A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)

1874-03-22 / 68. szám

68. szám, XII. évfolyam.A Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési­­Iij: Postán küldve, va­gy Budapesten házhoz hordva rejgoli­ és stia kiadás együtt: 3 hónapra . . . írt kr. 6 hónapra . . . » ■ • • . 12 » » Az esti kiadás postai különküldéseért felü­lfizetés negyedévenkint . . .­­ » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó’első­ napjától számittatik. eggeli kiadás. Budapest, 1874. Vasárnap, mart. 22. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Iroda * Barátok­ tere, Athenaeum­ épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissz* HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalos (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A HON­ XII dik évi folyamára. . . , , Félévre.....................12 m­ esi árak: negyedévre........ Egy hóra.....................B irt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenn tesitve t.iz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10­ krb­­kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatalai czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HOM ” kiadóhivatala. Budapest, mart. 21. A Bittó-Ghyczy-Bartal min­iszteriu­ii. Tehát mégis jött létre koalíc­ió. — Nem a közjogi pártnézetek között, hanem mégis nagy ellentétek között. Ghyczy Kálmán először a miniszteri széken, másodszor a miniszter­tanácsban. Két külön nehéz feladat. De ha az első­ feladatá­ban sikert arat, a másodikban is övé lesz a helyzet előnye. A­mi az első feladatot illeti, a pénzügy­miniszterit, teljes bizalommal viseltetünk Ghyczy Kálmán kitűnő szakismerete, tiszta önzetlen jelleme, minden oldalról független állása iránt, hogy a mi emberileg megtehető, hazánk pénzügyeinek rendbehozatalánál, azt felismeri, ki is mondja, végre is hajtja. S tisz­tában vagyunk saját elhatározásunkkal et e törekvésében csekély erőnk szerint támogat­ni­­ a terheket, miket országunk hitele érde­kében viselnünk kell, fogjuk viselni zúgoló­­dástalan, s Ghyczy messzebbható intézkedé­seinek bizalommal jövünk eléje. S őszintén szívünkből óhajtjuk, hogy ne­héz törekvésének jó sikere legyen. Óhajtjuk először, mint hazafiak, munk hitelének érdekében, másodszor, mint szabadelvű emberek, a liberalizmus érde­kében. Az a Ghyczy Kálmán, a­ki hazánk ál­lamháztartását rendes kerékvágásba fogja hozni, nélkülözhetlen tagja lesz »minden« magyar kormánynak s ha a szabadelvű re­­formkérdésekben eltérő irány támad közte,­­ és a miniszter­tanács között: nem Ghyczy lesz az, a­ki megbukik. És pedig ezen kérdéseket illetőleg, az új kormány irányában, sokkal több okunk van az előzésöket megkettőztetnünk, mint bár­mely eddigivel szemben. —-! Megvan a coa­litió más irányban is. — És bizony nagy megerőtetésünkbe kerül kikeresni az új mi­nisztériumban azokat a tagokat, kik a reform­­kérdésekben Ghyczy nézeteit támogatni hajl­­a­lammal és »bátorsággal« bírnak. A képviselőház szabadelvű t­a­g­j­ai­­nak kell hát őt ily alkalommal támogatni. Tisztelt laptársunk a »Pestbér Lloyd« ugyan azt állítja, hogy az »ilyen alkalom« messze van. Szerinte nekünk most »egyedüli« dolgunk a pénzügyeinket rendezni, semmi másra rá nem érünk. — Hiszen szívesen vár­nánk magunk is, csak az ellenség is rá­állna a fegyverszünetre. De a harczból kimaradás nem függ rajtunk, mikor Európa minden or­szágában megfujja az ultramontanizmus a trombitát, s kihirdeti nálunk is a hadüzenetet; ha mindjárt minden kezünk tele van is kré­tával, melylyel »kétszerkettőnk« bajait kal­kuláljuk. S ha mindjárt eldugjuk is a fejün­ket a homokba, s nem vesszük észre, hogy az a puffogás odahátul azt teszi, hogy minket ütnek, itt jön ránk az elodázhatlan 1875-iki budgettárgyalás, hat hónap múlva s akkor­­ minden reformkérdés egyszerre a nyakunk­­­­ba szakad, s ezek közül sok olyan, mely a pénzügyekbe vág. Egy reményünk van azonban. És ez a következő: Ha a conservativ, ha az ultramontán pártok azt fogják látni, hogy mi, »ellenzék« azt a férfiút, a­ki hazánk pénzügyeinek, hite­lének megszilárdítására van hivatva, őszintén, becsületesen »lehetővé« akarjuk tenni; s hinni kell, hogy ő bennük is túlsúlyra fog emelkedni a hazaszeretet a pártnézet és fe­lekezeti rajongás felett s nem törekednek ezt a férfiút lehetetlenné tenni. Ezt egyelőre hisszük, hanem azért »tartsuk tisztán a lelkiismeretünket és szára­zon a puskaporunkat!« Jókai Mór. — A nap politikai híreit a követke­zőkben foglaljuk össze: Az esküt a minisztérium ma d. u. 2 órakor tette le; a képviselőházban a kormány hétfőn 12 órakor mutatja be magát, a főrendiház fél kettőkor. A Napló azon általunk is közlött hírt, mintha Ghyczy az uralkodó által eleve kormány­vállalásra, s csak aztán a pénzügyi táróra átvételére szól­itatott volna fel »Ghyczy Kálmán úr által fel­hatalmazva« dementárja; különben e lap a parla­menti teendőkre nézve így ír: NA A húsvéti ünnepek (ápril 5. és 6.) a küszöb előtt lévén, az országgyűlés ezek előtt valószínüleg csak egy-két ülést tart, melyben megválasztja a de- ,­legatio tagjait is, s mintegy három hétre elnapolja ülésezését, hogy ez alatt az új kormány javaslataival elkészülhessen. A delegátiók tárgyalásai alatt az országgyűlés nem igen fog érdemleges tanácskozásokat folytatni, remélhetjük azonban, hogy a­­delegatiók ülésezése ezúttal igen rövid lesz. Az érdemleges törvényhozási munkálatokra május második fele és június hónap fog maradni, június végén pedig az országgyűlés az őszig elnapoltatik. A 21-es bizottságnak e napokban fog előterjesz­tetni a 9-es bizottság munkálata. Nagyon óhajtandó, hogy e munkálat a 21-es bizottságban ne adjon hosz­­szabb vitákra alkalmat, s valószínű, hogy csak a köz­jogi ellenzék, Irányi Dániel által fog benyújtatni külön véleményt, mely azonban remélhetőleg, hosszabb vi­tákat nem fog fölkelteni. A 21-es bizottság alig jár­hat el helyesebben, mintha a 9-es albizottság munkála­tát a háznak bemutatva azt ajánlja, hogy e munkálat , a­nélkül, hogy a ház annak minden egyes pontját megvitatná — a. kormánynak tanulmány tárgyául átadassák. Ez teljesen megfelel a parlamentáris szo­kásnak, a mely ily munkálatokkal szemben min­denütt gyakoroltatik s annak valóban nem volna semmi értelme, hogy a ház ez operátum egyes rész­leteit megvitassa, mi hónapokra elhúzódó czéltalan, meddő vitákat idézne föl. A Lloyd ugyan­ e tárgyban a következő­ket írja: Az új minisztérium tegnap este tartott tanács­kozásában azon javaslat került vitatás alá, nem lenne­­e indokolt, a kilenczes bizottság jelentése dolgában, mely jelentés hétfőig már hitelesítve s 26—27-ig va­lószínüleg kinyomva s a tagok közt kiosztva lesz, a huszonegyes bizottság kebelében azon indítványt tenni, hogy az anélkül, hogy egyelőre belebocsát­koznék e jelentés tárgyalásába, a házhoz azon kér­dést intézze: kivánja-e, hogy a bizottság részlete­sen tárgyalja a jelentést s nem lenne-e czélszerűbb, ha e jelentés halogatás nélkül az uj minisztériumhoz utasíthatnék, hogy ez azt ápril 20-ig a mikorig a ház­i­marcz. 30-tól elnapoltatnék, a bizottság kikül­désekor hozott határozat értelmében nyilatkozhatnék az iránt, minő törvényes intézkedéseket s mely rendszabályokat hajlandó a javasolt radikális refor­mok alapján előterjeszteni.­­ Mint halljuk, az uj miniszterelnök ez iránt mindenekelőtt a huszon­egyes bizottsággal igyekezene tisztába jőni. Idáig a hírek a huszonegyes bizottságra nézve. A nap másik kérdése a középpárt ismert határo­zata a párt külön állásának további fentartá­­sára nézve. Mint halljuk, ez iránt a javaslat Hu­szár Imrétől eredt » nagy—több körig,g­ol—fogad­t­­a,­­ tott el. A pártconferenczián kilépését csak Máttyus jelente be, ki a Deákkörhöz csatlakozott. Kilépett­ Horváth Gyula is, ki azonban nem csatlakozik­ a Deákkörhöz.Tarnóczy­ még eddig nem lépett ki, va­lószínüleg nem is fog. Az »Ung. Corr.« azt írja, hogy Ghyczy hétfőn a Deák körön kívül, meg­látogatja a baloldali kört s a középpárt klubját is. Mint halljuk, Ghyczy már ma este volt a Deákkörben, a­ha (Bartallal együtt) igen rokonszenvesen fogad­ták, élénken éljenezték,szerencsekívánatokkal halmoz­ták el. Természetes, hogy a minisztérium a pártnak magát csak azután mutatja be, mikor már a ház előtt a hivatalos bemutatás megtörtént. Végre a képviselőház elnöki állására nézve a deákkörben átalános a nézet, hogy az Perczel Bélát illeti meg. Egy kissé agitálnak ugyan ellene a Ló­­nyaysták, kik Bánó nevét hangoztatják, de ez alig komoly kombináció. Az elnökválasztás különben nem lehetetlen, hogy elhalasztatik ünnep utánra. A minisztérium kineveztetését a hivatalos lap vasárnapi száma hozza, mint halljuk, Szlávy részére nem kicsinylendő kitüntetéssel.­­ A negyvennyolc­as párt s a Mocsáry-Csávolszky töredék tagjai ma délelőtt konferencziát tartottak, a­melyben, mint a Lloyd írja, a két frakc­ió tervezett egyesülése (a­mit már-már befejezett ténynek vettek) jelentékeny akadályokra bukkant. Csanády és Irányi, a­ki kezdettől fogva ellenese volt a fúziónak, már kilépett a körből, s most tizenkét más párttag (köztük Szederkényi, Rá­­tonyi, Gaál és Vállyi) visszavonta a fusióhoz való csatlakozás iránti nyilatkozatát, mert választókerü­leteikből oly híreket vettek, a­melyek fúzió-ellenes áramlat létezését konstatálták. E tizennégy képvi­selő tovább is fentartja a negyvennyolc­as pártot, s közlönyét, a Magyar Újságot. Az értekezleten különben, mint halljuk, csak az mondatott ki, hogy miután a 48-as párti s a bal­oldali körből kilépett országgyűlési képviselők egye­süléséről illetőleg az egyesülés tárgyában tartott értekezleteiből hiányos vagy hibás tudósítások jöttek eddig is, valamint jöhetnek ezután is forgalomba, szükségesnek látják tudomásra hozni, hogy ámbár a formaszerű egyesülés ekkorig nem jött létre, gondos­kodva van arról, hogy közös elveik alapján össz­hangzó működésük addig is lehetőleg biztosítva le­gyen. Ezek után Ghyczy Kálmán mindenkivel kezet szorítva lelkes éljenzések között távozott. Ezután következett csak a napirenden levő fontos kérdés megvitatása, melyet Huszár Imre egy a párt további föntartására czélzó javaslattal nyitott meg, melyet alant egész terjedelmében közlünk. A javaslat ellen csakis Máttyus Arisztid és Horváth Gyula szólaltak föl, hangsúlyozván a kor­mánypártba belépés czélszerűségét. Az értekezlet azonban a Huszár Imre által ja­vasolt következő végzést hozta: » A középpárt megalakulásakor kijelentette,hogy a legközelebbi jövő fő feladatának mindenekelőtt az államháztartás rendezését, abban az egyensúly hely­reállítását és a megingatott államhitel megszilárdí­tását tekinti, mihez a közjogi kiegyezés törvényessé­gét elismerő hazafias pártok közreműködését szüksé­gesnek tartja. Ezen óhajtása oly alakban,­­ mint az véleménye szerint legczélszerűbb lett volna, ez idő szerint nem teljesült ugyan, azonban legégetőbb pénzügyi bajaink sikeres orvoslására, és a közhitel megszilárdítására nézve reményt vél menthetni azon körülményből, hogy Ghyczy Kálmán, kinek komá­romi választóihoz m. évi november hóban intézett nyilatkozata szolgált alapul és indokul a középpárt alakulására, ő felsége kivonata folytán a pénzügyi tárczát elfogadta. — E tényben a középpárt azon pénzügyi politikai irány érvényesülését látja, melyért tagjainak nagy része évek óta küzdött Ghyczy Kál­mán vezérlete alatt. A középpárt ennélfogva kinyilatkoztatja, hogy Ghyczy Kálmán ezentúl is teljes mértékben bírja bizo­dalmát a középpártnak, mely továbbra is az 1873­ évi deczember 11-én kijelentett elveinek alapján áll, másfelől azon kormányt, melynek Ghyczy Kálmán tagjává lett, mindazon­­ a korszerű és szabadelvű haladás irányának megfelelő kezdeményezéseiben és tetteiben, melyek a középpárt megalakulási nyilatko­zatában kifejtett elvekkel összhangzatban vannak, támogatni és gyámolítani fogja.« Máttyus Arisztid bejelentette kilépését a párt­ból ; meglehet, hogy a példát még egy-két képviselő követni fogja. ország— A képviselőház márczius 23-án hétfőn déli 12 órakor ülést tart. — A középpárt értekezlete. A ma délelőtti 11 órára kitűzött értekezleten a párt 28 tagja jelent meg. Ghyczy Kálmán is jelen volt, s azonnal az ér­tekezlet megnyitása után szót emelt, melegen meg­köszönvén a pártnak támogatását, s attól érzékenyen elbúcsúzott. A kör elnöke Domahidy Ferencz lelkes sza­vakban viszonza a fölszólalást, kifejezést adott a párt érzelmeinek, mely meghajol azon hazafi isi áldo­zat előtt, melyet szeretett vezére a pénzügyi tárcza elvállalása által hozott, s melynek határtalan tiszte­lete és bizalma uj állásában is követendő. — Szerb és román conferentia. Az újvidéki »Z á s z t­a v a« szerint a szerb és ro­mán képviselők értekezletében elhatároztatott a szerb congressusi ügyet legközelebb ismét szőnyegre hozni, s mihelyt az új kormány megalakul, azt a szerb egyházi zsinat összehívása iránt meginterpel­lálni. Az interpellációt a szerb nemzetiségi képvise­lőkön kívül az ellenzékhez tartozó keleti vallású ro­mán képviselők is aláírják, mert mint közlő mondja: hodic mihi, eras tibi. Ugyancsak egon n­ atv |pvp­.il szerint—Ma.Rg.n- Tanics bán Trefort miniszterrel a szerb congressus összehívása iránt beszélt. Trefort állítólag minden nézetnyilvánítástól tartózkodott a kormányválság miatt. A bán pedig nagyon érdeklődik ez ügy iránt, miután a Grosicsnak a horvát országgyűlésen e tárgyban hozzá intézett interpellációjára, mihelyt a zágrábi tartománygyűlés összeül, válaszolnia kell. — Pesti és bécsi lapokba is át­szivárgott a londoni »Pall-Mall-Gazette« egy híre, a­mely (állítólag porosz hivatalos forrásból) Jókai váz­latát Bismarckkal való beszélgetéséről nagyobb ré­szében költöttnek mondá. Tartózkodtunk e czélzatos hit megc­áfolásától, mert az hittük, az a tény, hogy ama beszélgetést Bismarck legmeghittebb orgánumai megjegyzés nélkül után közölték, hangzatos a bizo­nyítás a hitelességre való minden fogadkozásnál. A­kik azonban ennek daczára is szerettek volna amaz angol mendemondának hitelt adni, azokat utaljuk a Correspondent-bureau ma festi táviratára (lásd esti lapunkat), mely a Pall-Mall-Gazette hirét nyíltan defavoyálja. A »Corr. bureau« berlini hireit a Wolf­­bureau révén veszi, mely a porosz kormánynyal di­rekt összeköttetésben áll. Ehez többet mondanunk alig kell ! A kilenczes albizottság eszméi. Az uj kormány teendőit programaiba szedni, vagyis idő és irány szerint megszab­ni azokat, nagyon nehéz. Mert, ha csak azt tűzzük is ki czélul, hogy első­sorban a bud­getet és az államháztartást rendezzük, akkor is annyi reformeszme merül fel, hogy azokat logikai egymásutánba szedni és valósítható alakba fűzni a jelenlegi állapotokhoz, igen nehéz. Úgy látszik, hogy a huszonegyes bi­zottság albizottsága is erre a tapasztalásra jutott és annyira visszariadt a nehézségektől, hogy a deficitet a következendő három évi budgetből kitörölni sem merte, és másfelől reformeszméit is nagy általánosságban, de épen nem programmszerűleg vagy létesít­hető sorrendben és alakban megszabva ad­ta elő. így az új kormány legfeljebb »schutz­bares Materiale«-t nyert e bizottság műkö­désével, melynek értéke és értelme inkább csak abban rejlik, hogy a parlamenti többség ta­karékossági hajlamairól és közigazgatási irá­nyáról nyújt biztosítékot, mint­sem hogy programmot­ képezne vagy azzá tehető lenne általánossága miatt. A­z albizottság működésének pénzügyi eredményét abban öszpontosíthatjuk, hogy 1875-re még 9 millió 955 ezer frt, 1876-ra 3 millió 208 ezer frt és 1877-re 876 ezer frt deficitet hagy meg; daczára annak, hogy rendes bevételeinket 1875-ben 212 millió 947 ezerre, 1876-ban 216 millió 623 ezerre és 1877-ben 220 millió 342 ezer forintra emelte. A­mi által tehát még több deficitet fedez. És e mellett kölcsön törlesztésére csakugyan az államjószágok részleges el­idegenítéséhez folyamodik, mégpedig 1875-ben 1.454.683, 1876-ban 1 millió és 1877- ben 1 millió 106 ezer forint erejéig. Új ter­het e három évre, a kataszteri kiigazításra vesz fel 6 millió 800 ezer forint értékig. A részletekbe nem bocsátkozhatunk, mert azokat nem ismerjük , de maga az e­s­z­­k­é­p, melyet az albizottság törlései és rende­zési tervei után is felmutat a következő há­rom évre államháztartásunkról, nem tünteti fel eredménydúsnak működését. A­mi az albizottság reformeszméit ille­ti : azoknak helyes irányáról mindenki meg van győződve, de ezek gyakorlati fontossá­gukból sokat vesztenek az­által, hogy nagy általánosságokban vannak előadva, így a közigazgatási reformra nézve ajánlva van a kisebb városoknak a vármegyékbe olvasztá­sa, de a törvényhozásra van bízva ennek el­intézése, az­­érdekeltek meghallgatásával.“ Pedig ez egészséges eszme keresztülvitele nagyon nehéz: a költségek kezelése, kisza­bása és a közigazgatási hivatalok beosztá­sa tekintetében. Hasznos reform lesz, ha az önállónak hagyott nagyobb városok viszonya is szabályoztatik a vármegyékkel, az út, köz­­egészségügy és más közérdekű kérdésekre nézve. De az albizottság ezt az eszmét is csak felveti. Pedig, hogy mily nehéz kérdések merülnek itt fel, kitűnik abból is, hogy pl. a közmunkaügy szabályozása, a rendőrség kér­dése (mely az egészségügygyel szoros össze­függésben áll) okvetlenül megoldandó mi­előtt ez ügyekben a városok és vármegyék viszonyát megszabni lehetne, a­mi közös vagy pedig korrelatív alapot és hatóságot tételez fel az említett ügyekben. Az adóügyben az adóalapra, főleg pedig a házipénztár kérdésére nézve nem nyilatko­zik határozottan az albizottság és a várme­gyékre úgy rótja ki az adókivetés és behajtás ellenőrzését és a hátralékokért való szigorú felelősséget, hogy az önkormányzat e reform­ból csak terheket, kötelezettségeket nyerne a végre, hogy az állampénztár könnyebbíttes­­sék; de tulajdonképen az önkormányzati adó­zás kérdése megoldva sem lenne, hanem egy­szerűen­ a vármept­­ék termények a.7. a 1 1­­. mai adók behajtóivá és felelős kezelőivé. Mi ezt is nagy reformnak tartjuk, a­mennyiben egy­szerűsíti az adókezelést és a hivatal­ személy­zetet apasztja; de még ebben nem látunk biz­tos programmot és a lakosság terheinek apasz­­tását. Hogy a községek, illetőleg vármegyék a költségek megtérítése fejében tétessenek fe­lelőssé az adók behajtásáért, azt helyesnek tartjuk , de a szigorú rendszabályokban mi mindenütt csak terheket látunk. Jogokat az albizottság az adóügyben csak annyiban ad a vármegyéknek, mennyi­ben minden egyenes adókivetési és fel­­szólamlási bizottságaiban részelteti azokat, de ez általánosságban sem fejezi ki a reform mérvét és alakját, és ez alaki reformok mellett egészen el van felejtve az adóalap­nak viszonya és mértéke az önkormányzati adózáshoz. Nevezetes reformeszme az is, hogy az albizottság a törvényhatósági állandó vá­lasztmányban kívánja, egyesíteni, a közigaz­gatási , adó és közlekedésügyekben a végre­hajtó közegekről felebbezett kérdésekben való döntést. Mert ezzel a közigazgatási jogszol­gáltatásnak kontradiktórius fóruma lesz meg­teremtve és a kormány folytonos beavatko­zásának gát­vetve. Ezzel a közigazgatás gyorsasága, egyszerűsítése és a központi sze­mélyzet apasztása érhető el. De ennek az ön­­kormányzati bizottságnak viszonyát a kor­mány exponált közegeivel, az útépítészeti, mérnöki hivatallal, a tanfelügyelővel és adó­hivatallal szemben , csak átalánosságban mondja az albizottság »szabályozandóknak«, kiemelvén az ezekről való felebbezések és perorvoslatok módozatainak megszabási s­zük­­ségét. Holott mi azt hisszük, hogy épen ez exponált közegek teljes megszüntetése, ille­tőleg az önkormányzatba olvasztása érhető el már az albizottság reformjavaslatainak kö­vetkezetes keresztülvitele által is. Sőt ha ezt el nem érjük és erre nem törekszünk, akkor az az önkormányzat mindig béna, a hivatalsze­­mélyzet, mindig­­állami és önkormányzati, tehát) kettős, az államkormány hatásköre mindig nagy és költséges lesz. Az albizottság a mezei és rendőri, vala­mint vásári és vadászati ügyekben való bí­ráskodást, az önkormányzati közegekre bízza. E reformeszme fontossága és helyessége el van ismerve. Azt is kívánja a bizottság, hogy azon bírák, kik a bírói teendők ellátására nem képesek, a bírósági törvény módosításával elmozdíthatóknak mondassanak ki.És ez szük­séges, hasznos, reform lesz, ha kellő méltá­nyossággal és részreh­ajlatlansággal lesz ke­resztül véve. Mert megszabadítja a bírói kart és az állambudgetet a „p­r­ote­g a 11“ egyé­nektől. Ezekből kitűnik, hogy az albizottság liassab3 eszm­éket indítványoz, de nem elég Apróságok. Van már ibolya és minisztérium. A márcziusi napok meghozták. Hanem még csak afféle üvegházi növény mind a kettő, s a nap heve, mely a jobboldali lapokból feléje sugárzik, ép úgy megárthat gyenge természetű szirmainak, mint az a zuzmarás téli lehellet, mely a zord szélső balol­dalról fú. Legjobban prosperálhat langy időjárás mellett. Ezért óvakodunk mi egyrészt az uj miniszté­rium működéséhez oly vérmes reményeket kötni, melyekből keservesen esnék a fölébredés, s másfelől ezért engedjük magunkat örömest biztatni azzal, hogy ami a jelen körülmények között emberi erőtől várható, az teljesedni fog. Természetes, hogy a bizalmunkat nem terjeszt­jük ki az egész kabinetre. Amint Ghyczy, óvatos természetéhez híven, szükségesnek látta nem fogad­ni el a solidaritást a kormány többi tagjaival azon ügyekben, melyek a pénzügyminiszter körén kívül esnek, azon módon tőlünk még kevésbé várhatja méltányosan valaki, hogy aggodalmunkat elhallgat­tassuk azokkal szemben, kikkel már ab ovo helyte­lenítettük a coalitiót. A mi­­felé némi biztató reménynyel tekin­tünk, az egyes egyedül Ghyczy működése. S e vég­ből valóban szívből óhajtanók, ha azzal a lelkiisme­retességgel, becsületességgel, szakismerettel s finan­­cziális helyzetünk felőli ritka tájékozottsággal, mely benne összpontosul, hasonló mérvű bátorság párosul­na nála a határozásban és végrehajtásban. Pénzügyi helyzetünk valóban olyan, hogy annak nem lehetne orvosa a jellemben és ismeretekben legkitűnőbb em­ber sem, ha az akaratelhatározásban — Hamlet, S Ghyczynél annál inkább tartjuk ohajtandó­­nak az akaraterőt és gyors elhatározást, mert jól tudjuk, és tudja ő is, hogy nem sokban változott helyzete, melyről egyszer azt mondta, hogy »hálát­lan és fölemésztő munka egy állandó többség ellen folyvást kisebbségben küzdeni.« Illusió volna azt hinni, hogy G­gczyvel szem­ben a kormányon más lesz a társak viszonya, mint az állandó pénzügyi bizottságban volt. De lesz egy, ami kellőleg felhasználva, mindig feléje fogja billenthetni a mérleget. És ez az a köztudat, hogy a jelen kabinetet ő tette lehetővé. Nincs jobboldali lap, mely ne fogad­ta volna Rosannával a kabinetbe lépését. Oly acqui­­sitió volt­­, migiu mar számolni se ménén. » ma alig­ van ember, aki ne előlegezné Ghyczynek azt a hitet, hogy ő lesz a minisztérium lelke. () nélküle cadaver lenne az egész s életmozgása legföljebb gal­vanikus rángás. Ez mindenesetre­ imposans állás, és szilárd, melyből Archimedes sok kicsuklott világtestet zök­kenthet újra tengelyébe. De félünk, hogy ennek az állásnak végtelen hatalmas ellensége támad, nem a kabinetben, nem a parlamentben, hanem abban a határtalan szerény­ségben, mely oly gyönyörű jellemvonás az ember­ben, amely veszedelmes lehet a miniszterben. S főkép a ki megszokta a legszebb intenziók­­kal is folyvást kisebbségben maradni s abban meg­­nyugodni: föl fogja ismerni hirtelen, hogy itt az nem szabad ? Kérdés tárgyát képezi, miért utasította vissza Ghyczy a kabinetbe lépést Szlávynak s miért fogad­ta el Bittótól? Hiszen elvi különbség a kettő között fenn nem forog, egyebekben pedig mindenkép az utóbbinak hátrányára esik az összehasonlítás. Némely lap azt akként igyekszik megmagya­rázni, hogy midőn Ghyczy a középpártot megalapítá, a közjogi kiegyezést elfogadta ugyan, de ugyanak­kor kijelenté, hogy a jelen (Szlávy-) kormányt nem támogathatja. Most meg pláne belépni abba, a követ­kezetlenség színét viselné magán. Lehet, hogy ez a magyarázat a helyes. Mi azon­ban kísértetben vagyunk azt hinni, hogy itt más va­lami játszott közben. Köztudomású dolog, hogy a gondviselés jó adag szerencsével szokta kárpótolni azokat, kiket egyéb áldásával nem nagy mértékben halmozott el. Van a németnek erre egy közmondása, de az nagyon go­romba. — Lutrinál a számok húzását rendesen vala­mi ártatlan gyermekre bízzák, és az nem ritkán húz­za ki a ternót, így jártunk itt is. Amit a politikai combinatió, érv, számítás,capacitatió nem tudott elérni, »dassand ein kindlich Gemüth,« — és csinált olyan ternót, mintha csak Orfice tanár számította volna ki Ber­linben. Ha én volnék a Kisfaludy-társaság, rögtön oda ítélném a huszonöt aranyat, amiért a vak tyúk­ról s a búzaszemről szóló mesét olyan szépen meg­csinálta.* Hát a többiekről nulla quaestio fiat ? Minek? Numerus után a nulla is számit. A­me­lyik előtte van, az persze nem számit. Legfeljebb arra lehetünk kiváncsiak, mikor in­tézi a »Magyar Állam« Barlai Györgyhöz három­­százhetvenkilenczedik »intelmét.« Tors K­álmán, határozottsággal, következetességgel és igen nagy általánosságban. Nem programmot, ha­nem csak — reformanyagot nyújt! H. S. Pest megye évnegyede« bizottmányának közgyűlése. (V. nap.) mart. 21. Az elnök Szapáry István gr. 9 órakor megnyit­­ván a gyűlést, a tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvas­­tatik és hitelesíttetik. B o g­y i s z l­ó községe 212 hold földet haszonbérbe adott 10 évre, azon indokból, hogy most kapván azon földeket az uraságtól, nem tudják egy­más közt felosztani, a bérbeadásról szóló szerződés beterjeszt­­vén jóváhagyatik. Ú­j­pest k­ö­z­s­é­g e azon határozatot hozta, hogy miután a község tetemesen gyarapo­dott terület tekintetében, úgy hogy a régi piac­ többé nem fekszik a helység közepén, ezért nem az eddigi, hanem egy más inkább központi helyen tartassák ezután a piact. Ezen határozat ellen azonban König A. és társai újpesti kereskedők a megyéhez kérvényt

Next