A Hon, 1875. június (13. évfolyam, 122-146. szám)
1875-06-11 / 131. szám
131. szám. XIII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Péntek, junius 11 Kiadó-hivatal 1 . Barátok tere, Athenaeum-épillei földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.................................................. írt ki 6 hónapra..........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 * —» » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: A HON 99 Xlll-nik évi folyamára. Előfizetési árak: ~ 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, június 10. Vaui politikai alapelvek Nem tagadhatjuk, hogy védvámi áramlat indult meg. Ha olvasuk a franczia »nemzeti szövetség«-egyesület működését, (főfészke : Rouen) egyes (bár kisebbségben lévő) kereskedelmi kamarák nyilatkozatait,vagy még inkább a közép- és északfrancziaországi városok panaszait, ha átmegyünk Németországba és meghallgatjuk Köln, Mainz és a bajor városok iparosainak véleményét, ha Olaszországba térünk át és olvassuk Nápoly, Milano és más kisebb városok panaszait , úgy fogjuk találni, hogy ezek épen azon panaszokat hangoztatják a vámpolitika szabadkereskedelmi iránya ellen, melyeket az osztrák iparkamarák és a mi iparosaink egy része hangsúlyoz, és épen azon igényeket támasztják a vámtételeknek az iparra való fejlesztő és védő feladatára nézve, melyeket ezek, ha — mondom — ezeket látjuk, meggyőződünk, hogy egy átalános és pedig új keletű, jobban mondva egy pár év óta előre jutó mozgalommal van dolgunk. És azt hiszszük, hogy a mozgalom keletkezésének, terjedésének okát ép úgy feltalálhatjuk az üzleti és pénzvilágban újabban átalánosan kitört válságokban és később beállott pangásban, mely ép úgy dúl a védvámos Amerikában, mint nálunk, mint az iparviszonyok különböző hibás alakulásaiban, beteges kinövéseiben, társulati gyengeségében és amint ezek nincsenek okozati összeköttetésben a vámpolitikával , úgy tagadhatatlan, hogy a nemzetközi forgalom rohamos fejlődése, mit vámmal megakadályozni sokszoros kár lenne, és úgy befoly az iparnak és pedig leginkább a kezdetleges állapotban lévő iparnak megzavarására, mint ahogy nem tagadjuk azt sem, hogy az elhibázott vámtételek és a fogyasztási adótörvényhozás is részes szokott lenni ebben. E pár vonásban (melyeket részletes adatokkal lehetne kifejteni, illetőleg indokolni) azért akartuk vázolni azon tényezőket, melyek az iparnak több helyen, nemcsak nálunk, hanem fejlettebb országokban is mutatkozó .hegy válságát, hanyatlását okozzák, hogy meg legyen magyarázva azon állításunk, miszerint a védvámi mozgalmat kimagyarázhatónak, de nagyon egyoldalúnak tartjuk, mert oly okokat mellőz, melyek az ipar jelen részhelyzetének előidézésére nevezetes befolyással vannak s egyetlen oknak oly nagy hatást tulajdonít, amilyennel nem bír. Ha állana az, hogy a vámtételektől függ az, hogy valamely iparág felvirágozzék és minél jobban van védve, az idegen versenyt ki- záró vámok által valamely ország ipara vagy egyes iparága, annál jobban virágzik az,akkor védvámos országokban ipari hanyatlás és üzletpangás nem mutatkoznék, hanem azokban a fejlődés szakadatlan lenne. Már edig ez nem áll. És viszont a védelemben részesülő iparágaknak pusztulniok kelle- és így sem Anglia, sem Francziaország piának fejlődnie 1860 óta nem lett volna az, sem a mi malomiparunk nem érhette a virágzása tetőpontját a mostani rendalatt. Mindez ellenkezőleg van, a... vámtételek feladata az, ________mrt. rekfiztcrlm.kre..nézve a kürdivel szemben egyenlő lábra állitsák. AzmST te állam vesz el, azt attól, kell az iparnak, vissza kapnia,, illetőleg, a külföldi árunak enynyit kell fizetni, — hogy hamaz ezzel versenyképes, legyen. — De a magánhitelt, szorgalmat, a nyers ,anyag természeti küönbségét, szellemi képességet, szorgalmat fontosságot , tőkehiányt vámtételét az állam nem pótolhatja és ami szempontból van a vámtételekben aogyasztó közönségre jóva^a^az iparnak nem ik javára, hanem haszon nélkül adóztatja a fogyasztót, rontja a kereskedelmet és csökkenti (az állam pénzügyi kár'ágíd is) a forgalmat. " —«****»**«*: az iparos osztály Europas csak a közvetlen okot, a külföldi versenyt látja; ha az olasz selyemgyáros a franczia selymet; a franczia vasgyáros az angol vasat; az osztrák szövőiparos az angol kelméket ; a magyar szabó a bécsi szabót okozza üzletének romlásáért, ezen csodálkozni nem lehet. De ha ebben igazuk lenne is, felfogásuk egyoldalú, mert felejtik a nagy fogyasztó és nyers termelő közönség érdekét. Azonban igen kis részben van igazságuk, szándékosan nem írom azt, hogy egészen tévednek, mert a vámtételekben majd minden országban és főleg a mi monarchiánkban nincs elég téve a honi ipar méltányos igényeinek és a versenyképesség egyenlőségének. Sőt nálunk még több bajt képeznek az ipari és fogyasztási törvényhozás nagy hibái és mulasztásai , melyek a vámszerződéssel, sőt részben a vámpolitikával is kapcsolatban vannak. De nem szabad elfelejtenünk a mostani helyzet más tényezőit és ezek ellenszereit sem. Nem szabad elfelednünk, hogy a verseny leszorításával még sem pénzünk, sem iparosunk, sem gyárunk több nem lesz, sőt a kereskedelmi forgalom e miatti apadásával, mindebből kevesebb lesz. Mert egyik osztály után él a másik. És ha a vám rontja a forgalmat, a földmivelést, drágítja és így apasztja a fogyasztást — megérzi azt az iparos osztály is. Szóval nem szabad a vámtételektől olyasvalamit követelnünk, mit ezek — nagyobb kár mellett is— meg nem adhatnak. Ezek: pénz, értelem fés munka. Ez kell az iparhoz, vámtétel azt ronthatja ugyan, és ettől óvakodni kell, de nem teremtheti és nem fejlesztheti. Ez alapigazságokkal jó lesz jó eleve tisztában lenni. Hegedűs Sándor: — A Jókai-párt nagybizottsága ma alakult meg a körúti Szabó-udvarban. A választmány 100 tagból áll. Elnökökké : Dr. Siklóssy Gyula, Brauer Miksa és Nagy István lettek. Egy 24 tagú bizottság küldetett ki, mely Jókai Mórt holnap kéri fel a jelöltség elfogadására és erről holnap este hatórakor referál a bizottságnak. Pozsony Ildik kerülete, mint egy táviratk jelenté, Horn Edét kiáltotta ki képviselője- E kijelölés előzményeit egy alábbi pozsonyi (velünk adván elő, itt csak azon válaszra szorítkozik, melyet a jelöltséggel megkínált államtitkár a ffita reggel nála járt pozsonyi külöttségnek adott, kijelenté, hogy a megtisztelést köszönettel veszi, csak azon esetben fogadhatná el, ha Simonyi Iván, korábbi jelölt, maga is beismerné, hogy megválaszkeresztül nem vihető, és ha a központi végreljtó bizottság maga is úgy ítélné, hogy az ő (Horn) ítsége a szabadelvű párt érdekében szükséges, — nem várhat semmit azon ígéreten, melyet Horn a terézvárosi választóknak tett, s melynek beváltása most inára jobb ezeken áll, kiknek napról-napra erősebb tömörlése, kik mint a jelek mutatják,(ezt TüUfftövé fogják — Berlinbe nyugtalanitó hirek érkeztek Athénből. Mint a »N. Fr. Pr.« távirata jelenti, a berlini bank- és börzekörökben az a hír volt elterjedve, hogy Oroszország három hajót szerelt föl és küldött el a görög vizekre, állítólag azért, hogy Olga királynét fölvegyék és Koppenhágába vigyék. Azonkívül az odessai orosz tartalékflotta is a görög vizekre rendeltetett. Egy másik versió szerint György király már elhagyta volna Görögországot. • Hogy mi igaz, mi nem e hírekből, nem mondhatjuk meg, de hogy valószínűség, lehetőség van bennük, hogy a fiatal dynasztia fennállása azok után, mik az utóbbi években és kivált az utóbbi hónapokban Görögországban történtek, megingatva és veszélyeztetve van, kétségtelen. — György már régebb kijelentette volt abbeli szándékát, hogy követi Amadé volt spanyol király példáját és lemond a trónról, visszaevezvén hazájába. Meglehet azonban, hogy még megteszi az utolsó kísérletet az ultrademokrata Trikupis-kormánynyal. — »Ausztria részvétele a békefenntartásában« czim alatt ezeket írja az »A. A. Ztg« : »Oly reálpolitikus előtt, mint Andrássy gr., egy túlsúlynak a békefenntartása czéljából való alakítása egy államcsoportozatból, mindenesetre bizalom ___A „HON“ TÁRCZÁJA. Egy fitt könyv ismertetése. •Dejiny pociatkov terajskho uherska. Sestovil Er. V. Sasinek (A mai Magyarország kezdődtének történelme. Összeállitá Er. V. Sasinek (a tót matyeza titkára) Szakolczán. Egyikét azon könyveknek ismertetjük itt meg az olvasókkal, melyeket a tót tudományos matyeza tagjai szerkesztenek s terjesztenek a nép közt. Ez egy mű elég arra, hogy a közönség tájékozást nyerjen a társulat működésének irányáról, sőt működési czéljáról is. Bevezetésben mondja az író: itt az ideje, hogy részrehajlatlan s nem a tótokat készakarva nem méltányoló álláspontról adjunk kifejezést az igazságnak s a mennyire lehet, áttörjük a sötétséget s kutassuk a tót s egyéb magyarországi nemzetek félreismert elnyomott s nem méltányolt történelmét. S mivel — úgymond — Magyarországot a tótokon és magyarokon kívül egyéb nemzetek is lakták, történelmemet három részre osztom u. m. 1. a tótok, 2. a magyarok, 3. a többi nemzetek történelmére. A tótok történelmének kezdetén égbekiáltó fájdalommal mondja, hogy Svatopluk alatt csak rövid időre egyesítettek az összes szláv törzsek, mig a 9-ik lapon azon véleményének ad kifejezést, hogy ami tótjaink oroszok s az önálló tótság (vagyis a magyar felföld) ít u iz i a vagyis Oroszországnak neveztetett. Az ország nevét (Hungária, Uhorsko) a tót hóra szótól, az ország czimerét a tótság fővárosától Nyitrától eredetinek állítja, hol Cyril és Method tűzték ki a kettős keresztet, mely az ország pajzsán látható. (12. lap). A további félreértések kikerülése végett megjegyzem, hogy Sasinek a felföldet, mint önálló tót fejedelemséget tárgyalván, azt mindig e néven »Slovensko« vagyis Tótországnak nevezi, mig én egyszerűen e néven»felföld« fogom azt emlegetni. A 12-ik lapon mondja, hogy a felföld 891-től 1009-ig nem hazánkhoz, hanem Lengyelországhoz tartozott s hogy azt Lesek lengyel fejedelem foglalta el a nagy morva birodalom bukása alkalmával. Ugyanezt 982-ben II. Boleslav cseh király hódítja meg, míg 999-ben lengyel Bolesláv csatolja újra Lengyelországhoz. Szerinte a magyarok Sz. Istvánig csakis a hazai alföld egy részét bírták s Esztergom (23-ik lap) ez időben határváros volt Lengyel- és Magyarország közt. A felföld elfoglalását Szt. István által így adja elő . Szt. István meghódítva a somogyi, csanádi és erdélyi fejedelemségeket, jónak látta királyságának földét a Kárpátokkal kikeríteni. Alkalom kínálkozott erre, midőn Henrik (német császár) meguyita a harczot a lengyel Boleszláv ellen, sőt ellene ingerlé Istvánt is. Sz. István kétségenkivül nyugotról s délkeletről tört be a felföldre s azt a pozsonyi és nyitrai várak bevétele után el is foglalta. (25. lap). így lett a felföld — mondja a 26-ik lapon — a magyar korona alatti fejedelemséggé, s ez időtől a tótság története egyesül a mai Magyarországéval , mert habár a nyitrai vajdaság (felföld) birt saját kormányzattal, saját udvarával és saját katonaságával, mégis mint részes fejedelemség függésben állott a magyar királytól, mígnem végkép megbukott. Teljesen megsemmisült Trencsényi (Csák) Máté sírjánál. A 36-ik lapon kegyeletesen emlékszik meg Anonymus Belaer, nótáriusról, midőn ezeket mondja: ezen vak vezetője azon vakoknak, kik a haza történelmét csak szent Istvánnal vagy a mesés Árpáddal kezdik. De még kiméletlenebbül kikel ellene a 46. és 47. oldalon, hol elmondván, hogy a nyitrai hegy a rája épített latin kolostorról kapta »Sobor« (Zobor) elnevezését. Jegyzet alatt teszi hozzá: ebből is, s azon körülményből is, hogy Szt. István csak 1009-ben foglalta el a felföldet, kiviláglik az Anonymus B. r. n. Zobor cseh vezérről kigondolt meséjének szemtelensége s szemérmetlensége. A 37-ik lapon az állítólag Szt. István által elfoglalt felföldi nyitrai és szepesi püspökségek határait írja le, amelyekkel szerinte egybe esett a politikai határ is, e szerint e határ a sziléziai Kárpátoktól a Dunáig, Tiszáig, Topolya folyókig és Eger-Szolnok városokig terjed, s hogy e területből Szepes a magyar királyok foglalása után is még sokáig állott lengyel egyházi és politikai hatóság alatt, azt a krakói érsek leveleiből akarja kimutatni. Ezzel átmegy a II-ik részre: a magyarok ismertetésére. Itt mondja bevezetésül, ha valahol, úgy a magyar nemzet történelmének mezeje az, hol küzdeni kell az előítéletekkel s tévelyekkel különösen a mi tót elődeinkre vonatkozólag. Politikai ellenszenv, gyűlölet, önhittség és gőg vezették a magyar történetírók tollát. így történt, hogy mellőzve a részrehajlatlan forrásokat, készek voltak s máig is készek elfogadni bármily alaptalan meséket s a történelmi források közül csak azokat válogatni ki, melyek megfelelők a magyar nemzet hiú hegemóniáiig ideáinak s gőgjének (51. 1.) a legnagyobb sötétség ott hozatott be a történelembe , hol az ország kezdetleges történelmének egyedüli forrásává Anonymus B. r. n. lett, s kinek meséi szemmel láthatólag ellenkeznek más hitelt érdemlő történészek állításaival s a magyar történészek is csak azért követik ezen kitűnő történészek által megvetett vak vezetőt, mert a magyar nemzeti gőgnek s hegemoniális ideáiknak kedvez. Nem csoda azért ha az Anonymus meséi szerint összeférczelt történelem oly meddő, oly üres, mig ha ettől eltekintünk, mindjárt világot látunk a 9007-től 100-ig történtekben. Az 53—62 lapokon a magyarok honfoglalását írja le, s szerinte a magyarok 899-ig egyedül a hajdani Daciát, Arnulf német császár halála után pedig Pannóniát foglalják el, s ez időben köztük és a tót nemzet közi határfolyók voltak a Duna és a Tisza. A magyarok vezéreiről irt felötlőbb állításai közül felemlítem: (78 lap) 943-ban Zoltán halála után Árpád unokája Phalitzin lesz magyar fővezérré s ennek halála után következik Taksony. Ez alatt mig a magyarokat Augsburg mellett Otto megveri, egy másik hazatérő csapatot a cseh Boleslav semmisít meg; e két ütközetben elfogatnak Bulcs, Lehel vezérek és Taksony a fővezér, kik rövid utón felakasztatnak. Taksony felakasztatása után Jezeslavot választják fővezérré s ennek halála után Venczel lép a fővezéri székre, kit a latinusok Istvánnak neveznek. A 106. és 107-ik lapon bizonyítgatja, hogy a magyarok ősvallása a mohamedanismus volt, mig erkölcsi fogalmaikról a 109. lapon állítja hogy iszákosság s részegességben tisztelték az istent s a gyilkolásokban az isten akaratját teljesíteni vélték. A 138—140. lapokon azt bizonyítgatja, hogy a magyarok megkeresztelésére legnagyobb befolyással az ő uralmuk alatt Dacia és Pannóniában visszamaradt tótok voltak s ezt leginkább azzal igyekszik bizonyítani, hogy a vallásos szertartások megnevezésére csupa szláv szavaink vannak m. p. vasárnap, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, keresztény, pokol, szentség, bérmálás, pap, stb. A 142-ik lapon bizonyítgatja, hogy a magyarok a honfoglalás alkalmával a név alatt bejött népek közt csak másod-,illetőleg alárendelt szerepű törzs volt s a főtörzs a magyarokat vitézségre nagyban felülmúló szláv kabarok voltak. A 145-ik lapon mondja: Ami a magyar nyelvet illeti, nehéz volna állítani, hogy a mai magyarnyelv az Árpádok nyelve lett volna, mert Konstantin — ezen egykorú tanú, sehol fel nem említ egyetlen magyar szócskát sem, holott tótot eleget hoz fel, sőt világosan állítja, hogy a kazár kabarok saját nyelvükre tantták a magyarokat, mely nyelv pedig tót nyelv volt. (Hogy hol vettük hát, vagy hogyan keletkezett a magyar nyelv arról Sásinek úr egy betűvel sem emlékszik meg.) A kazárok és más szlávoktól a magyar nyelvbe átvett tót szavak nemcsak azt bizonyítják — mondja ugyanott, hogy a magyarok a tótok által vezettettek be a földmivelés és mesterségekbe, hanem az akkori magyarság nyerseségét és műveletlenségét is, mely nem volt képes magyarul a legegyszerűbb s köznapiasabb dolgokat sem megnevezni. A 146-ik lapon írja: Egykorú irók az egy Leo kivételével, ki a magyarok iránt hálára volt lekötelezve, igy írják le e nemzetet; a magyar iszonyú marhanép volt, mely nemcsak nyers állati húst, hanem emberhúst is evett s embervért ivott; iszonyú kegyetlen volt, a levert és meghódított népek iránt kegyelmet nem ismert, a szerzeteseket és papokat gyilkolta, erődöket, kolostorokat és templomokat égetett és rombolt, a szent dolgok iránt kegyeletet nem ismert s csak rablás után futkosott. Ily nyersek valának a magyar nők is. A mi jellemüket illeti, (148. lap) felfuvalkodottak harcziasak, ravaszak, tolakodók voltak. A (152-ik lapon) magyarok eldobván előbbi absolutistikus önkormányzatukat, elődeinkkel együtt élvezék a tót alkotmány jótékonyságát. A (153-dik lapon) tót alkotmányos életet a magyarok annyira megszerették, hogy habár Szt.-István a német, feudalismust akarta behozni, a tót alkotmányt a tótokkal együtt mindenkor megvédték. A magyarok Szt.-István előtti törvényeit nem ismerjük. Igen hihető, hogy a magyarok elsajátítván a tót alkotmányt, átvették a tót törvényeket is. (156 lap.) Végül írja a 158-ik lapon, ami a Szent István előtti magyarok kereskedelmét illeti annak nincs semmi nyoma, mert amit más nemzetek kereskedés által szereztek, azt a nyers magyarok lopással és erőszakkal tulajdonlták el. Hasonlóan nincs semmi nyoma valami iskolának vagy valami írásfajnak, mert ezekkel egyrészt a keleti, másrészt a nyugati egyház ismertette meg őket. Eddig tart a magyar nemzet történelmének ismertetése, ezután a Magyarországban lakozó és lakott egyéb nemzetiségek történeti múltjának elősorolása következik, miben az eddig idézettekhez hasonlóan csak azon főtörekvés vehető ki a magyart a lehető leggyűlöletesebb színben tüntetni fel a többi nemzetek előnyére, melyek már akkor, midőn a magyar mint teljesen vad »marha« nép kezd szerepelni az európai nemzetek sorában, már a műveltség magas fokán állottak. És ez a legháladatosabb tér a nemzetiségi törekvések terjesztésére; elhitetni a néppel, hogy a magyar csakis más nemzetek emberségéből vetkőztetett ki állatiasságából és lett azzá ami, míg most midőn a kormánypolotra kapaszkodhatott, czudar hálátlansággal akarja megfosztani az egyes nemzetiségeket ugyanazon jogoktól, melyekhez ő azok kegyelméből jutott. E különböző nemzetségek közt elsősorban a bessenyők állanak, aztán a románok vagy oláhok következnek, majd az oroszok és horvátok. Hogy az oroszok a magyarok által honosíttattak volna meg, az, úgymond a 183-ik lapon, csak Anonymus ostobán kigondolt meséje, mit egy józaneszü történész sem fogadhat el, ezek a tótokkal együtt hazánk őslakói, kik az avarok bukása után Oroszorországhoz tartoztak s ennek határát képezték a magyarok és lengyeltótok (felföldünk mellett) 906-ik évben.) 966-ban (186-ik lap) Svätoslav, az oroszok urak adófizetőjévé teszi a magyarokat, kik ezüstöt s lovakat fizetnek adóul neki, sőt a görögök ellenében kénytelenek Svätoslav zászlói alatt harczolni. Svätoslav halála után 972. Oroszország három részre szakad s ekkor vívják ki a magyarok függetlenségüket. Ezután az oroszok beléletének magasztalása következik, kik mindenek felett bátor, vitéz, jellemes emberek voltak s már Ezechiel próféta mint ilyeneket emlegeti. Ezután a X-ik századból egy magyar földrajzi függeléket ad Sasinek, melyben legnagyobb súlyt fektet arra, hogy az azon korból fennmaradt vagy fennmaradni állított helységek tót eredetét kimutassa, s szerinte nemcsak a Dunán és Tiszán innen fekvő terület helységei alapíttattak tótok által,hanem Pannónia, sőt a hajdani Dacia területén fekvő városok legnagyobb része is. Végül a szerző zárszava következik melyben a legszenvedélyesebb elfogultsággal beszél a szerző a tót nemzethez, felhívja azt, hogy törülje ki szemét s lássa, váljon nemzetének múltja igazán olyan volt e, minőnek azt idegen irók tolla festi. »A tévelyek megdöntésére, melyek nemzetünkről a történetirodalom terén uralkodtak, az előítéletek ledöntésére, melyekkel mi magunk is tanintézeteinkben saját megrontásunkra hizlaltattunk s hazánkat s annak nemzeteit illető ferde nézetek kiigazítására végzem e zárszóval. «Ezután több lapon át bizonyitgatja,hogy a magyar történészek tollát elfogultság nagy ellenszenv, nemzetisőg s üres theoriák vezetik, kik nem akarják belátni, hogy a magyar mennyi hálával tartozik a nemzetiségeknek s kivált a tótoknak, kiktől nemcsak hazát, de állami szervezetet, műveltséget vettek át stb. E zárszóból, valamint az egész részrehajlatlan történelemből mindenki előtt — aki látni akar — világos lehet, hogy a mi drága magyar hazánk tót alapokon épült s a magyarországi nemzetiségek közös föderatív szövetségén,nem pedig véres hódításon. Jövőre a magyar királyság történetét fogjuk közölni ugyanezen írótól, mely szintén igen érdekes állításokban gazdag. Sebesztia: gerjesztőbb biztosíték volt Európa békéjének fenntartására nézve, mint egy igen könnyen mozgásba hozható egyensúly esélyei. Ezért csatlakozott Ausztria is a három császár politikájához, így sorakozott ehhez azon kísérlet, hogy Olaszország is politikájához csatoltassék, innen magyarázható meg az is, hogy Andrássy gróf az Anglia részéről jövő kísértéssel szemben elfoglalta azt az állást, mely a mellett, hogy önczél volt, oly eszköznek is bizonyult, mely szorosabbra fűzi a baráti köteléket Németország és Ausztria között, azon baráti köteléket, mely Albrecht főherczegnek Ems és Koblenczke a német császár üdvözlésére kilátásba helyezett utazása, valamint e főherczeg-tábornagynak a porosz őszi hadgyakorlatokban való résztvétele által újabb szentesítést nyert. A főherczeg említett elhatározása nagy mérvben fog közrehatni arra nézve, hogy a német-osztrák barátság őszintesége iránt táplált hit mélyebb gyökeret verjen és pedig inkább Ausztriában, mint Németországban, mert az utóbbinak a legújabb események után alig lehet szüksége amaz őszinteség újabb bizonyítékaira , de magában Ausztriában ki tudná ezt tagadni, volt egy párt, mely rosz szemmel nézte a két állam barátságát, egy párt, mely azt képzelte, hogy azon magas körökben, melyek központjaként a főherczeg tekintendő, rokonszenvre talál. Ezen illusió a főherczeg érintett utazása és a porosz őszi hadgyakorlatokban részvétele által szét van teljesen rombolva s ezáltal egyszersmind ki van véve az alap azon sokfelé terjedt gyanitgatások alól, hogy Andrássy gróf a legmagasabb körökben bizonyos ellentétes áramlattal áll szemben; oly gyanitgatások csak különben, melyek az uralkodók találkozása által a lagúnák városában a legékesen szólóbban lettek megczáfolva. A ̋ Maffia, (Sz. Gy.) A parlamenti viták, melyekkel az olasz képviselőház ehó eddig letelt napjaiban foglalkozott, a legszomorubb képét zárják élőnkbe Olaszország s ennek kiválólag egy része: Sziczilia közbiztonsági állapotainak. Olvasva a képviselők beszédeit és a hivatalos közegek által szerkesztett, a kormány által pedig közzétett jelentést, az ember nem képes magával elhitetni, hogy egy modern államban, mint Olaszország, miként lehetett eddig is eltűrni azt, hogy oly állapotok sarjazzanak fel, melyek csak államon kívüli léteiben tűnnek fel lehetségeseknek. Olaszország déli részét a »Maffia« név alatt ismeretes zsivány-szövetség hálózza be, melynek összeköttetési szálai a palotáktól a kunyhóig, az uraktól a proletariusig terjednek szét. Oly hatalommá nőtte ki magát, mely rettegésben tart mindenkit, aki nem szövetségese, mely versenyez magával az állammal, sőt azt paralizálja is; a bíró nem meri kimondani a »bűnös« -t a » Maffia« tagjára, mert a boszutól való félelem és saját életének szeretete sokkal erősebb érzelmek benne, mint bírói hivatásának tudata. Vannak Szicziliában falvak, melyek (mint Di Cesero képviselő a parlamentben előadta) évi adót fizetnek a »Maffiá«-nak, csakhogy betö■ réseiktől, rablásaik és gyilkolásaiktól meg legyenek kimérve. Hivatalos jelentések constatálják, hogy nem csak a személy- és vagyona biztonság ellen alakult rablószövetség, de maga a szicziliai nép is átalában és nagyjában annyira megromlott, hogy »kiveszettnek látszik belőle a becsületérzet és törvénytisztelet, hogy rabló természetű, elaljasult és minden részra képes.« Egyes képviselők constatálják azt is, hogy maguk a szicziliai prefektek, tehát kormány és állam közegei szerződésre léptek, mert tán kényszerülve voltak reá, a banditákkal, kikkel a hivatalnok, nevezetesen a rendőri sereg egy része is összeköttetésben áll. A moralitási és közbiztonsági állapotokat egyébiránt leghívebben illustrálják a következő adatok : a római tartományban (tehát ott, hol a pápai uralom alatt és idejében oly nagyon gondoskodtak a nép valláserkölcsi oktatásáról) minden 100 ezer emberre esik 19.36, Sziciliában 14.86, Calabriában 11.44, Umbriában 11.10, Szardiniában, az Abruzzokban és Campaniában 4,34 százalék gyilkos. A kormány végre, nagy későre belátván, hogy e társadalmi csapást mielőbb el kell hárítni Olaszország fejéről, hogy e szégyenfoltot ki kell törölni nevéről, még múlt év septemberében terjesztett elő egy közbiztonsági javaslatot, mely csak e hóban került tárgyalás alá és hihetetlennek látszik bár, de ellenzésre talált. A kormány rendkívüli, szigorú és gyors rendszabályokat hozottjavaslatba. Igaz, hogy ezek, mint lapunk egyik közelebbi számában feltüntettük, megszorítják, jelentékenyen szorítják meg az olasz alkotmányban megállapított személyes szabadságot és eltérnek a rendes bűnvádi eljárástól is, de hogy mennyire igazolva vannak a helyzet által, az, az itt röviden mondottakból is kiviláglik. Mindazáltal előálltak a doctrinairek s az »alkotmány felfüggesztéséről«, az »alkotmányon kívüli helyezésről« hangos parázisokat pattogtatva, ellene szóltak a kormány javaslatának ; míg mások, a ''mérsékeltebbek, azt kívánják, hogy a kormány és törvényhozás ne foganatosítsa most a rendkívüli rendszabályokat, hanem küldjöna törvényhozás egy enquetet, mely a közbiztonsági helyzetről véleményes jelentést terjeszszen elő. Ennek alapján készíttessék aztán egy törvény, addig pedig maradjon minden a régiben, a »Maffia« élje világát tetszés szerint. Másfelől egy Palermóban tartott gyűlés a kormány javaslatát »a szabadság flagráns megsértésének« mondja, a parlamentben pedig a szicziliai képviselők — tán a »Maffia« által terror is áltatva — a szicziliai nép »jó hírneve« nevében tiltakoznak a czélba vett rendszabályok ellen. Az ellenzék pedig az egészből politikai tőkét csinál a kormány ellen, (miután ez föltette a kabinetkérdést) — nem gondolva meg, hogy rendkívüli körülmények között Amerika s legújabban Anglia