A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-05 / 79. szám
gyűlési többség nincs a mellett, s hajlandó engedményekre a közös vámterület fentartásáért. Újabban a »Hon« igen tetszetős javaslattal lépett fel: Magyarország beleegyezik a luxus-czikkek behozatali vámjának emelésébe, de (legalább is) a jelenlegi vámokat követeli megtartatni minden egyébre nézve. A fenforgó kérdések másodika a fogyasztási adókat illeti, melyek Ausztriában és Magyarországban tudvalevőleg csak azonos megegyezésen alapuló törvények által intézhetők. Magyarország először megkárosítva érzi magát az által, hogy az adó visszatérítés, mely a monarchia határainál azon tárgyakra nézve, melyek fogyasztási adó alá esnek, foganatosíttatik: a közös vámjövedelemből történik, míg a fogyasztási adók az illető országos pénztárba folynak be, s igy például Magyarország minden, Ausztriából kivitt sör után kénytelen 32 perczentet az arra eső, az osztrák pénzügyminisztertől egészen beszedett adóból a készítőnek visszafizetni; nyílt igaztalanság az Magyarország ellen s azért annak teljes jogában van a létező rendelkezések megváltoztatását követelni. Második hátrány Magyarországra nézve a következő viszonyokból származik. (Itt elmondja a czikk azt, hogy Magyarország mily sokat fogyaszt sör, czukor stb. révén Ausztriában adót fizetett fogyasztási czikket, melyért aztán a magyar fogyasztónak kell az osztrák pénztárba befolyt fogyasztási adót visszatérítnie.) Osztrák részről — így folytatja — az e czímen adandó kárpótlás ellen nem is hallottunk mást felhozni, csak azt, hogy Magyarország e megterheltetése már a közös quóta megállapításánál számba vétetett, ami annyiban teljesen helytelen, hogy az akkori tárgyalásokban e kérdés vitatásának nyoma sincs, mert nem is lehetett akkor föltenni a kérdést, mert csak a legközelebbi években erősen változott termelési s fogyasztási viszonyok folytán került föl. Ami tehát a vámtételek s fogyasztási adók kérdését illeti, azok nem involválnak semmi elvi eltérést, nem elvi, hanem számkérdések ezek, amelyek jóakarat s viszonyos előzékenység mellett eredménynyel el lennének intézhetők, sem a monarchia létét sem a kiegyezést nem veszélyeztetik. Szomorú, hogy az osztrák gyárosok a börzén spekuláltak s vagyonukat elvesztegették; és oly szomorú, hogy az évek óta dühöngő pénzügyi válság anyagilag ártott az országnak is; hogy az előre nem látó kormány mit sem ten a válság enyhítésére, sőt nem egyszer tett olyasmit, ami a válságot csak élesbíthette s hogy ennek folytán az állam pénzügyeinek helyzete nem kedvező, de eltekintve attól, hogy Magyarország sincs bajok hián, s minden részvét daczára, melyet Ausztria népei iránt érez, mégsem állhat el Magyarország attól, hogy érdekei mellett föllépvén, a legroszabb természetű védvámokat követelő osztrák gyárosok követeléseit ellenezze, s a maga részéről pedig megtegye a maga követeléseit az osztrák pénzügyminiszternek . és most kellett szóba hoznia, mikor a törvényes intézkedések revíziójának ideje elérkezett. Ezzel azonban sem a »kiegyezést nem bolygatja« sem a monarchia alapzatát nem ingatja meg. Sehol sincsenek a frázisok oly kevéssé helyükön, mint a vámtételek fejtegetésénél s a söradó iránti határozatoknál. Megemlítjük itt, hogy a bécsi Tagespresse mai száma is ily szellemben ir. A büntetőjavaslat tárgyalása. Az igazságügyi bizottság mai ülésében folytatta a büntetőtörvényjavaslat részletes tárgyalását. A bevezető intézkedéseket tartalmazó, s tegnap elintézett első öt után Pauer előadó kérdi, vájjon a pénz értékének meghatározására vonatkozó intézkedés itt vétessék-e fel a törvénybe, vagy pedig az életbeléptetési törvénybe lesz foglalandó. Percze miniszter helyesebbnek tartja, hogy egy ily intézkedés itt vétessék fel a bevezető intézkedések közé. Ennek folytán az előadó indítványára a következő uj vétetett fel: »A jelen törvényben említett pénzösszegek folyó értékben értendők, tekintet nélkül az arany és ezüst árfolyamára.« A 2-dik fejezet czíme Szilágyi D. indítványára következőleg állapíttatott meg: »A jelen törvény hatálya terület és személyek tekintetében.« A 6-ik §-nál, mely szerint e törvény Horvátország kivételével az egész állam területére kiterjed, a fegyveres erőre tartozó személyekre nézve a kivételeket külön törvény szabályozza, a terület kívüliségre nézve pedig a nemzetközi jog szabályai irányadók. Szilágyi D. megjegyzi, hogy az életbeléptetési törvényben ki lesz mondandó, miként a katonai jurisdictió a kivételes törvény megalkotásáig fennáll. Percze miniszter reméli, hogy addig lehető lesz a kivételek iránti törvényt megalkotni, mi ha nem történik, az életbeléptetési törvénynek kell ez iránt intézkedni. Szilágyi a miniszter e kijelentésében megnyugodván, a §. kérdéses pontja az előadó által javasolt e szövegezésben fogadtatott el: »A fegyveres erőhöz tartozó személyekre nézve a kivételeket külön törvény szabályozza.« A 7-ik § nál, mely szerint a »belföldi« s »magyarhonos« kifejezések alatt Horvátország lakói is értetnek, s a monarchia másik államának honosaira nézve a külföldiek iránti rendelkezések alkalmazandók. Szilágyi D. a »horvátországi lakosok« kifejezés helyett »Horvátországban honossággal biró lakosok«-at kíván létetni. — Csemeghy minden veszély nélkül megtarthatónak véli az eredeti kifejezést, ha azonban módosíttatnék, »magyar-horvát honossággal biró« lakosok volnának teendők, külön horvát honosság nem létezvén. Horváth L. »bennszülött, honosított és honosult« lakosokat kíván létetni. Hodossy e pontot akként javasolja szövegeztetni, hogy e kifejezések alatt »belföldi« vagy »magyarhonos« mindazok értetnek, kik a magyar korona területén honossággal bírnak.« — A bizottság a »magyarhonos« szó kihagyásával ez utóbbi szövegezést fogadta el. A §. második pontját Teleszky kihagyandónak tartja, miután közjogi viszonyunkat szabályozó törvényeink e tekintetben oly világosak, hogy semmi újabb intézkedés nem szükséges. Komjáthy annyival is inkább kihagyná e pontot, mert törvényhozásunk e kifejezést: »osztrákmagyar monarchia« kifejezést nem ismeri. Pauer megjegyzi, hogy e §. intézkedése épen Magyarország önállóságának kifejezése szempontjából vétetett fel. Csemeghy ez intézkedést a tvjavaslat kiegészítő részének tartja. Komjáthy ismételve tiltakozik a »monarchia másik állama« kifejezés használata ellen, mire Perczel miniszter és Horváth B. elnök hivatkoznak arra, hogy a »birodalmi kapcsolat« kifejezés már az 1848. tvényekben előfordul. Teleszky ismételve állítja, hogy e rendelkezésre semmi szükség nincs s az osztrák törvény nem vette azt fel. Szögyény ugyanily értelemben nyilatkozik. A bizottság némi szerkezeti módosítással elfogadja a §. e részét is. A 8. §-nál, mely meghatározza, minő esetekben büntetendő a belföldi a jelen törvény szerint, valamely külföldön elkövetett cselekvényért, Horváth L. a §-t a vele szerves összefüggésben álló következő két §§-al, Chorin a § külön tárgyalása mellett nyilatkozik, miután ez az állam tétele ellen irányulás külföldön elkövetett politikai bűntényekről intézkedik, s e körülményben eléggé meg van szabva a határvonal. Szilágyi D. pártolja Horváth L. módosítványát, mert lehetetlen a §-t tárgyalni anélkül, hogy a következő két §-ra ne tétetnék czélzás Ho d o ss y megjegyzi, hogy a következő §§-ra való reflectálás ellen senkinek sem lehet kifogása. A bizottság ily értelemben megkezdi a § tárgyalását. Pauer előadó a § első pontját, mint melynek intézkedése csaknem minden európai állam törvényében előfordul, elfogadásra ajánlja. Szilágyi felvilágosítást kér az iránt, hogy az uralkodóház tagjainak megsértése, ha ausztriai honos által külföldön követtetett el, miért nem büntetetik meg a mi törvényeink szerint. Csemeghy válaszolja, hogy az illető ugyanoly sérelmet követvén el saját hazája törvényei szerint s ugyanoly büntetéssel Bujtatván, ily intézkedés szüksége nem forog fenn. Szilágyi D. nem találja motiváltnak, hogy ha valaki külföldön a mi királyunkat megsérti, mi az ausztriai hatóságoktól várjuk annak megbüntetését. A tettleges bántalmazásnál nem teszi ezt a javaslat sem, a motívumok pedig ugyanazok. Pauer előadó szükségtelennek tartja, hogy az osztrákok itt a külföldiek alól kivonassanak, miután a magyar király megsértése az osztrák császárra nézve is ugyanazon sérelmet foglalja magában. Szilágyi válaszolja, hogy ha áll ez ok, akkor a felségsértés és tettleges bántalmazásra nézve is analóg esetben be kellene érni az osztrák hatóságok védelmével. A magyar törvényhozás egyedül helyes álláspontja csak az lehet, hogy királya személyét megvédje bárki által elkövetett bántalmak ellen. Pauer sehogy sem látja indokoltnak, hogy újabb különbséget tegyünk a külföldi és az ausztriaik közt, ahol azt a magyar állam életérdekei nem kívánják. Szilágyi indokoltnak találja, mert különbség van a közt, ha uralkodónk ellen egy külföldi, vagy egy osztrák követ el felségsértést. Hódossy azt, hogy az első alineában az osztrákokra nézve külön dispositió tétessék, nem pártolja, miután nekünk egyaránt meg kell védni királyunkat, bármily külföldi részéről is intéztessék ellene sérelem. Csemeghy: Ott hol a magyar állam existentiája ellen nem intéztetik támadás a király személye elleni sértés által, nyugodt lélekkel átengedhetőnek tartja az illető osztrák alattvaló megbüntettetését az osztrák hatóságoknak. Horváth L. elfogadja Szilágyi indítványát, megemlítvén hogy nem csak a király, de a királyi család tagjainak bántalmazásáról is van szó, s jöhetnek esetek, midőn e tekintetben más eljárást akarj runk alkalmazni. A bizottság megtartja a pont eredeti szövegét. Horváth L. felveti azon kérdést, hogy az e pontban érintett esetekben a horvátokra nézve a horvát bíróságokat illeti-e az eljárás ? Csemeghy azt válaszolja, hogy a jelenleg fenálló rendszer szerint igen, de bár felmerült az előleges tanácskozások alkalmával az e tekintetben való intézkedés szüksége, e kérdés további pertractatiókra tartatott fenn. Szilágyi D. megjegyzi, hogy e javaslat hallgat arról, hogy ha a politikai bűntény Horvátországban követtetik el, ki az illetékes bíró s a »forum delicti commissi« elv szerint az a horvát bíróság leend. A javaslatból következik továbbá, hogy ha egy horvát illetőségű külföldön követ el politikai bűntényt, az a magyar bíróságok elé tartozik. Ha nem ez következik, akkor nincs eldöntve a kérdés, de akkor ezt világosan ki kellene tüntetni. Ha a javaslat úgy fogadtatik el, amint van, csak zavar következnék belőle. Ejavaslat több mint másfél éve, hogy fennforog, anélkül, hogy a két kormány közt e tekintetben bárminemű megállapodás történt volna. Nincs biztosítva az, hogy Horvátországban is teljesen identikus politikai büntetések lesznek s az illetékességi szabályok sincsenek megállapítva. E viszonyok tehát óvatosan szabályozandók, s fenntartva a későbbi alkudozások általi módosítás lehetőségét, a status quo veendő alapul, a magyar büntető törvénykezésnek megadva minden lehető garanciát. P auger előadó csak annyit jegyez meg, hogy az anyagi törvény s az illetékességi eljárás szabályozása perrendtartásba való. Hodossy elfogadja a §-t, s mint nem a törvénybe valót, kihagyandónak tartja a 9. § illetékességi rendelkezését is. Csemeghy megjegyzi, hogy e törvényben csak annyi volt elintézendő, hogy a külföldön elkövetett bűncselekmények mely törvény szerint büntetendők, s hogy egyenlő legyen-e a bírói illetőség mindennemű bűncselekvényre nézve ? A politikai bűntényekre nézve további alkudozásoknak tarta fenn a javaslat az intézkedést, a többire nézve intézkedett. Szilágyi D. ismétli, hogy e fejezetben egy nagy hézag van, amelyet be kell tölteni. A javaslat megmondja, hogy mi a hatása a törvénynek a külföldön, mi ott, ahol életbe lép, de arról semmi sincs monda, hogy a mi hatálya Horvátországban. Ha egy magyar honos Horvátországban bűntényt követ el, s visszajő, nincs megmondva: vájjon kiadandó-e vagy itt megbüntethető? Ily kérdést nem lehet megoldatlanul hagyni. Ha a kormány határozott megállapodást sem jelent ki arra nézve, hogy e tekintetben miként akarja a viszonyt Horvátországgal szabályozni, azt teszi fel, hogy a jelen törvénynek a status quo alapján való életbeléptetése terveztetik. Perczer miniszter biztosítja előtte szólót, hogy a kormány e kérdéses foglalkozott s annak pozitív megoldása nélkül a jelen törvény nem fog életbe lépni. Szilágyi D. kéri e nyilatkozatnak a jelentésbe felvételét s akkor megnyugszik a §-ban. A §. további pontjainak tárgyalása holnapra halasztatván, az ülés véget ért. A budapesti Dunaszabályozásról. — Bodoky Lajos felolvasása a mérnökegyesület gyűlésén. — III. A Duna folyónak szabályozása Budapest környékén. Az előbbi szakaszban megcsináltuk a diagnózist, s úgy találtuk, hogy a Duna folyó fő baja a mederben találtató zátonyoktól származik. Alacsony vízállásnál ezek fölött nincs elég mélység a hajózásra, jégzajlásnál pedig jégtorlódásokat idéznek elő. Zátonyok csak olyan helyeken vannak, hol a folyam túlságos szélesség vagy elágazás következtében folyási sebességét vesztve, a magával hozott hordalékot lerakni kénytelen, vagy nem képes a más okokból századok óta képződött zátonyt elsodorni. A baj felismerése már csalhatatlanul előírja a gyógyszert is. A folyamban mindenütt — amennyire lehet - - egyenlő és pedig oly erős folyási sebességet kell létrehozni, mely az egyszer felragadott hordalékot biztosan keresztül vigye az egész szakaszon. Ezért csak a víztömegnek egy, a helyi körülményekhez és magához a víztömeghez alkalmazott méretű mederben egyesítése által lehet elérni: minélfogva minden elágazások, — ha csak magasabb tekintetek ellenkezőt nem követelnek — elzárandók, a megtartott mederből a zátonyok — hol durvább anyagból állanak, semhogy a víz képes volna őket megtámadni — kikotrandók ; az alacsony partok védtöltésekkel ellátandók, hogy a magas vizeket is együtt lehessen tartani. Ez utóbbi rendszabály különben a partnélküli területek biztosítása végett is szükséges. A kérdés csak az, minő szélesség adandó az egyesített víztömeget levezető medernek, hogy kis víz alkalmával a hajózásra elég mély víz legyen, a magas víz pedig a vidék veszélyeztetése nélkül folyhasson le ? Ha az egész Duna folyón, úgy le mint felfelé, nagy mélységek volnának, arról kellene gondoskodni, hogy a legmélyebb járatú hajók számára Budapestnél is elég mély víz legyen, s hogy ezek a partoknál kiköthessenek, azonban nem messze kell Budapestről távozni akár egyik akár másik irányban, hogy hosszú vonalon a vízszin alatt alig 2 méter mély hajóútra bukkanjunk. Így Budapestnél is felesleges volna nagyobb mélységet előállítani, ennél pedig az egész budapesti vonalon mélyebb a hajóút, csupán itt-ott, a partok mentén nincs elég mélység, sőt helyenként még gyarapodik is az iszapolás. E bajon gyökeresen segíteni alig lehet. Azt ugyan a kis víz kellő összeszorítása által el lehetne érni, hogy az összeszorított meder az iszapolástól ment maradjon, de az e végett létesített építkezések még jobban gátolnák az árvizek lefolyhatása véget nagyobb távolra eső partokhoz jutást, mint a jelenlegi iszapolás. Különben a víztömeg egyesítése, ha egészen meg nem szünteti is, de mindenesetre csökkenteni fogja az iszapolás előhaladását. A hosszú vonalon egyforma sebességgel folyó víz nem iszapol, s a kis és közép vizek által a nékiek talán nagy mederben elejtett iszapot a nagy vizek rendesen elsodorják. Budapestnél a közép állású vizeket sem igen lehet a tömegüknek megfelelő mederbe összeszorítani, mert lenne hely, a közép vízszínen felül, a magas vizek számára elég nagy keresztszelvényt előállítani. Itt a helyzet és a körülmények arra kényszerítik a vízépítészt, hogy a lefolyási szelvényt, minden víz számára majdnem egyenlő szélességgel állapítsa meg. E szélességet már régibb időben 380 méterre (200°) tervezték különböző műszaki küldöttségek, ily hosszúra építtetett a lánczhíd, s később is ezen szélesség lett elfogadva. A 380 méter szélesség tökéletesen megegyezik a folyam felsőbb szakaszain lévő normális szélességekkel, csak partjait kell úgy felemelni, hogy az ismert legmagasabb vízállások ellen is elég biztosítékot nyújtsanak, s a partmagasságnak meghatározásánál nem kell szem elől téveszteni, hogy Budapestnél a szgellérthegyi szoros és az ártér hiánya miatt, mindig magasabb vízszin van, mint a folyamnak nyílt vagy a partoktól nagyobb távolban fekvő védtöltésekkel ellátott részein. Itt még egyszer meg kell jegyeznem, hogy a vízváltozás ezen különbsége már megvolt, mielőtt a szabályozás keresztülvitelére valaki gondolt volna; a budapesti mércte, minden magas vízállás alkalmával, néhány lábbal többet jelzett, mint az alsó vidék méretei. Budapestnek árvíz elleni biztosítása czéljából rendezés alá veendő folyamszakasz végpontjaiul, már értekezésem elején , felül Újpest, illetőleg Óbuda felső végét, alól a promontori és soroksári ágak öszszejövetelét jelöltem ki ; most már csak arról kell számot adnom, hogy e végpontok közt, szerény nézetem szerint, minő építkezéseket lenne célszerű végrehajtani, hogy mind a hajózási vízmélység, mind a magas vizek ártalmatlan lefolyása biztosítva legyen. Először is a mederrendezési munkákról szólandok s csak azután fogok áttérni a védelmi építkezésekre. Az újpesti sziget mellett a Duna egészen rendes mederrel bir, itt semmi szabályozási építkezésre nincs szükség, de innen kezdve lefelé egész a Nádorkerten alulig, folytonosan szükséges a pontokat fixírozni; mit legczélszerűbben el lehet érni az úgynevezett párhuzamos töltések, vagy más, a főváros díszéhez inkább illő, s kereskedelmi czélokra inkább hasznosítható párhuzamos partépítmények által, mely építmények kellő magasságra emelve, az árvíz kitörése ellen is védelmet nyújtanak. A végrehajtás alatt levő partvonalozás tökéletesen megfelel úgy a folyam régiemejének mint a helyi körülményeknek; nézetem szerint ennél jobbat választani lehetetlen. De vannak sokan, kik a vonalozást egyben-másban hibásnak tartják, különösen kárhoztatják azon eltéréseket, melyeket a kivitel az országgyűlésnek első ízben bemutatott tervezet vonatozásával egybehasonlítva, felmutat; sőt a két terv közti különbségek lényegét nem ismerve, midőn a szabályozást kárhoztatják, a részeredmény okát egyenesen eltérésekben keresik , minélfogva nézetem nyilvánításánál különös figyelemmel kell lennem ez eltérések méltatására. Az újpesti kikötő bejáratától a Margitszigetig a megállapított 380 méter (200°) szélességnél nagyobb középszélesség 475 méter (250°) hagyatott a Dunának, s ennek megfelelőleg a Margitsziget melletti két ág együttes szélessége is 475 méternek vétetett. A fentebb előadott szabályozási elvekkel ellentétben van ugyan a két Dunaágnak meghagyása, azonban a mindkét parton keletkezett kereskedelmi és ipartelepek, mindkét part mellett hajózható vizet igényelnek; a főváros közönségének kies üdülőhelyét, a Margitszigetet, nem szabad megfosztani mostani kellemes fekvésétől, melynek egyik előnye, a pormentesség csak úgy tartható fenn, ha jövőben is folyóvízzel fog öveztetni, minélfogva itt az átalános szabály alól kivételt kellett tenni, s hogy ez, a különben is rövid folyamrészen semmi bajjal sem jár, eléggé meggyőzhet bennünket a két ág mostani állapota. Daczára a meder szélességében levő rendetlenségeknek, mindkét ág folytonosan hajózható. A budai ág felső szélessége nagyobb, mig a pesti ág mélyebb s legkisebb vizállásnál jóval nagyobb megnedvesített területtel bir; magas vízállásoknál a két ágnak emésztési képessége majdnem egyenlő. Közvetlenül a Margitszigeten felül a mesterséges partépitéseken kívül még egy más mederjavítási munkát is kellett tenni; az úgynevezett fürdőzátony nagy részét nagyobb mélységre ki kellett kotorni, hogy a hajók a pesti ágba bejuthassanak. A tervek megállapítása alkalmával erős vitát folytattak a mérnökök azon kérdés fölött, váljon a két ágnak különböző, vagy egyenlő szélesség adandó-e ? Az országgyűlés elé terjesztett eredeti tervezetben a két ág különböző szélessége hozatott javaslatba; főágul a budai tekintetbén, ennek 285 m. (150°), míg a pesti ágnak csak 190 m. (100°) szélesség jelöltetett ki, a felterjesztés szavai szerint azért, hogy a víz sodra, a Margitszigeten alól a meder közepére vonassék. Később a duna-szabályozási bizottság elrendelte, hogy mindkét ágnak egyenlő és pépedig egyenként 237 m. (125°) szélesség adassék. Én az egyenetlen felosztás indokolását nem tarthatom helyesnek , mert átalában véve, az egyenetlen felosztásnak lehetne ugyan az a következése, hogy a víz sodra nem annyira a folyam közepére, mint inkább a pesti partokhoz nyomassék; de tekintve az eredeti tervbe rajzolt budai partvonalnak a régi partokkali párhuzamosságát, nagyon hihető, hogy a régi állapot maradt volna meg, t. i. a Margitsziget víz alatti folytatása által két teknőre osztott mederben, mindkét teknőben megmaradt volna a külön vízsodor. Egy tekintet a térképre mindenkit meggyőzhet arról, hogy az egyenlő felosztás és a budai partoknak mostani vonalozása sokkal hathatósabb eszköz a vízsodrának a budai partoktól eltérítésére, s amennyire lehet, a meder közepére nyomására, mint az eredetileg tervelt építkezések, amit az újabb sebességmérések eredménye be is bizonyított. Már az eredeti tervek megállapítása alkalmával összehívott enquete bizottság attól várta a pesti partok melletti iszapolás megszűnését, hogy a budai ágnak nagyobb szelvénye legyen , sőt még ma is sokan annak tulajdonítják a plébánia tér és vámház közti iszapolásokat, hogy az eredeti tervtől eltérőleg a Margitszigetet övező két ágnak egyenlő szélesség adatott. Előbb már mondottam, hogy nem hiszem, hogy az eredeti vonalozás a víz sodrának irányát legkevésbbé is módosította volna, most még hozzáteszem, hogy az iszapolásra nézve sem lett volna előbb hatása, míg az egyenetlen felosztás következtében az erősebb budai ág folytonos képződése mellet a pesti ág el nem romlott volna, de ez esetben éppen ellenkezője történt volna annak, ami az egyenetlen felosztástól vártak; a vízfolyás a budai oldalon sokkal gyengébb lett volna, mint valaha volt. A plébániatér és vámház közti iszapolás egyáltalában nem függhet a Margitsziget melletti ágak rendezésétől, hiszen közbe jő a lánczhíd, melynek oszlopai a felső meder folyási viszonyait egészen megváltoztatják, s úgyszólván újra rendezik. Ez is, valamint majd minden iszapolás, helyi és a folyam alább eső részein keresendő okból származik. A Dunának sehol sincs rendesebb keresztszelvénye, mint épen az iszapolás mentén; a vízsodra sehol sem követi határozottabban a meder közepét, mint épen itt, s aligha csalódom, midőn azt állítom, hogy magától a folyam regieméjétől függő okok egyike, a szt.-gellérthegyi szoros táján, épen a keresztszelvény rendes voltában keresendő; úgy látszik az itteni nagyobb sebesség mellett a kis és középvizeknek akkora szelvényre sincs szükségük, s a szelvény rendessége következtében mindkét parton egyformán iszapolnak. Alább pedig már a Kopasznál levő nagy szélesség hatása látszik, a szoroson keresztül nagy sebességgel ömlő közép és nagy vizek a szoroson alul meglassudott vízben elejtik iszapjukat. Az iszapolás lényeges tényezői még az ott állomásozó hajók, melyek részint sok piszkot hánynak be, részint bizonyos mélységig a vízfolyását csökkentvén, azt a magával hozott iszap lerakására kényszerítik. Végre befolyással van még a partépítmények alakja. A lépcsőzet és az alapját képező kőhányás nagyon szelíd és számos törésekkel biró lejtőt állít elő, az mely az iszapolásnak fölötte kedvező. Eleven vízfolyás, csak meredek és sima felületű partok közelében jöhet létre. Az iszapolás kérdése egészen elvezetett felvett tárgyamtól, de ha már egyszer belekezdtem, végezni is akartam vele, hogy ne kelljen reá még egyszer visszatérnem. Most már folytatom megkezdett elmélkedésemet a Margitszigetet övező két ág szélessége fölött. A víztömegnek egyenetlen megosztása ellen felhozott érvelés egyúttal magában foglalja az egyenlő felosztás czélszerűbb voltának bizonyítását is, mely bizonyítékok közt a leghatalmasabb s már magában véve döntő, hogy egyenetlen felosztás minden körülmények között a gyengébb ág megsemmisülésére vezet; s itt annyival inkább, mivel az eredeti tervezet partvonala a pesti ág legmélyebb helyeit elzárná. Csupán a két ág egyenlő szélessége mellett lehet a pesti ágnak meghagyni mostani mélységét. Ez pedig lényeges dolog, mind a kivitel, mind a fenntartás költségeire és biztonságára nézve is. Azt magyaráznom sem kell, hogy egy folyó legmélyebb helyein töltést emelni, magasabb részein medret előállítani, s az előállított építményeket a víz romboló ereje ellen megvédeni, sokkal több pénzbe és ok nélküli küzdelembe kerül, mint megfordítva, felhasználni a természet által nyújtott előnyöket, meghagyni a medret a maga helyén, s partjait a magasabb helyeken építeni fel. Én nem osztom azon vízépitészek véleményét, kik a víztömegnek — gyakorlati értelemben véve — egyenlő megosztását lehetetlennek tartják, sőt megvagyok győződve, hogy ott, hol módunkban van, — mindkét ágnak egyenlő hosszat, egyenlő szélességet és egyenlő mélységet adni mint a Margitszigetnél — sokkal könnyebb és biztosabb a víztömeg egyenlő megosztása, mint más, bármely arányú felosztás és ennek fenntartása, mivel egyenlő két medret tudunk előállítani, holott valljuk be őszintén, a vízfolyás törvényeit nem ismerjük még annyira, hogy előre biztosan megtudjuk határozni, minő szélesség adandó az egyes ágaknak, hogy keresztszelvényük megfeleljen a beléjük szánt tömeghányadnak, vagy ha az arány megtartása nem kívántatnék is, a bejutó víztömegnek egyik meder se legyen annyira tágas, hogy iszapolás jöhessen létre, sem annyira szűk, hogy azt a viz kotorni legyen kénytelen a másik ág rovására ? Hogy a tömegnek közel egyenlő megosztása a két ág között könnyen kivihető, mutatja a mai állapot: a szabályozatlan ágakon majdnem egyenlő mennyiségű víz folyik át, s mindkettőnek megmarad a vizsodra egész a lánczhidig, mely szerencsés körülménynek megváltoztatásán tulajdonképen nincs is okunk nagyon igyekezni, miután érdekünkben fekszik, hogy a hajók mind a két oldalon épített rakpartjainkhoz eljuthassanak. Bőszül felfogott takarékosságból, a 0 vizszin fölött csak 3 m. 79 (12') magasra épített párhuzamműveket hihetőleg nagy mérvben megrongálta a mostani árvíz; de ha még maradt volna is belőlök annyi, hogy vonalukat többé megváltoztatni nem lenne czélszerű, az egyenetlen felosztást — amennyiben t. i. alapos ok volna reá — még mindig lehetne létesíteni a Margitsziget partjai mentén felállítandó párhuzamos partvédők által, anélkül, hogy nagyobb mélységeket kellene eltölteni, mint azeredeti tervek szerint czéloztatott. Azonban, bármily arányban osztassák is meg a víztömeg a két ág közt, az egyes ágak mindkét partja okvetlenül fixirozandó. Ha ily mesterséges fixirozás szükséges ott, hol a víztömeg egy rendes mederbe egyesítve folyik le, elágaztatásoknál elengedhetlen, nemcsak a megosztási arány fenntarthatása végett, hanem azért is, mivel az elágaztatás maga is rendetlenség, nem szabad engedni, hogy a folyó saját tetszésére hagyva, e rendetlenséget még jobban növeli. A két ág medrének rendezése még korántsem biztosítaná sem a megosztási arányt, sem azt, hogy az egyik ág túlsúlyra ne vergődhessék, s ennek következtében a másik el ne romolják. E biztosítást csak a sziget felső csúcsán épített osztómű által lehet elérni, ennek azonban sem irányát, sem hosszát nem lehet előre meghatározni, hanem a szabályozási építkezések befejezése után folytonos figyelemmel kell kisérni a két ág állapotát s a már megkezdett osztóművet úgy kell nyújtani, s a megnyújtásnak oly irányt adni, amint a víznek megosztása és mindkét ágnak tisztántartása végett czélszerűnek fog mutatkozni. E próbálgatás csak akkor szünhetik meg, ha valamikor mindkét ág medre többé nem változó rendszeres állapotba jut. Szintén szükséges, ha nem oly fontos is, a sziget alsó csúcsától a Margithíd középoszlopáig terjedő részen, a két ágból jövő víztömeget, a 0 fölött legalább 379 m. (12 1) magasságban egymástól elkülöníteni, mi hihetőleg egy, a Margitszigetről a hídra vezető Móló által fog eszközöltetni. Itt meg kell még emlékeznem a partvédműnek a Margithíd budai hídfőjénél levő hirtelen behajtásáról. Tagadhatatlan, hogy ez sérti a szemet, de nem lehetett kikerülni, mivel a híd hosszméretéhez kellett alkalmazkodni. Különben a folyam régielejére nem igen van befolyása e hirtelen beszögellésnek; a partvéd vonaláig a Duna úgyis maga magától eliszapolta medrét; s ha mégis némi hatása volna, az csak az lehetne, hogy a folyam sodrát inkább igyekszik a budai partoktól eltávolítani, mint az eredi tervezet vonalozása. A Margithídtól le a sz.-gellérthegyi szorosig, a partépítmények vonalát a két partnak fekvése és a belparton már régebben létesített partépítmények szabják meg, azt másként alig lehetne kijelölni, mint a kiépített vonalban. Ez egész szakaszban egyetlen említésre méltó körülmény van, a plébániatér és vámház közti iszapolás, a miről azonban már feljebb elmondtam nézetemet. KÜLÖNFÉLÉK. — Erzsébet királyné angolországi tartózkodásáról a következőket írják : Ő felsége a szombati toronyirányú verseny után 60 vendéget hivott reggelire. Nővérével s sógorával a nápolyi exkirálylyal tegnapelőtt ment Londonba, hol a pályaudvaron Teck herczeg üdvözölte. Ő felsége több látogatót fogadott a »Claridge Hotel«-ben, ezek közt Cambridge herczeget. Később nővérével a Hydeparkba kocsizott s Beust grófot a követségi személyzettel s a Londonban időző osztrák lovagokkal együtt ebédre hívta. A királyné tegnap délelőtt 11 órakor hagyta el Londont különvonattal s Doverből külön hajón utazik Calaisba. Nővére és sógora tegnap este Northamptonba tértek vissza. — A király ujabb adománya. A hir. lapban olvassuk: 10 császári és apostoli királyi felsége a Tisza folyó kiáradása által károsultak azonnali felsegélésére, magánpénztárából ötezer (5000) forintot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni.« — A magyar történelmi társulat f. hó 6-kán csütörtökön a Kisfaludy teremben d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1) Magyarország Ethnographiája a frank uralkodás korában, Hunfalvy Páltól, 2) Pázmány négy, eddig ismeretlen munkájáról, Fraknói Vilmostól. 3) Történetirodalmunk a hanyatlás korában Ifj. Szinnyei Józseftől. Szilágyi Sándor titkár. — A magyar gazdasági egyesület kertészeti szakosztálya ápr. 5-én 5 órakor a pesti első hazai takarékpénztári gyűlés termében ülést tart. — Kisajátítandó házak. A jobb parti alsó Dunasoron fekvő Csekeő és Jankovics-féle házakat, továbbá a pesti ref. gymnázium ottani házát, melyek a múlt évi június 26-iki felhőszakadás által nagymértékben megrongáltattak, az ördögárok kiépítése miatt ki kell sajátítani. A fővárosi közgyűlés ugyanis okulva a tavalyi szerencsétlenségen, elhatározta, hogy az ördögárok ezentúl házak alatt nem vezethető. Különben is a helyre, hol e házak állanak, az átalános szabályozási tervben egy tér van tervezve, s ez alatt fog majd az ördögárok elvezettetni. A nevezett házak kisajátítása végett a hatóság a tulajdonosokkal már érintkezésbe tette magát, de megegyezésre azokkal nem juthatott. A házak tulajdonosai ugyanis a június 26-iki vihar előtti állapotok alapján becsülik meg házaikat, míg a hatóság küldöttei a házak mostani bocsárát ajánlották meg, miről a tulajdonosok hallani sem akarnak. Az ügy legközelebb a közgyűlés elé terjesztetik, hogy ez a törvényes kisajátítást rendelje el. — Deák Ferencz emlékszobrára Amerikából két font sterlinget kaptunk. Az összeget Xantus János hazánkfia a következő levél kíséretében küldte be hozzánk: Tisztelt szerkesztő úr ! Kaizer Károly miskolczi születésű hazánkfia, ki ezelőtt közel 40 évvel kivándorolt Amerikába, s azóta ottan lakik mint szűcs és vadbőrkereskedő, hozzám küldött egy 2 font sterlingről szóló váltót, hogy adjam át nevében a Deáknak emelendő szoborra. Kaizer hazánkfia levele természetesen angolul van írva, mert magyarul irni már nem képes,de szabadságot vettem magamnak azt szóról szóra lefordítani, és kérni szerkesztő urat, hogy azt közölni szíveskedjék, mert valóban meglepő a levél, s okoskodása annál inkább feltűnő, mert egy iparostól jó. Tisztelettel, Xántus János. U. i. Ide melléklem az általam utalványozott váltót is. Az idézett levél szorul szóra igy hangzik: Halifax, Uj-Skótzia, Amerika márczius 10. Igen tisztelt Xántus ur. A legmélyebb megilletődéssel olvastam nagy hazánkfia Deák halálát, s a lapokból az is érzésemre jutott, hogy a magyar nép egy a halotthoz méltó emlékszobrot akar felállíttatni — aláírás utján, hogy igy mindenki tanúsíthassa szeretetét a nagy ember emléke iránt. Az ország vesztesége valóban megmérhetlen, mikor ily hazafit kell nélkülöznie, de úgy hiszem a sok jó a mit tett, az utókor szivében emelend neki örök emléket. — Tudom jól, hogy késő nemzedékek kebele hazafias büszkeséggel fog dobogni Deák nevének merő hallásánál, mert mai napság nem gyakran hallani oly hazaszeretetről, hogy valaki a legnagyobb áldozatot (népszerűsége odadobását) is meghozza az imádott haza érdekében. Ő azonban ezt is megtehette, mert oly magasan állott a közbecsülésben, hogy gyanú soha sem férhetett jelleméhez, mert kitüntetés és jutalom soha sem közelíthette meg. Korszakok fognak jönni és menni, mig ily csudálatos embert szülhetnek ismét, s az ország, mely büszke reá, hogy ezen férfiút fölnevelte, soha sem lehet eléggé elismerő ily férfiú szolgálatai iránt. Magam is helyeslem, hogy Deák emléke monumentális alakban is megörökíttessék, ezzel is tisztelni fogjuk a nagy halottat, de leginkább azért, hogy az emlékoszlop az élőket a hazaszeretetbeni versenyre buzdítsa. Ide melléklem én is 2 font sterlingről szóló váltómat, szíveskedjék ön ezen összeget azon uraknak átadni, kik megvannak bízva az aláírások elfogadásával. Én is azon szerencsében akarok részesülni, hogy tiszteletem és érzelmem adóját leróhassam azon férfiú iránt, kire a legnemesebbek is méltán büszkék lehetnek. Tisztelettel öné Kaizer Károly. — Az állatkertben az oroszlánház építését megkezdették. A tervet Hausmann Alajos műegyetemi tanár készítette, s az építést Schirmbrand Antal vállalta el 10 ezer forintért. Julius 1 én kell készen lennie e valóban díszes épületnek. — »Mindenre pénzt.« Számtalan panasztól indíttatva, a fővárosi rendőrség az úgynevezett »mindenre pénz« üzleteket összeiratta, mely összeírásból kiderült, hogy a fővárosban összesen hetvenkilenc hasonló üzlet létezik, melyek tulajdonképen kivétel nélkül zugzálogüzletek , de mivel a zálogüzlet iparszerű szabad gyakorlása csak az iparhatóságnál leteendő 10.000 forintnyi óvadék mellett engedtetik meg, ezen üzletek tulajdonosai pedig ily összeggel nem rendelkeznek, a törvényt úgy játszák ki, hogy a zálogtárgyat szinleg megvásárolják, a zálogadónak a visszavásárlásra elsőbbséget adván. — Mennyi visszaélés, csalás, sikkasztás s képzeletet