A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-16 / 113. szám
III. szám, XIV. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra reggeli és esti kiadás együtt: ..................................6 frt — ki. 6 hónapra............................ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felüldzetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás XIV-dik évi folyamára. tési a Félévre . Negyedévre Egy havi 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A HON< kiadóhivatala. HIRDETÉSEK POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1876. Kedd, május 13. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. Budapest, május 15. Budapest, május 15. De még azzal, hogy saját magánvagyoni viszonyainkat rendbehozzuk, csak az első elengedhetlen föltétel van teljesítve s hátra van a nemzetgazdászati harcz megindíthatásának még nagyobb akadálya: az ország pénzügyének rendbehozatala. Elsősorban a valuta helyreállításának kérdése. Van egy súlyos közös ügyünk Ausztriával, amit se törvényhozás, se fegyvertény meg nem szüntethet: a közel négyszáz milliónyi államjegy. Ez egy nagy közös függő adósság, amit egy tollvonással el nem törülhetünk, mert saját vagyonunk egy részét képezi : ezt csak az európai pénzpiaczok kedvező hozzájárulásával convertálhatjuk. Én nem híreszteltem magamat soha szaktudósnak, még kevésbé ezermesternek, de legkevésbé prófétának. Nem ígérem, hogy tervet adok elő a valuta helyreállítása iránt; még kevésbé azt, hogy amit bankügyről és valutakérdésről szaktudósok bibliothekaszámra megörökítenek, s amit a speciális magyar viszonyokról e kérdésben a magyar enquette-bizottság, és Horn Ede, Lónyay Menyhért s más tekintélyek foliansokban megírtak, egy rövid czikk dióhéjába össze tudom szorítani, s olyan világosan érthetővé tenni, hogy abban első hallásra mindenki ítéletet tudjon hozni. Éhez érthetnek azok, kik népgyüléseken, ex tripode úgy fel tudják világosítani a hallgatót a legnehezebb combinatiók iránt, hogy az egy óra alatt tökéletesen megérti azt, amit más évekig tanulmányozott, s meg sem meri magát teljesen beavatottnak tartani. Arra pedig aztán épen nem vállalkozom, hogy jóslatokkal teljes horoscopot állítsak fel s conficiálgassam: mi lesz abból, ha ez lesz, meg az lesz, amaz meg nem lesz? Mi történik, ha a valuta rendezése nélkül állítunk fel önálló magyar bankot ? Adunk e jegyeinknek kényszerárfolyamot? Csak Magyarországra, vagy a monarchia mindkét felére nézve? — Ha Ausztria nem fogadja el jegyeinkre a kényszerfolyamot, mi is megtagadjuk-e azt az osztrák nemzet bankjegyeitől? s aztán a közös költségeket a közös kormánynak állambankjegyekben fizetjük? — S ez által »ágyét« csinálunk a semmi érczalappal nem biró állam bankjegyeknek az érczalapra kibocsátott solid bankjegyek ellenében ? Vagy elkezdjük a magunk részéről az érczczel fizetést s nem tartunk tőle, hogy a valutaspeculatió két hónap alatt az egész érczalapunkat kimeríti a bankpinczénkből ? — Vagy nem érczalapra fektetjük a jegybankot, hanem állam bankjegyekre ? vagy földbirtokra, vagy épen semmi alapot sem teszünk le hozzá, hanem nyomatunk állampapírpénzt, amihez szintén jogunk van s nem törődünk vele, hogy mi lesz ennek a következése közgazdászatunkra. Ezeket és ezeknek a variatióit combinálgatni olyan munka, mint mikor valaki saját magával sakkozik. Nagyon rosz játékosnak kell lennie, ha a partiét az ellenfelétől meg nem nyeri. De aztán mit nyert vele ? Én nem jósolgatok a jövendő változékony esélyeiről,csak a jelen helyzetre s ennek a szemmel látható fejlődésére utalok. A bankjegyeknek érezpénzzel be nem váltása a mi monarchiánknak nagyobb baj, mint más monarchiának. Nálunk a 20 frankos aranyért fizetünk 9 frt 55 krt papírban, Olaszországban ugyanezért 23 lírát és 60 cent papírban, ami nálunk 9 frt 44 krnak felel meg, tehát tényleg egy egész perczenttel kevesebbet ér a mi papírpénzünk, mint az olasz papírpénz. S ez az egy perczent elég arra, hogy a mi kereskedelmünket a külpiaczokon tetemes hátrányba szorítsa. Pedig a mi bankjegyeink vannak olyan jól biztosítva, mint az olaszokéi. Ezt a disagiót nem a pénzintézetnek, hanem az államnak a discreditje szerzi meg. De hát ki hozza részeirbe az államot ? Nem saját magunk ? Hisz államadóssága, deficitje más államnak is van. Nagyobb csapás a mi monarchiánkat nem érte, mint Francziaországot, mely öt milliárd hadi sarcot fizetett.Mégis leghátul állunk a pénzpiaczon.Pedig senki sem ellenségünk egész Európában.Politikai életképességünket elismerik , de financziális életképességünkben gyanakodnak. Ezt az életképességet pedig nem azáltal fogjuk bebizonyítani, ha a monarchia két fele egymás ellen pénzügyi harczot indít meg. Egymás megkárosításából meg nem élünk. Mit nyert vele mind Ausztria, mind Magyarország, hogy intransigens pártjai a parlamenti és hirlapi harczot ily modorban folytatják ? Hogy mind a kettő hevesen igyekezik bebizonyitalni hnor 7 K a másik által kroldussá van »már« téve, s hogy az a másik most még azon törekszik, hogy őt jövőre »még« koldusabbá tegye? — Azt, hogy a külvilág igazat ad mind a kettőnek, s elhiszi, hogy csakugyan koldusok vagyunk már mind a ketten, s az eredménye az, hogy mind az osztrák, mind a magyar állampapírokat kitiltják a börzei lombardüzletből s a magyar 5 százalékos kölcsön Londonban 80 ról leszáll 56 ra 8 a rentekölcsön másik felére senki sem óhajtja az opciót Ugyan ki sietne a segítségére két olyan embernek, akik a fölött vitatkoznak makacs következetességgel, hogy kettőjük közül melyik van már eddig, s melyik lesz ezután még jobban tönkre téve? Ha fegyverrel küzdenénk egymás ellen, még találnánk hitelt, és szövetséget itt amott, de mikor koldusbotokkal indulunk egymás ellen harczolni, szemmel látható eredménye a harcznak az, hogy minden ütés, amit ellenfelünkre mérünk, a saját hitelünkön hagy kék foltokat. A monarchia t fele ily modorban egymás ellen harczvl, a saját hitelét veri agyon. Jókai Mór: — A szabadelvű ift kedden május 16-án d. u 5 órakor értkezletet tart. — A honvédelmi iniszter, mint értesülünk, igen üdvös s nem késsé fontos ügy valósításán dolgozik. A honvédség udvalevőleg minden nyugdíjintézmény nélkül van bármily érthető okai legyenek is ennek államfinancilis tekintetből, tény, hogy az nagy anomália s máhumanisztikus szempontból is alig tűrhető állapot,régebb időktől tervelik hát, hogy segítsenek ez, úgy, ahogy lehet. Kisebb-nagyob adományokból, részcsendben össze is hozott már a miniszter közel 17ezer forintnyi tőkét, mely egy ilynemű társulást alapuló intézmény magvát igen czélszerűen képezik. Hogy ez mgvalósulhasson, legújabban — szó előtt tartva a hasonirányu ausztriai Ferenc József egyesület szabályzatát, melynek különben a magyar honvédtisztek közül is sok tagja van — a miniszter egy szabályzatot dolgoztatott ki, míg a jótékonysági és életbiztositási számítások kombinálásával módot nyújtana arra, hogy a honvédk családjaik sorsát legalább minimálisan biztosittnák. Mint halljuk, mielőtt a szervezés magában a honvédségben — teljes társulási irányban —mgtörténnék, a miniszter, megszerzendő, mennyire lehet azt a létező összeget, fölszólítást intéz körlevelek utján a püspökökhöz mágnásokhoz, hatóságokhoz,ismertebb czégekhez stb. melyben felszólítja őket a jótékony ügy előmozdítására akkép, hogy a társulatra vagy mint alapitó tagok (500 írttal), vagy mint pártok (100) írttal, vagy mint rendes tagok 30 írttal kilépjenek. Ezen fölül fog aztán még jöni az érdekeltek befizetése. A társulat gyors megalakulása azért szükséges, mert ma még viszonylag kevés nyugdíjigénylő van ugyan de a tőkeszaporitásra legalkalmaskép ez az idő, midőn még nem lévén sok igénylő — a kamatok, sőt az évi befizetések jó része is tőkésithető lesz. Mondanunk sem kell, hogy egész szívünkből pártoljuk ezt a kezdeményezést. — Az országos szabadéki pártkörből kilépett képviselők folyó hó 16-án kedden d. után 4 órakor a városi vigadó (Redoute) kis termében érteezletet tartanak.______ — A kisebb városi törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnak a képviselőház közigazgatási bizottsága előtt tárgyalása alkalmával hosszabb vita folyt a fölött, hogy minő mérv állapittassék meg a városok klassificatiójánál. Ezen fontos vitából közöljük a következő részleteket: Bujanovics azon szempontból indulván ki, hogy mindenik városnál a lélekszám mellett az anyagi és culturális viszonyok, a nemzetiségi s politikai tekintetek is figyelembe veendők, Beszterczebányát, Eperjest, Esztergomot, Kőszeget, Lőcsét, N. Szombatot s Gy. Fehérvárt, a bekeblezendő városok sorából kihagyatni kéri. Miklós Gy. csak Beszterczebányát tartja kihagyandónak, miután e városnak — a 600 távollevő beszámításával — 12.000-nél több lakosa van. Tisza b. miniszter elismeri, hogy Beszterczebánya legközelebb áll a meghagyott városi multicipiumokhoz, s hogy lakosainak száma a távollevőkkel együtt több 12.000-nál. Nem óhajtja azonban, hogy szaporíttassék a meghagyandó városok száma, mert ezek az administratió szempontjából sok nehézséget okoznak. Gorove azon álláspontot osztja, hogy minél kevesebb város tartsa meg a kir. városok kivételes helyzetét. Csak a fővárost s nehány nagyobb várost hagyná meg ebben, s e törvényjavaslatban az első lépést látja e czél elérésre. Egyet sem hagy ki a benne felemlített bekeblezendő városok közül. Pulay szintén minél kevesebb városi törvényhatóságot kíván, de a vagyonon s lélekszámon kívül a foglalkozás csoportosítását s az intellectualis viszonyokat is figyelembe kivánja vétetni. Szabadkát p.hol csak 5 °/o a kereskedő és iparos elem, s 78 ’/2 °/0 írni, olvasni nem tud, s Zombort, hol 72 °/C az írniolvasni nem tudók száma, bekeblezendőnek véli. Tóth V. helyesnek tartja, hogy bizonyos népességi határvonal huzassék, de épen a törvényjavaslat elvénél fogva kell a bekeblezendő városok közül kihagyni Beszterczebányát, ha igaz, hogy több lakosa van 12.000-nél. Tisza belügyminiszter előadja, hogy a javaslatában föntartott municipiumok közül csak 3-nak jövedelme nem éri egészen föl a 100,000 iitot, s a 12.000 lélekszám a többinél összejátszik a vagyoni mértékkel is. A műveltségre vonatkozó statistikai adatokat nem tekintheti correcteknek. Legjobban óhajtaná a §. változatlan megtartását, nem ellenzi egyébiránt, hogy 12,000 lakos és 100,000 frt jövedelem vétessék fel mértéknek, mi által még 3 városi municipium megszűnne; vagy, hogy Beszterczebánya meghagyassék azon indokból, mert lakosainak száma 12,000-nél több. A bizottság — mint említők — minden változtatás nélkül elfogadja a javaslatban kijelölt városok bekeblezését. — Az 1876-ki közös előirányzatnál a külügyminisztérium összesen 111,980 írttal, a hadügyminiszteriuumban az álló hadsereg 1,201,145 frttal, a közös pénzügyminisztérium 534 frttal kevesebbet kér a jövő évre ; a nyugdíjaknál 534 frtnyi szaporulat van. A fedezetben a tételek jobbára mind azonosak az 1876- dikival, csak a külügyminisztériumnál maradt el az ötödik tétel, »megtakarítások a megszavazott kiadási tételeknél« 20,500 írttal. A tiszta szükséglet a külügyminisztériumnál csekélyebb 448,480 írttal, a hadügyminisztériumnál 1.147,949 írttal, a közös pénzügyminisztériumnál 1030 írttal, s más tételeket is hozzászámítva együtt 1,596,123 írttal. Mint Sziszekből távirják, a törökök egy, Gradiskából kiindult hajóra útközben rálőttek és azt hasznavehetlenné tették, úgy hogy az utasok kénytelenek voltak kocsin folytatni tovább utjokat. A salonicbi vérengzések után ez is egy oly tény, mely a portát csak megalázza a külföld szemében s lerontja azt a kis hitelt, melylyel itt ott még bir. Valószínűnek látszik azonban, hogy a törökök előtt gyanús lehetetett ama hajó. Osztrák járművekről már sok segélyben részesült a lázadás. Keállast Li' lXnkfin tvtriíJ JíL a lAnif — A berlini konferencián történt megállapodásokra nézve »megbízható forrásból« távírják a »N. H.«-nak a következőket: »A Gorcsakoffféle terv az Andrássy reform-jegyzékében tartalmazott elvek kiterjesztését czélozza valamennyi vegyes lakosságú török tartományra. A biztosító hatalmak képviselői a tartományi fővárosokban bizottságokat képeznének, melyek a reformok végrehajtását ellenőrzik. A három császári hatalom közös jegyzéket ad át Sztambulban, a többi biztosító hatalom pedig külön fogja a portának bejelenteni, hogy ezen lépésekhez csatlakozik. Ha a török kormány beleegyezik, a hatalmak a felkelőknél hosszabb fegyverszünetet fognak kieszközölni a reformok életbeléptetésére. Ha a török kormány a bővített reformprogramm elfogadását megtagadná, vagy a felkelők nem egyeznének bele a fegyvernyugvásba, akkor a párisi szerződést aláírt hatalmak nevében olasz hadsereg szállanája meg az insurgált tartományokat, s megszállva fogják tartani mindaddig, míg a reformok életbeléptetve nincsenek. Ugyanez történik, ha a török kormány képtelen voln keresztyén alattvalóit és az idegeneket a muzulmánok fanatizmusa ellen megvédeni. Ez utóbbi feltétel a salonichi események következtében vétetett föl a pontozatokba. Olaszország azonban még nem adott választ arra, hogy elvállalja-e azt a missiót, mit a hatalmak neki szántak s így a hatalmak tanácskozásának eredménye Olaszország válaszától függ. A delegácziókból. A delegácziók megkezdék működésüket. Az osztrák és magyar delegáczió megalakult és átvette a közös kormány költségvetéseit — azon szakközegek kezéből, kiket a miniszterek megbíztak képviseletükkel. E röviden konstatált tényből három momentum ragadja meg figyelmünket és hívja fel bírálatunkat. Először is az, hogy a közös kormány nem viseltetik a delegácziók iránt azon kötelességszerű figyelemmel, mellyel tartoznék. A külügyminiszter és előterjesztései elmaradtak, később lesz szerencsénk hozzájuk. Ez még nem nagy baj, csak aztán késedelmükben a béke garanciáját találjuk fel. A kelügyminiszter nincs jelen és nem is lesz. Helyettesítni fogja Benedek altábornagy. Nem keresünk ebben semmi fogást. De a felelős közeg távolléte és ennek azon intézkedése, hogy a fontosabb ügyek elintézése beleegyezésétől függesztessék fel — határozottan szembe ütközik a parlamentarismusnak még azon követelményeivel is, melyek még a delegácziókra nézve is nélkülözhetlenek. Mit csináljanak ezek egy nem felelős közeggel, kinek kezei kötve vannak le- és felfelé egyaránt? Ha azt gondolják, hogy ez által a delegácziók törlései lesznek akadályozva, csalódnak ; a távollétnek a miniszter fogja az árát megadni és nem a budgetszavazó testületek. De még egy más tekintetből is meg kell rónunk a felelős közeg távollétét. Nem Rollerrel bajlódunk. Megy-e, marad-e? Nekünk az mindegy. De a delegácziók előtt, főleg most, szükséges, hogy a hadügyi tárcza tárgyalásánál , az irányadó felelős közeg legyen jelen , mert úgy a törlésekben, mint a határozatokban, a mostani tárgyalásoknak a jövő hadügyi fejleményeire nevezetes hatáonkr toll honrv Iperven. é.fj., ezekben, ha .akár gátlólag, akár félrevezetőleg hat a miniszter távolléte, mindenkép kár úgy a közös kormányra, mint a tanácskozások eredményére nézve. Erről tenni kell. A másik momentum a közös költségvetés. E szerint a jövő évre a közös kormány nettó szükséglete 114.249,208 forint, miből ha levonjuk a 11 millióra tett vámjövedelmet, a fedezendő költség 103.150,208 forint. Vannak az új budgetben törlések, melyek elemezésünket érdemlik ki ; vannak költség szaporulatok, melyekkel nem rokonszenvezünk és törlést igényelnek, és vannak fedezeti szaporulatok, melyek apasztják a fedezendő összeget. Magában az, hogy a külügyminisztérium fizetésjavítást proponál , bár ennek fejében a rendkívüli kiadásokat, részben e miatt, sokkal többet apasztja, kihívja a birálatot. És az, hogy a fedezetben ott szerepel a trieszti »Lloyd« A „HON“ TÁRCZÁJA. Az aranyozott kor. Amerikai regény. írták Twain Márk és Warner Károly Dudley. (59. Folytatás.) XLII. FEJEZET. »Subtle: Would I were hang’d then ! I’ll conform myself. Do 1. Will you, sir ? Do so, then, and quickly, swear . Sub. What should I swear ? Do 1. To leave your faction, sir. And labour kindly in the common work.«—The Alchemist. »Eku edue mfine, mfine ata eku , miduehe mfine, mfine italia.« Epik Proverb. Buckstone ur hadmenete rövid volt — sokkal rövidebb, mint gondola. Azon szándékkal kezdé meg, hogy Laurát meghódítsa, anélkül, hogy maga meghódolna, de úgy járt, mint sokan, akik ő előtte küzdöttek e téren. Azon iparkodott szünetlenül szorgalmasan, hogy őt elnyerje, de csakhamar azt a felfedezést tette, hogy amikor még nem volt egészen bizonyos, vajjon elnyerte-e Laurát, már egészen nyilvánvaló volt, hogy őt Laura elnyerte. Ügyesen harczolt, habár csak rövid ideig tartott a küzdelem, és ez legalább becsületére vált. Ő most jó társaságban volt. Egy egész sereg előkelő foglyok sorában találta magát. Ezek a boldogtalanok fedetlenül követték Laurát, mert akit ő egyszer meghódított, az rabszolgája maradt. Néha fellázadtak rabszolgaságuk ellen, és elszakadtak tőle, mondván, hogy vége a jobbágyságnak, de előbb-utóbb mindig visszatértek bűnbánattal, hogy őt továbbra is imádhassák. Laura e közben megszokott módszerét követé. Felváltva majd neki bátoritá, majd visszarettenté Buckstone urat, ma a felhőkben hagyta járni, és holnap ismét leránta a magasból. Őt tette a Kelettennessee csúcsain felállítandó műegyetemről szóló törvényjavaslat előharczosává, és ő elfogadta ezen állást, előbb vonakodva, azután nagy becsben tartva azt, mint oly eszközt, mellyel Laurának szolgálatot tehet — sőt annyira jutott, hogy azt rendkívüli szerencséjének tekinté, minthogy alkalmat ad neki, hogy Laurával gyakrabban érintkezhessék. Tőle tudta meg Laura, hogy nsg. Trollop ur elkeseredett ellensége a javaslatnak. Buckstone a szívére kötötte, hogy valahogy kísérletet ne tegyen azzal, hogy Trollop úrra valami uton-módon befolyást gyakoroljon, mert minden, amit ezen irányban megkísérlene, bizonyára ellene fordittatnék és pedig roppant káros hatással. Laura azt monda eleinte, hogy ismeri Trollopot és tudja, »hogy ő blank-blank« (amivel saját műnyelvén azt akarta mondani, hogy valami testvérét vagy unokaöccsét kell protegálni), de Buckstone úr azt monda, hogy nem képes ugyan felfogni, hogy mit jelenthet e különös szólásmód blank-blank, és nem is akar e dologba beavattatni, miután az valószínűleg egészen magántitka, de arról mégis biztosíthatja vaktában is,hogy a jelen különös esetben ezen ülésszak alatt, semmi a földkerekségén nem felelhet meg a czélnak, csak az, hogy Trolloptól őrizkedni kell, minden más mód és eszköz végzetes lehet.« Úgy látszott, semmit nem lehet tenni. Laura komolyan zavarba jött. Minden jól ment, és mégis világos volt, hogy egy erélyes határozott ellenség esetleg minden terveit halomra döntheti. Egyszerre csak egy eszme villant meg agyában, és azt kérdé: »Nem küzdhetne-e ön az ő nagy nyugdijjavaslata ellen és nem kényszerithetné-e egyességre.« »Oh, az lehetetlen, e tekintetben tökéletesen egyetértünk s egy hajóban evezünk — és én mindent megteszek, amit csak tehetek érte. De teljes erőmből ellene vagyok az ő bevándorlási törvényjavaslatának — valóban oly nyakasan, és oly elkeseredetten, mint ahogy ő a mi műegyetemi javaslatunk ellen küzd. Mi gyűlöljük egymást beszélgetésünk egyik fele alatt, és a másik fele alatt egész odaadással a legjobb barátok vagyunk. Mi értjük egymást. Ő csodásan működik a capitoliumon kívül, és többet teend a nyugdíjaikért, mint bárki más, szeretném, bár tartaná meg nagy beszédét ez ügyben, amit tartani akar — és aztán én tartanék egy másikat, és biztosítva volnánk.« »Hiszen, ha nagy beszédet kell tartania, hát mért nem tartja ?« Látogatók szakták félbe a beszélgetést, és Buckston elbúcsúzott. Laura legkevésbé sem bánta, hogy kérdésére nem kapta meg a feleletet, mert olyan dologra vonatkozott az, ami őt legkevésbé sem érdekelte, és mégis, gondoló, magában, az emberek mind egyformák és szerette volna megtudni az okát. Hamar alkalom kínálkozván, ugyanazt a kérdést veté fel egy más egyén előtt, és kielégítő választ nyert. Sokáig elgondolkozott azon éjjel, miután az ágyba feküdt, és mikor végre egyet fordult, hogy elaludjék, egy uj tervet gondolt ki. Másnap este Gloverson asszony estélyén így szólt Buckstonehoz: »Akarom, hogy Trollop úr megtartsa a nagy beszédét a nyugdíj-bili mellett.« »Akarja! De emlékezhetik, hogy félbeszakítottak és én nem magyarázhattam meg kegyednek —« »Sohse bántsa, tudom már az okát. Önnek ki kell eszközölnie, hogy ő tartsa meg a nagy beszédet. Én különösen óhajtom ezt.« »Oh, könnyű azt mondani, hogy eszközöljem ki, hogy tartsa meg a nagy beszédet, de hogyan vegyem én őt rá erre ?« »Az nagyon is könnyen fog menni, én már mindent kigondoltam.« Ezután Laura a részletekre tért, és végre ezt mondá Buckstone: »Most már látom. Ezt keresztül vihetem. Bizonyos vagyok róla. Valóban csodálkozom, hogy az neki magának is nem jutott eszébe — hiszen végtelen sok precedens eset van. De hogy akarja kegyed ezt hasznára fordítani, ha majd a dolgot kieszközöltem ? Ez az, ami titok előttem.« »De erre majd lesz gondom. Igen jó szolgálatot fogaz nekem tenni.« »Csak azt szeretném látni, hogy miképen; ez valóban a legfurcsább ötlet. Kegyed úgy látszik igen messziről kerülgeti a dolgot — de komolyan veszi azt, ugyebár?« »Igen, valóban úgy veszem.« »Nagyon jól van, meg fogom tenni — de mért nem akarja megmondani, hogy mikép képzeli azt hasznára fordíthatni ?« »Megmondom majd annak idején. Na, most nem beszél vele senki. Menjen egyenesen hozzá és vegye rá, édes kedves barátom.« Egy vagy két pillanattal később a nyugdíjbili esküdt barátai együtt beszélgettek komolyan s látszólag észre sem vették, hogy milyen tolongás van közültük. Egy óráig beszélgettek és azután Buckstone úr visszajött és szólt: »Eleinte alig volt hajlandó, de egy kissé később megtetszett neki a dolog. És mi egyességre is léptünk. Hogy én őrizzem meg az ő titkát, és ő jövőre kímélni fog engem, ha majd állást foglal el, hogy azokat, kik a műegyetemi bilit támogatják, denunciálja — és könnyen elhihetem, hogy ez alkalommal meg is fogja tartani a szavát. Elmúlt két hét és a műegyetemi bilinek időközben számos hívei lettek. Disworthy senator azt kezdé hinni, hogy az megértés aratni lehet. Laurával tanácskozott magányosan. Ő meg tudta neki pontosan mondani, hogy miképen fog a ház szavazni. Volt egy többség — a bili keresztül fog menni, ha csak a gyengébb tagok meg nem szöknek — ami nagyon is könnyen megtörténhetik. A senator szólt: »Bár csak volna még egy erős férfiú mellettünk. Lám, Trollopnak a mi pártunkon kellene lenni, mert ő a négerek barátja. De ellenünk van, és a mi legelkeseredettebb ellenségünk. Ha egyszerűn nemmel szavazna, nyugton maradna és nem bántana minket, egészen vígan és megelégedettek lehetnénk. De erre tán gondolni sem lehet.« »Ej, én két hét előtt egy kis tervet csináltam magamnak reá vonatkozólag. Azt hiszem, meg lehet vele alkudni talán. Ő el fog ide jönni ma este.« »Jól szemmel kisérje őt, gyermekem. Ő bizonyára valami rosszat forral. Azt mondják, tudomása van arról, hogy a bili érdekében valami visszaélések történtek, és azt hiszi, alkalma lesz ezzel nagy feltűnést kelteni, ha szőnyegen lesz a bili. Legyen óvatos. Legyen igen, igen vigyázó kedvesem. Beszéljen olyan okosan, ahogy csak tud. Kegyed meggyőzhet mindenről valakit, ha azt megkísérti. Kegyednek meg kell őt győzni arról, hogy ha valami visszaélés követtetett el, arról legalább mit sem tud és azt sajnálja. És ha csak ki tudná beszélni belőle az ellenségeskedést a bili iránt — de túl ne hajtsa a dolgot, ne mutassa magát nagyon érdekeltnek, kedvesem.« »Nem fogom tenni. Olyan elővigyázó leszek, aminő csak lehetek. Olyan édesen, fogok beszélni vele, mintha saját gyermekem volna! Ön megbízhatik bennem — valóban megbízhatik.« Az ajtó csengetyűje szólt. »No ez ő most,« szólt Laura. Disworthy senator visszavonult olvasó szobájába. Laura üdvözlő Trollop urat, ki egy komoly, gondosan kiöltözött, igen tisztességes kinézésű férfiú volt, kopasz fejjel, felálló gallérral és régi módú pecsétnyomókkal óralánczán. »A pontosság erény,Trollop ur, és én látom, hogy ez meg van önben. Ön mindig pontos, velem szemben.« »Én megszoktam tartani adott szavamat bárkivel szemben, Hawkins kisasszony.“ „Oly tulajdonság ez, mely ritkább mai napság, mint volt valaha, azt hiszem. Én üzleti dologban óhajtottam önnel beszélni, Trollop úr.« »Gondoltam magam is. Mivel lehetek szolgáatára ?« »Ön ismeri az én törvényjavaslatomat — a műegyetemi bilit.« »Ah, elhiszem, hogy az a kegyed bilije. Szinte feledtem. Igen, ismerem a bilit.« »Nos, hát nem lenne szíves megmondani a nézetét nekem erről?« »Valóban, miután kegyed, úgy látom, tartózkodás nélkül ki akarja ezt mondatni velem, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy nem vagyok előnyös nézetben felőle. Én nem láttam még magát a bilit, de azok után, amiket hallottam felőle, az — az — bizony, az nem számíthat kedvező fogadtatásra. Az—« »Csak mondja ki — ne tartson semmitől.« »Jó, hát — azt mondják, hogy az a kormány ellen irányuló csalási kísérlet.« »Noss ?« szólt Laura nyugodtan. »Noss! én is azt mondom ,noss?’« »Jó, hát tegyük fel, hogy csalás volna — amit határozottan tagadni merek —• először történnék-e ez ?« »Kegyed egészen elveszi az ember lélegzetét! Azt akarja e — kivánhatja-e, hogy én rá szavazzak? Hát ez az, amiért engem hivatni méltóztatott?« (Folytatása következik.)