatnak a növendékek, egy szóval e kis ország előhaladotsága olyan, hogy mi még két évtized alatt is sok utánozni valót találhatunk bennök. S pedig ezen tanintézetek sok tekintetben igen egyszerűek s aránylag rendkívül kevésbé kerülnek. A növendékek, kiknek száma az 1872-ki tanévben 9763-ra ment (köztök csak 2333 volt 17 éven alul) kivétel nélkül másnemű elfoglaltatással is bírtak s igy az előadásokat csak esténként s vasárnap látogatták. A tanhelyiségek sőt részben a tanárok is más intézetekkel voltak egybekapcsolva, sőt a tanszerek egy részét is kölcsön nyerték, így volt lehetséges, hogy, daczára annak, miszerint az állam, a legtöbb ily intézet összes kiadásainak felét fizesse, az e czélra az említett tanévben fordított összes kiadása csak 38,046 frt s így valóságos potom pénz volt. Tagadhatlan, hog ezen összeget a tandíj sok tekintetben pótolta, míg nálunk a tandíj behozatala által igen sok növendéket visszariasztanánk ezen reájuk nézve anyagilag is oly előnyös intézetek látogatásától. Feltéve azonban, hogy e tandíj igen alacsonyra tétetika würtembergi intézetekben a mi pénzünk szerint 50—150 kr évenkint a legtöbb s itt-ott 10—30 kr is egy évre) legalább az iparűző városokban nálunk sem volna lehetetlen tanaijt követelni s igy ezen iskolákat oly általánosan felkarolná tenni, mint Württembergben van. De tekintsük közelebbről ezen tanintézetek keletkezését és belszervezetét. Würtembergben, hol tudvalevőleg legelőbb jön a tankötelezmény elve kimondva és keresztülvive, már 1739 óta szintén kötelezővé tétetett az ifjaknak megnősülések vagy férjhez menetelekig a vasárnapi iskolákat látogatni. Ezen iskolák kezdetben a szó teljes értelmében egyházi czélokra használtattak fel s Csak 1818 óta kezdettek ott a frankfurtiak mintájára némely a gyakorlati életben s különösen az iparra nézve szükséges ismereteket oktatni. 1836 ban ezen iskolák némileg rendeztettek, azonban végleges megalakulások s általában a jelenlegi iparos képző tanodák alakulása csak 1853 óta számítható, midőn e czélra egyrészt az ipar s kereskedelmi kamara, másrészt a közoktatásügyi tanács tagjaiból ezen iskolák szervezésére s felügyelet végzésére egy külön bizottság neveztetett ki a egyúttal igen merészen kimondatott, hogy a tankötelezettség ezen tanodákra nézve megszüntettetik s a növendékek tandíjt tartoznak fizetni. Ugyanekkor kimondották elvként, hogy az oktatás vasárnapon kivül a munkáslegények s ifjabb mesterekre tekintettel este 8—10 órakor törtéténik s végül,hogy az állam csak ott segélyezhet ily intézeteket, hol az illető község szükséges helyiséget s a tandijon felül igénylett költségeknek felét elválalja, mely áldozatért a tanítók s közvetlen felügyelők kinevezése a községek joga leend s az állam csak az igazgatót nevezi ki. A helyi felügyelet ennélfogva mindenkor magyarosan mondva az iskolaszék , a községi hatóság tiszte. Vannak azonban ezen kívül az állam által kivétel nélkül az elismert szaktanítók közül kinevezett vizsgálók is.Sajátságos e tekintetben azon intézkedés, hogy e vizsgálók (vagy tanfelügyelők) kétfélék, egy részök a rajz, más részök a tudományos tanításra ügyel fel s a kiesebb intézeteket kivéve mindenkor csak az intézet megfelelő részéről tesznek jelentést az említett iparosképző tanodai bizottságnak , mely a főfelügyeletet, gyakorolja. A vizsgálat megkönnyítése végett minden intézetben kell egy anyakönyvnek lennie következő rovatokkal : 1- Történeti jegyzetek az intézetről. 2. Helyi hatóságok. 3. Az iskola szervezete (tanfolyam, tanárok, tanórák, az iskolai látogatások). 4. Az iskola gazdasági viszonyai. 5. Általános jegyzetek. 6. Statistica (leczkék, tanulók s támítási eredmény) s 7 a tanépület tervrajza. Az ipartanodák tanítóiul nemcsak szakképzett tandák s tanárok (az utóbbiak főkép a reáltanodákul) de ügyes mesteremberek, szobrászok, metszők, festők, sőt önként vállalkozó, de e végett vizsgát tett férfiak és nők is alkalmaztatnak. Mindezeket az iskolaszék választja, de a község, sőt a nevezett biz°tó®ág (legalább formális) beleegyezése úgy éhez, az költségvetéshez szükséges. Ily intézetekhez rendesen csak a rajztanárok választatnak extra, a többiek másutt is szolgálnak, azonban itt , az esti tanítás miatt tiszteletdíjak óra számra kétszeresen számíttatik. A tananyag igen különféle. Mindenütt előjött a kereskedelmi számtan és irálytan , a rajz sok helyt, különösen városokban, a mintázás, vésés, könyvezetés, ábrázoló mértan, mechanika, termmészet és vegytan. A nagyobb városokban a rajz külön részei is oktattatnak építészek, kocsi gyárosok stb. számára. A német nyelvvel kereskedelmi könyvvitel is van egybekapcsolva. Újabban némelyütt népszerű tudományos előadások alakjában (Rapet művét használják leggyakrabban) a nemzetgazdászat elemeit, sőt, mint említők, a kereskedelmi tanodákat is behozták ezen intézetbe. A tanítók speciális kiképzésére még azon egyen kívül, hogy a polytechnicumban s művészi tanodában e czélra külön előadások tartatnak,nem történt semmi, azonban most már igen élénken foglalkoznak azon eszmével, hogy Stuttgartban egy mintaintézet állíttassák fel. E czélból már történtek is előintézkedések az által, hogy a királyi bizottság elnöke Steinheis a legközelebbi párisi és londoni kiálitáson vagy annak következtében több nevezetes taneszközt s újabb találmányokat szerezve a fővárosban államköltségen egy taneszköz-museumot szervezett, mely oly gyorsan emelkedett, hogy ma már nemcsak egy rajztanárképezde alakult mellette, de egy gypsöntődét is hozott létre, mely főként ezen taneszközök (szobrok, mintázatok stb) többszörösítésével foglalkozik. (Érdekes képes katalogja írtért kapható). Igen érdekes még a würtembergi kormány azon intézkedése, hogy egy vándorszakkönyvtárt is alkotott, melynek drága könyvei ingyen a postadijmentesen küldetnek szét az egyes intézetekhez bizonyos időre használat végett. A tanárok kiképzésére szolgál végül azon intézkedés is, hogy a rajzminták , dolgozatok évenként kiállíttatván azokat az illető tanárok nemcsak meglátogatják, de több nap vitatkoznak is felette. S mindezt az állam költségén. Ily nagymérvű s rendszerezett működés hatása a kis ország iparának s kereskedelmének felvirágzására nézve természetesen majdnem kiszámíthatlan. De kézzel fogható befolyást gyakoroltak ezen iskolák a társadalmi életre, s a népnevelésre is, amely utóbbin állt, a népiskolai s reáltanodai rajztanítás épen a fentebb említett rajztanári conferentiák folytán gyökeresen átalakult. Különben ezen haszon felemlítése teljesen felesleges, mert magától érthető. Csak azt említem, fel még, hogy ez valóban nagyszerű s az egész országot behálózott intézetek az államnak (ideértve még a királyi bizottság tagjainak fizetését is) csak 51000 frtjába kerül (mint említem, maguk az intézetek 38,046 frtot vesznek igénybe) s a mellett a községeket is aránylag nagyon csekély mérvben terhelik. Lehetne-e nálunk ily módon eljárni s váljon bizhatnánk-e abban, hogy ily után hasonló eredményre juthatunk? ez természetesen még megfontolást érdemlő kérdés. Kétségtelen azonban, hogy Molnár Aladárnak azon alapjában véve kitűnő terve, hogy az iparosok képzése a törvény által előírt felsőbb néptanodákkal kapcsolatban történjék, habár alaposabb képzést is nyújt, sokkal több nehézséggel vihető keresztül s több anyagi áldozatba is kerül. A magyar országos iparegyesület által fenntartott iskolák jobban hasonlítanak ezen intézetekhez, de tananyagok kisebb s még eddig nem mutattak oly szilárd jelleget, hogy országos felkarolások s keresztülvitelük gyökeres átalakítás nélkül is lehetséges lenne. Mindenesetre ezen intézeteknek a würtembergiekkel összehasonlítása s ebből kifolyólag iparosaink kiképzésének ■— talán kapcsolatban a minta rajztanodával s a felállítandó iparmúzeummal — országos rendezése igen komoly, sőt égetően sürgető kérdés, melyre azonban itt kiterjeszkednünk nem lehet. — Az állam pénzügyeiről a „P. Napló“ közöl egy fél hivatalos értesítést, mire mi csak azt kívánjuk, hogy úgy legyen. Ugyanis a »Napló“ ezt írja. »Az állam rendes folyó bevételei —nem jelentékenyen ugyan, de valamivel mégis [alatta maradtak eddigelé a mult évi hason idő alatti rendes folyó bevételeknek, de a kormány szigorú takarékossága folytán a folyó rendes kiadások alászorítása is sikerült annyira, hogy a bevételek és kiadások közti arány ma sokkal kedvezőbb, mint a múlt évben ilyenkor volt. Ezen kívül, mint értesülünk, még jelentékenyebb megtakarításokra is van kilátás, melyre csak azon egy példát hozzak fel, hogy a kormány a közigazgatás kezelő szakának közvetlen szükségletén kívül üresen hagy, különösen a fogalmazói szakban minden állomást, melynek betöltése egyáltalán nem égető szükség. Az aratási viszonyok felette kedvezőtlenek ugyan, hanem a burgonya és tengeri termés eredménye még biztosan belátható nem lévén, a lehető legroszabb esetben is alig 7—8 vármegye lesz olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellene. Az előintézkedések erre nézve is megkezdődtek, a tényleges foganatosítás azonban a tél beállta előtt szükségesnek nem mutatkozik. Bécsi nemzetközi kiállítás. Magyarország Vili. (Az „exposition des amateurs“ magyar osztálya.) Vegyük föl magyar kiállításunk ismertetésének elejtett fonalát s tekintsünk ezúttal az „exposition des amateurs“ magyar termébe. Az „exposition des amateurs“-rel, mint az elnevezés is mutatja, a kiállítási főigazgatóság azt czéloza, hogy magánosok (amateurs-műkedvelők)oly műremekei, melyek, magántulajdont képezvén, a nagy közönség elől majdnem teljesen el vannak zárva, szintén közszemle tárgyai lehessenek a kiállításon. A jó eszme azonban részint részvéthiány, részint más okok miatt nem volt keresztülvihető s az „exposition des amateurs“ majdnem teljesen régiségtári jelleget nyert. — Mindamellett ez is csak haladás a kiállítások történetében s helyeslendő lépés azoknak minél átalánosabbakká tételére. A művészeti csarnok udvarának északi és déli részén két oszlopzatos épület látható, amelyekben Programm szerint az „exposition des amateurs“ volt elhelyezendő. Most azonban nagyon vegyes társaság van e két csarnokban. A jelenkor festészetével és szobrászatával békés egyetértésben férnek meg régebbi századok műipari tárgyai s régmúlt időknek a föld gyomrából kiásott csonka maradványai. A magyar „exposition des amateurs« (nevezzük már csak igy' a hasonnevű, délre eső épületben az orosz művészeti kiállítás mellett van dicséretre méltó ügyességgel elhelyezve. Ha az orosz művészeti kiállításból lépünk be s a bejárattól jobbra kezdjük szemlénket, mindenek-