A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)

1877-05-05 / 110. szám

110. szám, XV. évfolyam. Kin­dit-h­i­vatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint Előfizetési d­ij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . ......................................6 frt _____ kr. 6 hónapra...........................................12» ____ » Az esti kiadás postai különküldéseért felnifizetés negyedé­venkint ...­­ » » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számitta­tik. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Szombat, május 5. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás J­­. A­z­InT XV-dik­ évfolyamára. Előfizetési árak : (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Május k­ora. ....... frt. Május-júniusra .... 4 » Május-juliusra .... (1 ) Máj­us-septemberre . . .0 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Bár az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Ath­enaeum­épület) küldendő. A háború tartama alatt a „HON" e hó 30-tól fogva minden hétfő reggelén is megjelen. A »Hon« szerk. s kiadó­hivatala. Budapest, május 4. Külügyi politikánk a parlamen­tekben. *) Tisza ma válaszolt azon interpellál­­ók­ra, melyeket a külügyi politika kérdésében : Simonyi Ernő, Chorin és Somssich hozzá in­téztek. Ugyancsak ma Lasser is hasonló nyi­latkozatot tett az osztrák parlament előtt. A két nyilatkozat azonos és így megjegyzéseink mindkettőre vonatkoznak. Miután konstatálta Tisza, hogy a monarchia törekvéseit külügyi politikájának, eddig követett, két czéljában a keleti keresztyének sorsának gyakorlati javításában és a béke föntartásában, siker nem koronázta, kijelenté, hogy a monarchia ezentúl is, érdekei megóvására minden irány­ban fog törekedni, de e végett most még moz­gósításra vagy más katonai intézkedésekre okot nem lát; tehát a semlegességtől el nem tér; bár fen van tartva cselekvési szabadsága minden irányban és a háború fejleményeiben és eredményénél is érvényesíteni akarja ér­dekeit ; mindezen eshetőség közt pedig számít a közös fejedelem népeire és a törvényhozá­sok h­azafiságára. Ez veleje, a miniszterelnök nyilatkoza­tának. Ebből kitűnik, h­ogy • 1*5 ° cnam­i fejle­ndt I­­gy orosz szövetség sincs . 2., a háború jelen stádiuma által még provokálva monarchiánk nem látja magát. 3., annak fejleményével szemben fen van tartva cselekvési szabadsá­gunk és 4., előre kilátásba van helyezve a kibontakozásnál, vagy előbb érdekeink vé­delmére esetleg szükséges, áldozatokkal járó actió, mitől eddig, hogy :­z idő előtti és időn kívüli­ erőfecsérléssel ne ártson magának, a monarchia tartózkodott. E három pontra néz­ve megnyugvást csak a szabad kézben és azon körülményben találunk, hogy a Duna­­hajózásra vonatkozó interpellációra a kor­mány még nem válaszolt. Nem válaszolha­tott, mert ez új keletű orosz erőszakoskodás természetét, határát még tisztán nem ismer- t­jük, és így — még talán a kormány sincs­­ abban a helyzetben, hogy meghatározni ké­pes legyen, ha vájjon mennyiben vannak e tény által sértve érdekeink, és h­a vájjon nem provokál már ez, legalább erélyes diplomá­­ciai óvásra, mely kedvező praejudiciumot ké­pezzen — Oroszország esetleges megtáma­dására. Ezen a téren, valamint Románia meg­szállásának, illetőleg szövetségének kérdésé­ben vár külügyi hivatalunkra a legközvetle­nebb intézkedés és ezek természetéből, az azokra következő fejleményekből lehet meg­ítélni azon politikát, melynek átalános körvo­nalait ma a miniszt­er­elnök előadta. Tagadhatatlan, hogy Tisza válasza áta­lánosságban van tartva, de most egy kor­mány, mint Chorin is megjegyzi, nem is te­het egyebet, ha csak a közvetlen actióra el­határozva nincs, mert akkor idő előtt provo­kál és idő előtti erőfeszítésnek, sőt elszigetelt­ségnek teheti ki magát. Azonban az is bizonyos, hogy a háború lokalizálása vagy az európai bonyodalmak megakadályozása, mint Tisza külügyi politi­kánk egyik czélját jellemző , nem mindenben biztosítja érdeinket, mert abban igaza van Simonyi Ernőnek, hogy lokalizált háború mellett is, Törökországot tönkre teheti és he­lyét elfoglalhatja Oroszország és az ő délkeleti szomszédsága már nagyon is érdekeinkbe vág. De Tisza nem csak ezt említi külügyi po­litikánk czéljául; határozottan megmondta, hogy úgy a háborúval, mint annak eredmé­nyeivel szemben nem csak föntartók cselek­vési szabadságunkat, de hadseregünkben bíz­va, idő előtti actió nélkül is, meg fogjuk tudni védni érdekeinket. Ezzel legalább is mondott annyit, hogy keleten orosz hegemóniát, vagy orosz h­űbér államok keletkezését tűrni nem fogjuk és már ezeket fegyveres erővel is megakadá­*) A tudósítás egész terjedelmében meg van esti la­punkban.­lgozzuk , mert a­kinek legkisebb érzéke van monarchiánk érdekei iránt,annak legalább i­s ennyit kell várnia attól, ki ígéri, hogy azo­kat megvédeni fogja. Különben is azt hiszszü­k, hogy nem czél­­talanul van Tisza beszédében említve az ural­kodó hivatkozása népeire és törvényhozásai h­azafiságára; nem ok nélkül van hangsú­lyozva abban a hadsereg készültsége, ereje, melyet csak »idő előtt és időn kívül« nem akarnak elfecsérelni, hogy annál sikereseb­ben szerezzen azután a monarchia érvényt »szavának.« Igen, a népek áldozatkészsége megvan,­­ ha követik közvéleményét; a törvényho­zások hazafisága nem hiányzik ; de épen e­z követeli azt, hogy csak érdekeinknek megfelelő politika követtessék, és csak Orosz­ország minden terjeszkedési czéljainak meg­akadályozásában fogják a törvényhozások is látni az érdekeinknek megfelelő oly p­ol­­­i­t­i­k­á­t, melynek támogatására bátran hivatkozhatnak h­azafiságára. Minden más czélra és politikára — eszközök és hazafiság nem csak hazánkban, de, merjük állítani, az osztrák parlament többségében sincsenek. És ha igaza van Tiszának, midőn Simo­nyi és Chorin azon sürgetésére, hogy, Simo­nyi szerint, ez »ügyet,« vagy hogy Chorin szabatosabb kifejezését használjuk, »a mon­archia álláspontját« a keleti kérdéssel szem­ben, most azonnal országgyűlési vitatkozás tárgyává tegyük, — azt felelte, hogy külügyi politikát parlamenti határozatokkal vezetni nem lehet; ha ebben — ismételjük — Tiszá­nak igaza van és a ház túlnyomó nagy több­sége igazat adott ebben neki, nem kevésbé helyes az is, hogy az országgyűlésen m­i­n­­den oldalról, határozott kárhoztatás fe­jeztetett ki Oroszország politikája és háború­ja fölött, hogy jövőre is az éber ellenőrzés kilátásba helyeztetett, mert ebből legalább tájékozva lehetnek az illetők, hogy milyen politika várhat támogatást Magyarország részéről; erről különben fölvilágosítást ad a magyar hirlapirodalom minden közege , vagy a Törökország melletti tüntetések. M­ort .Al naonc­a Somcsini, a pillanatnyi, fiatalsági fölhevülésekkel az államférfi nem köteles számolni, de a közvélemény »törvé­nyes orgánumainak« állandó nyilatkozatait számba nem venni makacsság lenne. Ezekből kitűnik és a későbbi események igazolni fog­ják, hogy Magyarországgal számolni és Ma­gyarországra számítani , mily körülmények és feltételek alatt lehet. De az osztrák sajtó és parlamenti többség eddigi magatartásából azt is merjük következtetni, hogy az egész monarch­iái­a nézve áll ez. A kormány nyilatkozata csak átalános garanciákat ad, de felelőssége érzetében, a helyzet és a közvélemény ép úgy, mint az eg­ész monarchia érdekeinek ismeretével — O­ly jónak látta többet most nem mondani. A kér­dés parlamenti tárgyalása sem mutatkozik czélszerű expediensnek, így tehát czélunkat a kormány által és a közvélemény állandó han­gos nyilatkozata útján véljük elérhetni. Mert arról meg vagyunk győződve, hogy An­­drássy és Tisza teljesen ismerik érdekeinket és míg állásukon maradnak, meg is védik azokat. Erre segítse őket az a tudat, hogy Magyarország és a monarchia túlnyomó ré­sze támogatja e téren őket. És a király is trónjának biztosítékát — csakis ebben keres­heti és találhatja bizton föl! — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét G­o r­o v­e elnök megnyit­ván, előterjesztette a kijelölő bizottság által megálla­píto­t névsort a bank és vámügyi bizottságokra vonat­kozólag. E szerint a bankbizottságba kijelöl­tetnek a szabadelvű párt részéről: Bánó József, Ernuszt Kelemen, Falk Miksa, Horváth Gyula, Hor­váth Lajos, Kerkápoly Károly, Márkus István, Vá­­rady Gábor,­­Wahrmann Mór és Zsedényi Ede ; a független szab.­párt részéről : Chorin Ferencz és Lichtenstein Lajos ; a függetlenségi párt részéről : Helfy Ignácz ; a jobboldali ellenzék részéről: Bujanovics Sándor. A vámügyi bizottságba a szabad­elvű párt részéről : Baross Gábor, Dániel Pál, Harkányi Frigyes, Kaucz Gyula, Korizmics László, Péchy Manó gr., Plachy Tamás, Szapáry Gyula gr., Tisza László, Tóth Vilmos ; a függ. szabad­elvű párt részéről : Simonyi Lajos br. és Mud­­rony Soma ; a függetlenségi párt részé­ről Simonyi Ernő ;a jobboldali ellenzék ré­széről : Apponyi Albert gr. A horvátok ré­széről a bankbizottságba: Pejacsevich László gr. A vámügyibe : Puszt Dragutin. Ezenkívül T r e f o r t közokt. miniszter a hol­napi ülésben Simonyi Ernő, Csatár Zsigmond és Ma­darász József interpellációikra adandó válaszait adta elő; utána Per­ez­el igazságügyminiszter Chorin Ferencz interpellációjára ugyancsak a holnapi ülés­ben adandó válaszát adta elő. Az értekezlet mindkét választ helyeslő tudo­másul vévén, az ülés véget ért. — Az ors­z. mag­y. ipar egy­e­ül­et nem­zetgazdasági sz­kosztálya ülést tartott május 4-kén d. u. 6 órakor Kerkápoly Károly elnöklete alatt. Napirendre volt tűzve az ipartörvény módosítása és m­ on­ ­tlakozás a dévai magy. k. reáliskolai segélyző­­egyesület javára. A »Debreczeni Ellenőr« szerkesztőség a be­küldött hozzánk 76 frt 08 ki­ás egy db aranyat. (Ezen összeghez adakoztak : Reviczky Bay Ilona 1 db arany. Kovásy Adolf 1 frt. Kacskovics Iván 3 frt. A debreczeni ref. főiskolai tanár­­kar kebelében nt. Tóth­ Mihály ur által eszközölt gyűjtés 30 frt 70 kr.Gelenczei Pál igazg. tanár a­la­pít­v­á­j­a 25 frt. Főiskolai ifjú­ság gyűjtése 11 frt 38 kr. Nyír­­baktai tánczmulatságból 5 frt.) A tálylyai »takarék és köl­csön-egyesület» 5 frt — kr Ide számivá a már kimutatott 1438 frt 53 kr 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallért, begyült eddig szerkesztőségünknél e valóban hazafias és nemzeti czélra összesen 1519 frt 61 kv 1 db arany, 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a nemeslelkű adakozók hálás köszö­­netünket hazafias áldozatkészségükért. Fraan­éziaország és Anglia semlegessége* Európa két hatalmas állama nyilatkoz­­tatá ki, hogy semleges marad azon egyenet­len harczban, melyet a meggyengített, mes­terségesen ruinált és aláaknázott Törökország a muszka hatalom ellen vívni fog. Hogy a jog s az igazság Törökország mellett van, hogy Oroszországot az erőszak s a jog tiprása kiséri a hareztérre, az iránt alig van már két­ség, elfogulatlanul ítélő emberekben. Olaszország is tett hasonló semlegességi nyilatkozatokat. Különös. Épen az a három hatalom siet kinyilatkoztatni semlegességét, melyek 1854- ben közösen támadták meg és hosszú véres harcz után verték is le az északi zsarnokot és tették legalább 20 évre lehetetlenné Euró­pában. A nyugati cultura s a szabadságt érde­k ezukoradó reform. A szakosztály, tekintettel arra, hogy a czukor­adótörvényjavaslat már az országgyű­lés előtt fekszik, e tárgyat sürgősnek ismerve, annak­árgyalásába bocsátkozott, ez az ipartör­vényt elha­­lasztó. Előterjesztetett Rupprechtnek a Rotter­­mann-féle emlékirat tárgyában szerkesztett vélemé­­nyes jelentése. A jelentés a czukorgyárosok emlék­iratában foglalt azon kívánalmat, hogy tartassák fönn az átalányozási czukoradórendszer, de a ma­gyarországi czukorgyáraknak a lajtántúli czukorgyá­­rakkal szemben adassák 2O°/0-nyi kedvezmény, na­gyon alaposnak és indokoltnak tünteti fel s egy­szersmind kimondja azt, hogy a czukortermelés a kivitel érdekében Európaszerte praemirozva lévén, hazánkban sem törölhető el azon jutalom, melyet a termelés a fönállott átalányozási adó alatt élvez­hetett. Mudrony egyesületi igazgató a czukor­adó törvényjavaslatot ajánlja tárgyalási alapul vé­tetni, annak indokolásával együtt, s figyelmeztet ar­ra, hogy ez indokolásból kitűnik, miszerint a törvény­­javaslat szerkesztésénél oly tekintetek voltak irány­adók, melyek méltán rémülettel tölthetik el a ma­gyar czukorgyárakat. Mert az indokolás abból a föltevésből indult ki, hogy a monarchia területén czukortúltermelés van, melyet meg kell szüntetni. De ha ez ellen oly intézkedések téteznek, min­ket a tvjavaslat c­éloz, akkor a kedvezőtlenebb helyzetben levő c­ukorgyárak lesznek kénytelenek, az üzletet megszüntetni, tehát a magyar gyáraknak kell tönkre jutni. A törvényjavaslatot tehát jelen alakjában el­fogadni lehetetlen. Kerkápoly érdekes előadásban kifejté a fenálló különböző czukoradó rendszereket, s attól tart, hogy a czukoradó törvénynyel is úgy járhat Ma­gyarország, mint az ipartörvénynyel, melyet az ipa­rosok kívánalmainak tekintetbevétele nélkül hoztak meg s most utólagosan bebizonyult, hogy a törvény rész. Miután a czukorgyárosok az átalányozási rend­szer fentartását óhajtják, ő is ezt tartaná kívánatos­nak, csak az a kérdés, mennyiben practicábilis a 20 százalék kedvezmény a jelen viszonyok közt. Ajánlja, hogy tárgyalási alapul a törvényjavaslat mellett a czukorgyárosok emlékirata, Ruprecht jelentése és a Lónyay miniszter alatt tartott czukor enquet munká­lata fogadtassék el. Helfy mindezek áttanulmá­nyozásának megkönnyítésére azt indítványozza, hogy Mudrony igazgató egy rövid tájékoztató resu­­met szerkeszszen. R­á­t­h K. felemlíti, hogy a budapesti ipar­kamara a vámügygyel nem akar foglalkozni, mert az arra vonatkozó minden előterjesztést még nem is­meri ; a bankügygyel nem, mert azt eminenter poli­tikai kérdésnek tekinti, a czukoradóval nem, mert a kamara területén nincsenek czukorgyárak. Illő tehát — úgy mond — hogy a czukoradó kérdését Ah A­--- - v posan tárgyalja s ezért indítványozza, hogy a vidéki czukorgyárosokat egy rövid enquét tanácskozmányra hívja egybe az orsz. magyar iparegyesület. Ezen enquéte megtartását Moskovitz gyáros is pártolja. A szakosztály tagjainak többsége azonban feleslegesnek tarta egy újabb ezukor en­­quete egybehívását, miután a helyzet a czukoradó szempontjából a múlt enquet óta változatlan maradt. Kerkápoly felszólalására végül abban történt megállapodás, hogy ha ezukorgyárosok en­­quetre nem is hivatnak egybe, de levélben Rotter­­­mann mint a czukorgyárosok képviselője felkérendő, hogy vegyen részt a szakosztály legközelebbi pénte­ken tartandó ülésén vagy írásban adja be vélemé­nyét a következő két kérdésről : 1) Minő ezukor ter­melési pr­emiumok léteznek tényleg külországokban; 2) a difusionális eljárás behozatala óta minő vál­toztatások történtek külföldön a czukoradó-törvé­­nyekben. kek legnagyobbszerü küzdelme volt az, azon hatalom ellen, melyet méltán neveztek el az európai civilizált emberiség ostorának. És ama nagy áldozatok, melyek akkor a krími háborúban hozattak, most 20 év letelte után nyomtalanul elvesztek volna? Ama nagy ér­dekek, melyek akkor három mivelt nemzet szövetségét létrehozták, megszűntek volna lé­tezni ? Nem szűntek meg. Csak az történt, hogy most nem azon állam viszi a vezérszerepet Európában, mely vitte a krími háború ide­jén. Ki ne ért­e most nyomasztólag, hogy Francziaország meg van csonkítva? És vár­jon minő kárpótlást nyújt Németország Eu­rópának azért, hogy kiragadta a vezérszere­pet Francziaország kezéből? Szomorúan ta­pasztaljuk a »kárpótlást« Muszkaország el­hatalmasodásában. A franczia ellensúly meg van törve s vele az európai gyensúly is. Mily nyomasztólag hat olvasni, hogy ugyanazon állam, Francziaország külügymi­nisztere, melynek akkor oroszlány része ju­tott ki a muszka hatalom megtörésében, most a »legtökéletesebb semlegességet« proklamálja, melyből csak azért s csak akkor fog kilépni, hogy és a mikor békés diplomatiai közbenjá­rást fejtsen ki. Francziaország, semlegességi nyilatkozatával még Angliát is megelőzte. A­ranczia nyilatkozat ápril 25-dikén, az angol 3- án kelt. Anglia nyilatkozata, mely a szigorú és részrehajlatlan semlegességet hirdeti, abban különbözik a francziától, hogy egy szóval sem mondja meg, átalában el fogja-e hagyni Anglia, mikor és miért, minő irányban a sem­­egességet, vagy nem; és különbözik abban is, hogy míg a franczia vádaskodólag beszél a porta magatartásáról s igy mintegy behí­zelgől­eg orosz álláspontra áll (— Francziaor­szág teszi ezt, mely fegyvereit Moszkvában s a Krímben villogtatta), — addig az angol nyilatkozat kijelenti, hogy Anglia »baráti viszonyokban« van Orosz- és Törökor­szággal. Francziaország semlegessége: tökéletes cfelv­­ehr m­ellett az fák hadi készülődései.) Ilyen Ausztria-Ma­gyarország semlegessége is. Ez utóbbi hata­lomnak, úgy látszik, az jutott ki osztályré­szül, hogy nemsokára oly missiót teljesítsen, min­t ezelőtt 20 évvel teljesített Anglia, Francziaország és Szardínia. Az osztrák kiegyezési bizottságiból. Ama vita után ítélve, mely tegnap az osztrák 45-ös kiegyezési bizottságban kifej­lett, alig lehet kétség az iránt, hogy a ki­egyezési mű a maga egészében s ha nem is változatlanul, de csekély módosításokkal ke­resztül fog menni az osztrák birodalmi ta­nácsban. Lesznek viták, fognak fölmerülni köve­telések, a merev és exclusív osztrák álláspont itt-ott hangsúlyozva lesz, de a többség a ki­egyezés számára biztosítva van. A haladó párt s nevezetesen az annak köréből kilépett s »itt haladó párttá« alakult képviselők ugyan meg nem fogják buktatni a kiegyezést. Preuis és Lasser miniszterek igyekeztek is föltüntetni a kiegyezésnek az osztrákokra kedvező oldalait. Ilyen a bankjegy-egység, az osztrák ipar védelme, ilyen az, hogy a ma­gyar kormány, ha nem ismerte is el a 80 milliós adósságot, legalább alávetette magát egy küldöttség, vagy egy választott bíróság ítéletének ; ilyen az, hogy ha nem sikerült is, mint az osztrákok óhajtották a kiegyezést 20 —25 évre megkötni, Magyarország nem mondja föl a vámszerződést egy jelentékeny idő alatt stb. Mindmegannyi plausibilis ok, még mások mellett, az osztrákokra nézve, hogy a kiegyezést elfogadják. De valamennyi miniszteri nyilatkozat között legfőbb figyelmet érdemel Lasser nyi­latkozata, mely szerint a dualizmus hívének valla magát. Ez ugyan önként jövő és ter­mészetes dolog volna, a­mi máskép nem is lehet, egy oly minisztertől, ki a mostani rendszert szolgálja. De hát Lasser úr is­meretes volt eddig a dualismussal ellenkező velleitásairól, s habár most is csak a je­lenben mondja azt »egyedül lehetséges« állami rendnek, minden esetre fontos nyilat­kozat egy Lassertől, a centralistától. Eljön az ideje, hogy tovább fog menni egy lépéssel s meg fog győződni, hogy a dualismus a j­ö­­v­ő­r­e is tart számot. A dualismus ellenségei e nyilatkozat után egygyel legalább keves­­bedtek. Az oszrák kiegyezési bizottság tegnapi üléséről a »Lloyd« következő távirati tudósítást közli. Az egyes albizottságok megválasztása után megkezdték az átalános vitát. Pretis pénzügyminiszter a kiegyezés ügyé­nek fejlődését vázolja 1875. májusától, a vámtarifta be nem terjesztését azzal indokolja, hogy Német­országgal a kereskedelmi szerződés megújítása iránt még folyamatban vannak az alkudozások. Megemlíti az adóvisszatérítés kérdését mely csak a quotabizott­­ságokban kerül a vitatás alá s ellenzi azt a felfogást, mintha most az egész 1867-ki kiegyezést módosítani kellene, s azt módosítható és módosíthatlan részre osztja. A­mi a quótát illeti, a kormány e részben beható kutatást eszközölt s azon eredményre jutott, hogy a 30 és 70 arány megközelítőleg ma is megfelel a viszonyoknak. A bankkérdésben is sikert mutathat fel az osztrák kormány, mert a forgalmi jegyek egysé­ges kezelése mindenesetre előnyös­ a magyar bank­ügy önállóságánál, pedig ez volt Magyarország ere­deti kívánsága. Ha a magyar kormánynak befolyása lesz az új bank­intézetre, ez indokolva van az által hogy hozzá kell járulni a bank kiváltságának meg­adásához is. A 80 milliós adósságot a magyar kor­mány előbb el sem ismerte , most legalább alkudo­zásba bocsátkozott iránta s alávetette magát egy kül­döttség vagy választott bíróság ítéletének. Grocholski nem érti, hogy mondhatja a magyar kormány, hogy e kiegyezésnél Magyarország 4 milliót nyer, s hogy mondhatja egyúttal az osztrák kormány, hogy mi is nyerünk; a magyarok a vámok­ból 30°­0-ot kapnak vissza, holott­ tudva van, hogy e vámokhoz koránt sem járulnak 30%-al- Szónok fel­világosítást kér az iránt, hogy a kormány nem vont-e más tárgyakat is az alkudozás körébe s utal a mar­­hasó­ra. Azt is aggályt keltőnek találja, hogy a petróleumot meg akarják adóztatni, mert ezzel a petróleum-ipar károsul. Különösnek találja a szesz­adó emelését, a­mi Gácsországra fő fontosságú, hogy a c­ukor­adó szintén emeltetik, holott az ismét Cseh­országban és Morvaországban életkérdés, s hogy csak a söradó marad érintetlen, tán azért, mert ez a német tartományokban jelentékeny. Preuis pénzügyminiszter: A petróleum-adó csak a vám­árszabály előterjesztése után lesz vitat­ható , elvileg azonban helyes az, hogy eme nem túl­ságosan drága átalánosan használt fogyasztási czikk szintén állami jövedelem forrásává tétesnek. A vám mellett tehát petróleum-adót is kell kivetni, azonban úgy, hogy az a hazai petróleumipar fejlődését s létét ne koc­káztassa. A söradó azért marad érintetlen, mert így is behoz 24—25 milliót, s mert az ipar ez adó mellett fokozódik, s így az adójövedelem nö­vekvésére természetes kilátás van, emelésre szükség nem volt. Skene különösnek találja, hogy az osztrák kormány birodalomról beszél, míg Magyarország bi­rodalmat nem ismer. Ausztria­ e mellett nagyon roszul jár, mert a magyarok csak magukra gondol­nak, nekünk pedig gondolnunk kell a birodalomra is s magunkra is. Pretis azt válaszolja, hogy az összállamra nézve egy legfelsőbb határozat szerint van közös czili vagy osztrák-magyar birodalom. M­a­g­a azt kívánta volna, hogy az egész ki­egyezést ez alkalomból átvizsgálják, mert a delegá­­czió nem oly parlament, mely a mai nehéz viszonyok közt a kormányt elegendőkép támogathatná. Meg nem foghatja, miért térnek ki a politikai kérdés elől. Sok mindent kellene átvizsgálni a c­ímkérdésen kí­vül, úgy a közös minisztériumbeli hivatalnokok állam­­polgári jogát, az osztrákok magyarországbeli letele­­pedhetési jogát, úgy­szintén azt az intézkedést, hogy a vámszövetség s az új bankintézet csak 10 évi tar­tamra jön létre. Sturm kijelenti, hogy minden törvény módo­sítható, csakhogy nem mindegyiket kell 10 év lefo­lyása után okvetlenül átvizsgálni. Ha a kormány min­dig azon gondolatból indul ki, hogy az egyensúly helyreállítása czéljából az adót kell emelni, akkor ez oly aggasztó alapelv, melylyel szemben sokkal elő­nyösb az, hogy a kiadásokat kell csökkenteni. Menger a kormány által előterjesztett javas­latokból Ausztriára nézve nemcsak pénzügyi előny káromlását nem látja, hanem fél attól, hogy károsí­tás következik azokból. Minő értéke van a magyarok nagyon dicsért engedékenységének a védvám-kérdés­ben az osztrák iparra nézve, az csak akkor lesz meg­ítélhető, ha a vámárszabályt előterjesztik. Lasser a kiegyezési tárgyalások folyamát vá­zolja: annak idején ő sem volt barátja a dualismus­­nak, de ma már határozott dualista, mert a dualis­mus ma az egyetlen lehetséges állami rend, a jelennel számolni kell. A munkálat bírála­tánál soha sem szabad feledni, hogy akkor, midőn egy másik féllel való alkudozásokról van szó, nem elég a jobbat kívánni, hanem szükséges kinyerni azon félnek beleegyezését is. Nem a kívánatos, hanem a lehetséges képezi a valódi zsinórmértéket. Az osztrák kormány jobbára védelmi állapotban volt,mert mint tudva van, a magyar kormány messze terjedő kö­vetelésekkel lépett föl.Némely kívánatos dolog nem volt elérhető , így például a kiegyezés hosszabb tartama, kívántuk, hogy a kiegyezés 15 vagy 20 évre köttessék meg és nem tudtunk egyebet elérni, mint azt, hogy Magyarország lemondott azon jogá­ról, hogy a vámszerződést a 10 év alatt fölmondja. A bankra vonatkozólag hangsúlyozza a miniszter, hogy sikerült föntartani a forgalmi eszközök egységé­nek elvét.A­mi a vámtariftákat illeti, azt tartja a miniszter, hogy az iparosok hálával fognak tartozni azért, a­mit a kormánynak a belföldi ipar védelme tekintetében kivívnia sikerült. Átalában a kormány mereven vonta meg a határokat arra nézve, hogy a kiegyezés államjogi része kérdésessé ne tétessék. A tárgyalások folyama alatt a kormányra nézve zsinór­­mértékül szolgált az, hogy a kiegyezés átalában lét­rejöjjön ; a kormány azon öntudattól van áthatva, hogy legjobb akarata és tudata szerint megóvta úgy a birodalom mint annak osztrák része érdekeit. Most már a kormány megállapodásai a törvényhozás íté­lete alá vannak bocsátva s ez a kormányra nézve egy valóságos lelki megkönnyebbülés. A képviselőtestület vizsgáljon meg mindent szorgosan; ha ennél jobb kiegyezést sikerül létre­hozni, annak a kormány csak örülni fog. Egy ki­egyezésnek létre nem jötte dinoszikus zavarokra fogna vezetni. Ezt szóló sajnálná, de nem vállalna érte felelősséget. Herbst: A bizottsághoz eddig utasított ja­vaslatok részleteiről már most szólni, nem szükséges, ehhez lesz később elég alkalom. De arra nézve, miket a pénzügyminiszter mondott, megjegyzi szóló, hogy a bizottság nincs azon helyzetben, hogy a quotát tár­gyalja. Az 1867-ki kiegyezési tárgyalások története világosan mutatja, miként keletkezett a közös ügyek

Next