A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-22 / 268. szám

I /**■ Előfizetési felhívás A HON66 Ál-sík évi folyamára, ívej * Félévre.......................12 frt l/ái ftlfle Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványorat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtignak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizet .ok a Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek■ ■ tere Athenaeumépület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, nov. 20 Egy újabb osztrák terv. (r.) Depretis osztrák pénzügyminiszter furfangos ember, nemcsak hogy nyíltan szembe szál Magyarország érdekeivel; de elég ügyességgel és ravaszsággal bir arra is, hogy minisztereinket kijátsza, terveiket meghiúsítsa, alkudozásaiban befonja és ha máskép nem, legalább időhalasztással ártson nekünk. Az eskomtebank halva született gyermek volt, mert Depretis oly lármát csapott születése alkalmával, hogy a valósítására kedvező idő elmúlt, a rendelkezésre álló erő és tőke elpárolgott a beütött krach miatt és nekünk »az ipar és kereskedelem« felsegélésére van bankunk a papiron, de az életben csak az osztrák bankot látjuk. A jegybankra vonatkozó alkudozásokban a magyar kormányt már nem csak kijátszani, de „befonni“ is sikerült Depretisnek. Mert, míg eddig az időhaladéknyeréssel kijátszotta azt, úgy most a reánk nézve legkedvezőtlenebb időt ragadta meg és sikerült a magyar kormánynyal elismertetni a jegybank közösségét és ennek megfelelőleg tesznek a kormányok közösen, egymást kiegészítő előterjesztéseket a két törvényhozásnak. Most készíti ennek útját Depretis. Hogy a kölcsönkötés, a valutarendezés és az osztrák bankkal kötendő újabb szerződésben Depretis önállóan, tisztán osztrák szempontból és minden közösség kerülésével járt el, ez is azt bizonyítja, hogy közös ügynek tekint oly dolgokat, mlyekben nekünk a közösség által árthat és osztrák, önálló szempontokat érvényesít azokban, melyekben így remél Ausztriának több hasznot és nekünk több kárt vagy legalább akadályt csinálni, főleg önállási törekvéseink anyagi érvényesítésében. Szigorú osztrák szempontból ő jó miniszter, mert nincs benne semmi dualistikus szempont; nem is kárhoztatására, hanem, legalább a méltányosság határai közt, utánzásának czélszerűségére említők fel a fenebbieket. Erre alkalmat szolgáltat most egy uj terve. Depretis ugyanis egy újabb sikkbúzást szándékozik ellenünk intézni, melyet, mert nagyon leplezett, szükségesnek tartunk egész őszinteséggel felfedni. Depretis tegnap előtt az osztrák parlament előtt tartott pénzügyi expozéjában a többek közt ezeket mondta : »Az államadóssági kamatokra 1.500.000 forinttal több van előirányozva és ez azon feltevésre van alapítva, hogy a jelzálogutalványok, melyek már most a múlt évit meghaladó összegben vannak forgalomban, nemcsak ezen összegben maradnak forgalomban, de a kormány feladatául tekinti oda hatni, hogy a sóbánya utalványok forgalmi összege lehetőleg a maximumot közelitse meg és igy az állam jegyek befolyása által azon okok egyike kisebbittessék, melyek azon sok bajt okoztak, melyek következményeit ma sajnosan érezzük.« Tehát az államjegyek apasztása és a sóbánya utalványok szaporítása képezi Depretis czélját. Első látszatra ez nem káros, sőt hasznos intézkedés, mert az államjegyek (melyek közös jótállásunk alatt állanak) apadása megkönnyebbíti a valuta rendezést és másodszor, minthogy meghatározott, másfél milliónyi összegben járulunk a sóbánya utalványok kamatozásához, bármekkora összegben legyenek is azok (100 millióig, mely a maximum) forgalomban: jobb, ha ezek szaporodnak és az államjegyek apadnak, a valutarendezés szempontjából és méltányosabb reánk nézve, mert legalább Ausztria is megfizeti azon kamatot, mely a sóbánya utalványok után jár és nem takarítja meg azt , a mi kontónkra. Azonban ez előnyökkel szemben, jelenleg, tekintettel a pénzügyi helyzetre és tekintettel a kibontakozás esélyeire, sokkal nagyobb hátrányok állanak melyek azokat látszólagosokká teszik. Mert, bármit beszéljen az osztrák pénzügyminiszter, most még jó darab ideig nem fog ő sem a valutarendezéshez fogni , és igy a most szükséges jegyforgalomban sokkal előnyösebb (mindaddig, apig a valuta rendezésről komolyan szó lehet és mikor arra mi is megtettük a kellő intézkedéseket, bírjuk a szükséges erőt), ha az államjegyek helyét sóbánya utalványok nem foglalják el, mert ezek a forgalomban nem használhatók, míg amazok legalább szükséges eszközül szolgálnak ; ezek csak Ausztriának kölcsönül használnak; míg az államjegyek nekünk is szolgálnak, mint forgalmi eszközök. Méltánytalan dolog ugyan és mindenesetre megváltoztatandó az, hogy mi a sóbányautalványok kamatjait még akkor is fizetjük, mikor azok oly kis összegben vannak forgalomban, hogy azoknak kamatjaiból mi nem 30, hanem (mint most) 80 — 85 százalékot viselünk, de mégis jobb reánk nézve, ha forgalmi eszköz felett rendelkezünk, mint, ha épen semmi sincs. Ellenségei vagyunkaz államjegyek szaporításának, a valuta szempontjából; örülnénk azok bevonásának, ha tudnók, hogy annak javára szolgálna ez intézkedés; de mikor egyik előny sincs elérve, hanem a forgalmi eszközök azon részének megszorítása van czélba véve, mely felett mi is rendelkezünk, azt határozottan rászaljuk. Sőt még a valuta szempontjából is azt lehet mondani, hogy közös jótállás alatt állván az államjegy is, a sóbányautalvány is , mindig könnyebben konvertálható egy kamatozatlan forgalmi jegy, mint egy kamatozó értékpapír; tehát ha már a kettőből bizonyos megszabott összeg forgalomban van, jobb, ha az államjegyek (melyeknek legalább forgalmi hasznát vesszük) vannak forgalomban, mint a sóbánya utalványok. De hát mi czélja van Depretisnek az államjegyek apasztásával ? Kimondjuk kereken : nem valuta rendezés, hanem az osztrák bank jegyeinek szaporítása azon 80 millió kölcsön alapján, melyet Depretis a parlamenttől kér ; ez pedig egyértelmű az osztrák bank hatalmának kiterjesztésével , uralma meghosszabbításának kikerületlenné tételével , mert megnehezíti annak megszüntetését minden jegyszaporítás. Tudjuk, hogy mi az ellenvetés: az osztrák bank jegyeit köteles lesz beváltani, ez nem akadály a kibontakozásban. Igaz, de csak azon esetben lehet égés ez, ha a valuta rendezve lesz, és ha nekünk forgalmi jegyünk van, ha nélkülözni tudjuk az osztrák bank jegyeit. De mikor kormányunknak erre nézve semmi terve, semmi előintézkedése nincs, mi Depretis újabb tervében is csak az osztrák bank, már közösen megállapított, uralmának kiterjesztését, nélkülözhetlenné tételét látjuk. Vigyázzunk, dolgozzunk ez ellen, még nem késő! — A pénzügi bizottság ma de 10 órától 1 óráig tartott ülésében folytatta tanácskozását a kölcsönre vonatkozólag. A mai ülés főtárgya az volt, mit fog a bizottság a jövőben követendő pénzügyi politika iránt a háznak előadni és erre nézve a kérdés beható megvitatása után megállapodás jött létre. A bizottság elhatározta tegnapi megállapodása értelmében, hogy felhatalmazást fog kérni a háztól arra, hogy a 1874-iki költségvetés kiadási részét revisto alá vegye, mert a kölcsön daczárt. is csak is igy véli elhárithatóknak azon zavarokat és veszélyeket, melyek egy újabb résztermés esélyeivel szemben előállhatnának. Ezt azonban a bizottság amennyire szükségesnek tartja a jelenre, a jövőre nézve kielégítőknek nem véli, mert az államháztartást csak úgy hiszi rendezhetőnek, ha az minden részében beható tanulmány és gyökeres revisio alá vétetik, és megjelölte azon elveket, melyek alapján ez történhetik. Hogy mi módon történjék ezen kérdésnek előkészítése és megoldása, arra nézve a bizottság tüzetes jelentésében fog a háznak jelentést tenni. A honvédelmi miniszer a történynyítási osztályokat Pesten a gubacsi határon lévő tölténytelepen egyesítette, hol a kilőtt töltényhüvelyek ujonan megtöltetnek s a (vak) gyakorlási töltényeken kivül, teljes töltények is fognak készittetni./ / A honvédségnél alkalmazandó kovácsok kiképzésére a jászberényi központi tisztképző intézetben egyszersmind patkoló kovácsi tanfolyam szerveztetett, mely még ez évi deczember hóban fogja kezdetét venni; minélfogva a pesti állatgyógyintézetben többé patkoló kovács növendékek a honvédségből nem fognak képeztetni. Az állatorvosi képeztetés azonban itt továbbra fentartatik. Az orsz. tánügyi bizottság tegnap esti, első ülésén Tisza Kálmán elnökölt, a jegyzői tollat Molnár Aladár vezette. Elnök az ülést pár szóval megnyitván, Trefort közoktatási miniszter előadja a középoktatásra vonatkozó tör- I vényjavaslat létrejötte történetét és főbb elveit. Schwarcz Gyula még egy középiskolát tartana fölállítandónak polgári iskola, vagyis 168 szám, XI. évfolyam. Reggel kiadás, Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra . . . . . . . . 6 frt — kb. 6 hónapra........................................12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 11 — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első’napjától számíttatik» POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1873. Péntek, no. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület t.erntl A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A „HQNtt TÁRCZÁJA. Az erdélyrészi szászok nevelés- és oktatásügyéről. Az erdélyrészi ágostai hitvallású egyházi főtanács ez év első felében egy 38 nyolczadrétű lapra terjedő iratot adott ki Nagy-Szebenben Michaelis Frurnál e czim alatt: „A nyilvános iskolázás állapotáról az erdélyi ágostai hitvallású egyházban.44 fueber den Stand des öffentlichen Schulwesens der evangelischen Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. Selbstverlag der evangelischen Landeskirche.) Azon körülmény, hogy egy főegyházi testület nevelés- és oktatásügyét szabad önelhatározásból nyilvánosság elé terjeszti, önköltségén és könyvalakban, egyszersmind bolti eladás tárgyává téve, már magában figyelmet érdemel; e figyelmet élénk érdeklődéssé fogja fokozni, ha megmondom mint felviágosító tényt, azt, hogy a tisztelt hitfelekezet Erdély közjogi törvényeire támaszkodva, iskolái ügyét kizárólag maga intézte mindig, kívánja intézni most is, és e közleménynek első tekintetre megismerhető czélja aligha egyéb, mint megmutatni az ágostai hitvallást követők iskoláinak nevelés- és oktatásügyének jó karbanlétét, s kívülről jövő gyámolítás vagy felügyelet fölösleges voltát. S valóban, aki e könyvecskét figyelmesen átolvassa, és különösen az erdélyi, de még a magyarországi oktatás- és nevelésügyi állapotokkal is az ágostai hitvallásunkét egybehasonlítja, ítélete az utóbbiakra nézve kétségen kívül kedvező fog lenni, látva s egyenként megbírálva ama szép eredményeket, amik ez irat hiteles adataiból a közmivelődés minden igaz barátjának valódi örömére nyilván meglátszanak. A kia iratban elöl vannak bocsátva 1 6 pont alatt az ágostai hitfelekezet egyházi szerkezete, a népiskolai rendtartás szabályzata, a népiskolatanítók megtételét illető szabályrendelet, az iskolamulasztások elengedését és megbüntetését tárgyazó határozatok, a néptanítást szabályozó rendelet végrehajtását illető intézkedés, a papnöveldék tantervét illető szabályzat s végül a reál tanodákat és gymnasiumokat i e szabályozó 1849-ki osztrák szervezési tervjavaslat (Organisations-Entvours). Ezután négy szakaszocskában szól I. a népiskoláról 2—12 lapon, II. a néptanítókat képező seminariumokról, 18—14 lapon, III. a reáltanodákról a 15-dik lapon, IV. a gymnasiumokról 15—21 lapon. A kis füzethez van csatolva továbbá egy kiállítási jegyzéke (Katalog der Ausstellung) az ágostai hitvallásuak tanodáiban használtatni szokott tanszereknek, tankönyveknek s több efféléknek 1—81 pont alatt, melyek a következő részekre oszlanak. Elsők a fennebb már emlitett szervezőszabályzatok, 1—7 pont alatt. Következik néhány népiskolaépület tvrajza és látképe 8—26 pont alatt. Ezután el vannak számlálva a népiskolák tanszerei, u. m. tankönyvek, földabroszok, mondatalkotási és számtani gyakorlati minták gyűjteménye sat. 27 — 46 pontban, egyes népiskolák tanulóinak a német fogalmazásban való próbagyakorlatai 47—56 pontban, a kerületi népiskolatanitók 1871 — 72-beli gyűléseiben megbeszélt és tárgyalt feladatok és kérdések jegyzékei 57—68 pontban, a középiskolák taneszközei 69—76 pontban, némely gymnasiumokban, reáltanodákban és seminariumokban 1871— 72-en német nyelven házi kidolgozásra kitűzött feladványok könyvecskéi 77—83 pontban, a szász evangélikus középiskolák tanárainak évi programm-dolgozatai nyomtatásban kiadva 84—90 pont alatt, melyek közül a) a Nagyszebeni fel.gymnasium tanárai dolgoztak 1852-től 1872-ig 124 kisebb-nagyobb tudományos értekezést, b) a brassóiak 20-at, c) a segesváriak 21-et, d) a medgyesiek 20 at, e) a beszterczeiek 21-et, f) a szászsebesiek 1856-tól 1872-ig 17-et, g) a szászrégeniek 1865-től 1872-ig 8-at Mindezek a 22 — 38 lapokon vannak elmondva, azon megjegyzéssel, hogy a kézi könyvek s taneszközök egészben vagy legalább részben erdélyi tudósok művei; ezeken kivül használtatnak minden iskolában Németország bő tanszerei, s meg van nevezve 22 tudós német író, a kiknek műveit népiskolákban és középtanodákban javában használják a tudomány minden ágában , a legutóbbi időben a magyar kir. vallás- és közoktatási minisztérium is megküldötte néhány népiskolának az általa készített földabroszokat. Ehez én csak azt adom, hogy az összes használatban levő tankönyvek és taneszközök valóban mind erdélyi szász és német tudósok műve, s ez irat szerint a szász tanintézetekbe egyetlen magyar tudóstól sincs felvéve semmiféle kézikönyv... A programmok azonban e tényt, meglehet, más alakban mutatják. Közérdekűnek látom mind a népiskolai és reál, mind gymnasiális iskoláikat és a népiskolatanító seminariumokat illetőleg a kis irat tanuságosabb adatait röviden ismertetni. I) A szász népiskolák kezdete — úgymond az irat szerzője — a reformatio előtti időkben van. Nagy-Szebenben az eklézsia régi jegyzőkönyve szerint már a 14-ik században volt iskola, Brassóban szintén volt azon század vége felé, sőt 1394-en Szelindeken, egy Szeben közelében levő faluban is. — A medgyesi káptalan 14-dik század végéről való szabályzata szintén azt mutatja, hogy már ekkor sok szász községben volt iskola. Az erdélyi püspökök több leveleiből és a szász káptalanok 15-ik századbeli szabályzataiból kitűnik, hogy a Királyaidon 1510. és 1516-ban csaknem minden községben létezett iskolaház és iskolamester. Derekasan megkezdődött azonban a népiskolaalapítás a reformatio után. Honterus János Brassóban állított egészen átalakított iskolát, a szászok képviselete 1542-ben az iskolákról új tervet készített, 1547 ben átdolgozta, 1550-ben (Erdély leganarchicusabb és legsiralmasabb korszakában átalános helyhatósági szabálylyá, egyházi törvénynyé emelte. 1593-tól már egy iskolai tanszabályzatot közöl a kis irat, amelyben elő van sorolva, hogy az iskolamester mit tanítson növendékeinek. A nemzeti ejedelmek alatt Németország szelleme táplálta — úgymond az irat — az erdélyi szász egyházat és iskolát, az osztrák házból való fejedelmek alatt új erőre kapott az egyház, 1823-ban az összes szász népiskolákra nézve az ágostai egyház főtanácsa dolgozott tervet s állapította meg a tantárgyakat, 1850-ben sok változtatást tett rajta, végre 1870-ben a népoktatás ügyében egy egészen új iskolai rendszabályt dolgozott, mely ma is életben van, s a melyben mind az alsóbb, mind a felsőbb népiskolák tantárgyai meg vannak határozva, meg a tanítók minősültsége, fizetése stb. Ezután előadatik e hivatalos iratban, hogy az ágostai hitvallásnak sebeiében van 47 egy osztályú, 143 kétosztályu, 43 háromosztályu, 20 négyosztályu, 7 ötosztályu népiskola, melyben 1869 ki adatok szerint 649 tanító 32820 gyereket tanított, a nem ágostaiakat és iskolákból kinőtteket is számításba véve, többet mint a mennyi volt a tankötelesek száma; az egyes székekben és kerületekben 80—97 percentig ment az iskolaköteles és valósággal iskolába járt gyerekek száma; 55 gyerekre esik egy tanító, 6 lélekre egy iskolaköteles gyerek. A néptanítók legalább is kötelesek a seminariumból érettségi bizonyítványt vinni magukkal, de magas oktatásban is sokan részesülnek. így például 649 néptanító közül a gymnasium elvégzése után egyetemi oktatásban részesült 34, semináriumot végzett 319, tanult ott, de nem végzett 122, felsőbb gymnasiumban tanult, de nem végzett 44, algymnasiumból vagy reáltanodából lépett e pályára 28, csak népoktatási kiképzésben részesült 102. A fizetést az iskolai rendszabályzat 42. §-a úgy állapítja meg, hogy a felső népiskolákban a rectorok fizetése 500 frt, a conrectoroké 350 frt, a többi tanítóké 250 frt. A tíz éven át tanító egyének fizetésük 20 százalékát kapják pótlékul, e felett minden tanítónak szabad szállása és tűzifája van. A tiszta szász ajkú ágostai hitvallásnak lélekszáma 167,737. Ehez képest egy lélekre esik 71 ki iskolai díj, a népiskolatanítók dija együtt 120.000 frt. A szász községek átlag véve népiskoláik fentartására egyenes adójuk 19 százlaliját fizetik, az 1868. évi 38. tv. cs. a községi iskolák javára az adópénz 5 százlalija arányában rendel rovatait. Az ágostai hitvallású egyház 1850—1867-ig 89 népiskolát építtetett 399,528 fttal. A szász iskolai rendszabály iskola - felügyelőket állított még 1856-ban, a kik mai napig hivatásuknak ügyelőmozditólag feleltek meg. Mindezekből önként következik — jegyzi meg az irat szerzője — hogy közöttük a confessionális népiskola a legáldásosab ma egyedül lehetséges. II. Az iskolatanítókat képező semináriumot az 1823-as főtanügyi tanterv választotta el a gymnasiumoktól, a tanfolyamot hat évben állapítván meg, amit az 1851-ben dolgozott új terv négy évre változtatott, az 1870 ben a főtanács által dolgozott néptanítási iskolai rendtartás négy osztályt öliit fel egy-egy éves tanfolyammal, mindenütt a gymnasiumok igazgatóinak vannak alárendelve s azok taneszközeit használják tanárok és tanulók, öt ily seminariumuk van:" N.-Szebenben, Brassóban, Segesváron, Medgyesen, Beszterczén, most előkészületek vannak téve ezek központosítására, a tanulók száma 1871—72-en volt 6L III. Nézzük a szász reáliskolákat Ezek alapját még 1823-n vetette meg az ágostai egyházi főtanács, az iparosokká lenni hajlammal biró ifjak oktatása végett a gymnasiumokban két évi tanfolyamú polgári iskolát vagy technologiai osztályt alapítván, amit 1837-n három osztályú előkészítő iskolával egészített ki Ped's az Entwurf alapján teljesen kifejtett’ felállván Medgyesen egy alreáliskolát két osztállyal, Brassóban, Segesvárott és Beszterczén három osztálylyal és Nagy-Szebenben egy felső reáliskolát három al- és három felreál osztálylyal Minden reáliskola egybeköttetésben áll a gymnasiummal ennek igazgatója alatt áll, tanárai szintén, kivéve a reáliak néhány tanárát és a Szebeni felreáliskolát, melynek külön igazgatója van. A vizsga rendjét az egyházszerkezeti szabályzat határozza meg 18 12,71 tanult az iskolákban 660 ifjú, mely számból Szebenre 301 esik. 1 c. , lYlgymnásiumok hét van: 1) Nagy- Szebenben, Brassóban, Segesváron, Medgyesen, Beszterczén nyolcz osztályú félgymnasiumok 2) Szász- Sebesen és Szászrégenben 4 osztályú algymnasiumok, felgymnasium algymnasium nélkül nem lehet fordítva igen; a tanárok alkalmaztatásuk előtt legalább három évet németországi egyetemeken tölteni kötelesek, valamint tanári vizsgát tenni, amiről szintén az egyházi rendszabályzatban van gondoskodás téve , gymnasiumok szervezése az osztrák Entwurf-on kapul, azon változtatással, hogy a hazai történelemnek abban illő tér van fenntartva; D 71__72 n tanultak ezekben együtt 1018-an. Költségei íme ezek: 1) Nagy-Szebenben a gymnasium és seminarumra forditatott _ 16,111 frt 61 kr. « » a felső profitívák,TM “ 9,620 » 49 » .Brassóban a háromra együtt 18,887 » 45 » ?! Szegetváron * * 12,583 » 49 » 4) Medgyesen s* * 11,677 » 85 » más név* alatt, mely a népnevelésnek adna kiegészítést. Szilády Áron a pénzügyi szempontokat hangsúlyozva, úgy vélekedik, hogy a nem állami középtanodákkal szemben kényszer szabályokat ki kell a törvényjavaslatból hagyni s az ily intézetekről az egyház állami kérdések eldöntése után, nyújtani be javaslatot, Trefort Szilády nézetét nem fogadja el. Kancz elfogadja a javaslatot tárgyalás alapjául. Nem fogadja el Schwarcz javaslatát a polgári iskolákra nézve. Nézete szerint hazánkban lehetne a középiskolák alsó osztálya a két iránynak (hurman és reál) egyesítése. Molnár Aladár szerette volna, hogy minden középiskola fölvétessék a törvény keretébe s kéri legalább ezt külön törvény alakjában behozni. Trefort ezt elfogadja. A felsőbb polgári iskolát a népoktatási törvényből ide áthozni, vagy ott másként rendszerezni! Indítványozza, hogy a reáliskolát három év egyenlően szerveztessék a gymnasiumival. P. Szathmáry Károly egy minimumot kíván meghatároztatni a nem állami intézetek részére, a klasika litteraturát az alsóbb osztályokból kihagyni. Molnár javaslatát elfogadja. Pulszky A. szintén elfogadja Molnár javaslatát a, különtörvényre nézve. Nem osztja Szathmáry és Szilády A nézeteit. Szerinte a középiskolák kérdésének semmi köze az egyház állami kérdéssel. Nem tartja bajnak, ha a kisebb intézetek elesnek. Elfogadja a törvényjavaslatot. Tisza nem kívánja a tanügyet biablonszerűen rendezni. A nevelés kötelessége először a szülőké, aztán a községeké, végre az államé, melynek joga, meghatározni, melyik intézettől mit kíván. De nem ismeri el, hogy az eszközöket meghatározza: minő a tanerő, ennek díjazása s a tanulóév száma. Az állami intézetek joga, hogy a tudás mértékét megszabja, ennek eszközeit nem. Ő a vizsgarendszerre kívánja a tanügyet fektetni. Szükségesnek tartja ez elv átvitelét a mi speciális viszonyaink mellett, mert az eszközökre szánt kényszer mellett sok jó intézet is megszűnik. Nem hiszi, hogy az államnak ereje ie£gyen úl intézetetet felállítani. A felekezeti egyenlőség még ma nem létezik, ez a második ok a miért csak a vizsgarendszer alapjára vélné fektetendőnek a törvényt. Hoffmann helyesli, hogy csak a két középtanoda vétetett fel. A polgári iskolák felállítását helyesli. Várady Gábor szerint a javaslatot meg kellett volna előznie az állam egyházi viszonyok rendezésének. Az államnak nincs anyagi ereje végrehajtani e törvényt, mert különben végrehajtotta volna a népoktatási törvényt. Az állam még saját középiskoláit sem képes a törvény követelései szerint fentartani. — Dr. Patrubány üdvözli a törvényjavaslatot s nem bánja, ha a gyengébb intézetek megszűnnek. Schwarcz indítványát formulázza. S sirády még egy zárszót mond előbbi nézeteihez s hivatkozik magának a miniszternek indokolására, mely a törvény szentségét hangsúlyozza, pedig azt végrehajtani nem lesz hatalmában. Ragaszkodik indítványához. Trefort nem irtózik a szükséges cautelák beiktatásától arra nézve, hogy a felekezeti iskolák kimehessenek. A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatik. Schwarcz indítványa elfogadtatik. Szilády A. indítványát a bizottság nem fogadja el. A prorogált provisorium. □ Consummatum est ... . A mai távirat meghozta a hírt, hogy Mac-Mahon elnöksége meghosszabbittatott hét évre. Nem teljesült tehát sem azok jóslata, kik a monarchiát már megállapítva, sem azoké, kik véglegesen megbukva hitték. A koczka újabb lökést kapott, hogy peregjen tovább, hét esztendeig. Már tudniillik, ha addig meg nem botlik valamiben. Pedig az előzmények után nem igen lehetett erre a fejleményre következtetni. Tud■»rrjuk, hogy a Broglie-kormány a tizenötös bizottságban, melynek többsége Mac-Mahon elnökségét csak öt évre volt hajlandó meghoszszabbítani, kisebbségben maradt s máskülönben is lényegesen eltért a balközép által beterjesztett s a bizottság által elfogadott javaslattól. Név szerint az időtartamon kívül különbtbözött a kormány javaslata a bizottságétól abban, hogy ez utóbbi indirecte kimondotta a jelen nemzetgyűlés feloszlatását, amennyiben Mac-Mahon hivataloskodásának öt évre meghosszabbítását az új törvényhozó test öszszejövetelének napjától kívánta kelteztetni, míg a kormány javaslata e javaslat törvényerőre emelkedésének napjától akarta azt számíttatni. Továbbá a bizottság javaslata szerint e határozat csak az alkotmánytörvények megszavazása által kirondott alkotmányos jelleggel. Nemkülönben szembeötlő az alaki különbség is, mely a balközép és a kormány javaslata között mutatkozik. Amaz a marsallt egyszerűen a „köztársaság elnökének*4 nevezi, mig a kormány és pártja csak kegyelmesen megengedi, hogy a „Président de la République*‘ czimet viselhesse s a marsall hatalmi körén történendő változtatásokat oly képen teszi az alkotmánytörvényektől függővé, hogy beismeri, miszerint ily változtatásokat e törvények tehetnek. A bizottság javaslatához csatolt indokolásban Laboulaye egész világosan kijelentette, hogy egyenértékű, Mac-Mahon hatalmának meghosszabbításáért a köztársaság végleges szervezését követeli. E szavak ugyanis kizárnak minden kételyt: »• • ■ Egyetlen eszköznek arra, hogy Mac Manón marsallra ne kétes hatalmat ruházzunk, melynek tartóssága sem bizonyos, — azt láttuk, hogy a szabályszerűen szervezett köztársaság elnökségét ruházzuk reá. Az ország nemcsak elnököt szükséges, de kormányt is. Erre az alapra helyezkedik a bizottság többsége; ezen az alapon látja az engesztelődést lehetőnek és becsülésreméltónak. Nem akarja feláldozni sem a szabadságot a kor- sem a rendet a szabadságnak. A fölemésztő ideiglenességnek véget vetni, az ország törvényszerű kormányát, t. i. a köztársaságot szervezni, ez az a czél, amelyet clak ak .^m** a föltétel alatt fogadjuk el a teljhatalomnak egy meghatározott időre meghos- Szabbítását. E föltétel nélkül nem tehetünk semmit. Elmentünk a lehető engedmények legszélső határáig. Hogy a köztársasági elnnök hatalmának oly meghosszabbításába beleegyezzünk, melybe önök is belenyugszanak, csak egyet követelünk: azt, hogy lépjünk ki a provisoriumból, szervezvén a lejális kormányt. Ezen az áron önökkel tartunk, de tovább nem megyünk. Soha sem fogjuk feladni az alkotmányos biztosítékokat, melyeket Francziaország nyolcvan évi küzdelmek és szenvedések árán vivett ki, a biztosítékokat, melyek nélkül a szabadság üres szó, a rend hazugság, a kormány, még a legszelídebb is, méltóság nélküli önkény.“ A balközép e szavai visszhangra találtak sok helyütt s nem volt lehetetlen, hogy a kormány, mint a bizottságban, úgy a nemzetgyűlési szavazáskor is kisebbségben marad Mac-Mahon, ez a nagyon különös becsületességü ember, elérkezettnek látta az időt hogy egy kicsit Nagysándort játssza, s kardelességű nyilatkozattal vágja ketté a gordiusi csomót.