A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-02 / 1. szám
1 szám. XV. évfolyam. ..... s*e&t*A*------------------------------------------Kiadó-Hivatal , Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki. 6 hónapra...........................................» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. , Reggeli kiadás. Budapest 1877. Kedd, jan. 2. Szerkesztési íródat Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tannak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK & szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok«.- tere, Athenaeum-épület) küldendők. Eilőfizetési felhívás. HÓST“ XY-dik évfolyamára. Lapunk az 1877-ik évben XY-ik évfolyamába lépett. Súlyos és, változó körülmények közt tudtuk kiérdemelni és megtartani a nagyközönség bizalmát. Ez lesz törekvésünk ezentúl is, azon sokkal súlyosabb és változóbb körülmények daczára, melyek közt élünk és melyek jövőben hazánkat fenyegetik. Őszintén szabadelvűek, és a biztos, alkotmányos haladás emberi vagyunk és maradunk mindig. Politikánkat a haza érdeke, és soha nem kockáztatandó alkotmánya, haladása vezérlendi mindig. Nem tetszelgünk senkinek ; a nemzet valódi érdekeinek akarunk szolgálni híven, határozottan, őszintén. Hogy lapunk minden oldalról jól legyen értesülve, gyors és pontos tudósításokat hozzon ma végre, mint eddig, úgy ezentúl sem sajnáljuk sem a lelkiismeretes buzgalmat, sem a költséget. Olvasó közönségünk támogatása biztosít, képesít arra, hogy igényeinek lehetőleg megfeleljünk. Lapunk tárczájában folytatni fogjuk Jókai Mór »Egy az Isten« czímű regényét, s az esti lap számára már kész egy fölötte érdekes angol és egy franczia regény. Ezeken kívül színházi bírálat és tanulmányok fogják a tárcza változatosságát emelni. Rendkívüli lapokat adunk mindaddig, míg az események megkövetelik. Félévre.......... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint........................... 1 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czím alat Budapest,Ferencziek tere,athenaeum-épület küldendők. Előfizetőinket abban a kedvezményben részesítjük, hogy Jókai Mór »Forradalom alatt irt művei« czimü diszkötésü kötetet, melynek bolti ára 5 frt, megrendelésre 2 forintért megküldjük. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 1. Uj év napján. Nem párt, a nemzet beszélt, Gorove által, Tiszához ma, midőn ő azon három eszmének adott kifejezést, üdvözlő beszédében, hogy a nemzet lelkesülten csoportosulna fejedelme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, melyben az ország »jövőjének« védelmére kelni szükséges; másodszor midőn megbélyegzé azon törekvést, mely el akarná zárni hazánk elől azon forrásokat ,melyekből minden nép meríti anyagi jólétének elveit« és harmadszor midőn hangsúlyozó anarchia másik felével az összetartózandóazon, a nemzetben folyton erősbülő, érzemelyet az osztrákok magatartása megiai czéloz. így gondolkozik az egész nemzet, habár sokra szakad is az az egyes kérdések, főaz Ausztrával való viszony megállapítási dja fölött. Az egész nemzet csak érdekeinkóvása mellett akarja a békét, az egészhet csak anyagi jólétünkre szükséges fork felnyitása mellett nyugodnék bele az urával való szerződésbe és az egész nemérzi a dualistikus alkotmány politikai fonágát, nagyra becsüli, de életénél becselnek nem tartja azt; úgy, hogy ha erre nének, kényszerítnék arra, hogy mázt hagyja veszni. Az a párt, mely már most koczkára tűnné azt, elenyésző csekély részét képezi a nemzetnek; de ha épen az osztrákok törnek utat e törekvésnek, hol centralistikus, hol separatistikus törekvéssel — veszélyes mérveket nyerhet az. És midőn Gorove kijelenté, hogy a függőkérdésekben (tehát a dualistikus alkotmány — kérdésen kívül hagyásával) nem sikerülne az egyezség Ausztriával, az esetre is »megmérte a nemzet a nehézségeket és az áldozatok nagyságát« — akkor is az egész nemzet nevében beszélt, annak érzelmeit tolmácsolta, szilárd akaratát fejezte ki, mely a jogos igényeknek életet szerezni« kész. Ezek Bécsnek szólnak és még sem képeznek fenyegetést, mert érdekeink megóvását a monarchia rovására nem akarja; ezeket a szabadelvű párt elnöke mondta az általa támogatott kormány elnökéhez, és még sincs semmi nyoma azokban a pártszempontoknak. Csak a nemzet érzelmei vannak konstatálva és egy tapasztalt államférfi, a szolgálatban járatos politikus által híven kifejezve. Mérsékelten, higgadtan van tőlünk elutasítva a szakítás eszméje, de szilárdan, elhatározottan van hangsúlyozva a nemzet érdekeinek elengedhetlensége és engedékenységének határa. Láthatják ebből benn és künn, fönn és alant, mindenfelé, hogy a nemzet további concessiókra nem hajlandó, hogy a magára hagyatás eshetőségére is el van határozva, erről is biztosítja, a mérsékelt elemek, a leghiggadtabb államférfiak által is — kormányát, támogatásáról. Ha Gorovéban megszólalt a barát is, és kifejezte Tisza iránt a párt és saját szeretetét, jó kivánatait — azt hiszszük, ebben is osztozik a nemzet; mert legyen bár Tisza mellett vagy vele szemben — éreznie kell mindenkinek, hogy ő a hazának nem csak hit, de egyik nagy fia is — és a hazaszeretet is sugallja ő irányában a jó kivánatokat. És Tisza felelt: nem szólt belőle sem a miniszter, sem a pártember — pedig pártjához beszélt, hanem kifejezte válságos napjaink, viharteljes jövőnk két biztos támaszát: a fejedelemmel való egyetértést és a nemzet hazafias, higgadt elszántságát. Míg e két érzés biztos birtokával kezdjük az új évet, a nagy veszedelmek daczára sem eshetünk kétségbe. Sőt kétségbeesést hirdetnünk sem szabad és jóltevő Tisza, hogy figyelmezteté azokat, kik maguk számára akarnak politikai tőkét csinálni az ország bajainak túlzásából, hogy szövetségesei csak az erősnek vannak, a gyengét, vagy ki magát annak hirdeti, veszni hagyják. Az erő öntudata, sőt sokszor ennek hiányában is, az elhatározás nyugodtsága, szilárdsága többet ér, mint az idő előtti elhamarkodott akció, melyet épen azok akarnak, kik kétségbeejtő állapotunkat hirdetik. E tekintetben, a külpolitikára nézve, volt Tisza beszédében egy passus, mely kiváló figyelmet érdemel. Egész nyíltsággal kijelenté: »Azon erős meggyőződésben vagyok, hogy egy nemzet vérét és vagyonát nem szabad igénybe venni sem dicsvágyból, sem türelemvesztésből, sem még az igen méltó felháborodásból sem, hanem ezt igénybe venni csak akkor lehet, midőn a nemzetnek, az államnak jogait, érdekeit máskép megvédeni lehetetlen.« E passus, a bécsi tanácskozás után fontosabb, mint máskülönben lett volna.Helyes,hogy dicsvágyból vagy türelemvesztésből a nemzet vére és vagyona igénybe nem vétetett ; sőt »igen méltó fölháborodásunkat« is, melyet érzünk Szerbia paczkázása és Oroszország provokáló magatartása miatt, épen azért nyomtuk el, hogy elhamarkodva semmi sem történjék ; de azt csakugyan megkövetelhetjük, hogy még a vér és vagyonvesztés se legyen visszariasztó akkor , ha »máskép« a nemzet és állam jogait, igényeit megvédeni , de igazán és teljesen megvédeni nem lehet. Őszintén helyeseltük, hogy idő előtt engagekrozva erőnk és kompromittálva békénk nem volt — de nem akarjuk, hogy a békéért, erőnk és érdekeink legyenek kompromittálva. Az Ausztriával függőben levő kérdéseink megoldását egy vagy más irányban igen rövid idő alatt ígérte Tisza és midőn azt is kijelenté, hogy »egy vagy más alakban« fog oly megoldás találtam, »mely megfelel hazánk jogainak és érdekeinek, anélkül, hogy legalább hosszabb időre elidegenítné egymástól a monarchia két állama népeinek érzelmeit« — akkor csak a régi alternatívát, a dualisztikus bankot vagy önálló bankot emlegeté; ebből ugyan hiába fognak az osztrákok vagy ellenfeleink új koncessziókat kiolvasni. Ha Tisza hangsúlyozó,hogy mi ne szolgáltassunk okot a szakadásra, ha Ghyczy is arra figyelmezteté (az ő elfogulatlan figyelmeztetésének csak hitelt adnak) a nála tisztelgő független szabadelvűeket, hogy lehet érdekeinknek megfelelő megoldásra jutni — ez az államférfiak hazafias tanácsa, kik tudják, hogy mily kényes ügyekkel, mily könnyedén szeretnek nálunk elbánni; de az ország érdekeinek minden oldalról és mindenki által többszörösen hangsúlyozott kielégítése, megyőzhet mindenkit arról, hogy sem a nemzetben, sem a kormányban hajlam vagy akarat sincs azok feláldozására. E régi hitünk nyert pecsétet az uj év napján, ezzel kezdjük és ennek valósulásával akarjuk végezni az évet! — Az uj év alkalmából a lapok visszatekintései átalában vajmi lehangolók. A helyzet komorsága uraló minden kedély s minden toll fölött, s nagyon könnyelmű lélek lenne az, ki még ma is a könnyenhivőség légvárait akarná rajzolgatni. A feketével feketére való festésnek is meg van azonban a maga határa s pedig a valóság adataiban, így ha laptársunk a »Pesti Napló«, a múltra nézve azt állítja, hogy az 1867-ik év kölcsönei 5 és fél százalékba jöttek, nem állít igazat, mert bizony, s ebben rejlik romlásunk egyik nagy oka — daczára szűz hitelünknek — ama kölcsönök is fölülkerültek 7°/0-on; s ha a jelenre nézve azt állítja, hogy az öt perczentes, két év múlva alpari beváltandó kincstári utalványok árkelete 75, ebben szándékosan ferdít, mert csak saját tőzsdei táblázatát kellene megtekintenie s tudná, hogy nem is a két év múlva beváltandó (ebből hónapok óta már egy sem kerül a piaczra) hanem a három év múlva beváltandó kincstári utalvány árkelete 93—94, ami közel 25 százalék különbség ; s ha a jövőre nézve azt bizonyítgatja, hogy az állam nem fog kölcsönt kapni 10 százalék aranykamatra, ez sem lehet egyéb szándékos ferdítésnél, mert ily monstruozus kölcsönművelet eszében sem lehet senkinek. Szóval mindennek megvan a maga határa , az államhitelek vezérczikkek által való rontásának is. A conferenczia határozatai ellenében a porta egy módosító javaslatot terjesztett elő, melyet a hatalmak megbízottai discussió alá vehetőnek nyilvánítottak, de kijelentették, hogy ad referendum veszik. A konferenczia első ülésének lefolyásáról a »Köln. Ztg.«-ban következő tudósítást olvassuk : Az ülés rövid volt. Ignatieff átnyújtotta Szavjet pasának az előértekezletek jegyzőkönyveit, melyek több száz oldalra terjedő művet tesznek ki. Erre a törökfölhatalmazottak egy emlékiratot olvastak föl Törökország jelen állapotairól s azok okairól, melyek mind meg fognak szűnni az alkotmány következtében. Salisbury föltűnő türelmetlenséget mutatott, többször félbeszakitá a fölolvasót midőn ez bizonyos gonosz befolyásokról tett említést, melyek meggátolták eddig a porta minden törekvését. Salisbury a fölindulás egy nemével a jegyző meg, hogy a fölolvasó szorítkozzék csak jelenre, mert a múltban Törökország mit sem akart lenditni. Az előconferenczián az határoztatok többi közt, hogy Montenegro a terület nagyobbítást a portának való minden hódolás és vazallusi viszony nélkül kapja. »Bécsi beavatott körökben, mint a »D. Ztg.« írja, kiválóan békés értelemben fogják föl a fegyverszünet meghosszabbítását, illetőleg azt, hogy Oroszország abba beleegyezett. Oroszország nem fog ezúttal támadni, még akkor sem, ha a porta nem fogadná el lényegükben a hatalmak megbízottai által a konferenczián hozott határozatokat. De másfelől azon nézetben vannak ama körök, hogy Oroszország csak azért tanuít váratlanul oly békés fordulatot, mert a legújabb mozgósításnál kitűnt, hogy nem annyira harczképes, miszerint Törökországot , kilátással a sikerre megtámadhassa. És ebben van az Európa békéjét komolyan fenyegető jövendő komplikátiók magva , mert Oroszország csak addig fog békében maradni, míg fegyverkezéseit befejezte, s egy új háborúra mindig talál elég ürügyet a szláv világ izgalmában, melyet félhivatalbn Kar Aiocvtin: — főtivokr, vese«. — A minisztertanács, mint a »közvélemény« értesül, elhatározta a regálék megváltását. A kérdés tanulmányozására és javaslattételre egy bizottság küldetett ki, melybe a belügyminisztérium Szalayt, a magyarországi földtehermentesítési alapigazgatóság főnökét, a pénzügyminiszter Buday Sándor miniszteri tanácsost, az igazságügyminiszter pedig Kovács Kálmán min. tanácsost nevezte ki. E bizottságnak, mely leközelebb megkezdi működését, rendelkezésére bocsáttattak azon adatok, melyek ez irányban az egyes minisztériumok által gyűjtöttek, és azon javaslatok, melyek e tárgyban már az előbbeni kormányok által készíttettek. Ezen adatok szerint a korcsmaregale jövedelme évenként 7 millió frtot, a többi regáléké (malom stb.) 2 millió frtot tesz. Adóalapul ugyanis ennyi van bevallva. A két milliónyi korcsmaregáléból közel 2 millió frt a községi korcsmároltatásra esik, a birtokosság jövedelme tehát 5 millió frt, mely 100 frt tőkének felel meg. Ha ebből a kincstár tulajdonát képező regálét leszámítjuk, körülbelül 80 millió frtnyi tőke maradna, mely a többi korcsma regalebirtokosok közt oszolnék meg az országban, — a mely tőke — ha czélszerű módon mozgósittatnék, rövid időre legalább segíthetne a birtokos osztályon. — A bécsi tanácskozások »alárendeltebb jelentőségű folyó ügyeinek« — mint a »Pol. Corr.« sá — egyik tárgyát a »P. Lt.« bécsi levele szerint a következő eset képezi: Becke (előbb osztrák, azután közös pénzügyminiszter), Lónyay és Holzgethan egy pompás lakás birtokában voltak a régebbi Palais Savoyenben. De már Holzgethán alatt reclamálta Pretis ezen lakást, mely tulajdonképen az osztrák pénzügyminisztert illette meg. Az osztrák delegáczió támogatta Pretis követelését, míg a magyar delegáczió a statusquo föntartása mellett nyilatkozott. Mikor Holzgethán meghalt, kinek helyére egy ideig utód nem nevezteti volt ki, Preuis báró egy legfelsőbb elhatározás által fölhatalmazva és követve a beati possidentes elvét birtokába vette a pompás lakrészeket. Midőn pedig Hoffmann báró közös pénzügyminiszterrré kineveztetett, követelte az őt megillető lakosztályt. A két excellentiás úr közötti hosszasabb pactálás után abban történt megegyezés, hogy Hoffmann kap 67 szobát, de nem az épület homlokzata, hanem egy kis mellékutcza (Johannesgasse) felöl. De ezzel még korántsem ért véget a világráró esemény. Lónyay pénzügyminisztersége alatt a delegácziók ama termek bebútorozására mintegy 17,000 frtot s azon kívül reparaturákra még párezer frtot adtak, úgy hogy Magyarországra az egész öszszegből esett vagy 9000 frt. A bútorokat Pretis lefoglalta a maga számára, Hoffmannak pedig maradtak a falak. Miután külön alap a közös pénzügyőr szobáinak bebútorozására nincs s a delegácziók sem szavazhatnak meg újat, a csütörtökön tartott tanácskozásban az határoztatott, hogy a reánk eső költségeket az osztrák pénzügyér fedezze. Ezzel az ügy elintéztetett. — Milán fejedelem a fegyverszünet meghosszabbítása után egyenesen a czárhoz fordult azon kéréssel, hogy — mint a »P. C.« jelenti — Oroszország gondoskodjék a szerb hadsereg eltartásáról, különben kénytelen lesz összes csapatait haza küldeni. — Romániából írják, hogy a lovasság és a dorobanczok, valamint a tartalékosok egy részének szabadságolása megkezdődött. Az idei 15.000 főnyi ■ újonczcontingens azonban legközelebb teljesen be lesz gyakorolva, a román hadsereg ismét előbbi 30 ezer főnyi létszámra lesz kiegészítve. A török alkotmány kihirdetésekor összegyűlt mintegy 20,000 főnyi néptömeg, a keresztyén vallások dignitáriusai is jelen voltak u. m. a gregoriánus örmények patriarchája, Narses: a kath. örmények patriarchája Hassun : a keleti kath. örmények patriachája, Kupelian; a bolgár exárcha, Anthum és az unitus bolgár érsekek. Az alkotmány kihirdetése után a porta fő alamizsnája egy imát mondott, melybe a keresztyén patriarchák is bele foglaltattak s nyilvánosan megneveztettek. Ez az elő eset az ottomán birodalom fönállása óta s kétségkívül a kihirdetett alkotmánynak is első hatása. Mikor 101 ágyudörgés tudata a török fővárossal az alkotmány létrejöttét, Szavjet pasa külügyére megjegyzést téve a conferenczián: »Uraim! Mi alkotmányosak vagyunk!« Mire Ignatie is rosz akaratú csípősséggel ezt viszonza: »A törökök tökéletes színészeknek bizonyították magukat.« — A bosnyák insurgensek bizottsága, mint a »N. W. T. hitelt érdemlő forrásból értesül, elhatározta, hogy addig a fölkelésnek ne legyen vége, mig a következő öt pont életbe nem lép: 1. Hogy a bosnyák raják Bosznia összes földbirtokának felét tulajdon gyanánt kapják. 2. Hogy a lerombolt házak és templomok török költségen fölépitessenek. 3. Hogy Boszniában keresztyén kormány alakitassék. 4. Hogy minden török, ki kegyetlenségeket követett el a rágákon, példásan megbüntettessék. 5. Hogy Boszniában minden török lefegyvereztessék. Az ij évi tisztelgések A miniszterelnöknél. A szabadelvükör tagjai nagy számban gyülekeztek össze a szabadelvükör helyiségében, honnét hoszszú kocsisor vitte fel őket 11 órakor a miniszterelnöki palotába. Itt az erkélyteremben fogadták őket a magyar ruhába öltözött miniszterek, Tisza, Széll, Perczel, Szende és Trefort. A párt nevében Gorove I. igy szólt: Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Bármily nehezek legyenek a gondok, melyek lelkeinken ülnek, e pillanatban uralkodik azok fölött a kedves érzemény, hogy megjelenve (előtted az ujev reggelén, mély fiszbVxut'uimo nooumu uiziaxuiuuauou. Tomat kölcsönözhetünk s meleg kebellel hozhatjuk szerencsekivánatainkat neked, kormányunk Elnökének és tisztelt Minisztertársaidnak. És ily tiszta, őszinte kifejezése után ez üdvözletünknek, talán felejthetnénk is minden egyebet, mi hazafi lelkünket foglalkoztatja, ha nem tudnék, hogy mi véled szívben és lélekben egyek vagyunk, ha nem tudnék, hogy a mi kebleinkben rezeg, az a te kebled is rezgésbe tartja ; de igy tudva, igy érezve azt, úgy tűnnénk föl saját lelkeink előtt, mintha az irántad való nyíltságunk kötelességét nem teljesítenők egészen s szándékosan hallgattunk el olyat, mi telkedben s bennünk ugyanaz, a haza sorsát, miként az, ez év kezdetén, elménkben fölmerül. A nehézségek egész sora vonul el előttünk. Azonban gondjaink közepette tudjuk s a legmélyebb hálaérzelemmel méltányoljuk, hogy az ország békéje fölött egy igazságos, s népe által szeretett fejedelem őrködik ; tudjuk, hogy koronája tanácsában a meggondolás vezeti a béke föntartásának művét s ezen hitben megnyugvással és bizalommal tekintünk föl a fejedelem felé s felétek, kormányunk felé. (Elénk tetszés) De ha meggondoljuk, hogy sokszor a legmélyebbre ható meggondolásnak s legerősebb akaratnak sincs hatalmában minden válságot kikerülni, lehetetlen rá nem mutatnunk a nemzet azon higgadt és elszánt magatartására, mely máris megmérte a nehézségeket, megmérte az áldozatokat, máris számolt kötelességeivel a haza iránt s lelkesülten fogna csoportosulni fejedelme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, védelmére kelni az ország jövőjének. (Átalános tetszés.) Mindnyájan ismerjük, tudjuk, mi nehéz harczot vívtok Te és Társaid a nemzeti jólét érdekeinek megmentése mellett s fogadjátok ezért meleg elismerésünket; de lehetetlen nem hallanunk a hangokat is, mlyek tagadásba veszik, hogy egy szövetségben — többen — egy összetartozásban egyedüli politika a kölcsönös jólét fejlődését nemcsak megengedni, de azt elő is mozdítani, és lehetetlen nem látni azon törekvés jeleit, hogy jogos igényeink daczára elzárassanak hazánkra nézve azon források, melyekből minden nép meríti anyagi jólétének elemeit. Keserű e tapasztalás minden komoly hazafinak, keserű a közelebb, a távolabb fekvő következmények miatt, — az, — mert meg van az ok aggódni afölött, hogy ily törekvés megingathatja nemzetünkben a hitet, hogy a százados nyílt és alattomos súrlódások valahára véget értek s a megnyert, egyetértés alapján fejlődhetik a jólét úgy a két félnek, valamint az összes monarchiának javára és aggódnunk kell a fölött, hogy megingathatja az összetartozás erős hitét, mely a nemzetben mélyebb nem volt soha, mint a közelmúltban. A mi kormányunk feladata és a mienk : nem engedni rést ütni az összetartozás ez erős hitét, nem engedni gyöngülni, enyészni azt, de másrészt a mi kormányunk feladata és a mienk, megóvni a nemzet fejlődésének életföltételeit. Sikert kívánunk mi neked, mélyen tisztelt miniszterelnök és társaidnak e nehéz munkához és készségesen nyújtjuk támogatásunkat. De ha e munkátok s legjobb szándékotok nem is sikerülne, ha e nehézségek tovább is megoldatlan maradnak, mi ez esetre is megmértük a nehézségeket, az áldozatok nagyságát, s hiszszük, hogy e nemzetet ott fogjátok találni jogainak és kötelességeinek terén, mely a legbiztosabb marad mindig, midőn nemzeti jogokat s igényeket föladni nem lehet, ott fogjátok találni, a czél felé törve, hogy e jogos igényeknek életet szerezzen. És midőn igy nálad megjelenve s kebleinket föltárva, kedves kötelességetteljesítettünk, legmelegebb szerencsekivánatunkat ismételve, kérjük az egek Urát, terjeszsze ki áldását a hazára s kormányzatodra s tegye boldoggá és hosszúvá életedet. (Átalános és hosszas élénk tetszésnyilvánítás.) Tisza Kálmán kormányelnök e beszédre következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim ! Azon oly szívhez szóló üdvözlet után , mely éppen most elhangzott, a legelső, amit társaim és a magam nevében ki kell fejeznem : a tiszta szívből jövő köszönet. (Éljenzés) Köszönete ez az embernek, mert hiszen arra nézve, ki nehéz viszonyok közt van hivatva kötelességét teljesíteni, semmi sem lehet oly vigasztaló, oly fölemelő, oly erősítő, mint azoknak rokonszenve és barátsága, kik iránt tisztelettel és barátsággal viseltetik ; de köszönete ez a hazafinak is, mert hazánk jólétének semmiben sem lelhetjük nagyobb biztosítékát, mint abban, ha oly férfiak, mint ti vagytok és azok, kik az országban mellétek sorakoznak,oly ernyedhetetlen figyelemmel kisérik az eseményeket és olyan aiadhatatlan buzgalommal munkálkodnak a haza javán, mint a minőnek » --juveu jll j »'«uuuvwviiuujui wuu jClvldvl-jct* Midőn úgy társaim, mint a magam köszönetét mindkét irányban tiszta szívemből kifejezném, vétenék az igazság ellen, ha tagadásba akarnám venni azt, amit tisztelt barátunk szavai jeleztek, hogy a honfiúi kebelnek lehetnek jogos aggodalmai; de ép úgy vétenék az igazság ellen, ha teljes határozottsággal ki nem fejezném azon meggyőződésemet is, hogy ezen aggodalmak, ha nem is itt, de sok helyen ismételten igen túlságos feketén színezve adatnak elő. Én magam is a legnagyobb biztosítékot azokban keresem, amiket tisztelt barátunk elmondott, mert én legalább azt tanultam történelmünk lapjairól, hogy ez országot, nagyobb baj még soha sem érte, mikor egyfelől oly szerencsés volt, hogy együtt érezhetett fejedelmével (Nagy tetszés) és mikor másfelől a hazafiak kebelében meg volt a higgadt elszántság , szembeszállani a hazáért, ha kell, minden bajjal. (Élénk tetszés.) Bár gondolnák is meg azok, kik bajainkat, a létező bonyodalmakat túlságos nagyoknak festik, s kik — isten tudja — már minő veszélyeket látnak bekövetkezni, hogy ha ez által nem zavartatik is meg — és én meg vagyok róla győződve, hogy nem zavartatik meg — a nemzetnek lelki nyugalma, mert a nemzet ítélő tehetségével belátja az események horderejét és erejének tudatában nem hagyja elvenni nyugalmát, nem hagyja magát megzavartatni, mivel érzi, hogy ha kell, akaratja is, ereje is lesz magát védeni. (élénk tetszésnyilvánítások), de vannak bizonynyal, kik egyfelől nem veszik maguknak a fáradtságot ez ország s e monarchia viszonyait kellően tanulmányozni, s vannak mások, kik a magunk által hirdetett gyöngeséget, a mindenben veszélylátást öntudatosan zsákmányolják ki. (Élénk helyeslés). Pedig bármiképen vélekedjék is valaki, a gyakorlati politikában barátai, s ha a veszély persze csakugyan eljön, szövetségesei csak az erősnek vannak. (Élénk helyeslés). A gyengét az egyik rideg közönynyel, a másik kárörömmel, a nemesebb lelkűek sóhajjal és könyezve, de elesni hagyja mindenki. (Tartós helyeslés). Ami a kormányt illeti, feladatának tekintette eddig, tekinti ma is, megóvni az ország érdekeit úgy, hogy megóvassék az ország békéje is (Tetszés) és ezentúl is nem remény nélkül fogunk ezen czélra törekedni. Teszszük ezt pedig annyival inkább, mert én legalább azon erős meggyőződésben vagyok, hogy egy nemzet vérét és vagyonát nem szabad igénybe venni sem dicsvágyból, sem türelemvesztésből, sem még az igen méltó felháborodásból sem. (Tetszés), hanem ezt igénybe venni csak akkor lehet, midőn a nemzetnek az államnak jogait, érdekeit máskép megvédeni lehetetlen. (Tartós tetszésnyilvánítások.) Azt hiszem, nem csalódom abban, hogy