A Hon, 1875. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1875-08-05 / 177. szám
Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki 6 hónapra................................................. » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... » ~ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. “Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, augusztus 5. 177. szám. XII. évfolyam. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A HON“ Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra . p©T Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a pe'sti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. 12 frt 6 frt 2 frt Budapest, augusztus 4. Tarka hírek. Már az igaz, hogy tarkák. S hozzá tehetjük, hogy eonfázusak. Lehetetlen belőlük kiszemelni a kivezető ariadnei filumot. Milan szerb fejedelem Bécsbe jött. Andrássy félbeszakította szabadságidejét, hogy a fejedelemmel találkozzék. Ő felsége a szerb uralkodót fogadta.Andrássy értekezett Schweinitz német és Novikoff orosz nagykövettel, aztán Milánhoz ment. Ennyi az egész s ehhez aztán a legkülönösebb combinatiók fűződnek Az egyik szerint Milán bécsi útja tökéletesen magánjellegű és semmiféle politikai színezettel nem bir ; a másik szerint bir ugyan politikai színezettel, de nem politikai czélzattal, a harmadik szerint nagyon is bir politikai czélzattal, azzal t. 1. hogy a bécsi köröknek a herczegovinai lázadásra vonatkozó véleményét megtudhassa ; a negyedik szerint Milánnak ez nem elég, azt is tudni akarja, mit tenne az osztrák-magyar monarchia az esetre, ha Szerbia despotája nem állhatna többé ellen a nép áramlatának, actióba kényszerülne lépni, természetesen a fölkelés mellett ; sőt az ötödik itt sem állapodik meg, hanem azt mondja, hogy Milánnak nincs is már más választása, mint az »örök ellenség« elleni zászló kitűzése vagy trónja között s egyszerűen ezt jött jelenteni Bécsbe, s egyszersmind szövetséget keresni a török elleni háborúra, mely esetben Ausztria-Magyarország megkapná Herczegovinát. Hogy Milán fejedelem bécsi látogatása oly ártatlan lenne, mely minden politikai czélzatot nélkülöz, azt józan észszel nem tehetni föl. Az uralkodók nagyon is gondosan megszokták válogatni magántermészetű látogatásaik idejét és módját s óvatosan elkerülnek mindent, mi útjukra politikai czélzatosság árnyékát vethetné. Ez esetben bizonyára nem hivatják vissza főtanácsadójukat a fürdőből a magántalálkozásra s nem conferálnak a diplomáczia vezetőivel. Ha Milán magánlátogatást szándékozott volna tenni, bizonyára elhalasztja azt, mint azt a politikai eszély parancsolja s bevárja békén, mig a herczegovinai lázadásnak vége lesz ; — de semmiesetre nem teszi meg oly időben, mikor látogatása s a fölkelés között minden halandó causalis nexust keres. De ha nem tehető is fel, hogy a szerb fejedelem annyira hijával lenne a tapintatnak, hogy e privát vizitre ily roszul válaszsza meg az időt, ha tehát megengedjük is, hogy épen a herczegovinai zavar szolgáltatott indító okot ez útjára , másfelől a szerb uralkodó és tanácsosainak végtelen nagy értékhiányát, sőt intellectuális defectusát kellene feltételeznünk, ha elfogadnék azt, hogy oly czélzattal ment fel Bécsbe, minőket némely kisérletlátók s kivált a fanatizálni törekvő cseh lapok imputálnak neki. Ausztria-Magyarország küldiplomácziájáról azt föltételezni, hogy beleavatkozik egy más ország oly belügyébe, midőn hasonlót már százat nézett végig békén, beavatkozik fegyveres kézzel s épen az ellen az ország ellen, melynek statusquóját ő is garantirozta s hogy e beavatkozással ellentétbe fogja magát helyezni nemcsak a többi garantirozó hatalmakkal, hanem szitani fogja azt a tüzet, mely saját házának fedele közelében lobog; hogy saját kezével rontja le azt a viszonyt, mely az adott körülmények közt a legkedvezőbb s melyet békés után magára nézve még inkább értékesíthet — videokereskedelmi szerződés Romániával, — és hogy teremt magának oly szomszédot, mely az ő területén belül mindig találhat oly szövetségest, aki inkább vonzódik a netán felállítandó új császársághoz — vagy mihez, — mint ő hozzá, s megteszi mindezt azért a problematikus haszonért, hogy a hosszú, véres és költséges háború után talán, de csak talán bekövetkezendő siker esetében kétszáz mértföld sziklát és követ és nehány ezer fél vad, szegény, zavargó és minden körülmények közt békételen alattvalót nyerjen, kik örökké az elégületlen és centrifugális elemeket fogják szaporítani, hogy kebelébe fogadja az Eris álmát, mely elűzze álmait s elvegye tőle a békés fejlődhetés legelső feltételeit, — és hogy megtegye mindezt akkor, mikor hadereje készületlen egy oly háborúra, melynek végét-hosszát és kiterjedését eliberi észszel belátni nem lehet, mikor pénzügyi helyzete oly zavart, hogy az ebből való kiszabadulás minden erejét és gondját igénybe veszi, mikor senkinek jobban, mint neki, a béke állandó fenntartására nagyobb szüksége nincs, mikor diplomácziai egész működése e béke megszilárdítására volt irányozva , mondjuk, ily viszonyok közt és akkor tételezni föl Ausztria-Magyarországról, hogy egy herczegovinai lázadás valakinek a szép szeméért megtagadtatja vele egész eddigi politikáját és legfőbb, mert létérdekeit, nem mutatna egyébre, mint szelíden szólva a helyzetnek és viszonyoknak felette vastag félreismerésére. Ha Milán fejedelem egyszerűen tudakozódni jött az osztrák-magyar küldiplomáczia véleményéről a keleti kérdésben, akkor bizonyára meg kapta rá az őszinte választ. S ez bizonyára nem lesz inye szerint a szerb ultráknak, kik elérkezettnek találták az időt kalandos vágyaik valósítására. S ha Milán fejedelemet, akit békés természetűnek mondanak, az indította Bécsbe, hogy az itteni kabinettől nyerendő válaszszal lehűtse rajongó alattvalói titkos aspiráczióit, akkor — reméljük, — nem volt sikertelen s óhajtott eredmény koronázta azt. De ha mások vezette , akkor csak sajnálnunk kell, hogy vesztegette a pénzt, időt és a fáradságot. az — A közös kölcsönről szárnyalt s egy bécsi kőnyomatu lap által legújabban is fölmelegített hirt volt alkalmunk már tegnap valótlan gyanánt jelezni. Ma a »Pesti Napló«-ban a következőket olvassuk erről : Legutóbb Bécsben azon hirt terjesztették, hogy az ágyúk beszerzésének költségeire közös kölcsön fogna felvétetni. Már reggeli lapunkban utaltunk e terv czélszerűtlenségére. Mint most értesülünk, a kölcsön híre minden alapot nélkülöz s ha talán az eszme Bécsben megpendíttetett, a magyar kormánynak egyáltalán nem volt alkalma vele foglalkozni. — Horvát választások. Daruvártt Vojnovics nemzeti párti egyetemi tanár ellen Zabdracs ellenzéki, Pakroczon az eddigi képviselő Mekes egyetemi rektor ellen Babtics ellenzéki választatott meg. yf — vj k. u ni jil is. Az »Ung. Lt.« írja: »Hitelt érdemlő részre rílik velünk, hogy a kormány az őszre 30—40 millió erejéig kölcsönt szándékozik kötni, mely részben a folyó szükségletek fedezésére, részben pedig az ismert meghatalmazás értelmében a subventionált vasutak építéséből eredő kárpótlási igények kielégítésére és e vasutak forgalmi eszközeinek szaporítására fordittatnék.« — Az »Ung. Lt.« e közlésére a »Pest. Corr.« a következő megjegyzést teszi: »A mi értesüléseink szerint ily kölcsönt aligha szándékoznak kötni, mert a vasútépítésekből eredő kárpótlási igényeknek és a forgalmi eszközök szaporításának fedezésére a meghatalmazás értelmében a kölcsön a biztosítékban részesülő vasutakra felveendő elsőbbbségek alakjában eszközöltetik, és e művelet csak a törvényben megállapított összeg erejéig terjedhet.« Az »U. Lt.« nem lát ebben dementit. Mi igen. — Érdekes a »N. Fr. Pr.« aug. 4-diki vezérczikke, melyben precisirozni akarja azt, hogy mennyiben várhat Magyarország engedményeket osztrák részről a vám-, bank-, indirectadók és grótaügyben, mennyiben maradnak ők (az osztrákok) intransigensek. »Az osztrák sajtó — úgymond — azért támadt fel egy szívvel, lélekkel a magyarországi követelések ellen, mivel ezek mindnyájunk pénze ellen intézett merényletet képeznek s a magyar követelmények megadása egyértelmű az adó felemelésével.« Azután egyenként szól a szőnyegen levő kérdésekről nem akarja, hogy Magyarország ne védhesse fajt érdekeit. De szerinte érdekellentét forog fenn, mélyet össze kell egyeztetni, máskülönben kész a szakadás. A vámügyben szerinte Magyarország nem követelhet mást, mint azt, hogy fennmaradjon a közös vámterüllet és a tarifták közösen állapíttassanak meg. A bank ügyét — úgymond — el lehet ugyan különíteni a valutakérdéstől , de Magyarország nem állíthat fel bankot rendezetlen pénzrendszerbe, mert a magyar korona területén ugyan biztosíthat Magyarország kényszerárfolyamot saját jegyeinek és elvonhatja az osztrák jegyektől a kényszerfolyamot, de nem állandósíthatja meg azt, hogy e jegyek ennek daczára is forgalomban maradjanak és utat találjanak Magyarországba. Ha Magyarország bankot állít fel a valuta rendezése nélkül, akkor oly csalódáson fog átmenni, melyhez képest csekélység mindaz, amit Magyarország 1867. óta tapasztalt. Mindenesetre meg kell határozni a valutát, melyben a közös kiadások fedezendők. Most csak osztrák pénzérték van. Ha e mellett magyar pénzérték is alkottatnék, akkor érezpénzértéket kellene megállapítani a közös kiadások és quóta számára, mert máskülönben fenn forogna az a veszély, hogy oly valutában szavaztatnának meg a költségek, melynek nincs értéke. Az indirect adókat illetőleg pedig azt tartja, hogy a mint az első quóta arány az összes közgazdasági faktorok eredményéből számíttatott ki, úgy kell ennek lenni a jövő quótaarányra nézve is. És ezért, ha Magyarország az indirekt adóügyet magára nézve előnyösebbé, Ausztriára nézve terhesbé teszi, ennek a quótában meg kell adni az árát. De ha a monarchia két fele között valami vonal állíttatnék, vagyis gazdasági szakadás állna be, az esetre — úgymond — közös czélokra nem tehetnénk semmit, mert ámbár hajlandók vagyunk a monarchia közösségének áldozatot hozni, de ez utóbbiakra nézve többé nem volna semmi indok akkor, ha a közösség vagyis a kiegyezés lényeges része, gazdasági életerében vagyis az egész kiegyezési hasis megsemmisittetnék. így beszél ma a »N. Fr. Pr.« Látszólag tehát minden irányban előzékenynek akarja magát mutatni Magyarországgal szemben, de minden életbevágó kérdéseinknél oly képet csinál, mintha az egész monarchiának el kellene veszni, mihelyt a kizsákmányoltatási rendszer csak részben megváltoztattatnék. — A házi ipar ügyében. Miskolczról aug. 1-ről írják a »P. N.«-nak: A házi ipar terjesztése és az ipari oktatás szervezése czéljából immár Kassán is alakult egyesület, t. i. annyiban Kassán, amennyiben a nyolcz megyéből alkotandó csoport központi választmánya Kassán lesz. A nyolcz megye : Abauj, Borsod, Gömör, Torna, Sáros, a XVI szepesi városi kerület, Szepes és Zemplén. Jagócsi-Péterffy József, miniszteri biztos, Torna kivételével már valamennyi nevezett törvényhatóság székhelyén megfordult, s az ügy mindenütt a legmelegebb rokonszenvvel találkozott. Nálunk Miskolczon a miniszteri biztos ma már másodízben jelent meg. A megye termében felette érdekes előadását közel négyszáz ember hallgatta. Jelen volt a megye fő- és alispánja, az egész állandó választmány, a városi képviselőtestület, számos tagja a tanári karnak, Horváth Lajos és Lichtenstein József megválasztott országgyűlési képviselők, és nagyszámú kereskedő s iparos. Az érdekes előadást a nagy és díszes közönség feszült figyelemmel hallgatta végig, s az emberek arczáról könynyű volt leolvasni azon mély hatást, melyet az előadás szült. A miniszteri biztos úr azután röviden, de meggyőzőleg megmagyarázta, hogy miért kell a központnak Kassán lenni, s egyszersmind megígérte, hogy a felsőbb ipari iskola részletes tervezetét az egyesület megalakulása után azonnal a kormány elé terjeszti. Amint a dolog ma áll, remélhető, hogy az alakuló közgyűlés már e hó 22-dikén meg fog tartatni. Fálk Miksa ellen Keszthelyen, mint nekünk KJXE,VergefoUmikcs ugyan, de azért némelyek abban találják örömüket, hogy e jeles politikai kapacitás egyhangú megválasztása ellen mindent elkövessenek. Persze, hogy alig egy pár ember ez, a számbavehetlenek közül. Mi reméljük a keszthelyi— oly befolyásos és hatalmas — intelligenciától, hogy elhallgattatja e töredéket, s a választáskor megtiszteli magát Fáik ellenmondás nélküli megválasztásával. Budapest, aug. 4. (M.) Bécsben megszokták azt, hogy a magyar jegybank felállításának kérdését csak oly magyar nemzeti aspiratiónak tekintik, melyet tetszés szerint el lehet odázni. Az osztrák nemzeti bank közlönye, a »Tresor« hoszszasan bizonyít a múlt számában is, hogy kár a magyaroknak annyira erőltetni az önálló jegybank felállítását, mert nincs mód, hogy e kívánságot egyhamar meg lehessen valósítani. S az argumentum, melylyel ezen sententiátmondá, e következő: a bank felállítása összefügg a valuta rendezésével, ez ismét a vámszövetség revíziójával s a revízió az indirect adók kérdésével és az indirect adók a quótával, minthogy pedig 1877 vége előtt mindez nem intézhető el, tehát a magyar bankot sem lehet előbb felállítani, de az osztrák nemzeti bank szabadalma már előbb lejár, azt tehát meg kell újítani, és ha ez megtörtént, akkor többé nincs is szükség magyar jegybankra, így, vagy ehhez hasonlón okoskodnak a bécsi lapok. Öt éve körülbelül, hogy ezen okoskodással ezért is értek, s a statusquo változatlanul fenntartatott. Bécsben tehát helyes és dicséretes törekvésnek veszik azt, midőn valaki ekként kel ki egy magyar nemzeti aspiratió ellen, melynek elodázása az osztrák nemzeti banknak hasznot hoz. De hogy ezen okoskodás Magyarországon nem tetszik, arról elég bizonyítékot szolgáltat sajtónk valamint közéletünk. Az önálló jegybank felállítása nem pusztán nemzeti aspiratió. Már az 1848 mártius 15-iki pontozatokban is benne volt az, s egy ízben az ige már testté is vált; de azután az absolutismus kiirta azt a nemzet életéből. S mióta nincs magyar bank, az ország egész gazdasági existentiája idegenek kegyétől függ. Szinte rémületes volna élénk színekkel ecsetelni azt, hogy hová jutott Magyarország azon idő alatt, mióta önálló pénzügy nélkül a nyugati civilisatió áramlatába került s hitel műveleteire ide-oda engedte magát hányatni. De ne vegyük tekintetbe az elszegényedési processus egész lefolyását, nézzük csak meg az ország jelen pénzügyi helyzetét. Keserves panasz hangzik ezer polgár ajkán, hogy a roppant költséggel fenntartott egész állami organismus működése tulajdonképen csak arra való, hogy a kisebb-nagyobb uzsorások a magas uzsorakamatot kényelmesen behajthassák. És valóban ezen keserű kifakadásban sok igaz van. Az országgyűlés által alkotott törvények nagy része, melyek a legjobb intenzióból hozattak, hogy a forgalom élénkítve, az igazságszolgáltatás gyorsítva és megkönnyítve s a tulajdon biztosítva legyen, s nem azzá váltak-e a gyakorlatban, hogy alkalmat adtak az uzsora,üzlet elharapódzására ? A törvényszéki ítéletek, végzések, végrehajtások, nem-e kilencztized részben uzsorások javára eszközöltetnek-e ? A régi magyar perlekedés egész jellege átváltozott: a nagy családi perekről, érdekes jogi esetekről vajmi keveset hallani: vidéken mindenütt csak telekkönyvi előjegyzések, betáblázások, biztosítási végrehajtások és más executiók fordulnak elő uzsorásokra A „HON” TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. II vk rész. A Kendur. (30. Folytatás.) A tragoedia vaudevilben végződik. — Jó reggelt, kedves Zárkány barátom, köszönte be egy reggel Leonhoz Nornenstein Octavian fejedelem ; lássa, már úgy vagyunk önnel, mint a megszorult adós a jótékony hitelezővel, mentül jobban eladósodtunk nála, annál többet követelünk tőle. Ön minket lovagias eljárásával teljesen lekötelezett s már most azt nyerte vele, hogy le nem rázhat a nyakáról. Annak a fatális affairenek még folytatása is van. Nézze csak , micsoda levelet ír nekem az a rettenetes Karakán ? Olvassa csak el. Senkivel sem merem közölni, mert ha kipattan belőle valami, akkor kivándorolhatok a fiammal,együtt Tazmaniába. Egyedül önhöz van bizalmam. Ön olyan nagyon megnyerte azt. Nos mit szól ehhez a históriához ? A ficzkó leírja, hogy micsoda szemfényvesztési szerződés volt ő közötte és fiam között. A fiam megvette az ő pofáját, hogy ráhúzhasson egyet, drága pénzért. Én azt is elhiszem , ez az ötlet nagyon hajaz az én fiamhoz. Egészen beleillik a conduitjába. A bramarhas ám megkapta a vágást a pofájára , de nem a fiamtól, hanem öntől, per procura. Persze, hogy ennek most Alienorra nézve semmi becse nincsen. De Karakán úr csak viseli azt mégis. Már most ez az ember azzal fenyegetőzik, hogy ha én neki ennyi, meg ennyi pénzt rögtön le nem teszek, hát ő ezt az egész történetet kinyomatja, minden hírlapnak megküldi, annyival is inkább, mert Kolompy úr ama párbaj indokai miatt, de még inkább a következménye miatt neki felmondott, most ő kenyér nélkül maradt, harcz- és ir-képtelenné lett, ezt a levelet is balkézzel carligraphiázta. Már most most mit csináljak én ezzel az emberrel ? tanácsoljon ön. Agyonüssem-e ? Befogassem-e ? Vagy kifizessem ? Hogy elhallgasson. — Egyiket se kisértse meg ezek közül magasságod. Az agyonütést ily esetben hazai törvényeink tiltják, a befogatást pedig nem rendelik el. A kifizetés végre semmi czélra sem vezetne, mert amint a pénz elfogy, megint itt volna a fenyegetéssel, hogy szólni fog, ha nem adnak. Magasságod erszénye fölött örökösen egy damoclesi zsebmetsző kés függőé. Hagyja nálam ezt a levelet, holnap reggelig elintézem az egész dolgot. — Tartok tőle, hogy már eddig sem egészen titok az a cselszövény, a casinóban csipkelődő észrevételeket hallottam elejtegetni. Másnap reggel a »Jerichói Kürt« tárczájában teljes szövege szerint megjelent Karakán Absolon levele Nornenstein Octaviánhoz a princz Alienorral kötött szövetség meséjével együtt. Nornenstein Octavian az ágy menynyezetéig ugrott fel fektéből, amint ezt megpillantotta: »Perfidia, toronymagas!« Hanem aztán mikor végig olvasta a czikket, akkor kellemesen volt megnyugtatva. Zárkány Napoleon zárszavai a közönséget hívták fel Ítélő bíróul, hogy lehet hitelt adni ilyezetlen, esetlen eszmeficzamnak, amit egy gyanús egyéniség gondolt ki, egy a közvélemény előtt magasan álló család megsarcolására, mely e kicsikarási szándék és rágalom ellen legjobb védelemnek találja azt szóról szóra közölni, átadva a fenyegetőt a közvélemény törvényszékének. Az egész vad mese különben nem is eredeti gondolat, szóról szóra volt az megírva (frandmesnil: »Le duel pagé« czímű vandevillejében amit a Port- Saint-Martinban előadtak, ki is fütyültek az első előadásnál. Tehát nem csak rágalom, hanem még plágium is hozzá. Fürst Nornenstein sietett Zárkány Leonhoz. — No ön szépen megijesztett! Hanem aztán megvigasztalt, így csakugyan agyon van ütve a mendemonda. De ugyan mondja csak ön: valóban létezik egy ilyen monsieur Grandmesnil, aki egy hasonló tartalmú »Le duel pagé« czimű vandevillet irt? — Nem tudom , mert én soha sem hallottam a nevét. — E szerint ez mystificatio ? magyarán, hazugság ? — Olyan hazugság aminőt az ember a rablónak fel van jogosítva mondani, ki pisztolyt szegez a mellére. — De koczkáztatja ön, hogy valaki nem restelli azt a fáradságot, hogy elmenjen Párisba s felkutassa a Port-Saint-Martin színház könyvtárát s kiderítse, hogy az a darab nem létezik. — Az alatt rég elfelejtik itthon az egész ügyet s ha kiderítik a mystificatiót, csak engem nevetnek ki értte, én pedig újságíró vagyok, rajtam elfér. — Köszönöm. — Már most mit gondol ön, nem jó volna, ha ön azt az egész ezer forintot ebbe a hírlapba betakargatva annak a ficzkónak elküldené. — De az bizony annak nagyon jól fogna esni. Ezért ugyan aztán Leon kapott Karakántól egy levelet vissza, melyben elneveztetik a világ minden nyelvén tolvajnak, rablónak, haramiának, hanem az ezer forint nem küldetik vissza. Ezzel aztán princz Alienor első kirohanása a tettek mezejére szerencsés visszavonulással végződött, azt azonban mindenki tudta, ha nem mondta is , hogy ezúttal a nornensteini Platz dynastiának Zárkány Napóleon volt a Szobieszkyje. Azt az érzékeny szivüek megnyugtatására megjegyezhetjük, hogy azért Karakán barátunk nem maradt kenyér nélkül; átment a radicális irányáról ismeretes »Isten ostora« czimű szélsőbali laphoz főmunkatársnak, ahol tárt karokkal fogadtatott. P o m p e j a. — Kedves Leon, úgy látom, hogy ön nem azzal a szándékkal jött a bálba, hogy tánczoljon, hanem inkább látni szeret. Látni pedig sokkal jobban lehet az embernek másodmagával, mint egyedül. Tehát innen a jázminhozat mögül legjobban körültekinthetjük az egész világot, anélkül, hogy útjába esnénk valakinek, aki megzavarja beszélgetésünket, azzal a szeretetreméltó kérdéssel, hogy jól, szolgál-e egészségünk ? — Gyönyörű szép terem! Az egész Etelváry herczegi palota hasonlít az én nonnensteini várlakomhoz »kicsiben.« Csak a felséges szép park hiányzik körűle, a mi oly mulhatlan kiegészítő része egy úri laknak : azok a fenséges, négyszáz éves hársfák, azok a nemesi czimere egy kastélynak. Hjabiz azt egy varázsszóra előidézni nem lehet. Épületet lehet emelni pénzért, de a szép terebélyfa ősök hagyománya s egymást tiszteletben tartó ivadékok öröksége. A szép ősfák hiánya még sokáig el fogja árulni önök fővárosáról az útonsült nemességet, hogy ez csak egy európai Chicago, a palotasorok még magukban nem teszik meg. A másik, ami első tekintetre az amerikai keletkező új városokra emlékeztet, egy nagyobbszerű templom hiánya. Minden világvárosnak van legalább egy cathedráléja, mely messze kimagasodik a ködből, amiben a többi házak tömkelege összefolyó jellemet ad a városnak. Önök ezen könnyen segíthetnének. Csodálom, hogy rá nem jöttek még maguktól. Asztria herczegprímása Bécsben székel, Francziaországé Párizsban, az önöké pedig Esztergomban. Milyen könnyen megtehetnék önök, hogy az is tegye át székhelyét Budapestre, s emelje gazdagságával fényével a fővárost. Akkor azután majd lenne Budapestnek bazilikája is. Hanem azt persze nem azon kellene kezdeni, hogy a hozzá tartozó elemeket szószékről és hirlapokból folytonfolyvást insultáljuk. Nem önt értettem, ön kivétel a sok közül. Annyi bizonyos, hogy egyik irány a másikat kizárja. Gyárkémények és basilikák egymás szomszédságában egyidejűleg nem emelkednek. Prága ős nemesi fényét csak az Altneu zsinagóga kormos barlangja egészíti ki s a zsidóváros sikátorai. Én nem azt mondom ezzel, hogy az újabb kor nemességének meg kell venni az üzletet. Ellenkezőleg. Az üzletet magát kell nemessé tenni. Mi voltunk a földbirtok fejedelmei hajdan, lehetünk mi pénzfejedelmei a jövőben. Miért engednék a pénzbáró, pénzkirály rangját másoknak, mikor azokat magunk is megtarthatjuk ? Ön előtt bizonyosan eléggé ismeretes lesz, hogy azon katholikus szövetségnek, mely Európa sorsát intézni fogja örökké, nem a péterfillérek perzselgében áll minden gazdagsága. Az legalább harmadfél milliárd franknyi tőkével rendelkezik, egy teljes ezer millió osztrák forinttal. S irányt ad a brüsseli és párizsi pénzpiaczoknak. E tőkének nagy része a jelenlegi bizonytalan viszonyok között rendelkezhető állapotban van, s csak egy kedvező véleményáramlatnak kell megindulni az ön hazájában s ez olcsó pénztömeg önkényt ideomlik s önöknek egy varázsütésre támad minden intézményük, eszközük, a mi gazdagodásuknak életföltétele, lesz jegybankjuk, világkereskedelmük, hitelük, gyáriparuk. Ezek nem dogmatikus subtilitások, ifjú barátom, ezek korszükségek. Ez föld és kenyér. S egy ilyen lendületnél az olyan tehetségnek, mint az öné, magas emelkedés kínálkozik. Egy az ügynek tett jó szolgálat, s ön mint félmilliomos ébredt fel. — Én nem tréfálok. Ön ismeri azt a keleti mesét, ahol egy bűvös lakban alvónak tizenkét dzsin jelen meg éjjelenkint, kezébe adnak egy vas vesszőt, aztán ott tánczolnak előtte, nem hagyják alunni, végre mindenik dzsin odadob neki egy réz aspert s azzal eltűnnek; a nyomorult igy éldegél tizenkét aspernyi alamizsnából. Egyszer az öcscse hál helyette a megbüvölt szobában s az a dzsinekre ráver a vas vesszővel, s ez ütésre azok egyszerre arany szobrokká változnak, így lesz önnel is. Az ön rézaspergyüjtő főnökét rövid időn megérdemlett nyugalomba helyezzük s ön lép helyébe,mint lapvezér s akkor már kezében lesz a vasvessző, melytől a dzsinek aranynyá válnak. — De a fecsegés közben egészen elfeledkeztünk a társaságot szemügyre venni, mely előttünk hullámzik. — Íme itt a magyar »high life.« — Ez is új szerzemény: csak azóta támadt, amióta sikerült önöknek az udvart megnyerni — vendégül. Mert még csak vendég az, itthon nincsen. A budai királyi lak nem rezidenczia még, csak királyi leszálló hely. Most még is látni már egy magyar főúr tánczvigalmán fényes katonai egyenruhákat és rendjeldiszitett férfiakat. — De ezek még mind nem a legfőbbek közül valók. A küldiplomatiának nem a nagykövetei, csak a consulai vannak itt. A jelenlevő katonai celebritások közül legkitűnőbb Falkenheim lovag , de ő még csak tábornok , bár derék vitéz, ki Sadovánál nagy érdemeket szerzett s pártunknak kitűnő hive, az ő pályafutásának magasabb része azonban még a jövendőben van. Majd meg fogom önöket ismertetni egymással. Ő ugyan az írók irányában kissé feszes, mint a kik merő ellentételei a fegyelemnek, a subordinátiónak, hanem önért kivételt fog tenni, úgy hiszem. Az is feltűnő, hogy ilyen ünnepélyen alig látható egy főpapi palást. Más ország előkelő terméből az nem hiányzik. Alig látok többet egy pár violaszin soutanenál, s azok is inkább akadémikusok, mint praelatusok. A születési aristocratia, az meglehetősen együtt van. Az ilyen főurak, mint Etelváry herczeg, valóban mindent megtesznek, hogy az elmulasztottat helyrehozzák. Odahagyják Párist, ahol annyi a finom élvezet; nem mennek Nizzába, a byerei szigetekre telelni, amit egészségük megkívánna; lelépnek a küludvarok fényes parquettjeiről, ahol szerepet lehet játszani, s hazajönnek, palotákat építenek a fővárosban , elnökölnek a közgyűlésekben,feljárnak a múzeumba főrendeket játszani, ölelkeznek a bundás hazafiakkal, szónokolnak anyanyelvükön, úgy mint a ki nem szokott hozzá, hogy mezítláb járjon göröngyös után; olvassák a németből fordított újdonságokat magyar hirlapokból; szamaritánus felebaráti szeretettel hallgatják végig a nemzeti színházban mindazt amit a Skála, Coventgarden, Theatre Francais, Odeon, és Variétésben külön találtak fel itt együtt; vesződnek a közintézetekkel , nevelnek szüleiktől elhagyott gyerekeket, adakoznak minden ínség és művészet számára, keresik az elveszett tehetségeket, színdarabokat játszanak, tableauxokat componálnak, laczikonyhán árulnak szent czélok gyarapítása végett, felöltöznek középkori lovagoknak nemesi ünnepélyek alkalmával, törekesznek a népet kevesebb káromkodásra s több istentiszteletre szoktatni; munkát adnak az itthoni iparosnak és kereskedőnek s mind ezzel azt nyerik, hogy sorsképeket, carricaturst-