A Hon, 1875. október (13. évfolyam, 224-250. szám)
1875-10-01 / 224. szám
224. szín. XIII. évfolyam.1 Ji Kiadóhivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési (kj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................6 írt ki, 6 hónapra........................................... » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... » ~ » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875 Péntek, October POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési irod . Barátok tere. Athenaeum-épllet. A lap szelemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás. A HON Xlll-üik évi folyamára. a) Előfizetési árak: i H Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a posti utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 0, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hone kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Ken« kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. Budgetüink rendezése. Ha az ember összehasonlítja a folyó évi költségelőirányzatot a megelőző évek budgettörvényeivel, előirányzataival és a zárszámadásokban feltüntetett kiadásaival , elbámul, hogy mekkora különbség van azok közt takarékossági szempontból. A minisztériumok személyi és dologi kiadásainál ép úgy, mint az expositúrált költségeinél 20 — 30 százalékra megy a megtakarítás ; a befektetéseket nem is említjük, mert azok pazarlásnak csak annyiban mondhatók, amennyiben a pénzbeszerzés és tőkekamat költségének nem felel meg az általuk előidézett eredmény; de ez is sok esetben fordul elő; úgy, hogy a folyó és jövő évi költségvetésben csak az adóssági kamatok nagy összegéből lehet kiolvasni azt, hogy milyen roszul gazdálkodtunk, mily pazarlással rendeztük be államháztartásunkat, mily sok költséget, meddő experimentációt csináltunk a múlt években. Igen, valóságos experimentátiók voltak azok az intézkedések, melyek a minisztériumok és expositúrák személyzetének és munkabeosztásának megállapításánál, illetőleg (megállapodásról nem is lehetvén szó a mai napig sem) ennek próbálgatásánál oly sok meddő kiadást okoztak az országnak. E tekintetben, sajnos, nem is az 1868. és 1869-ik év képezi a legtöbb hiba és elszámítás ggypontját, hanem 1870—73 közt terjedt az az időszak, amikor közigazgatási kiadásaink legmagasabb fokra emelkedtek és az 1873-diki budget képezi e tekintetben legtöbb minisztériumunkra a tetőpontot. Ekkor állott be, a pénzügyi bizottság észleletei után, a reakczió és 1874-re lön inaugurálva a takarékosság politikája, mely fokozódott 1875-ben és még jobban érvényesült 1876-ban ; de a rendszertelen szervezés, budgetünk alapjának bizonytalansága , szervezetlen volta miatt, még most is teljes lehetetlenség megfosztani a budgetet mindazon bolt terhektől, melyekkel a múlt évek tapasztalatlansága és más hibái megterhelék azt. Ha látjuk azt, hogy a király személye melletti minisztérium 1868-iki előirányzata 96 ezer forint, tényleges kiadása 83,732 forint és most e minisztérium beéri 51 ezer forinttal és 7 ezer forint nyugdíjjal ; ha látjuk, hogy a miniszterelnökség előirányzata 1873- ban 135 ezer forint, tényleges kiadása 128 ezer és most csak 112,620 forintot kér; ha olvassuk, hogy a »takarékos« számszék is tudott 1871-ben 155 ezer forintot költeni és most beéri 136 ezer forinttal; ha tudjuk, hogy a horvát-szlavon minisztérium 1869-ben 51,701 forintba került, és most 37,340 forinttal is ki tud jönni; a pénzügyminisztérium 1872-ben 49 milliót költ és most 40.761,142 forinttal kijő; a közmunkaügy minisztériuma 1873-ban 195 személyből áll, 490,520 forintot kap, és most 118 személylyel és 261,945 forinttal éri be, tehát személyzetét 39, költségét 32 százalékkal tudta redukálni; ha — mondjuk — mindezt tekintetbe veszszük, fogalmunk lehet arról, hogy mennyit pazaroltunk és mily sokba került experimentációnk. És még távolról sem állítjuk, hogy most már minden rendben van, csak takarékossági szempontból is, mert sem a minisztériumok személyzeti létszáma, sem ennek beosztása, munkaköre meg nem felel sem a közigazgatási és kormányzási helyes szempontoknak és követelményeknek, sem — amiről beszélünk — a takarékosság szempontjának. Csak ez utóbbi szempontból is, észrevehető a reform égető szüksége. Mert bármilyen rendszerünk legyen közigazgatási szempontból, és mindenesetre ennek megállapítása képezi budgetrendezésünk egyedül biztos alapját, sőt úgyszólván lehetőségét, az minden rendszer követelményei közt fog lenni, hogy 1. A fizetési és előléptetési pragmatikán megállapíttassék. Most a takarékosságot nem állások és más kiadási alapokok megszüntetésével lehet érvényesíteni, mert e tekintetben még a pénzügyi bizottság is tökéletes sötétben tapogatódzik , hanem csak átlagos törlésekkel, amivel jár a vize ment, éspedig nem csak az interkalarok felhasználásával, hanem az állások beszüntetésével, más beosztással és mindenféle személyes tekintetek érvényesítésével. Ez alkotmányos és pénzügyi szempontból egyaránt anomália, melyhez fűződik még az, hogy a végkielégítések, idő előtti nyugdíjazások, áthelyezések, rendkívüli működési és tiszti pótlékok, sőt szerződéses bonifikációk is napirenden vannak, az államháztartás jogtalan terhelésére és a budgetjog tökéletes kijátszására. E tekintetben a szabadelvű kormány sokat tett az anomáliák megszüntetésére már azáltal is, hogy törölt budgetjéből, amit törölhetett és sok visszaélést megszüntetett. De a fentebb említett anomáliákat csak reformok által lehet megszüntetni. 2. Sok pazarlással járt az ügykörök helytelen és czélszerűtlen beosztásából származó azon anomália, hogy ugyanazon vagy hasonló feladatok végzésére vagy párhuzamos hivatalok vannak, vagy ezek elintézése több hivatal közreműködéséhez van kötve. Ez megszüntetendő. 3. Sok pazarlást okoz ma is a bureaukratikus schlendrián, mely egyfelől sok egymás feletti fórum közreműködését követeli meg ugyanazon ügyben, másfelől a legkisebb ügy elintézését sok idővel, munkával és igy költséggel járó formalitásokhoz köti. Ha egy épület kollaudálása 4—5 hónapi munkát ad egy kiküldött hivatalnoknak és ennek jelentése azután 1—2 hónapi munkát a számvevőség egyik közegének — akkor nem csuda, ha sok közegre, sok közigazgatási költségre van szükségünk és mégis ügyeink roszul mennek. Mindennek következménye az, hogy nemcsak sok holt teher van még most is budgetünkben, noha a kormány nagymérvű megtakarításokat eszközölt és sok visszaélést szüntetett meg, de az is, hogy budgetünket sem a takarékosság, sem az alkotmányosság követelményei szerint összeállítani és ellenőrizni még most sem lehet. Ennek kell a reformokkal véget vetni! — A magyar delegáczió külügyi bizottsága, mint esti lapunk távirata jelenté, egy határozatot hozott, melylyel jelentésébe egy tétel fölvételét határozá el, mely tétel a keleti bonyodalmak ügyében a delegáczió véleményét adja tudtul. Ha a »Neue freie Presse« értesülésének hinni lehet, e határozat meghozása sok nehézségbe ütközött. »A javaslat — így íz a német lap — nem bizottsági ülésen, hanem bizalmas értekezleten hozatott szóba, s a jelen volt delegátusok elhatározták, hogy a külügyminiszterhez kérdést intéznek ez ügyben. Andrássy aztán meg is jelent tegnap a nyilvános ülés előtt tartott értekezleten. Tovább mint egy óráig vitatkoztak, de eredményhez jutni nem tudtak. A nyilvános ülés után folytatni akarták a vitát, de Andrássy az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságába hivatott, s így a többször említett véleménynyilvánítás ismét elmaradt. Mint azonban biztosítanak, e nehézségnek a dolog lényegével mi köze sincs. E véleménynyilvánítás a keleti kérdés iránt korántsem akar Andrássy gróf politikájának bírálata lenni, mert e politikával a magyar delegáczió teljesen egyetért, hanem inkább az álláspont meghatározása, melyet a külügyi albizottság, ezzel a magyar delegáczió s végső sorban a magyar országgyűlés a herczegovinai lázadással szemben elfoglal. Magyar delegátusok körében ugyanis azon nézetben vannak, hogy Andrsásy keleti politikáját minden részében helyeselni kell, s mégis szükséges, ha mindjárt csak egy árnyalatban is, attól eltérő álláspontot fogadni el; ennek lehetősége már azon helyzet különbözőségéből is kiderül, melyben egy részről Andrássy gróf, másrészről a magyar delegáczió van.« Eddig a »N. fr. Presse«, a mely értesülésnek utolsó része erősen homályos. Mi bevárandónak tartjuk a magyar delegáczió e részbeli határozatának megérkeztét, mely, nem lehetetlen, hogy benn lesz lapunk éjjel érkezendő bécsi tudósításai közt. Az osztrák delegáczió, pénzügyi bizottságának tegnap tartott ülése előtt bizalmas értekezésben elhatározta, hogy a hadsereg rendes szükséglete után azonnal a rendkívülit veszi tárgyalás alá. Azt hiszik, hogy a szombati ülésten már a külügyi és tengerészeti budget is le lesz tárgyalva. Az új ágyuk beszerzésének szükséglete fölötti vita egyelőre elnapoltatok. Hétfőn vagy kedden fog az osztrák delegáczió teljes ülést tartani. A bizalmas ülésben a magyar delegáczió határozataival szemben elfoglalandó álláspont iránt akartak tisztába jönni az oszt. del. pénzügyi bizottságának tagjai. Hogy miben állapodtak meg, nem tudjuk, de majd megválik a tárgyalások folyamán. — A közös hadsereg őszi előléptetéséről hallja a »Lloyd«, hogy az idén már október 20-án közzé tétetik. Az ez alkalommal a tábornokok sorában történő előmozdítások közül jelentősnek mondják a táborkari főnök mai helyettesének, Catty vezérőrnagynak, altábornagygyá kineveztetését; kívüle még az excellencziások sorába jutnak Schmiger, Döpner és Schönfeld vezérőrnagyok. Ami a csapatokat illeti,értesüléseink szerint a közös hadügyminiszter javaslata a hadsereg legfontosb, s az előléptetés körüli fájdalom eddig elannyira háttérbe szorult részét, a gyalogságot, szintén teljes figyelemre méltatja. Huszonnyolcz kapitány fog ugyanis őrnagygyá, 160 főhadnagy kapitánynyá és 300 hadnagy főhadnagygyá kineveztetni. — Sajátos jelenség történik a tüzérségnél. Itt ugyanis — az összes, a hadapród iskolából csak most kilépő hadapródok tisztekké neveztetnek ki. Sajnálatos tény ez, s a tiszti utánpótlás szinte aggasztó hiányairól tanúskodik, hogy kényszerülve vannak fiatal embereket egy hónapi, vagy helyesebben mondva félhónapi szolgálatidő után, mely különben szintén szabadságon töltetik, tisztekké kinevezni. Az előléptetések közhírré tétele azért történik oly korán, hogy az november 1-én, mikor az előléptetettek magas illetményosztályba lépnek, a legtávolabb fekvő helyőrségi állomásokon is nyilvánossá téve, s hivatalosan végrehajtva legyen. A személyi változások, melyekkel a táborkar újjászervezése járni fog, csak deczember végén tétetnek közzé, mert az ezzel járó kiadási többlet csak az 1876-ik szolgálati évre lesz megszavazva. — A képviselőház pénzügyi bizottságának mai üléséről esti lapunkban közölt tudósításunk folytatása. Sennyey Pál b. magáévá teszi az előadó in A „HON* TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. III ik rész. Alkotmányos harcz. A közönyösek tábora. (55. Folytatás.) Végre eljött a rettegett perez. Megérkezett a küldöttség, mely a jelöltet meghívja a gyűlés elé. Dumka ur volt a szónok. »Te ki kora zsenge ifjúságodtól fogva...« Egy szóval: a közönség felgyülekezett s várja a programmbeszédet. A jelöltet a folyosón át vezették azon ajtóhoz, mely a színpadra nyílik. Az leendett a szónoki emelvény. A hallgatóság a nézőhelyet foglalta el. »Tele van a terem !« sugá örvendezve Dumka úr. Mikor Alienort bevitték a színpadra, azt hitte Sidrák, Misák és Abednego tüzes kemenczéjébe taszították bele. Ember hátán ember volt a teremben, s a kánikulai hőségben úgy sütött fel a színpadra az embertömeg mint a besütött kemencze. Gőzfürdői athmosphaera volt. Alienort az ájulás környékezte. Az a gondolata jött, hogy onnan a trampolinról leugorjon : lehetetlen, hogy ez a vastag levegő fenn ne tartsa : keresztül úszik rajta, az emberek fejei fölött. Ott előbb Leon bemutatta őt a választóknak s aztán felkérte, hogy adja elő programmját. Alienor megküzdök vele. Elmondta a betanult beszédet, oly hangon, amilyenen beszélhet valaki, akinek egy gyapjas zsákot tettek a mellére , nem hallott abból senki semmit. Hanem azután előállt Leons elmondta,hogy ime rövideden ezek azon alapelvek, amik a jelölt politikai meggyőződését képezik s a miket ő bátor lesz bővebben kifejteni. Tartott ezután egy szép, komoly és okos beszédet, melyben mindazt elmondta, a mit a választóknak szükséges volt megérteni. A beszéd hét negyed óráig tartott. Alienort az alatt a halál minden gyötrelmeit környékezték. Neki is ott kellett állni az alatt tolmácsoló barátja mellett. Nem látott ő már ember arczokat, csak kék és zöld cáoszt a szeme előtt, s nem hallott beszédet, csak egy megszűnni nem akaró patakzugást a fülében, közte süvöltő szél robajjal (ez volt a közönség helyeslő éljenzése.) Az izzadság csörgött végig a hátán, s a lába szárai bizseregtek, mintha hangyák szaladgálnának rajta, s az egész épület, mintha köröskörül forogna vele. Hét negyed óra alatt a választó közönség is, a jelölt úr is porhanyóra meg volt főve; akkor aztán kitöltötte őket a serpenyőből a szakács. Meglehettek vele elégedve. Alienor maga sem tudta, hogy került vissza a szobájába. — No barátom, monda Leonnak, mikor újra visszanyerte öt érzékei használatát, — a dahomeyi szultán a ki az idegeneket kullancsokkal tölt verembe vetteti s úgy kintatja halálra, hozzátok képest kegyelmes ember. — Ugye meg vagy vele elégedve ? Nem kívánom az ismétlését. A siker azonban kézzelfogható volt. A gyűlés után egyik küldöttség a másiknak adta a kilincset, megannyian teljes megelégedésüket nyilvánítva a hallott dolgokkal. Ott volt Tóth János uram ismeretlenből s nyilvánitá, hogy ez a mai beszéd már egészen jó volt. De legkedvesebb meglepetés várt Alienorra ,akkor, a midőn a sipotai érdemes csizmadia ezék küldöttsége megjelent előtte, s elhozta számára a mesterlevelet, melynek tanúsága szerint Nornensteini Pracz Alienor princz megválasztatott egyhangúlag a sipotai becsületes csizmadia ezek tiszteletbeli tagjának, miről is a pecsétes levél mai napon kiállíttatott. — Te! mondá Alienor Leonnak. Hát már most én ezeknek a csizmadiáknak collegájuk vagyok ? Nagyon jó. Legalább, ha ezentúl Octavian fejedelem nem akar pénzt adni, azzal fenyegethetem, hogy kiakasztom a czégért a lakásom elé: »princz Nornenstein Alienor csizmadiamester ajánlja magát a tisztelt közönségnek sarukat és topányokat foldozni.« Délután felé már Alienoron kezdtek mutatkozni gyönge symptomái a bekövetkező sárgaságnak. Dumka ur és Csajkos ur nagy dologban voltak. Egész délután szaladgáltak alá s fel a városban s jöttek haza kipirult orczával, izzadó homlokkal, jelenteni Leonnak, ki egy helyben ült, mint valami jótékony czélű tombola pénztárnoka: »a Csonka Nagy Mihály aláírta az ivünket!« Azután megint: »a Kulimász Gergő annyi, mint bizonyos!« — »Megfogtuk szerencsésen Talyiga uramat, a fiával együtt.« — »Töbörtsög Máté azt ígérte, hogy akkorra haza jön a hosszú fuvarból.« — »Annak a szegény Czoki Péternek felmondták a kölcsönét a takarékpénztárnál: egy pár sort kellene írni Igriczinek!« Leon jegyzett és correspondeált. Közbe-közbe felszaladt Kalán mester, hozta a diadalnótát a jelölt úr számára. Nagyon szép vers volt. Egy óra múlva megint előkerült: néhány uj strófát hozott, amik még annál is szebbek voltak. Leon segített neki azokat eldalolni. Alienor közel érezte magát a csendes megtébolyodáshoz. — Te Leon , nyögé elhaló szóval. Én már magam is annyira bele vagyok beczezelve ebbe a választási izgalomba, hogy azt képzelem ettől függ Magyarország felvirágzása, Európa békessége, a keresztyénség diadala, és mindnyájunknak lelki üdvössége s ha megbukunk, nem marad számomra más hátra, mint levegőbe röpítenem magamat egész Lipotával együtt. Délután hat órakor Dumka úr és Csajkos úr azzal a leverő hirrel tértek meg, hogy még mindig hiányzik huszonöt szavazat, s az már sehonnan elő nem teremthető. A túlsó párt még annyival erősebb. — De hisz uram s én Istenem, monda Alienor, hisz még ellenjelöltünk sincsen. — Dehogy nincsen! Lamentált Dumka úr. Csak titkolja még az ellenfél a nevét. De meg van az dugaszban. Az utolsó órán rukkolnak elő vele. Mindig így szoktak tenni, az ármányosok. — No hát már most majd én gondolok ki valamit , monda Leon. Én megyek ki szétnézni a városban. Dumka úr maradjon itthon. Azzal nyakába vette a várost. Késő este vetette haza. — Heureka! Monda az otthon levőknek. Megtaláltam, amire még szükségünk van. Lesz még negyven bizonyos szavazatunk. — Halljuk ! — De halljuk! — Hát legelőször is tiz bizonyos szavazatot fedeztem föl. —hol? —a cholera kórházban. Ott van tiz darab reconvalescens beteg, aki senki másnak nem jutott eszébe. Holnap korán reggel meglátogatjuk a kórházat, s mind a tiz szavazat bizonyosan a mienk s ez az egész lakosság közt a legjobb sensatiót fogja költeni. Erre még Dumka úr is fintorgatta az orrát. — A második felfedezésem még nevezetesebb. — Halljuk! — De halljuk! — A mózeshitü polgártársak e városban harmincz szavazattal rendelkeznek. — Most tudtam meg, hogy az éjjel a schachternek fiú magzatja született. — Elővettem: rábeszéltem, hogy hívja fel princz Alienort a vallási felavatás szertartásánál keresztapának. A derék férfiú megígérte. •— Mit ? Micsoda az ? vágott közbe Alienor. — Oh, igen egyszerű czeremónia. A keresztapának ott semmi egyéb dolga nincsen, mint a végzett szertartás után leülni a terített asztalhoz. Az Operateur akkor elkezd baldaei nyelven imádkozni, azután fölvesz egy poharat, telve borral, azt megizleli, tovább adja. Az asztal körül mind sorban megizlelik, míg visszakerül az a keresztapához, ki a maradékot fenékig kiiszsza. Az egy igen szép patriarchális szertartás. No ez ugyan jó gondolat volt Leontól! Ezzel minden sémita eredetű honpolgár a mi jelöltünk számára van megnyerve! Ezzel a három főkortes vezér kiosztotta egymás között a szerepeket. Az éjjel Leon a felső városban, Csajkos uram az alsóban fogják sorba járni a kocsmákat s a polgárokat kapaczitálni, mig Dumka ur otthon marad a »Fehér lóban« s az érkező szeneteket átveszi, a tisztelt jelölt urat pedig hagyják ez éjjel magára, hogy kedve szerint kipihenhesse magát. Abban maradtak aztán. Reggel három órakor, mikor Leon hazafelé vándorolt a kocsma-inspiciálásból, szemközt rohan rá, ijedt ábrázattal Csajkos uram, ezzel az örvendetes hirrel: — Az éjjel princz Alienor megszökött; Dumka ur pedig megbolondult! (Folytatása következik.)dítványát s egy miniszteri és 2 osztálytanácsosnak törlését kéri hosszabban fejtegetve a reductió szükségét. Többek felszólalása után Péchy miniszter azon felvilágosítást adja, hogy épen a jövő évben kell, hogy az állam és hatóságok között az utak megosztassanak s az uj rendszer megállapitassék ; tehát a szakértőkre most legnagyobb szükség van; a tarifákkal foglalkozó egyénnek oly óriási a munkája; most foly a harcz a régi és uj tarifa emberei közt az államgazdászati tekinteteknek kell érvényre jutniok e téren. Egy ezzel tüzetesen foglalkozó egyént most épen nem tart nélkülözhetőnek. Többek pro et contra közbeszólása után Sennyey b. Somssich bizalmi kérdésének felvetése ellen szól, mert a bizottságban nem ezután kell indulni s nem tartja jogosultnak a legroszabb eljárással hasonlítani össze az újabb költségvetéseket, ő nem az osztályok vagy egyének, hanem a mennyiség ellen szólal fel, elégnek tart 8 osztálytanácsost. Fölhozattak a miniszteri előterjesztés ellen, hogy mindig csak a kisebb hivatalnokokat küldik el, a nagyokat soha, de ezzel szemben mások épen azt hangsúlyozzák, hogy a helyes megtakarítás éppen abban rejlik, hogy az ahhoz értő munkás hivatalnokok tartassanak meg, mert a kormánynak nem tapogatózni, hanem kormányozni kell. Vitattatott a vasút főigazgatóság fentartásának s átalában a kettős kormányzatnak szüksége, mely az új rendezésnél lenne figyelembe veendő, valamint a vasúti építkezési hivataloknak túlságos létszáma ellen is volt szó. Felhozatik még az is, hogy bár a központi hatáskör alól oly nagy mennyiségű tárgy vonatik ki, hogy az 600.000 frtnyi levonást képvisel, ennek megfelelőleg a felsőbb hivatalnokok számának is apadnia kellene a teendők kisebb tömege szerint. Végre a többség a központi költségvetési tételt változatlanul elfogadja. Olvastatnak a központ költségvetésének részletei úgy a személyi mint a dologi kiadásokat illetőleg. He 1fy hosszabb indokolás után 2 fogalmazó törlését indítványozza; felhozza, hogy mióta országgyűlési tag, mindig rendszerváltoztatással biztatják, de ez csak eszmény marad, mint a polgári házasság kérdése mutatja. A miniszter erre azt a megnyugtató választ adja, hogy az új rendszer már nem ideál, hanem törvényjavaslatban áll készen. Most lehetetlen az ügyek kára nélkül a személyzetet nélkülözni. Ha az új rendszer is nagy személyzetet hoz be, akkor tessék ítélni. Hivatkozva a 75-es költségvetés határozatára, mely 76-ra már nagy megtakarítást helyez kilátásba , a bizottság a jelen költségvetést is az ígért új rendszer megtakarítása reményében fogadja el. A vasúti és hajózási főfelügyelőségnél csak 3.000 ft. megtakarítás mutatkozik. Előirányzat 76-ra 147,200 frt. 75-re 151,000 frt. Felvettetvén a kérdés a vasutak tanulmányozására vonatkozó összeg (10,000 frt.) hováfordítása iránt , a miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy ő ez összeget a brassó-tömösi és pest-zimonyi vasút tanulmányára fordította. Megtámadtatnak még a működési pótlék czímén előirányzott összegek, melyek a felsőbb hivatalokat igen magas fizetésekkel látják el. A miniszter elismeri ennek igazságát, de a kormány szerződésileg van kötelezve és ezen csak végkielégítéssel lehet segíteni. A bizottság felkéri a minisztert, hogy a hivatalnokok beállítása módozatáról adjon be holnapig kimutatást s e rovatok tárgyalását addig elhalasztja. Az államépítészeti hivataloknál, előirányzat 76-ra 299,837 forint, 75-re 325,385 frt, a beszámításokkal csak 11,000 frt megtakaritás tűnik ki. A 33-ról 24-re leszállított mérnöki hivatalok egy részének megszüntetésére is létetett indítvány, de a bizottság a közeli teljes reductió reményében elfogadja e tételt 176,500 írtban. A dologi kiadások ellen nem történt észrevétel, s 81,318 írtban állapíttatik meg. Horvátország, mérnöki hivatalai, 15,972 frt és ezek dologi kiadásainál 8,696 frt szintén kifogás nélkül elfogadtatott. A fedezetnél 54,878 forint van előirányozva, 75-re volt 56,000 frt. A miniszter megjegyzi, hogy e fedezet csak illusórius és oknélküli munka szaporítás, s így mielőbb megváltoztatandó. A bizottság megszavazza e tételeket a miniszter azon biztosítására, hogy a czélszerűtlen berendezéseket mielőbb meg fogja szüntetni, melyek részint már meg is szüntettetek. Kőutak fenntartása és építése. Előirányzat 76-ra 2.884.970 forint, 75-re 3.333.297 frt volt. Molnár György kérdést intéz a miniszterhez a közmunkatörvény behozatala iránt. A miniszter még ez ülésszak alatt kilátásba helyezi a már kész 1. javaslat benyújtását. Simonyi Ernő a kőbányák távolsága s a prizmák ára iránt felvilágosítást óhajt nyerni. A miniszter tudatja, hogy ő maga készíttetett egy rajzot, mely minden távolságot felmutat, de költségkímélésből azt nem többszörösítette, a prizmák árjegyzékével különben szolgálhat. Előadó kérdi, hogy a nyitra-tapolcsányi utat miért vette fel a minisztérium a költségvetésbe. A miniszter kijelenti, hogy az puszta félreértésből történt. A bizottság e tételt, mint a képviselőház határozatával ellenkezőt, terl. Előadó továbbá kérdi, eleget tett-e a miniszter a ház azon múlt évi határozatának, hogy az úrmesteri intézmény megszüntettessék.A miniszter azt válaszolja hogy 63 helyen már meg van szüntetve, a többi állomást humanisticus szempontból még ma nem látta megszüntethetőknek. A bizottság az erre vonatkozó tételt elfogadja s egyszersmind a kőbányák térképeinek szaporítását elhatározza. A híd és útvámot illetőleg felhozatott, hogy a magánosok által épített utak és hidak az államnak jó karban adassanak át, s egyszersmind indítványba hozatott a szombathely-pinkafői út költségének 14 ezer frt törlése. A bizottság ezt holnapra halasztván, addig felvilágosítást kér iránta. A megyei utakon előforduló hidakra előirányzott kiadás 150.000 frt, vitára szolgáltat alkalmat. Némelyek kevésnek, mások soknak, sőt töröltetni kívánják. Végre a bizottság e tételeket megszavazza, a fedezetet az előirányzat szerint 6204 írtban állapítja meg. Ülés vége d. u. 2 órakor. A felsőbb leányiskola. (Gy. A.) A közoktatásügyi miniszteriuma a napokban ismét egy új üdvös intézetet léptetett életbe. A budapesti állami felsőbb leánytanoda ez, melynek tervezetét a hivatalos lap vasárnapi száma közölte, s melyről már eddig is több ízben emlékeztünk meg lapunkban. Méltó, hogy e fontos ügyről pár percig elmélkedjünk. A nőnevelés ügye, mint átalában az egész világon, nálunk is teljesen elhanyagolva van. Századok mulasztásait kell most némileg helyrepótolnunk. Néhány évtizeddel ezelőtt, koszorús költőnk Berzsenyi Dániel határozottan elítélte az első magyar nőemanczipatlót, Takács Éva törekvéseit, kimondván azon ismert elvet, hogy a nőnek a főzőkanál s varrótű kezelésén kívül nem kell mást tanulnia, azonban, habár ma is ezren s ezren vannak, kik ezen nézetet tejesen osztják, a korszellem követelménye, mely a nők tudományos kiképeztetését hangosan sürgeti, mindinkább uralkodóvá lesz. Tanitónőképezdék állíttatnak fel s a belőlök kikerült lelkes ifjú tanitónősereg ma már csaknem a félreeső falakig is kivívta a nők tudományos haladása jogának elismerését ; a vasutaknál, távírdáknál s más helyeken hangosan sürgetik a nők egyenjogúsítását a férfiakkal s már is akadnak egyes fecskék, kik a nők egyetemi képzését követelik. Sajnos, de a dolog természeténél fogva könnyen érthető, hogy a nők első komolyabb kiképzése viszásan történt. Seregével állottak elő már az ötvenes évek óta az úgynevezett felsőbb nőnevelő intézetek, melyekben a nők a férfiak alaposabb képzettsége ellenében külső szemfényvesztések megszerzésére voltak utalva. Egy kis franczia csevegés, némi kis zenei gyakorlottság, apróbb csecsebecse munkák készítése képezte ezen, a műveletlen mamák ízléseinek megfelelő intézetek főbb czélját, szavalatokkal, fényesen eldarált feladat