A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-14 / 235. szám
vesebbe is kerülnek s olcsóbban eladhatók, mint a mi nagyobb részt kézi munkával készült solid ipar készítményeink ? Hazánkat kizsarolja az osztrák tőke s az osztrák ipar. S ha az osztrákok ennek daczára is elszegényedésről panaszkodnak, ez csak azt jelenti, hogy hazánkat már annyira kiélték, hogy csak kevesebbet vehetnek rajtunk mint ennek előtte. De kormányunknak komolyan fontolóra kellene venni az ország helyzetét. Neki kötelessége megakadályozni azt, hogy a szomszéd állammal oly szövetségben legyünk, melyben Ausztria a kizsákmányoló, Magyarország a kizsákmányolt. E feladatot a vám és kereskedelmi szövetség felbontása s a magyar pénzérték alkotása által teljesítheti. Mindkét irányban most van itt az idő a kedvező siker elérésére. A vámszövetség tíz évre köttetett. A tíz év ma holnap lejár. Ha kormányunk a szövetséget fel nem mondja, az ország romlására újabb tíz évre változatlanul fenmarad. S ami a magyar pénzérték megalkotását illeti, e tekintetben is most léphet fel e kormány a legerélyesebben. Az új kölcsönből elegendő eszköz áll rendelkezésére, amint ezt már pár nap előtt kifejtettük. Nézetünk viszhangra is talált csaknem az öszszes hazai lapokban. De nem hagyhatjuk itt észrevétel nélkül az Ung. Lloydnak e tárgyban írt czikkét. Nevezett lap azt állítá, hogy míg a valuta helyreállítva nincs, önálló magyar bankot nem lehet felállítani. Az »Ung. Lt.« okoskodása alaptalan. Helyesen hivatkozott ezzel szemben már régen Kossuth az angol és skót bankrendszer példájára, melyek azonos vámterületen is különböző fizetési eszköz lehetőségét bizonyítják. De feltévén azt, hogy az egységes vámterületen a fizetési eszköz különböző volta a pénzforgalomra zavarólag hat, hát kénytelen-e Magyarország megtartani a vámterület közösségét ? Egyáltalában nem, sőt a vámszövetség felbontását mélhatlanul megkívánja a hazai ipar érdeke, de más közgazdasági és kivált pénzügyi okok is sürgősen követelik azt. A magyar jegybank felállítására nézve tehát a osztr. pénzérték disagiája nem képezhet akadályt, mert ha közös vámterületen a kettős érték zavart okozhatna isza pénzforgalomban, de külön vámterületen önálló magyar pénzértékkel nagyon jól meglehetünk. Nekünk nem az osztrák érték helyreállítására, hanem magyar pénzérték alkotására kell törekednünk. S ha e végből vámterületünket is önállóvá teszszük, azzal csak a kincstárnak és hazai iparnak teszünk jó szolgálatot. Ami pedig azt illeti, hogy ennek következtében az osztrák papírkirályok némelyike kénytelen lesz leszállni trónusáról, ez még nem olyan nagy baj, hogy e miatt kétségbe kelljen esni. Hiszen maguk a bécsi szaklapok is elismerik, hogy e nagy bankárok csak nagy szédelgők, s ők sem méltók jobb sorsra mint a kisebbek. Nagyon alkalomszerűnek tartjuk ezt most felemlíteni, midőn a távsürgöny hírül hozta, hogy a bankakta helyre lett állítva. Az adtót épen a bankárok érdekében függesztették fel. S ha megengedhetőnek tartják most a helyreállítást, ez csak azt bizonyítja, hogy a bécsi bankárok érdekeit is kevésbé fogja sújtani az, ha Magyarország most önálló bankrendszert létesít, mint sújthatta volna akkor, midőn az aktát felfüggesztették. Az actó helyreállítása hazánkra nézve egészen közönyös, ha kormányunk nem feledkezik meg arról, hogy Magyarországon önálló bankot kell létesítteni. De ha erről megfeledkeznék, akkor nagyon is közelről is érdelkelhet az, vájjon az acta helyre állittatik-e vagy is az, vájjon az osztrák bank nagyobb vagy kisebb jegytartalékkal rendelkezik-e ? Mert ha helyre állittatik az acta, vagyis, ha a bank ezüst váltóra nem adhat ki papírpénzt, akkor jegytartaléka könnyen leolvadhat annyira, hogy a discontot kénytelen felemelni, s ránk nézve nem mindegy az, várjon a bankból 41/2 vagy 5—6°/6-on kapunk-e pénzt? De ismételjük, most az osztrák bank belügyei, minek az adtó helyreállításának kérdése is, csak a lajtántúliak kérdése, a mienk a nemzeti bank felállítása, magyar pénzérték alkotása és a vámszövetség feladása. A modern gyógytan fejlődése. (Két czikk.) A félművelt vagy épen nem művelt embernek nevezetes sajátsága az, hogy sokkal jobban szeret hinni valamiben, mint tudni valamit, sőt ha kénytelen-kelletlen a sok hallás után ráragad is valami tudás, mindig hajlandó egy kis mellékajtót nyitva tartani a kétkedés számára, vagy valami tetszetfelettit keresni olyan dolgokban, melyek nagyon is természetesek. Különösen áll ez az orvosi tudományokkal, s a gyógykezeléssel szemben. Miután hazánkban — fájdalom! — a nép nagy része műveltség dolgában a fentirt categoriákhoz számítható, általában állíthatni, hogy a többség nagyon hajlandó, ha beteg, magát minél erősebben bolonddá tétetni, s sokkal többre becsüli a kuruzslót az orvosnál, és ráerőszakolja magára, hogy »Lári néni« jobban meg tudja gyógyítni a sebet, mint akármely híres sebész, s Dal-Cin asszony magasan áll Balassa fölött. S mi ennek oka ? Az, hogy hívőket szerez a nem orvos által elért egyszeri történetes siker az illetőnek azért, mert nem tanult! Lám, az orvos, — mondatik gyakran — nem volt képes ez vagy amaz beteget meggyógyítni, míg az, aki nem tanult semmit, meggyógyította. Az nem tűnik fel, ha az orvos mutat fel gyógyeredményt — hiszen mesterséges — de ha a beteg történetesen épen akkor gyógyul meg a váltólázból, mikor Yur neki levelet küldött, (mert az a neme is van a váltóláz gyógyításnak, hogy a kuruzsló egyszerűen levelet ir az illetőnek, kit soha sem látott,) az csuda s a csudák tetszenek annak a publikumnak, mely csak hinni szeret, de tudni nem. íme, milyen régóta jár ide a doktor — sóhajt egyik-másik jámbor néniké — s nem képes meggógyitani a gyermeket, most én veszem elő, s két fehér dhamomilla golyócska elűz tőle minden bajt. Nem egyszer hallottam azt mondatni, hogy az orvos és a katholikus pap nagyon hasonlítanak egymáshoz annyiban, hogy mind a kettő szent homálylyal van körülburkolva. Lehet, hogy igaz volt ez valaha, s lehet igaz ma is az orvosok egynémelyikére vonatkozólag, de tagadom, hogy a modern gyógytannak, mely nem elvekből indul ki, hanem az élettan és a természettudományok alapján áll, mely magának is helyet vindikál a természettudományok sorában, szüksége volna bármely csekély mérvére is a mysticismusnak. Az orvos, ki ki meri mondani, hogy saját szerei közül nem egy alig megbízható; ki nem titkolja, hogy a betegségek egy nagy része orvosszerek adagolását nem teszi szükségessé; ki képes és megmeri magyarázni értelmesebb betegének gyógykezelése modorát ; ki megvizsgálja a beteget természettani utón, s a betegség lefolyásáról mikroscoppal, stethoscoppal, vegytani vizsgálattal szerez magának biztos tudomást, ki nem fél világ elé bocsátani tudományos irataiban nézeteit, még azokat is, melyekről kimondja, hogy csak azért vannak így felállítva, mert a tudomány mai állása nem képes biztosabbat nyújtani: az az orvos nem szükségli az obscurantiát, annak nincs szüksége arra, hogy a beteg azt higyye, amit megfogni képtelen, nincs szüksége arra, hogy egy kis czukor galacsinnak fontoskodó arczcal gyógyerőt tulajdonítson, egy szóval nincs szüksége a beteg részéről spirituális kedély hangulatra. Hogy a »mundusvult decipi, ergo deczipiator« elvét alkalmazó charlatánok ma is nagy számmal nyüzsögnek, az tény. De ki ennek az oka ? Maga a közönség. Nem hogy utána járna a dolognak, amiben kétkedik, nemhogy felkeresné a forrást, melynek italával magát fölvilágosíthatja, hanem lerázza magáról még ott is az orvosi tudománnyal valami összeköttetésben levő dolgok megismerését, hol azt úgyszólván a fülébe rágják. Bárminő nagy tisztelettel viseltessem is parlamentünk iránt, nem nézhettem soha megbotránkozás nélkül azt a nagy zajt, azt a zúgást, és a visszatetszésnek sokszerű kifejezését, melylyel a t. ház fogadta bármelyik orvos-képviselő beszédét, ha az szakdolgokról szólott, holott a franczia senatus türelmesen végig hallgatta Dumas vegyésznek a homoeopathiáról tett kis ujjnyi vastag jelentését, sőt többször tetszése kifejezésével szakította félbe azt. Nálunk e tekintetben nem ázsiai, hanem ausztráliai állapotok vannak. Ott az orvos pap és varázsló egy személyben, s az őstudomány szerint minden betegség varázslás folytán támad. Van pedig külső és belső betegség a szerint, amint a beteg kivül, vagy belöl érez fájdalmat. Most ha a malag belső fájdalmat érez, oda megy hozzá a pap, a fájdalmas részen testébe harap, és mindaddig vért szop ki, míg a beteg enyhülést érez. Az ausztráliai elmélet e műtétet a varázs kiszopásának nevezi, tényleg pedig nem történik egyéb, mint hogy a pap, orvos köppölylyé változik, s vérelvonást eszközöl a beteg testéből. — Ha a malagnak tagszaggatásai vannak, (rheumatismus), akkor a beteg részei először megnyomogattatnak, megkenetnek, hogy boszorkány mozgásba jöjjön, s aztán, ha ez megtörtént, a már kifelé induló boszorkány egyenletes dörzsölés által felyzetik. Ezt a mi nyelvünkön passiv testgyakorlat?nak hívják, s mindent megtesz az ide való orvos is, amit az ausztráliai, csakhogy a boszorkányról nem beszél. Tehát az eredmény az ausztráliai orvos meg az élettan alapján álló modern orvos kezelése szerint ugyanaz. Mindegy, akár fehér czukorgolyócskát szed a tüdőlákos beteg, akár nem hasonszenvi gyógyszereket vesz be: az eredmény ugyanaz : ha a láb az egész tüdőre kiterjed, elhal a beteg, ha csak kis részletre, megmarad. Ez az, ami a labus közönséget félrevezeti. A tudománynak nem lehet kritériuma a siker. Hiszen a betegek legnagyobb része minden gyógykezelés nélkül is meggyógyul. Ez tény, és ma tudományos alaptétel, s ennek bebizonyítása az, de csak is ennyi, amit és amennyit az orvosi tudomány a homoeopathiának köszönhet. A gyógytan mint minden tudomány a világon, a folytonos ellentétekből fejlődött ki. Mint az állam életben a rectio és democratia hullámzása végre az alkotmányos monarchiát mint minden érdek kielégítésének legalkalmasbb formáját létesítette, úgy a gyógytanban is a szellem és az anyag folytonos harca hozta elvégre létre a mai, a természettudományok alapján nyugvó gyógytant. Itt is folyt az ellentétek harcza sok ideig, természetesen a művelődés stádiumai és a divat elhatározó befolyása alatt, míg végre elértük a mai állapotot, melyben legalább az irány, melyben a tovább haladás történik, biztosan helyes, már egyedül igaz a világon: a természet örök törvénye. A gyógytan fejlődésében főszerepet a Spiritualismus és materialismus váltakozása játszik. E váltakozás jelensége már a humorai és solidar pathologia felállítása, mikor is a test folyékony vagy szilárd alkatrészei tétettek különösebb vizsgálat tárgyává, képviselvén a tömör részek a szellemet, a folyékonyak az anyagot. Ezt különböző elméletek követték, melyek szerint majd a görcsök, majd a gyomorbajok stb. vétettek fel minden betegség okául, mely utóbbi elmélet idejében a »romane et clysterum dare« természetesen fő fő orvosszer gyanánt szolgált. Majd a csak alig bölcsőjéből kilépett vegytan létetett a gyógytudomány alapjává, s daczára annak, hogy az orvosok az egyes elemeket sem igen ismerték, mégis a betegségeket úgy magyarázták, mint amelyek a testben létező valamely vegyelem pl. az elény kevés vagy sok voltának következményei. Hiában emelte föl szavát a nagy tudományusnál, ki az élettan alapjára kívánta már ez időbeni tudományt építeni. Szavai elhangzottak a pusztában, s a chemismus divata csak akkor kezdett ismét letűnni, midőn pontraerja a vitalismus elmélete feltűnt. Ezután a természetbölcseleti iskola ragadta meg a vezérszerepet. Természetbölcselet ! A legnyomorultabb és legképtelenebb vegyes házasság; több: nemes alliance ! Egyesítése a képzelődésnek a tényekkel, a természet törvényeinek a philosophia dogmáival. Ez iskola követői a betegséget egy láthatatlan lénynek tekintették, s annak jelenségei szerint az állatországból vett különböző hasonlatok nyomán osztályozták, pl. a megromlott gyomort kérődző tehénhez hasonlították. Azt mondták, hogy a betegség nem egyéb, mint a test élődije, mely az élettel dühösen harczol, s e harcz kimenetelétől függ a beteg élete, vagy halála. Nem gondolták meg, hogy ez élődi lény, mikor a test ellen harczol, saját maga ellen viv, s annak halála az ő halálát vonja maga után. Dr. Osváth Albert, vát-szlavonországi tagok helyébe az innét választott póttagok, s pedig választatásuk rendje szerint, lépnek. A kongressusi bizottság jegyzője a nemzeti titkár. Határozathozatalra az elnökön kívül három tag jelenléte szükséges. Az ügyrendet e szervezet határai közt maga a bizottság állapítja meg a jóváhagyás végett a kongressus elé terjeszti. XXII. A kongresszusi bizottság hatásköréhez tartozik: a) A kongressusi tanácskozás számára javaslatok előkészítése. b) A kongresszus által hozott s legfelsőbb jóváhagyással ellátott s a kongresszusi bizottság hatáskörébe vágó szabályok s határozatok kihirdetése s végrehajtása s az e normák szerint alkotott közegek ellenőrzése. c) Pályázati hirdetés útján s kimutatott képesítettség alapján a szerb nemzeti egyházi alapok s alapítványok főigazgatójának, továbbá minden ügyvédi,gazdászati, számviteli és pénztári hivatalnokoknak, mind az alapokhoz, mind az alapítványokhoz, mind az egész metropoliát illető intézetekhez megválasztása ; ép úgy az ő dolga ezeknek hivatali áthágás, hanyagság esetén, mely fegyelmi eljárás által mutatandó ki, vagy a bünfenyítő bíróság ítélete alapján való elbocsátása. Az elnök rendeli ki az időközben szükséges helyetteseket, ő nevezi ki s bocsátja el a kezelő-, irodai s szolgaszemélyzetet a fentebbi határozatok értelmében. Elbocsátás esetén az utóbbiaknak joguk van a kongressusi bizottsághoz való felebbezésre. d) A kongressusi bizottság vezeti a felügyeletet az egyházi javak felett, ide számítva az alapok, alapítványok, intézetek s zárdák javait is, valamint azokat is, melyeket a metropolita patriarcha és a püspökök kezelnek. E czélból időnként biztosokat küldhet a helyszínére. e) A kongressusi bizottság hagy jóvá kölcsönöket azon tőkékből, amelyek nemzeti egyházi kezelés alatt állanak, a jogügyész ajánlata alapján s pupillaris biztosíték mellett. A kongressus idevágólag szabályzatot fog kidolgoni a kölcsön kiszolgáltatása körüli eljáráshoz, s az ő felsége elé fog jóváhagyás végett terjesztetni. Addig is, míg e szabályzat életbe lép, a kölcsönjóváhagyásra nézve az eddigi szabályok irányadók. f) A kongresszusi bizottság hagyja jóvá a rendkívüli szükséglet elodázhatlan kiadásait, a kongresszus által jóváhagyatott előirányzat alapján. g) A kongressus revideálja a számvevőség által megvizsgált számadásokat minden a kongresszus hatásköre alá tartozó alapok, alapítványok, intézetek és zárdák részéről. h) A kongresszusi bizottság zárja le a zárdák és tanintézeteknek a számvevőség által előzetesen jóváhagyott számadásait. XXIII. A kongresszusi bizottság évenként január, ápril, juli és október első hétköznapjain ül a metropolita patriarchs székhelyén össze. rendkívüli üléseket a szükség szerint az elnök hirdet. Az ülések jegyzőkönyve a m. kir. minisztériummal nyolcz nap alatt közöltetik. XXIV. A kongresszusi bizottság minden ülésszakban jelentést terjeszt a kongresszus elé működédéséről s jegyzőkönyveit megtekintés végett benyújtja. XYV. A kongresszusi bizottság elnöke s tagjai a kongresszusnak felelősek. Kötelezvék, minden általuk okozott , hanyagságuk által előidézett kárt megtéríteni. A kártérítés csak rendes per útján igényelhető. XXVI. A kongresszus a metropolita s a szerb patriarchaság székhelyén ülésez. XXVII. E kongresszusi szervezetet csak a kongressus módosíthatja, ha az összes kongr. tagok két harmada abba bele egyez. XXVIII. Az augusztus 10-ről kelt kegyelmes k. leirat által megerősített 1865-ki kongresszusi szabályzat azon pontjai, melyek e szervezettel ellentétesek, nem érvényesek. Átmeneti intézkedések. XXIX. Hogy a congresszusi bizottság hivatalos működését megkezdhesse, időközben időleges utasításán kívül a szükséges jogügyi, számviteli,s pénztári hivatalnokokat megfelelő fizetéssel a nemzeti alapból rendeli ki. XXX. Ezután a szerb egyház nemzeti alapigazgatóság , a metropolitai asszisztens működése e szervezet XXI. czikke szerint megszűnik, s a nekik a zárszámadások alapján az alapokat, javakat, letéteményeket, melyeket kezeltek, a kongresszusi bizottságnak, vagy az ez által meghatározandó egyéneknek rendes leltár mellett át kell adniok, számadásaikat azonnal lezárolniok s a kongresszusi bizottságnak átadniok. A leltár egy példányát a kongresszusi bizottság a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz terjeszti föl. XXXI. A kongresszusi bizottság javaslatot terjeszt a kongr. elé a XXH. czikkben fölemlített hivatalnoki kar s annak fizetése iránt. XXXH. czikk. A kongresszus feladata az 1868. aug. 10-től kelt kir. leiratban s az 1865. kongresszusi szervezetben jelzett, de még ki nem dolgozott javaslatokat, és pedig J. B. §-ok, szerint a püspökök javadalmazásáról; továbbá J. Gr. 28. §. és V. 5. §. szerint a kolostori papság fizetéséről s a kolostori javak kezeléséről — kidolgozni s a kongresszus elé terjeszteni. A vidék, Csanádmegye e hó 6-án tartó évnegyedes közgyűlését, melynek főtárgyát a felolvasott alispányi jelentés tette. E jelentés szerint a községi ügyek nagyobb részt rendbehozattak; az adóhátralék a szerencsétlen évek daczára év végén nem fog többet tenni 800.000 írtnál; a népoktatás szépen (de hogy ?) haladott elő s jövőre még nagyobb emelkedés remélhető; a közmunkaváltság nem foly be kellő arányban, de a befolyt összegből sok javítás eszközöltetett az utakon. Az egészségügy igen jó, a pénztári kezelés tiszta, a tisztikar munkássága kielégítő, a választás iránti érdekeltség kevés. A »Maros«, melyből e nagyon is általánosságokban szóló jelentést vesszük, hogy Bomár püspök úr két tanyai iskola helyéül egy-egy hold földet adományozott. Örömmel jegyeztük föl, bár többet is jegyezhetnénk föl. Ung megye e hó 7-én tartott közgyűlésébenaz »Ung« tudósítása szerint, a bizottsági tagok megválasztására új kerületeket állapított meg, mivel 1871-ben azt a hibát követték volt el, hogy 18 kerületben páratlan számú tagokat választottak. Ugyanez ülésen a jövő évi budget 8584 írtban állapíttatott meg, a méter mérték behozatalát illető s a statisztikai bizottságra vonatkozó kormányrendeletek sikeresitésére bizottságok neveztettek ki. Ugyan e lap szerint több kath. család gör. kath. hitre tért a miatt, mert Bugyis András plébános a szegényektől igen magas stólát szed. (Ad majorém Dei glóriám?«) Ugyane lap közli Szamos-Újvár városának a belügyminiszterhez intézett föliratát, melyben kijelenti, hogy eddigi autonóm helyzetében kíván megmaradni. A város mintha fölirat tudósít, 1,200000 frt törzsvagyonnal s 70000 frt jövedelemmel bírván semmi állami segélyre nem szorul. Többi érvei közül kiemeljük a következőket: »Városunk egy magában álló elszigetelt pont, idegen ajkú nemzetiségnek közepette, melyet nem csak nyelve, hanem a magyar állameszme irányában elfoglalt állása és túlnyomó többségének politikai magatartása szinte áthidalhatlanul elválaszt tőlünk. Ezen isolált állásban városunk mindeddig egy nemét teljesíté az állami missiónak, védelmezője és terjesztője volt a nemzeti kultúrának, szóval érzelemmel, tettel ápolója állami és nemzetiségi érdekeinknek. A hazafias önérzet, a híven teljesített kötelességek teljes nyugodságával tekinthetünk városunknak csaknem két évszázados múltjára és jelenére, mert nem találtunk benne egyetlen oly mozzanatot sem, mely által bármi tekintetben eltértünk volna az említett iránytól. Bár magunk is származásra nézve a magyartól különböző faj gyermekei, soha nem űrtünk nemzetiségi politikát, mindig hű gyermekei, odaadó hívei valánk a magyar álllamnak, amely bennünket kebelébe fogadott. S hogy ezt eredménynyel tehetők, hogy városunk sajátos állásában hasznos szolgálatokat tehet a magyar államiság ügyének, azt legfőként törvényhatósági önállóságának köszönhetni. Ez által őrizhető meg városunk állandóan magyar jellegét s ennek elvesztése által nemcsak az őt közvetlenül környező idegen nemzetiség túlsúlya által vetkőztetnék ki magyar jellegéből, de sőt azon anyagi és szellemi tényezők is, melyekkel városunk a helyzete s lakóinak hazafias érzülete által kijelölt missiót eddig képes vola teljesíteni, egészen ellenkező czélokból, legmagasabb állami érdekeink rovására zsákmányoltatnának ki. Törvényhatósági önállóságának megsemmisítése nemcsak minden politikai jelentőségétől s feladata teljesíthetésének eszközeitől fosztaná meg városunkat, hanem a természetellenesen összeolvasztott ellentétes elemek heterogeneitása folytán jelentékeny súrlódásokat fogna azok között kifejleszteni, melyek főleg a rendes közigazgatás érdekeinek idéznék előérzékeny sérelmét. Biharmegye renegát, (elfáradni készülő) helységeinek monográfiáját közli »N.-Várad”. Az eddig közlöttek Almosd, Bagamér, Derecske, Erselind, Gálospetri, Hajdu-Bagos, Hossin-Pályi és Kaba Mind régi helységek s másik 8 társukkal a »Hajdúmegyébe« lennének bekebelezendők. Várad városa e hó 8-án tartá közgyűlését, melynek közérdekű tárgyai: a közoktatási miniszter azon fölhívása, hogy a város a kész gymnasiumi épületet vegye át. Dr. Grosz Albert indítványa, hogy a város tűzzön ki jutalmakat jelesebb iparos tanon , ezek részére. Ez indítvány elfogadtatván, Teleszky István elnöklete alatt bizottság neveztetik ki sike- ■ ritésére. Szászsebesszéknek a »Kelet« szerint October 5.én tartott bizottsági gyűlésében éles harcz fejlődött ki a szászok és románok közt a területi rendezés tárgyában. A szászok a készítendő feliratban egyszerűen kijelentetni akarták, hogy a területrendezés ügyében illetékesen csak a szász nemzeti egyetem tehet javaslatokat. E szándékukkal azonban teljes vereséget szenvedtek, a székgyűlés ugyanis hoszszú vita után megállapított feliratában kijelentette, hogy a szék fenállását jövőben is a házipénztár felállításával nem csak lehetségesnek, hanem szüksé gesnek is tartja, ha azonban e kívánságuk teljesítése betölthetetlennek látszanék, nincs kifogásuk ellene, hogy e törvényhatósággal Szászváros és Szerdahelyszék a törvény által meghatározott utón egyesíttessék, amennyiben ez által a Királyföld önállósága nem volna veszélyeztetve. A szászok e felirat ellen egy utólagos kísérletet tettek azon javaslat által, hogy a feliratban fejeztessék ki, miszerint a törvényes út alatt a szász nemzeti egyetemet értik. Szavazás alkalmával e javaslatuk is megbukott. Esztergom városnak oct. 8-án tartott közgyűlésében a következő nevezetesebb tárgyak fordultak elő: a statistikai bizottság megválasztása Kollár Antal polgármester elnöklete alatt, a belügyminisztérium azon határozatának tárgyalása, mely megengedi, hogy a prímástól a városi szűkölködő lakosságnak kölcsönül felajánlott 20 ezer forintra nézve a város garanciát vállalhasson; a tanügyi bizottságnak a miniszteri leirat folytán tett amaz indítványa, hogy vidéki műegylet és muzeum alakítása iránt a nagy közönség felszólittassék, elfogadta. Hevesmegye székvárosának kérdésében a »Gyöngyös« saját városa mellett két érvet hoz fel; agyi két maga, másikat Borsod részéről; az első igy hangzik: A hevesmegyei székhely absurdumát az országgyűlés is egy időben már beismerte, midőn a megye lakosait azon rettenetes, fárasztó úttól és költségektől, melyekkel az Egerbe való vándorlás egybekötve volt, akkér mentette föl, hogy Gyöngyös városában egy törvényszéket állított föl. S hogy most a megye közönségét ismét azzal sújtsa a mitől előbb fölmentette : lehetetlen még gondolni is ! Borsod részéről pedig a következő érveket idézi: De vájjon Borsod fizesse-e meg az árát annak, hogy Heves megye székvárosa, a területrendezés szembeszökő gúnyjára épen Borsod határszélén van s jövőre is ott hagyatik (?) Vájjon mi legyünk-e arra kárhoztatva, hogy ez abnormitás enyhítése végett népes és vagyonos községeink megfelelő kárpótlás nélkül elszakittassanak tőlünk, a helyett, hogy Hevesmegye székhelyének okszerű megváltoztatásával maga az abnormitás alapja elenyésztetnék. Sopronmegye Pinye helységéből a következőket írják a »Sopron«-nak: »Mai napon községünk lakói örömre virradtak fel. Főméltóságu herczeg Eszterházy Pál magasztos lelkű főispánunk járásbeli szolgabiránk kíséretében megjelent községünkben, hol a tűzvész okozta romokat megtekintvén, a község házába jött, s a szerencsétlen lakosságot vigasztalva, a legszegényebb, rögtön segélyre szorultak közt 200 frtot személyesen kiosztott. Mily hatás volt ez a szegény kárvallottakra, kik a magas főur iránti kegyességnek szóval nem voltak képesek kifejezést adni, hanem örömkönyeket hullattak. Ő herczegségének ezen erényes tette oly kedvező hatást gyakorolt az egész lakosságra, miszerint elmondhatjuk , hogy a hazafias érzelmű nemes herczeg főispánunknak emléke örökké áldásban maradand. Mohácson, mint a Pécsi figyelő írja, a törvény hit megtartása mellett történt meg a megyei bizottsági tagok megválasztása. E lap azonban kikel a választásra jogosultak közönye ellen, kik a bizottsági üléseken igen csekély számmal szoktak megjelenni, míg az izraelitákat e tekintetben előnyösen emeli ki. Nógrád megye törvényszéke ügyében, mely az Ellenőr hasábjain élesen volt megtámadva nagy restantiai miatt, nagy vezérczikkben tör lándzsát a Nógrádi lapok. Védelmében fölhozza az ügyiratok roppant és a bírósági hivatalnokok igen csekély számát, különösen a segéd személyzetét, mely annyira csekély, hogy a tisztázással többek között két rabot is kell foglalkoztatni. Azt azonban e lap is bevallja, hogy a törvényszék úgy ahogy van, tovább nem maradhat. Székesfehérvár városa e hó 6-án tartotta rendkívüli közgyűlését, melyen legelőször előterjesztetett s felolvastatott a magy. kir. közoktatásügyi miniszernek, a folyó évi júniusi közgyűlésen megalkotott reáliskolai 9-es bizottságra, valamint ennek fölterjesztett alapszabályaira vonatkozó leirata. (A leirat tudomásul veszi a 9-es bizottság megalakítását, s egyúttal a bemutatott alapszabályokat némi módosításokkal helybenhagyja; a leglényegesebb módosítások abban állanak, hogy a bizottság tagjait mindenkor a közgyűlés fogja megválasztani, s hogy a reáliskolai igazgatóság ez évenkénti költségirányzati javaslatot nem a tanév elején, hanem rendszerint annak végén benyújtani köteles; a többi módosítások csekélyebb jelentőségűek.) Ennélfogva az elnöklő főispán határozatilag kimondja,hogy a visszaérkezett alapszabályok a felsőbb meghagyáshoz képest ki fognak javíttatni, s azután egy példány újból felterjesztetik, egy másik pedig az illető bizottságnak tájékozás és használat végett kiadatik; másnemű intézkedés nem szükséges.) Továbbá előterjesztetik s felolvastatik ugyancsak a közoktatásügyi ministernek, még a mult September hó 29-ik napjáról keltezet leirata, mely Dr. Peisz Adolf itteni reáliskolai tanár elmozdittatása ügyében intézkedik. Fehérmegye okt. 5-én tartott közgyűlésében az alispáni jelentésen kivül tárgyaltatott a földművelési miniszternek a mérték hitelesítési hivatalok tárgyában és a statistikai hivatal felállítását illető leiratai. Az elsőt illetőleg, hivatal helyiségül Nyék község állapíttatik meg, az utóbbit illetőleg pedig a bizottság az alispán felügyelete alatt megválasztatik. Veszprém megye átirata a tanfelügyelők eltörlése tárgyában , s Udvarhelyszéké az országgyűlésen meg nem jelenő képviselők napidíja elvonása iránt pártoltatik ; végül a gyűlés a virilisták névsorát állapítja meg. ASzékesfehérvár czímű lap dicséretre méltó példával megy elő a város és vidék érdekei képviseletében, figyelmeztetésül azonban megjegyezzük, hogy van egy ügy, melyen az egész ország szeme függ s ez a székesfehérvári ásatások eredménye. Szeretnők, ha e jól szerkesztett lap ezt is tüzetes és folytonos figyelme tárgyául venné fel. A győri szrnőegylet a helybeli szegények javára a megyeház nagy termében 1874. évi október hó 18-án, 20-án, 22-én és 25-én nagyszerű bazárt fog rendezni, mely alkalommal Győrnek legszebb hölgyei közül — számra nézve 30-an, kiknek neveit alantabb felsorolandjuk — szívélyes közremüdésük által, a helybeli szegények sorsának könynyebbitésére, egyúttal a győri t. közönség szórakozására vállalkozván, a legkedélyesebb és mulattató estélyeket iparkodnak létesíteni. Az estély, illetőleg a »Bazar« mindenkor 5 órakor nyílik meg és 8 óráig fog tartani, s az étkezés és árusítás közben Vörös Janczi közkedvességű zenekara e czélra különösen betanított új darabjaival fogja a jelenlevőket mulattatni. A spanyol kormány panaszjegyzékének, melyről esti lapunkban is említést tevénk, következő analysisét közli a »Times.« A spanyol kormány sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a madridi kormánynak Francziaország részéről történt elismertetése után sem változtatták meg maguk tartását a franczia kormány közegei a karlistákkal szemben, ami pedig ellenkezik Decazes herczeg többszörös biztosításaival. A jegyzék aztán panaszt emel a csempészet meggátlására fordított rendszabályok elégtelensége fölött. A karisták pártolása a franczia kormány által szembetűnő s tényleg bebizonyult akkor is, midőn Don Carlos Orozquietánál franczia területre szökött. Panaszt emel az ellen is aspanyol jegyzék, hogy a franczia kormány útlevelet állított ki Lizarrago karlista bandafőnök és 29 főből álló kísérete számára, kik aztán tetszészek és tervek szerint járták be Francziaországot. A spanyol consul ideje korán értesítette, de eredménytelenül a franczia kormányt arról, hogy az említett útlevéllel visszaélések történtek. Don Carlos jelenléte Bayonneban és Pauban tudtára adatott a franczia kabinetnek még 1872. május 2-án, de a praetendens elfogatása, mit a spanyol kormány kért, nem történt meg. Hasonlókép nem fogatott el la Torre báró és de la Bocca herczeg, daczára hogy fegyvervásárlás okát vittek végbe. Kijelenti végül a jegyzék, hogy okvetlenül szükséges, miszerint a mostani franczia határhivatalnokok újak által cseréltessenek föl, a karlisták teljesen kiutasíttassanak a franczia területről és hogy a határokhoz nagyobb számú franczia katonaság vitessék. Mint Párisból távírják, a franczia kormány egyelőre azt határozta, hogy nem fog válaszolni a spanyol panaszjegyzékre, míg az abban foglalt vádak és szemrehányásokra nézve a belügyi, hadügyi és pénzügyi miniszterek illető közegeiktől a felvilágosító adatokat be nem szerezték. Francziaország három megyéjében, e hó 18-án megejtendő pótválasztásra a republikánusok jelöltjei következők: Alpes-Maritimes megyében Leon Chiris, megyei bizottmányi tag és Medecin Gáspár mentoni maire és megyei bizottmányi tag; Pas-de-Calais megyében Brasmo Ferencz Bully-Grenayben maire és megyei bizottmányi tag; végül Seine-et-Oise megyében Senard az a kotmányozó gyűlés volt elnöke, hajdani belügyér, a párisi ügyvédi kamara elnöke és maire Saint-Claudban. Az Arnim-ügyre vonatkozólag közöl a »Köln. Ztg.« egy »külföldi magas állású egyén magán leveléből« egy részt, melyben az van fejtegetve, hogy míg Bismarck hg birodalmi politikát űz, Arnim magán érdekeket, személyes politikát hajhász, hogy habár Arnim kitűnő ember és »ragyogó szellem,« de megbiztatóság tekintetében épen nem lehet dicsérni. Nem csoda tehát, ha a conflictus közöttük csak hamar kitört. Midőn a tavasszal a bécsi »Presse« közzétette azon ismeretes sürgönyöket és leleplezéseket, melyeknek czéljuk az volt, hogy bebizonyítsák, miszerint Arnim sokkal jobban fogta fel a római kérdést, mint Bismarck, Mr . .. egy magas állású franczia diplomata így nyilatkozott: »Voila Mr. d‘Arnim se recommande aux liberaux allemands comme successeur de Mr. de Bismarck!« (íme, hogy ajánlgatja magát Arnim ur a szabadelvű németeknek, mint Bismarck úr utódát!) A porosz dán ügyben legújabban megint két orosz lap: a »Golos« és a Srusskija Viedomosti szólalt fel. A »Golos,« az észak-schleswigi kérdésben Poroszországnak oly sajtó sebét látja, mely folytonos igazságtalansági vádakra szolgáltat okot, s azon tervet, melynél fogva Dániának a német szövetségbe leendő bekebeleztetése szándékoltatnék, oly kivihetetlennek tekinti, hogy annak eredetét inkább Germania számos ellenségeitől mintsem a berlini államférfiak komoly akaratából származtatni hajlandó. A »Golos« okoskodása nyomán oly bolondos és kivihetlen tervet, mint a fentebbi, alig lehet képzelni s ezen eszme még akkor sem valósítható, ha maga Dánia feladná függetlenségét s önkényt akarna a német szövetség tagja lenni, mert ezen esetben Germánia el nem mellőzhető fontos külállami érdekekkel állana szemben. Dániának mint független önálló államnak létezése Európára nézve és az egyensúlynak északon fent KÜLFÖLD. A szerb nemzeti egyházkongressus szervezeti szablyzata. — A Maximovics-féle javaslat. — (Vége.) XX. czikk. A kongressus választja: a) A metropolitát és szerb patriárchát, külön rendszabály szerint. b) részt vesz a püspökválasztásban. A püspöki választás módját a kongressus határozza meg, a püspöki zsinattal előbb egyetértésbe jutván. c) A főiskolai előadót s a nemzeti iskolatanács tagjait. A főiskolai előadó választása jóváhagyás végett ő felsége elé terjesztetik. d) A kongressusi bizottság tagjait s helyettesitőit. XXI. A nemzeti alapok mostani igazgatósága megszüntettetik s helyébe a kongressusi bizottság lép, mely hat tagból áll. A kongressusi bizottság a kongressus egész időszakára választatik, s minden oly esetben fenáll, midőn a kongressus új tagokat nem választ bele. A bizottság két tagját a püspökség saját kebeléből választja, s ugyanannyi póttagot a papi rendből, négy tagot s ugyanannyi póttagot a kongressus a világi rendből saját kebeléből választ, és pedig két magyarországit s két hovát-slavonországit. A bizottság alelnöke a rangjában régibb a papi rendből, ha mindkettő egyenrangú, az idősebb helyettesíti az elnököt, ha ez akadályozva van. Ha a kongressusi bizottság valódi tagjai akadályozzák, vagy ha leköszöntek vagy meghaltak, helyükbe a püspökök helyett az egyházi rendű póttagok, a magyarországi vagy hor