A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)
1877-05-04 / 109. szám
kivált stiláris tekintetben eltérő nézetek mellett kifogásokat tenni ne lehetne. (Helyeslések több oldalról) valamint egy hosszú több száz szakaszra terjedő majdnem — nem merem e szót használni, nehogy nagyon sokat látszassam igényelni, ezen törvénynek érdekében azt, hogy a rokon tárgyak a 66. szakaszban is legyenek említve, úgy hiszem, per absolute elkerülni nem lehet. És valamint ezt nem lehet elkerülni, pedig ezt a t. képviselőtárs a javaslatnak hibájául rótta fel, úgy ez még nem ok arra, hogy ezért a részletes tárgyalásnál ne lehessen javítani, mert ha ekkor megváltoztattatik egy §., amelylyel rokon intézkedések több §-on vonulnak át, annak következménye az, hogy amint az előbbi §-nál a módosítás megtörtént, annak keresztül kell vitetni a többieken is, amennyiben a módosítás sok §-t érintene, előállhat a szükség az egyszer elfogadott, de keresztülvitele czéljából a bizottságra bízni,hogy azt az egész törvényen vigye keresztül. Méltóztassék megengedni, ha ez így nem volna, és ha azon körülményből, hogy valamely elv, amit valaki nem tart helyesnek, megváltoztathatónak ítéltetetik, az következnék, hogy nem lehet a házban részletes tárgyalás, hanem a javaslatot a bizottsághoz utasítani, egy kissé hosszabb törvényt nem lehetne a házban részletesen, hanem azt talán tízszer a bizottsághoz kellene utasítani és azután a t. háznak en bloc elfogadni, mert a házban változtatás nem lehetséges. (Helyeslések.) Hogy a kötelezettség sorrendje a szülői kötelességre nézve ezen törvényben is fellelhető, ezt, ha szükséges lesz, a részletes tárgyalásnál leszek bátor kimutatni s igy ez irányban a t. képviselő úrnak nem lehet aggálya. Bátor vagyok egyszersmind arra is hivatkozni, hogy az, amit a gondnokság alá helyezésre nézve, mint közigazgatási hatóság által gyakorolható jogmegszorítást említett, — ha jól emlékezem a 35. §. 7. pontjára nézve határozottan kimondatik, hogy annak módosításai fölött a rendes bíróság határoz. Méltóztassék a 46. §-t megnézni, ahol idézve vannak azon pontok, melyekre nézve határozottan kimondatik, hogy a bíróság határoz. Különben azt sem tagadhatom, hogy a t. képviselő úr által tett észrevételek közt nem egy vonatkozik olyan tételre, amely az eredeti szövegben nem foglaltatik, de a bizottságban, és pedig ha nem is jogi tekintélyeknek de legalább jeles jogászoknak ismert férfiak által igtattatott be. Nem azért mondom ezt, hogy e helyen ítélni vagy határozni akarnék a fölött, hogy melyik nézet helyesebb: a képviselő úré-e, vagy pedig azoké, kik azonokat megváltoztatták. Azonban ez mindenesetre jelensége annak, hogy az, ami ezen javaslatban van, nem épen oly határozott képtelenség, mert hiszen — privative, ha méltóztatik kívánni, nevekkel is szolgálhatok, — elismert jogászok, és hogy még tovább menjek, mert a képviselő úr hivatkozott, az Erdélyben fen levő osztrák polgári törvénykönyvre, ha többek közt oly jogász indítványára történt a módosítás, aki épen az erdélyi jogviszonyokat ismeri tüzetesen. De mondom, t. hát, nincs miért a ház türelmét hosszabban fárasztanom: a törvényjavaslat megvittattatott, a t. ház határozhat a felett, elfogadja-e általánosságban ? Én magam részéről tegnapelőtt is, tegnap is jeleztem, és ezen perezben is jeleztem ezzel szemben álláspontomat, kifejeztem azon meggyőződésemet is még a tegnapi napon, hogy ha csakugyan, mint utóbb maga, barátom is mond, főbb elveiben helyesli ezen törvényjavaslatot, akkor csakugyan magából a törvényjavaslat és a czélszerűség szempontjából indokolva azt, hogy e javaslat a részletes tárgyalás alapjául el ne fogadtassák, nem látom. Nem látom indokolva annyival kevésbé, miután ismételve kijelentettem, hogyha létetnek bármely fejezet ellen oly indítványok, melyek több részen vonulnak át, és ide értem hogy kimondjam az anyagi polgári jogra vonatkozó részeket, ahhoz hogy ezen indítványokkal újra megfontolás alá vétessék, magam is teljes készséggel hozzájárulok. Ily irányban, ily tekinetben de ismételve úgyhogy ami a kezelésre, ellenőrködésre és hagyatékra vonatkozik, ami a törvény gyakorlatiságára vonatkozik ahhoz, határozottan ragaszkodom — kérem méltóztassék a t. ház a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés) Ezután a vita bezárnak jelentetik ki. Elnök föl akarja tenni a javaslat iránt a kérdést. Sennyey kívánja, hogy előbb az elhalasztási indítvány bocsáttassák szavazás alá. Elnök utal arra, hogy törvényjavaslatok tárgyalásánál ez nem volt szokásban. Madarász József az elhalasztó indítvány előző föltételét kívánja. Hason értelemben szól Almásy és Simonfay, míg elnök több ízben utal az eddigi gyakorlatra s a ház többségével egyetértésben, maga a javaslat iránt teszi föl a kérdést. A ház ezután átalánosságban elfogadja a javaslatot, sőt percznyi szünet után következik a részletes tárgyalás. Az I. rész I. fejezet címe — Teleszky felszólalására — függőben hagyatik. Az I. fejezetre nézve ezután Apponyi indítványozza, hogy az átdolgozás végett adassék ki az igazságügyi bizottságnak. Teleszky a kiskorúak feletti gondoskodásra vonatkozó intézkedésekre figyelmezteti a házat, s kihagyandónak véli a szülői hatalom emlegetését s a következő módosítást ajánlja: A második §, a következően szövegezendő: »A kiskorúak atyai hatalom, esetleg gyámság alatt állnak. Ezen módosításból kifolyólag a törvényjavaslatban foglalt szülői hatalom mellőzendő. Az anya törvényes és természetes gyámsági jogosítványnyal ruházandó fel. Végrendeleti gyámrendelési jog csupán az atyának adandó. A törvényes gyámság az atyai és anyai nagyatyára, ezután az oldalrokonokra, legfőleb az unokatestvérig bezárólag, ruházandó. Minthogy pedig ezen irányelvek elfogadása a törvényjavaslat több fejezetének módosítását, többi, intézkedéseinek megváltoztatását teszi szükségessé; minthogy továbbá a törvényjavaslatnak szorosan a magánjog köréhez tartozó intézkedéseire nézve szabatosabb szerkezete és átvizsgálása mutatkozik szükségesnek , indítványozom, hogy a törvényjavaslat e czélból a bizottsághoz visszautasíttassék. (Felkiáltások : Melyikhez ?) Kállay Béni és Zichy Nándor Apponyi indítványát pártolják. Tisza Kálmán Apponyi indítványát, mint mely egyik bizottság elkészített s a ház által átalánosságban elfogadott munkálatát egy más bizottság revisiója alá akarja vetni, el nem fogadhatja. Ha azonban a ház a Teleszky javaslatában foglalt nézetekkel egyetért, akkor nincs ellene, hogy a javaslat oda vonatkozó részei a közigazgatási bizottságban új tárgyalás alá vétessenek. Sennyey K. példátlannak találja azt az eljárást, hogy most egy átalánosságban elfogadott törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a javaslattal egészen ellentétes elveket igyekeznek keresztül vinni. — Teleszky indítványát kinyomatni s külön tárgyalásra kitüzetni kívánja. Guttner Gyula szól ezután mindkét beadott módosítvány ellen. A ház azt határozza, hogy mind Apponyi, mind Teleszky módositványa külön inditványkép kinyomatik s a holnapi ülés napirendjére kitüzetik. Ülés vége 1 óra 30 perczkor. A magyar történelmi társulat ülése. Május 3. A tört. társulat mai ülése kiválóan gazdag volt érdekes fölolvasásokban. Elsőül Wenczel Gusztáv mutatott be két Bosnyákországra vonatkozó szláv nyelvű okiratot a 14. századból. Ezzel kapcsolatban fölemlíti, hogy daczára annak, mikép Bosnyákország történetei szoros összefüggésben vannak hazánk történetével, mégis eddig alig találkozott magyar tudós, ki az e kapcsolatra vonatkozó okiratokat tanulmányozta volna. Szükségesnek tartaná egy »Diplomatarium Bosniense« kiadatását, annyival inkább, mert ami e téren eddig szláv írók részéről történt, rendkívül hiányos. Ő sokkal előhaladottabb korban van már, hogy sem e téren úttörő lehetne, s azért jónak látná, ha fiatalabb erők foglalkoznának e téren. Az elnök felszólítására Venczel megígérte, hogy ezentúl a ma ismertetettekhez hasonló több oklevelet is fog ismertetni. A második értekezés Fraknói Vilmosé volt, ki a Münchenben levő Brandenburgi levéltárat ismertette. A levél azon Brandenburgi Györgytől ered, ki II. Ulászló idejében jött Magyarországba s itt később II. Lajos király nevelőjévé lett. Ez Magyarországból távoztakor magával vitte iratait Ansbachba s később Nürnbergbe. Ez okiratokra már mintegy 100 évvel ezelőtt felhivatott a tudomány figyelme, amikor ugyanis 1166 db Magyarországra vonatkozó irat Bécsbe került,honnét II. József 1786 decz. 21-én Magyarországba szállíttatta, s azóta azok a budai levéltárban őriztetnek. Eddig általán az volt a hiedelem, hogy a Brandenburgi levéltár ez oklevelekkel teljesen visszakerült Magyarorágba, ez azonban téves hiedelem volt. A levéltár egy része ugyanis Ansbachból Nürnbergbe vitetett át, s ez a múlt században Münchenbe került. Pauler Gyula hazánkfia Münchenben jártakor a múlt években megtudta, hogy az ottani levéltárban nagymennyiségű oly oklevél találtatik, melyek Magyarországot közelebbről érdeklik. Fraknói erről értesülvén, elhatározta, a levéltárat személyesen tanulmányozni, és e tanulmányozása közben meggyőződött, hogy a levéltárban 548 lajstromozott s mintegy 3000 lajstromozatlan okirat, levél, számadás őriztetik, melyeknek csak kisebb része való Korvin János levéltárából. Ezek közt van 5 Árpádkori okirat, (3 eddig kiadatlan), a többiek Hunyady János atyjának részére Zsigmond király által kiadott oklevelek, Hunyady János birtokviszonyaira vonatkozó okiratok, továbbá több magán és országos ügyre vonatkozó levél, okirat a 15. századból; ezek közt van az országtanácsnak egy rendelete 1445-ből,melyben Hunyady János kérelmére a jajczai bán fiát összes jószágaitól megfosztották, mivel a török elleni háborúban egy hadcsapat kiállítására a költséget fölvette, a csapatot azonban nem állította ki. Érdekesek továbbá a Mátyás király hagyatékára vonatkozó okiratok, továbbá egy per iratai, mely Korvin János és néhány flórenczi kereskedő közt folyt. Ez utóbbiak ugyanis 26.900 frt értékű selyem, bársony, és posztó szövetet szállítottak a királynak Bécsbe, ki közbejött halála miatt a posztó árát nem fizette ki nekik. A kereskedők először Beatrix királynén, majd Korvin Jánoson követelték pénzüket, vagy az átaluk szállított árut. E több évig tartott perből az összes vádiratok, tanúvallomások, ítéletek meg vannak. Van azonkívül az 1497-iki országgyűlésről egy naillá,melysiqnig ápolyig, szerkesztetett, nem tudni jegyző az országgyűlésen történteket, s Fraknói azt hiszi, hogy ez a legrégibb ilynemű országgyűlési feljegyzés. Korvin János özvegye Frangepán Beatrix és özv. Szapolyai Istvánná tudvalevőleg össze akarták házasítani gyermekeiket, hogy így a nagy terjedelmű Hunyady vagyon Szapolyay kézre kerüljön. Hunyady Erzsébet azonban, Korvin János leánya még kis korában elhalt, s a házasságból nem lett semmi, s a Hunyadyak birtokai egészen más, idegen kezekre kerültek. Brandenburgi Frigyes ugyanis 10 fia közül egyet Györgyöt Ulászló magyar király udvarába küldött szerencsét próbálni. Ez embert Ulászló minden áron össze akarta házasítani Frangepán Beatrixszal a mi azonban kezdetben az özvegy részéről nagyon sok akadályba ütközött. De már 1508-ban Ulászló azt jelenté Ansbachba (egy német levélben) Brandenburgi Frigyesnek, hogy a házasság bizonyosan meglesz, s valóban 1509 január 25-én meg is történt az esküvő Békésben. A házassági szerződés különösen érdekes. A német gróf ebben kijelenté, hogy nem ő veszi el neét, hanem ez fogadja őt férjévé, kötelezte magát, hogy annak javait soha el nem idegeníti, sem az aszszonyt az országból külföldre ki nem viszi. A házasság azonban rövid ideig tartott. Frangepán Beatrix 1510-ben már meghalt s a király az elhunyt nőnek minden vagyonát Brandenburgi Györgynek adományozta. E birtokok Magyarországban, Erdélyben és Tótországban feküdtek, Gyula, Hunyad vára, Varasd stb. Brandenburgi György nagy erélylyel látott e birtokok kezeléséhez. Németországból azonnal tiszttartókat hozatott, s azokat rakta be birtokaiba mindenüvé. E tisztek a gazdálkodás mellett a leggyalázatosabb zsarolást és visszaéléseket követték el, a honvédelem ügyeit elhanyagolták, úgy hogy végre a magyar urak is megsokalták a dolgot, s az országgyűlésen követelték a királytól, hogy vegye el a Hunyady-birtokokat a német kezeiből s adja oda arra érdemes hazafiaknak. A mozgalomtól, úgy látszik, maga Brandenburgi György is megijedt, mert Varasdon összegyűjtötte embereit s tanácskozott velük, hogy mint kellene eltávolítani a rendek haragját. Végre abban állapodtak meg, hogy a Brandenburgi folyamodjék Miksa császárhoz, s csakugyan ennek közbenvetésére Ulászló meg is hagyta nála az addig birtokában volt javakat. Az 1514-iki pórlázadás kiválóan a Brandenburgi György birtokai és német tisztjei ellen volt intézve. A kuruczok Sólymost és Lippát el is foglalták, ezek ellen a német később nyomozásokat indított, és az említett két vár tisztjeitől érdekes adatok vannak a levéltárban e lázadásra vonatkozólag. Brandenburgi György nagy befolyással birt II. Lajosra; állását e király oldalánál arra használta föl, hogy mind újabb és újabb adományokat adatott magának, azonkívül évenként nagy fizetést húzott a kincstártól, midőn pedig látta, hogy (a hatvani országgyűlésen) a király nem bir a köznemesség közt megindult forrongással, 1525-ben elhagyta az országot s soha többé ide vissza nem jött. Tisztei azonban még itt maradtak birtokain. Ezek a mohácsi vész után is 1527— 28 —29-ből Budáról, Gyuláról, Hunyad várából folyton leveleztek vele. E levelek nagy része megmaradt a müncheni levéltárban s érdekes adatokat tartalmaznak nemcsak a királyi udvar akkori állapotáról, hanem a nemzet egyébb viszonyairól is. 1509—1540-ig a tisztek számadásai mind meg vannak és pedig ezek nagyrészt az ország oly vidékéről, mely akkor török hatalom alatt volt, s honnét e korból kevés oklevél maradt fen. A számadások érdekes világot vetnek e vidék közgazdasági állapotára ; fölsorolnak minden egyes falut, minden jobbágy nevét, az adókat, melyeket az országgyűlés megajánlott, s melyeket a földesurak hajtottak be. Fraknói kilátásba helyezi, hogy a müncheni levéltár e része valószínűleg vissza fog kerülni hozzánk. A kormány ugyanis ez irányban már tett is lépéseket. Ezután Óváry Lipót értekezett az olasz levéltárakról, melyeket érdekes adatokkal ismertetett, különösen az általa legutóbbi utazása alkalmával meglátogatott milánói, mantuai s genuai levéltárakat, melyek még sok másolandó hungarikákat tartalmaznak. Ismertető továbbá a m. kir. országos levéltárat s különösen az azzal utóbb egyesült kir. kincstári levéltárt, mely a legbecsesebb okleveleinket tartalmazza. Minthogy a levéltárak fölállításában nem követték hajdan a tudomány igényeit, azért Óváry kiemeli szükségességét egy összes, diplomáinkat egyesítő rendszeres magyar diplomatikai levéltár fölállításának. Az ennek alapjául szolgálandó chronologikus indexek már is elkészültek s ezek szerint a magyar diplomatikai levéltárnak mintegy 30,000 csupán mohácsi vész előtti okmány szolgáland alapul. Az országos levéltárban ez irányban már nagyban folyik a munka. Rendkívül érdekes volt Thaly Kálmánnak egy rövid kis felolvasása. Thaly a Bercsényi-családnak történetét írja meg, s összeállitá a család nemzedékrendét. A Bercsényi név a 16-ik század elején tűnt föl először, midőn említés létezik egy Bercsényi Lászlóról, ki Lajos király udvarnoka volt. A család Bercsényi Miklósban tudvalevőleg Francziaországba menekült ki, hol két nemzedéken át a legfényesebb állásokat foglalta el. A franczia forradalom alatt a Bercsényiek visszajöttek Mária Theresia udvarába, ki már előbb amnestiát adott nekik, midőn egy Bercsényi franczia követ volt a bécsi udvarnál. Két nmzedéken át a család híven megőrizte nemzetiségét, s Bercsényi Antal, kit apja mint gyermeket hozott magával Francziaországból, itthon a hadseregbe lépett. 1825-ben Ungban állomásozván e huszárezredes, Ungmegye fölrt Bécsbe, hogy a derék magyar embert helyezzék vissza ősi birtokaiba, s adják oda neki az akkor épen megürült ungi örökös főispánságot, melyet ősei viseltek. Ungmegye e feliratára Bécsből soha sem jött válasz. Bercsényi Antalt pedig azonnal elküldték a katonai szolgálatból. Bercsényi 1835-ben halt meg Kassán mint agglegény ; a fényes múltú családnak utolsó tagja dőlt vele sírba. Végül Csontos János tett jelentést az ipartörténeti bizottság működéséről. A széhek iratait és tárgyait már több helyről küldték be, s a beküldött tárgyak közt sok kiváló érdekkel bir. A kibocsátott fölhívás 2000 példányban már elfogyott s minthogy még sokan jelentkeznek ily fölhívásért, még legalább 1000 példányt nyomatni kell. A titkár jelenté, hogy újabban 7 hatóság lépett a társulat alapító tagjai közé. Új részvényes tag 40 jelentetett be. Öt tiszteleti tagot is választottak. A gyűlés ezzel 7 óra előtt véget ért. Török vendégeink. A mai nap semmi különösebb eredményt nem mutathat fel. A törökök délután 4 óra tájba indultak a városligetbe. A sugárúton kimenve, megkörülték annak minden részét a Hermina kápolnáig s azután az állatkertbe mentek, hol Serák igazgató fogadta s vezette őket. Nem minden állatot néztek meg. A majmoknál, elefántnál legtöbbet időztek, gyönyörködtek a mellett a kakadukban s fókában is. Az igazgató az állatokkal több nemű kísérletet is tett, hogy őket különféle természetük szerint mutassa be. A törökök, úgy látszik, nem igen szokták még w. 1 i_/«/ »IV ■ -1_ * ci -1 — — —— 1 Innen a nőképzőegyesületnek a pávaszigeten tartott majálisára kocsiztak, hol roppant tömeg nép fogadta őket éljenezve. Egyes asztalokhoz elhelyezkedve, a választmányi hölgyek hűsítőkkel s hideg étkekkel szolgáltak nekik. A tolongás nagy volt s különösen zaklatták a törököket névjegyeik miatt, melyeket az utolsóig szét kellett osztanok. A választmányi hölgyek a megérkezéskor minden egyes töröknek díszes virágcsokrot nyújtottak át. Az ünnepélynek azonban majális színezete egyátalán nem volt s a törökök alig láttak itt egyebet, mint a nagy tömeget. Este 9, 8-kor már mind megérkeztek, s azután hozzá láttak az előkészületekre a bálra. Az újabb táviratok közül közöljük a következőket : Paks. A magyarok szeretve tisztelt vendégei, a török nemzet küldötteinek Paks város nemesen érző polgársága részéről tegnap történt összejövetelünk alkalmával elhatároztatott meleg rokonszenvünket, itt létük fölötti örömünket nyilvánítani. Éljen a két testvérnemzet, éljenek vendégeink. Számos honfitárs megbízásából Balázs, Nagybecskerek. Nous saltons les representans de la jeunesse turque en pays hongrois et declarons, que nous sensons aussi avec eux quilletont actuille avec la donce hospitalite hongroise. — Turquie plutieurs hongrois de Nagy-Becskerek. Vécsey Béla advocat. Ungvár. Ungmegye értelmiségét képviselő társaskör üdvözli Magyarország fővárosának kedves vendégeit. Ibrányi Lajos, társaskör elnöke. Jászberény. A jászberényi casino tagjai szívből üdvözlik a nemzet kedves vendégeit. Isten éltesse őket és a testvér török nemzetet. Izsák. Az izsáki olvasókör legforróbb üdvözletét, rokonszenvének kiváló nyilatkozatát küldi a török testvérnemzet ifjainak, Budapest kedves vendégeinek ; legyen látogatásuk hazánk jövőjében örökre maradandó barátságunk egybefűző kapcsa. Elnök: Perbenyik. Allah hozta önöket. Kisérje útjukon vissza és a török fegyvereket győzelemre. Szilágy-Somlyó. A testvéri látogatásra fővárosunkba jött török küldöttségnek mi is meleg üdvözletünket küldjök. Casino. Eperjes. Fogadjátok testvéries üdvözletünket hazánk földjén keleti véreink s azon forró óhajnak nyílt kifejezését, hogy igazságos ügyeteket áldás s fényes győzelemre vezetvén, alkotmányos szabadságtok jövőjének rendithetlen sarkkövét tegye le. Eperjes város polgárai magán körében tartott értekezlet megbízásából Podhorányi Nándor, Herfuszt József és dr. Mosanszky Titus. Zalaegerszeg. Üdvözlünk titeket, mint a török-magyar barátság szorosabbra fűzésének eszközlőit. Zalaegerszegi polgárok. A ma délután tisztelkedő küldöttségek közt legnevezetesebb volt, hogy özv. Bakos Josefina egy csinos babérkoszorút nyújtott át Huszni bej képviselőnek azon kérelemmel, hogy azt, mint a koszorún jelzett felírás is mondja, a török szultánnak adja át a corvinákért. Holnapra előre be vannak jelentve többek közt az egyetemi ifjúság 60-as bizottsága, továbbá a mérnök- és építészegyesület küldöttsége, (Hieronymi K,s Ambrozovits Béla), kik az egyesületnek összes kiadványait adják át díszpéldányban a »Mektebi szultáni« könyvtárának. Török vendégeink szombaton reggel hét órakor fognak az eddigi megállapodás szerint Budapesről hazájukba távozni. Még nem bizonyos : várjon vasúton, vagy gőzhajón indulnak-e el, mert szeretnének külön hajót bérelni a maguk számára s ez iránt kérdést is intéztek Medgyaszay István úrhoz, az osztrák gőzhajózási tár ! Szabad oly hatalmat nekik adni, melynek gyakorlatára egyedül ők vannak hivatva. De azt is mondják, hogy a javaslat oly teendőket ruház a közigazgatási közegekre, melyek a bíróságéihez tartoznak. Ez is túlhajtása egy helyes tételnek. A bíróság teendői a peres ügyek eldöntése. A nem peres ügyekben a bíróságnak tulajdonkép teendője nincs, és amit ezek körében ma a bíróságok végeznek, ez mind csak reminiscentia azon korból, midőn még a közigazgatás a bíráskodástól oly szorosan mint ma elválasztva nem volt. A legújabb elmélet arra törekszik, hogy a rendes bíróságok kezéből mindazt kivegye, mi nem szorosan véve peres kérdés. Ennek beigazolására elég legyen felemlítenünk, hogy a közigazgatás körében felmerülő vitás kérdések nem a rendes bíróságok elé, hanem külön közegek elé utasíttatnak, hogy a peren kívüli teendők egy része nálunk is a legújabb időkben a bíróságoktól elvétetett és a közjegyzőkhöz utasíttatott. Szóval oly áramlat uralkodik ma az európai jogfejlődésben, mely kétségtelenül megkívánja, hogy a rendes biróságok hatásköre tisztán perek eldöntésére szorítkozzék s minden más, habár jogi érdekkel járó kérdés eldöntése pedig más közegekre bizassék. Ez a tendentia érvényre emelkedik a javaslatban is. Peres kérdések nem vétetnek el a bíróságok hatásköréből, de igenis elvétetnek oly peren kívüli jogi érdekkel kapcsolatos kérdések, melyek természetüknél fogva oly szorosan összefüggnek a gyámsági kezelésnek a bíróságokra a fent kifejtettek alapján egyátalában nem bízandó részeivel, hogy ezektől el nem választhatók, hacsak a kérdések helyes eldöntését még a bíróságok kezeiben is nem akarjuk kockára tenni. Ilyen kérdés például az, vájjon valaki köteles-e gyámságot viselni vagy sem, a nagykárúsítás, a szülői hatalom alól való felmentés. Ha ezekben üdvös intézkedéseket várunk, eldöntésüket oly közegre kell bízni, mely a törvényszakaszból ki nem olvasható tényleg fenforgó viszonyokat ismeri. Ha ennek adunk útmutatásul helyes anyagi jogszabályokat, melyek alapján biztosan eljárhat, ha még ehhez fokozatos fellebbezést engedünk meg, akkor bizony nincs ok miért vegyük el ennek kezéből az eldöntést, csak azért, mert nem bíró, és adjuk egy másiknak azért, mert ő ugyan turista, de azért a gyakorlati élet exigenctáit kevésbé ismeri. Azért az elmélet szempontjából is helyeselhetők a javaslat intézkedései, melyek az összes, a gyámügyre vonatkozó egymástól el nem választható kérdések eldöntését a gyámügyi hatóságokra bízzák. Meg van ezekben is a garantia hogy jogtudós egyének foglalkozzanak a gyámügyi kérdésekkel, mert a jogtudós elem úgy az árvaszékekben mint a közigazgatási bizottságokban képviselve van, — de meg van az a garantia is, hogy ha a gyámügyekben valamely kérdés merül fel, az a maga egészében fog eldöntetni s nem lesz szétszdve alkatrészeire, úgy hogy ezután sem a biróság sem gyámhatóság be tudja, hogy bontakozzék ki a zűrzavarból. Megvan a javaslat szervezetének még az az előnye is, hogy olcsó eljárást állapít meg, mely a szegény árvák érdekeire jótékonyan hat. Nincs tehát ok, mely miatt a javaslat átalánosságában elfogadható nem lenne, mert alapelvei úgy az elmélet mint a gyakorlat követelményeinek megfelelnek. Ha van benne javítni való és tagadhatatlanul van, e javításnak a részletes tárgyalás alkalmával kell megtörténnie. Itt aztán kideríthetők a hiányok s módosítások által orvosolhatók. Ez az it nézetünk szerint a helyes s ha ezen halad a képviselőház, akkor a nemzetnek kilátása van, hogy nemsokára árva- és gyámügyünk is és oly sikerülten reformálva lesz mint közigazgatásunk. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése, május 3. Az esti lapunkban közlött tudósítás után szót emelt: Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter. T. képv. ház! (Halljuk!) Miután már a tegnapi napon kijelentettem volt, hogy ha a részleteknél egyes fejezetekre nézve, vagy egyes részekre vonatkozólag elvi különbséget involváló indítványok léteznek, én nem fogok azok ellen szegülni, hogy az elvek itt eldöntetvén, a kereszülvitel az illető bizottsághoz utasíttassék. Igen örülök, hogy ezt már tegnap nyilatkoztattam, mert ha tegnap nem nyilatkoztam volna így, midőn nem is beszéltem 23 összefüggő szakaszról, amint ezt az előttem szólott. képviselő úr értette, de ha tegnap nem nyilatkoztam volna így, őszintén megvallom, ma ezen nyilatkozatot nem tenném, mert ma tenni ezen nyilatkozatot az ő nyilatkozata után annyi volna, mint beismerni e törvényjavaslatban mindazon képtelenségeket, melyeket én legnagyobb részben alaptalanul felhozottaknak, azonban a tegnapi napon megtévén azon nyilatkozatomat, azt, daczára a t. képv. ur beszédének, vissza nem vonom. Mindamellett egy pár észrevételt tenni kötelességem. (Halljuk!) Ezek egyike az, hogy igen helyeslem t. képv. társam fölszólalásának azon részét, melyben azt mondotta, hogy ő nem tartja czélszerűnek beszélni azokról, mik e törvényjavaslat keresztülvitelére, megítélésére szorosan nem tartoznak. Ezt helyeslem, hanem midőn ebből következtetőleg, mintegy hibáztatta azokat, kik szemben a múlt idők alkotásával a mostani kormány alkotásait kiemelték, az igazság érdekében lett volna, hogy hibáztassa azokat is, kik ezt az ellenkező eljárással provocálták. (Helyeslések a középről) pedig hogy ez így történt, arról mindenki, ki tegnap a házban jelen volt, bizonyságot tehet. (Felkiáltások: Úgy van!) Én a törvényjavaslat irányában legelőször azon álláspontot foglaltam el, azt foglaltam el a bizottságban, azt foglalom el itt a képviselőházban, hogy én részemről mindahhoz, ami az árvaügyek kezelését, ellenőrzését, ezen egész törvénynek gyakorlati eredményét és így a hagyatéki eljárás módozatait is illeti, meggyőződésem szerint határozottan ragaszkodom, s mindabban, ami más téren kimondatott, részemről igen szívesen kész vagyok nem csak javítmányt elfogadni, de ha az által a törvény gyors életbeléptetését lehetővé teszem, még olyanokra is rá állani, az anyagi magánjog körében, melyek némileg meggyőződésem szerint a törvényjavaslatban jobban vannak. Ez azon határ, melyet magamnak vontam és vonok, azaz fentartani mindent, mitől egy törvénynek gyakorlati haszna függ, mondom a kezelés, ellenőrzés a hagyatéki tárgyalás módozatai, de engedni a törvény létesülése czéljából, mindabban, mi által az, mitől függ, veszélyeztetve nincsen. (Helyeslések több oldalon). Én, t. hát, nemcsak, hogy úgy mondjam kellemetlenség nélkül, de élvezettel hallgattam a t. képv. társam beszédét, nemcsak szónoklati becsénél fogva, de azért is, mert megvallom, magam is nem vagyok épen ellensége némely épen annyira itt e házban, a szőrszálhasogató, apró kis szurkolásnak, ha azok oly elmésen történnek, mint történtek most , de engedjen meg nekem a t. képv.társam , sem ő, sem senki e világon, és én nem akarok törvényekre hivatkozni, melyek pedig nem voltak igen hosszak és adtak félreértésekre okot, — nem fog oly törvényjavaslatot szerkeszteni, melynek egyes szakaszait kiszakítva, sajat forgalmi igazgatójához, de ő azt felelte nekik hogy mielőtt határozott választ adhatna, előbb Bécsbe kell táviratoznia. Ha onnan megérkezik az engedély, rendelkezésükre bocsáthat egy külön hajót. A küldöttség ez esetben Widdinig menne gőzhajón. Ha pedig a gőzhajótársaság bécsi igazgatóságának válasza tagadó lenne, akkor vendégeink a déli vasút kocsijaira ülnek s ezen utaznak Nabresinán át egész Brindisiig, hol az adriai tengerre szállva, folytatnék tovább útjukat Konstantinápolyig. A holnapi program a következő : Mivel holnap péntek van, a törökök délig senkit sem fogadnak el s vallásos szertartásaikat fogják végezni. Egyedül néhány ifjú s a hírlapíró tesz egy kis körutat, megtekintvén — a mennyire lehet — a zergeutczai reáltanodát, a rózsautczai kisdedóvóképezdét, sugárúti állami tanítóképezdét, vakok intézetét s az Athenaeum nyomdáját. Déli 2—3 óra közt az »Európa« szállóban diszbanquette lesz, melyet a képviselők egy része pártkülönbség nélkül rendez s melyben csak képviselők vehetnek részt. A népszínházban az előadás már fél 7 órakor kezdődik. 9 órakor a törökök visszatérnek az » Európá«-ba az imposáns fáklyásmenet szemlélésére, mely egyúttal az ünnepélyességek zárköve is leend. KÜLÖNFÉLÉK. — A nemzeti kaszinó 50 éves fenállásának emlékére lakomát rendezett ma, melyben 150-en vettek részt. A kormány részéről jelen voltak Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Wenckheim Béla dr. s Bedekovits. A kaszinó alapító tagjai közül már csak öten élnek: Bohus László, Szögyényi László, Havas Ignácz, Mikes János gr. és Károlyi György gr. Ezek közül csak az első négy volt jelen, gr. Károlyit betegsége akadályozta a megjelenésben. A lakomán első emelt poharat Majláth György, ki hosszabb, politikai tartalomban is gazdag beszédben utalt arra, hogy mennyire örvendene a kaszinó kezdeményezője gr. Széchenyi István, ha mindazon intézményeket, (kaszinót, a Duna két partjának összekötését, dunai gőzhajózást, lóversenyt, gazdasági egyesületet stb.),melyeknek ő adott éket, megerősödve látná. Fölemliti, hogy a kaszinóval Széchenyinek politikai czélja is volt; az t. i., hogy a hazai közélet vezérelemei elzüllöttségükből, elkülönzöttségükből kilépjenek s ha nálunk a különböző rétegek közt nincs akkora idegenkedés, mint egyebütt Rabban jó része van a kaszinónak s alapítóinak is. Élteti Szécsényi emlékezetét s az alapítókat. Szögyényi László a kaszinó további virágzására és az uj nemzedékre emeli poharát. Podmaniczky dr. a távollevő gr. Károlyi Györgyöt élteti. Tisza Kálmán szintén erre emeli fel poharát, kit a nemzet példaképül vehetne, mert minden időben a népszerűség hullámzásán fölülemelkedve, üldözést, megpróbáltatást hazafiasan elviselt. Kíván neki hosszú életet s mihamarább felüdülést. Károlyi Pista gróf meghatóan mondott atyja nevében köszönetet. — A társaság emelkedett hangulatban még sok ideig együtt maradt. — Oláhországi menekülők már nemcsak Erdélybe érkeznek folytonosan, hanem a fővárosba is. Ma több család érkezett Budapestre Galaczról, vagyonával együtt, a háború esélyei ellen magukat biztonságba helyezendők. — Leher Ferenczet megéljenezték A hires »magyarentresser« bizonyára soha sem álmodott arról, hogy a barbár »éljen« szót valaha az ő neve mellett is fogják kiáltani. Ma ez is megesett és pedig a magyar a történelmi társulatban. Fraknói Vilmos ugyanis jelentést tevén a müncheni levéltárfixit tett KukUAcoival, hogy levéltártója Leher Ferencz különös előzékenységgel fogadta? kutatásában segédkezet nyújtott neki s kivihetőnek mondá, hogy a levéltárból a Magyarországra vonatkozó okiratok Budapestre szállitassanak. »Éljen!« »éljen!« hangzott minden oldalról, és Franz von Lobert megéljenezték. Mégis történik valami ij a nap alatt. — Kórházi élősködő. A belügyminiszter közrendeletileg értesíti a törvényhatóságokat, hogy bizonyos Rizlingstein Ferencz 53 éves barsmegyei illetőségű ácssegéd az év nagyobb részén át az ország különböző kórházaiban ápoltatja magát, miáltal a betegápolási alapot rendkívüli mérvben terheli, minek folytán ezen betegséget színlelőnek bárhol jelentkezzék, haza tolonczoztatása rendeltetett el. — Egy magyar hajó drámáját írja le egy fiumei levelező az »Ellenőr«-ben. A Bordeauxnak tartó »Medea« nevű magyar bárkát a biscayai öböl vizein mart. 24-én vihar fogta elő. A fedélzeten megmaradni lehetetlen lévén, a legénység az árboczok csarnokzatára menekült a kapitánynyal együtt, ki e szerencsétlen útra nejét magával hozta, most ezelétt nőt kellett a magasan felcsapó hullámok ellen karjai között védeni, kétségbeesetten nézve a kietlen, távolba valamely netalán előtűnő hajó után. A reggel első óráiban feltűntegy két árboczos angol hajó, majdnem egyenesen nekik tartó irányban. Nem sokára szótávolba jött az angol hajó s a Medea kapitánya hajója sülyedő helyzetére utalva, kéri az angol kapitányt, hogy őket felvegye hajójára. De ez embernek volt lelke megtagadni kérésüket! Könyörgésük siket fülekretalált, jóllehet ép azon perezben egy nagyobb hullám a hajóról két csónakot elszakítva a menekvés megkísérlésének még ily gyarló eszközeitől is megfosztá őket. Az elkeseredés e pillanatában a kapitány egy végső lépésre szánta el magát, hogy könyörre indítsa ama kőszívű embert: vízbe dobatá a még megmaradt csónakot s abba álétt nejét helyezve, a vitorlamester s egyik jobb tengerész legénynyel azon reményben indul a már távozó hajó felé, hogy annak parancsnoka, habár az összes személyzet fölvételét megtagadta is, de egy szerencsétlen nő megmentésére mégis tán nyújt segédkezet. Nem nyújtott. A kis csónak egyik hullámról a másikra dobatva, még néhányszor feltűnt a rengő sirkantok között, azután örökre elmerült. A tized magával hátra maradt kapitány az árboczcsarnokzaton tartózkodva, ellen s szomjan e vízözön között, várták a megváltás óráját. Úgy virradt reájuk a harmadik nap, amidőn a láthatáron ismét egy kis árboczos angol hajó tűnt föl, de a szél alatt. Megkisérték jeladással magukra vonni a figyelmet, egy vitorlafoszlányt himbáltatva az árbocz hegyéről. A kétség s remény minő perczei lehettek ezek! A tíz pár szem meredten csüng a távol hajó árboczai felé. S ime az egyiknek hegyire jelző zászlók vonatnak föl. Mindenik látta, de egyik sem mer hinni saját szemeinek. Most azonban a vitorlák is fölvonatnak, s a hajó a szélnek dűlve, rézsútos menetekben tér el eddig követett irányától. Tehát feléjük tart, de ez hatalmas munka, mely sok időt s fáradságot igényel. Lesz-e kitartásuk eseknek, s lesz-e idejük amazoknak bevárni ezt ? A hajó egész napon át dűlőkben kerüldözött, hogy hozzájuk közelíthessen s esti 7 órára már annyira közelükbe jutott, hogy a nagy csónakot vízre bocsájtva megmentésükre küldte. Esti 9 órakor a szerencsétlenek a Star of Peace fedélzetén valának, hol William Heathey kapitány a legelőzékenyebb vendégszeretettel karolá föl őket. Míg a megmentettek hálájukat rebegék, az an-