A Hon, 1874. november (12. évfolyam, 251-275. szám)

1874-11-22 / 268. szám

99 Előfizetés felhívén. A HOI“ XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: —. i H Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Perencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala BS* Budapest, november 20- Igazságszolgáltatásunk és a budgetle­­szállítás. A A közigazgatás és igazságszolgálta­tás merev elválasztása három káros ered­ményt idézett elő hazánkban. Első a pénz­ügyi, mely abban fejezhető ki, hogy a vár­megyei budgetek átlagos összegének megma­radása mellett, igazságszolgáltatásunknak azon része, mely a megyéknél volt (tör­vényszékek, járásbíróságok, ügyészségek) 8 és fél millióba kerül. Ez tiszta költségnöve­­kedés. Második eredménye: az igazságszol­gáltatási fórumok szaporodása, és a lakosok­tól való távolsága következtében feltornyo­suló hátralékok, és az így lasabbá, költsége­sebbé váló igazságszolgáltatás. Harmadik a közigazgatás várt javulásának kimaradása, sőt a tehetséges emberek elvonása miatti ro­­szabbulása. Ezek a körülmények pénzügyi és pol­gári bajainkat annyira fokozák, hogy most már a jobboldaliak is komolyan gondolkoz­nak arról, hogy mikép és mennyiben lehetne a régi takarékos rendszerhez visszatérni, a­nélkül, hogy az igazságszolgáltatásnak és közigazgatásnak hátrányára lenne a változás, sőt ezek javításával éressék el úgy a pol­gárokra, mint az államra nézve a szükséges megtakarítás. E tekintetben az országgyűlés, budget­­tárgyalás alkalmával, határozatilag is nyilat­kozott a bagatell ügyeknek a közigazgatási közegekre bízása mellett; a 9-es bizottság is határozottan kifejezte e véleményt. De maga az eszme oly határozatlan vonásokban volt eddig pengetve, hogy valósítására, ily alak­ban, kevés kilátás van. Pedig az ország hely­zete sürgős feladattá tűzi azt és igazságszol­gáltatásunk érdeke is követeli. Itt lehet rendszerváltozásról is szó , mert úgy az igazságszolgáltatási fórumok száma, mint ezek hatásköre oly túlságos és költséges, és oly kevéssé felel meg még a gyors igazságszolgáltatás követelményeinek is, hogy a pénzügyi szempontokon kívül, már az igazságszolgáltatás érdeke is sürgős feladattá teszi a változtatást.­­ A közvé­lemény és szakértők megegyeznek abba, hogy az appellátiók túlságosan ki vannak terjesztve, hogy a külön semmitőszék és leg­felsőbb törvényszék legalább mostani hatás­körükben nem egyaránt szükségesek, de hogy melyik és mily hatáskörrel tartassák meg, az attól függ, hogy a szóbeliség el lesz-e fogad­va vagy nem; az is közmeggyőződés, hogy a perrendtartás egyszerűsítésével a bíróságok számát is apasztani lehet, általánosan köve­telik, az egyes bíróságok hatáskörének kiter­jesztését és az appellátiók megszorítását is. És mind e reformnak jó hatása lesz, úgy az igazságszolgáltatás gyorsasága, mint annak olcsóbbá tétele tekintetében. De e reformok sok elvi kérdéssel vannak összefüggésben, melyek megoldása egy bud­­gettárgyalás alkalmával nem várható, habár mindezeknek men block eldöntését, sőt ha kell a kormánynak, határozati alapon azok keresztülvitelére való felhatalmazását is, épen nem tartjuk kivihetetlen dolognak, sőt, amennyiben a főbb elvi kérdésekre nézve a kormány és országgyűlés megegyezni tudná­nak, azt kívánatosnak tartanák, mert így leg­alább az átalakítás gyorsabb lenne és ered­ménye a budgetre nézve közvetlenebbül, ko­rábban bekövetkeznék. Azonban a bagatell ügyeknek, mezei rendőrségi, becsületsértési, birtokháborítási, hagyatéki ügyeknek és a peren kívüli eljá­­­rásnak a szolgabírákra bízását, a járásbírósá­gok hatáskörének, anyagi kitágítását, oly könnyen kivihető és rövid idő alatt fogana­tosítható reformnak, és másfelől annyira sür­gős feladatnak tartjuk, hogy erre sem e ki­vételes eljárást, sem az elvi elhalasztást el nem fogadhatnék. A módosítás a bírósági és vármegyei törvény egy pár §-ának átala­kításában állana, a­mi­­ a perrendtartás és apperatió előleges változását sem tétele­zi fel. És, hogy ez­által olcsóbb lenne igazság­szolgáltatásunk, azt fejtegetni sem kell azok előtt, kik tudják, hogy a csirkeperek és bir­tokháborítási vagy hagyatéki ügyek mennyi dolgot adnak a bírónak és mennyi költséget okoznak az államnak és feleknek. Csak két ellenvetés jön ez eszme ellen felhozva: egyik az, hogy a közigazgatási tisztviselők jogi kualifikáczióval a fentebbi ügyek elintézésére nem bírnak ; a másik az, hogy a szolgabíró feladatainak szaporításá­val, egyik vagy másik hatáskörét fogja elha­nyagolni, vagy pedig a közigazgatási sze­mélyzet szaporítása lesz szükségessé; tehát a költség csak áthelyeztetik, de megtakarítva nem lesz és e mellett még az igazságszolgál­tatás javulására való kilátás nélkül fog ro­­szabbá válni közigazgatásunk. A­mi a kualifikáczió kérdését illeti, ta­­gadhatlan igaz, hogy önkormányzati törvé­nyünk nagyon hiányos, mert önkormányzati hivatalnokoktól (a főjegyző kivételével) sem­mi képzettségi minősítvényt nem kíván. E bajon segíteni is kell. De az is tagadhatat­lan, hogy az említett kérdések inkább gyakorlati vagy méltányos­­sági ügyek, melyeket egy jogérzettel bíró, józan eszűi, oskolába járt ember elintézhet és a mulasztások, viszszaélések ellenszeréül : ott van a tiszti kereset és feleletre vonás. A­mi pedig az ügyek hallmozottságát illeti: bátran merjük állítani, hogy csak a hanyagság hozza azt fel. A szolgabíró-járá­sok némelyike túlságos nagy és sok dolgot ad ugyan ,de általában véve e tiszt­viselőknek nincs annyi dolguk, hogy a ki­sebb igazságügyi kérdéseket el ne dönthes­sék. Gondoskodni kell csak a hanyagság bün­tetéséről, határidők megszabásáról, gyakorol­ja az ellenőrzést az alispán, és meg fogjuk látni, hogy ha a kártyára és vadászatra nem is jut annyi idő, de az ügyek fennakadást szenved­ni nem fognak. Hisz a múlt kezeskedik állítá­sunk igaz voltáról, és ex esse, ad posse valet consequentia! — Pestmegye baloldali v­áá­­asztóihoz! E czim alatt jelent meg a pest­megyei baloldal központi bizottmányának egy kiált­ványa, melyet alant közlünk, s mely méltó arra, hogy tágabb kört bejárjon, mint a hova czímzése szól. Ritkán esik az elkedvetlenkedés, a skepticzizmus, a határozatlanság jelen napjaiban hangot hallanunk, mely a hazafiasság becsületes munkájának csügge­­detlenségét oly férfiasan hirdesse, mint e szép pro­­klamáczió. Üdvözöljük érte a pestmegyei baloldalt. Ajánljuk országszerte e Lángot s e szellemet elvtár­­társainknak. A politikai csodaszerekben, koaliczió­­ban s az isten tudja, miben vetett hit ideje lejárt hogy ne mondjuk, humbugnak bizonyult. Segedel­met csak magunktól, erőnktől várhat a haza. Ez önerőbizalomra, önébresztésére van szánva e felhí­vás, mely, hisszük, a legjobb hatást kelten­i ország­szerte. A felhívás így szól: Elvtársak. A­mit a baloldal évek előtt megjó­solt , csakugyan bekövetkezett. Azon politika, a­mely ellen a baloldal minden alkalommal felszólalt, a­mely ellen mindig férfiasan, kitartóan és bátran, — de fájdalom sikertelenül — küzdött, meghozta keserű gyümölcsét. Fájdalmasan, közvetlenül érezzük most már mindnyájan, mily szomorú helyzetbe sodorta az országot azoknak uralma, a­kik a baloldal reform törekvéseit forradalmi mozgalmaknak, s intő figyel­meztetéseit gáncsoskodásnak szerették nevezni és vá­dolni. A figyelmeztetések, a haza érdekében emelt felszólalások siker nélkül hangoztak el; az önzetlen és fárasztó küzdelmet elnyomta a többség makacs hatalmaskodása, — de a tények, a következmények kínosan éreztetik az egé­sz országgal, hogy a baloldal­nak igaza volt. Most már oda juttatták az országot azok, — a­kik annak idejében figyelembe sem vették a baloldal hazafias aggodalmait, — hogy csak a legna­gyobb erőfeszítés, a legönzetlenebb önfeláldozás s leg­áldozatkészebb honszeretet lesz képes kiragadni a ha­zát a nagy veszélyekből, a­melyekbe az önzés és félelem politikája sodorta. De épen ezért, mert a haza — bár a mi hibánkon kívül — veszélybe van döntve, mert az ország bajban sinlődik, most inkább, mint valaha kell küzdenünk elveinkkel s elveinkért. Ha néhány évvel ezelőtt kötelességünk volt küzdeni azért, hogy a bajt megelőzzük, úgy most kétszeres kötelességünk tömörülni és küzdeni a legnagyobb erőmegfeszítéssel azért, hogy kiragadjuk az ország közügyeinek veze­tését azok kezéből, a­kik azt ily sorsra juttatták, hogy megmenthessük, a­mi megmenthető. Most, mi­dőn balsorsunkat s az országnak az eddig uralkodott párt által előidézett sanyarú s majdnem kétségbeejtő helyzetét a haladásnak és szabadelvűségnek minden ellensége fel akarja használni; most, midőn a reactió a különböző fanatismus és ezeknek számtalan szö­vetségese mind felemeli fejét, hogy vészes küzdelemre lépjen az elgyengült ország ellen; most van főleg ide­­­je, hogy a baloldal új életre ébredjen, összeszedje ere­jét s a szabadelvűség és a haza nevében azt kiáltsa: »eddig és ne tovább!« Ha a nemzet tenni nem fél, ha bátran szemébe néz a veszélynek s visszarettent­­hetlenül előre haladni mer, akkor bármily veszélyek is álljanak vele szemben, még sincs veszve minden, -—­s most van ideje kitüntetni, akarjuk-e szabad, ön­álló s életerős országgá fejleszteni hazánkat, vagy to­vábbra is ott akarjuk-e hagyni azon a lejtőn, a mely­re jutott, a melynek kezdete félénkség, lemondás volt, s vége a szégyenteljes bukás tátongó örvényé­be vezet ? Pest megye b­uzgó, áldozatkész és elvhű lakossága mindig megtette kötelességét, s meg va­gyunk győződve, hogy a küszöbön álló megyei és or­szágos választások alkalmával szintén habozás nél­kül fog választani tudni azon két párt között, a­mely­nek egyike az országot a jelen válságos helyzetbe so­dorta, míg másika üldözve s mellőzve bár, de fárad­­hatlanul s a legnemesebb önfeláldozással, mindig ezen előrelátott veszélyek elhárítását s megelőzését tűzte ki küzdelmei czéljául. Pest megye lakossága habozás nélkül fog választani a határozatlanságnak és önzésnek, vagy az önérzetnek, szabadelvüségnek és haladásnak politikája között; és szilárd meggyő­ződésünk, hogy ti szeretett elvtársaink fényesebb diadalokat fogtak elérni tántoríthatlan buzgalma­tokkal, mint bármikor. De hogy e meggyőződésünk­­ kétségtelen ténynyé váljék , hogy a legtisztább akar­­­ratot s legönzetlenebb küzdelmet meg ne­ hiúsítsák a­­ különböző, ellenünk küzdő elemek egyesült törekvé­­j­­sei : arra nézve mindenek előtt szükséges, hogy szervezkedjünk, mozogjunk, tömörüljünk Munkára tehát elvtársak! Irtsuk ki sorainkból a közönyt, minden egyes ember lépjen sorompóba a közügyért, vesse latba tetterejét, befolyását; sorakozzunk; mu­tassuk meg, hogy erélyünk nem csüggedett, hazasze­retetünk nem szenvedett csorbát; a közügyek iránti lelkesedésünk nem aludt el, s elveink szilárdságát nem ingatta meg semmi. Ha mindenki így fogja fel hivatásszerű kötelességét, ha senki sem fárad el a küz­delemben, úgy győzelmünk kétségtelen leend. S ha e győzelem átalános lesz az országban, s ha e győzel­münk által érvényre jutnak elveink, akkor nyugod­­tabban, bizalommal nézhetünk a jövő elé, akkor, hisszük, nem lesz hiú óhajtás szíveinknek azon őszin­te fohásza, hogy: Éljen a haza! Budapesten, 1874. nov. 3-án tartott ülésünkből. A pestmegyei baloldal központi bizottmánya. — A véderő bizottság ma délelőtt 10 órakor folytatta a közös hadsereg és honvédség katonai ellátásáról szóló tvjavaslat tárgyalását,mely­ben a 99-ik §-ig haladt; a szövegben csupán styláris módosítások történtek.­­ Az osztályokból alakult központi bizottság ma i. e. 10 órakor tárgyalta a főrendiháznak a választási tör­vényjavaslatra vonatkozó ujóbbi üzene­tét, melynek tartalma változatlanul elfogadtatott. Előadóvá Szeniczey Ödön választatott. 11 órakor tárgyalta az összeférhet- t e­n­s­é­g­i törvényjavaslatban létrejött ujóbbi fő­rendiházi megállapodást. A főrendiház üzenetének tartalma elfogadtatott, kivéve a 2. §. c) és d) pont­­jaira vonatkozót, mely az egyes intézetek elnökei, igazgatói, igazgatótanácsosai, jogtanácsosai és hiva­talnokaira vonatkozik, melynél ragaszkodik a köz­ponti bizottság a ház előbbeni szövegezéséhez. Elő­adó Horváth Lajos. 1/2 12 órakor tárgyalta a központi bizottság a közjegyzői törvényjavaslatra vonatkozó ujabbi üzene­tét a főrendiháznak, melynek tartalma egészen elfo­gadtatott. Előadó Schmausz Endre. — A véderőbizottság f. hó 21-kén, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. A „HON“ TÁRCZÁJA. TIED, ÖVÉ. R­egény öt kötetben. Irta Jókai Mór. III. KÖTET. „Férfi sorsa a nő.“ (33. Folytatás.) Hogyan lesz a fiúból atyáinak atyja ? Incze azt a feladatot, a­mi rá volt bízva, az unalomig könnyűnek találta. Futárai által napon­kint értesült a harcztér nagy mozgalmairól, a nagy­sarlói ütközetről, a losonczi mester­ rohamról , aztán Budavár vívásáról. Neki mind­ezekben nem volt ré­sze. Egy önkényt visszahúzódó ellenséget kellett kí­sérnie. Ez a helyzet őt kínozta. Munkához volt szokva. Mikor nagy, terhes feladatok súlyosultak rá, akkor felemelte az erőér­zet ; gyönyöre volt oly munkát elvállalni, melytől más visszaretten. Mint tanár, mint tudós szüntelen oly feladatokkal küzdött meg, a­mik nem ígértek si­kert. S mikor egyszer a kardot vette a kezébe, akkor meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak hitt álláspontokat ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn társai az ős Buda falait döngetik, ő nem le­het ott! Bántotta az a gondolat, hogy ő is egyikévé lesz azoknak a félretolt hősöknek, kiket a fővezérek az ország távoleső részeibe egy-egy elszakított had­­i­sapattal czéltalan sétahadjáratra elküldöttek. Egy napon aztán azt a parancsot kapta, hogy hagyjon félbe rögtön minden hadműveletet a Ba-­­ komban s siessen a Balaton partjához. A Balaton partjához! A hadjárat minden teré­től oly távol, hogy a kőröskörül dörgő ágyuk szavát meg ne hallja! Futárjai beszéltek neki sokat a vezérek egy­más közötti visszavonásáról, a harczi körök és a kormány közti ellentétekről. Elhozták neki a napi parancsot, melyben a csapatvezérekkel tudatja a had­ügyminisztérium, hogy ezentúl valamennyien ő neki lesznek alávetve. Követte ezt egy hosszú sora a hir­­hedett neveknek, melyek viselői elkeseredetten dobták oda a kardot a kormány lába elé s azt mondták,hogy nem harczolnak többé. Előtte volt a példa, — a jogczim, — az ok : hasonlót tenni. Nem tehette azt. Mit mondott ez az asszony ? »Mi e zászlónak hívei tartozunk maradni, ha nem jutalmaz is. Ennek az árnyékában van a mi mennyországunk.« Nem lehet e szavakat elfelejteni. Incze azt mondta, hogy engedelmeskedik s megy oda, a­hová parancsolták, nem fürkészve a kitalál­­hatlan okot. Nem tudom már kinek ? az a tréfás ötlete volt ez időben, hogy a tihanyi félszigetet kell megerősí­teni s azt egy második Gibraltárrá átalakítani. E feladat nézett Inczére. Tehát még az is, hogy nevét egy hősköltemény paródiájában örökítse meg: le­gyen egy második nagyidai veszedelem tragicomi­­cus hőse. Még az sem riasztó vissza. Csapatjának kiadta az útszabályt a Balaton felé. Útközben Styrián keresztül jött utazóktól meg­kapta a bécsi és külföldi hírlapokat, mikben közölve volt az Oroszországgal kötött szerződés. Az orosz czár oly haderőt küld Magyarország leverésére,mely elég egy nagy hatalmat is porba vetni. íme itt van előtte a bizonyos bukás. A sír, a börtön, a hontalanság, a kétségbeesés. Haszta­lan minden erőfeszítés , reménytelen minden küzde­lem ezentúl. Krajna felé pedig egészen szabad az út. Mene­külhet, a­mely órában akar, mint mások sokan. Kül­földre szóló franczia útlevele is van Leótól. Nem teheti azt. Hogy mondta ez az asszony ? »mi lenne a ha­zából, ha minden ember azt kérdené: mi lesz én be­lőlem ? — Inkább sírni, mint pirulni!« Nem tándorodott el. Folytatta útját, a merre küldve volt. Ismét keresztül kellett e közben vonulni azon a városon, hol egykori otthona, a kolos­tor állt. A mint a hegyhátról a völgybe alákanyarodik az út, a szép cseresnyefákkal szegélyezett ország­úton egy nagy tömeget lát a város felől szemközt közeledni. Egy egész tábort, sok ezer emberből állót. Az útfélen taraczkok dörögnek, mintha ütközet kez­dődnék. De az eléje hömpölygő sereg nem ellenség, nem villognak szuronyai, ellenben zászlója tömérdek és az mind nemzeti háromszin. Kitalálta, mi az ? Ma *-en alkotmányos ünne­pély van. A tavaly választott országgyűlési képviselő leköszönt s helyébe mást választ a nép. Jámbor szó­fogadó nép ez, a ki nem ismeri még a pártküzdelem gyönyörűségeit. A­kit az ő papja ajánl neki, annak tűzi fel a jelvényét a kalapjára s a kit követőnek vá­lasztott meg egyszer, azt, a­mig csak él, újra megvá­lasztja mindig, ha az megannyiszor más oldalára ül is az országház teremének. Inczének előre elmondták a futárai, hogy a vá­lasztási elnök az apátul lesz, s a választó közönség egy szívvel-lélekkel el van határozva magát az elnö­köt kikáltani képviselőjének. Incze azt mondta rá: jól teszik, egy becsületes, jó hazafival több lesz odafenn. Szemközt jövő hadcsapatát félre állítá az útból. Első az alkotmány, azután a hadsereg. A választók tömege nagy üdvrivalgással jött előre. A gyalog hadat hintók és szekerek beláthatlan sora követte. Legelől jött egy nyitott hintó hat fehér lóval, a díszruhás kocsis mellett ült egy markos öreg férfi, két kezében nagy selyem lobogót tartva, a hintó két oldalán felszalagozott lovas bandérium ügetett. A hintóban ült az ősz apátur. Egyedül. Mikor a hintó a hadsor elé ért, Incze tisz­telgést parancsolt, s maga is katonásan üdvözlé az apáturt. Erre a hintó megállt, a apátur leszállt s Inczé­­hez közelitett. Akkor Incze is leszállt a lováról s a közeledő elé sietett. Az agg egyházfő levette sövegét s úgy lé­pett eléje. És igy szólt hozzá : »Atyánk!« Incze elámult, lelke elzsibbadt e szónál. Az ősz folytatá: »Légy általam üdvözölve a nép nevében. Vá­lasztó kerületünk e mai napon egyhangú felkiáltással téged választa meg országgyűlési képviselőjének. Fo­gadd ezt jutalmul a haza és a nép javára tett küz­delmeidért. Fogadd e megbízást a haza és a nép javá­nak előmozdítására. Szeress minket, a­hogy mi szere­tünk téged.« A többit elfojtotta a köny. S ez valóban nagy szeretet volt. Hogy maga azon férfi, kinek közönséges idők­ben, közönséges lelkek szokása szerint, az elpártolt, a­­ hitehagyott iránt ha nem gyűlöletet tán, de legalább bizalmatlanságot, elhidegülést kellett volna érezni; e nagy napok, e nagy szenvedélyek sugallata alatt nem látta benne az elveszett fiút, nem az apostatát, ha­nem csak a hőst, a hazafit s levette a saját ősz fej­ének szánt cserkoszorut onnan, s az elpártolt fiú homlokát koszoruzta fel vele. Incze ingani érzi a földet lábai alatt. A harcz zajában, mintha száz szeme volna, oly­­ éber tud lenni, s ez éljenkivallásban elveszti szemefé­­nyét, nem lát. Mi történik vele ? A sors keze jár-e feje körül, midőn babérko­szorúját a cserkoszorúval cseréli fel ? Emberi dolog történik-e itt, hogy a hazafias megtisztelés, melyért annyian oly nagyon törik magukat, őt az útfélen, mint véletlen lepje meg ? Nem kötelesség-e azt elfogadni? Nem magasz­tos feladat-e az, a­mit a nép most vállára ruház ? Nem Isten szava-e a nép szava ? S ha ő most e megtisztelést elfogadja, mint­hogy két helyen két kötelességnek eleget tenni nem lehet, akkor csakugyan le kell mondania a kato­nai pályáról: az országházba nem lehet bevinni a kardot. Ez a csábkép varázslóbb volt, mind a többiek. Nem kínálkozott gyönyör alakjában, nem un­szolt menekülésre , egy másik nehéz és veszedelmes kötelesség képében csábított a kitérésre. A törvény­hozó teremben egy ember szavai több hasznot tehet­nek, mint tettei a harczmezőn, vívhat ki ott olyan diadalt, mely többet ér egy megnyert ütközetnél. E­gy harsány hang felkiáltott a nagy tömegből: »Éljen a honfi, ki értünk harczolt!« Az erdők visszhangozák a felzendülő rivallást. Ekkor egy másik hang kiáltott fel. »És éljen a honleány, ki sebesülteinket ápolta!« Erre hangzott még fel a nagy riadal. Vége sem akart lenni. A nép észrevette, hogy Aldorfai Inczének neje is ott van, s minthogy a nő nem volt rábírható, hogy szekeréből leszálljon, a néptömeg felemelte őt szeke­restül együtt s úgy hozta őt vállain egész odáig, a­hol férje állt. Ez határozott. Inczének e nőt kellett látnia, hogy ne kételked­jék többé azon, mit kell felelnie ? »Polgárok! Honfitársaim!« szólt az elhallgató néphez, azon a szép csengő hangon, mely oly ismere­tes volt a nép előtt. »A honfiúi megtisztelés, mit elém hoztok, magas jutalom. De kezem nem éri el azt, s homlokom nem viselheti. Oldalamon kard van, fejem fölött zászló. Hűséget esküdtem ezeknek. (Folytatása következik.) i ' ‘­­. U ■ I­V -JV 268 «/Am. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Szombat, november 21. K kiadó-hiva­ta­l: Barotk-tere, Athenaeum épület földszint Előfizetésr­gu­j : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ...........................................6 írt — kr. 6 hónapra...........................................13 » s— » Az esti kiadás postai különküldéseért felületetes negyedévenkint ...­­ » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesastési Íródsz * Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adad­tak vissza, szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, A­thenaeum-épület) küldendők. — A k­é­p­v­i­s­e­l­ő­h­á­z­1. hó 23-án, hétfőn d. e. 10 órakor ülést tart. —­ Józan horvát hang. A zágrábi r0­b­z­o­rt legutóbbi száma azon horvát képviselő­ket lec­kézteti meg, kik ép most, midőn a pénzügyi és adóügyi bizottságok üléseiben javában foly a ko­moly munka, Budapesttől távol vannak. Bizony ren­dén volna — úgymond a szokottnál erősebb hangon tartott czikk — s a nép joggal el is várhatná, hogy a­kik mandátumokat vállaltak, azoknak lelkiismere­tesen és áldozatkészségesen meg is feleljenek. A töb­bi között az adóügyi bizottságba be van választva Kresztics Miklós, horvát képviselő a zágrábi tartománygyűlés elnöke) , ő azonban még csak Pest­nek tájékán sincs, nincs tehát senki a bizottságban, ki Horvátország érdekeit képviselje,­­ értesítéssel és felvilágosítással szolgáljon, mikép volnának a javas­latok a horvát organismushoz accomodálhatók. A horvát képviselők ily hanyagsága és gondatlansága mellett alkottattak eddig is a legfontosabb közös­­ügyi törvények, melyekre aztán — a sanctió után — ugyancsak kiabálták , hogy igy meg amúgy igazság­talanok s a horvát viszonyokra nem alkalmazhatók. Fel is szólítja a czikkíró Kreszticset, hogy ha nem vehet részt a bizottságban, köszönjön le azonnal, s helye töltessék be más horvát képviselő által. Maz­­zuranics bán, mielőtt a horvát képviselők szétmentek volna, felszólította és megkérte őket, mennének fel mindannyian Budapestre, a gondos felhívásnak azon­ban csak Mihalovics, Tombor és Smaics képviselők tettek eleget. Végül így kiált fel czikkíró : »Uraim! A szőnyegen forgó tárgyak felette komolyak és fon­tosak, ennélfogva tehát feleljetek meg meg­bizatásaitoknak, vagy tegyétek le mandátumaitokat.« — Az amerikai Egyesült­ Álla­mokban ehó elején megejtett congressusi vá­lasztások eredményéről, mely a republikánusok tel­jes vereségével s a demokratáknak még a legvérme­­sebb reményt és felülmúló győzelmével végződött, szóltunk volt csak nem­régiben. Ezúttal a választá­sokról újabban érkezett adatok közül emelünk ki egy néhányat, melyek kellőleg feltüntetik e brusque rend­szer­változást: a demokraták az Unió államai kö­zül 24-ben vívtak ki többséget, minek következ­tében a congressus képviselőházában jövő márt. 4-ikétől kezdve a demokraták 50-nél nagyobb szótöbbséggel fognak bírni. A jelenlegi (43 ik) congressus képviselőházában pedig a repub­likánusok 200 szavazata ellenében csak 92 ellenzéki votum áll! Majdnem a hitetlenséggel határos az, a­mi Massachusetts és Newyork államok­ban történt. Az előbbi negyven év óta először most vívta ki azt, hogy demokrata kormányzója és demok­rata államhivatalnokai vannak. Mióta a republikánus párt alapíttatott,­­ tehát 15 év óta, mindig a leg­­orthodoxabb republ. képviselőket választó, most pe­dig öt demokratát küldött a congressusba Sumner és Schurtz mellé, kik a republi­párt legkitűnőbb tagjai­hoz tartoznak. Newyorkban pedig, mely főállama az uniónak s főtámasza volt a Grant s a republikánu­sok uralmának, ezelőtt 2 évvel Dix tábornokot vá­lasztó kormányzónak 55,000 szótöbbséggel. Dix min­den tekintetben kiváló alak a republikánusok között, aranytiszta jellemű ember stb., de csak azért, mert a gyűlöletessé vált repub­­párthoz tartozott, az az 55,000-nyi többség az októberi kormányzóvá­­lasztásnál 30,000-nyi kisebbségre roskadt össze és helyébe a demokrata Tilden választatott. Newyork államnak 33 képviselője van a congressus­­ban. E számból a jelenlegi congressusban ül 24 re­publikánus és 9 ellenzéki képviselő, de a nov. 3-kán megejtett választások megfordították az arányt; van most 23 ellenzéki képviselő és csak 10 republikánus. — Az 1872-ki választásokkor mily hatalmasak vol­tak a republikánusok, mily imposans többséget vív­tak ! s ime két évi corruptió elég volt, hogy tönkre tegye őket. — Méltán nevezik a legújabb választáso­kat a republikánusok Sedanjának. — A pénzügyi bizottság mai ülésében legelőször felolvastatott a belügyminiszter előterjesztése a színházi bérház építése tárgyában, mely szerint Skalniczky építész költségvetése szerint az összes költségek 640.000 írttal lettek előirányozva és a miniszter az eddig kiadott munkálatoknál már­is elért megtakarítások alapján helyesen reményli, hogy az összes építési költség ezen összeget sem fog­ja elérni. A fedezetet a színház összes országos és magán vagyonának eladása után 412.595 ft 49 krt tenne és igy az építésre még felveendő kölcsön ál­tal fedezendő hiány 227.404 frt 51 kr, a bér­ház utáni jövedelmet pedig 66.150 frtra becsüli, ugyanis földszinti 3 boltért 4500 ft, a kávéházi helyiségért 17.000 ft, az emeletért 12.600 forint, a másodikért 11.700 ft, a 3-ikért 12.800 frt, a 4-ikért 10.550 ft. A miniszter pótlólag értesíti a bizottságot, hogy a kölcsön felvétele szüksége iránt a képviselő­­ház elé fog jelentést terjeszteni és be is fogja adni a bizottságnak a körülményes költségvetést. A bérház kimutatott jövedelme iránt pedig ezt már tett aján­latok alapján irányozza elő. Előadó Zsedényi úgy látja, hogy a miniszter, az mint maga is pótlólag most ismeri el, a p. ü. bizottság ebbeli felszólításának, hogy magát a költségvetést és az eddig az építésre tettleg kiadott pénzekrőli kimutatást terjeszsze a bizottság elé, ele­get nem tett, mert a költségvetés helyett csak pusz­tán említé, hogy 640.000 fttal számíttatott ki, úgy­hogy a bizottság nem tudhatja, valljon ezen költsé­gekben a szobák, kávéház, konyhák stb. belső elren­dezési költségei is be vannak számítva, azt sem tud­ja, vajon a színháznak­­ egész vagyona el van-e már költve vagy nem, pedig ott, hol egy kölcsön felvétele szükséges, a képviselőháznak, melynek engedelme nélkül ez alapot adóssággal nem terhelheti, a szín­ház vagyonának jelen állapotáról tökéletes tudomást bírnia kell. Az előadó ezen vagyon kimutatásából azt ta­lálja, hogy az országos alap felmondott magán köt-

Next