A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)
1874-03-22 / 68. szám
68. szám, XII. évfolyam.A Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. ElőfizetésiIij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva rejgoli és stia kiadás együtt: 3 hónapra . . . írt kr. 6 hónapra . . . » ■ • • . 12 » » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó’első napjától számittatik. eggeli kiadás. Budapest, 1874. Vasárnap, mart. 22. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Iroda * Barátok tere, Athenaeum épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissz* HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó hivatalos (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A HON XII dik évi folyamára. . . , , Félévre.....................12 m esi árak: negyedévre........ Egy hóra.....................B irt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenn tesitve t.iz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krbkerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatalai czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HOM ” kiadóhivatala. Budapest, mart. 21. A Bittó-Ghyczy-Bartal miniszteriuii. Tehát mégis jött létre koalíció. — Nem a közjogi pártnézetek között, hanem mégis nagy ellentétek között. Ghyczy Kálmán először a miniszteri széken, másodszor a minisztertanácsban. Két külön nehéz feladat. De ha az első feladatában sikert arat, a másodikban is övé lesz a helyzet előnye. Ami az első feladatot illeti, a pénzügyminiszterit, teljes bizalommal viseltetünk Ghyczy Kálmán kitűnő szakismerete, tiszta önzetlen jelleme, minden oldalról független állása iránt, hogy a mi emberileg megtehető, hazánk pénzügyeinek rendbehozatalánál, azt felismeri, ki is mondja, végre is hajtja. S tisztában vagyunk saját elhatározásunkkal et e törekvésében csekély erőnk szerint támogatni a terheket, miket országunk hitele érdekében viselnünk kell, fogjuk viselni zúgolódástalan, s Ghyczy messzebbható intézkedéseinek bizalommal jövünk eléje. S őszintén szívünkből óhajtjuk, hogy nehéz törekvésének jó sikere legyen. Óhajtjuk először, mint hazafiak, munk hitelének érdekében, másodszor, mint szabadelvű emberek, a liberalizmus érdekében. Az a Ghyczy Kálmán, aki hazánk államháztartását rendes kerékvágásba fogja hozni, nélkülözhetlen tagja lesz »minden« magyar kormánynak s ha a szabadelvű reformkérdésekben eltérő irány támad közte, és a minisztertanács között: nem Ghyczy lesz az, aki megbukik. És pedig ezen kérdéseket illetőleg, az új kormány irányában, sokkal több okunk van az előzésöket megkettőztetnünk, mint bármely eddigivel szemben. —-! Megvan a coalitió más irányban is. — És bizony nagy megerőtetésünkbe kerül kikeresni az új minisztériumban azokat a tagokat, kik a reformkérdésekben Ghyczy nézeteit támogatni hajlalammal és »bátorsággal« bírnak. A képviselőház szabadelvű tagjainak kell hát őt ily alkalommal támogatni. Tisztelt laptársunk a »Pestbér Lloyd« ugyan azt állítja, hogy az »ilyen alkalom« messze van. Szerinte nekünk most »egyedüli« dolgunk a pénzügyeinket rendezni, semmi másra rá nem érünk. — Hiszen szívesen várnánk magunk is, csak az ellenség is ráállna a fegyverszünetre. De a harczból kimaradás nem függ rajtunk, mikor Európa minden országában megfujja az ultramontanizmus a trombitát, s kihirdeti nálunk is a hadüzenetet; ha mindjárt minden kezünk tele van is krétával, melylyel »kétszerkettőnk« bajait kalkuláljuk. S ha mindjárt eldugjuk is a fejünket a homokba, s nem vesszük észre, hogy az a puffogás odahátul azt teszi, hogy minket ütnek, itt jön ránk az elodázhatlan 1875-iki budgettárgyalás, hat hónap múlva s akkor minden reformkérdés egyszerre a nyakunkba szakad, s ezek közül sok olyan, mely a pénzügyekbe vág. Egy reményünk van azonban. És ez a következő: Ha a conservativ, ha az ultramontán pártok azt fogják látni, hogy mi, »ellenzék« azt a férfiút, aki hazánk pénzügyeinek, hitelének megszilárdítására van hivatva, őszintén, becsületesen »lehetővé« akarjuk tenni; s hinni kell, hogy ő bennük is túlsúlyra fog emelkedni a hazaszeretet a pártnézet és felekezeti rajongás felett s nem törekednek ezt a férfiút lehetetlenné tenni. Ezt egyelőre hisszük, hanem azért »tartsuk tisztán a lelkiismeretünket és szárazon a puskaporunkat!« Jókai Mór. — A nap politikai híreit a következőkben foglaljuk össze: Az esküt a minisztérium ma d. u. 2 órakor tette le; a képviselőházban a kormány hétfőn 12 órakor mutatja be magát, a főrendiház fél kettőkor. A Napló azon általunk is közlött hírt, mintha Ghyczy az uralkodó által eleve kormányvállalásra, s csak aztán a pénzügyi táróra átvételére szólitatott volna fel »Ghyczy Kálmán úr által felhatalmazva« dementárja; különben e lap a parlamenti teendőkre nézve így ír: NA A húsvéti ünnepek (ápril 5. és 6.) a küszöb előtt lévén, az országgyűlés ezek előtt valószínüleg csak egy-két ülést tart, melyben megválasztja a de- ,legatio tagjait is, s mintegy három hétre elnapolja ülésezését, hogy ez alatt az új kormány javaslataival elkészülhessen. A delegátiók tárgyalásai alatt az országgyűlés nem igen fog érdemleges tanácskozásokat folytatni, remélhetjük azonban, hogy adelegatiók ülésezése ezúttal igen rövid lesz. Az érdemleges törvényhozási munkálatokra május második fele és június hónap fog maradni, június végén pedig az országgyűlés az őszig elnapoltatik. A 21-es bizottságnak e napokban fog előterjesztetni a 9-es bizottság munkálata. Nagyon óhajtandó, hogy e munkálat a 21-es bizottságban ne adjon hoszszabb vitákra alkalmat, s valószínű, hogy csak a közjogi ellenzék, Irányi Dániel által fog benyújtatni külön véleményt, mely azonban remélhetőleg, hosszabb vitákat nem fog fölkelteni. A 21-es bizottság alig járhat el helyesebben, mintha a 9-es albizottság munkálatát a háznak bemutatva azt ajánlja, hogy e munkálat , anélkül, hogy a ház annak minden egyes pontját megvitatná — a. kormánynak tanulmány tárgyául átadassák. Ez teljesen megfelel a parlamentáris szokásnak, a mely ily munkálatokkal szemben mindenütt gyakoroltatik s annak valóban nem volna semmi értelme, hogy a ház ez operátum egyes részleteit megvitassa, mi hónapokra elhúzódó czéltalan, meddő vitákat idézne föl. A Lloyd ugyan e tárgyban a következőket írja: Az új minisztérium tegnap este tartott tanácskozásában azon javaslat került vitatás alá, nem lennee indokolt, a kilenczes bizottság jelentése dolgában, mely jelentés hétfőig már hitelesítve s 26—27-ig valószínüleg kinyomva s a tagok közt kiosztva lesz, a huszonegyes bizottság kebelében azon indítványt tenni, hogy az anélkül, hogy egyelőre belebocsátkoznék e jelentés tárgyalásába, a házhoz azon kérdést intézze: kivánja-e, hogy a bizottság részletesen tárgyalja a jelentést s nem lenne-e czélszerűbb, ha e jelentés halogatás nélkül az uj minisztériumhoz utasíthatnék, hogy ez azt ápril 20-ig a mikorig a házimarcz. 30-tól elnapoltatnék, a bizottság kiküldésekor hozott határozat értelmében nyilatkozhatnék az iránt, minő törvényes intézkedéseket s mely rendszabályokat hajlandó a javasolt radikális reformok alapján előterjeszteni. Mint halljuk, az uj miniszterelnök ez iránt mindenekelőtt a huszonegyes bizottsággal igyekezene tisztába jőni. Idáig a hírek a huszonegyes bizottságra nézve. A nap másik kérdése a középpárt ismert határozata a párt külön állásának további fentartására nézve. Mint halljuk, ez iránt a javaslat Huszár Imrétől eredt » nagy—több körig,gol—fogadta, tott el. A pártconferenczián kilépését csak Máttyus jelente be, ki a Deákkörhöz csatlakozott. Kilépett Horváth Gyula is, ki azonban nem csatlakozik a Deákkörhöz.Tarnóczy még eddig nem lépett ki, valószínüleg nem is fog. Az »Ung. Corr.« azt írja, hogy Ghyczy hétfőn a Deák körön kívül, meglátogatja a baloldali kört s a középpárt klubját is. Mint halljuk, Ghyczy már ma este volt a Deákkörben, aha (Bartallal együtt) igen rokonszenvesen fogadták, élénken éljenezték,szerencsekívánatokkal halmozták el. Természetes, hogy a minisztérium a pártnak magát csak azután mutatja be, mikor már a ház előtt a hivatalos bemutatás megtörtént. Végre a képviselőház elnöki állására nézve a deákkörben átalános a nézet, hogy az Perczel Bélát illeti meg. Egy kissé agitálnak ugyan ellene a Lónyaysták, kik Bánó nevét hangoztatják, de ez alig komoly kombináció. Az elnökválasztás különben nem lehetetlen, hogy elhalasztatik ünnep utánra. A minisztérium kineveztetését a hivatalos lap vasárnapi száma hozza, mint halljuk, Szlávy részére nem kicsinylendő kitüntetéssel. A negyvennyolcas párt s a Mocsáry-Csávolszky töredék tagjai ma délelőtt konferencziát tartottak, amelyben, mint a Lloyd írja, a két frakció tervezett egyesülése (amit már-már befejezett ténynek vettek) jelentékeny akadályokra bukkant. Csanády és Irányi, aki kezdettől fogva ellenese volt a fúziónak, már kilépett a körből, s most tizenkét más párttag (köztük Szederkényi, Rátonyi, Gaál és Vállyi) visszavonta a fusióhoz való csatlakozás iránti nyilatkozatát, mert választókerületeikből oly híreket vettek, amelyek fúzió-ellenes áramlat létezését konstatálták. E tizennégy képviselő tovább is fentartja a negyvennyolcas pártot, s közlönyét, a Magyar Újságot. Az értekezleten különben, mint halljuk, csak az mondatott ki, hogy miután a 48-as párti s a baloldali körből kilépett országgyűlési képviselők egyesüléséről illetőleg az egyesülés tárgyában tartott értekezleteiből hiányos vagy hibás tudósítások jöttek eddig is, valamint jöhetnek ezután is forgalomba, szükségesnek látják tudomásra hozni, hogy ámbár a formaszerű egyesülés ekkorig nem jött létre, gondoskodva van arról, hogy közös elveik alapján összhangzó működésük addig is lehetőleg biztosítva legyen. Ezek után Ghyczy Kálmán mindenkivel kezet szorítva lelkes éljenzések között távozott. Ezután következett csak a napirenden levő fontos kérdés megvitatása, melyet Huszár Imre egy a párt további föntartására czélzó javaslattal nyitott meg, melyet alant egész terjedelmében közlünk. A javaslat ellen csakis Máttyus Arisztid és Horváth Gyula szólaltak föl, hangsúlyozván a kormánypártba belépés czélszerűségét. Az értekezlet azonban a Huszár Imre által javasolt következő végzést hozta: » A középpárt megalakulásakor kijelentette,hogy a legközelebbi jövő fő feladatának mindenekelőtt az államháztartás rendezését, abban az egyensúly helyreállítását és a megingatott államhitel megszilárdítását tekinti, mihez a közjogi kiegyezés törvényességét elismerő hazafias pártok közreműködését szükségesnek tartja. Ezen óhajtása oly alakban, mint az véleménye szerint legczélszerűbb lett volna, ez idő szerint nem teljesült ugyan, azonban legégetőbb pénzügyi bajaink sikeres orvoslására, és a közhitel megszilárdítására nézve reményt vél menthetni azon körülményből, hogy Ghyczy Kálmán, kinek komáromi választóihoz m. évi november hóban intézett nyilatkozata szolgált alapul és indokul a középpárt alakulására, ő felsége kivonata folytán a pénzügyi tárczát elfogadta. — E tényben a középpárt azon pénzügyi politikai irány érvényesülését látja, melyért tagjainak nagy része évek óta küzdött Ghyczy Kálmán vezérlete alatt. A középpárt ennélfogva kinyilatkoztatja, hogy Ghyczy Kálmán ezentúl is teljes mértékben bírja bizodalmát a középpártnak, mely továbbra is az 1873 évi deczember 11-én kijelentett elveinek alapján áll, másfelől azon kormányt, melynek Ghyczy Kálmán tagjává lett, mindazon a korszerű és szabadelvű haladás irányának megfelelő kezdeményezéseiben és tetteiben, melyek a középpárt megalakulási nyilatkozatában kifejtett elvekkel összhangzatban vannak, támogatni és gyámolítani fogja.« Máttyus Arisztid bejelentette kilépését a pártból ; meglehet, hogy a példát még egy-két képviselő követni fogja. ország— A képviselőház márczius 23-án hétfőn déli 12 órakor ülést tart. — A középpárt értekezlete. A ma délelőtti 11 órára kitűzött értekezleten a párt 28 tagja jelent meg. Ghyczy Kálmán is jelen volt, s azonnal az értekezlet megnyitása után szót emelt, melegen megköszönvén a pártnak támogatását, s attól érzékenyen elbúcsúzott. A kör elnöke Domahidy Ferencz lelkes szavakban viszonza a fölszólalást, kifejezést adott a párt érzelmeinek, mely meghajol azon hazafi isi áldozat előtt, melyet szeretett vezére a pénzügyi tárcza elvállalása által hozott, s melynek határtalan tisztelete és bizalma uj állásában is követendő. — Szerb és román conferentia. Az újvidéki »Z á s z ta v a« szerint a szerb és román képviselők értekezletében elhatároztatott a szerb congressusi ügyet legközelebb ismét szőnyegre hozni, s mihelyt az új kormány megalakul, azt a szerb egyházi zsinat összehívása iránt meginterpellálni. Az interpellációt a szerb nemzetiségi képviselőkön kívül az ellenzékhez tartozó keleti vallású román képviselők is aláírják, mert mint közlő mondja: hodic mihi, eras tibi. Ugyancsak egon n atv |pvp.il szerint—Ma.Rg.n- Tanics bán Trefort miniszterrel a szerb congressus összehívása iránt beszélt. Trefort állítólag minden nézetnyilvánítástól tartózkodott a kormányválság miatt. A bán pedig nagyon érdeklődik ez ügy iránt, miután a Grosicsnak a horvát országgyűlésen e tárgyban hozzá intézett interpellációjára, mihelyt a zágrábi tartománygyűlés összeül, válaszolnia kell. — Pesti és bécsi lapokba is átszivárgott a londoni »Pall-Mall-Gazette« egy híre, amely (állítólag porosz hivatalos forrásból) Jókai vázlatát Bismarckkal való beszélgetéséről nagyobb részében költöttnek mondá. Tartózkodtunk e czélzatos hit megcáfolásától, mert az hittük, az a tény, hogy ama beszélgetést Bismarck legmeghittebb orgánumai megjegyzés nélkül után közölték, hangzatos a bizonyítás a hitelességre való minden fogadkozásnál. Akik azonban ennek daczára is szerettek volna amaz angol mendemondának hitelt adni, azokat utaljuk a Correspondent-bureau ma festi táviratára (lásd esti lapunkat), mely a Pall-Mall-Gazette hirét nyíltan defavoyálja. A »Corr. bureau« berlini hireit a Wolfbureau révén veszi, mely a porosz kormánynyal direkt összeköttetésben áll. Ehez többet mondanunk alig kell ! A kilenczes albizottság eszméi. Az uj kormány teendőit programaiba szedni, vagyis idő és irány szerint megszabni azokat, nagyon nehéz. Mert, ha csak azt tűzzük is ki czélul, hogy elsősorban a budgetet és az államháztartást rendezzük, akkor is annyi reformeszme merül fel, hogy azokat logikai egymásutánba szedni és valósítható alakba fűzni a jelenlegi állapotokhoz, igen nehéz. Úgy látszik, hogy a huszonegyes bizottság albizottsága is erre a tapasztalásra jutott és annyira visszariadt a nehézségektől, hogy a deficitet a következendő három évi budgetből kitörölni sem merte, és másfelől reformeszméit is nagy általánosságban, de épen nem programmszerűleg vagy létesíthető sorrendben és alakban megszabva adta elő. így az új kormány legfeljebb »schutzbares Materiale«-t nyert e bizottság működésével, melynek értéke és értelme inkább csak abban rejlik, hogy a parlamenti többség takarékossági hajlamairól és közigazgatási irányáról nyújt biztosítékot, mintsem hogy programmot képezne vagy azzá tehető lenne általánossága miatt. Az albizottság működésének pénzügyi eredményét abban öszpontosíthatjuk, hogy 1875-re még 9 millió 955 ezer frt, 1876-ra 3 millió 208 ezer frt és 1877-re 876 ezer frt deficitet hagy meg; daczára annak, hogy rendes bevételeinket 1875-ben 212 millió 947 ezerre, 1876-ban 216 millió 623 ezerre és 1877-ben 220 millió 342 ezer forintra emelte. Ami által tehát még több deficitet fedez. És e mellett kölcsön törlesztésére csakugyan az államjószágok részleges elidegenítéséhez folyamodik, mégpedig 1875-ben 1.454.683, 1876-ban 1 millió és 1877- ben 1 millió 106 ezer forint erejéig. Új terhet e három évre, a kataszteri kiigazításra vesz fel 6 millió 800 ezer forint értékig. A részletekbe nem bocsátkozhatunk, mert azokat nem ismerjük , de maga az eszkép, melyet az albizottság törlései és rendezési tervei után is felmutat a következő három évre államháztartásunkról, nem tünteti fel eredménydúsnak működését. Ami az albizottság reformeszméit illeti : azoknak helyes irányáról mindenki meg van győződve, de ezek gyakorlati fontosságukból sokat vesztenek azáltal, hogy nagy általánosságokban vannak előadva, így a közigazgatási reformra nézve ajánlva van a kisebb városoknak a vármegyékbe olvasztása, de a törvényhozásra van bízva ennek elintézése, azérdekeltek meghallgatásával.“ Pedig ez egészséges eszme keresztülvitele nagyon nehéz: a költségek kezelése, kiszabása és a közigazgatási hivatalok beosztása tekintetében. Hasznos reform lesz, ha az önállónak hagyott nagyobb városok viszonya is szabályoztatik a vármegyékkel, az út, közegészségügy és más közérdekű kérdésekre nézve. De az albizottság ezt az eszmét is csak felveti. Pedig, hogy mily nehéz kérdések merülnek itt fel, kitűnik abból is, hogy pl. a közmunkaügy szabályozása, a rendőrség kérdése (mely az egészségügygyel szoros összefüggésben áll) okvetlenül megoldandó mielőtt ez ügyekben a városok és vármegyék viszonyát megszabni lehetne, ami közös vagy pedig korrelatív alapot és hatóságot tételez fel az említett ügyekben. Az adóügyben az adóalapra, főleg pedig a házipénztár kérdésére nézve nem nyilatkozik határozottan az albizottság és a vármegyékre úgy rótja ki az adókivetés és behajtás ellenőrzését és a hátralékokért való szigorú felelősséget, hogy az önkormányzat e reformból csak terheket, kötelezettségeket nyerne a végre, hogy az állampénztár könnyebbíttessék; de tulajdonképen az önkormányzati adózás kérdése megoldva sem lenne, hanem egyszerűen a vármepték termények a.7. a 1 1. mai adók behajtóivá és felelős kezelőivé. Mi ezt is nagy reformnak tartjuk, amennyiben egyszerűsíti az adókezelést és a hivatal személyzetet apasztja; de még ebben nem látunk biztos programmot és a lakosság terheinek apasztását. Hogy a községek, illetőleg vármegyék a költségek megtérítése fejében tétessenek felelőssé az adók behajtásáért, azt helyesnek tartjuk , de a szigorú rendszabályokban mi mindenütt csak terheket látunk. Jogokat az albizottság az adóügyben csak annyiban ad a vármegyéknek, mennyiben minden egyenes adókivetési és felszólamlási bizottságaiban részelteti azokat, de ez általánosságban sem fejezi ki a reform mérvét és alakját, és ez alaki reformok mellett egészen el van felejtve az adóalapnak viszonya és mértéke az önkormányzati adózáshoz. Nevezetes reformeszme az is, hogy az albizottság a törvényhatósági állandó választmányban kívánja, egyesíteni, a közigazgatási , adó és közlekedésügyekben a végrehajtó közegekről felebbezett kérdésekben való döntést. Mert ezzel a közigazgatási jogszolgáltatásnak kontradiktórius fóruma lesz megteremtve és a kormány folytonos beavatkozásának gátvetve. Ezzel a közigazgatás gyorsasága, egyszerűsítése és a központi személyzet apasztása érhető el. De ennek az önkormányzati bizottságnak viszonyát a kormány exponált közegeivel, az útépítészeti, mérnöki hivatallal, a tanfelügyelővel és adóhivatallal szemben , csak átalánosságban mondja az albizottság »szabályozandóknak«, kiemelvén az ezekről való felebbezések és perorvoslatok módozatainak megszabási szükségét. Holott mi azt hisszük, hogy épen ez exponált közegek teljes megszüntetése, illetőleg az önkormányzatba olvasztása érhető el már az albizottság reformjavaslatainak következetes keresztülvitele által is. Sőt ha ezt el nem érjük és erre nem törekszünk, akkor az az önkormányzat mindig béna, a hivatalszemélyzet, mindigállami és önkormányzati, tehát) kettős, az államkormány hatásköre mindig nagy és költséges lesz. Az albizottság a mezei és rendőri, valamint vásári és vadászati ügyekben való bíráskodást, az önkormányzati közegekre bízza. E reformeszme fontossága és helyessége el van ismerve. Azt is kívánja a bizottság, hogy azon bírák, kik a bírói teendők ellátására nem képesek, a bírósági törvény módosításával elmozdíthatóknak mondassanak ki.És ez szükséges, hasznos, reform lesz, ha kellő méltányossággal és részrehajlatlansággal lesz keresztül véve. Mert megszabadítja a bírói kart és az állambudgetet a „proteg a 11“ egyénektől. Ezekből kitűnik, hogy az albizottság liassab3 eszméket indítványoz, de nem elég Apróságok. Van már ibolya és minisztérium. A márcziusi napok meghozták. Hanem még csak afféle üvegházi növény mind a kettő, s a nap heve, mely a jobboldali lapokból feléje sugárzik, ép úgy megárthat gyenge természetű szirmainak, mint az a zuzmarás téli lehellet, mely a zord szélső baloldalról fú. Legjobban prosperálhat langy időjárás mellett. Ezért óvakodunk mi egyrészt az uj minisztérium működéséhez oly vérmes reményeket kötni, melyekből keservesen esnék a fölébredés, s másfelől ezért engedjük magunkat örömest biztatni azzal, hogy ami a jelen körülmények között emberi erőtől várható, az teljesedni fog. Természetes, hogy a bizalmunkat nem terjesztjük ki az egész kabinetre. Amint Ghyczy, óvatos természetéhez híven, szükségesnek látta nem fogadni el a solidaritást a kormány többi tagjaival azon ügyekben, melyek a pénzügyminiszter körén kívül esnek, azon módon tőlünk még kevésbé várhatja méltányosan valaki, hogy aggodalmunkat elhallgattassuk azokkal szemben, kikkel már ab ovo helytelenítettük a coalitiót. A mifelé némi biztató reménynyel tekintünk, az egyes egyedül Ghyczy működése. S e végből valóban szívből óhajtanók, ha azzal a lelkiismeretességgel, becsületességgel, szakismerettel s financziális helyzetünk felőli ritka tájékozottsággal, mely benne összpontosul, hasonló mérvű bátorság párosulna nála a határozásban és végrehajtásban. Pénzügyi helyzetünk valóban olyan, hogy annak nem lehetne orvosa a jellemben és ismeretekben legkitűnőbb ember sem, ha az akaratelhatározásban — Hamlet, S Ghyczynél annál inkább tartjuk ohajtandónak az akaraterőt és gyors elhatározást, mert jól tudjuk, és tudja ő is, hogy nem sokban változott helyzete, melyről egyszer azt mondta, hogy »hálátlan és fölemésztő munka egy állandó többség ellen folyvást kisebbségben küzdeni.« Illusió volna azt hinni, hogy Ggczyvel szemben a kormányon más lesz a társak viszonya, mint az állandó pénzügyi bizottságban volt. De lesz egy, ami kellőleg felhasználva, mindig feléje fogja billenthetni a mérleget. És ez az a köztudat, hogy a jelen kabinetet ő tette lehetővé. Nincs jobboldali lap, mely ne fogadta volna Rosannával a kabinetbe lépését. Oly acquisitió volt, migiu mar számolni se ménén. » ma alig van ember, aki ne előlegezné Ghyczynek azt a hitet, hogy ő lesz a minisztérium lelke. () nélküle cadaver lenne az egész s életmozgása legföljebb galvanikus rángás. Ez mindenesetre imposans állás, és szilárd, melyből Archimedes sok kicsuklott világtestet zökkenthet újra tengelyébe. De félünk, hogy ennek az állásnak végtelen hatalmas ellensége támad, nem a kabinetben, nem a parlamentben, hanem abban a határtalan szerénységben, mely oly gyönyörű jellemvonás az emberben, amely veszedelmes lehet a miniszterben. S főkép a ki megszokta a legszebb intenziókkal is folyvást kisebbségben maradni s abban megnyugodni: föl fogja ismerni hirtelen, hogy itt az nem szabad ? Kérdés tárgyát képezi, miért utasította vissza Ghyczy a kabinetbe lépést Szlávynak s miért fogadta el Bittótól? Hiszen elvi különbség a kettő között fenn nem forog, egyebekben pedig mindenkép az utóbbinak hátrányára esik az összehasonlítás. Némely lap azt akként igyekszik megmagyarázni, hogy midőn Ghyczy a középpártot megalapítá, a közjogi kiegyezést elfogadta ugyan, de ugyanakkor kijelenté, hogy a jelen (Szlávy-) kormányt nem támogathatja. Most meg pláne belépni abba, a következetlenség színét viselné magán. Lehet, hogy ez a magyarázat a helyes. Mi azonban kísértetben vagyunk azt hinni, hogy itt más valami játszott közben. Köztudomású dolog, hogy a gondviselés jó adag szerencsével szokta kárpótolni azokat, kiket egyéb áldásával nem nagy mértékben halmozott el. Van a németnek erre egy közmondása, de az nagyon goromba. — Lutrinál a számok húzását rendesen valami ártatlan gyermekre bízzák, és az nem ritkán húzza ki a ternót, így jártunk itt is. Amit a politikai combinatió, érv, számítás,capacitatió nem tudott elérni, »dassand ein kindlich Gemüth,« — és csinált olyan ternót, mintha csak Orfice tanár számította volna ki Berlinben. Ha én volnék a Kisfaludy-társaság, rögtön oda ítélném a huszonöt aranyat, amiért a vak tyúkról s a búzaszemről szóló mesét olyan szépen megcsinálta.* Hát a többiekről nulla quaestio fiat ? Minek? Numerus után a nulla is számit. Amelyik előtte van, az persze nem számit. Legfeljebb arra lehetünk kiváncsiak, mikor intézi a »Magyar Állam« Barlai Györgyhöz háromszázhetvenkilenczedik »intelmét.« Tors Kálmán, határozottsággal, következetességgel és igen nagy általánosságban. Nem programmot, hanem csak — reformanyagot nyújt! H. S. Pest megye évnegyede« bizottmányának közgyűlése. (V. nap.) mart. 21. Az elnök Szapáry István gr. 9 órakor megnyitván a gyűlést, a tegnapi ülés jegyzőkönyve felolvastatik és hitelesíttetik. B o gy i s z ló községe 212 hold földet haszonbérbe adott 10 évre, azon indokból, hogy most kapván azon földeket az uraságtól, nem tudják egymás közt felosztani, a bérbeadásról szóló szerződés beterjesztvén jóváhagyatik. Újpest község e azon határozatot hozta, hogy miután a község tetemesen gyarapodott terület tekintetében, úgy hogy a régi piac többé nem fekszik a helység közepén, ezért nem az eddigi, hanem egy más inkább központi helyen tartassák ezután a piact. Ezen határozat ellen azonban König A. és társai újpesti kereskedők a megyéhez kérvényt