A Hon, 1877. május (15. évfolyam, 106-135. szám)
1877-05-05 / 110. szám
110. szám, XV. évfolyam. Kindit-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . ......................................6 frt _____ kr. 6 hónapra...........................................12» ____ » Az esti kiadás postai különküldéseért felnifizetés negyedévenkint ... » » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Szombat, május 5. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás J. AzInT XV-dik évfolyamára. Előfizetési árak : (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Május kora. ....... frt. Május-júniusra .... 4 » Május-juliusra .... (1 ) Május-septemberre . . .0 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Bár az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeumépület) küldendő. A háború tartama alatt a „HON" e hó 30-tól fogva minden hétfő reggelén is megjelen. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 4. Külügyi politikánk a parlamentekben. *) Tisza ma válaszolt azon interpellálókra, melyeket a külügyi politika kérdésében : Simonyi Ernő, Chorin és Somssich hozzá intéztek. Ugyancsak ma Lasser is hasonló nyilatkozatot tett az osztrák parlament előtt. A két nyilatkozat azonos és így megjegyzéseink mindkettőre vonatkoznak. Miután konstatálta Tisza, hogy a monarchia törekvéseit külügyi politikájának, eddig követett, két czéljában a keleti keresztyének sorsának gyakorlati javításában és a béke föntartásában, siker nem koronázta, kijelenté, hogy a monarchia ezentúl is, érdekei megóvására minden irányban fog törekedni, de e végett most még mozgósításra vagy más katonai intézkedésekre okot nem lát; tehát a semlegességtől el nem tér; bár fen van tartva cselekvési szabadsága minden irányban és a háború fejleményeiben és eredményénél is érvényesíteni akarja érdekeit ; mindezen eshetőség közt pedig számít a közös fejedelem népeire és a törvényhozások hazafiságára. Ez veleje, a miniszterelnök nyilatkozatának. Ebből kitűnik, hogy • 1*5 ° cnami fejlendt Igy orosz szövetség sincs . 2., a háború jelen stádiuma által még provokálva monarchiánk nem látja magát. 3., annak fejleményével szemben fen van tartva cselekvési szabadságunk és 4., előre kilátásba van helyezve a kibontakozásnál, vagy előbb érdekeink védelmére esetleg szükséges, áldozatokkal járó actió, mitől eddig, hogy :z idő előtti és időn kívüli erőfecsérléssel ne ártson magának, a monarchia tartózkodott. E három pontra nézve megnyugvást csak a szabad kézben és azon körülményben találunk, hogy a Dunahajózásra vonatkozó interpellációra a kormány még nem válaszolt. Nem válaszolhatott, mert ez új keletű orosz erőszakoskodás természetét, határát még tisztán nem ismer- tjük, és így — még talán a kormány sincs abban a helyzetben, hogy meghatározni képes legyen, ha vájjon mennyiben vannak e tény által sértve érdekeink, és ha vájjon nem provokál már ez, legalább erélyes diplomáciai óvásra, mely kedvező praejudiciumot képezzen — Oroszország esetleges megtámadására. Ezen a téren, valamint Románia megszállásának, illetőleg szövetségének kérdésében vár külügyi hivatalunkra a legközvetlenebb intézkedés és ezek természetéből, az azokra következő fejleményekből lehet megítélni azon politikát, melynek átalános körvonalait ma a miniszterelnök előadta. Tagadhatatlan, hogy Tisza válasza átalánosságban van tartva, de most egy kormány, mint Chorin is megjegyzi, nem is tehet egyebet, ha csak a közvetlen actióra elhatározva nincs, mert akkor idő előtt provokál és idő előtti erőfeszítésnek, sőt elszigeteltségnek teheti ki magát. Azonban az is bizonyos, hogy a háború lokalizálása vagy az európai bonyodalmak megakadályozása, mint Tisza külügyi politikánk egyik czélját jellemző , nem mindenben biztosítja érdeinket, mert abban igaza van Simonyi Ernőnek, hogy lokalizált háború mellett is, Törökországot tönkre teheti és helyét elfoglalhatja Oroszország és az ő délkeleti szomszédsága már nagyon is érdekeinkbe vág. De Tisza nem csak ezt említi külügyi politikánk czéljául; határozottan megmondta, hogy úgy a háborúval, mint annak eredményeivel szemben nem csak föntartók cselekvési szabadságunkat, de hadseregünkben bízva, idő előtti actió nélkül is, meg fogjuk tudni védni érdekeinket. Ezzel legalább is mondott annyit, hogy keleten orosz hegemóniát, vagy orosz hűbér államok keletkezését tűrni nem fogjuk és már ezeket fegyveres erővel is megakadá*) A tudósítás egész terjedelmében meg van esti lapunkban.lgozzuk , mert akinek legkisebb érzéke van monarchiánk érdekei iránt,annak legalább is ennyit kell várnia attól, ki ígéri, hogy azokat megvédeni fogja. Különben is azt hiszszük, hogy nem czéltalanul van Tisza beszédében említve az uralkodó hivatkozása népeire és törvényhozásai hazafiságára; nem ok nélkül van hangsúlyozva abban a hadsereg készültsége, ereje, melyet csak »idő előtt és időn kívül« nem akarnak elfecsérelni, hogy annál sikeresebben szerezzen azután a monarchia érvényt »szavának.« Igen, a népek áldozatkészsége megvan, ha követik közvéleményét; a törvényhozások hazafisága nem hiányzik ; de épen ez követeli azt, hogy csak érdekeinknek megfelelő politika követtessék, és csak Oroszország minden terjeszkedési czéljainak megakadályozásában fogják a törvényhozások is látni az érdekeinknek megfelelő oly politikát, melynek támogatására bátran hivatkozhatnak hazafiságára. Minden más czélra és politikára — eszközök és hazafiság nem csak hazánkban, de, merjük állítani, az osztrák parlament többségében sincsenek. És ha igaza van Tiszának, midőn Simonyi és Chorin azon sürgetésére, hogy, Simonyi szerint, ez »ügyet,« vagy hogy Chorin szabatosabb kifejezését használjuk, »a monarchia álláspontját« a keleti kérdéssel szemben, most azonnal országgyűlési vitatkozás tárgyává tegyük, — azt felelte, hogy külügyi politikát parlamenti határozatokkal vezetni nem lehet; ha ebben — ismételjük — Tiszának igaza van és a ház túlnyomó nagy többsége igazat adott ebben neki, nem kevésbé helyes az is, hogy az országgyűlésen minden oldalról, határozott kárhoztatás fejeztetett ki Oroszország politikája és háborúja fölött, hogy jövőre is az éber ellenőrzés kilátásba helyeztetett, mert ebből legalább tájékozva lehetnek az illetők, hogy milyen politika várhat támogatást Magyarország részéről; erről különben fölvilágosítást ad a magyar hirlapirodalom minden közege , vagy a Törökország melletti tüntetések. Mort .Al naonca Somcsini, a pillanatnyi, fiatalsági fölhevülésekkel az államférfi nem köteles számolni, de a közvélemény »törvényes orgánumainak« állandó nyilatkozatait számba nem venni makacsság lenne. Ezekből kitűnik és a későbbi események igazolni fogják, hogy Magyarországgal számolni és Magyarországra számítani , mily körülmények és feltételek alatt lehet. De az osztrák sajtó és parlamenti többség eddigi magatartásából azt is merjük következtetni, hogy az egész monarchiáia nézve áll ez. A kormány nyilatkozata csak átalános garanciákat ad, de felelőssége érzetében, a helyzet és a közvélemény ép úgy, mint az egész monarchia érdekeinek ismeretével — Oly jónak látta többet most nem mondani. A kérdés parlamenti tárgyalása sem mutatkozik czélszerű expediensnek, így tehát czélunkat a kormány által és a közvélemény állandó hangos nyilatkozata útján véljük elérhetni. Mert arról meg vagyunk győződve, hogy Andrássy és Tisza teljesen ismerik érdekeinket és míg állásukon maradnak, meg is védik azokat. Erre segítse őket az a tudat, hogy Magyarország és a monarchia túlnyomó része támogatja e téren őket. És a király is trónjának biztosítékát — csakis ebben keresheti és találhatja bizton föl! — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Go ro ve elnök megnyitván, előterjesztette a kijelölő bizottság által megállapítot névsort a bank és vámügyi bizottságokra vonatkozólag. E szerint a bankbizottságba kijelöltetnek a szabadelvű párt részéről: Bánó József, Ernuszt Kelemen, Falk Miksa, Horváth Gyula, Horváth Lajos, Kerkápoly Károly, Márkus István, Várady Gábor,Wahrmann Mór és Zsedényi Ede ; a független szab.párt részéről : Chorin Ferencz és Lichtenstein Lajos ; a függetlenségi párt részéről : Helfy Ignácz ; a jobboldali ellenzék részéről: Bujanovics Sándor. A vámügyi bizottságba a szabadelvű párt részéről : Baross Gábor, Dániel Pál, Harkányi Frigyes, Kaucz Gyula, Korizmics László, Péchy Manó gr., Plachy Tamás, Szapáry Gyula gr., Tisza László, Tóth Vilmos ; a függ. szabadelvű párt részéről : Simonyi Lajos br. és Mudrony Soma ; a függetlenségi párt részéről Simonyi Ernő ;a jobboldali ellenzék részéről : Apponyi Albert gr. A horvátok részéről a bankbizottságba: Pejacsevich László gr. A vámügyibe : Puszt Dragutin. Ezenkívül T r e f o r t közokt. miniszter a holnapi ülésben Simonyi Ernő, Csatár Zsigmond és Madarász József interpellációikra adandó válaszait adta elő; utána Perezel igazságügyminiszter Chorin Ferencz interpellációjára ugyancsak a holnapi ülésben adandó válaszát adta elő. Az értekezlet mindkét választ helyeslő tudomásul vévén, az ülés véget ért. — Az orsz. magy. ipar egyeület nemzetgazdasági szkosztálya ülést tartott május 4-kén d. u. 6 órakor Kerkápoly Károly elnöklete alatt. Napirendre volt tűzve az ipartörvény módosítása és m on tlakozás a dévai magy. k. reáliskolai segélyzőegyesület javára. A »Debreczeni Ellenőr« szerkesztőség a beküldött hozzánk 76 frt 08 kiás egy db aranyat. (Ezen összeghez adakoztak : Reviczky Bay Ilona 1 db arany. Kovásy Adolf 1 frt. Kacskovics Iván 3 frt. A debreczeni ref. főiskolai tanárkar kebelében nt. Tóth Mihály ur által eszközölt gyűjtés 30 frt 70 kr.Gelenczei Pál igazg. tanár alapítvája 25 frt. Főiskolai ifjúság gyűjtése 11 frt 38 kr. Nyírbaktai tánczmulatságból 5 frt.) A tálylyai »takarék és kölcsön-egyesület» 5 frt — kr Ide számivá a már kimutatott 1438 frt 53 kr 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallért, begyült eddig szerkesztőségünknél e valóban hazafias és nemzeti czélra összesen 1519 frt 61 kv 1 db arany, 2 db ezüst forintos és 1 db szász ezüst tallér. Fogadják a nemeslelkű adakozók hálás köszönetünket hazafias áldozatkészségükért. Fraanéziaország és Anglia semlegessége* Európa két hatalmas állama nyilatkoztatá ki, hogy semleges marad azon egyenetlen harczban, melyet a meggyengített, mesterségesen ruinált és aláaknázott Törökország a muszka hatalom ellen vívni fog. Hogy a jog s az igazság Törökország mellett van, hogy Oroszországot az erőszak s a jog tiprása kiséri a hareztérre, az iránt alig van már kétség, elfogulatlanul ítélő emberekben. Olaszország is tett hasonló semlegességi nyilatkozatokat. Különös. Épen az a három hatalom siet kinyilatkoztatni semlegességét, melyek 1854- ben közösen támadták meg és hosszú véres harcz után verték is le az északi zsarnokot és tették legalább 20 évre lehetetlenné Európában. A nyugati cultura s a szabadságt érdek ezukoradó reform. A szakosztály, tekintettel arra, hogy a czukoradótörvényjavaslat már az országgyűlés előtt fekszik, e tárgyat sürgősnek ismerve, annakárgyalásába bocsátkozott, ez az ipartörvényt elhalasztó. Előterjesztetett Rupprechtnek a Rottermann-féle emlékirat tárgyában szerkesztett véleményes jelentése. A jelentés a czukorgyárosok emlékiratában foglalt azon kívánalmat, hogy tartassák fönn az átalányozási czukoradórendszer, de a magyarországi czukorgyáraknak a lajtántúli czukorgyárakkal szemben adassák 2O°/0-nyi kedvezmény, nagyon alaposnak és indokoltnak tünteti fel s egyszersmind kimondja azt, hogy a czukortermelés a kivitel érdekében Európaszerte praemirozva lévén, hazánkban sem törölhető el azon jutalom, melyet a termelés a fönállott átalányozási adó alatt élvezhetett. Mudrony egyesületi igazgató a czukoradó törvényjavaslatot ajánlja tárgyalási alapul vétetni, annak indokolásával együtt, s figyelmeztet arra, hogy ez indokolásból kitűnik, miszerint a törvényjavaslat szerkesztésénél oly tekintetek voltak irányadók, melyek méltán rémülettel tölthetik el a magyar czukorgyárakat. Mert az indokolás abból a föltevésből indult ki, hogy a monarchia területén czukortúltermelés van, melyet meg kell szüntetni. De ha ez ellen oly intézkedések téteznek, minket a tvjavaslat céloz, akkor a kedvezőtlenebb helyzetben levő cukorgyárak lesznek kénytelenek, az üzletet megszüntetni, tehát a magyar gyáraknak kell tönkre jutni. A törvényjavaslatot tehát jelen alakjában elfogadni lehetetlen. Kerkápoly érdekes előadásban kifejté a fenálló különböző czukoradó rendszereket, s attól tart, hogy a czukoradó törvénynyel is úgy járhat Magyarország, mint az ipartörvénynyel, melyet az iparosok kívánalmainak tekintetbevétele nélkül hoztak meg s most utólagosan bebizonyult, hogy a törvény rész. Miután a czukorgyárosok az átalányozási rendszer fentartását óhajtják, ő is ezt tartaná kívánatosnak, csak az a kérdés, mennyiben practicábilis a 20 százalék kedvezmény a jelen viszonyok közt. Ajánlja, hogy tárgyalási alapul a törvényjavaslat mellett a czukorgyárosok emlékirata, Ruprecht jelentése és a Lónyay miniszter alatt tartott czukor enquet munkálata fogadtassék el. Helfy mindezek áttanulmányozásának megkönnyítésére azt indítványozza, hogy Mudrony igazgató egy rövid tájékoztató resumet szerkeszszen. Ráth K. felemlíti, hogy a budapesti iparkamara a vámügygyel nem akar foglalkozni, mert az arra vonatkozó minden előterjesztést még nem ismeri ; a bankügygyel nem, mert azt eminenter politikai kérdésnek tekinti, a czukoradóval nem, mert a kamara területén nincsenek czukorgyárak. Illő tehát — úgy mond — hogy a czukoradó kérdését Ah A--- - v posan tárgyalja s ezért indítványozza, hogy a vidéki czukorgyárosokat egy rövid enquét tanácskozmányra hívja egybe az orsz. magyar iparegyesület. Ezen enquéte megtartását Moskovitz gyáros is pártolja. A szakosztály tagjainak többsége azonban feleslegesnek tarta egy újabb ezukor enquete egybehívását, miután a helyzet a czukoradó szempontjából a múlt enquet óta változatlan maradt. Kerkápoly felszólalására végül abban történt megállapodás, hogy ha ezukorgyárosok enquetre nem is hivatnak egybe, de levélben Rottermann mint a czukorgyárosok képviselője felkérendő, hogy vegyen részt a szakosztály legközelebbi pénteken tartandó ülésén vagy írásban adja be véleményét a következő két kérdésről : 1) Minő ezukor termelési premiumok léteznek tényleg külországokban; 2) a difusionális eljárás behozatala óta minő változtatások történtek külföldön a czukoradó-törvényekben. kek legnagyobbszerü küzdelme volt az, azon hatalom ellen, melyet méltán neveztek el az európai civilizált emberiség ostorának. És ama nagy áldozatok, melyek akkor a krími háborúban hozattak, most 20 év letelte után nyomtalanul elvesztek volna? Ama nagy érdekek, melyek akkor három mivelt nemzet szövetségét létrehozták, megszűntek volna létezni ? Nem szűntek meg. Csak az történt, hogy most nem azon állam viszi a vezérszerepet Európában, mely vitte a krími háború idején. Ki ne érte most nyomasztólag, hogy Francziaország meg van csonkítva? És várjon minő kárpótlást nyújt Németország Európának azért, hogy kiragadta a vezérszerepet Francziaország kezéből? Szomorúan tapasztaljuk a »kárpótlást« Muszkaország elhatalmasodásában. A franczia ellensúly meg van törve s vele az európai gyensúly is. Mily nyomasztólag hat olvasni, hogy ugyanazon állam, Francziaország külügyminisztere, melynek akkor oroszlány része jutott ki a muszka hatalom megtörésében, most a »legtökéletesebb semlegességet« proklamálja, melyből csak azért s csak akkor fog kilépni, hogy és a mikor békés diplomatiai közbenjárást fejtsen ki. Francziaország, semlegességi nyilatkozatával még Angliát is megelőzte. Aranczia nyilatkozat ápril 25-dikén, az angol 3- án kelt. Anglia nyilatkozata, mely a szigorú és részrehajlatlan semlegességet hirdeti, abban különbözik a francziától, hogy egy szóval sem mondja meg, átalában el fogja-e hagyni Anglia, mikor és miért, minő irányban a semegességet, vagy nem; és különbözik abban is, hogy míg a franczia vádaskodólag beszél a porta magatartásáról s igy mintegy behízelgőleg orosz álláspontra áll (— Francziaország teszi ezt, mely fegyvereit Moszkvában s a Krímben villogtatta), — addig az angol nyilatkozat kijelenti, hogy Anglia »baráti viszonyokban« van Orosz- és Törökországgal. Francziaország semlegessége: tökéletes cfelvehr mellett az fák hadi készülődései.) Ilyen Ausztria-Magyarország semlegessége is. Ez utóbbi hatalomnak, úgy látszik, az jutott ki osztályrészül, hogy nemsokára oly missiót teljesítsen, mint ezelőtt 20 évvel teljesített Anglia, Francziaország és Szardínia. Az osztrák kiegyezési bizottságiból. Ama vita után ítélve, mely tegnap az osztrák 45-ös kiegyezési bizottságban kifejlett, alig lehet kétség az iránt, hogy a kiegyezési mű a maga egészében s ha nem is változatlanul, de csekély módosításokkal keresztül fog menni az osztrák birodalmi tanácsban. Lesznek viták, fognak fölmerülni követelések, a merev és exclusív osztrák álláspont itt-ott hangsúlyozva lesz, de a többség a kiegyezés számára biztosítva van. A haladó párt s nevezetesen az annak köréből kilépett s »itt haladó párttá« alakult képviselők ugyan meg nem fogják buktatni a kiegyezést. Preuis és Lasser miniszterek igyekeztek is föltüntetni a kiegyezésnek az osztrákokra kedvező oldalait. Ilyen a bankjegy-egység, az osztrák ipar védelme, ilyen az, hogy a magyar kormány, ha nem ismerte is el a 80 milliós adósságot, legalább alávetette magát egy küldöttség, vagy egy választott bíróság ítéletének ; ilyen az, hogy ha nem sikerült is, mint az osztrákok óhajtották a kiegyezést 20 —25 évre megkötni, Magyarország nem mondja föl a vámszerződést egy jelentékeny idő alatt stb. Mindmegannyi plausibilis ok, még mások mellett, az osztrákokra nézve, hogy a kiegyezést elfogadják. De valamennyi miniszteri nyilatkozat között legfőbb figyelmet érdemel Lasser nyilatkozata, mely szerint a dualizmus hívének valla magát. Ez ugyan önként jövő és természetes dolog volna, ami máskép nem is lehet, egy oly minisztertől, ki a mostani rendszert szolgálja. De hát Lasser úr ismeretes volt eddig a dualismussal ellenkező velleitásairól, s habár most is csak a jelenben mondja azt »egyedül lehetséges« állami rendnek, minden esetre fontos nyilatkozat egy Lassertől, a centralistától. Eljön az ideje, hogy tovább fog menni egy lépéssel s meg fog győződni, hogy a dualismus a jövőre is tart számot. A dualismus ellenségei e nyilatkozat után egygyel legalább kevesbedtek. Az oszrák kiegyezési bizottság tegnapi üléséről a »Lloyd« következő távirati tudósítást közli. Az egyes albizottságok megválasztása után megkezdték az átalános vitát. Pretis pénzügyminiszter a kiegyezés ügyének fejlődését vázolja 1875. májusától, a vámtarifta be nem terjesztését azzal indokolja, hogy Németországgal a kereskedelmi szerződés megújítása iránt még folyamatban vannak az alkudozások. Megemlíti az adóvisszatérítés kérdését mely csak a quotabizottságokban kerül a vitatás alá s ellenzi azt a felfogást, mintha most az egész 1867-ki kiegyezést módosítani kellene, s azt módosítható és módosíthatlan részre osztja. Ami a quótát illeti, a kormány e részben beható kutatást eszközölt s azon eredményre jutott, hogy a 30 és 70 arány megközelítőleg ma is megfelel a viszonyoknak. A bankkérdésben is sikert mutathat fel az osztrák kormány, mert a forgalmi jegyek egységes kezelése mindenesetre előnyös a magyar bankügy önállóságánál, pedig ez volt Magyarország eredeti kívánsága. Ha a magyar kormánynak befolyása lesz az új bankintézetre, ez indokolva van az által hogy hozzá kell járulni a bank kiváltságának megadásához is. A 80 milliós adósságot a magyar kormány előbb el sem ismerte , most legalább alkudozásba bocsátkozott iránta s alávetette magát egy küldöttség vagy választott bíróság ítéletének. Grocholski nem érti, hogy mondhatja a magyar kormány, hogy e kiegyezésnél Magyarország 4 milliót nyer, s hogy mondhatja egyúttal az osztrák kormány, hogy mi is nyerünk; a magyarok a vámokból 30°0-ot kapnak vissza, holott tudva van, hogy e vámokhoz koránt sem járulnak 30%-al- Szónok felvilágosítást kér az iránt, hogy a kormány nem vont-e más tárgyakat is az alkudozás körébe s utal a marhasóra. Azt is aggályt keltőnek találja, hogy a petróleumot meg akarják adóztatni, mert ezzel a petróleum-ipar károsul. Különösnek találja a szeszadó emelését, ami Gácsországra fő fontosságú, hogy a cukoradó szintén emeltetik, holott az ismét Csehországban és Morvaországban életkérdés, s hogy csak a söradó marad érintetlen, tán azért, mert ez a német tartományokban jelentékeny. Preuis pénzügyminiszter: A petróleum-adó csak a vámárszabály előterjesztése után lesz vitatható , elvileg azonban helyes az, hogy eme nem túlságosan drága átalánosan használt fogyasztási czikk szintén állami jövedelem forrásává tétesnek. A vám mellett tehát petróleum-adót is kell kivetni, azonban úgy, hogy az a hazai petróleumipar fejlődését s létét ne kockáztassa. A söradó azért marad érintetlen, mert így is behoz 24—25 milliót, s mert az ipar ez adó mellett fokozódik, s így az adójövedelem növekvésére természetes kilátás van, emelésre szükség nem volt. Skene különösnek találja, hogy az osztrák kormány birodalomról beszél, míg Magyarország birodalmat nem ismer. Ausztria e mellett nagyon roszul jár, mert a magyarok csak magukra gondolnak, nekünk pedig gondolnunk kell a birodalomra is s magunkra is. Pretis azt válaszolja, hogy az összállamra nézve egy legfelsőbb határozat szerint van közös czili vagy osztrák-magyar birodalom. Maga azt kívánta volna, hogy az egész kiegyezést ez alkalomból átvizsgálják, mert a delegáczió nem oly parlament, mely a mai nehéz viszonyok közt a kormányt elegendőkép támogathatná. Meg nem foghatja, miért térnek ki a politikai kérdés elől. Sok mindent kellene átvizsgálni a címkérdésen kívül, úgy a közös minisztériumbeli hivatalnokok állampolgári jogát, az osztrákok magyarországbeli letelepedhetési jogát, úgyszintén azt az intézkedést, hogy a vámszövetség s az új bankintézet csak 10 évi tartamra jön létre. Sturm kijelenti, hogy minden törvény módosítható, csakhogy nem mindegyiket kell 10 év lefolyása után okvetlenül átvizsgálni. Ha a kormány mindig azon gondolatból indul ki, hogy az egyensúly helyreállítása czéljából az adót kell emelni, akkor ez oly aggasztó alapelv, melylyel szemben sokkal előnyösb az, hogy a kiadásokat kell csökkenteni. Menger a kormány által előterjesztett javaslatokból Ausztriára nézve nemcsak pénzügyi előny káromlását nem látja, hanem fél attól, hogy károsítás következik azokból. Minő értéke van a magyarok nagyon dicsért engedékenységének a védvám-kérdésben az osztrák iparra nézve, az csak akkor lesz megítélhető, ha a vámárszabályt előterjesztik. Lasser a kiegyezési tárgyalások folyamát vázolja: annak idején ő sem volt barátja a dualismusnak, de ma már határozott dualista, mert a dualismus ma az egyetlen lehetséges állami rend, a jelennel számolni kell. A munkálat bírálatánál soha sem szabad feledni, hogy akkor, midőn egy másik féllel való alkudozásokról van szó, nem elég a jobbat kívánni, hanem szükséges kinyerni azon félnek beleegyezését is. Nem a kívánatos, hanem a lehetséges képezi a valódi zsinórmértéket. Az osztrák kormány jobbára védelmi állapotban volt,mert mint tudva van, a magyar kormány messze terjedő követelésekkel lépett föl.Némely kívánatos dolog nem volt elérhető , így például a kiegyezés hosszabb tartama, kívántuk, hogy a kiegyezés 15 vagy 20 évre köttessék meg és nem tudtunk egyebet elérni, mint azt, hogy Magyarország lemondott azon jogáról, hogy a vámszerződést a 10 év alatt fölmondja. A bankra vonatkozólag hangsúlyozza a miniszter, hogy sikerült föntartani a forgalmi eszközök egységének elvét.Ami a vámtariftákat illeti, azt tartja a miniszter, hogy az iparosok hálával fognak tartozni azért, amit a kormánynak a belföldi ipar védelme tekintetében kivívnia sikerült. Átalában a kormány mereven vonta meg a határokat arra nézve, hogy a kiegyezés államjogi része kérdésessé ne tétessék. A tárgyalások folyama alatt a kormányra nézve zsinórmértékül szolgált az, hogy a kiegyezés átalában létrejöjjön ; a kormány azon öntudattól van áthatva, hogy legjobb akarata és tudata szerint megóvta úgy a birodalom mint annak osztrák része érdekeit. Most már a kormány megállapodásai a törvényhozás ítélete alá vannak bocsátva s ez a kormányra nézve egy valóságos lelki megkönnyebbülés. A képviselőtestület vizsgáljon meg mindent szorgosan; ha ennél jobb kiegyezést sikerül létrehozni, annak a kormány csak örülni fog. Egy kiegyezésnek létre nem jötte dinoszikus zavarokra fogna vezetni. Ezt szóló sajnálná, de nem vállalna érte felelősséget. Herbst: A bizottsághoz eddig utasított javaslatok részleteiről már most szólni, nem szükséges, ehhez lesz később elég alkalom. De arra nézve, miket a pénzügyminiszter mondott, megjegyzi szóló, hogy a bizottság nincs azon helyzetben, hogy a quotát tárgyalja. Az 1867-ki kiegyezési tárgyalások története világosan mutatja, miként keletkezett a közös ügyek