A Hon, 1877. szeptember (15. évfolyam, 226-255. szám)
1877-09-02 / 227. szám
hadállásaiban táboroznak. Mehemed Ali az ütközetet Hassankői helységről nevezte el. Még jobban megérthetővé teszi az ütközet jelentőségét a »Times« egy távirata, melyet alantabb távirataink közt találnak olvasóink, s mely előadja a vonal nagyságát, melyen a harcz folyt. Az események könnyebb szemlélhetővé tételére itt közlünk a csata vidékéről egy kisebb térképvázlatot. 0 Palomarca © Gagova 0 Babdar A tegnapi diadal jelentőségére nézve közöljük a következőket : A Fekete Lom forszírozása által ezen egész folyamrész, mely az oroszoknak védelmi vonalul szolgált a ruscsuk-rasgrád-eskidjumai hadállással szemben, el van foglalva, az oroszok tehát kényszerítve lesznek eltakarodni ezen hadállásokról s a Jantra mögé vonulni. A Jantra-vonal is azonban csak addig tartható, mig Szulejmán pasa, ki már Gabrovát fenyegeti, a Balkán nyílásain előtört Tirnovát megszállja. Ha ugyanis ezt a várost el találná foglalni Szulejmán azzal a Jantravonal is meg lenne hódítva egész a Roziczáig s az oroszoknak körállást kellene elfoglalni a Jantra-Rosicza-Ozma közt. A törökök ezen oly szerencsésen megkezdett támadásának további következménye, hogy az orosz főparancsnokság, mely a legközelebbi napokra támadást tervezt Plevna ellen, azzal kénytelen lenne felhagyni, s ez oldalt is védelmi állásba helyezkedni. A oroszok nagy vesztesége fegyverben, felszerelési kocsiban, élelemszállító kocsiban, ágyúban stb. nemcsak a veszteség nagyságára mutat, hanem arra is, hogy az orosz hadseregben máris nagy demoralizáczió foglalt helyet, mára a török támadását ígérték, mely, reméljük, oly fényes sikerrel végződik, mint kezdődött. Emberben nem lehet Mehemed Alinak hiánya, hiszen legalább 100,000 emberrel rendelkezik, míg vele szemben alig áll több 50,000-nél. A Sipkaszorosban folyó harczokra nézve még mindig szárnyalnak a legellentétesbbbek. Míg ugyanis bécsi sürgönyök (Szulejmán előhaladásán kívül) azt is jelentik, hogy ott megbízható forrásból eredt hírek az orosz főtáborkar azon határozatát kolportálták, hogy a Sipkaszorost kiürítik, Bukarestből azt sürgönyzik a »Frbl.«-nak, hogy az orosz főhadiszállás értesülve van arról, mikép Szulejmán pasa már aug. 30-án azt jelentette Konstantinápolyba, — hogy jelentékeny erősbítés nélkül — a szenvedett veszteségek folytán — nem képes tovább folytatni a Sipkában a harcrot. A oroszok, kik Küstendjét még folyton megszállva tartják, újból beszüntették az onnét való gabnakivitelt, minthogy ott állítólag ők maguk akarnak nagy gabonakészletet fölhalmozni. A halmokat, melyek a küsztendje-csernavodai vonal mentén vannak, fölszerelték Krupp-ágyúkkal. A porta azon gabona egy részét, melyet a belföldi kölcsön fejében kapott, mint élelmet a bolgárországi várakban szándékozik fölhasználni. A szerb miniszterválságról és Szerbia actiójáról Írják az égoszai lapnak: Szevcsa Mihajlovicsnak, a névleges miniszterelnöknek visszalépése a kormányban az actió miatt támadt véleménykülönbség nélkül jelentéktelen eset ■ Cserkaszky lemondása. A »Deutsche Zig«-nak írják Bukarestből. Egy orosz ezredestől, ki ép most érkezett ide Gorni-Studenből, következő teljesen hiteles híreket hallok a bulgáriai orosz helytartó lemondása felől. Az ajatsári vereség után közvetlenül nagy izgalom volt az orosz főtáborkarban. Különösen izgatott és roszkedvű volt a czár. Egyúttal az a hir is kezdett szárnyalni, hogy az angol konzulok kezdenek nagyon behatóan foglalkozni a kozákok által elkövetett kegyetlenségekkel. Ez a hir még roszabb kedvbe hozta a minden oroszok czárját. »Ezt parancsoltam-e én? kiáltotta ingerülten. »A bűnösök példásan meg lesznek büntetve. Rögtön elrendelem ellenök a vizsgálatot.« Ez megtörtént haladéktalan, de a vizsgálatnak nem lett kielégíő eredménye, mert egyik kozáktiszt a másikra hárította a felelősséget. Végre mégis konstatálták, hogy egy Krapotkin nevű ezredes némileg kompromittálva van. A czár magához hivatta őt s orosz módra lehordta. A tiszt azonban igy mentette magát : »Ártatlan vagyok, felséges ur; én csak amaz utasítások szerint jártam el, melyeket Cserkaszky herczeg kiadott.« A czár hivatta a helytartót s Kapotkinnak előtte kelle ismételnie, a mit mondott. »Igaz ez?« kérdé haraggal a czár. »Igaz fölség; én mindig azt ajánltam, tartsák szem előtt a mi szigorú A bolgár harcztérről (A .''Daily Telegr.« sürgönyei.) Adrinápoly, aug. 29. Szulejmán pasa tegnap megtámadta az oroszok állásait a Sipkaszorosban. A török ágyuk tiz órakor kezdtek tüzelni , félóra múlva a gyalogság is a harczba bocsátkozott. A tüzérség kitűnőn működött, minden golyó az ellenség ütegei közzé csapott le s ott pattant szét. Két orosz ágyú hirtelen leszereltetett. A gyalogság ezután oly közel ment az oroszok sánczaihoz, hogy a törökök kénytelenek voltak az ágyúzással felhagyni. A muszkák minden ponton visszanyomattak. A törökök felségesen harczoltak, a hegyet könnyen megmászták és szuronyszegezve elűzték az ellenséget. Az oroszok ezután egy oly helyre vonultak vissza, melyből lőréseken át lőhettek és teljesen fedezve voltak, úgy hogy a kifáradt török katonák, minthogy az idő is igen előre haladt, felhagytak a további üldözéssel. Éjszaka azonban a törökök ágyukat vittek egy hegyre az ellenség oldalába, minek következtében az oroszok kénytelenek lesznek vagy megadni magukat vagy összejövetnek. A veszteség mindkét oldalon kétségkívül súlyos, azonban ma még számba nem vehető. A törökök oly hősiséggel harczoltak, mely túltesz minden magasztaláson. Ma reggel újra elkezdődött a csata, a törökök az oroszok utolsó hadállásaihoz még közelebb nyomultak. Az emberek oly könnyű szívvel mentek a tűzbe, mintha csak parádéba mennének, s a gyalogság hősiesen rohanta meg az ellenség tüzérségét. Az orosz pozítiók hamar el lesznek foglalva, de miután ez újságot azonnal továbbítani akarom, a részleteket külön fogom megsürgönyözni. A vörös kereszt és a Stafford ház ambulánsai itt vannak a helyszínen, de az orvosi személyzet túl van halmozva munkával s távolról sem tehet eleget a szükségnek. Sarnasuflár, Sumlán át, kedden éjszaka. Baker pasa s az ő törzskara gondosan megvizsgálta egy kémszemle alkalmával az oroszok hadállásait s az összes hegyeket a Lomvonal mentén. Az egész vonalat bokrokkal és cserjékkel borítva találták, az erdőség némely helyen oly sürü volt, hogy alig lehetett előrehaladni. Kémszemle-csapatunk egy lovas osztagból állott egy igen értelmes tiszt vezetése alatt és két zászlóalj gyalogságból, melyet a Karatepenél parancsnokoskodó őrnagy vezényelt. Ez a tiszt kellemetlen tapasztalattal kezdi feladatát. Az előőrsök ránk lőttek, mielőtt tudathattuk volna velük, hogy kik vagyunk. Szerencsére a távolság nagy volt és senki nem sebesült meg. A domb tetejére érve, Haidekőitől mintegy 3000 lépésnyire két orosz zászlóaljt s egy hidat is láttunk a Balgrád felé vezető úton. Ahhoz közel előkészületek voltak téve a sebesültek fölvételére. Épen befejeztük szemlénket, midőn vágtatva jött egy futár tudatni, hogy az orosz lovasság közeledik, erre eléjük küldtük a gyalogságot s a törzstisztek visszaindultak, a velők volt katonák nagyon le voltak hangolva, hogy nem verekedhetnek meg azonnal az oroszokkal. Hátra tekintve, lángban láttunk egy falut, Sadinának kellett lenni, azon irányban, a merre Medjib pasa a rasgradi hadsereg balszárnyától kémszemlére előre ment. A pasa ott egészen Karahaszánig előre merészkedett, ott két ágyút vett észre, melyet elvágni igyekezett, de látva, hogy tíz orosz zászlóalj közeledik, kísérletével felhagyott, miután a kémszemlét ő is szerencsésen végrehajtá. A török csapatokhoz parancs ment, hogy tartsák tiszteletben a halottakat. Salik pasa megtudván azt, hogy katonái egy orosz tiszt tetemét megcsonkították, szigorú vizsgálatot rendelt, s a tetteseket megbüntette. A halottakat mind gondosan eltemetik a törökök s minden sirt egy fejfával jelölnek. Popskii lakossága Salib pasánál tisztelgett, jelenték, hogy az oroszok meggyalázták a nőket s ezért ők boszut akarnak állni és a hadseregnél kívánnak maradni, míg Popskieibe mehetnek. Salib pasa a basibozukokat felvette hadseregébe, hogy szigorú felügyelet alatt tarthassa azokat, a cserkeszek azonban nem hajlandók a szigorú katonai fegyelemnek magukat alávetni. Az ázsiai harcrtérről. A most érkezett legújabb sürgönyből már tudják olvasóink, hogy ott is támadóvá vált a törökök hadművelete. Jellemző, hogy míg az oroszok egyre erősítést kénytelenek küldeni az ázsiai harertérre és mégis kudarcot vallanak, addig a törökök a visszavont csapatok daczára is oly erőben vannak még e harertéren, hogy támadólag léphetnek fel. B a t u m, aug. 29. Az orosz hadsereg 62 hadosztálya 48 ágyúval és 12 zászlóaljjal Erivánba érkezett Tergukasoff seregének erősbítésére. Ezen hadmozdulat az Ifek Yolon át Erzeum felé vezető utat látszik fenyegetni. Ismail pasához segédhadakat küldtek. Ardabánból két hét óta nincs hír. Mukhtár pasa megint megtámadni készül az oroszokat, mielőtt segítséget kaphatnának. Musztafa pasa Karszból, Faizi pasa táborkari főnök és Hadzsi Resid pasa most ültek össze hadbíróságot képezendők más tábornokokkal együtt Sabri pasa fölött Anahánból és Fáik pasa fölött Vanból. A szultán egy küldöttség által köszönetet és elismerést mondatott Mukhtár pasának a Gediklernél vívott győzelemért. Kösekiöj Draufalkiöj Kebir-Jenikiöj Kaj abase ( i Basislerc Hajdarkiöj Sahar Tepe * PonklöJ C Balci-Jummkiőj® Sultankiöj 0 Karagac Jazlarí 0 Mehmedkiöj Sarnasuftar O'. -5 s> @ Sojlan Tép Ak-Melimedkiöj Q •" 0 Kediövrevr tis^ Besim-Pasakiöj 0 @ Seperi © Kizilar Kiiciikkiőj i i J,-Derekiöj 0 Arablar Konakkiöj @ ’ Karahasankiöj © @ “eskiöj 0 Tuvkaner Jázufanlar 0 0 Saltiklar Annak is »jaj!« Az is szerette őt. Mit tett ő e leánynyal ? Kegyetlenebbé bánt vele, mint azok az istencsúfolók, akik meg akarták csonkítani. Nem megszabadítója, hanem elvesztője lett ő. Előbb magáévá tette testét lelkét, elrabolta a szivét, minden érzelmét, s akkor eldobta magától, eltemette élve, megfosztotta az utolsó vigaszától, a panasztevő szótól. Az oly hű volt hozzá, mint az arany, úgy szerette őt, mint az Istenét, s ő eltiporta őt, mint egy ördög ; kisértetet csinált belőle! — Az aledotól kellett-e meghallani ezt is ? — olyan jó álmokat ad a Daal Isten? Egyszer az át nem látszó ablakot halk kacsintás éri kívülről. Riumin, hogy kiláthasson a szabadba, lélekzete melegével olvasztott egy kerek foltot a jégbokréta közepébe. Künn az ablaka előtt egy szürke köpenybe burkolt alakot látott meg, mely mozdulatlanul állt ott, palástjának csuklyája a fejére volt húzva. »Ki az?« kiáltá rá Riumin az ablakon keresztül. Az éjféli látogató nem felelt. Riumin másodszor és harmadszor is ismétle a megszólítást, a harmadiknál a rejtélyes alak hátra tolta fejéről a csuklyát. A hóvilág megismertette arczát, Izméne állt ott. (Folytatása következik.) GRÉVY.*) Írta: Reményi Ambrus. Alig van egész Európában oly hírlapolvasó, aki életében legalább egyezer nő hallott vagy olvasott volna valamit az amendement Grévyről. Magában Francziaországban, különösen a második császárság ideje alatt, oly gyakran emlegették ezt *) .A harmadik köztársaság férfiai rezim alatt közöl a Budapesti Szemle legközelebb megjelenendő füzete Reményi Ambrus ismert tollából három szép arczképet, melyek közül az egyik Grevyt, másik Dupanloup-t, harmadik Mac Mahontvázolja. Szerző szívességéből közöljük belőle az arczképek elsejét, az amenderafijit Grévyt, hogy maga Grévy is nagy kedvteléssel szokta elbeszélni, mint jött hozzá egyszer egyik juravidéki parasztválasztója, s kérve-kérte, mondaná meg neki: hogyan is "htják őt tulajdonképen ? Grévy úrnak e, vagy Amendement urnak ? A politikusok meg mélyreható elmélkedésekbe bocsátkoztak a fölött, hogy mi minden nem történt volna, ha az 1848-as nemzetgyűlés ezt az amendement-t elfogadja vala. A második császárság sohasera jött volna létre; Olaszország nem lett volna szabaddá . Németország egyességessé , a Krimháború sem tört volna ki, szóval világrészünk történetének folyása egészen mássá lett volna, ha azt a harmadfél sort, melyből Grévy módosítványa állt, fölveszik a franczia alkotmányba. Az ily elmefuttatások engem Pascal tréfájára emlékeztetnek, aki egyszer ezt írta: »Ha Cleopatra asszony pisze orrá lett volna, ma az egész világ folyása, formája más lenne«. És a nagy Pascalnak akadt egy igen tiszteletre méltó és tudós kommentátora, aki váltig bizonyítgatta a világnak, hogy a mester mily igazán és bölcsen szólt ebben a dologban is. Mert ha Cleopatra orrocskája csakugyan pisze lett volna, bizonyos, hogy Antonius nem szeret bele; de ha Antonius nem tesz szerelmessé Cleopatrába, nem is hagyja el Octaviát, következésképen nem hasonlik meg Octaviussal, az actiumi csatát nem vívják s az actiumi győzőt nem teszik meg Augustusnak és imperatornak; a Caesarok gyalázatos kora nem köszönt be — szóval az a világ egész ábrázata mássá lett volna, ha Cleopatra orra akár rövidebb, akár hosszabb lett volna, mint a milyen volt. . . . Az ily furfangos, fogós tréfákra nem sokat adok; nem is hiszek bennök, akár régi, akár újkori eseményekre alkalmazzák is azokat. Iktassatok valamely alkotmánylevélbe néhány sorral többet vagy kevesebbet, hagyján! ez sohasem változtathatja meg egy nép, még kevésbbé az egész világ sorsát. Nem olyan a sors, mint valami fűzfapoéta, aki, ha egy rímre nem talál judencziát, egész költeményét kénytelen sarokba dobni. Ha valamely nép megérett végzetére, akkor betelik rajta az; ha a történelem szükségszerűsége és isten bölcsesége a változást vagy felforgatást elhatározták, mi nem tartóztathatjuk azt fel többé se erőszak, se elnyomás, legkevésbbé pedig írott beszédek által, melyeknek a való világban nem felelnek meg a tények. Ezért is erős meggyőződésem hogy se Grévy úr, se Amendement ur nem bírták volna megakadályozni a második császárságnak, s mindannak, ami vele járt, létrejövetelét. Azonban ez a mendement híres emberré tette szerzőjét, fokról-fokra emelte, mindenféle kitüntetést megszerzett számára ? talán megszerzi neki a a legmagasabbat is: a franczia köztársság elnökségét. Ezért nem lesz fölösleges, ha néhány fölvilágosít? fordítok reá. Ama végzetteljes könnyűség, ammelylyel a francziák az idegen eszméket fölfogják és elsajátítják, az 1814. és 1830-iki franczia alkotmányok szerkesztőivel elhitette, hogy a kormányhatalom három felé osztásának rendszerét csak életbe kell léptetniök s ez Francziaországban is ugyanazon eredményeket fogja létrehozni, a melyeket Angolországban tapasztaltak. Nagyban tévedtek s tévedésök két nagy forradalmat hozott az országra. Hasonlóképen az 1848-iki köztársaság doktrinerjei azt hitték, hogy az egész amerikai rendszert, úgy ahogy azt Tocqueville leírta, csak át kell plántálniok Francziaországba, s ezzel már meg lesz alapítva a demokratikus köztársaság Európa kellő közepén. Grévy úr, ami gyakorlati észjárásának becsületére válik, bellátta e felfogás visszásságát; azért azt követelte, hogy a köztársaságnak egyátalában ne legyen elnöke. »Polgárok, —igy szólt az alkotmányról tartott beszédében — ti nagy veszedelembe zúdítjátok a köztársaságot. A ti köztársasági elnökötök bírja a királyok minden jogait, s a nép választottjának egész erkölcsi varázsát. Igaz, hogy e hatalom nem lesz örökség útján átszállíthatóvá, hanem megmarad ideiglenesnek. Csakhogy ép ez azon körülmény, mely még veszedelmesebbé teszi. Biztosak vagytok-e a felől, hogy azon férfiak sorában, akik a hatalom polczán egymást követni fogják, mindig csak tiszta republikánusok fognak előfordulni ? arra törekvők, hogy az elnökséget szeplőtlenül szállítsák át utódjukra ? Biztosak vagytok-e a felől, hogy nem fog közöttük oly nagyravágyó akadni, aki arra törekedhetnék, hogy hatalmát tartóssá változtassa át ? s ha ez a napravágyó épen népszerű ember, talán tábornok, a hadi dicsőség fényében tündöklő hadvezér, aki a francziákat mindig el szokta csábítani, vagy valamely dicsőséges uralkodó család egyik-másik sarjadéka, és ha a nép mindehhez még a válság és nyomor állapotában sínylik, midőn hajlandó szabadságát is feláldozni annak javára, a ki terveit álnok ígérgetések alá rejti-------mondom, ki biztosít benneteket arról, hogy nem akad ilyen ember s nem köszönt be ilyen idő, a köztársaság megdöntésére... ?« Hogy mindezen veszélyeknek eleje vétessék,a szónok következő módosítást ajánlott az alkotmányhoz : » A nemzetgyűlés a végrehajtó hatalmat egy polgárra ruházza a ki a »miniszter-tanács elnöke« czírmét viseli. »A miniszter-tanács elnökét a nemzetgyűlés választja s bármikor leteheti.« Hogy e szavak egész becsét és politikai bölcseségét felfoghassuk, arra szükséges, hogy amaz idők híres republikánusainak végtelen együgyűségét és politikai belátásuk korlátozottságát tekintetbe vegyük. E híres férfiakhoz tartozott Hugo Viktor, a nagy Hugo Viktor, aki utóbb Napokon le petitet írta, és a Chatiments-okat. Az a törvény volt tárgyalás alatt, amely a Bonaparte családnak ismét megengedte, hogy Francziaországba visszatérhessen. E törvényjavaslat védelmére Hugo Viktor egy oly beszédet tartott, amely örök emléke marad annak, hogy mily politikai képtelenségekre vetemedhetik költői lángést. A szónok azzal kezdi gyönyörű beszédét, hogy úgy érzi magát, mintha atyja, ki a császárság egyik beírás katonája volt, kelne ki sírjából és szólna hozzája ekképen: »Beszélj!« — úgy érzi, mintha az új idők szelleme, amely őt táplálta, ezt mondaná neki: »Midőn a forradalom kitört, Francziaország kapui néhány franczia előtt el voltak zárva; a forradalomnak minden kaput ki kell nyitnia, igy szólván : »Lépjetek be!« »A mi engem illet — igy folytatta beszédét szónokunk — midőn látom, hogy a lelkiismeret mikép aljasodik el az emberekben, hogy a pénz mint uralkodik mindenek fölött, hogy a corruptió mint terjeszkedik s a legmagasabb méltóságok, a legocsmányabb vágyak által szennyeztetnek be; midőn napjaink nyomorúságának szemtanúja vagyok, mindanynyiszor múltúnk dicsőségére gondolok és ilyenkor úgy érzem, mintha a kamarához, a sajtóhoz, sőt egész Francziaországhoz így kellene szólanom. Beszéljünk már egyszer a császárról, ez mindnyájunknak épülésére és vigasztalására fog lenni!– így Hugo Viktor. Volt azután egy másik költő, a politizáló költők legveszedelmesebb fajtájából, egy nagyravágyó költő, a ki maga szeretett volna a köztársaság elnökévé lenni s ezért Grévy indítványa ellen a lelkesült jesuitismus áradozó szavaival küzdött: »Ha a nép téved,— igy szólt a nagy Lamartine — ha elhagyja magát vakittatni elmúlt dicsőségének fénye által; ha az első lépés megtevése után mindjárt lemond souverainitásáról és visszavonul, mintegy megijedve azon mű nagyszerűségétől, melyet számára a köztársaság képében alkottunk; ha biztosságát, méltóságát , szabadságát fel akarja áldozni egy történeti emlék javára; ha így szól: »vezessetek vissza a régi monarchia igájába« ; ha bennünket is meghazudtol s maga magát is meghazudtolja — baj ez, de a nép maga akarta! Isten és a nép mondjanak ítéletet ! A gondviselés számára is kell valami tenni valót hagynunk!« Ezt a képmutató önzést, melyet a dalokban búslakodó republikánusnál láttunk, föltaláljuk legtöbb pártfelénél és ellenfelénél egyaránt. A radikális republikánusok, a mérsékelt republikánusok, a socialisták (természetes, hogy a monarchisták is) valamenynyien hitték és remélték, hogy egykoron az elnökség birtokába fognak jutni s ezért egy értelemmel ellenezték Grévy javaslatát, amely 643 szóval 158 ellenében csakugyan vissza is vettetett. Mindazok közül, akik a napóleoni dicsőség egyetlen örökösét akkor látták, senki sem gondolt rá, hogy ez az ember válhatnék veszélyessé a köztársaságra. * Kétszer csalt ő meg bennünket, — mondja Thiers Napoleon III. bukása után — először, mielőn azt hitette el velünk, hogy ostoba; másodszor, midőn lángésznek hazudta magát. 1848-ban Napóleon Lajos még az előbbi szerepét játszotta. (Vége következik ) Imény lett volna. Mihajlovics és Gruics ugyanis ellenezték a háborút főleg azért, mivel Szerbiát nem tartják arra eléggé elkészülve, s Oroszországban nem bíznak. E véleménykülönbség azonban csakhamar kiegyenlíttetett s Mihajlovics szabadságideje csakugyan egészségügyi okokra vihető vissza. Ami a szerbek újabb actiójának indokait illeti, azok a következők: A szerbek szeretnék a tavaly szenvedett csorbát kiköszörülni, továbbá szeretnének egy bizonyos területnek birtokába jutni, hogy az e nagy háborút követő békekötésnél üresen ne maradjon a zsebük. A helyzet, úgy hiszik, most sokkal kedvezőbb, mint tavaly. A diplomatiai akadályok az actio ellen el vannak hárítva. Ausztria nem fog interveniálni Szerbiában. A török hadsereg most teljesen igénybe van véve, úgy hogy Szerbia 40,000 főnyi sereggel most többet kivihet, mint tavaly 170 ezer főnyivel. És végül Szerbia nem mondhat le , »missiójáról.« A múlt évi fáradalmak gyümölcseit a szerbek most akarják beszedni. Az oláhokat már kezdik rákaparni a kancsukára. A legújabb orosz-oláh megállapodás előtt ugyanis, az egyes oláh csapatok egyszerűen beosztottak az orosz hadseregbe, s ott teljesen azon szabályoknak vettettek alá, mint a többi orosz katonák. A barbár büntetésnemek, melyekkel az orosz katonák lelkesedését ébren tartják az oláhokra is alkalmaztattak, s nem egy oláh katona kóstolta meg a 9 ágú korbács izét. Midőn az oláh hadügyminiszter a főhadiszálláson emiatt panaszt emelt, azt mondták neki egyszerűen, hogy e büntetés nem az orosz hadseregben szokásos. Az oroszok nagy mennyiségű dohányt szállítottak be az Oláhországba — mit sem törődve azzal, hogy ott a kormány a monopóliumot egy társulatnak bérbe adta. Minthogy a társulat ez által óriási mértékben károsodott, most pert szándékozik a kormány ellen indítani. Orosz lapokból. A »Sevremmija Grojestija« a sipkai harczról írva így nyilatkozik : A fiarcz folyik. Megtartjuk-e positiónkat ? Sem nem bátorítjuk magunkat, sem nem engedünk helyet a kislelkűségnek. Nem bátorítjuk magunkat azért, mert mi a balkánontúli menetelt sohasem tartottuk más valaminek, mint merész vállalatnak. Nem engedünk helyet a kislelkűségnek, mert, amint többször kimondottuk, ez nem az egyedüli, s nem is a legelőnyösebb út a végleges diadalhoz. Azonkívül Oroszországnak Törökország fölötti felsőbbsége oly nagy, hogy arról kétség sem foroghat fel, ki fog győzni : a különbség csak az időben, az erőfeszítés fokában áll. Csak ez az egy nyugtalanít minket, hogy még sokáig kell várni, míg a csatatéren 570 ezer ember lesz összegyűlve. A végeredmény biztos, de mily áron lesz ez elérve. Olyan áron, hogy a nyugati határaink majdnem katonaság nélkül maradnak. Ezt pedig annak jeléül lehet tekinteni, hogy ezen oldalról biztosak, vagyunk és mily áron lesz ez ? Politikában nem ismerik az ingyen szolgálatot. Amint állítják, Vilmos császár biztosította Ferencz József császárt, hogy az osztrák érdekek Oroszország által tekintetbe vétetnek , de az osztrák érdekek nem azonosak Oroszországéval, sőt ellenkezők. Ezt tudja Oroszország, de Európa is, s azért oly nagy erőfeszítéssel folytatnunk kell a háborút, előre tudva,hogy érdekeink nemcsak nem azonosak,hanem hogy az ellenkezőkre is lekötelezzük magunkat? Ezért ismételnünk kell, hogy ha azonnal elhatároztuk volna magunkat saját és a szlávság érdekében erélyesebben eljárni, sem annyi időt, sem embert, sem pénzt el rém pazaroltunk volna s főleg nem kellett volna magát semmire sem kötelezni. Sok el van már mulasztva, habár el nem vesztve rendszerünket.« »Azt hiszi tán, hogy Lengyelországban vagyunk ?« kiáltott haragra bőszülve a czár ; ez országnak neve Bolgárország s egész Európa tekintete rajtunk csüng.« A helytartó erre így dadogott: »Az orosz czivilizáczió rendelkezéseket tesz szükségessé . . .« de nem fejezhette be mondatát, mert a czár majdnem kiabálva vágott szavába: »Elég, elég, torkig vagyok czivilizácziótokkal. .. Mind padlecy (nyomorultak) vagytok . . . posebol won! (ki vele.) Ezzel az elbocsátás ki volt mondva, noha később sok befolyásos egyéniség azon dolgozott, hogy a czárt jobb érzelmekre tudja hangolni a helytartó iránt. KÜLÖNFÉLÉK. — Király ő felségét a kassai tábor hadgyakorlataira elkíséri Tisza Kálmán miniszterelnök és Szende Béla honvédelmi miniszter. A király és kísérete szeptember 8-án reggel 7 órakor érkezik Kassára, s a bevonulás a Széchenyi-ligeten s a malomutczán keresztül történik a királyi szállóhelyül most már határozottan kijelölt püspöki palotába, míg a Dessewffy-palotában Lipót herczeg vesz lakást. Ő felsége kísérete 217 személyből áll, köztük 27 külföldi attaebé, s így Kassa, egy még sohasem látott fényes társaságot fogad falai közé, mihez még az is járul, hogy a lakosok száma az épen most történendő központosítás által megkétszereződött. A király Kassán szeptember 13 ig marad. 8-án délelőtt a katonai, egyházi s polgári hatóságok tisztelegnek ő felségénél, 8-án s 9-én délután a lófuttatást nézi meg, az első nap estéjén pedig színházi díszelőadás lesz. Az ünnepélyes kivilágítást a második estére rendezik; 10., 11. s 12-én lesznek a nagy hadgyakorlatok, s háromnap délutánját és a második nap délelőttjét, esetleg pedig szeptember 13 -át a különféle intézetek megszemlélésével, audiencziákkal s egyéb kirándulásokkal töltik be. A trónörökös valószínűleg csak szeptember 11-én érkezik Kassára. — A török sebesültek számára a következő gyűjtéseket vettük: Abban a meggyőződésben, hogy a népgyűlések által kimondott egyhangú rokonszenvet tettel is szükséges igazolnunk, a losonczi Önkéntes tűzoltó egyesület Losoncz város területén gyűjtést rendezett, melynek eredményét, 310 frtot és egy darab sorsjegyszelvényt Czóbel Károly és Draskóczy Ede beküldék hozzánk. — Palánkáról Harlikovics gyógyszerész 22 frtot küldött be, mely összeg Lajos napján baráti körben gyűlt össze. Hozzájárultak : Nagy József 5 frt, Herczeg Gyula 5 frt, Jusics Lajos, Nikolics Simon, Kolozsvári Sándor, Szendefi, Karácson Gyula, Zsámbokréty Gusztáv, Malin Károly, Zsigmond Göntér, Szűcs Lajos, Heil Péter, Harlikovics és a jelen volt zenebanda egy-egy írttal. — Znióváraljáról Nemes János 28 frt 20 krt küldött be, mely összeg Turóczmegye h. alispánja, Velits Ágoston nevenapján gyűlt össze. Ez adakozáshoz járultak: Velits Ágoston h. alispán 5 frt, Mennyei János tanfelügyelő 2 frt, Velits Alajos földbirtokos 1 frt, Velits Boldizsár szolgabiró 1 frt, Szenessey István magánzó 1 frt, Atlantisz Rezső közalap, erdész 1 frt, Mozer Tivadar r. kath. plébános 1 frt, Kossuth Rezső aljegyző 1 frt, Csepcsányi Vendel megyei közgyám 1 frt, Csepcsányi Ferencz tiszti ügyész 2 frt, Ulrich Vendel képezdei tanító 1 frt, Jeszenszky János várnagy 1 frt, Janovszky János r. kath. plébános 1 frt, Csepcsányi Atilla ügyvéd 1 frt, Burcz Károly megyei aljegyző 1 frt, Rosza János ev. lelkész 1 frt, Vladár Pál földbirtokos 20 kr, dr. Koralovszky járásorvos 1 frt, Velits Smielovszky Mária urhölgy 1 frt, Burcz Paula urhölgy 50 kr, Velits Áldotka urhölgy 1 frt, Bursáth István r. kath. plébános 1 frt, Zaborszky Adolf körjegyző 50 kr, Nemes János kir. aly bíró 2 frt. — »Magyar emberek most igen gyakran látogatják Kossuthot Baracconeban — írja Helfy Ignácz a »Népzászlójá«-nak — és ő szívesen látja őket mind, ámbár néha boszankodik azon, hogy némely látogató közzé tevén a vele folytatott beszélgetést, olyanokat is mondat vele, miket sohasem mondott. Így például nem rég egy hazánkfia előadása nyomán az újságok fölemlítették, miszerint Kossuth azt beszélte volna neki, hogy fia Ferencz Londonban telepedett meg, ahol egy nagy tűi gyárt alapított, Lajos pedig Velenczében nyitott nem tudom miféle üzletet.A hir eljutott az angol lapokba s a következése az lett, hogy Kossuth számos angol barátja s londoni üzletemberek levélben fordultak az öreg úrhoz, hogy hát hol van az a gyár és fia lakása, hogy meglátogathassák vagy üzleti összeköttetésbe lépjenek vele ? Hogy lehet - e s e n át Londonnal, kénkő- bányát tűgyárral, a felső olaszországi vasutakat velenczei üzlettel összetéveszteni — ez kissé nehezen magyarázható. S pedig mindezt Kossuth Lajos szájából hallotta az illető! Bizony borzasztó. Nem kevésbé borzasztó a sok kéregető levél, melylyel nem szűnnek meg nála alkalmatlankodni némely Kossuthimádó hazánkfiai. Megérdemelnék, hogy névlajstromuk közzététessék. Talán amazok némi ellensúlyozásául érkeznek már napok óta a haza minden részéről a jó szerencsekivánatok Lajos napjára. Ezeknek némelyike valóban megható szavakba van öntve. Az öreg ur elolvassa egymásután s szótlanul leteszi íróasztalának egy szögletébe; de meglátszik rajta, hogy a szives megemlékezés nem hagyja érintetlen szive húrjait. Kossuth környezete igen jól van. A jó Ihász folyton osztja rendületlen hűséggel az öreg úr örömét, bánatát, és emellett bizik, ámbár nagyon boszankodik, ha az ember ezt ráfogja; ifjabb Kossuth Lajos pedig folyton izmosodik, valóságos testi és lelki Herkules. Ferenczet sajnálatomra nem láthattam. E napokban látogatást tett itt Türr István Cuech i olasz képviselővel, ki nem rég Budapesten volt. Holnap (23-án) vagy holnaputánra ide várjuk Simonyi Ernőt.« — A főváros luezaszékének, a lipótvárosi bazilikának építési költségei az előirányzott összegnél valamivel magasabbra rúgnak, mert a templom körüli bazárboltok közül sok üres és nem jövedelmez. Folyó év július hó 26-ig a templomalap bevétele volt 64,500 frt, kiadása pedig 72,068 frt, a kiadási többlet tehát 7568 frt. Az ez évben még véghezviendő munkák költsége tesz 43,602 frtot, mely a már eddigi kiadási többlettel 51,170 frt tesz; ennek fedezésére azonban csak mintegy 39,380 frt bevétel remélhető, miért is a főv. tanács feliratot intézett a vallásminiszterhez, hogy ezen deficit enyhítésére a vallásalapból legalább 5000 frtot utalványozna. A tabáni nagy tűzesetre vonatkozólag a következő sorokat veszszük. Tegnap esti 9 óra tájban a közvágóhídról a két nyulutczai 2-ik számú városi tűzoltóőrség tüzijelt kapott, a figyelő toronyőrök e tüzet nem jelezték, noha a nagy világosság a szénatonál már rég látható volt, mire valamennyi a Duna balpartján levő városi és önkéntes tűzoltó őrségek kivonultak. A tűz az összekötő vasútnak egy távol eső épületében tört ki s nem nyert nagy terjedelmet. A tűzoltók megérkeztekor a tető már leégett, a késedelem oka egyrészt a nagy távolságnak, másrészt pedig a tekervényes, még járatlan útnak tulajdonítható. Daczára a nyilvános útón történt felszólalásnak, a városi tűzoltóparancsnokság ismét azon menthetlen könnyelműséget követte el, hogy egy a városon kivül távol eső kisebb tűzhöz egész erejét kivitte, s az egész várost védtelenül hagyta. Szerencsétlenségre a buda tabáni őrség tartalékul a plébániatéri főőrségre rendeltetvén, a budai rész tűzoltóság nélkül hagyatott, így természetes, hogy a Tabánban kiütött tűznél a tűzoltóság távollétével tündöklött. A tűz 11 óra tájban ütött ki s a tűzoltók 12 óra körül értek be a távoli tűztől, igy semmi sem természetesebb,mint hogy a kellő pillanatban segélyt nem nyújthattak.A tartalék tűzoltóőrség nem rendelkezvén a kellő számú kendertömlőkkel, a vizet nem nyerhették a közeli Dunából oly mennyiségben, mint azt nyerhették volna, ha észszerűtlenül védtelen állapotban nem hagyatik a város. Van a városnak jelenleg két nagy gőzfecskendője, ha ezek idején a Dunához állíttatnak, roppant mennyiségű vízzel látják el a számos fecskendőket. Midőn a tűzoltók a parancsnokokkal együtt megérkeztek a tűz helyszínén, még akkor is csak elkésve egy gőzfecskendőt hozattak működésbe, a másik még a reggeli órákban is a plébániatéri őrségen díszelgett. A városi tűzoltó őrtanyákon egy parancsnoksági rendelet van kifüggesztve, mely szerint az őrségeknek szigorúan megtiltatik, hogy a vámokon kivül levő tüzekhez kivonuljanak. — Hogyan történhetik meg mégis, hogy minden távoli tűzhöz az összes tűzoltóság kivonul, s a város ilyenkor rendszerint védtelen állapotban hagyatik? Valóban, ha a város százezreket áldoz a tűzoltó intézmény fentartásáért a lakosság pénzéből, jogosan lehet kívánni, hogy a város szigorúbb felügyeletet gyakoroljon ezen intézmény fejeinek gondatlan eljárása fölött, mert megtörténhetik, hogy hasonló indokolhatlan intézkedés mellett nem egyes utczák, de egész városrészek eshetnek egyes emberek önkényének és szeszélyének áldozatául. Az országos mintarajzi iskola és rajztanár képző intézetnél a beírás szeptember hó 10-dikétől, ugyanazon hó 15-dikéig az intézet sugárúti tanépületében (60-dik szám alatt) naponkint délelőtt 10 és 12 óra között történik. Később jelentkezők szeptember hó végéig csak kivételesen a tanári karhoz benyújtott folyamodvány alapján vétetnek föl. Aki középiskolai rajztanár jelöltül kívánna belépni, érettségi bizonyítványát kell előmutatnia. Alsóbb fokú rajztanító jelöltek fölvételére elegendő a középiskola 6-ik osztályáról szóló, vagy az elemi tanítói oklevél bemutatása.