A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-13 / 9. szám
9. szám, XIII. évfolyam._________________ Reggeli kiadás: Budapest, 1875. Szerda, január 13. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-építlet földszint. Előfizetési dlij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt — kr. 6 hónapra.........................................12 » s— » Az esti kiadás postai különküldéséért felül fizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON XIII-dik évi folyamára Előfizetési árak: A januárhóra jelentkező új előfizetőknek, kiknek nem volt alkalmuk a regény már megjelent részét olvashatni, az első három kötetet és a negyedik kötet bevezetését ingyen külön lenyomatban küldjük meg, s csak arra kérjük, hogy megrendeléseikben kiadóhivatalunkat arról a körülményről értesítsék, hogy »új« előfizetők s hogy a megküldést óhajtják. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 12- Ghyczy számításai. A Ghyczynek, a pénzügyi bizottságban tegnap tett nyilatkozata, már csak abból is ítélve, mi nyilvánosságra jutott , mindenesetre fontos , de egészen más szempontból, mint amelytől némelyek azt feltüntetni szeretnék. Sokaknak csak az tűnik fel e nyilatkozatból, hogy a múlt (1874.) év végén 12 millió készlete volt a magyar állampénztárnak, mi 1869 óta, ily mértékben nem fordulván elő, mindenesetre örvendetes jelenség. De magyarázatul szükséges hozzátennünk azt, hogy az év első negyedében 56.953.000 forintot költünk el a kölcsönből, és ha várjon az utolsó negyed úgy mutatja-e fel e készletet, hogy kiadásait fedezé, vagy úgy, hogy részben fedezetlenül hagyta, (mit később lebonyolítandó számadások fognak bebizonyítani), és talán kölcsönből is fedezte, azt nem tudjuk ; de ha áll az, mit Ghyczy mond, hogy a kölcsön második feléből, a január elsején esedékessé vált 9.500.000 költség lefizetése után, 32 millió maradt fenn, akkor egy kissé gondolkozóba esünk. A kölcsön második feléből Ghyczy kapott körülbelül 46 millió forintot (azért csak ennyit, mert abból 30 L ni Hiú ít KolvuUJJfiG W14UV* Grumní* o 1OO ó 10 1* 7 fix-árfolyamon volt átengedve) ; ha tehát az utolsó negyedből 41 és fél millió marad fenn, akkor ez alatt is elköltetett abból 4 és fél millió. Ebben benne van a kölcsönművelet költsége is, de hogy az évnegyed elején, mikor a díjvédelmi források még deficitben voltak, köttetett, abból a kiadások fedezésére is, az több, mint valószínű. Az tény, hogy a múlt évben rendkívüli forrásból 61 és fél milliót elköltünk , ha ezzel szemben az év ad 12 millió készletet, és ha ez valódi fölöslegnek fog a végleszámolásnál bizonyulni, (mi nagyon kétes) még akkor is 49—50 millió volt az 18744. év deficitje, az előirányzott 32 és fél millióval szemben. Ez egyfelől a kellő mértékre redukálja, a (mindenesetre örvendetes) pénztári készlet (mi még távolról sem fölösleg) jelentőségét és másfelől int arra, hogy ez alapot véve számításul, a folyó évi előirányzatot vagy ne emeljük ezentúl, vagy gondoskodjunk fedezetéről. Minthogy pedig a kormány és pénzügyi bizottság előirányzata egyiket sem teszi, előre megmondhatjuk , hogy a tulajdonképeni deficit nem huszonöt millió, minek fedezéséről gondoskodnak, hanem sokkal több lesz, miről nem gondoskodnak. Mert, ha 1873-ban 127 millió fedezet állott szembe 188 millió kiadással, ha 1874-ben az előirányzott 145 és fél millió nettó bevétel helyett (mint a fentebbiekből kiszámítható) 129 —130 millió jött be, és az előirányzott 32 és fél millió deficzit 49 — 50 millióra nőtt (a 12 millió készlet leszámításával is), akkor 148 millió nettó bevételt a régi forrásokból számítani és csak ez után redukálni a deficzitet 25 millióra, valóságos illusió. Különös továbbá az is, hogy sem Ghyczy sem a pénzügyi bizottság az idei fedezetben nem gondoskodnak a keleti vasút (17 milliónyi) másodprioritásainak eshetőleges kiváltásáról, sem az északkeleti vasútnak már megígért 5 és fél milliónyi kárpótlásról és a fiumei kikötő építésénél felmerült követelésekről. Pedig mindez róhat, sőt positive ró is terhet 1875-ben az államra, így az egyensúly meglesz zavarva és a számítások halomra dőlnek. Ami pedig a 25 millió deficit fedezését illeti, erre nézve Ghyczy sok részben eltért eredeti tervétől. Először is azt az elvet állította volt fel, a budgetbeterjesztés alkalmával, hogy a kölcsönből csakis 6 milliónyi befektetést szabad fedezni, a többit adóból kell fedezni. Másodszor 12 milliót akart bevenni előterjesztett adóemeléseiből és új adóiból. Most már 6 millió helyett kész a kölcsönből 12 milliót fedezni — ez tehát nem befektetés és nem a deficit elenyésztése, hanem annak a régi módon, való drága fedezése, vagyis tulajdonképeni állandóvá tétele. Másodszor bevallja azt,hogy az adóbizottság m módosításai és az 5 százalék pótadó önkénytes visszavonása folytán, mert ennek elfogadtatása iránt reménye nincs, eddig előterjesztett adójavaslataiból nem 12, hanem csak 5 milliót vél bevehetni, tehát még a mi (8 millióra tett) számításunkat is optimistikusnak tünteti fel és ennek őszintén örülünk , mert legalább eddigi pessimismusunk igazolva van és Ghyczy maga tért positívabb számítási alapra az uj adóforrásokra nézve, vajha ugyanezt tenné az egész fedezeti Tehát itt is fedezetlenül marad 8 millió és így, daczára annak, hogy 5 millió erejéig már új forrás nyittatott, még 8 milliót kell új forrásokból előteremtenünk. Minthogy Ghyczy ezt már sem fényőőzési, sem fogyasztási adóalapból előteremteni nem tudja, sem a forgalom megadóztatásából, és az államjószágok jövedelmeinek fokozsából nem várja, újra csak az egyenes adóalaphoz fordul. Az új számítás szerint ez, a már eddig beterjesztett és az elfogadásra kilátással bíró javaslatokban 2.200,009 forint erejéig lesz az eddiginél nagyobb mérvben igénybe véve. Ez magában is az eddigi tehernek 34 százalékkal való átlagos emelése. Ha pedig ehez hozzáadjuk azt a 8 milliót is, melyet még Ghyczy ez alapból akar fedezni, akkor annak átlagos terhe 15 százalékkal fogna emelkedni. És ez bizonyítja államháztartásunk veszélyes irányát, mert, ha tőlünk a fogyasztási adók folytonosan el lesznek vonva, ha azok jövedelmét nem élvezhetjük és, ha kell, azok terhét , szükségeinknek megfelelően, aránylagosan nem emelhetjük, akkor a termelés és ipar, kereskedelem és tőkegyűjtés nálunk folytonosan aránytalanul lesznek terhelve és ez ép oly egészségtelen állapot a magángazdasági viszonyokra, mint a közgazdasági fejlődésre nézve. Tudom mi az ellenvetés. Ghyczy épen azért vonta vissza az egyenes adókra tervett 5 százalék pótlékot, hogy az egyenes adók alapját jobban ne terhelje és ennek kikerülése véget általános jövedelmi adóból kívánja bevenni az említett 8 milliót. Erre legközelebbről lapunk egyik munkatársa meg fogja tenni megjegyzéseit, de magára az ellenvetésre legyen szabad megjegyezni azt, hogy ha szoros értelemben véve a pótadó és általános jövedelmi adó nem is ugyanazon alapra nehezednek, vagy legalább nem ugyanazon alapra lesznek kiróva és ebben az utóbbinak határozott előnye van, amaz felett, mert nem növeli annak aránytalanságait; de az tény, hogy minden egyenesadó alapja, általában véve egy , a polgár direkt jövedelme és pedig nem a fogyasztásban vagy fényűzésben mutatkozó fölösleg , hanem a tőkeképzésre, befektetésre, élelemre és munkaképességre egyaránt szánt bevétel az, tehát a tehernövekedés ebben mindig ugyanazt eredményezi: ha túlságos tőkeapadást, ha terhes, a fejlődés gátlását. Ezért, mondjuk azt, hogy a polgárok jövedelmének terhét újabb 15 százalékkal növelni, mindenesetre aggasztó dolog ! A képviselőház szerdán jan. 13 án d. e. 10 órakor ülést tart. — Ghyczy és Szlávy. Az általános jövedelmi adót, melyet Ghyczy tervez, már a Szlávyminisztérium is ajánlás a 21 -es bizottság elé tett terjesztésében 3 százalék alapon attól ötödfél millió eredményt várt. A »P. Napló«, mely e tény idézi, a Szlávy-kormány jelentéséből a következő számítást veszi ki : »Tényleg fennálló személykereseti adó-törvényünk szerint azon föld-, ház- és tőkebirtokosok, továbbá iparosok és kereskedők föld-, ház- és jövedel- PZWSkfB lifmfrtot meghaladó Tekintettel arra, hogy ezen adóösszeg átlagosan mintegy 16-os adószázalék alapján vettetett ki, föltehető, hogy e 34.785,721 frt adónak 231.904,807 frt tiszta jövedelem felel meg, amiből levonandó: a) a föld-, ház- s jövedelemadó fejében mintegy 50 mil. 904.807 frt, b) s adósságkamatok fejében 25 millió forint. Összesen : 75.904.807 forint, minélfogva az új jövedelmi adó kivetési alapjául 156 mil. frt adóköteles tiszta jövedelem marad. Ha az országgyűlés az általános jövedelmi adót három százalékban állapítaná meg, a jövedelmi adó czimén 4.680.000 forint adójövedelemre számíthatunk.« Ghyczy ezzel szemben, természetes, hogy magasabb adószázalék alapján a tiszta jövedelmet 290 millióra teszi, melyből föld-, ház- és jövedelemadó s betáblázott adósságok kamata fejében 90 milliót von le, ugy hogy az uj jövedelmi adó alapjául marad 200 millió, mely 4 százalékos általános jövedelmi adóval rovatvan meg, eredményezné a praeliminált 8 millió bevételt. — A nemzetiségek. A nemzetiségi képviselők konferencziája nem volt, mint a »Zasztava« után a lapok tévesen jelentek, e hó 9-re egybehiva, hanem, mint Mocsonyi Antal klubbelnöknek egy, az »Albina«-ban közzétett fölhívásából kivehető, 17-én vagy a következő napok valamelyikén fog a Hungária szállodában megtartatni. Mint biztos A „HON“ TÁRCZA.TR. EMNIM, TIED, ÖVÉ. Szegrény hat kötettyen. Irta Jókai Mór. IV. KÖTET. „Férfi sorsa a nőtt. (54. Folytatás.) Walter Leo bankár. Wenczel szabódott, hogy ő nincs megijedve : nem történt semmi, csakhogy már az Isten úgy teremtette az arczát, mintha mindig meg volna ijedve. — Aztán mindig olyan kisértetes hangon beszél, mint egy halott-bemondó, vagy egy koldus. Wenczelnek csak annyi mondanivalója volt, hogy a hírlapokat az éjjel mind lefoglalta a rendőrség, azért nem bordálnak ki. — Miért foglalta volna le, te tolpats ? Wenczel annak tudta okát találni. — Pan Rieger beszéde volt benne. — Hát a hivatalos lapot is lefoglalták ? abban is benne volt a van Rieger beszéde ? Már ebből a kelepczéből nem segítette ki Wenczelt a tudománya; azt felete, hogy »azt is.« Ez iszonyú dühbe hozta Helénát. — Marsd ki előlem ! Takarodjál rögtön. Ez az ember pusztuljon el rögtön a háztól! Szemem elé ne kerüljön többet! Ily arczátlanul hazudni a szemembe ! Ostobának tart ez az ember engem ? Leo nekem rögtön más komornyikot fogadj ! De még ma délig! Engem ez az ember nem szolgál ki többet. . .. . . . .. . Senki sem szólt ellene* Annyit már tudott mindenki, hogy haragos asszonyt kérlelni annyit tesz, mint fújtatni a tüzet. Azután ideges szelídséggel fordult a hegedűművészhez s azt interpellálta fenyegetően lágy és rettentően hízelgő hangon. — Ugyan édes Vilmos, nézz utána te, hová lettek a hírlapok mind ? Vilmos, művészek szokása szerint, nem sokat válogatott a fillentések között, amelyiket legközelebb találta, előrántotta azt. — Hiszen ünnep volt tegnap mama, hát nem jelenhettek meg a lapok. Ekkor aztán egész búbánatos érzelgéssel kezdő rá Helén. — Ugye kedves Vilmos, rész mostohád voltam én neked mindig ? Kegyetlen voltam hozzád ? Szívtelenül bántam veled ? Elrontottam örömeidet ? Mikor beteg voltál, cselédre bíztam a gondviselésedet ? Szidtalak szembe, rágalmaztalak az apád előtt ? Azzal érdemeltem meg, hogy engem nevetség tárgyává tégy az egész világ előtt, idegen vendégek előtt! A szegény hegedűvirtuóz még jobban odaszorította a vállpereczéhez az állával a képzelmi violint, mutatva, hogy nem érti, mivel követte el ezt a nagy bűnt ? Helena aztán kitört a commentárral. — Mintha nem tudná azt egész Prága, hogy én a legbuzgóbb templomjáró vagyok! Hogy nincs olyan ünnep, a melyen én szokott helyemet a Tevntemplomban el ne foglalnám,s Istennek tartozó imádatom adóját le ne rónám. S te mégis azt mondod nekem, hogy tegnap ünnep volt. Ünnepnap, amelyen én nem voltam templomban. E szerint én tehát vagy bolond vagyok, vagy atheista ? No hát melyik vagyok ? A hét bolond leányok egyike, s ki elaluszsza az ünnepnapot ? vagy manichaeus ? sabbathianus, iconomachus? Mi? Soha ilyen kelepczébe nem volt még szorulva a szegény művész. Leo megszánta a fiát s ki akarta segíteni a veremből okosan s utána szállt maga is. — Engedjen meg kedvesem. Fogadalmi ünnep volt tegnap, igy értette Vilmos , Ziska halálának évnapja. A betűszedők mind összebeszéltek, hogy ezen a napon nem fognak dolgozni , még a kormánylapot sem szedik ki. Tudod, a betűszedők az egész világon mindenütt a democrata párthoz tartoznak : azok az ultrák primipilusai. Tegnap mind kinn voltak a »Fehér-hegyen.« Helene erre a históriai magyarázatra összecsapta a kezeit és elkezdett kaczagni, de a fogait csikorgatta nevetés közben. — Ez igazán mulatságos! Csak azért, hogy nekem ne legyen igazam, hanem Hannának, csak azért, hogy Henrik szívtelensége ki legyen mentve; összeesküszik ellenem mindenki a háznál, s hazudnak először három emeleteset, azután toronymagasságnyit, utoljára olyan nagyot, mint a Fehér-hegy! Ide hozzák nekem pán Riegert, s az egész politzeyt új ünnepet csinálnak a naptárban; összeesküvést forraltatnak a betűszedők között s még a szegény vak Ziskát is előhurczolják a koporsójából. Igazán kaczagni való tréfa. Incze parázson ült e jelenet alatt, a minek indokait nagyon jól érté s azt mondá latinul a vele szemben ülő bankárnak, hogy »medicina pejor morbo.« — Ne beszéljetek én előttem magyarul ! fordult most ő ,ellene az úrnő haragja, mely azonban egyszerre átváltozott még a haragnál is veszélyesebb furfanggá. — De hisz igaz! — Mit zaklatódom én itt a hírlapok után ? Hisz itt van ön uram. Ön egy vonalon jött Hannával, leghitelesebben megmondja, történt-e valami baleset a vaspályán vagy sem ? A többiek mind hazudnak. Jól áll nekik. Hanna nő: szabadalma van rá. Wenczel cseléd: természetében van. Vilmos művész: ráragadt az. Leo bankár: neki ez a mestersége. De én uram katona, a ki az igazságért harczolt, a ki csak becsületét csak büszkeségét növelte, önnek nem lehet hazudnia. Mondja meg az igazat. Incze számára nem volt kitérés. — Megmondom bárónő. A vasúton csakugyan történt baleset. Két vonat egymásba ütközött. Henrik gróf kisérte Hanna grófnőt, s e balesetnél oly sérüléseket szenvedett, amik miatt vissza kellett térnie Königinkofba. Ez az oka, amiért nem jöhetett ide. Ezt titkolta ön előtt egész környezete. Helene nem ijedt meg, nem kapott szívgörcsöket; nyugodtan mondá: »ezt én sejtettem: ezt nekem súgta valami.« S aztán könybelábadt szemekkel tekinte végig a család tagjain, elmélázva, míg egyszer csak megint odafordult Inczéhez. — De ugyebár nem lesz szükséges nála semmi amputatio ? — Nem lesz szükséges, bárónő. — Az rettenetes volna, folytató kerekre felnyílt szemekkel, ha egyszer csak úgy jönne elém, hogy fél keze, vagy fél lába hiányzanék, vagy arcza nem volna az, a mi volt. Itt eltakarta tenyerével szemeit. S megint hirtelen Incze karjára tette kezét. Ugyebár, uram, a viszontlátáskor olyannak fogom őt látni, a milyen mindig volt. — A viszontlátáskor, — úrnőm, bizonynyal olyannak fogja ön Henrik grófot látni, a milyen mindig volt. Helene szemei tudtak olvasni az arczvonalmakban, s Incze vonásai áruló nyitott könyvek voltak mindig. Helene megragada mindkét kezével Incze kezét s ezt susogá: — A viszontlátáskor olyan lesz ő, a milyen mindig volt ? ugye ? mert meghalt ? S forrón megszokta Incze kezét. — Ezt köszönöm önnek. És aztán nem tört ki belőle sem köny, sem ijedség, sem kaczagással vegyült zokogás. Felkelt helyéről nyugodtan, odament Hannához, azt átölelte, megcsókolta, s meleg, nyugodt hangon suttogó neki. n-r-wgnimimninn ■—mni-'in ni • ifm&z-zsguaaa * — Bocsáss meg, én szentem, én martyrom. A ki eltitkoltad előttem keservedet, hogy engem kímélj, nem sírtál, nevető arczot mutattál előttem s tűrted, hogy czivódom veled. Ugye, milyen kegyetlen zsarnok egy idegbeteg asszony! Nagyobb zsarnok a híveihez, mint a dahomeyi szultán, mert ti ezt a szörnyű rabigát azért viselitek, mivel szerettek. —No de nem soká tart ez már neked. Csitt! A további beszédet Hanna lecsókolta ajkáról. Helene aztán sorban bocsánatot kért férjétől, annak homlokát érintve csókjával; aztán Vilmostól, fehér kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú hajfürtjeit; végre Wenczelt is behivatta s azt mondá neki kegyesen: »maradhatsz továbbra is« s egy selyem nyakkendőt ajándékozott neki engesztelés jelképéül, melyet komornája már készen tartotta számára. (Ez már tiz év óta nyolczadik selyemkedő, amit Wenczel kap : suga Leo Inczének, de oly hangon, hogy Helena is meghallgatta.) — Ez azt bizonyítja, szólt az úrnő, hogy igen sokszor megharagszom de ugyanannyiszor kibékülök. Azzal kezét Incze karjába fűzve, átvezetteté magát vele a salonba, menetközben közel hajtott fővel mondva neki. — Lássa ön, az a modor, a melylyel ön a balesetet tudtomra adta, egészen elvette a rémhír falánkját. Most már meg vagyok nyugodva s holnap alapítványt teszek a Kapuczinusok kolostorában örök misére szegény Henrikünk lelki üdvéért. Isten nyugtassa meg szegényt. A salon asztalait albumok foglalták el művészi aquarellekből, fényképekből összeállítva; a tájak közt több volt olyan, melyet Leo is, Incze is meglátogatottt egykor, s a fényképezett celebritások közt szinte akadtak olyanokra, akikkel mind a ketten ismerősök voltak. Az ismeretlenek közt a bárónő volt Incze ciceronéja. (Folytatása következik.) forrásból a »Lloyd« hallja, a konferenczia egyedül és kizárólag a felett fog tanácskozni, várjon a nemzetiségi képviselők a budgetvitában részt vegyenek-e, vagy, mint már néhány hó (?) óta, továbbra is passiv magatartásban maradjanak? Hogy a nemzetiségi párt a szélső ellenzékkel szavazand, magától érthető.— Az erdélyi románság f. é. febr. 15-dikén értekezletet tart Kolozsvárott, s ez alkalomkor megbeszéli a képv. választások alatt követendő magatartását. Az értekezletre való meghívást Kolozs megye román kiz. tagjai bocsáták ki. — Magyar pénzügyi tervek. A »Semaine Financiére« párizsi közgazdasági lap érdekes leleplezéseket közöl azon consortium terveiről, mely ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy az osztrák déli vasút magyar vonalait a Dunán túl levő kisebb vonalakkal déli vasút czímen egyesíteni akarja. A vasúti terv részletei megegyeznek azzal, mit lapunkban már közöltünk. A fővállalkozó a párisi Societé General és Credit Foncier. De a déli vasúti terv mellett említést érdemel egy más vasúti terv, melyet szintén e consortium hajlandó megvalósítani, és ez abban állna, hogy magyar központi vasút (Grand Central) czím alatt egy vasúttársulat alakulna, mely a magyar keleti vasútnak a román csatlakozástól a tiszavidéki pályáig terjedő vonalait, továbbá a tiszavidéki vasútnak arad-szolnoki részét egy Szolnoktól Pestre építendő vonallal s a magyar államvasútnak Budapesttől az ország határáig terjedő vonalait is egy nagy vasuttá egyesítené. Az állam a vonalak tőkéjének 5 % -át biztosítaná. A vasúti terv technikai nehézségei állítólag már le vannak győzve. Legfontosabb azonban hogy ugyanezen consortium a magyar nemzeti jegybankot is ajánlkozik életbe léptetni, s a bank 1877-ben kezdené meg üzletét, midőn az osztr. bank monopóliuma lejárt. E nagyszabású tervre még visszatérünk. Arnim peréhez a berlini városi törvényszék az államügyésznek és a vádlottnak négy heti határidőt adott (az első folyamodású bíróság ítéletének kézbesítésétől számítva) a felebbezés beterjesztésére. A kamarai bíróságnál e szerint a tárgyalások előreláthatólag február végén, vagy márczius hó folyamában fognak megkezdetni. A pernek második folyamodása bíróság előtti tárgyalása új leleplezéseket fog felszínre hozni. Mint a »Pr.« írja, nem új kibocsátványok és jelentések, hanem csak magánlevelek fognak nyilvánosságra hozatni. E levelekről hírlik, hogy igen különös színben fognak feltüntetni néhány kiválóbb egyéniséget, így pl mikor a német hadsereg szervezésének kérdése került szőnyegre , oly nagy oppositiót keltett a beterjesztett javaslat, hogy Bismarck attól tartott, miszerint nem fogja keresztülvihetni akaratát, a minthogy kénytelen is volt azt megváltozdalmi gyűlésnek — s állásáról való lemondással fenyegetődzött. — Holstein Arnim grófhoz Párisba levelet intézett, melyben azt mondja, hogy most mindenkinek szeme reá (Arnimra), mint Bismarck utódára van függesztve. E levélben — állítólag — még Bürow külügyi államtitkárra vonatkozólag is igen figyelemreméltó s nem épen hízelgő nyilatkozatok foglaltatnak. A képviselőhöz pénzügyi bizottságából. A bizottság mai ülésében folytatta a deficit fedezetének módja iránti tárgyalását. A tár Horváth Lajos kezdte meg, ki előadja, hogy mindenki előtt ismeretes lévén az ország anyagi helyzete, ő az általános pénzügyi helyzetre újabban sem terjeszkedik ki s csak pénzügyminiszter terveire nézve kívánja gyorsítani a pénzügyi bizottság jelentését. Minthogy a kiadások nagyobb része az év első felére esik, a jövedelmek pedig az év második felében folynak csak be, nagyobb mérvben 20—25 millió forint reservával kívánja, mindig az évi számadásokat berekeszteni, s ezért elfogadja a pénzügyminiszter előterjesztéseit az adófelemelésre nézve. Azt hiszi, hogy Magyarország 10—12 millió adóemelést megbíz, de nincs meg az adófizetési hajlam, pedig nálunk átalában mindenki többet költ, mint jövedelméhez képest költenie kellene. Ezután Móricz Pál szólal fel s a már esti lapunkban közlött előterjesztést teszi. Pécsy Tamás azt hiszi, hogy nagy mérvű tervezetekre a jövőben nehéz lenne megegyezésre jutni; mielőtt részéről az új adatjavaslatokat elfogadhatóknak tartaná csak részben is, azt hiszi, hogy a megtakarításokban kellene a szélső határig elmenni. Minden államhivatalnoknak, kinek fizetése a 2000 frtot meghaladja, abból 200/-ot vonna le; jövőre nyugdíjt senkinek, aki 25 évnél kevesebbet szolgált, nem adna, csupán a rendkívüli esetekben munkaképteleneknek esetenként megélhetési összegig menne. Az igazságügynél az apelláták megszorítása, a bagatellügyek elvétele folytán személyzeti leszállítást tart eszközölhetőnek. Helyesebb beosztás által a hadseregnél, a létszám és harczképesség megtartása mellett, is lényeges megtakarítást vél eszközölhetőnek. Ha a bankkérdés megoldatik, eltekintve attól, hogy az adóképesség emelkedni fog, már a banktársulat adója által is némi új bevételt remél. Az államjószágok részletes eladásából haszonjövedelmet remél, mert ha az ezekből befolyó jövedelem adósság törlesztésre fordíttatik is, sokkal több lesz a haszon a kamat kereskedése folytán, minthogy az államjavak jelenleg alig 2 százalékot hoznak. Ekként lényegesen leszállana a deficit. Ha tekintetbe veszszük még, hogy amit most vasutaink kamatgaranciáiba fektetünk, az megkerül később, s hogy ha itt a 15 millió évi kiadás egészben vagy részben meg fog szűnni, így csak néhány millió lehet a valódi hiány. Tehát a pénzügyminiszter által 13 millióig tervezett egyenes adófelemelést indokolva nem látja, s azokból a Móricz Pál által említtetteket kivéve, többet elfogadtatni nem ajánlhat a pénzügyi bizottság. Széll Kálmán : a megtakarításokban sokat hisz még orvosolhatónak, de 12 milliót mégis adófelemeléssel vél fedezendőnek. Elfogadja a pénzügyminiszter előterjesztéseit a fedezetre nézve s az általa tervezett adófelemeléseket; felemlítendőnek tartja a bankkérdés megoldásának szükségét és a takarékosság további érvényesítését a jelentésben. Liphay Béla b.: csatlakozik Széll nézeteihez, de felemlítené még azt is a jelentésben, hogy két hadsereget fenn nem tarthatunk. Az államjavak részletenkénti eladását mint szintén felemlítendőt elfogadja; hangsúlyozná végre, hogy a bélyegnél, dohánynál és más némely adónemek behajtásánál szigorúbb legyen az eljárás s így több jövedelmet hozandnak. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter kívánja, hogy az általa tervezett átalános jövedelemadóra is kiterjedjen a pénzügyi bizottság jelentése. Az államjószágok eladására nézve még most csakis az előmunkálatok tehetők meg. A bankkérdéssel a költségvetés tárgyalása után szándékozik foglalkozni, XXagUonuV JnT».- ^*NTt^tviJ—.T .— t—^ '/ ? nézete szerint magunknak kell magunkon segíteni. A miniszter felszólalása után délután 2 óra után az ülés véget ért. A képviselőház adóügyi bizottságából A képviselőház adóügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésén, melyen a kormány részéről Ghyczy pénzügyminiszter és Márffy mint tanácsos voltak jelen, a cseléd-, tőke-, kocsi- és lótartási adókról szóló bizottsági jelentés olvastatott fel az ülés megnyílta után. A jelentés felolvasása után Tisza Kálmán megjegyzi, hogy a bizottság nem azért hagyott ki némelyeket az eredeti tervezetből, mert mint a jelentés mondja nem akart »ismételt« megadóztatást, miután a tervezetek és pontozatok mindenike imételt megadóztatást foglal magában, s a bizottság a jelentésnek ily értelemben való módosítását elfogadja. A törvény szövege egyébiránt csekély irályi módosításokkal elfogadtatik. Ghyczy Kálmán indítványozza, hogy a már tárgyalt törvényjavaslatokat és a hitelesített jelentéseket a bizottsági előadó nyújtsa be a háznak. Paczolay: a bizottság azt határozta, hogy a tv. javaslatok mindnyája egy általános jelentés mellett nyújtassék be. Ezen megjegyzésre az előadó és még többen azt állítják, hogy a bizottságnak ily értelmű határozata nincs. Iványi Dániel azt hiszi, hogy helyes lenne a kész törvényjavaslatok benyújtása, hogy a ház