A Hon, 1874. november (12. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-22 / 268. szám
99 Előfizetés felhívén. A HOI“ XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: —. i H Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Perencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala BS* Budapest, november 20- Igazságszolgáltatásunk és a budgetleszállítás. A A közigazgatás és igazságszolgáltatás merev elválasztása három káros eredményt idézett elő hazánkban. Első a pénzügyi, mely abban fejezhető ki, hogy a vármegyei budgetek átlagos összegének megmaradása mellett, igazságszolgáltatásunknak azon része, mely a megyéknél volt (törvényszékek, járásbíróságok, ügyészségek) 8 és fél millióba kerül. Ez tiszta költségnövekedés. Második eredménye: az igazságszolgáltatási fórumok szaporodása, és a lakosoktól való távolsága következtében feltornyosuló hátralékok, és az így lasabbá, költségesebbé váló igazságszolgáltatás. Harmadik a közigazgatás várt javulásának kimaradása, sőt a tehetséges emberek elvonása miatti roszabbulása. Ezek a körülmények pénzügyi és polgári bajainkat annyira fokozák, hogy most már a jobboldaliak is komolyan gondolkoznak arról, hogy mikép és mennyiben lehetne a régi takarékos rendszerhez visszatérni, anélkül, hogy az igazságszolgáltatásnak és közigazgatásnak hátrányára lenne a változás, sőt ezek javításával éressék el úgy a polgárokra, mint az államra nézve a szükséges megtakarítás. E tekintetben az országgyűlés, budgettárgyalás alkalmával, határozatilag is nyilatkozott a bagatell ügyeknek a közigazgatási közegekre bízása mellett; a 9-es bizottság is határozottan kifejezte e véleményt. De maga az eszme oly határozatlan vonásokban volt eddig pengetve, hogy valósítására, ily alakban, kevés kilátás van. Pedig az ország helyzete sürgős feladattá tűzi azt és igazságszolgáltatásunk érdeke is követeli. Itt lehet rendszerváltozásról is szó , mert úgy az igazságszolgáltatási fórumok száma, mint ezek hatásköre oly túlságos és költséges, és oly kevéssé felel meg még a gyors igazságszolgáltatás követelményeinek is, hogy a pénzügyi szempontokon kívül, már az igazságszolgáltatás érdeke is sürgős feladattá teszi a változtatást. A közvélemény és szakértők megegyeznek abba, hogy az appellátiók túlságosan ki vannak terjesztve, hogy a külön semmitőszék és legfelsőbb törvényszék legalább mostani hatáskörükben nem egyaránt szükségesek, de hogy melyik és mily hatáskörrel tartassák meg, az attól függ, hogy a szóbeliség el lesz-e fogadva vagy nem; az is közmeggyőződés, hogy a perrendtartás egyszerűsítésével a bíróságok számát is apasztani lehet, általánosan követelik, az egyes bíróságok hatáskörének kiterjesztését és az appellátiók megszorítását is. És mind e reformnak jó hatása lesz, úgy az igazságszolgáltatás gyorsasága, mint annak olcsóbbá tétele tekintetében. De e reformok sok elvi kérdéssel vannak összefüggésben, melyek megoldása egy budgettárgyalás alkalmával nem várható, habár mindezeknek men block eldöntését, sőt ha kell a kormánynak, határozati alapon azok keresztülvitelére való felhatalmazását is, épen nem tartjuk kivihetetlen dolognak, sőt, amennyiben a főbb elvi kérdésekre nézve a kormány és országgyűlés megegyezni tudnának, azt kívánatosnak tartanák, mert így legalább az átalakítás gyorsabb lenne és eredménye a budgetre nézve közvetlenebbül, korábban bekövetkeznék. Azonban a bagatell ügyeknek, mezei rendőrségi, becsületsértési, birtokháborítási, hagyatéki ügyeknek és a peren kívüli eljárásnak a szolgabírákra bízását, a járásbíróságok hatáskörének, anyagi kitágítását, oly könnyen kivihető és rövid idő alatt foganatosítható reformnak, és másfelől annyira sürgős feladatnak tartjuk, hogy erre sem e kivételes eljárást, sem az elvi elhalasztást el nem fogadhatnék. A módosítás a bírósági és vármegyei törvény egy pár §-ának átalakításában állana, ami a perrendtartás és apperatió előleges változását sem tételezi fel. És, hogy ezáltal olcsóbb lenne igazságszolgáltatásunk, azt fejtegetni sem kell azok előtt, kik tudják, hogy a csirkeperek és birtokháborítási vagy hagyatéki ügyek mennyi dolgot adnak a bírónak és mennyi költséget okoznak az államnak és feleknek. Csak két ellenvetés jön ez eszme ellen felhozva: egyik az, hogy a közigazgatási tisztviselők jogi kualifikáczióval a fentebbi ügyek elintézésére nem bírnak ; a másik az, hogy a szolgabíró feladatainak szaporításával, egyik vagy másik hatáskörét fogja elhanyagolni, vagy pedig a közigazgatási személyzet szaporítása lesz szükségessé; tehát a költség csak áthelyeztetik, de megtakarítva nem lesz és e mellett még az igazságszolgáltatás javulására való kilátás nélkül fog roszabbá válni közigazgatásunk. Ami a kualifikáczió kérdését illeti, tagadhatlan igaz, hogy önkormányzati törvényünk nagyon hiányos, mert önkormányzati hivatalnokoktól (a főjegyző kivételével) semmi képzettségi minősítvényt nem kíván. E bajon segíteni is kell. De az is tagadhatatlan, hogy az említett kérdések inkább gyakorlati vagy méltányossági ügyek, melyeket egy jogérzettel bíró, józan eszűi, oskolába járt ember elintézhet és a mulasztások, viszszaélések ellenszeréül : ott van a tiszti kereset és feleletre vonás. Ami pedig az ügyek hallmozottságát illeti: bátran merjük állítani, hogy csak a hanyagság hozza azt fel. A szolgabíró-járások némelyike túlságos nagy és sok dolgot ad ugyan ,de általában véve e tisztviselőknek nincs annyi dolguk, hogy a kisebb igazságügyi kérdéseket el ne dönthessék. Gondoskodni kell csak a hanyagság büntetéséről, határidők megszabásáról, gyakorolja az ellenőrzést az alispán, és meg fogjuk látni, hogy ha a kártyára és vadászatra nem is jut annyi idő, de az ügyek fennakadást szenvedni nem fognak. Hisz a múlt kezeskedik állításunk igaz voltáról, és ex esse, ad posse valet consequentia! — Pestmegye baloldali vááasztóihoz! E czim alatt jelent meg a pestmegyei baloldal központi bizottmányának egy kiáltványa, melyet alant közlünk, s mely méltó arra, hogy tágabb kört bejárjon, mint a hova czímzése szól. Ritkán esik az elkedvetlenkedés, a skepticzizmus, a határozatlanság jelen napjaiban hangot hallanunk, mely a hazafiasság becsületes munkájának csüggedetlenségét oly férfiasan hirdesse, mint e szép proklamáczió. Üdvözöljük érte a pestmegyei baloldalt. Ajánljuk országszerte e Lángot s e szellemet elvtártársainknak. A politikai csodaszerekben, koaliczióban s az isten tudja, miben vetett hit ideje lejárt hogy ne mondjuk, humbugnak bizonyult. Segedelmet csak magunktól, erőnktől várhat a haza. Ez önerőbizalomra, önébresztésére van szánva e felhívás, mely, hisszük, a legjobb hatást kelteni országszerte. A felhívás így szól: Elvtársak. Amit a baloldal évek előtt megjósolt , csakugyan bekövetkezett. Azon politika, amely ellen a baloldal minden alkalommal felszólalt, amely ellen mindig férfiasan, kitartóan és bátran, — de fájdalom sikertelenül — küzdött, meghozta keserű gyümölcsét. Fájdalmasan, közvetlenül érezzük most már mindnyájan, mily szomorú helyzetbe sodorta az országot azoknak uralma, akik a baloldal reform törekvéseit forradalmi mozgalmaknak, s intő figyelmeztetéseit gáncsoskodásnak szerették nevezni és vádolni. A figyelmeztetések, a haza érdekében emelt felszólalások siker nélkül hangoztak el; az önzetlen és fárasztó küzdelmet elnyomta a többség makacs hatalmaskodása, — de a tények, a következmények kínosan éreztetik az egész országgal, hogy a baloldalnak igaza volt. Most már oda juttatták az országot azok, — akik annak idejében figyelembe sem vették a baloldal hazafias aggodalmait, — hogy csak a legnagyobb erőfeszítés, a legönzetlenebb önfeláldozás s legáldozatkészebb honszeretet lesz képes kiragadni a hazát a nagy veszélyekből, amelyekbe az önzés és félelem politikája sodorta. De épen ezért, mert a haza — bár a mi hibánkon kívül — veszélybe van döntve, mert az ország bajban sinlődik, most inkább, mint valaha kell küzdenünk elveinkkel s elveinkért. Ha néhány évvel ezelőtt kötelességünk volt küzdeni azért, hogy a bajt megelőzzük, úgy most kétszeres kötelességünk tömörülni és küzdeni a legnagyobb erőmegfeszítéssel azért, hogy kiragadjuk az ország közügyeinek vezetését azok kezéből, akik azt ily sorsra juttatták, hogy megmenthessük, ami megmenthető. Most, midőn balsorsunkat s az országnak az eddig uralkodott párt által előidézett sanyarú s majdnem kétségbeejtő helyzetét a haladásnak és szabadelvűségnek minden ellensége fel akarja használni; most, midőn a reactió a különböző fanatismus és ezeknek számtalan szövetségese mind felemeli fejét, hogy vészes küzdelemre lépjen az elgyengült ország ellen; most van főleg ideje, hogy a baloldal új életre ébredjen, összeszedje erejét s a szabadelvűség és a haza nevében azt kiáltsa: »eddig és ne tovább!« Ha a nemzet tenni nem fél, ha bátran szemébe néz a veszélynek s visszarettenthetlenül előre haladni mer, akkor bármily veszélyek is álljanak vele szemben, még sincs veszve minden, -—s most van ideje kitüntetni, akarjuk-e szabad, önálló s életerős országgá fejleszteni hazánkat, vagy továbbra is ott akarjuk-e hagyni azon a lejtőn, a melyre jutott, a melynek kezdete félénkség, lemondás volt, s vége a szégyenteljes bukás tátongó örvényébe vezet ? Pest megye buzgó, áldozatkész és elvhű lakossága mindig megtette kötelességét, s meg vagyunk győződve, hogy a küszöbön álló megyei és országos választások alkalmával szintén habozás nélkül fog választani tudni azon két párt között, amelynek egyike az országot a jelen válságos helyzetbe sodorta, míg másika üldözve s mellőzve bár, de fáradhatlanul s a legnemesebb önfeláldozással, mindig ezen előrelátott veszélyek elhárítását s megelőzését tűzte ki küzdelmei czéljául. Pest megye lakossága habozás nélkül fog választani a határozatlanságnak és önzésnek, vagy az önérzetnek, szabadelvüségnek és haladásnak politikája között; és szilárd meggyőződésünk, hogy ti szeretett elvtársaink fényesebb diadalokat fogtak elérni tántoríthatlan buzgalmatokkal, mint bármikor. De hogy e meggyőződésünk kétségtelen ténynyé váljék , hogy a legtisztább akarratot s legönzetlenebb küzdelmet meg ne hiúsítsák a különböző, ellenünk küzdő elemek egyesült törekvéjsei : arra nézve mindenek előtt szükséges, hogy szervezkedjünk, mozogjunk, tömörüljünk Munkára tehát elvtársak! Irtsuk ki sorainkból a közönyt, minden egyes ember lépjen sorompóba a közügyért, vesse latba tetterejét, befolyását; sorakozzunk; mutassuk meg, hogy erélyünk nem csüggedett, hazaszeretetünk nem szenvedett csorbát; a közügyek iránti lelkesedésünk nem aludt el, s elveink szilárdságát nem ingatta meg semmi. Ha mindenki így fogja fel hivatásszerű kötelességét, ha senki sem fárad el a küzdelemben, úgy győzelmünk kétségtelen leend. S ha e győzelem átalános lesz az országban, s ha e győzelmünk által érvényre jutnak elveink, akkor nyugodtabban, bizalommal nézhetünk a jövő elé, akkor, hisszük, nem lesz hiú óhajtás szíveinknek azon őszinte fohásza, hogy: Éljen a haza! Budapesten, 1874. nov. 3-án tartott ülésünkből. A pestmegyei baloldal központi bizottmánya. — A véderő bizottság ma délelőtt 10 órakor folytatta a közös hadsereg és honvédség katonai ellátásáról szóló tvjavaslat tárgyalását,melyben a 99-ik §-ig haladt; a szövegben csupán styláris módosítások történtek. Az osztályokból alakult központi bizottság ma i. e. 10 órakor tárgyalta a főrendiháznak a választási törvényjavaslatra vonatkozó ujóbbi üzenetét, melynek tartalma változatlanul elfogadtatott. Előadóvá Szeniczey Ödön választatott. 11 órakor tárgyalta az összeférhet- t enségi törvényjavaslatban létrejött ujóbbi főrendiházi megállapodást. A főrendiház üzenetének tartalma elfogadtatott, kivéve a 2. §. c) és d) pontjaira vonatkozót, mely az egyes intézetek elnökei, igazgatói, igazgatótanácsosai, jogtanácsosai és hivatalnokaira vonatkozik, melynél ragaszkodik a központi bizottság a ház előbbeni szövegezéséhez. Előadó Horváth Lajos. 1/2 12 órakor tárgyalta a központi bizottság a közjegyzői törvényjavaslatra vonatkozó ujabbi üzenetét a főrendiháznak, melynek tartalma egészen elfogadtatott. Előadó Schmausz Endre. — A véderőbizottság f. hó 21-kén, szombaton d. e. 10 órakor ülést tart. A „HON“ TÁRCZÁJA. TIED, ÖVÉ. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. III. KÖTET. „Férfi sorsa a nő.“ (33. Folytatás.) Hogyan lesz a fiúból atyáinak atyja ? Incze azt a feladatot, ami rá volt bízva, az unalomig könnyűnek találta. Futárai által naponkint értesült a harcztér nagy mozgalmairól, a nagysarlói ütközetről, a losonczi mester rohamról , aztán Budavár vívásáról. Neki mindezekben nem volt része. Egy önkényt visszahúzódó ellenséget kellett kísérnie. Ez a helyzet őt kínozta. Munkához volt szokva. Mikor nagy, terhes feladatok súlyosultak rá, akkor felemelte az erőérzet ; gyönyöre volt oly munkát elvállalni, melytől más visszaretten. Mint tanár, mint tudós szüntelen oly feladatokkal küzdött meg, amik nem ígértek sikert. S mikor egyszer a kardot vette a kezébe, akkor meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak hitt álláspontokat ostromoljon és vívjon meg. S most, midőn társai az ős Buda falait döngetik, ő nem lehet ott! Bántotta az a gondolat, hogy ő is egyikévé lesz azoknak a félretolt hősöknek, kiket a fővezérek az ország távoleső részeibe egy-egy elszakított hadisapattal czéltalan sétahadjáratra elküldöttek. Egy napon aztán azt a parancsot kapta, hogy hagyjon félbe rögtön minden hadműveletet a Ba- komban s siessen a Balaton partjához. A Balaton partjához! A hadjárat minden terétől oly távol, hogy a kőröskörül dörgő ágyuk szavát meg ne hallja! Futárjai beszéltek neki sokat a vezérek egymás közötti visszavonásáról, a harczi körök és a kormány közti ellentétekről. Elhozták neki a napi parancsot, melyben a csapatvezérekkel tudatja a hadügyminisztérium, hogy ezentúl valamennyien ő neki lesznek alávetve. Követte ezt egy hosszú sora a hirhedett neveknek, melyek viselői elkeseredetten dobták oda a kardot a kormány lába elé s azt mondták,hogy nem harczolnak többé. Előtte volt a példa, — a jogczim, — az ok : hasonlót tenni. Nem tehette azt. Mit mondott ez az asszony ? »Mi e zászlónak hívei tartozunk maradni, ha nem jutalmaz is. Ennek az árnyékában van a mi mennyországunk.« Nem lehet e szavakat elfelejteni. Incze azt mondta, hogy engedelmeskedik s megy oda, ahová parancsolták, nem fürkészve a kitalálhatlan okot. Nem tudom már kinek ? az a tréfás ötlete volt ez időben, hogy a tihanyi félszigetet kell megerősíteni s azt egy második Gibraltárrá átalakítani. E feladat nézett Inczére. Tehát még az is, hogy nevét egy hősköltemény paródiájában örökítse meg: legyen egy második nagyidai veszedelem tragicomicus hőse. Még az sem riasztó vissza. Csapatjának kiadta az útszabályt a Balaton felé. Útközben Styrián keresztül jött utazóktól megkapta a bécsi és külföldi hírlapokat, mikben közölve volt az Oroszországgal kötött szerződés. Az orosz czár oly haderőt küld Magyarország leverésére,mely elég egy nagy hatalmat is porba vetni. íme itt van előtte a bizonyos bukás. A sír, a börtön, a hontalanság, a kétségbeesés. Hasztalan minden erőfeszítés , reménytelen minden küzdelem ezentúl. Krajna felé pedig egészen szabad az út. Menekülhet, amely órában akar, mint mások sokan. Külföldre szóló franczia útlevele is van Leótól. Nem teheti azt. Hogy mondta ez az asszony ? »mi lenne a hazából, ha minden ember azt kérdené: mi lesz én belőlem ? — Inkább sírni, mint pirulni!« Nem tándorodott el. Folytatta útját, a merre küldve volt. Ismét keresztül kellett e közben vonulni azon a városon, hol egykori otthona, a kolostor állt. A mint a hegyhátról a völgybe alákanyarodik az út, a szép cseresnyefákkal szegélyezett országúton egy nagy tömeget lát a város felől szemközt közeledni. Egy egész tábort, sok ezer emberből állót. Az útfélen taraczkok dörögnek, mintha ütközet kezdődnék. De az eléje hömpölygő sereg nem ellenség, nem villognak szuronyai, ellenben zászlója tömérdek és az mind nemzeti háromszin. Kitalálta, mi az ? Ma *-en alkotmányos ünnepély van. A tavaly választott országgyűlési képviselő leköszönt s helyébe mást választ a nép. Jámbor szófogadó nép ez, a ki nem ismeri még a pártküzdelem gyönyörűségeit. Akit az ő papja ajánl neki, annak tűzi fel a jelvényét a kalapjára s a kit követőnek választott meg egyszer, azt, amig csak él, újra megválasztja mindig, ha az megannyiszor más oldalára ül is az országház teremének. Inczének előre elmondták a futárai, hogy a választási elnök az apátul lesz, s a választó közönség egy szívvel-lélekkel el van határozva magát az elnököt kikáltani képviselőjének. Incze azt mondta rá: jól teszik, egy becsületes, jó hazafival több lesz odafenn. Szemközt jövő hadcsapatát félre állítá az útból. Első az alkotmány, azután a hadsereg. A választók tömege nagy üdvrivalgással jött előre. A gyalog hadat hintók és szekerek beláthatlan sora követte. Legelől jött egy nyitott hintó hat fehér lóval, a díszruhás kocsis mellett ült egy markos öreg férfi, két kezében nagy selyem lobogót tartva, a hintó két oldalán felszalagozott lovas bandérium ügetett. A hintóban ült az ősz apátur. Egyedül. Mikor a hintó a hadsor elé ért, Incze tisztelgést parancsolt, s maga is katonásan üdvözlé az apáturt. Erre a hintó megállt, a apátur leszállt s Inczéhez közelitett. Akkor Incze is leszállt a lováról s a közeledő elé sietett. Az agg egyházfő levette sövegét s úgy lépett eléje. És igy szólt hozzá : »Atyánk!« Incze elámult, lelke elzsibbadt e szónál. Az ősz folytatá: »Légy általam üdvözölve a nép nevében. Választó kerületünk e mai napon egyhangú felkiáltással téged választa meg országgyűlési képviselőjének. Fogadd ezt jutalmul a haza és a nép javára tett küzdelmeidért. Fogadd e megbízást a haza és a nép javának előmozdítására. Szeress minket, ahogy mi szeretünk téged.« A többit elfojtotta a köny. S ez valóban nagy szeretet volt. Hogy maga azon férfi, kinek közönséges időkben, közönséges lelkek szokása szerint, az elpártolt, a hitehagyott iránt ha nem gyűlöletet tán, de legalább bizalmatlanságot, elhidegülést kellett volna érezni; e nagy napok, e nagy szenvedélyek sugallata alatt nem látta benne az elveszett fiút, nem az apostatát, hanem csak a hőst, a hazafit s levette a saját ősz fejének szánt cserkoszorut onnan, s az elpártolt fiú homlokát koszoruzta fel vele. Incze ingani érzi a földet lábai alatt. A harcz zajában, mintha száz szeme volna, oly éber tud lenni, s ez éljenkivallásban elveszti szemefényét, nem lát. Mi történik vele ? A sors keze jár-e feje körül, midőn babérkoszorúját a cserkoszorúval cseréli fel ? Emberi dolog történik-e itt, hogy a hazafias megtisztelés, melyért annyian oly nagyon törik magukat, őt az útfélen, mint véletlen lepje meg ? Nem kötelesség-e azt elfogadni? Nem magasztos feladat-e az, amit a nép most vállára ruház ? Nem Isten szava-e a nép szava ? S ha ő most e megtisztelést elfogadja, minthogy két helyen két kötelességnek eleget tenni nem lehet, akkor csakugyan le kell mondania a katonai pályáról: az országházba nem lehet bevinni a kardot. Ez a csábkép varázslóbb volt, mind a többiek. Nem kínálkozott gyönyör alakjában, nem unszolt menekülésre , egy másik nehéz és veszedelmes kötelesség képében csábított a kitérésre. A törvényhozó teremben egy ember szavai több hasznot tehetnek, mint tettei a harczmezőn, vívhat ki ott olyan diadalt, mely többet ér egy megnyert ütközetnél. Egy harsány hang felkiáltott a nagy tömegből: »Éljen a honfi, ki értünk harczolt!« Az erdők visszhangozák a felzendülő rivallást. Ekkor egy másik hang kiáltott fel. »És éljen a honleány, ki sebesülteinket ápolta!« Erre hangzott még fel a nagy riadal. Vége sem akart lenni. A nép észrevette, hogy Aldorfai Inczének neje is ott van, s minthogy a nő nem volt rábírható, hogy szekeréből leszálljon, a néptömeg felemelte őt szekerestül együtt s úgy hozta őt vállain egész odáig, ahol férje állt. Ez határozott. Inczének e nőt kellett látnia, hogy ne kételkedjék többé azon, mit kell felelnie ? »Polgárok! Honfitársaim!« szólt az elhallgató néphez, azon a szép csengő hangon, mely oly ismeretes volt a nép előtt. »A honfiúi megtisztelés, mit elém hoztok, magas jutalom. De kezem nem éri el azt, s homlokom nem viselheti. Oldalamon kard van, fejem fölött zászló. Hűséget esküdtem ezeknek. (Folytatása következik.) i ' ‘. U ■ IV -JV 268 «/Am. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Szombat, november 21. K kiadó-hivatal: Barotk-tere, Athenaeum épület földszint Előfizetésrguj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ...........................................6 írt — kr. 6 hónapra...........................................13 » s— » Az esti kiadás postai különküldéseért felületetes negyedévenkint ... » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesastési Íródsz * Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adadtak vissza, szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. — A képviselőház1. hó 23-án, hétfőn d. e. 10 órakor ülést tart. — Józan horvát hang. A zágrábi r0bzort legutóbbi száma azon horvát képviselőket leckézteti meg, kik ép most, midőn a pénzügyi és adóügyi bizottságok üléseiben javában foly a komoly munka, Budapesttől távol vannak. Bizony rendén volna — úgymond a szokottnál erősebb hangon tartott czikk — s a nép joggal el is várhatná, hogy akik mandátumokat vállaltak, azoknak lelkiismeretesen és áldozatkészségesen meg is feleljenek. A többi között az adóügyi bizottságba be van választva Kresztics Miklós, horvát képviselő a zágrábi tartománygyűlés elnöke) , ő azonban még csak Pestnek tájékán sincs, nincs tehát senki a bizottságban, ki Horvátország érdekeit képviselje, értesítéssel és felvilágosítással szolgáljon, mikép volnának a javaslatok a horvát organismushoz accomodálhatók. A horvát képviselők ily hanyagsága és gondatlansága mellett alkottattak eddig is a legfontosabb közösügyi törvények, melyekre aztán — a sanctió után — ugyancsak kiabálták , hogy igy meg amúgy igazságtalanok s a horvát viszonyokra nem alkalmazhatók. Fel is szólítja a czikkíró Kreszticset, hogy ha nem vehet részt a bizottságban, köszönjön le azonnal, s helye töltessék be más horvát képviselő által. Mazzuranics bán, mielőtt a horvát képviselők szétmentek volna, felszólította és megkérte őket, mennének fel mindannyian Budapestre, a gondos felhívásnak azonban csak Mihalovics, Tombor és Smaics képviselők tettek eleget. Végül így kiált fel czikkíró : »Uraim! A szőnyegen forgó tárgyak felette komolyak és fontosak, ennélfogva tehát feleljetek meg megbizatásaitoknak, vagy tegyétek le mandátumaitokat.« — Az amerikai Egyesült Államokban ehó elején megejtett congressusi választások eredményéről, mely a republikánusok teljes vereségével s a demokratáknak még a legvérmesebb reményt és felülmúló győzelmével végződött, szóltunk volt csak nemrégiben. Ezúttal a választásokról újabban érkezett adatok közül emelünk ki egy néhányat, melyek kellőleg feltüntetik e brusque rendszerváltozást: a demokraták az Unió államai közül 24-ben vívtak ki többséget, minek következtében a congressus képviselőházában jövő márt. 4-ikétől kezdve a demokraták 50-nél nagyobb szótöbbséggel fognak bírni. A jelenlegi (43 ik) congressus képviselőházában pedig a republikánusok 200 szavazata ellenében csak 92 ellenzéki votum áll! Majdnem a hitetlenséggel határos az, ami Massachusetts és Newyork államokban történt. Az előbbi negyven év óta először most vívta ki azt, hogy demokrata kormányzója és demokrata államhivatalnokai vannak. Mióta a republikánus párt alapíttatott, tehát 15 év óta, mindig a legorthodoxabb republ. képviselőket választó, most pedig öt demokratát küldött a congressusba Sumner és Schurtz mellé, kik a republipárt legkitűnőbb tagjaihoz tartoznak. Newyorkban pedig, mely főállama az uniónak s főtámasza volt a Grant s a republikánusok uralmának, ezelőtt 2 évvel Dix tábornokot választó kormányzónak 55,000 szótöbbséggel. Dix minden tekintetben kiváló alak a republikánusok között, aranytiszta jellemű ember stb., de csak azért, mert a gyűlöletessé vált repubpárthoz tartozott, az az 55,000-nyi többség az októberi kormányzóválasztásnál 30,000-nyi kisebbségre roskadt össze és helyébe a demokrata Tilden választatott. Newyork államnak 33 képviselője van a congressusban. E számból a jelenlegi congressusban ül 24 republikánus és 9 ellenzéki képviselő, de a nov. 3-kán megejtett választások megfordították az arányt; van most 23 ellenzéki képviselő és csak 10 republikánus. — Az 1872-ki választásokkor mily hatalmasak voltak a republikánusok, mily imposans többséget vívtak ! s ime két évi corruptió elég volt, hogy tönkre tegye őket. — Méltán nevezik a legújabb választásokat a republikánusok Sedanjának. — A pénzügyi bizottság mai ülésében legelőször felolvastatott a belügyminiszter előterjesztése a színházi bérház építése tárgyában, mely szerint Skalniczky építész költségvetése szerint az összes költségek 640.000 írttal lettek előirányozva és a miniszter az eddig kiadott munkálatoknál máris elért megtakarítások alapján helyesen reményli, hogy az összes építési költség ezen összeget sem fogja elérni. A fedezetet a színház összes országos és magán vagyonának eladása után 412.595 ft 49 krt tenne és igy az építésre még felveendő kölcsön által fedezendő hiány 227.404 frt 51 kr, a bérház utáni jövedelmet pedig 66.150 frtra becsüli, ugyanis földszinti 3 boltért 4500 ft, a kávéházi helyiségért 17.000 ft, az emeletért 12.600 forint, a másodikért 11.700 ft, a 3-ikért 12.800 frt, a 4-ikért 10.550 ft. A miniszter pótlólag értesíti a bizottságot, hogy a kölcsön felvétele szüksége iránt a képviselőház elé fog jelentést terjeszteni és be is fogja adni a bizottságnak a körülményes költségvetést. A bérház kimutatott jövedelme iránt pedig ezt már tett ajánlatok alapján irányozza elő. Előadó Zsedényi úgy látja, hogy a miniszter, az mint maga is pótlólag most ismeri el, a p. ü. bizottság ebbeli felszólításának, hogy magát a költségvetést és az eddig az építésre tettleg kiadott pénzekrőli kimutatást terjeszsze a bizottság elé, eleget nem tett, mert a költségvetés helyett csak pusztán említé, hogy 640.000 fttal számíttatott ki, úgyhogy a bizottság nem tudhatja, valljon ezen költségekben a szobák, kávéház, konyhák stb. belső elrendezési költségei is be vannak számítva, azt sem tudja, vajon a színháznak egész vagyona el van-e már költve vagy nem, pedig ott, hol egy kölcsön felvétele szükséges, a képviselőháznak, melynek engedelme nélkül ez alapot adóssággal nem terhelheti, a színház vagyonának jelen állapotáról tökéletes tudomást bírnia kell. Az előadó ezen vagyon kimutatásából azt találja, hogy az országos alap felmondott magán köt-