A Hon, 1874. május (12. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-16 / 112. szám

112. szám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Szombat, május 16. Szerkesztési iroda­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlmény a szerkesztőségbe­ intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. l£iaAló­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás­sti kiadás együtt: 3 hónapra....................................... 6 írt — Kr. 6 hónapra..............................»12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első napjától számítta­tik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kladi-klvafollos (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás: EOSZ Xl­­rtik évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre...................0 frt Egy hóra........................3 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenn­tesitre tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krh­­kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. imM-dm n m­meewM»»»i Budapest, május 15. Ghyczy, a pénzügyi kezelés reform* Gh­yczy nagy fontosságú beszédével csaknem egészen magáévá tette a 9-es albi­zottság pénzügyi terveit és így körülbelül a kormány és országgyűlési többség megegye­zésének kifejezését láthatjuk azon eszmékben, melyeket Ghyczy kifejtett. Ezért van azon beszédnek és általa ezen eszméknek nagy gyakorlati fontossága. Ezért kell azokat részrehajlatlanul vizsgálat alá vennünk. Ghyczy pénzügyi tervei — melyek, mint mondok, főbb vonásokban megegyeznek a kilenczes bizottság terveivel — pénzügyi re­formjainknak három ágát ölelik fel. Legelső sorba oszthatók: a pénzügyigazgatás reform­jára vonatkozó eszmék; a második tárgyat ké­pezik az államvagyon kezelésére vonatkozó tervek, és harmadik sorban jőnek az adókér­dések. E sorban vesszük vizsgálat alá Ghy­czy beszédét, kiegészítve azon igénytelen né­zeteinket, melyeket már annak idején el­mondtunk volt a kilenczes albizottság mun­kálatáról. Jól­eset hallanunk a kormány részéről azt a jóakaró nyilatkozatot, hogy népünk é­v­i adótartozását megfizeti, csak az absolut rendszerből felmaradt hátralékok nincsenek behajtva. De a valóságnak megfelelőleg ezt odra kell módosítanunk, hogy népünk csak­ugyan fokozatosan minden egyes évben több adót fizetett az előbbi évinél az alkotmányos korszakban, így pl. az idén is már az első negyedben másfél millióval növekedtek be­vételeink a tavak­hoz képest, de azért az ab­solut rendszerről fenmaradt hátralékainkat az egyenes adóknál megkétszereztük, illeté­keknél pedig nagyon növeltük. Ezt a két ellentétes tényt a számok bizonyítják és így a rosz előirányzásban, a kivetési hibás, arány­talan voltában és a kezelés hiányaiban kell keresnünk a rejtély magyarázatát. Tudniil­lik : átlag fizet népünk elég pontosan, de a nagy előirányzások következtében egy kis részt nagyon aránytalanul sajtolja adója és annak fizetésére képtelen; sok vagyonossal szemben pedig a végrehajtás erélytelen. E két baján az adóreform és kezelési javítás segít, mert adózási képességéről népünk elég f­ényes bizonyságot tett már az idén is. A kezelési ügyben Ghyczy, az önkor­mányzati házi pénztárak behozása következ­tében várható törvényhatósági erélyesebb közreműködéstől, a községi elöljáróságok szi­gorúbb felelősségétől, adófelügyelők felállí­tásától, külön illetékszabó hivatalok teremté­sétől, a fogyasztási adók kezeléséért a közsé­geknek adott térítmények beszüntetésétől ja a javulást, mely reformokat egész terje­delmükben már a jövő évben lehetne fogana­k tárje­delm­­asítani.Tökéletesen igaz, hogy a házipénztá­rak által a vármegyék az adóügyben közvet­lenebbül lennének érdekelve, mert az állami adókkal együtt hajthatnák csak be saját jö­vedelmeiket. Várjuk is e reform keresztülvite­lét, noha annak­­1875-ben­­ lehető életbelép­tetése iránt kevés reményünk van, mert alapjának előteremtése iránt még kevés ada­tunk és egyetlen megállapított eszménk sincs. De ha keresztül lesz vive a törvényhatóságok saját adókezelése, ha ezekre lesz bízva az állam­adó is: a községek és vármegyék kellő fele­lőssége mellett (melyet vinkulumokkal lehet­ne szigorúvá tenni) épen nincs szükség azon adófelü­gyelőkre, kik, Ghyczy terve szerint, közvetlenül a főispánnal és minisztériummal lennének összeköttetésben. Ezek feladata lenne a községekre való felvigyázás, hogy kötelességeiknek eleget tegyenek és a várme­gyében az egyenes adó­ügy tisztán tartása. De, ha az állami adóbehajtás a vármegyékre lesz bízva, akkor a községeket adóügyben is tökéletesen ezeknek hatósága alá kell rendel­ni, fentartva a sérelmi orvoslatokat, és így nincs szükség új kormányközegekre, mert a kormány központi ellenőrzését is végezheti a főispán. Ha pedig az állami adóügy nem lesz a vármegyékre bízva, akkor kettős személy­­­zetre lesz szükség, mely csak a kezelést tenné­ költségessé.­­ Az illeték­kiszabó hivatalokra nézve, azt mondhatjuk, hogy ha a közjegyzői tör­vényben és telekkönyvi hivataloknál az illeték kiszabásáról kellően gondoskodtunk volna, jó bélyeg és illetéktörvény mel­lett, oly kevés nehézséggel járna a töb­bi ügy elvégzése az adóhivatalokra néz­ve, hogy tökéletesen feleslegessé lenne az új hivatal. Azt mondja Ghyczy, hogy az ille­­tékjázadás jogi ismeretet tételez fel, melyet adóhivatalnoktól várni nem lehet. Igaz, hogy az illetéki és bélyegtörvényeket az illetőnek ismernie kell, de ezeket,­­maga a pénzügy­miniszter igéret egyszerűsíteni kell és akkor semmiféle jogi deduktióra,vagy összehasonlító jogtudományra az illetékszabásnál szükség nem lesz. Legyen világos tarifta, ezt kell min­den esetnél megszabni és akkor nincs semmi visszaélésnek, sem jogi okoskodásnak helye. Hogy egyébiránt magasabb fokú adóhivatal­nokainktól megköveteljék a jogi képzettséget, azt szükségesnek tartjuk, de a törvények hiányaiért új hivatalokat felállítani kár len­ne; e helyett a törvényeket kell reformálni, ez nem kerül anynyi pénzbe. A fogyasztási adók kezelését nem a köz­ségeknek adott térítmények beszüntetésével kell reformálni, mi mindössze csak 200 ezer forint megtakarítást és a községek hanyag­ságát vonná maga után, hanem a fináncz­­rendszernél. Ezt az ármádiát kell és lehet leg­alább nagy részben feleslegessé tenni, akkor két milliónyi megtakarításról is lehet beszél­ni. Ha a bérletrendszer a vármegyék teljes felügyelése alá adatik, és ha a szesz, serfő­zés ellenőrzése egyszerűsíttetik, akkor le­hetséges e megtakarítás. Csodálkozunk, hogy a kis szálkán kereste a reformt, nem vette észre a gerendát Nagyon üdvös eszme a 9-es bizottság művében a vármegyei állandó választmán­yak adóügyekben is közigazgatási törvény­székké tétele. Ezt Ghyczy elfogadja és rem­éli, ha ezt értené azon a részrehajlatlan közeg alatt, mely a fogyasztási adókérdések­ben a pénzügyi közegek és községek kö­ z „HON“ TARCZAJA. WAIDFRIED. Regény. Irta Anerbach Barthold. Első k­ötet. — Második könyv. TIZENHARMADIK FEJEZET. (27. Folytatás.) A szomszéd faluban voltam a kőfaragónál sir­követ rendelni. Beéjeledett, mire hazatértem. Egy­szerre zivatar vonult felém a hegyről. Mint a gyermek, számláltam a villám és a menydörgés közti időközöket. Harminc­kettőig jöt­tem, aztán azonban csak hétig. Ekkor abba­hagytam a számlálást. Házakat láttam az utón. Itt ez és ez lakik, itt menedéket kereshetnék, de ily átázottan mit keres­sek idegen házában ? Egyre az út közepén mentem a feldarabolt köveken. Egy kis hídnál a vizen kellett átgázolnom. Észrevettem, hogy a viharfellegben járok. Mily szép lenne, a villámtól agyonfuttatni. Bár tudnék most meghalni! De gyermekeim, gyermekeim! Tudom még, hogy ezt hangosan kiáltom. De a villám kiáltásomat elnyelő. Most a villámok oly gyorsan követték egymást, ahogy szemeimet elvakították. Nem láttam semmit. Bezártam szemeimet, és az után egy sziklába meg­kapaszkodtam. A menydörgés még így nem dördült, a villám szakadatlanul czikázva nem világított. Némán álltam, várni akartam és arra a sok emberre gondoltam, kiket e zivatar szintén utolért. És most sírhattam, nem sírtam halála óta, most jól esett nekem. A jégeső kónyáztatta arczomat verte. Még soha sem éreztem ennyire, mit tesz élni s tudni a halált, mint ez órában. Ekkor nevemet hallám nevezni. Yeresláb jött és mindjárt kiáltá : »Martella küld engem. Oh, istennek hála! Otthona jó ágy vá­rakozik önre.« Yeresláb által vezettetve, haza értem, és az át­élt megrázkódás, melytől annyira tartottak, az ellen­kező hatással volt. Dél tájig aludtam, és mikor föl­keltem, új életre éreztem magamat serkentve. Félbe hagyom. Nem tudok tovább. Meg kelle tanulnom az életet újból kezdeni Ha azt, mi leg­kedvesebbje volt a földbe temette, a föld más és a járás is rajta más. Remélem, hogy saját életemre nézve nem kell többé panaszra fakadnom. Egyik megnyugtatást föltaláltam az antik szo­bában. Itt másvilági alkotások vannak, oly nyugod­tak és örökkévalók. Belőlünk nincs rajtuk semmi és mégis mennyit nyújtanak nekünk. Az életszin itt nincs meg, de az élet maga elmúlhatatlan szépsé­gében. Különös vigaszszal jött elém Veresláb, azt mondá: »Uram, a világon valahol még kell ilyen nő­nek, minő ő volt, lennie.« »Mért ?« »Úgy vélem, hogy mindeddig az isten azért engedte sütni a napot, mert ő itt volt. És most mégis továbbra is sütteti. Akkor hát csak másoknak is kell létezniük.« Martella ellenben nem tudta magát bele­találni halálába. »Én azt vélem, hogy nem lehet« mondá, »nem igaz, hogy ő meghalt, bizonyára most jö fel a lép­csőn. Hogy is lehetséges, hogy egy ember otthagyja a többieket, kik annyira szerették? De egy kérésem van: a szép ruhákat csak adja a tiszteletes asszony­nak és Krisztiánna kisasszonynak, de egy pár hét­köznapi ruhát adjon nekem és a jó gyapjas szoknyát a Fonónénak. Csak ez egyedül viseljen valamit ru­háiból , mert bántana, ha valamely idegen ember testére kerülne valami. A­ki tőle ruhát visel, az bi­zonynyal nem gondolhat semmi gonoszat, még ke­­vésbbé követheti el.« Lajos fiamtól levél érkezett, melyben anyja ha­lála felett kesereg, oly bensőséggel, milyet csak fiú érezhet, és a mellett oly tisztán és szabadon, mint a­­ bölcs, a ki a halált látja. Janka leányom a levelet elveszité; azt hiszem, hogy eretnek tartalma miatt elégető. Vigaszom: érdemesültem, hogy ily teljes erejű tiszta lélek által szerettessem.Ez megéri az élet terhét. Jöjjön már most, a­mi lőni akar. A­mit én éltem, azt tőlem senki el nem rabolhatja. Két mezejü sírkövet állíttattam. Az egyiken ez áll: »Itt nyugszik Waldfried Ágosta Iphigenia, született 1807 deczember 15-én, meghalt 1867 julius 23-án. Az üres mezőn egykor a magam neve álljon. (Vége az első kötetnek.) Második k­ötet. — Hann­adlik­ könyv. ELSŐ FEJEZET. Igen, az élet hivatal. Nekem még nagy és szép hivatalos kötelessé­geim voltak. Ezt kezdem el érezni ismét. Eltompultam volt, az életet úgy vettem, a­hogy rám bekövetkezett, valamikép az ember étvágy nél­kül asztalhoz ül és csak azért, mert léte táplálékot kíván.­ ... Érzékenynyé lettem, mindaz, a­mi kigyógyít­hatott és fölemelt volna, új fájdalmat okozott ne­kem ; a hit legkeserűbb gyümölcse érlelődött meg bennem: a világ iránti közöny. Utam bevilágí­tatlan volt járatlan örvények­ben , de ismét kiléptem a fényes napra, a sokat ta­posott életpályára. A megyei utak kivezetnek az országutakra, az erdei patakok, melyek sziklatorlaszos völgyekben erednek, a folyamba ömlenek, s ez meg a tengerbe, így van ez életemmel is. József biztatására a jegenyefenyő fejlődésének minden fokát összeállítottam, és a párisi nemzetközi kiállításra küldtem. Jutalomdíjat nyertem vele. Valójában nem engem illetett, hanem Ernő fiamat, ki éles megfigye­léssel és tudományos szempontból közölte volt ve­lem a jegenyefenyő ültetése fölötti gondolat­ait. A Napóleon arczképével díszített okmányt és ugyanígy ékített érmet csak egyszer néztem meg, s aztán újra lepecsételtem. Abban a szekrényben föl lesz található, melybe a várból való elbocsátó iga­zolványom és más ritka emlékeim vannak letéve. József nem hagyott békémet, mig el nem kisér­tem Párisba; a vasúti talpfák kvanizálását akarta ott tanulmányozni, és azt állitá, hogy ebben őt támo­­s­gatnom kell. Még azon hangulatban voltam, melyben kí­vánatos, hogy az ember saját énje fölött más rendel­kezzék. Ismét láttam Párist. A harminc­as években csak egyszer látogattam meg, hogy megismerjem Lafayette-et; akkor még azt hittük, hogy a világ üd­ve Párisból várható. Most ismét itt voltam, és mily kisszerűnek tűnt föl nekem kis székhelyünknek félreeső utczájában a képviselőházban kifejtett működésünk. Az időjárás egész más régiókban képződik; Európa fölött Jupiter-Napóleon trónol és kormá­nyozza a villámot és menykövet. E férfiút Európa uralkodói által láttam kör­nyezve. A világ élete nem-e csupa komédia ? kérdem gyakran magamban. Egy napon, mikor az elyséi mezők egy padján ültem és a néptömeg előttem elvonult, egy turko e szavakat kiáltá rám : »Nem-e Waldfried ön?« Szivem megdöbbent. Nem Ernő hangja-e ez ? De mire föleszméltem, ez ember egy erre toluló néptömegben eltűnt, mert épen itt hajtott el a császár. Még láttam a vörös fezes embert, rákiáltok,­­ ő eltűnt. Álmodtam-e, vagy valóságot éltem át ? Ha Ernő lett volna, nem beszél vala igy, és nem hagy ott, s ha mégis ő volt, bizonynyal ismét eljő. Órákig egy helyben maradtam, hogy az eltűnt ismét rám találjon. Az emberek mind,­kik előttem elmentek, árnyképeknek tetszettek nekem, én magam kiragadva a világból. Beételedett, szállómat kelle fölkeresnem. Min­dent elbeszéltem Józsefnek, azt állitá, hogy álmod­tam, és mégis másnap velem jött és órákig vártunk ar padon, de az eltűnt nem jött többé vissza. (Folytatása következik.) felmerülő vitás kérdésekben döntene­k még a bérlet összegére nézve is. A vármegye (ép úgy, mint ugyanez ügyekben az angol »spe­cial session« és felfolyamodásban a »quartal session«) állandó bizottsága lenne erre a leg­illetékesebb és közvetlenebb fórum. Ezek vonatkoznak Ghyczy beszédében a pénzügyi kezelésre, tehát ő a pénzügy és jogügyi igazgatóságokról (e hasonlóan lénye­gesen reformálandó közegekről) nem nyilat­kozott, sőt érintetlenül hagyta a pénzügymi­niszteriumnak adóügyben való anomális ha­táskörét is. Restellte volna »pro Domo is be­szélni. A többi kérdésekről közelebbről. H. S. — Az V. osztály f. hó 16-dik napján délelőtt 16 órakor az országházban ülést tart. Tárgya: A­­kölcsön. — A központi bizottság ma d. 9 órától d. u. 1 óráig tartott ülésében folytatta és efejezte a középtanodákról szóló törvényjavaslat t­árgyalását. Következett« az állami gymnasiumok s­záliskolák közigazgatása« czímű III. fejezet, —nn­­ek 29. §-ban nemcsak az állami, hanem a 3-ik §­­ban meghatározott tanintézetek is a közoktatásügyi miniszer hatósága alá adattak. A 30—40 §-ok cse­kély styláris módosítást szenvedtek, itt egy új § al­kottatott, mely szerint a tanulók irányában a testre­­nyitó büntetések nem alkalmazhatók. A 43. § azzal bővíttetett, hogy a középtanodai tanfelügyelők, igaz­gatók és re­ndes tanárok fegyelmi vétség miatt is el­­mozdíthatók, s az ily vétségek esetében vizsgálat alapján áthelyezésnek is van helye. A 44-ik §-ban a tanártestület értekezleteinek tárgyává tétetett a tanulók feladatai arányának megszabása is. A 44— 49 §-ok némileg módosultak, ez utóbbiban kimon­datott, hogy az országos tanár­értekezletekben részt­vevő tanárok nyugdíjai és útiköltségeinek fedezé­séről a miniszer intézkedik. Ezen fejezetben még egy új­­. alkottatott, mely szerint a középtanodák közegészségi felügyelet alá helyeztetnek, és a helybeli hatósági főorvos köteles minden tanév folyamában legalább egyszer az isko­lákat megvizsgálnii és a tapasztaltakról első­sorban a tanfelügyelőségnek jelentést tenni. »A nem állami nyilvános gymnasiumok és re­áltanodák« czímű IV. fejezet §§. csekély stylaris módosításokon mentek át; — az 59. §., mely azt tar­talmazta, hogy a középtanodák tanárai csak egy intézetben működhetnek és fizetősök minimuma évi ezer forint, — egészen kihagyatott. A magán gymnasiumok és reáltanodákról szóló V. fejezet 69. §-ában az intézet bezárathatásának okául mondatott ki az is, ha az intézet államellenes irányú. A 71. §. megtoldatott azon kivétellel, hogy egy év alatt több osztály elvégzését és több osztály­beli vizsga letételét kivételes esetekben csak a mi­niszter engedheti meg. A zárvizsgákról szóló VI. fejezet 72. §-a új­ból szövegeztetett és különösen kiemeltetett, hogy a vizsgák a többi tanárok jelenlétében és részvételével teendők le, valamint kimondatott, hogy a zárvizsgák feletti bizonyítványok magyar nyelven állítandóak ki. A 73. §-ban kihagyatott, hogy a miniszter a közép­­tanodai oktatás ügyéről csak három évenként tesz jelentést.­­ A baloldali kör tegnap esti (má­jus 15.) értekezletén tárgyalta a 153 millió­s kölcsön második felének felvételéről szóló­­javaslatot, me­lyet, tekintve az ország helyzetét és a pénzügymi­­niszerben vetett s még eddig meg nem ingott bizal­mat, elfogad a párt azon feltétel alatt, de abból egye­lőre legalább is 5 millió az ország különböző pénz­intézeteinél kellő biztosíték mellett legfeljebb egy évig azon föld­mi­velő és iparos honpolgárok részére bocsáttatik, kik most az aratás előtt a legnyomot­­tabb állapotban vannak. — Az »Egyetértés« és »Debreczen« megtá­madják lapunkat azért,hogy a május 17-iki népgyű­lést inopportunusnak nevező. De egyik kollegánk sem vállalkozik arra, hogy annak időszerűségét és czélszerűségét bebizonyítsa, hanem minket gyanúsít­­nak elvhűségünkben. Mi bizony komolyan akarjuk valósítani elveinket, de épen azért tartózkodunk oly szövetségesektől, kik azokat kompromittálhatják és az oly czélra nem vezető időszerűtlen agitatiótól, milyen lesz a május 17-iki népgyűlés; egyébiránt már közeleg e nap, és meg fogják látni vidéki elvbará­taink, hogy mily nagy (!) eredménye lesz az elvhitel­­lenzék azon párttaktikájának, melylyel orthodox hi­telét csak az által véli fentarthatni, ha 48-at, suffrage unversel-t (titkon egy kis köztársaságot is) egyaránt ilzet és árul — a bihari pontok alatt. Az »elvhűség«­agyobb dicsőségére. __— A hadügyi költségvetési tételek különbözeteit a delegatiók illető bizottságainak megállapodása nyomán a következőkben soroljuk fel, itt csakis azon tételeket említve, melyeknél el­térők a delegationális bizottságok megállapodá­sai. Rendes szükséglet: II. czim. kato­nai hatóságok, előirányzat 441,747 ; a magyar bi­zottság törölt 10,284 ft, az osztrák 10,104, a különb­ség 176 ft; III. ez. katonai intendaturák előír. 869,657 ft; a magyar biz. törölt 27,635 ft, az osztrák 29,536 ft, különbség 1901 ft; VII. ez. csapattestek, általá­nos kiadások, előír. 22.224,932 ft, a magyar bizott­ság törlése 137,257 ft, az osztráké 176,019 ft, kü­lönbség 38,762 ft; VIII. ez. katonai képző intézetek, előír. 1.049,771 ft, a magyar biz. nem törölt semmit, az osztrák törölt 49,771 frtot; IX.ez. technikai ka­tonai bizottság: előir. 251,803 forint, a magyar törölt 67,116 forint, az osztrák 67,803 forint, különbség 687 forint; X. ez. élelmezési raktá­rak: előir. 569,776 ft, a magyar törölt 9780 ft, az osztrák 28,097 ft, különbség 18,317 ft; XII. ez. ru­hak­ezelési igazgatóság: előir. 119,569 ft, a magyar biz. nem törölt semmit, az osztrák törölt 3­69 ftot; XIII. technikai tüzérség: előir. 2,843,236 ft, a ma­gyar b. nem törölt semmit, az osztrák törölt 3236 ft; XIV. ez. szekerészeti raktár: előir. 106,541 ft, itt is csak az osztrák b. törölt 41 ft; XVI. ez. műszaki és katonai építészeti igazgatóság: előir. 2,108,081 ft, itt is csak az osztrák törölt 51 ft; XVIII. ez. katonai egészségügy : előir. 3,126,243 ft, a magyar kiz. tö­rölt 28,001 ft, az osztrák 58,001 ft, különbség 30,000 ft; XXII. természetbeni élelmezés: előir. 17,435,5­­4 ft, a magyar bizottság törölt csak 4681 ft, az osz­trák 1,444,135 ft,­­ különbség 1,439,454 ft;XXIII. sz. legénység élelmezése 12,551,674 ft, a magyar tö­rölt 8691 ft, az osztrák 23,000 ft; különbség 14,309 forint. A rendes szükségletben (ide számítva azon té­teleket is, melyekben mindkét bizottság törlése egyenlő) törölt összesen a magyar bizottság 510,393 frt, az osztrák 2.071,493 frt, a különb­ség összesen 1.561,100 frt. A hadsereg rendkívüli szükséglete: II. sz. 1. tétel: Werndl-fegyver beszerzése: előirányoz­­tatott 2.050,000 frt, a magyar biz. törölt 1.025,000 frt, az osztrák 50,000 frt, a különbség 975,000 frt; 3. t. Fölszerelés Olmützben: előir. 85,000 frt, ezt az osztrák bizottság egészen törölte, a­ magyar meg­hagyta ; III. cz. 2. t. tábori sátrak beszerzése: előir. 50.000 frt, az osztrák egészen törölte, a magyar meghagyta ; V. cz. nyomtatványok : előir. 60,000 frt, a magyar törölt 15,000 frt, az osztrák 30,000 frt, különbség 15,000 frt; VI. cz. meteorológiai intézetre: előirányoztatik 6134 forint, ebből tö­rölt az osztrák 134 forintot; VIII. cz. lóbeszerzés: előir. 266,443 ft, az osztrák ezt egészen törölte; IX. pótlovazási költség: előir. 15,350 ft, a magyar törölt 10,800 ft, az osztrák egészen törölte, a kül. 4550 ft; X. cz. 4. tétel: átépítések Theresienstadtban: előir. 12.000 ft, a magyar egészen törli, az osztrák m­eg­­hagyja; 5. t. átépítések Straßban : előir. 55,000 ft; ezt a magyar egészen törölte, az osztrák meghagy­ta ; 6. t. építkezések máshol: előir. 42,000 ft; a ma­gyar ezt egészen törölte, az osztrák meghagyta; 12. t. építkezés Prágában előir. 40,000 ft; a magyar egészen törli, az osztrák meghagyja; XI. cz. gya­korló helyekre előir. 171.000 ft, a magyar törös 66.000 frt, az osztrák 66,666 frt, a különbség 666 ft; XIV. cz. 3. t. a bécsi állatgyógyintézetre előir. 60.000 ft, ezt egészen törli a magyar s meghagyja az osztrák; XVI. cz. 1. t. olmützi erőditvényre, elő­irányozva 110.000 ft, ebből csak az osztrák törés 5000 forint, különbség 105,000 frt. A hadsereg rendkívüli szükségletében tö­rölt (az egybehangzó törléseket is ide számítva) összesen a magyar bizottság 2.250,699 frt, az osztrák 1.079,325 ft — különbség összesen 1.171,874 frt. — Tesz pedig a kormány előirányzata szerint a hadsereg rendes szükséglete 93.432.973 frt, a rendkívüli pedig 6 millió frtot. A haditengerészet rendes költ­ségeiben következők az eltérések : VI. cz. A) anyag­­beszerzésekre előir. 726.000 frt, csak a magyar kis­­törös 18.000 frt; C) a hajóépitésre előir. 2.114,500 írtból úgy a magyar, mint az osztrák bizottság 240,000 frtot töröl. A többi tételek változatlanul elfogadtattak. — Tesz pedig a kormány előirány­zata szerint a rendes szükséglet 9.002,780 fo­rintot. — A rendkívüli szükségletben ju­talmakra előir. 30,000 forint, ezt a magyar egé­szen törli, az osztrák meghagyja. »Tegetthoff« hajó­­­építésre előir.1282,000 frt, a magyar meghagyja, az osztrák törli, tengeri építkezésekre előir. 114,000 frt, a magyar meghagya, az osztrák törös 39,000 frt. — Tesz a rendkívüli szükséglet a kormány elő­irányzata szerint 2.212,184 frt. Összesen törölt ebből a magyar 867,000 frtot, az osztrák 1.158,000 frtot. Az á állam­kölcsön. Az állandó pénzügyi bizottság az államkölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat tárgyában a kö­vetkező jelentést szerkesztette és terjesztő be a kép­viselőház mai ülésében. Midőn a 153 millió ezüst forint erejéig terjed­hető államkölcsön első felének — 767­ millió ezüst­ért kölcsönnek — felvétele elrendeltetett, a minisz­térium által előterjesztett adatok alapján tett számí­tások szerint az 1874-ik évi hiány fedezésére és az 1873-ik évi függő tartozások lefizetésére (a lombard üzletek rendezésére) összesen legalább 74.000.000 frt mutatkozott elkerülhetetlenül szükségesnek. Ezen számítás azon feltevésen alapult, hogy az 1873-ik év hiánya, melynek egész összegét akkor még a pénztári eredmények szerint sem lehetett is­merni, nagyobb nem lesz, mint azt a minisztérium adatai, melyek a szeptember végéig terjedő pénztári kezelés eredményeit mutatták ki, feltüntették és hogy az 1874. évi hiány sem lesz magasabb az elő­irányzatnál. A pénzügyi bizottság jelentésében ezen 1874. évi hiányt az 1875-ik évi január el­ső napjának szükségletén kívül kerek számban 42,000.000 írtra tette. Ezenkivül 10,000.000 írtra számította a hitelma­radványokat és igy összesen 52,000.000 írtban állapí­totta meg a 21 millióra rugó függő tartozáson kívül a 7672 millió írtból 1874-re fedezendő hiányt. Ezen számítás alapjául az szolgált, hogy a bi­zottság a minisztérium által előirányzott rendes és rendkívüli bevételek több ágazatában jelentékenyen mérsékelte az előirányzatot és pedig a fogyasztási adókat, az államjószágok, erdők, bányák és állam­vasutak jövedelmét a tényleges viszonyokhoz képest 5.750.000 írttal lejebb szállította, így előirányoztatott a költségvetési törvényben az egyenes adóknál bekövetkezhető kü­lön­bözeten kívül a hiány 32 705,920 fo­rintra. Ezen hiányon kívül azonban a bizottság j­e­­lentésében az egyenes adóknál egy 9.000000 frt­­nyi bevételi különbözetre számított, és így a minisz­térium előirányzatát tényleg 14.750,000 frttal mér­­sékelvén, 1874-re a január 1-ei szükségleten kívül 42.705,020 forint hiány fedezését jelentette ki szük­ségesnek. A 762­ millió frt kölcsönből a fentebbiek sze­rint tehát fedeztetnie kellett volna ezen 42.705,920 frt hiányon kívül kerekszámban a 21.000,000 frtra rugó f­üggő tartozásnak és 10.000,000 frtra rugó hi­telmaradványoknak. Miután kerekszámban 72.000,000 frt folyik be ama kölcsönből, e szerint csak két millió fedezetlen különbözet mutatkozott volna. Mind­a mellett ennél sokkal kedvezőtlenebb az eredmény. Ezen kedvezőtlen eredményt több körülmény idézi elő: 1-ször. Az 1873-ik évi pénztári kezelés ered­ményei az 1873-ik év hiányát nagyobbnak mutat­ják fel, a mint az a kölcsön törvényjavaslat tárgya­lása alkalmával november elején a bizottság előtt ismeretes volt. Az összes nettó kiadások 1873-ban 188.817,098 frt, a nettó bevételek 126.828,290 frt, a hiány 61.988,808 frtot tett, holott azon a költ­ségvetésben 49.551.652 forinttal előirányoztatott. Ezen hiány mintegy 18.000.000 frt erejéig az

Next