A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1876-05-23 / 119. szám

pezné. Ily felosztás következtében a tiszántúli rész Kun- és Szolnok megye,­a tiszáninneni Heves-Jász­­megye lenne ; mindkettő helyes, jó formával könnyen kezelhető, egymást kiegészítő egyik úgy mint a másik középnagyságú, mely úgy lakosainak száma mint adójának mennyisége, valamint kiterjedésére nézve is egy-egy közép nagyságú megyét alapítana meg. A miniszteri előterjesztésnek e tekintetben kétség­telen hiányai következők: A terület ott tervezett ter­mészetellenes ketté­osztása folytán alakuló Jászkun- Szolnok megye tenne közel 100­0 mértföldet, mig Hevesnek maradna alig 50 — 54 □ mértföld. — Amannak adóalapja kétszeres, mig ezé csekélyebb minél fogva kelleténél súlyosabb adóterhekkel róná meg Hevest akkor midőn az ajánlottak elosztás sze­rint adó alap kiterjedés és lakosszám egyenlősitte­­tik. De a terület formájára nézve is feltűnőleg hiá­nyos alakot állít elénk a miniszteri javaslat, míg mó­­dosítványunk mindkét területnek alkalmatos formát és természetes határokat szab s a kezelhetőség min­­de­n kívánalmait jobban kielégíti. Remény­jük tehát mindez okoknál fogva, hogy e módosítvány a ház által tekintetbe vétetni és a miniszter által is szívesen fog fo­gadtatni annál inkább, mert míg egyrészről az általa ki­tűzött czélt jobban, alkalmasabban eléreti, addig más­részt az államnak egy fillér kiadást sem szerez mint az a képviselőházhoz beadott hasonértelmű kérelmekben tényekkel és számokkal kimutatva és bizonyítva van. Ezeken kívül csak arra kérjük az illetőket, n­e terheltessenek egy pillantást vetni a térképre s meg fognak győződni hogy e módosít­vány határozottan czélszerűbbet, jobbat, alkalmasabb­­bat ajánl azon állapotokra nézve melyeknek elérését magának a belügyér ur akkor kitűzte, midőn a me­gyék szembeszökő hiányos területeinek kiigazítását munkába vette. K. L. Az országos fagyról. A légmérséklet tegnap és ma jelentékenyen megenyhült s a meteorologiai állomásokról május 22-ről -1- 7 foknál alacsonyabb állást sehonnan sem jelentettek, úgy hogy későbbi fagytól már nem igen lehet tartani. De az ezideig begyűlt s esti lapunkban közölt sürgönyökből is eléggé kitűnik az, hogy a fagy az országnak minden részében nagy károkat tett. Szerencse még az, hogy az idén a vegetatio nem haladt annyira előre, mint az 1866-i nagy fagyás évé­ben, s az is bizonyos, hogy a hőmérő nem sülyedt le ez idén oly mélyre, mint akkor, ámbár vannak egyes kivételek, mint A.­Szántó stb. A fagy okozta károk egészben véve tehát nem lehetnek oly nagyok, mint 1866-ban. A vetések, ha a kalász még nincs virágzásban, meglehetős erős hide­get kiállnak és 1 4 fokon alul nagy kárt az életben a fagy nem igen tesz; a gyümölcs és szőlőtermést azonban kisebb hideg is megöli. Igaz ugyan, hogy némely helyen, mint Trencsén megyében 5—6 fokra 0 alá esett a hőmérő. A legtöbb­­helyen azonban —­2 foknál nem volt erősebb hideg. E szerint a fejlő­désben leginkább előhaladt rozsban lehetett ugyan sok helyen nagy kár, mint távirataink is tanúsítják, de annyira még­sem rongálta meg a rozstáblákat se a fagy, hogy azokat tanácsos lenne lekaszálni és va­lamely kései tavaszi maggal újra bevetni. Ami azon­ban nem zárja ki azt, hogy némely helyen, mint Ku­­lán, hol a fagy szokatlan erővel lépett fel, a lefagyott vetéstakarmány gyanánt ne értékesíttessék, mert az ilyen vetéseket csakugyan legjobb mindjárt lekaszál­ni és újra bevetni. A fagynak a távsürgönyökben nagy vonásokban jelzett hatását most levelekben irt részletesebb tudó­sítások színezik ki. Átalában meg kell jegyeznünk, hogy a 20-ikán és 21-ikén viradóra volt fagy az or­szág különböző részében különböző volt, némely he­lyen a 20-iki, más helyen a 21-iki fagy tett nagyobb kárt. Nagyon panaszos levelet irt Horváth J. Jász­­kisérről, mely igy szól: Jászkisér, máj. 20. Az 1876. év május 20-dika szaporította Magyarország gyásznapjainak számát. Ma reggelre elfagyott minden, kivévén talán a tiszta búzát, mely még eddig Lála a 10—12 napi hideg időjárásnak nem hányta ki a fejét, csak hasba van a kalász,­ s igy, talán-talán, kiheveri az éj­jeli fagyot. Tegnap dolgaimban Gyöngyösön járván, reggel indultam onnét a Tisza-vidék felé ; reggeli 5 órakor a legszebb reggel mutatkozott, de 8—9 óra tájban az éjszaki égen sötét borulás mutatkozott, mi­ből kemény szél támadt, mely a 6—7 mértföld uta­z .i­­Az ily eljárás elég tisztességes lehet egy kisvárosi tanácsteremben, de államférfiak között ez aljasság — és nem lehet helye egy oly fennséges gyülekezetben, mint a minő az Egyesült­ Államok képviselő testülete. A bili barátai nemcsak hajlandók voltak az ellenzék véleményét meghallgatni, hanem ezt egyenesen kí­vánták is. Elősegíték a legteljesebb és legszabadabb vitát, de úgy látszik előtte, hogy ezen előzékenysé­get csak rosszul tudják méltányolni, miután vannak úri­emberek, kik önző és tisztátlan czélra akarnának abból hasznot húzni. E játéküzés elég messzire ment. Szavazást indítványoz. Azon pillanatban, midőn Buckstone leült, ki­tört a vihar. Egyszerre felugrott egy tuc­at kép­viselő. »Elnök úr!« »Elnök úr!«, »Elnök úr!« »Rendre! Rendre ! Rendre ! Szavazzunk! Sza­vazzunk !« Az elnöki harang éles ütése túlkiálta a zajt. Az előzetes kérdés, melyet nem lehet lenyű­gözni, feltétetett és igen jön a válasz. Az egész vitá­nak természetesen azonnal vége lett. Diadal No. 1. Azután feltétetett a kérdés, hogy elfogadja-e a ház a jelentést ? Meglepő nagy majoritás állott fel mellette. Buckstone úr ismét felszólalt, indítványozá: függesztessenek fel a házszabályok, és olvastassák fel a javaslat először. Trollop úr — »Pártolom az indítványt!« Elnök — »Indítvány létetett —« Több hang: »Indítványozzuk az elnapolást! Pártolom az indítványt! Elnapolni ! Elnapolni ! Rendre! Rendre!« Elnök (miután a csengetyűt erősen rázta) — »Indítvány tétetett és pártoltatott, hogy a ház elna­polja magát. Méltóztassanak, a­kik az indítványt —« Több hang: »Névszerinti szavazást! névsze­rinti szavazást. Igen és nem! Igen és nem!« Határoztatott, hogy az elnapolás felett névsze­rinti szavazás lesz. Ez már komoly háború volt. Az izgatottság rémítő volt. A karzatok egy pillanat alatt mozgásban voltak, a tudósítók helyükre özön­löttek, a ház dologtalan tagjai ülőhelyeiket foglalták el, ideges úri­emberek felugrándoztak, szolgák ide­­oda futkostak, élet és mozgás látszott mindenhol s az épületben az arczok hosszú sora felgyulladt. »Ez határozni fog az ügy felett,« gondolá Buckstone úr, »de hadd folyjon tovább a küzdelem.« A szavazás elkezdődött és minden zaj meg­szűnt, kivévén, a nevek olvasását és az »igen,« »nem,« »igen« adott választ. Az egész házban nem mozdult egy tag sem. Úgy látszott, az emberek elfojták léleg­zetüket. A szavazásnak vége volt, és aztán halotti csend lett kis ideig, mialatt a jegyzők a szavazatokat ösz­­szeszámlálták. Meg volt a kétharmadrész szavazat az egyetemi párton — és kettő azon felül! El­n­ö­k:»A házszabályok fel vannak függesztve. Az indítvány elfogadtatott — első felolvasása a bilinek.« A karzatok, mintegy impulzusra, viharos he­lyeslésben törtek ki, és még a ház némely tagja sem volt képes értelmét elfojtani. Az elnök csengetyűre jött segítségül és ezt tiszta hangja követte : »Csendet kérek uraim. A ház a rendhez fogja magát tartani, ha a karzat még egyszer zajong, a ház­nagy ki fogja üríteni.« Aztán felemelte szemeit és valami tárgyat né­zett figyelmesen. Minden szem oda nézett és fénálta­­nos derültség. »Figyelmeztesse a rendre felügyelő azt az urat, hogy az ő magaviselete sérti a ház méltóságát — és nincs is indokolva az időjárás által sem.« A szegény Sellers volt a vétkes. Az első sorban ült a karzaton. Karja és fáradt teste lecsüngött a párkányon — édesen aludt, rajta nem fogott sem az izgatottság, sem a zavargás. A washingtoni időjárás változatossága lehetett tán befolyásssal az álmaira, mert az iménti viharos tetszés alatt kifeszítő nagy pamut esernyőjét és ismét háborútlanul tovább aludt. Hawkins Washington látta e tettet, de nem volt elég közel hozzá, hogy őt megmentse, és a közel le­vők közül senki nem kívánta a hatást elrontani. De egy szomszédja felébresztő a colonelt most, miután minden szem rajta függőt, és, a nagy tervelő össze­húzta sátrát mint egy arabs. És szólt : »Lelkemre, úgy megfeledkezem magamról, ha elgondolkozom. Én soha nem hoztam esernyőt a ház­ba észrevette valaki ? Micsoda — elaludtam ? És ön felébresztett engem, uram. Köszönöm, nagyon köszönöm, valóban. Kieshetett volna kezemből és megsérthetett volna valakit. Csodálatos egy esernyő, uram — ajándék egy barátomtól Hong-Kongban, ilyen selymet nem talál az ember ebben az országban — ez a valódi Young Hyson, úgy tudom.« (Folytatása következik.)­mon mindig egy iránt fújt, úgy annyira, hogy a téli budában is fáztam. Resz­éteit jelzett a szél, mi fáj­dalom be is következett. Hajnalban napkelte alatt, s igy 10—15 percz alatt negyedhüvelyknél vasta­gabbra fagyott a szabadba átalam kitett edényben a viz; az árnyékban aztán tovább fagyott, úgy, hogy 6 órakor a jég kérgét betörtem és az x/27-re ismét befagyott, sőt még 8 órakor az uton lévő pocsolyá­kon, daczára annak, hogy már 1—2 óráig a nap sü­tötte, a jég nem engedett fel. Borzasztó lesz a mai nap következményeiben. Hogy, hogy leszünk, ha a fagy országszerte volt, azt a jó Isten tudja. — Hor­váth János. A »P. Lt.« üzleti tudósítói azonban követke­zetesen megczáfolni akarják azt, mintha nagy fagy­ett volna s mintha az nagy károkat tett volna. Sió­foki levelezője egyenesen hazugságnak mondja a hirt mintha 19-ikén másnap virradóra fagy lett vol­na s azt állítja hogy csak 21-ikén virradóra volt egy kis dér. Enyingi tudósítója azt állítja, hogy a repere, búza, kukoricza (?) árpa és zab egészen egész­séges. Lepsényi tudósítója írja, hogy a hideg — 1 foknál mélyebbre nem szállt, s hogy csakja szőlőben van nagyobb kár. Fehértemplomi tudósí­tója, hogy ott sem sülyed 1—1 foknál lejebb a hőmé­rő, s hogy a hideg nem tehetett kárt mert az ég foly­ton borús volt. T­o r­o­n t­á­l megyéből írják nekünk, hogy ott a fagy a dohányban tett jelentékenyebb kárt.Óva­­tosabb gazdák azonban befedték a zsenge plantákat és ezek meg­maradtak; nagy kár van továbbá szöl­­lőkben s gyümölcsösökben, valamint mindenféle vete­­ményekben. De a rozs virágzását még nem érvén el nagyobb részben szerencsésen kiállta a fagyot szint­úgy a többi kalászosok. Pozsonyból arról értesülünk, hogy ott a szőlőt és gyümölcsöt kivéve, mely lefagyott, csak burgonya bab, és más veteményesben látni a fagynak ártalmas hatását; gabnaneműek azonban valószínű­leg csak igen keveset szenvedtek s még a repeték is megmaradtak. A közigazg. bizottság ülése máj. 22-én. Elnök gr. P­é­c­h­y M., jegyző G u 1 1 n e r. A kormány részéről jelen vannak Tisza K. bel­ügyér; K. Kemény államtitkár. Jegyzőkönyv hitelesítése után Tisza K. a szepesi városokról szóló kivételt a vagyonkezelésre a Király földön levő volt 7 királyi városra (Brassó, Szeben stb.) kívánja kiterjeszteni s ezekre a censust illetőleg is a volt királyi városok joga maradjon fen. Ezt ő mint 2. § t kívánja beilleszteni. Jegyző néhány kérelmet jelent Szabadka, Hont­­megye, Zaránd stb. részéről. Elnek Dobokamegye föntartását illetőleg be­nyújtott kérvényt jelent be. M­o­c­s­á­r­y Szabadka kérvényét, melyben egy telepitvényes községet is bekebeleztetni kér, pártolja. Tisza K. megjegyzi, hogy Szabadka körül nem történik rendezés, de másutt is csak pusz­ták kebeleztettek be, községek nem ezen és hasonló esetekben lehető a községi törvény útján segíteni.­­ A bizottság úgy e nézetet, mint a miniszter új 2-dik §-át elfogadja. Felhozatik a városok censuskérdése is, melyet illetőleg Hammersberg javaslata folytán Tisza K. miniszter a status­ quót kívánja fentartatni. Ham­­mersberg a censust megkívánja szorítani a szepesi városokban közművelődési érdekből. Bujanovics a módosításhoz kíván járulni. Tisza K. újból felte­szi a kérdést: a statusquo tartassék-e fenn, vagy meg- szoríttassék. G­o­r­o­v e csak bővebb kifejtés után a census megszorításába kíván egyezni. T­i­b­á­r szintén ellene nyilatkozik, mire az indítvány mel­­lőztetik. Következik a (volt 2.) 8. §., mely némely köz­ségeknek bekebelezéséről szól. Békésmegye fölirata gróf Károlyi Tibor által begyújtva, olvastatik fel Tót-K­omlóst illetőleg, melyet a megye megkíván tar­tani s a közbeeső pusztákat ide csatolni. A miniszter e kivonatot közigazgatási szempontból nem tartja telj­esí­thetőnek. Gullner a pest megyei egyik szigeten lévő helységet Nógrádtól Pesthez kívánná csatoltatni , mert a más három helység úgy is Pesthez tartozik. A bizottság mindkét indítványt mellőzi. A 4. §. Debreczen pusztai bekeblezéséről szól. G o r o v e Fehértemplom érdekében szólal fel, kérvén, hogy Krassó helyett Temes megyéhez kapcsoltassék, miután 2 óra alatt ér e város és szol­­gabiróság Temesvárra, míg Krassó székhelye Lugos két napi járó ; kiemeli azt a képtelenséget is, hogy e város választási tekintetben most is Temeshez tar­tozik. Tisza K. azt hiszi, hogy ez csakis az 1. §. végére jöhetne, csak Temes megye nagysága szempont­jából vannak aggályai. Gullner Gyula pártolja Gorove indít­ványát. Tóth V. azt hiszi, hogy e csatlást a bizott­ság most csak elvileg mondhatja ki, vagy hivatko­zással a volt 4-ik §-r­a létezik 23. pontnak az 1. § végére. Az 5. § nál, mely a miniszterre bízza a határ­községek szabályozását, M­o­c­s­á­r­y azt kívánja, hogy utasításokat adjon a törvényhozás, ne bizassék pusztán a kormány tetszésére. Tisza K. azt­ jegyzi meg, hogy az érdekeltek meghallgatása alatt nemcsak a községek, de az illető­­hatóságok meghallgatása értetik. Hogy pedig ezek nevében kíván jogosítva nyilatkozni,­­ a törvény ha­tározza meg. Gullnernek szintén aggályai vannak a­z­ iránt, mert itt csak utólagos bejelentést tesz a mi­niszter a b­ozásnak. Azért új szöveget ajánl, mely­ben a kormány nem utólagos bejelentést, hanem ja­vaslatot tesz a b­ozásnak. Tisza miniszter utal ennek akadályára idő tekintetében, mert ez 3 évvel hátrább vetné a tör­vény végrehajtását. Azért kéri, hogy minden egyes községért külön országgyűlési tárgyalást ne ajánljon a bizottság. Tóth hasonló értelemben nyilatkozik. Gorove megjegyzi, hogy sokkal nagyobb megbízásokat és felhatalmazásokat is nyert már a kormány. Erre a bizottság e §t elfogadja. A II. fejezet (6. §), mely az egyesített vagy el­választott törvényhatóságok vagyonáról szól. T­i­b­á d A. a fölszereléseket, melyek úgy is állami uton szereztettek, át kívánja vetetni a szék­helyre. Balogh Imre a tulajdonjogot e §-ban nem érintené, mert a §-ba fölvett intézkedésekből sok jo­got sérthetnek. T­i­s­z a K. azon elről indult ki, hogy a köz­­igazgatásra szolgált épületet továbbra is az illető törvényhatóságok bírják, ha valami sérelmet látna valamelyik fél, akkor a 9. §. intézkedik, mely szerint birtokon kívül keresheti igényét a sérelmes. Gorove és Knöpfler védik a szöve­get, mivel másként valódi egyesülés nem képzelhető. A bizottság Budapest egyesítési törvénye pél­dájára és a szöveg megtartására szavaz, mely Tibád módosításával fogadtatik el. A 7. §. a szétoszlott községek vagyonáról ren­delkezik. E §. egy szó változtatással (»szükségesek« »használtatnak« helyett) elfogadtatik. E §. után T­­ 8 . a K. belügyér egy uj §-t ajánl, mely azon esetre vonatkozik, midőn az egy törvény­­hatóság középületei feleslegesekké válnak s ezen esetben követendő intézkedésekről, vagy az uj épüle­tek építési költségeiről. E 8. §. elfogadtatik, valamint a következő 9. §., mely a közigazgatási czélra nem fordított va­gyonról rendelkezik. Elfogadtatik a következő 10. §.is, mely a va­­gyonügyek elintézésére felállítandó bizottságról szól. All. (volt 9.) §. szintén elfogadtatik, mely a fellebbezés módját határozza meg a bizottság hatá­rozatai ellen. Itt a 15 napi határidő helyett 40 nap mondatik ki. A 12-ik (volt 10.) §. a netalán fölmerülő peres esetekről intézkedik. A §. a 4. bekezdés kihagyásával elfogadtatik. A III. fejezet az új törvényhatóságok bizott­ságáról és az azokban eszközlendő tisztújításról szól. Az új 13., 14., 15. §. szó nélkül elfogadtatik. A 16 (volt 14.) §­-t, Tisza Kálmán miniszter a javaslatban történt módosításokhoz idomítva, új szöveget ajánl, mely Szathmár és Aradhoz Bihart és Csongrádot is hozzá­veszi, hol szintén kivételes esetek állnak be a tisztújításra nézve. Elve az, hogy néhány helység hozzácsatolása miatt a törvényha­tóság ne legyen kénytelen tisztujitást eszközölni. 17-ik §. az újjáalakítást szabályozza, az 1870. XIII. t. sz. értelmében. Elfogadtatik. A 18. §. elfogadtatik. A 19-nél, mely a tisztvi­selői kar feleslegéről vagy pótlásáról szól Tibád azt a kérdést veti fel: nem lehetne-e a tisztségből kiesett tisztviselőknek végkielégítést adni. Tisza X. megjegyzi, hogy 1877-ben a tör­vényhatósági tisztviselők ideje kitelik; az állandó hi­vatalokra nézve a következő §. határoz. A mai pénz­viszonyok között többre nem mer terjeszkedni. Erre a §. elfogadtatik. A 20-ik §. a nyugdíjt igénylő tisztviselőkre vo­natkozó szabályokat tartalmazza. Tisza K. itt ajánl oly szöveget, mely a választott,de nyugdíj igény­nyel bíró tisztviselők végkielégítéséről gondoskodik. Tibád, a kezelő és szolgaszemélyzet kima­radt tagjai részére 3 havi bért indítványoz. Ez irányban holnapig egy pótló szöveg fog benyujtatni. A 21. §. a megalakulásig szükséges hivatalos működésről gondoskodik, mely a miniszter stiláris módosításával fogadtatik el. A 22., 23., 24. §. elfogadtatik s ezzel a törvény,­javaslat tárgyalása befejeztetik. Előadóul Gullner választatik , ki szabadkozik ugyan, de közkívánatra elvállalja. Holnap 6 órakor hitelesítő ülés. Komjáthy a nép érdekét tartja főszempont­nak, helyesli mindazon tényezők felhasználását, me­lyek a javaslatban fel vannak véve, s ezért átalános­­ságban elfogadja a törvényjavaslatot. Szögyény László tökéletesen helyes útnak csak azt tartaná, ha a bíráskodás tisztán a járásbíróságoknál hagyatik az egyszerű eljárás mellett, de a pénzügyi helyzet nem engedi e járásbíróságok szaporítását. A szolgabírák már­is fel vannak halmozva független elemek kisebb ingyenes szolgálatokra sem vállalkoznak, annál kevésbé fognak a békebírósági terhes feladatra. Szaporítani kellene a szolgabírókat, ez pedig költségtöbbletet okozna, melyet helyesebb volna a járásbíróságok­ szaporítására fordítani. A je­len viszonyok között kész Horváth Lajos javaslatát elfogadni, de ha a miniszter ehhez nem járul, akkor átalános­ságban sem fogadja el a javaslatot. P­e­r­c­z­e­­ Béla miniszter nem érti, hogy a független békebírák ellen hogy lehetnek aggályok, holott azon esetre, ha nem akadna vállalkozó, van gondoskodva más közegről is. Egyszerűsített eljárás mellett sem elegendők a mostani járásbíróságok. A részletekre nézve hajlandó módosításokat elfogadni, de előre egyik irány elfogadására sem kötelezhetné magát. H­o­d­o­s­s­y Imre a független elemek békebírói concurrentiáját elfogadja, de sem a szolgabírák­at, sem a városi tanácsnokot, sem a községi bírót. Hiszi, hogy vállalkoznak független birtokosok békebíróság­­ra, de ha nem vállalkoznának, joga van az államnak rá­kényszeríteni, mert szüksége van rá. A­ki azt állít­ja, hogy a szolgabiró ráérne, nem ismeri a szolgabiró feladatait. Tiltakozik azon usus ellen, hogy a me­gyei hatalom terjesztessék az igazságszolgáltatás rovására. Átalánosságban elfogadja a tvjav­alatot. Horváth Lajos megjegyzi, hogy ha a köz­ségi elöljáróság ítéletébe belenyugosznak, nincs sé­relem, ha pedig nem nyugosznak bele, fenn van hagy­va az orvoslás a rendes perútán. Szilágyi Dezső ismétli, hogy e törvényja­vaslat két illúzión alapul. Egyik az, hogy e javaslat­tal segítve lesz a justitia hiányain; másik az, hogy az ország ez­által újabb terhektől kíméltetik meg. Ezután a szavazás modalitásai és a kérdés fel­tevése iránt keletkezett hosszabb vita, melyhez töb­ben hozzászólottak; végül a bizottság abban állapo­dott meg, hogy miután az előadó családi viszonyok miatt hirtelen eltávozni kényszerült, a törvényjavas­lat feletti szavazás elhalasztatik. Ezzel az ülés véget ért. Az igazságügyi bizottság ma d. u. 5 órakor tartott ülésében folytatta a béke­­bíróságról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalását. Hammersberg J. szólalt fel először, né­zete szerint az igazságszolgáltatásnak elválasztása a közigazgatástól le a legalsóbb fokig nálunk káros hatással van, mert a­mi annak fő feltételét ké­pezi, fejlettebb nemzetgazdasági viszonyok nálunk nem léteznek. A békebírósági intézmény nem segít a bajon, mivel nem lesz, ki vállalkozzék rá, ezért a ja­vaslat szerint a szolgabirákra ruháztatnék a kisebb peres ügyek ellátása. A szolgabirák pedig annyira túl vannak hal­mozva, hogy ha még ez is rájuk ruháztatik, míg egy­felől az igazságszolgáltatás hiányain nem segítünk, másfelől a közigazgatást tönkre teszszük.A legnagyobb baj abban rejlik, hogy kisebb peres ügyekre nézve az igazságszolgáltatás nehezen megtiztethetó, ezen úgy lehet segíteni,hogy ha­ a járásbíróságok és a szolgabíró­­ságok összeolvasztatnak, mert ekkor ugyanazon költ­séggel azon a területen, a­hol most egy járásbíróság s egy szolgabiróság működik, három vegyes szolga­­birót lehetne felállítani. Ez azonban a javaslat sze­rint nem kivihető. Hogy e­­zét eléressék, Horváth Lajos már beadott javaslatához járul, hogy t. i. a községi elöl­járóság bíráskodjék 30 frtig városokban, egy tanács­nok 60 frtig; ezek eljárása ellen a meg nem elégedő félnek fenhagyassék a rendes per útja a járásbírósá­gok előtt és hozassék be a járásbíróságoknál 100 frtig egyszerű bagatelleljárás. Ha pedig a kormány ily átalakításhoz hozzá nem járulna, átalánosságban­­ sem fogadhatja el a javaslatot.­­ Csemeghy Károly: Kizárólag sem a szol­­­­gabíró megbízása, sem a városi tanácsnok sem a közö­s­ségi bíró, sem a független elemekből alkotandó bíró­­ság egymagában nem segít, a bajon együttesen fog­nak segíteni. Az igazságügyi politika feladata min­den felhasználható elemet kiaknázni. És a javaslat alapelve ezt tartja helyesnek. Ha most nem is, jövőre bizonyosan fognak vállalkozni független elemek a bé­­kebíróság elvállalására. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 22-dikén. Az esti lapunkban közlöttek után — az 1. §, változatlanul elfogadtatván, következett a némely városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló ja­vaslat folytatólagos tárgyalása. A 2—3. §. változatlanul elfogadtatik. A 4. §-nál­ Molnár Antal módosítást nyújt be, mely sze­rint a javaslat e szakaszában az 1871. XVIII. t. sz. 116. és 119. §-ai is fölemlíttessenek, vagyis, hogy a megyének a most megszüntetett városok budge­­tébe ezután se legyen beszólása. Gullner Gyula előadó ellenzi e javaslatot, szintúgy Tisza belügyminiszter is, a­ki szerint egészen paralizálná ez intézkedés a javaslat czélját. A ház a §­t ■ adózatlanul fogadja el. A 3. §. után Tisza Lászlónak az 1. §. tárgya­lásakor benyújtott módosítása kerül szavazás alá, Géres városát illetőleg. Tisza Kálmán hajlandó elismerni, hogy Géres városával igazságtalanság történt, de nem most, ha­nem 1870 ben, mikor a törvényhatósági joggal biró városok sorába föl nem vétetett. Eme javaslatban mi helye sincs, de ha az illető város — a szükséges elő­feltételek mellett — a rendezett tanácsú városok so­rába állításért folyamodik, a minisztérium meg fogja neki azt engedni. Orbán Balázs örvendve veszi e biztosítást, mert Géres eddig elé nem részesült ebben az előzé­keny elbánásban. A javaslat többi része változatlanul marad. Elnök a holnapi ülésre e javaslat harmadik fel­olvasását, a népiskolai törvényt s a mentelmi bizottság jelentéseit Csatár ügyében kitűzvén: az ülés fél kettő után véget ért. Az osztrák delegáczió illése. A budgetbizottság mai ülésében elfogadtatván a külügyi költségvetés, Klier előadó referált a hadügyi budgetről. A 16. czimnél (műszaki és­­ katonai építészeti igazg.) 2.100.000 írtnak fölvételét s így 25.351 frt törlését, valamint a következő hat­ javaslat elfogadását ajánlá : »A kormány fel­­hivalik, hogy a műszaki és katonai építészeti igazga­tóságok reformja és reductiója által a kiadások ke­­vesbítését eszközölje.« Sturm ezen tételnél csak két milliót indít­ványoz megszavaztatni.­­ Becher ezredes, Gross, Benedek, Weeber és­­ Walterskirchen felszólalásai után elfogadtatik az előadó által javaslott összeg és indítvány. Végül a katonai kormányzat saját bevételeként 2.908.200 főt állapíttatott meg. A katonai helyettesítési alap tételénél D­e­­m­e­l indítványt tesz annak felhasználására , és pe­dig úgy, hogy abból 10 millió frt mint saját bevétel­t tétessék a hadügyi költségvetésbe. Ellene szóltak Weeber, Hartung, Engerth és A­n­d­r­á­s­s­y, ki , mint felelős külügyminiszter arra érzi magát köte­­­­lesnek figyelmeztetni a delegátusokat, hogy a szóban levő alap szerfölött megkönnyíti a szükséges össze­geknek előteremtését a pillanatnyi szükség idején, mielőtt azt ez alkotmányos faktorok megajánlanák. Mondatott ugyan, hogy ily esetekben mindkét pénz­ügyminiszter köteles a szükséges összegek előterem­téséről gondoskodni. De szóló még ily föltétel mel­lett sem hajlandó értéktelennek tekinteni azt, hogy a mondott alap meg van ; főleg azt ajánlja az urak­nak megfontolásra, hogy minő benyomást tesz az, ha valamelyik állam minden tőkéjét fölemészti folyó szükségletek fedezésére. Itt olyasvalamiről van szó, a­mi egy államnak véderejét doku­mentálja, szónok kénytelen tehát határozottan ellenezni minden olyasmit, a­minek az a színezete van, mintha a monarchia már nem lenne képes elviselni azon ter­heket, melyek véderejének fen­­tartására szükségesek. Widman felszólalása után Demel indít­­ványa 10 szóval 8 ellenében elvet­tetik, minek következtében Sturm, Demel, Sch­­up, Gross, Ritter és Walterskirchen kisebbségi kü­­lön­véleményt jelentenek be. Klier erre azt kérdezi, hogy köteleztetik - ő, mint előadó minden tételt védelmezni, mert ezen esetben ő kénytelen lesz lemondani állásáról. Herbst elnök azt tartja, hogy az előadónak teljes szabadsága van meggyőződése szerint szavazni s ő maga is fön­­tartja, hogy a többség indítványai ellen felszólaljon. — Legközelebbi ülés holnap. Am­a Nyíti lud­. akadémia ülése. — I­ osztály. — május 22 A mai ülés Fogarassy János elnöklete alatt folyt le. Mielőtt a napirendre kitűzött érteke­zések felolvasása megkezdődött volna, Fraknói osz­tálytitkár az osztály legidősebb levelező tagjának Szilágyi Ferencznek elhunytát jelenti be, kit az akadémia ma kisért végső nyugalom helyére. Az osztály utolsó ülésén még az ő értekezése olvasta­tott föl, s ma már az emlékbeszéd tartásáról kell az akadémiának gondoskodni, mire az osztály egyik tagja legközelebb fel fog szólíttatni. A mai ülés első tárgya O­r­t­v­a­y Tivadar t. i. értekezése volt. »Kritikai adatok M­a­r­g­u­m történetéhez.« Ortvay már egy értekezést olvasott fel a III. században híressé lett Margumról, melyben ennek és Contramargumnak fekvési helyét határozta meg. E város alapításáról, történetéről igen kevés maradt az utókorra. Sőt neve iránt sem lehet eléggé tisztába jönni. A különböző nevek közül Margum és Margus vezethető vissza forrási alapra, mint a­me­lyeknek a görög Margó is megfelel. Az értekező a Margum nevet tartja valódinak. Margum fenállásának nyomai a II—XI. száza­dig találhatók. Tudjuk, hogy civitas volt, a középdu­­nai hajóraj állomáshelye, püspöki székhely, s császári határvámi hivatallal és erőddel birt. Későbbi törté­netéből csak a margumi csatát s az itt kötött hun békét ismerjük. A margumi csata Carinus és Diocle­tian közt folyt le, melyben az előbbi legyőzetett. E csatát különben a VIII—XII század irói nem Moesiába teszik, de Ortvay kimutatja az irók terjedését, szintúgy kimutatja, hogy a csata Kr. u. a 285-ik év elején vivatott. A margumi hun béke a hunok és a kelet-római birodalom közt köttetett. E béke által lett Byzancz a hunok élelmes politikájának játékszerévé. E béke­kötés idejéül Ortvay a 434—435. évet vitatja, elvetve Dindorf azon állítását hogy e béke 433-ban köttetett volna meg. Margumot a hunok rontották le, a margumi püspök föladása következtében. Hogy mikor szűnt meg Margum véglegesen, erre felelni nem lehet. Jor­­nandes a XI. században megemlíti, ekkor azonban valószínűleg már csak rom volt. Ezután Arany László mutatta be G­y­ö­r­g­y Endre értekezését »Olaszország vízjogi törvényeiről.« György Endre hosszabb ideig tanulmányozta Olasz­ország közlekedési és csatornázási törvényhozását s e tárgyról most részletes munkálatot terjeszt az aka­démia elé. A mű előszavában elmondja, hogy a je­lenlegi viszonyok forduló­pontot képeznek Magyar­­ország csatornázási ügyében, a­mennyiben most a csatornázási rendszernek azon része van az életbe léptetés küszöbén, melynek a víz hasznosít­á­­s­a képezi tárgyát. Tanulmányozása közben Györgynek egy munka akadt kezébe, mely vízjogi kézikönyvnek nevezi ma­gát. E könyvet György lefordította s azt terjeszti az akadémia elé. Az utolsó értekezés Fábritius Károlyé volt: »Erdély legrégibb térképéről.« Ezt Fraknói Vilmos olvasta fel. Lapunkban említette fel Römer Floris Lázár deáknak, Bakacs bibornok titkárának térképét, mint Magyarország legrégibb földabroszát. Zay Sándortól erre egy közlemény jelent meg lapunk­ban, melyben ez a szakférfiak figyelmét egy ennél még régibb térképre hívta föl, mely a nemzeti m­úzeum könyvtárában van letéve s 1532-ből származik, mig Lázár deáké 1553-ból. Fabritius ez utóbbi térképét ismerteti most,­­ azt igyekezvén arról kimutatni, hogy az Honte­­r­u s erdélyi szász reformátornak műve. Honter 1530- ban jött vissza Baselból Erdélybe s itt Erdélynek egy chorographiáját adta ki, s Fabritius szerint a­­ múzeumban levő régi térkép, mely az értekezés mel­­­­lett az akadémiának be is mutattatott, nem más,­­ mint Honter e chorographiájának egyetlen fennma­radt példánya. Hogy e térkép szerzője szász, az a rajta levő szász városi czímereken (Brassóén és Nagy- Szebenén) kívül abból is látszik, hogy rajta csaknem minden helység német nevén van nevezve. Azonkívül rajta vannak Honter János nevének kezdő­betűi, egy német vers stb. mik arra utalnak, hogy a térkép csakugyan Honter készítménye. Az osztályülés után osztályértekezlet tartatott KÜLÖNFÉLÉK. — O felsége ma megtekintő a Má­tyás templomi újítási munkálatokat, valamint az uj gymnasiumot is. — O felsége a király a műipar és törté­neti emlékek kiállításának látogatása alkalmából 500 irtot küldött gr. Zichy Pálnéhoz.­­ A budapesti »Valéria Nőegye­sület« május hó 28-án d. u.4 órakor a régi városház tanácstermében rendes közgyűlését tartja, melynek befejeztével a cseléd-jutalmakat fogják kiosztani. A közgyűlés tárgyai: évi jelentés, pénztári jelz nté°, in­dítványok, pénztár­vizsgáló bizottság kinevezése, a választmány és tisztikar megválasztása.­­ A képzőművészeti társulat tár­lata az akadémia palotájában szokatlanul üres. Reg­gel 10 órától esti 5 óráig van naponkint nyitva, de ezen hosszú idő alatt 5—10 egyén is alig jön föl ide, daczára annak, hogy Izsó remekművein kívül oly sok kitűnő magyar mű van itt közszemlére kitéve s csak­nem minden héten uj s új darabok lesznek kiállítva. A legújabban kiállított magyar művek közül külö­nösen 3 darabra hívjuk föl a közönség figyelmét, egyiket, mint legközelebb jelentettük, »f. markosfalvi Barabás Miklós festette Budapesten 1776-ban« s az 1861-ki Deákot ábrázolja valóban erőteljes vo­násokkal. Közel hozzá van kitéve V­a­s­t­a­g­h Györgynek egy női arczképe, mely e művészünk leg­sikerültebb darabjai közé tartozik s a magyar fes­tők által ábrázolt arczképek között ritkítja párját. Molnár József egy nagy képben a Vezúv kitöré­sét adja elő, dramatikai élénkséggel s igen sok jel­lemző vonással. A művésznek tudtunkkal ez a legna­gyobb s kétségkívül egyik legsikerültebb műve, me­lyet Molnár a philadelphiai kiállításra akart kikül­deni, azonban, a nagy szállítási költségek miatt e terv meghiúsult. Érdekes még az új képek közt Maszák Hugóné Deák Ferencre, Madarásztól Petőfy hal­doklása. Felemlítjük végül, hogy Than Mór nagy Deák képe alatt van kiállítva azon bronzkoszorú, melyet a párisi magyar egylet készíttetett Deák em­lékére Zichy Mihály rajza után. Ismételjük saj­nálkozásunkat, hogy e kiállítást oly kevesen láto­gatják. — Műkedvelői zeneestély. A józsef­városi szabadelvű kör helyiségében szerdán május 24-én a józsefvárosi szegény gyermekeket ruhával segélyző egyesület javára zene-estély lesz, melyet táncz követ. A Törvényszék magánköltsé­­g­e­n. Weinberger Lipót ungvári fölbirtokos Ungvár városához benyújtott egy a törvényhozás elé terjesz­tendő ajánlatot, a­mely szerint Weinberger vállalkoz­nék arra, hogy a legközelebb feloszlatott ungvári törvényszéknek a minisztérium által leendő szerve­zésének költségeit a magáéból fedezni kész, valamint előlegezné évenként a törvényszéki tagok fizetésére stb. szükséges összes törvényszéki költségeket, sőt még ezeken felül 2000 frtot is fizet az állami kincs.

Next