A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-13 / 108. szám
108. szám. Ml. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, május 13. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. írt kb. 6 hónapra......................................12 * * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK: szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 13. Budapest, május 13. A képviselőház mai üléséről alább veszik olvasóink a jelentést, Tisza Kálmán tegnap jelzett javaslatával együtt. A főrendiház mai ülésén, melyben szokottnál nagyobb számban jelentek meg a tagok, a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat elfogadtatott, mire elnök rövid időre felfüggeszti az ülést, kijelentvén, hogy a bejelentett név szerinti szavazásnál a ház tényleges, de még nem igazolt tagjai szavazni nem fognak. Következett a jogügyi bizottság jelentése az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló javaslat tárgyában és a bizottságnak erre tett módosításai. Az első szónok gr. Apponyi György volt. Sajnálkozását fejezi ki, hogy a képviselőház jelen üzenete indokolás nélkül terjesztetetett a főrendiházhoz, mert ez kizárta volna azt a pressiót, melyet ma fájdalommal constatál. A jogügyi bizottság véleményét ajánlja elfogadás végett, mint amely szerinte a gyakorlati élet igényeinek eléggé megfelel a hibák kijavítása tárgyában, míg a bírói függetlenséget érintetten hagyja. Utána gr. Vay Miklós szólalt fel a törvényjavaslat mellett. Szerinte a bírák helyzete épen eddig volt bizonytalan, mert a bírói szervezet ideiglenes jelleggel birt, s épen e törvény végrehajtása által lesz vége ez ideiglenességnek. Gr. Cziráky János, kinek beszédét, egy sajnálatos baleset, b. Józsika Lajos hirtelen roszulléte miatt félbe kellett szakítani, a régi jogviszonyokból deriválta a birói függetlenséget és elmozdulatlanságot. Amaz a választott, ez a királyi kinevezéstől függő birák állásának volt egyik biztosítéka. Még a 48-ki nehéz idő, sőt az absolut hatalom is megőrizte a birói függetlenség elvét. Ő tehát oly expediensről kíván gondoskodni, mely mellett elvek megsértése nélkül a két ellentétes felfogás kiegyenlíthető. Ilyennek tartja a jogügyi bizottság jelentését, melyet elfogadásra ajánl. — Perczel Béla igazságügyminiszter a gyakorlati életből merített érvekkel támogatja a javaslatot. Az ülésben Majláth György országbíró elnökölt s a miniszterek közül jelen voltak: Perczel, Tisza, Széll, Péchy, Trefort és Pejacsevics. A főrendiházban Perczel után Schmideg, Tomcsányi, Zichy Nándor, Mesnil s végül Apponyi György szóltak. Ezután névszerinti szavazásra került a sor. A kérdés úgy tétetett föl : elfogadja-e a ház átalános tárgyalás alapjául a képviselőház szerkezetét. Először a klérus szavazott, Siruor, Hajnald, Samassa, Vancsa a kormány javaslata mellett, Zalka ellene. Következtek az udvari méltóságok, Vay Miklós kivételével majd mind a javaslat ellen. Ezután a főispánokra került a sor, kik közül a jelen levők mind a kormány szerkezete mellett szavaztak. A főurak ezután következő sorozata megosztva szavazott pro et contra. A szavazást néhány percnyi zajos tárgyalási szünet követte, mely után — fél 3-kor — kihirdettetett a szavazás eredménye, mely szerint a képviselőház szerkezete mellett szavaztak 60-an, ellene 36-an, s igy a képviselőház szerkezete fogadtatott el. Az ülés '/13-kor néhány perczre felfüggesztetek, s azután a házjavaslat részletes tárgyalásába fogott. Tegnap este Almássy György gr. szállásán megjelentek a főrendiháznak számos tagjai, s kijelentették a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. — Egyúttal elnökökül Festetich György gr és Vay Miklós báró, alelnökül Tomcsányi József Békésmegye főispánja, pártjegyzőül Zichy Ferraris Victor gr. választattak meg. — Az értekezlet tárgyát a bíróságok létszámának leszállításáról szóló törvényjavaslat képezte, melynek a képviselőház szövege szerinti változatlan elfogadása kimondatott. A főrendiház tagjai eddig már is, mintegy 60-an írták alá a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. A bíróságok újabb szervezéséről szóló főrendi bizottsági jelentés a következőleg hangzik: A jogügyi bizottság az első fokú királyi bíróságok újabb szemezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vévén, tekintettel volt egyrészről azon jogi álláspontra, mely a főrendiházban folyó hó 5-ik napján létrejött megállapodásnak alapját képezte, de tekintettel volt arra is, hogy a főrendiház mindamellet az akkor történt nyilatkozatok szerint az első fokú bíróságok számának leszállítását, anynyiban amennyiben az az igazság kiszolgáltatásának érdekével megegyeztethető, a pénzügyi viszonyaink javára eszközölhető megtakaritás végett is, egyátalában nem ellenzi, hanem csak a módra nézve, mely — annak eszközlése végett javasoltatott — jelesen az 1869: IV. és 1871 : IX. és XXXII. t. czikkek által megállapított alapelvekétől eltérő és a minisztériumra, illetőleg a jogügyi miniszterre ruházandó rendkívüli felhatalmazással járó administratív intézkedésre nézve, mely által birói szervezetünk és törvényeink állandóságában helyezett bizalom megingattatnék és a birói függetlenség elve megtagadtatnék, tért el a törvényjavaslatban kifejtett iránytól. Ennélfogva, hogy a törvényjavaslat üdvös czélja elérettethessék, anélkül, hogy a főrendi ház az idézett törvényekkel és a folyó hó 5-én hozott végzésének alapelveivel ellenkezésbe jöjjön, a jogügyi bizottság a szőnyegen levő kérdésnek abbeli megoldását ajánlja a főrendi háznak, hogy jelenleg törvény által húsz elsőfolyamodású törvényszéknek megszüntetése mondassék ki, annyival inkább, mert hitelesen értesült a jogügyi bizottság arról, hogy azokra nézve az 1871: XXXII. t. sz. értelmében a statisztikai adatok megszereztettek, sőt a kormány által a képviselőházhoz be is adattak, azon kívül mert a kormány az 1875. évi költségvetésből 20 első fokú törvényszék által igényelt költségelőirányzatát tényleg kihagyta, jeléül annak, hogy a kormány ezeknek megszüntetését az igazságszolgáltatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetségesnek tartja. A miniszter megnyugtató nyilatkozata folytán pedig, a bizottság ezen törvényszékek egyenkénti megnevezésétől ezen törvényben eltekinthetni vélt. Egyébiránt midőn az így megváltoztatott tvjavaslatot nyújtja be — többnyire az ügy minden további részleteire nézve az 1869. és 1871-ben hozott törvények rendeleteihez ragaszkodott és ezt a nmlgy főrendiháznak tisztelettel ajánlja. Törvényjavaslat az 1871. XXXII. és 1873. XXVII. t. sz. által megállapított első fokú királyi törvényszékek számának leszállításáról. 1. §. A törvényhozás további intézkedéséig az első fokú törvényszékeknek az 1871 : XXXII. t. czikk 1. §-ában és 1873 : XXVII. t. sz. 15. §-ban megállapított száma 20-at szállittatik le. 2. §. Az 1871 : XXXII. t. czikk 1. és 6-ik §-a értelmében a törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a minisztérium, az első fokú bíróságoknál alkalmazandó bírák és bírósági hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapítja meg. 3. §. A bírák és bírósági hivatalnokok áthelyezésére és nyugdíjazására nézve az 1871: IX. t. czikk rendeletei szabályozzák az igazságügyminiszter eljárását. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a minisztérium (2. §.) illetőleg az igazságügyminiszter bizatik meg. Kelt Budapesten, 1875. május 11-én. gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök, gróf Zichy Nándor s. k., bizottsági jegyző. Blunts wili tanár, mint távirataink is jelezték, a »Flaneke Liberale« czimű lapban egy czikket tett közzé a németbelga kérdésről. A tanár czikkéhez az említett lap következő bevezető sorokat ir: »A nagy német jogász, ki már többször küldött nekünk figyelemre méltó tudósításokat, most az alábbi levelet közli velünk, melyet olvasóink tudomására hozni szerencséseknek érezzük magunkat. Bluntschli azt mondja czikke elején, hogy Németországban a német-belga conflictusnak aggálylyal néztek elébe, de most már meg vannak győződve, hogy túlzott félelemnek adták át magukat s a kérdést több nyugalommal és higgadtsággal tekintik. A kérdés azonban figyelmes és gondos megvizsgálást igényel. Aztán így folytatja: »Németországban senki sem gondol arra, hogy Belgium függetlenségét megtámadja. Mi németek megszoktuk, hogy Belgium függetlenségét és semlegességét a birodalom nyugati határai biztonsága feltételének tekintsük. Mi csak két eshetőséget látunk. Vagy törekedni fog a szabad Belgium arra, hogy semlegességét megtartsa és velünk békében éljen, vagy pedig a mostani Belgium meg fog szűnni s déli részét Francziaország, északi részét pedig Hollandia fogja annectálni Belgium egy részének Németországhoz csatolása egy harmadik eshetőség, de mely nekünk nem látszik lehetségesnek. A két eshetőség közül azt, mely most megvalósítva van, a másodiknak elébe helyezendőnek tartjuk. Mi bebizonyítottuk, hogy szükség esetén erővel is készek vagyunk fentartani Belgium lételét. Azt is hiszszük, hogy jövőre Belgium függetlenségét csak Francziaország fenyegeti és azt gondoljuk, hogy ez esetben Belgium védelmének gondja inkább a német birodalomra hárul, mint Angliára, melynek hajói alig képesek a partokat is védelmezni. De épen azért, mert mi a belga függetlenségnek legjobb s tán egyedüli barátjai vagyunk, azt hiszszük, hogy igényt tarthatunk a belga kormány tiszteletére. Azt akarjuk, hogy velünk úgy bánjék, mint baráttal és akár gyengeségből, akár pedig titkos rokonszenvből ne oltalmazza halálos ellenségeinket. Ezen ellenség nem Francziaország, hanem a pápaság és jezsuitaság fekete hadserge. Mi ép oly jól tudjuk, mint ahogy tudják azt a Vaticánban is, hogy mi a gondolat szabadságáért és a modern társadalomért folytatunk élethalál harczot a római hierarchiával azon enerváló és butító politika ellen, melynek czélja nem más, mint az egyén és az állam megalázása. Nem kívánjuk azt, hogy Belgium mint szövetséges csatlakozzék a mi harczunkhoz és abban részt vegyen, de azt elvárjuk Belgiumtól, hogy ne engedje meg ellenségeinknek, miszerint területét mintegy bevehetetlen várt vegyék igénybe, hogy ellenünk folytassák a harczot; elvárjuk Belgiumtól, hogy ne engedje meg püspökeinek, miszerint birodalmunkat és hatóságainkat megtámadják és a törvények iránti engedetlenségre izgassanak; elvárjuk végül, hogy Belgium ne engedje meg határain belül, miszerint a kiutasított szerzetesek és papok az államnak ellene szegüljenek és a harcrot folytassák. Mi egyszerűen csak azt kívánjuk, hogy Belgium egy valódi semleges állást foglaljon el és teljesítse egy igazi szomszédos állam kötelességeit, s nem kívánunk sem többet, sem kevesebbet. Ha a belga törvények nem elégségesek e kötelmek teljesítésére, tökéletesítni kell azokat,mint ahogy hasonló indokból a német törvényeknek is tökéletesíttetniök kell. Mindezek tekintetében nincs szükség frázisokra és üres tiltakozásokra, hanem igenis őszintén barátságos gondolkozásmódra és e gondolkozásmódnak tettek általi legális megvalósítására. A belga kormányra nézve igen nagy tévedés lenne, ha azon hamis ürügy mögé akarná magát elsánczolni, hogy arra, miszerint cselekedhessék, a különböző hatalmak beleegyezését kell bevárnia. Mi ebben csak egy kibúvót látnánk, mert tényleg nincs másról szó, mint jó szomszédságról és loyális barátságról. Ha tökéletesen arról kellene meggyőződnünk, hogy mi ilyesmit épen nem várhatunk Belgiumtól, mert ott a püspökök igen hatalmasak és az ultramontán nézetek nagyon is el vannak terjedve, azt kérdezhetjük önmagunktól, hogy lehet-e érdekünk abban, hogy egy látszólag független, de tényleg Rómától függő Belgiumot lássunk. Hogy nem volna-e jobb reánk nézve még az is, még azon veszélyel szemben is, hogy a franczia határokat magunkhoz közelebb lássuk jönni, ha megkíméljük a pénz- és véráldozatokat, melyeket egy semleges és barátságos Belgiumnak hozni hajlandók volnánk és úgy szervezkednénk mintha a belga terület Francziaországhoz tartoznék ? Ez képezi a kérdésnek komoly oldalát és alapját. Felhívjuk e kérdésre a közfigyelmet, meg lévén győződve, hogy a szabadelvű belgáknak a legélénkebb érdekében áll tanácsainkat meghallgatni.« A »Köln. Ztg.« újabb száma is közöl a »belga függetlenség«-ről egy czikket, mely egészen Bluntschli szellemében és irányában van tartva. Úgy látszik tehát, hogy a németbelga conflitus kérdése a diplomatia teréről leszállt a sajtó terére. , Itt több nyíltsággal és tartózkodás nélküliséggel szellőztetik e kérdést, mint amott. A német jegyzékekben kíméletesen el volt minden fenyegetés kerülve, ami Belgium függetlenségét és semlegességét érinti, de a német sajtó már határozottabban mondja ki utógondolatait. Nem azt mondja ugyan, elég tapintattal, hogy Németország fogja keblére szorítni Belgiumot, hanem azt, hogy a német birodalom, ha mindjárt garantírozó hatalom is, egy cseppet sem fogja bánni, ha Francziaország, meg Hollandia feldarabolja az ultramontán Belgiumot, ha magát ezután meg nem becsüli. A franczia nemzetgyűlés e hó 11 -én kezdte meg újra működését. A pénzügyér a jövő évi költségvetést terjeszti elő. Ami a pártok hangulatát illeti, ezt a párisi sürgönyök békülékenynek és nyugodtnak jelzik. A mérséklet, higgadtság, békülékenység és önmegtagadás, meg politikai tapintatnak egy eclatáns példáját mutatja az, hogy a párisi községtanács elnökévé Fo quet radio a 1 is jelölt választatván meg, barátai tanácsára, hogy személye ne keltsen resensust, vagy bizalmatlanságot, beadta lemondását, mire a belügyér azon előzékenységgel felelt, hogy nem fogadta el a lemondást. — A somogymegyei szabadelvű párt nagygyűlése május hó 30-án délután 5 órakor Kaposvárott a »korona vendéglő« teremében fog tartatni, melyre a párt minden tagja általam tisztelettel meghivatik. Tanácskozási tárgyak: a) a kerületek jelentései az alakulásról; b) az alapszabályok megvizsgálása s megállapítása; c) május 31-én tartandó megyei bizottmányi nagygyűlési ügyek előleges megvitatása ; d) egyébb fontos tárgyak s indítványok. Hazafias üdvözlettel, Kaposvár május 8-án, 1875. Gr. Somssich Imre, a somogymegyei szabadelvű párt elnöke. — Vidéki pártmozgalmak. A turóczmegyei pánszlávok Mosóczon tartott ülésén elhatározták, hogy Révay báró ellen Paulinyi Tóth Vilmost léptetik fel nemzetiségi képviselőjelöltül, ámbár nem igen reményük, hogy ő ezen erősen kockáztatott vállalatot elfogadja, miután ez alkalommal nem áll rendelkezése alatt a Matica. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 13. Elnök Ghyczy; jegyzők: Mihályi, Wächter Beöthy. A miniszterek közül jelen vannak : Tisza, Perczel, Pécsy. Mihályi Péter olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Péchi Tamás és Somssich Imre képviselők a 30 nap letelvén végleg igazoltattak (Éljenzés.) Jelenti továbbá, hogy a közkiállítási érmek kiosztási ünnepélyén részt venni akaró képviselők számára meghívók s jegyek vannak a háznagyi irodában letéve. Szaplonczay Miklós Kőrösmező község kérvényét nyújtja be, régibb követelésének megtérítése iránt. Irányi Dániel magánkérvényt nyújt be. Horváth Sándor a következő interpellácziót intézi a pénzügyminiszterhez: 1. Törvényesnek és nemzetgazdászati szempontból indokolhatónak tartja-e, hogy a marczali segélyegylet terhére az egyes betéti könyvecskék után 142 frt 50 kr bélyegilleték rovatott s a f. évre 168 frt 88 kr jövedelmi adó vettetett ki? 2. Ha törvényesnek tartja hajlandó e az 1871-ik évi 20306 sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendeletnek s az illető adókivető és felszólamlási bizottságok eljárásának törvényes alapjait kimutatni, s ez által a segélyegylet tagjait megnyugtatni? 3. Ha pedig nem tartja törvényesnek, szándékozik-e a marczali segélyegyletet az illetéktelenül reá rótt bélyegilleték és jövedelmi adó terhe alól felmenteni, egyszersmind az illető adókivető és felszólamlási bizottságokat a törvény értelmében leendő eljárásra utasítani ? Kiadatik a miniszternek. Ugron Gábor a következő kérdést intézi a belügyminiszterhez: tekintve, hogy a három aranyosszéki és udvarhelyszéki huszár családok magántulajdonát képező, az állam kezelése alatt tartott lótásalap kérdésében Tisza László és Bakcsi Ferencz képviselők többszörösen interpellálták a kormányt és választ még eddig nem kaptak; tekintve, hogy ezen ügy legfelsőbb helyen már másodszor is eldöntetett, sőt végrehajtása meg is sürgettetett; tekintve, hogy a bel- és vallásügyi minisztériumok által ezen leirat még a múlt kabinet idejében letárgyaltatott és megállapíttatott, hogy a lótápalap a közoktatásügyi minisztérium alatt álló alappá átváltoztatandó ; tekintve, hogy az illető székely székeket erről értesítő tudósítás már a kiadó hivatalig hatott volt . Kérdem: Van-e tudomása a t. belügyér úrnak arról, hogy ezen értesítések hónapok óta visszatartatnak? Szándékozik-e a legfelsőbb helyről leküldött végzést minél hamarább kiadványoztatni ? Avagy ő felségének egy újabb és harmadik, az érdekeltekre nézve kedvezőbb megoldást szándékozik-e tanácsolni ? Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház ! Ezen interpellációra igen egyszerűen s röviden felelhetek. Arról, hogy már egészen majdnem a kiadmányozásig jutott volt e kérdés akkori megoldása, igenis van tudomásom. Nem történt meg a további lépés azért, mert az én kérésemre az illető miniszter úr felfüggesztette azt, hogy legyen idő saját hatáskörömben megfontolni, nem lehetne-e a kérdést az illetők óhajtásának megfelelőbben megoldani és ennek lehetősége iránt a szükséges, a kellő lépéseket megtenni. Ebben áll az ügy mai én részemről épen azért, mert óhajtásom azt még megfontolás alá venni és illető helyen is megfontolásra ajánlani, vájjon nem lehetne-e az illető családoknak saját kéréséhez inkább alkalmazva megoldani az ügyet, az expeditió megtételét még most elrendelni nem szándékozom. (Helyeslés.) Ugron Gábor köszönettel fogadja a választ, melyet a ház is tudomásul vesz. Tisza Kálmán belügyminiszter: Még egy másik interpelláczióra is kívánok ez alkalommal felelni Szederkényi J. képviselő úr május 11-én következő interpellácziót intézte hozzám. (olvassa.) Az interpellácziónak mintegy bevezetésére, gondolom, nincs mit felelnem, mert az, hogy az illető úr jár-e templomba, és mik a vallásról bölcsészi nézetei, reám nem tartozik. Ami azonban magát a kérdést illeti, itt első helyen kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy én ugyan egyes szolgabirót és ennek eljárását soha e ház kebelében meg nem neveztem, de mindenesetre, ha állana az, hogy én ezen szolgabíró urat itt a ház kebelében megróttam, vagy ő miatta tettem megrovó nyilatkozatot, akkor semmiesetre sem állhat az, hogy azon szolgabíró úr a kormány protekciója alatt áll. Különben akármint legyen ez a dolog, a t. képviselő úr maga is kifejezte azon reményét, hogy a törvényhatóság kebelében a szükségnek és az igazságnak megfelelő intézkedések meg fognak tétetni. Én is ezt reményem, de reményem, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy azon nem várt esetben, ha a tvhatóság nem az igazságnak megfelelőleg járna el, a főispán is fogja tudni kötelességét. Részemről pedig biztosítom, hogy míg egyfelől a tvhatóság intézkedésének elébe vágni nem fogok, mert ha ezt tenném, gondolom helytelenül cselekedném, s így ez ügybe még ma avatkozni nem fogok, addig másfelől ha azt tapasztalnám, hogy az igazságnak nem megfelőleg történik az eljárás, amely jogot nekem a törvény ad, azt ezen esetben épen úgy mint minden esetben a legrészrehajlatlanabb szigorral fogom gyakorolni. (Élénk helyeslés.) Szederkényi Nándor megjegyzi, hogy nem a jelen kormányra, hanem az előző kormányra értette, hogy e hivatalnokot protegálta. S ez áll. Történt oly eset is, hogy mikor az alispán felfüggesztett egy polgármestert, távirati uton tiltatott be a felfüggesztés. Meg van elégedve a válaszszák A ház a választ tudomásul veszi. Tisza Kálmán belügyminiszter: T. ház ! Miként mindnyájan méltóztatnak tudni, a háznak minden oldaláról mindenfelől nyilvánult már az óhajtás, hogy a jelen törvényhozás nemsokára berekesztessék, de azt gondolom, hogy abban is egyetért mindenki hogy az alkotmányosság szempontjából is nagyon óhajtandó, sőt mondhatnám nagyon szükséges, hogy midőn egy törvényhozó test feloszlattatok, meg legyen a lehetősége annak, hogy rövid idő alatt a következő törvényhozó test, illetőleg annak képviselőháza megválasztathassék. Ez irányban jövőre nem lesz semmi akadály, mert az állandó névjegyzékek elkészítéséről rendelkező törvény meghatározza a terminusokat, melyek alatt a munkálatoknak a kiigazítás irányában meg kell történniük, s azontúl meghatározza, mikor lép az uj névjegyzék életbe, s hogy míg az uj névjegyzék érvényének ideje el nem jön, addig érvényben marad a régi névjegyzék, s ha még azon nem várt eset következnék is be, hogy egyes törvényhatóságok nem készülnének el a kitűzött határidőre a kiigazítással, azon esetben sem lenne a jövőre nézve akadály, mert törvényes terminusok lévén, ameddig elkészülni tartoznak, a mégis el nem készült tvhatóságok, mint a törvénynek ellenszegülők, önmaguk lennének okai, ha az általános választásokban annak idején részt nem vehetnének. Azonban a törvény nem intézkedett azon esetről, hogy mi történjék akkor, ha az első alkalommal, felteszem az ország törvényhatóságainak, illetőleg választókerületeinek 0 -ed része elkészítené az állandó névjegyzéket, de talán nem része, vagy még ennél sokkal csekélyebb része nem készítené el ? Ugyanis a törvény határozottan kimondja, hogy a választásoknak az egész országban a belügyminiszter által kitűzött 10 nap alatt kell megtörténniük. Most előáll azon eset, hogy ha — mondom— 9/10-ed, vagy talán még ennél is nagyobb részében a választókerületeknek elkészül az állandó névjegyzék, miután a hátramaradt */, „ -ed rész oly helyzetben van, hogy a választók állandó névjegyzéke azokban nincs készen s van ezen helyzetben anélkül, hogy törvénysértéssel lehetne vádolni, mert a törvény nem határozza meg, meddig kell a névjegyzékeknek elkészülni, vagy nem lehet az általános választásokat kitűzni, vagy pedig igazság szerint ezen kitűzés a törvénynek szigorúan nem felelne meg. Én pedig részemről azon nézetben vagyok, hogy mindenkor, de különösen a képviselőház összalkotására vonatkozólag a legnagyobb scrupulositással meg kell a törvényt tartani, de viszont, midőn ezen nézetben vagyok, nem ismerhetem el helyességét annak, hogy néhány választókerület központi bizottságának — felteszem — hanyagság és esetleg, — amiről ugyan hála istennek jelenleg nincs szó — részakarat megakadályozhatná azt, hogy a választókerületek nagy többségében eszközölhetők legyenek. Hogy ezen a bajon segíteni lehessen, hogy ugyanis a választókerületek egy csekély számának elkésése ne gátolhassa meg, hogy a többiekben a választások megejthetők legyenek, és hogy továbbá lehetséges legyen, amit előbb említettem, s mit az alkotmányosság szempontjából nagyon fontosnak tartok, hogy midőn a törvényhozás feloszlattatik, meg legyen a lehetőség az újnak a szükséghez képest minél előbb leendő megválasztatására: egy igen rövid törvényjavaslatot vagyok bátor a t. ház asztalára letenni, mely az 1874. 33. t. sz. átmeneti intézkedéseinek pótlásáról szól; nem változtatja meg annak intézkedéseit a jövőre nézve, csak a jelenre kívánja biztosítani azt, hogy egy-két választókerületnek esetleges elkésése ne tegye lehetetlenné a választásoknak a törvény értelmében eszközölhetését. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot kinyomatni s aztán mielőbbi tárgyalás végett az osztályokhoz utasítani. (Élénk helyeslés.) A javaslat ki fog nyomatni s már holnap szétosztatni. Következik ezután a tegnap elfogadott — a vasúti felhatalmazásról, a tótmegyei-nagysurányi, a surány-nyitrai, s az arad-kőrös-völgyi vasútról szóló javaslatok harmadszori felolvasása. A javaslatok felolvastatna s elfogadtatnak, és a főrendekhez fognak átküldetni. A jegyzőkönyv ide vonatkozó része hitelesíttetvén, az ülés tizenegy óra után véget ért. Legközelebbi ülés holnap 10 órakor. Napirend: a zárszámadási bizottság jelentése a nyugdíjakról, s ha ez korábban elintéztetnék, a házszabályok módosításáról szóló javaslat, s esetleg főrendi üzenetek tárgyalása. Törvényjavaslat. Az 1874. évi XXXIII. t. sz. átmeneti intézkedéseinek pótlásáról. 1. §. Az 1875. évi átalános képviselő választások ideje kitűzhető, mihelyt kétségtelenné lett, hogy a választók állandó névjegyzéke a központi választmányok nagy többsége által a választásra kitűzendő határidő első napját megelőzőleg el fog készíttetni. 2. §. Azon választókerületek, melyekben a választások a belügyminiszter által az 1874. évi XXXII. t. sz. 56. §-a s a jelen törvény 1. §-a értelmében kitűzött 10 nap alatt az állandó névjegyzék hiánya miatt meg nem tartathatnak, azok a névjegyzékek összeállítása után a belügyminiszter által mindnyájukra nézve egyszerre, vagy ha az elkészülési idő nagyon különböző lenne, külön-külön kitűzendő 10 nap alatt utólag lesznek eszközlendők. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. Budapesten, 1875. május 13. Tisza Kálmán, magy. kir. belügyminiszter. E javaslat indokolása következőleg hangzik : Az 1874. évi XXXIII. tcz. 56. §-a akként intézkedik, hogy az általános képviselőválasztások a belügyminiszter által kitűzött 10 napi határidőn belül minden kerületben megtartandók. A törvény ezen intézkedésének foganatosítása nem fog akadályra találni azon későbbi választásoknál, melyek az első állandó jegyzék évenkénti kiigazítása utáni időre esnek, minthogy a törvény 53., 54. és 55. §-aiban a kiigazítás határideje tüzetesen meg lévén szabva, minden központi választmánynak törvényszerű kötelessége lesz, teendőit a kitűzött zárhatárnapig befejezni s igy a kiigazított névjegyzéknek el kell készülnie azon időre, midőn a régi névjegyzéknek érvénye megszűnik. Jövőre nézve tehát nem lesz oly időpont, melyben képviselőválasztások elrendelésének az állandó névjegyzékek hiánya akadályul szolgálhatna. Nem gondoskodott azonban a törvény oly biztos alapról, az első általános képviselő választásra