A Hon, 1877. február (15. évfolyam, 30-52. szám)
1877-02-04 / 32. szám
32. szám, XV. évfolyam. XCiarle-Siivatal s Barátok-tere, Ahienaeum-cpillei földszint ílíílisietésiel.j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 6 hónapra ................................................... írt ki. 6 hónapra ........................... ...12» » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás Budapest, 1877. Hétfő, febr. 5. Szerkesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épitisi. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. InfIRIM SÜTÉSIEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-felratalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, febr. 5. A »Revue des deux mondes« ismeretes czikkére, mely Németoszágot azzal gyanúsította, hogy Dániát, Hollandiát és Svédországot meghóditni akarja, újból visszatér a »Nordd. Alig. Zig is azt mondja, hogy ily nevetséges állítások Németországban csak mosolyt keltenének, ha nem lehetne attól tartani, hogy a franczia nép műveltségének alantas volta következtében Francziaországban elhisznek minden még oly képtelen állítást is, melyekből új gyűlöletet és irigységet merítnek és terjesztenek Németország ellen. Francziaországban — folytatja a berlini újság — saját történelmükből tudhatnák, mily rövid életűek és törékenyek az ily heterogén alkatú »válság-birodalmak,« ilyenekre pedig Németország nem támaszkodhatok. Sokkal inkább illik Francziaországra az, mit a »Revue« Németországra nézve mond : »Sem a monarchiák, sem a családi kötelékek legitim érdekei, sem a népek szent jogai nem tartóztatták vissza annexióiban, hadat viselt minden hadi jog ellen a leghiábavalóbb s legképmutatóbb ürügyek alatt és főbe lövette azokat, kik hazájukat védelmezni akarták.« Véres nyomokat hagytak hátra a franczia sergek, Német-, Olasz-, Orosz-, Spanyolországban, Tirolban, Hollandban és fölötte sok emlékkövet emelt azon mondás igaz voltának. »Bármily haszontalanok is e ferde állítások és gyanúsítások — végzi a berlini lap — mindamellett fontosak azon befolyás által, melynek következményei és melynek hordereje iránt iránt az 1870-ks háború előzményei nem hagynak fenn semmi kételyt..« A berlini czikkben erősen hangsúlyozva vannak Németország békés törekvései, melyek a német császár 1871. jan. 18-ai, franczia területen kiadott proclamatiójában is hangsúlyozva voltak, s melyekhez Németország mindeddig hiven ragaszkodott s fog ragaszkodni ezután is. A nap hirei között kétségkívül legtöbb figyelmet érdemel az, hogy Szerbia és a porta között a béketárgyalások —egyelőre legalább — megszakadtak s hogy Románia és Oroszország közötti szövetségről szó sem lehet; de ha az orosz sereg átlépne oláh határra, — ha a többi hatalmak erre Romániát föl nem hatalmazzák, sem fegyveresen ellenállni, sem tiltakozni nem fog. Egyszerűen csak conventiót fog kötni az orosz főhadparancsnoksággal a román állampolgárok érdekének védelmére. Salisbury és a görög kormányelnök beszélgetéseiről egy közleményt hoz a »Pol. Corr.«, mely szerint az angol diplomata kijelentette, hogy melegen fogja támogatni Görögországnak, mint keleten a legkiválóbb culturelemnek törekvéseit. Komondurosz miniszterelnök a conferentia sikertelenségét a tárgyalások egyoldalúságának tulajdonította. Görögország — úgymond — a görög elem magva —, előkészületei és fegyverkezései csak azt czélozzák, hogy a hellen kérdésnek meg legyen adva az a nyomaték, mely eddig hiányzott, mely hiány következtében a hellenizmus követelései figyelembe sem vétettek. Görögország saját sorsának ura s joga meg kötelessége is megtenni minden lehetőt a görög elem érdekében. Salisbury ezekre helyeslőleg felelt. — A tegnapi miniszteri tanács, írja a »P. C.« melyben a kabinet összes tagjai részt vettek, esti 5 órától majd egész 8-ig tartott. A kabinet Bécsből most visszatért tagjai beható értesítést terjesztettek elő a bankalkudozások eddigi lefolyása és momentán állásáról, és jelenben konstatálni lehet, hogy a banktárgyalásokban résztvett miniszterek eljárására nézve az egész kabinet a legteljesebben egyetért. Az egyezség kivitelével megbízott miniszterek 5-én a gyorsvonattal ismét Bécsbe utaznak, hogy részt vegyenek a további alkudozások ügyében Auersperg herczegnél tartandó értekezleten. Közvetlenül a minisztertanács befejezte után a szabadelvű párt klubjába mentek a miniszterek, hol számos képviselő társaságában hosszabb ideig maradtak ; különösen Széll pénzügyminiszter hosszabb ideig értekezett Ghyczy Kálmánnal s a pártkor elnökével Gorovéval. — A közös költségvetés összeállítása jövő évre már annyira haladt, hogy — egy bécsi lap szerint — rövid idő alatt be lesz fejezve s nemsokára közös minisztertanács tartatik a budgettételek végleges megállapítása végett. Ugyanazon alkalommal a közös minisztertanács megállapítandja a delegácziók összehívásának idejét, mely a tavaszra fog esni. A budai jegyzőkönyv. Az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a budai jegyzőkönyvekből, tegnapi czikkemben közölt egy pasas, egy sajtóhiba miatt más értelmet nyert. Ott az van, hogy akkor a kormányok kötelezték volna magukat, hogyalkudozásba bocsátkoznak az osztrák nemzeti bankkal, a mostani kiváltság lejárta utáni viszonyának végleges szabályozására« ; pedig nem a bankkal való alkudozásra kötelezték magukat a kormányok, hanem a »banknak, a mostani kiváltság lejárta utáni,viszonyának szabályozására« tehát egymásközt ígértek a kormányok alkudozni, hogy ebből (ha foganasítva lett volna) a bankkal való alku is következett volna (amint lejebb e czikkben következtetem) az bizonyos, de a jegyzőkönyv szövegében ez nem volt. Hegedűs Sándor: A „HON“ TÁRCZÁJA mant Jakab. Regény. Irta: Médéric Charot. (20. Folytatás.) Az öreg Gertrud meg zokogott, mint egy bűnbánó Magdolna. — Most meg mit tehetünk okosabbat, mint hogy sírunk! folytatá az orvos. Nem volt-e elég ebből két hosszú napon át. Az ördögbe is, Gertrud aszszony, fojtsa el zokogását. Borúra derű, amint a közmondás tartja. .. S ön, drága Renard kisasszony, mosolygjon egy kissé, kérem mosolygjon egy perezre! . . No lám, így is jól van, jó után vagyunk. S ön oly bájos, ha mosolyog! .. De miért sir újra ? Mire való ez a sok köny? Mondom, hogy nincs szükségünk esőre, a Petit-Marin tele van, a híja hogy ki nem önt.. . Különben gyermekem, tegyen úgy, ahogy kedve tartja. Igaza van önnek: sírhat,mosolyghat, amint vágya magával hozza; nevetés és sírás egyformán üdvös; mindkettő könnyít az emberen, mindkettő megvigasztal. — Ami téged illet, fiam, szólt Lefevre úr komikus sietséggel ágyamhoz kerülvén, neked előre megjósolom, hogy a láz kegyetlenül elővesz majd. S akkor majd megtanulod, rosz kölyök, illik-e így fölizgatni a becsületes embereket. Aztán odajött hozzám, megtapogatta érvelésemet, megegyengette a vánkost fejem alatt, újra viszszatért az arra teljesen magához jött Róza kisaszszonyhoz, aztán megint felém fordult nevetve ismételvén rettentő fenyegetését, megveregette az öreg Gertrud vállát, különös gondjaiba ajánlva neki engem, aztán jó napot kívánt, elbúcsúzott Róza kisaszszonytól, megrémítette Bonhommet-t, aki, mondá, abban a betegségben szenved, hogy szereti mindenbe beleütni az orrát, olyasmibe is, a mi nem tartozik reá, a szoba minden sarkát összevissza kereste felöltője után, mig végre észrevette, hogy az karján van, kezet szorított ismét Jakab úrral, meg újra ágyam felé közelitett, hogy megfenyegessen s igy megkerülvén vagy tizenötször a szobát, végre sántikáló lépteivel eltávozott, azt mondogatván, hogy ha isten is úgy akarja, mindennek jó vége lesz , mindennek csakugyan jó vége is lett, de azért állapotom még több héten át aggasztotta barátaimat. Sok vért vesztvén, nagyon gyönge voltam. Testem csupa seb és forradás volt. Idő kellett, míg mindez begyógyult, s csak az Isten tudja, mennyit szenvedtem. Először is, alig negyedórával azon jelenet után, melyet az imént írtam le, a láz vett elő, mint az orvos megjósolta, s ez állapot több napon át tartott. Bonhommet, nagy János és maga a majoros fölváltva virrasztottak éjen át ágyam mellett. A kakasszóra munkájuk után láttak s átengedték a helyet az öreg Gertrudnak, a ki valóságos betegápoló volt ez idő alatt. Egész nap ágyam mellett volt, figyelmes és gondos, mint csak anya lehet gyermekéhez s nem távozott mellőlem, csak ha a mindig jó és résztvevő Rozinett vállalkozott rá, hogy egy kicsit helyettesíti. Különben, amint mindnyájan beszélték, igen türelmes, békés és jó beteg voltam. Végre a negyedik nap reggelén, lázban és önkívületben töltött éj után, elaludtam. Álmomban úgy tetszett, mintha ágyam mellett ott ülne az anyám. Mintha ott ülne, élve, fölém hajolva, édesen beszélgetve hozzám, mint az őrző angyalom. Egyszer-egyszer ajkai homlokomat is érték. Sőt úgy érzem, mintha egyszer szeméből hullott köny csordult volna végig arczomon. — Anyám! szóltam hozzá, én jó anyám! ne menj el, maradj nálam! Hisz úgy szeretlek, édes anyám! S mikor a látomás távozni készült, kinyújtottam utána karjaim, hogy visszatartom. Akkor, két puha, gyöngéd s mégis erős kéz érintésére, mely visszautasitá az enyémet, fölébredtem, s azt kérdem magamban, igazán álom volt-e az egész. Nagy csodálkozásomra azonban az ágy függönyeit mozogni érzem fejem fölött. — Gertrud! Gertrud volt hát, kiáltám, nem az édes anyám! — Nem, Jakab, szólt erre egy hang, melyben, zavart volta daczára, rögtön felismerem Rozinett hangját, nem volt ez sem anyád, sem Gertrud, s mégis oly valaki volt, aki szeret téged: én voltam ! Széthúzván az ágy függönyeit, Rozinett állt előttem, elpirulva, zavartan. — Oh bocsásson meg, szólt mélabúsan, hogy megzavartam álmát, de oly régen szívemen feküdt ez! Tudom, hogy magam viseletét most különösnek találja, pedig mi természetest, mint sajnálni azt, ki éltét áldozza értünk, szeretni azt, ki bennünket szeret, ügy van, szeretem magát Jakab szenten, tisztán, lángolón, mint ahogy szeretni lehet azt, ki jó derék és szép! S én érzem magamban az erőt, hogy megvalljam ez érzést, mert látom, hogy maga elhatározta, hogy csöndben szenved inkább, semhogy megvallja szerelmét. Nos hát, én közelítek magához, Jakab ! én kérem, ne taszítson vissza! én ismétlem megint : Remény és bátorság! Mert aki oly önzetlenül kockáztatja értem éltét, az megérdemli hálámat, megérdemli szerelmemet. Ez utolsó szavaknál Gertrud bejött. — Remény és bátorság ! mondá Rozineit, ajkaira tevén egy ujját. Aztán eltávozott. Ez történt Jakab úr szobájában, magamhoz tértem után a negyedik nap reggelén s ettől fogva érzem, hogy sokkal jobban vagyok. Csoda egy gyógyszer az a szerelem! A mi derék Csöndesemet, e hű társamat illeti, kinek sorsa érdekelt, felőle megtudtam, hogy sokkal rosszabbul járt nálamnál is. Halva találtak az összetört szekér romjai alatt. Szegény vén pajtásom ! Megsirattam őt, Péter, megsirattam. Történt még valami, amit e sok mindenféle után sem tudtam elfeledni; valami a mi soha ki nem törlődik emlékemből; vasárnap reggel volt s én az ablak mellett álltam, azzal a vég nélküli élvezettel, mit csak a lábadozó beteg tud érezni, nézvén az élet, az emberek és állatok vidám sürgésforgását, midőn Sylvain egyszerre behajtatott a major udvarába s leszállva egyenesen Jakab ur és lánya felé tartott, kik ebben a perezben jöttek ki a virágos és veteményes kertből. Csatlakozván hozzájuk, a majoros legény, ki engem nem vett észre, nehány szó után, melyben az esőről s az időjárásról tudakozódott, reám tért s felőlem kérdezősködött, de oly hangon, mely édes-kevés rokonszenvet árult el egyéniségem iránt. Jakab úr válaszát nem hallhattam. Azt kell azonban gondolnom, hogy a válasz egész jóakaratú lehetett, mert Sylvain urat elvörösödni láttam haragjában, s aztán hallottam is, a mint nyilván elmondta rám vonatkozó észrevételeit. — No ugyan igy kiáltott, jóravaló ficzkóra pazarolják önök gondjaikat s jóakaratukat! Kicsibe, múlt, hogy ez a ficzkó meg nem öli az lányát, egy szép lovát agyonüttető s új donatej szekerét összezúzatja! Nem akarom önt megsérteni, Jakab úr, de azt hiszem másutt előnyösebben érvényesíthetné ön jóságát. Azt hiszi ön, ha például én lettem volna oly szerencsés, s Jakab helyén vagyok, ez a szerencsétlenség, mely önnek legalább ötszáz frankjába került — úgy van Róza kisasszony, legalább ötszáz frankba, én utána számítottam, azt hiszi, mondom, hogy ez a szerencsétlenség megesett volna ? Hogy is ne! Majd bizony! Nem vagyok én oly tátott szájú. De az ily sehonnai, tehetetlen, puszta felebaráti szeretetből ápolt s tartott kölykökkel mindig így jár az ember. Aztán még — a mi roszabb — kényeztetik is őket, s igy azt hiszik, hogy ők valami fontos személy a házban, s ha rá kerül a sor, egy vén ló gyeplőjét sem tudják szilárdan tartani! . .. Ha nekem volna ilyenféle kocsisom, Jakab úr, ahelyett, hogy ápolgatnám, gyógyitgatnám, ahogy ön teszi, én szépségesen karon fognám s minden hosszas beszéd nélkül — mert erre nem érdemes a kölyök — megmutatnám neki a kapufélfát! (Folyt. köv.) A Ratis educationis emlékünnepe. A népnevelők pesti egyesülete tegnap délelőtt tartotta meg a Ratio educationis, mint első közoktatásügyi rendelet, kiadatása századik évfordulójának emlékét. A megyeház nagyterme, hol az ünnepély tartatott, csaknem egészen megtelt, azonban a fővárosban levő számos nevezetes tanárfiú közt alig egy-kettő (Molnár Aladár, Békey, Zirzen stb.) tartotta érdemesnek a megjelenést. Az ünnepély kardallal kezdődött, melyet zene is kísért. Péterfy Sándor egyesületi elnök rövid megnyitó beszéde után Kerékgyártó Elek polgári iskolai tanító Mária Terézia életét rajzolta. Előadása természetesen ismert tárgyat ölelt fel, azonban itt ott költői részletezései s leirása által még annak is érdeket tudott szerezni. Utána dr. Márki József, egyetemi könyvtárőr, volt tanitképző intézeti tanár hosszas, de kerekded s csinos ismertetését adta a Ratio educationis keletkezésének. Elmondta az osztrák és német megelőző mozgalmakat, az oktatásügyi bizottság keletkezését, kitért Ürményi és Tresztyánszki életére, mint akiket lehet tekinteni ezen rendelet szerzőinek s részletesen beszél a Ratio educationis szervezéséről, annak különböző szabályairól, a különböző fokozatú iskolákra tekintettel. Igen érdekes volt Ney Ferencz belvárosi reáltanodai igazgató előadása, ki a Kovacsics által latin és német nyelven szerkesztett »Mercur«-ban s néhány városi levéltári oklevélben talált adatok alapján öszszehasonlítást tett Budapest jelenlegi s száz év előtt létezett iskolái között. Magától érthető, hogy száz évvel ezelőtt oktatásügyünk a fővárosban még csak bölcsőjében volt. Ney megígérte, hogy amit most elfoglaltsága miatt nem tehetett, a kérdésről adandó alkalommal még teljesebb képet ad. Kiss Áron képzőintézeti tanár a »Ratio educationalis« korában (1777—1806) élt paedagogiai írókról tartott előadást. A nevezett rendelet által felköltött nemzeti nevelés körül legnagyobb érdemeket szereztek maguknak először a kormány által kinevezett egyes tanfelügyelők, másodszor a protestáns és iskolai szervezetek irói. A tanfelügyelői karból sok paedagogiai iró is vált ki, így p. o. gr. Török Lajos, ki németül, de magyar szívvel irta »Etwas von der Erziehung (Pozsony 1789) czimű munkáját, Kazinczy Ferencz, Vályi András, s a bánsági illyr tanfelügyelő Mirevoi Jankovich Tivadar és mások. A prot.iskolai szervezetek szintén idéztek elő egy kis paedagogiai irodalmi mozgalmat. Ilyen szervezetek voltak a reformátusoknál : a debreczeniek 1795, s későbbről, a pataki Tóthpápai Mihálytól, a pesti tanításmódja (1801), továbbá az evangélikusoknál Perlaky, Szakonyi s mások munkái. Ezeket jobbára az alkalom szülte, de volt önálló paed. irodalom is, mely legalább részben szintén a Ratio educatoris hatása folytén állott elő, így mindjárt a R. kiadási évében Bessenyei adta »Anyai oktatását« , kezdte meg vele nőnevelési irodalmunkat. Majd a jelespataki professor Szombathy János tűnik föl Comenius-féle Orbis pictusával, ábéczéjével s fontos isk. történeti műveivel. Hatvany Pál Plutarchot fordította, Sándor a német paedagokat, Háry Péter etnikai müveket s iskolai szervezetet stb. Kis János, a derék költő, szintén e korban alapította meg ifjúsági irodalmunkat. Az ő zászlója körül látjuk az első Robinson-fordítókat Geleit, Gyarmatit, Dapsy Józsefet a Theophronnal, s Falusit, Eőri Fülöp Gábort Salzmann s Campéból vett fordításaikkal. A tankönyv-irodalom is megindult. Révay, Fekete Gergely és a kormány rendeletére a R.-hoz alkalmazott könyveket írtak. A protestánsoknál pedig Losonczy H. István (Hármas kis tükör), Kövy Sándor (alkotmánytan), Weszprémi István, Jeney György (gazdaság), Szőnyi Benjamin (physika), Fodor Gersov (Hübner,) Kömley József, Péczely József (olv. könyv), Szentgyörgyi József (természetrajz), Fábián (Raff) Írtak tankönyveket. Ugyane korban egyelőre ugyancsak latin és német nyelven tanügyi folyóiratokkal is kísérleteket tesznek. (Nevezetes, mint e két történeti adattára a Kovacsis »Merkur«-ja.) De már az ifjúsági lapirodalom, bár csak mint a lipcsei újság fordítása, magyarul kezdi meg a pályáját. E névsorral jelezvén az akkori padirodalomnak a viszonyokhoz mért eléggé pezsgő s gazdag voltát, kiemelte Kiss A. Kazinczy Ferenczet s vázolta ennek tanfelügyelői, paedagogiai, irói és nevelői pályáját. Tanfelügyelői életére a tud. Gyűjteményben megjelent »Pályám emlékezete« (K. F.) czimü önéletrajzot s Kazinczy egyes leveleit használta. Fölemlité többek közt K.-nak egy Terhes Sámuelhez irt levele után, hogy Kazinczy egyes uricsaládok leánygyermekeit (Bekény s Bónizs-leányokat) vette magához nevelés véget, s ezeket ő is tanította s másokkal szeme előtt taníttatta. A tartalomdús előadást élénken megéljenezték. Az érdekes tárgyú ünnepély fél 2-re végződött be Baja Gergely tanfelügyelő zárbeszédével, ki saját tapasztalataiból is hozott föl egyes adatokat a tanügyre vonatkozólag, s aztán köszönetet mondott a megyének, mely a termet átengedte, s a fölolvasóknak s egyszersmind üdvözli a nyitrai tanítók képviselőit, kik az ünnepélyre megjelentek. A föráírosi közmunkák tanácsából. Budapest, febr. 1-én. Az ülés báró Podmaniczky Frigyes alelnök által megnyittatott, ki is jelenti, hogy a főváros hatóságának a balparti vízvezetéki építésre vonatkozó jelentése beterjesztetett, s hogy az véleményezés végett elsősorban a kebelbeli műszaki bizottságnak adatott ki. Ezután áttért a tanács a Temesváry S. vállalkozóval a sugárúton építendő több árucsarnok tárgyában kötendő szerződésre. Ezen kérdés tárgyalásánál az a szempont vezérelte a tanácsot, hogy a sugárút érdekében áll, hogy a jobboldalon a házak lerombolása folytán keletkezett talij-egyenletességek lehetőleg palástoltassanak, másrészt pedig a pusztakerítés helyén élénkebb forgalom tétethessék lehetővé, miáltal az egész út is élénkülne. Ezen árucsarnokok a szabályszerű építési engedély alapján legkésőbb május 1-éig elkészítendők. Vállalkozó köteleztetik az üres telkek kiegyengetésére és úgy az építkezés, valamint az építendő bolthelyiségek használata körül magát a fenálló rendőri szabályoknak alávetni; mindazonáltal a közmunkák tanácsa határozottan hangsúlyozza, hogy a járda elfoglalása s az ezáltal a közlekedés megszorítása semmi czím alatt megengedtetni nem fog. A közmunkák tanácsának az egyes telkek fölötti szabad rendelkezési jogának biztosítása tekintetéből hat telekre nézve három havi, hét telekre nézve pedig 14 napi felmondási határidő köttetett ki, melynek leteltével vállalkozó köteles a bolthelyiségeket saját költségén eltávolítani. A 31., 33. és 35. számú sugárúti régi házak, melyeknek kiüríttetése s lebontatása a kerületi elöljáróság által czélba vétetni követett beható megvizsgálás alapján oly állapotban levőknek találtattak, hogy azok a közbiztonság és közegészségi kivánalmaknak tökéletesen megfelelnek s csekély javítással oly állapotban helyezhetők, hogy még több éven czéluknak megfelelhessenek, annyival inkább, miután a főváros területén, sőt annak fő utain végtelen sok ház létezik, melyek közegészségi és közbiztonsági tekintetben ezeknél sokkal rosszabb karban vannak. A I. kerületi hídfő két oldalán levő diszkert fentartása iránt a szerződés három évre Frischer Sándor vállalkozóval megköttetett, melynek értelmében ő 750 frt évi összegért, mindkét kertet virágokkal ellátni öntözni s tökéletesen tiszta, csinos és megfelelő állapotban fentartani köteles. Több lipótvárosi háztulajdonos kérvénynyel járult az iránt, hogy az újépületi laktanya rongált állapotának valahára vége vettessék, vagy legalább a szükséges helyreállítások foganatosíttassanak annyival is inkább, mivel ezen épület jelen állapota, az egész környék épületeit a lakatlanság veszélyével fenyegeti. A fővárosi hatóság ezen kérvényt, minthogy az új épület a szabályozási vonal által érintettk a közmunka tanácsához tette át. Kétségen kívüli, hogy ezen környék szabályozási kérdése ismét előtérbe lép és annak idején el is fog intéztetni , minthogy azonban a jelen viszonyok között arra igen csekély kilátás van, másrészt azonban az épület valóban belső és külsőleg oly rongált állapotú, hogy az nemcsak szépészeti, de közegészségi és közbiztonsági szempontból a főváros kellő közepében tovább nem tűrhető: fölhivatik a fővárosi hatóság, hogy ezen kiáltó álllapotok megszüntetése végett elsősorban a kincstárral tegye érintkezésben. Az Attila-utcza csatornázása és a Wesselényiutcza ideiglenes kövezésére vonatkozó tervek és költségvetések helybenhagyattak. A fővárosi hatóság azon jelentése, miszerint az Albrecht-út a gőzsikló előtti részének helyreállítását elrendelte, örvendetes tudomásul vétetetett. Következő építési engedélyek akadály nélkül kiadattak: Weissinger Jakabnak VIII. Magdolna utcza, 740. földszintre. Szemlér Mihálynak, VI. Hajtsár utcza 171. egy emeletes nyaraló. Szabó Istvánnak VI. sugárút 131. átalakításra. Parsch Józsefnek I. Svábhegyen 549. gazdasági épületre. Szupp Jánosnak I. Fehérvári út 420. átalakításra. Haynald Istvánnak II. jégverem utcza 113. toldalékra. Szabó Józsefnek VI. János utcza 16. kerítésre. Stammel Ferencz. I. Svábhegyen 7290. földszintes lakházra. Hirschler Mórnak I. Lágymányos 10073. Raktárra. Osztrák államvaspálya társulat VI. Váczi út, vas szerkezetű járda fedél előállítás. Románia, népe, Intézményei és hadserege. IV. Közigazgatási tekintetben az ország 99 megyéje, ezek ismét 164 kerületre (plasy) oszlanak. A megye élén a praefect áll. Az igazságügyi kormányzat tekintetében van egy semmitőszék, 4 felebbezési törvényszék és 48 első folyamodású törvényszék, e mellett vannak községi törvényszékek egy elnökkel és 2 bíróval. Megemlítendő, hogy az oláhoknak valódi szenvedélyük a perlés, mit a nagy szerepet játszó és igen számos ügyvéd még inkább előmozdít. Azonkívül a román intelligens osztály rendkívül dicsvágyó s vadászsza a hivatalokat és kitüntetéseket. Az országban nem kevesebb mint 23.000 hivatalnok van, kik nagy terhére vannak a budgetnek. A román pénzügyek átalában kevéssé ragyogó állapotban vannak. A kormány folyton kölcsönökkel dolgozik, melyekért 8°/0 kamatot is fizet. Az összes bevétel 1875—76-ban tett 94.236,884 frankot, a kiadások, beleértve a portának fizetendő tributumot is 101.238.926 frank. E szerint a deficit 7.002.042 frank, mely azonban az álló stb. hátralékok folytán fölment 30.000000 frankra is. A kormány azonkívül kötelezte magát Ausztria-Magyarországnak, hogy két év lefolyása alatt Plojesttől az erdélyi határig vasútvonalat épít, melyre legkevesebb 70 millió frank szükséges. Az államadósságok 1876. jan. 1 én 542 millió frankot tettek. A pénzügyminiszter az év februárján még 80 millió frank kölcsönre kért felhatalmazást a kormánytól, melyből 30 millió az említett vasút építésében előfordult 50 milliónyi deficit fedezésére lett volna fordítandó. Márcziusban a kormány engedélyt kért a kamarától 16 millió papírpénz kibocsátására. Az adósságok egy része a papoktól elvett 2 millió hektárnyi föld által fedezve van. Néhány év óta a kormány e földeket árverezteti, amiből nem jelentéktelen jövedelmeket vesz be. Románia 1861-ben a következő pénzrendszertogadta el: 1 román piaszter, vagy romanik egyenlő 100 centis vagy 1/2 rubellel s egységül szolgál. Forgalomban vannak továbbá 20, 10 és 5 piaszteres aranypénzek 2, 1 és 1/2 piaszteres ezüstpénzek és 10, 5, 2 és 1 centimes rézpénzek. A népnevelés terén a románoknál még sok kívánni való van. A törvény szerint minden 50 családdal bíró faluban kellene iskolának lenni, e szabályt azonban nem mindenütt követik. A megyei főhelyeken seminariumok vannak a tanító kiképzésére. Gymnasium csak Bukarestben, Jászvásárban és Krajovában van, hol jó reáliskola is létezik. A magasabb tanintézetek közül megemlítendők a bukaresi collegium, az igazságügyi és közigazgatási hivatalnokok kiképzésére öt orthodox papseminarium, a Mihajlovszky-féle akadémia Jászvásárban, melyben philologiát, jogot és technikát tanítanak. Az orvosokat mind külföldön, többnyire Bécsben és Párisban képezik. Bukarestben és Jászvásárban van azonkívül több különféle műszaki iskola, múzeum s nagyszámú franczia és német magánnevelő intézet. Sok ezen intézetek közül subventiót kap a kormánytól. Románia hadügye és seregének berendezése nagyobbára még mindig a régi intézményeken alapul. A rendes hadsereg 1831-ben alapíttatott. Addig csak lovas és gyalog hadosztályok voltak a fejedelem testőrségéül. A határát fegyverzett határőrök őrizték s a rendőri szolgálatot a dorobanczok végezték. Ezek a nemzetőrség egy nemét képezték, s időről-időre felváltva hivattak be szolgálatra. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. Kitüntetések. Ő felsége Oltványi Pál pápai kamarás és földeáki lelkésznek, az egyház és népnevelés terén szerzett jelentékeny érdemei elismeréséül, és Jausek Nándor számtanácsosnak a közös pénzügyminisztérium és közös központi pénztár számosztályában, hű és jó szolgálatai elismeréséül, a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét; Bartzen Péter csataljai, Gyetvay András jankováczi, és Turnovszky Ferencz filippovai róm. kath. néptanítóknak, ötven évet meghaladó, illetőleg megközelítő, buzgó és sikeres szolgálataik elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. —peinthemari lovag Holzer József pénzügyi főtanácsosnak, a közös pénzügyminisztérium és a közös központi pénztár számosztálya főnökének, a végleges nyugalmi állapotba saját kérelme folytán történő átvétele alkalmából, sok évi hű szolgálatai elismeréséül, legmagasb megelégedését legkegyelmesebben kifejezni méltóztatott. Kineveztettek: a budapesti ítélőtáblához pótbirákká : Malatinszky Lajos zalaegerszegi törvényszéki biró, Fáy Antal legfőbb itélőszéki tanácsjegyző, Puky Gyula kassai törvényszéki biró és Ballogh József volt námesztói járásbiró , südnhorsti lovag Zwiedinek Gyula császári királyi főconsul Beirutban, császári királyi diplomatiai ügyvivővé és főconsullá Bukarestbe ; — Kenner Antal, a közös pénzügyminisztérium és a közös központi pénztár számosztálya főnökévé, Miksa Sándor miniszteri titkári czímmel felruházott miniszteri fogalmazó pedig valóságos miniszteri titkárrá ; Bucz Antal pozsonyi törvényszéki díjas joggyakornok, ugyanoda, Révfy Ödön szabadkai törvényszéki díjas joggyakornok a szabadkai törvényszékhez és Terplán Kornél volt törvényszéki díjas joggyakornok a szentgotthárdi járásbírósághoz aljegyzőkké ; Schwarz Mór 7. zászlóaljbeli szabadságolt állományú honvéd hadapród-tiszthelyettes, 1876. évi november hó 1-től számítandó ranggal, a magyar királyi honvédség szabadságolt állományában hadnagygyá. Névváltoztatások. Klein Lajos sa.-Ujhelyi lakos s gyermekei Joláns Gyula »Kállai«-ra Porupszky János balaton-főbajári lakos »Pálfinc-ra változtatá vezeték nevét. — Királyné ő felsége ma délelőtt Bécsbe utazott. Ő felsége 10 óra előtt indult el a várból s Nopcsa báró főudvarmester, Festetics grófné és Ferenczy kisasszony kíséretében az osztrák államvasut pályaudvarához hajtatott. A pályaudvaron Péchy közlekedési miniszter, Thaisz főkapitány, és az oszt. államvasút itteni képviselője Blazsovics, fogadták ő felségét. A királyné 10*/2 órakor a számára készentartott külön vonaton hagyta el Budapestet. — A király a zborói leégett r. k., nemkülönben az ottani orth. izraelita iskola fölépítésére külön-külön 200 forintot adományozott magánpénztárából. — Személyi,kir. Tisza Kálmán, báró Wenckheim, Trefort Ágoston, Széll Kálmán miniszterek és Tisza Lajos ma reggel Bécsbe utaztak. A nép s illetőleg iskolai könyvtárak ügyében a közoktatásügyi miniszter leiratot intézett valamennyi egyházi hatósághoz s valamennyi tanfelügyelőhöz, melyben ezeket fölkéri s fölhívja,hogy az ily könyvtárak létrehozását lehetőleg előmozdtsák, támogassák, s a tanfelügyelőknek azonkívül meghagyja, hogy az elért eredményt annak idején statisztikai jelentésükben pontosan jegyezzék föl. A Deák-szoborra a hivatalos lap kimutatása szerint eddig begyült 50.344 frt 62 kr., 95 forint 69 kr. arany-ezüstben, és 500 forint értékpapírokban. — A zálogház egy évi forgalma. A múlt 1876-ik évben a budapesti m. kir. zálogházban. Elzálogosittatott: 326,000 db ingó, 668.055 frt értékben; 213,800 db ékszer, 2.733.576 frt érték