A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)

1875-05-13 / 108. szám

108. szám. Ml. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, május 13. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. írt kb. 6 hónapra......................................12 * * Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés negyedévenkint ...­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda,­ Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK: szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 13. Budapest, május 13. A kép­viselő­ház mai üléséről alább veszik olvasóink a jelentést, Tisza Kál­mán tegnap jelzett javaslatával együtt. A főrendiház mai ülésén, melyben szo­kottnál nagyobb számban jelentek meg a ta­gok, a kormány által beterjesztett költségve­tési törvényjavaslat elfogadtatott, mire elnök rövid időre felfüggeszti az ülést, kijelentvén, hogy a bejelentett név szerinti szavazásnál a ház tényleges, de még nem igazolt tagjai sza­vazni nem fognak. Következett a jogügyi bi­zottság jelentése az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló javaslat tárgyában és a bizottságnak erre tett módosításai. Az első szónok gr. A­p­p­o­n­y­i György volt. Sajnálkozását fejezi ki, hogy a képviselőház jelen üzenete indokolás nélkül terj­esztetetett a főrendiházhoz, mert ez kizárta volna azt a pressiót, melyet ma fájdalommal constatál. A jogügyi bizottság véleményét ajánlja elfoga­dás végett, mint a­mely szerinte a gyakorlati élet igényeinek eléggé megfelel a hibák kija­vítása tárgyában, míg a bírói függetlenséget érintetten hagyja. Utána gr. V­a­y Miklós szólalt fel a törvényjavaslat mellett. Szerinte a bírák hely­zete épen eddig volt bizonytalan, mert a bírói szervezet id­eiglenes jelleggel birt, s épen e törvény végrehajtása által lesz vége ez ideig­lenességnek. Gr. C­z­i­r­á­k­y János, kinek beszédét, egy sajnálatos baleset, b. Józsika Lajos hirtelen roszulléte miatt félbe kellett szakítani, a régi jogviszonyokból deriválta a birói függetlenséget és elmozdu­latlanságot. Amaz a választott, ez a királyi kinevezéstől függő birák állásának volt egyik biztosítéka. Még a 48-ki nehéz idő, sőt az absolut hata­­lom is megőrizte a birói függetlenség elvét. Ő tehát oly expediensről kíván gondoskodni, mely mellett elvek megsértése nélkül a két ellentétes felfogás kiegyenlíthető. Ilyennek tartja a jogügyi bizottság jelentését, melyet elfogadásra ajánl. — Perczel Béla igazságügyminiszter a gyakorlati életből me­rített érvekkel támogatja a javaslatot. Az ülésben Majláth György országbíró elnökölt s a miniszterek közül jelen voltak: Perczel, Tisza, Széll, Péchy, Trefort és Peja­­csevics. A főrendiházban Perczel után Schmi­­deg, Tomcsányi, Zichy Nándor, Mesnil s vé­gül Apponyi György szóltak. Ezután névszerinti szava­zásra került a sor. A kérdés úgy tétetett föl : elfogadja-e a ház átalános tárgyalás alap­jául a képviselőház szerkezetét. Először a klérus szavazott, Siruor, Haj­­nald, Samassa, Vancsa a kormány javaslata mellett, Zalka ellene. Következtek az udvari méltóságok, Vay Miklós kivételével majd mind a javaslat ellen. Ezután a főispánokra került a sor, kik közül a jelen levők mind a kormány szerkezete mellett szavaztak. A főurak ezután következő sorozata meg­osztva szavazott pro et contra. A szavazást néhány perc­nyi zajos tárgyalási szünet kö­vette, mely után — fél 3-kor — kihirdette­­tett a szavazás eredménye, mely szerint a képviselőház szerkezete mellett szavaztak 60-an, ellene 36-an, s igy a képviselőház szerkezete fogadtatott el. Az ülés '/1­3-kor néhány perczre felfüg­gesztetek, s azután a ház­javaslat részletes tárgyalásába fogott. Tegnap este Almássy György gr. szál­lásán megjelentek a főrendiháznak számos tagjai, s kijelentették a szabadelvű párthoz való csatlakozásu­kat. — Egyúttal elnökökül Festetich György gr és Vay Miklós báró, alelnökül Tomcsányi József Bé­késmegye főispánja, pártjegyzőül Zichy F­errari­s­ V­i­ctor gr. választattak meg. — Az értekezlet tárgyát a bíróságok létszá­mának leszállításáról szóló törvényjavaslat képezte, melynek a képviselőház szövege sze­rinti változatlan elfogadása kimondatott.­­ A főrendiház tagjai eddig már is, mintegy 60-an írták alá a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. A bíróságok újabb szervezéséről szóló főrendi bizottsági jelentés a következőleg hangzik: A jogügyi bizottság az első fokú királyi bíró­ságok újabb szemezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén, tekintettel volt egyrészről azon jogi álláspontra, mely a főrendiházban folyó hó 5-ik napján létrejött megállapodásnak alapját képezte, de tekintettel volt arra is, hogy a főrendiház mind­amellet az akkor történt nyilatkozatok szerint az első fokú bíróságok számának leszállítását, any­nyiban a­mennyiben az az igazság kiszolgáltatá­sának érdekével megegyeztethető, a pénzügyi viszo­nyaink javára eszközölhető megtakaritás végett is, egyátalában nem ellenzi, hanem csak a módra nézve, mely — annak eszközlése végett javasoltatott — je­lesen az 1869: IV. és 1871 : IX. és XXXII. t. czik­­kek által megállapított alapelvekétől eltérő és a minisztériumra, illetőleg a jogügyi miniszterre ru­házandó rendkívüli felhatalmazással járó adminis­tratív intézkedésre nézve, mely által birói szerve­zetünk és törvényeink állandóságában helyezett bi­zalom megingattatnék és a birói függetlenség elve megtagadtatnék, tért el a törvényjavaslatban kifej­tett iránytól. Ennélfogva, hogy a törvényjavaslat üdvös czélja elérettethessék, a­nélkül, hogy a főrendi ház az idézett törvényekkel és a folyó hó 5-én hozott végzésének alapelveivel ellenkezésbe jöjjön, a jogügyi bizottság a szőnyegen levő kérdésnek abbeli megol­dását ajánlja a főrendi háznak, hogy jelenleg tör­vény által húsz elsőfolyamodású törvényszéknek meg­szüntetése mondassék ki, annyival inkább, mert hite­lesen értesült a jogügyi bizottság arról, hogy azokra nézve az 1871: XXXII. t. sz. értelmében a statisz­tikai adatok megszereztettek, sőt a kormány által a képviselő­házhoz be is adattak, azon kívül mert a kormány az 1875. évi költségvetésből 20 első fokú törvényszék által igényelt költségelőirányzatát tény­leg kihagyta, jeléül annak, hogy a kormány ezeknek megszüntetését az igazságszolgáltatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetségesnek tartja. A mi­niszter megnyugtató nyilatkozata folytán pedig, a bi­zottság ezen törvényszékek egyenkénti megnevezésé­től ezen törvényben eltekinthetni vélt. Egyébiránt midőn az így megváltoztatott tvjavaslatot nyújtja be — többnyire az ügy minden további részleteire nézve az 1869. és 1871-ben hozott törvények rendeleteihez ragaszkodott és ezt a nmlgy főrendiháznak tisztelet­tel ajánlja. Törvényjavaslat az 1871. XXXII. és 1873. XXVII. t. sz. által megállapított első fokú királyi törvényszékek számának leszállításáról. 1. §. A törvényhozás további intézkedéséig az első fokú törvényszékek­nek az 1871 : XXXII. t. czikk 1. §-ában és 1873 : XXVII. t. sz. 15. §-ban megállapított száma 20-at szállittatik le. 2. §. Az 1871 : XXXII. t. czikk 1. és 6-ik §-a értelmében a törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a minisztérium,­­ az első fokú bírósá­goknál alkalmazandó bírák és bírósági hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapít­ja meg. 3. §. A bírák és bírósági hivatalnokok áthelye­zésére és nyugdíjazására nézve az 1871: IX. t. czikk rendeletei szabályozzák az igazságügyminiszter eljá­rását. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a miniszté­rium (2. §.) illetőleg az igazságügyminiszter bizatik meg. Kelt Budapesten, 1875. május 11-én. gróf Czi­­r­á­k­y János s. k., bizottsági elnök, gróf Zichy Nándor s. k., bizottsági jegyző. Blunts wili tanár, mint távira­taink is jelezték, a »Flanek­e Liberale« czimű lapban egy czikket tett közzé a német­belga kérdésről. A tanár czikké­­h­ez az említett lap következő bevezető soro­kat ir: »A nagy német jogász, ki már több­ször küldött nekünk figyelemre méltó tudósí­tásokat, most az alábbi levelet közli velünk, melyet olvasóink tudomására hozni szerencsé­seknek érezzük magunkat. Bluntschli azt mondja czikke elején, hogy Németországban a német-belga conflic­­tusnak aggálylyal néztek elébe, de most már meg vannak győződve, hogy túlzott félelem­nek adták át magukat s a kérdést több nyu­galommal és higgadtsággal tekintik. A kérdés azonban figyelmes és gondos megvizsgálást igényel. Aztán így folytatja: »Németországban senki sem gondol arra, hogy Belgium függetlenségét megtámadja. Mi németek megszoktuk, hogy Belgium függet­lenségét és semlegességét a birodalom nyu­gati határai biztonsága feltételének tekintsük. Mi csak két eshetőséget látunk. Vagy törekedni fog a szabad Belgium arra, hogy semlegességét megtartsa és velünk bé­kében éljen, vagy pedig a mostani Bel­gium meg fog szűnni s déli részét Francziaország, északi részét pe­dig Hollandia fogja annectálni Bel­gium egy részének Németország­hoz csatolása egy harmadik eshető­ség, de mely nekünk nem látszik le­hetségesnek. A két eshetőség közül azt, mely most megvalósítva van, a másodiknak elébe helyezendőnek tartjuk. Mi bebizonyí­tottuk, hogy szükség esetén erővel is készek vagyunk fentartani Belgium lételét. Azt is hiszszük, hogy jövőre Belgium füg­getlenségét csak Franczia­ország fenyegeti és azt gondoljuk, hogy ez esetben Belgium védelmé­nek gondja inkább a német birodalomra hárul, mint Ang­liára, melynek hajói alig képesek a parto­kat is védelmezni. De épen azért, mert mi a belga függetlenségnek legjobb s tán egyedüli barátjai vagyunk, azt hiszszük, hogy igényt tarthatunk a belga kormány tiszteletére. Azt akarjuk, hogy velünk úgy bánjék, mint baráttal és akár gyengeségből, akár pedig tit­kos rokonszenvből ne oltalmazza halálos ellen­ségeinket. Ezen ellenség nem Francziaország, hanem a pápaság és jezsuitaság fekete hadserge. Mi ép oly jól tudjuk, mint a­hogy tudják azt a Vaticánban is, hogy mi a gondolat szabadságáért és a modern társada­lomért folytatunk élethalál harczot a római hierarchiával azon enerváló és butító politika ellen, melynek czélja nem más, mint az egyén és az állam megalázása. Nem kívánjuk azt, hogy Belgium mint szövetséges csatlakozzék a mi harczunkhoz és abban részt vegyen, de azt elvárjuk Bel­giumtól, hogy ne engedje meg ellenségeink­nek, miszerint területét mintegy bevehetetlen várt vegyék igénybe, hogy ellenünk folytas­sák a harczot; elvárjuk Belgiumtól, hogy ne engedje meg püspökeinek, miszerint birodal­munkat és hatóságainkat megtámadják és a törvények iránti engedetlenségre izgassanak; elvárjuk végül, hogy Belgium ne engedje meg határain belül, miszerint a kiutasított szerzetesek és papok az államnak ellene sze­güljenek és a harcrot folytassák. Mi egyszerűen csak azt kívánjuk, hogy Belgium egy valódi semleges állást foglaljon el és teljesítse egy igazi szomszédos állam kö­telességeit, s nem kívánunk sem többet, sem kevesebbet. Ha a belga törvények nem elégségesek e kötelmek teljesítésére, töké­­letesítni kell azokat,­­mint a­hogy hasonló indokból a német törvényeknek is tökéletesíttetniök kell. Mindezek tekintetében nincs szükség frázisokra és üres tiltakozások­ra, hanem igenis őszintén barátságos gondol­kozásmódra és e gondolkozásmódnak tettek általi legális megvalósítására. A belga kor­mányra nézve igen nagy tévedés lenne, ha azon hamis ürügy mögé akarná magát elsán­­czolni, hogy arra, miszerint cselekedhessék, a különböző hatalmak beleegyezését kell be­várnia. Mi ebben csak egy kibúvót látnánk, mert tényleg nincs másról szó, mint jó szom­szédságról és loyális barátságról. Ha tö­kéletesen arról kellene meg­győződnünk, hogy mi ilyes­mit épen nem várhatunk Bel­giumtól, mert ott a püspökök igen hatalmasak és az ultra­montán nézetek nagyon is el vannak terjedve, azt kér­dezhetjük önmagunktól, hogy lehet-e érdekünk abban, hogy egy látszólag független, de tényleg Rómától függő Bel­giumot lássunk. Hogy nem volna-e jobb reánk nézve még az is, még azon veszé­lyel szemben is, hogy a franczia határokat magunkhoz közelebb lássuk jönni, ha megkí­méljük a pénz- és véráldozatokat, melyeket egy semleges és barátságos Belgiumnak hoz­ni hajlandók volnánk és úgy szervezkednénk mintha a belga terület Francziaországhoz tar­toznék ? Ez képezi a kérdésnek komoly olda­lát és alapját. Felhívjuk e kérdésre a közfi­gyelmet, meg lévén győződve, hogy a sza­badelvű belgáknak a legélénkebb érdekében áll tanácsainkat meghallgatni.« A »Köln. Ztg.« újabb száma is közöl a »belga függetlenség«-ről egy czikket, mely egészen Bluntschli szellemében és irányában van tartva. Úgy látszik tehát, hogy a német­belga conflitus kérdése a diplomatia teréről leszállt a sajtó terére. , Itt több nyíltsággal és tartózkodás nél­küliséggel szellőztetik e kérdést, mint amott. A német jegyzékekben kíméletesen el volt minden fenyegetés kerülve, ami Belgium füg­getlenségét és semlegességét érinti, de a né­met sajtó már határozottabban mondja ki utógondolatait. Nem azt mondja ugyan, elég tapintattal, hogy Németország fogja keblére szorítni Belgiumot, hanem azt, hogy a német birodalom, ha mindjárt garantírozó hatalom is, egy cseppet sem fogja bánni, ha Franczia­ország, meg Hollandia feldarabolja az ultra­­montán Belgiumot,­­ ha magát ezután meg nem becsüli. A franczia nemzetgyűlés e hó 11 -én kezdte meg újra működését. A pénz­ügyér a jövő évi költségvetést terjeszti elő. A­mi a pártok hangulatát illeti, ezt a párisi sürgönyök békülékenynek és nyugodtnak jel­zik. A mérséklet, higgadtság, békülékenység és önmegtagadás, meg politikai tapintatnak egy eclatáns példáját mutatja az, hogy a pá­risi községtanács elnökévé F­­­o q­u­e­t ra­dio a 1 i­s jelölt választatván meg, barátai tanácsára, hogy személye ne keltsen resensust, vagy bizalmatlanságot, beadta lemondását, mire a belügyér azon előzékenységgel felelt, hogy nem fogadta el a lemondást. — A somogymegyei szabadelvű párt nagy­gyűlése május hó 30-án délután 5 óra­kor Kaposvárott a »korona vendéglő« teremében fog tartatni, melyre a párt minden tagja általam tisz­telettel meghivatik. Tanácskozási tárgyak: a) a ke­rületek jelentései az alakulásról; b) az alapszabályok megvizsgálása s megállapítása; c) május 31-én tar­tandó megyei bizottmányi nagygyűlési ügyek előleges megvitatása ; d) egyébb fontos tárgyak s indítványok. Hazafias üdvözlettel, Kaposvár május 8-án, 1875. Gr. Somssich Imre, a somogymegyei szabadelvű párt elnöke. — Vidéki pártmozgalmak. A turóczmegyei pánszláv­ok Mosó­­czon tartott ülésén elhatározták, hogy Ré­vay báró ellen Paulinyi Tóth Vilmost léptetik fel nemzetiségi képviselőjelöltül, ámbár nem igen reményük, hogy ő ezen erősen koc­káztatott vállalatot elfogadja, mi­után ez alkalommal nem áll rendelkezése alatt a Matica. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 13. Elnök Ghyczy; jegyzők: Mihályi, Wächter Beöthy. A miniszterek közül jelen vannak : Tisza, Per­czel, Pécsy. Mihályi Péter olvassa a múlt ülés jegyző­könyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Péchi Tamás és Somssich Imre képviselők a 30 nap letelvén végleg igazoltat­tak (Éljenzés.) Jelenti továbbá, hogy a közkiállítási érmek kiosztási ünnepélyén részt venni akaró kép­viselők számára meghívók s jegyek vannak a házna­gyi irodában letéve. Szaplonczay Miklós Kőrösmező község kér­vényét nyújtja be, régibb követelésének megtérítése iránt. Irányi Dániel magán­kérvényt nyújt be. Horváth Sándor a következő interpellácziót intézi a pénzügyminiszterhez: 1. Törvényesnek és nemzetgazdászati szem­pontból indokolhatónak tartja-e, hogy a marczali se­gélyegylet terhére az egyes betéti könyvecskék után 142 frt 50 kr bélyegilleték rovatott s a f. évre 168 frt 88 kr jövedelmi adó vettetett ki? 2. Ha törvényesnek tartja hajlandó e az 1871-ik évi 20306 sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendeletnek s az illető adókivető és felszólamlási bizottságok eljárásának törvényes alapjait kimutatni, s ez által a segélyegylet tagjait megnyugtatni? 3. Ha pedig nem tartja törvényesnek, szándékozik-e a marczali segélyegyletet az illetéktele­nül reá rótt bélyegilleték és jövedelmi adó terhe alól felmenteni, egyszersmind az illető adókivető és fel­szólamlási bizottságokat a törvény értelmében leendő eljárásra utasítani ? Kiadatik a miniszternek. Ugron Gábor a következő kérdést intézi a belügyminiszterhez: tekintve, hogy a három aranyos­széki és udvarhelyszéki huszár családok magán­tu­lajdonát képező, az állam kezelése alatt tartott lótás­­alap kérdésében Tisza László és Bakcsi Ferencz kép­viselők többszörösen interpellálták a kormányt és választ még eddig nem kaptak; tekintve, hogy ezen ügy legfelsőbb helyen már másodszor is eldöntetett, sőt végrehajtása meg is sürgettetett; tekintve, hogy a bel- és vallásügyi minisztériumok által ezen leirat még a múlt kabinet idejében letárgyaltatott és meg­állapíttatott, hogy a lótápalap a közoktatásügyi mi­nisztérium alatt álló alappá átváltoztatandó ; tekint­ve, hogy az illető székely székeket erről értesítő tudó­sítás már a kiadó hivatalig hatott volt . Kérdem: Van-e tudomása a t. belügyér úrnak arról, hogy ezen értesítések hónapok óta visszatar­tatnak? Szándékozik-e a legfelsőbb helyről lekül­dött végzést minél hamarább kiadványoztatni ? Avagy ő felségének egy újabb és harmadik, az érdekeltekre nézve kedvezőbb megoldást szándékozik-e taná­csolni ? Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház ! Ezen interpellációra igen egyszerűen s röviden felel­hetek. Arról, hogy már egészen majdnem a kiadmá­nyozásig jutott volt e kérdés akkori megoldása, igenis van tudomásom. Nem történt meg a további lépés azért, mert az én kérésemre az illető miniszter úr felfüggesztette azt, hogy legyen idő saját hatás­körömben megfontolni, nem lehetne-e a kérdést az illetők óhajtásának megfelelőbben megoldani és en­nek lehetősége iránt a szükséges, a kellő lépéseket megtenni. Ebben áll az ügy ma­i én részemről épen azért, mert óhajtásom azt még megfontolás alá venni és illető helyen is megfontolásra ajánlani, vájjon nem lehetne-e az illető családoknak saját kéréséhez in­kább alkalmazva megoldani az ügyet, az expeditió megtételét még most elrendelni nem szándékozom. (Helyeslés.) Ugron Gábor köszönettel fogadja a választ, melyet a ház is tudomásul vesz. Tisza Kálmán belügyminiszter: Még egy má­sik interpelláczióra is kívánok ez alkalommal felelni Szederkényi J. képviselő úr május 11-én következő interpellácziót intézte hozzám. (olvassa.) Az inter­­pellácziónak mintegy bevezetésére, gondolom, nincs mit felelnem, mert az, hogy az illető úr jár-e templom­ba, és mik a vallásról bölcsészi nézetei, reám nem tartozik. A­mi azonban magát a kérdést illeti, itt első helyen kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy én ugyan egyes szolgabirót és ennek eljárását soha e ház kebelében meg nem neveztem, de mindenesetre, ha állana az, hogy én ezen szolgabíró urat itt a h­áz kebelében megróttam, vagy ő miatta tettem megro­vó nyilatkozatot, akkor semmiesetre sem állhat az, hogy azon szolgabíró úr a kormány protekc­iója alatt áll. Különben akármint legyen ez a dolog, a t. kép­viselő úr maga is kifejezte azon reményét, hogy a tör­vényhatóság kebelében a szükségnek és az igazság­nak megfelelő intézkedések meg fognak tétetni. Én is ezt remény­em, de remény­em, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy azon nem várt esetben, ha a tvhatóság nem az igazságnak megfelelőleg járna el, a főispán is fogja tudni kötelességét. Részemről pe­dig biztosítom, hogy míg egyfelől a tvhatóság intéz­kedésének elébe vágni nem fogok, mert ha ezt ten­ném, gondolom helytelenül cselekedném, s így ez ügybe még ma avatkozni nem fogok, addig másfelől ha azt tapasztalnám, hogy az igazságnak nem meg­­felőleg történik az eljárás, a­mely jogot nekem a törvény ad, azt ezen esetben épen úgy mint minden esetben a legrészrehajlatlanabb szigorral fogom gya­korolni. (Élénk helyeslés.) Szederkényi Nándor megjegyzi, hogy nem a jelen kormányra, hanem az előző kormányra értet­te, hogy e hivatalnokot protegálta. S ez áll. Történt oly eset is, hogy mikor az alispán felfüggesztett egy polgármestert, távirati uton tiltatott be a felfüggesz­tés. Meg van elégedve a válaszszák A ház a választ tudomásul veszi. Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház ! Mi­ként mindnyájan méltóztatnak tudni, a háznak min­den oldaláról mindenfelől nyilvánult már az óhajtás, hogy a jelen törvényhozás nem­sokára berekesztessék, de azt gondolom, hogy abban is egyetért mindenki hogy az alkotmányosság szempontjából is nagyon óhajtandó, sőt mondhatnám nagyon szükséges, hogy midőn egy törvényhozó test feloszlattatok, meg le­gyen a lehetősége annak, hogy rövid idő alatt a kö­vetkező törvényhozó test, illetőleg annak képviselő­­háza megválasztathassék. Ez irányban jövőre nem lesz semmi akadály, mert az állandó névjegyzékek elkészítéséről rendel­kező törvény meghatározza a terminusokat, melyek alatt a munkálatoknak a kiigazítás irányában meg kell történniük, s azontúl meghatározza, mikor lép az uj névjegyzék életbe, s hogy míg az uj névjegyzék érvényének ideje el nem jön, addig érvényben marad a régi névjegyzék, s ha még azon nem várt eset követ­keznék is be, hogy egyes törvényhatóságok nem ké­szülnének el a kitűzött határidőre a kiigazítással, azon esetben sem lenne a jövőre nézve akadály, mert törvényes terminusok lévén, a­meddig elkészülni tar­toznak, a mégis el nem készült tvh­atóságok, mint a törvénynek ellenszegülők, önmaguk lennének okai, ha az általános választásokban annak idején részt nem vehetnének. Azonban a törvény nem intézkedett azon eset­ről, hogy mi történjék akkor, ha az első alkalommal, felteszem az ország törvényhatóságainak, illetőleg választókerületeinek 0 -ed része elkészítené az ál­landó névjegyzéket, de talán nem része, vagy még ennél sokkal csekélyebb része nem készítené el ? Ugyanis a törvény határozottan kimondja, hogy a választásoknak az egész országban a belügyminiszter által kitűzött 10 nap alatt kell megtörténniük. Most előáll azon eset, hogy ha — mondom— 9/10-ed, vagy talán még ennél is nagyobb részében a választókerü­leteknek elkészül az állandó névjegyzék, miután a h­átramaradt */, „ -ed rész oly helyzetben van, hogy a választók állandó névjegyzéke azokban nincs készen s van ezen helyzetben anélkül, hogy törvénysértéssel lehetne vádolni, mert a törvény nem határozza meg, meddig kell a névjegyzékeknek elkészülni, vagy nem lehet az általános választásokat kitűzni, vagy pedig igazság szerint ezen kitűzés a törvénynek szigorúan nem felelne meg. Én pedig részemről azon nézetben vagyok, hogy mindenkor, de különösen a képviselőház össz­­alkotására vonatkozólag a legnagyobb scrupulositás­­sal meg kell a törvényt tartani, de viszont, midőn ezen nézetben vagyok, nem ismerhetem el helyessé­gét annak, hogy néhány választókerület központi bi­zottságának — felteszem — hanyagság és esetleg, — a­miről ugyan hála istennek jelenleg nincs szó — rész­akarat megakadályozhatná azt, hogy a választó­­kerületek nagy többségében eszközölhetők legyenek. Hogy ezen a bajon segíteni lehessen, hogy ugyanis a választókerületek egy csekély számának elkésése ne gátolhassa meg, hogy a többiekben a vá­lasztások megejthetők legyenek, és hogy továbbá le­hetséges legyen, a­mit előbb említettem, s mit az al­kotmányosság szempontjából nagyon fontosnak tar­tok, hogy midőn a törvényhozás feloszlattatik, meg legyen a lehetőség az újnak a szükséghez képest mi­nél előbb leendő megválasztatására: egy igen rövid törvényjavaslatot vagyok bátor a t. ház asztalára le­tenni, mely az 1874. 33. t. sz. átmeneti intézkedései­nek pótlásáról szól; nem változtatja meg annak in­tézkedéseit a jövőre nézve, csak a jelenre kívánja biztosítani azt, hogy egy-két választókerületnek eset­leges elkésése ne tegye lehetetlenné a választásoknak a törvény értelmében eszközölhetését. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvény­­javaslatot kinyomatni s aztán mielőbbi tárgyalás vé­gett az osztályokhoz utasítani. (Élénk helyeslés.) A javaslat ki fog nyomatni s már holnap szét­osztatni. Következik ezután a tegnap elfogadott — a vasúti felhatalmazásról, a tótmegyei-nagysurányi, a surány-nyitrai, s az arad-kőrös-völgyi vasútról szóló javaslatok harmadszori felolvasása. A javaslatok felolvastatna s elfogadtatnak, és a főrendekhez fognak átküldetni. A jegyzőkönyv ide vonatkozó része hitelesíttet­vén, az ülés tizenegy óra után véget ért. Legközelebbi ülés holnap 10 órakor. Napirend: a zárszámadási bizottság jelentése a nyugdíjakról, s ha ez korábban elintéztetnék, a házszabályok módo­sításáról szóló javaslat, s esetleg főrendi üzenetek tárgyalása. Törvényjavaslat. Az 1874. évi XXXIII. t. sz. átmeneti intézke­déseinek pótlásáról. 1. §. Az 1875. évi átalános képviselő választá­sok ideje kitűzhető, mihelyt kétségtelenné lett, hogy a választók állandó névjegyzéke a központi választ­mányok nagy többsége által a választásra kitűzendő határidő első napját megelőzőleg el fog készíttetni. 2. §. Azon választó­kerületek, melyekben a vá­lasztások a belügyminiszter által az 1874. évi XXXII­. t. sz. 56. §-a s a jelen törvény 1. §-a értel­mében kitűzött 10 nap alatt az állandó névjegyzék hiánya miatt meg nem tartathatnak, azok a névjegy­zékek összeállítása után a belügyminiszter által mindnyájukra nézve egyszerre, vagy ha az elkészü­­lési idő nagyon különböző lenne, külön-külön kitű­zendő 10 nap alatt utólag lesznek eszközlendők. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügy­miniszter bizatik meg. Budapesten, 1875. május 13. Tisza Kálmán, magy. kir. belügyminiszter. E javaslat indokolása következőleg hangzik : Az 1874. évi XXXIII. tcz. 56. §-a akként in­tézkedik, hogy az általános képviselőválasztások a belügyminiszter által kitűzött 10 napi határidőn belül minden kerületben megtartandók. A törvény ezen intézkedésének foganatosítása nem fog akadályra találni azon későbbi választások­nál, melyek az első állandó jegyzék évenkénti ki­igazítása utáni időre esnek, minthogy a törvény 53., 54. és 55. §-aiban a kiigazítás határideje tüzete­sen meg lévén szabva, minden központi választmány­nak törvényszerű kötelessége lesz, teendőit a kitűzött zárhatárnapig befejezni s igy a kiigazított névjegy­zéknek el kell készülnie azon időre, midőn a régi névjegyzéknek érvénye megszűnik. Jövőre nézve tehát nem lesz oly időpont, mely­ben képviselőválasztások elrendelésének az állandó névjegyzékek hiánya akadályul szolgálhatna. Nem gondoskodott azonban a törvény oly biz­tos alapról, az első általános képviselő választásra

Next